Nauji baltarusių šnektų lituanizmai

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVIII (1989) KALBŲ RYŠIAI IR SĄVEIKOS ELENA GRINAVECKIENĖ ÚJ FEHÉROROSZ NYELVJÁRÁSOK LITVANIZMUSAI Az elmúlt két évtizedben (1965—1986) végzett belorusz lexikai kutatások alapján megállapítható, hogy a litvanizmusok kérdése a belorusz nyelvjárásokban továbbra is aktuális, és hogy az ott használt, litván eredetű szavak közül még nem mindet fedezték fel. Folyamatosan számos korábban fel nem ismert litvanizmus kerül elő, és igyekeznek meghatározni, illetve megindokolni azok különböző belorusz nyelvjárásokban és különböző időszakokban kialakult hangtani megfeleléseit. Kutatásaink azt mutatják, hogy előfordulnak itt régi, a/¹o/ y vokalizmusú litvanizmusok, amelyek olyan litván szavakból származnak, amelyekben (i)uo és (i)au vokalizmus volt, például akóma ‘kalász’ < lit. akuotas; Лок, лох „egy mező neve“ < lit. Laukas ‘ugyanez’ < lit. laukas; ебо́ба ‘szilfa’ < lit. guoba; са́мка ‘nagy, rojtos kendő’ < lit. siaústė ‘ugyanez’, бужа́лна ‘cséphadarófej’ < lit. buožė, buoželė ‘ugyanez’; куку́ць ‘agyagból készült síp’ < lit. kaukútis ‘ugyanez’ és így tovább [Grinaveckienė₁; Grinaveckienė₂]. A litvanizmusok kutatása során nehézséget okoz, ha egy-egy vokalizmusú litván szó, amelyet különböző belorusz nyelvjárások kölcsönöztek, nemcsak az adott vokalizmus különféle hangmegfelelőit eredményezte, hanem gyakran számos különféle mássalhangzó-változáson is átesett, és változatos szóalkotási formákat mutat. Emiatt olykor nehéz megállapítani és bizonyítani az ilyen belorusz szó valódi litván forrását. Például a belorusz nyelvjárások какапу́чки, како́ушки, капа́кучки, капко́ушки, ко́каушки, ко́киушки, ко́ркиушки, ко́пнуики, кукаpúчки, kúkiушки, кукарз́чки, kúрачки, куркиушки, куро́пачки, kúрпиушки, kúртачки, kúрчьки, kúрчюки szavai, amelyek jelentése „a láb csontocskái”, valamint a каккру́чки ‘vállak’ és a ко́кашы „a láb csontocskái; lábak” [Слоўнік, т. 2, 364, 365; Народнае, 169; Жывое, 155]³, annak ellenére, hogy hangzásuk többnyire nem hasonlít egymásra, rokonságban állnak egymással — ugyanazon szó nyelvjárási hibrid változatai, amelyek genetikailag a lit. kaukaras (kùkardi, kùkuras), kaùkoras, kaùkara ‘púp’ szóval függnek össze; vö. még azonos eredetű kaùkas ‘önhittség, daganat’. E lexémák közül etimológiailag a legátlátszóbbak és a legkevésbé megváltozottak a kaka-púčki, кукапу́чки és кукаpúčki. A törvényszerűség szerint a lit. au > megfelel a belorusz a-nak (például: Лажо́к „völgy és út neve” < lit. Lauž- + belorusz -ok [Мікратапанімія, 136]); a какапу́чки a lit. kaukar- és a belorusz -ечкі kicsinyítő értelmű képző kombinációjából keletkezett [Сцяцко, 260]. A Кукаpúчки és кукаpúчки eredete hangtani szempontból kétféle lehet. Származhatnak közvetlenül a lit. kùkarai, kùkuras „kukštera” szavakból; de kialakulhattak a lit. kaùkaras szóból is, a lit. au > belorusz y megfelelés szabálya szerint (vö. a már említett куку́ць < lit. kaukútis). Nincs 1A / jel az írásban azt jelzi, hogy a hangok (és alakok) különböző belorusz nyelvjárásokban használatosak. 2A belorusz nyelvjárások z zárhangja (amely rendszerint kölcsönszavakban fordul elő) a szövegben nem különül el azok réshangú z-jétől. 3Azt, hogy a „kukšnis” és a „kaukaras” szemantikailag azonos realitások, az is mutatja, hogy mindkettő közös megnevezése kánžas, például: galvós kánžas és kójų kánžas (LKŽ. T. 5. 446). 162 egészen egyértelmű кукара́чуки tőben az я az а helyén, amelyet várnánk. Vajon az я itt az а-ból keletkezhetett? Következésképpen a кукара́чуки кукара́чуки alakra fejlődhetett. Előfordul, hogy egyes belorusz nyelvjárások litvanizmusainak kemény mássalhangzója lágy mássalhangzót eredményez, például a lit. klùmpės, klùonas > belorusz клу́мбы | клю́мбы, клу́ня | клю́ня alakjában stb. [Слоўнік, т. 2, 479–480; Дыялекталагічны, 791–797, карты № 235, 236]. Másrészt a кукара́чуки kialakulásához egy másik litván változat, például a kaĩkaras, kùkarai... is hozzájárulhatott; mondjuk a kiãukerė vagy hasonló. E lexémák legközelebbi rokona, de már jóval módosultabb — a középső -ka- szótag szinkópáján átesett — a ку́рачки < *кукара́чки (vö. a szinkópa hasonló eseteit: калану́ха < калаха́ну́ха „madárcseresznye”, мана́рка < марына́рка „zakó” [Слоўнік, т. 2, 366; т. 3, 29]). A *кукара́чки pedig, amint nyilvánvaló, a lit. < lit. kukar- (kadukar-) + belorusz -ачкі alakból származik. A karáкуčki lexéma szintén igen közel áll a kака́ručki alakhoz. Talán a *кака́-pyčki-ből származik a középső (-кару-) szótag mássalhangzóinak metatézise, vagyis a k és a p helycseréje révén: -кару- > -раку- (a mássalhangzók hasonló lehetséges helycseréjéhez vö. прае́рх < прапе́х „oltóág”, радзюга < дзярыга „gunya”, „durva lepedő” [Слоўнік, т. 4, 76, 441]). A *кака́ručki kiindulási alakját a lit. kaukar- + belorusz -učki adhatta. A Kapáručki legközelebbi rokonai — annak ellenére, hogy első pillantásra alig hasonlítanak hozzá — a kакóuki, kókiuški, kókaшы, kókaшки, kу́kiuški lexémák és a Kакóшы луг helynév [Мікратapanімія, 119]. Ezek a *карако́uki, *kópakiuški, *kóраkaшы, *корakaшки, *кураkiuški, *каракошы alakokból fejlődhettek ki a középső -pa- szótag szinkópájával. Hangtani fejlődésük tehát még inkább eltávolította őket az eredeti forrástól, mint a karáručki lexémát: ezek a *какар-|*кокар-|*кукар- kezdetű alakok, amelyek a lit. kadukar- (kukar-) szóból és belorusz képzőkből erednek. Žodžių каркóuki, каркýuki, kórkiuuki, куркíuuki baltarusiškos pradinės formos galbūt yra *какрóuki, *какрýuki, *ко́крышки, *кукрышки, pakitusios dėl priebalsių samplaikos -кр- metatezės (dėl кр- virtimo рк- plg. ко́блик < ко́лбик „gružlys, kilbas“ [Слоўнік, т. 2, 493]). O pastarosios dėl patogumo tarti greičiau-siai yra kilusios iš ilgesnių, iš *какарóuki, *какарýuki, *ко́карыушки, *кукарыушки, išmesdamos žodžio vidurio skiemeninį а (dėl galimo tokio išmetimo plg. калма́-ишка < калама́йка „toks vežimas“ [Слоўнік, т. 2, 366]. O šiu formų *какар-|*кокар- pagal br. а|о < lie. au atsirado iš lie. kaukar-; *кукар- – tiek iš lie. kukar-, tiek (pagal br. у < lie. au) – iš kukdar-. A kópnučki és kurpíuuki lexémák fejlődése feltehetően hasonló volt a kóпkiuški, куркíuuki alakokéhoz (lásd fent), csak a szó közepén álló -n- a forrásalappal való szemantikai kapcsolat elhomályosulása miatt a -k- helyén keletkezett (vö. a hasonló esetet: kартанóсы < каркано́сы < litván karkanósis „felfelé hajló orrú” [Слоўнік, т. 2, 424]). Következésképpen a kópnučki, курпíuuki < *kóпркуки, *ку́рkuшки < *ко́круки, *кукру́ки < *кокарyuki, *кукарыuки < litván kadukar- (kukar-)+ belarusz -уишки, -ишки. Hasonló módon fejlődtek ki az utóbbiakból a kýrmački, kýrpički, kýrčki lexémák is; bennük a szó közepén álló -m-|-p-|-č- mássalhangzók a -k- helyén jelentek meg. Így tehát a kýrmački, kýrpički, kýrčki < *kýrkački, *kýrkički, *kýrkiki < *kúракаčki, *kúpakički, *kúpakički < *кукара́чки, *ку́какичики, *ку́карыки < litván kadukar- (kukar-), kaukorkai stb. alakokból erednek (a belarusz nyelvjárásokban egyes mássalhangzók hasonló váltakozásának lehetőségére vö. ezek alakját: батлашка < баклажка, 11* 163 кобачка < копачка „a mell alatti kis üreg”, дръмотник < дръмотник, krypъtnik < trypūtnik, кузсūрка < туžurka stb. [Слоўнік, t. 1, 154, 491; t. 2, 493, 545, 558]. Az ilyen típusú lexémák a legrégibbek, a leginkább megváltozottak, és ezek távolodtak el leginkább fő forrásuktól. A курóпачki lexéma szintén igen régi lehet. Fonetikai változásának fejlődése a következő lehetett: курóпачki < *куро́качки < *кукора́чки < lit. kukar- (kav-kar-) + br. -ачki. Előfordul, hogy egy feltételezett belarusz nyelvjárási litvánizmusnak nem sikerül megtalálni a pontos litván megfelelőjét. Tegyük fel, hogy a helynév Бажышки „a Varanavai járásbeli Saltoniškės falu legelője” [Мікратанімія, 23] litvánizmus, ehhez nem fér kétség; azt azonban nem tudni, hogy tövének a hangja a litván au, avagy uo kettőshangzóból származik, mivel mindkét kettőshangzó bizonyos időszakokban egyes belarusz nyelvjárásokban ugyanazt az a reflexet adta, például Лакінікі < litván Laukininkai és габа < litván guobà stb. Így nem világos, hogy a Баж- litván megfelelője Bauž- vagy Buož-, vö. a litván Baužiškiai „falu a Radviliškisi járásban” és Бюžiski „falu a Biržai járásban” [LTSR adm., t. 2, 30–44]. Hasonló nehézségek merülnek fel, amikor litvánizmusnak gyanított belarusz nyelvjárási szavakkal találkozunk: па́зі, паžáбы, паžáйды, паžáлы, лага́ры, паго́йцы, паýžáн, пýžыўш, супу́зі, супу́зі; ezek jelentése egyaránt „patak, víz- vagy könnyáramlás, barázda, ér”, továbbá паziсmų jelentése „csíkos, foltos” [Слоўнік, t. 2, 603; t. 4, 235, 236, 237, 333; t. 5, 20, 21, 229; Сцяшковіч, 397, 412; Rūdninkai, Akmenynė]. A pázi lexémát a felpattanó r kiejtése (amely inkább a belarusz jövevényszavakra jellemző), földrajzi elterjedtsége és elszigeteltsége miatt litvánizmusnak gyanították [Арашонкава, 128; Грыневецкене, 187], ám valódi litván forrását mindmáig nem sikerült megtalálni. Most, hogy a belarusz nyelvjárási szótárakban és kéziratos forrásokban több olyan, kétségtelenül rokon szó adatolható, amely a pázi jelentésében és hangtanában rokon vele, indokolt folytatni litván megfelelőinek keresését. Ha elfogadjuk, hogy a belarusz a < aý (< litván au) a pázi⁴ lexéma tövében alakult ki (tehát: pázi < *páyzi), alapos okunk van feltételezni, hogy az azonos jelentésű pázi, pýžыўш, пау́ган lexémák tövei (паž-, pýž-, páyž-) között a genetikai kapcsolat eléggé világos, és mindegyik a páyž- alakból eredhetett. Ugyanebből a páyž- > pag- tőből származnak kétségtelenül a pagáзы, pagáйды, pagáлы, pagójцы lexémák is (csupán különböző képzőelemekkel), továbbá a лага́ры is, amely metatézissel jött létre a pagáлы alakból (a szóvégi pa- – -лы szótagok mássalhangzóinak helycseréjével, vagyis kiejtésük: ла- – -ры; vö. még a hasonló belarusz ляндэрак „nyéllel ellátott kaparó” < és a lengyel rądelek „ua.” [Слоўнік, t. 2, 717]). E jelentésű lexémák kiindulópontjául szolgálhattak a rokon jelentésű és hangzású, litván raug- tövű szavak, például a ráugtis (riáugtis) „borússá válni, (felhőkkel) beborulni”, a ráugas „mogorva ember”; vö. még apsiráugė (užsiráugė) „beborult”, kad tu prasraugtái „hogy a föld nyeljen el”, užráugti „elhagyni, füsttel beborítani” a méheket; a tő magánhangzóinak váltakozásával: rūgà, rūgýs „hosszan tartó eső; nedves idő”, rūgas „esős, borús nap”, rūgala, rūgalas. 4 Megjegyzendő, hogy a br. pázi szó a Lazūnai nyelvjárásban (BTSR, Vyjos járás) már a br. nyelvből átvett jövevényszóként használatos, és rõ’g’e’s alakban ejtik (a br. a > lit. a megfeleléséről, a szláv nyelvekből átvett szavakban előforduló uo-ra vö. ugyanezen nyelvjárás belarusz jövevényszavát: му avóga „óvatosság” < br. амбае́ца „uo.”, учхво́тай „zsákmány” < br. ухва́ты „uo.” [Lazūnai]. 164 „esős idő”, vö. még: Žiulvin, Žiulvin, Žiulvineli, gyvas būsi – pienu rūgsi „áradni, folyni fogsz”, ha halott leszel – vérben úszol; Gyvoliai dögölgöttek, bűzlöttek, s belőlük elviselhetetlen bűz áradt mindenfelé „folyva, szétterjedve”, stb. [LKŽ, t. 11, 281, 286—288, 523, 883, 892, 905]. Amint tehát látható, a lit. rūgštis (rūgti) stb. jelentésmezőjének „árad, ellep, folyik” és hasonló elemei azonosak a br. pázi és rokonai jelentésével, ezért a vizsgált belarusz szavak rokonságát a megjelölt litván szavakkal nem lehet elvetni. A br. pázi (és más szavak), valamint a lit. rūgštis (rūgti) rokonságával kapcsolatban jelentős kétségeket keltenek a pázi lexémákkal azonos jelentésű cupáei, cupýei alakok. Gyökeik a pázi hangzásával való hasonlóságuk és különösen közös jelentésük alapján -pazi, -pyzi lehetnek (-pyzi vagy közvetlenül kapcsolatba hozható a lit. rūg- gyökű, itt tárgyalt jelentésű szavakkal, vagy úgy tekinthető, hogy a *-payzi > *-pŏyzi > *-pyzi alakból fejlődött; az ilyen változásra vö. a br. kykýub „agyag síp” < lit. kakū́tis „uo.”). Ha ezt elfogadjuk, a pázi szóval való rokonságuk teljesen megalapozott és lehetséges lehet. De hogyan magyarázható mindkét szókezdő cy-? Ha ez előtag volna is, nem kölcsönöz új jelentést a szavaknak. Ez a cy- a szó jelentésének elhomályosulása következtében akár a hozzáadott c- elemből és a könnyebb kiejtést szolgáló betoldott y hangból is keletkezhetett. Hogy a nyelvjárásokban (különösen a jövevényszavakban) előfordul hasonló mássalhangzó-betoldás, azt jól mutatja a br. свя́сла „kapcsolat” < вя́сла „uo.”, плі́шта „szegély, burkolat” < le. listwa „uo.”, lit. skrúpčioti < krūpčioti stb. [Слоўнік, т. 4, 14, 403; LKŽ, t. 12, 1101]. Hogy a c (vagy más mássalhangzó) után, mássalhangzó-torlódás esetén y vagy más magánhangzó kerülhet be, azt az olyan br. nyelvjárási szavak mutatják, mint a жарало|журало|жырало́|жэрэло́ „forrás” < le. źródło „uo.”, скляроз „szklerózis” < склероз „uo.”, скру́так „csomag” < скрутак „uo.” stb. [Слоўнік, т. 2, 140, 174; t. 5, 14, 16]. A u (sőt akár ą!) magánhangzó hasonló betoldását jól mutatja néhány litván (valamint porosz) jövevényszó is, például: suliūbas, sąliūba, sąliūbas „házasság” < le. ślub „uo.” (vö. porosz salūban „uo.”), sunevoga „sértés, rágalmazás” < le. zniewaga „uo.”, sūmislas „ötlet, elgondolás” < le. zmysł „uo.”, suvodba „esküvő” < ru. свадьба „uo.” [LKŽ, t. 12, 81; t. 14, 137, 148, 151, 250]. Lehetséges, hogy a cy- elemet egészében a *pazi, *pyzi szavakhoz illesztették, belarusz képzési szabályoknak engedelmeskedve, illetve a nyelv rendszeréhez igazodva. Hasonló szóalkotási jelenségek a litván nyelvjárások jövevényszavaiban is előfordulnak, például: sūsmislas „elgondolás” < le. zmysł „uo.”, suvada „kísértet” < br. вада „uo.” <le. zwada „uo.” [LKŽ, t. 14, 230, 246]. Ha feltevésünk megalapozottnak és hihetőnek bizonyulna, akkor a belarusz pázi, cupáei és más, velük rokon lexémák litván eredete egészen könnyen lehet, hogy éppen ilyen volt*. RÖVIDÍTÉSEK Akmenynė — Akmenynė nyelvjárása (Šalčininkai járás), E. Grinaveckienė 1981. évi expedíciójának feljegyzései. Арашонкава — Арашонкава А. У., Грынаเวцкене А. І., Кавальчук І. П., Манкевіч Ю. Ф., Рамановіч Я. М., Шаталава Л. Ф. З лексікі беларускіх *Néhány „litvánizmus” tekintetében a szerkesztőbizottság tagjai eltérő véleményen vannak. 165 гаворак заходняй зоны // Весці Акадэміі Навук БССР. Серия грамадскіх навук, № 4, 1969. С. 123—134. Дыялекталагічны — Дыялекталагічны атлас беларускай мовы. Карты і каментарыі. Мінск, 1963. Grinaveckienė, — Grinaveckienė E., Mackevič J. A belarusz nyelv litvánizmusainak néhány hangtani sajátossága // Lietuvių kalba ir bilingvizmas. V., 1988. 123—131. o. Grinaveckienė, — Grinaveckienė E., Mackevič J. a Lie, (i)au vokalizmus-megfelelései a belarusz litvánizmusokban // Baltistica. 1989. 3. köt. (1. melléklet). 70—80. o. Гринавеckене — Гринавеckене Э., Макевич Ю. Ф., Романович Е. М., Чеберук Е. И. A nyugat-belarusziai litván eredetű köznyelvi szókincs // Lietuvių terminologija. V., 1975. 163—195. o. Lazūnai — Lazūnai nyelvjárása (Vyvija járás), E. Grinaveckienė 1959. és 1972. évi expedícióinak feljegyzései. LTSR adm. — Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas. V., 1976. T. 2. LKŽ — A litván nyelv szótára. V., 1968. 1. köt.; V., 1969. 2. köt.; V., 1956. 3. köt. és továbbiak. Мікратанімія — Мікратанімія Беларусі. Мінск, 1974. Народнае — Народнае слова. Мінск, 1976. Rūdninkai — Rūdninkai nyelvjárása (Šalčininkai járás), E. Grinaveckienė 1980. évi expedíciójának feljegyzései. Сцяшко — Сцяшко П. У. Народная лексіка і словаўтварэнне. Мінск, 1972. Сцяшковіч — Сцяшковіч Т. Ф. Слоўнік гродзенскай вобласці. Мінск, 1983. Слоўнік — Слоўнік беларускіх гаворак паўночна-заходняй Беларусі і яе пагранічча. Т. 1—5, Мінск, 1979—1986. Жывое — Жывое слова. Мінск, 1978. ÚJ LITUANIZMUSOK A FEHÉROROSZ NYELVJÁRÁSOKBAN Összefoglalás A fehérorosz nyelvjárási szókincs kutatói folyamatosan találkoznak még fel nem ismert, litván eredetű jövevényszavakkal. Figyelemre méltóak azok a kölcsönszavak, amelyek tövében az a /o/ u vokalizmus található, és amelyek évszázadok során olyan litván szavakból fejlődtek ki, amelyekben (i)uo, (i)au vokalizmus szerepelt, például: аба ‘szilfa’ < lit. guoba ‘ua.’, гужалкі ‘ebihalak’ < lit. buožgalviai ‘ua.’, сатка ‘nagy, bojtokkal díszített kendő’ < lit. sijūstė ‘ua.’, Лох ‘egy mező neve a BSSR Novogrudoki járásában’ < lit. Laukas ‘mező neve’ (<lit. laukas ‘mező’), кукуў ‘agyag síp’ < lit. kaukiūtis ‘ua.’. Ezek a kölcsönszavak gyakran a mássalhangzórendszer bizonyos változásait is magukban rejtik, és változatos szóalkotás jellemzi őket. Ezért néha viszonylag nehéz megállapítani az ilyen lexémák valódi litván forrásait. A cikk a какарачкі ‘sarokcsont; lábak; vállak’ szó számos képzett alakját vizsgálja, és indokolja, valamint alátámasztja mindegyik külön-külön megállapított eredetét a lit. kākaras (kūkaras) ‘domb’ szóból. Mivel a fehérorosz kölcsönszavak tövében álló a egyaránt származhatott a litván au és uo diftongusból, gyakorlatilag lehetetlen megállapítani a fehérorosz Бажышки helynév pontos litván forrását: kialakulásához egyaránt hozzájárulhatott a litván Vaižškis és a Buožškis helynév. A cikk kísérletet tesz a рагі, рэўгішы, раўган, сургіі lexémák litván forrásának megállapítására; jelentésük ‘izzadság-, víz- és könnycseppek, -sugarak’, és régóta úgy tartják róluk, hogy lituanizmusok. A ‘folyni, ömleni, elnyúlni, befedődni’ jelentésű szegmens, valamint a fehérorosz а < lit. au hangmegfelelésének valószínűsége alapján (vö. раўган, рэўгішы) arra a következtetésre jutunk, hogy ezek a lexémák az azonos jelentésű, aug-(riaug-, rīg-) tövű litván szavakból származhattak. A сургіі, сургіі lexémák tövei -раг-, -руг-, első szótagjuk, a су-, pedig nem ad új jelentést a szavaknak, hanem előtag; ugyanígy előtagként értelmezik az su- szótagot a sūvada ‘veszekedés’ litván kölcsönszóban, amelynek fehérorosz megfelelője < блр. вада ‘ua.’, lengyelül pedig < польск. zwada ‘ua.’. 166