Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija

BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LAIMA JANCAITĖ Vytauto Didžiojo universitetas A LITVÁN NYELV IGÉINEK IGEKÖTŐS LEXIKALIZÁCIÓJA KULCSSZAVAK: lexikalizáció, szóalkotás, igekötős igék, korpusznyelvészet, szemantika, litván nyelv. ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány célja az igekötős igék lexikalizációja felismerési kritériumainak meghatározása és azok korpuszelemzésben való alkalmazása. Az igekötős ige akkor lexikalizálódik, amikor szemantikailag önálló szóvá válik, amelynek lexikai jelentése nem kapcsolódik a képzőelemhez és az alapszóhoz. A lexikalizálódott igék és felismerésük lehetséges módjainak részletesebb leírása azért fontos, mert ezek az esetek jelentősek a korpuszokon alapuló szótárakat készítő lexikográfusok, a nyelvtechnológia – mivel a számítógépeknek fel kell ismerniük a lexikalizáció kivételes eseteit –, valamint a litván nyelvet tanuló külföldiek számára, akiknek szintén fontos megérteniük ezeket az egyedi, kivételes szóalkotási eseteket. A tanulmány először a lexikalizáció tágabb fogalmát tárgyalja, hogy feltárja e jelenség kontextusát. Ezt követően az elméleti szakirodalom felhasználásával meghatározza az igekötős igék lexikalizációja felismerésének kritériumait, majd négy gyakori igekötős ige példáján bemutatja, hogyan lehetne a kritériumokat a korpuszokban történő lexikalizáció-felismerés során alkalmazni. BEVEZETÉS A lexikalizáció a szóképzéssel kapcsolatos fontos folyamat, amely a szóképzés kivételeire utal. Általában a prefiksumos ige lexikai jelentése kevéssé különbözik az alapszó lexikai jelentésétől, LAIMA JANCAITĖ. A litván nyelv igekötős igéinek lexikalizációja | 2 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 csupán további szemantikai jegyekkel rendelkezik. Mindazonáltal néha teljesen eltérhet az alapszó igéjének jelentésétől. Ebben az esetben már szemantikailag önálló szó, és nem nevezhető származékszónak. Így formailag csupán prefiksumos ige (másképpen: előtaggal ellátott), mivel szemantikailag nem kapcsolódik az alapszóhoz. Például az apgauti ige úgy tűnik, mintha a gauti ige származéka lenne, szemantikailag azonban nem kapcsolódik hozzá (e szavak jelentései nagyon skiriasi). Kiti pavyzdžiai: ištikti ir tikti; padėti (reikšme „pagelbėti“) ir dėti; pradėti ir dėti ir t. t. Pasitaiko ir taip, kad semantinę sąsają tarp priešdėlinio ir pamatinio veiksmažodžių įžvelgti galima, eltérnek, a prefiksumos igének azonban nincs általános jelentése, vagyis nem kapcsolható ugyanazon előtag más képzett szavaihoz képzési vagy szemantikai csoportok alapján (egyedi képzési jelentése van, csoportos képzési jelentése azonban nincs). Ebben az esetben az előtag csupán egyetlen igének, egy konkrét esetben ad bizonyos jelentést. Például a persekioti ige kapcsolatban áll a sekioti alapszóval, de Jonas Paulauskasra hivatkozva „egyúttal azt jelenti: »nem hagyni nyugodni, igyekezni ártani vagy elpusztítani«, vagyis a követés közvetett értelemben értendő (Paulauskas 1958: 432–433). Más esetben az igekötő semmilyen más jelentésárnyalatot nem kölcsönöz az igének. A lexikalizáció eseteit részletesen le kell írni és vizsgálni, hogy világos legyen, miként különíthetők el a lexikalizálódott igekötős igék a szokásos igekötős igéktől. Az ilyen igék és az elkülönítésükre szolgáló módszerek részletes leírása több okból is fontos. Mindenekelőtt a korpuszokon alapuló szótárakat készítő lexikográfusok számára lényeges – a lexikalizáció eseteinek vizsgálata után ezeket világosabban lehet leírni és feltüntetni a szótárakban; a lexikalizáció témája a nyelvtechnológiák szempontjából is fontos, mivel a számítógépes elemzés során fel kell ismerni a lexikalizáció kivételes eseteit; ez a litvánul tanuló külföldiek számára is fontos – meg kell érteniük a litván nyelv szóképzési szabályszerűségeit, és egyúttal fel kell ismerniük a kivételeket, az egyedi, rendhagyó eseteket. A tanulmány azt írja le, hogyan lehetne a lexikalizálódott igéket korpuszok segítségével felismerni; ez az elemzés azért hasznos, mert megmutathatja, hogyan ismerhetik fel a tanulók a lexikalizációt a LAIMA JANCAITĖ. A litván igekötős igék lexikalizációja | 3 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 használatból, valamint hogy a szóhasználati kontextus milyen használati információi alapján lehet leksikografams naudinga pateikti žodynuose ir kaip, atliekant kompiuterizuotą teksto analizę, iš felismerni a lexikalizáció eseteit. A tanulmány röviden áttekinti a lexikalizáció tágabb fogalmát (lásd az 1. fejezetet), hogy láthatóvá váljon a tágabb kontextus – a lexikalizáció kapcsolatai a különböző nyelvi jelenségekkel, nem csupán a szóképzéssel. Részletesebben a szóképzéssel kapcsolatos lexikalizációt választották elemzésre, és konkrétan az igekötős igéket vizsgálják. Ez a beszédrész valószínűleg a legösszetettebb, az igék alkotják a mondat középpontját, és számos ragozott alakjuk van. Apie vedinių leksikalizaciją yra rašęs Saulius Ambrazas (1990), apie veiksmažodžių a lexikalizációról – Aldona Paulauskienė (1994: 37, 41), konkrétan a litván igekötős igékről a Lietuvių kalbos leksikalizaciją – Jonas Paulauskas (1958), Albertas Ružė (2000). J. Paulauskas apie tai rašė ir gramatikos második, Morfologija című kötetében (1971; a továbbiakban – LKG II), a Priešdėliniai veiksmažodžiai című fejezetben, valamint erről ír a Dabartinės lietuvių kalbos gramatikos (2005; a továbbiakban – DLKG) Priešdėlių vediniai című fejezete is, amelyet Evalda Jakaitienė készített. A tanulmány célja a prefixummal ellátott igék lexikalizációja felismerési kritériumainak meghatározása és alkalmazásuk korpuszelemzésben. A dolgozatban alkalmazott módszerek a leíró módszer és a korpusznyelvészet módszere. A lexikalizáció felismerésének kritériumait az elméleti szakirodalom elemzésével határozzuk meg, alkalmazásukra pedig a korpuszokban gyakori 9 prefixummal ellátott igét választottunk ki: apibūdinti, atlikti, išleisti, nustatyti, parduoti, pradėti, priimti, sudaryti, užimti (bár a kutatás eredményeit mind a 9 ige elemzése alapján összegeztük, ebben a tanulmányban a kritériumok alkalmazását 4, bizonyos jelentésekben használt igével szemléltetjük: nustatyti, išleisti, parduoti, 1 apibūdinti). A dolgozat fő 1 A lexikalizáció felismerésének kritériumait részletesebben, több igére alkalmazva Laima Jancaitė Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacijos atpažinimas (2020) című magiszteri dolgozatában írta le és alkalmazta. LAIMA JANCAITĖ. A litván nyelv prefixummal ellátott igéinek lexikalizációja | 4 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 források – A kortárs litván nyelv korpusza (a továbbiakban – DLKT) és a Morfológiailag annotált korpusz (toliau – MATAS). Bár a lexikalizációról elméleti munkákban írnak, mégis ezekben nagyobb figyelmet fordítanak a prefixel képzett származékok általános jelentéseire (azaz a prefixel képzett igéket szemantikai csoportok szerint általánosítják, vagy leírják csoportos képzésük jelentéseit), a lexikalizációt pedig inkább a szabály alóli kivételként említik. Ebben a cikkben a lexikalizációt külön tárgyalják, továbbá arról is írnak, hogyan lehetne azt korpuszok segítségével, azaz objektívebb kalbos ištekliumi, o ne remiantis vien kalbos jausmu. 1. A LEXIKALIZÁCIÓ TÁGABB FOGALMA A lexikalizációt tudományos munkákban és szótárakban nem korlátozzák csupán a szóalkotás eseteire – számos különböző folyamatot foglal magában. Ebben a részben azt tárgyalják, mely folyamatok tekinthetők lexikalizációnak. Specialiajame leidinyje – Kalbotyros terminų žodyne (toliau – KTŽ) leksikalizacija magyarázzák: „Bizonyos nyelvi elemek (morfémák, szókapcsolatok, betűszók stb.) állandó nyelvi egységekké – szóértékű egységekké – válása: ERA – elektrografikus reprodukciós készülék, és az ERA másolata nem kellően éles; ranka moti és ranka moti „semmit sem törődni” stb.“ (Gaivenis, Keinys 1990). E felfogás a szavak ekvivalenseinek megjelenését hangsúlyozza – ezek nem valódi szavak, csupán a szó funkcióit töltik be; fontos, hogy az ilyen képződmények a nyelvben már létező egységekből jönnek létre. A bemutatott példák között szerepel az akronim közönséges szóként való használata. A Visuotinė lietuvių enciklopedija (a továbbiakban – VLEe) a lexikalizáció még részletesebb fogalmát adja meg (szerzője – E. Jakaitienė): „lexikalizãció, a nyelv nem lexikai elemének (grammatikai formájának, morfémájának) vagy ilyen elemek kapcsolatának önálló lexikai egységgé válása. Pl. határozószók kialakulása esetraggal LAIMA JANCAITĖ. A litván nyelv igekötős igéinek lexikalizációja | 5 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 ellátott alakokból (balsu, šuoliais, žaibu, vakarop), a többes szám szemantikai elkülönülése (pieniai ‘a halak hímjeinek magja’, viduriai ‘a has belső szervei’), a megszólító eset indulatszóvá válása (varge!), továbbá egy szóképző elem külön szóvá válása (Visi ultros – reakcingų įsitikinimų žmonės; Tautų likimais žaidė ir fašistai, ir stalinistai, ir kitokie istai), több szó összevonása összeolvadt szóvá (sudiev < su Dievu, padėkdie < padėk Dieve). Néha a lexikalizációnak tekintik a szabad szókapcsolatok idiómákká, tropikus frazeologizmusokká vagy egy fogalmat megnevező összetett terminusokká válását is (beržinė košė ‘büntetés’, liežuvį pakišti ‘feljelenteni’, perkūno oželis ‘a szalonkafélék családjába tartozó madár’). Az ilyen típusú lexikalizációt leggyakrabban szintaktikai lexikalizációnak nevezik.“ Látható, hogy mind a KTŽ, mind a VLEe hasonló felfogást mutat be – megemlítik, hogy morfémák, szókapcsolatok stb. is [részt gali tapti žodžių ekvivalentais ir kalboje pradėti būti vartojami kaip vienetai, lygiaverčiai žodžiams. vehetnek benne]. Tehát a lexikalizáció különféle folyamatokat jelenthet. Mindazonáltal nemcsak az fontos, hogy számos folyamatot foglal magában, hanem az is, hogy különbözőképpen értelmezhető. Például Jurgita Cvilikaitė azt írja, hogy a lexikalizált jelentése „szóval megnevezett” (Civilkaitė 2005: 34), Jurgita Girčienė pedig a lexikalizáció folyamatát „a lexikai változatoknak a nyelvi rendszerbe való ir kai kurie užsienio autoriai, pavyzdžiui, Geertas Booijus teigia, kad žodis leksikalizuojasi tada, kai integrációjával” hozza kapcsolatba (Girčienė 2012: 32). Hasonlóképpen írja, hogy lehetséges, és széles körben kezdik használni, meghonosodik a használatban (Booij 2005: 17–18). Ebben a munkában abból indulunk ki, hogy a lexikalizáció bizonyos szemantikai kivételekkel áll kapcsolatban, amikor a grammatikai elemek lexikaivá válnak (erről írtak a VLEe-ben is: lexikalizáció akkor mehet végbe, amikor egy eset megszilárdul, amikor a többes szám szemantikailag elkülönül stb.). A tanulmány a szóképzéssel összefüggő lexikalizációra összpontosít – azokra az esetekre, amikor egy igekötős ige szemantikailag önálló szóvá válik. LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 6 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 2. A LITVÁN NYELV ELŐKÉPZŐS IGÉINEK LEXIKALIZÁCIÓJA ELMÉLETI MUNKÁKBAN ÉS A LEXIKALIZÁCIÓ FELISMERÉSÉNEK KRITÉRIUMAI Ebben a fejezetben azt vizsgáljuk, mit írnak az elméleti szakirodalomban a származékok lexikalizációjáról. Áttekintjük a lexikalizáció lehetséges okait, az előképzős igék lexikalizációjának típusait, és mindenekelőtt azt, hogyan ismerhető fel ez a lexikalizáció. S. Ambrazas a származékok lexikalizációjáról írva kijelenti, hogy ennek „során a származékok új, 2 általában speciálisabb lexikai jelentésekre tesznek szert, amelyeket már nem közvetlenül a szóalkotásuk határoz meg” (Ambrazas 1990: 60). S. Ambrazas tehát a lexikalizációt azokkal az esetekkel kapcsolja össze, amikor a származékokat már nem tekintik származékoknak, mivel lexikai jelentésük kezd kevésbé függni a szóalkotástól. A szerző a lexikalizáció típusairól ír – kijelenti, hogy a lexikalizáció teljes és részleges lehet. Szerinte teljes lexikalizációról van szó akkor, amikor „teljesen eltűnik a származék motivációs kapcsolata az alapszóval”, részleges lexikalizációról pedig akkor, „amikor a származék kapcsolata az alapszóval fennmarad, és az új lexikai jelentés nem fedi el az elsődleges szóalkotási jelentést” (Ambrazas 1990: 60–61). A teljes lexikalizáció példája a galas szó. S. Ambrazas szerint a mai nyelvészetben ezt a szót már nem tekintik képzett szónak, noha a gelti igéből alkották, és korábban „halálos szúrás, harapás” képzési jelentéssel bírt. A részleges lexikalizáció példájaként a szerző a végződésképzéssel létrehozott cselekvésnevek és az -imas (-ymas) képzős származékok megváltozott viszonyát említi. Szerinte ma számos végződéses származék különleges jelentéseket vett fel, és egyes szakterületek terminusaivá vált, például a mūšis szó, amely korábban „verés” jelentéssel bírt, a „harc, küzdelem” jelentést vette fel. Amint galūnių vediniai ir priesagos -imas (-ymas) vediniai žymėjo veiksmo procesus ir būsenas (Ambrazas jelezték, korábban, a XVI–XVII. században, 1990: 61). Látható, hogy S. Ambrazas bizonyos fokozatosságról beszél: egyes származékok lehetnek 2 Bár S. Ambrazas csak a képzőés végződéses származékokat elemzi, ezekre támaszkodik, és példákat is hoz rájuk, gondolatát mégis általánosítja, anélkül hogy a prefixumos származékokat kivételként emelné ki. LAIMA JANCAITĖ. A prefikszumos litván igék lexikalizációja | 7 egyesek inkább, mások kevésbé doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 lexikalizálódnak. A nyelvész a lexikalizáció okát is megjelöli. Szerinte a lexikalizáció történeti folyamat; a szemantikai változás fokozatosan megy végbe, és bár manapság az alapszó és a származék közötti szemantikai kapcsolatokat néha nehéz felismerni, vagy ez egyáltalán nem sikerül (tehát a származékot szinkrón szempontból már nem tekintik származéknak), korábban a szemantikai kapcsolatok láthatók voltak. S. Ambrazas alapján megállapítható, hogy a származékok lexikalizációja történeti, vagyis a származékok az idő múlásával elveszítik szemantikai kapcsolatukat a képzőelemekkel és az alappal. Bár formailag származékoknak tűnnek, néha szokatlan, egyedi jelentéseik vannak, amelyek a képzőelemekből és az alapból nem ismerhetők fel. Jonas Paulauskas az igekötős igékről írva (Paulauskas 1958: 327– 444) részletesen tárgyalja az egyes igekötők jelentéseit (ebben a munkában azt a nézetet követjük, hogy egy igekötő ige nélkül nem használatos, ezért ezt az igekötős származékok jelentéseinek nevezzük). Például az išigekötő jelentése a következőképpen van megadva: „Az išigekötőnek csupán egyetlen alapjelentése van – az irány jelentése, amely egybeesik az iš elöljárószó jelentésével” (Paulauskas 1958: 350). Néhány példa a bemutatottak közül: Már elmentek Onytė vőfélyei; Csak le ne estem volna az almafáról (1958: 351). A leírt igekötői jelentések számos különböző igéhez kapcsolódnak, tehát az igekötő ugyanazt a jelentést több igének is kölcsönzi, és mindezek az igék egy csoportot alkotnak. E. Jakaitienė VLEe-ben közölt, lexikai jelentésre vonatkozó meghatározása szerint: „A szó tartalmát különböző absztraktsági fokú jelentések alkotják: grammatikai (annak a szófajnak a jelentése, amelyhez a szó tartozik), általános (azoknak a szóalkotási vagy szemantikai csoportoknak a jelentése, amelyekbe a szó beletartozik) és egyedi.” Így állítható, hogy az a jelentés, amelyet az igekötő 3 számos különböző szónak kölcsönöz, általános jelentés. J. Paulauskas nem jelzi, hogy 3 E. Jakaitienės pasiūlyto bendrosios reikšmės termino nereikėtų painioti su Stasio Keinio (1999: 21) ir Vinco Urbutis (1978: 162–164) az általános (kategorikus) szóalkotási jelentés terminusát használja. Az utóbbi szerzők általános (kategorikus) szóalkotási jelentésnek nevezik azt a jelentést, amikor nem egyetlen szóalkotási formánssal, hanem egy egész köteggel „közeli szóalkotási jelentésű szavakat hoznak létre”; például „a cselekvés végrehajtóit, valamint azokat a személyeket vagy más lényeket, amelyekre az adott cselekvésből eredő tulajdonság jellemző” különféle eltérő képzett szavak nevezik meg: rašytojas, nešikas, piršlys, plepys, saugas stb. (Keinys 1999: 21). Ezt a szóképzési jelentést S. Keinys (1999: 20–22) és V. Urbutis (1978: 144–244) más szóképzési jelentések – az egyedi (individuális) és a LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 8 csoportos – mellett adja meg. E. Jakaitienė, amikor általános jelentésről ír, nem az általános doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 a képzési, illetve szemantikai csoportok jelentéseit írja le, azonban az általa leírt prefixumjelentéseket össze lehetne kapcsolni a csoportos szóképzési jelentésekkel (vö.: Urbutis 1978: 145; Keinys 1999: 21). J. Paulauskas azonban „különleges jelentésekről” is ír (Paulauskas 1958: 432) – ezek az esetek eltérnek a prefixumok leírt általános jelentéseitől, mivel nem kapcsolhatók egynél több igéhez, és ezeknek az igéknek nincs általános jelentésük (csoportos szóképzési jelentésük). A nyelvész nem említi a lexikalizáció terminusát, ám az általa leírt különleges jelentések összekapcsolhatók a lexikalizációval. Így kirajzolódik a lexikalizáció felismerésének egyik kritériuma – a prefixummal képzett ige akkor lexikalizálódott, ha nincs általános (csoportos szóképzési vagy szemantikai csoportokhoz kapcsolódó) jelentése, azaz ha a prefixummal képzett származék nem sorolható be az egy bizonyos általános jelentéssel rendelkező igék csoportjába. A különleges jelentésekről írva J. Paulauskas kijelenti, hogy „[A] prefixumok hatással lehetnek egyes egyszerű igék tövének jelentésére, azt kisebb vagy nagyobb mértékben megváltoztatva” (Paulauskas 1958: 432). S. Ambrazashoz hasonlóan a szerző azt írja, hogy e kivételes jelentéseknek két típusa van: „Az igekötők egyes egyszerű igéknek valamiféle új, konkrét árnyalatot kölcsönöznek, amely más igékre nem terjeszthető ki” (tehát, amint említettük, az így létrehozott igéknek nincs csoportos szóképzési jelentésük), más esetekben pedig „az igekötők teljesen megváltoztatják az egyszerű ige szóképzési jelentését, és a jelentést mint a szó tartalmi részét”. Igaz, arra utal, hogy ez a jelentés szóképzési csoportoké is lehet, amiből megérthető, hogy veiksmažodžio šaknies reikšmę“ (Paulauskas 1958: 433). Iš to aiškėja dar vienas leksikalizacijos csoportos szóképzési jelentésre gondol, vagyis az említett általános jelentés lehet csoportos szóképzési jelentés vagy kurias įeina žodis, reikšmė. Nors S. Keinio ir V. Urbučio pateikti terminai E. Jakaitienės nevartojami, būtų galima szemantikai csoportok jelentése. Azt, hogy az absztraktság foka szerint éppen a csoportos szóképzési jelentés helyezkedik el a lexikai és a grammatikai jelentés között, V. Urbutis is írja (1978: 144–145). Tehát e tanulmány E. Jakaitienė által megadott általános jelentésmeghatározására, valamint S. Keinys és V. Urbutis által megadott csoportos szóképzési jelentésmeghatározására támaszkodik (Keinys 1999: 21; Urbutis 1978: 145). Amint V. Urbutis rámutat, a csoportos szóképzési jelentés „valamely példa valamennyi -tojas képzős származékára jellemző: a dūsautojas, keliautojas, prašytojas, tarnautojas szavaknak olyan darybos tipo ar šiaip artimų darinių grupės (kalbos dalies viduje) atstovams“ (Urbutis 1978: 145). S. Keinys pateikia csoportos szóképzési jelentésük van, hogy »az, aki az alapszóként szolgáló igével jelölt cselekvést végrehajtja«” (Keinys 1999: 21). LAIMA JANCAITĖ. A litván nyelv igekötős igéinek lexikalizációja | 9 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 felismerési kritérium – az igekötős ige akkor lexikalizálódott, ha szemantikailag nem kapcsolódik az alapigéhez, vagyis az igekötős ige jelentése teljesen más, mint az alapigéé. Tehát szinkrón szempontból az igekötős ige nem tekintendő származékszónak – csupán a származékszó formájával rendelkezik (bár J. Paulauskas azt írja, hogy az ige szótövének jelentése megváltozik, egyetlen tő azonban nem használatos, ezért ebben a tanulmányban inkább azt állítjuk, hogy az alapszó jelentése más). A részleges lexikalizáció példájaként J. Paulauskas az įsakyti igét hozza fel: bár az alapszó, a sakyti ige jelentése szemantikailag hasonló az įsakyti ige jelentéséhez, az igekötő „új – parancsoló, követelő árnyalatot ad” (Paulauskas 1958: 432). A teljes lexikalizáció példáiként az apleisti, apgauti, nusiminti stb. igéket említik (Paulauskas 1958: 433–434). Tehát J. Paulauskasra támaszkodva az is állítható, hogy a lexikalizációnak bizonyos fokozatossága van. J. Paulauskas azonban rámutat, hogy nem világos a határ aközött, amikor az alapszó csupán valamilyen jelentést, bizonyos veiksmažodžio reikšmė keičiama tik šiek tiek (veiksmažodis neturi bendrosios reikšmės, priešdėlis jelentésárnyalatot ad neki, és aközött, amikor az teljesen megváltozik (azaz az ige teljesen lexikalizálódik, és szinkrón szempontból többé nem tekintendő származékszónak) (Paulauskas 1958: 433). Következésképpen nehéz meghatározni a teljes és a részleges lexikalizáció felismerésének objektív kritériumait. Ezért a lexikalizáció felismerési kritériumainak alkalmazásakor úgy döntöttünk, hogy a lexikalizációt nem osztjuk teljes és részleges lexikalizációra, hiszen mindkét esetben bizonyos kivételekről van szó a szabályok alól (ahogy J. Paulauskas írja, kivételes jelentésekről). E kritériumok alkalmazásakor szem előtt kell tartani, hogy az igekötős ige akkor lexikalizálódott, ha nem látható szemantikai kapcsolata az alapszóval, azokban az esetekben pedig, amikor a szemantikai kapcsolat felismerhető, az igekötős ige akkor tekintendő lexikalizálódottnak, ha nem rendelkezik általános jelentéssel. J. Paulauskas mini ir dar vieną priešdėlinių veiksmažodžių leksikalizacijos atpažinimo kritériumot – két előtag használatát: „A második előtag olyan előtagos igékhez kapcsolódik, amelyek első előtagja szorosan összeforrt az igével, és új ... Amint J. Paulauskas rámutat, leggyakrabban a LAIMA JANCAITĖ. A litván nyelv prefikszumos igéinek lexikalizációja | 16 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 széles körben használt, sok jelentéssel rendelkező szavak lexikalizálódnak, ezért a lexikalizációs kritériumok ellenőrzéséhez a leggyakrabban használt igék (apibūdinti, atlikti, išleisti, nustatyti, parduoti, pradėti, priimti, sudaryti, užimti) alapján választották ki az anyagot. Ebben a tanulmányban ezt az ellenőrzést a vizsgált igék közül négy – apibūdinti, išleisti, nustatyti, parduoti – példáján szemléltetik. A gyakorisági írott litván nyelvi szótárban (a továbbiakban: DRLKŽ), amely egy 1 millió szavas, morfológiailag annotált korpusz alapján készült, az szerepel, hogy a nustatyti ige a nuelőtaggal álló leggyakoribb ige (gyakoriság szerint a 107. szó), az išleisti ige az išelőtaggal álló leggyakoribb ige (gyakoriság szerint a 204. szó), a parduoti ige a parelőtaggal álló leggyakoribb ige (gyakoriság szerint a 725. szó), az apibūdinti ige pedig a apielőtaggal állók között a második leggyakoribb (gyakoriság szerint a 602. szó). Szem előtt kell tartani, hogy egy ige valamennyi vagy csak bizonyos jelentéseiben lehet lexikalizálódott. Például a pradėti ige csak az „elkezdeni valamit, kezdetet adni” jelentésében lexikalizálódott, amint azt a Kortárs litván nyelv szótára (a továbbiakban: DŽ7i) jelzi, és nem lexikalizálódott a „nem találja el, hogy a helyére tegye” jelentésű igeként (DŽ7i); a nutuokti igének – amint a DŽ7i jelzi – egyetlen jelentése van: „sejteni, megérteni”, és ebben a jelentésben használva lexikalizálódott. E tanulmány célja azonban nem az igék jelentéseinek elemzése és annak meghatározása, hogy az igék mely jelentései lexikalizálódtak, hanem annak szemléltetése az említett igék alapján, hogy a korpuszban miként alkalmazhatók a lexikalizáció felismerésének kritériumai. Az első alkalmazott kritérium szerint a prefikszumos ige akkor lexikalizálódott, ha az alapige a mai nyelvben nem használatos. Ezt a kritériumot célszerű elsőként alkalmazni, mert könnyen ellenőrizhető, csupán a lehető legnagyobb korpuszra van szükség. Megállapítható például, hogy az apibūdinti ige (jelentése a DŽ7i szerint „a jellemző jegyek leírása, jellemzés”) a DLKT-ban LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 17 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 14 958 alkalommal fordul elő. A korpuszban az alapige, a būdinti használatára mindössze két példát találtak: Vaižgantas felsorolja mindazon szereplők jegyzékét, akik a „Būdinamieji asmens” címszó alatt szerepelnek; Különösen szemléletesen és sokoldalúan jellemezte a vezető személyeket, politikusokat. Az első használati előfordulás régebbi nyelvállapotból származik: ez Vaižgantas szövegcímének része. Amint a 2. fejezetben említettük, a lexikalizációról a mai, nem pedig a régebbi nyelvállapot tényei alapján kell dönteni. A korpusz terjedelmét figyelembe véve a két használati előfordulás statisztikailag nem tekinthető jelentősnek (csak kettőt találtak, a prefixummal ellátott igék használati előfordulásai pedig jóval számosabbak). Így megállapítható, hogy az apibūdinti ige lexikalizálódott, mivel alapszava, a būdinti ige, a mai nyelvben nem használatos (az igét a mai nyelvben már nem tekintik származékszónak). A második alkalmazott kritérium a prefixummal ellátott ige azon képessége, hogy egy második prefixumot is felvegyen. Amint már tárgyaltuk, a prefixummal ellátott ige akkor tekinthető lexikalizálódottnak, ha még egy prefixumot fel tud venni. Ezt a kritériumot célszerű másodikként alkalmazni, mert szintén könnyen ellenőrizhető. Bár az, hogy e kritériummal nem állapítható meg a lexikalizáció, még nem jelenti azt, hogy az ige nem lexikalizálódott, a kritérium fontos, mert lehetővé teszi a lexikalizáció felismerési folyamatának automatizálását – annak valószínűsége, hogy automatikusan két igekötőt ismerünk fel, nagyon nagy. Ezt a kritériumot az elsőhöz hasonlóan nagy szövegtárban kellene ellenőrizni. Például a DLKT-ban a parduoti ige (az alapszó – duoti) következő származékai használatosak: išparduoti, išsiparduoti, perparduoti (az išparduoti származékot a DRLKŽ is említi). Így állítható, hogy a parduoti ige a duoti alapszóhoz viszonyítva lexikalizálódott (szinkrón szempontból már nem tekinthető származéknak), mivel még egy igekötőt is felvehet. Ha e két kritérium orientuotas į bendrąją reikšmę. Jei priešdėlinis veiksmažodis turi bendrąją reikšmę, jis turi turėti ellenőrzésekor nem mutatható ki lexikalizáció, a következő kritériumot alkalmaztuk: az alapszóigével (szinkrón szempontból származék) fennálló szemantikai kapcsolatok – az igekötő szemantikai komponensekkel egészíti ki az alapszóigét, de a jelentést csak kis mértékben változtatja meg. Ha nincs LAIMA JANCAITĖ. A litván nyelv igekötős igéinek lexikalizációja | 18 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 veiksmažodis bendrosios reikšmės neturi. Taigi, svarbu patikrinti, ar priešdėlinis ir pamatinis szemantikai kapcsolat az igekötős és az alapszóige között, állítható, hogy az igekötős igének vannak szemantikai kapcsolatai. Ennek ellenőrzésekor érdemes figyelembe venni az ige használati környezetét. 5 Például ha egy bizonyos jelentésben használt igekötős ige lexikai kapcsolódóképessége nagyon eltér az alapszóige valamennyi jelentésének lexikai kapcsolódóképességétől, állítható, hogy az adott igekötős ige szemantikailag nagyon eltávolodott az alapszóige jelentéseitől. Például a nustatyti ige, „tényekkel megerősíteni, tisztázni” jelentésben használva (DŽ7i), hajlamos az absztrakt lexikai-szemantikai csoportba tartozó főneveket vonzani: A szemek vizsgálata során megállapíthatjuk a szemek kipirosodását és szárazságát (DLKT). Ebben az esetben a kapcsolódó kollokátumok a paraudimas és a sausumas. A nustatyti ige „előre kijelölni, megszabni” jelentésben használva (DŽ7i) szintén hajlamos az absztrakt lexikai-szemantikai csoportba tartozó főneveket vonzani: Az állatgyógyászati gyógyszerek vizsgálatának rendjét az Állami Állategészségügyi Szolgálat állapítja meg (DLKT). Ebben az esetben a kapcsolódó kollokátum a tvarka. Hogy a nustatyti ige e jelentésekben használva hajlamos az absztrakt lexikai-szemantikai csoportba tartozó főneveket vonzani, azt a MATAS korpuszban az igekötős nustatyti ige és alapszava, a statyti ige konkordanciáinak megvizsgálásával és összehasonlításával állapították meg. Az alapszó, a statyti ige konkordanciájának elemzése során kiderült, hogy konkrét főneveket vonzani: Egy palackot a sarokba állít, hunyorog, megtörli a szemét; Külföldön a litvánok lakóés ipari létesítményeket építenek; a mopedeket és a kerékpárokat két sorban szabad elhelyezni (DLKT). Ebben az esetben a butelis, gyvenamieji ir pramonės objektai kollokátusok kapcsolódnak, mopedai ir dviračiai. Atvejų, kai veiksmažodis statyti prisijungia abstraktų leksinei semantinei grupei 5 Apie tai, kad iš vartosenos aplinkos galima nustatyti žodžių reikšmes, yra rašyta, pavyzdžiui, Rūta Marcinkevičienė szerint: egy szó megértéséhez figyelembe kell venni a használat kontextusát, mivel nem tudhatjuk, mit jelent egy szó, amíg nem hallottuk vagy nem olvastuk szövegben (Marcinkevičienė 2011: 9). John Sinclair egy kiterjesztett jelentésegységről írt – leggyakrabban nem a szónak van jelentése, hanem a szónál nagyobb nyelvi Marcinkevičienė 2000: 42). LAIMA JANCAITĖ. A litván nyelv igéinek prefixelés útján történő lexikalizációja | 19 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 egységnek (Sinclair 1996: 114, idézi: a hozzá tartozó főneveket nem találták meg. Mivel a nustatyti ige, amelyet az alapige „patvirtinti faktais, išaiškinti“ ir „iš anksto nužymėti, nuskirti“, leksinis junglumas labai skiriasi nuo lexikai kapcsolódási képességének jelentéseiben használnak, megállapítható, hogy az ezekben a jelentésekben használt nustatyti ige szemantikailag nagyon eltávolodott az alapigétől, és lexikalizálódott. Így a lexikalizáció eseteinek keresésekor és az igék lexikai kapcsolódási képességének értékelésekor célszerű figyelembe venni a lexikai-szemantikai csoportokat, néha azonban a kollokátusokat is figyelembe kell venni. Példaként szolgálhat az išleisti ige, amelyet „előkészít, kiképez” jelentésben használnak (DŽ7i). Az ebben a jelentésben használt išleisti ige használati példái kevés alkalommal fordultak elő a MATAS korpuszban, ezért ennek és az alapszóként szolgáló leisti igének a konkordanciáit a DLKT-ben ellenőrizték. A DRLKŽ alapján az išleisti ige három leggyakoribb alakját választották ki – išleido, išleisti, išleista –, konkordanciáikat pedig összevetették az alapszó megfelelő alakjaival – leido, leisti, leista. Kiderült, hogy az „előkészít, oktat” jelentésben használt išleisti ige az emberek lexikai-szemantikai csoportjába tartozó főneveket kapcsol magához, akárcsak a leisti alapszóige bizonyos jelentésekben használva. Mindazonáltal az išleisti ige nagyon gyakran hajlamos az absolventai és laida kollokátumokat magához kapcsolni: 1940-ig Vytauto Didžiojo Egyetem 3790 végzett hallgatót bocsátott ki; 1919. december 16-án a katonai repülőiskola kiadta első és egyben utolsó évfolyamát (DLKT). A leisti ige nem hajlamos ilyen kollokációkat magához kapcsolni. Vagyis néha nem elegendő a lexikai szemantikai csoportokat figyelembe venni – a lexikalizáció a kollokációk alapján is felismerhető. Állítható, hogy ez a felismerési kritérium fontos, de szubjektív: a tekstyną tenka atsirinkti, pagal ką bus tikrinamas leksinis junglumas – pagal leksines semantines csoportok elemzésekor (ha igen, akkor melyek alapján) vagy a kollokációk alapján. és ha a prefikszumos, Jeigu priešdėlinio veiksmažodžio semantinių sąsajų su pamatiniu veiksmažodžiu randama valamint az alapszóul szolgáló ige lexikai kapcsolhatósága hasonló, ez még nem jelenti azt, hogy a prefikszumos ige nem lexikalizálódott – hiányozhat belőle az általános (a képzési vagy szemantikai csoportok közös) jelentése. Tehát tovább kell vizsgálni. Az egyik módszer a grammatikai LAIMA JANCAITĖ. A litván nyelv igekötős igéinek lexikalizációja | 20 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 kapcsolhatóság figyelembevétele. A bizonyos általános jelentéssel rendelkező igékre bizonyos grammatikai kapcsolhatóság jellemző. Ezért fontos tisztázni, hogy milyen grammatikai vonzat jellemző az adott általános jelentéssel rendelkező igékre. Ha egy igére az általános jelentéssel rendelkező igéktől eltérő grammatikai vonzat jellemző, állítható, hogy nem rendelkezik az általános (gali turėti kitą bendrąją reikšmę arba neturėti nė vienos iš bendrųjų reikšmių) ir yra leksikalizuotas. jelentéssel Például a nustatyti ige „beállítani” jelentésben hajlamos a tárgyak lexikai-szemantikai csoportjába tartozó főnevek tárgyesetét vonzani: a pontos csillagászati műszereket könnyen beállíthatja; a tárgyakat a helyükre tenni és az órákat beállítani (DLKT). A nuelőtaggal rendelkező igék általános jelentéseit megvizsgálva látható, hogy ennek az előtagnak a származékai hajlamosak a tárgyak lexikai-szemantikai csoportjába tartozó főneveket vonzani: „A nuelőtag származékai az alapszóval kifejezett cselekvés térben vagy valaminek a felületén való kiterjedését jelölik.” (LKG 1971: 208). Azonban az LKG e prefixum igéinek említésekor példaként a következő mondat szerepel: Skujom, šakelėm ir šiškom nuklotą kepina saulė nenaudingą plotą (LKG 1971: 208). Így világossá válik, hogy a tárgyak lexikai-szemantikai csoportjába tartozó főnevek a nukloti származékhoz nem tárgyesetben, hanem eszközhatározói esetben kapcsolódnak. A nustatyti ige egyik jelentésében ilyen általános jelentéssel rendelkezik – nem „beállítani”, hanem „sokat egymásra rakni” (DŽ7i). DŽ7i-ben ilyen beállítást pavyzdžiai: Nustatyti stalą valgiais ir, kai veiksmažodis vartojamas kaip sangrąžinis, – Visus kampus edényekkel adnak meg. A DLKT-ben talált példa – Asztalok pezsgővel és konyakkal megrakva. Amint látható, a nustatyti ige „sok mindent elhelyezni” jelentésben a dolgok lexikai-szemantikai csoportjába tartozó főneveket eszközhatározói esetben kapcsolja magához, ezért állítható, hogy az LKG által meghatározott általános jelentéssel rendelkezik: „A nuelőtagú származékok az alapigével kifejezett cselekvés térben vagy valaminek a felszínén való kiterjedését jelölik” (LKG 1971: 208). A nustatyti ige „beállítani” jelentésben a dolgok lexikai-szemantikai csoportjába tartozó főneveket hajlamos tárgyesetben magához kapcsolni, tehát nem rendelkezik ezzel az általános jelentéssel. LAIMA JANCAITĖ. A litván nyelv igekötős igéinek lexikalizációja | 21 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Így ellenőrizték, hogy az ige rendelkezik-e legalább egy általános jelentéssel. Egy adott prefixum származékaira több általános jelentés is jellemző lehet, ezért ellenőrizni kell, hogy a prefixumos ige nem rendelkezik-e ezek közül egyikkel sem. Ha egyetlen általános jelentés sem állapítható meg, az igét lexikalizáltnak tekintik. Így arra a következtetésre jutunk, hogy az vartojamas reikšme „sureguliuoti“, yra leksikalizuotas. Tai objektyvesnis leksikalizacijos nustatyti ige esetében a felismerési kritériumot célszerű korpuszban ellenőrizni. A lexikalizáció korpuszbeli felismerésének kritériumai tehát a következő sorrendben alkalmazhatók (ha a lexikalizáció megállapítható, a további kritérium alkalmazására nincs szükség). Először azt ellenőrzik, hogy használják-e az adott prefixumos ige alapszavát, és ha az nem használatos, a prefixumos igét lexikalizáltnak tekintik. Ezután azt ellenőrzik, hogy a prefixumos ige kapcsolhat-e magához még egy prefixumot, és ha találnak ilyen eseteket, az egy prefixummal képzett származékot lexikalizáltnak tekintik. Ezt követően azt ellenőrzik, hogy a prefixumos ige lexikai vonzata hasonló-e az alapszó lexikai vonzatához, és ha ez a vonzat eltér, a prefixumos igét lexikalizáltnak tekintik. Végül a grammatikai kötöttség alapján ellenőrzik, hogy az igekötős igének van-e valamely általános jelentése. Ha a grammatikai kötöttség eltér az általános jelentéssel rendelkező többi ige kötöttségétől, az igekötős igét lexikalizáltnak tekintik. KÖVETKEZTETÉSEK A lexikalizáció széles körű, több nyelvi szintet átfogó és nem teljesen egységesen értelmezett jelenség. Az igekötős igék lexikalizációja a származék szemantikai önállóságával és a jelentés egyediségével hozható összefüggésbe: az ige akkor lexikalizálódik, amikor szemantikailag önálló szóvá válik, és már nem csupán a szóalkotás eredménye, vagy amikor csak LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 22 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 egyedi szóalkotási jelentéssel rendelkezik, de nincs általános (csoportos szóalkotási vagy szemantikai csoportok szerinti) jelentése. A tanulmány bemutatja, hogy az elméleti munkák alapján milyen kritériumok rajzolódtak ki az igekötős igék lexikalizációjának felismerésére, és hogyan kísérelték meg e kritériumokat korpuszokban alkalmazni. Két korpusz alapján 9 prefikszumos ige (apibūdinti, atlikti, išleisti, nustatyti, parduoti, pradėti, priimti, sudaryti, užimti) lexikalizálódását elemezve, valamint közülük 4 (nustatyti, išleisti, parduoti, apibūdinti) lexikalizálódási tendenciáit leírva ebben a tanulmányban, világossá válik a lexikalizációs kritériumok alkalmazásának bizonyos sorrendje: ha egy kritérium alkalmazásával felismerhető a lexikalizáció, a következő kritériumot már nem szükséges alkalmazni. Először a nagy terjedelmű korpuszban ellenőrizték, hogy használatos-e a prefikszumos ige alapigéje: ha nem használatos, a prefikszumos igét lexikalizáltnak tekintik. Ezt a kritériumot célszerű elsőként alkalmazni, mivel könnyen ellenőrizhető. Ezután a nagy terjedelmű korpuszban ellenőrizték, hogy a prefikszumos ige felvehet-e még egy prefikszumot: ha igen, az egy prefikszummal rendelkező prefikszumos igét lexikalizáltnak tekintik (kivétel – az išpasakyti ige). Ezt a kritériumot szintén kényelmes alkalmazni, mivel ez is könnyen ellenőrizhető. Ezt követően ellenőrizték, hogy a prefikszumos igének vannak-e szemantikai kapcsolatai az alapigével: ha nincsenek, azt állítják, hogy a prefikszumos ige lexikalizálódott. A korpuszban a szemantikai kapcsolatokat a lexikai kollokabilitás összehasonlításával ellenőrizték: elemezték a prefikszumos és az alapige konkordanciáit, figyelembe véve, hogy a prefikszumos ige és prisijungia toms pačioms leksinėms semantinėms grupėms priklausančius žodžius ir tokius pačius alapigéje milyen kollokátumokkal rendelkezik. Bár ez a lexikalizáció felismerésének kritériuma némileg szubjektív, nagyon fontos. Ellenőrzése meglehetősen sok időt vesz igénybe (jelentős terjedelmű konkordanciákat kell áttekinteni), ezért a harmadik kritériumot alkalmaztuk. LAIMA JANCAITĖ. A litván nyelv igekötős igéinek lexikalizációja | 23 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Galiausiai tikrinta, ar priešdėlinis veiksmažodis turi bendrąją reikšmę: jeigu neturi nė egy általános jelentéssel bírt, az igét lexikalizáltnak tekintettük. Ezt a grammatikai vonzatosság figyelembevételével ellenőriztük: ha az igekötős ige grammatikai vonzatossága eltér az általános jelentésekkel rendelkező igék grammatikai vonzatosságától, ezt az igét lexikalizáltnak tekintettük. Ez objektívebb kritérium, kényelmesen alkalmazható, azonban meglehetősen sok időt vesz igénybe (jelentős mennyiségű konkordanciát kell áttekinteni). Bár ezek a lexikalizáció felismerésére szolgáló kritériumok korpuszokban alkalmazhatók, kiderült, hogy az egyes igék lexikalizációjának felismeréséhez különböző kritériumokra lehet szükség, tehát univerzális kritériumok nincsenek. Olyan esetek is előfordulhatnak, amikor e kritériumok alapján a lexikalizáció nem ismerhető fel (további kritériumokra lehet szükség annak felismeréséhez, hogy az igekötős igének nincs általános jelentése). Ekkor a lexikalizációt nem korpuszban lehet keresni, vagy azt vizsgálni, hogy milyen további kritériumok lehetnek, amelyeket a korpuszban lehetne alkalmazni. A prefixumokkal képzett igék lexikalizációja felismerési kritériumainak kutatása hasznos a szemantika tudománya számára. Ebben a tanulmányban a kritériumokat rendszereztük és leírtuk; az elméleti kiadványokban nagyobb figyelmet fordítottak az általános jelentésekre, mint a lexikalizáció kivételes eseteire. A továbbiakban a lexikalizáció más eseteit is lehetne vizsgálni (például a ragos alakok megmerevedését, a többes szám szemantikai elkülönülését stb.). ŠALTINIAI DLKT – Dabartinės lietuvių kalbos tekstynas. Prieiga internete: http://tekstynas.vdu.lt/tekstynas [žiūrėta 2019 m. rugpjūčio mėn.–2020 m. gegužės mėn.]. LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 24 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 DRLKŽ – Dažninis rašytinės lietuvių kalbos žodynas. A. Utka, Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas, 2009. Prieiga internete: http://donelaitis.vdu.lt/publikacijos/Dazninis_zodynas.pdf. DŽ7i – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (internetinis), vyr. red. S. Keinys, 7-as patais. ir papild. leid., Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2015. Prieiga internete: http://lkiis.lki.lt/dabartinis. MATAS – Lithuanian Morphologically Annotated Corpus – MATAS v1.0. E. Rimkutė, A. Bielinskienė, V. Dadurkevičius, J. Kovalevskaitė, A. Utka, L. Boizou, 2019: Prieiga internete: https://clarin.vdu.lt/xmlui/handle/20.500.11821/33. LITERATŪRA Ambrazas Saulius 1990: Lietuvių kalbos istorinės žodžių darybos principai. – Lituanistica 1, 59– 65. Booij Geert 2005: Grammar of Words: An Introduction to Linguistic Morphology, Oxford: Oxford University Press. Cvilikaitė Jurgita 2005: Leksinės ertmės: anglų kalbos „A Pet“ ir jo lietuviškų atitikmenų analizė. – Žmogus kalbos erdvėje: mokslinių straipsnių rinkinys 4, Kaunas: Vilniaus universiteto leidykla, 34–46. Prieiga internete: https://etalpykla.lituanistikadb.lt/fedora/objects/LT-LDB0001:J.04~2005~1367153653318/datastreams/DS.002.0.01.ARTIC/content. DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. V. Ambrazas. 4-as patais. leid., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2005. Girčienė Jurgita 2012: Naujoji lietuvių kalbos leksika: teorija ir praktika: metodinė priemonė, Vilnius: Edukologija. Prieiga internete: http://talpykla.elaba.lt/elabafedora/objects/elaba:4331816/datastreams/MAIN/content. Jancaitė Laima 2020: Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacijos atpažinimas: magistro darbas. Vadovė prof. habil. dr. Rūta Petrauskaitė, Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 25 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Keinys Stasys 1999: Bendrinės lietuvių kalbos žodžių daryba, Šiauliai: Šiaulių universiteto leidykla. Gaivenis Kazimieras, Keinys Stasys 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa. LKG 1971 – Lietuvių kalbos gramatika 2: Morfologija, vyr. red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis. Marcinkevičienė Rūta 2000: Tekstynų lingvistika: teorija ir praktika. – Darbai ir dienos 24, 7–64. Prieiga internete: http://donelaitis.vdu.lt/publikacijos/marcinkeviciene.pdf. Marcinkevičienė Rūta 2011: Žodžio reikšmė. Žodynai ir tekstynai, Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. Prieiga internete: https://www.vdu.lt/cris/bitstream/20.500.12259/208/1/ISBN9789955127543.pdf. Paulauskas Jonas 1958: Veiksmažodžių priešdėlių funkcijos dabartinėje lietuvių literatūrinėje kalboje. – Literatūra ir kalba 3, 301–453. Paulauskienė Aldona 1994: Lietuvių kalbos morfologija. Paskaitos lituanistams, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Ružė Albertas 2000: Priešdėlinių veiksmažodžių semantika. – Paradigmatika, sintagmatika ir kalbos funkcijos: tarptautinės mokslinės konferencijos pranešimų medžiaga, Kaunas: Vilniaus universitetas, 160–162. Urbutis Vincas 1978: Žodžių darybos teorija, Vilnius: Mokslas. VLEe – Visuotinė lietuvių enciklopedija (elektroninis variantas), Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. Prieiga internete: https://www.vle.lt. Beérkezett 2020 06 02 Elfogadva 2020 10 30