I. Druviete. „Karlis Mīlenbachs“

A LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEI, XXX (1993) PERIFERIKUS LITVÁN NYELV NYELVJÁRÁSOK [Rec.]: Druviete I. Karlis Milenbachs. Riga: Zinitne, 1990, 283 o. Ši szép monográfia a Karlis Miülenbachsról nőtt ki iš 1985 években megvédett kandidátusi disszertációból. A szerző korábban már több érdekes tanulmányt publikált a neves lett nyelvészről, amelyekben különösen a nyelvészeti nézeteire és a lett irodalmi nyelv normalizálásában szerzett érdemeire fordított figyelmet. A lett nyelvészet és az irodalmi nyelv történetében K. Mīlenbachot barátja, Jānis Endzelīns mellett tiszteletre méltó hely illeti meg, és valóban csak csodálkozni lehet azon, hogy a lett nyelvészeti irodalomban az 1927-ben közzétett, K. Mīlenbachról szóló részletesebb L. Adamovičs-féle tanulmányt? és A. Augstkalns 1933-ban közzétett, munkáinak bibliográfiáját? mindeddig nem jelentek meg komolyabb publikációk. A monográfia szerzője nagyon lebilincselő formában beszél a nyelvész életéről, érdekes, gyakran mindeddig ismeretlen részleteket közölve, például a Mīlenbach család lív származásáról. Természetesen a legtöbb helyet K. Mīlenbach nyelvészeti tevékenységének, nyelvészeti terminusainak megalkotásának, a lett helyesírás reformjáért folytatott küzdelmének, szintaktikai kutatásainak, a lett nyelv tankönyveinek, valamint K. Mīlenbach élete fő művének — a nagy lett szótárnak szenteli, amelyet a szerző halála után Jānis Endzelīnsnek kellett befejeznie. Rövid ismertetésben lehetetlen részletesebben bemutatni a monográfia tartalmát, ezért csupán néhány olyan tényt igyekszünk megemlíteni, amely érdekesebb és időszerűbb lehet a litván nyelv történészei, illetve általában a litván olvasók számára. Mint tudjuk, a lettek a litvánokkal ellentétben jelenleg nemzetközi eredetű esetneveket használnak. K. Mīlenbach azonban — ugyanazon az úton járva, mint a mi A. Baranauskasunk, K. Jauniusunk és J. Jablonskisunk — itt lett elnevezéseket alkotott: sakulis, attieculis, virzulis, papildulis, vietulis, saukulis. A ragok neveveinek ilyen használatát a neves író, Jēkabs Janševskis (1865–1931) támogatta, de a lett kulturális élet legtöbb más képviselője szigorúan bírálta K. Mīlenbachs ezen újítását. A litvanistát minden bizonnyal nagyon érdekelheti I. Druviete könyvének „Valoda un varda maksla” (A nyelv és a szó művészete) című fejezete, amelyben a szerző nagyon óvatosan, a | Druviete I. Daži K. Milenbaha atzinumi par latviešu valodas normalizžciju //Latviešu valodas kultūras jautūjumi. 1982. Ld. 17. Lop. 38–49; Valodas normalizicijas teor@tiskais pamatojums Karla Milenbaha darbos If LPSR Zinštnu Akad@mijas V&stis, 1984. Nr. 5. Lpp. 51–61 ir kt. ji 2 Adamovičs L. Karla Mūlenbacha dzive un darbi /Filologu biedribas raksti. 1927. S. 7. 743A. o. A. Karla Mūlenbachs írásai //Filologijas materiali. 1933. 19–23. o. 216 nagy tapintattal és a lett nemzeti kultúra iránti tisztelettel tárgyalja a K. Mīlenbachs és Jānis Rainis között J. W. Goethe „Faust” című művének fordítási nyelvéről folytatott vitát. A „lett irodalom akadémiai történetében” és a J. Rainisról szóló egyes irodalmi munkákban K. Mīlenbachs nyelvész szerepét szükségtelenül nagyon negatívan mutatták be. Egyebek között ez a vita nagyon emlékeztet a litván nyelvészek és írók vitájára, amely Faustas Kirša J. S. Kraszewski „Vitolio rauda” című művének fordítása miatt kezdődött. Ebben a vitában V. Krėvė-Mickevičius a nyelvészeket „bolhászoknak” nevezte (J. Rainis inkvizítorokhoz hasonlította őket). Amikor befejeződött K. Mīlenbachs szótárának kiadása, amelyet mindmáig valamennyi balti nyelv kutatója csodál, egy lett újságban olyan cikk jelent meg, amely szerint ebből a szótárból hiányzik „a lett nyelv érzéke és intuíciója”. Vajon túlzottan meg kell lepődnünk K. Būga szótárának egyes recenziói miatt is? K. Mühlenbach jól ismerte Jonas Jablonskist: mindketten ugyanabban a mitavai (jelgavai) gimnáziumban dolgoztak. Íme, mit ír I. Druviete e nyelvészek kapcsolatáról: "A tudományos nyelvészet iránti valódi elköteleződés mindazonáltal csak 1889 körül kezdődött, amikor Karlis Mühlenbach a jelgavai gimnázium vezető tanára lett. Életében kiemelkedő helyet foglal el Jonas Jablonskis —a litván irodalmi nyelv úttörője, aki 1889-1897 között klasszikus nyelveket tanított a jelgavai gimnáziumban. A Karlis Mühlenbachnál hét évvel fiatalabb litván nyelvész és a nemzeti újjászületés aktivistája ekkorra már több, nyelvészetnek szentelt cikket is közzétett. A gimnáziumi tanárok tudományos kutatások iránti elköteleződése abban az időben nagy ritkaságnak számított; ki tudja, talán Jonas Jablonskis példája ösztönözte ir K. Mühlenbach határozottabban hallatja szavát a nyelvtudományban. J. Jablonskis könyvekkel látja el K. Mühlenbachot, ismereteket nyújt a litván nyelvjárásokról, és számára „a litván élet forrása” (35. o.). E nyelvészek kapcsolatának jellemzésekor Druviete főként arra támaszkodik, I. K. Mühlenbach levelére a neves cseh baltistához, Josefhez, Zubathoz. Itt hozzáfűzhető, hogy iš K. a cseh nyelvész Mühlenbach leveleiből megtudta, hogy Obelaitis litván nyelvész ir Jonas Jablonskis ugyanaz a személy. Su a litván nyelv alapjaival K. Miūlenbachnak csak ne J. Jablonskis segített megismerkedni; a lett nyelvész úgy tanult ir litvánul, hogy sógoránál élt Tauragėban. E nagyszerű monográfiának örülve szeretnénk remélni, hogy ne už hegyeké lesz az az idő, amikor egy hasonló könyvet olvashatunk a ir nagy Karlis Mühlenbach társáról Jānisról Endzelīnsről. Algirdas Sabaliauskas 4 Latviešu literaturas vėsture. Riga, 1957. S. IV. Oldal 477-480. 217