Балтийцко-Полесская и Среднеевропейско-Полесская этнокультурные области

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXX (1993) PERIFERINĖS LIETUVIŲ KALBOS TARMĖS Ф. Д. КЛИМЧУК BALTI–POLESZJEI ÉS KÖZÉP-EURÓPAI–POLESZJEI ETNOKULTURÁLIS TERÜLETEK Európa őstörténetében nagy szerepet játszott az Alpok–Kárpátok hegyvonulat1. Tőle északra a gleccser jelentős hatással volt az éghajlatra, délebbre viszont a gleccser szerepe jóval kisebb volt. Ennek következtében Európa két részén eltérőek voltak az emberek gazdálkodási tevékenységének feltételei. A Kárpátoktól délre és a Balkán-félszigeten már az i. e. VI–V. évezredben kialakultak a termelő gazdálkodás formái — a földművelés és az állattenyésztés2. Az Alpok–Kárpátok vonulatától északra ekkor továbbra is a zsákmányoló gazdálkodás formái uralkodtak — a vadászat, a gyűjtögetés és a halászat. Termelő gazdálkodás mellett az őskorban ugyanakkora területről az ember tizenhatszor több élelmet szerezhetett, mint a zsákmányoló gazdálkodás uralma alatt3. Ezért az i. e. VI–V. évezredben a Kárpátoktól délre (elsősorban pedig a Balkán-félszigeten) hirtelen növekedett a népesség száma és sűrűsége. Az Alpoktól és Kárpátoktól északra eső övezet éghajlata azonban fokozatosan változott, és az itteni életfeltételek közeledni kezdtek a dél-európaiakhoz. A gazdálkodás viszont itt továbbra is zsákmányoló maradt, a népsűrűség pedig alacsony volt. Így egyfajta aránytalanság alakult ki: az életfeltételek mindkét övezetben viszonylag azonosak voltak, a népsűrűség a déli övezetben magas, az északiban alacsony. Ez a déli övezetből az északiba irányuló vándorlásokhoz vezetett4. A fő vándorlási útvonalak a Közép-Duna vidékéről a Morva-kapun át vezettek. A Kárpátoktól északra már a felső paleolitikumban kialakult egy tartós kulturális közösség — a swidérien kultúra (i. e. X–VIII. évezred)5. Elterjedési területe a Visztula, a felső Odera, a Pripjaty, a Deszna, a Dnyeper felső folyása, a Nyugati-Dvina és a Nyeman medencéje, továbbá Észak-Csehszlovákia és Dél-Észtország szomszédos területei voltak. Később a swidérien alapján rokon kultúrák csoportja alakult ki, az úgynevezett swideroid kultúrák (i. e. VII–VI. évezred)6. 1 Godłowski K., Kozłowski J. K. Historia starożytna ziem polskich. Warszawa, 1983. S. 34. Кухаренко Ю. В. Археология Полесья. М.,1969. С. 20. Рыбаков Б. А. Язычество древних славян. М., 1981. С. 147. 2 Монгайт А. Л. Археология Западной Европы. Каменный век. М., 1973. С. 200–224. Довженок В. М. Географія кам’яного века. М., 1979. С. 110–136. Формозов А. А. Проблемы этнокультурной истории каменного века на территории европейской части СССР. М., 1977. С. 9. 3 Формозов А. А. Проблемы этнокультурной истории... С. 15. 4 Рыбаков Б. А. Язычество... С. 147. 5 Археология СССР. Палеолит. М., 1984. С. 171, 223, 224. Археология Украинской ССР. Т. 1. Киев, 1985. С. 95. 6 Телегин Д. Я. Мезолитичні пам’ятки України. Київ, 1982. С. 143. Археология Украинской ССР. Т. 1... С. 83–106. 47 A vándorlások és más kulturális hatások eredményeként elsősorban a Kárpátoktól és az Alpoktól északra, az i. e. V. évezredben Britanniától nyugaton a keleti Dél-Volhíniáig és Észak-Moldváig terjedő területen kialakult a vonaldíszes kerámia kultúrája.7 Alapját több kultúra képezte, köztük az egykori swidérien kultúra déli része. A vonaldíszes kerámia kultúrájának az egykori swidérien egy részére való rátelepülésével megkezdődött ez utóbbi elterjedési területének déli és északi területre való szétválása. Az északi területet feltételesen balti–poleszjei, a délit pedig közép-európai–poleszjei területnek fogjuk nevezni. Az északi területen főként az autochton hagyományok fejlődtek tovább, jelentős déli hatások nélkül. A déli terület viszont a balkáni–dunai hagyományoknak a swideri hagyományokra való rátelepülésének eredménye. Az i. e. IV. évezred közepén a Közép-Duna vidékéről újabb jelentős vándorlási hullám indult észak felé, ugyanazon az útvonalon, a Morva-kapun át, és új közösség alakult ki. Ez a közösség a lengyeli kultúra volt (i. e. 3500–2500).8 Kialakulásának eredeti központja a Közép-Duna vidéke volt. Elterjedési területe: a Közép-Duna vidéke, Morvaország, Nyugat-Szlovákia, Közép- és Dél-Lengyelország, Dél-Volhínia és Észak-Galícia. Ez főként az általunk elkülönített közép-európai–poleszjei terület. Az i. e. V. évezredben megkezdődött a fésűs kerámia rokon kultúráinak kialakulása9. Az i. e. V. évezred közepén kialakult a nyemani és a dnyeper–donyeci kultúra, az i. e. III. évezred első felében pedig a valdaji, uszvjati és narvai kultúra. Ezek az i. e. II. évezred kezdetéig léteztek. A fésűs kerámia kultúráinak közös elterjedési területe Litvánia, Lettország, Észtország, Belorusszia, Ukrajna jelentős része, az Oroszország Baltikummal és Belorussziával szomszédos területei, valamint Lengyelország volt (Lengyelország többi részén a nyemani kultúra csak az i. e. III. évezred közepén terjedt el). Ez a terület alapvetően egybeesik a swidérien kultúra elterjedési területével. Az i. e. IV. évezred második negyedében kialakult a tölcséres edények kultúrája10. Legvalószínűbb kezdeti elterjedési területe Jütland és a vele szomszédos, mai németországi és lengyelországi területek voltak. Ez az egykori swidérien területétől nyugatra helyezkedett el. Később a tölcséres edények kultúrája nyugaton Hollandiától keleten Volhíniáig és Nyugat-Poleszjéig, északon Dél-Skandináviától délen az északi részig terjedő hatalmas területen terjedt el. Az Oderától keletre idegen eredetű volt. Kelet-Lengyelország, Volhínia és Poleszje területén ez a kultúra körülbelül i. e. 2500-ban jelent meg. Az i. e. III. évezred végéig létezett. A közép-európai–poleszjei terület a tölcséres edények kultúrájának elterjedési területéhez tartozott, a balti–poleszjei terület pedig azon kívül helyezkedett el. 7 Монгайт A. L. Nyugat-Európa régészete. A kőkorszak... 224–232. o. Az Ukrán SZSZK régészete. 1. köt.... 126–133. o. 8 Монгайт A. L. Nyugat-Európa régészete. A kőkorszak... 234–237. o. Az Ukrán SZSZK régészete. 1. köt.... 268–273. o. 9 Исаенко В. Ф. Поселит Припятского Полесья. Минск, 1976. С. 108–127. 10 Монгайт А. Л. Археология Западной Европы. Каменный век... С. 272–278. Археология СССР. Эпоха СССР. М., 1982. С. 259–262. Археология Украинской ССР. Т. 1... С. 225, 273–280. Кухаренко Ю. В. Археология Польши... С. 42–45. 48 A közép- és kelet-európai ókori etnikai történelemben jelentős szerepet tölt be a gömbamforák kultúrája (Kr. e. 2900–2000)11. Elterjedési területe: Lengyelország, Csehország, Kelet-Németország, a fehérorosz Nyeman-vidék délnyugati része, Ukrajna jelentős része (Volhínia, Galícia, Podólia, a volhíniai és zsitomiri Polésszia nagy része, valamint a Középső-Dnyeper-vidék), Románia északkeleti része. Alapvetően megismétli a lendeli kultúra elterjedési területét, az utóbbinál azonban jóval nagyobb. A gömbamforák kultúrájának kialakulása elterjedési területének keleti részén, különösen Poléssziában és a Dnyeper-vidéken, jelentős nyugatról kiinduló vándorlásokkal áll összefüggésben. E kultúra hagyományai a Nyugati-Bugusztól nyugatra és keletre egyaránt fennmaradnak a későbbi kultúrákban – a zsinegdíszes kerámia kultúrájában és a trzciniec–komarówi kultúrában. A közép-európai–poléssziai terület a gömbamforák kultúrája elterjedési területének fő részét alkotta, míg a balti–poléssziai terület azon kívül helyezkedett el. Kr. e. a III. évezred végén – a II. évezred elején alakult ki a zsinegdíszes kerámia, illetve a harci bárdok kultúrája12. Elterjedési területe nyugaton a Rajnától keleten a Középső-Volgáig, északon Dél-Skandináviától és Dél-Finnországtól délen a Középső-Dunáig és a Dnyeper zuhatagai fölötti vidékig terjedt. E terület része a közép-európai–poléssziai, a balti–poléssziai és más terület. A vizsgált korszakban nemcsak kulturális konszolidáció zajlott, hanem különféle migrációs folyamatok is, amelyek jellege korántsem tekinthető véglegesen tisztázottnak. A zsinegdíszes kerámia kultúrájának egész területén nem alakulhatott ki egységes etnosz. Az egységes kultúra azonban elősegítette a rokon etnikai csoportok konszolidációját. Kr. e. a II. évezred közepén a zsinegdíszes kerámia kultúrájának helyi változatai alapján kialakult a trzciniec–komarówi kulturális közösség13. Néha kultúrának nevezik, máskor pedig trzcinieci, komarówi és szosznicai kultúrákat különítenek el benne. E közösség elterjedési területe a Középső- és Felső-Odra, a Középső- és Felső-Visztula, a Nyugati-Bug, a Felső-Dnyeszter, a Pripjaty, az Alsó- és Középső-Deszna, a Szejm medencéje, valamint a Középső- és Felső-Dnyeper-vidék egy része. Ez az elterjedési terület megfelel a közép-európai–poléssziai területnek. A megelőző korszakokkal (a lendeli és a gömbamforák kultúrájával) ellentétben jelentősen kibővült északkeleti irányban. Kr. e. a II. évezred végén – az I. évezred elején a trzciniec–komarówi elterjedési terület három részre oszlott: nyugatira (luszáciai kultúra), délkeletire (belogrudovkai, majd csernoleszi kultúrák) és északkeletire 11 Segetnyikov I. K. A gömbamforák kultúrája. // A Szovjetunió régészete. A régészeti források összefoglalása. ВІ-27. kötet. M., 1983. Mongajt A. L. Nyugat-Európa régészete. A kőkorszak... 278–279. o. A Szovjetunió régészete. A Szovjetunió eneolitikuma. M., 262–263. o. Az Ukrán SZSZK régészete. 1. köt.... 280–291. o. Ribakova B. A. Pogányság... 230–231. o. 12 A Szovjetunió régészete. A Szovjetunió erdős övezetének bronzkora. M., 1987. 35–84. o. Mongajt A. L. Nyugat-Európa régészete. A kőkorszak... 275–278. o. 13 Berezanszkaja Sz. Sz. A bronzkor középső szakasza Észak-Ukrajnában. Kijev, 1972. Az Ukrán SZSZK régészete. 1. köt.... 422., 428–445. o. Kuharenko Ju. V. Lengyelország régészete... 61., 70. o. A Szovjetunió régészete. A bronzkor... 106–124. o. Ribakova B. A. Pogányság... 221–222. o. 49 (milogradi, majd lebederszki kultúrák)14. A kronológiai szünet után bekövetkezik az egykori trzciniec–komarówi elterjedési terület (pontosabban a közép-európai–poléssziai terület) „helyreállítása”. Ez a rokon liecai (Kr. e. II. század – Kr. u. V. század) és zarubinci (Kr. e. III. század – Kr. u. II. század) kultúrák kialakulásával áll összefüggésben. Ezt követően ismét felosztódik a vizsgált terület, majd újabb kronológiai szünet után ismét bekövetkezik a „helyreállítás”. Ez utóbbi a prágai kultúra kialakulásával kapcsolatos /V–VII. század/. A trzciniec–komarówi, a przeworski–zarubinci és a prágai elterjedési területek egybeesésére B. A. Ribakova hívta fel a figyelmet15. A kutató ennek okát a következőkben látja. A trzciniecekben kialakult proto-szlávokat lát, ami teljesen valószínű. Véleménye szerint az elterjedési területek felosztása új kulturális központok kialakulásával függött össze, amelyek befolyási övezetükbe vonták a proto-szláv terület egyes részeit. B. A. Ribakova a régészeti kultúrák említett elterjedési területeinek „helyreállítását” elsősorban azzal magyarázza, hogy e kultúrák különböző kronológiai időszakokban ugyanazt az etnoszt hozták létre (ebben az esetben a proto-szlávokat). Ha B. A. Ribakova nézetét a trzciniec–komarówi kultúra szláv kötődéséről nem osztja minden kutató, a prágai kultúra szláv jellege általánosan elismertnek számít. A zsinegdíszes kerámia kulturális közösségének „felbomlása” után a balti–poléssziai terület viszonylagos egységet mutat. Kr. e. az I. évezredben három régióra bomlik: az első az egykori poroszok földjét, valamint Nyugat-Litvániát és Délnyugat-Lettországot foglalta el, a második Kelet-Litvániát, Délkelet-Lettországot, Fehéroroszország északnyugati és középső részét (a vonalkázott kerámia kultúrája), a harmadik pedig a Középső- és Felső-Dvinavidéket, a Felső-Dnyeper-vidéket és a Deszna medencéjét16. Mindhárom régió kultúráit a kutatók többsége balti eredetűnek tartja. Egyes kulturális közösségeket vagy azok részeit átmenetinek tekinthetjük a közép-európai–poléssziai és a balti–poléssziai területek között. Feltehetően etnikai és nyelvi szempontból heterogén népességet foglaltak magukban. Ilyen közösségekhez sorolhatjuk többek között: a milogradi kultúra jelentős részét (Kr. e. VIII–III. század), a zarubinci és a késői zarubinci kulturális közösségek egy részét, valamint a banceri, illetve kolo-csinói–banceri kultúrát (V–VIII. század)17. Az ókori történelemről elsősorban az úgynevezett régészeti kultúrák révén van ismeretünk. E munkában e fogalommal operálunk. Mit jelentettek ezek a kultúrák? Mi a viszonyuk az etnoszokhoz? A régészeti kultúrák egységessége arról tanúskodik, hogy azokat egy valamiféle egységet alkotó ókori (vagy középkori) társadalom hagyta hátra, amelyen belül 14 Ribakova B. A. Pogányság... 224. o. Az Ukrán SZSZK régészete. 2. köt. Kijev, 1986. 29–36., 39–43. o., Az Ukrán SZSZK régészete. 1. köt.... 445–450., 449–512. o. 15 Ribakova B. A. Pogányság... 214–230. o. 16 Szedov V. V. A Felső-Dnyeper-vidék és a Dvinavidék szlávjai. M., 1970. 11–33. o. 17 Baran V. D. A szlávok az i. sz. I. évezred közepén. // A szlávok etnogenezisének problémái. Kijev, 1978. 5–39. o. 50 amelyek között állandó kapcsolatok valósultak meg. Ez elősegítette az etnolingvisztikai konszolidációt. Elsősorban azonban a rokon csoportok konszolidálódtak. A régészeti kultúrák többsége minden bizonnyal etnikailag nem volt homogén. Sokukban azonban feltehetően megteremtődtek egy vagy több olyan etnosz konszolidációjának feltételei, amelyeket a régészeti kultúra egyesített, ami teljesen érthető: az ókori társadalmakban elterjedt volt a kétnyelvűség és a többnyelvűség — ezt a kutatók etnográfiai anyagok, azaz a még a kőkorszak körülményei között élő népekről a XIX — XX. században gyűjtött adatok alapján bizonyították. 18. Mindenütt végbement a régészeti kultúrák cseréje. Ennek okai különbözőek. Egyes esetekben kulturális-gazdasági változások eredménye volt, más esetekben „politikai” átrendeződések vagy idegen etnikumú népesség beáramlása stb. Megvizsgáltuk a Kárpátok és a Balti-tenger közötti térség régészeti kultúráinak változási sorrendjét a legrégibb időktől az i. sz. I. évezred második feléig. E kultúrák vagy rokon kultúrák csoportjai elterjedési területeinek egymásra vetítésekor a következő kép rajzolódik ki. Két olyan térség különül el, amelyek határai többnyire nem metszik a jelzett elterjedési területeket, ugyanakkor az egymással szomszédos térségektől ilyen határok nyalábjai választják el őket. Ezeket a térségeket feltételesen közép-európai-poleszjei és balti-poleszjei térségnek neveztük (lásd fentebb). A megjelölt térségekben a régészeti kultúrák változásakor az új kultúra általában az egész térségre vagy annak nagyobb részére kiterjedt. Ezért mindkét térségben hosszú időn át kulturális-gazdasági homogenitás állt fenn. Valószínűleg, ha a térségen belül egy új etnosz meglehetősen nagy számú képviselője jelent meg, akkor azok az egész térségben telepedtek le; ennek az etnosznak a megjelenése nem vezetett a térség részekre tagolódásához. Így mindkét említett térségben adottak voltak az etnosz kialakulásának feltételei. Talán nem véletlen, hogy a történeti korban a balti-poleszjei térségben baltiak, a közép-európai-poleszjei térségben pedig szlávok vannak adatolva. A bemutatott anyag alapján feltételezhető, hogy a vizsgált térségek közvetlen kapcsolatban állnak a balti és a szláv glotto- és etnogenezissel. A közép-európai-poleszjei és a balti-poleszjei térség közötti határ változott. Különösen északkeleti irányú elmozdulása ment végbe. Poleszje azon régiók egyike volt, ahol hosszú időn át zajlott a két térség kultúráinak érintkezése. Poleszje jelentős részén egyaránt elterjedt a balti és az archaikus szláv hidronímia19. Nyugat- és Közép-Poleszjétől északra azonban hiányzik az archaikus szláv hidronímia. Poleszjétől délre nem található kompakt balti hidronímia. 18 A primitív társadalom története. A primitív nemzetségi közösség korszaka. M., 1986. 469., 473., 478. o. 19 Gorodov V. N. és Trubacsov O. N. A Felső-Dnyeszter hidronimáinak nyelvészeti elemzése. M., 1962. Trubacsov O. N. A Jobbparti Ukrajna folyónevei. M., 1968. Klimcsuk O. D. Egy szláv mikrozóna hidronimiai tájának sajátosságairól. // A Tartui Állami Egyetem tudományos feljegyzései. Orosz és szláv filológiai tanulmányok. A nyelvi rendszer kialakulásának és fejlődésének kérdései. Tartu, 1981. 52–59. o. Klimcsuk O. D., Szancsuk L. R. A Vihauzjanszki Poleszje hidronimái (mobica-etnikai értelmezés) // Szóképzés és nominális deriváció a szláv nyelvekben // A II. köztársasági konferencia előadásainak tézisei /1986. szeptember 25–26./ II. rész. Grodno, 1986. 64–67. o. 51 1. ábra. A régészeti kultúrák határai + + + + — a szvidérien és a szvidérienhez hasonló kultúráké; ᴛ ᴛ ᴛ ᴛ fésűs kerámiáé; — — — — vonaldíszes kerámiáé; · · · · · tölcséres edényeké 2. ábra. A régészeti kultúrák határai x x x x a lendieli kultúráé; ᴛ ᴛ ᴛ ᴛ a gömbamforás kultúráé; — — — a trzciniec–komarówi kultúráé; · · · · · a zsinórdíszes és a korai zarubinci kultúráé; — · — · — a prágai kultúráé. 52 A BALTI ÉS KÖZÉP-EURÓPAI POLESZJE ETNOKULTURÁLIS TERÜLETEI Összefoglalás A tanulmány a Kárpátok és a Balti-tenger között elterülő terület régészeti kultúráinak változását tekinti át a legősibb időktől időszámításunk I. évezredének második feléig. E kultúrák határainak együttesét alapul véve két terület különíthető el, amelyeket feltételesen közép-európai Poleszjei és balti Poleszjei régészeti kultúráknak nevezünk. A történelmi adatok szerint a balti Poleszje területén balták, a közép-európai Poleszje területén pedig szlávok éltek. A bemutatott anyagból kitűnik, hogy az említett balti és szláv területek glottogenetikai és etnogenetikai kapcsolatok révén összefüggtek egymással. A közép-európai Poleszje határai a kétnyelvűség révén változtak, többnyire keleti irányban húzódva vissza. Poleszje azon régiók egyike, ahol a két terület kultúrái hosszú időn át érintkeztek. Poleszje nagy részén mind a balti, mind a szláv víznevek archaikus rétege elterjedt. A nyugati Poleszjétől északra nincs archaikus szláv víznévanyag, Poleszje déli részén pedig nincs kompakt balti víznévanyag. 53