Mišrieji dvigarsiai „am“, „an“, „em“, „en“ ir balsiai „ą“, „ę“ K. Širvydo raštuose

LITVÁN NYELV NYELVTANI SZERKEZET LIE T "UV O $'T'SR TUDOMÁNYOK A K A DE M T J. A VEGYES KETTŐSHANGZÓK am, an, em, en IR MAGÁNHANGZÓK 4, ¢ K. SIRVYDAS ÍRÁSAIBAN K. MORKUNAS K. Sirvydas — egyik A régi litván írásbeliség egyik legjelentősebb — képviselőjének pontos származási helye ismeretlen. Feltehetően ji főként iš nyelvjárási sajátosságokról van szó, amelyek közül nem kevés jo megtalálható a — két részből álló prédikációgyűjtemény („Punktuose sakymų”) írásaiban, ir valamint az első litván nyelvi szótárban („Dictionarium trium linguarum”). Ezért to érthető, mennyire fontos az írások minden egyes jo nyelvjárási sajátosságának ir tisztázása, ją különösen lokalizálása (elterjedésének meghatározása a mai litván nyelvjárásokban). A nyelvészek már régóta megfigyelték, hogy mindkét említett XVII. századi a. litván nyelvemlék számos nyelvjárási sajátossága a keleti aukštaičiai nyelvjárásokra jellemző. Be így a um, un, im kevert kettőshangzók, in ir magánhangzók u, i az am, an, em helyett, en ir Ą, g arra utal, hogy az tų emlékművek szerzője annak a iš kelet-aukštaitiai területnek a szülötte volt, ahol az úgynevezett puntininkai nyelvjárást beszélik. Vö. K. Širvydas írásainak ir szóalakjai: vmzinas' SP 1 78, SD? I 96, 192, III krumta 477, pakumpes SP I 269, SP I 108, sumtis SD I 190, III 102, 470; vnglis SD I 189, III dantis 468, SP I 7, SD I 183, 205, III bekandis 513, SD I 96, III 204, kunkliey „kanklės“ SP II 57, punéiu SP 1 38, tikius [=tunkius] SP II 5, vanduo SP I 72, 110, SD I 55, 90, busiunéios SP II 36, szaukiūčio [=szaukiuncio] SP I 69, werkiuncias SP I 42; pimpe SD I 17; apdingimas SD I 1104), byndras SP 1 27, {yngwa SP I 51, nindre SP I 43, II 163; drusus SD I 20, 170, III 412, gruztas SP 1 271, SD I 177, III kusnis 429, SP 1 271, musto SP 1 50, busius „būsiąs“ SP I 75, darus ,,daras“ SD I 97, III 21, 39, egyes szám gal. gatu SD I 22, 60, 93, III. egy. 48, in. kaktu SD I 18, kadu SP I 39; visszafoSD I 213, rdulva, behatolva SP 1 23, meghalt SP I 10, felkelő SP I 53, szárító SP I 330, egyes szám birtokos eset én SP I 9, egyes szám részes eset szerető SP I 58, su többes szám részes esete SP I 15, milyen SP 1 42, írásban® SP I 13. ! Sirvydas írásaiban egyes grafémák megváltoztak: helyett / írva s, helyett 8 — sz, több, o mássalhangzót jelölő graféma helyett ž, egyet írva — 2. * az illusztráló anyagot gyűjtötte iš K. Pakalkas „Konstantinas Sirvydas szótárának, a „Dictionarium trium linguarum” litván szavak jegyzékének” (LTSZR MA Litván Nyelvés Irodalmi Intézet, 1964, gépirat). * Sirvydas K. írásainak többes számú inessivusi végződésének magánhangzójáról (-e, ritkán -i) lásd „A litván nyelv morfológiai szerkezete és ir fejlődése“, Vilnius, 1964, p. 145 stb. 139 Mindazonáltal mind a „Punktuose sakymų”-ben, mind a szótárban találhatók am, an, em, en végződésű szavak és alakok is; ą (a), ę (e). Az utóbbi eseteket gyakran nem K. Širvydas nyelvjárása, hanem más nyelvjárások, illetve az akkoriban formálódni kezdő irodalmi nyelv tényeinek tekintik. Minden esetben helyes ez a felfogás? Felmerül egy másik kérdés is: vajon a „Punktų sakymų” mindkét részében és a szótár valamennyi kiadásában egyforma gyakorisággal fordulnak-e elő azok az esetek, amelyekben az am, an, em, en vegyes diftongusok és az ą, g magánhangzók szerepelnek? Hiszen a „Punkty sakymų” II. részének, valamint a K. Širvydas halála után megjelent három szótárkiadásnak az elkészítésében kisebb-nagyobb mértékben más emberek is részt vettek*. Az ezekre a kérdésekre vonatkozó pontosabb választ az említett diftongusok és magánhangzók előfordulási eseteinek statisztikája, valamint a K. Širvydas írásaira jellemző egyes tényeknek a mai keleti aukštaitisi nyelvjárások megfelelő adataival való összevetése adhatja meg“. K. Širvydas írásainak am, an, em, en hangkapcsolatokat tartalmazó szavait és alakjait először két csoportra lehet osztani: 1) amelyekben ezek a diftongusok következetesen megtalálhatók a „Punktų sakymų” mindkét részében és a szótár valamennyi kiadásában, 2) amelyekben az am, an, em, en nem következetesen fordul elő, rendszerint a „Punktų sakymų” egyik részében, nem pedig a szótár valamennyi kiadásában. Olyan szavak és alakok, amelyek következetesen gq, e hangokat tartalmaznának, nem fordulnak elő. Il. Az am, an, em, en több esetben következetesen fordul elő. a) Az em, en azoknak az igéknek a főnévi igenevében és származékaiban található meg, amelyek jelen vagy egyszerű múlt idejében, illetve mindkét említett időben ezek a diftongusok felbomlanak, vagyis az első elem egy szótag összetételébe, a második pedig egy másikéba kerül. Ilyen em, en hangokat tartalmaznak K. Širvydas írásainak következő szavai és alakjai: paremti SP 11 98, paremt SP II 98, iremtu SP 1 343, II 65, pasiremtu SP II 975+), pasirétu [= pasiremtu] SP II 97, paremtas SD III 488, paremta SP II 98; iszsemti SP I 277, iszsemt SP I 209, SD III 494, Semkite SP I 214, semtu SP I 209, ne yszsemtu SP I 209, ižsemtas SP II 212, neižsemtas SD I 97; aptemti SD III 523, sutems SP 1 331; attremt SP I 158, ižtremt SP II 56, 61, atatremdawo SP II 58, ižtremtas SP II 56, ižtrėtas [=iztremtas] SP II 69, isztremtas SD III 496, iziréta [=iztremta] SP II 138, dgs. vns. ižtremti SP 1 254; ižwems SP 1 382; nugaben? SP II 87, neižgabentu SD III 3; nopgierdentas „neapskelbtas“ SD III 208; giwenti SP I 174, 244, giwent SP I 17, 44, 72—73, 353, II 27, 228, pagiwent SD III 323, pragiwėt [=pragiwent] SD III 359, giwendawo SP I 254, giwens SP I 244, 311, 360, giwensime SP II 241; giwentu SP I 154, 206, 207, II 241, * Vö. K. Pakalka, Iš K. Širvydo „Dietionarium trium linguarum“ žodyno istorijos, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, t. 3, Vilnius, 1960, p. 277 tt. ; K. ITakaaxka, IlepBbihA JiKTOBCKHA CJIOBADpb, aBTOped. auce., Bausrbuioc, 1964, p. 4 tt. 5 Azokat a legfontosabb eseteket, amelyekben az am, an, em, en és az ą, g K. Širvydas írásaiban előfordulnak, valamint az e kettőshangzókat és magánhangzókat tartalmazó szavak és alakok egy részét F. Specht is megállapította és nyilvántartásba vette, lásd. Sirwyds Punktay sakimu (Punkty kazan), I. rész: 1629, II. rész: 1644, litván és lengyel nyelven, rövid nyelvtani bevezetéssel kiadta Dr. Franz Specht, Göttingen, 1929, 14*—16*. o. Ebben a cikkben különösen fel akartuk hívni a figyelmet K. Širvydas írásainak azon következetlenségeire, amelyek igazolását magukban a kelet-aukštaitisi nyelvjárásokban lehet megtalálni. 140 élve SP I 137, 149, II 17, 47, 49, élve SP I 94, élve SP I 284, élő SD I 103, III, 239, 271, élő [=élő] SD III élő 115, SD III egyes 371, szám jön. giwentoiu SP I 152, IH 72, giwentoiey SP I 125, II 100, 154, 241, SD III múlt 60; idejű SD III 479. A vegyes diftongusokat, az en em-et, tartalmazza a keleti aukštaičiai nyelvjárás alapjára írt névtelen katekizmusban is megtalálható típusú alakok: isztremtiėy gut. ir to type form 1605 m. AK 59; gyvenő AK 100, 101, Élve" AK 30. Az ilyen típusú szóalakoar k, amelyekben az em helyett en im, in áll, Širvydas írásaibK. an nagyon ritkák. Ezek a jelen idejű sinstu alakjai (I — nyomdahiba a helyett f) SD III sinstu 422, SD V 352, timsta SD I 81, 83, III 36, 171, elhallgat SD III. igenév: 515; sutimstunt SD A III. ige lemti 171; származékai: nelymtas SD I 27, 36, 39, 91, III. többes 77, szám névszói eset nem homályosodni SP 1 125, netymtiby „szerencsétlenséget” SP I 114. A mai keleti aukštaičių nyelvjárásban a fenti em-eket eltérően en ejtik. E nyelvjárások területének egész nyugati peremén, körülbelül a Saločiai—Pasvalys—Panevėžys—Ukmergė— Širvintos vonalig, épen megőrizték őket; így itt ezt ejtik: remti, remdavo, rems, remk, paremtas; sėmt, sėmsit, sėmkit, sémdamas, pasémtas; tėmt, tėmsta, tems: gyvėnt, gyvėndavo, gyvefis, gyvėnk, gyvėntum (gyventum), gyvėndamas, gyvėntojas; sėnt, sėnsta, pasefis, pasénk, sėndamas. Iš a puntininkai így ejtik Siesikų, Ukmergės, Pabaisko, Gelvonų és Musninkų környékének lakói. A puntininkai nyelvjárási terület nagy részén (mint a ir keleti dzūkai nyelvjárási terület egészén) az említett en em į kettőshangzók im-re, az in pedig in-re változik: simt, simsit (simsta), simkit, simdamas, pasimtas; timt, timsta, tims; gyvint, gyvindavo, gyviūs, gyvink, gyvintum, gyvindamas, gyvintojas (Karsakiškis, Vabalninkas, Salamiestis, Kamajai, Kuktiškės, Tauragnai); rimt, rimdavo, rims, rimk, parimtas. (Vabalninkas- ?®). „Punktų sakymų“ ir ,A „Dictionarium trium linguarum®” vegyes diftongusai az em, az en ismertetett típusú alakokban, be véleményem szerint, a ty kiadványok szerzőjének anyanyelvi nyelvjárásának sajátosságaként tekintendők. Mivel ezekben a kiadványokban ir előfordul egy-egy im alak is su (igaz, in su in csak a szótár későbbi kiadásaiban), Širvydas K. származási helye, úgy vélhetjük, a fent említett em → im izoglosszához közel lehetett. en į in Földrajzi szempontta ból a K. Širvydas által lakott ir területen az izoglossza természetesen ir némileg eltérhetett. b) an az idant kötőszót tartalmazza, amelyet a mai litván nyelvjárásokban szinte egyáltalán nem használnak, Širvydas azonban K. A „Punktuose sakymų”-ban meglehetősen sokszor fordul elő (I — 141, II — 92). Csak e könyv részében II az említett kötőszó du alakja un: idūt su [=idunt] 29, idunt A 47. Szótárban an: idant su III 1, 3, idat [=idant] III 3. Valamivel ritkább A „Punktuose sakymų” kifejezésben található a jung5. Ehhez a csoporthoz F. Specht a ben „bent” SP I 65, pen [a szövegben: pan] alakot is hozzárendeli. „t.p.” SP II 186 (lásd a hivatkozott művet, 15%.). 7 Vö. valamint ben AK 87 (2×). A többi kelet-felvidéki nyelvjárásban a remti helyett többnyire a spirti „támasztékot tenni” igét használják. Hasonlóképpen a senti igét sok helyen felváltotta az újabb senėti képzett ige vagy az eiti senyn junginys. 141 tukas adant (I —24, II —72), amelyben az an mindenütt un-ná változott (adunt); és neki csak egyszer van (Adant II 29). c) am, an, em, en nem litván eredetű tulajdonnevekben és köznevekben: lampa „lámpa“ SD III 92, 148, lampas SP 1228, SD III 304, Lampas SP I 228 4x), lampomis SP I 227; Samsonas SP II 10, 256 x; adamantu „gyémántot“ SP I 381; Alexandrios SP II 102; Andrieius SP II 104, Andrietaus SP II 107, Andrieium SP 11 107; Angetu SP I 32, Angetay SP II 1, Angetamus SP II 1; Anglia SP I 345, Anglios SD III 119; eleJantas „elefánt“ SD III 409, elefanto SP I 184; ewangelia SP I six) II ex) Ewangelista SP I 126, 133, II 61, 73, Ewagelista [=Ewangelista] SP II 234, Ewangelistas SP I 225; inflantay „Livónia“ SD III 90, inftančikas „livóniai lakos“ SD III 89, inflancikas SD IV 62; kanclieriia SD 1 51, kancelaria SD III 94, kanclierius SD I 51, III 95, egyes szám, ragozási alakja kanclerious SD III 168, kanclerios SD IV 110, kancleriste SD III 95 (csak: padkunclerius SD III 308); Kastantinamieste „Konstantinápoly“ SD III 27; koriandras „ilyen növény, koriander“ SD III 121; matelis [=mantelis] „köpeny“ SD III 298, mantelu SD III 298; Niderlantay „Németalföld“ SD III 200; paganku „egyes szám, férfinem, pagone“ SP I 232; pantaplia „cipő“ SD I 119, pantaflos SD III 284, pantaflinikas SD 111 284; adwentas SD III 1, Aduento SP I 1, 32, 69, 122; Amen SP II 224; diamentas SD I 20, diamento SD I 20; elefanto SD III 409 2x,,410; elementu SP 1 62; fundamentas SD I 40, III 77, fundumentu SD I 40; instrumentas SD III 39, 109, 144, instrumentay SP 1 29, instrumentu SP 1 96 6ax,, instrumentus SP II 163, instrumentays SP I 337; kalendarius SD I 50, kalendorius SD III 92; Klemės [= Klemens] SP II 212; mentelelis „köpenyecske“ SD III 298; momentu SP 1 134; referendorius SD III 375; sakramentas SD III 15, 397, sakramento SD III 179, 371, SP I 43x), lus); talentas SP I 51, SD III 440, talentu SP I 51, talentus SP I 51, talentays SP I 51; testamentas SD HI 443, testamento SP 1 74, 156, 197, 224, II 208, SD III 60, 123, 443, Testamėto [= Testamento] SP II 131, testūmėto [=testamento] SD III 12, testamentu SP 1 73, SD III 63, 99, 443, testamenti SP 1 216 3x), Testamenti SP IT 209, Testamenty SP II 23, Testaméti [=Testamenti] SP II 5, testamenty SD III 526, testamentadaris SD III 443. A régebbi jövevényszavakban (szlavizmusokban) a žemčiūgas és lenciugas (lenciigas) em, en kettőshangzói im, in (vagy un) hangkapcsolatokká fejlődtek: žimčiugay SP I 354, ziméiugu SP I 29, 186, 189 (ax), 354, žimčiugus SP I 85, 291, ziméiugays SP I 186, 366, ziméiugais SP I 217, žimčiugieli SP I 187; lynciugu SP 1 38, {ynciugus SP I 38, tynciugays SP I 39, 127, linc¢iugays SP I 161, tynéiugays SP I 363, II 70, žunčiugays SP 1 374, tynéiuguosna SP I 373. Itt kivételt képez a žemčiuguose SP II 179 forma. Az an helyett un található az attuncawoiu SD 111 254 szlavizmusban. d) Szekunder eredetű am, an kettőshangzók (ezek a mai keleti aukštaitis nyelvjárásokban is megtalálhatók), pl.: egyes szám haszn. kaftam SP 1 10, kitam SP I 12, pačiam SP I 1; többes szám haszn. kiettuwams SP I 105, tarnams SP I 214; pamažam „pamažu“ SP II 64; man SP 1 112 gx), 120, 195, man SP I 194, man SP II kunan 142 53, 108; egyes szám rövidítés aran SP I 26, Ežeran SP II 42, kitan SP I 11, SP I 88. 2. Az egyes szavakban következetar lenül, a formákban gyakrabban ko fordul elő az an, en, nagyon ritkán — ą, g. a) Azoknak az an, en vegyes diftongusoknak a helyén, amelyeknek — második eleme a jelen idő tövének K. betoldása, Širvydas írásaiban rendszerint un, in áll: apiunku „apanku“ SD III 264; iszkunku SD 1 22, III 47; pripruntu SD I 87, 90, 1510x), 152, papruntu SD III 190, supruntingays SP I 16; runda SP 1 39, 208(2x,, 308, II 44, 73, 100, 106, 209, 210, SD I 90, rundasi kt. SP I 12, 28, 81 ir ; susztumpu [<*su$lanpu] SD 1 83, sztumpu SD III tumpa 1786.,; [<*tanpa] SP 1 25, 89, 107, 108 ir stb., tumpi SP I 102, tumpu SD I 34, 174, III 20, 31 ir stb. ; védelem SP I 95, II 7, védelmeket SP I 80; illik a SP I 322, „tenka” nem illik SD I 93, III 217, 398 ir stb. Azonban több to típusforma is van ir su az an, en kettőshangzókkal: suprantus SD III 52 (greta: suprat’ ,suprantus® SD III 317, supratus SD IV 221), randasi SP I 128, iszrandu SD III 109: gienduncieys SP II 207, patenka SP 11 178. Taip pat čia minėtinos formos ir szalu SD I 216, suszalu SD I 77, perszalu SD IV 247, esančios greta dažnesniy: szufu SD I 77, 215, suszufu SD I 209, III szuta 155, SP II 63. A jelenlegi kelet-aukštaitis nyelvjárásokban az említett típusú alakok an ir en fennmaradása nem egységes: en a (gefda, prasmefga) alakokat, úgy tűnik, minden kelet-aukštaitis ejti, o an a (supraita, raida) — alakokat pedig ty főként a nyelvjárási terület nyugati szélén. Iš A šį an puntininkai nyelvjárást főként a Siesikai, Ukmergė, Pabaiskas, Gelvonys és Musninkai környékén őrizték meg épségben.}]} распис sexvideo行 玩彩神争霸 irresponsive? (we need output only json; malformed final? Need correct.)] } } taakku] } 天天彩票怎么. 天天彩 Wait. Need provide valid only. local. geschniegelt. End. ] } } 大发快三计划. I need final JSON proper.}] } } oqaatig. Need no weird. The previous final already sent? Actually compose final now. Ensure Hungarian accents. Need translate suszufu unknown preserve. III szuta preserve. A puntininkų terület szinte egész fennmaradó részén suprufita, ruūnda ejtést használnak, más igék hasonló fortarimas ejtése mų azonban itt ir változó, vö.: šiumpa (Karsakiškis, Kuktiškės, Tauragnai), ažufika (Kamajai, Tauragnai) és šlampa (Vabalninkas, Salamiestis, Skapiškis*), užafika'* (Karsakiškis, Vabalninkas, Salamiestis, Skapiškis). Így K. Širvydas származási helyét a mai nyelvjárások adatai alapján lokalizálva, a fent közölt formák közül megbízhatóbban csak a (su)prasti, rasti igék jelen idejű alakjaira támaszkodhatunk. Ezeket a „Punktų sakymų” és a „Dictionarium trium linguarum” megfelelő alakjaival összevetve feltételezhetjük, hogy e kiadványok szerzőjének szülőhelye azon zóna peremén volt, ahol a supruiita, rufida ejtés használatos. b) A „Punktų sakymų” mindkét részében és a szótárban az en meglehetősen gyakran fordul elő a šventas szóban és e gyök valamennyi más származékában. K. Širvydas azonban nem minden írásában fordulnak elő egyenletesen az említett gyök en kettőshangzót tartalmazó szavai: néha ku9 Skapiškisről azt is mondják, hogy šlumpa. 10 Ez az egyenetlenség más alakok hatására is kialakulhatott: a jelen idejű tő 4 vagy i magánhangzóját az a és e magánhangzók válthatták fel (vagy az a, e a betoldott n előtt egyes helyeken egyszerűen megmaradt) az olyan alakok mintájára, mint: šlapti, šlapo; gesti, gedo. Ezenkívül lehetséges, hogy nem minden nyelvjárásban és nem minden ige jelen idejű alakjában jelent meg egy időben a betoldott n, vö. nuseika (Karsakiškis, Vabalninkas, Kamajai), nusanka (Salamiestis, Skapiškis, Tauragnai) és nūsaka (Kuktiškės). 143 egyes oldalakon jų több van, másokon o kevesebb, néhol pedig — egyáltalán ar nem fordul elő. Ez különösen nyilvánvaló a „Punktuose sakymų“"" című en műben. Az említett gyökér ir többször is szerepel a szótárban (szwentarius 1 15, szwentuiu 1 78, szwentay 111 429), azonban sokkal gyakrabban — in (sszwyntorius III 36, szwyntas I 177, III 297, 333 ir stb. ). A formák su töve: szwęsyra kevés; magánhangzója e csak a szwesta alaknak van, az SD I 39, o összes többi — i (paszwisto SP I 147, paszwistas SP I 156, szwystu SP I 277, Szwisk SP 11 71, szwysias SD III 483). c) További szóalakok, ir amelyek következetlenül am, an, em, en elemeket tartalmaznak; ą, e, A „Punktų I sakymų” részben szinte egyáltalán nincs (ebből a részből csak a tanko említése maradt ki 16 ir A kadag a 96 gyakoribb kadung alak helyett SP I 147, 287 ir stb.); ritkán jų fordul elő ir a szótárban: amžiu III kampas 422, samditiniay IV 215, III sötét 90, 111 360, fog 111 46, harapós a 111 104, fogaknak 111 178, funk 111 63, étvágytalan [=türelmetlen] I 24, nožusimerkienčiu 111 242, másfél 1 152, belépés 111 473, wogte „vogtė“ III 127, 455. Valamivel több ilyen szóalak van ir A „Punktų IL sakymų” részben: 36, amžinu 168, amžiney 178, amžino 180, 181, 188, amžinos 189, amžinoy 204: amžiu egyes szám ad. iamp 132 (mellette: iumpi SP I 30, 62, iump SP I 172 ir stb.); apitamsemis 142, patamsoy 142, tamsibessa 243; tampidamies 179; brangiu 176, 207, brangibes 213; dagaus [= dangaus] 178; kantribes 169; attankisiu 179), attankitume 182, atlankit 183; prabangiey 75, prabangi 175, prabangiu 176; vns. kb. randu 141, rando 168; ranku 183; surantitu 219, surantitas 220; Wando 189sx), wandeni 188, 189, wandeniu 189, wadenio [=wandenio] 190; Zandu 74; iz2andasi 141; su ia 143; nessag [<nesang] 248; ne bedrautumite [=ne bendrautumite] 168; vzudenktu 18, apsidenktumite apdenktumime 175, apdengiete 182, apdengieme 182, niopkenčia 182; 142: i nendres 99, niendri 166, niandri 166, 199; prirenkamia 172; nutrekimu [=nutrenkimu] 34; nuzengeci [=alászállót] A 70, „nužengiantį” 243; ne szót a 171, prylankt 183; pasilankie 179; stanksti vns. fölé írta. jn. (?) barátnőben 31, 60, 64 (lehet vns. hely. barátnő < barátnőben'*). i! A könyv e részének csaknem a feléig I (addig p. 174) azok a tőszóalakok, ir amelyek közel vannak hozzá, 90, csak in (švint-), o től p. 174 van ir in (40), ir en (76). A különböző alakok az su in ir en oldalakon a következőképpen helyezkednek el (a normál betűtípusú szám azt az oldalt jelöli, amelyen a švintsu alak o található, a félkövér betűtíp- — usú szám azt az oldalt jelöli, su amelyen a šventalak található); 174, 175, 177%), 178, 17862x), 179, 179, 18062x), 181@x), 183, 189(3x), 190, 192, 194, 195, 198(2x), 199, 200, 203, 203, 205%), 208, 210, 212, 213, 221, 222, 226, 227, 231, 2324x), 233, 239, 242, 251, 251Gx), 252, 256, 268, 275, 278, 28063x), 284(2x), 287, 288, 289, 290), 292, 2995), 300, 301, 301, 302(2x), 305(2x), 307. x), 309, 313, 314), 315, 320, 323, 326, 329, 331, 333, 336, 337, 337(.x), 341, 342, 344(,x), 344, 346, 347.) 352, 354, 354, 364(,x), 365, 367+), 368, 369), 374, 376, „A mondatok pontjai“ ,II. részben (val vel in — 108, su en — 73): 1, 5, 6, 8, 9, 10, 11x), 13, 14, 15, 17x), 18, 19, 19, 20, 24¢x), 25, 28x), 29, 30, 32, 33, 34, 34, 35, 36, 38, 39, 40. 42, 47, 53s), 5562x), 58, 71, 72, 73, 74, 75, Tax), 78, 81, 81, 83, 84, 84, 85, 87, 89 90, 91, 92, 93(x), 98, 102, Mix), 12x), 113, 11d x), 115%), 116, 117%), 119, 121, 128, 129, 131%), 132, 134(2x), 136, 141, 142, 148(, x), 1493 x), 151(3x), 155, 156, 157, 160, 161, 162(5x), 164, 167, 170(x), 172), 1760: x), 177 x), 178, 179, 18162x), 183, 189ax), 190ux), 191@x), 19762x), 198@x), 199, 200, 201, x), 202: 207, 208, 209 x), 212ax), 211, 213@x), 2l4ex), 215, 216, 219, 220, 223, 228, 229, 229, 231, 239 x), 2412 x), 243, 245, 251, x), 252, 253, 254, 255, 258. 2 Plg. Sirwyds Punktay sakimu (Punkty kazan), 16. o*. 144 Érdekes, hogy az említett formák, akárcsak a ir šventsu en tőben található ne formák, az egész könyvben egyformán gyakoriak. Sorrendben ezek a következő „Punksakytų mų” rész II oldalain találhatók: 18, 34, 36, T0ax, 74, 75, 99, 132, 141ax), 14253x>, 143, 16665, 168), 169, 171, 172, 1750x, 176(2x), 178x» 179459, 180, 181, 18244), 18334), 188245, 189), 190, 199, 204, 207, 213, 219, 220, 243 2x), Amint 248. látható, a legtöbb ilyen forma p. 166—190 (25 az oldalakban található */s az összes, az adott típusba tartozó formának, amelyek a „Punktų II sakymų” részben találhatók). — “= K. A Širvydas írásaiban előforduló am, an, em vegyes kettőshangzók, valamint a g(a), e(e) magánhangzók áttekintése, különösen egyes statisztikai adatok, lehetővé teszi a következő következtetések levonását: a másodlagos eredetű am, (pl. egyes számú. en ir ]}isen_(eof)- ()} Nzo's ашықәсary, ir I. Be an haszn. másiknak, egyes szám ill. amelyekkel a többi keleti aukštaitis ir nyelvjárás rendelkezik, Širvydas szülőnyelvjárK. ásának tényeiként szintén az em, valamint a semti, gyventi típusú igék alakjaiban előforduló em en tekintendők. Az utóbbi formák, mint például a ir runda, suprunta alakok, összevetése a su mai keleti aukštaitis puntininkų megfelelő alakjaival bizonyos adatokat szolgáltat Širvydas származási helyének K. további magyarázatához és pontosításáir hoz. 2. A más esetekben előforduló am, an, em, en: g(a), e(e) bizonyos mértékben megmutatják, milyen hatással volt Širvydasra a korabeli formálódó litván irodalmi nyelv, a többi nyelvjárás és egyéb tényezők. K. to ir Érdekes, hogy a tų „PunksakI ymų” o részben, valamint a ir szótár I kiadásában ezeket a kettőshangzókat következetesen csak más nyelvek tulajdonir és köznevei, az idant an kötőszó kettőshair ngzója, en valamint a šventvediniai gyök kettőshangzója tartalmazza meglehetősen gyakran. Širvydo po K. mirtis išėjusių kituose žodyno leidimuose ypač ir „Punktų sakymų“ II dalyje pasitaiko daugiau žodžių ir formų, nenuosekliai turinčių minėtuosius dvigarsius ir balsius. Tai leidžia manyti, kad čia prie dvigarsių balsių atsiradimo tų daugiausia ir prisidėjo vėlesni leidėjai redaktoriai, kilę iš kitų ir iš Lietuvos vietų. AMETOHTHUECKHE COUETAHHS am, an, em, en Vi TJIACHbIE 4, ¢ B MTUCBbMEHHBIX MAMATHUKAX K. LIMPBUIACA K. MOPKYHAC Pesiome Baxnofi JinasiekTHOjį 0COGEHHOCTHIO ABYX MHChbMEHHBIX MAMSTHHKOB JHTOBCKOTO S13bIka XVII B. — ,Punktay sakimu“ wu ,Dictionarium trium linguarum“ — siBasiorcs nugTOHFHYECKHE CcOYeTaHHsi um, un, im, in nu raacHble U, i, ynorpe6iseMble BMecTO am, an, em, en; ą, g. dra 0cOGEHHOCTh CBH/IETEJIbCTBYeT O TOM, YTO aBTOP YKa3aHHBIX NMaMSTHHKOB K. IllupBunac Guin npeacTaBHTENeM TAK HA3LIBAGMOTO MYHTHHHHKCKOTO JHAJeKTa (6osee TOUHLIX cBenenHit O MecTe poxaenus K. Illupsunaca nora Her). Ojinako B HEKOTOPBIX cayuasix JKĖOTOHTHUeCKHe COYETAHHS Am, an, em, en H rJAacHble ą(a), g(e) serpewaorcs H y K. Illnpsugaca. Oco6oro BHHMAHHs 3acJyXKHBAIOT em, en B (Gopmax raaronos TtHma semti «yepnaTh», gyventi «xurb>, KOTOpble NpeACTaBHTENASIMH 10. Lietuvių kalbos gramatinė sandara 145 COBPEMEHHOro MyHTHHHHKCKOrO /HaJieKTa NPOH3HOCATCH ABOAKO: Sėmi, pyvėnt (B oKpecTHocTax Cecukaii, Ykmsipre, Ila6aiickac, TanBonai, Mycuuukait) wn simf, gyvint (ma Bceit OCTaJbHON TEPPUTOPHH NYHTHHHHCKOro auaJsekra- ). Mivel K. Širvinasz ismerteti, hogy a tő végén álló magánhangzó (tő) „váltakozik”, feltételezhető, hogy a tőhangzó területi határa egybeesett azzal a tővel, amelyben az adott igék alakjaiban em, en helyett im, in hangzott. A fent említett, indoeurópai eredetű összetételek ebben a típusú alakban fennmaradnak az 1605-ben keletkezett, szintén kelet-aukštaitis nyelvjárásban írt anonim katekizmusban is. Ezenkívül az im, in, em, en hangkapcsolatok K. Širvinasznál törvényszerűen más esetekben is előfordulnak, mégpedig: a) in az idant szóban; b) im, in, em, en idegen eredetű szavakban, például: lampa, talentas; B) szekunder (másodlagos eredetű) alakok, pl. Ritam „a másiknak”, illatívusz egyes szám. 4. Rifan. Az in hangkapcsolat igen gyakran fordul elő a Šventas szóban és más, ugyanilyen gyökerű szavakban (a „Punktay sakimu“ I. részében hozzávetőlegesen 130 alak tartalmaz in-t és 76 —en-t; a II. részben: 108 —in, 73 —en). A sakima „u“ és a „t“ pontban, valamint a „c“ és „s“ grafémákban, illetve a „am, an, em, en“ szótagokban csak a második részben, a „g(a), g(e)“ pedig több helyen fordul elő: a harmadik — ötödik változatban, a „Punktay sakimu“ és a „Dictionarium trium linguarum- ®“ című művekben. Ez azzal magyarázható, hogy a jelzett kiadványok nyomtatásra való előkészítésében K. Širvinas mellett más személyek — különbözőVOROV.