Daiktavardžio kaitymas Linkmenų tarmėje

LT ET LU VL UE RALBOTYROS K LLA 1-0 8-2 LMA, T LE ET ‘UV OS 'T -S9R€ M O CK" SL UA KS A DE EMO F-JA DAiktavardžio KAITYMAS LINKMENŲ TARMĖJE J. KARDELYTĖ Linkmenų (liūkmenes; toliau Lkm) tarmės plotas užima šiaurinę Švenčionėlių raj. dalį. Šiai tarmei priklauso 50 sodžių. Didžiausias centras —Linkmenys. Į šiaurę nuo Lkm tarmės plotas eina maždaug 12 km, į pietus 8 km, į rytus ir į vakarus po 7 km. A nyelvjárás területének nagyságát két fő fonetikai kritérium figyelembevételével próbálták meghatározni: 1. *#, *dj > ¢, dz, pl.: mačai, svécas!, dzatiksmas, mėdzei; 2. a balti (és indoeurópai) nyelv régi hosszú a-ja hangsúlytalan helyzetben fennmaradt, de félig hosszúvá rövidült, hangsúllyal d > 0, pl.: na.ršjau, de ndfu, sta.vėjau, de stdvju (a nyelvjárás o-ja sokkal szélesebb, mint az Ik, 0). § 1. A főnevek neme. A Linkmenų nyelvjárásában a főnevek hímneműek, nőneműek és közös neműek. A nemet általában morfológiailag határozzák meg, azonban néha a morfológiai jegy (a tő, a végződés, a ragozás) az ellenkező neműséget jelzi. A jelző a jelzett szóval többnyire nemben is egyeztetve van. Pl.: pamergi' s (kdks jdunas pamergi's, bet ir —nit, ir graži pamergi's); darbini-kas (tdks ti iš jos ir darbini'kas; baisi darbini'kas td ju. merga; bet ir —and tai darbini ke. nesedi rufiku, sudėjus). Némely férfi családnév alakja szerint mintegy a nőneműség végződésével rendelkezik, pl. ; daili.de., dru.teikd, maceikd, mažeika. $ 2. Más főneveket jelentéskülönbség nélkül egyaránt használnak hímés nőnemben is, pl.: gi.sldnas || gi.slėne. „Plantago“, paūkšti.s | paūkšte., pū.srubli- .s || pū.srubla., pilnatis || pilnate. || pilnati.s, „a hold teliholdja“, varnalėša || varnalėšas. Ugyanígy egyes, előtaggal rendelkező főnevek: afu.~, api'-, api-, pa-, pl.: ažšūlunke. || ažū.lunki- .s „„kerülőút“, afu.stala. || ažūsstali.s, ažū peče. || ašū.peči.- s, ažū.ve.ja || ažit.ve.ji- .s, ail. kumpee. || aft. kumpi.s, api'tumsa. || api tumsi.s | apitumsi" $ „alkonyat“, apt aušra. || api: jaušri.s || apijaušri s3 pastalė || pastali' s, pasuola, || pasuoli.s, pamiškė || pamiški" s, pabalz || pabali' s, de csak pandsa., paaki' s, paausi's. $ 3. A közös nem a nyelvjárásban meglehetősen gyakori. E nem főnevei többnyire o-tövűek, pl.: api.kula „részeges“, dilba „hosszú és ügyetlen- “, drimbdila, dzusna, i.šiuoka „az, aki mindenkit kigúnyol- “, kerepla, kėrpla.ša, 1 A hanglejtés jelölésére használt három lk mellett a nyelvjárás leírásában a középső hanglejtés jele is használatos (9, amely vagy hosszú hangot, vagy a szó hangsúlyos szótagját jelöli, pl.: bu.va, vi.sas, mat, suolas. du 165 kevėša, kevėrza, kléiva, klipsa „elzüllött“, kramiila, kraméza „aki gyakran köhög“, kvaiša, lepsa, lėrva, hiopauka „ügyetlen“, meleta „aki sokat és gyorsan beszél“, meketa, miksa, naktipdva „éjjeli bagoly“, pakardila „meggondolatlan“, pakusa „aki másokat csábít, biztat“, pašdipa „aki másokat kigúnyol“, pešend „balkezes“, pečelinda „piszkos, kormos“, fdgla, sanata „aki minden iránt érdeklődik, kíváncsi, komoly, fiatalokra használják“, sti. pena „aszalvány“, si.kata „sovány, elgyengült, elesett“, Saukola „aki hangosan beszél, kiabál“, Jepeta „borzas“, škabalda „ügyetlen“, tepsa, vepsa, sa.plina. io-tövűek: mukla, šupla „fogatlan“, trukla „ügyetlen, lomha“. a-kamieniai: hivias, taiiskalas. é-kamieniai: méme. „tylus, nekalbus®, kéve. „prastas arklys“, klabdie. „išgverėlis“, Žubbra, žiūobrė „juodas, murzinas“, $ 4. Skaičius. Be vienaskaitos ir daugiskaitos, tik su skaitvardžiu du ir įvardžiu abu vartojama ir vyriškosios giminės dviskaita. Ji sutinkama tik galininko linksnyje, pvz.: dė baišonū „labai didelius“ Aluonu jau ~ iškū'la. ; di kupstelū supi! la, ir gana; abū laukū sū.veš „suvežė“; abū bernokū iSldide., tai h.ka kai pirštas, Moteriskosios giminės girdėtas toks pasakymas: abi aki išditra., gana. ir Az egyes és ir többes számú főnevek olyanok, mint ir Ik. Gyakran azonban, amikor az anyag mennyiségét vagy bőségét akarják kifejezni, a nyelvjárásban az egyes számú főneveket többes ir számban használják, pl. ; kietuPaz dilonas ist kepjau; .- ragyog, mint egy istennő. sdula.s; tri saulalas praldisi ir gri*šk namé; miattuk ez ijesztő. sme.lei; olyan szélesen el van vetve, hogy őket apukuokna.sma „megkerüljük, megdolgozzuk- ““. A többes számú főnevek az olyan mondásokban, amelyekben egy anyagrészre gondolnak, néha egyes számban használatosak, pl.: i.šeigai mdrškina. netū.ri; dara. ifmetei ir pubdan, tai vis tirščail; raika milta. acinėšt; malka sausa, tai ndta „labai“ dėga; nei tauka., nei Idšina. vi.su. žiėm nemdtee. § 5.Ragozás. Be Ik. hét eset, a nyelvjárásban illatívusz is ir használatos (Kelet egész Litvániájában előfordul), pl.: miškafi, pieva.n, laukuosna, -an, -nan, ditva.sna, -an, -nan. A nyelvjárásban előfordulnak olyan főnevek, amelyeknek a tőtípus szerinti hangsúlyozása eltér attól, ir Ik. Az ilyen alakokat a paradigma után adják meg. § 6. a-, ia-tövű Egyes szám kri'mas, mi.škas, piršli's, mėdi.s, kėlas, vagis kré'ma., mi.ška., piršla. kriūtmui, mi. kui, piršlui rim, mi.šku., piršli., ku; krūmu, miškū, piršlū . kritmi, miški, médi., keli bernė, apuoke, pifšli, piršk', vagié kri-man, miškai, mėdin, kelafi a-kam. A végződés mozgó eleme soha ) 166 Többes szám: kri'mai, miškai, piršlei, médzei krimu., miskic, pirshi, médzu. krii-mam, miškam, piršlam, médzam krūmus, miškūs, piršlūs kriū'mais, miškais, piršleis, . médzeis kri'muos(u), miškuos(ū), médzuos(u), . kelubos kriū'muosna, san, -snans méduosna, (11) -san, -snan miskibsna, -san, -snan; keluosna, -san, -snan wm<mozns< ai-kam. a főnevek esetragjainak sajátosságai - § 7. Egyes szám alanyeset nem esik ki. ia-tövű, két végződése a van: -i's (hangsúlyos), -i.s (hangsúlytalan) ir -(i)as. Az -i.s a hangsúly be rövidülésével kialakult ősi végződés, vö. porosz rikijs, az észt tagijas balti kölcsönszó. Ilyen végződése van minden ir ia-tövű főnévnek. Azokban a kelet-litván nyelvjárásokban, ahol nem rövidítik a végződéseket (Kupiškis, Svėdasai, Dusetos, Rokiškis, Zarasai, Tauragnai, az összes keleti dzsuk nyelvjárásban), szintén ilyen végződés található. Su végződéis ssel csak egy szó van — -vagis, amelyet a piršli szerint ragoznak: csak egyes számban s, kiáltás, i-tövű. A médi.s dialektusban a mėdzas ir mellett van. Ez utóbbi alak kivágott fa értelemben használatos (pl. : pri.versta ta.ké gražaiis médza. ; ta. Ram keli“ mėdzas gerai vėšteina.s; grafails médza. róluk dugama — itt építőanyagot kell érteni). A médzas ebben az értelemben csak egyes számban, illetve többes számban használatos. már ki lesznek ne vágva a fák, de növekednek. Ezt a nemet ebben az értelemben minden ir keleti dzūk használja, akárcsak a zalininkai és žadininkai. Gervėčiai és Pelesos vidékén erdő jelentésben használatos (pl.: nūlsekė kdrvė medzafi; gražūs médzas auga). A medias alak talán régebbi, mint a medis. § 8. Egyes szám helyhatározói ia-kam. végződébe sek vannak -je: -i. (baritonok) ir -i* (oxitonok). Ilyen végződés a iir mássalhangzó-tövű (lásd § § 34, 37, 41, 44). § 9. Vn. ábra a-tövű -an(<-*ana); ia-tövű -in (<-*ina). Az ilyen illativus megfelelő tővégi magánhangzókkal az összes többi tőé is. § 10. Egyes szám. megszólító su eset. számos a-tövű főnév egyaránt -etővéggel és -ai ir toldalékkal használatos, pl.: apudke || -ai, baravi'ke || -ai, bardne || -ai, kdtine || -ai, kėrpla.še || -ai, kelmė || -ai, pitmini.ke || -ai, paise || -ai, ragė || -ai, tėvai || -e. Néhány a-tövű. A főnevek csak -e tővéggel fordulnak elő, pl.: djeve, vaikė, varge, vi're, mások pedig csak -ai végződéssel, pl. ki'mai. A tulajdonnevek és az őket helyettesítő szavak egyes számú megszólító esete -ai végződésű, a több szótagúak e végződés nélkül is állhatnak, pl.: addmai || ada.m, jardonimai || jarvonim, juozupai || juozup, mi kai, pétrai, untdnai || usitan, ta.tiū.kai || tdtuk, saneli kai || saneluk, de.dulū.kai || dé.duluk. A -(i)okas, =(i)u.kas képzős családnevek és nevek alakjai csak tiszta tőként fordulnak elő, pl.: dlekfia.k, bilaiša.k, kafdela.- k, kaza.k, uiitaia.k, mateikuk, biiida.fuk, pérruk, staSuk. Az -ojas, -ėjas képzős alakok egyes számú megszólító esete. végződése iu-tövű, pl.: artdjau, pja.vėjau. A brdli.s alak egyes számú megszólító esete brdli és bra.laū. Ez a nem rövidült formában is használatos, és csak partikula jelentésű —brd és brd (kurt tu brd || brd buvai; tai brd gi.vėnima, bi'ta). 167 § 11. Tbsz. haszn., a formák végződébe sesek s. $ 12. Tbsz. hely. a formák kétfélék: a su végződés -su ir fonetikailag rövidült forma (nélkül -u). Gyakrabban használatos a t. teljesebb su alak, azaz -su. Ilyen végződés más ir tőalakokban is előfordul. A Mot csak g. ebben a formában használatos su -su, hímn. g. már hajlanak a rövidítésére. Ši a végződés megtalálható a régi írásokban más ir indoeurópai nyelvekben is (vö. szkr. dšvėsu, ssl. duséxs), valamint Švenčionėlių és Švenčionių környékén az ezzel a su végződéssel képzett alakokat még a nyelvjárás minden beszélője használja; $ 13. Dg. il. hármas végződése van*: -uosna, -uosan, -uosnan. $ 14. A nyelvjárásban aés ia-tövűek a ir következő szavak: atdsta.gai, baldnas, briūnduolas, kulnas ,,kulnis®, nū.maras, pėdas „pėda”; ave.ti's, jurgi.ni.s „jurginas“, dugni’s, ludakaiti.s „lydeka“, pagdlvi.s ,,pogalve, pafasti’s, paduni.s, ramūni.s, skri-beli.s; ufigli.s (taip pat žr. § 2). § 15. Dviskiemeniai IV kirčiuotės žodžiai vn. šauksm. gali kirtį turėti šaknyje, ir galūnėje, ir pvz.: maiše || -ė, vafge || -ė, vaike || -ė, Csak a diéve szó hangsúlyozza mindig a szótövet. A tulajdonir nevek őket _helyettesítő szavak rövidebb alakjai egyes szám megszólító eset hangsúlya a tőben van, pl.: kazuk, pétruk, ufita.n, tdtuk, saneluk. Csak e szavak bizonyos intonációsu val történő kiejtésekor (messziről iš kiáltva) hangsúlyos néha: a szó ir vége, pl.: kazdl.k, untdn, saneli.k. Minden más esetben a hangsúly helye su egybeesik az lk.-val. a hangsúly helye. § 16. A nyelvjárásban, a következő aés i-tövű szavakat a következőképpen hangsúlyozzák, ellentétben a Ik. szavakkal: hangsúlyozási osztály. I akam. : amdtini.kas, dodrini.kas, gi.slėnas, kalnas, kuodas, skūndas, tėvas (minden egyes számú ir dg. (a hangsúly helye a ragozott alakokban megőrződött) főnevek, ;. képző su -u'nas: bastiū'nas „aki kóborol”, keikū'nas „aki káromkodik”, raudinas „aki sirat”, sailū'nas „nyáladzó”, šnibždit'nas „varázsló, bűbájos”. ia-tövű: gi"vaplauki.s, guoli.s, gurvėli.s „kemény földrög”, vö.: difva.j vieni gurvėlei, sū.vis neišakėta, stuobri.s. II hangsúlyozás. a-tövű. : kocka, fenyő, pusztai sztyepp, lepény. ia-ragozás. aple.pailgra.bladuiiti.s „gereblyéző”“, köles, fvagi.li.s $1.85 ,,csengőcske. III. hangsúlyozási típus, a-ragozás. : grdbe.stas, dgrastas, akubtas (vn. I), vese, ifitapas, jázmin, kdimas (vn.I), konty, pdvi.das, pu.dimas, puska (vgl. I). ia-kam. : api.vakari's, rid pesti.s, terpesi’s, ve. Skeli’s, va.ke.ti's; Substantive mit Suffixen: su -éjas®, z. B.: a.rejas, pja.vėjas, kirtėjas, rišėjas, ša.kėjas; -i'nas, z. B. : égeres, nyírfás, kőriserdő, tölgyes. § 17. 0-, t0-tövek Egyes szám rét, ág, gi'td, menyecske réta.s, ágak, gi.fa.s, mareds réthez, ) gi.rei rétek, gi.fu. . Isten, Saki, gitū . Isten.j, ágak.j, gi.ta.j, gyapjú.j, Š. ág rét, mū.ša Il. rét.n, ág.n, gi'Pa.n, vilūdn <t"oOozZns 2. Zir. A. Laigonaité, A helyhatározói eset a mai litván nyelvben, a filológiai tudományok kandidátusi fokozatáért benyújtott disszertáció, kézirat, 31–35, Vilnius, 1956. 8 A -ėjas képzős Többes 3 į szám: pieva.s, gi.fa.s 3 s + alakok egyes számban az I. hangsúlyozási típushoz tartoznak: pievų, Šakių, gi.Pu., marci § ~~ pieva.m, šakdm, gi.Pa.m, marcom pievas, šakas, gitas į ~~ . pieva.m, šakdm, gi.ta.m, marcom 3 ą i lo A . pieva.su, šakosū, gi.fa.su, ailosu 5 + galva.s, gifa.s . Pieva.sna, -san, -snan; gt.fa.sna, -san, -snan šakdsna, -san, -snan; ailbsna, -san, -snan arų 5 PEE ra pas io-kam. a főnevek 0-, esetragjainak sajátosságai § 18. Egyes szám. hely. ragvégzbe ődésű -e: -aj (baritonok), -oj (oxitonok). § 19. Dg. a naud, jn, ir végződések duálisak: -a.m (baritonok) ir -om (oxitonok). A vn.-ről. ill., pl. hely. ir ill. lásd, §§ 9, 12, 13. § 20. A nyelvjárásban o-, io-tövűek a ir következő szavak: api vara, aki.vara, baila „félelem- “, bulba, gdilista „irgalom“, bánat ,,dirsé, litra, mdšala, naga „köröm“, pdgra.psta.s „,pagrėbstai““, pdva „páva“, streld „nyíl“, sū'plauka.s ,,hinta““, šii'na, tirštuma.s, vėša, ū.škunda „falat“ ; aild, brukiia, dala dalia „1. dalis“, 2. ladaufid „fagyizó“, meskefd, mušė, stdlakaja „asztalláb- “, sald „terem“, špula, tarpi.kaja, ufefia „zúgás““. § 21. A nyelvjárásban a női nevek ė-tövűsége ia-tövűségį be ment át (feltehetően a belarusz nyelv hatására), pl.: gena, jana, mata, stasa, vila. Ezek az alakok mindig a végződést hangsúlyozzák. § 22. Eltérően a(z) Ik. a nyelvjárásban a 0-, következő io-tövű I szavak hangsúlyosak: hangsúlyozás. o-tövűek: išrit'ga.s, pdma.ka, vdlunda, žarna (és III), Žduna (és III); szuffixumokkal képzett főnevek: —i"*kla, pl.: gani'kla, girdi'kla, ma.ki“kla, skerdi"kla; -i'naš*, pl.: ba.bi'na, bulbi'na, karvi'na, visti na. io-tövű. : atdsaja „a lószerszám része®, afd.veja, továbbá az -i'ča képzős főnevek, pl.: alekni'ca „Aleknas lánya“, dru.teiki‘ca,Driteika lánya“, kardeli'ča. su ; ; II. hangsúlyozási osztály. a-tövű,: lid.ba.s, meška; ia-tövű. : édza.s. III hangsúlyozási osztály, o-tő,: kdmana.s (és I), su.spard; főnevek képzője su -iena, pl. : avifiend ,nupiautas avižų laukas“, me.žiend „t. p.%, rugiend; iokam. : akéca.s (ir I). IV kirčiuotė. a-kam. : du'dd, oskd, valkšna „vienas tinklo uzvilkimas®. ia-kam,; pirka, taip pat daiktavardžiai priesaga su -éja, pl.: pja.vėjd, rišėja, § 23. é-tő Tarmėje szinte valamennyi ė-tövű főnév nőnemű. Csak déde., tėte. (új), daili de. (vezetéknév) hímnemű; valamint néhány példa a közösnemre (lásd $ 3). 4 Az -i'na képzőnek nagyító és lekicsinylő jelentése van, 169 Egyes szám Többes szám Alanyeset: katė, ūpe Birtokos eset: dpe, katės; kacw Részes eset: dpei i.pe.m, katém Tárgyeset: d.pi. upės; Eszközhatározói eset: upi u.pe.m, katėm Helyhatározói eset: dpe], duobėj t.pe.su, duobėsi Š. Idpe lapa.s Ill. d.pe.n, duobėn ū.pa.sna, -san, -snan duobėsnį a, -san, -snan ė-kam. a főnevek esetragjainak sajátosságai § 24. Egyes szám, helyhatározó eset, -e végződés nélkül; -a,j (baritonok), -ėj (oxitonok). Duális haszn. és jn. A végződések kettes számúak: -e.m (bariton), -ėm (oxiton). Egyes szám. ige, többes szám. hely. ir ige. lásd, $$ 9, 12, 13. | A še.vė ~ žievė szó egyes számú. in. két végződése van: -i (< -en) —žievi és -u — žievju. A második végződés az io-tövűek mintájára általánosult. § 25. Az -ote., -u.te., -elu.t@ képzős főnevek. vn. megszólító eset A többes számú alakok többnyire csak a puszta tő, pl.: galva.t (i) „galvele- “, meFga.t (2), višča.t (£), mdrut(i) „Maryte- “, stdšut(£- ), sanelut(- ?), ruiikelur- (). A végső mássalhangzó többnyire kemény, ritkábban lágy. Ezek az alakok mindig a tőt hangsúlyozzák. Nagyon ritkán használatosak a végső -e végződésű alakok, pl.: mergdte, danti.ze, skarali..te. Az ilyen alakokban a hangsúly mindig a képzőn van. -elore képzős főnevek. vn. kiáltó, gyakrabban -e végződéssel használatosak, ritkábban — tiszta tőként, pl-: aveldte, galveldte, ka.jeldte. Ezek az alakok a képzőt hangsúlyozzák. § 26. Minden ė-tövű főnév, amelynek a tővégződés előtt a J, r, s (ritkábban x, £) mássalhangzók állnak, pl.: sdula., kepū.ra., pū.sa., a fent megadott paradigma szerint ragozódik, csupán a végződések magánhangzói változtak meg minőségileg a nyelvjárás fonetikai törvényei szerint. § 27. A nyelvjárásban ė-tövűek a következő szavak is: atvirūte, „auklė – küsz (hal)*, dalga, „darbi – vetés, kasdpine. „kaspinas – szalag“, krikitdsuola, „garbingiausia vieta prie stalo – a legelőkelőbb hely az asztalnál“, kd'lare, „kūlimas – cséplés“, ldive. „Jaivas – csónak“, mdlate. „malimas – őrlés“, mušdmira. „musmiris – légyölő galóca“, saldainę, tarpd.kalna, rdše, ugnidkura, verpate. „verpimas – fonás“, žibiūikštę. (lásd még a § 2-t). A pūl.snis, d.snis típusú szavakról lásd a § 42-t. § 28. Im. eltérően A nyelvjárásban a következő é-tövű főnevek hangsúlyosak: I hangsúlyozás: garbe. „becsület““, me.li „nem. (bogyó), Zdrkla.~ziklé; főnevek képzőkkel su -eli‘te., -elu.te., ~U.l@., PVZ. : galveli'te., mergelite., ba.beli.tee., sukneli.te., kašū.tee., runki.te.. II hangsúlyozás: kdla.~kalé, [Ela.~1elé, mi.sla., rupi'še., skrdgZdee.~skregidé, žvaigžde, III. hangsúlyozás: buožė, duobė, indrė „nád“, ri.kštė, sailė, starble ; főnevek utótagja su -i.kle, pl.: baidi.klė, šaudi.klė, ve.ti.kle.. IV. hangsúlyozás: blizgė, gfiu,štė, gri.štė, kele~kielé, šlu.gė, 170 § 29. u-, tuk tövűek A nyelvjárásban minden u-, iw-tövű főnév hímnemű. Egyes szám tutgus, medūs, plodzus V. turgaus, medals, puodzaus K. zufgui, puodzui G. tufgy., N. pubdzų. | In. rušgum || turgū, medui; pubdzum || puodzu Vt. tufguj, medi, paktaišuj || paktaūši. Š. sunail, pubdzau Il. tušgun, meduii, paktaiišun || paktaūšin Daugiskaita turgai, puodzei turgiū'*, puodzu; turgdm, puodzam . turgūs, puodzus OZns In. turgais, puodzeis Vt. tuFguos(u), pak?aiiduosu.nai, puodzei Il. turguosna, -san, -snan; pakfailiuosna, -san, -snan, § 30. Dviskiemeniai u-, iw-kam, daiktavardžiai vn. Minden esetben megőrizték tővégződés(u) S. seiket, csak a jn. Az a-, ia-tövű alakok felé való átmenet figyelhető meg (nem minden szónál, pl. a medum csak u-tövű alakban használatos), jóllehet u-, iu-tövűek. A végződéseket gyakrabban használják. § 31. A több szótagú főnevek tővégződéseik mellett ia-tövű végződésekkel is rendelkeznek, pl.: vasardjus || vasardjas, vasardjaus || vasardja., vasarėjun || vasarėjan || vasarėjin. §. 32. Többes számban mind a két szótagú, mind a több szótagú főnevek minden esetben a-, ia-tövű végződésekkel rendelkeznek. Csak a pjetu.s szó (ebéd jelentésben) őrizte meg minden esetben az w-tövű végződéseket, csak a jn. a-kam. : V. dél K. pe.tū* pe.tūm N. G. dél In. pe.tum || pe.tais Használatos; , in. a típusok kettős számúak. 171 A tövek keveredésének esetei § 33. Lkm-ben az i-tövű és a mássalhangzó-tövű tövek összekeveredtek (ugyanazon szavak egyes ragjai i-tövűek, mások pedig mássalhangzó-tövűek). Ugyancsak gyakran használatosak ugyanazok a nemek más (a-, ia-, 0-, i0-, é-) tövek ragjaival is. Azokat a szavakat, amelyek tövei a különböző esetekben keverednek, az esetvégződések többé-kevésbé egységes volta alapján 5 csoportba osztják (elsősorban az egyes szám birtokos esetét, valamint a többes szám alanyés birtokos esetét vették figyelembe). Az első csoportba a tiszta i-tövű főnevek tartoznak. Az ilyen főnevekből a nyelvjárásban kevés található. I § 34. Egyes szám Többes szám Alanyeset akis dki.s Birtokos eset akies, nėse.s akū*, N. nėdšu, 1 akei akim Tárgyeset aki. akis In. aki~akia akim Vt. aki”, nėsi. akisū || aki“sū || aki'su Š. naktie, ndse dki.s Il. aakin, nėsin aki'san, -sna, -snan § 35. Az olyan szavak, mint akis, ragozódik a dalis, makštis, naktis, ndsis, pdltis, Salis szavakhoz hasonlóan. E szavak legtöbb ragja megőrizte a 7. tővégződéseket, csupán ezekre leggyakrabban a nyelvjárás fonetikai törvényei voltak hatással. § 36. Egyes szám hely. olyan, mint a lk., csak a -je végződés nélkül, Egyes szám és többes szám ill. lásd §§ 9, Egyes szám 13. -ban, -ben mindezeknek a szavaknak io-tövük van végződést: aki, ndšu, nakeū, dali, Zodis makštis egyes szám. -ban, -ben, mellette io-tövű. a végződéir sek i-tövűek. végződé- || st: makšči makštim; a šalis szó egyes szám. -ban, -ben. csak i-tövű. végződést: šalim (a nyelvjárásban ez a szó új). Du. részeshat., -ban/-ben. kettős számú alakok (a baritonok ir hangsúly tekintetében nem különböznek, pl.: ndsim). Du. helyhat. három alak használatos. Az akist alak régi végződésű (vö. § 12), és gyakrabban használatos; az =i*su és r ‘su végződésű alakok kontaminációs alakok (vö. lk. akysé). Nehéz lenne megmondani az aki‘su, nakti'su és más hasonló alakok hangsúlyozásáról, hogy ez régi hangsúlyozás-e, vagy a hangsúly a végződésből húzódott vissza, mivel a nyelvjárásban nem különböztetik meg, hogy e alakok hangsúlyos szótagjának melyik intonációII ja van — kezdő vagy végződő, -8-31. Egyes szám k Többes szám V. pirtis piftes || pifti.s K. pireés; pirci N. pircei || pirter pirtim G. pif. | pirtis, svirtis Eszk. pircū || pirti pirti Vt. pirtį“, svirti. pirtisš || pirti'sū || pirti'su Sz. Sirdie, svirte Fvéras || žvėri.s IL pirtin; pirti*san, -sna, =snan 172 § 38. A pirtis szerint ragozódik a širdis, šwzis ir (IV. hangsúlyozás) „egy kasza pengéjének ar egy lendítésével lekaszált terület“, a.belis, ackahionis, ašis, atajuomis, atlikuonis, ausis, blužnis, dū.ras, gelažis, geluonis, grūndis, ligėnis, leis, me.sconis, mbteris, perajuonis, prdpultis, rusts, rurkštis, skauturis, svirtis, šaknis, šerdis, tūlžis, vortis, Zveéris, žuvis. § 39. Egyes szám birtokos esetben e csoport valamennyi szava megőrizte a mássalhangzó-tövű végződést -es. Miatt Ik. hatására a nyelvjárás néhány fiatalabb képviselője már kezdi (ritkán) használni az i-tövű alakokat ir végződésssu el: ausies, pirtiés, žuvičs. Néhány szó, amelynek töve mássalhangzókkal végződik z, d, egyessz. a szótő é-tövű (gyakrabban ir használatos), io-tövű végződése ir van, pl.: prdpultei prdpulcei, rivkstei || rūkščei, svirtei svircei, || vdtei vicei, bár a grūndis, || kūndis, lusts, šerdis szavak || csak é-tövű végződéssel használatosak: grūndei, kūndei, lū'tei, šėrdei, A -uonis, -onis képzős főnevek su su egyessz. használatban csak ia-tövű végződésük van, pl.: atajuofiui, atlikubfiui, lighiui, me.scdfiui, bár gėluofiui || gėluonei. Egyessz., in. alakok kettős su végződéssel használatosak: io-tövű ir é-tövű, pl.: gėlažu gėlaži, || svircu svirti, || tūlšu || tulži. Időnként (és csak egyes szavak esetében) az i-tövűekkel használt alakok is előfordulnak. végződés, pl.: širdim, tulžim. Leggyakrabban az io-tövű alakok használatosak. végződés. Dg. főnév megmaradt a mássalhangzói tő. -es végződés: gėlažes, me.scdnes, fd.wes. Nemek i-tövű főnevek A végződést néha csak a fiatalabb nyelvjárási beszélők használják. Dg, kilm, e csoport egyes szavai csak mássalhangzó-tövű végződéssel rendelkeznek, pl.: did.ru., mteru., žuvūt*; más szavakat egyaránt használnak mássalhangzó-tövű és i-tövű végződéssel, pl.: a.beld || a.beldi", ausi?" || ausi, gelažū || gelažd“, skauwurde || skaututū“, žus || Fudd, žoe.rd* || Sveti, šaknit || šakūiū". Az ašis, grūndis, kundis, pirtis, prdpultis, ru'kštis, šu'tis, svirtis, širdis, tūlžis szavak és a -uonis, -onis képzős főnevek dg. kilm, csak i-tövűek. végződést. $ 40. Egyes szám. megszólító eset. az oxitonok töve olyan, mint az -lk., a baritonoknak é-tövük van. végződést. Az -uonis, -onis képzős főnevek egyes számban, megszólító esetben ia-tövűek, végződésük: atajuoni, ligdni. III § 41. Egyes szám Többes szám Alanyeset d.gnis d.gnes || d.gne.s || Ū.gni.s Birtokos eset d.gnes || d.gne.s ū.gfiu, Részes eset d.gnei d.gnim || d.gne.m Tárgyeset d.gni. u.gnis Eszközhatározói eset. ugūiū || ugni u.gnim, d.gne.m Helyhatározói eset. d.gne.j || dni. || ugni“ d.gni.su, Ū.gne.su S. karte || va.verie vdveras Il. d.gnen || d.gnin d.gni.sna, -san, -snan d.gne.sna, -san, -snan § 42. Ahogyan a d.gnis ragozódik, úgy az iltis, kdreis, kt.birkštis, krdsnis, ‘krivsnis, kūlšis, pintis, pū.snis, skiltis, svirtis, ši'snis, inkštis, va.veris, veFpstis is. Egyes szám, birtokos eset. e csoport szavai mássalhangzós és ė-tövű végződéssel használatosak. Nagyon ritkán, csak a fiatalabbak mondják, és -i tövű, végződése: ugnjes. Egy. sz. fiatalabb gyak173