Daiktavardžio kaitymas Linkmenų tarmėje

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, II LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A FŐNÉV RAGOZÁSA A LINKMENYSKI NYELVJÁRÁSBAN J. KARDELYTĖ A Linkmenys (linkmenė; a továbbiakban Lkm) nyelvjárás területe Švenčionėliai járás északi részét foglalja el. Ehhez a nyelvjáráshoz 50 falu tartozik. Legnagyobb központja Linkmenys. Az Lkm nyelvjárás területe észak felé mintegy 12 km-re, dél felé 8 km-re, keletre és nyugatra pedig 7–7 km-re terjed. A nyelvjárás területének nagyságát két fő hangtani kritérium alapján próbálták meghatározni: 1. *tj, *dj > c, dž, például: mažai, svėčas1, džaukšmas, medžei; 2. a régi balti (és indoeurópai) hosszú, hangsúlytalan a megmaradt, csak félhosszúvá rövidült, hangsúlyos ā > o, például: na.rėjau, de nūru, sta.vėjau, de stóvju (a nyelvjárási o sokkal nyíltabb, mint a köznyelvi o). § 1. A főnevek neme. A Linkmenys nyelvjárásban a főnevek hímneműek, nőneműek vagy közös neműek. A nemet rendszerint morfológiailag határozzák meg, ám olykor a morfológiai jegy (tő, végződés, ragozási típus) az ellenkező nemre utal. A jelző a jelzett szóval többnyire nemben is egyezik. Például: pamergi·s (tóks jaunas pamergi·s, de — nū, ir graži pamergi·s); darbin·kas (tóks ti iš jos ir darbini·kas; baizd darbin·kas tó ju. mergą; de — anā tai darbini·ke., nė sedi runku. sudėjus). Néhány férfi vezetéknév alakja a köznyelvi nőnemű végződéshez hasonló, például: daili·de., dru.teikà, maceikà, mažèikà. § 2. Más főnevek jelentéskülönbség nélkül párhuzamosan hím- és nőnemben is használatosak, például: gi.slõnas || gi.slõnė. „Plantago“, paũkšti.s || paũkštė., pũ.srubli.s || pũ.srubla., pilnatis || pilnatė. || pilnati.s „holdtölte“, varnalėša || varnalėšas. Ugyanígy egyes, ažũ-, api-, api-, pa- előtagú főnevek, például: ažũ.lunkė. || ažũ.lunki.s „kerülő”, ažũ.stala. || ažũ.stali.s, ažũ.peče. || ažũ.peči.s, ažũ.ve.ja || ažũ.ve.ji.s, ažũ.kumpe. || ažũ.kumpi.s, api'tumsa. || api'tumsi.s || apitumsi·s „alkonyat”, api'jausra. || api'jausri.s || apijausri·s; pastalė || pastali·s, pasiola. || pasioli.s, pamiškė || pamiški·s, pabałė || pabałi·s, de csak panõsa., paaki·s, paausi·s. § 3. Közös nem a nyelvjárásban meglehetősen gyakori. Az ilyen nemű főnevek többsége o-tövű, például: api.kula „apyvkaišis“, dilba, „hosszú és ügyetlen“, drimbaila, džusna, i.šjuoka „aki mindenkit kigúnyol“, kerešpla, kėrpla.ša, 1A köznyelvben használt három hangsúlyjel mellett a nyelvjárás leírásában a középső hangsúly jele (ˇ) is használatos; ez félhosszú hangot vagy a szó hangsúlyos szótagját jelöli, például: bu.va, vi.sas, du'mai, šuolas. 165 kevėša, kevėrža, klėiva, klipsà „züllött“, kramūila, kramėžà „aki gyakran köhög“, kvaiša, lepsà, lėrva, liūpauka „ügyetlen ember“, meletà „aki sokat és gyorsan beszél“, meketà, mikšà, naktipóva „éjjeli bagoly“, pakaràila „könnyelmű, féktelen ember“, pakusà „aki másokat csábít, biztat“, pašàipa „aki másokat gúnyol“, pešėna „borzas ember“, pečėlinda „piszkos, kormos“, rógla, sanatà „minden iránt érdeklődő, kíváncsi, komoly; fiatalokra vonatkozik“, sti.pena „aszott ember“, šū.kata „aszott, beteges ember“, šaukola „aki hangosan beszél, kiabál“, šepetà „borzas ember“, škabálda „ügyetlen“, tepsà, vepsà, ža.pli.nà. io-tövűek: muklà, šuplà „fogatlan“, truklà „kövér, ügyetlen“. a-tövűek: lūšas, taiškalas. ė-tövűek: mėme. „csendes, szótlan“, kėve. „rossz ló“, klabáte. „züllött ember“, žiuobra. ~ žiuobrė „fekete, piszkos“. § 4. Szám. Az egyes és többes szám mellett a hímnemű kettős számot is használják a du számnévvel és az abu névmással. Csak tárgyesetben fordul elő, például: dù baišoni „nagyon nagyokat” klūonu jau iškū.la.; dù kupstelìu supì.la, ir ganà; abù laukù šū.ves „összehordta“; abù bernokù išlaide., tai šì.ka kai pirštas. Nőnemben ilyen mondást hallottak: abì akì išdū.ra., ir ganà. Az egyes számú és többes számú főnevek ugyanazok, mint a lk.-ban. Gyakran azonban, amikor valamely anyag mennyiségéről, bőségéről akarnak szólni, a nyelvjárásban az egyes számú főneveket többes számban is használják, például: kėturaz duonas iškèpiau; žėri kaip devìna. saula.s; tri saulalàs pralàisi ir grìšk namò; par jùos tai baisu. sme.lė; tokì plòtai ažùsėta, kadù jùos apkùokna.sma „megkerüljük, elvégezzük“. Az ilyen mondásokban, amikor egy anyag egy részére gondolnak, a többes számú főneveket néha egyes számban használják, például: š.šeigai ir márškina. netù.ri; kruòpu. iñmetei pūòdan, tai vǐs tirščài; raìka mìlta. acinėšt; màlka sausà, tai nàta „nagyon“ dèga; nei táuka., nei làšina. vì.su. žiēm nemàtė. § 5. Eset. A lk. hét esetén kívül a nyelvjárásban illatívuszt is használnak (egész Kelet-Litvániában előfordul), például: miškan, pieva.n, laukùosna, -an, -nan, dirva.sna, -an, -nan. A nyelvjárásban a lk.-tól eltérő tőváltozatú és hangsúlyozású főnevek is előfordulnak. Az ilyen alakokat a ragozási sorok után adják meg. § 6. a-, ia-tövű főnevek Egyes szám V. krū̀mas, mi̇̀škas, piršlìs, mèdis, kė̀las, vagìs K. krū̀ma., mi̇̀ška., piršlà. N. krū̀mui, mi̇̀škui, piršlìui G. krū̀mu., mi̇̀šku., piršlì., kė̀lu. Įn. krū̀mu, miškù, piršlù Vt. krū̀mi, miškì, mèdi., kė̀li. Š. bernè, apùoke, piršlì, piršlì', vagìe Il. krū̀man, miškàn, mèdin, kė̀lan 166 Többes szám V. krū'mai, miškai, piršlėi, medžei K. krū'mų, miškų, piršlų, medžų. N. krū'mam, miškám, piršlám, medžam G. krū'mus, miškùs, piršlùs Įn. krū'mais, miškais, piršlėis, medžeis Vt. krū'muos(u), miškuos(ū), medžuos(u), keliuos(ū) Š. krū'muosna, -san, -snam; medžuosna, -san, -snam miškuosna, -san, -snam; keliuosna, -san, -snam a-, ai-tövű főnevek esetragjainak sajátosságai § 7. Egyes szám alanyesetben az a-tövű főnevek végződésének mozgó a-ja soha nem esik ki. Az ia-tövű főneveknek két végződésük van: -i’s (hangsúlyos), -i.s (hangsúlytalan), valamint -(i)as. -i.s hangsúlytalanul megrövidült régi végződés; vö. a porosz rikijs szóval, valamint az észt balti jövevényszóval: tagijas. Ilyen végződése van minden ia-tövű főnévnek is. Azok a keleti litván nyelvjárások, amelyek nem rövidítik meg a végződéseket (Kupiškis, Svėdasai, Dusetos, Rokiškis, Zarasai, Tauragnai, valamennyi keleti dzuk), szintén ilyen végződést használnak. Is végződése mindössze egy szónak van: vagis, amely a piršl’is, szerint ragozódik, de egyes számban csak a megszólító esetben i-tövű. A mėdi.s mellett a nyelvjárásban a medžas alak is használatos. Ez utóbbi alakot kivágott fa jelentésben használják (pl.: pri.versta ta.kò gražàūs medža.; ta.kàm kel• medžas gerai vešteina.s; gražàūs medža. par jūos augama — itt építőanyagra gondolnak). A medžas alakot ebben az értelemben csak egyes számban használják; többes száma már nem kivágott fákat, hanem növő fákat jelent. Ilyen értelemben ezt az alakot valamennyi keleti dzuk, valamint a žalininkai és žadininkai is használja. Gervėčiai és Pelesa vidékén erdő jelentésben használatos (pl.: nùlekė karvė medžan; gražùs medžas auga). A medžas alak alighanem régebbi, mint a medis. § 8. Az egyes szám helyhatározói esete tőhangzó nélküli tő, rag nélkül -je: -i. (baritonoknál) és -i’ (oxitonoknál). Ilyen végződése van az i-tövű és mássalhangzó-tövű szavaknak (lásd §§ 34, 37, 41, 44). § 9. Egyes szám illativusban az a-tövű végződése -an (<-*ama); az ia-tövűeké -in (<-*ina). Ilyen illativusragok a megfelelő tővégi magánhangzókkal a többi tőtípusnál is előfordulnak. § 10. Egyes szám megszólító esetben sok a-tövű főnév a -e- tővéggel és az -ai végződéssel is használatos, például: apušoke || -ai, baravì.ke || -ai, baròne || -ai, kàtine || -ai, kèrpla.še || -ai, kelmè || -ai, pirmìni.ke || -ai, pašè || -ai, ragè || -ai, tèvai || -e. Néhány a-tövű főnév csak -e tővéggel fordul elő, például: diẽve, vaikė, vargè, vĩ.re; mások csak -ai végződéssel, például: krūmai. A tulajdonnevek és az őket helyettesítő szavak egyes számban, megszólító esetben -ai végződésűek; a többszótagúak e végződés nélkül is állhatnak, például: adòmai || àda.m, jarūonimai || jarūonim, juòzupai || juòzup, mĩ.kai, pėtrai, untā.nai || unta.n, ta.tū.kai || tātuk, sanèlū.kai || sànèluk, de.dūlù.kai || de.dùluk. A -(i)okas, -(i)u.kas képzős családnevek és keresztnevek megszólító esete csupán a tiszta tő, például: àlekna.k, blàiša.k, kàrdela.k, kàza.k, unā.tana.k, mažèikuk, bìn-da.ruk, pėtruk, stàsuk. Az -ojas, -ėjas képzős alakok egyes számú megszólító esetének végződése iu-tövű, például: artòjau, pja.vėjau. A „bròlis” egyes számú megszólító esete bròli és bra.lū. Ezt az alakot rövidülten is használják, és csak partikulaértéke van — brò és brà (hol voltál, brà || brò; taĩ brà gi.venima, bū.tą). 167 § 11. A többes szám dativusi alakjai végződő s nélküliek. § 12. A többes szám lokatívuszi alakjai kétfélék: -su végződésűek, illetve fonetikailag megrövidült alakok (-u nélkül). Gyakrabban a teljesebb alakot, vagyis a -su végűt használják. Ez a végződés más tőtípusokban is megtalálható. Nőnemben csak a -su végű alakot használják, hímnemben viszont már terjed a rövidítés. Ez a végződés megtalálható a régi írásos emlékekben és más indoeurópai nyelvekben is (vö. skr. ášveṣu, ssl. dušexo); Švenčionėliai és Švenčionys környékén pedig az összes nyelvjárási beszélő még ma is használja az e végződésű alakokat. § 13. A többes szám illatívuszi alakjainak háromféle végződésük van.2 -uosna, -uosan, -uosnan. § 14. A nyelvjárásban az a- és ia-tövűek közé a következő szavak is tartoznak: atósta.gai, balãnas, brūnduolas, kùlnas „sarok“, nũ.maras, pėdas „lábfej“; ave.ti’s, jurgi.mi.s „dália“, dugni’s, ludakaĩti.s „csuka“, pagãlvi.s „párna“, pažašti’s, pažãuni.s, ramū.ni.s, skrì.beli.s, ungli.s (lásd még a § 2-t). § 15. A IV. hangsúlyozási osztály kétszótagú szavai egyes szám vocativusában a hangsúlyt a tőre és a végződésre is tehetik, például: maišė || -ė, vargė || -ė, vaikė || -ė. Csak a dievė szó hangsúlyos mindig a tövén. A tulajdonnevek és az azokat helyettesítő szavak rövidebb alakjai egyes szám vocativusában a tövön hordozzák a hangsúlyt, például: kažuk, pėtruk, unt.a.n, tãuk, sãneluk. Csak ha ezeket a szavakat sajátos hanglejtéssel mondják (távolról kiáltva), esik néha a hangsúly a szó végére is, például: kažù.k, untãn, saneliũ.k. Az összes többi esetben a hangsúly helye megegyezik az lk. hangsúlyhelyével. § 16. A nyelvjárásban az lk.-tól eltérően hangsúlyozzák a következő a- és ia-tövű szavakat: I. hangsúlyozási osztály. a-tövűek: amãtin.kas, dvarìni.kas, gi.slõnas, kálnas, kùodas, skùndas, težas (az egyes és többes szám minden esetében megőrződött a régi hangsúlyhely); -unas képzős főnevek: bastũnas „aki kóborol“, keikũnas „aki káromkodik“, raudũnas „aki sír“, sailũnas „nyáladzó“, snibždũnas „mormoló, varázsló“. ia-tövűek: gi.vaplaukis, giõli.s, gurũli.s „kemény földrög“, vö.: dirva.j vienì gurvòlei, šì.vis neìšakėta, stiobri.s. II. hangsúlyozási osztály. a-tövűek: kūolas, kmĩnas, lauštùvas, plėntas. ia-tövűek: aple.paiši.s, gra.blãdu.ni.s „gereblyefogú“, vürži.s, žvagũ.li.s „csengőcske“. III. hangsúlyozási osztály. a-tövűek: grãbe.stas, ágrastas, akūotas (egyes szám I), ìnkstas, ìntapas, jãžminas, kãimas (egyes szám I), kūodas, pãvi.das, pu.dìmas, šãutùvas (egyes szám I). ia-tövűek: api.-vakarì.s, rũ.pesti.s, terpežì.s, ve.škelì.s, va.ke.ti’s; a következő képzőkkel alkotott főnevek: -ėjas3, például: a.rėjas, pja.vėjas, kirtejas, rišėjas, ša.kėjas; -ìnas, például: alksmì.nas, berã.nas, kimsmì.nas, u.žuolì.nas. § 17. o-, io-tövű főnevek Egyes szám V. pieva, šakà, gĩrà, martì K. pievà.s, šakõs, gĩ.ra.s, marcõs N. pievài, gi.rei G. pievù., gi.rù. Įn. pievù, šakù, gĩrù Vt. pievà.j, šakõj, gi.ra.j, vilnõj Š. šãka, mũ.sa Il. pievà.n, šakõn, gi.ra.n, vilnõn 2 Žr. A. Laigonaitė, Vietininkai dabartinėje lietuvių kalboje, Filologijos mokslų kandidato laipsnio disertacija, rankraštis, 31-35, Vilnius, 1956. 3 Az -ėjas képzős alakok egyes számban I. hangsúlyúak. 168 Többes szám V. pieva,s, gi.fa,s K. pievu., šakū., gi.fu., marcū. N. pieva.m, šakōm, gi.fa.m, marcōm G. pievās, šakās, gi.fās Įn. pieva.m, šakōm, gi.fa.m, marcōm Vt. pieva.su, šakōsū, gi.fa.su, ailōsū Š. gālva.s, gi.fa.s Il. pieva.sna, -san, -snan; gi.fa.sna, -san, -snan; šakōsna, -san, -snan; ailōsna, -san, -snan az o-, io-tövű főnevek esetragjainak sajátosságai § 18. Az egyes szám helyhatározói esete végződés nélküli; -e.j (baritonoknál), -oi (oxitonoknál). § 19. A többes szám részes és eszközhatározói esetének végződései kettős számúak: -a.m (baritonoknál) és -om (oxitonoknál). Az egyes szám tárgyesetéről, valamint a többes szám hely- és tárgyesetéről lásd §§ 9, 12, 13. § 20. A nyelvjárásban ezek a szavak is o-, io-tövűek: api.va.ra, akī.zara, bailà „félelem”, bùlba, gáilista „bánat”, gírsa „konkoly”, lirdà, mãsala, nagà „köröm”, pãgra.psta.s „gereblyézett”, pôva „páva”, strėlà „nyíl”, sù.plaukas „hinta”, šli.na, tirštuma.s, vėžà, u.škunda „harapnivaló”; ailà, bruknà, dalà „1. sors 2. rész”, ladaunà „jégverem”, meškerà, mušà, stãlaka.ja „asztalláb”, salà „terem”, špulà, tarpū.ka.ja, u.žėnà „csendes zug”. § 21. A nyelvjárásban a női e-tövű keresztnevek ia-tövűvé váltak (talán a belorusz nyelv hatására), például: genà, janà, marà, stašà, vilà. Ezek az alakok mindig a végződésen hangsúlyosak. § 22. Az lk. nyelvjárástól eltérően a nyelvjárásban ezek az o-, io-tövű szavak hangsúlyosak: I. hangsúlyozási típus. o-tövűek: išrù.ga.s, pãma.ka, vãlunda, šãrna (és III), žãuna (és III); képzős főnevek: -i.kla, például: gan'i.kla, gird'i.kla, mu.k'i.kla, skerd'i.kla; -i.na4, például: ba.bi'na, bulbi'na, karvi'na, višti'na. io-tövűek: atãsaja „a hám egyik része”, ažū.ve.ja, valamint az -i'ča képzővel alkotott főnevek, például: alekni'ča „Aleknios lánya”, dru.teik'i'ča „Drūteikos lánya”, kardel'i'ča. II. hangsúlyozási típus. a-tövűek: lū.ba.s, meškà; ia-tövűek: eidã.s. III. hangsúlyozási típus. o-tövűek: kãmana.s (és I), su.sparà; az -iena képzővel alkotott főnevek, például: avižienà „learatott zabföld”, me.žienà „ugyanígy”, rugienà; io-tövű: akėča.s (és I). IV. hangsúlyozási típus. a-tövűek: du dà, ošrà, valkšnà „a háló egyszeri felhúzása”. ia-tövűek: pirkà, valamint az -ėjā képzővel alkotott főnevek, például: pja.vējā, rišējā, siuvējā. § 23. é-tövű főnevek A nyelvjárásban szinte minden e-tövű főnév nőnemű. Csak a dėdė., tėtė. (újabb), a dail.dė. (vezetéknév) hímnemű; továbbá néhány példa közösnemű főnévre (lásd § 3). 4 Az -i'na képzőnek nagyító és kicsinyítő jelentése van. 169 Egyes szám Többes szám Alanyeset: ū.pæ., katė ū.pæ.s Birtokos eset: ū.pæ.s, katės ū.pju., kačių Részes eset: ū.pei ū.pæ.m, katėm Tárgyeset: ū.pi. upės Eszközhatározói eset: upi ū.pæ.m, katėm Helyhatározói eset: ū.pæ.j, duobėj ū.pæ.su, duobėsu Megszólító eset: lāpe lāpe.s Irányeset: ū.pæ.n, duobėn ū.pæ.sna, -san, -sman gödrökbe, -san, -sman ė-tövű főnevek esetragjainak sajátosságai. § 24. Az egyes szám helyhatározó esete végződés nélküli -e., -ėj (baritonoknál), -ėj (oxitonoknál). A többes szám részes és eszközhatározói esetének végződései kettős számúak: -æ.m (baritonoknál), -ėm (oxitonoknál). Az egyes szám illatívuszát, valamint a többes szám helyhatározó és illatívusz eseteit lásd a §§ 9, 12, 13-ban. A ž.e.vė ~ žievė szó egyes számú eszközhatározói esetének két végződése van: -i (< -en) —žievį és -u — žievju. A második végződés az io-tövűek mintájára általánosult. § 25. A -otæ., -u.tæ., -ėlu.tæ. képzős főnevek egyes számú megszólító esetének alakja többnyire puszta tő, pl.: galva.t (į) „galvele“, mergā.t (į), aušca.t (į), māru(t) „Marytė“, stāsu(t), sānėlu(t), runėkelu(t). A szóvégi mássalhangzó rendszerint kemény, ritkábban lágy. Ezek az alakok mindig a tőhangsúlyosak. Nagyon ritkán használatosak -e végződésű alakok, pl.: mergōte, danū.te, skaralū.te. Az ilyen alakokban a hangsúly mindig a képzőn van. A -ėlote. képzős főnevek egyes számú megszólító esetben gyakrabban -e végződéssel, ritkábban puszta tőként fordulnak elő, pl.: avelėte, galvelėte, ka.jelote. Ezekben az alakokban a képző hangsúlyos. § 26. Minden ė-tövű főnév, amelynek tővége előtt l, r, s (ritkábban n, t) mássalhangzó áll, pl.: sāula., kepū.ra., pū.sa. a fentebb megadott paradigma szerint ragozódik, de a végződés magánhangzói a nyelvjárás hangtörvényei szerint minőségileg módosultak. § 27. A nyelvjárásban ė-tövű még a következő szavak is: atvirū.tæ., aukšlė „aukšlys (hal)“, dālgæ., darbīmetæ., kasāpine. „szalag“, krikštāšuola. „a legelőkelőbb hely az asztalnál“, kū.late. „cséplés“, lāive. „hajó“, mālate. „őrlés“, mušōmira. „légyölő galóca“, saldaine., tarpū.kalna., tōšæ., ug nākura., ver pate. „fonás“, žibinkšte. (lásd még § 2). A pū.snis, ū.snis típusú szavakról lásd § 42. § 28. Az lk. nyelvjárástól eltérően hangsúlyozzák a következő ė-tövű főneveket: I. hangsúlyozási paradigma: gārbe. „becsület“, me.li.ne. (bogyó), žū.kla.~žūklė; a -eli.tæ., -elu.tæ., -u.tæ. képzős főnevek, pl.: galve.l'tæ., mergeli.tæ., ba.be.lū.tæ., sukne.lū.tæ., kašū.tæ., runkū.tæ.. II. hangsúlyozási paradigma: kāla.~kalė, lėla.~lėlė, mī.sla., rupū.že., skrāgždæ.~skregždė, žvaigždæ. III. hangsúlyozási paradigma: buožė, duobė, indrė „nád“, ri.kštė, sailė, starblė; az -i.kle képzős főnevek, pl.: baidi.kle, šaudi.kle, ve.ti.kle.. IV. hangsúlyozási paradigma: blizgė, gnū.štė, gri.štė, ke.lė~kielė, žlu.gė. 170 § 29. u-, iu- tövek A tarmás összes u-, iu- tövű főneve hímnemű. Egyes szám Alanyeset turgus, medùs, pūodžus Birtokos eset turgaus, medaũs, pūodžiaus Részes eset turgui, pūodžiui Tárgyeset turgų, pūodžų; Eszközhatározói eset turgum || turgù, medum, pūodžum || pūodžiu Helyhatározói eset turgùj, medùj, pakraũšu || pakraũši. Eszközhatározói eset su.nau, pūodžau Helyhatározói eset turgun, medun, pakraũšun || pakraũšin Többes szám V. turgai, pūodžei K. turgų, pūodžių N. turgam, pūodžam G. turgūs, pūodžūs Inessivus: piacokkal, fazekakkal Illativus: piac(ok)ba, part(ok)hoz Š. su.nai, pūodžei Il. turg(u)osna, -san, -snan; pakraũšuosna, -san, -snan. § 30. A két szótagú u-, iu-tövű főnevek egyes számban minden esetben megőrizték tővégi magánhangzójukat; csak az eszközhatározói esetben hajlanak az a-, ia-tövű alakra való áttérésre (nem minden szó esetében, például: a medum alakban csak az u-tövű forma használatos), bár az u-, iu-tövű végződések gyakoribbak. § 31. A több szótagú főnevek a saját tővégi magánhangzóik mellett ia-tövű végződéseket is felvesznek, például: vasarõjus || vasarõjas, vasarõjaus || vasarõja, vasarõjum || vasarõjan || vasarõjin. § 32. Többes számban mind a két szótagú, mind a több szótagú főnevek minden esetben a-, ia-tövű végződéseket használnak. Csak a pietus szó (jelentése: déli étkezés) őrizte meg minden esetben az u-tövű végződéseket, kivéve az eszközhatározói esetet, amely a-tövű: V. pietus K. pe.tū N. pe.tūm G. pietūs Ins. pe.tūm || pe.tais A dativusi és ins. alakok kettes számúak: 171 A tőkeveredés esetei § 33. A Lkm. nyelvjárásban az i- és a mássalhangzós tövek keverednek (ugyanazon szavak egyes végződései i-tövűek, mások mássalhangzós tövűek). Gyakran ugyanazokat az alakokat más (a-, ia-, o-, io-, ē-) tövek végződéseivel is használják. Azokat a szavakat, amelyek tövei a különböző esetekben keverednek, az esetvégződések nagyobb vagy kisebb fokú azonossága alapján 5 csoportba soroljuk (főként az egyes szám birtokos esetét, valamint a többes szám alanyesetét és birtokos esetét vettük figyelembe). Az első csoportba a tiszta i-tövű főnevek tartoznak. Ilyen főnévből kevés található a nyelvjárásban. I § 34. Egyes szám Többes szám V. akìs akì.s K. akìes, nòses akũ', nòšù. N. ákei akìm G. áki. akìs Ins. akù~akia akìm Vt. akì', nòši. aki'sù || aki'sù || aki'su Š. naktìe, nòse áki.s Il. akìn, nòsin aki'san, -sna, -snan § 35. Az akìs név ragozása ugyanúgy történik, mint a dalìs, márštis, naktìs, nòsis, páltis, šàlis. E szavak legtöbb esetben megőrizték az i-tövű végződéseket, de ezekre többnyire hatottak a nyelvjárás hangtani törvényei. § 36. Egyes szám helyhatározós esete olyan, mint a köznyelvben, csak a -je végződés nélkül. Az egyes számú és többes számú birtokos esetet lásd a §§ 9, 13 alatt. E szavak egyes számú eszközhatározó esete mind io-tövű végződésű: akù, nòšu, nakù, dalù. A makštìs szó egyes számú eszközhatározó esetében az io-tövű végződés mellett az i-tövű végződés is előfordul: makščiu || makš-tìm; a šàlis szó egyes számú eszközhatározó esetében csak i-tövű végződés van: šalìm (ez a szó új a nyelvjárásban). A többes számú részes eset és eszközhatározó eset kettős számú alakok (a bariton alakok nem különböznek a hangmagasság tekintetében, pl.: nòšim). A többes számú helyhatározós esetben három alakot használnak. Az aki'sù alak régi végződésű (vö. § 12), és gyakrabban használatos. Az -i'sù és -i'su végződésű alakok keveredésből keletkeztek (vö. köznyelvi akyše). Nehéz volna megmondani az aki'su, naktì'su stb. alakok hangsúlyozásáról, hogy régi hangsúlyozásról van-e szó, vagy a hangsúly a végződésről húzódott vissza, mivel a nyelvjárásban nem különböztetik meg, hogy e hangsúlyos szótagok hanglejtése emelkedő vagy eső-e. II § 37. Egyes szám Többes szám V. pìrtis pìrtes || pìrtì.s K. pìrtès pìrcù. N. pìrtei || pìrtei pìrtìm G. pìrtì. pìrtìs, svìrtis Įn. pìrcù || pìrtì pìrtìm Vt. pìrtì', svìrtì. pìrtìsù || pìrtì'sù || pìrtì'su Š. širdìe, svìrte žvèras || žvèri.s Il. pìrtìn pìrtì'san, -sna, -snan 172 § 38. A pirtìs mintájára ragozódik a širdìs, šùtis (IV. hangsúlyozású) „a kasza vagy sarló egyetlen suhintásával levágott terület”, a.belės, akalūnės, ašìs, atajūnės, atlikūnės, ausìs, blužnìs, dū.ras, gelazìs, geluonìs, grūndìs, ligōnìs, lū.tìs, me.scōnìs, mōterìs, perajūnìs, prāpultìs, ru.šìs, ru.kštìs, skauturìs, svìrtìs, šaknìs, šerdìs, tūlzìs, votìs, žvėrìs, žuvìs. § 39. E csoport valamennyi szavának egyes számú birtokos esete megőrizte a mássalhangzós tő -es végződését. A köznyelv hatására a nyelvjárás néhány fiatalabb beszélője már kezdi (ritkán) használni az i-tövű végződésű alakokat is: ausìes, pirtìes, žuvìes. Néhány olyan szó, amelynek töve z, d mássalhangzóra végződik, egyes szám alanyesetben ē-tövű (gyakrabban használatos) és io-tövű végződéssel is előfordul, pl.: prāpultei || prāpulcei, ru.kšteì || ru.kšcei, svìrtei || svìrcei, vōtei || vōcei, míg a grūndìs, kūndìs, lū.tìs, šerdìs szavak csak ē-tövű végződéssel használatosak: grūndei, kūndei, lū.tei, šērei. Az -uonis, -onis képzős főnevek egyes szám részes esetben csak ia-tövű végződést kapnak, pl.: atajūniui, atlikūniui, ligōniui, me.scōniui, de gēluoniu || gēluonei. Az egyes szám eszközhatározói esetben kétféle végződésű alakok használatosak: io-tövű és ē-tövű, pl.: gēlažu || gēlaži, svìrcu || svìrti, tūlžu || tūlži. Néha (és csak egyes szavaknál) i-tövű végződésű alak is előfordul, pl.: širdìm, tūlžìm. Leggyakrabban az io-tövű végződésű alakokat használják. A többes szám alanyeset megőrizte a mássalhangzós tő -es végződését: gēlažes, me.scōnes, žū.ves. Az i-tövű végződésű alakokat néha csak a nyelvjárás fiatalabb beszélői használják. A többes szám birtokos esetben e csoport egyes szavainak csak mássalhangzós tővégződésük van, pl.: dū.ru, mōteru, žuvì; más szavak párhuzamosan mássalhangzós és i-tövű végződéssel is használatosak, pl.: a.belū || a.belū, ausū || ausū, gelazū || gelazū, skauturū || skauturū, žu.sū || žu.sū, žve.rū || žve.rū, šaknū || šaknū. Az ašìs, grūndìs, kūndìs, pirtìs, prāpultìs, ru.kštìs, šu.tìs, svìrtìs, širdìs, tūlzìs szavak, valamint az -uonis, -onis képzős főnevek többes szám birtokos esetben csak i-tövű végződést kapnak. § 40. Az egyes szám megszólító esete az oxitonoknál olyan, mint a köznyelvben, a baritonok ē-tövű végződést kapnak. Az -uonis, -onis képzős főnevek egyes szám megszólító esetben ia-tövű végződést kapnak: atajūni, ligōni. III § 41. Egyes szám Többes szám E. ū.gnis ū.gnes || ū.gne.s || ū.gni.s B. ū.gnes || ū.gne.s ū.gnū. R. ū.gnei ū.gnim || ū.gne.m T. ū.gni. ū.gnis Eszk. ū.gnū || ūgnì ū.gnim, ū.gne.m H. ū.gne.i || ū.gni. || ūgnì ū.gni.su, ū.gne.su Megsz. kārte || va.verìe vōveras Belh. ū.gne.n || ū.gnin ū.gni.sna, -san, -snan ū.gne.sna, -san, -snan § 42. Az ū.gnis mintájára ragozódik az ìltis, kārtis, kì.birštìs, krōsnìs, krū.snis, kūlšìs, pìntìs, pū.snis, skìltìs, svìrtìs, šū.snis, ūnkštìs, va.verìs, vērpstìs is. E csoport szavainak egyes szám birtokos esetét mássalhangzós és ē-tövű végződéssel használják. Nagyon ritkán csak a fiatalabbak mondják i-tövű végződéssel is: ugniès. Az egyes szám eszközhatározói esetben több 173 Gyakrabban használatos az io-tövű végződés; az ė-tövű végződés ritkább. Még ritkábban használatos az i-tövű végződés: ū.gnim, pūntim (úgy, mint az 1k.-ban, csak az -i végződés nélkül); a singularis helyhatározói eset alakjainak kettős végződésük van: ė-tövű és i-tövű. Mindkét végződés párhuzamosan használatos. A singularis vocativusnak ė-tövű végződése van, csak néha a végződéses hangsúlyú szavak i-tövű végződéssel is előfordulnak. A singularis illativusban az i-tövű végződés mellett ė-tövű végződés is van. § 43. A pluralis nominativusban gyakrabban használatos a mássalhangzó-tövű -es végződésű alak, bár már az ė-tövű végződésű alak használata is terjed. Az i-tövű végződésű alakok nagyon ritkák. A pluralis dativusban, instrumentalisban, helyhatározói esetben és illativusban az i-tövű végződés mellett ė-tövű végződés is van. A példákból látható, hogy a nyelvjárásban még fennmaradtak a kétszótagú baritonok megnyúlt tőszótaggal: ū.gnis, pū.snis, ūnkštis stb. Ilyen baritonok vannak a keleti dzukoknál, valamint néhány példa Dusetas, Kupiškis és Panevėžys környékéről. A többi nyelvjárásban ilyen régi hangsúlyozású példák már nincsenek. IV § 44. Egyes szám Többes szám V. duntis duntes || dunčei K. duntės || dunča. duntų || dunčų N. dunčui duntim || dunčam G. duntį. duntis || dunčūs Eszközhatározó dunču duntim || dunčęis Helyhatározó duntį. duntisū || dunti·sū || dunčuosū Šaukszó dūnti, dunti. dūntes || dunčei Illatívusz duntīn dunti·sna, -sam, -snan dunčuosna, -san, -snan § 45. Ahogy a dunti’s ragozódik, úgy az ave.ti’s, debesī’s, de.veris, is. § 46. A singularis nominativus végződése ia-tövű, csak a de.veris i-tövű. A singularis genitivusban párhuzamosan használatosak mind a mássalhangzó-tövű (-es), mind az ia-tövű végződésű alakok. E csoport összes többi singularis esete már átkerült az ia-tőhöz. A végződések olyanok, mint az 1k.-ban, vagy fonetikai változásokkal. § 47. A pluralis nominativus, genitivus és vocativus alakjainak mássalhangzó-tövű és ia-tövű végződései is vannak. A mássalhangzó-tövű alakok gyakoribbak. A pluralis dativus, accusativus, instrumentalis, helyhatározói eset és illativus alakjai i- és io-tövű végződéssel egyaránt használatosak. Az i-tövű alakok gyakoribbak. § 48. A többes szám datívuszi és instrumentális alakjai az i-tövűeknél kettős számúak. § 49. E csoport szavaihoz tartozik a rięšutas || re.šuti’s, ąšutas || ašuti’s is. Az ia- és mássalhangzó-tövű végződések mellett ezek a szavak az egyes és többes szám minden esetében a-tövű végződéseket is felvesznek, például: egyes szám birtokos eset: rięšuta., ąšuta.; egyes szám datívusz: rięšutui, ąšutui; egyes szám tárgyeset: rięšutu., ąšutu.; egyes szám instrumentális: rięšuta || rięšucu, ąšutu; egyes szám helyhatározói eset: rięšuti, ašuti; egyes szám illatívusz: re.šutan, ašutan; többes szám alanyeset: re.šutai, ašutai; többes szám datívusz: re.šutam, ašutam stb. 174 § 50. V Egyes szám V. pe.muo, sasū, duk­tė K. pe.menės, piemenė., sasarās, dukterās, duktes N. piemeniui, sā­sarai, dū.kterai, sāsarei, dū.kterei G. piemenį, sāsarb.(-i.), dū.kterb.(-i.) Eszközhatározó piemenų, sāsarų || sasarim, dū.kterų || dukterim Vt. akmenī Megszólító pe.menī, sāse, dū.kte Il. akmeninī Többes szám V. piemenes, piemenīs, pe.menai, pe.menei, sāsaras, dū.kteras K. pe.menų, pe.menū, sasarū, dukterū N. pe.menim, pe.menām, pe.menām, sasarim, dukterīm G. piemenius, (piemenus ret.), sāsaris, dū.kteris Įn. pe.menīm, pe.menais, pe.meneis, sasarim, dukterim Vt. akmenīšu, akmeniuos(ù), akmeniuos(ù) Š. piemenes, -i.s, -ai, dū.kteras, -i.s Il. akmeni-sna, -san, -snan, akmeniuosna, -san, -snan akmenuosna, -san, -snan § 51. A pe.muo ugyanúgy ragozódik, mint a ruduo, unduo, akmuo, skė.muo, želmūo, ešmūo, ā.šmenės, gelāžūnes, audmenės, mā.žmenės „mažuma“, mė.tmenės, raūmenės, šemenės, smāgenes, stōmenės. § 52. E csoport főneveinek tövei minden egyes és többes számú esetben mássalhangzósak. Valamivel következetesebben használatosak az egyes és többes szám alanyeseti, birtokos eseti és megszólító eseti alakjai. Az egyes szám birtokos esetében gyakoribb a mássalhangzós tő végződése, a sasarās alakot a nyelvjárás minden beszélője csak mássalhangzós végződéssel használja. A dukterās alak gyakoribb, mint a duktės. Az egyes szám részeshatározói, tárgy- és eszközhatározói esetének hímnemű alakja ia-végű, a nőnemű részeshatározói eset alakja io- és ė-végű. Mindkét alak egyformán használatos. Az eszközhatározói eset alakja io- és i-végű. Gyakoribb az -io-végződés. § 53. A duktė főnév egyes számú megszólító esete kizárólag dū.kte. Ez az alak régi írásos emlékekben is előfordul (Daukšos Postilė 2₄₆, 368₁₀). Valószínűleg a dū.kte alapján általánosult a sāse alak is (a nyelvjárásban a sėšė alak nem fordul elő). A sāse mellett csak becéző alakokat mondanak: sasēla, sasarāla. A seseriet alak nem fordul elő a nyelvjárásban. § 54. A többes szám alanyesete hímnemben mássalhangzós, i-, a- és ia- tövű. Gyakoribb a mássalhangzós tő végződése. Nőnemben mássalhangzós (gyakoribb) és i- tövű alak áll. A többes szám birtokos esetében hímnemben gyakoribb a mássalhangzós tő végződése, nőnemben csak mássalhangzós végződést használnak. A többes szám részeshatározói esete hímnemben i-, a- és ia- tövű. Gyakoribb az i- tövű alak. Nőnemben i- tövű. A többes szám tárgyesete hímnemben ia- és i- tövű, mindkettő egyaránt használatos; nőnemben i- tövű. A többes szám eszközhatározói esete hímnemben i-, a-, ia- tövű. Mindhárom alak egyaránt használatos. Nőnemben i- tövű. A többes szám helyhatározói esete i-, a-, ia- tövű. A többes szám megszólító esete gyakoribb 175 mássalhangzós tövű nemű főnevek. A többes szám illativusában az i-, a- és ia-tövűek mindhárom neme párhuzamosan használatos. Megjegyzés. A leírt nyelvjárás központját a helyiek liṅk-menes néven nevezik, vagyis mássalhangzós tövű végződéssel; ugyanígy a többi helynév is, amelynek a köznyelv többes számú nominativusában i-tövű végződése van, a nyelvjárásban mássalhangzós tövű, például krati̇́ones–krėtuones. Csak ritkán (a köznyelv hatására) használják a nyelvjárás fiatalabb beszélői az i-tövű végződésű alakot is (liṅkmeni.s, krati̇́omi.s). Visszaható főnevek § 55. A köznyelvtől eltérően a nyelvjárásban a visszaható főnevek úgy jönnek létre, hogy a közönséges főnevekhez hozzáadják az -ei partikulát, például: bȧṙi̇.masei, drȧṡki̇-masei, mu̇ši̇.masei, šukȧ́vimaṡei. A visszaható főnevek -ei partikulája közös a hímnemű, névelős melléknevek partikulájával (például: bȧltasei, grȧžusei, továbbá vö.: ašėi, tū.jėi, ȧtėina.s „menni”). A visszaható főnevek közül leggyakrabban csak a nominativus, olykor a genitivus és a dativus használatos. Például: bȧisus ba-ṙi̇.masei tu.bōbu.; ta.kō mu̇ši̇.ma.s tai sȧva. gi.vėnimi da. negirdėjau; ar būz gālas tam tūva. šukȧ́vimais. A többi esetet nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem használják. A példák azt mutatják, hogy az -ei partikula csak a nominativusban fordul elő. A főnevek ragozása a linkmėnai nyelvjárásban Я. И. КАРДЕЛИТЕ Összefoglaló A cikk Északkelet-Litvánia egyik nyelvjárásában vizsgálja a főnevek ragozását: jellemzi a nemet, a számot és az esetet; bemutatja egyes tőtípusok paradigmáit, megállapítja a köznyelvi végződésektől eltérő ragokat, és meghatározza a hangsúly helyét. Ezután a tőalakokat közli, és megjelöli a köznyelvi normáktól eltérő hangsúlyhelyet. A hím- és nőnemű főneveken kívül a leírt nyelvjárásban széles körben használatosak közös nemű főnevek is. A nyelvjárásban, akárcsak egész Kelet-Litvániában, egyes és többes számú illativus is előfordul. A többes számú elativus valamennyi tőtípusának alakjait a -su régi végződéssel használják, amely az ősi litván írásbeliségben és más indoeurópai nyelvekben is előfordul. A linkmėnai nyelvjárásban megőrződtek a mássalhangzós tövek az egyes számú genitivusban, valamint a többes számú nominativusban és genitivusban. A visszaható igékből keletkezett főnevek az -еи partikula segítségével képződnek.