Dėl upės vardo „Danė“ („Danija“, „Dangė“)

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, III LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A DANĖ (DANIJA, DANGĖ) FOLYÓ ELNEVEZÉSÉRŐL A. VANAGAS A Kretinga és Klaipėda járásain át folyó, Klaipėdánál a Kuršių-lagúnába torkolló folyónak két neve van: forrásától Kretingáig bezárólag Akmenė a neve, Kretingától a torkolatáig a helyi lakosok Danė vagy Dānija néven hívják (nyelvjárásban: danė, dānij), egyes írásokban és a helyi lakossághoz nem tartozók beszédében pedig a Dangė alakot használják a folyó megnevezésére. A Danė vagy Dānija nevet Egliškiai, Tolia, Valėnai, Kėkštai, Trakai, Triušeliai, Paupuliai, Vitiniai, Šimkai, Slengiai, Kibelkščiai, Raišiai, Lankučiai, Potrai és Kalotė falvainak helyi lakosai használják. Az összes itt felsorolt falu a Danė folyó két partján, Kretingától Klaipėdáig található. Ezenkívül a Danė alak Kintai, Mantvydai, Stakliškės és Suvernai (Šilutė járás) helyi lakosainak nyelvhasználatában is előfordul. Vagyis a helyi lakosok kiejtése kétséget kizáróan a Danė vagy Dānija alakot támasztja alá. Honnan ered akkor a Dangė alak? A kérdés megválaszolásához e név korábbi írásmódját is érintenünk kell. Mivel ez a folyó Litvánia nyugati részén folyik, neve viszonylag korán bekerült a németek által írt dokumentumokba. Például az 1252-es Kronike von Pruzinlant. Beilage 2 a folyó nevét így írja: Dangen, Dange; az 1256-os Chronicon Livoniae3 így írja: Dagna4; az 1454-es Die jüngere Hochmeisterchronik5 pedig így: Dangen, Dandandghen6. Az itt felsorolt, a Danė nevét használó dokumentumokat XIII–XV. századi német krónikások írták. Kétségtelen, hogy bizonyos mértékben tükrözik az akkori írásmód és kiejtés sajátosságait. Ebben az időszakban a német nyelvben a magánhangzók közötti zöngés g-t j-nek ejtették7: a Sigifrid kiejtése *Sijifrid > volt, a Sviri, megidi alakoké pedig *mejidi > meide stb. Ez a jelenség különösen az -ige-, -ege- hangkapcsolatokra volt jellemző. A németalföldi dialek- 1 A Danė alak népdalban is előfordul: Už siuntę, siunte Mane mamuzė Į Danę vandens semti... Lásd: V. Kalvaitis, Prusijos Lietuvių dainos, 190, Tilžė, 1905. 2 Scriptores rerum Prussicarum (toliau SRP), 1, 629, Leipzig, 1861. 3 SRP, 2, 40, Leipzig. 1863. 4 Itt a g és az n helycseréje feltehetőleg írási hiba. 5 SRP, 5, 146, Leipzig, 1874. 6 Vö.: Daer Danghen (ezt a magyarázatot maga a dokumentum tartalmazza). 7 Н. И. Филипцева, История немецкого языка, 169, Издат. Московского Университета, 1959. 21. Kalbotyros klausimai, III 317 A g és j kiejtése még változatosabbá vált, és mindmáig változatos maradt. Az újfelnémet korban a szó elején a g-t mindig j-ként ejtették8; a szó belsejében, magánhangzók között, a hátul képzett magánhangzók után álló g-t γ-ként, az elöl képzett magánhangzók és az l, r szonoránsok után állót pedig j-ként9. Később, a német irodalmi nyelv kialakulásakor, amikor az itt említett esetekben a j helyett ismét a g kezdett meghonosodni, a g és j kiejtése és írása a német nyelvben hosszú ideig rendkívül változatos volt, és gyakran olyan helyeken is megjelent a g, ahol korábban soha nem volt (Jahr — gar, Joseph—Gosef10). A j és g kiejtésének változásai a j és g írásának nyilvánvaló következetlenségéhez vezettek nemcsak a német, hanem néhány más nyelv írásbeliségében is. Például a porosz nyelv írott emlékeiben igen szembetűnő a j és g írásának következetlensége: Pomedien, 1405 és Pomedigen, 139611 — vö. porosz median ’erdő’; Twogarge, 133112— vö. litván yvas és porosz garian ’fa’; Kyhien 1314-ben és Kyigen, 1318 = *Kilija13; Gedilie, 1339, Gedylve, 1357 és Gedilege, Gedilige, 1387, Gedilge14; Cupieny, 1339, Kupigien, 1330 < *Kup+ij+ein15 stb. Az itt elmondottakból a német nyelv j és g hangjának kiejtéséről és írásáról világosnak kell lennie, hogy bár a XIII—XV. századi német krónikák így írtak: Dange < *Danige < Danija16 stb., a g helyett j-t ejtettek (Danje). Itt a g csupán grafikai jelenség. A német irodalmi nyelv kialakulásakor, amikor a fent említett esetekben ismét a g-t kezdték ejteni, ezért: 1. a Dange < *Danige írásmódnak a német irodalmi nyelvben g-vel kellett hangzania; 2. a helyi lakosok Dānija (kiejtése: dāņī) nevét a német irodalmi nyelvben szintén g-vel kellett írni. Mivel a Klaipėdai terület német telepesei nem egyetlen, hanem Németország különböző vidékeiről származtak, az általuk betelepített területeken nem alakulhatott ki egységes nyelvjárás, hanem különféle nyelvjárások tarka keveréke uralkodott17. A hivatalos szervek, az iskola és az egyház azonban kizárólag a német irodalmi nyelvet használták. Vagyis a minket érdeklő folyó neve hivatalosan Dange alakban íródott és hangzott. A német kiejtés, úgy látszik, a litvánok egy részére is hatott, ezért amikor a Klaipėdai területet visszacsatolták Litvániához, a folyó neve hivatalos német formájában maradt fenn, noha a helyiek csak a Dānė || Dāņija alakot ismerték. E folyónév pontatlan alakjának a litvánok körében való elterjedését elősegíthette a hasonlósága a mindenki által ismert, dang-, deng- tövű szavakkal. Igaz, első pillantásra némelyeknek úgy tűnhet, hogy a régi balti tő dang- lehetett, a mai helyi lakosok dāņī kiejtése pedig az alsónémet nyelv hatására alakult ki. Ismeretes, hogy az egykori Klaipėdai terület lakói a Pagėgiai nevet olykor Pagėgiai, Gėniškė — Jėniškė alakban ejtik, és így tovább. Az ilyen esetek azonban nem gyakoriak. Aligha lehetséges, hogy egy ilyen széles körben használt alak 8 B. M. Жирмунский, Немецкая диалектология, 569, Москва — Ленинград, 1956. 9 Ugyanott. 10 Там же, 569; 290—293. B. M. Жирмунский, История немецкого языка, 70, Москва, 1948. 11 G. Gerullis, Die altpreussischen Ortsnamen (toliau Ger. AO), 130, Berlin und Leipzig, 1922. 12 Ugyanott, 50. 13 Ugyanott, 63. 14 R. Trautmann, Die altpreussischen Personennamen (toliau Tr. APn.), 30, Göttingen, 1925. 15 Ger. AO, 76. 16 Vö. porosz Gedilye, Gedilie > Gedilege, Gedilige > Gedilge (Tr. APn. 30). 17 W. Penzlau, Die deutschen Formen der litauischen Orts— und Personennamen des Memelgebiets, 1, Halle/Saale, 1936. 318 Dãnė || Dãnija egy másik nyelv hatására alakulhatott ki. Emellett Dãnija Dange formává alakulása nem elszigetelt, kivételes tény. Köztudott, hogy a németek ősidők óta a folyó Giliją nevét is Gilgė alakban használják, a Miniją nevet pedig Mingė alakban, ám ma senkinek sem jut eszébe így nevezni őket. A legfontosabb ok azonban, amely miatt ebben az esetben nem fogadható el a dang- tő, a helybeliek dãnį kiejtése18. Ha a régebbi alak dang- lett volna, akkor a helybeliek ma is így ejtenék, mivel a g j-vé válása n után még a németalföldi német nyelvjárásban is lehetetlen, ahol a j és a g többnyire váltakozik19. Vagyis a balti alaknak Dãnė-nek vagy Dãnija-nak kell lennie20. A balti nyelvekben a Dãnė || Dãnija helynév nem egyedülálló. A dan- tövű szavak között találjuk a litván Danýs nevet is (mocsár Laukagaliai környékén, Ramygala járásban), valamint a Daniùkas nevet (tó Vainiūniškis faluban, Alizava környékén, Kupiškis járásban); továbbá a lett Dana, Danas—dīķis, Danava, Danų—markė21 stb. helyneveket. J. Endzelīns22 joggal hasonlítja ezeket a lett helyneveket a bennünket érdeklő folyónévhez, a Dãnė névhez. A dan- tőhöz vö. még a lett danava „vízmosás, úton keletkezett pocsolya, sáros hely”23. Az -ija képző a litván folyónevekben szintén meglehetősen gyakori: Ak-ija (Šaukėnai), Ašv-ija (Kaltinėnai), Gliv-ija (Kvėdar­na), Iou-ija (Plokščiai), Juod-ija (Jiez̄nas), Nõt-ija (Plateliai), Or-ija (Šakiai, Vabalninkas), Ryk-ija (Batakiai), Rūd-ija (Viduklė), Šir-ija (Meškučiai), Šatr-ija (Šaukėnai), Vilk-ija (Skaisgiris), Vižd-ija (Birštonas). A Dãnė || Dãnija változatok kapcsán meg kell jegyezni, hogy a Dãnė alak valószínűleg másodlagos, a Dãnija rövidült formája. Ilyen rövidülésre más példákat is találunk: Glivija||Glivė, Minija||Minė, Nõtija || Nõtė. 18 Vö. Minija — Mėrij. 19 Például a gegangen szóban a németalföldi német nyelvjárásban az i csak az első és a második g után válik j-vé, az n utáni g megmarad; jeiangen. 20 A dan- tő megállapításával egyáltalán nem azt akarjuk mondani, hogy a balti nyelvekben a dang- tő teljességgel lehetetlen. Mind a litván, mind a lett nyelvben vannak dang- tövű helynevek (vö. litván Dangė — folyó Nemakščiai környékén, Skaudvilė járásban; Dangaičius — folyó Krakių környékén, Kėdainiai járásban; lett Danga, Dangas-plava stb. — lásd J. Endzelīns, Latvijas PSR vietvārdi, I daļa, 1. sējums, 194, Rīgā, 1956), ebben az esetben azonban a dan- tővel van dolgunk, amelynek, mint később látni fogjuk, mind a litván, mind a lett nyelvben vannak megfelelői. Itt csupán az volt a célunk, hogy megadjuk ennek a folyónak a hiteles nevét, amelyre gyakorlati célból, de különösen a helynévkutatók számára, többször is szükség lehet. 21 J. Endzelīns, Latvijas PSR vietvārdi, I daļa, 1. sējums, 193, Rīgā, 1956. 22 Ugyanott. 23 K. Mühlenbacha Latviešu valodas vārdnīca, Rediģējis, papildinājis, turpinājis J. Endzelīns, 1, 438, Rīgā, 1923—1925. A DANĖ FOLYÓ NEVÉRŐL (DANIJA, DANGĖ) А. П. ВАНАГАС Összefoglalás A Kretingai és Klaipėda járások folyójának Dangė névalakja, amelyet manapság sokan használnak, másodlagos; német hatásra alakult ki. E folyó nevének helyes balti alakját a helyi lakosság kiejtésében találjuk: dãńi || dãńij~ Dānē || Dānija.