Dėl žemaičių „mun-“ ir „num-“

LITVÁN NYELV NYELVTANI KUTATÁSOK LITVÁN SZSZK TUDOMÁNYOS AKADÉMIA A žemaitiai munnumir B. VANAGIENĖ ir V. VITKAUSKAS A žemaitiai személyes névmás aš közvetett eseteinek ir numas szava „ház” tövében magánhangzóval rendelkezik x (nyelvjárási o. u). Tehát a jų névmás aš egyes számú paradigmája a következő: az északi I. (dounininkai) nyelvjárás Judrėnai Mosėdis Kretinga! aš aš aš mo'nęs mao nes mo.nes monéi monéi mon monéi monė mūni moni monė'm || moné'm moné'm monie monie monie piety 2. (danininky) nyelvjárásokban Kuršėnai Vainūtas aš Vidūklė aš aš mūni's mones munes min morn moni" || muon? muni mong muni munim monė'm | munim munié monie munié vakarų 3. (donininky) nyelvjárimų? +]. Aleksandravičius, a Kretinga nyelvjárásának névmása, „Kalbotyra“, t. 10, p. 121. * muion mum, nes < Vidūklėé ir A Nemakščiai nyelvjárásokban il, im, in, ir, il, um, un, ur > iel, iem, fen, fer, uol, tom, tion, ior. * Néhány nyugat-zemaitiszi nyelvjárásban ma a mantővel képzett formákat su használják (lásd A litván nyelv grammatikája, t. I, Vilnius, 1965, p. 647), azonban nagy valószínűséggel korábban iš érkeztek oda, az ott elterjedt nyugati aukštaitis nyelvjárásban írt vallásos irodalom. Hogy a nyugati žemaitisban régebben a munalakot használták, su azt mutatják az általunk közölt Karklė ir Rūsnė nyelvjárási paradigmái ir más helyeken lejegyzett egyes példák, vö.: atpjd'uk miné vėsa (duonos) kampa: mini“ saki‘k,%o aš tėvi' Rm&; &'k so munė'm, paniodi'so Sg; ana mun} ožlarika gėrė" Krg; mimi, miina Sausgalviai, Šilutės raj., min Silifikatai, Šilutės raj. ir kt. O hogy az egyház által használt irodalmi nyelvi forma befolyásolhatja az egyes nyelvjárási szavak kiejtését, azt számos észak-zemaitis nyelvjárásban láthatjuk az iš irodalmiasítoir tt dieys dievas dievas szó esetében, amelyet a sūdi'ų, divalau, di'vald'čau mellett használnak || || Krš, sėdėių, deivold au, pūondėivę Lk, Trš, deivaldu Jar, Ms. A vakarų žemaičių vartotą vartojamą ir šaknį munžr. J. Lebedys, V. Urbutis, Du žemaitiški XVIII a. vidurio a. tekstai, „Baltistica“, mūnes mon IV (2), 1968, p. 301. 14* 21t Kaiklė* Rūsnė aš aš ? mun mūnė monė mūni munė'm || Šaknies balsį turi žemaičiai: savybinis ? įvardis mano, plg.: muna w ir a) Grd, Klm, Krš, Skdv, Sauk, Vdk, Zg&; feleség Kaiklė*, Nmš, Pj, Rsn, Sv, Tn, Vn; mgna, mg. az összes észak-zemaitisi na nyelvjárás, a déli zemaitisiek ir körülbelül Lalikuva, Pavandeng, Ūžventj, Varniūs; a manasis, b) manoji névmási határozott formák, vö.: mond sis, monūoje Rdn, Trš; mėnda'sęs Lk, Pvn, Uzv; monūoje Rsn; munioji Krš, Sauk; c) įvairūs kitokie tos šaknies vediniai, plg.: mūniška' „kaip aš, pagal mane“ Krš; muni.škis „maniškis“ Ms, Pp, Rdn, Trš, Skd; monė.škęs Jdr, Vvr; monėškęs Pj, Tn, Vn; mund'tis: uojė mund'tis tu „jaj, én“ tu Krš; munė“*li: jėtus tu munė'li „jaj, én“ tu Krš. Mind a személyes, mind a birtokos névmás mun-gyökű su alakjait megtaláljuk a ir 18—19 a. žemaičių írók írásaiban, például: : Tas tay ira muna oblubiencius, wiras muna, fargas yr Panniftes muna ŽCh anfay muni 5; fawa žyidu saw ušlubawoie ŽCh 6; tu daugiaus munes tayp geray ne szersy ney dabosy StnD (pastaba prie 17-osios dainos I šakos); Szenden dar žmona sako i sawą wiriszki mąno pats, wijtoie mąno wiriszkys Dauk B 83; téret man pirmo pažadieti vissus pritarus atmesti DaukBi VII; Talán az én lányom? Talán az én fiatalom? D 6; Nincs nekem, testvérkém, lovakat nyergelni D 84: Az emberek egy része a püspökségben él, ValančŽV II 11; Nap! Ne vadászd el a tu folyómat Kelemen LCh 261. A munseniai su alakjukkal felkeltették a nyelvészek figyelmét, a gyökérhangzó eredetéről ir mindenféle jų véleményt fogalmaztak meg. Egyesek úgy vélik, hogy itt uw egy iš a, alakult ki, amely két nazális mássalhangzó közé kerülve a žemaičiai nyelvjárások szerint nį elsötétült, azaz u (9, vált belőle su w), mások véleménye szerint a gyökér a más nyelvek hasonló (a lett s. felsővidéki nyelvjárások mun „én”, 6) szláv nyelvi, illetve a „mar” alakokhoz köthető. Az első vélemény híveinek állításai: K. Būga: a ,,... žemaičiai a között m ir n vagy n ir m a namai, man, w. kamanos kamūnė szavak magánhangzóját ir Žodžius így ejtik: numai, mūn vagy mūnie, kūmunos kamunė „vadméhir ”. P. Skardžius: .,... a feltételezett žemaičių numo helyén csupán namas áll. Itt között n ir m átalakult a į u (valójában egy bizonyos į hangot között u ir 0) pontosan ugyanúgy, mint a kūmunos, ir mūnie kamanos, manie*®, iš Grinaveckis szavakban: V. „A második (az am diftongusban, an — B. V., V.) V. szótag m, n sok litván nyelvjárásban az első szótagot megszakítva hátrébb tolta a į nyelvállást, sötétebbé, kevésbé nyitottá jį tette... Ezt a véleményt megerősíti a į 9 átalakulás ne 4 J. Gerullis ir Chr. Stang, Lietuvių žvejų tarmė Prūsuose, Kaunas, 1933, p. XIV–XV. 5 Ugyanott, XV. p. 6 Amiatt Mažvydo raštų formų su lásd J. Senkus, Pirmosios lietuviškos knygos tarmė, LKK, t. I, p. 81. 7 K. Būga, Rinktiniai raštai, t. 2, Vilnius, 1959, p. 282. 8 „Gimtoji kalba“, Kaunas, 1937, p. 95 (P. Skardžiaus prierašas prie J. Laboko str. „Žemaičių namas“). 212 nemcsak w tych dyftongach, lecz także w innych przypadkach w otoczeniu m, n, np.: noma: ~ namai, moni' mūnie...“ * K. Kuzavinis: „Forma dialektalna żmudzkiego mūnie powstała fonetycznie z manie*°. Zgodnie ~ z tym poglądem w „Słowniku języka litewskiego” żmudzkie munirgi również w większości jest transponowane jako man-11. i P. Jonikas saját, a Pagramantyisben leírt nyelvjárás törvényei szerint, fonetikusan átírja a mannegalėdamas (Pagramantyisben az am, an minden esetben épen maradnak) alakokból a manes, min, muni, muni.m. alakokat. mimes, mim, muni, munimi alakokat ír át, hozzáfűzve azt a megjegyzést, hogy a mun-„gyökér valószínűleg a mantövéből származtatható- ”2. Hasonlóképpen jár el Z. Zinkevičius is a „Lietuvių dialektologija®” című művében, mondván, hogy „A felföldiek man töve helyett a žemaičiaiak mun- (mūnęs) tövet használnak. A változás fonetikus lehet, mert a žemaičiaiak a kamūnė "vadméh? kūmanos, namas szavak helyett is kamunė, kūmunos, nūmas alakokat használnak... Következésképpen az a nazális mássalhangzók környezetében u-vá változik...**. A szövegben mindenütt w magánhangzóval adja meg ezeket az alakokat, pl.: mim (301. o.), mimes (297. o.), numiū (o. 403), numié (o. 403), numién (o. 405) ir stb. Kr. Stangas szintén rámutat, hogy a žemaičių nyelvjárások mungali szava a man-14-ből származiš hat. A második vélemény híveinek állításai: A. Mejė: „A ir balti–szláv nyelvek új (részes esetű — B. V., V.) V. képzést be fejlesztettek ki, kétségek merülnek fel a s. birtokos eset hatásával kapcsolatban: vö. mennei és más su tőhangzóval, litvánul nyelvj. munei, s. szl. mond “15. J. Endzelynas: „Ugyanazt a mun- (vö. y. mint a lett ir felvidéki nyelvjárásokban — B. V., V.) V. a személyes névmás minden közvetett esetében, a birtokos ir névmásban a litván (žemaitis) nyelvjárásnak... Ir Gotjo (Gauthiot)... valószínűleg helyesen hasonlította össze a szláv manįnagininke monojo és naudininke monč alakokkal...“ ** Ugyanezt a véleményt J. Endzelīns később is kifejtette- !". (A lett nyelvészek ma is J. Endzelīns alapján magyarázzák a felsővidéki nyelvjárások wu-t tartalmazó alakjait, pl.: mun ,,nekem“1%- ), VI. * Grinaveckis, Az északnyugati dzūk nyelvjárások fonetikai sajátosságir jų ainak fejlődése, a Vilniusi Állami Pedagógiai Intézet tudományos munkái, t. 11, Vilnius, 1960, p. 77. 10 K. Kysasuunc, Néhány kérdés a litván nyelv helyneveinek történetéből. Konferencia a balti nyelvek történetének kérdéseiről. Az előadások programja és tézisei. Vilnius, 1964, p. 13. „Plg.“ : A kukorékolás, a ringatás alapján úgy tűnik, az én (eredetiben muna) leányom, úgy tűnik, az én (eredetiben muna) menyem (StnD 23) LKZ VI 792; Mals az én (eredetiben mano) leányom énekelve- ... (D 23) LKŽ VI 82; Hányszor kukorékolt már nekem (nyj. muni)... (Krš) LKZ VI 794; Ő gyorsabb — ő engem (nyj. mani) le tud előzni (KlyrŽ) LKŽ VI 49; Már recsegve-ropogva kapaszkodnak öreg csontjaim (Sauk) (nyj. mitna) LKŽ VI 79; Vajon régen erre a nyelvére vette-e... (nyj. md-nes) (Plt) LKZ VII 19; Mama, engedj ki engem (nyj. muni) az ajtón... (Dr) LKZ VII 21, bár az utóbbi kötetekben néha másképpen is írják, pl. : Előzhettél volna engem (nyj. muni) (KivrZ) LKZ VI 49; A mocsárba fektettem, * hogy emlékezzen rám (Trk) LKZ VI 155; Maliuitali muno! (Lk) LKZ VII 799; Ti féltek tőle, engem pedig a sárba kevernek (Krš) LKŽ VII 756; Ó, leánykám, ó, menyem... (D 34) LKZ VII 816. 12 P. Jonikas, Pagramantis nyelvjárása, Kaunas, 1939, 59. o. 13 Z. Zinkevičius, A litván nyelvjárástan, Vilnius, 1966, 299. o. '4 Chr. S. Stang, A balti nyelvek összehasonlító grammatikája, Oslo —Bergen —Tromsė, 1966, p. 251. 15 A. Meiie, O6wecaassinckuil sa3bik, Mocksa, 1951, p. 365. 16 J. Endzelins, Latviešu valodas gramatika, Riga, 1951, p. 509. 7 J. Endzelins, Senie slavu un baltu valodu sakari, „Latvijas PSR Zindtpu Akademijas Vėstis“, Riga, 1952, Nr. 3, p. 40. '8 M. Rudzite, Latviešu dialektologija, Riga, 1964, p. 350. 213 J. Otrembskis:,,Morféma munmegismétlődik az első személyű névmás minden casus obligui alakjában. Régiségét az egyes számú orosz részes eset bizonyítja MOH GO, A. Valeckiené: „A žemaitis nyelvjárásban az aš névmás egyes számú közvetett eseteinek mindegyike a muntővel rendelkezik: mungs, mun, mune stb.... A žemaitis munvalószínűleg régi tő, nem pedig a manfonetikai nyelvjárási átalakítása. Az egyes számú részes esetben a mun a lett nyelv keleti nyelvjárásainak egy részében szintén megtalálható“? ?, A žemaiti nyelvjárások numas (nd ms, nūms) szavának tőmagánhangzóját is eltérően értelmezik: wu. Ez a szó a žemaiti nyelvjárások egész területén használatos, és a következőket jelenti: 1. lakóházat: Yl, Pvn, Slat, Užv; 2. többes szám szülőföldet, szülőházat: Akm, Klk, Krš, Pp, Sauk, Trš, Vkš; 3. istállót: Pln, Rs, Vdk,; 4. előszobát: Dov, Klp, Krg, Plik, Prk* Különösen elterjedtek a következő határozószók: ndėmėi „otthon, haza” Dr, Jdr, Krtn, Lk, Ms, Pp, Sd, Trš, Vvr; nomi: Lkv, Pj, Pvn, Užv, Varn, Vds; numi' Grd, Pgr, Rs, Skdv, Trg, Vdk, Vn; nomé: Kaiklé®®, Rsn, Sg; nomin Kv, Pj, Sv; npmén Krg; numén Kin Sg, Slu; numué Kim, Nmk, Sauk, Vg. A gyökér magánhangzóját, a w-t, a származékos szavak is tartalmazzák, pl.: numi.nis „házi” Lk, Pp, Rdn, Sd, Trš; numinis Krš, Krtv, Skdv, Sauk; nomė.škęs „namiškis“ Jdr, Kv, Vvr; numi.škis Ms, Pp, Rdn, Trš; nomėškęs Pj, Šv, Vn, Žv; i-npmi's „įnamys“ Jdr, Pvn, Rdn, Trš, Vds; f'nomd'utę „įnamiauti“ Ms, Pp, Sd, Trš, Vn, Vvr, Žv: i"'numauti Krš, Krtv, Sauk; i‘nomeni'nks „įnamys“: a[§] stati"so didę bota, ko'r galésp ketures i'nomeni'nkos irsilė*stė- *s Prk: nod'mnešis „namie nešiojamas“: paskūoli'n[- k) kūokę nūors koské'le nė"mnešę Ms; ng'msū'rks „namų saugotojas, prižiūrėtojas“ Mžk; ng'msaū'rks Klk, Pp, Pvn, Rdn, Trš, Užv, Vds; nurūsarks Krš, Krtv, Sauk; prynumis „előcsarnok“ Kalėtė**. Az įnumys szót, amely valószínűleg a žemaitis nyelvjárásból került át, a Šakyna, Gruzdžiūs, Šimkaičius környéki nyugati aukštaitis nyelvjárásban használják. Az inums alakot a lettországi Gramzda nyelvjárásában és egyes írók műveiben használják; a lett írásbeliségben az inumnieks® alak is megtalálható. A num gyökkel a 17–19. századi žemaitis írók írásaiban is találkozunk: Broley idant nuog wilku ne atraftumime|Laukie bandos drafkomos | numan tekiekime Slavočinskis LCh 77;...nu numu iki numu waykščio, ga/padas prasidama ZCh 25;... tynay numelufy ubagifzkufy, kaypo ubagay, ubagifzka kamarely nunuwmoje ZCh 43; Palinkat tusztczius Numus, dyrbat nor apylsi Poška LCh 269; Buwa garsas aplynkuy yr wysy Zyndja Jog numus to Zemayjcze dytoras dabéja Stanevičius LCh 313; Sesu sesery wiszne wadyn todel jog jy ysztekiedama netrukus palaus buty numyszke '* J. Otrebski, A litván nyelv grammatikája, t. 3, Warszawa, 1956, p. 136. * Lietuvių kalbos gramatika, t. 1 (férfi szerk. K. Ulvydas), Vilnius, 1965, p. 647 (a fejezet szerzője A. Valeckienė); vö. még: Valeckienė, A A. litván nyelv morfológiai szerkezetéről és annak fejlődéséről, köt. : ir A litván nyelv morfológiai szerkezete ir és fejlődése, Vilnius, 1964, p. 10; A. Valeckienė, A jelenlegi litván nyelv nem rokonsági névmásai ragozási rendszereinek kialakulásáról és ir fejlődéséről, „Baltistica”, I (2), Vilnius, 1966, p. 131. * Vö. J. Balčikonis , Priemenė ir szinonimái, „Baltistica“, II (2), Vilnius, 1966, p. 191. *# J. Gerullis ir Chr. Stang, i. m. ige., XV. p. * J. Balčikonis, i. m. str., p. 191. * J. Endzelins un E. Hauzenberga, Papildindjumi un labojumi K. Miilenbacha LatvievalSu odas vardnicai, t. 1, Riga, 1934-1938, p. 501. 214 Stn D 20 (utóirat); Toki wissą sawą gywenimą szenden dar kalnienaj ir Vízbe merítettelek téged n 6 majs nu wissopirmojo ir wissoweczojo sawo trobesio wadinamo n 6 m 6 DaukB 30; Wadino ji A név, a nu szó, amely belép, mindig a saját házaiba bejut i Dauk B 83; Hogyan fogok megbirkózni? Hogyan fogok eljutni? I az öreg Mátusz kertjének I omladozó épületei D 10; A házak ju alacsonyak, de meglehetősen szélesek voltak, mindegyikben egyetlen, lakható su helyiséggel Valané ZV 1 8. A numbalsio eredetét illetően, a u nazális be mássalhangzók közötti magánhangzó fonetikai a megváltozásáról már tárgyalt vélemények mellett** azt is állítják, hogy e magánhangzó itt magánhangzó-váltakozás következtében keletkezhetett. Ilyen véleményt vall R. Trautman®, E. Frenkel? ". A numai szót nyelvjárási apofóniával hajlik magyarázni ir R. Šmitleinas? *?. A „Litván nyelv szótára” a gyököt rendszerint namalakra transzponálja, de amikor a régi žemaitis írók írásaiból származó illusztrációs példát közöl, a iš numalakot hagyja meg* . Iš A megjelölt forrásokból látható, hogy a žemaitėi nyelvjárások első személyű névmásának indirekt eseteiben a tő ir kiesésének története szorosan összefügg a nazális mássalhangzók közötti su magánhanga zó sorsának vizsgálatával. Ezért először részletesebben meg kell vizsgálni ar azt a a kérdést, hogy a magánhangzó két m ir n mindig átalakul w. Ha ez valamennyi žemaitėi nyelvjárásra közös törvény, akkor a mun-, numtövek fonetikailag ir a régebbi man-, namtövekből keletkeztek. iš — A szavak su magánhaa ngzói között m, n A žemaitėi nyelvjárásokban kevés ilyen szót jegyeztek fel, de ezek a következőket mutatják. , 1. A kūmanos, kamūnė szavakat Žemaitėben kū'monas, kamonie (kamunie) csak a į vonaltól nyugatra ejtik Mažeikiai — Telšiai — Tvėrai — Kvėdarna?" (lásd Zem. ), azaz ne az egész žemaitė dialektusterület, amint az néhány közölt iš idézetből tűnhet, ezekben a szavakban a mássalhangzók a közötti magánhangzót m ir n „fordítja“ į u. A žemaičių keleti része ezeket a szavakat így ejti su a, pl.: dpmesitri's, pagrūa'ži'ntas kū'manas blėzgo'nčes Vds; kamūrnę i"gė"Is Pvn; spseréis i kamanė.kę ę golies pri ščimo'nta (a kemence fűtött falához) Rdn; ka‘manas grazé-snes — i sveéps kor važduji Trš; kama fu bija'u tiola iš Krš (Rūdėnų km.); a piršlė“s važūrsi, ka su kamanums atkli-s Krš (Pažiužmės km.); az a lépes a méz Grd; az ka enyém már §vénéums, ne kuoznd: dina Grd; a so méhkaptárhoz a lovát állította*c ki'mė Vn; a méhek ké mellett fekve Skdv ; su kamanums važū'dava Skdv; su kamanuéms pamd-uc arkli's Pašilė (į vakarus nuo Kražių). Pastebėta svyravimų net kamonie, kaū"monas vartojimo plote, pvz., Tirkšliuosė sakoma kū'monas (kai kada kū'manas), ir bet visada tik kamanie*!. Vadinasi, žodžiai kamonie, ka'monas dar besąlygiškai nerodo, jog man-, nam- ** Apie tos nuomonės atstovus žr. išnašas 7, 8,9, 10, 12, 13, 14. Be to, dar V. Pisani, Il tema baltico *nama- „„Studi Baltici“, t. 4, 1934— 1935, p. 52, második lábjegyzet. * R. Trautmann, Baltisch-slavisches Wörterbuch, Göttingen, 1923, p. 123. ¥ E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg-Göttingen, 1962, p. 482. ® R. Schmittlein, Études sur nationalité la des Aestii, Baden, 1948, p. 90. ** Klykau žąsės gulbinės, o naminės (nyj. nOmė.nes) tar, tar, tar, kler, kler, kler (Sts) LKŽ VI 53; Az anya otthon maradt (tarm. ndmėi) beklibuojanti, o aš į piacot (Grg) LKŽ VI 79: Nė maguk a házbeliek (nyj. nOmėškė") nem tudják, mi volt az oka a megzavarodásának (Brs) LKZ VI 163: Ő maga hozta haza a csecsemőt a szérűből (S. Dauk) LKŽ VI 20; Az összes segítő hangoskodva bejárta a házat (M. Valanč) LKŽ VI 27. ** Nem sikerült megtudni, hogyan ejtik ezeket a szavakat a klaipėdaiak. Iš régebbi feljegyzések Az LKŽ cédulatárában található egy cédula iš Dovilųból, amelyen a kūmanos alak van feljegyezve, de ez nyelvjárási, ar irodalmi nyelviesített ar alak, nehéz megmondani. "A. Girdenis információja. 215 1 i — i 777 77 —] Vara — ‘oO Mik e, *29g = ns Yy Toke AL r o Sk OKri = m) A “Ws a T EVs 2 ji | TS % 1 i ie: aN. 7 P eGrz iii 7/90; \ 0 M kam r Kod ®lg r = fo" į ®5 este oPkr p Lk by . k, valg ras eekKrtv Rd e Kip a/7 *ę 4 SOT Sauk *5 End /Rf eUiv 224 g . Vy yr Tv 70 fd = RT PRAT i ME EE i Pi po 30 = . $3 IIIA CTI ALL eGrnk kin n See BN Rite Nk WSiv o OCs (Šiu TS e Bt E e *Krk sn „27 Kite W.a2oč hg 2 Ar 30s RTP | 8) ia m šalį *s LJ rnv 72 e Pgg M. Smin o! 'P Cig čk ® sy 2 "Gi Srd = Kdl Pik Ka Ve Vik, —=i Bb eSk eik; o — Ch ®Snt Gr; eink: eBr ZP KAUNAS —= Nm oPiv ®KzR v ———— 00000600 4 oViky 55 : Kbr eGž ešil eVrb j z P ET [TTT] s ®Ki ®Kps gGdi ePjv ik ® dė a eLdvn pa razžę - 1. A žemaitiai nyelvjár2. ások határai; mun-. a kiejtési 3. határ; kūmunos, kamunė kiejtési 4. terület; am, an > om (um), (un) on határ; įnumys a 5. žemaiti už határoké. minden žemaiti nyelvjárásban mun-, numalakra változik. Inkább ez a nyugati žemaiti nyelvjárások szavainak kamunė, kūmunos képzője (por. még A Mėsėdisben mą mondott forkaū'mka enas a monas mellett). 2. Az északi žemaičiai körében széles körben ismert mocsár neve kamū'nas alakban hangzik ~ Kamanos: pg'ryus (patak neve) prasé.ded es kamūr'nu, ėš tii pė'Iku Ykš (Purvénu falu); Akm, Krš, Lc, Lz, Mžk, Pp, Trš, Var, jų išlikusio ežeriuko pavadinimas kamanu ėžė'rs — ~ Kamanų &zeras Akm, Klk, Vgr, Vkš, prie pelkių esantis o kaimas vadinamas tų pdkamané: ~ Pakamaniai. 3. Veiksmažodis manyti ir su daugybė jo vedinių visose ir žemaičių tarmės šnektose tariami su se šakniniu a*?, su pvz.: mani“k ta'msta, ga'lva diejūos mo ms i" Vds: gėra: mand'us pri“ malū'na Pj; ons jau manéis sé'rkte, da'r vo isigo'ndęs Sts; dsp laba' mani‘ta, né‘kénto leiZpunesu Rdn; vind: būoba' vaikiibū'- su fū suki mani‘ti's Krš; neapmand-u kou bedari‘te: pieste été'nt er pd.snakte ates Sts: i'šmana'u Kv; nem tudom, mit beszélsz Brs; ka'p ané: té'rp séves ka'lb, més neismané m Prk: o.nc. ennél a munkánál semmit sem gondol át Nvr; nem gondolom, hogy. tu če sakd'i Ll; pėrmja'u biiobas, numani‘k, li'sa pina celendro.ka pri‘selé*da —i“ viedra e né'sa's Lkv: kad ani: pates nenusemana, kor as ai-so prasite Pvn; kas par esmani-tioje: paii-mso dé'ria —eslaksti's vėsė nėkė' Rdn. Išimtį sudaro tik Švėkšnos apylinkės Skomankaime iSgirstos formos: mond: tab dé'rbda ms; moni‘te galė ka'p niore, “tek ti'liek; mona moni'mo, čė négera. Sprendžiant iš Švėkšnos tarmės tį formų, pvz., vienaskaitos ir kg to daugiskaitos naudininkų aném, geré'm, send'm, gražo'm, laukė'ms, va ki ms, vi'ro"ms, arklė'ms, ir minėtasis manyti tarimas yra, tikriausiai, 4. Neveikiamosios rūšies būtojo laiko dalyvių formose, jų vediniuose balsis a visada išlaikomas, pvz.: trénamii'n vaisto toro Pvn; marė. nama gėl Jdr; je vaZéunama, važduk Trš; anūos pėnamė va'nėka' Pj; toro trės pénamos, tri's pė'nela" *vi'g Užv; rogé: pjūarunameę Pkl; vago'rkla' é'r i" daigė.namis Plng; ana bo va nu sė*na ga'rbenama Ms; sū'nkė: i gū"unameęs Nvr; penamiioji kū'ule Yl ir t.t. Mindezek az esetek nem teszik lehetővé, hogy egyetértsünk azokkal a kategorikus állításokkal, amelyek szerint a munir numyra gyökök fonetikailag a man-, namgyökökből keletkeztek. Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a mun-, numareális jóval nagyobb, mint az am, an kettőshangzóknak om (um), on(un) hangokká válásának areája, így úgy tűnik, hogy e gyökökben az a-t az említett kettőshangzók átalakulásától függetlenül változtatják o-vá (u-vá), ez pedig már nem meggyőző. Miután megállapítottuk, hogy az a nazális mássalhangzók környezetében w-vé válása nem teljesen szabályos, a žemaičių személyes névmás aš közvetett eseteinek mungyökét bátrabban hozhatjuk kapcsolatba a lett nyelvjárások egyes számú részes esetének mun alakjával, az óegyházi szláv max-szal és – amint S. Karaliūnas- ** rámutat – még az anatóliai nyelvek névmásaival is: a hettita am (m)uk „engem, én, nekem”, a lükiai emu és amu, a lydiai amu „én, nekem” alakokkal. A žemaičių numnak nincs megfelelője a rokon nyelvekben. Mivel azonban figyelembe vesszük az a magánhangzónak a nazális mássalhangzók között w-vé válásának feltételességét, hajlanánk azt gondolni, hogy elfogadhatóbb az a vélemény, miszerint a žemaičių numnak más tőmagánhangzója van. 32 Vö. még a régebbi írásokból: Dwy paskutynenses atgranžas tayp reyk yszmaniti StnD 17 (utóirat); Wysadoos wyineyp teyszmana Pabrėža; wislab parmanyset DaukBi VII; nelabs žmoniū pramanimas DaukBi IX ir stb. 33 S. Karaliūnas, A balti és szláv nyelvek legkorábbi kapcsolatai (filológiai tudományok kandidátusi fokozatához benyújtott disszertáció, gépirat), Vilnius, 1966, p. 288; C. Kapamionac, A balti és szláv nyelvek kapcsolatai (autoreferátum), Buasuioc, 1967, p. 11. 217