Valdymas ar šliejimas: kilmininku reiškiamas nederinamasis pažyminys ir prielinksninė konstrukcija

Daiva Šveikauskienė. Vonzás vagy nederinamasis pažyminys ir prielinksninė konstrukcija hozzácsatolás: birtokos esettel kifejezett 209 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ Lietuvių kalbos institutas ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0002-7570-9132 KUTATÁSI TERÜLETEK: számítógépes nyelvészet, a litván nyelv szintaxisa és morfológiája. DOI: https://doi.org/10.35321/bkalba.2024.97.10 VONZÁS VAGY HOZZÁCSATOLÁS: BIRTOKOS ESETTEL KIFEJEZETT EGYEZTETETLEN JELZŐ ÉS ELÖLJÁRÓS SZERKEZET ESMINIAI ŽODŽIAI: sintaksiniai ryšiai, valdymas, šliejimas, kilmininkas, nedeegyeztetett jelző, elöljárós szerkezet. ANNOTÁCIÓ A tanulmány áttekinti a tudományos szakirodalomban bemutatott alárendelő kapcsolatra vonatkozó értékeléseket. Részletesebben megvizsgálja más szerzők véleményét a kormányzás és a hozzácsatolás kapcsolatáról, különösen a vitatott esetekben. A szerző figyelmet fordít arra, hogy a birtokos esetben álló főnév, amely egyeztetés nélküli jelzőként szerepel, milyen kapcsolatban áll a jelzett szóval. Külön tárgyalja e ragozott alak kormányzási és hozzácsatolási eseteit, egyúttal pedig a névutós szerkezetek szintaktikai kapcsolatainak kérdését is vizsgálja. ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány áttekinti a tudományos szakirodalomban a szószerkezetek alárendelő viszonyára vonatkozó becsléseket. Részletesebben vizsgálja más szerzők véleményét a vonzat és a hozzátartozás viszonyáról, különösen a vitatott esetekben. A szerző felhívja a figyelmet a főszóval fennálló, a főnév birtokos esetének nem egyeztető jelzői viszonyára, továbbá tárgyalja a főnév birtokos esetének vonzati és hozzátartozási eseteit. A prepozíciós szerkezeteket szintén külön tárgyalja a vonzat és a hozzátartozás szempontjából. BEVEZETÉS A nyelv számítógépes feldolgozása során néha problémák merülnek fel a grammatikákban bemutatott, ugyanazon nyelvi jelenségre vonatkozó eltérő értékelések miatt. A Litván nyelv grammatikája információs rendszere (LIGIS) szintaktikai részének kidolgozásakor kiderült, hogy a gram- 210 KÖZNYELV | 97matikákban és a különféle szintaktikai munkákban a szintaktikai kapcsolatok egyes eseteit nem egyformán értékelik. Itt szeretnénk alaposabban megvizsgálni az egyeztethetetlen jelző és a jelzett szó kapcsolatát. Elég szokásos ezt vonzatosságnak tekinteni, azonban a litván nyelv számítógépes feldolgozása során ez meglehetősen kényelmetlennek bizonyult a korpuszkutatások számára, amelyek a „szavak általános faktas. Kompiuterizuojant lietuvių kalbos sintaksę, atsižvelgiama į valentinkapcsolódási lehetőségeire, lymas), valamint a szavak logikai-szemantikai vagy atspindinčias tiek sintaksinį (plg. labai geras pasiūlymas, bet ne *labai pasiūlexikai kapcsolódására irányulnak, vö. Az apa kalapja a szögön lógott, de nem *A gyermek kíváncsisága lógott a szögön” (Babickienė, Venckutė 2013: 169). A valencia, mint ismeretes, a szó jelentése által meghatározott azon sajátosság, hogy bizonyos számú szabad helyet nyit meg, amelyeket a mondatban (vagy a szószerkezetben) bizonyos jelentésű szavak és azok atitikmenys (pvz.: Sližienė 1994: 16; Vaičiulytė-Semėnienė 2023: 182). Vaalakjai, illetve azok töltenek be. A vonzatszótárak vagy a szavak valenciájával foglalkozó egyéb munkák alapján következtetni lehet az igék (pl.: Sliženė 1994, 1998, 2004), a melléknevek (pl. Vaičiulytė-Semėnienė 2001), valamint egyes származékos főnevek (pl. Vaičiulytė-Semėnienė 2023) vonzatosságára, azonban ezekben nincs feltüntetve, hogy az egyeztethetetlen jelző vonzat lenne. A nyelv számítógépes feldolgozása során bizonyos szavak (főnevek, határozószók, számnevek) vonzatossága a szó szemantikai jegyei alapján megállapítható, a vonzatos egyeztethetetlen jelző azonban a számítógép számára hozzáférhető semmilyen eszközzel nem mutatható ki. Ezért e tanulmány célja az egyeztethetetlen jelző és a jelzett szó kapcsolatának alaposabb vizsgálata, vagyis annak mérlegelése, hogy ez vonzatosság vagy hozzátapadás-e, továbbá a névutós szerkezetek szintaktikai kapcsolatainak bemutatása, valamint annak megjelölése, hogy a Lietuvių kalbos gramatikos informacinė sistema milyen megoldást fog követni. A tanulmány kritikai elemzés jellegű, és deduktív módszer alkalmazásával készült. 1. A SZINTAKTIKAI KAPCSOLATOK TÍPUSAI KÜLÖNBÖZŐ PUBLIKÁCIÓKBAN A mondatot alkotó szavak kapcsolatainak tárgyalásakor általában jelentésbeli és szintaktikai kapcsolatokat különböztetnek meg, az utóbbiaknak pedig általában két fő típusa van, pl. A mondatot alkotó szavak bizonyos kapcsolatban állnak egymással. A szavak közötti kapcsolatokat általában két részre osztják: 1) belső, vagyis jelentésbeli kapcsolatokra és 2) külső (formális), vagyis grammatikai (szintaktikai) kapcsolatokra. A szavak közötti belső kapcsolatok objektív, természetesen létező viszonyok. <...> A hagyományos nyelvészetben Daiva Šveikauskienė. A vonzatosság vagy a hozzátapadás: a genitivusszal kifejezett 211 külső (formális) kapcsolatot grammatikai kapcsolatnak nevezik. A nyelvészetben erre gyakran a nederinamasis pažyminys ir prielinksninė konstrukcija szintaktikai kapcsolatok terminusát használják. A szintaktikai kapcsolatok két típusba sorolhatók: 1) mellérendelő; 2) alárendelő1 (Aliyeva 2014: 41–42). Talán a legtöbb ellentmondásos vélemény az alárendelő kapcsolatokról hangzik el. A litván szintaxisban a kapcsolat formális kifejeződése alapján általában az alárendelés három módját különböztetik meg: az egyeztetést, a kormányzást és a hozzásimulást (lásd Babickienė, Venckutė 2013: 171). Az egyeztetéssel kapcsolatban mintha nem is merülnének fel nagyobb nézeteltérések. Ezt a kapcsolatot a különböző szakirodalmak nagyon hasonlóan határozzák meg: „Egyeztetésnek nevezzük a kapcsolt szóalaknak a fő szóalakhoz való, morfológiai kategória szerinti hozzáigazítását. Az egyeztetett szó alakja a fő alakra jellemző eset-, számés nemkategória-mutatókat kapja” (Ambrazas 1986: 8); „Egyeztetésnek nevezzük a függő tag alakjának a fő tag alakjához való igazodását” (LKG 1976: 11); „Az egyeztetés olyan kapcsolási mód, amelyben a főszó neme, száma és esetGal csak az újabb, a nyugati nyelvészetre orientálódó munkákban merül fel kétely az esetegyeztetéssel kapcsolatban; egyértelműnek csupán a számés nembeli egyeztetés tekinthető (Holvoet 2009: 110). Íme, a noriu skanaus pyrago példát tárgyalva Axel Holvoet megemlíti, hogy a konstrukciós elmélet szerint azt állítanák, hogy figyelembe vették: a szintaxis leírásának az a módja vagy a szintaktikai elemzésnek nis lemia priklausomojo žodžio atitinkamą formą“ (ŽS). az a jellege, amely kiválóan alkalmas egy nyelv szintaktikai szerkezetének bemutatására, nem feltétlenül adja vissza egy másik nyelv szintaktikai sajátosságait (Šveikauskienė 2013). Vitas Labutis szintén felhívta a figyelmet ezekre a különbségekre, azaz azt írta, hogy az amerikaiak által kidolgozott frázisgrammatika fő elve – a nyelv leírása kizárólag a mondat lineáris szerkezetét linksnį gauna visas sandas skanaus pyrago: „Priklausomybių gramatikoje logiška manyti, kad būdvardis linksnio požymį gauna iš daiktavardžio, o šis – iš veiksmažodžio. Sandų struktūra paremtoje sintaksėje būtų teigiama, kad skanaus pyrago sudaro sandą, kuris kaip visuma gauna linksnį iš veiksmažodžio“ (Holvoet 2009: 111). Tačiau šio darbo autorės jau ir anksčiau figyelembe véve, vagyis a szó környezetének alapján szócsoportokat alkotva konstituensekké – a litván nyelvre nem alkalmazható: „A szigorúan grammatikalizált szórenddel nem rendelkező litván nyelv szintaxisában a környezet elve szinte egyáltalán nem alkalmazható” (Labutis 1998: 15). A szavak közötti viszonyokat általában két részre osztják: 1) belső vagy jelentésbeli viszonyokra és 2) külső (formai) vagy grammatikai (szintaktikai) viszonyokra. A szavak közötti belső viszonyok a természetben fennálló objektív viszonyok. <…> A hagyományos nyelvészetben a külső (formai) viszonyt grammatikai kapcsolatnak nevezik. A nyelvészetben gyakran szintaktikai viszonyoknak nevezik. A szintaktikai kapcsolat két formában fejeződik ki: 1) Mellérendelő kapcsolatok; 2) Alárendelő viszonyok” (Aliyeva 2014: 41–42). 212 BENDRINĖ KALBA | 97 A függőségi grammatika, amelynek alapját a valenciaelmélet képezi (Tesnière 1959), és amelyet az angol nyelv számára dolgoztak ki. A függőségi grammatika szempontjából „<...> a szintaxis feladata nem annyira a szavak frázisokba csoportosítása, mint inkább maguk a szavak közötti közvetlen kapcsolatok meghatározása” (Kay, Gawron, Norvig 1994: 53). Így a kurta Europos fleksinėms kalboms, nes jų struktūra iš principo skiriasi nuo dependenciagrammatika azért terjedt el, mert a flektáló, a mondatban szabad szórenddel rendelkező európai nyelvekhez sokkal inkább illett, mint a frázisgrammatika, amely összetevőkkel operál: Nem véletlen, hogy a dependenciagrammatika leginkább azon nyelvek kutatói számára bizonyult megfelelőnek, amelyekben a szórend meglehetősen szabad, és amelyekben a frázis fogalma kevésbé tűnik fontosnak, mivel a szókapcsolat fő eleme és a tőle függő elemek a mondatban nem mindig ugyanabban a sorrendben helyezkednek el, sőt nem is feltétlenül állnak egymás mellett2 (Kay, Gawron, Norvig 1994: 55). Azt, hogy a szintaktikai elemzés jellege nagyon eltérő lehet, és ez a nyelvtől függ, más országok nyelvészei is írják. Így megállapítják, hogy az oroszban sok mindent a grammatikai esetek és az igealakok határoznak meg, valamennyi információt a szórend is hordozhat, míg az angolban szinte mindent a szórend dönt el, és a főnévés igealakok változatai a szintaktikai elemzés során csak kevéssé nyújthatnak segítséget (Henisz-Dostert, Macdonald, Zarechnak 1979: 116). Az angolban a szintaktikai kapcsolatokat a végződések alapján csak jais, pvz., I know Danny and Toni knows me ir I know Danny and Toni know nagyon ritka esetekben állapítják meg (Winograd 1983: 136), ezért az kalbą, visiškai nenumatytas informacijos paėmimas iš žodžių galūnių, kurios turi lemiamą įtaką atliekant lietuvių kalbos sakinių sintaksinę analizę. Tačiau naujausiuose lietuvių kalbos sintaksės darbuose derinimas, kurį parodo žodžių galūnės, nebelaikomas vienu iš trijų sintaksinio ryšio būdų. elsősorban az angolra orientált elméletekben a kapcsoló viszony két típusára orientált modell kerül kidolgozásra (pl.: Holvoet, Judžentis 2003; Holvoet 2009). E modell a szintaktikai kapcsolatok közé a komplementációt és a módosítást sorolja; a kongruenciát e modell alapján inkább nem szintaktikai, hanem morfoszintaktikai kapcsolatnak vagy a szintaktikai kapcsolat jelölőjének tekintik. Erről bővebben az 1.3. alfejezetben lesz szó, most pedig a kormányzást és a hozzátapadást kell tárgyalni, mivel talán éppen ezek tekintetében térnek el leginkább a vélemények. 2 „Nem véletlen, hogy a függőségi nyelvtan elsősorban a viszonylag szabad szórendű nyelvek tanulmányozóit vonzotta, ahol a frázis fogalma kevésbé tűnik fontosnak, mivel a fej és függői nem mindig ugyanabban a sorrendben, sőt nem is feltétlenül egymás mellett jelenhetnek meg” (Kay, Gawron, Norvig 1994: 55). Daiva Šveikauskienė. Irányítás vagy nederinamasis pažyminys ir prielinksninė konstrukcija hozzácsatolás: a birtokos esettel kifejezett 213 1.1. Az irányítás leírása A korábbi litván szerzők egyes munkáiban csak az ige sajátos irányítási jellemzőjét emelik ki, például: „Az igei szókapcsolatokat rendszerint a vonzott esetek, illetve az elöljárószóval álló esetek jellege szerint szokás osztályozni” (Grenda 1964: 137). Később részletesebben tárgyalják a más szófajokra jellemző irányítást is: Különféle szófajú szavak irányíthatnak: igék (tüzet rakni, félni a farkastól, mondani a barátnak, zenével foglalkozni, sátorban ülni, haragudni a fivérre, az erdőn át menni, egyetérteni a szomszéddal), főnevek (a kutya harca a farkassal, fül nélküli fazék, egy zsák burgonya, a fa ága...), egyes melléknevek, valamint határozószók (tele vízzel, kedvező a gyermekek számára, abban csodálatos, sok gond...), számnevek (száz könyv, két ló, tíz közületek...) <...> (Labutis 1998: 34). Az irányítás általános meghatározása látszólag többé-kevésbé egységes: „Irányításnak nevezzük a kapcsolt szó ragozott alakjának (általában eltérő) megválasztását, amely a főszó valenciájától függ” (Ambrazas 1986: 8); „<...> amikor a függő szó alakját a főtag azon sajátossága határozza meg, hogy bizonyos esetet kapcsol magához, <...> a két tag irányításos módon kapcsolódik egymáshoz (Babickienė, Venckutė 2013: 172); „A szavak mondatbeli vonzata olyan viszonyuk, amikor az egyik szó olyan alakot (esetet) vesz fel, amilyet a másik szó jelentése szerint megkövetel” (Žiugžda 1960: 16); „A vonzásra jellemző” (Holvoet, Judžentis 2003: 18). atveju vienas žodis primeta kitam tam tikrą formą, kuri jam pačiam nėra Az egyes esetek vonzásként vagy hozzátapadásként való értelmezésével kapcsolatban azonban eltérnek a vélemények. Így Vitas Labutis (1998: 35) a helyhatározói esetet példaként hozza fel az igék vonzatának leírásakor: sėdėti palapinėje. A Lietuvių kalbos gramatika háromkötetes műben (a továbbiakban – LKG) az áll, hogy „a helyhatározói eset vonzatáról csak bizonyos megszorítással lehet beszélni” (LKG 1976: 12), és a helyhatározói esettel alkotott igei szókapcsolatokat a hozzátapadásnál tárgyalják. Aldona Paulauskienė pedig azt állítja, hogy „a helyhatározói eset bizonyosan nem vonzatos eset, mivel jelentése (akárcsak a határozószóé) egyáltalán nem függ attól az igétől, amellyel szókapcsolatot alkot” (Paulauskienė 2002: 25). A szerző annak bizonyítékaként, hogy a helyhatározói eset nem vonzatos, azt a tényt hozza fel, hogy az igei szókapcsolatban ezt az esetet határozószóval, például a ten szóval helyettesítve már hozzátapadást kapunk. Az iskolában a mondattani kapcsolatok megállapítását kérdés feltevésével tanítják. Hol élni? hogy nincs kormányzás, azt a következő mondat mutatná: Azután ők szépen és bol- 214 KÖZNYELV | 97 kelaitė 2009: 81). Az élni igéről nem lehet azt mondani, hogy szemantikailag elégtelen. A megadott Azután ők szépen és boldogan éltek mingai gyveno. Tačiau norėti taip pavartoti negalima. *Jie labai norėjo – be papildinio nepakankamai aiški sakinio reikšmė, trūksta informacijos. Papildymo reikmės priežastis – „žodžio semantinis nepakankamumas“ (žr. Vasmondat teljesen világos. Így az ilyen példákból arra lehetne következtetni, hogy a norėti ige birtokos esetet vonz, míg a gyventi ige nem vonz helyhatározói esetet. 1.2. A hozzácsatolás leírása A hozzácsatolás legprimitívebb meghatározását Narmin Alijeva adja: „<...> ha a ryšys tarp dviejų žodžių nėra derinimas ar valdymas, vadinasi, tai yra hozzácsatolás”3 (Aliyeva 2014: 43). Az LKG szerint a „hozzákapcsolódásnak nevezik azt a kapcsolatot, amikor a függő tag csatlakozik a főtaghoz, anélkül hogy ez utóbbi megkövetelné; formailag nem meghatározott, csak logikailag kapcsolódik a főtaghoz” (LKG 1976: 12). Hasonlóképpen írják le ezt a szavak közötti kapcsolatot más szerzők is: „<...> a hozzásimulás a kapcsoló viszony kifejezésének olyan módja, amelyben a szó vagy annak külön formája szintagmatikus viszonyt formailag nem jelez, az csak a jelentés alapján állapítható meg” (Labutis 1998: 36); „Olyan kapcsolási mód ez, amely nem függ össze a formák változásával (formailag jelöletlen), kizárólag a szavak jelentésbeli kapcsolataira épül, és nem a főtag kapcsolhatósága (valenciája) határozza meg. Ezzel a móddal általában változatlan szavak vagy azok különálló változatlan formái kapcsolódnak hozzá: határozószók (rašyti taisyklingai, labai toli, juodai margas, vėlai naktį), főnévi igenevek (ėmė rašyti, teisė mokytis, noras patikti), félig határozói igenevek (atsikėlė auštant, parėjo sugulus)” (Bučienė 2014: 30). Hozzáteszik, hogy a hozzásimulás „általában gyenge kapcsoló viszony” (Bučienė 2014: 31), mivel „a hozzásimuló szó nem szükséges a főtag jelentéséhez (užmigo skaitydamas, garsiai skaito, pagalvojau pabudęs)” (Bučienė 2014: 31). A gyenge és erős kapcsolatra egyébként a vonzatosság is felosztható, például. : Megkülönböztetik a szükséges, vagyis erős vonzatosságot, amikor az igék jelentésük kiegészítéséhez feltétlenül megkövetelik egy bizonyos esetformát, valamint a nem szükséges, vagyis gyenge vonzatosságot, amikor az igék számára egy bizonyos esetforma nem szükséges, csupán fakultatív. <...> A szoros és a laza vonzat, valamint a laza vonzat és a hozzátapadás között azonban nem lehet éles határt húzni (LKG 1976: 12). 3 „<…> ha két szó között nincs egyeztetési és vezérlési kapcsolat, akkor mellérendelő kapcsolat áll fenn“ (Aliyeva 2014: 43). Daiva Šveikauskienė. Vonzat vagy hozzátapadás: birtokos esettel kifejezett 215 Igaz, A. Paulauskienė felhívja a figyelmet a vonzat túl tág értelmezésére; nederinamasis pažyminys ir prielinksninė konstrukcija véleménye szerint a laza vonzatot hozzátapadásnak kellene tekinteni: Világos, hogy a ko?, kam?, ką?, kuo? kérdésekre válaszoló esetek vonzatosak, hogy ezeket ir teigia, kad valdymu turėtų būti laikomi tik stipraus valdymo atvejai, o az állítmány szerepét betöltő ige közvetlenül megköveteli, és ezek tárgyak. De hogyan nevezzük azt a nem tárgyi, hanem körülményeket kifejező kapcsolatot, amely az ige és az eset között áll fenn. Hiszen a körülményeket kifejező határozószók hozzátapadnak <...>. Amikor maga a főnév nem vonzatos, hanem hozzátapadó esetekben áll, különösen helyhatározói esetben. Talán ezért reiškia ne daiktą, o aplinkybę, kai kurie linksniai suprieveiksmėja. Ir prieveiksmėkülönböztetik meg a vonzat erősségének különböző fokozatait (szoros és laza vonzat). A helyhatározói eset pedig valóban nem vonzatos eset, mert jelentése (akárcsak a határozószóé) egyáltalán nem függ az igétől, amellyel szerkezetet alkot (Paulauskienė 2002: 25). Lényegében ez a vélemény jelenik meg a legújabb szakirodalomban is: „A gyenge kormányzás a szemantikai kapcsolatok szempontjából már nem kormányzás, mivel a függő szó nem kötelező” (Judžentis 2022: 148). 1.3. A kapcsolódási viszonyok leírási modelljeinek összehasonlítása Amint azt a külföldön kidolgozott szintaktikai elméletek feltárják, azok nem a kormányzás és a hozzátapadás, hanem a komplementáció és a módosítás fogalmaival operálnak. A komplementációt és a módosítást a szintaktikai kapcsolat (szintaktikai függőség) két típusaként különítik el. Ez látható a Chicagói Illinoisi Egyetemen 1991-ben elméleti és alkalmazott nyelvészetből megvédett disszertáció szerzője, Christina Biava által adott jellemzésből is: komplementumoknak nevezi a mondat szavainak jelentését kiegészítő elemeket, amelyek szükségesek, míg módosítóknak a mondatban nem szükséges elemeket tekinti. Továbbá a következő információt közli: „Módosítóként általában határozószók és melléknévi szavak állnak. A komplementumok általában főnevek vagy névmások”4 (Biava 2020). E felfogás alapján a módosításnak magában kellene foglalnia a litván nyelv szintaxisában elkülönített egyeztetést és hozzátapadást, míg a komplementáció és a módosítás megkülönböztetésének fő kritériuma a kiegészítés megkövetelése „Užsienio kalbotyroje sintaksiniai ryšiai paprastai apibrėžiami ir skirstomi vagy meg nem követelése. Ilyen kritériumra a litván nyelvészeti munkákban is utalnak: egy kritérium szerint – a fő tag követelménye vagy annak hiánya” (Vaskelaitė 2003: 145). 4 „A módosítók jellemzően határozószói és melléknévi elemek. A komplementumok tipikusan főnevek / névmások” (Biava 2020). 216 KÖZNYELV | 97 A litván nyelv szintaxisának legújabb munkáiban a komplementációt és a módosítást előirányzó, a kapcsoló viszonyok leírására szolgáló modell a litván nyelv kapcsoló viszonyainak ábrázolására is alkalmazható: „<...> a szintaktikai kapcsolat (szintaktikai függőség) két típusa különíthető el: a komplementáció (ang. complementation) és a módosítás (ang. modification) <...>. A szintaktikai kapcsolatok e megkülönböztetése a szintaktikai követelmény alapján is megfogalmazható: a komplementum szintaktikailag megkövetelt bővítmény, a módosító pedig nem megkövetelt” (Holvoet 2009: 72). A módosítás illusztrálására melléknévi és határozószói példákat mutatnak be: a knyga ’könyv’ szavak közötti szemantikai viszonyt az įdomi ’érdekes’ módosító <...> būdvardis įdomi MODIFIKUOJA daiktavardį knyga. <...> Junginyje įdomi határozza meg; magának a knyga ’könyv’ főnévnek a jelentése nem követeli meg a tulajdonság kifejezését, de ha a tulajdonság ki van fejezve, egyértelmű, hogy azt a módosító fejezi ki. Hasonló viszony figyelhető meg az įdomiai pasakoja szerkezetben, ahol az įdomiai határozószó a pasakoja igét jellemzi, azonban magát a cselekvést... žodžio pasakoti reikšmė tokio apibūdinimo neapima ir nereikalauja (Holvoet, Judžentis 2003: 14–15). Iki pateikiant tokį modelį lietuvių kalbos sintaksėje buvo įprasta skirti tris prijungimo būdus, t. y. derinimą, valdymą ir šliejimą, o jiems skirstyti, kaip matyti iš čia pateikto derinimo, valdymo ir šliejimo aprašymo ir ahogyan azt Ramunė Vaskelaitė disszertációjában összefoglalja, két kritériumot alkalmaztak: „Az LKG [A litván nyelv grammatikája] a bővítményi kapcsolatok modelljét e két kritériumra alapozza: 1) a főmondatrész jelentéséből következő függő mondatrész megkövetelésének kritériuma; 2) a függő mondatrész formális kifejezésének kritériuma” (Vaskelaitė 2009: 101). Ezt a bővítményi kapcsolatok felosztási modelljét sémával lehetne ábrázolni (lásd az 1. ábrát). Az egyeztetésre és a vonzatra egy közös tulajdonság jellemző (a diagramon zöld színnel jelölve) – a bővítmény formákkal fejeződik ki. Abban különböznek, hogy vonzat esetén a bővítmény megkövetelt, egyeztetés esetén pedig nem megkövetelt. Az egyeztetésnek és a hozzátapadásnak közös jegye van (lila színnel jelölve) – mindkét esetben a bővítmény nem szükséges. Csupán egyeztetés esetén fejeződik ki a kapcsolat formákkal, hozzátapadás esetén pedig nem. A legújabb litván szintaktikai munkákban alkalmazott bővítményi kapcsolatok felosztási modellje két bővítési típust irányoz elő: a komplementációt és a módosítást. A 2. ábrán látható. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy melyik modell alkalmasabb a litván nyelv szintaktikai szerkezetének feltárására. Az angol nyelvben szinte nincsenek ragok, ezért a lit- Daiva Šveikauskienė. Irányítás vagy hozzácsatolás: a birtokos esettel kifejezett 217 litván nyelvre jellemző főnévi és melléknévi szavak egyeztetése abban sincs (lásd a 2. ábrát). Még nederinamasis pažyminys ir prielinksninė konstrukcija birtokos vagy többes szám esetén is, amikor a főnév a -’s, -s’ vagy -s végződést veszi fel, az őt jelölő melléknév nem kap semmilyen végződést (pl. big dog és big dogs). Az egyeztetés (angl. agreement) elnevezéssel itt olykor azt nevezik meg, amit egyes litván szintaktikai munkák korrelációként értelmeznek (pl. Labutis 1998: 38, DLKG 1997: 478), vagyis az állítmányi forma megválasztását a névmással kifejezett alany alapján, amint a megadott Danny and Toni know me és Toni knows me példában. „Az ige és névszói alanya közötti kapcsolatot gyakran olyan egyeztetési rendszerként jelölik, amelyben a névszók bizonyos formái az ige meghatározott formáival korrelálnak”5 (Bowers 2001: 25). Ez a korreláció nem felel meg a litván nyelv szintaxisában használt egyeztetés terminusának. A litván nyelv akadémiai 5. „Egy ige és alanyi névszói szerkezete közötti kapcsolatot például gyakran olyan egyeztetési rendszer jelöli, amelyben a névszó meghatározott morfológiai alakjai az ige meghatározott alakjaival korrelálnak“ (Bowers 2001: 25). 1. ÁBRA Az egyeztetés, a kormányzás és a hozzátapadás 2. ÁBRA A komplementációt és a módosítást előirányzó alárendelő kapcsolatok egységei. – Lietuvių kalbotyros klausimai 25, 4–44. Babickienė Zofija, Venckutė Regina 2013: A nyelvtudomány alapjai: tankönyv, Vilnius: Mykolo Romerio universitetas. Balkevičius Jonas 1963: A mai litván nyelv szintaxisa, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Biava Christina 2020: Mi a különbség a módosító és a komplementum https://www.quora.com/What-is-the-differencebetween-modifier-and-complement. skirstymas között? Hozzáférés az interneten: ryšių skirstymas 224 KÖZNYELV | 97 LITERATŪRA IR ŠALTINIAI A li y eva N a r mi n 2014: A View on the Syntactical Relations. – American Journal of Linguistics 3(2), 41–45. A mb r a z a s Vy t a u t a s 1986: Lietuvių kalbos sakinio sintaksinės ir semanBowers John 2001: Szintaktikai kapcsolatok. Hozzáférés az interneten: https://conf.ling. cornell.edu/bowers/SyntRelCompl.pdf. Bučienė Laimutė 2014: A litván nyelv szintaxisa. Elmélet és gyakorlat: komoji knyga, Vilnius: Lietuvos edukologijos universiteto leidykla. moDLKG 1997: A kortárs litván nyelv grammatikája, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó Intézet. G re n d a Č e s y s 1964: Az igei szerkezetek osztályozásáról. – A Litván SZSZK felsőoktatási intézményeinek tudományos munkái. Nyelvtudomány 10, 137–142. Henisz-Dostert Bożena, Macdonald Ross R., Zarechnak M ic h a e l 1979: Gépi fordítás. – Trends in Linguistics. Studies and Monographs 11, szerk. W. Winterk, Hága, Párizs, New York: Mouton Kiadó. Holvoet Axel 2009: Az általános szintaxis alapjai, Vilnius: „Academia Salensis“ Egyesület. „Academia Salensis“. H ol vo e t A xe l , Ju d ž e n t i s A r t ū ra s 2003: A szintaktikai kapcsolatok típusai. – A litván nyelvtan munkái 1: A szintaktikai kapcsolatok kutatása, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Ju d ž en t i s A r t ū ra s 2022: Az alárendelő kapcsolat a szovjet megszállás időszakának litván szintaktikai munkáiban. – Köznyelv 95, 133–161. Kay Martin, Gawron Mark, Norvig Peter 1994: Verbmobil: Fordítási rendszer személyes párbeszédhez, Stanford: CSLI. K al i n a us k a s B ro n iu s 1961: A szókapcsolat mint a szintaxis tárgya. – Szovjet iskola 5, 31–39. K al i n a us k a s B ro n i u s 1963: Szavak és szókapcsolatok a mondatban. – Néhány grammatikai és stilisztikai kérdés: anyag a tanár számára, Kaunas: Valstybinė pedagoginės literatūros leidykla. Kalinauskas Bronius 1972: A litván nyelv szókapcsolatainak szintaxisa: oktatási segédanyag, Vilnius: Állami Pedagógiai Intézet. Labutis Vitas 1998: A litván nyelv szintaxisa, Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó. Daiva Šveikauskienė. Vonzás vagy nederinamasis pažyminys ir prielinksninė konstrukcija hozzátapadás: birtokos esettel kifejezett 225 LIGIS – Lietuvių kalbos gramatikos informacinė sistema. Prieiga internete: https://ligis.lki.lt. LKG 1976: Litván nyelvtan 3, Vilnius: Mokslas. Paulauskienė Aldona 2002: A szintaxis elválasztása a morfológiától a XX. századi nyelvtudományban. – Nyelvészeti tanulmányok 3, 23–26. PŽJ – Alárendelt szókapcsolatok. Hozzáférés az interneten: https://mokslai.lietuviuzodynas.lt/lietuviu-kalba/prijungiamieji-zodziu-junginiai. Sirtautas Vytautas 1978. A mondat fő részeinek egyeztetése, Vilnius: binė Lietuvos TSR aukštojo ir specialiojo vidurinio mokslo ministerijos Leidyszerkesztőbizottság. Sližienė Nijolė 1994: A litván nyelv igéinek vonzatés kapcsolódási szótára 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Sližienė Nijolė 1998: A litván nyelv igéinek vonzatés kapcsolódási szótára 2(1), Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Sližienė Nijolė 2004: A litván igék vonzatainak szótára 2(2), Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Spevak Olga 2014: A főnevek valenciája latin nyelvben. – Noun Valency, szerk. O. Spevak, Amszterdam / Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 183–213. Šveikauskienė Daiva 2013: A szavak szintaktikai vonzása. – Acta Linguistica Lithuanica 69, 130–153. Tesnière Lucien 1959: A strukturális szintaxis elemei, Párizs: Klincksieck. Vaičiulytė-Semėnienė Loreta 2001: A litván nyelvi melléknevek valenciája: doktori értekezés, Vilnius: Vytautas Magnus Egyetem Kiadója. Vaičiulytė-Semėnienė Loreta 2023: A „prieraišus” („ragaszkodó”), „prieraišumas” („ragaszkodás”) valenciája a mai litván (írott) nyelvben. – Acta Linguistica Lithuanica 88, 181–205. Prieiga internete: https://www.lituanistika.lt/ content/103312. Vaskelaitė Ramunė 2009: A szintaktikai kapcsolatok modelljei a litván nyelv szintaxisában: doktori disszertáció, Kaunas: Vytauto Didžiojo universiteto leidykla. Vaskelaitė Ramunė 2003: A litván nyelv főnévi szerkezetei a szintaktikai kapcsolatok szempontjából. – Acta Linguistica Lithuanica 48, 143–158. VLEe – Egyetemes litván enciklopédia. Prieiga internete: https://www.vle.lt/ straipsnis/valdymas-1/. Winograd Terry 1983: A nyelv mint kognitív folyamat 1: Szintaxis, London: Addison-Wesley Publishing Company. Žiugžda Juozas 1960: A litván nyelv grammatikája 2: Szintaxis, Kaunas: tybinė pedagoginės literatūros leidykla. ValsŽS – A szavak közötti kapcsolatok. Online hozzáférés: http://www.šaltiniai.info/index/details/606. Beérkezett 2023-12-13 Elfogadva 2024-11-04 226 KÖZNYELV | 97 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ KONTROLL VAGY CSATLAKOZTATÁS: A BIRTOKOS ESET NEM EGYEZTETŐ JELZŐT ÉS ELÖLJÁRÓSZÓS SZERKEZET Összefoglalás Amikor a szintaktikai viszonyokat a lehető legáltalánosabb értelemben tárgyaljuk, a vélemények általában nem térnek el jelentősen. Mindenki elismeri, hogy az egyeztetés olyan alárendelő viszony, amelyben a függő szó felveszi a fej szó alakjait (nem, szám, eset). A nézeteltérések a kontroll meghatározásakor merülnek fel. A lokatívusz kontrolljáról különböző nézetek léteznek: e nyelvtani eset példáinak a kontrollról szóló részben való megadásától egészen annak szigorú kijelentéséig, hogy a lokatívusz nem lehet kontrollált. A legtöbb publikációban a csatlakoztatást olyan viszonyként határozzák meg, amelyben a függő szó csatlakozik a fej szóhoz, ez utóbbi nem kötelező, és a csatlakoztatott szó nem szükséges a fej szó jelentéséhez. A nyugati nyelvészetet képviselő vagy ahhoz igazodó munkákban az alárendelés két típusát különböztetik meg – a bővítést és a módosítást. Megjelölésük kritériuma a bővítmény megkövetelése vagy meg nem követelése. A bővítmény megkövetelése a szó szemantikai elégtelenségéből fakad. A litván nyelv szintaxisában a viszonyok három típusát különböztetik meg: a kormányzást, az egyeztetést és a hozzácsatolást. Az alárendelő viszonyokkal kapcsolatos véleménykülönbségek miatt a nem egyeztetett jelző és a fej szó közötti viszonyt is eltérően értékelik. Általában kormányzásnak tekintik, de mivel a főnév által kifejezett, ezért a kormányzás olyan viszonyként való meghatározásakor, genitive in this case is not needed to supplement the meaning of another word amelyben követelmény támasztása történik, csak bizonyos főnevek (mértéket, űrtartalmat jelölők) és a genitivus közötti viszonyt kell kormányzásnak tekinteni, míg a nem egyeztetett jelző és a fej szó közötti viszonyt hozzácsatolásként kell értékelni. A prepozíciós szerkezetet, akárcsak az eseteket, a fej szó kormányozhatja, illetve ahhoz hozzácsatolódhat; például a dip in water szókapcsolatban a to+accusative prepozíciós szerkezet kormányzott, a send to Vilnius szókapcsolatban pedig hozzácsatolt. A prepozíció nem kormányozhat esetet, mivel szintaktikailag csak tartalmas szavak állnak kapcsolatban egymással. Amikor egy ige több esetet vonz, mindegyik egyformán szükséges, és mindegyik szerepelhet ugyanabban a mondatban – dovanoti ką? (adni mit? – tárgyeset) kam? (kinek? – részes eset). Ha egy elöljárószó több esetben is használatos (už – „mögött”+birtokos eset, „-ért”+tárgyeset; po – „után”+birtokos eset, „mit”+tárgyeset, „alatt”+eszközhatározói eset), Daiva Šveikauskienė. Irányítás vagy hozzátapadás: a birtokos esettel kifejezett 227 mindig csak egyetlen esettel használatos, és hogy melyik esetet használják, nederinamasis pažyminys ir prielinksninė konstrukcija azt nem maga az elöljárószó, hanem az ige határozza meg. KULCSSZAVAK: szintaktikai viszonyok, kormányzás, hozzácsatolás, genitivus, nem egyeztetett jelző, prepozíciós szerkezetek. DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected] DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ IRÁNYÍTÁS VAGY HOZZÁTAPADÁS: A BIRTOKOS ESETTEL KIFEJEZETT EGYEZTETÉS NÉLKÜLI JELZŐ ÉS ELÖLJÁRÓSZÓS SZERKEZET Összefoglalás A szintaktikai kapcsolatok legáltalánosabb szempontú tárgyalásakor a vélemények rendszerint nem térnek el jelentősen egymástól. Mindenki elismeri, hogy az egyeztetés olyan alárendelő kapcsolat, amelyben a függő szó felveszi a főszó alakjait (nemét, számát, esetét). Nézeteltérések a vonzatosság meghatározásakor merülnek fel. A helyhatározói eset vonzatosságát illetően eltérőek a nézetek: egyes helyeken ennek az esetnek a példáit a vonzatosság fejezetében közlik, másutt pedig szigorúan azt vallják, hogy a helyhatározói eset nem lehet vonzott. A legtöbb publikációban a hozzátapadás olyan kapcsolatként van meghatározva, amelyben a függő tag a főtaghoz kapcsolódik, anélkül hogy az utóbbi megkövetelné, és a hozzátapadó szó nem szükséges a főtag jelentéséhez. A nyugati lingvisztikát képviselő vagy ahhoz igazodó munkákban az alárendelő kapcsolat két típusát különböztetik meg – a komplementációt és a módosítást. Megkülönböztetésük kritériuma a bővítmény megkövetelése vagy meg nem követelése. A bővítmény szükségességét a szó szemantikai elégtelensége idézi elő. A litván nyelv szintaxisában az alárendelés három módját különböztetik meg: a Skiriantis nuomonėms dėl prijungiamųjų ryšių, nevienodai vertinamas ir nevonzatosságot, az egyeztetést és a hozzátapadást. Az egyeztetett jelző kapcsolata a jelzett szóval. Általában vonzatnak tekintik, azonban a birtokos esettel kifejezett főnév ilyen esetben nem szükséges egy másik szó (főnév) jelentésének kiegészítéséhez, ezért ha a vonzatot olyan kapcsolatként értelmezzük, amelyben követelmény áll fenn, akkor csak bizonyos főnevek (mértéket, űrtartalmat jelentők) birtokos esettel való kapcsolatát kellene annak tekinteni, míg az egyeztetetlen jelző és a jelzett szó kapcsolatát hozzátapadásként kell értékelni. 228 KÖZNYELV | 97 A névutós szerkezet a raghoz hasonlóan lehet a szószerkezet alaptagjához vonzott és hozzátapadó is, például a névutós į + tárgyesetű szerkezet a panardinti į vandenį ’vízbe meríteni’ szószerkezetben vonzat, a siųsti į Vilnių ’Vilniusba küldeni’ szószerkezetben pedig hozzátapadó. A litván nyelv szintaxisában feltételezik, hogy a névutó nem vonzza a ragot, szintaktikai kapcsolatokkal csak önálló jelentésű szavak kapcsolódnak egymáshoz. Amikor az ige több ragot vonz, mindegyik egyformán szükséges, és egy mondatban valamennyi szerepelhet – kinek? mit? Ha a névutó több raggal is használatos (už – miért?, mit?; po – miért?, mit?, mivel?), akkor a mondatban mindig csak az egyik raggal szerepel, hogy melyikkel, azt pedig az ige, nem maga a névutó határozza meg. jelzős ESMINIAI ŽODŽIAI: sintaksiniai ryšiai, valdymas, šliejimas, kilmininkas, nedeszerkezetek, elöljárós szerkezetek. DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected]