Dėl leksinės interferencijos kalbos saloje (remiantis Gervėčių apylinkių leksika)

LIETUVIŲ KALBOS SANDAROS TYRINĖJIMAI LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVI (1987) ANA ROMANČIUK A NYELVI SZIGET LEXIKAI INTERFERENCIÁJÁRÓL (a Gervėčiai környéki lexika alapján) A lexikai rendszer a nyelv legváltozékonyabb része, és mivel képes élénken reagálni az extralingvisztikai tényezőkre, Weinreich szerint a kölcsönszavakra leginkább fogékony terület1. Különös érdeklődésre tartanak számot a nyelvszigeteken végzett interferenciakutatások. Ezek lehetőséget adnak arra, hogy bizonyos mértékig meghatározzuk: a) e nyelvrendszerek egymásra hatásának történetét; ebben jelentős szerepe van a kölcsönható nyelvek funkciói különböző szakaszokban történő meghatározásának (a nyelvi jelenségek ilyen tárgyalása a nyelvek diakrón vizsgálatával lehetséges); b) a szigetnyelv asszimilációjának jelenlegi szakaszát és az érintkező nyelvek társadalmi státuszát (szinkrón vizsgálat esetén), valamint c) e nyelvek további működésének kilátásait. Ez a tanulmány a litván nyelvsziget — a Gervėčiai környéki nyelvjárás — lexikai interferenciáját kísérli meg elemezni egy tematikus csoport szókincse alapján: a lakóház, a gazdasági épületek és részeik, a kemence és a kerítések elnevezései alapján a litván és a belarusz nyelvben. A tanulmány anyagát a következő forrásokból merítettük: a litván nyelvi adatokat a „Lietuvių kalbos atlaso” I. kötetéből („Leksika”), V., 1977 (a továbbiakban: LKA), valamint az LTSR MA LKLI dialektológiai anyagainak gyűjteményéből; a belarusz nyelvi adatokat pedig e nyelv dialektológiai forrásaiból: «Дыялекталагічны атлас беларускай мовы», Мінск, 1963, valamint a «Слоўнік беларускіх гаворак паўночна-заходняй Беларусі і яе пагранічча» 1—4. kötetéből, Мінск, 1979—1984. Emellett mindkét nyelv adatait kiegészítő jelleggel Gervėčiai környékén is gyűjtöttük. A gervėčiai nyelvjárás litván szókincse nyelvének gazdagsága és archaikus jellege miatt régóta foglalkoztatja a litván nyelvészeket2. J. Balčikonis professzor nemegyszer járt Gervėčiai környékén — erről hálával emlékezik meg J. Kardelytė, a gervėčiai nyelvjárásról szóló monográfia szerzője3. A környező szláv nyelvek tartós övezete miatt a gervėčiai nyelvjárásban „mintegy konzerválódott számos archaikus morfológiai, szintaktikai és lexikai sajátosság, másfelől azonban az elszigeteltség sajátos körülményei és a szláv nyelvekkel fenntartott szoros kapcsolatok következtében számos új morfológiai, különösen képzési forma kezdett kialakulni (...), új szintaktikai szerkezetek, és főként különféle lexikai újítások jelentek meg — saját szavak, kölcsönszavak, tükörfordítások, valamint régi szavak jelentésváltozásai”4. 1 Вайнрайх У. Языковые контакты. — М., 1979, с. 95. 2 Lásd Lipskienė J. A gervėčiai nyelvjárás frazeologizmusai. — In: Lexikai kutatások (Litván nyelvészeti kérdések). V., 1972, 13. köt., 111—141. o.; Vidugiris A. Szemantikai dialektizmusok a gervėčiai nyelvjárásból. Uo., 19—29. o.; Vidugiris A. A gervėčiai nyelvjárás lexikai dialektizmusai. — A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának közleményei. A sorozat, 1974, 1(46). köt., 117—125. o. 3 Kardelytė J. Gervėčių tarmė. Fonetika ir morfologija. — V., 1975, p. 4. 4 Vidugiris A. Iš Gervėčių tarmės semantinių dialektizmų. — Kn.: Leksikos tyrinėjimai (Lietuvių kalbotyros klausimai). V., 1972, t. 13, p. 20. 140 A mai napig — az elmúlt évszázad végi és a mi évszázadunk eleji szerzők számos, meglehetősen ellentmondásos adatából ítélve — több mint száz év telt el azóta, hogy Gervėčiai környéke elszakadt a litván nyelv fő tömbjétől5. A litván és a szláv nyelvek érintkezésének azonban régi hagyományai vannak a litván és a belarusz nyelv mai délkeleti határvidékén, és ez kétségtelenül nem maradhatott nyomtalanul az itt működő litván, belarusz és lengyel nyelvjárásokra nézve. A litván nyelvjárás interferenciáját tárgyalva egyúttal a helyi belarusz nyelvjárás szókészletében megmutatkozó folyamat néhány jellemzőjét is felvázoljuk. Mivel a lengyel nyelvet Gervėčiai környékén csak ritkán használják – az odalátogató lengyelekkel folytatott beszélgetésekben, a helyi belarusz vagy litván beszélgetésekben a nyelvi kifejezés eszközeként, valamint a vallási szférában –, adatait a tanulmány nem tárgyalja. A vizsgált szókészleti csoportot az jellemzi, hogy benne a történeti fejlődés eredményei figyelhetők meg. Emellett a belarusz nyelv magasabb státusza miatt a litván nyelvhez képest (feltehetően nemcsak a litván nyelvi sziget elszakadása után, hanem már jóval korábban is) a lexikai interferencia erőteljesebben jelentkezett a litvánban, mint a belaruszban. Meg kell jegyezni, hogy a vizsgált szókészleti csoportba tartozó alapvető reáliák megnevezései mind a litván, mind a belarusz nyelvjárásokban sajátok, például: ašlàmas ~ brus. дёгрына, панадёбрак „udvar”; lit. daržinė ~ brus. адрына „szénatároló épület”; lit. namai, pirkia ~ brus. xáma „lakóépület”; lit. pirtis ~ brus. лазня „fürdőépület”, „len szárítására szolgáló helyiség”; lit. tvorà ~ brus. плот „kerítés”. Mindkét nyelvben saját elnevezéseik vannak e reáliák fő részeire is, például: lit. abūslėte ~ brus. засланка „kemenceajtó”; lit. ažudarinys ~ brus. задародка „állatok karámja”; lit. dangtis (daŋgstis) ~ brus. стpaхá „tető”; lit. jāuja (használatos még: trisienis) ~ brus. трысуче́нник „a csűrnek az a része, ahol a szénát vágják” (a lent külön épületekben, a fürdőházakban szárították); lit. klojimas ~ brus. ток „a csűr döngölt padlója”; lit. laītas ~ brus. спад „a kemence talpa”; lit. lāpė ~ brus. закрутка — „ajtóreteszfajta”; lit. lūbos ~ brus. сталяганне „mennyezet”; lit. pirkia ~ brus. xáma „a lakóház szobája”; lit. prienė ~ brus. се́ні „előszoba”; lit. stūmė (változat: stūmiklis) ~ brus. засаўка „ajtóreteszfajta”; lit. šalinė ~ brus. засапоро̄нка „deszka vagy gerenda, amely elválasztja a gabona berakodására szolgáló helyet a csűr padlójától”; lit. šūlas ~ brus. слуп „az a gerenda, amelyhez a kerítés léceit rögzítik”; lit. varai ~ brus. жэрдкі „rudakból készült kerítés”, „a kerítés hosszirányú rudai, amelyekhez a deszkákat szögelik”; lit. žemė ~ brus. зямля „döngölt földpadló”. A felsorolt litván elnevezések némelyikének szláv eredetű kettőse is van, például: daržinė – adrynià6, ažudarinys – záharadka, lāpė – zákrutka; e kettős alakok használatát azonban a beszélők életkora határozza meg (az adrynià és zákrutka kölcsönszavakat fő- 5 Гаучас П., Видугирис А. Этнолингвистическая ситуация литовско-белорусского пограничья с конца XVIII по начало XX вв. – Lietuvos TSR aukštųjų mokyklų Mokslo darbai. Geografija, 1983, t. 19. p. 44–50. 6 Az n hang lágyulása az adrynià szóban feltehetően a litván nyelvjárásban ment végbe, a brus. адрына és a lit. daržinė kontaminációjaként, majd átkerült a belarusz nyelvjárásba (a szó belarusz nyelvjárásokban való elterjedtségéről lásd: „Дыялекталагічны атлас беларускай мовы“, с. 794, ж. 236). 141 többször használják a fiatalabb korosztályhoz tartozó, vegyes családokból származó emberek), illetve más sajátosságok (például az -ażudarinys általában az istállóban lévő állatkarámot jelöli, a žāharadka pedig a szabadban lévőt). A cėhi szó a belarusz nyelvjárásban olykor – a korábban megadott jelentésen kívül – a lakóépület második, fűtetlen felét is jelenti, ahol rendszerint kamra található. A litván nyelvjárásban az épületnek ezt a részét pirkāite néven nevezik, egyes szám alanyesetben: pirkāitė. A vizsgált szókészleti csoportban kevés a belarusz nyelvjárás baltizmusa: апыд „gabonásláda”, круння „kövekből rakott kemence a fürdőházban”, крэйка „a tető gerince”, свіран „magazinház”, марна „a csűrnek az a része, ahol a szénát rakják”, „a csűrben felhalmozott széna” (mindezek a szavak ugyanezekben a jelentésekben a litván nyelvjárásban is használatosak, vö.: aruodas, krósnis, kriekùs, svìrnas, terpùpėdis). A történeti forrásokban ezek a kölcsönszavak a XV—XVI. századtól kezdve szerepelnek; akkoriban a vizsgált terület, amely az etnográfiai Litvánia és a szláv földek határvidékén fekszik, a balti és a szláv nyelvek aktív érintkezési zónája volt. Ezek a kölcsönszavak azonban nem csupán erre a területre jellemzők, hanem széles körben elterjedtek: az апыд a belarusz, a lengyel és az orosz nyelvben fordul elő; a круння és a крэйка a belarusz és a lengyel nyelvben; a свіран a belarusz, a lengyel, az orosz és az ukrán nyelvben; a марна pedig a belarusz, a lengyel és az orosz nyelvben7. A vizsgált szókészleti csoportban nem találtunk újabb kölcsönszavakat, mivel e szókészleti réteg rendszere már kialakult; emellett a litván és a belarusz nyelv státusza is jelentős szerepet játszott. Megállapítható, hogy a belarusz nyelvjárásban a lexikai interferencia folyamata ebben a szókészleti csoportban lezárult. A lexikai interferencia Gervėčiai környékének litván nyelvjárásában jóval változatosabb, mint a belarusz nyelvjárásban. Diakrón szempontból a szláv szókészlet kölcsönzésének több szakasza különíthető el. Általánosan elfogadott a tūlnas „hordókból álló kerítés” szó szláv eredete. Ez a szláv nyelvekből átvett kölcsönszó a vizsgált szókészleti csoport legrégebbi eleme. Véleményünk szerint a további kölcsönzési szakaszok elkülönítésekor célszerű megvizsgálni e kölcsönszavak elterjedtségét a litván nyelv más nyelvjárásaiban. A litván nyelvjárásokban legelterjedtebb, Gervėčiai környékének litván nyelvjárására is jellemző szlavizmusok a következők: fundāmentas „alap” (elterjedését lásd: LKA, p. 35), gōnkos „tornác” (LKA, p. 39), kriùkas (krūkas) „kampó, amelyre az ajtót akasztják” (LKA, p. 56), pėčius „kenyérsütő kemence” (LKA, p. 42), valamint származékai: pėčiùkas „fűtőkemence” (LKA, p. 42), pėcdangtė „kemenceajtó” (LKA, p. 44, 8. térkép); továbbá a pōdmurkas (pādmurkas, padmùrkas) „alap” (LKA, p. 36), sklepėnia „a kemence boltozata (torka)” (LKA, p. 43)8, štankietas „kerítésfajta” (LKA, p. 60), zoviėšai „ajtópántok” (LKA, p. 56). E kölcsönszavak Litvánia egész területén helyenként kisebb, másutt nagyobb mértékben elterjedtek, ezért feltételezhető, hogy korábban kerültek be a litván nyelvbe, mint a többi szó. A vizsgált szókészleti csoport másik elterjedési területe a felső litván nyelvjárások keleti, délkeleti és déli része, valamint a BTSR-ben található litván nyelvi szigetek9. Ezeken a helyeken ilyen 7 Лаучюте Ю. А. Словарь балтизмов в славянских языках. — Л., 1982, с. 27, 46, 22, 33. 8 Gervėčiai környékén (a litván és belarusz nyelvjárásban) ennek a szónak van egy további jelentése is: „a magtár boltozatos mennyezete”. 9 A Punksko (LLR) litván nyelvi sziget szókészletével ebben a csoportban mindössze egyetlen elnevezés közös: žėmė „döngölt földpadló”. 142 megnevezések: adrynìa (és változatai) „szénatároló épület” (LKA, 57. o.), dzedziñčius (és változatai) „nagy udvar”, „uradalmi udvar” (LKA, 45. o.), pavõlas (és változatai) „a pajta boltozatos mennyezete” (LKA, 49. o.), padlõgas (padlogà) (és változatai) „padló” (LKA, 37. o.), pãlai (és változatai) „mosogató” (LKA, 59. o.), pripėckas (és változatai) „a kemence előtti rész” (LKA, 44. o., 7. térkép), staliavõnia (és változatai) „mennyezetfajta” (LKA, 36. o.), žõsauka (és változatai) „ajtóretesz” (LKA, 41. o.). A Gervėčiai környéki litván nyelvjárásban előforduló szlávizmusok kis része csak a litván–belarusz nyelvi határ keskeny sávjában és a Belorusz SZSZK litván szigetein terjedt el; például: kūmykas (és változatai) „tyúkól” (LKA, 52. o.); mėkinyčia (és változatai) „pelyváskamra” (LKA, 54. o., 15. térkép), padnebenìd (és változatai) „a kemence égboltja (boltozata)” (LKA, 43. o.), padmurõuka (és változatai) „alapzat” (LKA, 35. o.), pečkà (és változatai) „a kemence tűztere” (LKA, 44. o.); zascėnkas (és változatai) „kis falu” (LKA, 46. o.). Csak Gervėčiai környékén fordul elő a pavõlas (pavõlas) szó, „a pajta boltozatos mennyezete” (LKA, 49. o.), de ez lehet alkalmi előfordulás, mivel ezt a szót beszédben nem hallottam. A Gervėčiai környéki litván nyelvjárásban a szláv nyelvekből származó legújabb jövevényszavaknak a kolhozi élettel kapcsolatos realiák elnevezései tekinthetők, például: kaniùšna „kolhozi istálló” (e szó változatainak elterjedéséről lásd: LKA, 51. o.), karõuny kas „kolhozi tehénistálló”, kuriàtnykas „kolhozi tyúkól” (és változatai; elterjedésükről lásd: LKA, 52. o.), sušìlka „kolhozi gabonaszárító helyiség”, svinàrnykas „kolhozi disznóól” (elterjedéséről lásd: LKA, 52. o.), valõuny kas „kolhozi ököristálló” (elterjedéséről lásd: LKA, 50. o.). A régebbi szláv jövevényszavakkal ellentétben, amelyek a litván nyelvbe főként a lengyelből, a belarusz nyelven keresztül, vagy közvetlenül e nyelvekből kerültek, az utóbbi jövevényszavak a belarusz nyelven át az oroszból (vagy közvetlenül az oroszból) jutottak a litván nyelvbe. A Gervėčiai környéki litvánok ezeket a szavakat barbarizmusoknak, vagyis nyelvük számára idegennek tekintik, ezért a köznyelven beszélő, oda látogató litvánokkal folytatott beszélgetéseikben az általuk „semlegesebbnek” vélt szóval helyettesítik őket, például: fėrma. A mindennapi beszédben ezeknek a szavaknak nincs megfelelő párjuk. A kölcsönzés során csak csekély mértékben igazodtak a litván nyelv fonetikai és morfológiai rendszeréhez, például: sušìlka—a kemény š-t lágyan ejtik Girių és Knystuškių falvakban, ahol a mássalhangzók nem keményednek meg. Ezek a szavak a Gervėčiai környéki litván nyelvjárásban a szigeti nyelvjárási fejlődés olyan szakaszát jelzik, amikor a nyelvjárás belső erőforrások híján, saját szavakkal vagy szóalkotásokkal nem tudja bővíteni szókincsét, ezért egy idegen nyelv szavait sajátítja el. Ezt a jelenséget talán azzal magyarázhatjuk, hogy a hirtelen megjelent új tárgyak nagy áradata miatt egyszerűbb volt elnevezéseiket közvetlenül abból a nyelvből átvenni, amelyben ezek már megvoltak, vagyis a belarusz nyelvből. Ez a litván nyelv szigeten belüli egyre erőteljesebb asszimilációját mutatja, noha szókincsének alaprétege továbbra is saját marad. Így arra lehet következtetni, hogy a Gervėčiai környéki litván nyelvben a lexikai interferencia folyamán jóval több szlávizmus került át, mint amennyi litvánizmus a belarusz nyelvbe. Mindkét esetben a litván és a belarusz nyelv közötti lexikai kölcsönhatás már lezárult folyamatának eredményeit látjuk; e folyamat során e nyelvek között bizonyos „megfelelések szabályai” szilárdultak meg, vagyis kialakult egy sajátos „litván–belarusz nyelvi— 143 „… szótára”, amelyet a nyelvjárás valamennyi kétnyelvű beszélője ismer. Ez a folyamat több szakaszban zajlott – ez a vizsgált lexikai csoport szavainak a litván nyelvjárásokban való elterjedéséből látható. A gerėčiai környéki litván beszédben megfigyelhető lexikai interferencia az e folyamat folytatása volt, amely más nyelvjárásokban ment végbe. A LEXIKAI INTERFERENCIA LEÍRÁSÁNAK PROBLÉMÁJÁHOZ EGY NYELVSZIGETI NYELVJÁRÁSBAN (a gerėčiai falu környékének szókincse alapján) Összefoglaló A gerėčiai falu környékén használatos vizsgált szókincscsoportban (amelybe a lakó- és mezőgazdasági melléképületek, a kemence, a kerítés és ezek részeinek elnevezései tartoznak) a lexikai interferencia eredményei történeti sorrendben figyelhetők meg. A litván nyelvbe átkerült szláv szókincs kölcsönzési szakaszait annak más litván nyelvjárásokban való elterjedése alapján különítjük el. A gerėčiai falu környékén használatos, e csoportba tartozó szókincs elterjedési körzetei a következők: a) Litvánia egész területén többé-kevésbé egységesen elterjedt szavak (például az alábbi kölcsönszavak: fundamentas „alap”, gõnkos „veranda”, pėčius „kemence” stb.); b) az aukštait nyelvjárások keleti, délkeleti és déli része (adrynia „szénatároló helyiség”, padlõgas „padló”, staliavonìa „mennyezettípus” stb.); c) a litván–belarusz határvidék és a Belaruszban található litván nyelvű nyelvszigetek (kùrnykas „tyúkól”, mėkinyčia „a pelyva behányására szolgáló hely a szérűn”, padmūroka „épületalap” stb.). A szláv nyelvekből származó legújabb kölcsönszavak a kolhozélethez kapcsolódó valóságok megnevezései (ebben a csoportban ilyen elnevezések például: karõunẏkas „kolhoztehénistálló”, sušìlka „gabonaszárító helyiség” stb.). A litvánból a szláv nyelvekbe átvett kölcsönszavak ebben a szókincscsoportban igen ritkák, és a XV—XVI. századtól kezdve írott emlékekben is említik őket. A litván és a szláv nyelvek közötti lexikai interferencia folyamatának egyenlőtlen alakulásában jelentős szerepet játszott e nyelvek státusza a vizsgált területen. A gerėčiai falu környéki litván nyelvjárásban e szókincscsoport lexikai interferenciája ma már lezárult folyamatként jelenik meg előttünk, amely a litván nyelvjárások szélesebb területén ment végbe.