Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 RAMUNĖ VASKELAITĖ A HATÁROZOTT NÉVMÁSI FORMÁK HASZNÁLATÁNAK MELLŐZÉSE A TERMINOLÓGIÁBAN ÉS AZ ÁLTALA A NORMÁRA GYAKOROLT KIHÍVÁS KULCSSZAVAK: meghatározó jelentés, határozottság, névmási forma, norma, kiemelő jelentés, fajtajelölés, használat, terminusmutató. BEVEZETÉS A normatív kiadványokban a névmási formák (a továbbiakban: ĮF) terminológiában való használatára vonatkozó megfogalmazások szigorúak: többségük azt állítja, hogy a terminus melléknévi elemét csak ĮF-ben kell használni. Ez az állítás azonban jelentősen eltér az általános normatív kontextustól, amely azt mutatja, hogy többnyire csak az ĮF által hordozható jelentéseket szokás felsorolni, és annak hozzáfűzésével, hogy használatuk már nem jellemző, nem állapítják meg e jelentésekben való kötelező használatukat. Ez a normatív kontextus teljes mértékben összhangban lenne a nyelv diaakrón és szinkrón kutatásainak eredményeivel, amelyek feltárják, hogy az ĮF-ek visszaszorulnak – eltűnnek a nyelvjárásokból, sőt a köznyelvben is gyakran egyszerű formákkal váltják fel őket. Ezek az ellentmondások arra ösztönöznek, hogy feltegyük a kérdést: mi alapozza meg, és mennyire indokolt az a norma, amely a terminus kötelező jelölését morfológiai mutatóval határozza meg; ugyanakkor azt a feltételezést is megfogalmazhatjuk, hogy a norma alapja a szabályosabb használat lehet. Mindazonáltal már önmagukban a valamely speciális terület terminológiájának kutatása során bemutatott példák (pl.: Umbrasas 2002; Zemlevičiūtė 2003; Stunžinas 2005) annak a jelei, hogy a terminusokban sem mindig használják őket. A terminológiai szótárakban való mellőzésüket 1973-ban Angelė Kaulakienė állapította meg, és ezt a tendenciát az akkori időszak irányzataként nevezte meg. A terminológiában az ĮF mellőzésére való tendencia azonban később is említésre kerül, egyúttal megjegyezve az ĮF általános mellőzésére irányuló tendenciát is. A jelenkori litván nyelv grammatikája (a továbbiakban – DLKG) szintén azt állítja, hogy az ĮF a terminusokban is váltakozik, jóllehet a köznyelv számára inkább ajánlottak (DLKG 1997: 175). A tendencia ilyen ismételt megállapítása már arra ösztönözne, hogy más előfeltevést fogalmazzunk meg – hogy a terminológiára vonatkozó szigorú előírás nemcsak különbözik az általános normatív kontextustól, bizonyos szembenállást alkot a nyelvkutatással, hanem a használatban sem talál kellő visszhangra, ez pedig, amint azt a tendencia ismétlődését figyelembe véve hipotézisként fel lehetne vetni, inkább a ĮF általános fejlődési irányát és az ahhoz jobban igazodó, a szükségszerűséget meg nem állapító RAMUNĖ VASKELAITĖ. A névmási formák mellőzése a terminológiában és az általa a normával szemben BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 támasztott kihívás |2 normák. Természetesen e feltevések és hipotézisek csak a norma és a Tačiau tokių tyrimų nėra, jei neskaitysime vieno darbo, kuriame konstatuojama, kad ĮF használat megvizsgálásával ellenőrizhetők. A hegesztéstudományi munkákban nem használják A. Kaulakienės (1973) straipsnio, bet jame norma ne tiek nagrinėjama, kiek teikiama. Reikšmingą vartosenos tyrimą yra atlikusi Adelė Valeckienė (1957), tačiau jo tiesioginis (Gedzevičienė, Gedzevičius 2011), és az említett objektum nem terminus, továbbá a kutatás publikacijų, kuriose vartojimo terminijoje klausimas užkliudomas netiesiogiai – nagrinėjant közzététele óta már 60 év telt el. Az ĮF-nek több jelentése is van (Valeckienė 1961), illetve a hivatali nyelvben előfordulnak helytelen használatának esetei (Oginskienė 1993), valamint szenvedő igenévi alakok (Ambrazas 1964), az -inis, -ė képzős melléknevek (Kniūkšta 2001). A terminológiai munkákban az ĮF használatával kapcsolatos véleményt szintén ritkán fogalmaznak meg (Gaivenis 1975; Keinys 2004), néhol pedig közvetve lehet kiolvasni (Gaivenis 1995; Keinys 2005). Mivel sem a normát, sem a használatot nem vizsgálják, az utóbbi következetlensége növekszik. Már önmagában ez is arra ösztönözne, hogy felvessük az ĮF terminológiában való használatának kérdését. Az, hogy a terminusokat e morfológiai mutatóval rendszertelenül jelölik, a gazdasági nyelvből is világosan látható. Mindazonáltal abban néhány szabályosabb tendencia is megfigyelhető. E tendenciák vizsgálata után meg lehetne állapítani, milyen kapcsolatban állnak ezek a tendenciák a normával, és meg lehetne ítélni megalapozottságukat. Azonban a feltárt normatív ellentmondások azt mutatják, hogy a használat elemzése önmagában nem lenne elegendő annak megalapozottsága értékeléséhez. Hiszen ha nincs kellően megalapozva, hogy a norma bizonyos szabálytalanságokkal jellemezhető-e, akkor logikátlan lenne a használatban tapasztalható ellentmondásból következtetéseket levonni a norma tendenciáinak megalapozatlanságára. Lehetséges, hogy a használatban egyszerűen inkább figyelembe veszik a diakrón nyelvészeti kutatások által feltárt, és a normatív munkákban sem elutasított ĮF-nek a visszaszorulására irányuló tendenciát. Így a használat megalapozottsága csak a norma vizsgálata után értékelhető, a norma értékelésének egyik kritériuma pedig az, hogy a használatban milyen mértékben tartják be. Az ilyen kölcsönös összefüggések határozzák meg e tanulmány célját is – a terminológiában alkalmazott ĮF normájának, a használatban kirajzolódó tendenciáknak a vizsgálatát, valamint összehasonlító elemzés alapján mind a használati tendenciák, mind a norma megalapozottságának értékelését. A vizsgált használatot kétféle szöveg képviseli: összefüggő, nevezetesen a közgazdasági tudomány periodikus kiadványaiban megjelentetett tanulmányok, valamint a terminushasználat kontextus nélküli környezete, azaz a közgazdasági terminológiai szótárak és a jogszabályokban közölt terminus- (fogalom-)jegyzékek. A kutatás másik tárgya a normatív, leíró, magyarázó, oktatási és kutatási jellegű munkákban megfogalmazott állítások az ĮF terminológiában való használatáról, továbbá az ĮF lényegének magyarázatából, nyelvtani kategóriák szempontjából történő értékeléséből, a jelentések osztályozásából és a kutatási munkák összességéből kirajzolódó értelmezések. RAMUNĖ VASKELAITĖ. A névszói alakok terminológiában való használatának mellőzése és az általa a BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 normára rótt kihívás |3 Az alkalmazott fő módszerek – az elméleti jellegű munkákra jellemző összehasonlító elemzés, indukcija, dedukcija ir sintezė. ĮF vartosenos tyrimas grindžiamas terminų žodynų ir teisės aktų statistinių duomenų lyginimu ir vertinimu. 1. ÁLTALÁNOS NORMATÍV KONTEXTUS Termino žymėjimas lietuvių kalboje nėra vienintelė ĮF funkcija. Tų funkcijų, a leggyakrabban jelentéseknek nevezetteken kívül többet is elkülönítenek. Éppen ezekkel ĮF ir neįvardžiuotinių formų (toliau – NF) opozicija. Vis dėlto reikšmių klasifikacija skiriasi, magyarázzák leggyakrabban az o-t, valamint a nyelvtani formák és kategóriák rendszerében a névszói alakok mindmáig nem találnak meghatározott helyet. Egyik vagy másik értékelési modelljüket választva sok, az adott modellel nehezen magyarázható kivételt is megállapítanak. Azt, hogy ez a nyelvi jelenség nehezen megfejthető rejtély, a nyelvfejlődés kutatásai is mutathatják. Ezekben sikerül feltárni, hogy a névszói alakok eltűnnek, az eltűnés okai azonban szintén nem teljesen világosak. Ez arra ösztönöz, hogy vizsgáljuk a bizonytalanságokat, és a kodifikált, névszói alakok használatára vonatkozó normákat ezek figyelembevételével értékeljük. 1.1. A kutatásjellegű munkák által feltárt problémák és összefüggések A névszói alakok nem képeznek olyan objektumot, amelyet a litván nyelvészetben gyakran választanának kutatás tárgyául, néhány alapvető dolgot azonban már megállapítottak. Például meghatározták keletkezésük alapját: az ĮF-ek akkor alakultak ki, amikor a jis, ji – io-tövű névmáshoz enklitikaként csatlakozott (Rosinas 1975; Valeckienė 1986; Zinkevičius 1957, 1966, 1981, 1996). Mindazonáltal több olyan kérdés marad, amelyet mindeddig nem tisztáztak teljesen. Íme, eredetük alapja ismert, azonban a  io névmás jelentését eltérően magyarázzák, és egynek az eltérő értelmezése alapján – amint az A. Valeckienė (1986, 1990) tanulmányaiban bemutatott, e névmás eredetére vonatkozó elméletek áttekintéséből kitűnik –: ha a  io névmást anaforikusnak (mutató névmásinak) tekintik, az ĮF-eket bizonyos tárgyat jelölő vagy determinációt kifejező, más indoeurópai nyelvek határozott névelőinek megfelelő darybos formantų, nevienodai suprantama paties darinio reikšmė. Tokią sąsają galima formáknak tartják, ha pedig a névmást relatívnak (vonatkozónak) tekintik, akkor főként emfázissal – a jelölt tárgy vagy állandó tulajdonság kiemelésével – magyarázzák őket. Maga A. Valeckienė (1957) már korábban felhívta a figyelmet a szemantikai funkció kettősségére. A megjelölő, kiemelő jellegű funkció elnevezést adva neki azt állította, hogy egyes névmási melléknevek megjelölői (determinációs), mások pedig kiemelő (emfatikus) jelentést kapnak. Ilyen kettős RAMUNĖ VASKELAITĖ. A névmási formák használatának mellőzése a terminológiában és az általa a BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 funkcijos prigimtis aiškinta ĮF susidarymo specifika: „Dėl įvardžio neatskiriamo susijungimo normára jelentett kihívás |4 a melléknévvel A névmási melléknevek funkcionális jelentései a melléknév és az általa jelölt szó szintaktikai-szemantikai kapcsolatától is függővé váltak. <...> a névmási szavak būdvardžiai, žymintieji tokį daiktą, kurio išreiškia skiriamąją ypatybę, su pažymimuoju egyetlen szemantikai egységet alkotnak, és meghatározó jelentést kapnak – egy bizonyos ismert dolgot jelölnek; a névmási melléknevek pedig olyan dolgot jelölnek, amelynek jellegzetes tulajdonságát žinomą ypatybę, su pažymimuoju žodžiu glaudaus sintaksinio-semantinio junginio nesudaro fejezik ki, és tisztán kiemelő jelentést kapnak.” (Valeckienė 1957: 210). Bár azt állították, hogy a mai nyelvben a névmási mellékneveknek két jelentésük van, ezzel együtt a jelentések fejlődését is felismerték: a kiemelő mellékneveket eltűnőben lévőnek, további fejlődésre nem hajlamosnak értékelték, a meghatározókat pedig az akkori nyelv fő elemeinek tekintették. A jelentésfejlődés koncepcióját A. Valeckienė későbbi tanulmányaiban továbbfejlesztette; a iojau névmást az kalbų konstrukcijomis. Teigiama, kad šis įvardis, tose konstrukcijose eidamas po indoiráni és a görög főnévvel azonos pozícióban álló elemhez kapcsolva megállapította, hogy az nem volt sem tisztán relatív, sem valódi anaforikus elem, hanem természeténél fogva kiemelő, ismételt rámutató („azonosító”) funkcióval rendelkezett, a meghatározó funkció pedig később fejlődött ki; továbbá a meghatározó és a kiemelő jelentés között a litván nyelvben nincs éles határ (Valeckienė 1986: 184–185; 1990: 27–28). Éppen ezek a felismerések szolgálhattak alapul ahhoz, hogy a litván nyelvben elkülönítsék a határozottság kategóriáját. A. Valeckienė által készített A litván nyelv grammatikája (a továbbiakban – LKG) első kötetének, a határozottság és a határozatlanság korrelációjáról szóló fejezetében erről még csak említés történik, az 1986-os tanulmányban azonban a határozottságot már egyértelműen elkülönítik, később pedig a DLKG-ben is. Egyébként az 1986-os tanulmányban már nem a meghatározó, hanem a határozó jelentés terminusát (vagyis „határozottságot”) használják, ezért a félreértések elkerülése végett a továbbiakban ebben a tanulmányban is ezt alkalmazzuk, kivéve azokat az eseteket, amikor fontos lesz pontosan visszaadni az egyik vagy másik műben használt terminusokat. Már az LKG-ben az explicit és implicit szembenállás megkülönböztetésére tett kísérletkor azonnal bonyolulttá vált a kiemelő jelentés kérdése. A nyelvtan szerint a kiemelő névmási melléknevek kívül állnak ezen a korreláción – funkciójuk stilisztikai jellegű kiemelés (LKG 1965: 511). A litván nyelv grammatikai szerkezetének legújabb kutatásaiban azonban az ĮF-et már csak az explicit jelentés kifejezésének eszközeiként vizsgálják (Holvoet, Tamulionienė 2006; Mikulskas 2006; Spraunienė 2008a, 2008b, 2011; Judžentis 2012: 99– 110). Így az a tény, hogy a litván nyelvben az ĮF-et – az artikulusos nyelvektől eltérően – kiemelő jelentésben is használják, rendszerint értékelés nélkül marad. Igaz, akad egy-két kísérlet a kiemelő jelentés kérdésének megoldására, de ezek azt mutatnák, hogy azt be RAMUNĖ VASKELAITĖ. A névszói alakok terminológiában való használatának elmaradása és az általa a BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 apibrėžtumo kategoriją: teigiama, kad pabrėžiamąją reikšmę reikėtų laikyti ĮF pragmatine normára rótt kihívás |5 funkciója (Mikulskas 2006: 64), egy doktori disszertációban pedig az, hogy „minden, hagyományosan kiemelőnek nevezett névszói melléknevet megalapozottan úgy lehet tekinteni, mint amelyek meghatározó funkcióval rendelkeznek” (Spraunienė 2011: 112). Mėginant lietuvių kalbos ĮF aiškinti apibrėžtumu, kyla ir kitų neaiškumų. Kaip būdvardžio kategorija apibrėžtumo ir neapibrėžtumo priešprieša skirta jau ir DLKG, tačiau akarják vonni abba a felosztásba, amelyet azért bíráltak, mert a melléknév ĮF-je csupán egy a tulajdonság számos explicit morfológiai formája közül, mert ez a szembenállás a lexémák és a grammatikai formák szintjén látható (Paulauskienė 1994: 225), illetve a hagyományos litván nyelvészetre jellemzőtől eltérő főnévi szerkezetfelfogás kidolgozásakor – azért, mert ez nem a melléknév, hanem a főnévi szerkezet kategóriája (Holvoet, Tamulionienė 2006: 12). Mindazonáltal arra a kérdésre, hogy egyáltalán jellemző-e a litván nyelvre ilyen grammatikai kategória, a kritikát neatsakyta. Axelio Holvoeto ir Aurelijos Tamulionienės straipsnyje atsakymo paieškos megfogalmazó munkákban egyértelműen Christofer Lyons azon gondolatával válaszolnak, hogy nem minden nyelvben van explicit jelleg, valamint azzal a megjegyzéssel, hogy a litván nyelv grammatikai leírása nem boldogul e fogalom nélkül (Holvoet, Tamulionienė 2006: 32). Artūras Judžentis mindazonáltal vállalkozik az explicit jelleg grammatikai kategóriájának elkülönítésére, de a grammatikai kategóriát a hagyományos litván nyelvtantól eltérően érti – úgy, mint amely nemcsak a morfológia és a szintaxis, hanem a szemantika és a pragmatika szintjeit is magában foglalja. Az explicit jelleg mindenekelőtt ez utóbbival kapcsolódik össze (Judžentis 2012: 99–110). A litván nyelv határozottság kifejezésének eszközeként értelmezett ĮF-fel kapcsolatban felmerülő talán legfőbb bizonytalanság az oppozíció kifejezésének nagyfokú szabálytalansága: sok példa van arra, hogy az ĮF-et egyértelmű határozottság hiányában használják, ugyanakkor határozottságot ĮF nélkül is kifejeznek (Spraunienė 2008b, 2011). A. Valeckienė a kiemelő jelentésű használat szabálytalanságát is tárgyalta, ennek magyarázata azonban meggyőzőbb: a tárgy valamely tulajdonságának kiemelése a szerző tárgyhoz való szubjektív viszonyulásától függ (Valeckienė 1957: 203–212). Általában véve a kutatóknak a litván nyelvben az ĮF által betöltött funkció rejtélyének megfejtésére tett kísérletei zárt körben való forgásra emlékeztetnek: A. Valeckienė 1957-ben közölt, a rejtély megfejtésére irányuló kísérleteket áttekintő munkája azt mutatja, hogy pusztán a determinatív vagy pusztán az emfatikus elmélet alapján ezt a rejtélyt nem sikerült megfejteni, ezért a problémát úgy próbálták megoldani, hogy elismerték két alapvető szemantikai funkció meglétét, a határozottság vizsgálataiban pedig ismét csak az egyikre összpontosítanak, az eredmény pedig többnyire annak megállapítása, hogy a határozottság kifejezése a litván nyelvben a melléknevek ĮF-je által szabálytalan (Valeckienė 1986; Holvoet, Tamulionienė 2006; Spraunienė 2011; Judžentis 2012). Másfelől a funkció tisztázására és az ĮF-nek a nyelvtani formák RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |6 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 és a kategóriák rendszerében való pontosabb elhelyezésére mindmáig folytatódó kísérletek azt a feltevést ösztönzik, hogy ez a funkció valószínűleg nem különösebben fontos a nyelv számára, hiszen ennyi idő alatt lényegét már tisztázni kellett volna. A funkció nem alapvető fontosságára vonatkozó feltevést megerősítenék a nyelv fejlődésének vizsgálatai, amelyek feltárják, hogy az ĮF eltűnőben van. Zigmas Zinkevičius (1957, 1966, 1978, 1981, 1996) megjelöli a nyelvjárásokat, ahol ezeket már nem használják. A. Valeckienė (1957) arra a következtetésre jut, hogy a nyomatékosító jelentés eltűnőben van, ugyanakkor a meghatározó jelentés nyelvjárásokban való eltűnésének jeleit is felismeri – ebben a jelentésben a meghatározó melléknévi formákat már nem használják a nyugati dzsukok és a keleti, valamint a középfelvidéki litvánok déli részén, ritkábban használják az olyan nyelvjárásokban, amelyek egybeesnek a meghatározó melléknévi formákat szinte egyáltalán nem használó területekkel, nevezetesen a délnyugati felvidéki litvánok keleti részén. A meghatározó jelentést a mai nyelvben alapvetőnek, legéletképesebbnek, a nevezett nyelvjárásokban pedig használt nyomatékosító jelentést eltűnőnek tekintve a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy ezekben a nyelvjárásokban valamennyi határozott melléknév is eltűnőben van (Valeckienė 1957: 303). Mindazonáltal arra a kérdésre, hogy miért tűnnek el, nem kapunk nagyon világos választ. A. Valeckienė, miután felhívta a figyelmet arra, hogy a meghatározó jelentést egyszerű formákkal is kifejezik azokban a nyelvjárásokban, amelyekben a határozott mellékneveket még nagy számban használják, megnevezett egy okot – ez a tárgyak litván nyelvi határozott melléknevekkel való meghatározásának sajátossága: „A litván nyelvben  az io-tövű, determináló funkciót betöltő névmás elválaszthatatlanul kapcsolódik a melléknévhez, ezért a tárgy meghatározása – más tárgyaktól való elkülönítése – nagymértékben függ a melléknév lexikai jelentésétől, valamint a jelzett szóval fennálló szintaktikai-szemantikai kapcsolatától <...>. Ha már maga a melléknév sajátos lexikai jelentésével meg tud különböztetni egy tárgyat egy másiktól, akkor a determináció jele – a határozott melléknévi végződés – is szükségtelenné válik.“ (Valeckienė 1957: 303). Feltételezhető, hogy a meghatározó jelentésű melléknevek ilyen különálló, következetlen használati esetei is hozzájárulhattak a névszói alakok kezdődő visszaszorulásához. Az LKG hasonlóképpen magyarázza a meghatározottság és meghatározatlanság korrelációjának szigorútlanságát (LKG 1965: 511). A névszói alakok használatának mellőzését kiváltó okokat keresve a jelenlegi litván grammatikai szerkezet munkáiban még egy tényezőt említenek – a jelentés csekély különbségét. Noha az LKG a jelentést tekinti a névszói alakokat az egyszerű alakoktól megkülönböztető fő kritériumnak, 1986-ban megjegyzik, hogy sem az írott nyelvben, sem a nyelvjárásokban nem tesznek jelentésbeli különbséget, és e kritériumot megkérdőjelezik būtų didelis (esminis) reikšmės skirtumas, tai nebūtų bendrine kalba kalbančių žmonių, (Paulauskienė, Tarvydaitė 1986: 136). Később felmerül: „Ha az egyszerű és a névszói būdvardžių nevartojančių tarmių, ir kalbėdami bendrine kalba be jų išsiverčia, tuo melléknevek között képesek lennének meglenni a névszói melléknevek nélkül. Most pedig azok, RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |7 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 amelyek a névszói alakokból keletkeztek, hozzájárulva a névszói melléknevek általános visszaszorulásához. <...> A lakosság mai keveredését, a vidék urbanizációját, a kétnyelvűséget vagy háromnyelvűséget figyelembe véve arra kell gondolni, hogy nemokančių vartoti įvardžiuotinių formų ir galinčių išsiversti be jų dabar yra labai daug.“ (Paulauskienė 1994: 222–223). A fent említett tényezőkön kívül az ĮF visszaszorulásának okaként a szomszédos nyelvek hatását is megjelölik (Pupkis 1980: 137; Paulauskienė, Tarvydaitė 1986: 136–137; Paulauskienė 1994: 223), de főként csak az orosz nyelvét, és ezt a tényezőt részletesebben nem vizsgálják. 1.2. Az ellentmondások tükröződése a normatív munkákban Ha egy nyelvi jelenség magától visszaszorul a használatból, az ilyen tendenciákat nyelvi normákkal korlátozni nehéznek és valószínűleg még céltalannak is kellene lennie. Az ĮF használatának normálása során nehézséget kellene jelentenie a még teljesen tisztázatlan funkciónak is. Ezt az összefüggést az ĮF használati normáinak tárgyalásakor nem említik, azonban megjelölnek néhány olyan tényezőt, amelyeknek jelentős akadályt kellene jelenteniük az ĮF szükségszerű használatának állításával szemben. A legtöbb morfológiai vagy nyelvművelési tankönyvben, valamint az LKG-ben is, a köznyelvben az ĮF használatának mellőzésére irányuló tendencia elsősorban a nyelvjárások hatásával kapcsolódik össze: vannak olyan nyelvjárások, amelyekben az ĮF szinte teljesen hiányzik, ezért e nyelvjárások beszélőinek nehéz érzékelniük sajátosságát (Piročkinas 1990: 86; Šukys 2003: 113); sok helyen az ĮF a nyelvjárásokban eltűnt, vagy csak megkövesedett formákban maradt fenn, ezért a köznyelvben sem mindig tudják megfelelően használni őket (Pupkis 1980: 137); a nyelvjárások beszélői, amikor köznyelven beszélnek, ĮF nélkül is boldogulnak (Paulauskienė 1983: 212–213; 1994: 222), és többé nincs belső nyelvérzékük a névszói melléknevekhez (Paulauskienė 2004: 309). A megfelelő nyelvi fejlődési tendenciákat a jelentés csekély különbsége is meghatározhatja: „A névmási és az egyszerű melléknevek jelentése közötti nagyon csekély különbség megjelölésekor egyáltalán nem áll szándékunkban azt állítani, hogy a köznyelvben a névmási formákról általában le kellene mondani. Itt csupán azt szeretnénk megmutatni, hogy a legkönnyebb attól a formától eltekinteni, amelynek nincs igen világos sajátos jelentése, és amelyet a veleszületett nyelvérzék sem őriz.“ (Paulauskienė, Tarvydaitė 1986: 137). Az ilyen tényezőkre figyelmet fordítva gyakran csak felsorolják a névmási alakok lehetséges jelentéseit, és nem hangsúlyozzák az ezekkel való szükségszerű használatot. A felsorolt jelentések azonban különböznek egymástól. Talán a legátfogóbb osztályozást nyújtó A. žodžio reiškiamą sąvoką papildo, padaro konkretesnę (senasis namas), o pabrėžiamosios Valeckienė (1957) két fő típust különített el: a megjelölő és a kiemelő jelentést. Fő különbségként azt jelölte meg, hogy a megjelölő jelentésű névmási melléknevek a megjelölt jelentését – csupán megerősítik, kiemelik a megjelölt szó által kifejezett tulajdonságot (šaltasis šaltinėlis). RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |8 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 A megjelölő jelentésen belül két altípust különített el – az elkülönítő jelentést, amellyel įvardžiuotiniai būdvardžiai apibrėžia daiktus juos išskirdami iš kitų panašių daiktų, ir használtatnak a mutató, amellyel használtatnak ők a tárgyakat korábban említett, ismert ypatybes (žr. 1 pav.) 1 . Išskiriamoji reikšmė skirstyta dar smulkiau – į išskiriamuosius ir fajtajelzőikre utalva határozzák meg, és a terminológiában éppen az utóbbiakkal kapcsolatos a névmási alakok használata. 1. ÁBRA A határozott formák jelentéseinek osztályozása (Valeckienė 1957: 174–210). Hasonló osztályozást alkalmaztak az LKG-ben is, azzal a különbséggel, hogy az A. Valeckienė által a harmadlagos felosztás egységének tekintett fajtajelzők a másodlagos felosztás egységévé váltak (lásd a 2. ábrát). 1 A rámutató jelentést A. Valeckienė olyan példákkal szemlélteti, mint a lámpás J. Biliūnas elbeszélésében szereplő stebuklinguoju megnevezése: Egy magas, meredek hegyen megjelent a stebuklingas žiburys. Úgy ragyogott, mint egy csillag, arany betűkből álló világos körbe burkolva. <...> De már nem egy év telt el áldozatok és önfeláldozás közepette, mégsem érte el még egyik felkapaszkodó sem a hegy csúcsát, nem érintette meg a stebuklingojo žiburio-t (Valeckienė 1957: 189). A litván nyelv ĮF-jének újabb kutatásaiban a meghatározottság ilyen kifejezését a pragmatikai szinttel hozzák összefüggésbe (Holvoet, Tamulionienė 2006). RAMUNĖ VASKELAITĖ. A meghatározott alakok használatának mellőzése a terminológiában és az általa BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 a normára rótt kihívás |9 2. ÁBRA. A meghatározott alakok jelentéseinek osztályozása az LKG-ben (1965: 505–510) A DLKG-ben a faji sajátosság jelölése ismét a harmadlagos felosztás egységévé válik (DLKG 1997: 174–176) (lásd a 3. ábrát). Ilyen többlépcsős osztályozást mutat be a Funkcinė lietuvių kalbos gramatika (Valeckienė 1998) is. A külföldi nyelvészetre jellemző modellen alapuló, a meghatározott alakokkal foglalkozó kutatásokban a meghatározottság több típusa különül el: deiktikus, anaforikus, szituációs stb. meghatározottság (Holvoet, Tamulionienė 2006; Spraunienė 2008b, 2011; Judžentis 2012: 103– 105). 3. ÁBRA. A meghatározott alakok jelentéseinek osztályozása a DLKG-ben (1997: 174–175) RAMUNĖ VASKELAITĖ. A névszói alakok terminológiában való használatának mellőzése és az általa a BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Viename kalbos kultūros vadovėlyje būtinasis termino žymėjimas ĮF grindžiamas normára rótt kihívás |16 előidézhető kétértelműséggel: az NF szintén jelölhet fajtát, ez azonban kétértelmű lenne, ezért a terminológiában csak a melléknév vagy más szó névszói alakját kell használni (Paulauskienė 2001: 24). A norma legalább valamelyest történő megmagyarázására azonban ritkán tesznek kísérletet. Sokkal gyakoribb egy másik modell: felsorolják vagy osztályozzák az ĮF lehetséges jelentéseit, pogrupį, būtent rūšies žymėjimą, nurodoma, kad ĮF vartojamos terminijoje. Nei és egyikük ok-okozati kapcsolatának megtárgyalásakor általában nem tesznek említést sem a fajtajelölés és a terminológiában való használat közötti összefüggésről, sem a viszonyról. Egyébként ezt a jelentésalcsoportot sem nevezik egységesen: egyes helyeken fajtajelölő meghatározóként (Valeckienė 1957), máshol a dolgok (LKG 1965) vagy a dolog (Jakaitienė ir kt. 1976) fajtájának jelöléseként, a dolgok fajtájának kifejezéseként (DLKG 1997), a dolog faji A. Valeckienė, aptarusi rūšinius pažyminius, konstatuoja: „Kadangi rūšiniai tulajdonságának jelöléseként (Paulauskienė, Tarvydaitė 1986: 137), a dolog fajtájának megjelöléseként (Paulauskienė 1994). mivel a meghatározók leggyakrabban valamely egyedi, a dolgok egy csoportjára általánosított tulajdonságokat jelölnek, amelyek a meghatározott szóval együtt e csoport megnevezését fejezik ki, az ilyen névszói melléknevekkel nagyon gyakran alkotnak terminusokat, például nyelvtudományi terminusokat.“ (Valeckienė 1957: 186). Az LKG-ben ezt az állítást megismétlik, csupán előtte megjegyzik, hogy a névszói melléknevek bizonyos meghatározókkal a dolgok fajtájának megnevezését fejezhetik ki (LKG 1965: 507). Semmiféle ok-okozati kapcsolatról vagy viszonyról nem tesz említést a DLKG sem, csupán azt mondja ki, hogy a kiemelő névszói melléknevek bizonyos meghatározott szavakkal együtt a dolgok fajtáját is jelenthetik, továbbá megjegyzi, hogy az ilyen melléknevekkel gyakran alkotnak különböző tudományterületekhez tartozó terminusokat (DLKG 1997: 174). Az ilyen megfogalmazásokból – ellentétben a a 2.1. alfejezetben idézett normatív jellegű munkákból – az következne, hogy sem a fajta jelölésének általánosságát, sem a terminus jelölésének szükségességét nem állapítják meg. Másfelől, ha a fajta jelölését a többlépcsős osztályozás egyik alcsoportjaként különítik el, közvetve azt is feltételezik, hogy a fajtát nem szükséges jelölni. Hiszen ha a fajtajelentést a meghatározó jelentés (vagy annak alcsoportja, az elkülönítő jelentés) egyik alcsoportjaként különítik el, akkor az alcsoport számára sem lehetnek idegenek a csoport törvényszerűségei. A csoport tárgyalásakor pedig különféle kivételeket, semlegesítődést, valamint az NF és az ĮF konkurenciájának eseteit feltételezik. Megemlítik még a fajta jelölésével közvetlenül összefüggő semlegesítődést is – a specifikus jelentésű melléknevek ĮF-jének használatát. Mivel a fajta jelölése általában az ĮF használatának egyik esete is, ezért rá is jellemzőek kell legyenek az ĮF nem használatának általános tendenciái. Ezeket olyan jelentős tényezők támasztják alá, mint az ĮF eltűnése a nyelvjárásokban és megszűnése a köznyelvben, a jelentés csekély különbsége az NF-hez képest (tehát az oppozíció csekély jelentősége), vagyis a továbbiakban már csak azt a feltételezést kellene megfogalmazni, hogy az ĮF további RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |17 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 A használati típus jelölésének fejlődése, akárcsak használatuk más jelentésekben megmutatkozó iránya, hanyatlás kellene hogy legyen. Mindazonáltal a többlépcsős osztályozás alkalmazásakor megkülönböztetnek egy köztes láncszemet is, amely a meghatározó jelentés és a típus jelölése között helyezkedik el, mégpedig a megkülönböztető jelentést. A. Valeckienė (1957), rámutatva arra, hogy a megkülönböztető jelzők a melléknév lexikai jelentése alapján különítik el a tárgyakat, megkülönböztető jelzőket és fajtajelzőket különböztet meg. Igaz, mindkét jelzői alcsoport esetében az elkülönítés módjai azonosak: 1) egy vagy több tárgy elkülönítése számos más, hozzájuk hasonló tárgy közül a jelölt tulajdonság viszonylag nagyobb fokával (Motina su didžiąja mergike skalbėsi; Naujoji kaiminka pasirodė kandi); 2) egy tárgy elkülönítése egy másik, hasonló tárgytól valamely olyan tulajdonság alapján, amely ellentétes a másik tárgy tulajdonságával (Dešinysis petys kiek žemiau; Naujasai pirminykas geriau ažu senąjį); 3) egy tárgy kiemelkedése számos más, ugyanazon fajtába tartozó tárgy közül valamely sajátos, egyedi tulajdonsága alapján, amely általában nem jellemző az adott fajta valamennyi tárgyára (Kadaise čia buvo šventa vieta, stovėjo aukuras ir degė amžinoji ugnis; Driuožėtuosius maišus palik grūdams, o į lygiuosius supilk roputes). Pontosabban: a tárgyak elkülönítésének módjait a megkülönböztető jelzők alfejezetében sorolják fel és példákkal szemléltetik, míg a fajtajelzők alfejezetében csak annyit mondanak, hogy azok ugyanolyan módokon határozzák meg a tárgyakat, mint a megkülönböztető jelzők, csakhogy a fajtát ritkábban jelölik az első módon, leggyakrabban a harmadikkal, és a fajtajelzőkre példákat is közölnek: 1) Kad prabestum keletą vagų, tuoj įkiščia ankstyvųjų bulvių; Gailius verda nuo slankto, nuo piktojo kosulio; 2) A nagy kamillák jelentéktelenek, a kicsik (kamillácskák) illatoznak; Szükség van a kerek nopielnykasra; 3) Édes hagymák; A vörös burgonya nem fél a rothadástól; Vörös lóherék. Amint látható, az elkülönítő és a fajtajelző jelzőket illusztráló példák közötti különbség csekély; ez – amint azt az imént említettük – A. Valeckienė szerint is így van. Ha a különbség valóban csekély, akkor az ilyen osztályozás a továbbiakban azt a feltételezést engedné meg, hogy mindkét köztes jelentésű altípusra – az elkülönítő jelzőkre és a fajtajelző jelzőkre – azonos tendenciák lennének jellemzők. Mindazonáltal más munkákban határvonalat húznak az elkülönítés és a fajta jelölése között: az első esetben az ĮF és az NF közötti különbség csekély, intonációval, a kontextus elemeivel megszüntethető, ezért az információ azonos tartalmának átadására az Tarvydaitė 1986: 137). Išeitų, kad rūšies žymėjimas yra būtinesnis nei įvardžiuotinių formų alakok többnyire szabadon választhatók, a terminológiában azonban az ĮF valami más – speciális rendeltetésük, hogy a dolog faji sajátosságát jelöljék (Paulauskienė, megvan az elkülönítő jelentés, jóllehet A. Valeckienė az elkülönítő jelzők és tiek rūšiniams pažyminiams daiktų išskyrimo pagal ypatybę būdus. RAMUNĖ VASKELAITĖ. A határozott névszói formák terminológiában való használatának mellőzése és az BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Tokio skirtumo darymo priežasčių irgi galima ieškoti A. Valeckienės (1957) általa a normára rótt kihívás |18 az elvégzett használati kutatásban. A nyelvésznő a régi írásokra kad rūšiniai pažyminiai yra tolesnės išskiriamųjų pažyminių raidos rezultatas – išskiriamoji támaszkodva végül arra a következtetésre jutott, hogy a jelentés az általánosítás és egyben az erősebb determináció irányába fejlődött. Arra a következtetésre is jutottak, hogy a meghatározó jelentés a mai nyelvben elsődlegessé válik, míg a kiemelő jelentés eltűnőben van. Hacsak ez nem magyarázná a faji sajátosság jelölésének tulajdonított nagyobb jelentőséget, és nem engedné azt feltételezni, hogy a fajta jelölését az ĮF-fel valószínűleg a nyelvfejlődés perspektivikus tendenciájának tekintik, ezért az ĮF funkcióinak általános csökkenése ellenére is hajlanak arra, hogy ezt általános elvként átvigyék a terminológiába. Ezt a feltevést mintha Aldona Paulauskienė munkáiban az ĮF terminológiának való ajánlásában megfigyelhető változások is megerősítenék. Az 1986-ban társszerzőjével együtt készített munkában a terminológiára vonatkozó következtetés még némi bizonytalansággal fogalmazódott meg: „Azokban az esetekben, amikor a szó terminológiai rendeltetése hangsúlyos, talán jobb lenne határozott névszói formát használni, más esetekben azonban valószínűleg el kellene ismerni a formák szabad versengését.“ (Paulauskienė, Tarvydaitė 1986: 138). Igaz, az 1994-es kiadványban, miután felsorolták a hagyományos grammatika által megállapított jelentéseit a határozott mellékneveknek, a terminológiai értelemben fajtát jelentő mellékneveket úgy emelték ki, mint amelyek a legkevésbé engedelmeskednek annak az általános tendenciának, hogy ne használják a ĮF-et, ugyanakkor hozzátették: „nem kell terminológusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük a tendenciát: a határozott alak helyett az egyszerű alakot használják” (Paulauskienė 1994: 224). A ĮF terminológiában való használatának szükségességét nem hangsúlyozták. 2001-ben viszont már kivételeket nem engedő szabályként fogalmazódik meg, hogy a kétszavas terminusok alkotásakor „be kell tartani a szabályt: ha a melléknév vagy bármely más szó lehet határozott, akkor a terminológiában csak a határozott alak megfelelő, minden kivétel nélkül.” (Paulauskienė 2001: 204). A szabály megindoklására tett kísérlet azt mutatná, hogy a terminológiában a ĮF-eket már nem a fajtajelölés velük született lehetősége miatt részesítik előnyben, hanem minden lehetséges jelentésük miatt: „A névmási alak képzésének fő rendeltetése a kiemelés, a meghatározás és az elkülönítés. Ezért a határozott melléknevek vagy melléknevesült igenévi alakok nagyon alkalmasak a terminológiára, amelyre a meghatározottság és az egyéb hasonló dolgok közül való elkülönítés jellemző.” mėginimas išsiaiškinti normos pagrindą tėra šio straipsnio autorės interpretacija, nes (Paulauskienė 2001: 204). Az ilyen kijelentés is megerősítené, hogy minden bizonnyal éppen a terminológiában válik érzékelhetővé az egyébként kiegyenlítődésre hajló oppozíció perspektívája. Ugyanakkor megemlítenek még egy kritériumot is – a normatív hagyományt: „Az ilyen terminusképzés már hagyományos, jogilag elismert, kodifikált, jóllehet a határozott melléknévi forma is jelezheti a fajtát.” (Paulauskienė 2001: 204). Természetesen az itt közvetlenül előadott normát rendszerint nem indokolják. RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |19 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Közvetlen érveket talán egyetlen A. Kaulakienė-féle tanulmányban találhatunk. amely Jame nurodoma, kad nuoseklus ĮF vartojimas „padėtų susidaryti terminų sistemiškumui, rendszerint az adott fogalmak kapcsolatát tükrözi. Másfelől el lehetne kerülni a terminus įvairavimo, kuris nepageidautinas terminų žodynuose“ (Kaulakienė 1973: 30–31). Išeitų, kad kötelező jelölését meghatározó norma alapját: a rendszerességre való törekvést. Hogy mennyire megalapozott a másik érv – miszerint az ĮF-terminusoknak a szótárakban való mellőzése ellentmond a határozott melléknevek már megszilárdult használatának –, azt csak az adott időszak (1973 körül) nyelvhasználatának vizsgálatával lehetne értékelni. A. Kaulakienė tanulmánya azt javasolja, hogy az elvet mindenütt alkalmazzák, vagyis a függő tagként melléknevet tartalmazó terminusokat mind a szövegekben, mind a terminusgyűjteményekben kötelezően ĮF-fel jelöljék. Így tehát az következne, hogy a kutatási munkákban többnyire csak markáns használati tendenciaként felismert fajtajelölésnek, amely közvetlenül és közvetve a semlegesítési esetekhez kapcsolódik, a terminológiában általános elvvé kellene válnia, és ilyenként irányozzák elő a terminológiai ösztönzők, nevezetesen a terminusok rendszerszerűségének elve. Mindazonáltal a terminológiai munkákban az ĮF szükségességével kapcsolatban is felmerülnek bizonyos kétségek. Így például K. Gaivenis (1975), aki elsőként vállalkozott az összetett, két szóból álló terminusok rendszeresebb tárgyalására, lehetséges nelengva būna nustatyti, ar reikia terminui ĮF, nors apskritai šios formos terminijai grammatikai konfigurációik között nemcsak a határozott, hanem az egyszerű formákat is említette (trukdantis veiksnys, krintantis šaltinis). Egy másik tanulmányában úgy vélte, hogy valójában gyakran szükség van rájuk (Gaivenis 1995: 8). Stasys Keinys pedig, megjegyezve, hogy a terminológia hatására igen erőteljesen terjednek a határozott alakok, kiszorítva a használatból az egyszerűeket, közvetlenül arra is rámutatott, hogy a terminológiában ezek nem minden esetben szükségesek, még kevésbé nélkülözhetetlenek (Keinys 2004: 81). Mindazonáltal a terminológiai munkákban az ĮF szükségességének vagy szükségtelenségének kérdését külön nem tárgyalják. A bemutatott áttekintésből az derülhet ki, hogy a látszólag egyértelműen előírt norma kettős természetű. Egyrészt megállapítják az ĮF kötelező használatát a terminológiában, azonban még ha ezt az előírást a rendszerszerűségre való törekvés, az ĮF fejlődésének erősebb determináció irányába mutató tendenciája vagy e cikk szerzője számára fel nem ismerhető ne tik tiriamojo, bet ir norminamojo pobūdžio darbuose pateikiama reikšmių klasifikacija. Tai, kad rūšies žymėjimas laikomas išskiriamosios ar apibrėžiamosios reikšmės pogrupiu, egyéb nyomós érvek támasztják is alá, ezt a normát megcáfolja azt engedi feltételezni, hogy az alcsoport számára nem lehetnek idegenek a szemantikai csoport tendenciái, miközben ehhez pakankamai svarios ĮF nevartojimo priežastys. Kita vertus, galimybę ĮF nevartoti numato ir különféle kivételeket és semlegesítési eseteket irányoznak elő, és általában olyan tényezőket sorolnak fel, amelyek közvetlenül a fajtajelöléssel összefüggő kivételt jelentik (juoda ir balta duona), továbbá a többség röviden RAMUNĖ VASKELAITĖ. A határozott névmási formák terminológiában való használatának mellőzése és az BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 általa a normára rótt kihívás |20 Az e szemantikai alcsoport tárgyalásakor bemutatott megfogalmazások arra utalnának, hogy fajtajelölőként a HF használata meglehetősen fakultatív lehet. Ezért kettős norma körvonalazódik – az egyik a terminus szükségszerű, HF-fel történő jelölését állítja, a másik pedig ezt a jelölést lényegében fakultatívként határozza meg. Ilyen bizonytalanságok nem merülnének fel, ha a normatív munkákban egyértelműen meghatároznák a fajta jelölésének és a spręsti, kad rūšies žymėjimas ĮF ir terminas yra tapatinami. Kalbos praktikos patarimuose terminológiai használatnak a viszonyát, ez azonban nincs így. Egyes munkákból arra lehet (1976) jutni, hogy a határozott névmási alakú szavak használati esetei között említették a dolog faji tulajdonságának jelölését, de ezt olyan példákkal illusztrálták, mint a konyhasó, a rövidhullámok, a varrógép, a cséplőgép, a vágógép, a kombinált takarmányok stb. (KPP 1976: 114). Egy oktatási kiadványban először azt mondják ki, hogy határozott névmási alakú melléknevekkel különböző tudományterületek terminusai alkotódnak (nyílt lopás, közrend, a kereset általános eljárási rendje, szabad gazdasági övezet), majd a határozott névmási alakú melléknevek használatának legjellemzőbb eseteit felsorolva már csak a HF használatát említik a dolog faji tulajdonságának kifejezésére, és hasonló példákat hoznak, pl.: külön határozat, radioaktív anyagok, kisvállalkozás, közigazgatás (Kunevičienė 2003: 146). Igaz, a jelenlegi morfológiai normákat bemutató Nyelvi tanácsokban különbség vélhetően felfedezhető: bennük szabályként a fajta szükségszerű kifejezését adják meg a terminusokban, kivételként pedig (fekete kenyér stb.) a fajta egyébként jellemző kifejezésének kivételét jelölik meg (KP 2002: 26). A DLKG azonban, amely szintén a jelenlegi morfológiai normákat bemutató kiadvány, e kivétel alapján arra a következtetésre jut, hogy bizonyos melléknevek egyszerű alakjai a terminusok alkotásakor is meghonosodtak. Ha valójában a határozott alaknak (ĮF) a fajta jelölésére való inherens lehetőségét csupán a terminusokra vonatkozó norma alapjaként használják fel, és a terminológiában a rendszeresség követelményei miatt az elvet általánossá teszik, akkor a fajta jelölésének kivételeit a terminológiára nem kellene alkalmazni. Tehát ha a terminológiában a határozott alak (ĮF) kötelező használatának normája valamivel egyáltalán indokolható, ez az alap nem kellően világos, és még a normatív munkákban is összekeverik. Az alap tisztázatlansága, meg nem magyarázása vagy a magyarázat során megadott eltérő kritériumok lehetőséget teremtenek arra, hogy a határozott alak (ĮF) jelentéseinek osztályozása révén a használat megfelelése bizonyos pagrindo galinčiai turėti normai turėtų daryti keblią. 3. VARTOJIMO RIŠLIUOSE TEKSTUOSE POLINKIAI A határozott alakot (ĮF) a terminus kötelező jelölőjének tekintő norma és a használat közötti eltérés megállapításához elegendő lenne bármely, az interneten közzétett közgazdasági folyóirat. Azonban azonnal RAMUNĖ VASKELAITĖ. A határozott alakok használatának mellőzése a terminológiában és az általa a BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 tenka minėti ir vieną šios vartosenos lemiamą apribojimą – joje akivaizdžiai nepakankamai norma számára jelentett kihívás |21 betartják a nyelvi normákat, vagy egyáltalán nem tartják be őket. Ugyanabban a kiadványban, sőt ugyanannak a számnak a nyomtatott cikkeiben is eltérő a nyelvi minőség. Ez arra enged következtetni, hogy a kiadványokat nyelvi szerkesztők nem szerkesztik, a szerkesztésről való gondoskodást magukra a szerzőkre bízzák, akik saját belátásuk szerint különböző képzettségű nyelvi gondozókat vesznek igénybe, vagy meglévő nyelvi ismereteikre hagyatkoznak. Kisebb-nagyobb mértékben a nyelvi normák szempontjából számos közgazdasági idealiosios vartosenos nėra iš ko. Kita vertus, tokia realioji vartosena teikia ir vieną periodika nyelve is hiányos, ezért a megfelelő kiválasztása – pontosabban a nyelvhasználókban felmerülő bizonytalanságokat tárja fel. Mindezen körülmények mérlegelése után a szövegek kiválasztása mellett döntünk: elutasítjuk azokat a tudományos cikkeket, amelyekben a legalapvetőbb nyelvi normákat sem tartják be, a többiben pedig az ĮF használatának mellőzésében megmutatkozó törvényszerűségeket vizsgáljuk. Összesen 60, 2006–2016-ban megjelent publikációt választottunk ki. 3.1. A kritérium és a szemantikai határ bizonytalanságai A norma figyelmen kívül hagyásának tekinteni a szövegben használt szókapcsolat függő tagja alakjának valamennyi változatát megalapozatlan lenne, mivel ezt a normatív munkák előirányozzák. Egyetlen szókapcsolat alapján megvalósulhat az általános NF–ĮF-oppozíció, amelyet a grammatikák az ĮF-re jellemző meghatározó jelentéssel vagy a meghatározottság kategóriájával hoznak összefüggésbe. A DLKG szerint a melléknevek ĮF-je a meghatározottság kategóriáját az egyszerű alakokkal a következő módon alkotja: az ĮF-ek a dolog tulajdonságát jelölik, egyúttal arra is utalva, hogy az a dolog ismert, míg az egyszerű alakok csupán a dolog tulajdonságát jelölik (DLKG 1997: 174). Való igaz, az ilyen oppozíció – amint az már A. Valeckienė munkáiból, valamint az LKG és a DLKG által közölt jelentésosztályozásból is világossá vált – lehetővé teszi, hogy egy ismert dolgot különböző módokon jelöljünk: kiemeljük (kiemelő jelentés), egy korábbról ismert tulajdonságára utalunk (utaló jelentés), illetve a dolog fajtáját jelöljük. Ez az oppozíció tehát feltételezi, hogy a fajta kifejezésekor is ismertként jelöljük a dolgot, ugyanakkor nem zárja ki, hogy ugyanabban a szövegben a dolgot ismeretlenként, egyszerűen valamelyik tulajdonsággal rendelkezőként jelöljük. A tudományos szövegek kedvező közeget biztosítanak az ilyen, nemcsak a normatív munkák, hanem a nyelv grammatikai rendszere által is előirányzott oppozíció megvalósulásához. Hiszen ezekben a fogalmakat gyakran meghatározzák és magyarázzák, a fogalom meghatározása vagy magyarázata pedig annak a jele, hogy a dolog ismert. A fogalmak meghatározásakor vagy magyarázatakor azonban olyan tulajdonságok is említésre kerülhetnek, amelyek a fogalmat jelölő terminus megalkotásának alapjául szolgáltak. Ez látható egy tudományos cikkben RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |22 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 közölt általános piactörténeti áttekintésből is: Az európai integráció mindenekelőtt a piac létrehozásával és fejlesztésével kapcsolatos (Miniokas, 2003), ezért az 1986. évi Egységes Európai Okmányban a közös piac létrehozásáról volt szó. Ekkor még inkább kirajzolódott a közös piac létrehozásának szükségessége, amelyben az államhatárok nem akadályoznák a gazdasági tevékenységet. A közös piacot az államok gazdasági integrációjának olyan formájaként határozzák meg, amelyet az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgása jellemez (Vilpišauskas, 3 2003) (EVAP 2007 1(8): 101). A bendra rinka szókapcsolat első két használati esetében éppen egy ilyen közös sajátosságot jelölnek, amely – amint az a harmadik használati esetből kiderül – már a fogalmat jelölő terminus alapjává válik. Esetünknek a tárgyalt normatív megfogalmazásokkal történő jellemzése alapján azt lehetne állítani, hogy a bendra rinka szókapcsolatban a sajátosságot kétszer egyszerűként említik, harmadszor pedig már a tárgyat elkülönítő sajátosságként. A normatív munkákban megadott más megfogalmazásokat alkalmazva az ĮF által jelölt sajátosságot már nem véletlenszerűnek vagy ideiglenesnek, hanem állandó, lényegi sajátosságnak lehetne nevezni. Az ĮF jelentéseinek osztályozási kritériumát alkalmazva a bendroji rinka szókapcsolatot a faj megjelölésének eseteként kellene tekinteni. Tehát bármelyik, a normatív munkákban említett, az ĮF-et az NF-től megkülönböztető kritériumot alkalmaznánk ebben az esetben, valamennyi az ĮF harmadik esetben történő használatát irányozná elő, és valamennyi egybeesne. Más esetekben azonban a kritérium kérdése nehézzé válik. Mindenekelőtt az okoz ilyen bizonytalanságokat, amikor a kontextusban objektumokat vagy jelenségeket osztályoznak, illetve egyszerűen azok fajtáit említik. A tárgyak fajtáinak kijelölésekor vagy megnevezésekor – amint azt a faji sajátosság jelöléséhez kapcsolódó tárgyelkülönítési módok előírják – az egyéb tárgyak sajátosságaival ellentétes vagy specifikussággal jellemezhető sajátosságok alapján elkülönített tárgyakat kellene megnevezni, tehát az ĮF-et kellene használni. Az ilyen esetek használata során például előfordul: A zálogtárgy ingó és ingatlan vagyonra osztható (T 2005 3(32): 17); A gazdasági osztályozás szerint az állami kiadásokat rendes és rendkívüli kiadásokra osztják (EVAP 2015 2(37): 7); A tanulást ebben az összefüggésben tág értelemben vizsgálják, beleértve mind a formális, mind a nem formális, valamint az önálló tanulást (VPA 2011 4(10): 634); Az önkéntes migráció a migráció következő típusait foglalja magában: ideiglenes, cirkuláris, állandó, turisztikai és szezonális (VPA 2014 derinimui: vietinio lygmens (vadinamasis „horizontalus koordinavimas“) ir vyriausybinio 1(13): 154). Ugyanakkor az NF használatára is gyakran találunk példákat, pl. Ezeket az junginiais įvardytų sąvokų pavadinimai yra sudaryti daiktų ypatybių priešinimo pagrindu, intézkedéseket az érdekelt felek két szintű vízióinak szintjén („vertikális koordináció”) alkalmazzák (VPA 2013 4(12): 596). A mondatban a kiemelt taigi, a fajtajelentés kritériuma alapján, melléknévi bővítményeiket kellene használni 3 Iliustracinių sakinių kalba netaisyta. RAMUNĖ VASKELAITĖ. A határozott formák használatának mellőzése a terminológiában és az általa a BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 normával szemben támasztott kihívás |23 HF. A fajtajelentés kritériuma a HF használatát ösztönözné a következő mondatokban is: Regionális politika célja a régiók anyagi és nem anyagi vagyonának, valamint potenciáljának fejlesztése (VPA 2013 1(12): 65), Ez a formális és nem formális vállalkozói oktatás, képzések, valamint egyéb vállalkozásvezetési oktatási programok (VPA 2012 2(11): 223) – a kiemelt melléknevek esetében, annál is inkább, hogy a fajtát jelöli a következő mondatban: A migrációt szervezeti jellege szerint is megkülönböztetik szervezett és intézményesített, önálló stb. típusokra (VPA 2014 1(13): 153), mivel itt a diferencijuoti ige szerepel, amely lehetővé teszi a fajtákat jelölő egységek felsorolását. Ha azonban éppen a fajta jelölésének, nem pedig a HF terminusokban való feltétel nélküli használatának kritériumát alkalmazzuk, akkor ez éppen lehet a fajta jelölésével vagy általában a HF használatával összefüggő neutralizációs eset, amikor a HF használata azért marad el, mert a megjelölt szavak sajátos jelentései, a faji szembenállások, végül pedig a szemantikai kontextus és a szintaktikai körülmények kellőképpen elkülönítik a dolgokat, és nem engedik, hogy kétértelműség alakuljon ki az egyszerű és a kiemelt tulajdonság jelölése között. A normatív munkákban említett másik kritériumot – a fogalmi tulajdonságok ideiglenes és az állandó faji tulajdonságok szembeállítását – alkalmazva ezekben az esetekben is teljes mértékben indokolttá válnának a HF-ek. Hiszen a fogalmak tulajdonságai nem állandó faji, hanem ideiglenes tulajdonságokként is értelmezhetők. És valóban, a használatban megfigyelhető az a tendencia, hogy amikor a tárgyakat már ismert, megszilárdult tárgyfajtákra osztják, mint például ingó és ingatlan vagyonra, a HF-et rendszeresebben használják, míg új, csak egyik vagy másik cikkben bemutatott fajták elkülönítésekor változatosabban alkalmazzák. Gyakran az NF felé hajlanak, és amint a példákból látható, még a skirti, skirstyti, diferencijuoti, rūšiuoti, grupuoti igék sem tartják vissza annak választásától. A Taigi kaip žmogiškuosius išteklius galima traktuoti visus gyventojus, tik skiriant juos į realius (darbingo amžiaus, ekonomiškai aktyvius) ir potencialius (iki darbinio amžiaus, nedirbantys, pensininkai, kurie gali būti įtraukiami į įvairų darbą) (T 2008 3(44): 2), Todėl tikslinga visus investuotojus skirstyti į tris grupes: konservatyvius, racionalius bei agresyvius (EVAP 2007 1(8) 52) mondatokban ehhez még az is hozzájárul, hogy az olyan szókapcsolatokat, amelyekben a főszó elmarad, nehéz terminusoknak tekinteni. Tehát a neapibrėžtumo ar kelių kriterijų netiesioginio numatymo, tačiau net ir vadovaujantis tárgyalt bizonytalanságok a terminológiában alkalmazandó, A. Kaulakienė tanulmányában felvetett és számos normatív munkában közölt feltétel nélküli kritérium miatt merülhetnek fel termino žymėjimo kriterijumi, pagal kurį ĮF tekste terminai turi būti žymimi visada, šiais atvejais tokių neaiškumų kiltų. Más esetekben is olyan körülmények alakulnak ki a szövegekben, amelyek bizonytalanságokat keltenek, olyanokat emelve ki kriterijaus klausimą ir net atskleidžiančių tam tikrą kriterijų prieštarą. Pavyzdžiui, tekste apie RAMUNĖ VASKELAITĖ. A névszói alakok használatának mellőzése a terminológiában és az általa a BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 normával szemben támasztott kihívás |24 a fenntartható fejlődésről először a fenntartható fejlődés fogalmát tárgyalják, és az azt jelölő terminus melléknévi tagját következetesen ĮF-ben használják, pl. De ha a fenntartható fejlődést politikának tekintjük, akkor megvalósítása az intézmények fontosságától és jelentőségétől, valamint kompetenciájuktól függ; Nyilvánvaló, hogy a fenntartható fejlődés összefügg a demokráciával, az emberi jogokkal és a jó kormányzás gyakorlatával (Dumitrache 2013) (MLA 2015 2(7): 190). Az ilyen következetesség azonban bizonyos mondatokban nem érvényesül, például: : A fenntartható fejlődés nem érhető el anélkül, hogy a vállalatokat bevonnánk ebbe a tevékenységbe; A vállalatok több modell alkalmazásával törekedhetnek fenntartható fejlődésre (MLA 4 2015 2(7): 192). Ezekben az esetekben az ĮF használatát valószínűleg nem teszi lehetővé az összevont állítmány szemantikai részeként szereplő ige jelentése – az elérni kívánt objektumra nem jellemző a meghatározottság. A fajta jellegének a nyelvtani munkákban bemutatott osztályozás szerinti jelölése önmagában a meghatározottságot is szükségszerűen maga után vonná, a létrehozandó dologra azonban nem jellemző a meghatározottság, ezért feltehetőleg még akkor is, ha a terminushoz az ĮF-et vartojama NF. Tos išimtys, iš dalies lemiamos žodžių junginio pagrindinio dėmens sąsajos su választják, és ezt az elvet meglehetősen következetesen alkalmazzák, ilyen esetekben kivételt tesznek – a kurti, kurtis, rastis, atsirasti, įgyvendinti, siekti és hasonló igékkel, amelyeket más kiadványokban is alkalmaznak, például: : A lényeges kérdés az, hogy miként hozhatunk létre fenntartható társadalmat vagy fenntartható fejlődést? (TE 2008 1(2): 37); A globalisták (hiperglobalisták) a globalizációt az emberiség történetének új korszakaként határozzák meg, amelyben egyetlen globális piac jön létre, a globális verseny pedig a fejlődés motorjaként működik (VSE 2011 3(12): 205); Az adminisztratív ember <...>, noha nem képes elérni az abszolút racionalitást, mégis erre törekszik (VPA 2012 2(11): 324). Az NF választását valószínűleg a naudoti, matuoti igék is ösztönzik, mivel velük nem állandósult szókapcsolatot, hanem valamilyen tulajdonsággal rendelkező objektumot megnevező szókapcsolatot használunk, pl. Ilyen jellegű mutatókészletek <...> nehezen alkalmazhatók a fenntartható fejlődés vállalaton belüli mérésére (MLA 2015 2(7): 193); Kitaip tariant, nematerialaus turto naudojimas nemažina paties turto kiekio ir dydžio (VSE 2014 2(4): 214). Mindazonáltal az NF szókapcsolat melléknévi tagjai nemcsak ilyen kivételes esetekben használatosak, hanem akkor is, amikor csak a terminus összetevői lehetnek, mivel a szavakból junginiu įvardijama sąvoka arba jis tiesiogiai susijęs su samprata, pvz.: Tai leidžia daryti az a következtetés vonható le, hogy a fenntartható fejlődés fogalma sokrétű és komplex (MLA 2015 2(7): 190); A fenntartható vállalat fogalma szorosan kapcsolódik a fenntartható (MLA 2015 2(7): 192). Klasifikuojamus objektus įvardijančių žodžių junginių NF dar būtų fejlődés koncepciójának fogalmához; magyarázható a fogalmi sajátosság időbeliségének és állandóságának kritériuma alkalmazási eredményeként, egyes eseteket talán még a sajátosságok megállapításának is lehetne tekinteni, azonban amikor osztályozni 4 A DLKG az ilyen állítmányokat kapcsoló szókapcsolatoknak tekinti (DLKG 1997: 508–509). RAMUNĖ VASKELAITĖ. A névszói határozott alakok használatának mellőzése a terminológiában és az BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 általa a normával szemben támasztott kihívás |25 az objektumokat meghatározzák, akkor már nyilvánvaló, hogy a sajátosságot mind állandó, mind lényegi, mind pedig a dolgot más dolgoktól megkülönböztető tulajdonságként rendelik hozzájuk, hogy a jelölt dolog ismert, hogy egy bizonyos fajtát jelölnek, és hogy a szókapcsolat fogalmat nevez meg, tehát terminus. Tehát bármelyik kritériumot is alkalmazzuk, mindegyik egybeesne, és az ĮF-et kellene használni. Mindazonáltal ezt a formát nem mindig választják, pl. : A működés időtartama szerint az alapokat nyílt és zárt végű alapokra osztják. A nyílt végű befektetési alapoknak nincs meghatározott működési időtartamuk. <...> A zárt végű befektetési alapoknak meghatározott működési időtartamuk van (VSE 2011 1(1): 118); Az aktív befektetéskezelés olyan kezelési mód, amelyben a befektetési döntéseket a jövőbeli tendenciák előrejelzése alapján hozzák meg. A passzív befektetéskezelés olyan kezelési mód, amelynek célja, hogy a befektetések hozamának és kockázatának jellemzői megfeleljenek egy adott piaci szegmens vagy index hozamának és kockázatának (VSE 2011 1(1): 118); A szakirodalomban a jelenlegi üzleti csoportokat vertikális és horizontális szervezeti struktúrával rendelkező csoportokra osztják. A vertikális szervezeti struktúrájú üzleti csoportokra az jellemző, hogy a beszállítók és gyártók közötti kapcsolatokra irányulnak, azaz „a beszállító-gyártó kapcsolatokkal összekapcsolt vállalatok összessége”, a horizontálisak pedig „különböző iparágakban működő, szerkezetük alapján konglomerátumokhoz hasonló kapcsolt vállalatok” (Lamin, 2007) (VSE 2012 2(2): 68). Egyes esetekben mintha különbséget próbálnának tenni, vagyis a fogalmat megnevező szókapcsolat melléknévi tagját ĮF-ben használják, a tárgy megnevezésekor pedig – különösen az olyan igéktől való függés esetén, mint a matuoti – NF-et választanak, például : A cél elérése érdekében először a fenntartható fejlődés koncepciójának problematikáját, a dimenziók értelmezését és a megvalósítás szintjeit vizsgálták meg, mivel csak magának a koncepciónak a uždavinius ir numatyti jų įgyvendinimo priemones (MLA 2015 2(7): 190); Nagrinėdami nematerialųjį turtą, mokslininkai susiduria su nematerialaus turto identifikavimo, lényegét tisztázva lehet konkrét kérdéseket felvetni a fenntartható fejlődés mérésével és értékelésével kapcsolatban (VSE 2014 2(4): 214–215). Itt azt lehetne gondolni, hogy különbséget tesznek a tárgyi jelentésű szókapcsolat és a fogalmat jelölő terminus között, ugyanazokban a produktyvumo padidėjimas XX a. antroje pusėje laikytinas nematerialaus turto tyrimų srities pradžia. Vis dėlto ženkliai padidėjęs produktyvumas tuo metu buvo aiškinamas kokybiškesniais szövegekben azonban fordított esetek is előfordulnak, például : Nehezen magyarázható az emberi erőforrásokkal és a technológiai fejlődéssel, konkrétan még nem kapcsolva ezt az immateriális vagyonhoz (VSE 2014 2(4): 214–215). Az ilyen esetek pedig már nem törvényszerű kivételekre utalnának, hanem arra, hogy valószínűleg a normatív munkákban említett kritériumok közül egyet sem ismernek, vagy nem világos a határ a megkülönböztető és a szokásos tulajdonságjelölés, az állandó és az ideiglenes tulajdonság megnevezése, még kevésbé a faji tulajdonság jelölésének esete és a terminus között. Valószínűleg ezért RAMUNĖ VASKELAITĖ. A határozott alakok használatának mellőzése a terminológiában és az általa a BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 normára rótt kihívás |32 a normatív munkákban megkülönböztetik a HÁ-t, azaz a terminus jelölésére szolgáló alakot. Másfelől a nemzetközi szavaknak többnyire sajátos lexikai jelentésük is van. Ha a nem határozott és a határozott alak között csekély jelentéskülönbség áll fenn, nem alakul ki a kétértelműség lehetősége. Amint azt a tárgyalt esetek mutatják, éppen olyan körülmények alakulnak ki, amikor mind a tárgy egyszerű, mind kiemelt tulajdonsága, mind ideiglenes, mind állandó jellemzője jelölhető. Ha pedig az ilyen függő bővítményt tartalmazó szókapcsolat folyamatosan ismétlődik, és/vagy az általa jelölt fogalmat az adott szövegben meghatározzák vagy osztályozzák, akkor a normatív munkákban megállapított morfológiai mutató – HÁ – a tudományos szövegekben egyszerűen fölösleges lehet. 3.3. A résztvevői határozott alakok használatának mellőzése A vizsgált használatban kifejezett tendencia mutatkozik nemcsak a melléknevek, hanem a nemzetközi szavakból képzett befejezett melléknévi igenevek használatának kerülésére is. Látható, hogy használatukat akkor kerülik, amikor az igenév, különösen a múlt idejű, passzív cselekvésből eredő, tárgy jellemző tulajdonságaként általánosítható sajátosságot fejez ki (diszkontált pénzáramlások, rögzített kamatláb, konszolidált költségvetés, szakképzett munka, szakképzett munkavállaló, szakképzett munkaerő, monopolizált piac, fedezett kötvények, kiegyensúlyozott növekedés, kiegyensúlyozott költségvetés, érdekelt személy, határozott idejű szerződés stb.), pl. : A konszolidált költségvetés szerkezete az 1. ábrán látható (MLA 2014 1(6): 51); Az Európai Unióban a gyakorlatban legszélesebb körben alkalmazott ösztönző eszköz a rögzített tarifák rendszere (VPA 2014 2(13): 260); A közvetlen külföldi beruházásokat meghatározó egyik további tényező a szakképzett munkaerő (MLA 2(8): 215); Az ötödik szempont az érdekelt felek hozzájárulása (VPA 2007 22: 12); A kutatások azt mutatják, hogy még a határozott idejű munkaszerződéssel dolgozó munkavállalóknak is nagyobb esélyük van a munkahelyi előléptetésre abban az esetben, ha teljes munkaidőben dolgoznak (VPA 2013 4(12): 546). A jelen idejű szenvedő melléknévi igeneveket sem használják, amelyek az általánosított cselekvéssel összefüggő tulajdonságokat jelölik, pl. : Az elvégzett kutatások kimutatták, hogy a balti államok tőzsdén jegyzett vállalatainak tőkeszerkezete eltér a fejlett országok vállalatainak tőkeszerkezetétől (EV 2010 15: 177); A rendelkezésre álló jövedelem – a személyes fogyasztásra legnagyobb hatást gyakorló tényezők egyike (EVAP 2012 3(27): 13). Amikor nyilvánvaló faji szembenállások fejeződnek ki, a cselekvő nemű résztvevők ĮF-jei néha szintén nem használatosak, pl. : A megrendelések, amelyek az anyavállalat hatékony működésének biztosításához szükségesek voltak, lehetővé tették az anyavállalat igényeit kielégítő leányvállalatok sikeres működését, az anyavállalat állandó költségeinek fedezése pedig RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |33 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 a megrendelések révén lehetővé tette, hogy külső felhasználók számára versenyképes áron nyújtsanak szolgáltatásokat (VSE 2012 2(2): 75). Az ĮF-et a litván gyökerű résztvevők sem veszik fel, bár ez a tendencia ritkább, pl. : A tudósok szerint a tanuló gazdaság olyan gazdaság, amelyben az egyének, a vállalatok és a régiók sikerét a tanulásra (és a régi szokások elfelejtésére) való képesség tükrözi (VPA 2014 3(13): 635); A tanuló szervezet olyan tanulási környezetet hoz létre, amelyben mind egyéni, mind kollektív szinten folyamatosan újabb és újabb megértésre tesznek szert (VPA 2014 3(13): 636); A profit fogalma a saját tőke és a belső kamatláb szorzatának, valamint a kölcsöntőke és a belső kamatláb, illetve a kölcsöntőke költségrátája közötti különbség szorzatának összegeként értelmezendő (EVAP 2008 4(13): 74); A jövedelmek adómentesek, ha éves összegük nem haladja meg az éves adómentes minimum alkalmazására megállapított határt (VPA 2006 15: 48). Csak az NF-ben honosodtak meg a fejlődő ország (gazdaság, piac) és a fejlett ország (gazdaság, piac) terminusok, pl. : Üzleti csoportok mind a fejlett, mind a fejlődő gazdaságú országokban vannak (VSE 2012 2(2): 65); Ugyancsak vizsgálják a fejlődő és a fejlett tőkepiacok kölcsönhatását (VPA 2012 2(11): 142). Az NF-ben továbbá használják a reikiamybės dalyviai kifejezést, de e terület terminológiájában nincs belőlük sok, pl. A vállalat értékének nagyságára hatással lévő fő likviditási változók a következők: készletek, pénzeszközök és azok egyenértékei, követelések (forgóeszközök), valamint céltartalékok, kötelezettségek és hitelek, illetve egyéb kötelezettségek (rövid lejáratú kötelezettségek) (MLA 2016 2(8): 194). Így az összes, az NF-ben használt résztvevő – mind a litván, mind a nem litván eredetű szavak – meglehetősen tipikus jelentésű, vagyis a jelenben zajló vagy a múltban lezajlott cselekvéssel összefüggő állandó, általánosított, a tárgyra jellemző tulajdonságokat fejez ki. Jelentésük és az ĮF jelentése különösen csekély mértékben tér el egymástól, és a határozott alakú analógia – ahogyan azt a szükséges terminus morfológiai jelölővel való megjelölésének normája alapján megállapítottuk – legfeljebb azt jelezhetné, hogy a szókapcsolat terminológiai státusszal rendelkezik. Valószínűleg a szemantikai határok elmosódottsága, az ebből fakadó bizonytalanságok és végül a forma egységesítése eredményezi, hogy az NF-et nemcsak a Chaeboal – ezek család által ellenőrzött, diverzifikált üzleti csoportok, amelyeket a tudományos szakirodalomban egyaránt dicsértek és bíráltak (VSE 2012 2(2): 72) mondatban használják, ahol az kontroliuojamos diversifikuotos verslo grupės, chaebol jungia šeimos nuosavybės ir kontrolės egyszerű tulajdonság megállapítását a szintaktikai körülmények határozzák meg, hanem az reikšmę ar rūšį nurodanti ĮF. Vienodos formos dėl minėtų priežasčių veikiausiai Apibendrinant galima pasakyti, kaip ir kitos šeimos privalumus, ir trūkumus (VSE 2012 2(2): 78) RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |34 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 mondatban is, ahol már használható lenne a mondatokban kiemelő funkciójú Narkotinių medžiagų su tarptautiniais ryšiais ir Todėl narkotinių medžiagų platinimas veikiant kaip organizuota platinimas veikiant organizuota grupe – tai išplitęs nusikalstamumas, remiamas ekonominiais ir operaciniais ištekliais ir labai dažnai susijęs grupė gali paplisti taip, kad kels tiesioginį pavojų visų gyventojų arba didelės jų dalies ramybei ir fiziniam saugumui (VPA 2013 1(12): 143–144), jóllehet az első mondatban az organizuota grupe szókapcsolat a szövegben először szerepel, ezért nem feltétlenül nyerné el az ĮF-et mint a tulajdonság megállapításának esetét, míg a másik mondatban már egy ismert tárgyfajta lehetne megnevezve, és ezért az ĮF használata lenne indokolt. Mindazonáltal nyilvánvalóan nemcsak ezek a bizonytalanságok játszanak szerepet. Maga a résztvevői forma is megjelölheti a tárgy jellemző tulajdonságát, és a szó gyakran sajátos lexikai jelentéssel rendelkezik, ezért az ĮF mint jelölő szükségtelenné válik, annál is inkább, mert általa a szó hosszabbá és nehezebben használhatóvá válik, miközben az ĮF lényegében nem biztosít jelentéskülönbséget. Nemcsak fajta-, hanem terminusjelölőként is gyakran funkciótlanná válik ez a forma a tudományos szövegben, mivel – amint feltártuk – az ilyen típusú szövegben a terminológiai státust számos más eszköz is jelzi, például a szókapcsolat definícióhoz való kapcsolódása, gyakori ismétlése és sajátos jelentése. Ha a résztvevő nem litván eredetű szó, akkor terminusjelölőként ez is szerepet játszik; valószínűleg ezért a nem litván eredetű aktív vagy passzív résztvevők ĮF-je különösen ritkán használatos. Jelentősen hozzájárulhatnak a vizsgált használat sajátosságai – ebben különösen elterjedtek azok a terminusok, amelyek alárendelt, illetve akár fő tagja is nem litván eredetű szó. Természetesen ez a használatban kirajzolódó tendencia, akárcsak a többi tárgyalt tendencia, nem általános érvényű elv. Változatosság figyelhető meg mind a szövegek közötti, mind a szövegen belüli, mind pedig a szókapcsolat szintjén, így az ĮF is előfordul, például: : Az első esetben a piacból származó bevételek eloszlását elemzik <...>, a másodikban pedig a rendelkezésre álló jövedelmet, már az adók és a szociális juttatások levonása után (EVAP 2015 1(36): 20); Ezen új vállalatok vezetői az irányító vállalat vezetői és részvényesei közül kerültek ki (VSE 2012 2(2): 75); A külső környezet legfontosabb aspektusa a társadalmi vállalkozás szervezetének kontextusában az érintettek. Az érintettek a társadalom azon szegmensei, amelyekre a szervezet közvetlenül nem is gyakorolhat hatást, tevékenysége azonban befolyásolhatja őket (VSE 2013 2(3): 217). A használati tendenciák tekintetében azonban kiemelkedik a résztvevők egy bizonyos csoportja: a különféle atipikus jelentésárnyalatokkal (a cselekvés eszköze, helye vagy ideje stb.) rendelkező litván eredetű igeneveket kizárólag ĮF-ben használják, például. : Az állami einamosios išlaidos (EVAP 2015 2(37): 9); Lietuva neišsiskiria iš kitų pereinamosios kiadások legnagyobb részét (mintegy 30 százalékát) a gazdasági országok teszik ki (VSE 2012 2(2): 82); Az uniós tagállamok nyugdíjrendszer-reformjainak ösztönözniük kell kaupiamuoju principu veikiančias papildomas savanoriškų pensijų schemas (VPA 2006 17: 67); Tam būtina vadovautis valiutų portfelio strategija, maksimizuojančia portfelio perkamąją RAMUNĖ VASKELAITĖ. A határozott formák terminológiában való mellőzése és az általa a normára rótt BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 kihívás |35 a jövő egy bizonyos időpontjában fennálló lehetőséget, illetve a vásárlóerő maximális értékének megválasztását lehetővé tévő reikšmę tam tikrą laikotarpį (VTP 2006 1(7): 56). 3.4. Megkülönböztető funkció A HF használata a terminusokban jelentősen változik, azonban bizonyos terminusokban csak HF-et használnak. A vizsgált használatban nem találtunk NF-ben használt melléknevet a žmogiškasis kapitalas szókapcsolatban, noha a DLKG is jelzi azt a használati tendenciát, hogy az -iškas, -a képzős származékok HF-jét nem jelölik. A szövegekből világossá válik, hogy e melléknév esetében nem tesznek ilyen kivételt, pl. : Kirajzolódtak az új és a régi uniós tagállamok polgárainak a humán tőkéhez való viszonyulásában mutatkozó további különbségek is (T 2012 3(60): 215); Különböző kutatások bizonyították, hogy a humán tőke a különböző országok jövedelmének és jólétének változását meghatározó fő forrás (VSE 2014 1(4): 90). Semmilyen szintaktikai körülmények között nem használatos az NF, és a humán erőforrások összetett terminusban sem használatos a melléknév, például : A humán erőforrások mindig is fontosak voltak az államok és nemzetek fejlődése szempontjából (T 2011 1(54): 11); Az innovációk bevezetésének és fejlesztésének folyamatában a válaszadók a közszervezetekben fennálló pénzügyi és humán erőforrások hiányát tekintik a legnagyobb vartojami NF, pvz.: Savarankiškas mokymasis – mokymosi sistema, kurios daugelis akadálynak (EVAP 2013 3(31): 29). A -iškas, -a képzős származékokat – ahogyan azt a fajtajelölő ĮF kivétele előírja – a tanulási folyamat egyes aspektusai gyakran a tanuló ellenőrzése alatt állnak (VPA 2008 26: 100); Az önkéntes tevékenység mint a társadalom javát szolgáló, ellenszolgáltatás nélküli tevékenység egyre több érdeklődésre számot tartó terület (OV 2012 64: 106). A grynas, -a melléknév csak az ĮF terminusaiban használatos, például : A nettó beruházások változásának mutatói az ország gazdasági helyzetét mutatják a gazdasági ciklus egy meghatározott szakaszában (MLA 2016 2(8): 167); A projektek gazdasági értékelése során, ha lehetséges, a gazdasági belső megtérülési rátát és a nettó jelenértéket igyekeznek meghatározni (ŽŪM 2013 1(20): 65). Az o kötőszó és a viešas, -a melléknév is szinte mindig határozott névmási formát vesz fel, pl. : A modern nyilvános kormányzás rendkívül összetett valdymo reformų, viešųjų institucijų modernizavimo būtinumą (EVAP 2013 3(31): 22); Laikydami komunalinių paslaugų ir viešųjų gėrybių teikimo sektorių itin saugiu, finansiniai jelenség, amelyet globális változások határoznak meg, és amelyek azt feltételezik, hogy a nyilvános befektetők a vállalatcsoportok fejlesztéséhez szükséges tőkeáramlásokat a piacon elfogadottnál alacsonyabb kockázati prémium mellett kölcsönözték (VSE 2012 2(2): 77). Nors būdvardis bendras, -a dažnai pavartojamas ir NF, tačiau tokiuose junginiuose mint a bruttó hazai termék, a bruttó nemzeti termék, a bruttó kínálat, a bruttó RAMUNĖ VASKELAITĖ. A határozott névmási formák használatának mellőzése a terminológiában és az BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 általa a normára rótt kihívás |36 kereslet, a bruttó költségek stb. a vizsgált szövegekben csak HF fordult elő, pl. : E számlák rendszerének alapja a bruttó hazai termék (BVP), amely az ország gazdaságának tényleges éves mutatóit írja le, és megmutatja a gazdasági növekedés ütemét (EVAP 2009 1(14): 167); A. Okun (1962), miután elemezte az Egyesült Államokban az 1953–60 közötti időszak munkanélküliségi szintjének és bruttó nemzeti termékének (BNP) változására vonatkozó adatait, ryšys tarp faktiško BNP ir potencialaus PNP procentinio santykio bei skirtumo tarp faktiško ir empirikusan megállapította, hogy szabályos negatív összefüggés áll fenn a természetes munkanélküliségi szint (EV 209 14: 140); Vagyis az általános költségekre a kamatláb gyakorolja a legnagyobb hatást (MLA 2012 3(4): 255). A harmadik országok szókapcsolat függő tagjának csak a határozott alakja használatos, pl. : Korlátozások alkalmazhatók az exportra vagy importra a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben (T 2011 4(57): 97); Ezt részben a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi rendszer megváltozása befolyásolta, amikor Litvánia csatlakozott az EU-hoz (ŽŪM 2009 3–4 (16): 187). Egy cikkben a „sumanioji ekonomika” és a „sumanusis miestas” szókapcsolatok függő tagjaként csak a határozott alak használatos, pl. : A legújabb tudományos és alkalmazott szakirodalomban, valamint a stratégiai dokumentumokban egyre gyakrabban fordul elő az intelligens gazdaság (angl. smart economy) fogalma, amelyet különféle kontextusokban használnak: intelligens város létrehozásakor, a gazdaság fejlesztésekor, stratégiai tervezés során, a városok sajátosságainak hangsúlyozásakor (reklámozásakor). Az intelligens gazdaság az intelligens város egyik összetevője, ezért természetes, hogy a tudományos és alkalmazott szakirodalomban éppen az intelligens város koncepciójára fordítják a legtöbb figyelmet (VPA 2014 3(13): 270). A jelen cikkben használt egyéb terminusokban, amelyeknek szintén a gazdaság a fő tagjuk, a melléknévi tagok nem veszik fel a határozott alakot, még akkor sem, ha e terminusokat meghatározzák vagy magyarázzák, pl. A szakirodalomban a hálózatba kapcsolt gazdaságot leggyakrabban az internet elterjedésével, valamint a gazdasági folyamatokban és a mindennapi életben való használatával hozzák összefüggésbe; Az innovatív gazdaság a tudomány, a termelés és a személyzet képzése közötti közvetlen és visszacsatolt kapcsolatokon alapul (VPA 2014 3(13): 473). Amint a példákból látható, az összes, kizárólag az ĮF-ben használt terminus határozatlan alakú megfelelője teljesen más įvairuojančios vartosenos išsiskiriantis nuoseklumas rodo, kad joje, kitaip, nei nustato kodifikuotoji norma, ĮF linkstama suteikti funkciją skirti terminą ne nuo kiekvieno, o tik jelentéssel bírna, vagy akár szemantikailag értelmetlen lenne. Így a nyilvánvaló jelentéskülönbséggel rendelkező határozatlan alakú analógtól. És ez a tendencia érthető lenne, mivel a tudományos szövegben a terminus státuszát számos más, korábban tárgyalt mutatója is RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |37 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 jelzi. Másfelől a 2.2. alfejezetben említettük, hogy a norma előterjesztésekor felhozott egyik érv a kétértelműség elkerülésének szándéka, tehát ebből a szempontból a norma nem kerül ellentmondásba, csupán sajátos módon értelmezik. A megkülönböztető funkcióval magyarázható a cselekvés eszközének, módjának, idejének vagy más jelentésárnyalatainak jelentésével rendelkező, a litván kifejezésben használt szenvedő igenévi alakok ĮF-beli meglehetősen következetes használata is, pl. : Az elosztási igazságosság (vö. elosztó igazságosság) volt az igazságosság első olyan összetevője, amelyre a kutatók socialinį – ekonominį mokesčių vaidmenį atlieka žemiau apibūdintos svarbiausios funkcijos: figyelmet fordítottak (OV 2012 64: 42); Ezért szabályozó és újraelosztó (vö. újraelosztott) (MLA 2015 2(7): 247); Az élelmiszerés italgyártó ipar Litvánia egyik legnagyobb feldolgozóipari (vö. feldolgozóipar) ágazata (ŽŪM 2009 1–2(16): 77); A rögzített tarifa és a hosszú ösztönzési időszak (vö. ösztönzött időszak) csökkenti a pénzügyi kockázatot (VPA 2014 2(13): 261); A befektetési alapokat kezelő vállalatok éves jelentéseiben két olyan mutatót tesznek közzé, amelyek összehasonlító indexekhez kapcsolódnak (vö. összehasonlított index) (MLA 2011 4(3): 6); A korábbi időszakokhoz hasonlóan viszonylag a fogyasztási hitelek portfóliójának minőségi mutatói voltak a legrosszabbak (VSE 2012 2(2): 86). Ezekben az esetekben a résztvevők NF-jei kifejezett tárgyi jelentésárnyalatot kölcsönöznének a szókapcsolatoknak, és az ilyen szókapcsolatok a tudományos szövegben szemantikailag értelmetlenek lennének. A tipikus jelentésű résztvevők ĮF-jei nem töltenek be ilyen fontos megkülönböztető funkciót, ezért az inkább változik és sokféle, sőt gyakran általános NF-ként választják. A litván, különösen pedig a nem litván eredetű melléknevek ĮF-jei sem rendelkeznek nyilvánvaló megkülönböztető jelentéssel. Ez nyilvánvalóan az egyéb tényezők egész komplexumával együtt szintén meghatározza annak szabadabb használatát és a közönséges formával való gyakori felcserélését. A melléknevek e csoportjából használati tendenciái alapján kiemelkedik a bendras, -a; a grynas, -a és a viešas, -a, ez azonban szintén megmagyarázható a megkülönböztető funkcióval: a gazdasági szövegekben gyakran használatosak az összegeket közvetlenül megnevező szókapcsolatok is, mint például bendra suma, bendras rodiklis, bendras pelnas, bendra vertė vagy hasonlók, pl. : A kis pénzösszegeket drága és nehéz befektetni, azonban az emberek által az alapba befizetett teljes pénzösszeg kellően naggyá válik (VSE 2011 1(1): 116); Fontos nemcsak azt értékelni, hogy milyen az egyes tényezők állapota, hanem azt is, hogy mennyire fontosak az általános versenyképesség szempontjából, valamint hogy a pénzügyi erőforrások milyen hatást gyakorolnak az egyes tényezőre (VSE 2013 2(3): 268). Így ugyanaz a forma, amelyet mind az összeget megnevező szókapcsolatra, mind a terminusra választanak, a kétértelműség veszélyét hordozná. A kétértelműség ezen a területen gyakran a viešas, -a és grynas, -a melléknevek használata nélkül is kialakulhatna az ĮF-ben. RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |38 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 4. KONTEXTUSON KÍVÜLI HASZNÁLAT Annak ellenőrzése, hogy a vizsgált használatot mennyiben befolyásolják a terminológiai szótárak, nehéz lenne, annál is inkább, mivel nemcsak ezekből, hanem a különféle terminológiai adatbázisokból is nagy a választék. Mindazonáltal a gazdasági terület sajátosságait figyelembe véve feltételezhető, hogy a kölcsönhatás kölcsönös. Mivel a közgazdaságtudomány Litvániában csak viszonylag nemrégiben ment át átalakuláson, a terminológia jelentős részét újra kellett létrehozni, és amint az abból az időszakból kiadott szótárakból látható, a terminológia iránti igényt főként angolból fordított terminológiai szótárak elégítették ki. A terminológia hiányában a fordított szótárakhoz kellett igazodni. Másfelől ezekből bizonyos terminológiai változás látható, ami azt a feltételezést engedi meg, hogy a használat a maga részéről szintén módosítja a szótárakban bemutatott terminológiát, annál is inkább, mivel abban nagy a terminusok forgalma. A terminológia korszerű rendezési körülményei között a használatot különféle terminológiai adatbázisok is befolyásolják. A terminusok különösen fontos forrását az Európai Unió és a Litván Köztársaság jogszabályai jelentik. Így a továbbiakban azt vizsgáljuk, milyen tendenciák alakulnak ki az ilyen jellegű forrásokban. 4.1. A határozott és határozatlan alakok aránya a közgazdasági terminológiai szótárakban A megállapított norma betartásának és a választásoknak az értékeléséhez öt közgazdasági terminológiai szótárat választunk ki: Christopher Pass, Bryan Lowes és Leslie Davies 1994-ben kiadott Közgazdasági terminológiai szótárát (a továbbiakban – ETŽ1), e szótár 1997-ben megjelent javított és bővített kiadását (a továbbiakban – ETŽ2), a Vilniusi Pedagógiai Egyetem által 1999-ben kiadott oktatási szótárt, a Közgazdasági terminusok és fogalmak címűt (a továbbiakban – ETS), Rūta Vainienė 2005-ben megjelent Közgazdasági terminológiai szótárát (a továbbiakban – EŽ), valamint David W. Pearce 2006-ban kiadott Értelmező angol–litván közgazdasági szótárát (a továbbiakban – AŽ). Mindegyiküket a közgazdaságtudomány szakemberei fordították, szerkesztették vagy lektorálták, nyelvileg azonban nem egyformán készültek: némelyiket nyelvi szerkesztő szerkesztette (ETŽ1, EŽ), máshol a nyelvi szerkesztő neve nincs feltüntetve (ETŽ2, ETS), az AŽ-ben pedig nemcsak a szerkesztőnő neve szerepel, hanem a szótár fordítói, szerkesztői és tanácsadói között a Litván Nyelvi Intézet Terminológiai Osztálya is fel van tüntetve. Egyik szótárt sem hagyta jóvá azonban a Litván Állami Nyelvi Bizottság, ezért nem annyira a normát, mint inkább a használatot képviselik. Az elmúlt két évtized öt szótára közül a terminusok kötelező ĮF-jelölését principas pritaikytas tik viename – EEŽ1, ir tai jame esama 8 dvižodžių ĮF neįgijusių RAMUNĖ VASKELAITĖ. A határozott alakok használatának mellőzése a terminológiában és az általa a BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 norma számára támasztott kihívás |39 terminus kapta meg (fejlődő ország, fejlődő régió, drága pénz, neišsivysčiusi šalis, paskutinis kreditorius, prastas gaminys, taupus žmogus) ir 8 daugiadėmenių: besivystančių šalių ekonomika, ekonomiškiausias užsakymo dydis, jauna fejlett ország, iparág, leárazott áruk üzlete, a legmegfelelőbb kiadások görbéje, papírjelek a Másik paskelbta verte, teisingas ir nešališkas požiūris, didžiausio palankumo šalių išlyga. 264, e szótárban meghatározott olyan terminus, amelynek lehet ĮF-je, szintén megszerezte azt. 5 Érthető, hogy ilyen jelölést kaptak mind a melléknevek (nyitott gazdaság, bruttó nyereség, jövőbeli integráció, kettős adóztatás, feketepiac, forró pénz, szabad piac, vegyes gazdaság, olcsó kölcsön, erős valuta), mind a melléknévi igenevek (adóköteles jövedelem, fizetendő számlák, növekvő jövedelmek, átváltható kötvények, láthatatlan kéz, ingyenes részvények, fedezetlen valuta, kölcsönvett tőke), továbbá a számnevet tartalmazó terminus is (az elsőként érkező – az elsőként kiszolgált). A nemzetközi szavak esetében sem tettek kivételt (abszolút előny, ellenőrző társaság, konszolidált járadék, nominális ár, a közgazdaságtan pozitív elmélete, magántársaság, elsőbbségi részvény, szakosított üzlet, a kiegyensúlyozott költségvetés multiplikátora, határozott lejáratú kölcsön), jóllehet az ilyen alárendelt tagokat tartalmazó terminusok száma ebben a szótárban nem nagy (a ĮF-et megszerző 264-ből 42). A terminusmutatót mind a felsőfokú melléknevekhez (legalacsonyabb szint, legkisebb gazdasági hatás, legalacsonyabb hitelkamatláb), mind pedig az -is, -a képzős igenevekhez (ragadozó árképzés, feltételes elosztás, teljes foglalkoztatottsági egyensúly) hozzárendelték. Ezzel jelölik mind a háromszavas terminusokat (nyíltpiaci művelet, kettős könyvelés számlái, szabadkereskedelmi övezet, természetes munkanélküliségi ráta, negatív gazdasági hatás), mind pedig a négy vagy több szóból álló terminusokat (a csökkenő határprofit törvénye, új értékpapírok kibocsátásának piaca, meghatározott kamatlábú értékpapírok, a befizetett alaptőke része, másik munkakörbe való átmenet miatti átmeneti munkanélküliség). 5 Egy terminus – sok árut előállító piac – azok közé tartozik, amelyeket a Nyelvi ajánlások nem ajánlott esetként minősítenek. RAMUNĖ VASKELAITĖ. A névszói határozott formák használatának mellőzése a terminológiában és az BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 általa a normára rótt kihívás |40 Az ĮF használatának más tendenciái e szótár második kiadásában – ETŽ2 terminų rinkinyje ĮF neturi 24,8 procento jame apibrėžtų terminų, kurie tokią formą galėtų turėti, t. y. 64 terminai (194 yra ją įgiję, žr. 1 lentelę) 6 . Išimtys daromos tiek būdvardžiams, tiek ir dalyviams, tik jos nėra dėsningos, plg.: – is kirajzolódnak. Ebben rugalmas monopolista politika, de rugalmas árfolyamrendszer; új iparág, de naujosios industrializacijos šalis; neigiamos investicijos, neigiamos santaupos, bet neigiamasis jövedelemadó; kiegészítő haszon, de kiegészítő importadó; rejtett készletek, rejtett munkanélküliség, rejtett adók, de rejtett árcsökkentés, rejtett áremelés; állandó jövedelem, de az állandó jövedelem hipotézise; magánszektor, de magánkiadások, magántermékek; rövid időszak, de a rövid időszak átlagos költségei stb. Úgy tűnik, kísérlet történik arra, hogy az ĮF-ben ne jelöljék a felsőfokú mellékneveket (a legnagyobb kedvezményben részesülő országokra vonatkozó záradék, legjobb lineáris torzítatlan becslések), más terminusokban azonban az ilyen melléknevek szerepelnek az ĮF-ben (legkisebb hatékony termelési volumen, legalacsonyabb szint). 1. TÁBLÁZAT. A határozott és határozatlan alakok aránya a terminológiai szótárakban Az ĮF és az NF aránya a terminológiai szótárakban ETŽ1 ETŽ2 ETS EŽ AŽ Határozott függő tag: 264 194 67 149 385 melléknév 140 119 48 99 220 melléknévi igenév 123 75 18 46 160 melléknévi igenév 8 34 13 29 49 tarptautinis žodis 42 43 19 42 87 Határozév 8 31 35 tarptautinis žodis atlan 37 65 0 függő 16 tag: 16 64 20 49 66 114 39 mellékn12 A melléknév NF-je nem magyarázható a pozíciójával (rugalmas árfolyamrendszer, átláthatatlan árfolyam, sürgősségi likviditási mutató), mivel az analóg terminusokban, amelyekben a melléknévi elem ugyanebben a pozícióban áll, ĮF-et vesz fel (szabadkereskedelmi terület, rugalmas termelési költségvetés, lebegő rögzített 6 árfolyamrendszer). A 16 nem jelölt ĮF-fel rendelkező nemzetközi szó közül a szótárak adatai csak azokat a terminusokat foglalják magukban, amelyekhez meghatározásokat adnak. A javító vagy egyéb utalásokkal a fő terminusokhoz kapcsolt terminusokat nem számítják be. RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |41 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 (diszkontált pénzáramlások, hatékony piacok hipotézise, rögzített árfolyamrendszer, fiktív változó, engedélyezett betétgyűjtő intézmény, tőzsdén jegyzett társaság stb.), ez a kivétel dėsninga, nes į kitų terminų sudėtį įeinantys tarptautiniai žodžiai ĮF įgyja, pvz.: absoliučioji azonban nem vonatkozik a következőkre: érték, effektív kereslet, horizontális integráció, konszolidált adósság, materiális eszköz, minimális munkabérnorma. Dalyvio ĮF vartojimas irgi įvairus, pvz.: listinguojama bendrovė, bet kotiruotoji társaság; visszaváltható értékpapír, de nem visszaváltható értékpapír; lejárat nélküli értékpapír, de lejárat nélküli kötvény (örökjáradék-kötvény); rendelkezésre álló jövedelem, de megkeresett jövedelem stb. Így az ETŽ2-ben semmilyen szabályszerű kivétel nem rajzolódik ki, hacsak azt nem tekintjük kivételnek, hogy egyes terminusok esetében kivételeket tesznek. Ezek azért jelenhettek meg, mert a szótár nyelve nem kellően rendezett, de emiatt az is lehetséges, labiau atspindi to meto vartosenos polinkius, t. y. tie atskiri terminai, kuriuose paplitusios hogy ez a szótár egyszerűen NF, és ilyen formában került be a szótárba. Valójában az ĮF az ETŽ1-hez képest nem sok új terminust vett fel, például: megkerülő mutatók, befizetett tőke, rögzített valutaárfolyam-rendszer, tőzsdén nem jegyzett értékpapírok piaca, a tényezők optimális kombinációja, korlátozó árak megállapítása, rejtett tartalékok, rejtett jövedelmek. Az ETS (1999) azonban 49 olyan terminust is tartalmaz, amelyek nem rendelkeznek ĮF-fel, és ezek a szótárban bemutatott, ĮF-et felvehető terminusok 42,2 százalékát alkotják. 29 litván szó nem vett fel ĮF-et, beleértve három olyan terminust, amelyekben a két, e formát felvehető szó közül az egyik nem vette fel azt (visszaváltható lízing, a munkavállalók nem teljes látható foglalkoztatása és a munkavállalók nem teljes rejtett foglalkoztatása), például: közös vállalat, kettős adóztatás, hosszú időszak, nem dolgozó személyek, jogellenes tevékenység, elegendő verseny, további adóteher, foglalkoztatott lakosok. A nemzetközi szavak közül 20 nem vett fel ĮF-et, például: rendelkezésre álló jövedelem, rugalmas kereslet, likvid eszköz, természetes oligopólium, optimális fogyasztás; aktív munkakeresés, a lakosság hatékony foglalkoztatása, minimális életszínvonal, természetes munkanélküliségi szint, a lakosság racionális foglalkoztatása. A szótárban alkalmazott kivétel azonban nem következetes, mivel a nemzetközi szavakat ĮF-fel is megadják, például: alternatív költségek, centralizált gazdaság, horizontális integráció, elsőbbségi részvény; hosszú távú tárgyi eszközök, az illegális foglalkoztatás kategóriái, a nem hivatalos munkaerőpiac, a potenciális munkaerő-kereslet, a reálkamatláb. Az egyértelmű következetlenség esetei is előfordulnak, pl.: abszolút szegénység, de abszolút előny; nyitott gazdaság, de nyíltpiaci műveletek; alternatív költségek, de alternatív munkabér; közös vállalat, de RAMUNĖ VASKELAITĖ. A határozott névszói alakok használatának mellőzése a terminológiában és az BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 susijusi išimtis, ji aiškinama tuo pačiu veiksniu kaip ir apibrėžtumo ir neapibrėžtumo általa a normára jelentett kihívás |48 az ellentét semlegesítése. A fajta jelölése és a terminus, valamint a határozott alakok fajta szerinti jelentésben való használata és a határozott alakok terminológiában való használata közötti kapcsolatot nem jelölik, és a különbséget nem emelik ki, ami darbų aiškėtų, kad tokio skirtumo nė nedaroma. Susidarant tokiam normos dvilypumui, įvairuojama ir vartosenoje. Išnagrinėtoji – lehetőséget teremt annak az értelmezésnek a használatára, hogy ilyen különbség nincs. Egyes normatív közgazdasági tudományos cikkek, terminológiai szótárak és jogszabályok feltárják, hogy különösen nagy változatosság jellemzi. Kísérlet történik arra, hogy a terminusokat a kodifikált norma által meghatározott kötelező jelöléssel lássák el, azonban egyes használati tendenciák feltárják, hogy inkább a normatív munkákban előírt meghatározottság–meghatározatlanság szembeállításai, illetve az ĮF használatának általános kivételei érvényesülnek. Először is, a folyamatos szöveg jellegéből adódó használatból világossá válik, hogy az ĮF-fel terminų, kurių priklausomuoju dėmeniu eina tarptautinis būdvardis ar dalyvis. Daug hajlamosak nem jelölni azokat a nemzetközi szavakat, amelyek sajátos lexikai jelentéssel rendelkeznek, miközben a lexikai jelentés sajátossága a vizsgáló és normatív jellegű szakirodalomban a meghatározottság ĮF-fel való jelölésének mellőzését előidéző egyik tényezőként és eseteként jelenik meg. A közgazdasági terminológiában nemzetközi szavakkal különösen sok terminust alkotnak és használnak, és már önmagában a függő tag nem litván eredetű szóval való kifejezése a tudományos szövegben a terminus egyik ismérve lehet. Így a terminus további mutatója – az ĮF – lényegtelenné válik. Az ilyen jellegű szövegekben a terminust más mutatók is jelölik – a meghatározás megadása, a magyarázat, a szókapcsolat használata valamely fogalom, elmélet, koncepció, módszer vagy modell megnevezésére, az általa jelölt objektum vagy jelenség osztályozása, valamint a szókapcsolat gyakori ismétlése a szövegben. Az ĮF mint terminusjelölő funkciója különösen az olyan szövegekben gyengül, mint a jogszabályok, ahol a terminust vagy fogalmat meghatározzák, és a szöveg jellegéből adódóan nemcsak szemantikai, hanem formális változatosság sem lehetséges. Másodszor, a vizsgált használat feltárja, hogy gyakran nincs jelentős különbség az egyszerű és az ĮF-es forma között, különösen a tipikus jelentésű jelen és múlt idejű cselekvő és szenvedő melléknévi igenevek, valamint ezek névmási alakú megfelelői között. Az ilyen résztvevők önmagukban is kellően jellemzik a tárgyakat, kiemelik őket más tárgyak közül, ezért az ĮF ebben az esetben is lényegében feleslegessé válik. Miatta a részesedés csak megnő. Ha más, a terminus státuszát feltáró mutatók is jelen vannak – a specifikus jelentés, a szókapcsolat gyakori ismétlődése a szövegben, a kontextus körülményei, amelyek feltárják annak közvetlen kapcsolatát a fogalommal vagy elgondolással, a megadott meghatározások vagy magyarázat – a résztvevőt az ĮF-fel való megjelölés is céltalanná válik. A tudományos szövegek tanúsága szerint kis jelentéskülönbség választja el egymástól a „ir” és a „kai” szavakat is. RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |49 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 amelyek litván, illetve nem litván eredetű mellékneveket és azok határozott névmási alakjait. Somit entsteht die als eine der Grundlagen für die Bereitstellung der IF-Terminologie geltende Gefahr einer Mehrdeutigkeit zwischen einer Wortverbindung, die eine einfache Eigenschaft bezeichnet, und einer Wortverbindung oder einem Terminus, die bzw. der eine Art bezeichnet, in den meisten Fällen nicht. Éppen a szemantikai határ annyira elmosódott, hogy a használatban célszerű egy általános, egyetlen formájú szókapcsolatot alkalmazni, amellyel a jelentés különböző árnyalatai összefoglalhatók. A kötött jellegű és kontextusfüggetlen használat vizsgálata nemcsak a szó specifikus lexikai jelentésének és csekély jelentéskülönbségének tényezőit tárja fel, amelyeket a meghatározottság és meghatározatlanság szembenállása neutralizációjának ösztönzőiként feltételeznek, hanem az ĮF további lehetséges kivételeit is. Bár rendszertelenül, de benne is megfigyelhető az ĮF mellőzésére való hajlam, amikor a terminus függő tagja felsőfokú melléknév, az -iškas, -a képzővel képzett szó, illetve amikor a szókapcsolat átvitt jelentésű. Így lényegében nem a terminus jelölésének szükségességét állító, hanem az ĮF használatának általános normája tükröződik, amely az ĮF viszonylag fakultatív használatát irányozza elő. Másfelől a használat azt is mutatja, hogy mintegy kísérlet történik a két normatív irány összehangolására, és a kodifikált norma sajátos értelmezése alakul ki: a koherens szöveg számára különféle egyéb terminusjelölőket előirányozva az ĮF azt a funkciót kapja, hogy ne minden, hanem csak a nem határozott analógtól való nyilvánvaló jelentésbeli különbséggel rendelkező szókapcsolatot jelölje. Így azonban különleges ingadozás alakul ki, amely jelentősen ellentmond a terminológia szempontjából fontos rendszerszerűség elvének. Különösen a kontextus nélküli használatból – a terminológiai szótárakból, a jogszabályokban közölt szójegyzékekből – válik nyilvánvalóvá, hogy a használat a kitűzött, normában rögzített céllal ellentétben rendkívül rendszerszerűtlenné válik, és a kivételeket szinte minden egyes szókapcsolatra külön alkalmazzák. Ugyanakkor az ĮF használata a terminológiai szótárakban és a jogszabályokban olyan fejlődést tár fel, amely azt mutatja, hogy az ĮF egyre inkább versenyez az NF-fel, sőt az utóbbiak kerülnek túlsúlyba. Az ilyen tendenciák megfelelnének az ĮF más jelentésekben való használatának a normatív kiadványokban is elismert tendenciáinak, valamint általában az ĮF használati tendenciáinak: az ĮF a köznyelvben egyre inkább átadja helyét az NF-nek, általában véve az ĮF eltűnőben van, noha a normatív irány éppen azt jelezné, hogy a ir termino vartojimo įvertinimas ir nustatymas. Tokio apibrėžtumo nesant, vartosena iš terminológiában látható a fő perspektívája az egyébként egyre több nivellációs jegyet mutató Visa tai kelia būtinybę išgryninti kodifikacijos kriterijų. Viena galima išeitis – ĮF és NF szembenállásának. Az ilyen irányzat perspektíváját lényegében megcáfolja a fajta RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |50 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 jelölésének lényege és a viszony közötti elégtelenség, amely csak a kodifikáció megoldatlan žymėjimo dėsningumus ir jo numatomas išimtis. Iš atliktos vartosenos analizės būtų galima kérdéseit és ellentmondásait tükrözi. A terminológiában alkalmazott rendszerszerűség követelményének megfelelően elsőbbséget kell adni annak a kritériumnak, hogy a terminus szükséges jelölése névmási formában történjen, másodsorban pedig a norma alapjául a fajta megjelölését kell tekinteni; az első kritérium alkalmazása feltehetően növelné a terminusok használatának rendszerszerűségét, a kodifikációs döntések meghozatalakor azonban valószínűleg kellőképpen figyelembe kellene venni a szöveg jellegének lehetséges hatását is: a tudományos vagy adminisztratív jellegű szövegekben a névmási forma mint a terminus jelzőjének funkciója nem feltétlenül olyan fontos, mint a kötetlenebb stílusokban, mivel az ilyen szövegekben a terminus státusát más jelzők is mutatják. Másfelől a fajta jelölésének kritériumát választva egyúttal el kellene ismerni a névmási forma használatának további rendszertelenségét, a névmási forma használatának általános tendenciáit és a jelentős tényezőket, ennek megfelelően pedig a névmási forma terminológiai funkciójának gyengülését is. Ez az irány valószínűleg akkor is fennmaradna, ha a használatot teljesen önszabályozó folyamatára hagynánk. Természetesen a használati tendenciákról és a névmási forma terminológiai használatának lehetséges további irányáról levont következtetéseket jelentősen kiegészítenék a különböző egyéb funkcionális stílusok használatának kutatásai is, és nemcsak a gazdasági területen. A gazdasági terület használati forrásaiból – mind a tudományos, mind az adminisztratív stílusúakból – szintén még nagyon sok vizsgálandó marad, például a gazdaságelmélet és -gyakorlat monografikus jellegű munkái, a felsőoktatási tankönyvek, különféle áttekintések, jelentések, más nyelvekből, elsősorban a névmási formával nem rendelkező angol nyelvből készült fordítások stb. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A nyelvi kiadványokban közölt, a névmási formát a terminus szükséges jelzőjeként meghatározó norma használata nem felel meg a tényleges használatnak. 2. A használati tendenciák feltárják a kodifikáció elégtelen meghatározottságát, de még inkább annak alapvető problémáit emelik ki. 3. Felvetődik a kritérium problémája, vagyis feltárul, hogy a terminus ĮF-fel való szükségszerű jelölésének állításakor alapvetően egy sokkal fakultatívabb használatot előirányzó fajtajelölési kritériumot követnek. 4. A kritérium fakultativitását az ĮF jelentéseinek osztályozása határozza meg. 5. A kodifikáció bizonytalanságait a fajtajelölés és a terminus közötti kapcsolat meg nem nevezése is előidézi. 6. A használat vizsgálata azt mutatja, hogy abban nem a terminológiában előírt ĮF funkcija, o apibrėžiamajai reikšmei ir jos pogrupiams numatomomis ĮF vartojimo išimtimis. RAMUNĖ VASKELAITĖ. A határozott alakok használatának mellőzése a terminológiában és az általa a BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 7. Išimtys terminijoje interpretuojamos savitai: termino rodikliu dažnai tampa norma elé állított kihívás |51 nemzetközi szó vagy igenévi forma. 8. Svarbus ĮF ir NF opozicijos neutralizavimo terminijoje veiksnys yra kontekstas: alapján: összefüggő tudományos szövegben a szókapcsolat terminusként felismerhető anélkül is, hogy morfologinio rodiklio. 9. A kritériumot összeegyeztetni próbáló használat meglehetősen rendszertelen, a kivételeket benne minden szókapcsolatra külön-külön alkalmazzák. 10. Ez a helyzet választási lehetőséget állít a kodifikáció elé: világosabban megfogalmazni a terminus ĮF-fel való általános jelölésének elvét, és törekedni a terminológia következetességére és rendszerszerűségére, vagy elsőbbséget adni a faji sajátosság kifejezésének kritériumának, és ezáltal alapvetően meghatározni az ĮF mint terminusjelölő funkciójának további gyengülését. Ilyen irányba haladna valószínűleg a használat akkor is, ha úgy döntenének, hogy magára hagyják. ŠALTINIAI Mokslo žurnalai EV – Ekonomika ir vadyba / Economics and management. Prieiga internete: http://internet.ktu.lt/en/science/journals/manage/frames1_1.html. EVAP – Ekonomika ir vadyba: aktualijos ir perspektyvos. Prieiga internete: http://su.lt/index.php?option=com_content&view=article&id=599&Itemid=17344&l ang=lt. MLA – Mokslas – Lietuvos ateitis / Science – future of Lithuania. Prieiga internete: http://www.mla.vgtu.lt/index.php/mla/index. MTS – Management theory and studies for rural business and infrastructure development / Vadybos mokslas ir studijos – kaimo verslų ir jų infrastruktūros plėtrai. Prieiga internete: http://mts.asu.lt/mtsrbid/index. OV – Organizacijų vadyba: sisteminiai tyrimai / Management of organizations: Systematic research. Prieiga internete: https://ejournals.vdu.lt/index.php/managementorganizations/index. T – Tiltai. Prieiga internete: https://www.ku.lt/leidykla/turinys/leidiniai/moksliniaizurnalai/tiltai. TE – Taikomoji ekonomika: sisteminiai tyrimai / Applied economics: Systematic research. Prieiga internete: https://ejournals.vdu.lt/index.php/applied-economics/index. RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |52 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 VPA – Viešoji politika ir administravimas / Public policy and administration. Prieiga internete: https://www.mruni.eu/lt/mokslo_darbai/vpa/apie_leidini. VSE – Verslo sistemos ir ekonomika / Busines systems & Economic. Prieiga internete: https://www.mruni.eu/lt/mokslo_darbai/vse/apie_leidini. VTP – Verslas: teorija ir praktika / Business: theory and practice: http://www.btp.vgtu.lt/index.php/btp/index. ŽŪM – Žemės ūkio mokslai. Prieiga internete: http://www.lmaleidykla.lt/ojs/index.php/zemesukiomokslai. Terminų žodynai AŽ 2006 – Aiškinamasis ekonomikos anglų–lietuvių kalbų žodynas. Sudarė D. W. Pearce, Vilnius: Tyto alba. ETŽ1 – Pass Ch., Lowes B., Davies L. 1994: Ekonomikos terminų žodynas. Red. A. Pupkis, ekonomikos terminijos red. konsultantas St. Vaitkevičius, Vilnius: Baltijos biznis. ETŽ2 – Pass Ch., Lowes B., Davies L. 1997: Ekonomikos terminų žodynas. Antrasis papildytas ir pataisytas leidimas. Redagavo ir tikslino A. V. Rutkauskas, St. Vaitkevičius, Vilnius: Baltijos biznis. ETS 1999 – Ekonomikos terminai ir sąvokos. Mokomasis žodynas. Sud.: J. Bagdanavičius, P. Stankevičius, L. Lukoševičius. Vilnius: Vilniaus pedagoginis universitetas. EŽ 2005: Vainienė R. Ekonomikos terminų žodynas, Vilnius: Tyto alba. Lietuvos Respublikos teisės aktai Draudimo įstatymas (2003 09 18, Nr. IX-1737). – Valstybės žinios, 2003 10 08, Nr. 944246. Elektros energetikos įstatymas (2000 07 20, Nr. VIII-1881). – Valstybės žinios, 2000 08 04, Nr. 66-1984. Finansinių priemonių rinkų įstatymas (2007 01 18, Nr. X-1024). – Valstybės žinios, 2007 02 08, Nr. 17-627. Finansų įstaigų įstatymas (2002 09 10, Nr. IX-1068). – Valstybės žinios 2002 09 18, Nr. 913891. Gyventojų pajamų mokesčio įstatymas (2002 07 02, Nr. IX-1077). – Valstybės žinios 2002 07 19, Nr. 73-3085. RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |53 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Indėlių ir įsipareigojimų investuotojams draudimo įstatymas (2002 06 20, Nr. IX-975). – Valstybės žinios, 2002, Nr. 65-2635. Informuotiesiems vartotojams skirtų kolektyvinio investavimo subjektų įstatymas (2013 06 18, Nr. XII-376). – Valstybės žinios, 2013 06 28, Nr. 68-3410. Įmonių, priklausančių finansų konglomeratui, papildomos priežiūros įstatymas (2004 07 15, Nr. IX-2387). – Valstybės žinios, 2004 08 03, Nr. 120-4433. Kolektyvinio investavimo subjektų įstatymas (2003 07 04, Nr. IX-09). – Valstybės žinios, 2003 07 25, Nr.74-3424. Konkurencijos įstatymas (1999 03 23, Nr. VIII-1099). – Valstybės žinios 1999 04 02, Nr. 30856. Kontroliuojančiųjų investicinių bendrovių įstatymas (2003 07 04, Nr. I-1710). – Valstybės žinios, 2003 07 25, Nr. 74-3425. Pelno mokesčio įstatymas (2001 12 20, Nr. IX-675). – Valstybės žinios, 2001 12 29, Nr. 110-3992. Pinigų plovimo ir teroristų finansavimo prevencijos įstatymas (1997 06 19, VIII-275).– Valstybės žinios 1997 07 04, Nr. 64-1502. Pridėtinės vertės mokesčio įstatymas (2002 03 05, IX-751). – Valstybės žinios, 2002 04 05, Nr. 35-1271. Profesinių pensijų kaupimo įstatymas (2006 07 04, Nr. X-745). – Valstybės žinios, 2006 07 27, Nr. 82-3248. Smulkiojo ir vidutinio verslo plėtros įstatymas (1998 11 24 d., Nr. VIII-935). – Valstybės žinios, 1998 12 11, Nr. 109-2993. Vartojimo kredito įstatymas (2010 12 23, Nr. XI-1253). – Valstybės žinios, 2011 01 04, Nr. 1-1. Vertybinių popierių įstatymas (2007 01 18, Nr. X-1023). – Valstybės žinios, 2007 02-08, Nr. 17 626. Viešojo administravimo įstatymas (2006 06 27, Nr. X-736). – Valstybės žinios, 1999 07 09, Nr. 60-1945. Viešųjų pirkimų įstatymas (1996 08 13, Nr. I-1491). – Valstybės žinios, 1996-09-06, Nr. 842000. RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |54 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Europos Sąjungos teisės aktai 2005 m. spalio 26 d. Europos Parlamento ir Tarybos direktyva 2005/60/EB dėl finansų sistemos apsaugos nuo jos panaudojimo pinigų plovimui ir teroristų finansavimui. 2005 m. lapkričio 16 d. Europos Parlamento ir Tarybos direktyva 2005/68/EB dėl perdraudimo ir iš dalies keičianti Tarybos direktyvas 73/239/EEB, 92/49/EEB ir Direktyvas 98/78/EB bei 2002/83/EB. 2007 m. lapkričio 13 d. Europos Parlamento ir Tarybos direktyva 2007/64/EB dėl mokėjimo paslaugų vidaus rinkoje, iš dalies keičianti direktyvas 97/7/EB, 2002/65/EB, 2005/60/EB ir 2006/48/EB ir panaikinanti Direktyvą 97/5/EB. 2009 m. lapkričio 25 d. Europos Parlamento ir Tarybos direktyva 2009/138/EB dėl draudimo ir perdraudimo veiklos pradėjimo ir jos vykdymo. 2013 m. birželio 26 d. Europos Parlamento ir Tarybos direktyva 2013/36/ES dėl galimybės verstis kredito įstaigų veikla ir dėl riziką ribojančios kredito įstaigų ir investicinių įmonių priežiūros, kuria iš dalies keičiama Direktyva 2002/87/EB ir panaikinamos direktyvos 2006/48/EB bei 2006/49/EB. 2013 m. birželio 26 d. Europos Parlamento ir Tarybos direktyva 2013/34/ES dėl tam tikrų rūšių įmonių metinių finansinių ataskaitų, konsoliduotųjų finansinių ataskaitų ir susijusių pranešimų, kuria iš dalies keičiama Europos Parlamento ir Tarybos direktyva 2006/43/EB ir panaikinamos Tarybos direktyvos 78/660/EEB ir 83/349/EEB. 2013 m. birželio 26 d. Europos Parlamento ir Tarybos reglamentas (ES) Nr. 575/2013 dėl prudencinių reikalavimų kredito įstaigoms ir investicinėms įmonėms ir kuriuo iš dalies keičiamas Reglamentas (ES) Nr. 648/2012. 2013 m. spalio 15 d. Tarybos reglamentas (ES) Nr. 1024/2013, kuriuo Europos Centriniam Bankui pavedami specialūs uždaviniai, susiję su rizikos ribojimu pagrįstos kredito įstaigų priežiūros politika. 2014 m. vasario 4 d. Europos Parlamento ir Tarybos direktyva 2014/17/ES dėl vartojimo kredito sutarčių dėl gyvenamosios paskirties nekilnojamojo turto, kuria iš dalies keičiamos direktyvos 2008/48/EB ir 2013/36/ES bei Reglamentas (ES) Nr. 1093/2010. 2014 m. balandžio 16 d. Europos Centrinio Banko reglamentas (ES) Nr. 468/2014, kuriuo sukuriama Europos Centrinio Banko, nacionalinių kompetentingų institucijų ir nacionalinių paskirtųjų institucijų bendradarbiavimo Bendrame priežiūros mechanizme struktūra. RAMUNĖ VASKELAITĖ. Įvardžiuotinių formų nevartojimas terminijoje ir jo keliamas iššūkis normai |55 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 2014 m. balandžio 16 d. Europos Parlamento ir Tarybos direktyva 2014/49/ES dėl indėlių garantijų sistemų. 2014 m. balandžio 16 d. Europos Parlamento ir Tarybos reglamentas (ES) Nr. 596/2014 dėl piktnaudžiavimo rinka (Piktnaudžiavimo rinka reglamentas) ir kuriuo panaikinama Europos Parlamento ir Tarybos direktyva 2003/6/EB ir Komisijos direktyvos 2003/124/EB, 2003/125/EB ir 2004/72/EB. 2014 m. gegužės 15 d. Europos Parlamento ir Tarybos reglamentas (ES) Nr. 600/2014 dėl finansinių priemonių rinkų, kuriuo iš dalies keičiamas Reglamentas (ES) Nr. 648/2012. 2014 m. gegužės 15 d. Europos Parlamento ir Tarybos direktyva 2014/59/ES, kuria nustatoma kredito įstaigų ir investicinių įmonių gaivinimo ir pertvarkymo sistema ir iš dalies keičiamos Tarybos direktyva 82/891/EEB, direktyvos 2001/24/EB, 2002/47/EB, 2004/25/EB, 2005/56/EB, 2007/36/EB, 2011/35/ES, 2012/30/ES bei 2013/36/ES ir Europos Parlamento ir Tarybos reglamentai (ES) Nr. 1093/2010 bei (ES) Nr. 648/2012. 2014 m. gegužės 15 d. Europos Parlamento ir Tarybos direktyva 2014/65/ES dėl finansinių priemonių rinkų, kuria iš dalies keičiamos Direktyva 2002/92/EB ir Direktyva 2011/61/ES. 2014 m. liepos 15 d. Europos Parlamento ir Tarybos reglamentas (ES) Nr. 806/2014 kuriuo nustatomos kredito įstaigų ir tam tikrų investicinių įmonių pertvarkymo, vienodos taisyklės ir vienoda procedūra, kiek tai susiję su bendru pertvarkymo mechanizmu ir Bendru pertvarkymo fondu, ir iš dalies keičiamas Reglamentas (ES) Nr. 1093/2010. 2014 m. liepos 23 d. Europos Parlamento ir Tarybos reglamentas (ES) Nr. 909/2014 dėl atsiskaitymo už vertybinius popierius gerinimo Europos Sąjungoje ir centrinių vertybinių popierių depozitoriumų, kuriuo iš dalies keičiamos direktyvos 98/26/EB ir 2014/65/ES bei Reglamentas (ES) Nr. 236/2012. 2014 m. gruodžio 19 d. Europos Centrinio Banko gairės (ES) 2015/510 dėl Eurosistemos pinigų politikos sistemos įgyvendinimo (ECB/2014/60). 2015 m. balandžio 29 d. Europos Parlamento ir Tarybos reglamentas (ES) 2015/760 dėl Europos ilgalaikių investicijų fondų. 2016 m. gegužės 11 d. Europos Parlamento ir Tarybos reglamentas (ES) 2016/792 dėl suderintų vartotojų kainų indeksų ir būsto kainų indekso, kuriuo panaikinamas Tarybos reglamentas (EB) Nr. 2494/95. RAMUNĖ VASKELAITĖ. A névmási formák mellőzése a terminológiában és az általa a normára rótt kihívás |56 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 IRODALOM AKA 2014: Administracinės kalbos aktualijos. Sudarė L. Murinienė, R. Vladarskienė. Prieiga per internetą <http://administracinekalba.lki.lt>. Ambrazas 1964: Esamojo laiko neveikiamųjų dalyvių būdvardinė vartosena. – Kalbos kultūra 7, 30–36. Brūzgienė R., Čekmonienė I. E., Žemienė A. 2013: Szaknyelv. Tankönyv a pszichológiai és szociológiai képzési programok hallgatói számára, Vilnius: Mykolas Romeris Egyetem. DLKG 1997: A kortárs litván nyelv grammatikája. Szerk. V. Ambrazas, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Intézet. Gaivenis K. 1975: Kétszavas összetett terminusok a mai litván nyelvben. – Lietván nyelvészeti kérdések 16, 57–89. Gaivenis K. 1995: Néhány gondolat a terminusok szabványosításáról. – Terminologija 2, 6–10. Gedzevičienė D., Gedzevičius I. 2011: A hegesztés területén végzett munkákban előforduló helytelen használat egyes eseteiről. – Mokslas – Lietuvos ateitis 3(6), 67–70. Holvoet A., Tamulionienė A. 2006: Apibrėžtumo kategorija. – Daiktavardinio junginio kutatások. Szerk. A. Holvoet, R. Mikulskas. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 11–32. Jakaitienė E., Laigonaitė A., Paulauskienė A. 1976: A litván nyelv morfológiája, Vilnius: Mokslas. Judžentis A. 2012: A litván nyelv grammatikai kategóriái, Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó. Kaulakienė A. 1973: A névszói melléknevek használata összetett terminusokban. – Kalbos kultūra 25, 27–31. Keinys S. 2004: A terminológia fejlődése, állapota, szerepe és feladatai a XXI. századba lépve. – A litván terminológia fejlődése, 74–88. Keinys S. 2005: Ekonomistų diplominių darbų kalba. – Dabartinė lietuvių terminologija, 296–303. Kniūkšta P. 1971: A névmási és az -inis képzős melléknevek. – Nyelvhasználat és nyelvművelés, 421–430. Kunevičienė A., Pečkuvienė L., Žilinskienė V. 2003: Specialybės kalbos kultūra. Tankönyv, Vilnius: Litván Jogi Egyetem. RAMUNĖ VASKELAITĖ. A névmási formák használatának mellőzése a terminológiában és az általa a BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 normára rótt kihívás |57 KKP 1998: Irodai nyelvi tanácsok. Összeállította P. Kniūkšta, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet. KP 2002: Nyelvi tanácsok. 1. kötet: Nyelvtani formák és használatuk. Szerk. R. Miliūnaitė, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet. KPP 1976: Nyelvhasználati tanácsok. Szerk. A. Paulauskienė, Vilnius: Mokslas. Mikulskas R. 2006: A meghatározó melléknevek LKG 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1. Ats. red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis. leírásának perspektívája. – A főnévi szerkezet kutatása. Szerk. A. Holvoet, R. Mikulskas, 33–66. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 33–66. Miliūnaitė R. 2003: A litván nyelvtani normák kialakításának alapjai. Opera linguistica Lithuanica 3, Vilnius: A Litván Nyelvi Intézet kiadója. Oginskienė E. 1993: A névmási alakok a hivatali nyelvben. – Kalbos kultūra 64, Paulauskienė A. 1983: A litván nyelv morfológiájának 34–42. vázlata, Kaunas: Šviesa. Paulauskienė A. 1994: A litván nyelv morfológiája: előadások litvanisták számára, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. Paulauskienė A. 2001: A litván nyelv kultúrája, Kaunas: Technologija. Paulauskienė A. 2004: A jogászok nyelve és az általános normák, Vilnius: Justitia. Paulauskienė A., Tarvydaitė D. 1986: A nyelvtani normák és a mai nyelvhasználat, Kaunas: Šviesa. Piročkinas J. 1990: A közigazgatási nyelv kultúrája, Vilnius: Mintis. Pupkis A. 1980: A nyelvi kultúra alapjai, Vilnius: Mokslas. Rosinas A. 1975: Vajon a balti  i-,  ioresp.  ī-, iākamövű tövek relatívak voltak. – Baltistica 11(2), 163–170. Spraunienė B. 2008a: A meghatározottság kategóriája és kutatásai a litván nyelvészetben. – Litván nyelv 2. Spraunienė B. 2008b: A közönséges és a névmási melléknevek oppozíciója a litván kaip apibrėžtumo sistema. – Acta Linguistica Lithuanica 59, 109–139. Spraunienė B. 2011: Apibrėžtumo žymėjimas lietuvių kalboje lyginant su danų ir kitomis nyelvben artikulusos nyelvekben. Doktori disszertáció. Vilnius. Stunžinas R. 2005: Az építőipari terminológia szinonímiája. – Terminológia 12, 7–26. Šukys J. 2003: Nyelvi kultúra mindenkinek, Kaunas: Šviesa.