Plikių tarmės žodžio galo dvibalsis „-ai“

LE E -T:.-U; /V. TŲ (K-A L BO" T. Y R O 5: K L A“ U S I M A. L, HI LEER T-UNIO SS TSR. MO K SLU AKADEMI- ]JA A pliki nyelvjárás szóvégi kettőshangzója, aiti D. GARGASAITĖ Plikiai (plikė) Klaipėdától 12 km-re északkeletre fekvő település. A környék nyelvjárása a donininkai žemaitisokhoz tartozik, és területük északi sarkában helyezkedik el. Az 1959. évi dialektológiai expedíció során, amikor a plikiųi, pakamoriūi, šimkūi és šatriūi falvak nyelvjárását vizsgálták, érdekes fonetikai jelenséget figyeltek meg — a szóvégi -ai kettőshangzó -vo-vá alakulását. Az ai kettőshangzó egyhangúsodását Klaipėda és Priekulė környékének nyelvjárásában A. Becenberger már a XIX. század végén megfigyelte. Az egyhangúsodott ai kettőshangzót A. Becenberger d-vel jelöli, pl.: rankdtas,rankaités®, žėddszei „,Žiedaičiai“. A szerző e hang kiejtéséről azt mondja, hogy a d-t o-ként ejtik, és hajlik a hosszú a felé. A szerző olykor tiszta, világos o°-t hall. Ezt a kérdést R. Trautman is érinti, amikor a porosz és más balti nyelvek a: kettőshangzójáról beszél. Azt mondja, hogy a litván nyelvjárásokban a hangsúlyos diftongus ai d-vé válhat, ez pedig tovább d-vé, vö. diszkusz > dszkusz > dszkusz. R. Trautman azonban nemcsak a hangsúlyos (ddkrts), hanem a nem hangsúlyos (vdks) ai diftongus egyhangzósodására is hoz példákat. A szerző itt megjegyzi, hogy az a szabály, miszerint csak a hangsúlyos diftongusok egyhangzósodhatnak, nem szigorú“. Az ai diftongus egyhangzósodásáról Klaipėda környékének nyelvjárásában V. Fenclau is írt. Megjegyzi, hogy a klaipėdai nyelvjárás északi részén az a' < ai 2°-ként ejtődik, pl.: § mks ~ Siffikai, rd'sd" ~ Risai, vö. mar3Jj' ~ *matai?. Az ai eltérő fejlődése alapján V. Fenclau a klaipėdai nyelvjárást északira osztja, ahol ai > 2, és délire, ahol ai > a’, és megadja e jelenség izoglosszáját. Klaipėda környékének déli nyelvjárását Rufipiškė, Pėmpininkai, Švėpeliai, Lūžai, Pociai (?), Paugai, Alksniai, Eglynai és Smilgynai beszéli. Barškiai, Sudmantai, Lypkiai, Difvupiai, Leliai, Diūviečiai, Baūgštininkai, Jokšai és Šatriai az első határvidéki falvak, amelyek északi nyelvjárásban beszélnek*. 1 Előadás, amelyet 1959-ben olvastak fel a dialektológiai konferencián. 2 Lásd. A. Bezzenberger, Litauische Forschungen, 13, Gėttingen, 1882, 3 Lásd. R. Trautmann, Die altpreussischen Sprachdenkmiler, 143, Gėttingen, 1910. ¢ Lásd. W. Fenzlau, A Memel-vidék litván helyés személyneveinek német formái, 13, Halle, 1936. $,,Az izoglossza a dél-memeli és észak-memeli nyelvjárás között: 87 Plikiai, Šimkai, Pakamoriai, Šatriai az északi nyelvjárás területén találhatók. Az említett nyelvészek a kettőshangzó ai egyszótagúvá válását Klaipėda környékének nyelvjárásában nem magyarázir ták bővebben, a: nem figyelték meg az átalakulást *0. A Plikių környéki nyelvjárásban a szóvégi kettőshangzó -ai -#o-vá változik (enyhe o su színezettel ejtve) » abban az esetben, ha kemény mássalhangzó után áll, például: po bdlt46 baltai, géruo gerai, ~ matu0 matši?, A szóvégi ~ kettőshangzó ~ -a:, lágy po mássalhangzó után -e:-vé alakul, ejtése e, például: bjauré: ši" pavasari bova šalt bjauré pavasarį būvo šalta ~ šį biaūriai; grėžė: prėkuliškė gragé kalb priekuliškiai gražiai kalba. ~ A szóvégi kettőshangzó -ai-vá alakulnak -*0: 1. az -a-tövű főnevek többes számú alanyesetében, pl. : £ri's bėržuo ~ tris beržai, pėnki siū'nuo ~ penki sūnai, plvdni rišbud ~ ploni riibai. 2. „az -a-tövű névmási ir névszók többes számú eszközhatásu rozói esetében, pl.: tus Vaistuds: manė gėrkli rėk patépi vos su vaistbs mūnie ~ „az én torkomat kell bekenni su azokkal a gyógyszsu erekkel; naguds: kap, a su nagvos imsi mint, ~ ar su karmokkal veszed; pu párnák: feküdj, pu feküdj ~ párnákopo n. Valószínűleg az analógia miatt -ai a szó végén néha - -“o”-vá alakul ir po a lágy mássalhangzóé, ha mellette kettőshangzót tartalmazó szó áll -a: a po kemény mássalhangzóé, pl.: su pėnikuos, su kėtūtuos : su pėnikuos vežėmuos i kėrūtuos 105 ūrkininkuo miešlus pūrdi'mu0 vėštę ~ su öt szekérrir el, négy [szekérrel], a gazdák a trágyát a parlagra hordták „pūdymui“ vežti. 3. o-kamieniy įvardžių ir vardažodžių vienaskaitos naudininke, pvz.: švės+0; vėšėmos aš ės krudvus pi" miėneša švėsu0 ~ aš esū vežimūs krévusi py „prie“ ménesio švičėsai; 0 rankud: kas mana 6 rūnkud kas tai ~ mano rafikai; mérgud pasaki-su 6 mėrgud0 : aš 6 ~ aš pasakysu „pasakysiu“ tdi mefgai. 4. o-kamienės veiksmažodžių esamojo laiko II asm. formoje, pvz.: sakdr tu kan mané saku6 ~ ką tu manie sakdi; dérbu6; kan tu vakdr vėsd déné dérbu6 ~ kj tu vakar visą di€na dirbai; bovud kor ; bov#d tu kul buvai. ~ tu 5. Prieveiksmiuose, padarytuose iš a-kamienių būdvardžių, pvz.: gér«s, v46keškuo mubku gėruo vubkeskné : aš ~ aš méku gerai vokiskai; balruo ; liliji bali ži'd lilija s baltai ~ žyda „„Virágzik““; négérvd: Š manė ~ nėgėrud mūnie negerai ,,nekem rossz“. Az anyag azt mutatja, hogy a szóvégi diftongus -ai átalakulása -*o A Plikiai nyelvjárásban ne morfológiai, o fonetikai jelenség, mivel az átalakulás általában a beszéd különböző részeiben, meghatározott fonetikai helyzetben, mégpedig kemény mássalhangzó után megy végbe. Általában a žemaitisi diftongusok ai ir ei hajlamosak monoftongizálódni. Mindazonáltal úgy vélhetjük, hogy a diftongusok monoftongizációja nem régi. ai ir ei Mažvydas katekizmusában Das Siidmemeler Litvánul még beszélnek in Rumpischken, Neuhof, Schweppeln, Schuscheiken - Jahn, Podszeit - Stankus, Paugen, Bajohr-Mitzko, Eglienen és Schmillgienen. A másikon Az első képviselői a észak-memeli nyelvjárásnak a helységek Barschken, Sudmanten-Trusch, Liebken, Clausmiihlen, Lėllen, Dinwethen, Baugskorallen, Gr. Jagschen és Schattern®, lásd Ugyanott, 16. 6 Hasonló átírást használnak į J. Aleksandravičiusét. Lásd J. Aleksandravičius, A hangsúly és a ir hanglejtés a kretingai nyelvjárásban, — Lietuvių kalbotyros klausimai, 1, 97 — 106, Vilnius» 1957. A rövid i, « magánhangzók nyílásának jelölése a következő szerint történik: V. Fenclau, vö. W, Fenzlau, i. m., szinte nincs. 29 —37, 88 jo Feltételezhető, hogy ez az egybeolvadás később, már po Mažvydas korában kezdett kialakulni?. A Plikiai nyelvjárás szóvégi kettőshangzójának -ai monoftongizációja valószínűleg tovább haladt, mint máshol Žemaitijában. Kezdetben az ai monoftongizálódott, és af helyett ar-t kezdtek ejteni. Ezután az a' d-vé alakulhatott, vö. a Klaipėda környékén (Kaiklininkai, Melnragė) az a és o közötti átmeneti hangot, pl.: vd'ks ~ vaikas (V. Fenclau jelölésében 9°: Boks ~ vaikas®), amely az a o-vá alakulásának félig végbement folyamatát mutatja. Ezután az o magánhangzó kissé kettőshangzóvá válhatott, akárcsak a Plikiai nyelvjárás többi hangsúlyos szóvégi o-ja, pl.: dnuds ~ ands, dn40 ~ and, šaktoms ~ šakėms „ágakkal“. Érdemes megjegyezni, hogy a szó tövében lévő a: sorsa más: itt az ai ritkán monoftongizálódik, pl.: ddkta ~ daikto. Általában érintetlen marad, pl.: kerdditis ~ kerdéitis „pásztorfiúcska“, paiks ~ paikas „ostoba“, vaikėlis ~ vaikélis. A szó tövében az ei a Plikiai-nyelvjárásban gyakrabban válik egyhangzóssá, mint az ai, pl.: rék ~ reikia, éf ~ eiti, patékte ~ patéigti „elmesélni“, léd ~ léida „engedi“, bár véizu ~ véizu „Nézek“. Így a Plikiai-nyelvjárás szóvégi -ai kettőshangzója hosszabb fejlődési utat járt be, mint a szótőbeli ai, mivel a szóvégi -ai ebben a nyelvjárásban, akárcsak más žemaitisi nyelvjárásokban, korábban szabályosan egyhangzóssá vált. Fel kell tételezni, hogy a szóvégi -ai ilyen -*0 átalakulása nem régi jelenség. Ezzel szemben a -ai kettőshangzó további változásának eredménye, amely nagy valószínűséggel már Mažvydas korát követően ment végbe. A -ai kettőshangzó fejlődése a Plakiai nyelvjárásban III. A. A Plakiai nyelvjárás elterjedési területe 12 km-re északkeletre található Klaipėda városától. Šio posakio. NpUHALJIENKHT K HapeuHiO JKEMaiToB IOHHHHHKOB. 1959 m. dialektologinės ekspedicijos metu Šilų apylinkėse buvo pastebėtas įdomus reiškinys — galūninio lietuvių kalbos dvibalsio -ai kaita į -“o. B Hauase cratbu Jaércs 0630p JinTepaTypbi mo tomy Bompocy (A. BeuenGeprep, P. Tpayrman, B. ®ennnay). Išliau pateikiami atvejai, kai žodžio gale esantis -ai gali virsti į -“o. Šis pokytis vyksta visose žodžio dalyse, kai -ai eina po kietojo priebalsio (išskyrus analogijos atvejį). Straipsnio autoriai daro išvadą, kad tai ne morfologinis, o fonetinis reiškinys. -ai virtimo į -“o procesas tikriausiai yra toks: žodžio gale esantis -ai monoftongizuojamas (ai > ar). [lasbuie a" B JaHHOM I'OBOpe H3MEHHJI7 Zr. J. Senkus, Pirmosios lietuviškos knygos tarmė. —Lietuvių kalbotyros klausimai, 1, 73, Vilnius, 8 1957. Žr, W. Fenzlau, min. veik., 13. 89 i Fo he KĄ