Instrumento raiška dabartinėje lietuvių kalboje

LITVÁN LEXIKA IR TERMINOLÓGIA PROBLÉMÁI LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXIX (1991) ELENA VALIULYTĖ ESZKÖZ KIFEJEZÉSE A MAI LITVÁN NYELVBEN 0.1. Az instrumentum igei mondat (resp. az ige által) leírt szituáció egyik résztvevője által betöltött szerep". Az eszköz mint a mondat szemantikai (igei) struktúrájának egysége ugyanolyan rendű, mint az ágens, a páciens stb. ir (Sližienė, 1986, 51 —54). Másrészt a mondatot a szubjektum–objektum–adverbiális tag modellje alapján nagyobb szemantikai egységekre bontják ir į (e fogalmak meghatározását lásd Ambrazas, 1986, 24). Fontos, hogy a szemantikai elemzés e szintjeinek egységei között bizonyos megfelelés van (pl. az alany magában foglalja az ágenst, a pácienst, a percipienst, a beneficienst). Šį a kérdést meggyőzően elemezte V. Ambrazas rámutatoir tt, mikor célszerűbb az egyik sorrendi fogalomrendszer, mikor a másik szerint operálni (Ambrazas, 1982; 1986, 23 stb. ). 0.2. Az eszköz beletartozik a į tárgy fogalmának körébe (a páciens, az eredmény, a beneficiens, a kontentívus mellett)?. Tehát az eszköz és a ir tárgy különböző szemantikai szintek egységei. Az instrumentum terminus ir a hagyományos nyelvészeti munkákban a határozói ir esetek elöljárószóinak— ir konkrétan az eszközhatározói eset elöljárószavának su — jelentéseinek leírására használatos. 0.3. Az instrumentum referenciális szempontból az a tárgy, amelynek segítségével a cselekvő aktív, egy másik tárgyra irányuló į cselekvést hajt végre (ceruzával levelet ír), į önmagára irányuló cselekvést (vízzel mosakszik), ar nem irányuló cselekvést (a fejével bólogat). 0.4. Az instrumentum kifejezésének fő eszköze — önmagában az eszközhatározói eset ar su a su elöljárószóval. Az eszközhatározói instrumentalist részletesen ismerteti egy külön tanulmány (Rasimavičius, 1963, 239 stb. ). Az instrumentalist szókapcsolatok szintjén vizsgálják. A szókapcsolatok lexikai-szemantikai összetételét tárgyalják: az igéket tranzitivitásuk/intranzitivitásuk, a főneveket pedig bizonyos szemantikai osztályokhoz való tartozásuk szerint jellemzik jų o jų (megkülönböztetik a konkrét tárgy jelentésű főneveket, a cselekvő testrészét ar vagy szervét jelentő főneveket, valamint a közlekedési eszközöket jelölő főneveket). Az ige és a į főnév konkrétabb jelentéseit figyelembe véve az instrumentális instrumentalist a következő į szemantikai csoportokra oszlik: az 1) eszköz instrumentalisa (fejszével hasogatja a fát), az 2) anyag instrumentalisa (homokkal megszórja 1 A valenciaelmélet szerint az ige szemantikai struktúrájának egységeit különféleképpen nevezik: — szemantikai szerepeknek, szemantikai funkcióknak, mélységi (szemantikai) eseteknek, aktánsoknak (Sližienė, 1986, 44 stb.). 2 Egyes kutatók az eszközt a tárgy eseteként javasolják iš elkülöníteni- (vö. Drukteinis, 1982, 17). 148 ),'3) eszközhatározói instrumentalizmus (vonattal utazik). Ezenkívül az eszköz instrumentális esetének két altípusát is megkülönböztetik: a) a valódi eszköz instrumentális esete (fejszével hasogatja a tűzifát) és b) eszköz-tárgy (/fejével bólogat, fazekakkal csörömpöl). Ezt az eszközhatározót külön szemantikai egységnek kell tekinteni. A valódi eszköz eszközhatározója közelebb áll az anyag eszközhatározójához (nem pedig a tárgy-eszközéhez), vö.: 1) az apa fejszével aprítja a tűzifát, a nővér vízzel öntözi a virágokat és 2) a nagyapa fejével bólogat, a háziasszony fazekakkal csörömpöl. Az első esetben (1) háromtagú szituáció tükröződik, amelyben az eszköz közvetítő az ágens (a cselekvés végrehajtója) és a páciens (a cselekvés tárgya) között, a másodikban (2) pedig kéttagú, amelyben az egyik tag az ágens, a másik, eszközhatározóval kifejezve, a cselekvés tárgyának felel meg (vö. Sližienė, 1986, 59). Ezt mutatja az ilyen eszközhatározó (egyes igékkel való) tárgyesettel történő helyettesíthetősége, pl.: fejével bólogat|a fejét, vállait rángatja|a vállait, fazekakkal csörömpöl|a fazekakat csörgeti, kulcsokkal csörget|a kulcsokat csörgeti (erről bővebben lásd Valiulytė, 1987, 31—41; Rasimavičius, 1963, 247—248). Az összehasonlított szókapcsolatok bizonyos árnyalatokban különböznek: tárgyesettel inkább a cselekvés tárgya hangsúlyos, mint eszközhatározóval, mivel az első eset (a tárgyeset) kommunikációsan „súlyosabb”: a szintaktikai alakhierarchiában a második helyet (a nominativus után) foglalja el. Más lexikai összetételű szemantikai struktúrák az úgynevezett eszköz eszközhatározójával álló szókapcsolatok. Ezeket mozgást jelentő igék alkotják közlekedési eszközöket (a), illetve ir igavonó állatokat (b) jelölő főnevekkel, pl.: a tanár su hajóval indult el (a), a szomszéd lóháton érkezett (b). E kapcsolatok között jelentésbeli különbség van. Az első (a) eszközhatározója helyi árnyalatú eszközjelentéssel bír. Ez e kapcsolatok átalakításaiból látható, vö. : A tanár hajóval elhajózott —— A tanár a hajón volt. A hajó elindult, vagy: A tanár a hajón tartózkodva indult el. Így a tárgyeszközi su esetű szerkezetek mélystruktúrájában, amely közvetlenül megfelel a leírt valósághelyzetnek, a ir referensek között helyviszony áll fenn, ez azonban formálisan nincs kifejezve. Ezért ta magát a valósághelyzetet néha helyjelentésű szavak ir su formáival lehet leírni, pl. : Kinek a szekerén utazol, to énekelve ir sírod el az éneket (a helyhatározói eset hangszer jelentésében való használatáról lásd az 5. pontot). A tárgyeszközi esetű, igavonó su állatokat jelölő főnevek mozgást jelentő igékkel alkotott szerkezetei redukáltan írják le a valósághelyzetet, kihagyva annak egyik referensét, a közlekedési eszközt, pl. : — A szomszéd (a) lóháton érkezett (b). Iš tapasztalatból tudjuk, hogy az su ezzel a mondattal összekapcsolt valósághelyzet háromelemű: referen- — sei az Ember (a), az állat (b), a közlekedési eszköz (c). E helyzet referensdu ei (b ir c) betölthetik az eszköz szerepét, azonban külsőleg, magával a morfológiai formával, ta rendszerint egyikük van az ne instrumentalis — esetben reprezentálva, pl. : — A szomszéd lóval[szánnal érkezett. Két azonos jelentésű eszközhatározói forma együttes előfordulása nem jellemző, bár ir lehetséges, vö. : A szomszéd lóval szánnal érkezett. Ezen eszközhatározók szintaktikai kapcsolata su azonban az igével nem azonos. A közlekedési eszközt jelentő főnév eszközhatározója (a szánt) szorosabban kapcsolódik az igéhez, az su állatot jelentő o főnév eszközhatározója (a lovat) lazább kapcsolatú, — ez redukált mondat. Erről meggyőződhetünk az említett iš szószerkezet transzformációjával, vö. A szomszéd ló vontatta szánon érkezett. <- A szomszéd lóval befogott szánon érkezett. 149 0.5. Amint már említettük, a határozói eszközhatározó kifejezésének fő eszköze a litván irodalmi nyelvben az eszközhatározói eset (elöljárószó nélkül). Ezenkívül ennek változataként használatos a su elöljárószó és az eszközhatározói eset szerkezete is, pl. : Vesszővel nem ölöd meg a gyermeket. SLT 239. Tűvel varrt. JablRR I 664. Elment [Jonelis], hogy felszántsa a homokot a kis ekéjével. SRagSD 44. Elkapnak majd a kis halászok selyemhálóval. JV 27. Vannak azonban olyan szerkezetek, amelyeket nem lehet egyetlen eszközhatározós esettel helyettesíteni, például: bottal kergette ki a kutyát, szemüveggel olvasok, mankóval jár és így tovább. A su elöljárószós szerkezet eszközt kifejező jelentésben széles körben elterjedt a nyelvjárásokban. Amint azt a litván nyelvatlasz anyaga mutatja, ez a szerkezet Litvánia északi és nyugati területén dominál (Litvánia keleti és déli részén, különösen annak peremvidékein, az eszközhatározós eset jellemzőbb), például. : A Šimonys környéki várdombot régen kalapokkal hordták össze. Ps (LKŽ XIV 14). Továbbment a nagybátyjától az erdőbe, levette a bekecsét, és bottal veri. Pšl. A malomkövet posztóval forgatja. Mšk (LKŽ XIV 14). Adj annak a kígyónak a nyakára a karóval! Mžk. Hajóval hajózz Tilsitbe. Rsn (LKŽ XIV 14). Burkolózz be fehér vászonlepedőbe. Pln (LKŽ XIV 14). Ne dőlj a keréknek — kátrányos leszel. Skr (LKZ XIV 14). Lovakkal ültessétek a burgonyát. Rm (LKŽ, I 306). Négy lóval fog megérkezni. Lkš. Csónakkal kelt át a folyón. Šlu. Kerékpárral gyorsabban megyek, mint lovakkal. Brt. Az írott nyelvben a sw elöljáró szerkezete ritkábban használatos, mint az eszközhatározós eset. 0.6. Az igék valenciáját vizsgálva kiderült, hogy a hangszer szerepét betöltő referenseket más kifejezési eszközökkel is jelölhetik, általában elöljárós szerkezetekkel (Sližienė, 1986, 54), pl.: rostálja a gabonát egy szitán, ágyúkból lövöldöz, az egresbe tépte a kezét, lovon lovagol, hintóban utazik. Ezek a szerkezetek konkrétabb jelentéseik révén különböznek az eszközhatározós esettől; ezek a jelentések a használat módját és az eszköz működését is tükrözik. Fontos megjegyezni, hogy e szerkezetek némelyike eszközhatározói esetben is kifejezhető — ez az eszköz kifejezésének tipikus módja. Ezt az is megerősíti, hogy ugyanazzal a jelentéssel rendelkeznek. E cikk célja — a nem tipikus eszközkifejezési módok leírása, valamint az eszközhatározói esettel való kapcsolatuk meghatározása. 1. A per vagy/és pro elöljárószó + tárgyeset szerkezetei 1.1.0. Vannak igék, amelyek az eszköz megjelölésére a per vagy/és pro elöljárószó tárgyesettel alkotott szerkezeteit igénylik, pl.: lisztet szitál egy szitán keresztül, a tejet szűrőn keresztül átszűrte, a reszelt burgonyát gézen keresztül kinyomta, a lent sörtés kefén keresztül fésüli, az italt szívószálon át|keresztül szívja, a csillagokat teleszkópon át|keresztül nézi. Másfelől az említett elöljárós szerkezetek lexikai összetétele nagyon korlátozott. 1.1.1. A sijoti, siausti igék (valamint előtagos származékaik) a per elöljárószóval és a rėtis, sietas, sytelis, kretilas főnevekkel alkotnak szókapcsolatokat. Egy szitán keresztül átszitáltam a lisztet. Btrm. Aki jó kenyeret akar enni, annak a lisztet rostán kell átszitálnia. Kv(LKŽ XI 492). A rostán átszitálja a hamut, belerakja a ruhákat, és két órán át főzi. Lk (LKZ XI 492). A hamut szitán átszitálta. Mre (LKZ XII 150 540). Előbb rostán szitáld át, hogy a ka nagyobb szeműeket eltávolítsd, aztán szelelőrosta segítségével tisztítsd meg a gabonát. Vrd (LKŽ XII 539). A lisztet sűrű szitán átszitáltam, így a kenyér olyan lett, mint a kalács. Krp (LKŽ XI 491). A lisztet szitán átszitáltad, hogy ne legyenek benne korparészecskék. Smk (LKZ XII 488). Ka malmot į hajt, az asszonyok pedig rostán átszitálják. Gd (LKŽ XII 487). 1.1.2. Az írott nyelvben a sijoti igével együtt a pro elöljárószóval is találkozunk, pl. : Finom por, mintha rostán átszitált eső lenne (trš). Ne ilyen erősen, de egész nap úgy szitál, mintha szitán át szitálna (rš). Az általunk ismert nyelvjárási tények nem erősítik meg ezt a használatot. 1.1.3. Su a sijoti, siausti igékkel csak sokkal ritkábban — használatos — ir eszközhatározói eset (a su elöljáróval- ), pl. : Sűrűvel [szitával] a lisztet szitálom, rostával — a darát. Ign (LKŽ XI 492). A zabot sűrű szitán átszitálod, aztán a rostán kiszitálod. Vdš (LKŽ XII 531). Több szitán átszitáltam, honnan van ez a bogárka. Mžš (LKŽ XII 531). Szitával átszitáljuk a gabonát. Rod (LKŽ XII 540). Régebben minden gabonát rostákkal rostáltunk ki. Szent Szitáld át a su lisztet o szitával, a su gabonát pedig rostával. J. Ha homok van benne, su rostával rostáld át a gabonát. J. Vö. továbbá: Az eső úgy szitál, mint a rosta. Pn (LKŽ XII 539). A megadott mondatok eszközhatározós esete szinonim a per elöljárószós szerkezetekkel. Ezt mutatja az is, hogy ezek az eszköz jelentésével rendelkeznek. Azonban szemantikailag kissé különböznek az eszközhatározós esettől. Az eszközhatározós eset általánosan jelöli az eszközt, míg a per elöljárószós szerkezetek annak használati, működési módját is közvetítik: a páciensnek az eszközön keresztüli áthaladását jelölik. Ezt e szerkezeteknek a konkrét —térbeli jelentésükkel fennálló szemantikai kapcsolata határozza meg, vö. : A rostán keresztül a jó magvak is kihullanak. Ktk. A szitán átpermetezve ráfagy a ty kiskacsá- — kra. Jrb (LKŽ XI 531). 1.2.1. A košti ige (és a belőle képzett igekötős származékok) a per elöljáróval és a koštuvas/koštuvis, valamint a sietelis, sietas, audeklas stb. főnevekkel alkot szókapcsolatokat. Szűrd át a tejet a jo szűrőn. su ir ir A vizet átszűröm a szűrőn: a kútvizünk tele van homokkal. J. Aš Sdk המשתנה? No. Need fix invalid text. Sdk (LKŽ VI 382). A zabot szitán át kell szűrni. Pb (LKŽ XII 531). Szűrd át a tejet egy rongyon. Krsn (LKŽ VI 381). A tejet vászonkendőn át szűrte le. Ktk. 1.2.2. Az írások nyelvében ilyen helyzetben a pro elöljárószir ós szerkezet használatát találjuk, például: : Ezután a csirizt szitán átszűrik, vagy gézen át lehűtik. ir NŪE 12. A keveréket szitán átszűrik. NŪE 26. Bár a košti ige szótári definíciójának megfogalmazása „a folyadék megtisztítása anyagon, szűrőn ar keresztül a szükségtelen szennyeződésektől” (DŽ 329) verweist į auf die Präposition pro, doch die uns vorliegenden Dialektbelege zeigen, dass in dieser Position die Präposition per verwendet wird. Jį impliziert ir für diese Präposition das Korrelativpräfix per-, z. B. : Die abgesetzte Flüssigkeit wird durch Filterpapier filtriert (trš). 1.3. Das Verb sunkti (sowie jo präfigierte Ableitungen), wie košti, wird ir mit einer Konstruktion su mit der Präposition per verwendet, die aus den Substantiven marlė, drobė u. Ä. sowie ar sietelis, sytelis (vgl. 1.2.) besteht, z. B. : Ich habe die (geriebenen) Kartoffeln durch ein leinenes Tuch ausgepresst. Ktk. Man zerdrückt die Beeren mit dem Boden eines Bechers und presst sie anschließend durch ein Sieb. Vb (LKŽ XII 582). A kivett mézet sajtszűrőn át csurgatták le. Vdš (LKŽ XIV 163). Hasonlóképpen használatos a pertrinti ige is „dörzsöléssel kisajtolni” jelentésben, pl. : A hagymát szitán áttörni. DZ, 556. A paradicsomot szűrőn áttörni mártássá (trs). 1.4. A šukuoti (fésülni – lenről) ige, valamint annak igekötős származékai a per elöljárószós szerkezettel használatosak, amelyben a főnév šepetys (kefe), pl. : A lennek ritka keféken való átfésülésekor kóc keletkezik. Krkn (LKZ IX 211). A lent egy sörtés kefén fésültem át — ragyog, mint a selyem. Ktk. Ebben a helyzetben az említett főnév eszközhatározói alakja is használatos, pl. : Fából és vasból készült kefékkel fésülik a lent. DZ, 808. Ezt az ige lexémájának (jelentésének) alapvető szintaktikai kapcsolhatósága határozza meg, vö. : A haját fésűvel, kefével fésüli. 1.5. A gerti, siurbti igék mellett az eszköz jelentését a pro elöljárószós szerkezet hordozza, amely egy üreges tárgyat — szívószálat — jelölő főnévvel alkotott, pl. : Ő (Marta) vékony szívószálon keresztül szívta fel az italt. VenclGD 146. Ezzel párhuzamosan a per elöljárószós szerkezet is használatos, pl. : A pohárkákba jeget tesznek, punccsal felöntik, és szívószálon át isszák. SPG 166. Szívószálon át isszák magas poharakból. ŠPG 169. Minden koktélt – legyen édes vagy erős – magas pohárból, szívószálon át isznak. SPG 170. A pro šiaudelį és a per šiaudelį szerkezetek normatív szempontból ugyanolyan viszonyban állnak egymással, mint az „ajtón át menni” és az „ajtón keresztül menni” térbeli jelentésű szerkezetek (az utóbbi az előbbi változata) (vö. 1.6.1.). 1.6. Azok a pro elöljárós szerkezetek, amelyekben az akiniai, žiūronas, mikroskopas, teleskopas főnevek a žiūrėti, žvelgti, matyti, stebėti, atrodyti „láthatónak lenni” látásigékkel alkotnak kapcsolatot, szintén eszközhatározói jelentéssel bírnak, pl. : A hajó kapitánya távcsövön át nézett. DZ, 968. Távcsövön vagy teleszkópon keresztül több százszor és több ezerszer több csillagot lehet látni. LA 137. Még egy hónap sem telt el, amikor már az új teleszkópon keresztül a csillagokra lehetett tekinteni. LA 113. Egy öregembernek olyan távcsöve volt, amelyen keresztül meglátta, hogy a vizsgált tárgynak van-e szerencséje, vagy nincs. MPs IV 5. A feleség még az összes kormos darabot is összetörte, amelyeken keresztül az elhunyt a napot figyelte. VienIMA 189. Egy kis teleszkópon keresztül kerek, fehéres foltoknak látszanak. LA. 204. 1.6.1. A nyelvjárásokban, sőt olykor az irodalmi nyelvben is ugyanezekkel az igékkel használatos a per elöljárószós szerkezet, pl. T: Egy ilyen félholt legyet fogtam, de távcsövön keresztül olyan nagy, tarka, hosszú csőrű. Jrb. Távcsövön keresztül nagyon messzire el lehet látni. Alv. Szemüvegen át tisztán látok. Mik. A domb mögött fekve a távcsövemen át szépen láttam az egész ellenséges flottát. Balč. E konstrukciók a norma szempontjából ugyanúgy ítélendők meg, mint az analóg térjelentésű konstrukciók, vö.: kinéz az ablakon, kiment az ajtón. Meg kell mondani, 152 hogy az ilyen konstrukciók irodalmi nyelvben való elfogadhatóságáról/elfogadhatatlanságáról mindmáig nincs szilárd és egységes vélemény. Mint ismeretes, J. Jablonskis az ilyen konstrukciókat a pro elöljárószóra és tárgyesetre javította (Jablonskis, 1957, 670—672). A köznyelvben azonban a per elöljárószóval alkotott szerkezetek mellett továbbra is használatosak a per szerkezetei is, például: pasuko per vartus CvR 1 90, (vėjas) veržėsi per plyšius ŽemR III 415, išskubėjo per duris KrėvRg 33, per langą žiūrėjo VaižgRR I 413, šnopavo per šnerves VienR V 114. A per elöljárószó ilyen használatát a nyelvjárások is alátámasztják. Ezért a „Lietuvių kalbos gramatikoje” (1971, 630) javasolták, hogy a per elöljárószó e szerkezeteit* normatívnak tekintsék. Egyesek azonban kétségbe vonják ezt az ajánlást (Pupkis, 1980, 153). A nyelvi normáknak szentelt legújabb munkában (Paulauskienė, Tarvydaitė, 1986, 108—109) az ilyen szerkezeteket az irodalmi nyelv számára a pro elöljárószóval alkotott szerkezetek szinonimáiként ajánlják. 1.6.2. Az akiniai ’szemüveg’ főnév a matyti ’látni’ ige mellett a su elöljárószóval is használatos, például: : Su akiniais gerai matau. Ktk (de az önálló eszközhatározós eset használata nem mondható, vö. *Akiniais gerai matau). Az általánosabb jelentésű stebėti igével a megadott főnevek eszközhatározói alakja használatos, amely a pro elöljárószós szerkezet szinonimája, vö. Már elkezdték megfigyelni a csillagokat kis teleszkópjaikkal. LA 109 — Ezeket még a Föld felszínén álló legnagyobb teleszkópokon keresztül is nehéz, néha pedig egyáltalán nem lehet megfigyelni. LA 205. 2. Az iš elöljárószó birtokos esettel alkotott szerkezete 2.1. Az iš elöljárószós szerkezet a lövés igéi által megkövetelt eszközt fejezi ki. Másrészt az eszköz jelentésű iš elöljárószós szerkezetek lexikai összetétele nagyon korlátozott: olyan főnevekkel alkotják őket, amelyek lövésre szolgáló eszközöket — fegyvereket — jelölnek, például: šautuvas, automatas, pistoletas, kulkosvaidis, patranka, pabūklas, valamint lankas. Ágyúkból lőnek. DZ, 532. Azt beszélték, hogy Jarmalánál zúgatták, két borjút megettek, és browningokból lövöldöztek egy tyúkra. CvR V 125. És le is lőtte a mi öcsikénket az első golyóval, a tarka muskétácskákból. JD 1119. Megpróbáltam pásztorkodás közben íjból is lövöldözni. MašAMB 63. Ők (a madarak) megvetéssel néztek azokra a kétlábú teremtményekre, noha azok néha puskáikból rájuk pufogtattak. Balti. Ezek a szerkezetek szemantikai kapcsolatban állnak a térbeli jelentésű szerkezetekkel. Egy, az eszköz belsejéből kifelé haladó referenst implikálnak (annak az első belsejében való jelenlétét). Ez a šauti ige szemantikai struktúrájában is tükröződik, vö. meghatározását: „golyót lőfegyverből kilőni” (DZ, 807). Másfelől a Sauti, šaudyti igékkel leírt valósághelyzetekben a két referens eszközként fogható fel, és mindkettő külsőleg reprezentálódik * Meg kell jegyezni, hogy itt olyan szerkezetekről van szó, amelyek lyukakat vagy összetett tárgyakat jelölő főnevekkel alkotottak (tvora, grotos, tinklas). A grammatikában ezeket olyan szerkezetekkel együtt mutatják be, amelyekben a főnév egy összefüggő tárgyat jelöl, pl. : Három falon keresztüllőtt. Rs. Erre J. Kilius hívta fel a figyelmet (Kilius, 1973, 27—30). E konstrukciók normativitásának kérdése nem merül fel. Mindazonáltal előfordulnak olyan esetek, amikor a per elöljáró pozíciójában a pro elöljárót is használják, pl. : Széles vállai megemelkednek, a zakón keresztül kiállnak az éles lapockák. BubnDZ 52. különböző szóalakokkal, pl. : A vadász puskából söréttel lőtt. Itt megosztott kifejezésű — összetett instrumentummal van dolgunk: az iš elöljárós szerkezet eszközjelentésű, az eszközhatározó pedig az anyagot jelöli, vö. 0.4. 2). Az eszköz azonban eszközhatározói esetben is kifejezhető (a su elöljáróval), amely szinonimája az iš elöljárós szerkezetnek, pl. Géppuskákkal lőtték őket, gránátokkal dobálták meg (tsp). Puskával lő. Prk. 2.2. A megadott lexikai összetételű iš elöljárós szerkezetek a lövés jelentését hordozó paleisti, atidengti ugnį szókapcsolatokkal is használatosak, pl. Éjszaka a brauninkasból nyitottak tüzet ans. Dr (LKŽ VII 282). Tüzérséggel nyitott tüzet. 2.3. A svaidyklė „kövek hajítására szolgáló eszköz” főnév, szinonimái /aidyklė (laidynė), mėtyklė, svilksnė (svilksna) az iš elöljáróval és a hajítás, dobás igéivel (mėtyti/mesti, svaidyti/sviesti, laidyti|paleisti) használatosak, pl. A gyerekek köveket dobálnak a svaidyklėből. Mšk (LKŽ XIV 256). Az egyik, kissé csintalanabb, egy követ hajított rá a laidyklėből. LKŽ VII 16. A mėtyklėből messzire elhajítja. DŽ, 397. Idén egy követ dobott a svilksnėből. Stan. Ugyanezekkel az igékkel használatos a(z) iš rankos szerkezet is, például: : Én kézből messzebbre dobok, mint Jonas parittyával. Jz (LKŽ VII 16). Parittyával kétszer annyit dobok, mint kézből. On (LKŽ XIV 256). 2.4. Az eszközhatározói jelentésűnek tekinthetők az iš elöljárószó olyan szerkezetei is, amelyek edényeket jelölő főnevekkel alkotott kapcsolatok, és a gerti igéhez kapcsolódnak (vö. 1.5.), például: : Ger iš taurragių. Dauk (LKŽ IV 156). Limonádét ivott a palackból. Ezek a szerkezetek azt a tárgyat jelölik, amelynek segítségével a cselekvést végrehajtják. A helyjelentésű főnevekkel alkotott és ugyanazzal az inni igével használt szerkezeteknek azonban tisztán térbeli jelentésük van, pl. : Két galamb ivott, galambocskák ittak a legmélyebb tavacskából. LB 26. 2.5. A nyelvjárásokban, különösen a žemaitėknél, a -ból/-ből elöljárószó eszközhatározói jelentésű, más lexikai összetételű szerkezetei is előfordulnak, pl. : A kozákok ostorokból öntöttek. Grd. Hallgass — kapsz a dorongból. Trš. Adj a disznónak a karóból, és beterelheted az akolba. Tv (LKZ IV 158). Ha késsel megváglak, majd megtudod! Krp (LKŽ IV 158). A fiatal a kaszával a sarkába vág az öregnek (szénakaszálás közben). Vg (LKŽ IV 158). A pásztorok (elszabadulva) köszöntik az embert a kőről. Lk (LKŽ IV 158). Bárddal tud kivágni (bárddal megcsinálni). Kp (LKZ IV 158). Üss kézből, akkor be is megy (erősen üss, önmagában a kalapács leesése nem elég). Kp (LKŽ IV 158). (További példákért lásd: DūnŽ 108.) Amint látjuk, ezeket a szerkezeteket ütés (vagy ahhoz hasonló) helyzetek leírására használják. 3. Az į elöljárószó tárgyesettel álló szerkezete 3.1. Az į elöljárószó szerkezete bizonyos igékkel alkotott kapcsolatokban szintén eszközhatározói jelentéssel bírhat (vö. Sližienė, 1986, 54, 83). Ezt megerősíti az a lehetőség, hogy tipikus eszközkifejező eszközzel — eszközhatározói esettel — helyettesíthetők, pl. : Az idős asszony megtörölte a kezét a kötényhez|köténnyel; A tanuló megtisztította a cipőjét a fűhöz|fűvel; 154 A gyermek megsebezte az ujját az üveghez|üveggel. Az összehasonlított kapcsolatok között jelentésbeli különbség van, amely a valós helyzet referenseinek kissé eltérő viszonyait tükrözi. Az į elöljárószó szerkezete azt a tárgyat jelöli, amelynek helyzete a cselekvés során nem változik, míg az eszközhatározói eset szabadon manipulálható tárgyat jelöl (vö. orosz Anpecsu, 1974, 140). Ez világosabban látható az alábbi szerkezetek parafrázisaiból, vö. 1) nusišluostė rankas į prijuostę — a kötényhez dörzsölve megszárította a kezét, és 2) nusišluostė rankas prijuoste <— a kötényt a kezébe véve megszárította a kezét. Tehát az į elöljárós szerkezet és az eszközhatározói eset különböző módon használt eszközt jelöl. Az eszközhatározói esettel alkotott szerkezetekben az eszköznek a páciens felé irányulása hangsúlyozódik (šluosto rankas prijuoste: prijuostė —rankos), míg az į elöljárós szerkezettel alkotott szerkezetekben — ellenkezőleg, a páciensnek az eszköz felé irányulása (šluosto rankas į prijuostę: rankos —prijuostė). Ez utóbbi esetben a referensek közötti mintegy kölcsönös hatás fejeződik ki: a páciens (rankos) hat az eszközre (prijuostę), és egyúttal maga is elszenvedi a hatást (a kezet a kötényhez dörzsölik, és ettől megszárad, vö. a šl/uostyti ige meghatározását: „a nedvesség dörzsöléssel való eltávolítása, szárítás- ”). 3.2. Több olyan į elöljárós szerkezet van, amely nem helyettesíthető eszközhatározói esettel, pl. : Susitrenké galvą in durų staktq Ktk. ISsibaltinau rankove in sieną — neseniai dažyta. Ktk. Én | a kemény sziklának ütöttem a lámpát. Myk-Put. A szúnyog kiesett a tölgyfácskából, és a fejét a tölgyfácska ágába ütötte. Krč (LKŽ VIII 472). A csipkebokrokba karcoltam a kezem. J. A kaszát a kőhöz ütötte. Ktk. Amint látjuk, a megadott, į elöljárószóval alkotott szerkezetek főnevei általában mozdíthatatlan dolgokat jelölnek (ajtófélfa, fal, szikla, küszöb), amelyekkel nem lehet manipulálni. Az igék eredményes cselekvéseket jelölnek. E cselekvések rendszerint más cselekvések eredményei, vö. kifehéredett, amikor a falhoz ért, összezúzta, amikor a sziklához csapódott, betörte a fejét, amikor leesett a tölgyfáról. 3.3. Az eszköz jelentését az į prepozíció konstrukciója is kifejezheti a mondatban: Az erdőszélen kürtbe fújt, és hangos kiáltásokkal követelte a hidak leeresztését. VienR IV 163. 4. Az ant prepozíció konstrukciója genitivusszal 4.1.0. Az eszköz jelentését az ant prepozíció konstrukcióinak kétféle típusa hordozza, vö.: lovon jár, forgácson úszik, a hátán hozta, és könyökre támaszkodott, térdre ereszkedett. Az egyik a térbeli közlekedés, illetve átjutás eszközét jelöli, a másik pedig az alany helyzetének (pózának) megváltoztatására szolgáló eszközt (vagy módot). Ezeknek (vagyis az eszköz jelentésű) szerkezeteknek szemantikai kapcsolatuk van az ant elöljárószós szerkezetek alapvető — térbeli jelentésével: „valami fölött lenni, valaminek a felületével ir érintkezni”, vö.: joja ant žirgo „lovon lovagol” sėdi ant žirgo „lovon ül” (az utóbbi szókapcsolat jelentését az első į magában foglalja, másfelől šį redukáltnak is tekinthető). 4.1.1. A közlekedési eszközt jelölő ant elöljárószós szerkezetek nem egységesek. Egyértelmű eszközjelentésük van a joti igével su (valamint jo kontextuális szinonimáival) használt ant elöljárószós szerkezeteknek, amelyek főneve állatot (rendszerint lovat) jelöl, pl. : Ezeknek a szókapcsolatoknak egyes esetekben szinonimája 155 Lovagolhatsz ezen a lovon — már be van lovagolva. Ig (LKZ IV 351). És megérkezett a legény egy feketepej lovon. KIvD 24. Elvágtatott egy lovas a lovon, és a kasza a szürkületben megcsendült. Myk-PutR X 213, Atalėkė in širmojo kaip švidras. Ktk. Ez a szerkezet instrumentálissal helyettesíthető, pl. Ant arklio (arkliu Pnd) jojo, arklio ieškojo. Rs. Nem a saját paripádon lovagoltál hozzám. JV 10. A lovaglás eszközét jelentő élettelen tárgy azonban csak az ant elöljárószós szerkezettel fejezhető ki, és instrumentálissal nem helyettesíthető. A részeg még boton is lovagol. Mlt (LKŽ IV 360). Látjuk — a boszorkány seprűn repül. SNėrR I 210. Az ágon lovagolva elindult. Sim (LKŽ IV 359). Seprűn láttam, hogy megérkezett. Kv. Yra frazeologizuotų veiksmažodžio joti, taip pat jodyti, jodinėti jūnginių su prielinksnio ant konstrukcija (ir įnagininku), pvz.: ant sprando (sprandu) joti, jodyti, jodinėti „išnaudoti, skriausti, kankinti“ (LKŽ IV 348, 350, 359), ant kaklo joti, jodyti, jodinėti „t. p.“. 4.1.2. Szinkretikus hely-—eszközjelentéssel bír az ant prepozíciós szerkezet bizonyos lexikai összetételű kapcsolatokban, mozgást jelentő igékkel, pl.: egy varázsszőnyegen repül, platformokon szállítja a gépeket, egy deszkán úszik. Ezek a kapcsolatok szintaktikai redukció útján jöttek létre, a tartózkodást jelentő ige elhagyásával, vö.: a szőnyegen repül <——a szőnyegen tartózkodva repül. Az ant prepozíciós szerkezet megőrzi helyjelentését (a tárgy felületén való tartózkodást), a mozgást jelentő ige pedig más —eszközfunkciót kölcsönöz neki. Az ilyen kapcsolatok kialakulását inkább a főnév lexikai jelentése korlátozza, pl. : Mások, akik lovak nélkül maradtak, saját készítésű tutajokon hajtották magukat a folyás irányában. VienR IV 192. Egy forgácson úszott. KatMAR 332. Mi haszna volt annak, hogy átúsztak a jégen! Vikš (LKŽ X 103). A háború után az emberek vagonokban utaztak. Ktk. A televíziók autók tetején, kocsikon, szánkókon, sőt még vállakon is utaztak. KT 1989 Nr. 30. lehet az eszközhatározó eset, pl. : Egyszer a vidám testvérek a kedvesükhöz csónakon hajóztak. CvR, I 44. Az átkelési helyzet (folyón, tavon vagy hasonlón) leírásakor a keltaszállító komp és a tutaj főnevek szintén eszközhatározói esetben (a su elöljárószóval) használatosak, pl. : Régebben a Neris folyón, Žirmūnai közelében komppal keltünk át (Ik). Lankupiai falunak nincs átkelője, tutajjal kelnek át a folyón. Rg. 4.1.3. Hasonló jelentésűek az ant elöljárószós szerkezetek, amelyekben a főnév testrészt jelöl, és amelyek tárgy helyváltoztatását jelentő igékkel alkotnak kapcsolatot, pl. : Holnapután eláll az olvadás vize, felázottak lesznek az utak, akkor talán a hátamon viszem majd a gallyakat? BaltPV I 44. Az ember a vállán egy lelőtt őzet vitt. VienR IV 92. A tenyeremen hozok neked egy kis borostyánt. SNėr. [A madárkák] a szárnyukon mindenféle virágmagot hoznak vissza onnan. KrėvAP 52. A bölény lehajtotta a fejét, és rohamra indult, hogy a lovassal együtt a szarvára emelje. VienR IV 61. Az anya a karjába vette a csecsemőt (1k). Ezeknek a szerkezeteknek helyjelentés-árnyalatuk is van — a páciens és az eszköz érintkezését jelölik, vö. tempia žabarus ant kupros <— tempia žabarus užsidėjęs juos ant kupros. 156