Bevardės giminės forma „tai“ ir jos santykis su kitomis įvardžių formomis

ŽODŽIŲ FORMOS IR JŲ VARTOSENA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A. VALECKIENĖ A SEMLEGES NEMŰ TAI FORMA ÉS VISZONYA MÁS NÉVMÁSI FORMÁKHOZ 001. A semleges nemű formát csak néhány névmás alkotja, vö.: tas, ta, tai, tat(ai); šitas, šità, šita, šitai; visas, visà, visa; kitas, kità, kita stb. Az összes semleges nemű névmási forma közül a legelterjedtebb a tai. Ennek tat(ai) változata ritka. Más névmások semleges nemű formái szintén ritkábban használatosak, mint a tai. A tanulmány célja, hogy kiemelje a semleges nemű tai (tatai) forma általános (invariáns) jelentését, és bemutassa e forma viszonyát a tas, ta, valamint más névmási formákhoz. A tai forma névmási jelentésén kívül széles körben partikula- vagy kötőszóként is használatos. Ez utóbbi tai funkcióit itt külön nem tárgyaljuk, de egyes esetekben el kell különíteni a tai névmási forma és a tai partikula funkcióját. 002. Egy adott forma jelentése csak abban a nyelvi mikrorendszerben (alrendszerben) ragadható meg, amelyben az a forma működik. Fontos elvonatkoztatni a kontextuális jelentésektől és az adott forma lexikai elemeitől, és csupán azt az általános jelentést kiemelni, amellyel a vizsgált forma rendelkezik, amikor a rendszer más, minimálisan szükséges formáival áll kapcsolatban. Ahhoz, hogy megértsük a tai forma általános jelentését és viszonyát a tas, ta formákhoz, először fel kell vázolnunk azokat a rendszereket (alrendszereket), amelyekben ezek a formák működnek. Mindjárt le kell szögezni, hogy a hím- és nőnemű tas, ta formákat jóval szélesebb körben használják, mint a semleges nemű tai formát. Ezért először a tas, ta formák működési alrendszereit vázoljuk fel, és csak ezután jelezzük, hogy a tai forma mely tas, ta alrendszerekbe illeszkedik, és melyekbe nem. A tas, ta formák alrendszerei 003. A mutató névmások funkcióiról szólva rendszerint K. Brugmann munkájára szokás hivatkozni. Az indoeurópai nyelvekben elsőként K. Brugmann különítette el a mutató névmások alapvető funkcióit: a deiktikusat (szűkebb értelemben) és az anaforikusat1. A deiktikus formák azok, amelyek nyomatékosan utalnak egy ismert tárgyra, és a beszélőhöz viszonyítva helyezik el azt (a beszélőtől kisebb-nagyobb távolságban). Az anaforikus 1 A szűkebb értelemben vett deiktikus funkción kívül K. Brugmann ezt a terminust tágabb értelemben is használta. Ez az összes mutató névmásra jellemző általános rámutató jelentés. Az általános deixis jellege alapján az indoeurópai mutató névmásokat négy típusba sorolta. Lásd: K. Brugmann, Die Demonstrativpronomina der idg. Sprachen, Leipzig, 1904, „Abhandlungen der Philologisch-historischen Klasse der Königlich Sächsischen Gesellschaft der Wissenschaften”, Bd. XXII, Nr. VI. 3 * 35 A formák a fentebb említett, illetve közvetlenül a forma után megnevezett dolgot jelölik, hangsúlyos kiemelés nélkül. K. Brugmann különösen kiemelte a hangsúlyos rámutatást a deiktikus formák esetében. K. Brugmann szerint a deiktikus forma olyan, mint egy gesztus; gyakran gesztus is kíséri. Az anaforikus formákban nincs ilyen hangsúly. K. Brugmann által felvetett funkciókat tárgyalva J. Kurylowicz igen találóan határozta meg a deiktikus és az anaforikus formák közti különbséget: a deiktikus formák konkrét dolgokra, az anaforikus formák viszont szavakra (a kontextusra) utalnak2. Ezért az anaforát olykor relációs deixisnek is nevezik3. 004. A litván nyelvben is megkülönböztethető a mutató névmások e két funkciója: a deiktikus és az anaforikus. Pusztán a szemantika alapján azonban gyakran nehéz eldönteni, hogy a névmásforma melyik funkciót tölti be, azaz megmondani, hogy az adott forma hangsúlyos kiemeléssel vagy anélkül jelöl-e egy dolgot. Ezért ebben a tanulmányban a tas, ta formák funkcióbeli különbségeit nemcsak a jelentésük, hanem mindenekelőtt a mondatbeli pozíciójuk és paradigmatikus sajátosságaik alapján vizsgáljuk, vagyis azt vesszük figyelembe, miként viszonyulnak ezek a formák ugyanazon alrendszer más formáihoz. A tas, ta formák paradigmatikus sajátosságai alapján használatuk két fő alrendszere különíthető el. 1) A Tas, ta formák a šitas, -a; šis, ši; anas, -a formákkal alkotnak rendszert. (További formák is vannak, de a fent említettek alkotják ennek az alrendszernek a minimális formakészletét.) Valamennyi felsorolt forma ugyanabban, a főnévtől függő pozícióban áll, vagyis melléknévi használatú. Deiktikus funkció jellemzi őket. Ezek a formák rendszerint nyomatékosan utalnak egy ismert dologra, elkülönítve azt a többitől. Egymástól lexikai árnyalatokban különböznek aszerint, hogy a megjelölt dolog térben és időben mennyire van távol a beszélőtől. A Tas, ta formák a legsemlegesebbek: a beszélőtől kisebb-nagyobb távolságra lévő ismert dolgot jelölnek; ezzel szemben a šis, ši; šitas, -a a hozzá legközelebbit, az anas, -a pedig a beszélőtől legtávolabb lévő ismert dolgot jelöli. A dolog az előző kontextusból is lehet ismert (akár már korábban is említették), vagy a névmás után is megnevezhető. Például: Az egyik azt mondta: — Ilyen az ő betegsége, mint az én egészségem! A másik: — A te feleséged nem volt olyan gyenge még haldokolva sem, mint az enyém, amikor meggyógyult. Petras… meghallotta a tréfálkozást. ŽemR I 185. — Csak menj nyugodtan, ha ennyire tetszik az a vén, megfeketedett aggastyán! — morogta Marce… Nem űznek el attól a tökfilkótól (Kurmelisről van szó). ŽemR I 173. Volt egyszer egy doboz gyufa; azok a gyufák nagyon büszkék voltak a származásukra. BalčAP 201. Petras kijött az erdőből, és egyenesen átfordult a tuskókon abba az irányba, amerre a vasak csörömpöltek. ŽemR I 178. A gazdasszonyt már maga az úrnő szerezte. Ő az a derék öregasszony, Karolienė, az özvegy imádkozóasszony, magányos, akit mindenki Dėdienėnek hív. VaižgP I 140. Vö.: Matūšė néhai mindig azt húzta fel, látom majd a céklát, mint macska az egeret. És ez a te gazdasszonyod (fiatal feleség) — hiszen nem ő áll ott! ŽemR I 186. Bizony, az a nap, amikor a nagyapa utoljára volt kint, olyan tisztán él az emlékezetében, mintha tegnap történt volna. SimonR IV 16. Ugyanilyen hangsúlyos rámutató (deiktikus) jelentésük és melléknévi pozíciójuk van az említett névmásoknak azokban az esetekben is, amikor nincs mellettük főnév, de a kontextusból kikövetkeztethető. Vö.: 2 Е. Курилович, Очерки по лингвистике, Москва, 1962, p. 204. 3 E. Кржижкова, Замечания о системе указательных местоимений в современных славянских литературных языках, Русское и славянское языкознание, Москва, 1972, p. 144. 36 … a kereskedők fia beutazza a világot, és meséket mond, de már nem olyan vidámakat, mint azt a gyufáról szólót (= mint az a mese a gyufáról). BalčAP 203. A deiktikus tas, ta; šis, ši; šitas, -a; anas, -a alakok egy bizonyos rendszer szemantikai változataiként viszonyulnak egymáshoz. Tas, ta alakok elsődlegesek — ezek a legelterjedtebbek, és jelentésük a legsemlegesebb. Šitas, -a, šis, ši; anas, -a másodlagos alakok, szűkebb körben használatosak, és jelentésük külön meghatározott⁴. Tas, ta alakok ebben az esetben nem állíthatók szembe a jis, ji alakokkal, amelyek másik (főnévi) pozícióban fordulnak elő. Bizonyos kontextusban a tas, ta alakok helyettesíthetik a šis, ši, šitas, -a vagy az anas, -a alakokat, de semmiképpen sem a jis, ji alakokat. Utóbbiak csak a főnév és a tas, ta alakok teljes szerkezetét helyettesíthetik. Vö.: Menj csak magad, ha annak a (= ennek, amannak) a vén, megfeketedett embernek ez megfelel! de: Egyszer volt egy doboz gyufa, azok a gyufaszálak (= ők) nagyon büszkék voltak származásukra. A deiktikus funkció (a kiemelő jelentésárnyalattal járó, egyértelmű rámutatás) mellett a tas, ta melléknévi alakokat más nyelvek névelőihez hasonlóan is használják. Ezekben az esetekben rámutató jelentésük elhalványult, ezért nem nélkülözhetetlenek; jellegzetes, kifejezett nyomatékosító jelentésárnyalatuk van, és gyakran elhagyhatók (különösen, ha az aktuális tagolás más, úgynevezett sajátosságai is jelen vannak — például a nyomatékos intonáció, a megfelelő szórend, bizonyos szavak kiemelése stb.). A litván nyelvben ma, mondhatni, stilisztikai funkciót töltenek be⁵. — Hová tűnt az a mi Petrasunk? ŽemR I 206. Az a vízityúkocska — vagy talán békácska — a pocsolyában gázolva rikácsol: „Kopasz marad! kopasz marad!” Végül az a kuisis, a hitvány bogár, a fülbe mászva zümmög: „Bátyám, testvérkém! Rubelecskét, kis rubelt akartál!” ŽemR I 200. Ugyanezt a funkciót a šitas, -a névmás is betölti, például: Csaknem mezítláb csoszog visszafelé a padon, és nekikoccan az ülő apjának. Az nyomban rákiált: — Már megint te vagy itt, a fene vigyen el! Ezekkel a gyerekekkel már nem lehet élni. BaltPV I 13. 4 Az elsődleges és másodlagos alakokról lásd: J. Kurylowicz, The Inflectional Categories of Indo-European, Heidelberg, 1964, p. 15. 5 A. Valeckienė, Lietuvių kalbos įvardžiai ir jų reikšmės, LKK VI, Vilnius, 1963, p. 41, 42; D. Lukšys, Savotiška įvardžio tas vartosena, „Kalbos kultūra“, Vilnius, 1964, 7, p. 47. Kétséges A. Rosin állítása („Kalbotyra”, XXIV (1)), miszerint a litvánban — más indoeurópai nyelvekhez hasonlóan — a mutató névmásokból kialakult névelők vannak. A határozott névelő tárgyalásakor, amelyet részletesebben vizsgál, a mutató névmásokat is ide sorolja azokban az esetekben, amikor még egyértelmű deiktikus jelentésük van (korábban említett dolgokra utalnak); vö. az általa idézett példákat: Pons parsivežė paukštį iš usenio (= užsienio)… ūkinėdys pasakė: „Vyrai, kas tą paukštį pavogs,… užplaks bus!“ …eme kilika… biladams… Tas kilikas naujas te(tamentas e)ti mana… (Mž 26–27). …klau(f)ikem… ape ubaga Lažari…. teipo ir apie fchi Lažari kalbedami… turim daboti/fi… Ifch tie fos (kon)te Loza-rio giwenimas… pawargens buwa… (BP II 189). Thie ifch wieno wi(f)adai fteng(e)fi prie(ch f)chi Kri(f)tu (BP I 108). Panna tureio funu… Tą funu žmones Emmanuel wadina (KN I 138) és mások. Még azokban a nyelvekben is, amelyekben valóban vannak névelők (például a németben), ilyen esetekben — a litvánhoz hasonlóan — a megfelelő névmások használhatók, nem pedig névelők, vö.: 1) Miért mondod, hogy az Emberfiát fel kell emelni? Ki hát ez az Emberfia? (Jn 12, 34) — Und wie sage(n) denn / Des men(s)chen Son mus erhohet werden. Wer ift die ser menschen Son (Biblia… Deudsch Auff(s) new zugericht von D. M. Luth. Wittemberg, 1549), 2) Dávid mindezt előre látta, és a Messiás feltámadásáról beszélt… Ezt a Jézust Isten feltámasztotta (Apd 2, 32) — Die fen Jhefum hat Gott auferweckt (ugyanott). A litván tas, ta, šitas, -a névmások és mások, ha elhalványult deiktikus jelentéssel használják őket, csupán közelítenek más nyelvek névelőihez, valamelyest hasonlítanak rájuk, de korántsem olyan névelők, mint a germán nyelvekben (német, angol stb.). Azok a példák pedig, amelyekben a névmás egyértelmű deiktikus jelentése megmarad, egyáltalán nem tartoznak a névelői funkció körébe. 37 Ezek a névmások szemantikailag sem különülnek el egymástól markánsabban. Az irodalmi nyelvben gyakrabban fordul elő a tas, ta forma, mint semlegesebb alak. A jis, ji névmással a fent említett nyomatékosító jelentésű alakoknak sincs semmiféle kapcsolatuk. 2) A tas, ta alakok főnévi pozícióban használatosak, és mindenekelőtt a főnévi jis, ji alakokkal állnak kapcsolatban, továbbá a főnévként használt šis, ši, šitas, -a; anas, -a és más alakokkal6. Mindezekre az alakokra anaforikus jelentés jellemző. Főnévi pozícióban rendszerint a fentebb említett ismert dologra utalnak, anélkül hogy azt nyomatékosan kiemelnék, és ezáltal a korábban említett főneveket helyettesítik. Ezek az alakok tisztán főnévi helyettesítők. Az összes pénz a fiára szállt, az pedig vidáman kezdett élni. BalčAP 199. Žolys szóval tartotta a batyus Marcellét, az pedig lehajtott fejjel, komoran nézve, elmosolyodott. ŽemR I 172. A tinórut és a rizikét (vörös kalapú vargányát) már nem bírják elfogyasztani: azok szétszóródtak az egész nyíresben. ŽemR I 177. A királylány pedig aranypénzekkel kirakott kardot ajándékozott neki, azok nagyon jól jöttek neki. BalčAP 201. Vö.: Vilius és Martynas között Gaidienė asszony ül. Szép és vidám. Viliusszal beszélget, — ő azonban egyelőre nem válaszol. SimonR IV 359. — Talán te is magaddal viszed (éjszakai legeltetésre)? — Engem nem visznek. Jonas régebben vitt, de ez (=Petras) nem visz. BaltPV 100. Egyébként az a kettő (=Lepukas és Ferdukas) rendes ember volt, félig értelmiségi. VaižgP I 56. Ezek az alakok egymástól lexikai árnyalatokban különböznek, és szemantikai változatokat alkotnak. Ebben az alrendszerben nem a tas, ta, hanem a jis, ji alakok az elsődlegesek — ezeket használják a leggyakrabban, és jelentésük teljesen semleges. A tas, ta és az itt említett összes többi alak másodlagos: ritkábban használatosak, és további lexikai árnyalatokat hordoznak. A tas, ta alapvetően ugyanúgy különbözik a šitas, -a; šis, ši alakoktól az egyik oldalon, és az anas, -a alaktól a másik oldalon, ahogyan az első alrendszerben fentebb említett, megfelelő deiktikus jelentésű alakok — a megjelölt dolognak a beszélőtől való távolsága szerint. Ebben az alrendszerben azonban a névmások háromtagú rendszere már egészen gyenge. Anaforikus, nyomatékos kiemelés nélküli, főnévi pozícióban használva ezek a névmások gyakran elveszítik lexikai árnyalataikat, és kikopnak a használatból. Anaforikus használatban az anas, -a már egészen ritka, a šitas, -a sem gyakori. Az utóbbival összevetve valamivel gyakoribb változat a šis, ši, de ezt is gyakran fel lehet váltani a semlegesebb tas, ta alakokkal⁶. Vö.: Anélkül, hogy lehúzta volna sárcipőjét vagy letette volna a csöpögő kévét, előhúzott a kebléből egy nedves papírlapot, és Gintautas felé nyújtotta. Ez (=az) mohón kiragadta a vendég elgémberedett kezéből. VaižgP I 127. Teljes erőmből hajtottam a lovakat, azok (=azok) erre vágtatni kezdtek… PaukštAK 67. A šis, ši alak rendszerint akkor marad meg, ha egyértelmű a közelebbi és a távolabbi megjelölt dolog szembeállítása, vagy ha ugyanabban a mondatban a šis, ši mellett a tas, ta alak is szerepel. Vö.: A szűk udvarokhoz szokva ez már nem is tűnt udvarnak, csak kerítés nélküli, nyílt mezőnek. VaižgRR I 117. A gyerekek halkan nevettek. Futásnak eredtek a kertből a ház felé. A legnagyobb gyorsabb volt, otthagyta a kicsiket; azok sírva szaladtak utána, ez pedig hátrafordult, és odasózott a hátukra. ŽemR II 323–324. 6 A többi alakról bővebben lásd A. Valeckienė, Anaforiniai įvardžiai — daiktavardžių variantai, „Baltistica“, VII(2), 1971, p. 139 t. t. 38 Másrészt az ebben az alrendszerben fentebb említett összes forma, valamint a tas, ta használatában is a legsemlegesebb változat a jis, ji. Ez az utóbbi névmás, mondhatni, korlátozás nélkül használatos (különösen az irodalmi nyelv semleges stílusában). A jis, ji gyakran helyettesítheti a tas, ta alakokat, fordítva azonban ez ritkábban fordul elő. A Tas, ta alakok gyakran nem helyettesíthetik a jis, ji alakokat, elsősorban azért, mert az anaforikus funkción kívül (amely a jis, ji alakok egyetlen funkciója), a tas, ta más funkciókat is betölt. Vö.: 1) Ezzel mintegy azt akarta hangsúlyozni, hogy művét nem lehet fenntartás nélkül a regény, az eposz, a prózai költemény vagy bármely más műfajhoz sorolni. VaižgP I 12. 2) A polgárok szeme is kialszik, eltemetve a napba vetett reményt. Emlékére már csak a tetőről csöpögő gyertya marad… VaižgP I 43. 3) A munka öröm és az egészség forrása, a munka felemeli és nemesíti az embert – mondja mintegy a szerző. És ebben sem lehet vele egyet nem érteni. VaižgP I 25. Az első mondatban az jo alakot a to (veikalo) alakra cserélve megváltozik a névmás pozíciója és funkciója. A to veikalo (annak a műnek) kifejezéssel éppen arra a korábbi kontextusból ismert műre utalunk. A jo veikalo (az ő műve) kifejezéssel a korábbi kontextusból ismert személyre utalunk, akié a mű. A második mondatban a jam főnévi pozícióban áll és anaforikus funkciót tölt be. Egy ismert, korábban említett személyre utal, aki a cselekvés tárgya (belieka jam). Ha a jam alakot tam alakra cseréljük, ez utóbbi azonnal az atminimui szóhoz kapcsolódik (tam atminimui), vagyis melléknévi pozíciót és deiktikus funkciót kap. Egy ismert, korábban említett emlékre utal. A harmadik mondatban a juo az íróra utal (negalima su juo, vagyis az íróval, egyet nem érteni). Ha a juo alakot tuo alakra cseréljük, alapvetően megváltozik a rámutatás: negalima su tuo nesutikti azt jelenti, hogy nem lehet nem egyetérteni azzal, hogy a munka az öröm és az egészség forrása. A Tas, ta anaforikus alakokat gyakran akkor használják, ha a mondatban több dolog szerepel; a tas, ta alakokkal rendszerint az utoljára említett dologra (személyre) utalnak, vö.: Megálltak a piacon, egyikük körbe-körbe repülve annak nyomott a kezébe ostort, akinek csak akart; az a gazemberül csak-csak ütötte a mellette állót, és körbe kergette a piacon. A megütött, miután megkapta az ostort, újra odanyújtotta azt valaki másnak, az pedig, aki mellette állt, szintén suhintgatott vele. ValPJ 51. Ebben a mondatban a tas nehezen helyettesíthető a jis alakra. Ha a korábban említett cselekvő alanyra utalnak, a jis, ji alakokat használják, vö.: Vaižgantas a múlt tollforgatóiról talán sok igazat mondott, de amikor önmagáról beszélt, ő nyilvánvalóan túlzott. VaižgP I 30. Az öreg nem volt hozzászokva ahhoz, hogy ne tiszteljék. BorMS 18. Ulei-t azonban egyáltalán nem érdekelték sem a megálló nők, sem a beszédük, még kevésbé pedig a büntetések – sem itt, a földön, sem ott, a pokolban. Miben volt ő vétkes? Csak azért, mert fiatal, szép és vidám volt, minden legény körülötte legyeskedett, de egyik sem akarta feleségül venni, mert nem volt sem hozománya, sem kelengyéje. BorMS 24. Itt a jis, ji alakok nem helyettesíthetők a tas, ta alakokkal. A jis, ji és más anaforikus alakok közötti különbség részletesebb vizsgálata kívül esik témánk keretein. Itt csupán azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy az anaforikus névmások lexikai árnyalatai gyakran elhalványulnak, és sok esetben e névmások használata a mondat szerkezetétől függ. Különösen gyakoriak a semlegesítési esetek, amikor bizonyos kontextusban az egyik alakot egy másik váltja fel. Itt még meg kell jegyezni a tas, ta alakok sajátos, szerkezetileg meghatározott, visszautaló szóként való használatát a vonatkozó névmásokat tartalmazó mellékmondatban. Aki olcsón nyer, olcsón is költ. Sln. Nem az erős, aki üt, hanem az, aki állja. PP 213. 39 Az ilyen típusú mondatokban a tas, ta alakokat alárendelt tagmondat magyarázza. Ezek az alakok a magyarázó tagmondat előtt és után is állhatnak. Az ilyen mondatokban a tas, ta alakok főnévi esetek pozíciójában fordulnak elő (különösen a kas névmással), de mivel használatukat szerkezetileg meghatározza a környezet, ilyen esetekben ezek az alakok nem helyettesíthetők a jis, ji alakokkal. 005. A tai semlegesnemű alak sokkal szűkebb körben funkcionál, mint ugyanazon névmás nemhez kötött tas, ta alakjai. A tai csak a fent említett második alrendszerbe tartozik, vagyis mindig főnévi használatú — bizonyos főnévi esetek pozíciójában áll —, és anaforikus jelentésű. Ezzel az alakkal arra utalunk, amit korábban említettünk, vagy amit közvetlenül utána mondunk, különösebb kiemelés nélkül. A tai alak leggyakrabban az alanyesetű alany és a tárgyesetű tárgy pozíciójában fordul elő. Vö.: Šimoniai mindig törődtek az elnyomottakkal, ez már természetükből fakad. SimonAŠL 24. A költőnő képes volt fiatal lenni a fiatalság minden feledékenységével, illúziójával és nevetésével együtt. Ez keveseknek sikerül. KubSNL 171. A fájdalom felhőcskéje mindenkinek átsuhant a homlokán, amikor eszükbe jutott elhunyt édesapjuk. Ezt észrevéve a mama megszólalt… ŽemR I 154. … még le sem szállok a lóról, a páncélos már beásta magát a földbe. Ebben rendkívül erős karmai segítik. IvanPŽ 60. Hans Cvit különösen az sújtotta le, hogy az érkező keresztesek között meglátta a szabad Kilgailist és Šarkát. VienPD, K 334. A tai alakot tehát pozíciója és jelentése alapján csak a hím- és nőnemű főnévi anaforikus alakokkal (2. alrendszer) lehet kapcsolatba hozni. Más szóval, csak három alak anaforikus: tas, ta, tai, míg deiktikus (szűkebb értelemben) csupán két alak van: tas, ta. 006. Az anaforikus alakoknál a tas, ta, tai alakok közös vonása az azonos pozíció (a főnévi esetek helyét foglalják el) és funkció. Ezek az alakok azonban nagyon különböznek egymástól. A Tai alak szembe van állítva a hím- és nőnemű alakokkal: tas, ta. Tai elsősorban a tárgyakra való utalás jellegében és az antecedensek tekintetében különbözik a tas, ta alakoktól. Továbbá a tai alak a tas, ta alakokkal szembeállítva egyúttal ilyen vagy olyan módon szembeállítódik a tas, ta alakok szemantikai és szintaktikai változataival is, mindenekelőtt e rendszer fő változatával: jis, ji. Antrarészt a tai alak a fent említett anaforikus névmási alrendszerbe illeszkedve új tagokat is bevezet, amelyekkel a tas, ta alakok közvetlenül nem lépnek kölcsönhatásba. Mindezeket a különbségeket alább tárgyaljuk. A tai (tatai⁷) alak invariáns jelentése és viszonya a tas, ta alakokhoz 007. Tai és a tas, ta alakok mindenekelőtt szemantikai oppozíciót alkotnak. A tárgyakra való utalás jellegének különbsége alapján állnak szemben egymással. A hím- és nőnemű tas, ta alakokat korábban már említett, ismert dolgok konkrét megjelölésére használjuk. Leggyakrabban személyekre utalnak. — Levuk! — kiáltotta Baltaragis. Az megfordult, és figyelt. ŽemR II 62. Šlioks — šliokš vizet fröcskölt a lányokra, ők pedig, miután eláztak, ki-ki-ki nevetésben törtek ki, mert azok, mivel úgy felöltöztek, mint egy ünnepnapon illik, csak úgy zörögtek. ValPJ 83. 7 A tatai jelentése megegyezik a tai alak jelentésével, azzal a különbséggel, hogy az előbbit nagyon ritkán használják; lásd az 1. táblázatot. Ezért a tatai alakot a továbbiakban nem ismételjük meg a tai mellett. 40 A Tas, ta formák más élőlényekre is utalnak. Tas capt megragadta a rókát a farkánál, de az kiszabadította magát, és villámgyorsan az asztal alá került. ValPJ 55. Ő (Pranaitis) nem válaszolt semmit, csak végighúzott az ostorral a kancán, úgyhogy az vágtatva indult el az úton. Myk-PutS 19. A Tas, ta formák élettelen dolgokra is utalnak. A pitypangok és a rizikék [vörös kalapos vargánya] már nem tarthatók kordában: azok szétszóródtak az egész ritkás erdőben. ŽemR I 177. Mindannyian cipőben voltak, de azokat csak a templomból való távozáskor viselték. ValPJ 30. Megkérdeztem: „Mit fognak táncolni?” Azt felelte: „Angolost”. Miközben azt játszottam, mindenki szét… ValPJ 74. Mindezekben az esetekben, amikor egy ismert dolgot konkrétan megnevezünk, a tas, ta formák antecedensei (azok a szavak, amelyek ugyanarra a dologra utalnak, mint a névmás) bizonyos főnevek. Rendszerint először főnévvel nevezzük meg a dolgot, majd ugyanarra a dologra utalva névmást használunk. Így a tas, ta névmás egy bizonyos főnevet helyettesít, mint a jis, ji és a fentebb említett többi anaforikus névmás. Mind a hímnemű, mind a nőnemű formák egyformán a korábban említett dolgokra utalnak, az utalás jellegében nem különböznek. A Tas, ta formák egymástól csak az antecedensek szerint különböznek. Az antecedensekkel nemben és számban egyeztetődnek. Tegyük fel például, hogy az antecedensnek hímnemű egyes számú alakja van, akkor a névmás is hímnemű egyes számú alakban áll, és így tovább, vö.: Tėjaus megkérdezte apját: „Odaadod a lányodat?” Az így felelt: „Odaadom.” Megkérdezte anyját: „Te is odaadod?” Az ismét azt felelte: „Odaadom”… ValPJ 156. A királylány pedig egy aranypénzekkel kirakott kardot ajándékozott neki, azok nagyon jól jöttek neki. BalčAP 201. Így a hímnemű és a nőnemű alakok közötti különbség tisztán nyelvtani, és az alakok nem és szám szerinti egyeztetésén alapul más alakokkal (az antecedensekkel). Amikor a tas, ta formák vonatkozó névmásokkal álló alárendelt mondatokban visszautaló szóként szerepelnek, antecedensük a mellékmondatban kifejezett teljes frázis. Aki Rimšienét kibeszéli, még meg sem született… ŽemR I 27. Aki nem látja a reggelt, aki semmit sem épít, annak nem lesz helye az új munkások között. Kors(LKŽ V 363). Aki szállít, azt verik is. JabIRR I 492. Akinek jó körmei vannak, annak széles a torka is. ŽemR I 203. Nem az ment elsőként, aki talált, hanem az, aki elveszített. PP 212. Ne kerüld hát, ember… annak adj hálát, aki tüzet és meleget adott neked. DonR 97. Csak azok szégyelljék magukat, akik nem szégyellnek lustálkodni. DonR 39. Én azokkal vagyok, akik nem félnek az őket verő hullámokon hajózni. SNėrP I 223. Aki vadászni indult, rókát lőtt. JV 1060. Aki nincs, az a vétkes. Dkš. Antecedentas – šalutinis dėmuo, gali eiti prieš įvardį ir po jo. Tokiais atvejais tas, ta formos taip pat nurodo tam tikrą konkretų (tik neapibrėžtą) daiktą, paprastai asmenį, kurį apibūdina šalutinis dėmuo. Tas, ta formos derinamos su santykiniais įvardžiais. Su tas vyr. g. vienaskaitos formomis dažniausiai vartojamos atitinkamos kas, rečiau kuris, katras vyr. g. vienaskaitos formos (Tas dar negimė, kas (kuris, katras) Rimšienę apšne kės). Su vyr. g. daugiskaitos (tie) ir moteriškosios giminės (ta, tos) formomis paprastai vartojamos kuris, -i, katras, -a formos (kas šiuo atveju retesnės), atitinkamai suderintos su pirmosiomis gimine ir skaičiumi (Tie (ta, tos) dar negimė, kurie (kuri, kurios) Rimšienę apšne kės). Az ilyen mondatokban a az, a alakok antecedense (a mellékmondat), valamint maguk az az, a alakok helyettesíthetők a következőkből képzett főnévi (melléknévi igenévi, melléknévi) alakkal: 41 az alárendelt tagmondat (antecedens) igéje, valamint annak megfelelője ebben a pozícióban (az állítmány alakja). Vö.: Aki Rimšienę kibeszéli, az még meg sem született⇒A Rimšienę kibeszélő még meg sem született. Az átalakított mondatban a főnévi forma apšnekėsiantysis azt a személyt jelöli, akire a tas forma utal. 008. A ez semlegesnemű alakot általánosító, nem konkrét módon a jelenségekre, cselekvésekre vagy tárgyakra utalva használják. Rapolas semmit sem csinált, de ez neki magának kimondhatatlanul kellemetlen és unalmas volt. VaizgRR I 127. Az egyik nyávogott, mint a macska, a másik bégetett, mint a borjú... Én, ezt hallva, nem bírtam tovább. ValPJ 67. A férfit egyáltalán nem érdekelte a nő jelleme, lelke, mert erről nem volt saját tapasztalata. VienPD, K 158. A tas, ta alakoktól eltérően, amelyek antecedense rendszerint főnév, a tai alak antecedense leggyakrabban egy teljes kifejezés: mondatrész, egész mondat, több mondat, bekezdés stb. A tai alak arra utal, amit a teljes kifejezés kifejez. Az antecedens a tai alak előtt és után is állhat. A prepozíciós helyzetben (a tai alak előtt) az antecedens áll, amelynek összetevője lehet: a) Mellérendelő vagy kötőszó nélküli mondat egy tagmondata, illetve több ilyen tagmondat. Úgy beszélt velem, mint egy felnőttel, és ez nagyon jólesett nekem. VenclPU 436. Még akkor, amikor magánúton Butauskas tanár úrnál tanultam, egy darabban szereplésre kértek fel, ez pedig azokban az időkben nagy ritkaságnak és megtiszteltetésnek számított. VenclPU 320. Már a szemed is leragad; örök lustává váltál, az alvásnak adtad magad — illik ez egy ilyen fiatalhoz? ŽemR I 69. b) Az alárendelő mondat főmondata. ... a gazdaság minden munkáját olyan könnyedén, olyan ügyesen végezte, mintha ez számára igazi „ulionė” lett volna, nem pedig fáradság. VaizgP I 215. Semmilyen dohányt ne szívjon, mert ez megterheli a mellkast. BaranR II 8. c) Az alárendelő mondat mellékmondata (ezekben az esetekben az antecedens a tai alak után is állhat, lásd alább). Amit az öreg Vidmantas, miután sört ivott, tréfásan megjósolt, az váratlanul hamar bekövetkezett. VaizgP I 67. Hogy, mikor és ki került közülük elsőként Litvániába, azt a régmúlt idők homálya fedi. VaizgP I 60. Bár az említett munkát nem sikerült elvégezni, de ezt nem tudva, a nyelvészünkkel töltött időm nem telt hiába. BūgRR I 190. d) Bármely tagmondat vagy több tagmondat vegyes típusú mondatban. Itt eszébe jutott, hogy az ügyben még nem beszélt magával Daratával, de ez a kovács tervein nem változtathatott. VenclR III 108. Az említett zoológusok vidéke (Türkmenisztán) régóta a malária és a leishmaniasis gócpontjaként ismert, de azokban a körzetekben, ahol sok a denevér, ezek a betegségek jóval ritkábban fordulnak elő, és úgy vélik, hogy ez a denevérek érdeme, mert megtisztítják a vidéket a betegségeket terjesztő szúnyogoktól és más rovaroktól. IvanPŽ 32. e) Egy különálló mondat vagy több mondat. „Köszönöm, köszönöm, nagyanyókám, a dalocskája nagyon szép!” Ezt hallva a nagymama kuncogni kezdett. ValPJ 20. (Kazelis) Tudod, anyukám, mi szeretnék lenni? 8A tai jelentésével kapcsolatban vö. K. Ambrasas, Kai kurios semantinės ir morfologinės anglų ir lietuvių kalbų asmeninių įvardžių savybės, „Kalbotyra“, XXI, Vilnius, 1970, p. 227. 42 (Morta) Még korai ezen gondolkodnod. Előbb nőj fel. SruogR II 170. Nem lehet két király az országban! Az egységes test darabokra hullik! Megszűnik az egységünk! Háború támad! Vér áztatja majd a hazát és az egyházat, az ellenség pedig feldúlja őseink sírjait – neked kell erre válaszolnod, király! SruogR II 85. A szenvedő (=passzív⟧) igenevek a lett nyelvben semmiben sem múlják felül a mieinket. Ez világosan látható az alábbi példákból. BūgRR I 535. f) Egy teljes bekezdés. Elsuhant az illatos nyírfácska, és eltűnt, mint a nyári köd. A reggelek ezüstös harmat illatát árasztják, és a fűben szitakötő muzsikál. Ezüstös fodrocskákat lágyan csobogtatva, pompás völgyben susog a patak, kakukkfűben zümmög a méhecske, és érik a termékeny gabona kalásza. Egész nap fülledt hőség honol. A kaszák csengő hangon zengenek... Bár ez vigasztal, bár jókedvre derít, lelkem mégis boldogtalan... BaranR II 33. A. Vienuolis egy teljes epizódot, amelyben arról esik szó, hogyan sújtja le Jogaila Vytautą játék közben, és majdnem levágja a fejét, a az névmással jelöli: De ez régen volt. VienPD, K 426. Az irodalomban sok ilyen eset található. Posztpozíciós helyzetben (a tai forma után) következik az antecedens, amelyet rendszerint a következők alkotnak: a) Alárendelt tagmondat. Hogyan találhat ki az ember olyasmit, ami soha nem történt meg az életben? PaukštAK 44.... semmi új nem történt velem, azon kívül, hogy mindmáig egészséges vagyok. BaranR II 96. Éppen arra gondolt, hogyan fog felnőni, és mikor lesz az. SimonOBT 49. Akkor a vendégek szidni kezdték Stanislovąt, amiért elrabolta tőlük a fiatal leányt. ValPJ 111. Itt most nem az érdekel bennünket, hogy a Widewut’įról szóló mese igaz-e vagy sem. BūgRR I 187. b) A mondat értelmező része vagy értelmező tagmondata. Ez az üresfejű ember csodálatos gyengesége – dicsekedni nemzetsége régiségével... VaižgP I 62. Adomukas még nem értette teljesen, mit jelent ez: nincs többé a nagybátyád. VaižgRR I 154. c) Több mondatból álló, teljes értelmező bekezdés. Pompás és megható látvány volt! Kilovagolt a város kapuján túl a király elé, mint egy ifjú, fehér, arannyal díszített lovon. Lengették a zászlókat, zúgtak a trombiták... A király törölgetni kezdte a könnyeit... Vytautas lova pedig megtorpant, megrázta sörényét, felhorkant, és őrült forgószélként vágtatott át a mezőn... A fejedelem pedig úgy zuhant le, mint egy fatörzs... SruogR II 126. Vaižgantas „Dėdės ir dėdienės” című műve a az szócskával kezdődik, amelynek magyarázata az egész kisregény. Vö.: Még csak az hiányozna, hogy apám vagy anyám testvérei és azok feleségei legyenek... Nekem a litván nép eposzába másféle nagybácsikat és nagynéniket kell bevezetnem. Szomorú történet lesz ez... VaižgRR I 35–36. Minden olyan esetben, amikor a tai forma antecedense egy frázis, e forma utalása nagyon általános. Ha az antecedens mondat vagy mondatrész, a tai forma utalása a mondat állítmányára – az igére vagy az ebben a pozícióban álló megfelelőjére – összpontosul. Ezért a tai forma bizonyos esetekben helyettesíthető olyan igéből, melléknévből vagy más szófajból képzett (az állítmány alakjának megfelelő) főnévvel, amely elvont cselekvést jelöl, illetve az ige főnévi igenevével. A főnév előtt ilyen esetben rendszerint mutató névmás szükséges (tas, šis). 43 Úgy döntöttek, hogy Lidára vonulnak, noha erről (= erről a döntésről) csak a fejedelem hozzátartozói tudtak. VienPD, K 405. A tapintószervek nagyon fejlettek, és ez (= a tapintószerveknek ez a fejlettsége) életbevágóan fontos a bálnának merüléskor és felbukkanáskor. IvanPŽ 204. Ezeket az állatokat pele néven ismerik, mert tél beköszöntével hosszú időre elalszanak; egyes fajok előtte (= az elalvás előtt) meghíznak. IvanPŽ 108. Fogazatuk a rovarevőkéhez hasonló, és ez (= ez a hasonlóság) ismét bizonyítja, hogy e két csoport rokonságban áll. IvanPŽ 28. Mindazonáltal gyakran, gyakran, mert hát így kell. Ez a nyár elengedhetetlen kiegészítője; ez – a bájosok koncertje (= Tas džiausėjimas…). VaižgP I 223. De az emberiség haladása megszakadna, ha senki sem mutatna rá az ujjával a fennálló rosszra, és nem vágyakozna valami jobbra, tökéletesebbre. Ez a költő kötelessége (=Rámutatni a rosszra, vágyódni a szépség után – a költő kötelessége). KubSNL 84. Vö. az alábbi megfogalmazásokkal: — Mit tartasz itt? — kérdezte tőle egy másik öreg varázsló, akinek semmilyen neve nem volt, és ez a névtelenség volt a legnagyobb értéke (= és ez volt a legnagyobb értéke). BalčAP 93. Amikor a trónhoz értek, amelyen a hercegnő ült, egyszerűen szóhoz sem jutottak, csak az utolsó szavait ismételgették, ez az ismételgetés pedig egyáltalán nem illett hozzá (= és ez egyáltalán nem illett hozzá). BalčAP 238. Csak a bolondok tartották még mindig a gyűrűiket gyapjúkesztyűben: nagyon óvatosak voltak, az ilyen óvatosság pedig, meg kell mondani, igazán unalmas dolog! (= ez pedig, meg kell mondani, igazán unalmas dolog!) BalčAP 274. Bizonyos esetekben a teljes antecedenst, amelyet egy vonatkozó névmást tartalmazó mellékmondat alkot (és a tai formát is), helyettesítheti a melléknévi igenév vagy a melléknév semlegesnemű alakja, amely a mellékmondat állítmányaként szerepel, vagy amely a mellékmondat állítmányául szolgáló ige- vagy melléknévi alakból képződik. A semlegesnemű alak a cselekvéssel vagy tulajdonsággal összefüggő általános jelenséget jelöli. 1) De Kaz iukunak nem nehéz, és nem is terhes. Bizony, terhes lesz végrehajtani azt, amit az ember maga eltervezett, érzett, megszeretett és gondozott... VaižgRR I 402. ⇒ Bizony, terhes lesz végrehajtani azt, amit az ember maga eltervezett, érzett, megszeretett és gondozott. 2) Honnan ered az emberben az a képesség, hogy meglássa a világban azt, amit senki sem lát. KubSNL 55. ⇒ Honnan ered az emberben az a képesség, hogy meglássa a senki által nem látottat. 3) Elég lesz odaadni a rászorulónak azt, amire nekünk magunknak már nincs szükségünk. VaižgP I 73. ⇒ Elég lesz odaadni a rászorulónak azt, amire magunknak már nincs szükségünk (ami). Az ilyen helyettesítések és átalakítások természetesen szerkezetileg és stilisztikailag egyaránt korlátozottak (csak más kedvező feltételek mellett lehetségesek), de megmutatják, mennyire általános ezekben az esetekben (amikor az antecedens frázis) a tai forma utalása a fent említett tas, ta (jis, ji stb.) formák utalásához képest. Még azokban az esetekben is, amikor a tas, ta formák antecedense vonatkozó névmást tartalmazó mellékmondat, az utalás sokkal konkrétabb (Aki Rimšienę kibeszéli, még meg sem született (egy bizonyos személyre utal)), mint a tai forma utalása. Helyettesítőik is különböznek (vö. 007). Minden olyan esetben, amikor a tai forma antecedense frázis, ezt a formát semmiképpen sem lehet a tas, ta; jis, ji vagy az anaforikus névmások más, nyelvtani nem szerinti alakjaival helyettesíteni. 009. Bizonyos esetekben a tai forma olyan antecedensekkel is használatos, mint a tas, ta; jis, ji stb., a konkrét utalást kifejező, nyelvtani nem szerint megkülönböztetett alakok, vagyis olyan esetben, amikor e forma előtt főnév áll. Ebben az esetben azonban a tai forma és a tas, ta; jis, ji stb. formák antecedensei között különbség van. A tas, ta stb. formák konkrétan arra a bizonyos dologra utalnak, amelyet az antecedens is jelöl. Más szóval, a tas, ta formák által jelölt dolog és 44 az antecedensük által jelölt dologgal való teljes azonosság. Ezzel szemben a tai forma által jelölt dolog és az antecedense által jelölt dolog között gyakran nincs megfelelés. Ez különféle kontextuális körülmények miatt történik. A tai forma által jelölt és az antecedens által jelölt dolog között nincs teljes azonosság: a) Amikor a tai forma antecedense olyan elvont dolgot jelöl, amelynek fogalma nincs szigorúan meghatározva: több vagy kevesebb jegy tulajdonítható neki, átvitt értelemben is felfogható stb. 1) Mint egy kisebb műtét előtt: bár tudod, hogy ez nem fog fájni, bár kokainnal érzéstelenítenek, mégis reszketsz, idegeskedsz. VaižgP I 195. 2) ...hogyan és minek is értékelnéd a nap jótékony munkáját, ha ez magától is világos? VaižgRR I 43. 3) Ó, a szobalányok vallomása? Hát azt mondja, ez még kevés? SruogR II 58. 4) ...figyelmesen hallgatják az acél keménységét: a kaszások a hangból ismerik fel ezt. VaižgP I 223. 5) Fáradt volt, és félt a veszekedésektől is: ez nem illett a paphoz. Vaižg P I 178. Az első mondatban antecedensként az operacija (műtét) szerepel, de a tai nem annyira magára a műtétre, mint inkább annak hatásaira utal (hiszen nem lehetne azt mondani: operacija (ji) neskaudės, operacija kokainuota). A második mondatban a tai forma antecedense a darbą (munka), de a tai nem annyira magára a nap munkájára utal, mint inkább az abból eredő következményekre. A harmadik mondatban, ahol a tai antecedense a parodymas (vallomás), az értelmezés szerint a tai mindarra utal, amit a szobalányok mondtak, nem pedig egyetlen konkrét vallomásra. A negyedik mondatban a tai forma nem magára az acél keménységére utal, hanem a kaszában levő keménység fokára. Az utolsó mondatban a tai a veszekedésekre utal, az összes belőlük eredő következménnyel együtt. Az ilyen esetek többségében aligha lehetséges a tai forma helyettesítése a névmási anaforák nemsemleges alakjaival, például tas, ta; jis, ji stb. Vannak azonban olyan szövegkörnyezetek, ahol ilyen esetekben a tai forma a fent említett anaforikus névmások nemsemleges alakjaival helyettesíthető⁹. Vö.: Az aggodalmaskodott a gyónás miatt is, de miután ismét mindenféle nehézségeket és oly sok, egymásnak ellentmondó eseményt látott előre életében, későbbre halasztotta azt. VienPD,K 167. Magához térve Gerulavičius úr csak annyit mondott az egybegyűlteknek, hogy nagy csodát látott, és hogy ezt csak a plébánosnak fogja meggyónni. VienPD,K 201. Ezekben a mondatokban a tai helyett a megfelelő jis, ji alak használható (atidėjo ją — išpažintį; išpažinsiąs jį — stebuklą). Ha azonban az išpažintį (gyónást) a ją névmási alakra cseréljük, inkább magára a cselekvésre, a konkrét eljárásra gondolunk, míg a tai utalása tágabb: azt is magában foglalja, amit a gyónás során elmond. Ugyanez érvényes arra, ha a csodát a ji alakkal helyettesítjük. Vö. még az alábbi mondatokat: 1) No, most éreztem csak meg a bűzt, de olyat (=bet⟧), hogy az egész kisváros belepusztulhat. Ó, lieber Gott! Honnan ez, mi ez. VaižgP I 188. 2) Életében Sviestavičius soha semmit, még ezt az érzését sem próbálta latolgatni, hogy miféle súlyú és értékű; boncolgatni, honnan ered, mi ez, és milyen? VaižgP I 117. Az első mondatban a tvaiką (bűzt) az tai helyettesíti; a másodikban először a jausmą (érzésre) a tai utal, majd kétszer a jis. Vö. ugyanezekkel a kifejezésekkel hasonló helyen si- 9 A tai formát célszerűbb az anaforikus névmások jis, ji alakjaival összevetni, mert ezek a legsemlegesebbek és a legelterjedtebb használatúak; a tas, ta, šis, ši stb. alakok pedig sajátos módon meghatározottak, és sok esetben szintén helyettesíthetők a jis, ji alakokkal. Továbbá a tas, ta nemsemleges alakokat nem szabad összetéveszteni a hímnemű, egyes számú tas, ta, tam, tą stb. alakokkal, amelyeknek a tai formáéhoz hasonló funkciójuk van (lásd alább). 45 olyan helyzetben, ahol különböző névmásokat használnak: honnan származik ez, mi ez (a gyermek) és honnan származik ő, ki ő (az érzés). Itt az „ez” és az „ő” formák szemantikai funkciójukban oly kevéssé különböznek egymástól, hogy párhuzamosan használják őket. Ezek olyan esetek, amikor egy adott kontextus miatt az „ez” és az „ő” használati köre találkozik. b) Amikor a tai alak előzménye egy nevet jelent. …máshol lesz pénz a gazdaság felépítésére. – Hol? – csodálkozott Sviestavičius… – Linksmynében. Tudod, mit jelent ez? – Tudom, az öröm, a mulatozás helyét. VaizgP I 133. …a tatár krónikában elsőként említett fejedelem neve: Szwejst-Sapandaila. A litván nyelvben ez azt jelenti: „A legfényesebb” – Najjas’niejszy – Sijatelnyj. – Batvinis? – Ez családnév? Ezekben a mondatokban a tai alak nem egy helyre (Linksmynére) vagy egy személyre (Sapandailára, Batvinisre) utal, hanem csupán az adott hely, illetve személy nevére, amelyet azután kommentálnak. Vö. a következő megfogalmazással: Tudod, mit jelent ő nekem (Linksmynė)?, ahol csak a helyre gondolnak. c) Amikor a tai alak előzménye azonos fajtájú dolgok egy csoportját jelöli, a tai alak pedig hozzávetőlegesen, az adott szférába tartozó dolgokként utal rájuk. 1) …és ő maga is szívesen ment, nem kevesebb „süteményt és túrót” hozva, mint a többi asszony. Kedves dolog ezt is elfogadni tőle, tudván, hogy nem titokban veszi el urától, és nem lopva hozza. VaizgP I 142. 2) Igaz, abba a szobába csak aludni járt, nappal pedig kijelölt helye volt a sörfőzdében, de ez mégis jobb volt, mint a „labirintus”. Myk-PutAŠ 62. Az első mondatban a tai nem konkrétan a „süteményre és túróra” utal, hanem mindarra, amit az ember általában magával visz, amikor vendégségbe megy. (Nem véletlen, hogy a szerző a „süteményt és túrót” idézőjelbe teszi.) A második mondatban a tai nem annyira a szobára és a sörfőzdében kijelölt helyre utal, hanem általában az ő életkörülményeire. Vö. még az alábbi mondatokkal: …a magtár még mindig tele van gabonával, szalonnával, lennel, gyapjúval? Ez neked semmiség, Ansz számára viszont kísértés, irigység tárgya. VaizgP I 74. – És mit mondjunk az élelemről és a lovak takarmányáról? – Ezt majd közösen megbeszéljük a mesterrel. VienPD,K 399. Nem tudta elképzelni a boldogságot és a lét teljességét kacagó csecsemő, szerető férj és otthonos kis zug nélkül. Ez az emberi lét első láncszeme. KubSNL 314. Ezekben a példákban a tai alak helyett a nemsemleges névmási alakok (tas, ta; jis, ji stb.) természetellenesek lennének; ráadásul ekkor az utalás jellege is megváltozna. d) Amikor az előzmény egy konkrét dolgot jelöl, a tai alak pedig annak minden tulajdonságával és az azokból következő következménnyel együtt utal rá. 1) Azt a rétet az uradalom szándékosan magának kerítette el, amikor a jobbágyokat elengedte. Csakhogy az számára kényelmetlen volt, messze esett; ezért apró darabokban, mindenféle ürüggyel a parasztoknak osztogatta. VaizgP I 86. 2) A talaj közelében vastagon, sűrűn nőtt a réti fű, akár a sűrű gyapjúval borított báránybőr. Ennél szebbet aligha lehet elképzelni, mint amikor az emberek egy kosárkát gyönyörű virágokkal szednek tele. VaizgP I 219. 3). Az uradalomban még sokféle elfeledett anyag van. Gyűjtsd össze, és vidd el mindezt Linksmynébe. VaizgP I 134. 4) A természetben itt-ott természetes sónyalók vannak, és a szarvasok ősidők óta odajárnak sót nyalogatni. Szibériában is vannak ilyen helyek, és a helyi vadászok tudnak róluk, s lesben állnak az érkező szarvasokra várva. IvanPŽ 261. Az első mondatban a tai nemcsak magára a rétre utal, hanem mindazokra a kellemetlenségekre is, amelyek abból fakadnak, hogy az a rét messze van, nincs közel az uradalomhoz. Itt a tai helyett szerepelhetne az is, hogy „ő, az a 46 így csak a rétet jelölné meg konkrétan. Ráadásul mellette már ott van a jam névmási alak, tehát ugyanannak a tőnek egy második alakja stilisztikailag is nemkívánatos lenne. A második mondatban a tai alak használatával nemcsak a réti füvet értjük, hanem különösen annak szép, dús növését. A harmadik mondatban a tai helyett azt is mondhatnánk, hogy ją (az anyagot); ez konkrétabb volna, de a szerző éppen nem akar ilyen meghatározottságot. Itt a tai nemcsak az anyagra utal, hanem még valami másra is: mindenre, ami az udvaron építkezésre alkalmas. Az utóbbi mondatban a tai alak a jas alakkal is helyettesíthető volna (vagyis a helyeket, nyalogatókat jelenthetné), de amikor azt mondjuk, hogy tai, tágabban utalunk: nemcsak azokra a helyekre vagy nyalogatókra, hanem arra is, hogy a szarvasok odajárnak. e) Ha az antecedens olyan főnévi szó, amelynek nincs nyelvtani neme, vagy igei főnévi igenév, a tai alak ebben az esetben igen hasznos. Földet venni… mindössze 60 aszímát engedélyezett. Ez végül is nagyon sok. VaižgP I 211. A költészetnek be kell kapcsolódnia mindabba, ami a világban történik, és felelősséget kell éreznie érte. KubSNL 126. Az átélt pillanat szavakba öntése a líra nagy ereje, előnye és különleges sajátossága. Ez a műfaj törvénye. KubSNL 174. Egyes esetekben a tai alak az előtte álló főnevekkel együtt használatos, de a szövegkörnyezetből nehéz megállapítani, hogy az adott főnév a tai alak antecedense-e. A tai alak nemcsak az adott főnévvel, hanem az egész kifejezéssel is összekapcsolható. …már éppen arra készült, hogy minden dereglyét szétzúzzon, hazafelé füstölögve, amikor a kereszt tövében egy emberalak nyúlt el, nem medve. Ez (=ami elnyúlt) tisztán látszott a ködön át. VaižgP I 138. A farkas odanéz, és azt mondja: „Nézd csak, a tenger túlsó partján egy csapat liba repül.” A gúnár így felel: „Az (=ami repül) nem érted van!” ValPJ 139. … van egy (gyertya) a kép (=mögött), de az (=ami a kép mögött van) a saját háza miatt… VienPD, K 24. A temető négyszög alakú területét különféle fák borítják, különösen fenyők és lucfenyők… Ma is, mint máskor, az örökkévalóság énekét dúdolják halkan, titokzatosan. És mégis, az (=amit dúdolnak) úgy hangzik, mint a gyermekét álomba ringató anya hangja. SimonAŠL 8. Mikodemas arca olyan ostoba volt, hogy akár képet is lehetett volna festeni róla… Ez (=hogy az arca ostoba volt, az arc ostobasága) végül meggyőzte Vizgirdát, hogy elérkezett pusztulásának órája. VaižgP I 201. A fent bemutatott, szövegkörnyezettől függő változatok mindegyikéből látható, hogy a tai antecedensekkel való használata nincs szigorúan elkülönítve a nemi alakok, például a tas, ta, jis, ji stb. használatától. Néha mind a tai, mind az utóbbi alakok is használhatók. A tai alakot általában akkor használják, amikor a dolgokra úgy utalnak, hogy nem akarják őket szigorúan meghatározni (általánosító utalás). 010. Külön meg kell említeni a tai alak használatának még egy esetét, amikor antecedense főnév vagy azt helyettesítő szó. Ezt az esetet szerkezetileg határozzuk meg: a tai olyan mondatban vagy mondatrészben áll, amelynek állítmánya főnévi alanyesetű alakból áll. Ez az alanyesetű alak jellemzi a tai alakot, valamint az előtte antecedensként álló főnevet vagy főnévi alakot. Az antecedens rendszerint az előző mondatban, a névmás előtt, prenominális helyzetben áll, bár néha utólagos helyzetben is előfordulhat (inverzió). Ezekben az esetekben a tai utalhat (ahogyan a ta alak is, vö. 007): a) Személyre. Jonukas máshol még többet is kapott volna, hiszen daliás, erős férfi volt, tetőtől talpig, mintha tejből gyúrták volna. ŽemR I 73. A kocsi közelében valaki, aki a kovácsot karjába kapta, nekilátott szeretettel csókolgatni. Fiatal, üde fiú volt, gimnazista kabátban. ŽemR I 46. Éppen a női orvosokat hiányolta egész Litvánia, 47 hiszen ez még újdonság. VaižgP I 70. A kovács Bronislovo fürkészve nézett körül, az pedig mellette állva már Petronėlét csodálta. Egy fiatal, magas, karcsú, őzhöz hasonló lány volt… ŽemR I 52. …olyan földet vásároltak az ilyenféle žemaitiaiak, amilyeneket ő hosszú időn át éppen keresett… Ez Vilius Vidmantas, a porosz fiú, a lányával, a művelt Daratával. VaižgP I 125. b) Élőlényt. Látja, hogy ugyanannak az embernek van egy ilyen állata – ez pedig farkas volt –, amelyet eladna. BsRP 40. Az emlősök többsége szárazföldön él, de vannak olyanok is, amelyek igen változatos élőhelyekhez alkalmazkodtak. A madarakhoz képest nyugodt, nem túl mozgékony teremtmények. IvanPŽ 9. …Európa, Afrika és Amerika valamennyi denevére nagyon hasznos az ember számára – fontos kártevőrovar-pusztítók. IvanPŽ 28. Amerika összes majma közül talán a kapucinusok nemzetsége a legismertebb. Közepes termetű állatok. IvanPŽ 46. A mókusok egész Európában és Szibériában, egészen Észak-Kínáig elterjedtek. Az erdő lakója. IvanPŽ 113. c) Absztrakt dolgot vagy cselekvést. Mit jelentett a szocializmus S. Nėris szemében? A gonoszság, az erőszak és az emberi önzés halálát. A szegénység és egyenlőtlenség, az elnyomás és a háborúk végső pusztulását… Az ember feltámadását a megaláztatás és a nyomor porából. KubSNL 108. Ekkor valamennyi életfunkciójuk lelassul, légzésük ritkábbá válik, szívük ritkábban ver, általános testhőmérsékletük csökken, és ez az állapot öt-hat hónapig tart. Ez a téli álom. IvanPŽ 31. A csempészáru szállítását nem tartotta bűnnek: ez volt az egész határvidék iparága. VaižgP I 69. Haragszunk a gyomokra, amiért olyan szaporák. Hát nem ostobaság ez? Talán bűn a szaporaság? Ez példa arra, hogyan kell élnünk, hogy fennmaradjunk. VaižgRR I 94. Vasaras számára rendkívüli esemény volt: szülei első látogatása, első találkozása neki, a kispapnak, a szüleivel. Myk-PutAŠ 36. d) Konkrét dolgot. – Szép kis ital… – És finom is. Mi ez? – Házi viaszkorsó-bor. VaižgP I 116. S. Nėris számára a föld tápláló anya volt, akiről a paraszti szeretet leggyengédebb szavaival beszéltek. Az élet forrása. KubSNL 373. – És tudod, mire valók azok a tornyok? – Kőhajító faltörő kosok! VienPD,K 261. …néhány nagy, zsindellyel fedett ház látszott. Ezek voltak a járási hivatal és az iskola épületei. VaižgP I 95. Fényes kis kardocskát szúrnék magamba. Ez az én kis mécsesem, fényes kis lámpásom. JD 798. Előfordulnak olyan típusú mondatok, amelyekben az állítmányt ugyanaz a főnév alkotja, mint az antecedenst, csak az előbbihez különböző jelzők (vagy jelzői mellékmondat) tartoznak, amelyek magát a dolgot jellemzik. – Nos, miféle szellem döfte lándzsával Rudolf testvért? – Ó, ez nagyon félelmetes szellem volt. VienPD,K 338. A katolikus társadalomban S. Nėris szerelmének semmiféle joga nem volt. Pártszerelem volt, megvetették, elítélték és rágalmazták. Törvényen kívüli szerelem volt. KubSNL 88. Ábrándozásától eltelve elővette a könyvet… aztán hason fekve négy teljes órán át le sem vette róla a szemét. Ezek voltak az egyetlen órák, amikor Napalys nem volt morgós. VaižgP I 233. A keskeny orrú majmok számos fajának úgynevezett pofazacskója van – ez egy zsák, amely az őrlőfogak és az orcák közötti teret foglalja el, IvanPŽ 48. Megparancsolta nekik, hogy ne féljenek az elpusztult madárkától, 48 a folyosón fekvőnek. Ez egy igazi madárka volt, szárnyakkal és csőrrel. BalčAP 183. Az ilyen és a fent említett típusú mondatokban, ahol az állítmányt alkotó főnévi alanyeset az antecedens által jelölt dolgot írja le, a tai alakot aligha lehet a személyes anaforikus névmások nemű alakjaival (jis, ji, tas, ta stb.) helyettesíteni. Ezt a helyettesítést nem a névmás jelentése, hanem a mondat szerkezete korlátozza. A Jis, ji ugyanazzal az antecedenssel is használható, de csak más típusú mondatokban, amikor az állítmányt ige vagy más alak alkotja, nem pedig leíró jelentésű főnévi alanyeset. Vö.: Különösen pedig ne engedjük át a szomszédos nemesi földeket idegen jövevényeknek. A nemesek nem becsülik, nekünk viszont ez az élet forrása. VaižgP I 211. Itt az antecedens ugyanaz — a žemės mind a jos, mind a tai alak esetében, csakhogy ezeket az alakokat különböző típusú mondatokban használják. Vö. még: Először is ismerkedjünk meg a rókával... Nem túlságosan kerüli az embert, és gyakran telepszik meg a város közelében. Ez Európa leggyakoribb ragadozója. IvanPŽ 157. A Šešiavilkiukai a könyveket a szomszédoktól hozta haza, ahol senki sem olvasta őket, bár a kályhába sem dobta senki. Hát, a szobában ugyanolyan jogon voltak, mint a mūkėlėvel, mint „Isten dicsősége”, holott Alekna zagyvaságai vagy Valančius utánzatai voltak. VaižgP I 229. ... de sem a tudás, sem az eszmék és elméletek nem teremtik meg a líraiságot. Az ösztönösen tör fel a psziché mélyéről. Ez az ember mélyen rejlő képességeinek kiáradása és hangja. KubSNL 141. Vö. még ezt a két mondatot: Litvániában szintén nem ritka a szélesfülű denevér; közepes méretű (IvanPŽ 34) és az ismertebb fajok közé tartozik a kaguán. Ez egy meglehetősen karcsú testű, macska nagyságú állat. (IvanPŽ 35). A leíró főnévi alanyesetet tartalmazó mondatokban a tai alakot nemcsak nem lehet a személyes anaforikus névmások nemű alakjaival (jis, ji; tas, ta stb.) helyettesíteni, hanem egyáltalán nem lehet kihagyni a mondatból. Ez az alak a mondat nélkülözhetetlen alkotóeleme. Nélküle a mondat aligha lenne lehetséges. Másfelől a tai használata a megjelölt mondattípus állandó szerkezete miatt megmerevedik. Funkciója, mondhatni, már nem képviseli a teljes értékű szó funkcióját. A tai alak a szövegkörnyezetben elfoglalt különleges helyzeténél fogva szemantikailag összekapcsolja az antecedenst azzal a főnévvel, amely az általa jelölt dolgot írja le. Ezért a tai alak a megjelölt mondatokban többé-kevésbé partikulává fejlődik. Vö. azokat a mondatokat, amelyekben a tai alak egyértelműen partikula: A Santekliai-palota — ez egy kis művészeti múzeum. VaižgP I 108. A borz legfontosabb fegyvere — ez az elülső lába. IvanPŽ 248. ... íme, ez a sarki fény Žiežmariai. VienPD,K 395. A juhok mások. Myk-Puts 96. A sólyom — a szabad, bátor, küzdő ember jelképe. KubSNL 123. A burgonya már elfogy, a kertek pedig — semmiségek: majd az asszonyok egyedül megtisztítják. ŽemR I 186. Szinte mindazok az emberek, akiket a templomban láttál, nemesek vagy félurak. ValP J 43. Dicsőség, királyom — ez az állam dicsősége... SruogR II 39. Ezek a mondatok a fent megjelölt típusú mondatok (a tai alak leíró főnévi alanyesettel) átalakításai, vö.: Jonukas máshol is többet kapott volna, mert derék, jó kiállású férfi (ŽemR I 73) ⇒ Jonukas — derék, jó kiállású férfi, máshol is többet kapott volna. 4. 520 49 011. A tai forma jelzői főnévi alanyesettel is használatos, kifejezett antecedens nélkül. Ebben az esetben a jelölt dolog csak a kontextusból és a helyzetből következtethető ki. Már régóta kíváncsi volt, miféle más urak utaznak külön, ilyen csendben egy külön fülkében. — Pakulinis az ember! — mondta Leopoldas, hangjával és kezének legyintésével nagy megvetést kifejezve. VaižgP I 55. És egészen váratlanul megfordult. Nem, ez nem az az arc, amelyet reméltem meglátni. SimonAŠL 5. — Lovag, vajon álom ez, vagy a lelked?! — emelkedett fel a székről Knystautienė. És valóban nem hitte, hogy ez Griežė lovag. VienPD,K 464. Úgy ül, mint a kuvik, úgy néz, mint a bagoly: ez a te választottad, húgocskám, ez a te választottad. Küszöb magasságú, mozsár vastagságú: ez a te választottad, húgocskám! (közmondás) ValPJ 109. Egyszer, amikor a járási hivatalban volt, az újságpapírral beborított falon egy malom rajzocskáját pillantotta meg. Hogy ez malomocska, azt felismerte. VaižgP I 86. Ez antiretorizmus (versidézet után mondják). KubSNL 349. … Este Tupikis is együtt indult imádkozni, mert ez volt a húshagyókedd előtti utolsó szombat. ŽemR I 266. Ezekben a mondatokban a tai forma még közelebb áll a partikula szerepéhez, mint a fent említett, az antecedenssel jelölt dolgot jellemző főnévi alanyesetű mondatokban. A tai forma itt a čia partikulával helyettesíthető, vagy bizonyos intonáció esetén teljesen el is hagyható. Vö. azt a mondatot, amelyben a čia partikula ugyanabban a pozícióban áll, mint a tai forma a fent említett mondatokban: A gyűrű megcsókolása után a virág azonnal teljesen kinyílt, és ekkor kiderült, hogy ez igazi tulipán. BalčAP 179. Meg kell jegyezni, hogy általában a tai forma sokkal gyakrabban használatos partikula vagy kötőszó szerepében, mint névmási formaként. Itt csak azokat az átmeneti eseteket emeltük ki, amikor a tai névmási forma közel kerül a tai partikulához. Vö. a tai és a tat(ai) formák használatának gyakoriságát és funkcióit az 1. táblázatban. 012. Az összes fent említett tai névmási használati esetből — kombinációs változatból — kirajzolódik e forma általános (invariáns) jelentése: egy dolgot általánosan, nem konkrétan jelölni. (Talán ezért válik gyakran a partikulához hasonlóvá.) Az általánosított, hozzávetőleges, nem konkrét jelölés a tai forma alapvető jelentése; ez különbözteti meg a nyelvben a hím- és nőnemű tas, ta formáktól. Ez utóbbi formák (együttvéve) éppen nem rendelkeznek ezzel a jeggyel (az általánosított jelöléssel). Ellenkezőleg, bizonyos dolgokra konkrétan utalnak. Így a hím- és nőnemű tas, ta formák és a tai forma között privációs oppozíció áll fenn: Konkrét jelölés Nem konkrét (általánosított) jelölés tas, ta tai (tatai) Ez az oppozíció aszimmetrikus. A konkrét jelölésnek minden esetben vannak hím- és nőnemű egyes és többes számú alakjai (tas, ta; to, tos; tam, tai és így tovább; tie, tos; tų; tiems, toms és így tovább), míg az általánosított jelölésnek csupán egyetlen ragozhatatlan alakja van: tai, valamint ennek ritka változata, a tatai. Ezért a szimmetria helyreállítására egy másik, tisztán szintaktikai oppozíció alakul ki. 013. A tai forma a második oppozíciót az elsőtől eltérően nem valamennyi hím- és nőnemű tas, ta formával, hanem csak a hímnemű egyes számú alakokkal alkotja, 50 A tai, tat(ai) formák funkciói 1. táblázat tai | tat(ai) | Névmás | Partikula Kötőszó | Átmeneti a névmás és a partikula között | Névmás | Partikula Kötőszó | Átmeneti a névmás és a partikula között | BalčAP | 39 | 41 | 26 | 2 | 2 | 2 | BūgRR I | 18 | 35 | 1 | 5 | — | — | IvanPŽ | 26 | 27 | 50 | — | — | — | KrėvŠP | 20 | 112 | 13 | — | — | — | KudR | 58 | 220 | 19 | — | — | — | PietA | 67 | 297 | 33 | — | — | — | SimonAŠL | 54 | 110 | 59 | 20 | — | 2 | VaižgP I | 110 | 128 | 44 | 1 | 1 | 1 | VienPD, K | 24 | 102 | 20 | — | — | — | ŽemR I | 12 | 64 | 12 | — | 1 | — | ŽemR₁ I | 1 | 46 | 2 | 10 | 11 | 10 Megjegyzés: Ehhez és a többi táblázathoz egyenként 180 000 nyomdai jelnyi szöveget válogattunk ki, vagyis a az, annak, annak, azt, azzal, abban alakokkal. Ez az oppozíció nem terjed ki a nőnemű egyes és többes számú10, valamint a hímnemű többes számú alakokra. Az oppozíció mindkét tagja — a tai és tas egyes számú alak — azonos jelentésű. A tai és a tas alakok egyaránt általánosan, konkrétum nélkül jelölnek tárgyakat, jelenségeket vagy cselekvéseket. Ahogyan a tai alakoknak, úgy a tas egyes számú alakjainak is rendszerint egy egész kifejezés az antecedense. Különösen illett hozzá az, hogy a földön illatoznak a virágok, a tenger fenekén pedig nincs semmiféle illatuk. BalčAP 136. Anyácskám, megengednéd, hogy táncoljunk?… Az így felelt: „No, jól van, ugrándozzatok, az én lányaim is nagyon vágynak rá. ValPJ 53. Hiszen ha a nép megdöntötte őket, azért tette, hogy a hatalmat a saját kezébe vegye. VenclGD 269. A gyerekek, akik hozzászoktak, hogy egész nap egyedül azt csináljanak, amit akarnak: üljenek, aludjanak, sírjanak vagy nevessenek, ma is egyedül maradtak. ŽemR II 188. Végül Antanėlis éjszakára is átköltözött a nagybátyja kis csűrébe. Vaižg RR I 148. 10 A nyelvjárásokban előfordulnak a nőnemű egyes számú alakok is az általános rámutatás jelentésében, például: Čia ne t ó (= tas): ne dėl pyktinių jie dalijas. Trgn. 4 * 51 Az általános jelenségre utaló tas egyes számú alakok a tai alakkal bizonyos pozíciók között oszlanak meg. Meghatározott környezetek jellemzik őket. 014. A tai főnévi nem nélküli alak, amely ősi eredeténél fogva nominativus–accusativus esetű, rendszerint alany- vagy tárgyeseti pozícióban használatos. Az alanyi pozícióban a tai alak rendszerint a cselekvés alanyát jelöli, és leggyakrabban a következő állítmányi alakokkal áll kapcsolatban: 1) Predikatív használatú, főnévi nem nélküli melléknévi alakokkal: a) Melléknevek. Tudja, hogy nem kell annyira örülni a szépségének, ez csúnya dolog. Simon AŠL 63. A gyerekek bólintanak, és várják, mit mond még az apjuk, mert ez rendkívül érdekes. SimonAŠL 19. Mindenki elfelejtette őt. Senkinek sincs már szüksége rá, senki sem hívta sehová, senki sem jelentkezett, hogy meglátogatja: ez így volt rendjén, igaz. VaizgP I 54. Akarsz-e sokkal gazdagabb lenni, mint amilyen voltál; sokkal szebben élni, mint ahogy éltél; ugyanazt a négy lovat tartani, ha ez ennyire szükséges? VaizgP I 132. A talajszinten vastagon, sűrűn benőtt réti fű, melyet teljesen beborít a fű, akár egy sűrű, tavifűből készült gyapjúval fedett báránybőr. Mennyivel szebb ez, mint amikor az emberek kosárkát fonnak a legszebb virágokból. VaizgP I 219. Hát miért ülnek olyan sokáig? Mit mondanak? – Ezt a legnehezebb megérteni. SruogR II 93. b) Igenevek. Minden sír megsemmisült. Nekünk talán új helyen kell majd rendbe hoznunk őket... Ez nem fillérekbe kerül. VaizgP I 188. – Próbáltad már valaha világosan elképzelni, hogy mi leszel, mondjuk, tíz év múlva? – Nem. De hiszen ez lehetetlen is. Myk-PutR III 46. Annyira mégis elégedett volt, hogy a porosz legalább nem hamis hitű, nem hitetlen. Egy olyan felvidéki katolikus szemében, aki más vallásúakat – az oroszokat kivéve – nem látott, ez megbocsáthatatlan volt. VaizgP I 77. Napalys ezekre a szavakra még a farkát sem mozdította; anyjára a maga egyszerű módján még csak rá sem mosolygott: mintha nem is neki szóltak volna. VaizgP I 234. Asszonyok, ti gazfickók, nektek írták ezt (hogy nem szabad lustálkodni). DonR 39. A pap apja litvánul is éppoly jól beszélt, mint lengyelül és oroszul; ez még azokból az időkből maradt rá, amikor a kocsmában az emberekkel veszekedett. VaizgP I 157. ... ünnepnapra, az akkori divat szerint, a lányok, de különösen az asszonyok, szándékosan több kapoccsal tűzték össze a szoknyájukat, hogy hátul vastagabbnak tűnjön, és emiatt a derekuk keskenyebbnek lássék. Nemigen volt erre szükség, és nem is állt jól: a litván parasztasszonyok amúgy is zömökek és széles fenekűek voltak, a férfiasan erős derekat pedig kötözgetéssel sem lehet elvékonyítani. VaizgRR I 43. c) Névmásokkal. Méh nélküli kaptár, emberek nélküli uradalom – ugyanaz. LzPR V 118. Ezekben az esetekben a cselekvés alanyát kifejező forma tai és az állítmányi funkciót betöltő semlegesnemű alakok formailag egyeztetettek. Mivel a litván nyelvben széles körben használatosak a melléknevek és igenevek semlegesnemű predikatív alakjai, a „főnévi semlegesnemű forma tai + melléknévi semlegesnemű forma” típus a litván nyelvben meglehetősen produktív. Ez egyúttal alátámasztja a megfelelően egyeztetett hímnemű és nőnemű alakok párhuzamait is, vö.: Tas geras, Ta gera, tai gera. 52 2) Határozószókkal: jól, rosszul, sok stb. Már akad, aki bocskort is hord; igaz, nagyon lassan, a szíjakat kötözgetve, de azért csak megkötötte őket, nem oldotta le, és indulni készült, hogy körülnézzen. Ez már jó. VaižgP I 103. De az sem jó, hogy néha, ha éjszaka hiányol valamit, lámpással mászik fel a sötét zugokba. DonR99. Földet vásárolni… mindössze 60 tízes mértéket engedélyeztek. Ez végül is nagyon sok. VaižgP I 211. 3) Különböző igék harmadik személyű alakjaival: a) Intranzitív igékkel. Csak az a kár, hogy egyik levelet sem fejeztem be. Ez azért történt, mert alig tudtam lengyelül. BaranR II 24. Utazásom során Sateikiai-ba érkeztem, megláttam egy kis fatemplomot. 1860-ban volt ez. ValIPJ 35. Mennyi csaló terjedt el, mint a farkasok, a vidékünkön! Csábítják az embereket, erőszakoskodnak, fosztogatnak! És senki sem bünteti meg őket! Nem tudnak uralkodni magukon! Még magas állásokat is adnak nekik a koronánál! Mindez pedig a lengyel államban történik. SruogR II 32. Járt-kelt, egyszer csak felkapta a könyvet. Így szokássá vált, hogy Napalys könyvecske nélkül a kezében olyan, mint a pipátlan ember cigaretta nélkül az ujjai között. VaižgP I 230. Már régóta éreztem, hogy ez meg fog történni (hogy Vytautas megkoronáztatja magát). SruogR II 82. Menjen csak, uram, és mutatkozzon be személyesen. Sviestavičiusnak ez tetszeni fog. VaižgP I 56. Most minket itt egyelőre nem az érdekel, hogy a Widewut’ról szóló mese igaz-e vagy sem. BūgRR I 187. b) Tárgyesetet vagy birtokos esetet vonzó igékkel. És most mit csinálok? Valójában semmit, és ez rémít meg a legjobban. BaranR II 88. Napalys füle mégis más dallamokat is elkap. Sok van belőlük. Csak figyelj. Itt csattanás, ott koppanás; itt sóhaj, ott nyögés. Ez nem zavarja sem a fűszálak imádságát, sem a kolompok csilingelését, sem a tücskök ciripelését. VaižgP I 222. Az Állami Vagyonügyi Hivatal… azt válaszolta… hogy … kérelmem nem teljesíthető. Ez rettenetesen elszomorított. BaranR II 97. … csinálj, amit akarsz: nincs pénzem, amit neked adhatnék! És ez gyötör engem a leginkább. VaižgP I 130. 4) Főnevek vagy főnévi használatú szavak alanyesetével (egyes és többes számban, hím- és nőnemben). Te azért csak vedd rá az orvost, hogy ne bújjon ki e kötelesség teljesítése alól, mert ez az egész környék megbotránkozása. VaižgP I 209. … de azokban a körzetekben, ahol sok a denevér, ezek a betegségek jóval ritkábban fordulnak elő, és úgy tartják, ez a denevérek érdeme. IvanPŽ 32. Az órájára pillantott. Ez jelzés volt neki, hogy távozzon. PaukštAK 143. — — Túlságosan türelmesek vagyunk! — Ez nagy erény… SruogR II 89. Legfényesebb uram, igaz-e, hogy nemes asszonyokat korbáccsal vertek? SruogR II 58. Hogy ezt teszed, Rapolas egyáltalán nem kételkedett (hogy beleszeretett Severjába). VaižgR I 51. Bár ez neki (= a határon való átszállítás) már nem az első alkalom volt, de a megélhetése elvesztésének elkerülése végett nagyon törődött az ügyfeleivel. VienPD,K 190. 5) Különféle esetkapcsolatokkal. — Tudod-e, hogy tilos a régi isteneket imádni? — Ez nem az emberek hatalmában áll. VienPD,K 393. 6) Főnévi igenévvel (látni, hallani, érezni stb.). Az áttérés a nagyszabású epikus műfajra nem volt könnyű az író számára; ez különösen az első regényből látható. VienPD,K 482. Hasonlóképpen barátkozik össze a kapucinus az együtt nevelt kiskutyával. Ez különösen világosan látható, ha megpróbálod őket szétválasztani, majd újra összehozni. IvanPŽ 47. 53 7) Zéró kopulával, amikor a mondatban csak az állítmányi csoport determinánsai szerepelnek. A többi leány füvet tépett és égetett, mégpedig azért, hogy ne gyomosodjon el a rozs és a gabona. ValPJ 89. …a doktor népszerűsége nőtt, gyarapodott a környékbeli zsidók körében. Emellett a mind ügyesebb gyógyítás is növelte; mindezt a saját bőrén tapasztalta. VaižgP 165. A tai forma alanyeseti pozícióban általában alanyi funkciót tölt be. Ritka esetekben ez a forma névszói állítmányként használatos, vö.: Mi vagyunk az, amit még meríthetsz az életből, ami még nem vétetett el tőled. BaltR I 113. Itt a tai ugyanabban a pozícióban áll, mint a Mi tanárok vagyunk mondatban a tanárok főnév alanyesete. Tárgyeseti pozícióban a tai forma a cselekvés tárgyát jelöli. Általában így fordul elő: 1) tárgyesetet kívánó igékhez kapcsolódva (tranzitív igék). Jankevičius megérkezik, és különféle híreket mesél, valamint azt, hogy írnokká akar válni, és igyekszik is ezért. BaranR II 41. Minél jobban tűz a nap, annál inkább csikorog és zörög a föld. Napalys ezt látja. VaižgP I 222. Csak elmosolyodik, hogy ő a fösvény által elhagyott fiú. Petras ezt öt hátnyi távolságból megérzi. VaižgP I 90. Gintautas hiába kérdezgette, mit csinálnak most a birtokokon, mit terveznek őszre vagy tavaszra. Sviestavičius úgy tett, mintha nem hallaná. VaižgP I 120. …jobban érdekelte, hogy ő is megmosson néhány mondatot németül, hogy Šešiavilkis meghallja. VaižgP I 65. A helyesírás megváltoztatásához én is odatettem a kezemet. Ma azt mondhatom, hogy én tettem. BūgRR I 399. …a ló ugrált, de egy cseppet sem húzta. Én ezt látva kérdeztem. ValPJ 65. 2) Tárgyesetű elöljárószóval. Oroszország ellen, talán ilyesmire is menni! Nem a te dolgod. Megtiltom, hogy gondolj rá, nemhogy beszélj róla. SruogR II 193. A „gįsla” és „skįstas” helyett „gysla” és „skystas” alakot kell írni, tekintet nélkül arra, hogy egyes žemaitiaiak ezekben a szavakban „(įn)”-t ejtenek. BūgRR I 397. …a meny… a kérő kendőjét (=törölközőjét) a nyakába dobta, és ezzel kimutatta, hogy a kérőnek minden hazugságát elhiszi. ValPJ 165. …mindennap adj hálát ezért istenednek, hogy a szolgád az ökrével segít neked dolgozni. DonR 35. 3) Félhatározói szerkezetben. Megállt (valaki), ismét leült, újra felállt, és elindult arra, amerre Ona is. Ona arra figyelmeztetett, hogy ez Sviestavičius úr lesz. VaižgP I 138. Ritka esetekben a tai forma birtokos esetű pozícióban is előfordul. 1) Eközben a nők gyászdalokat énekeltek. A keresztes lovagokat ez sem zavarta. VienPD, K 337. 2) Az „Agnus” alatt Alfonsas hátrahőkölt, mellét verte, csak a szemét forgatta, nehogy ezt valaki kívülről észrevegye. Így nem merte megtenni azt, amit akartak (bemutatni). — De kinek kell ez? — válaszolta. VaižgP I 56. 4) Aztán letépte a szakáll felét az álláról, és tompa körmeivel összekarmolta egész arcát. De ez még nem elég; miközben továbbra is pénzt markolászott és rugdalózott, az étellel együtt felborította az asztalt DonR 27–28. A tai alak birtokos esetű pozícióban nem szokásos. Ezekben az esetekben általában még érzékelhető a birtokos esetet megkövetelő ige mellett elhagyott tranzitív főnévi igenév vagy határozói igenév, vö.: 1) ez (megtenni) nem akadályozta, 2) ezt (megtéve) nem venné észre, 3) ezt meg kell (tenni). Néha a tai alak birtokos esetű pozícióban egyáltalán nem természetes, és a to birtokos esetű alakra kell cserélni (4. mondat). Vö. K. Donelaitis ugyanazon az oldalon: De ez sem elég; ő, miután nagy kést vett, már átvágta a torkot és a nyelőcsövet, kinyújtott kézzel. 54 015. A semlegesnemű tai alak gyakorlatilag csak alanyeseti és tárgyeseti pozícióban fordul elő; a többi eset pozíciójában, ha általános jelenségre kell utalni, versenytárs nélkül a tas névmás hímnemű egyes számú alakjai állnak, mégpedig: to, tam, tuo, tame (az utóbbi eset szinte nem fordul elő). A to, tam, tuo, tame alakok a megfelelő esetek pozíciójában pontosan ugyanazt a funkciót töltik be, mint a fent említett tai alak az alanyeseti és tárgyeseti pozícióban: ezek az alakok általánosan, nem konkrétan utalnak tárgyra, jelenségre, cselekvésre. A to, tam, tuo, tame alakok csupán a megfelelő esetek használati körülményeiben különböznek a tai alaktól. 016. A birtokos esetű to alakot a következőképpen használják: 1) Tagadó igékkel. Hé, nincs olyan a világon, amit Aras, minden árok Arasa ne merne megtenni. KrėvAP 18. Régen, az apmartálás után, nyomban csak úgy durr-durr, lövöldöztek; ma már nem tesznek ilyet. ValPJ 107. Ha számítana neked a véleményem, tisztelnéd öreg apádat, fiam. De ezt nem tanultad meg. SruogR II 188. Hogy mikor látja őt újra, azt nem tudja. SimonP 25. …kitalálta, hogy „farkasfarkat” húzzanak. De amikor Justinas egyet suhintott a korbáccsal, az összes húzó puff-puff felborult… Ezt nem nézve, másodszor is elkészítették a farkasfarkat. ValPJ 86. Én ezt megérteni sem tudom. Annyira fél Vytautastól, és mégis kezet emel ellene! SruogR II 100. A „Voruta” nem azonosítható a „Vered-ava”-val, mert ezt a szerencsétlen írásmód nem teszi lehetővé. BūgRR I 133. Nehéz volt ennyi vízhatlan ponyvavásznat szerezni, és abból zsákokat varrni. Nem lett volna ő Mendelis, ha ezt is meg nem tette volna. VaižgP I 172–173. Ilyet egész életében még nem tapasztalt, hogy valaki őt vagy a háza népét kigúnyolja! VaižgRR II 21. Az utóbbi mondatokban a két összetett állítmányt alkotó igealak közül csak az egyik tagadó. Ez elegendő a birtokos eset használatához. A litvánban a birtokos esetet — ebben az esetben a to alakot — állító igékkel is használják, ha a mondatban szerepel a nei tagadószó, vö.: Hazatérve mindig valami új hóbortot hozott magával: hol idő előtt kapálta a krumplit, hol folyton újra meg újra szántotta. Ezt sem apáink, sem nagyapáink apái nem tették, pedig, hála a jóistennek, harminc kila krumplijuk is volt, meg még több. VaižgP I 85. A tagadó igék utáni birtokos esetben használt alak és az állító igék utáni tárgyesetű tai alak használatának különbségére példa: Ki ne tudná ezt? Mindenki tudja… VaižgP I 163. 2) Olyan állító igékkel, amelyek birtokos esetet vonzanak. El kell venni a templom Vytautas feletti gyámsági jogát… És őt magát is el kell választani a templomtól! (Zbignievas) Úgy vélem, Vytautas csak erre vár. SruogR II 102. …elmondom legalább az utazásom kezdetét, mert ezt kívánja jó anyácskám. Hajoljon lábaim elé csupán egyetlen püspök… nekem ennyi elég lesz. SruogR II 10. …ugyanígy kell eljárnunk a „šeip” szóval is, vagyis „šiaip”-ként kell írni, ahogyan azt a szavak eredete megköveteli. BūgRR I 102. Úgy tűnt, éppen arra szorulnak rá, amit most fizetnek ki az apának az ápolásért. Gintautas, a Paviškelio Sakalynė birtokosa, igaz, nem vette meg, noha annak szépsége miatt nagyon vágyott rá. Már csak az hiányzott, hogy a Bendzinből való vajda otthon kezdjen gazdálkodni a királyi palotában! SruogR II 141. 3) Birtokos esetet vonzó, mennyiséget kifejező szavakkal: gana, negana, daug, maža stb. Hogy tiszta legyen a lelkiismeretem, ezt javaslom: tegyen esküt a királynő a templomban… Esküdjék le vele együtt sorban a többi tiszteletre méltó asszony is… hogy a királynő ártatlan. Nekünk ez — elég! 55 SruogR II 63. A sarokban még nevetnek a bűzösök; vajon méltán morogj rájuk, miközben folyton szidalmazva veszekszenek? És ez még nem elég; már verekedni is készülnek. DonR 53. Ezt az évet még nem tudom biztosítani a helyesírási kézikönyvvel. Sőt, ma még hozzávetőlegesen sem tudnám megmondani, mikor kerül az emberek kezébe a várva várt kézikönyv. BūgRR I 385. Csak hát tudja-e az ember tovább fékezni a maga „boldogságát”: vajon kétszeresére nőtt-e, amikor még tízezerrel befizetett a bankba? – Nos, nem… nem kétszeresére. – Így van. Az elégedettség már kisebb volt, mert ebből már túl sok volt, erre nem volt szükség. VaižgP I 72. 4) Genitivust vonzó főnevekkel. Attól félek, hogy ha önállóan úgy döntök, eljövök, magamnak ártanék; még elviselhetetlenebb szerencsétlenség volna érezni, hogy én magam vagyok annak az oka. Baran R II 91–92. 5) Genitivusi elöljárószókkal. – Mutassa meg nekünk a levelezését! – követelte az ügyész. – Biztosítom, semmit sem nyer vele ott sem. – Puszta formaság. Enélkül nem lehet – magyarázta szelíden az ügyész. VaižP I 200. De vajon aláírja-e a király? (Zbignievas) Amiatt nem lesz nagy gond… SruogR II 100. Így forrongott Sviestavičius… a saját álmaiban… És mindig bizonytalan volt, marad-e valami abból a szívében, vagy semmi sem marad. VaižgP I 120. … mesélni kezdett az átélt élményeiről: milyen irányzatúak és jellegűek, melyik művészeti kiállításon vásárolták őket, kik a művészek, hol van a hazájuk. Innen áttért Európa szépségeire és csodáira. VaižgP I 112. Amit pedig valaki nem talál meg a saját nyelvében, ahhoz nehéz hozzászokni. BūgRR I 396. A régi és az új, a haldokló és a születő közötti küzdelem – ez a fejlődésünk alapja. T 1952, 284. 6) Szenvedő igealakokkal (a to genitivus a cselekvés alanyát jelöli). A kedves „Testvér” szó, amely először a szülőktől való elutazás után csendült fel… úgyszólván szélesre tárta az üres lélek tereit. Ettől indíttatva… megírtam a választ: „A pompás žemaitijai föld költőjének”. BaranR II 82. 7) Különféle igealakokkal, partitivusi jelentésben. Ó, a természet hatalmai változnak ugyan, de nem pusztulnak el! Még egyszer rábírják a Polgárokat, hogy újra elvegyék tőle azt, amit maga kínál: másfajta kincset, de ugyanazt a szeretetet, költészetet és szépséget. VaižgP I 48. 017. A tam dativusi alakot tam igealakokkal használják, a cselekvés közvetett tárgyának kifejezésére. … hiszen a háziasszony azért van otthon: hogy gondoskodjék a családról, takarékoskodjék a kenyérrel és az étellel. ŽemR I 165–166. Aki ezt látta: Skirgaila csapatai és a nemesek a csata alatt csapatostul állnak át Vytautas oldalára, és mindenütt fejedelemként fogadják és urukként üdvözlik őt! Ennek véget kell vetnünk, kegyelmes uram! VienPD,K 409. Inkább békésen gondoskodjék (Marčéról), Kurmelį pedig majd összeköti az erdővel. – Ezt nekem nem kell tanítania. ŽemR I 175. A kislány pedig tiszta szívű. Éppen ezért hiszi el, amit hall. SNerR I 453. 018. A tuo instrumentalis alakot tuo a következőképpen használják: 1) Intranzitív igékkel, a cselekvés közvetlen tárgyát kifejezve. Legjobban én értem, és ebben egyáltalán nem kételkedem, hogy a helyesírási kézikönyv megléte ma nagyon hasznos volna számunkra. BūgRR I 385. Itt kellett megtapasztalnia, hogy ilyen csodálatos kis gépet még a poroszok sem készítettek, és a pénzhamisításhoz nagyon ügyes, rátermett mesterre van szükség. Végül már ez sem érdekelte. VaižgP I 168. Bevallom, nagy vagyok, és örülök is ennek, hogy nagy vagyok! BalčAP 100. A tiszteleten kívül, amelyet Geišių Geišė kiérdemelt…, azzal is büszkélkedhetett, hogy minden jobbágy valóban félt tőle. 56 VaižgRR I 64. A „san-“ előtag abban különbözik az „in-” előtagtól, hogy minden szóban és minden nyelvjárásban mindhárom nemet megőrizte. BūgRR I 390. És Šešiavilkių családja megelégedett azzal, amit kap. VaižgP I 231. Ez az utóbbi dolog annyira tetszett az osztálynak, akkora örömet szerzett, hogy maguk a tanárok is átragadtak rá. VaižgP I 99. 2) Tranzitív igékkel, a cselekvés közvetett tárgyának kifejezésére. Ki fúj, ki meg nem, de Krakkó tiszteletreméltó püspöke – hólyagkedvelő… (Zbigniew) Mit akar ezzel mondani a püspök? SruogR II 60. Én is ellenálltam nekik, mindenfelé hánykolódtam, hévvel bizonygattam aljasságukat, és ezzel megfékeztem őket. BaranR II 102. A többiek, akik épségben kiszabadultak, futni kezdtek a part felé, és ezzel nagy pánikot keltettek. Vien PD,K 385. Gintautas számára rendkívüli volt ez a Šumaker-féle összebújás. Ez rendkívüli belső felindulását fejezte ki. VaižgP I 169. Hiszen a káplán vele együtt evett, és igyekezett hatást gyakorolni rá. Különös ember! Mit érsz el ezzel, ha kezed-lábad meg van kötözve? PaukštAK 140. 3) Olyan melléknevekkel és melléknévi igenevekkel, amelyek az eszközhatározói esetet kívánják a tulajdonság tárgyának kifejezésére. Az ítélet jobb az igazságnál abban, hogy egyértelmű. BūgRR I 110. Már az is gyanússá tette, hogy úgy utazott el Vilniusból, hogy nem jelentkezett ki. VienPD,K 198. Kértem… Bielinskit és Iždininkast, akik… beleegyeznek, hogy ne küldjenek el. De Nečiajėvas és Gachovičius ezzel nemigen elégedettek. BaranR II 15. 4) A su eszközhatározói elöljárószóval. … egy francia lovag… miután őt (Margarita Knystautaitét) szíve hölgyének nyilvánította, esküt tett, hogy karddal védi becsületét és szépségét. – Aki pedig ezzel nem ért egyet – fordult a lovagokhoz –, azt párbajra hívom! VienPD,K 362. Őméltósága Stulginskis pap… azon fáradozik, hogy megszabadítson a községi tanács kiszolgálóitól, és állítólag a Kamara is egyetért ezzel. BaranR II 97. Hát legyen „pap”: ezzel együtt még „ember” is. VaižgP I 182. 019. A helyhatározói alakot tame, általánosító tárgymegjelölésként ritkán használják: Az én személyes boldogságom tehát nem abban áll, hogy sokat nyernék, hanem valahol máshol rejlik. VaižgP I 73. 020. A hímnemű egyes szám alanyesetű és tárgyesetű alakjai, tas, tą, konkrét rámutató jelentés nélkül, általánosító rámutató jelentésben is használatosak. Ilyenkor versengenek a tai alakkal. Mindenekelőtt el kell mondani, hogy a tas, tą alakokat a tai alak helyett általánosító rámutató jelentésben a mai írásokban jóval ritkábban használják, mint a tai (tatai) alakot. Vö. a 2. táblázattal. 021. A tas és tą alakok a tai alakhoz viszonyítva az alanyeset és a tárgyeset pozíciójában többnyire sajátos (strukturálisan és stilárisan) körülhatároltságúak vagy nyelvjárásiak. Amint a táblázatból látható, egyes íróknál ritkán fordulnak elő (különösen a tudományos irodalomban), másoknál valamivel gyakrabban használatosak. 022. A tas alakot rendszerint használják. 1) Alárendelő összetett mondat főmondati tagmondatában, az alany alanyesetű pozíciójában, amikor ugyanebben a pozícióban a mellékmondatban a kas alak szerepel. Ilyen esetekben a tas forma teljesen természetes, még akkor is, ha predikatív viszonyban áll a melléknévi semlegesnemű alakkal (tas gražu; gyakoribb modell az egyszerű mondatban: tai gražu). Ami piros, az szép. Ml, Švnč, Auk. Ami édes, az finom. Rk, Rd, Avl. Ami szép, az jó is. Škn. Ami túl sok, az egészségtelen. PP 198. Bármi lesz is, az lesz? – mondta a legidősebb. BalčAP 282. 57 Pastaraisiais trim dešimtmečiais išleisti raštai 2 lentelė Alanyeseti pozíció | Tárgyeseti pozíció | Birtokos esetű pozíció Alanyeseti pozíció: tai | tat(ai) | tas Tárgyeseti pozíció: tai | tat(ai) | tą Birtokos esetű pozíció: tai BalčAP | 16 | 2 | 9 | 23 | — | 4 | — BūgRR I | 6 | 2 | 1 | 12 | 3 | 3 | — IvanPŽ | 20 | — | — | 6 | — | — | — KrėvŠP | 4 | — | 2 | 16 | — | 2 | — PaukšŪK | 1 | — | — | 9 | — | 1 | — SimonAŠL | 27 | 8 | — | 27 | 12 | — | — VaižgP I | 45 | 1 | — | 64 | — | 1 | 1 VenclGD | 76 | — | 3 | 31 | — | 2 | — VienPD, K | 4 | — | — | 20 | — | — | — ŽemR I | 1 | — | — | 9 | — | 1 | — Mindezekben a példákban megmarad a szimmetria a kas és a tas között: mind a kas, mind a tas az állítmány alakja előtt áll. Ez a szórend erősíti a tas használatát a kas mellett. Szimmetria hiányában a tai forma is használatos (a kas mellett), vö.: Ami az életben a legigazibb hazugság, az papíron néha egészen az igazságunknak tűnhet, és fordítva. BielKR 351. Meg kell jegyezni, hogy szimmetria esetén is, mint a fentebb említett mondatokban, a tas helyett tai is állhat, de ez utóbbi forma ilyenkor hajlamos partikulaszerepbe süllyedni, vö.: Ami piros, az szép. JablRR I 491. Ami fekete, az nem fehér. Ds. Ami igazság, az nem hazugság. Grz. Ami édes, az nekem ízlik. Kpr. Jaj, ami az enyém, az a legjobb… VaižgRR I 114. Vö.: Ha piros, akkor szép. 2) Az alárendelt mondat főmondatában, az állítmány alanyesetű névszói részének pozíciójában, amikor az alany főnévi alanyesetű alak. Ebben az esetben a tas formát a mellékmondat magyarázza. A lovak talán legjellemzőbb vonása az, hogy lábaiknak csak egy-egy ujjuk van, mégpedig a harmadik. IvanPŽ 217. Ennek a nagy csoportnak az egyik alcsoportja a páratlanujjú patások rendjét alkotja, legfontosabb jellemzőjük pedig az, hogy a harmadik ujj fejlődött ki a legjobban. IvanPŽ 214. Alfonsas Gerulavičius legfőbb gondja azonban az volt, hogy senki sem tudta biztosan, mi történik a keleti és a nyugati fronton. VienPD,K 164. 58 Itt a tas formát az a főnévi alanyesetű alak tartja fenn, amellyel predikatív viszonyban áll. Ilyen esetekben a tai forma is lehetséges, vö.: Az eper, az bizony nem is olyan rossz, de (=ám) mégsem olyan, mint a cseresznye. Plv. …bár Arminas lovai más szempontból nem kifogásolhatók, eléggé elkényeztetettek. A hidegtől is félnek, a víztől is félnek, mindentől félnek. — Ezek nem olyanok, mint a mi tenyésztett — vadlovaink! PietA 62. Az utóbbi mondatban a tai forma szerepel, noha egy másik tai formát jellemez. 3) Olyan mondatokban, amelyekben már szerepel a tai forma, de partikula- vagy kötőszói funkcióban áll. Vö.: Ha valamennyire el is fáradtunk, az semmiség, viszont jó dolog került ki a kezünk közül. BalčAP 25. Ebben a mondatban a tas forma nem helyettesíthető tai formával, mert a tas mellett már ott van a tai, amely a jei-vel korrelatív kötőszót alkot (jei — tai); a tas forma itt csak elhagyható. Vö. még egy olyan mondattal, amelyben a tas forma a tai partikula mellett áll: Ezt aztán nekem nem nehéz megcsinálni. Žsl. Itt a tas alak is egyszerűen elhagyható; ekkor a tai már nem partikula, hanem névmás lesz (átveszi a tas alak funkcióját). 4) Megmerevedett kifejezésekben és szókapcsolatokban. — Hát, menyecske, hiszen ő is a mi vérünkből való, nem igaz? — kicsinyelte le őt az anyósa. — Éppen az a helyzet, hogy nem teljesen a ti véretekből való: a ti véreteket a mi vérünk hígítja. VienPD,K 44. A halászok azonban, akik korábban hallották az igazi fülemüle énekét, azt mondták: — Se nem ez, se nem az; hasonlít a fülemüle énekére, de mégsem az! BalčAP 69. A tas alak sok esetben azonos a tai alakkal. A köztük lévő különbség legfeljebb stilisztikai. Alanyi alanyesetű pozícióban a tas alak ugyanolyan állítmányi alakokkal kapcsolódik össze, mint a tai forma (vö. 014): 1) melléknevek és melléknévi szavak semlegesnemű alakjaival („egyeztetés nélküli” modell). Mostantól érezd magad itt otthon — ez nagyon fog nekem tetszeni. BalčAP 122. — De meg kell fizetned nekem! — folytatta a boszorkány: — és ez nem lesz olcsó. BalčAP 149. Az a kövér kacsa mindenkit szeret kibeszélni — borzasztóan pletykás; ez ellentétes a természetünkkel. Amikor azonban meglátta a keresztet azon az ajtón, amely mögött a katona lakott, fogott egy darab krétát, és keresztet rajzolt a város összes ajtajára. Ez nagyon furfangos ötlet volt, mert így a királyi palota hölgye többé nem találhatta meg a megjelölt házakat. BalčAP 109. 2) a jól, rosszul és más határozószókkal. Bárcsak most elrepülnénk a faluba, és ott megvárnánk a Tavaszt!.. Talán az jó is lenne — szólalt meg egy veréb... Csakhogy én már berendezkedtem a városban. BalčAP 270. Az a katona vidáman kezdett élni: rendszeresen színházba járt, gyakran sétált a király kertjében, és pénzt osztogatott a szegényeknek. Az ő részéről ez nagyon helyes volt. BalčAP 107. 3) intranzitív és tranzitív igék harmadik személyű alakjaival. Egy ilyen szeméthez hasonlítasz engem! Ha ez érdekelne, hát nem találnék valami sokkal értékesebbet?! ŽemR I 111. A színei elhalványultak, de senki sem tudta megmondani, hogy ez az utazás során vagy a bánattól történt-e. BalčAP 198. — Gyerekek! — kiáltotta Stankus —, csak mindannyian egyszerre: bumm! — Ez tetszett a gyerekeknek. ŽemR I 243. A belőle kikelt összes kacsát portugálnak hívták, és ez bizony jelent valamit. BalčAP 121. 59 4) Főnevek alanyesetével. … most már megengedte neki, hogy a résnyire nyitott ajtón át nézze a hangoskodó, vidám gyerekeket. Már önmagában ez is nagy boldogság volt. BalčAP 327. Az élet nedveit szívtam a földből, táplálékot vettem magamhoz a levegőből, úgy éltem, ahogy nekem megfelelt, örültem a boldogságnak és virultam — ez volt az életem, a boldogságom. BalčAP 22. 5) Különféle egyéb alakokkal és szerkezetekkel. Na, most legyen úgy, ahogy mondod, hogy az az én nyelvem révén (hogy Marce rábeszélte, menjen feleségül Kurmelhez). ŽemR I 197. Mindezekben a mondatokban a tas alak könnyen helyettesíthető a tai alakkal. A tas alak használatakor inkább az „az a dolog” jelentés kerül előtérbe. Jellemző, hogy ezekben az esetekben a tas alakot a tai helyett gyakrabban csak egyes írók műveiben használják. 023. A tą alakot a tas alakhoz hasonlóan használják: 1) Alárendelt mondat főmondatában, a tárgy pozíciójában, amikor az alárendelt tagmondatban ugyanebben a pozícióban a ką áll. Látjátok, gyerekek, amit tudtam, azt elénekeltem. ValPJ 19. Amit elvett, azt ő újra visszaszerezheti. BaranR II 105. Anya mindig megteszi, amit ígér. PaukštAK 6. Amit csak megkívánt, azt tette! ŽemR I 19. A rend diadalmaskodott: amit Vilniusnál elveszített, azt Marienburgnál visszaszerezte. VienPD,K 361. Vö.: A gyerekek, akik napközben megszokták, hogy magukra hagyva azt csináljanak, amit akarnak: üljenek, aludjanak, sírjanak vagy nevessenek, ma is egyedül maradtak. ŽemR II 188. Amit maga elhatároz, azt Aršusis megteszi. PietA 16. Ezekben a mondatokban a ką — tą ugyanúgy szimmetrikus használatú, mint a fent említett típusú mondatokban a kas — tas. Ha a tą-t tartalmazó főmondati tagmondat megelőzi a ką-t tartalmazó mellékmondatot, és a tą — ką alakok között nincs szimmetria, akkor a tą alak könnyebben helyettesíthető a tai alakkal; vö. az ilyen esetekben a tą ir tai-t tartalmazó példákkal: És megtetted azt, amit mondtam neked? Skn. Ez az ajándék lehetővé tette számomra, hogy mindazok, akiket szeretek, lássák és érezzék azt, amit én magam látok és érzek. BalčAP 265. Nézzük meg, vajon Sobolevskio hat szava közül akár egy is azt mutatja-e, amit mutatnia kellene. BugRR I 412. Néha nagyon pontosan és tömören fejezik ki azt, amiről mi szeretünk hosszan és zavarosan beszélni. VendGD 332. 2) Megkövesedett kifejezésekben. Ki tudja, ha sokáig élek, vajon kértem volna-e magamnak ilyen jó szerencsét. ValPJ 27. Az, miután Dominykára pillantott, így felelt: „Ki tudja, talán férjhez is megyek.” ValPJ 96. Szerelmem elment, sokfelé járta a vidéket. Ki tudja, hazatér-e, vagy nálam marad. ValPJ 129. A tą alak gyakran, akárcsak a tas, teljesen megfelel a tai alaknak; a két forma szinonimaként is használatos, vagyis a tai mellett ugyanabban a pozícióban és ugyanazzal a jelentéssel a tą is előfordul, különösen azoknál az íróknál, akiknek ez nem idegen a nyelvjárásukból. A tą alak a tai-hoz hasonlóan viszonyul az ilyen állítmányi alakokhoz tárgyeseti pozícióban (vö. 014). A következő esetekben használatos: 1) Tranzitív igékkel. Feltétlenül hiányzott a háziasszony. Ezt Péter is sejtette. ŽemR I 179. Így János, a bolond király lett — feleséget és koronát kapott, majd trónra ült. Ezt az újságból tudtuk meg. BalčAP 290. Hogy segített-e valakinek meggyógyulni, azt a legjobb isten tudja; de hogy magán segített, azt mindenki tudta a kövér feleségén. VaizgP I 229. Minden bizonyítékot, 60 amelyeket a nyelvtudomány ma a balti és szláv nyelvek szorosabb rokonságának kimutatására összegyűjthetett, egybegyűjtötte, és saját kutatásai alapján néhány újabbal is kiegészítette Jonas Endzelīnas lett nyelvész. Ezt a „Славяно-балтийские этюды” című írásában tette. BūgRR I 407. Másnap reggel az erősebbek hazatértek, és mivel nem mentek templomba, egész nap aludtak. A többiek, akik ott, a kocsma mellett aludtak, megérték a következő esti mulatságot. Ismét ittak, ismét táncoltak. Így ünnepeltek három napon át. Ezt látva nagyon felháborodtam. ValPJ 86. 2) Tárgyesetű elöljárószavakkal. Aggódik a Klaipėda-vidékért? Ez semmiség ahhoz képest, ami történhet. VencIGD 29. Nagyon jó (gyerek), mert napközben kortyolgatva megiszik egy fél vödör tejet, a kását pedig alig teszi le, máris újra elveszi, és többet kér az anyjától, nyam-nyamot mondogatva. Viskantas így szólt: „Nincs miért haragudni ezért; aki jól eszik, az egészséges.” ValPJ 11—12. Mindezekben a mondatokban a tą alak könnyen helyettesíthető a tai. alakkal. 024. Amit a tas és a tą alaknak a tai jelentésében való használatáról a mai írásművekben elmondtunk, abból arra lehet következtetni, hogy a tas és a tą alak általánosító rámutató funkciója másodlagos: használatukat gyakran a mondatszerkezet határozza meg, vagy stilisztikai okok indokolják; ezek az alakok a tai. alakhoz képest ritkábban fordulnak elő. A tai alak alanyesetben és tárgyesetben elsődleges. Mivel eredendően alanyeset-tárgyesetű alak, ma is megőrzi e pozícióit, bár a többi eset analógiája alapján már a tas és a tą. alakok igyekeznek a helyére. Ha figyelembe vesszük a tai alak és a hímnemű egyes számú tas alak esetek szerinti eloszlását, összeállíthatjuk az általánosító rámutatás alábbi általános paradigmáját. Elsődleges alakok Másodlagos alakok Alanyeset tai (tatai) tas Birtokos eset to Részes eset tam Tárgyeset tai (tatai) tą Eszközhatározói eset tuo Helyhatározói eset tame E paradigma valamennyi alakja az általánosító rámutatás funkcióját tölti be: 025. Az általánosító rámutatás tai, tas alakjai az egyedi rámutatás tas, ta alakjaihoz a következőképpen viszonyulnak: Egyedi rámutatás Nem egyedi (általánosító) rámutatás Alanyeset tas, ta — tie, tos tai (tatai); tas Birtokos eset to, tos — tų to Részes eset tam, tai — tiems, toms tam Tárgyeset tą — tuos, tas tai (tatai); tą Eszközhatározói eset tuo, ta — tais, tomis tuo Helyhatározói eset tame, toje — tuose, tose tame 61 Ebben a tas, tą, tai formák rendszerében a hímnemű egyes számú tas alakok homonimák. Mind a konkrét, mind az általánosító rámutatás funkcióját betöltik. A konkrét és az általánosító rámutatású tas alakok megkülönböztetésében a kontextus és az antecedensek segítenek. A konkrét rámutatású alakok nemben és számban egyeztetődnek az antecedens (főnév) alakjával, az általánosító rámutatású alakok pedig nem egyeztetődnek, mivel antecedenseik rendszerint egy teljes mondatrész. Vö.: A levegőn semmi sem látszott, kutya sem ugatott: és neki is volt hová elrejtőznie a hideg elől. VaižgP I 127. Örömmel megvédenénk mindezen szócskák litván eredetét, de ezt még a legjobb szándékkal sem tudjuk megtenni: ezzel szemben ott állnak a szerencsétlen hangváltozási törvények és a szavak története. BugRR I 199. 026. A tai és tas, tą alakok használati arányának vizsgálatakor alany- és tárgyeseti pozícióban nemcsak az elmúlt három évtizedben megjelent, hanem korábbi (a 20. század eleji) írásokat is figyelembe vettünk. Az utóbbi írásokban az említett alakok aránya lényegében ugyanolyan, mint a mai írásokban. Vö. a 3. táblázattal. A 20. század elején megjelent írások 3. táblázat Alanyeseti pozíció | Tárgyeseti pozíció | Birtokos esetű pozíció | tai | tat(ai) | tas | tai | tat(ai) | tą | tai KrėvR II (1921) | 2 | 1 | 4 | 13 | — | 1 | — KudR I (1909) | 15 | — | 1 | 43 | — | 1 | — LzPR₁ I (1921) | 19 | — | 1 | 14 | — | — | 2 Myk-PutAŠ₁ (1933) | 43 | — | 5 | 26 | — | — | — PietA (1905) | 16 | — | — | 50 | — | 5 | — VaižgP₁ I (1926) | 45 | 1 | — | 64 | — | 1 | 1 VienK (1932) | 4 | — | — | 19 | — | — | — ŽemR₁ I (1924) | — | 1 | — | 1 | 9 | 10 | — Amint a bemutatott séma mutatja, a semlegesnemű tai (tatai) alakok az adott időszak írásainak többségében túlsúlyban vannak. Az általánosító rámutatás értelmében használt hímnemű tas, tą alakok aránya rendszerint jóval kisebb, mint a semlegesnemű alakoké. A régi írásokban (16–17. század) az általánosító rámutatás értelmében szintén a semlegesnemű alakok jellemzőbbek. Vö. a 4. táblázattal. 62 Senieji (XVI-XVII a.) raštai 4. táblázat Alanyeseti pozíció | BP I | Ch | DP | Mž | SP I | Vln¹; Alanyeseti pozíció | tai | — | — | 16 | — | 33 | 2; Alanyeseti pozíció | t atai | 27 | — | 17 | 5 | — | 32; Alanyeseti pozíció | tei | — | 43 | — | — | — | —; Alanyeseti pozíció | tas | — | 9 | — | 5 | — | 12; Tárgyeseti pozíció | tai | — | — | 26 | — | 80 | 6; Tárgyeseti pozíció | tei | — | 90 | — | — | — | 1; Tárgyeseti pozíció | tatai | 83 | — | 36 | 38 | 1 | 102; Tárgyeseti pozíció | tatei | — | 1 | — | — | — | —; Tárgyeseti pozíció | ta | 1 | — | — | — | — | —; Tárgyeseti pozíció | tą | — | — | — | — | — | 11; Birtokos esetű pozíció | tai | — | — | 1 | — | — | —; Birtokos esetű pozíció | tatai | 3 | — | — | — | — | 4; Birtokos esetű pozíció | ta | 2 | — | — | — | — | 1 M e g j e g y z é s: A tatai, tai stb. alakokhoz olykor a g, gi, gu stb. partikula kapcsolódik. A Ta tárgy- és birtokos esetű pozícióban a tą alak is előfordulhat (az orrhangú magánhangzót nem jelölték). Birtokos esetű pozícióban az alakokat csak tagadó igék után találták, ezért akár tárgyesetű alakoknak is tekinthetnénk őket. 027. A nyelvjárásokban a tai (tatai) alakok viszonya az általánosító jelentésű tas, tą alakokhoz alanyeseti és tárgyeseti pozícióban némileg eltérő11. A žemaitiai nyelvjárásban általános dolgot megnevezve rendszerint hímnemű egyes számú alanyesetű tas, tárgyesetű tą alakot használnak12. 11A nyelvjárási anyag a „Litván nyelv dialektológiai atlasza” cédulakatalógusából, a nagy „Litván nyelv szótárának” megjelent köteteiből és cédulakatalógusából, valamint egyéni kikérdezés útján gyűlt össze. 12Arra, hogy a žemaitiai nyelvjárásban a semlegesnemű névmási alakot hímnemű alak váltja fel, már utaltak e nyelvjárások kutatói; lásd P. Jonikas, Pagramančio tarmė, Kaunas, 1939, p. 60; J. Aleksandravičius, Vakarinė pajūrio žemaičių tarmė Vilnius, 1949 (rankr.), p. 62. 63 Nem olyan könnyű az, ne mondd. Pj. Nehéz ezt kibírni. Rt. Nagyon nehéz volt az, de megcsináltuk. Žd. Tíz rubel, az drága. Skd. Jó mulatság cséphadaróval csépelni. Eig. Nem jó az, hogy nem akar tanulni. Ms. Házas emberként tanulni szegényes dolog. Dr. Nem tudom, mi az, amitől fáj a hasa. Klk. Tíz kopejka, hát az micsoda? Klk. Tíz rubelbe kerül a hazautazás, az semmiség. Lnk. Ha egy kicsit késik, az semmiség. Yl. Az emberek megfogyatkozása ez, nem háború (ha atomot vet be). Pp. Művelt embernek lenni nagy boldogság. Grg. Tudod, régi idők azok — mit lehet már arra emlékezni. Lkv. Az anyától függ. Dov. Háború idején történt. Nem mindenki tudta azt megcsinálni. Pkl. A tas, alanyi alanyeseti pozícióban álló alak a névszói állítmányi szerepű melléknév semlegesnemű alakjával is összekapcsolódhat, vö.: Az egészséges a szemnek. Prk. Nehéz az. Als. Ezzel a modellel párhuzamosan azonban már az egyeztetett szavak modellje is használatos: Rossz az, hogy csordaszámra tartja az állatokat. Sg. (Vö.: Tai nem jó, nem jól). Elfelejtett az, amije nincs. Krš. (Vö.: El van felejtve a tai). Az úgy van a homlokomra írva. Ms (Vö.: Le van írva a tai). Hazugság az, hogy egészséges a szíve. Nd(LKT 146) (Vö.: Hazugság a tai). Ami piros, az szép is. Dr, Krtn, Tl, Rt (Vö.: Ami piros, az (tai) is szép). Ami édes, az finom. Slnt. A tai alak a žemaitiai nyelvjárásban tudomásunk szerint nem létezik. Helyette a tā, ritkábban a tatai, esetenként pedig a tei alakot használják. Ezeknek az alakoknak azonban rendszerint partikula jelentésük van. Micsoda ostobaság ez az emberektől! Klyr (LKŽ V 362). Micsoda hőség ez, micsoda derűs idő. Slnt (Būg). A tudomány az jó. Stl. Na, mi jót lehet hallani? Sd. No, mi az, ami régi? Plt. Már idén esős év volt. Lž. Még pajkoskodni is tud. Kik. Ha ad harminc rubelt, az nekünk már jó lesz. Tl. Ha Dapševčičaitė sem tudja, akkor már senki sem tudja. Sd. Az bizony nem jó, hogy elpusztultak a borjak. Žr. Kövekkel dobálni egy idős embert, hát az jó? Žd. Az bizony nem számít. Bdr. Íme, így mondom: a hagymát enni egészséges. Vg. Ez nagy boldogság. Krš. A žemaitiai nyelvjárásban az irodalmi nyelvtől eltérően kiegyenlítődött az általánosító rámutatás paradigmája — itt minden esetnek hímnemű alakja van (tas, to, tam, tą, tuo, tame), hasonlóan a lett nyelvhez, ahol a mi semlegesnemű alakjaink helyett szintén hímnemű alakokat használnak13. Aukštaitiai nyelvjárásokban az általánosító rámutatás jelentésében a semlegesnemű tai, valamint a hímnemű tas, tą alakokat is használják. A tas, tą alakok inkább a keleti aukštaitiai nyelvjárásokban használatosak, de a nyugati aukštaitiai nyelvjárásokban is előfordulnak. Ez drága. Ktk. A német időkben ez nem számított. Ar. Ez az én pallóm. Slč. Ezt nehéz megcsinálni. Lb. Nem jó, hogy nem mentél el hozzá. Sdb. Csak ne feküdj, gyermekem, az jó. Slč. Ez mind csupa semmiség. Pg. Ez igaz. Sdr. Ez nem tetszik nekem. Klyr. Magasról estem le, talán ez visszhangzik. Jd. Mit gondol ez (=jelent)? Vlkš. Ez neked ilyen könnyen nem múlik el. Kt. Még mindig ez járhatott a fejében. Brb. Ez már régen volt. Lbv. Azt azért már tudhattad. Skp. Nem ezért kaptam, nem a könyvek cipeléséért. Kdn. Külön vizsgálatok nélkül nehéz megmondani, hogy az aukštaitiai nyelvjárásokban mely alakok fordulnak elő gyakrabban az általánosító rámutatás jelentésében — tai vagy tas, tą az adott pozícióban. (A tai itt gyakran partikula is). Egy azonban világos: a hímnemű tas, tą alakok 13 Žr. Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika, I, Rīga, 1959, p. 520. 64 az említett jelentésben gyakoribbak az aukštaitiai nyelvjárásokban, különösen a keletiekben, mint az irodalmi nyelvben. Azoknak az íróknak a műveiben, amelyek jobban tükrözik az élő nyelvet, például J. Balčikonis fordításaiban, a hímnemű tas, tą alakok viszonylag gyakrabban fordulnak elő a tai mellett, mint más íróknál. Másfelől a hímnemű tas, tą alakok még nem honosodtak meg annyira az aukštaitiai nyelvjárásokban, mint a žemaitiaiakban. Például az olyan mondások, mint Tas nieks nėr, Kas tas yr és hasonlók, jellegzetesen žemaitiaiak. Felmerül a kérdés, hogy az irodalmi nyelvben miért mégis a tai az általánosító rámutatás elsődleges alakja alanyeseti és tárgyeseti pozícióban, különösen a tudományos és publicisztikai stílusban, nem pedig a tas, tą, ha ez utóbbiakat a nyelvjárásokban olyan gyakran használják. Itt nem térünk ki részletesen az irodalmi nyelv kialakulásának történetére14. Az egyik ok — véleményünk szerint a legfontosabb — az, hogy az irodalmi nyelvben inkább a tai honosodik meg, nem pedig a tas, tą: a tai alak jobban illeszkedik a litván nyelv grammatikai rendszeréhez. A Tai yra egyértelmű alak, míg a tas, tą más funkciókat is betölt: nemcsak általánosító, hanem konkrét rámutatást is jelöl. Emellett fontos e formák eloszlása is. A Tas a tai helyett megtartja az irodalmi nyelvben az utóbbi alak környezetét. Mind a tai, mind a tas semlegesnemű melléknevekkel és melléknévi igenevekkel használatos, vö.: Tai gražu (egyeztetett nemű szavak mintája) és Tas gražu (nem szerint nem egyeztetett szavak mintája). E szavak egyeztetése a litvánban még olyan erős, hogy például a žemaitiai nyelvjárásban, amikor itt a tas alakot használják (a tai helyett), ennek megfelelően a melléknév vagy melléknévi igenév semlegesnemű alakját is hímnemű alak váltja fel (tas gražus=tai gražu, tas parašytas=tai parašyta, lásd a fenti példákat). A žemaitiai nyelvjárásban a nemek ilyen kiegyenlítődésének annál is kedvezőbbek a feltételei, mert itt a melléknévi szavak semlegesnemű alakjai is eltűnőben vannak (helyükre nemcsak hímnemű, hanem mindenekelőtt nőnemű alakok, valamint határozószók is benyomulnak). Így a žemaitiai nyelvjárásban az általánosító rámutatás paradigmája alakjainak analógiás kiegyenlítődésével (a többi eset hímnemű alakjai alapján a hímnemű alakok az alanyesetbe és a tárgyesetbe is bekerülnek) a szóalakok egyeztetésének törvénye sem áll élesen ellentétben. Ezzel szemben az irodalmi nyelvben és az aukštaitiai nyelvjárásokban ez a két törvény (a paradigmabeli kiegyenlítődés és a szóalakok egyeztetése) bizonyos értelemben ellentmond egymásnak — a paradigmabeli alakok kiegyenlítődését akadályozza a szóalakok egyeztetésének tendenciája. A litván nyelv grammatikai rendszerének ilyen belső fejlődési törvényei miatt a tai alak továbbra is tartja pozícióit a litván irodalmi nyelvben, noha mellette funkcionálisan azonos tas, tą alakok is léteznek. Az általánosító rámutatás tai, tas alakjainak viszonya más névmási alakokhoz 028. Az általánosító rámutatás alakjaiként a semlegesnemű tai és a hímnemű egyes számú tas, to, tam, tą, tuo, tame alakok nemcsak a konkrét rámutatás nem szerint változó tas, ta alakjaival állnak szemben, hanem szemantikai változataikkal is: jis, ji; šis, ši; šitas, -a; anas, -a; tas pats, ta pati stb. (lásd 004, 2). 14 Megjegyzendő, hogy D. Kleinas nyelvtanában a Tai yra mano sūnus mielasis mondást a nemek nyelvtani szabálytalanságának (anomalia generis) tekinti a Tas yra manas sūnus helyett (lásd Pirmoji lietuvių kalbos gramatika, Vilnius, 1957, p. 244). A. Schleicher szintén rámutat, hogy a tai (yr) mano brolis, tai mano sesuo helyett szabályosabbak és a régebbi nyelvhasználatot tükrözik az alábbi mondások: tas mano brolis, ta mano sesuo (lásd A. Schleicher, Littauische Grammatik, Prag, 1856, p. 300). A. Schleicher utóbbi példája összefügg a tas, ta konkrét rámutatás eseteivel. 5. 520 65 Ebben az oppozícióban a semlegesnemű tai és a hímnemű egyes számú tas forma, mondhatni, szinte versenytárs nélkül áll szemben az összes említett névmás nemhez kötött formáival: vagyis amikor egy tárgyra általánosságban kell utalni, rendszerint a tai vagy a tas (hímnemű egyes számú) formát használják, konkrét tárgyra való utaláskor pedig a fent említett, különféle nemhez kötött formákat. Ennek az az oka, hogy az összes említett névmás közül egyedül a tas névmásnak van széles körben használt semlegesnemű formája, a tai, és csak ennél a névmásnál használatosak szélesebb körben ugyanabban a jelentésben a hímnemű egyes számú formák (tas, to, tam, tą, tuo, tame), mint a semlegesnemű forma. A többi nemhez kötött anaforikus mutató névmásnak nincsenek semlegesnemű alakjai, kivéve az olykor előforduló šita, šitai15 formákat. A tas kivételével más névmások hímnemű egyes számú formái is viszonylag ritkán használatosak általános utalásként. A tas mellett ebben a jelentésben még a šitas, šis és a tas pats16 forma is előfordul. Az említett formák használati gyakoriságát illetően vö. az 5. táblázattal. 029. Az általános utalásra szolgáló šita(i), šitas, šis (hímnemű egyes számú) formák ritka használata jelentésük semlegesítésével magyarázható. Ahogyan a konkrét utalásra szolgáló šitas, -a, šis, ši formákat gyakran a tas, -a formák váltják fel, ugyanúgy az általános utalásra szolgáló šita(i), šitas, šis helyett gyakran használhatók a tai, tas formák. Vö.: Én semmit sem tudtam erről. Kp. Hát az aztán tényleg nincs rendben, hogy ez a kutya sokat eszik. Db. Ha még úgy is döntenének, hogy elveszik a censust a nagyságodtól, hosszú idő telik el addig, közben pedig olyan földet szerezhetsz, amilyet a törvények megengednek. Mondd meg ezt a nagyságos úrnak. KudR I 122. De ugye tudod, nagyságos úr, hogy arról, amit a pénzről mondtam, hallgass; végül Virpša szólt Ivonához. — Hát akkor te, egészséges uram, erről is ugyanígy el akarsz hallgatni? — kérdezte Ivonas. PietA 33. Valaki szándékosan egy döglött kutyát dobott nekünk, zsidóknak, hogy kigúnyolja a hitünket, amely talán sokkal jobb, mint maguké, a keresztényeké, hiszen az is a miénkből sarjadt… — No, ezt most már hagyja annyiban, nagyságos úr! — vágott közbe komolyan a megsértődött végrehajtó. VaižgP I 188. — És azért, mert engem meg a feleségemet a kaunasi hatóság börtönben tartott, minket hurcolt, vallatott, ide-oda hajtott?! Mennyit kellett átélnem, hány kérvényt adtam be… az utolsó filléremet is elköltöttem… — Jól van, jól. Írja be ezt is, nagyságos úr. VienPD, K 186. A szerződés szerint, herceg, Knystautas várát már régen vagy el kellett volna pusztítani, vagy át kellett volna adni nekünk. Te, herceg, ezt mindeddig nem tetted meg. VienPD,K 322. Hát nem tudod, hogy a halottak nem a temetőben élnek, hanem a mennyben vagy a pokolban, ki-ki ott, ahová életében tetteivel kiérdemelte a helyét? Hát ezt sohasem hallottad? KrėvŠP 11. Ezekben a mondatokban a šita(i), valamint a šitas, šis formák könnyen helyettesíthetők rendre a tai vagy a tas formákkal. Vö. a példával, amelyben a šita(i) a tai alak mellett szerepel: Mondd meg most nekem, hát nem lett volna jobb felvenni a katolikus vallást, és igaz kereszténnyé válni?… Be kell vallanom neked, hogy én is sokszor gondolkodtam erről. Nemegyszer beszéltem is róla. PietA 91. Vö. még a példával, amelyben a semlegesnemű névmási alak, a šita(i) a tai partikula mellett szerepel: A rögzült kifejezésekben előforduló šiai forma, különösen a tai mellett, az utóbbi mintájára létrejött másodlagos alak is lehet; vö.: Kalbi tu ir šiai ir tai. KrėvR II 171. Ritka esetekben az általános utalás jelentése a nőnemű ta pati formában is előfordul; vö.: Akár elviszed, akár nem, már most is ugyanaz… — Nekem mindig ugyanaz… KudR I 101. — Mivel ezek különálló esetek, a továbbiakban nem vesszük fel a vizsgált formák általános rendszerébe. 66 Az általánosító rámutatás formái 5 lentelė BalčAP KrevŠP LzPr I Myk-PutAŠ PaukštAĶ PietA VaižgP I VencIGD tai Alanyeset 16 4 20 45 1 16 45 76 Tárgyeset 23 16 15 26 9 50 64 31 Birtokos eset — — 1 — — 1 1 — tat(ai) Alanyeset 2 — — — — — 1 — Tárgyeset — — — — — — — — Birtokos eset — — — — — — — — šita(i) Alanyeset — — — — — 1 — — Tárgyeset — — — — — 5 — — Birtokos eset — — — — — — — — tas Alanyeset 9 2 2 5 — — — 3 Birtokos eset 32 21 25 40 3 49 38 33 Részes eset 2 6 — 1 — 1 1 4 Tárgyeset 4 2 — — 1 6 1 2 Eszközhatározói eset 6 3 4 5 2 8 4 4 Helyhatározói eset — — — — — — — — šitas Alanyeset — — — — — 2 — — Birtokos eset — — — — — 20 — — Részes eset — — — — — — — — Tárgyeset 1 — — — — 3 — — Eszközhatározói eset — — — — — 2 — — Helyhatározói eset — — — — — 2 — — šis Alanyeset — — 1 — — — — — Birtokos eset — 1 — — — — — — Részes eset — — — — — — — — Tárgyeset — — — — — — — — Eszközhatározói eset — — 1 — — — — — Helyhatározói eset — — — — — — — — tas pats Alanyeset 1 — — 2 — — 3 1 Birtokos eset — — — — — — — — Részes eset — — — — — — — — Tárgyeset 1 — — 3 1 — 2 1 Eszközhatározói eset — — — — — — — — Helyhatározói eset — — — — — — — — 5 * 67 És ami nekem nagyon tetszik (= kedvemre van), az ez, hogy te is megértesz egy ilyen bánásmódot… PietA 88. A šita(i), šitas, šis alakok jelentésének semlegesítése a konkrét rámutatás formái, a šitas, -a, šis, ši, valamint az általánosító rámutatás formái, a šita(i), šitas, šis között nem őrzi meg a szimmetriát. A Šita(i), šitas, šis formák a tai, tas formák másodlagos változatai. Az utóbbiakkal együtt szembeállítják őket a konkrét rámutatás nemsemleges formáival (egyfelől: tai, tas, šita(i), šitas, šis; másfelől: tas, ta; šis, ši; šitas, -a; anas, -a; jis, ji stb.). 030. Az általánosító rámutatás tas pats hímnemű egyes számú alakja jelentésében jobban eltér a tai, tas (hímnemű egyes számú) alakoktól, ezért nem mindig helyettesíthető az utóbbiakkal. Vö.: Ugyanaz történt vele, mint azzal. BalčAP 50. Se őt, se a helyét ne nevezd többé másként, és parancsold meg ugyanezt másoknak is. VaizgP I 137. Ugyanarra gondolt és ugyanarról töprengett, amit Edvardas is. VienPD, K 207. Milyen régen mondtad már ezt, Jurgi! Legyél pap… Így aztán meg is kérdezte! SruogR II 173. Ahogy az egészség drága az embernek, de abból is árt a túl sok: aki a fölöslegest elpazarolja, gyakran mindent eltékozol. Ugyanez a helyzet a vagyonnal is. VaizgP I 72. „Milyen szép vagyok! — gondolja magában. — Milyen intelligens. Mind rám néznek.” Úgy tűnik neki, hogy a lányok, miközben őt nézik, ugyanezt gondolják. PaukštAK 50. …mindannyian egyformán azt válaszolnák, hogy ugyanígy éreznek, ugyanígy vannak lesújtva, ugyanígy örülnek. VaizgP I 217. Az első bekezdés mondataiban a tas pat(s) alakok a tai, tas alakokkal is helyettesíthetők, míg a második bekezdés mondataiban a tas pat(s) alakokat nehéz a tai, tas alakokkal helyettesíteni. Eltérő jelentésük miatt az általánosító rámutatás funkciójú, hímnemű egyes számú tas pats alakok szimmetrikusak a konkrét rámutatás tas pats, ta pati alakjaival. Az utóbbiakat azonban anaforaként ritkán használják, ráadásul bizonyos megmerevedésre utalnak — leggyakrabban ilyen kifejezésekben fordulnak elő: Az előtornác kicsi, ugyanaz grádics nélkül. ŽemR I 56. Az ablakok régiek, kicsik, ugyanolyan mohásak. ŽemR I 172. A tehén egy van, és az is ugyanaz a vén fejőstehén. Pš. Emiatt a tas pats, ta pati (a konkrét rámutatás alakjainak) szimmetriája a tas pats (az általánosító rámutatás hímnemű egyes számú alakja) alakjával szintén nem erős. Egyébként bizonyos esetekben az általános jelentésű tas pat(s) alak közel kerül a taip pat határozószóhoz, vö.: Csütörtök. Naplót írok… Péntek. Ugyanaz (BaranR II 48) és Kedd. Egész nap az irodában írtam. Szerda. Ugyanígy (BaranR II 43). A minimális formák ilyen közeledése azonban nem a funkciójuk, hanem kizárólag a kontextus miatt következik be. 031. A tai, tas (hímnemű egyes számú) alakok viszonyát a fent említett általánosító és konkrét rámutató formákhoz így lehet ábrázolni: Konkrét rámutatás Nem konkrét (általánosító) rámutatás tas, ta; šitas, -a; šis, ši; anas, -a; jis, ji stb. tai (tatai), tas; šita(i), šitas, šis tas pats, ta pati tas pats 68 032. A konkrét rámutatást kifejező nemű alakok tas, ta stb., amelyek antecedensekkel — azaz előttük álló főnevekkel — együtt fordulnak elő, az adott főnevek helyettesítői. Az antecedenst és az azt helyettesítő, konkrét rámutató funkciójú névmást tartalmazó mondatok vagy mondatrészek relatív mondattá alakíthatók (beágyazó transzformáció). Ilyenkor a konkrét rámutatást kifejező tas, ta stb. alakokat rendszerint a kuris, -i vonatkozó névmás alakjai váltják fel. Vö.: 1) Žolys elvezette Kupstist sörért. Petert sem hagyta ott. Tas, bár kelletlenül, de hallgatnia kellett a nagybátyjára. ŽemR I 162. ⇒ … Petert sem hagyta ott, akinek, bár kelletlenül, de hallgatnia kellett a nagybátyjára. 2) A híreket a kosárfonótól tudjuk meg, ta gyakran jár a piacra. BalčAP 202. ⇒ A híreket a kosárfonótól tudjuk meg, aki gyakran jár a piacra. 3) … a farkas… átugrott a fatönkön, és kirúgta a kisfiút. Az emberek aztán bridaitisnek nevezték el. ValPJ 163. ⇒ a farkas… átugrott a fatönkön, és kirúgta a kisfiút, akit az emberek bridaitisnek neveztek el. 4) Még egyszer visszafordult az ablak felé. Toje, úgy tűnt, meglátta Janikét. ŽemR I 200. ⇒ Még egyszer visszafordult az ablak felé, ahol, úgy tűnt, meglátta Janikét. 5) A királylány pedig aranypénzekkel kirakott kardot ajándékozott neki; tie nagyon hasznára váltak. BalčAP 201. ⇒ A királylány pedig aranypénzekkel kirakott kardot ajándékozott neki, amelyek nagyon hasznára váltak. 6) Az öregasszony két nagy szarvat talált. Azokból két szép kürtöt készített. ValPJ 19 ⇒ Az öregasszony két nagy szarvat talált, amelyekből két szép kürtöt készített. Az ilyen átalakítás azért lehetséges, mert ezekben a példákban a tas, ta és a kuris, -i alakok funkciójukat tekintve azonosak: ugyanazt a pozíciót foglalják el, és ugyanazt a főnevet helyettesítik, vagyis ugyanaz az antecedensük17. A kuris, -i mellett ugyanezt a funkciót a katras, -a is betölti. Mindkettő szerkezetileg kötött: anaforikus funkciójukat csak bizonyos típusú relatív mondatokban nyerik el, ezért a jis, ji; tas, ta; šis, ši stb. anaforikus alakok szintaktikai változatainak tekintendők18. Ritka esetekben a kuris, -i, katras, -a helyett a nemnemű kas is előfordul. Nem látok senkit, aki elvihetné a zászlót. Lnky (LKŽ V 364). Van egy fiatal lányom a mezőn, aki megnyugtatja a szívemet. Všk (LKŽ V 364). 033. Apibendrinto nurodymo formos tai, tas (vyr. g. vn.) ir kt., kurių antecedentai yra visa frazė (paprastai sakinys arba sakinio dėmuo), vartojant įjungiamąją reliatyvinę transformaciją, niekada nepakeičiamos kuris, -i (katras, -a) formomis. Aukščiau minėtos formos reliatyviniame sakinyje gali būti pakeistos tik giminės kategorijos neturinčio santykinio įvardžio kas formomis. A tai, tas alakokat a kas alak váltja fel (alanyeseti pozíció). 1) A lány rápillantott az órára. Ez jel volt számára, hogy elinduljon. PaukštAK 143. ⇒ A lány rápillantott az órára, ami jel volt számára, hogy elinduljon. 2) A tapintószervek nagyon fejlettek, és ennek létfontosságú jelentősége van a bálna alámerülésekor és felbukkanásakor. IvanPŽ 204. ⇒ A tapintószervek nagyon fejlettek, aminek létfontosságú jelentősége van… 3) Ezért az ő gazdasága, bár nem fényűző, mégis példás, és ez itt még nagy ritkaság. SimonAŠL 53. ⇒ Ezért az ő gazdasága, bár nem fényűző, mégis példás, ami itt még nagy ritkaság. 4) Az a katona vidáman kezdett élni: állandóan színházba járt, gyakran sétált a király kertjében, és pénzt osztott a szegényeknek. Az ő részéről ez nagyon helyes volt. BalčAP 22. ⇒ Az a katona vidáman kezdett élni: állandóan színházba járt, gyakran sétált a király kertjében, és pénzt osztott a szegényeknek, ami az ő részéről nagyon helyes volt. 17 A relatív transzformáció feltételeiről lásd Noam Chomsky, Current Issues in Linguistic Theory, The Structure of Language, New Jersey, 1964, p. 71. 18 Lásd A. Valeckienė, uo., p. 145. 69 Vö. ezeket a mondatokat, amelyekben a lehetséges tai, tas helyett kas áll: [A plébános] kegyesen fogadta, kezét csókolva, a másikkal végigsimított a fején, amit (=tai, tas) Benediktą még meg is hatotta. VaižgP I 83. Ha netán mindenkinek el kell mennie otthonról, — ami (=tas) ritkán esik meg, — akkor az ajtót belülről reteszelik be, az utolsó pedig az ablakon mászik ki. SimonAŠL 84. Mai vezetékneveink, például az olyanok, mint Daukšas, Daujotas, Gedminas, Daugilas, Dargis, Gedvilas stb., még a tizenhatodik században is személynevek voltak, ami (=tai, tas) világosan kitűnik az 1528-as nemesi névjegyzékből. BūgRR I 203. A tai, tą alakokat a ką alak váltja fel (tárgyeseti pozíció). 1) Pasinėręs vandenyje, bet pritrūkęs oro, žvėris dažnai tik iškiša savo šnerves atsidusti ir tai padaro taip ramiai, kad sunku jį pastebėti. IvanPŽ 232. ⇒ …žvėris dažnai tik iškiša savo šnerves atsidusti, ką padaro taip ramiai… 2) Skausmo debesėlis perbėgo visiems per kaktą, prisiminus mirusį tėvelį. Tai pastebėjusi, motinėle tarė. ŽemR I 154. ⇒ Skausmo debesėlis perbėgo visiems per kaktą, prisiminus mirusį tėvelį, ką pastebėjusi, motinėle tarė. 3) Pro šalį nunešė neštuvuose sužeistą žemaitį; kraujo srovelė lydėjo jį nuo tvirtovės sienų iki palapinės. Nei Vytautas, nei kiti bajorai ir kariai į tai dėmesio neatkreipė. VienPD, K 323. ⇒ … į ką nei Vytautas, nei kiti bajorai ir kariai dėmesio neatkreipė. 4) Rodėsi, per metus, per dvejus ir nušvies visus čia tamsoje rusinčius. Atgaivins, perauklės, kilniais idealais uždegęs… Ir pats už tai susilauks pagarbos, net šlovės. PaukštAK 102. ⇒… Atgaivins, perauklės, kilniais idealais uždegęs…, už ką ir pats susilauks pagarbos… Vö. ezeket a mondatokat, amelyekben a lehetséges tai, tą helyett ką áll: …réges-régen szarvasok éltek Litvániában (amiről (=tai, tą) az itt említett maradványok tanúskodnak). IvanPŽ 263. Miközben olyan sokáig meséltem, a hallgatók elkezdtek garr-garr horkolni, amit (=tai, tą) látva halkan elnyikkantam, eloltottam a gyertyát, és lefeküdtem. ValPJ 117. A pavojaus szóban az „a” és „o” magánhangzók között etimologikus „v” van, amit (=tai, tą) a nyelvjárástan, a szó története és eredete is mutat. BūgRR I 107. Ugyanígy a to alakot a ko, a tam — kam, a tuo — kuo alak váltja fel, és így tovább. 1) Régen, a dermedés után rögtön pakš—pakš lövöldöztek, ma ezt nem teszik. ValPJ 107. ⇒ …amit ma nem tesznek. 2) Šešiavilkis teljesen műveletlen volt; sem írni, sem olvasni nem tudott. Emiatt olyan nehezen ment neki mindenféle „kankulecija”. VaižgP I 93. ⇒… ezért olyan nehezen ment neki mindenféle „kankulecija”. Vö.: Ismételten homlokával ütötte ezt a fát, amitől (=to) a fa oldalra hajlott. IvanPŽ 293. … ezt a tündérszokást még mindig gyakorolják a leányok Biržus és Pabiržė környékén, aminek (=to) Žemaitijában ősidők óta nyoma sincs. ValPJ 90. A pagány központban úgy határoztak, hogy díszhelyet alakítanak ki, és lakomát rendeznek. Erre megfelelő helyet is választottak. VienPD,K 379. ⇒…amire megfelelő helyet is választottak. … megígérte, hogy erejéhez mérten igyekszik, nehogy neki valaha bármiben hiánya legyen… Úgy tűnik, mindeddig erejéhez mérten gondoskodott erről. ŽemR I 146. ⇒ …amiről, úgy tűnik, erejéhez mérten mindeddig gondoskodott. 034. Az általánosító rámutatás tai, tas alakjainak kas alakokkal való helyettesítése sok esetben szerkezetileg korlátozott. Kas alakok használati lehetőségei jóval szűkebbek, mint a fent említett tai, tas alakoké. Kas a vonatkozó mondatban csak az antecedenshez képest posztpozícióban állhat. Az antecedensnek és a kas névmásnak ugyanabban a mondatban kell lennie. A kas vonatkozó névmással álló önálló mondat rendszerint nem kezdődik- 70 Ilyenkor a „kas” vonatkozó alak előtt rendszerint még ott áll a štai mutató partikula, vö.: Azok a cecilisták bölcs emberek. Jót akarnak az embereknek. És tesznek is érte. De veszélyes csavargók. Rablók. Akik a cecilisták nevét használják, erőszakot szítanak, tanyákat gyújtanak fel és embereket ölnek. Ez az, ami (=tai, tas) nincs rendjén. SruogR II 202. Találkozik velem egy suhanc, a hajó árbocához kötöz, és a háborgó tengerbe vet. Eközben a király lova aranypatkóinak örül, és fintorgatja az orrát. Ez az, ami a leginkább felbosszant! BalčAP 102. Az anaforikus funkciójú „kas” vonatkozó névmás mondatkezdő használata ritka és szokatlan eset, vö.: A gyerekek a gém csőrébe kapaszkodtak, és ki-ki-ki hangon nevettek. Ezt (=tai, tą) látva, én dühöngeni kezdtem. ValPJ 77. Az általánosító utalású „tai”, „tas” alakok „kas” alakokkal való helyettesítése gyakran csak a mondatszerkezet bizonyos módosításaival lehetséges — a mondatrészek átrendezésével, a tagmondatok sorrendjének megváltoztatásával, két vagy több mondat egyesítésével stb. 1) Hansą Cvibaką különösen lesújtotta, hogy az érkezett keresztesek között szabadon látta Külgailįt és Šarką. VienPD,K 334. ⇒Hansas Cvibakas (jis) az érkezett keresztesek között szabadon látta Külgailįt és Šarką, ami különösen lesújtotta őt (Hansą Cvibaką). 2) Az erdőben legelésző lovát valamilyen ragadozó leterítette, Miškinis pedig azt gondolta, hogy ez a farkasok műve. IvanPŽ 186. ⇒Az erdőben legelésző lovát valamilyen ragadozó leterítette, ami — mint Miškinis gondolta — a farkasok műve volt. 3) Bárcsak legalább egy fél szót mondott volna nekem: te ördög, vagy mi vagy, miért törted össze, vagy tegyél be egy másikat? Én csak ezt kérleltem, ő pedig egy mukkot sem szólt! ŽemR I 136⇒. Bárcsak legalább egy fél szót mondott volna nekem: te ördög, vagy mi vagy, miért törted össze, vagy tegyél be egy másikat (ezt kérleltem én), ő pedig egy mukkot sem szólt! Sok esetben különféle kontextuális körülmények miatt az általánosító utalású „tai”, „tas” alakok „kas” alakokkal való helyettesítése egyáltalán nem lehetséges. a) Ha a kontextus hosszabb, és arra, amire a „tai” utal, más tagmondatok térnek ki, vagy az nem egyértelműen van megfogalmazva. Az orr és a szem között egy bizonyos mirigy található, amely zsíros kenőanyagot termel. Az állat ezzel a kenőanyaggal bekeni és masszírozza szárnyait és más bőrkinövéseit. Úgy tűnik, ez a művelet nagyon fontos a denevér számára, mert még elfogása után is minden pillanatot kihasznál, hogy elvégezze tisztálkodását. Ez összefügg a bőr egészén elhelyezkedő, rendkívül érzékeny, mikroszkopikus méretű érzékszervekkel. IvanPŽ 29. — — És mitől félsz, menyecske? — fordult hirtelen, titokzatosan a menyéhez az anyósa. — Talán Stašenytėtől?.. Ne félj, kislányom. Hiszen hallotta ő is, hogy megrendeltük, és hogy készülődünk… Ha akarta volna… Erre ne is gondolj (hogy a fia elcsábította Stašenytėt), azt már mindenki el is felejtette. VienPD, K 157. b) Ha a „tai”, „tas” alak kérdő mondatban vagy kérdő partikulákkal, illetve kérdő-vonatkozó névmásokkal vagy határozószókkal álló vonatkozó mellékmondatban szerepel. A fürdőházat láttad, és templomot akarsz építeni a helyére! Ki képes erre?! ŽemR I 50. Adomukas még nem egészen értette, mit jelent az, hogy nincs többé a nagybátyád. VaizgRR I 154. — Neked, fiacskám, hát nem éppen ilyen kell? Mindenki csodálkozik!.. — Alfonsiuk, hát igaz ez (hogy feleségül készül venni Gliaudelėt)?! VienPD,K 106. — Reméljük, hogy a keresztények legalább éjszaka nem támadnak ránk — felelte Knystautienė, és Griezė nem értette, vajon szándékosan emlékeztették-e erre a keresztesek viselkedése miatt, vagy csupán véletlen egybeesés volt. VienPD,K 377. …a fejedelem kétszeresére növelte serege létszámát, és mi hasznunk származik ebből? VienPD,K 436. Te adtad oda Siesčencunak a kulcsokat! Tudod, mennyire meg fog sértődni emiatt 71 ők mind nemesek? SruogR II 140. [Ciolekas] Ki fújja, és ki nem, de a krakkói tiszteletre méltó püspök — tömlőrajongó… [Zbignievas] Mit akar ezzel mondani a püspök? SruogR II 60. c) Amikor a tai, tas alakok kérdésekre adott válaszokban vagy más esetekben fordulnak elő, amikor megváltozik a beszédterv (közvetlen beszéd — a szerző beszéde, az egyik és a másik szereplő beszéde, ugyanazon szereplő kérdése — kijelentése stb.). Vajon barátkoztak-e a keresztes kutyákkal Mindaugas és Gediminas fejedelmek? Ősidők ura, ilyen hallatlan dolog! VienPD,K 282. [Ciolekas] A másik, mondjuk, egy olyan, mint te, kedves szomszéd, valahol egy mészárlásban, mint Grünwald mellett, karddal megsebesít egy arra járó lovagot, aztán megfordul a király előcsarnokában — és máris püspök, államférfi! [Zbignievas] Ez gonosz rágalom, poznańi püspök! Ezt Vytautas találta ki irigységből! SruogR II 50. — Miért loptad el Valulis Palutė zsebkendőjét? Az emberek emiatt égetik a szememet. PaukštAK 90. „Köszönöm, köszönöm, anyókám, nagyon szép a dalocskád!” Ezt hallva az anyóka ki-ki-ki nevetni kezdett. ValPJ 20. Régi szokást űzöl? Sepergetni?! Erre itt nincs szükség. ŽemR I 75. d) Amikor a tai, tas alakokat egy mondatrész pozíciójában álló mellékmondat magyarázza. A mellékmondatot vonatkozó névmás vagy határozószó, de kötőszó is bevezetheti. A tai, tas alakok a vonatkozó névmások és határozószók alakjainak utalószavaiként szerepelnek. Már önmagában ez is akadályozza, hogy a tai, tas alakokat a kas alakjaival helyettesítsük. Amit az öreg Vidmantas sörözgetés közben tréfásan megjósolt, az váratlanul hamar bekövetkezett. VaižgP I 67. Hogy, mikor és ki került közülük elsőként Litvániába, azt a mély évszázadok homálya fedi. VaižgP I 60. És ami valakinek nincs meg a saját nyelvében, ahhoz nehéz hozzászokni. BūgRR I 396. Csak arra tartok igényt, ami engem megillet. VienPD,K 455. …elég, ha azt látja, hogy nem akarsz lustálkodni. ŽemR I 151. Mi haszna lesz ebből, ha a birtokom hamuvá ég? SruogR II 205. És a Šešiavilkiai család megelégedett azzal, amit kapott. VaižgP I 231. A fejedelem pedig abban különbözött nemeseitől, hogy mindnyájuknál erősebb volt. VienPD,K 328. e) Amikor a tai, tas alakok olyan alárendelt mondatban fordulnak elő, amelyet összetett kötőszavak kapcsolnak össze, mint például a kad… tai, jei… tai stb. … hogy a saját ember a sajátja ellen még közös ellenséget is hívjon segítségül, ilyen még nem fordult elő Szamogitiában! VienPD,K 282. …ha a paraszt bőséges termést akar aratni, előbb bőségesen meg kell trágyáznia a földet. DonR 49. f) Amikor a tai, tas alakok megfelelő kötőszókkal bevezetett tárgyi, okhatározói, feltételes, megengedő vagy más mellékmondatokban fordulnak elő. Vytautas áruló! — csak ezt hajtogatták Marienburg lakói, egymás ellen fordultak, és azt mondták, hogy ő ezt már régen előre látta. VienPD,K 380. Hamarosan mindketten… már csak litvánul beszéltek, noha Gintautas ezt nem is követelte tőlük. VaižgP I 163. Griezė lovag együtt lovagolt velük, és ahogy azt az előírások és a szokások megkövetelték, egész éjjel lóháton, páncélban állt a kis vár udvarán. VienPD,K 349. Jobb lett volna, ha az öregasszony egyáltalán nem találkozik vele, és nem ír neki semmit, mert ez az ügy kimenetelére is hatással lehetett volna… VienPD,K 133. A szülők, nővérek, násznagyasszony, vőfélyek, násznagyok, koszorúslányok, rokonok és az összes meghívott vendég gratuláltak. Mivel ez a többség számára újdonság volt, mindannyian versengtek egymással, és úgy tettek, ahogyan az első. VienPD,K 148. Ha ezekben a mondatokban a tai, tas alakokat kas alakokra cserélnénk, megszűnne az ok-, feltételes, megengedő és egyéb viszony, sok esetben pedig ez egyáltalán nem lehetséges, vö.: Azt mondta, hogy ő ezt már régen előre látta ≠ (nem egyenlő) Azt mondta, hogy mit látott előre régen. 72 g) Amikor a tai, tas alakok olyan mondatban vagy mondatrészben fordulnak elő, amelyet az előző szövegkörnyezethez a bet kötőszó kapcsol (ellentétes viszony). … ugyanazt a žemaitist ismerte fel, aki olyan ravaszul vezette át őket a mocsáron. Felismerte, és meglepődött, de ez őt is elveszejtette. VienPD,K 440. Lehetséges, hogy a házi kutyák alfajainak kialakulásához más farkasfajok is hozzájárultak, de erről csak találgatások folynak. IvanPŽ 169. Amit tíz évvel ezelőtt célul tűzött ki maga elé… azt már majdnem elérte. De a többi foglalatossághoz képest, amelyek már érlelődtek a fejében, ez még csak a kezdet volt. VienPD,K 479. Vičvienaitį csak egyszer pillantottam meg, de ő ezt nem látta. ŽemR I 136. A várból érkező kérdésre azt felelték, hogy sem Knystautienė úrnő, sem a lánya nincs odabent. De ezt senki sem akarta elhinni. VienPD,K 394. Némely mondatban a bet elhagyása után a tai, tas alakokat kas alakokkal lehetne helyettesíteni, ez azonban az ellentétes viszony megszüntetésével járna. h) Amikor a tai, tas alakok különálló mondatban vagy mondatrészben fordulnak elő, amelyet az előző szövegkörnyezethez kötőszó nélkül magyarázó, ellentétes, tárgyi, okhatározói stb. viszony kapcsol. Amikor megtalálják őket (az őzgidákat), az emberek néha azt gondolják, hogy elvesztek, és úgy vélik, jót tesznek, ha hazaviszik őket. Ez hiba. IvanPŽ 242. A hímet semmiképpen sem szabad ott tartani, ahol gyerekek vannak; ez veszélyes. IvanPŽ 244. A vad juhokhoz képest a házi juh nem az a fürge, óvatos, bátor kis állat, hanem csupán egy ostoba teremtmény. Ez az emberi beavatkozás eredménye. IvanPŽ 285. i) Amikor a tai, tas alakok olyan mondatban vagy mondatrészben fordulnak elő, amely kiegészítő viszonyban kapcsolódik az előző szövegkörnyezethez. A tai, tas alakok kas alakokkal való helyettesítése megszüntetné ezt a viszonyt. Amikor kis idő múlva Eduardas visszatért, Alfonsas azonnal felismerte, hogy már bekapcsolódott. Az anyja is felismerte ezt. VienPD,K 144. …amikor azonban az angol lovag úgy fordította lovát, hogy ne támadjon, hanem kényelmesebben védhesse magát pajzsával az ellenfél csapásaitól, mindenki megértette, hogy közeleg a döntő óra. Ezt Hansac testvér és Drankas lovag is megértette. VienPD,K 345. A falusiak úgy tudták, hogy Benediktas megbolondult: tudtak titokzatos útjairól az öreg plébánoshoz és a távoli városba is. Ezt sem felejtették el, mert a plébánoshoz tett látogatásai ismétlődtek. VaižgP I 84. Nem célunk felsorolni minden esetet, amikor a tai, tas alakok kas alakokkal való helyettesítését szerkezeti és jelentéstani okok korlátozzák. Sok ilyen eset van19. Számunkra fontos hangsúlyozni, hogy a tai és a tas alakok használati köre jóval szélesebb a megfelelő jelentésű kas alakok használati körénél. A tai, tas alakok ebben az esetben elsődlegesek, a kas alakok másodlagosak. Az általános rámutatás alakjai, a tai, tas és a kas között ugyanaz a viszony áll fenn, mint a konkrét rámutatás alakjai, a jis, ji; tas, ta; šis, ši és kuris, -i; katras, -a stb. között. A kuris, -i; katras, -a alakok a jis, ji; tas, ta; šis, ši stb. alakok kiegészítő szintaktikai változatai, a kas alakok pedig a tai, tas alakok azonos módon kiegészítő szintaktikai változatai. Mindezt szem előtt tartva felállíthatjuk az említett alakok viszonyának következő sémáját: 19 Hasonló esetekben a kuris, -i; katras, -a alakok használatát is korlátozza, ha a konkrét rámutatás alakjai, a jis, ji; tas, ta; šis, ši stb. helyett használják őket. 73 Konkrét rámutatás Nem konkrét (általánosított) rámutatás jis, ji; tas, ta; šis, ši; šitas, -a; anas, -a ir kt. tai (tatai), tas, šita(i), šis, šitas ir kt. kuris, -i; katras, -a ir kt. kas Ezeknek az egymással viszonyban álló formáknak az alkotta modellt grafikusan a következőképpen lehet ábrázolni: A B C D ahol A = jis, ji; tas, ta stb., B = kuris, -i; katras, -a stb., C = tai, tas stb., D = kas. E névmások izomorf viszonyai A: B = C: D, illetve A: C = B: D. Érkezett 1973. III. 26-án. А. ВАЛЯЦКЕНЕ A KÖZÉP-NEMŰ TAI NÉVMÁSI FORMATAI ÉS VISZONYA A NÉVMÁSOK MÁS FORMÁIHOZ Összefoglalás A cikk meghatározza a középnemű tai névmás invariáns jelentését, valamint izomorf viszonyát a hím- és nőnemű tas, ta formákhoz és a névmások más alakjaihoz. Mindhárom nemű tas, ta, tai alakja csak az anaforikus jelentésű névmásoknak van, a deiktikus névmásnak (a szó szűk értelmében) pedig csak két alakja van: tas, ta. Az anaforikus tas, ta, tai alakok közös jellemzője, hogy mindegyik főnév valamely esetragos alakjának helyét foglalja el — főnévi funkciót tölt be. A tai forma a deixis jellegét tekintve áll szemben a tas, ta alakokkal: a tas, ta a konkrét, meghatározott rámutatás formái, míg a tai forma invariáns jelentése általánosított, meghatározatlan rámutatás. E formáknak az antecedensei is különböznek. A tas, ta alakok antecedenseként bizonyos főnevek szerepelnek (rendszerint a névmás előtt). A tai forma antecedense nemcsak főnév lehet, hanem leggyakrabban egy egész kifejezés (szókapcsolat, mondat, bekezdés) is, amely a névmás előtt és után egyaránt állhat. A tas, ta alakok nemben és számban egyeznek antecedenseikkel. A köztük lévő különbség éppen ezekben a kategóriákban rejlik. A tai forma, amely a régi alanyeset-tárgyeset alakot képviseli, csak alany- és tárgyeseti pozícióban fordul elő. A konkrét rámutatást kifejező tas, ta alakok viszont valamennyi eset- 74 pozícióban használatosak. Következésképpen a tai: tas, ta oppozíció nem szimmetrikus. Az általánosított rámutatás területén nem mindegyik esetalak működik. A szimmetria helyreállítására egy másik, tisztán szintaktikai oppozíció jön létre. A tai forma mellett az általánosított rámutatás jelentésében a hímnemű egyes szám további alakjai is használatosak: tas, to, tam, tą, tuo, tame. A nőnemű alakoknak, valamint a többes számú alakoknak nincs ilyen jelentésük. Így a tas forma a litván nyelvben homonim alak: a konkrét rámutatás jelentésében nemben és számban egyezik a főnévi antecedenssel, az általánosított rámutatás jelentésében viszont nem egyezik az antecedenssel. A tas, to, tam, tą, tuo, tame hímnemű egyes számú alakok az általánosított rámutatás kifejezőiként szemben állnak a konkrét rámutatás tas, ta alakjaival. Az általánosított rámutatás tai és tas alakjai közös paradigmát alkotnak, és az általuk elfoglalt pozíciótól függően így oszlanak meg: alanyeset tai (tas), birtokos eset to, részes eset tam, tárgyeset tai (tą), eszközhatározói eset tuo, helyhatározói eset tame. Ebben a paradigmában a tai az alany- és tárgyeseti pozíció elsődleges alakja, míg az ennek megfelelő pozícióban álló tas, tą másodlagos. Ez utóbbi alakok szerkezetileg és stilisztikailag korlátozottak, és bizonyos esetekben nyelvjárási árnyalatuk van. Statisztikailag a tas és a tą használata a megfelelő esetek pozícióiban csekély arányt tesz ki. Az általánosított rámutatás tai, tas alakjai nemcsak a konkrét rámutatás tas, ta alakjaival állnak szemben, hanem egyidejűleg azok szemantikai szinonimáival is: jis, ji; šitas, -a; šis, ši; anas, -a; tas pats, ta pati stb. Az említett névmások közül soknak egyáltalán nincs középnemű alakja, vagy ez az alak csak szórványosan fordul elő (šita(i)) a tai mellett. Az általánosított rámutatás jelentésű hímnemű egyes számú alakok viszonylag ritkák (šitas, šis, tas pats). Ezért az általánosított rámutatás kifejezésére leggyakrabban a tai, tas alakokat használják, míg a konkrét rámutatás kifejezésére számos különböző lexéma szolgál (tas, ta; jis, ji; šitas, -a stb.). Jelentésük sajátossága miatt szimmetrikusabbak a konkrét rámutatás nemek szerint megkülönböztetett alakjai tas pats, ta pati, valamint az általánosított rámutatás jelentésű hímnemű egyes számú alakok: tas pats, to paties stb. Az általánosított rámutatás tai, tas stb. alakjai a kas alakokkal is szemben állnak, hasonlóan ahhoz, ahogyan a konkrét rámutatás tas, ta; jis, ji stb. alakjai a kuris, -i; katras, -a alakokkal állnak szemben. Ahogyan a kuris, -i; katras, -a bizonyos szerkezetű mondatokban a jis, ji; tas, ta stb. alakokat helyettesíti, úgy a kas névmás hasonló esetekben a tai, tas alakokat helyettesíti. A kas forma a tai, tas alakokhoz képest másodlagos szintaktikai változat, ahogyan a kuris, -i; katras, -a alakok is a jis, ji: tas, ta stb. alakokhoz képest. Mind a kuris, -i; katras, -a használata a jis, ji; tas, ta stb. helyett, mind pedig a kas használata a tai, tas helyett a mondat szintaktikai és szemantikai szerkezetének sajátosságai által korlátozott. Az általánosított rámutatást kifejező kas forma használati köre jóval szűkebb, mint a tai, tas alakok működési köre. Az összes említett névmás rendszerében a konkrét rámutatás nemek szerint megkülönböztetett A alakjai (tas, ta; jis, ji stb.) úgy viszonyulnak saját szintaktikai szinonimájukhoz, a B alakhoz (kuris, -i; katras, -a), mint az általánosított rámutatás C alakjai (tai, tas stb.) saját szintaktikai szinonimájukhoz, a D alakhoz (kas). Izomorf viszonyaik így ábrázolhatók: A: B = C: D, illetve A: C = B: D. Beérkezett: 1973.III.26.