Construction of the Image of Persons with Disabilities in Latvian Mass Media

VELGA POLINSKA A Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézete ORCID-azonosító: 0000-0002-5459-1382 KUTATÁSI TERÜLETEK: szociolingvisztika, közérthető nyelv. DOI: doi.org/10.35321/bkalba.2023.96.07 DITE LIEPA A Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézete, Stradiņš Egyetem ORCID-azonosító: 0000-0002-3458-5890 KUTATÁSI TERÜLETEK: szociolingvisztika, nyelvművelés. DOI: doi.org/10.35321/bkalba.2023.96.07 A fogyatékossággal élő személyek képének megalkotása a lett tömegmédiában1 KULCSSZAVAK: tömegmédia, fogyatékossággal élő emberek, valóságkonstrukció, tartalomelemzés, nyelvi elemzés. ABSZTRAKT Az internetes valóságkonstrukció az emberi élet elválaszthatatlan része. Egyrészt sokan úgy döntenek, hogy megalkotják saját (hamis) valóságukat. Másrészt a társadalom több csoportjára is hatással vannak a tömegmédia által létrehozott valóságok. Nem minden, ami az interneten megjelenik, tekinthető újságírásnak; a professzionális újságírásnak azonban fontos szerepe van a közvélemény formálásában. Ezért a média funkcióit nemcsak mérlegelni kell, hanem tudatosan és célirányosan ki is kell használni. Sajnos ez nem mindig történik így. A cikk a fogyatékossággal élő emberekről szóló, Lettország egyik legnépszerűbb hírportálján megjelent cikkek tartalmát és nyelvi sajátosságait elemzi – jauns.lv. Az eredmények azt mutatják, hogy mind a tartalom, mind a nyelvi megoldások – bár többnyire nem szándékosan – téves elképzeléseket alakíthatnak ki és terjeszthetnek a fogyatékossággal élő emberekről. A probléma kezelésére szolgáló megoldásokat azonban még meg kell határozni. 1 Velga Polinska munkáját a Sylff – Ryoichi Sasakawa Young Leaders Fellowship Fund támogatja. Dite Liepa munkáját az „Letonika – A lett és európai társadalom előmozdítása” című állami kutatási program „A kortárs lett nyelv használata és fejlesztése” (№ VPP-LETONIKA-2022/1-0001) projektje támogatja. 138 BENDRINĖ KALBA | 96 ANNOTÁCIÓ Az internetes valóságkonstrukció az emberi élet elválaszthatatlan része. Egyrészt sokan úgy döntenek, hogy megalkotják saját (hamis) valóságukat. Másrészt a társadalom több csoportjára is hatással van a média által létrehozott valóság. Nem minden, ami az interneten megjelenik, tekinthető újságírásnak, a professzionális újságírásnak azonban fontos szerepe van a közvélemény formálásában. Ezért a média funkcióit nemcsak mérlegelni kell, hanem tudatosan és célirányosan ki is kell használni. Sajnos ez nem mindig történik így. A cikk a fogyatékossággal élő emberekről szóló, Lettország egyik legnépszerűbb hírportálján, a jauns.lv oldalon megjelent írások tartalmát és nyelvi sajátosságait elemzi. Az elemzés eredményei azt mutatják, hogy mind a tartalom, mind a nyelvi megoldások – bár nem szándékosan – alakíthatnak ki és terjeszthetnek téves elképzeléseket a fogyatékossággal élő személyekről. A probléma megoldásának módjai azonban még nem világosak. BEVEZETÉS Az elmúlt 8 évben az online felhasználók naponta átlagosan 6,5 órát töltöttek az interneten (Statista 2023). Ezt figyelembe véve világos, hogy napjaink új realitásai az iparágak és az emberi élet szinte valamennyi területére hatással vannak. A nyelvet általában a kommunikáció eszközének tekintik, emellett a társadalmi valóság megkonstruálásának, illetve a valóság közvetítésének is hatékony eszköze. A digitális médiában gyakori kihívást jelentenek a pletykák, a téves információk, a dezinformáció és a rosszindulatú információk (Sadiq, Saji 2022). Az álhírek már a királyi idők óta léteznek, és különböző célokra használták őket; a technológia azonban ugrásszerűen felgyorsította terjedésüket (Muqsith et al. 2021). A nyelvi eszközöket gyakran szándékosan használták az olvasó manipulálására, a választási eredmények befolyásolására, a kívánt cselekvés elérésére – például a közelmúltbeli COVID-19-világjárvány idején –, a társadalom háború alatti félrevezetésére vagy összezavarására, valamint sok más okból. A dezinformáció és a torz észlelések ugyanakkor a rossz újságírás vagy a tudás hiánya miatt szándékolatlanul is létrejöhetnek (Wardle 2017). Egyre gyakrabban hallani arról, hogy a közösségi médiában megjelenő hamis valóságok károsan hatnak a fiatal felnőttekre, különösen azokra, akiknek társadalmi vagy gazdasági helyzetük, illetve más körülmények miatt eleve korlátozottak a lehetőségeik (Fardghassemi 2022; Patwari 2022). Miközben a serdülők és a fiatal felnőttek belemerülnek a hamis valóságok megélésébe, a társadalom egy másik sérülékeny csoportja is ki van téve a félrevezető nézeteknek, amelyek VELGA POLINSKA, DITE LIEPA. Construction of the Image of Persons with Disabilities in Latvian Mass Media 139 gyakran a tudás hiánya és a gyenge kommunikációs készségek miatt alakulnak ki. A cikk célja tehát annak elemzése, hogy a fogyatékosság mint társadalmi valóság miként jelenik meg a lettországi digitális tömegmédiában, és ez hogyan befolyásolhatja a társadalom attitűdjeit. 1. A TÖMEGMÉDIA SZEREPE A MODERN TÁRSADALMI VALÓSÁG MEGKONSTRUÁLÁSÁBAN „A tömegmédia <...> alakítja, befolyásolja és közvetve irányítja a közügyeket demokratikus berendezkedésben. Bár a médiának nincs alkotmányos felhatalmazása az állam ügyeinek ellenőrzésére, a közvélemény formálásának hatékony eszköze <...>” (Bhatt 2020: 1). A tömegmédia főként újságokat és folyóiratokat, rádió- és televízióadásokat, valamint audiovizuális tartalmakat foglal magában, és a tömegmédia minden személycsoport számára kínál valamit, ami érdeklődésükre tarthat számot (Bhatt 2020: 1). „A fényes papírra nyomtatott hetilapok intenzív megjelenésével a lett nyomtatott sajtó piacán, az elektronikus médiatartalmak sokszínűbbé válásával, az internetes portálok működésével, a nyilvános olvasási szokások változásával, a társadalom elöregedésével, valamint a demográfiai és gazdasági folyamatokkal párhuzamosan csökkent a regionális és országos újságok olvasóinak száma és a nyomtatott sajtó iránti kereslet” (Uzule 2018: 164). A közönség érdeklődése egyértelműen csökkent az újságok, különösen a napilapok iránt. Minden napilap példányszáma visszaesik. Jelenleg a napilapok tartalma leginkább internetes változataikban érhető el (Zelče 2018: 489). „A folyóiratok olvasótábora az elmúlt évtizedben viszonylag stabil maradt; a vezető helyet a fogyasztói magazinok foglalják el – a széles közönségnek szóló heti és havi kiadványok, amelyek a közönséget érdeklő aktuális témákról közölnek írásokat, életmóddal és fogyasztással kapcsolatos ajánlásokat adnak, valamint megoldásokat kínálnak problémás helyzetekre” (Zelče 2018: 492–495). A tömegmédia különböző funkciókat tölt be; ezek közül a legfontosabbakat a következőképpen határozták meg (McCombs, Shaw 1972; Rozenbergs 1995: 92; Dimants, Russ-Mols 2009: 19–26; Bhatt 2020: 1; Truyens, Picone 2021: 259–160): • Tájékoztatás. A médiától elvárható, hogy megfelelő mennyiségű információt készítsen elő, hogy a közönség hozzáértően hozhassa meg döntéseit piaci szereplőként és állampolgárként egyaránt. Az információnak nemzeti és nemzetközi vonatkozásokat is fel kell ölelnie, mivel a megfelelő társadalmi, politikai és gazdasági hatások kiemelkedő fontosságúak a társadalom fejlődése szempontjából. 140 BENDRINĖ KALBA | 96 Artikuláció. A média kiemel bizonyos körülményeket és kérdéseket, és ez az úgynevezett őrkutya-szerep olyan jogsértéseket vagy visszaéléseket tár fel, amelyek kezdetben láthatatlanok vagy ismeretlenek a nagyközönség számára. Napirend-meghatározás, vagyis más szavakkal, a közfigyelem ráirányítása egyes eseményekre, amelyek aztán a társadalom napirendjét is meghatározzák – ha egy kérdés abban a pillanatban fontos, az újságírók ahelyett, hogy sokféle témát kínálnának, az adott kérdés különböző aspektusait keresik. Szórakoztatás. E funkció jelentősége folyamatosan növekszik, és idővel az is biztosította, hogy a média elérje a tömegeket. Mindazonáltal vitatható, hogy a szórakoztatás az újságírás funkciója-e, vagy az újságírók sikeres munkájának mellékhatása. Emellett ez a funkció az újságírás határait is elmosódottá teszi. Oktatás. Bár az oktatás elsősorban az iskolák és az egyetemek feladata, a média terjeszti a tudást, útmutatást ad az embereknek, sőt olykor alapvető készségekre is megtanítja őket, javítva életszínvonalukat. A média hosszú távon befolyásolja nézeteinket és viselkedésünket. Integráció. Erről a funkcióról kevesebb szó esik, jóllehet jelentősége növekszik – a tömegmédia hidakat épít az egyének és a különböző társadalmi világok között. „A média és a kulturális ipar felkelti a figyelmünket, alakítja tudatunkat, gondolkodás- és cselekvésmódunkat, így döntően befolyásolja szocializációnkat. A média azonban gyakran eltereli a figyelmet a problémákról és a valós életről; olykor tömeghisztériát kelt, máskor pedig nyugtató pirulaként hat” (Dimants, Russ-Mols 2009: 28–29). Mindazonáltal nem tekinthető minden újságírásnak, amit a média kínál, és gyakran nehéz különbséget tenni az újságírás és a médiavállalkozás egyéb tevékenységei között. Emellett a szólásszabadságra tekintettel bárki újságírónak nevezheti magát (Dimants, Russ-Mols 2009: 19). „A digitális média korszakában és a kreatív iparágak kontextusában ez utóbbi tevékenység <...> érdemli a legnagyobb figyelmet, mivel a médiamunkások számára egyre inkább vitatott térré vált; ők az információ létrehozására, szűrésére és terjesztésére szakosodtak, szakmai identitásuk, tekintélyük és szakértelmük pedig ahhoz a központi szerepükhöz kötődik, amelyet a (tömeg)média-előállítási és -terjesztési folyamatok irányításában töltenek be” (Lewis 2012: 837). Az újságírás azonban szakmai normák révén igyekszik megkülönböztetni magát a tartalom más előállítóitól (például bloggerektől vagy politikusoktól). VELGA POLINSKA, DITE LIEPA. Construction of the Image of Persons with Disabilities in Latvian Mass Media 141 E normák lehetnek írottak vagy olykor íratlanok, és nagy vonalakban három kategóriába sorolhatók: tájékoztatás, autonóm működés és a hatalom ellenőrzése (Truyens, Picone 2021: 259). 2. A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ SZEMÉLYEK KÉPÉNEK KONSTRUÁLÁSÁHOZ HOZZÁJÁRULÓ TARTALMI ÉS NYELVI JELLEMZŐK 2.1. Módszertan és adatkészlet A jelen cikkben a bibliográfiai kutatási módszert alkalmaztuk a tömegmédia funkcióinak és társadalmi hatásának bemutatására, valamint a nyelvi és grammatikai szerkezetek jelentéskonstruálás szempontjából történő értelmezésére. A további elemzés során kvantitatív, majd kvalitatív tartalomelemzést végeztünk a kiválasztott cikkeken annak megállapítására, hogy mely nyelvi és tartalmi jellemzők járulnak hozzá a fogyatékossággal élő személyek képének konstruálásához. A nyelvi elemzés kiterjedt a lexikára, a morfológiára, a szintaxisra és az írásjelek használatára. Az adatkészletet a jauns.lv online médiából gyűjtöttük. A weboldal 2009 óta működik, és hamar az olvasók kedvenc weboldalainak élére került. Indulása óta ingyenesen hozzáférhető, vagyis minden érdeklődő korlátozás nélkül elérheti valamennyi tartalmát. 2022-ben Lettország három legnépszerűbb hírportáljának egyike volt, 759 000 látogatót érve el (Gemius 2023). A jauns.lv oldalán munkanapokon átlagosan 80–100, ünnepnapokon pedig 50–60 cikk jelenik meg. A cikkeket a 2023. január 1. és szeptember 16. közötti időszakból választottuk ki, a következő kulcsszavak segítségével: fogyatékosság, funkcionális zavar, mentális zavar, mozgászavar és speciális szükségletek. A „befogadás” kulcsszót is megadtuk, az így kapott találatok azonban nem a fogyatékossággal élő személyekről, hanem a nemi kérdésekről szóltak; ezért ezt a kulcsszót később elhagytuk. A végleges adatkészlet azokat a cikkeket tartalmazza, amelyek a kulcsszavak megadása után kerültek elő, megfeleltek a megadott időszaknak, és témájuk kapcsolódott a cikk tárgyához; vagyis a fogyatékossággal élő személyek vagy a cikk központi témáját alkották, vagy összehasonlítás, illetve más célból említették őket. 142 BENDRINĖ KALBA | 96 2.2. Az adatkészlet tartalomelemzése A megadott kritériumok alkalmazását követően 57 cikket választottunk ki. Ezek közül 49 lettországi eseményekről szólt, 8 pedig a világ más részein történtekről. A cikkek a tárgyalt téma alapján több csoportba sorolhatók: • A fogyatékossággal élő személyeknek nyújtott szolgáltatások ismertetése és a rájuk vonatkozó kormányzati döntések (10) – ezek a cikkek Lettország Jóléti Minisztériumának költségvetési prioritásairól, a személyi asszisztens díjazásának és elérhetőségének növeléséről, a villamosenergia-költségek fedezésére nyújtott támogatásról, valamint a fogyatékossági státusz megszerzésének nehézségeiről szóltak. • Személyes történetek (9) – családi történetek egy súlyos fogyatékossággal élő gyermek vagy felnőtt gondozásáról, a fogyatékosság ellenére elért sikerekről szóló inspiráló történetek, valamint adománykérés. • Közlekedési kérdések (7) – ingyenes utazás fogyatékossággal élő személyek számára, a jūrmalai belépődíj alóli mentesség, a fogyatékossággal élő személyek közlekedési támogatásának emelése, valamint a mozgászavarral élők tömegközlekedési nehézségei. • Akadálymentesség (7) – az ombudsman Smiltene önkormányzata elleni keresete, az akadálymentesség hiánya a rigai VEF-negyedben, a rollerek jelentette veszély és a fogyatékossággal élők akadálymentes közlekedését gátló tényezők, új akadálymentes létesítmények a Saulkrasti postahivatalban, új akadálymentes sétány a Vecāķi strandon, valamint kerekesszéket használók számára kialakított ruházat. • Hátrányos megkülönböztetés (5) – sztóma miatti elszigetelődés, munkaerőpiaci diszkrimináció, Dánia bocsánatkérése a fogyatékossággal élő személyek hátrányos megkülönböztetése miatt, Elon Musk konfliktusa egy fogyatékossággal élő munkavállalóval, valamint Jurgis Liepnieks író véleménye a sportolók nyugdíjáról. • A fogyatékosság mint a nem megfelelő magatartás következménye (4) – egy híres műkorcsolyázó nem követi az orvos utasításait, ezért amputálni kell a lábfejét; mérgező gombák fogyasztása maradandó fogyatékossághoz vezethet; a stroke tüneteinek figyelmen kívül hagyása maradandó fogyatékosságot okozhat; egy férfi nem tartja be a munkavédelmi előírásokat, leesik a tetőről, és mozgászavarral élő fogyatékossá válik. • Egyéb (15) – két cikk sikeres műtétekről és beavatkozásokról, a Down-szindrómás Barbie bemutatásáról, egy új dalról a Down-szindróma világnapja alkalmából, egy orvos megfigyeléséről, miszerint egyre több apa vesz részt a gyermekgondozásban, valamint egy mentális zavarokkal élőknek szóló fesztiválról, VELGA POLINSKA, DITE LIEPA. Construction of the Image of Persons with Disabilities in Latvian Mass Media 143 A mosodában fogyatékossággal élő embereket foglalkoztatnak, az ombudsman pedig olyan személyek jelölésére hív fel, akik támogatták a fogyatékossággal élő személyeket; fogyatékossággal élő személyek is vannak azok között, akik mentesülnek a terület rendben tartásának kötelezettsége alól. Ezután jó néhány negatív üzenetű cikk következett: elutasították a gyilkos művégtaggal futó korai szabadlábra helyezés iránti kérelmét; egy atlétikai edzőt eltiltottak, miután fogyatékossággal élő személyeket zaklatott; a propaganda egy orosz idős embert szerepeltet, akit a lett nyelvvizsga letételére kényszerítenek; a háborúban megcsonkított orosz katonák parasportolókká válnak. Az „Egyéb” kategóriába tartozik egy, a nem befogadó nyelvhasználatról szóló cikk is: Invalids, aklais, idiots, debiliķis – vārdi, no kuriem jāatbrīvojas (Érvénytelen, vak, idióta, debil – szavak, amelyektől meg kell szabadulnunk). A cikket egy lettországi, fogyatékossággal élő embereket képviselő civil szervezet készítette, és az online hozzászólások két éven át végzett megfigyelését mutatja be. A cikk azt javasolja, hogy ne használják az olyan szavakat, mint invalids, idiots, debils, kurls, akls (érvénytelen [főnévként], idióta, debil, süket, vak). Bár évekkel ezelőtt orvosi szakkifejezésként használták őket, a nyelv változásával ezek szlengnek számítanak (ostoba, illetve meghallgatni vagy észrevenni nem akaró személyre utalnak), és semmilyen kontextusban nem helyénvaló a használatuk. A korlátozott lehetőségekkel élő emberek leírásának alapelve a „személy előtérbe helyezése”: vagyis az invalids helyett a cilvēks ar invaliditāti (fogyatékossággal élő személy) kifejezést kell használni. Külön felhívták a figyelmet a mūžīgais bērns (örök gyermek) kifejezésre, amelyet a politikusok gyakran használnak a súlyos fogyatékossággal élő, állandó és folyamatos gondozásra szoruló emberekre; az örök gyermek megnevezés használatával egy társadalmi csoport felnőtt tagjait infantilizáljuk (Barkāns 2023). Figyelemre méltó azonban, hogy az újságírásban ritkán használják ezeket a szavakat, két kivétellel: az invalids szóval, amely a 19. század végéről származó, a lett nyelvben máig fennmaradt örökség (Barkāns 2023), valamint az örök gyermek kifejezéssel, amelyet az újságírók gyorsan átvettek e kényes téma látszólagos enyhítésére szolgáló eufemizmusként. Az adathalmaz kvalitatív elemzése azt mutatja, hogy a fogyatékosság témája ritkán jelenik meg a tömegmédia tartalmaiban: január 1. és szeptember 16. között körülbelül 18 500 cikk jelenhet meg a jauns.lv oldalon; ezek közül azonban mindössze 57 (0,003%) kapcsolódik a fogyatékossághoz. Emellett a kvalitatív elemzés a tartalmi tendenciákra is rávilágít: a megjelent anyagok gyakran a fogyatékossággal élőknek járó mentességekről és kedvezményekről, az ellátások emeléséről és a pénzügyi különbségek mérsékléséről, a hatóságok fogyatékossággal élőket támogató munkájáról 144 BENDRINĖ KALBA | 96 és az ágazatban nyújtott támogatásokról, valamint a fogyatékossággal kapcsolatos különféle problémákat érintő panaszokról szólnak. Fontos rámutatni arra az elvre, amely a fogyatékosságot fenyegetésként állítja be, a halállal azonos szintre helyezve azt, és egyúttal mindenféle fogyatékosságot megbélyegez: pastāv ārkārtīgi liela iespēja nomirt vai uz mūžu iegūt invaliditāti (rendkívül nagy a halál vagy az egész életre szóló fogyatékosság kialakulásának esélye); [insults] joprojām ir viens no biežākajiem invaliditātes un nāves iemesliem pasaulē ([a stroke] továbbra is a fogyatékosság és a halálozás egyik leggyakoribb oka a világon); strādnieks gūst tik smagas traumas, ka kļūst par invalīdu un cieš no kustību traucējumiem (a munkás olyan súlyos sérüléseket szenved, hogy fogyatékossá válik, és mozgáskorlátozottsággal él). A cikkek tartalmának egy másik megfigyelt sajátossága, hogy időről időre valamely fogyatékosságot külön kiemelnek, például: elektroskrejriteņu lietošana apdraud ne tikai pašus braucējus, bet arī citus satiksmes dalībniekus, tostarp cilvēkus ar īpašām vajadzībām (az elektromos rollerek használata nemcsak magukat a rollerezőket, hanem a közlekedés többi résztvevőjét is veszélyezteti, beleértve a különleges szükségletű embereket). Ez azt mutatja, hogy a társadalom különleges bánásmódban kívánja részesíteni a fogyatékossággal élő embereket, ami arra utal, hogy ők még nem váltak a társadalom egyenrangú részévé. Csak néhány cikk közvetít összességében pozitív üzenetet: kettő új, akadálymentes létesítményekről, kettő a fogyatékossággal élő személyeknek rendezett ünnepségekről és megemlékezésekről, egy pedig azokról, akiket az év során a fogyatékossággal élő személyek támogatásáért díjaztak. Másfelől a cikkek többségének szándékos célja, hogy a jogszabályokban vagy a társadalomban bekövetkezett pozitív változásokat mutassa be; a közzétett információk és azok kontextusa azonban nem szándékosan olyan emberekként állítja be a fogyatékossággal élőket, akiknek léte kedvezmények, díjmentesség és jelentős állami támogatás, valamint speciálisan átalakított járművek, épületek és infrastruktúra igénybevételétől függ. Ráadásul helytelen viselkedés esetén bárki ebbe a csoportba kerülhet. 2.3. A nyelvhasználat „A szavaknak meg kell nevezniük valamit, árnyalatukkal értékelniük kell ezt a megnevezett tárgyat, és irányt kell mutatniuk arra nézve, milyen a szerző hozzáállása, vagy milyen legyen a közönség hozzáállása” (Dimants, Russ-Mols 2009: 90). Vannak árnyalatok VELGA POLINSKA, DITE LIEPA. Construction of the Image of Persons with Disabilities in Latvian Mass Media 145 a szövegben, amelyeket konnotációknak vagy mellékjelentéseknek nevezünk. Ezek apró, ám jelentős hatású különbségek lehetnek; a szóválasztás gyakran üzenetet hordoz a címzettek számára (Dimants, Russ-Mols 2009: 92). A nyelvhasználatot különböző szinteken elemezték: a morfológia, a lexika, a szóalkotás, sőt az írásjelek szintjén is. Az adathalmazban számos figyelemre méltó nyelvi sajátosságot találtak, ezeket tárgyaljuk a továbbiakban. Az adathalmaz szinte minden tematikus csoportjában voltak olyan szövegek, amelyekben a feltételes módot használták: És a szokásos kifogások, miszerint mindenre nincs elég pénz, mégis állítólag ellentmondanak a tényeknek – magyarázza a Lett Ritka Betegségek Szövetségének vezetője (És a szokásos kifogások, hogy nincs mindenre elég pénz, állítólag mégis ellentmondanak a tényeknek – magyarázza a Lett Ritka Betegségek Szövetségének vezetője); Ez állítólag jelentős kiegészítő pénzügyi támogatás a súlyos járás- és mozgászavarral élők számára (Ez állítólag jelentős kiegészítő pénzügyi támogatást jelent a súlyos járás- és mozgászavarral élőknek); Egy idős nő látható rajta, akinek fogyatékossága ellenére állítólag el kell mennie államnyelvi vizsgát tenni (Egy idős nő látható rajta, akinek fogyatékossága ellenére állítólag államnyelvi vizsgát kell tennie); amikor a szolgáltatás állítólag elérhető lesz, akkor fizetni fog érteállítólag (amikor a szolgáltatás állítólag elérhető lesz, állítólag fizetni fognak érte); elismerte, hogy a csoportjába tartozó sportolók állítólag gúnyolódtak egymáson (elismerte, hogy csoportjának sportolói állítólag gúnyolódtak egymáson). A lett nyelvben a feltételes módot más forrásból származó információ továbbadására, illetve annak jelzésére használják, hogy a beszélő nem biztos abban, valóban igaz-e az adott állítás (VPSV 2007: 55). A feltételes mód alakjai alkalmasak különféle attitűdárnyalatok kifejezésére, illetve egy vélemény közvetett közlésére. A feltételes módot annak a feltételezésnek a kifejezésére használják, hogy valami megtörténhet; alkalmazásával az újságíró negatív hozzáállását mutatja ki, és olyan információkat, tényeket közöl, amelyeket nem támogat. A szerző akkor választja a feltételes módot, ha úgy véli, hogy az információ feltételezés, fantázia vagy egyszerűen pletyka (Nītiņa 2001). Emellett a feltételes módot olykor annak jelzésére is használják, hogy a beszélőt valami meglepi, miközben ironikus vagy helytelenítő hangot üt meg (Kalnača, Lokmane 2021: 241). A személyes történetek csoportjában volt egy cikk, amelyben a feltételes módot idézőjelekkel együtt használták: 146 BENDRINĖ KALBA | 96 A műtét után Hari saját szavai szerint látszólag úgy érezte, hogy „az életnek vége”. Elmondta, hogy „nehéz időszak volt” – depressziósan ivott, és többször is megpróbált öngyilkosságot elkövetni. Ezután a sport szerelmese lett, többek között golfozott, síelt és sziklamászott; ezek látszólag segítettek neki „visszanyerni az önbizalmát”. Az idézeteket idézőjelekkel jelöljük, a lett nyelvtan pedig számos szabályt tartalmaz az idézésre vonatkozóan. Ez a példa az egyenes beszédhez kapcsolható: ha az idézet teljes formában épül be egy mondatba, idézőjelet kell használni (Valoda.ailab.lv). Másfelől idézéskor kijelentő módot kell használni, míg a függő beszédhez a függő mód kapcsolódik. Ennek eredményeként az idézőjelek másik funkciójukat töltik be: „Az idézőjeleket átvitt értelmű és stílusában nem megfelelő szavak jelölésére használják” (LVR 2018), így a szöveg ironikus hangvételűvé válik. A fogyatékossággal kapcsolatos szövegekben meglehetősen gyakran figyelhető meg a kicsinyítő képzők használata, gyakran ellentétes mennyiségekkel vagy fokokkal párban: A lábacskája pontosan akkora volt, mint a hüvelykujjam, a sarka pedig a hüvelykujjam hegyével ért fel. Ez csak összehasonlításképpen, hogy milyen aprócska volt (A lábacska akkora volt, mint a hüvelykujjam, a kis sarka pedig a hüvelykujjam hegyével ért fel. Ez csak összehasonlításképpen, hogy milyen rendkívül apró volt); olyan családok, amelyekbe kisgyermek érkezett súlyos fejlődési rendellenességekkel (családok, amelyekbe csecsemő érkezett súlyos fejlődési fogyatékossággal); Eleinte a kisgyermek szépen született meg, de hirtelen nagy problémák jelentkeztek (Kezdetben a csecsemő rendben megszületett, de hirtelen nagy problémák merültek fel); Egyszer egy anyuka, akinek gyermeke sajátos igényekkel született, üzenetet küldött nekem, hogy gyermeke zongorázik. Funkcionális zavarai vannak, a zongorán az öklével játszik, mert ezt nem tudja megtenni az ujjaival (Egyszer egy anyuka, akinek gyermeke sajátos igényekkel született, üzenetet küldött nekem, hogy a gyermeke zongorázik. Funkcionális zavarai vannak, a zongorán az öklével játszik, mert ezt nem tudja megtenni az apró ujjaival); Egy kis okos támogatással mindenkinek található kis feladat, amelyet el tud végezni, és örömet okoz (Egy kis okos támogatással mindenki számára találhatunk olyan kis munkát, amely elvégezhető és örömet okoz); A saját zsebből ne kelljen fizetni! (Ne a saját kis pénztárcájukból kelljen fizetni!). VELGA POLINSKA, DITE LIEPA. Construction of the Image of Persons with Disabilities in Latvian Mass Media 147 Anna Vulāne professzor így magyarázza: „A kicsinyítő képzők megjelenése ahhoz a felfogáshoz kötődik, hogy a reáliák megfelelnek-e a normának. Az ilyen ellentét fennállása elsősorban azokhoz a társadalom tagjainak tudatában rögzült elképzelésekhez kapcsolódik, amelyek meghatározzák, hogy egy tárgynak milyen nagynak vagy kicsinek, könnyűnek vagy nehéznek, magasnak vagy alacsonynak stb. kell lennie. A kicsinyítő képző azt fejezi ki, hogy az adott tárgy bizonyos paraméterek tekintetében nem érte el ezt a normát, és ezek intenzitása gyengébb a feltételezett normáénál. Az ilyen kicsinyítő képzők többé-kevésbé pontosan közvetítenek információt az objektív valóságról” (Vulāne 2013: 228). A fogyatékossággal élő személy jellemzőit – legyen szó fizikai megjelenéséről, képességeiről vagy tulajdonáról – gyakran kicsinyítő képzőkkel írják le, ezzel is kiemelve, hogy nem felel meg az elfogadott társadalmi normáknak. A „nagy léptékű” komplikációkkal való szembeállítás ezt további hangsúllyal egészíti ki. Klāvs Sedlenieks professzor szerint „a kicsinyítő képzőkben van egy adag rejtett agresszió” (Alberte 2009). Az elemzett cikkekben a fogyatékossággal kapcsolatos kollokációk is igen gyakoriak, például a cīnīties (harcolni) szóval alkotott, különféle bővítményekkel és tárgyakkal álló kollokációk: cīnīties ar dēla dzīvi un mācībām (harcolni a fight with fia életével és tanulmányaival); Vecākiem ir jācīnās par bērniem! (A szülőknek fight for kell harcolniuk a gyermekeikért!) cīnīties par savu bērnu dzīvi (harcolni a fight for gyermekeik életéért); cīnījās par dēla veselību (fought for a fia életéért harcolt); cīnīties pret sabiedrībā izveidojušos stigmatizāciju (harcolni a társadalomban kialakult megbélyegzés fight against ellen); Tāds nu viņš mums ir – cīnītājs (Hát ilyen ő nekünk – egy fighter harcos); viņš tiek parādīts kā varoņa tēls: re, kāds malacis, kā cīnās, sevi pierādījis (hősként jelenik meg: lám, milyen ügyes, hogyan fighting harcol, bebizonyította, mire képes); és ciest (szenvedni): az eljárásrend, amely figyelmen kívül hagyja az orvosok döntéseit és ajánlásait, így arra kényszeríti a ritka betegségekben szenvedő gyermekeket, hogy ciest gyermekek ritka betegségekkel (a rend, amely figyelmen kívül hagyja az orvosok döntéseit és tanácsait, így szenvedésre kényszeríti a ritka betegségben szenvedő gyermekeket suffering); mozgáskorlátozottá válik, és cieš mozgászavaroktól (fogyatékossá válik, és suffers mozgászavarokban szenved). 148 BENDRINĖ KALBA | 96 A lett irodalmi nyelv szótárában a cīnīties igének több jelentése van: 1. „Fizikai erő vagy ügyesség segítségével megpróbál győzni.” 2. „Aktívan részt vesz egy fegyveres harcban, háborúban, megpróbálva legyőzni az ellenséget.” 3. „Ellenáll (a természet erőinek).” 3.1. „Megpróbál elpusztítani, kiirtani (általában élősködőket)” (LLVV 1996). A ciest ige jelentései: 1. „Fizikai fájdalmat, kínokat él át.” 2. „Súlyosan negatív lelkiállapotokat él át; mélyen gyászol.” 3. „Súlyosan megéli a nem kívánt körülményeket” (LLVV 1996). Ezen igék folyamatos használata azt a benyomást erősíti, hogy a fogyatékossággal élő emberek állandó fájdalmat és kétségbeesést élnek át. Nyelvi szinten az adathalmazban a kifejezések helytelen használata is megjelent: cilvēki ar kustību traucējumiem jeb ratiņkrēslos (mozgássérült, vagyis kerekesszékben ülő emberek); transportlīdzeklis, kas piemērots cilvēkam ar funkcionāliem traucējumiem (funkcionális zavarral élő személy számára átalakított jármű); personas ar ierobežotām pārvietošanās iespējām (cilvēki ratiņkrēslos) (korlátozott mozgási lehetőségekkel rendelkező személyek (kerekesszékben ülő emberek)). Az ilyen példák elősegítik a különféle fogyatékosságokkal kapcsolatos megbélyegzést, például azt sugallják, hogy minden mozgássérült vagy korlátozott mozgásképességű ember kerekesszéket használ, illetve hogy a funkcionális zavarok kizárólag fizikai korlátozottságot jelentenek. A megbélyegzés elfogadhatatlan vagy nem inkluzív nyelvezet használatával is megjelenik: neki csak fizikai, nem pedig mentális [fogyatékossága] van; [ő] kerekesszékhez van láncolva, de az esze egész jól működik. Érdemes megemlíteni az adathalmazban megfigyelt néhány további tendenciát: • kettős hangsúlyozás – Ieva egy fiatal, különleges igényű, kerekesszékes nő; az építőmunkás mozgássérült rokkanttá válik; • túlzások – ha valaki kerekesszékhez van láncolva, akkor ennyi, nincs tovább; • szleng – kerekesszékesek, rokkant. A leírt példák többsége feltehetően ismerethiányból fakad: a cikk szerzője enyhíteni kívánja a fogyatékossággal élő személy látszólag súlyos életkörülményeit, gyakran pedig ennek során felépíti a VELGA POLINSKA, DĪTE LIEPA. Construction of the Image of Persons with Disabilities in Latvian Mass Media 149 a témával kapcsolatos örökölt sztereotípiákról alkotott vélekedésekre. Ezenkívül a cikkeket gyakran olyan képek egészítik ki, amelyek magányos, segítség nélkül maradt, önálló boldogulásra képtelen embereket ábrázolnak, a képek elemzése azonban egy másik kutatás témája. A jövőbeli kutatásokban azt a tendenciát is elemezni kellene, hogy a szerzők adatai nem jelennek meg. Visszatérve azonban az ebben a cikkben bemutatott elemzésre, megállapítható, hogy az említett nyelvi sajátosságok figyelmetlen használata a meglévő vélekedések megerősödéséhez vezet, ami jelentősen befolyásolhatja a társadalom hozzáállását, és így akadályozhatja a fogyatékossággal élő emberek befogadását. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK A digitális korban rendkívül könnyű tetszés szerinti valóságot konstruálni. Míg a társadalom egy része maga is erre törekszik, vannak olyan társadalmi csoportok – például a fogyatékossággal élő emberek –, amelyek ki vannak téve a tömegmédia által konstruált képeknek. A lett tömegmédia időnként, gyakran pedig felületesen jeleníti meg a fogyatékosságot: az újságírók továbbra is fenntartják a meglévő sztereotípiákat és vélekedéseket. Ez gyakran az ismeretek hiányából fakad, ami a szólásszabadság korában meglehetősen gyakori. Ezzel azonban a tömegmédia nem használja ki integráló és oktató szerepét. Ellenkezőleg: azzal, hogy a fogyatékosságot a társadalom viselkedésének megváltoztatására irányuló fenyegetésként használja, továbbá az állandó fájdalmat átélő, súlyos lelkiállapotokon keresztülmenő, és folyamatosan nagyobb juttatásokat, kedvezményeket és mentességeket igénylő személy képét terjeszti, akadályozza a fogyatékossággal élő emberek befogadását. Figyelemre méltó, hogy a befogadó nyelvhasználat összetettebb, a társadalom pedig rövidebb formákat szeretne használni. Az újságírásban azonban ennek nem így kellene lennie. Különféle külső okok miatt az újságíróknak kevés vagy semmilyen tapasztalatuk sincs a fogyatékossággal élő emberek leírásában. A megjelent cikkek szándéka rendszerint pozitív, a tartalom bemutatásának hatása mégis ennek az ellenkezője. A látszólag befogadó nyelvezet olykor fokozhatja az előítéleteket egy adott embercsoporttal szemben. Másfelől a nyelvi szintet a legkönnyebb ellenőrizni, és a nyelvhasználatra vonatkozó ajánlásokat is ezen a szinten a legegyszerűbb megfogalmazni. Ez azonban csak kis része annak, ami a valóságot konstruálja. Bár a leírt problémára adható megoldások még kidolgozásra várnak, a cikk szerzői remélik, hogy a bemutatott megfigyelések ösztönzik majd annak megvitatását, hogyan lehetne körültekintőbben ellátni az újságírás feladatait, figyelembe véve a társadalom valamennyi csoportjára gyakorolt hatást. 150 BENDRĪNĒ KALBA | 96 REFERENCES Alberte Ieva 2009: Mīlināšanās valoda. Par ko tā liecina? Pieejams: https://www.diena.lv/raksts/izklaide/cits/milinasanas-valoda.-par-ko-ta-liecina-662830. Barkāns Elmārs 2023: Invalids, aklais, idiots, debiliķis – vārdi no kuriem jāatbrīvojas. Pieejams: https://jauns.lv/raksts/zinas/536411-invalids-aklais- idiots-debil kis-vardi-no-kuriem-jaatbrivojas. Bhatt Tara 2020: Role of Mass Media. Available at: https://www.lkouniv.ac.in/site/writereaddata/siteContent/202004120825283934tara_bhatt_an-thro_ROLE_OF_MASS_MEDIA.pdf. Dimants Ainārs, Russ-Mols Stefans 2009: Žurnālistika. Mācību un rokasgrāmata, Rīga: Biznesa augstskola “Turība”. Fardghassemi Sam 2022: The Causes of Loneliness: The Perspective of Young Adults in London’s Most Deprived Areas. – PLoS One 17(4). DOI: 10.1371/journal.pone.0264638. Gemius 2023: Gemius publicē apskatu par 2022. gada apmeklētākajām vietnēm. Pieejams: https://www.gemius.lv/all-reader-news/gemius-publice-apskatu-par-2022-gada-apmekletakajam-vietnem.html. Kalnača Andra, Lokmane Ilze 2021: Latvian grammar, Rīga: University of Latvia Press. DOI: 10.22364/latgram.2021. Lewis Seth C. 2012: The Tension Between Professional Control and Open Participation. – Information Communication and Society 15(6), 835–866. DOI: 10.1080/1369118X.2012.674150. LLVV 1996: Latviešu literārās valodas vārdnīca, Rīga: Zinātne. LVR 2018: Latviešu valodas rokasgrāmata, eds. I. Jansone, A. Vulāne. Pieejams: http://valodasrokasgramata.lv. McCombs Maxwell E., Shaw Donald L. 1972: The Agenda-setting Function of Mass Media. – Public Opinion Quarterly 36(2), 176. DOI: 10.1086/267990. Muqsith Munadhil, Pratomo Rizky, Zainal Anna, Kuswanti Ana 2021: Fake News as a Tool to Manipulate the Public with False Information. – Advances in Social Science, Education, and Humanities Research, 606. DOI: 10.2991/assehr.k.211206.017. Nītiņa Daina 2001: Vārdu un vārdoformu semantikas pragmatis kie aspekti. – Linguistica Lettica 8, 78–86, Rīga: LU Latviešu valodas institūts. Patwari Pallavi 2022: Relationship Between Subjective Happiness and Social Media Usage: Self-esteem as a Mediator. – The International Journal of Indian Psychology 10(2). DOI: 10.25215/1002.062. Rozenbergs Jānis 1995: Latviešu valodas stilistika, Rīga: Zvaigzne ABC. VELGA POLINSKA, DITE LIEPA. Construction of the Image of Persons with Disabilities in Latvian Mass Media 151 Sadiq Muhammed, Saji K. Mathew 2022: The Disaster of Misinformation: A Review of Research in Social Media. – International Journal of Data Science and Analysis 13, 271–285. DOI: 10.1007/s41060-022-00311-6. Statista 2023: Average daily time spent using the internet by online users worldwide from 3rd quarter 2015 to 2nd quarter 2023. Available at: https://www.statista.com/statistics/1380282/daily-time-spent-online-global. Truyens Pauljan, Picone Ike 2021: Audience Views on Professional Norms of Journalism. A Media Repertoire Approach. – Journalism and Media 2(2), 258–274. DOI: 10.3390/journalmedia2020015. Uzule Laura 2018: Reģionālie mediji. – Latvijas mediju vides daudzveidība, Rīga: Latvijas Universitātes Akadēmiskais apgāds, 156–188. Valoda.ailab.lv – Personas runas un domu attēlojums. Tiešā runa, Latvijas Universitātes Matemātikas un informātikas institūta Mākslīgā intelekta laboratorija. Pieejams: http://valoda.ailab.lv/latval/vidusskolai/SINTAKSE/sint11.htm. VPSV 2007: Valodniecības pamatterminu skaidrojošā vārdnīca, ed. V. Skujiņa, Rīga: LU Latviešu valodas institūts. Vulāne Anna 2013: Vārd darināšana. – Latviešu valodas gramatika, Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 190–261. Wardle Claire 2017: Fake News. It’s Complicated. – Medium.com. Available at: https://medium.com/1st-draft/fake-news-its-complicated-d0f773766c79. Zelče Vita 2018: Latvijas mediju patēriņa daudzveidība un ekspozīcija. – Latvijas mediju vides daudzveidība, Rīga: Latvijas Universitātes Akadēmiskais apgāds, 487–522. Gauta 2023 11 18 Priimta 2023 11 27 VELGA POLINSKA, DITE LIEPA CONSTRUCTION OF THE IMAGE OF PERSONS WITH DISABILITIES IN LATVIAN MASS MEDIA Summary Reality construction on the Internet is an inseparable part of human lives. On one hand, many people choose to construct their own (fake) realities. On the other hand, there are several groups of society that are affected by the realities built by the mass media, for example, people with disabilities. In the times when there is freedom of speech, not everything published online can be considered journalism; however, professional journalism has an important role in moulding public opinion. Thus, the functions of the media – informing, 152 BENDRINĖ KALBA | 96 articulation, agenda setting, entertainment, education, and integration – should not only be considered but also exploited deliberately and purposefully. The article is devoted to the analysis of the contents and linguistic features of the articles about people with disabilities published on one of the most popular news websites in Latvia – jauns.lv. The articles were selected within the timeframe from January 1, 2023, till September 16, 2023, and using the keywords: disability, functional disorder, mental disorder, movement disorder, and special needs. The content analysis of the dataset showed that that the disability topic in mass media content is included rarely (around 0,003% of the articles). Often the published material concerns exemptions and reductions for people with disabilities, benefits increase, and financial gap reduction, authorities work to support people with disabilities and subsidies in the field, and complaints addressing different disability-related issues. It is important to point out the principle of using disability as a threat, which places disability on the same level as death, and specific emphasis on a disability. The use of language was analyzed on different levels: morphology, lexis, word formation, and even punctuation. There were several notable language features encountered in the dataset: use of the oblique mood, diminutives, disability-related collocations, unacceptable or uninclusive language, double emphasis on a disability, exaggerations, slang, and misuse of quotation marks and terms. The results show that both content and linguistic choices, although they are mainly unintentional, can produce and propagate misconceptions about people with disabilities. Yet the solutions targeting this issue are to be determined. KEYWORDS: mass media, people with disabilities, reality construction, content analysis, linguistic analysis. VELGA POLINSKA Latvian Language Institute of the University of Latvia Kalpaka bulvāris 4, Rīga, LV-1050, Latvia [email protected] DITE LIEPA Latvian Language Institute of the University of Latvia Kalpaka bulvāris 4, Rīga, LV-1050, Latvia [email protected] Stradins University Dzirciema iela 16, Rīga, LV-1007, Latvia [email protected] VELGA POLINSKA, DITE LIEPA. Construction of the Image of Persons with Disabilities in Latvian Mass Media 153 VELGA POLINSKA, DITE LIEPA NEGALIA TURINČIŲ ASMENŲ VAIZDINIO KONSTRAVIMAS LATVIJOS ŽINIASKLAIDOJE Santrauka Tikrovės kūrimas internete – neatsiejama žmonių gyvenimo dalis. Viena vertus, daugelis žmonių patys renkasi konstruoti savą (netikrą) realybę. Kita vertus, ne vienai visuomenės grupei, kaip antai žmonėms su negalia, turi įtakos realybė, kuriama žiniasklaidos. Žodžio laisvės sąlygomis ne viską, kas skelbiama internete, galima laikyti žurnalistika, tačiau profesionali žurnalistika atlieka svarbų vaidmenį formuojant visuomenės nuomonę. Taigi, žiniasklaidos funkcijas – informuoti, formuluoti, nustatyti svarbiausias temas, linksminti, šviesti ir vienyti – galima ne tik svarstyti, bet ir sąmoningai bei tikslingai panaudoti. Straipsnyje analizuojamas straipsnių apie žmones su negalia, skelbiamų viename iš populiariausių Latvijos naujienų portalų jauns.lv, turinys ir kalbos ypatybės. Pasirinkti straipsniai, portale pasirodę nuo 2023 m. sausio 1 d. iki 2023 m. rugsėjo 16 d. Atrankos metu naudoti tokie esminiai žodžiai kaip negalia, funkcinis sutrikimas, psichikos sutrikimas, judėjimo sutrikimas ir specialieji poreikiai. Duomenų turinio analizė parodė, kad negalios tema žiniasklaidoje pasirodo retai (maždaug 0,003 proc. straipsnių). Dažniausiai šiai temai skirtoje medžiagoje kalbama apie negalią turintiems asmenims skirtas lengvatas, išmokų didinimą ir finansinės atskirties mažinimą, valdžios darbą teikiant pagalbą žmonėms su negalia ir subsidijas šioje srityje, taip pat apie skundus įvairiais su negalia susijusiais klausimais. Svarbu atkreipti dėmesį, kad negalia gali būti naudojama grasinti, dėl to atsiduria tame pačiame lygmenyje kaip mirtis, be to, negalia dažnai akcentuojama. Kalbos vartojimas buvo analizuojamas skirtingais lygmenimis – morfologijos, leksikos, žodžių darybos ir net skyrybos. Duomenyne aptikta keletas reikšmingų kalbos ypatybių – vartojama netiesioginė nuosaka, mažybiniai žodžiai, su negalia susijusios žodžių samplaikos, nepriimtina ar tam tikras asmenų grupes išskirianti kalba, dvigubas negalios akcentavimas, perdėjimas, žargonas, netinkamai vartojamos kabutės ir terminai. Rezultatai rodo, kad tiek turinys, tiek pasirenkami kalbos variantai, nors dažniausiai ir nesąmoningai, gali formuoti ir skleisti neteisingą asmenų su negalia sampratą. Tačiau būdai, kaip spręsti šią problemą, dar neaiškūs. ESMINIAI ŽODŽIAI: žiniasklaida, asmenys su negalia, tikrovės konstravimas, turinio analizė, kalbinė analizė. 154 BENDRINĖ KALBA | 96 VELGA POLINSKA Latvian Language Institute of the University of Latvia Kalpaka bulvāris 4, Rīga, LV-1050, Latvia [email protected] DITE LIEPA Latvian Language Institute of the University of Latvia Kalpaka bulvāris 4, Rīga LV-1050, Latvia [email protected] Stradins University Dzirciema iela 16, Rīga LV-1007, Latvia [email protected] VELGA POLINSKA, DITE LIEPA. Construction of the Image of Persons with Disabilities in Latvian Mass Media 155