Dėl žemaičių „mun-“ ir „num-“

LIETUVIŲ KALBOS GRAMATIKOS TYRINĖJIMAI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A ŽEMAIKIAI mun- és num- B. VANAGIENĖ ir V. VITKAUSKAS A žemaitiai a személyes névmás aš közvetett eseteiben és a numas „ház” szó tövében u magánhangzó található (nyelvjárási alakok: o, ū). Így az aš névmás egyes számú paradigmája a következő: 1. az északi (dounininkai) nyelvjárások Judrėnai Mósėdis Kretingà1 aš aš aš mō·nes mō·nes mō·nes mōnẹi mōnẹi mō·n | mōnẹi mōnẹ mūni mōni mōnẹ·m mōnẹ·m mōnẹ·m mōnie mōnie mōnie 2. déli (dūnininkai) nyelvjárások Kuršėnai Vainutas Viduklė aš aš aš mūnī·s mōnes mīnes mūn mō·n || mōnī· muon2 mūnị monẹ muni mūnịm monẹ·m mūnịm mūnie monie mūnie 3. nyugati (donininkus) nyelvjárások3 1 J. Aleksandravičius, A kretingai nyelvjárás névmása, „Kalbotyra“, 10. köt., 121. o. mūon < mūn, mert a Viduklė és Nemakščiai nyelvjárásokban il, im, in, ir, ul, um, un, ur > iel, iem, ien, ier, uol, uom, uon, uor. 3 Néhány nyugati žemaitai nyelvjárásban ma a mun- tővel rendelkező alakok használatosak (lásd Lietuvių kalbos gramatika, 1. köt., Vilnius, 1965, 647. o.), de valószínűleg a korábban ott elterjedt, nyugat-aukštaitai nyelvjárásban íródott vallásos irodalomból kerültek oda. Azt, hogy a nyugati žemaitai nyelvjárásokban régebben mun- tövű alakokat használtak, a Karklė és Rusnė nyelvjárásokról közölt paradigmáink, valamint másutt feljegyzett egyedi példák mutatják, vö.: atpjā'uk mūnē vėsa (duonos) kā'mpa; mūni sakī'k, uo as tēvi Rmč; ē'k so mūnē·m, pariodī·so Sg; āna mūni ozī·ika gerō Krg; mūni, mūna Sausg alviai, Šilutės raj., mūn Šilininkai, Šilutės raj. stb. Hogy az egyházi irodalmi nyelv egyik alakja hatással lehet a tájnyelvi szavak kiejtésére, azt a déli és az északi žemaitai nyelvjárások nagy részében irodalmiasult diegs || diēvas || dievas szó mutatja, amelyet az alábbiak mellett használnak: sūdrų, dī·valau, dī·val·čau Krš, sōdėję, diēvola'č'au, pūondėnė Lk, Trš, dēivāla'u Jdr, Ms. A nyugati žemaitai nyelvjárásokban használt és ma is használatos mun- tőről lásd J. Lebedys, V. Urbutis, Du žemaitiški XVIII a. vidurio tekstai, „Baltistica“, IV (2), 1968, 301. o. 14* 211 Kārklė4én? mọn mọnė? — Rùsnė én mùnės mùn || mùne mùnį mung·m — A žemaitai nyelvjárásokban is u van a tő magánhangzójaként: a) a birtokos névmás māno, vö.: mūna Grd, Klm, Krš, Skdv, Šauk, Vdk, Žgč; mòna Kārklė⁵, NmŠ, Pj, Rsn, Šv, Tn, Vn; mõ·na, mõ·na az összes északi žemaitai nyelvjárásban és a Laukuva, Pāvandenė, Užventis, Varniai környéki déli žemaitai nyelvjárásokban; b) a határozott alakok manāsis, manōji, vö.: mònā·sis, mònūo-jė Rdn, Trš; mònā·ses Lk, Pvn, Užv; mònūoje Rsn; munūoji Krš, Šauk; c) a tő különféle egyéb származékai, vö.: mūniška „olyan, mint én, hozzám illő” Krš; muniškis „az enyém” Ms, Pp, Rdn, Trš, Skd; mọnė·škes Jdr, Vvr; mọnėškes Pj, Tn, Vn; munā·tis: uojė tu munā·tis „jaj, te drágám“ Krš; munė·li: jėtuš tu munė·li „jaj, te drágám“ Krš. Mind a személyes, mind a birtokos névmás mun- tövű alakjaival találkozunk a 18–19. századi žemaitai írók írásaiban is⁶, például: Tas tay ira muna oblubiencius, wiras muna, yr fargas Pannifies muna ŽCh 5; anfay muni sawa žyidu saw usłubawoie ŽCh 6; tu daugiaus m unes tayp geray ne szersy ney dabosy StnD (a 17. ének I. ágához fűzött megjegyzés); Szenden dar žmona sako i sawą wiriszki mąno pats, wijtoie mąno wiriszkys Dauk B 83; tóret mąn pirmó pazadieti vissus pritarus atmesti DaukBi VII; Bene mąna dukrele? Bene mana jaunoiė? D 6; Nier mąn brotajtio žirgams balnoti D 84; Dalis žmoniu mąna wiskupistie giwenqntiu ValančŽV II 11; Saule! nedziowink tu mun upala Klementas LCh 261. A mun- tövű alakok régóta felkeltették a nyelvészek figyelmét, és a tőmagánhangzó eredetéről különféle nézetek születtek. Egyesek szerint az u itt a-ból keletkezett: az a, két nazális mássalhangzó közé kerülve, a žemaitai nyelvjárások hangtani törvénye szerint elsötétült, vagyis u-vá (o-vá, u-vá) változott. Mások szerint a mun- tő más nyelvek hasonló alakjaival (a lett felvidéki nyelvjárások mun „engem”, az ószláv мънѣ) hozható kapcsolatba. Az első nézet képviselőinek állításai: K. Būga: „… a žemaitaiak az m és n, illetve az n és m között álló a-t u magánhangzóvá változtatják. A namai, man, kamanos és kamanė szavakat a žemaitaiak így ejtik: numai, mùn vagy mùnie, kāmunos és kamunė ’vadméh’⁷. P. Skardžius: „… az állítólagos žemaitai numo helyén csak namas van. Itt az n és m közötti a u-vá változott (valójában egy u és o közötti hanggá), ugyanúgy, mint a kāmunos, mūnie alakokban, amelyek a kamanos, mūnie alakokból származnak8.” V. Grinaveckis: „A diftongusok (am, an — B. V., V. V.) második eleme, az m, n a litván nyelv számos nyelvjárásában hátrahúzta az első elemet, hátsóbbá tette, és zártabbá változtatta… Ezt a nézetet megerősíti, hogy az a o-vá változik, nem 4 J. Gerullis ir Chr. Stang’as, Lietuvių žvejų tarmė Prūsuose, Kaunas, 1933, p. XIV–XV. 5 Ugyanott, XV. o. 6 Mažvydas írásainak man- tövű alakjairól lásd J. Senkus, Pirmosios lietuviškos knygos tarmė, LKK, 1. köt., 81. o. 7 K. Būga, Rinktiniai raštai, 2. köt., Vilnius, 1959, 282. o. 8„Anyanyelv”, Kaunas, 1937, 95. o. (P. Skardžius megjegyzése J. Labok „Žemaičių namas” című cikkéhez). 212 nemcsak ezekben a diftongusokban, hanem más esetekben is, m, n környezetében, például: nòmā ~ namāi, mònì ~ mànie…9 K. Kuzavinis: „A žemaitiai nyelvjárás mùnie alakja fonetikailag a mànie alakból keletkezett10.” E nézetet követve a „Lietuvių kalbos žodyne” a žemaitiai mun- alak is többnyire a man- forma átváltásával szerepel11. P. Jonikas, mivel a saját maga által leírt Pagramantis-nyelvjárás szabályai szerint fonetikailag nem tudja a mun- alakot a man- alakból levezetni (Pagramantisban az am, an minden esetben változatlan marad), a mìnes, mùn, mùni, muni.m̄. alakokat mùnes, mùn, mùni, munimi alakokként adja meg, azzal a megjegyzéssel, hogy a mun- tő „valószínűleg a man- alakból származtatható12.” Hasonlóképpen jár el Z. Zinkevičius is a „Lietuvių dialektologija” című művében, amikor azt mondja: „A felvidéki nyelvjárások man- töve helyett a žemaitiaiak mun- (mùnes) alakot használnak. A változás lehet fonetikai, mivel a žemaitiaiak a kamãnė ’vadméh’, kãmanos, nãmas szavak helyett is kamunẽ, kãmunos, nùmas… alakokat használnak. Vagyis az a u-vá változik nazális mássalhangzó környezetében…”13 A szövegben mindenütt u magánhangzóval adja meg ezeket az alakokat, például: u, például: mùn (301. o.), mùnes (297. o.), mumũ (403. o.), numiẽ (403. o.), numiẽn (405. o.) stb. Chr. Stang szintén arra utal, hogy a žemaitiai nyelvjárások mun- alakja a man- alakból származhat14. A második nézet híveinek állításai: A. Meje: „A balti és a szláv nyelvek új (részes eseti – B. V., V. V.) képzést alakítottak ki, kétségtelenül a birtokos eset hatására: óporosz mennei, valamint más tőbeli magánhangzóval, litván nyelvjárási mùnei, óegyházi szláv мънѣ“15. J. Endzelīnas: „Ugyanazt a mun- (vagyis ugyanazt, mint a lett felvidéki nyelvjárásokban – B. V., V. V.) minden személyes névmás ferde esetében és a birtokos névmásban a litván (žemaitiai) nyelvjárások is használják… És Gotjo (Gauthiot)… valószínűleg helyesen hasonlította össze a szláv mъn- instrumentálisz mъnojo és datívusz mъně…“16 J. Endzelīnas később is ugyanezt a nézetet vallotta17. (A lett nyelvészek ma is J. Endzelīnas nyomán magyarázzák a felvidéki nyelvjárások u-t tartalmazó alakjait, például: u, például: mu:n ’engem’18). 9 Vl. Grinaveckis, Az északnyugati dünininkai nyelvjárások fonetikai sajátosságai és fejlődésük, a Vilniusi Állami Pedagógiai Intézet tudományos munkái, 11. köt., Vilnius, 1960, 77. o. 10 K. Kuzavins, Néhány kérdés a névmások történetéről a litván nyelvben. Konferencia a balti nyelvek történetének kérdéseiről. Az előadások programja és tézisei. Vilnius, 1964, 13. o. 11 Vö.: A kakukkolás, a ringatás szerint, úgy tűnik, az én (eredetileg: muna) lánykám, úgy tűnik, az én (eredetileg: muna) menyasszonyom (StnD 23) LKŽ VI 792; Az én (eredetileg: mano) lánykám énekelve… (D 23) LKŽ VI 82; Mennyit kakukkolt nekem (nyj. mùni)… (Krš) LKŽ VI 794; Ő gyorsabb – talán engem (nyj. mùni) is lehagy (Klvž) LKŽ VI 49; Már recseg-ropog az én (nyj. mùna) öreg csontom (Šauk) LKŽ VI 79; Vajon régen egy litvánt bocsátottak-e ki ellenem (nyj. mòne˙s)… (Plt) LKŽ VII 19; Anyám, engedj ki az ajtón engem (nyj. mùni)… (Dr) LKŽ VII 21, noha a későbbi kötetekben olykor másképpen is írják, például: Lejöhettél volna hozzám (mùni) (KlvrŽ) LKŽ VI 49; Betettem a sárba, hogy emlékezzen rám (mùni) (Trk) LKŽ VI 155; Maliūtalì, kedvesem! (Lk) LKŽ VII 799; Kerüld el a tiedet, engem pedig a sárba kever (Krš) LKŽ VII 756; Ó, leányka, kedvesem, ó, ifjú menyasszonyom… (D 34) LKŽ VII 816. 12 P. Jonikas, Pagramančio tarmė, Kaunas, 1939, p. 59. 13 Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, Vilnius, 1966, p. 299. 14 Chr. S. Stang, Vergleichende Grammatik der Baltischen Sprachen, Oslo – Bergen – Tromsø, 1966, p. 251. 15 A. Meйe, Общеславянский язык, Москва, 1951, p. 365. 16 J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīga, 1951, p. 509. 17 J. Endzelīns, A szláv és a balti nyelvek régi kapcsolatai, „A Lett SZSZK Tudományos Akadémiájának Közleményei“, Riga, 1952, 3. sz., 40. o. 18 M. Rudzīte, Latviešu dialektoloģija, Rīga, 1964, p. 350. 213 J. Otrembskis: „A mun- morféma a személyes névmás casus obliqui alakjaiban ismétlődik. Régiségét az óorosz egyes számú részes eset bizonyítja: мънѣ19.” A. Valeckienė: „A žemaitis nyelvjárásban az aš névmás valamennyi egyes számú nem alanyeseti esetének töve mun-: munęs, mun, mune stb. … A žemaitis mun- valószínűleg régi tő, nem pedig a man- valamiféle fonetikai, nyelvjárási átalakítása. Az egyes számú részes esetben a mun a lett nyelv keleti nyelvjárásainak egy részében is előfordul”20. A žemaitis nyelvjárások numas (nõ˙ms, nũms) szavának u tőmagánhangzóját is eltérően magyarázzák. Ez a szó a žemaitis nyelvjárások teljes területén használatos, jelentései: 1. lakóház: Yl, Pvn, Šlnt, Užv; 2. többes számban: szülőföld, szülői ház: Akm, Klk, Krš, Pp, Šauk, Trš, Vkš; 3. istálló: Pln, Rs, Vdk,; 4. előtér: Dov, Klp, Krg, Plik, Prk21 Különösen elterjedtek a következő határozószók: nọmēi „otthon, hazafelé” Dr, Jdr, Krtn, Lk, Ms, Pp, Sd, Trš, Vvr; nõmi˙ Lkv, Pj, Pvn, Užv, Varn, Vds; nūmi˙ Grd, Pgr, Rs, Skdv, Trg, Vdk, Vn; nọmē˙ Kaŕklē22, Rsn, Sg; nọmi˙n Kv, Pj, Šv; nọmē˙n Krg; ṇumē˙n Kin Sg, Šlu; ṇumuõ Klm, Nmk, Šauk, Vg. A tő u magánhangzója a származékszavakban is megvan, például: numi.nis „házi” Lk, Pp, Rdn, Sd, Trš; ṇumi˙nis Krš, Krtv, Skdv, Šauk; nọmē˙škes „háziak” Jdr, Kv, Vvr; nu-mi˙škis Ms, Pp, Rdn, Trš; nọmē˙škes Pj, Šv, Vn, Žv; i˙nomi˙s „albérlő” Jdr, Pvn, Rdn, Trš, Vds; i˙nomā˙ute „albérlőként él” Ms, Pp, Sd, Trš, Vn, Vvr, Žv; i˙numauti Krš, Krtv, Šauk; i˙nomēni˙nks „albérlő”: a[š] statā˙so dide bōta, kõr galē˙so kētures i˙nomēni˙nkos i˙silē˙tē˙s Prk; nõ˙mnēšis „otthon hordott”: paskuõli˙n[k] kiõke nūors koskē˙le nõ˙mnēše Ms; nõ˙msā˙rks „a ház őrzője, gondozója” Mžk; nõ˙msā˙rks Klk, Pp, Pvn, Rdn, Trš, Užv, Vds; ṇumsārks Krš, Krtv, Šauk; prýnumis „tornác” Kalotė23. Az inumys szót, amely valószínűleg a žemaitis nyelvjárásból került át, a Šakyna, Gruzdžiai és Šimkaičiai környéki nyugati aukštaitis nyelvjárás is használja. Az inums alakot a lettországi Gramzda nyelvjárásban és egyes írók műveiben használják; a lett írásbeliségben az inumnieks forma is előfordul24. A num- tő a 17–19. századi žemaitis írók műveiben is megtalálható: Broley idant nuog wilka ne atrafumime|Laukie bandos draſkomos | n u m a n tekiekime Slavočinskis LCh 77; … nu n u m u iki n u m u wayksčio, galpadas prasidama ŽCh 25; … tynay nameluſu ubagiſzkuſy, kaypo ubagay, ubagiſzka kamarely n u n u w m o j e ŽCh 43; Palinkai tusztczius N u m u s, dyrbat nor apylſi Poška LCh 269; Buwa garsas apłynkyw yr wysy žynoja Jog n u m u s to Žemaycze aytoras dabōja Stanevičius LCh 313; Sesu sesery wiszne wadyn todel jog jy ysztekiedama netrukus palaus buty n u m y s z k e 19 J. Otrebski, Gramatyka języka litewskiego, t. 3, Warszawa, 1956, p. 136. 20 A litván nyelv grammatikája, 1. köt. (főszerk. K. Ulvydas), Vilnius, 1965, 647. o. (a fejezet szerzője A. Valeckienė); lásd még A. Valeckienė: A litván nyelv morfológiai szerkezetéről és fejlődéséről, in: A litván nyelv morfológiai szerkezete és fejlődése, Vilnius, 1964, 10. o.; A. Valeckienė: A mai litván nyelv nemnemi névmásainak ragozási rendszerei kialakulásáról és fejlődéséről, „Baltistica”, I (2), Vilnius, 1966, 131. o. 21 Plg. J. Balčikonis, Priemenė ir sinonimai, „Baltistica“, II (2), Vilnius, 1966, p. 191. 22 J. Gerullis ir Chr. Stang’as, min. veik., p. XV. 23 J. Balčikonis, min. str., p. 191. 24 J. Endzelīns un E. Hauzenberga, Papildinājumi un labojumi K. Mühlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai, t. 1, Rīgā, 1934—1938, p. 501. 214 Stn D 20 (utóirat): Toki wissą sawą gyvenimą szenden dar kalnienaj ir Žamajteį teb waden nómąjs nu wissópirmojo ir wissóweczojo savo trobesio nómó wadınamo DaukB 30; Wadinoji Nomiejó, nu žodį nu mieji is, kórs wissados savo nómusi lin-doje Dauk B 83; Kajp asz beparejsiu? Kajp asz beatseksiu? I matuszes sódneli I senusius numelus D 10; Numaj ju buwa žemi bet gan plati, katrusi wargą wenkart su wisajs numiszkiejs giwolejs Valanč ŽV I 8. A num- u magánhangzójának eredetét illetően a nazális mássalhangzók közötti a magánhangzó fonetikai megváltozásáról már tárgyalt nézet mellett25 azt is állítják, hogy ez a magánhangzó itt hangváltás következtében jelenhetett meg. Ezt a nézetet vallja R. Trautmann26 és E. Frenkelis27. A numai szót R. Šmitlein28 is hajlik nyelvjárási apofóniával magyarázni. A „Litván nyelv szótára” a num- tövet rendszerint nam- alakra vezeti vissza; csak akkor hagyja meg a num- alakot, ha az illusztráló példa a régi žemaitis írók írásaiból származik29. A megjelölt forrásokból kitűnik, hogy a žemaitis nyelvjárások első személyű névmásának közvetett esetei és a num- tő kutatásának története szorosan összefügg a nazális mássalhangzók közötti a magánhangzó sorsának vizsgálatával. Ezért először részletesebben kell megvizsgálni azt a kérdést, hogy az m és n közötti a magánhangzó mindig u-vá alakul-e. Ha ez a žemaitis nyelvjárások mindegyikére érvényes törvény, akkor a mun-, num- tövek is fonetikailag a korábbi — man-, nam-. alakokból keletkeztek. A žemait nyelvjárásokban kevés olyan szót jegyeztek fel, amelyben m, n között a magánhangzó áll, de ezek a következőket mutatják. 1. A kāmanos, kamānė szavakat a Žemaitijában kā˙manas, kā˙manie (kāmunie) alakban ejtik, de csak a Mažeikiai — Telšiai — Tverai — Kvėdarna vonaltól nyugatra30 (lásd alább), vagyis nem a žemait dialektusok teljes területén, ahogy egyes idézetekből következtetni lehetne, ezekben a szavakban az a magánhangzó m és n közötti u-vá „változik”. A žemaitok keleti része ezeket a szavakat a-val ejti, például: āpmest'r's, pagrā˙ž'įntas kā˙manas blęzgó˙nčes Vds; kamā˙nę i˙gė˙ls Pvn; ššperėis i kamamę.kę e golles pri šeimó˙nta (a kályha fűtött oldalfalai) Rdn; kā˙manas gražė˙šnes — i svečės kō˙r važūji Trs; kamā˙nų bl-jāu iš tuola Krš (Rūdėnų falu); a piršlė˙s važū˙si, ka su kamanūms arklī˙s Krš (Pažiužmės falu); a tas kamani̇nis medūs Grd; kā˙manas jau švenčums, ne kuožna˙ di˙na˙ Grd; so kamanūoms arklī˙s pastati˙c ki˙mė Vn; kamā˙nes kė˙rpiese sugūlūses Skdv; sū kamanūms važū˙dava Skdv; sū kamanūoms pamā˙ue arklī˙s Pašilė (Kražiai-tól nyugatra). A kā˙manie, kā˙manas használati területén is megfigyelhetők ingadozások; például Tirkšliaiban kā˙manas alakot mondanak (néha kā˙manas alakot is), de mindig csak kā˙manie31. Következésképpen a kā˙manie, kā˙manas szavak még nem bizonyítják feltétlenül, hogy man-, nam- 25 E vélemény képviselőiről lásd a 7., 8., 9., 10., 12., 13. és 14. lábjegyzetet. Továbbá V. Pisani, Il tema baltico *nama- „Studi Baltici“, 4. köt., 1934—1935, 52. o., második lábjegyzet. 26 R. Trautmann, Baltisch-slavisches Wörterbuch, Göttingen, 1923, p. 123. 27 E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg-Göttingen, 1962, p. 482. 28 R. Schmittlein, Études sur la nationalité des Aestii, Baden, 1948, p. 90. 29 Klykai žąsēs gulbinēs, o naminēs (nyj. nómė.nės) tar, tar, tar, kler, kler, kler (Šts) LKŽ VI 53; Motyna paliko namie (nyj. nómę) beklibuojanti, o aš į turgų (Grg) LKŽ VI 79; Ne patys namiškiai (nyj. nómėškė) nežino, kokį priežastį buvo jos pakliuvimo (Brs) LKŽ VI 163; Pati numie klebėj kūdikėlį parnešė (S. Dauk) LKŽ VI 20; Visi talkininkai klegėdamys numon išvaikščiojo (M. Valanč) LKŽ VI 27. 30 Nem sikerült megtudni, hogyan ejtik ezeket a szavakat a klaipėdaiak. Az LKŽ kartotékában található régebbi feljegyzések között van egy Dovilėből származó cédula, amelyen a kāmanos alak szerepel, de nehéz megmondani, hogy ez tájnyelvi vagy irodalmi alak. 31 A. Girdenio közlése. 215 1. A žemaitiai nyelvjárások határai; 2. mun-, num- kiejtésének határa; 3. kāmunos, kamunė kiejtési területe; 4. am, an > om (um), on (un) határa; 5. inumyš a žemaitiai terület határain kívül. minden žemaitiai nyelvjárásban mun-, num-. alakra változik. Ezek inkább a nyugat-zemaitiai nyelvjárások másik szóalakjának toldalékai: kamunė, kãmunos (vö. még a Mósėdyben elbeszélt kã·menas alakot a kã·monas mellett). 2. Az észak-zemaitiaiak széles körben ismert mocsarának neve így hangzik: kamã·nas ~ Kamãnos: põ·rus (patak neve) prasę·ded ęs kamã·nu, ės tū· pė·lku Vkš (Purvėnai falu); Akm, Krš, Lc, Lž, Mžk, Pp, Trš, Vgr területén a bennük megmaradt kis tó neve — ka-mã·nu ẽžė·rs ~ Kamanų-tó Akm, Klk, Vgr, Vkš, a mocsarak közelében lévő falut pedig így nevezik: pãkamanė ~ Pãkamānai. 3. A manýti ige, amelynek számos jelentése és származéka van, valamennyi žemaitiai nyelvjárásban gyökérbeli a³²-vel hangzik, például: manī·k tã·msta, mõ·ms i· gã·lva dėjiuos Vds; gė-rã· manã·us pri· mali·na Pj; ons jau manėjis sė·rktę, vọ dã·r isigõ·ndęs Šts; ašọ lãbã· manī·ta, nē·kė·ntọ leĩžọnušeu Rdn; vi·nã· buoba· su vaikū· bũ·rũ sunīkū manī·ti·s Krš; neapmanã·u kọu bedarī·tę: pięstę ẽ·tọ·nt er pǫ·snaktę ãtė·s Šts; i·šmanã·u Kv; neẽšmaniem kọu badarī·tę Brs; kã·p ãnė· tė·rp šėves kã·lb, mėš neišmanė·m Prk; ọ·nc pri tūo dã·rba nieka nepã·rmana Vvr; nepã·rmanau kan. tu cė sakãi· Ll; pėrmjã·u buobas, nu·manī·k, lī·sa pī·na cėlendrọ·ka pri·selė·da — i·viedra e nė·šã·s Lkv; kad ãnī· pã·tes nenu·šemã·na, kọ·r aš ãĩ·sọ praši·tę Pvn; kàs par ešmanī·tuoje: paiī·mso dė·rža — ešlakstī·s vėšė nēkė· Rdn. Kivételt csak a Švėkšna környéki Skomantai faluban hallott alakok jelentenek: kõ· to monã· tã·b dẽ·rbdã·ms; monī·te gãlė kã·p niore, tęķ ti·lieķ; mõna mõnī·mo, cẽ nēgerã·. A švėkšnai nyelvjárás alakjaiból ítélve, például a dativusi egyes és többes számú anõm, gerõ·m, senõ·m, gražõ·m, laukõ·ms, vakõ·ms, vi·rõ·ms, arklė·ms alakok, valamint a fent említett manýti kiejtése valószínűleg új keletű (talán más szavak mintájára, akár a mun- névmási tő hatására jöhetett létre). 4. A szenvedő múlt idejű melléknévi igenevek alakjaiban és azok származékaiban az a magánhangzó mindig megmarad, például: trẽnamũ·n vãisto tòrọ Pvn; marė· nama gõ·ĩ Jdr; je važõ·nama, važõuk Trš; ãnios pėnamė va·nėkã· Pj; tõrõ trės pė·namos, trī·s pė·nclã· žvī·g Užv; rõgė· pjã·uname Pkl; vagõ·rklã· ė·r ī· daigė·namis Plng; ãnà bõ·va nu sē·na gã·rbenama Ms; sũ·nkė· i· gã·unamės Vvr; penamuoji kã·ulė Yl stb. Mindezek az esetek nem engedik meg, hogy egyetértsünk azokkal a kategorikus állításokkal, amelyek szerint a mun- és num- tövek fonetikai úton a man-, nam- alakokból keletkeztek. Arra is emlékeztetni kell, hogy a mun-, num- elterjedési területe jóval nagyobb, mint az am, an diftongusok ọm (am), ọṇ (un)-né való átalakulásának területe; úgy tűnik tehát, hogy e tövekben az a az említett diftongusok átalakulásától függetlenül vált ọ-vá (u-vá), ez pedig már nem meggyőző. Miután megállapítottuk, hogy az a nazális mássalhangzók környezetében nem teljesen szabályosan változik u-vá, bátrabban rokoníthatjuk a žemaitiai személyes névmás, az „én” nem alanyesetű alakjainak mun- tövét a lett nyelvjárások egyes számú dativusi alakjával, a mun,-nal, az óegyházi szláv мѫнѣ alakkal, továbbá — amint S. Karaliūnas³³ rámutat — akár az anatóliai nyelvek névmásaival is: a hettita am (m)uk ’engem, én, nekem’, a lükiai emu és amu, valamint a lídiai amu ’én, nekem’ alakokkal. A rokoni nyelvekben nincs megfelelője a žemaitiai numas. Mindazonáltal, figyelembe véve, hogy az a magánhangzó nazális mássalhangzók között csak bizonyos feltételek mellett változik u-vá, inkább azt a nézetet tartanánk elfogadhatónak, amely szerint a žemaitiai num- tövében más gyökérmagánhangzó van. ³² Vö. még a régebbi írásokból: Dwy paskutynnes atgrąžas tayp reyk yszmaniti StnD 17 (utóirat); Wysados wyneyp teyszmana Pabrėža; wislab parmanyset DaukBi VII; nelabs žmonių pramanimas DaukBi IX stb. ³³ S. Karaliūnas, A balti és szláv nyelvek legrégibb kapcsolatai (filológiai tudományok kandidátusi fokozatára benyújtott disszertáció, gépirat), Vilnius, 1966, 288. o.; C. Каралюнас, Древнейшие отношения балтийских и славянских языков (автореферат), Вильнюс, 1967, 11. o. 217 A ŽEMAITA тип- ÉS пит- VONATKOZÁSÁBAN Б. ВАНАГЕНЕ, В. ВИТКАУСКАС Összefoglalás A személyes névmás aš „én” függő eseteit és a namas „ház, kunyhó” szót a žemaitiai gyöki u magánhangzóval ejtik (az aukštaitiai a helyett), például: mòṇèi (mòm), mò nì, mùn „nekem”; nộ·ms, núms „ház”. Aligha érthetünk egyet azzal a nézettel, hogy a тип-, пит- alakokban az и magánhangzó fonetikailag az а magánhangzóból ered, mivel nem minden žemaitiai nyelvjárásban „változik át” и-vé az а két nazális mássalhangzó között. Mégpedig: a) a kàmanos „kantár” és a katànė „poszméh” szavakat u-val, azaz kamunos és katunė alakban csak a Mažeikiai–Telšiai–Tverai–Kvedarna vonaltól nyugatra ejtik; b) az északi žemaitiai az Kamanos „mocsárnév”, a Kamanu ežeras „Kamanu-tó” és a Pakamaniai „falunév” helyneveket а-val ejtik: kamà·nas, kamà·ni ežė·rs, pàkamanė; c) a manyti „1. gondol, vél; 2. szándékozik, feltételez” szót csaknem minden žemaitiai gyöki а-val ejtik, stb. Ezenkívül a тип-, пит- alakok elterjedési területe jóval nagyobb, mint a žemaitiai от, оп (ит, ип) < am, an diftongikus kapcsolatoké. Ezért a žemaitiai тип-, névmást leginkább a lett тип- nyelvjárási, egyes számú részes esetű alakjával és az óegyházi szláv мьнѣ alakkal kell kapcsolatba hozni. A namas szóban más gyöki magánhangzó is előfordulhat.