Mišrieji dvigarsiai „am“, „an“, „em“, „en“ ir balsiai „ą“, „ę“ K. Širvydo raštuose

LIETUVIŲ KALBOS GRAMATINĖ SANDARA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA VEGYES KETTŐSHANGZÓK am, an, em, en ÉS AZ ą, ę MAGÁNHANGZÓK K. ŠIRVYDAS ÍRÁSAIBAN K. MORKŪNAS K. Širvydas – a régi litván írásbeliség egyik legjelesebb képviselője – pontos származási helye nem ismert. Ezt főként azokból a nyelvjárási sajátosságokból próbálják kikövetkeztetni, amelyek írásaiban, a kétrészes prédikációgyűjteményben („Punktuose sakymų”) és az első litván szótárban („Dictionarium trium linguarum”) meglehetősen nagy számban találhatók. Ezért érthető, mennyire fontos írásainak minden egyes nyelvjárási sajátosságát tisztázni, és különösen annak földrajzi elterjedését meghatározni (vagyis megállapítani, hogy a mai litván nyelvjárásokban hol fordul elő). A nyelvészek már régen megfigyelték, hogy a két említett, XVII. századi litván nyelvemlék számos nyelvjárási sajátossága a keleti aukštaitis nyelvjárásra jellemző. Ezenkívül a um, un, im, in vegyes kettőshangzók és az u, i magánhangzók az am, an, em, en, illetve az ą, ę helyén azt mutatják, hogy a nyelvemlékek szerzője a keleti aukštaitis nyelvjárás azon részéből származott, ahol az úgynevezett p u n t i n i n k a i nyelvjárást beszélik. Vö. K. Širvydas írásainak szavait és alakjait: umžinas1 SP I 78, SD² I 96, 192, III 477, krumta SP I 269, pakumpes SP I 108, sumtis SD I 190, III 102, 470; unglis SD I 189, III 468, dungus SP I 7, duntis SD I 183, 205, III 513, nemundagus SD I 96, III 204, kunkley „kanklės” SP II 57, punčiu SP I 38, tūkius [=tunkus] SP II 5, zunduo SP I 72, 110, SD I 55, 90, busiunčios SP II 36, szaukiučio [=szaukiunčio] SP I 69, werkiunčias SP I 42; pimpe SD I 17; apdingimas SD I 110(2×), byndras SP I 27, tyngwa SP I 51, nindre SP I 43, II 163; drusus SD I 20, 170, III 412, gružtas SP I 271, SD I 177, III 429, kusnis SP I 271, musto SP I 50, busius „busiąs” SP I 75, darus „darąs” SD I 97, III 21, 39, egyes szám tárgyeset gatu SD I 22, 60, 93, III 48, egyes szám eszközhatározó eset kaktu SD I 18, kadu SP I 39; apigrįžiu SD I 213, kisd amas SP I 23, numiris SP I 10, pakietys SP I 53, suszaty SP I 330, egyes szám birtokos eset manis SP I 9, egyes szám tárgyeset meity SP I 58, su galiby SP I 15, kokiamy SP I 42, raszty3 SP I 13. 1 Širvydas írásaiban néhány grafémát módosítottak: ∫ helyett s-t írnak, β helyett sz-t, a ž hangot jelölő több graféma helyett pedig egyetlen betűt, a ž-t. 2 Az illusztrációs anyagot K. P a l k a l k a „Konstantino Širvydo žodyno „Dictionarium trium linguarum“ lietuviškų žodžių registro” című munkájából gyűjtöttük (LTSR MA Lietuvių kalbos ir literatūros institutas, 1964, gépirat). 3 K. Širvydas írásainak többes számú inessivusi végződésének magánhangzójáról (-e, ritkán -i) lásd: „Lietuvių kalbos morfologinė sandara ir jos raida”, Vilnius, 1964, 145. o. skk. 139 Mindazonáltal mind a „Punktuose sakymų”-ban, mind a szótárban találhatók olyan szavak és alakok, amelyekben am, an, em, en; ą (a), ę (e) fordul elő. Az utóbbi eseteket gyakran nem K. Sirvydas nyelvjárásának, hanem más nyelvjárások vagy az akkoriban formálódni kezdő irodalmi nyelv tényeinek tekintik. Minden esetben helyes-e ez a megközelítés? Egy másik kérdés is felmerül: a „Punktų sakymų” mindkét részében és a szótár valamennyi kiadásában egyforma gyakorisággal találhatók-e olyan esetek, amelyekben a vegyes kettőshangzók am, an, em, en, illetve a ą, ę magánhangzók szerepelnek? Hiszen a „Punktų sakymų” II. részének, valamint a K. Sirvydas halála után megjelent három szótárkiadásnak az előkészítésében kisebb-nagyobb mértékben mások is közreműködtek4. E kérdésekre pontosabb választ adhat valamennyi olyan eset statisztikája, amelyben az említett kettőshangzók és magánhangzók előfordulnak, valamint a K. Sirvydas írásaira jellemző egyedi adatok összevetése a mai keleti aukštaitis nyelvjárások megfelelő adataival5. K. Sirvydas írásainak am, an, em, en tartalmú szavait és alakjait először két csoportra lehet osztani: 1) azokra, amelyekben ezek a kettőshangzók következetesen megtalálhatók a „Punktų sakymų” mindkét részében és a szótár valamennyi kiadásában; 2) azokra, amelyekben az am, an, em, en következetlenül fordul elő, rendszerint a „Punktų sakymų” egyik részében, illetve nem a szótár minden kiadásában. Olyan szavak és alakok nem fordulnak elő, amelyek következetesen tartalmaznák az ą, ę magánhangzókat. 1. Néhány esetben következetesen am, an, em, en fordul elő. a) em, en található azoknak az igéknek a főnévi igenevében és származékaiban, amelyek jelen idejében vagy egyszerű múlt idejében, esetleg mindkét említett időalakban ezek a kettőshangzók felbomlanak: az első elem egy szótag, a második pedig egy másik szótag részévé válik. Ilyen em, en szerepel K. Sirvydas írásainak következő szavaiban és alakjaiban: paremti SP II 98, paremt SP II 98, iremti SP I 343, II 65, pasiremti SP II 97(2×), pasirėtu [=pasirėmtu] SP II 97, paremtas SD III 488, paremta SP II 98; iszsemti SP I 277, iszsemt SP I 209, SD III 494, Sembite SP I 214, sem tu SP I 209, ne yszsemtu SP I 209, ižsemtas SP II 212, neižsemtas SD I 97; aptemti SD III 523, sutems SP I 331; attremt SP I 158, ižtremt SP II 56, 61, atatremdawo SP II 58, ižtremtas SP II 56, ižtrėtas [=ižtremtas] SP II 69, isz t remtas SD III 496, ižtrėta [=ižtremta] SP II 138, többes szám alanyeset ižtremti SP I 254; ižwems SP I 382; nugabent SP II 87, neižgabentu SD III 3; nopgierdentas „be nem hirdetett” SD III 208; giwenti SP I 174, 244, giwent SP I 17, 44, 72—73, 353, II 27, 228, pagiwent SD III 323, pragiwėt [=pragiwent] SD III 359, giwendawo SP I 254, giwens SP I 244, 311(2×), 360, giwensime SP II 241; giwentu SP I 154, 206, 207, II 241, 4 Vö. K. Pakalka, Iš K. Sirvydo „Dictionarium trium linguarum“ žodyno istorijos, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, t. 3, Vilnius, 1960, p. 277 tt.; K. П а к а л к а, Первый литовский словарь, автореф. дисс., Вильнюс, 1964, p. 4 tt. 5 Azokat a legfontosabb eseteket, amelyekben K. Sirvydas írásaiban az am, an, em, en, valamint az ą, ę előfordul, F. Specht már megállapította, és az ilyen kettőshangzókat, illetve magánhangzókat tartalmazó szavak és alakok egy részét is lajstromozta. Lásd: Sirwyds Punktay sakimu (Punkty kazań), Teil I: 1629, Teil II: 1644, litauisch und polnisch mit kurzer grammatischer Einleitung herausgegeben von Dr. Franz Specht, Göttingen, 1929, p. 14*—16*. E tanulmány különösen K. Sirvydas írásainak azon következetlenségeire kívánt rámutatni, amelyekre magukban a keleti aukštaitis nyelvjárásokban találhatunk magyarázatot. 140 giwendamas SP I 137, 149, II 17, 47, 49, giwendama SP I 94, giwendami SP I 284, giwentoias SD I 103, III, 239, 271, giwėtojas [= giwentoias] SD III 115, giwentoio SD III 371, egyes számú alanyeset. giwentoiu SP I 152, II 72, giwendoiey SP I 125, II 100, 154, 241, SD III 60; pasenstu6 SD III 479. A vegyes kettőshangzók em, en az ilyen típusú alakokban is előfordulnak, amelyek szintén a keleti aukštaitiai nyelvjárás alapjára épülő, 1605-ös anonim katekizmusban találhatók: isztręmtiey AK 59; giwent AK 100, 101, Giwéndamas7 AK 30. K. Širvydas írásaiban nagyon kevés az olyan szó vagy alak, amelyben az em, en helyett im, in állna. Ezek jelen idejű alakok: sinstu (1 — sajtóhiba t helyett) SD III 422, sinstu SD V 352, timsta SD I 81, 83, III 36, 171, ażutímsta SD III 515; a határozói igenév: sutímstunt SD III 171; a lemti ige származékai: netymtas SD I 27, 36, 39, 91, III 77, többes számú alanyeset netymti SP I 125, netymtiby „sorscsapás” SP I 114. A mai keleti aukštaitiai nyelvjárásokban az említett em, en ejtése változó. A nyelvjárásterület teljes nyugati peremén, nagyjából a Saločiai—Pasvalys—Panevėžys—Ukmergė—Širvintos vonalig, ezek változatlanul megőrződtek; így itt a következőképpen ejtik: rēmti, rēndavo, rēms, rēnk, pārėmtas; sēmt, sēmsit, sēnkit, sēmdamas, pasēmtas; tēmt, tēmsta, tēms, gyvėnt, gyvėndavo, gyvėns, gyvėnk, gyvėntum (gyvėntum), gyvėndamas, gyvėntojas; sēnt, sēnsta, pasēns, pasēnk, sēndamas. A puntininkai nyelvjárás beszélői közül így ejtik ezeket a Siesikai, Ukmergė, Pabaiskas, Gelvonai és Musninkai környékének lakói. A puntininkai nyelvjárás területének nagy részén (akárcsak a keleti dzūkai nyelvjárás teljes területén) az említett kettőshangzók, az em, en im, in hanggá alakulnak: sīmt, sīmsit (sīmsta), sīmkit, sīmdamas, pasīmtas; tīmt, tīmsta, tīms; gyvīnt, gyvīndavo, gyvīns, gyvīnk, gyvīntum, gyvīndamas, gyvīntojas (Karsakiškis, Vabalninkas, Salamiestis, Kamajai, Kuktiškės, Tauragnai); rīmt, rīmdavo, rīms, rīnk, pārīmtas. (Vabalninkas8). A „Punktay sakymų” és a „Dictionarium trium linguarum” leírt típusú alakjaiban a vegyes em, en kettőshangzókat kétségtelenül e kiadványok szerzője anyanyelvjárásának sajátosságaként kell tekintenünk. Mivel ezekben a kiadványokban im, in hangot tartalmazó alakok is előfordulnak (igaz, in csak a szótár későbbi kiadásaiban), feltételezhető, hogy K. Širvydas származási helye nem lehetett messze az említett em, en im, in hanggá alakulásának izoglosszájától. Földrajzi szempontból ez az izoglossza K. Širvydas korában és napjainkban természetesen valamelyest eltérő vonalon húzódhatott. b) az an kötőszó jelentése: „hogy”, amelyet a mai litván nyelvjárásokban szinte egyáltalán nem használnak, K. Širvydas „Punktai sakymų” című művében azonban elég sokszor előfordul (I — 141, II — 92). Csak e könyv II. részében szerepel kétszer az említett kötőszó un: idūt [= idunt] 29, idunt 47 alakban. A szótárban így szerepel: an: idant III 1, 3, idāt [= idant] III 3. A „Punktai sakymų”-ban valamivel ritkább a köt- 6 F. Špecht ehhez a csoporthoz sorolja a ben „legalább” szót is, SP I 65, pen [a szövegben: pan] „úgyszintén” SP II 186 (lásd az idézett művet, 15* o.). 7 Lásd még ben AK 87(₂×). 8 Más keleti aukštaitiai nyelvjárásokban a remti helyett leggyakrabban a spirti „támasztékot tenni” jelentésű igét használják. Hasonlóképpen a senti igét is sok helyen felváltotta az újabb senėti származék, vagy az eiti senyn. 141 …tukus adant (I — 24, II — 72), amelyben az an mindenütt un-ná alakult (adunt); an csak egyszer fordul elő nála (Adant II 29). c) am, an, em, en nem litván eredetű tulajdonnevekben és köznevekben: lampa „lámpa” SD III 92, 148, lampas SP I 228, SD III 304, Lampas SP I 228 (₂×), lampomis SP I 227; Samsonas SP II 10, 256 (₂×); adamantu „gyémántot” SP I 381; Alexandrios SP II 102; Andrieius SP II 104, Andrieiaus SP II 107, Andrieium SP II 107; Angelu SP I 32, Angelay SP II 1, Angelamus SP II 1; Anglia SP I 345, Anglios SD III 119; elefantas „elefánt” SD III 409, elefanto SP I 184; ewangelia SP I (₅₁×), II (₂₆×), Ewangelista SP I 126, 133, II 61, 73, Ewāgelista [=Ewangelista] SP II 234, Ewangelistas SP I 225; inflantay „Livónia” SD III 90, inflantčikas „Livónia lakosa” SD III 89, inflancikas SD IV 62; kanclieria SD I 51, kancelaria SD III 94, kanclierius SD I 51, III 95, egyes számú birtokos esetű kanclerious SD III 168, kanclerios SD IV 110, kancleriste SD III 95 (csak: padkunclerius SD III 308); Kastantinam ieste „Konstantinápoly” SD III 27; koriandras „egy növényfaj, koriander” SD III 121; mātelis [=mantelis] „köpeny” SD III 298, mantelu SD III 298; Niderlantay „Németalföld” SD III 200; paganku „egyes számú hímnemű: pogány” SP I 232; pantaplia „cipő” SD I 119, pantaflos SD III 284, pantaflinikas SD III 284; adwentas SD III 1, Aduento SP I 1, 32, 69, 122; Amen SP II 224; diamentas SD I 20, diamento SD I 20; elefanto SD III 409 (₂×), 410; elementu SP I 62; fundamentas SD I 40, III 77, fundumentu SD I 40; instrumentas SD III 39, 109, 144, instrumentay SP I 29, instrumentu SP I 96 (₂×), instrumentus SP II 163, instrumentays SP I 337; kalendarius SD I 50, kalendorius SD III 92; Klemės [=Klemens] SP II 212; mentelelis „kis köpeny” SD III 298; momentu SP I 134; referendorius SD III 375; sakramentas SD III 15, 397, sakramento SD III 179, 371, SP I (₄₃×), II (₄₃×); talentas SP I 51, SD III 440, talentu SP I 51, talentus SP I 51, talentaus SP I 51; testamentas SD III 443, testamento SP I 74, 156, 197, 224, II 208, SD III 60, 123, 443, Testamēto [=Testamento] SP II 131, testāmēto [=testāmento] SD III 12, testamentu SP I 73, SD III 63, 99, 443, testamenti SP I 216 (₂×), Testamenti SP II 209, Testamenty SP II 23, Testamēti [=Testamenti] SP II 5, testamenty SD III 526, testamentadaris SD III 443. A régebbi jövevényszavak (szláv jövevényszavak) žemčiūgas ir lenčiūgas (lenčiūgas) alakjaiban az em, en kettőshangzók im, in (vagy un) hanggá alakultak: žimčiugay SP I 354, žimčiugu SP I 29, 186, 189 (₂×), 354, žimčiugus SP I 85, 291, žimčiugays SP I 186, 366, žimčiugais SP I 217, žimčiugieli SP I 187; lynčiugu SP I 38, lynčiugus SP I 38, lynčiugays SP I 39, 127, linčiugays SP I 161, tynčiugays SP I 363, II 70, tunčiugays SP I 374, tynčiuguosna SP I 373. Ez alól kivétel a žemčiuguose forma SP II 179. Az an helyett un-t tartalmaz az attuncawoi szlavizmus is SD III 254. d) Másodlagos eredetű kettőshangzók: am, an (ezek a mai keleti aukštaitiai nyelvjárásokban is megvannak), például: egyes számú részes eset kaltam SP I 10, kitam SP I 12, pačiam SP I 1; többes számú részes eset kiettuwaems SP I 105, tarnams SP I 214; pamažam „fokozatosan” SP II 64; man SP I 112 (₂×), 120, 195, mān SP I 194, man SP II 142 53, 108; egyes számú tárgyeset aran SP I 26, Ežeran SP II 42, kitan SP I 11, kunan SP I 88. 2. Egyes szavakban vagy alakokban következetlenül gyakrabban fordul elő az am, an, en, nagyon ritkán pedig az ą, ę. a) Az olyan an, en vegyes kettőshangzók helyett, amelyek második eleme a jelen idő tövének betoldott hangja, K. Sirvydo írásaiban rendszerint un, in található: apiunku „apanku” SD III 264; iszkuneku SD I 22, III 47; pripruntu SD I 87, 90, 151₍₂ₓ₎, 152, papruntu SD III 190, supruntingauys SP I 16; runda SP I 39, 208₍₂ₓ₎, 308, II 44, 73, 100, 106, 209, 210, SD I 90, rundasi SP I 12, 28, 81 stb.; susztumpu [<*sušlampu] SD I 83, szlumpu SD III 178₍₂ₓ₎; tumpa [<*tanpa] SP I 25, 89, 107, 108 stb., tumpi SP I 102, tumpu SD I 34, 174, III 20, 31 stb.; ginda SP I 95, II 7, gindaus SP I 80; tinka „jut” SP I 322, netinka SD I 93, III 217, 398 stb. Néhány ilyen típusú alak azonban az an, en kettőshangzókkal is előfordul: suprantus SD III 52 (vö.: suprat „suprantus” SD III 317, supratus SD IV 221), randasi SP I 128, iszrandu SD III 109; giendunčieys SP II 207, patenka SP II 178. Itt említendők továbbá a szalu SD I 216, suszalu SD I 77, perszalu SD IV 247 alakok is, amelyek a gyakoribb szutu SD I 77, 215, suszutu SD I 209, III 155, szuta SP II 63 mellett fordulnak elő. A mai keleti aukštaitiai nyelvjárásokban az említett típusú an és en alakok sorsa eltérő: az en (gėnda, prasmeńga) hangot úgy tűnik, minden keleti aukštaitiai kiejti, az an (supranta, raũnda)-t viszont főként e nyelvjárások területének nyugati peremén. A puntininkai nyelvjáráscsoportból ezt az an-t leginkább Siesikai, Ukmergė, Pabaiskas, Gelvonai és Musninkai környékén őrizték meg. A puntininkai terület szinte egész fennmaradó részén suprũnta, ruũnda ejtést használnak, más igék hasonló alakjainak kiejtése azonban itt is változó, vö.: šlùmpa (Karsakiškis, Kuktiškės, Tauragnai), ažũnka (Kamajai, Tauragnai) és šlãmpa (Vabalninkas, Salamiestis, Skapiškis⁹), užãńka¹⁰ (Karsakiškis, Vabalninkas, Salamiestis, Skapiškis). Így K. Sirvydo származási helyének a mai nyelvjárási adatok alapján történő lokalizálásakor a fent bemutatott alakok közül csak a (su)prasti, rasti igék jelen idejű alakjaira támaszkodhatunk nagyobb biztonsággal. Ezeket a „Punktay sakymu” és a „Dictionarium trium linguarum” megfelelő alakjaival összevetve arra következtethetünk, hogy e kiadványok szerzőjének szülőhelye azon övezet peremén feküdt, ahol a suprũnta, ruũnda ejtés használatos. b) A „Punktay sakymu” mindkét részében és a szótárban az en meglehetősen gyakran szerepel a šventas szóban és e tő valamennyi származékában. K. Sirvydo írásainak különböző részeiben azonban az említett tő en kettőshangzós szavai nem fordulnak elő egyforma gyakorisággal: némelyik- ⁹ Skapiškisben olykor a šlùmpa. alakot is mondják. ¹⁰ Ez a változatosság más alakok hatására is kialakulhatott: a jelen idejű tő u vagy i hangját a és e magánhangzó válthatta fel (vagy az a, e az n betoldás előtt egyes helyeken egyszerűen megőrződött), olyan alakok mintájára, mint: šlapti, šlapo; gesti, gėdo. Az is lehetséges továbbá, hogy a betoldott n hang nem minden nyelvjárásban és nem minden ige jelen idejű alakjaiban jelent meg egy időben, vö. nusėnka (Karsakiškis, Vabalninkas, Kamajai), nusańka (Salamiestis, Skapiškis, Tauragnai) és nūsaka (Kuktiškės). 143 Egyes oldalakon több fordul elő belőlük, másokon kevesebb, vagy egyáltalán nem fordulnak elő. Ez különösen a „Punktų sakymų”¹¹ esetében szembetűnő. Az említett gyökér en a szótárban is többször előfordul (sżwentarius I 15, sżwentuiu I 78, sżwentay III 429), de jóval gyakoribb az in (ssżwyntorius III 36, sżwyntas I 177, III 297, 333 stb.). A ṡwes- gyököt tartalmazó alakok száma csekély; az e magánhangzó csak a sżwesta SD I 39 alakban szerepel, minden más alakban pedig i (paṡwisto SP I 147, paṡwistas SP I 156, sżwystu SP I 277, Sżwisk SP II 71, sżwystas SD III 483). c) A „Punktų sakymų” I. részében szinte nincs több olyan szó és alak, amelyben következetlenül am, an, em, en, ą, ę szerepel (ebből a részből csak a tanko 16 és a Kadag 96 maradt említetlenül, a gyakoribb kadung alak helyett; SP I 147, 287 stb.); a szótárban is csak kevés ilyen fordul elő: amžiu III 422, kampas IV 215, samditiniai III 90, tamsokus III 360, dantu III 46, dantims III 104, kandziuotas III 178, tankas III 63, nekątringas [=nekantringas] I 24, nožusimerkienčiu III 242, pusantras I 152, ižengimas III 473, wogte „vogtė” III 127, 455. A „Punktų sakymų” II. részében valamivel több ilyen szó és alak található: amžinu 36, amžiney 168, amžino 178, amžinos 180, 181, 188, amžinoy 189, amžiu 204; egyes számú adessivus: iamp 132 (vö. iumpi SP I 30, 62, iump SP I 172 stb.); apitamsėmis 142, patamsoy 142, tamsibessa 243; tampidamies 179; brangiu 176, 207, brangibes 213; dāgaus [=dangaus] 178; kantribes 169; attankisiu 179(₂×), attankitume 182, attankit 183; prabangiey 75, prabangi 175, prabangiu 176; egyes számú genitivus: randu 141, rando 168; ranku 183; surantitu 219, surantitas 220; Wando 189(₃×), wandeni 188, 189, wandeniu 189, wādenio [=wandenio] 190; žandu 74; ižžandasi 141; su ia 143; nessag [<nesang] 248; ne bėdrautumite [=ne bendrautumite] 168; užudenktu 18, apsidentumite 175, apdenktumime 182, apdengiete 182, apdengieme 182; niopkenčia 142; a nendres 99, niendri 166, niandri 166, 199; prirenhamia 172; nutrekimu [=nutrenkimu] 34; nužengėči [=nužengianči] „nužengianči” 70, užženге 243; ne prytankt 171, pasitankie 183; stankṡti 179; egyes számú illativus (?): draugie 31, 60, 64 (lehet egyes számú inessivus is: draugė < draugėje12). 11 A könyv I. részének csaknem feléig (a 174. oldalig) a gyökér azon szavai és alakjai, amelyekből közel 90 van, kizárólag in-t (švint-) tartalmaznak, a 174. oldaltól pedig in-t (40 esetben) és en-t (76 esetben) egyaránt. Az in-t és en-t tartalmazó alakok az oldalakon a következőképpen oszlanak meg (a normál szedésű szám azt az oldalt jelöli, amelyen švint- alak szerepel, a félkövér szám pedig azt, amelyen švent- alak): 174, 175, 177(₄×), 178, 178(₂×), 179, 179, 180(₂×), 181(₂×), 183, 189(₃×), 190, 192, 194, 195, 198(₂×), 199, 200, 203, 203, 205(₃×), 208, 210, 212, 213, 221, 222, 226, 227, 231, 232(₄×), 233, 239, 242, 251, 251(₂×), 252, 256, 268, 275, 278, 280(₃×), 284(₂×), 287, 288, 289, 290(₂×), 292, 299(₂×), 300, 301, 301, 302(₂×), 305(₂×), 307(₂×), 309, 313, 314(₂×), 315, 320, 323, 326, 329, 331, 333, 336, 337, 337(₂×), 341, 342, 344(₄×), 344, 346, 347(₂×), 352, 354, 354, 364(₂×), 365, 367(₂×), 368, 369(₂×), 374, 376; a „Punktų sakymų” II. részében (in-nel 108, en-nel 73): 1, 5, 6, 8, 9, 10, 11(₂×), 13, 14, 15, 17(₂×), 18, 19, 19, 20, 24(₂×), 25, 28(₃×), 29, 30, 32, 33, 34, 34, 35, 36, 38, 39, 40, 42, 47, 53(₃×), 55(₂×), 58, 71, 72, 73, 74, 75, 77(₂×), 78, 81, 81, 83, 84, 84, 85, 87, 89 90, 91, 92, 93(₆×), 98, 102, 111(₃×), 112(₃×), 113, 114(₂×), 115(₅×), 116, 117(₃×), 119, 121, 128, 129, 131(₃×), 132, 134(₂×), 136, 141, 142, 148(₂×), 149(₂×), 151(₃×), 155, 156, 157, 160, 161, 162(₃×), 164, 167, 170(₂×), 172(₂×), 176(₃×), 177(₂×), 178, 179, 181(₂×), 183, 189(₃×), 190(₄×), 191(₂×), 197(₂×), 198(₂×), 199, 200, 201, 202(₂×), 207, 208, 209(₂×), 211, 212(₂×), 213(₂×), 214(₂×), 215, 216, 219, 220, 223, 228, 229, 229, 231, 239(₃×), 241(₂×), 243, 245, 251(₂×), 252, 253, 254, 255, 258. 12 Vö. Širvyds Punktay sakimu (Punktų kazan), 16*. o. 144 Érdekes, hogy az említett alakok, akárcsak a en-t tartalmazó, švent- gyökű alakok, nem egyforma gyakorisággal fordulnak elő a könyv egészében. Sorrendben a „Punktų sakymų” II. részének következő oldalain találhatók: 18, 34, 36, 70(2×), 74, 75, 99, 132, 141(2×), 142(3×), 143, 166(2×), 168(3×), 169, 171, 172, 175(2×), 176(2×), 178(2×), 179(4×), 180, 181, 182(4×), 183(3×), 188(2×), 189(6×), 190, 199, 204, 207, 213, 219, 220, 243(2×), 248. Amint látható, a legtöbb ilyen alak a 166–190. oldalon fordul elő (25 oldalon található a „Punktų sakymų” II. részében előforduló összes ilyen alak 3/5-e). A K. Širvydas írásaiban előforduló am, an, em, en vegyes kettőshangzók, valamint az ą(a), ę(e) magánhangzók áttekintése, különösen néhány statisztikai adat, a következő következtetések levonását teszi lehetővé: 1. A másodlagos eredetű am, an kettőshangzókon kívül (pl. egyes számú dativus: kitam, egyes számú illativus: kitan), amelyek más keleti aukštaitiai nyelvjárásokban is megvannak, K. Širvydas anyanyelvjárásának jelenségei közé sorolandók az em, en hangkapcsolatok is a semti, gyventi típusú igék alakjaiban. Ez utóbbi alakok, valamint a runda, suprunta alakok összevetése a mai keleti aukštaitiai puntininkai megfelelő alakjaival bizonyos adatokat szolgáltat K. Širvydas származási helyének további magyarázatához és pontosításához. 2. Az egyéb esetekben előforduló am, an, em, en; ą(a), ę(e) bizonyos mértékig megmutatják, milyen hatást gyakorolt K. Širvydasra a korabeli litván irodalmi nyelv kialakulása, más nyelvjárások és egyéb tényezők. Érdekes, hogy a „Punktų sakymų” I. részében, valamint a szótár I. kiadásában ezeket a kettőshangzókat következetesen csak más nyelvekből származó tulajdonnevek és köznevek, az an kettőshangzót tartalmazó idant kötőszó, valamint az en kettőshangzót tartalmazó, meglehetősen gyakori švent- származékok használják. A K. Širvydas halála után megjelent későbbi szótárkiadásokban, különösen pedig a „Punktų sakymų” II. részében több olyan szó és alak fordul elő, amelyben következetlenül jelennek meg az említett kettőshangzók és magánhangzók. Ez arra enged következtetni, hogy ezeknek a kettőshangzóknak és magánhangzóknak a megjelenéséhez leginkább más litvániai vidékekről származó későbbi kiadók és szerkesztők járultak hozzá. AZ „am”, „an”, „em”, „en” DIFTONGUSKAPCSOLATOK ÉS AZ „ą”, „ę” MAGÁNHANGZÓK am, an, em, en ÉS A MAGÁNHANGZÓK ą, ę K. ŠIRVYDAS ÍRÁSBELI EMLÉKEIBEN К. МОРКУНАС Összefoglalás A XVII. századi litván nyelv két írásos emlékének — a „Punktay sakimu”-nak és a „Dictionarium trium linguarum”-nak — fontos nyelvjárási sajátosságai az um, un, im, in diftonguskapcsolatok és az u, i magánhangzók, amelyeket az am, an, em, en; ą, ę helyett használnak. Ez a sajátosság arra utal, hogy az említett emlékek szerzője, K. Širvydas, az úgynevezett punktininkai nyelvjárás képviselője volt (K. Širvydas születési helyéről egyelőre nincs pontosabb adat). Bizonyos esetekben azonban K. Širvydasnál is előfordulnak az am, an, em, en diftonguskapcsolatok és az ą(a), ę(e) magánhangzók. Különös figyelmet érdemel az em, en az olyan igék alakjaiban, mint a semti ’meríteni’ és a gyventi ’élni’, amelyeket a képviselői 10. Lietuvių kalbos gramatinė sandara 145 a modern punktininkai nyelvjárásban kétféleképpen ejtenek: sėmt, gyvėnt (Šešukai, Ukmergė, Pabaiskas, Galvonai és Musninkai környékén), illetve simt, gyvint (a punktininkai nyelvjárás egész fennmaradó területén). Mivel K. Širvydasnál a timsta (<temsta) ’alkonyodik’ alak is ismert, feltételezhető, hogy anyanyelvjárása területileg határos volt egy olyan nyelvjárással, amelyben az adott igék alakjaiban az em, en helyett im, in hangzott. Érdekes, hogy az em, en diftonguskapcsolatok az ilyen típusú alakokban az 1605-ös névtelen katekizmusban is megmaradnak, amely szintén kelet-aukštait nyelvjárásban íródott. Ezenkívül K. Širvydasnál az am, an, em, en diftonguskapcsolatok más esetekben is szabályosan előfordulnak, mégpedig: a) an az idant kötőszóban; b) am, an, em, en idegen eredetű szavakban, például: lampa, talertas; c) másodlagos (későbbi eredetű) am, an, például: kitam ’másiknak’, egyes számú illativusban kitan. Az en diftongikus hangkapcsolat nagyon gyakran előfordul a šventas szóban és más, azonos tövű szavakban („Punktay sakimu” I. részében körülbelül 130 alakban szerepel az in, 76-ban pedig az en; a II. részben: 108-ban az in, 73-ban az en). Más, önálló szavak és alakok azonban az am, an, em, en és az ą(a), ę(e) hangkapcsolatokkal valamivel gyakrabban csak a „Punktay sakimu” második részében, valamint a „Dictionarium trium linguarum” harmadik–ötödik kiadásában fordulnak elő. Ez azzal magyarázható, hogy az említett kiadások K. Širvydas halála utáni nyomdai előkészítésében más személyek, más nyelvjárások képviselői is részt vettek.