P. Arumos įnašas į pietrytinių lietuvių kalbos šnektų tyrimą

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXX (1993) A LITVÁN NYELV PERIFERIKUS NYELVJÁRÁSAI Aloyzas VIDUGIRIS P. ARUMAS HOZZÁJÁRULÁSA Į A DÉLKELET-- LITVÁNIAI NYELVJÁRÁSOK KUTATÁSÁHOZ Peter Arumaa (a továbbiakban Aruma) mindmáig a legnevesebb észt baltista. Į A litván nyelvészet történetébe szilárdan beírta magát műveivel, iš amelyek közül a legjelentősebbek "A vilniusi vidék nyelvjárásainak litván szövegei su nyelvtani megjegyzésekkel" (1930) ir "A litván személyes névmások történetének kutatása" (1933). Ne kevésbé fontosak ir más nagyobb (pl. „Praszláv nyelvtan”. 1964) ar kisebb munkák. jo A litván dialektológia, akárcsak általában a litván nyelvtudomány számára azonban a legértékesebbek a Aruma által összegyűjtir ött és ir közzétett, illetve közzé iš nem tett szövegek a délkeleti litván nyelvjárásokból, po amelyek napjainkban egymást rendkívül gyorsan a į nemlétbe sodorják. Csak az a kár, hogy a litvánisztikáért oly sokat dolgozó tudós mind Litvániában, mind Észtországban mindmáig túlságosan kevéssé ismert. Aruma munkái és személyisége iránti behatóbb érdeklődésre az év tavaszán Tartuba tett kirándulás ösztönzött, ir ahol sok (mintegy 900 1988 füzetoldalnyi), saját kezűleg litvánul lejegyzett nyelvjárási szövegére találtak. Aruma jól felismerte a Lengyelország által megszállt és brutálisan pusztított délkeleti litván nyelvjárások nyomorúságos helyzetét, valamint rendkívüli jelentőségüket a nyelvtudomány számára. A litván nyelvterület délkeleti peremvidékei a nyelvjárások rendkívüli változatosságával, lenyűgöző archaikusságukkal, valamint a szláv (elsősorban belarusz, majd lengyel és ma orosz) nyelvekkel fenntartott szoros kapcsolatok következtében kialakult újítások sajátosságaival különböznek. Itt minden egyes plébánia, sőt néha még a falu is más és más beszédmóddal, nyelvjárással beszél. Elég megemlíteni a mai Keletés Délkelet-Litvániában (Zaraszai, Ignalina, Svėnčionys, Molėtai, Vilnius, Trakai, Šalčininkai, Varėna és más körzetekben- ), valamint Északnyugat- -Fehéroroszországban (Braszlaui körzet. Opsza, Braszlaui, Pelekonių környéke, Vidžių környéke, Pasztovyi körzet. Jardvo, Kamojų, Lentupio környéke, Asztravai körzet. Gervėčiai, Rimdžiūnai, Kliukščionys környéke, Vija körzet. Bokšto, Dūdų, Lazūnų környéke, Varenavai körzet. Armėoniškiai, Asavoė, Balatnds, vagyis Varenava, Benekdiniai, Kaulčliškiai, Nočia, Pelesė, Rodūnia, Žirmūnai környéke. Grodno környékén még mennyi olyan, ma Fehéroroszországhoz tartozó vidék maradt, ahol a XX. századig kezdetben többé-kevésbé litvánul beszélők voltak, de addig vagy nem vizsgálták őket következetesebben, vagy még nyelvész lába sem tette be oda a lábát (pl. az asztravai járásban a Bistryčios, Kiemėliškiai, Mikailiškiai, Varnionys környékén, az Ašmenės járásban, Graužiškiai, 8 Klevgčia, Palionys környékén, a smurgainiai járásban, Salą, Sniegoniai környékén, a Vijos járásban, Gerandiniy, Lipniškiai, Subatninkai, Surviliškiai, Takėriškiai környékén, és másutt is). Aligha van máshol, legalábbis Európában, egy másik hasonló nyelv, amelyet a nyelvjárások ilyen sokfélesége jellemezne. Ez nemcsak a litván nyelv, hanem általában véve kultúránk jelensége is. Azonban aligha volt és lényegében még ma is aligha van bárhol máshol úgy, mint itt, hogy immár második évszázada módszeresen pusztítják és rombolják a litván nyelvjárásokat mind Fehéroroszország északnyugati részén, mind Litvánia délkeleti részén, ahol a litvánok már kisebbségben maradtak. Itt minden egyes nyelvjárás, nyelvjárásocska eredetiségével és megismételhetetlenségével e helyek litvánjainak etnikai hovatartozását igazoló élő dokumentum. Sajnos a litván nyelv délkeleti területe peremvidékeinek története egyben nemcsak nyelvjárásaink eltűnésének, hanem a litván etnikai terület csökkenésének is élő története, amelyet leggyakrabban az erősebb szomszédok politikája és az e politika hatására elnemzetietlenedett vagy elnemzetietlenedő nemzettársaink határoz meg. Így ebből a szempontból értékelendő Aruma nyelvész tevékenysége is. E litván nyelvjárások kutatásának történetében kitörölhetetlen nyomot hagyott nemcsak tudósként és kutatóként, hanem e vidék bizonyos értelemben vett krónikásaként és diplomatájaként is. Aruma széles látókörű és jól felkészült nyelvész volt. 1900. október 11-én született. (régi stílus szerint szeptember 28-án) Észtországban, Tartu közelében, Piltsama városában (ma járási központ), kézműves családban. 1920-ban elvégezte a tartui gimnáziumot, és 1921-ben beiratkozott a Tartui Egyetem Történeti és Filológiai Karára, ir amelyet 1927-ben mesteri fokozattal végzett el. Az egyetemen indoeurópai nyelvészetet, szláv és finnugor filológiát tanult. A szláv nyelvek professzora L. Masing volt, akinek ifjúkori nyelvészeti munkái iránt az akkoriban a nyelvészetbe mélyedő, kilenc į tehetséggel megáldott ember, Antanas Baranauskas érdeklődött. Az indoeurópai nyelvészetet prof. E. Kiekersas. Halála után 1938-ban Arumának jutott a feladat, hogy elfoglalja az egykori professzor, ir az indoeurópai nyelvek tanszékvezetőjének székét. Már gimnáziumi évei óta Arumát érdekelték a finnugor nyelvek: az észt ir nyelv és annak nyelvjárásai, később a finn, a magyar, az uráli ir finn, a lív stb. O a legfontosabb, hogy a Tartu Egyetemen a balti nyelvek kutatójának útjára lépett, miután "O diplomamunkát írt a nopaikéról CJ10B B JIATOBCKOM Afi3HIKE, MECTO IJIaro/ia B Ha4aJIbHOM Npe/UIOXx€HHH“". Po tanulmányokat folytatva, külföldi ösztöndíjat kapott, három éven át képezte magát Berlinben, ahol hallgatta Schultze által oktatott görög, német, ir litván és szanszkrit nyelveket. M. Vasmer — szláv filológiáját, H. Lüders — szanszkritját, J. Pokorn kelta — nyelveit, J. Marchwart perzsa — nyelveit. Negyedik évét Litvániában töltötte, miközben doktori disszertációjához gyűjtött anyagot ir Lengyelországban. 1931-1932 m. Prágában képezte magát, és szláv nyelvi előadásokat hallgatott a következő professzoroknál: S. Smetanka, M. Weinhart, J. Torak, O. Hujer. Dolgozott Danzigban (Gdańskban), Königsbergben, Kaunasban ir Vilnius könyvtáraiban, továbbá a litván nyelvterület délkeleti peremének nyelvjárásait is kutatta. Tól 1933 m. P. Aruma A Tartui Egyetemen orosz irodalmat és szláv ir filológiát hallgatott. 1934 m. doktori disszertációját ir megvédte, majd kinevezték a Tartui Egyetem szláv filológiai tanszékének rendkívüli professzorává. 1939 m. Arumának a szláv filológia és az indoeurópai ir összehasonlító nyelvészet rendes 9 professzora címet adományozták. Az egyetemen dolgozva Észtország orosz nyelvjárásait kutatta, valamint részt vett külföldön megrendezett szlavista kongresszusokon. Az Észt Tudományos Társaság titkára volt, szerkesztette a svéd–észt szótárt, összeállította és szerkesztette az Észt tudományos munkák gyűjteményét ("Liber saecularis") stb. Aruma baltistaként való megbecsültségét az is mutatja, hogy 1938-ban a Rigai Lett Filológiai Társaság levelező tagjává választotta!. 1940–1941-ben, miután személye nagy elégedetlenséget váltott ki a szovjet tisztviselőkből (ez már abból is látható, hogy több, gyönyörű orosz nyelven írt önéletrajzot készített), a front közeledtével 1944-ben P. Aruma Svédországba emigrált, ahol 1982-ben meg is halt. Szerencsére fennmaradt a P. Aruma által összegyűjtött nyelvjárási szövegek nagy kötege. A legtöbb szöveget a litván nyelvterület délkeleti peremvidékének nyelvjárásaiból jegyezték le: Gervėčiai, Lazūnai, Dievéniskiy, Zietela környékéről, kisebb számban Rėdūnios vidékéről. Kargaudai és Klaišiai falvak, Kamojų környéke. Ramaškonių falu. Néhány szöveget az úgynevezett fő litván nyelvjárásokból is lejegyeztek Jurbarkas, Utena stb. környékéről. Legnagyobb számban összefüggő mesék találhatók, kisebb számban dalok, különféle elbeszélések, olykor egyes mondatok, szavak, valamint a ragozás és a személyragozás paradigmái. A szövegek hangsúlyjelekkel ellátva, ceruzával, egyenletes, szép kézírással, egyszerűsített átírásban vannak lejegyezve. Aruma által gyűjtött nyelvjárási szövegek tehát nemcsak a litván dialektológia és általában a nyelvészet számára fontosak, hanem a folklorisztika, a néprajz stb. számára is. Az összegyűjtött nyelvjárási szövegek egy részét Aruma meglehetősen gyorsan feldolgozta, és rövid idő alatt közzétette németül írt bevezetővel és terjedelmes nyelvtani jegyzetekkel: "Litauische mundartliche. Texte aus der Wilnaer Gegend. „Nyelvtani megjegyzésekkel” (Dorpat, 1930). Ez az első tudományosan előkészített litván nyelvjárási szöveggyűjtemény. Itt csaknem po egyenlő arányban közöltek szövegeket iš Dieveniškiai, Gervėčiai, Lazūnai ir Zietela környékéről. A szövegek viszonylag nagyon jól vannak lejegyezve, noha a ir transzkripció meglehetősen bonyolult. A baltisták egy olyan kézikönyvvel gazdagodtak, amelynek jelentősége mindmáig nem csökkent. Ellenkezőleg, jelentősége még növekszik is. Hiszen Aruma akkor jegyezte le a szövegeket, amikor a hagyományos nyelvjárások az említett helyeken még természetes módon működtek. Számos környékbeli falu családjaiban még minden nemzedék tų tagjai beszéltek litvánul. Csak az a kár, hogy Aruma nem tette közzé az összes általa összegyűjtött litván nyelvjárási szöveget. Felmerül a kérdés, hogy az į említett szövegkiadványba miért nem kerültek be a közeli iš peremvidékek nyelvjárásainak szövegei is Rėdūnios ir Kamojų környékén lejegyzett szövegek. Talán túl kevés állt rendelkezjų ésére, és o nem jutott ideje többet gyűjteni. O talán más indítékok határozták meg? Emlékeztetni kell arra, hogy Aruma ugyanebben az időben doktori disszertációt írt "Untersuchungen ir zur Geschichte der litauischen Személyes névmások\", 1933 m. közzétett Tartuban. (Ezt a munkát Aruma dedikálta a Vilniusi Litván Tudományos Társaságnak. Erről így jį vagy úgy ar véleményt nyilvánított K. Avižonis, P. Skardžius, Chr. S. Stangas, F. Spechtas). Ebben a terjedelmes, több mint 300 oldalas tanulmányban főként a személyes névmások ritka formáit vizsgálják, amelyekből a szerző bőségesen gyűjtött 1 : Az adatok forrása iš Arumos önéletrajzaiš į is nak különféle változatai, | | orosz és észt nyelven írt különféle ir életrajzok, különböző tanúsítási ada 15%im, sa My fay kitam A Tudományos Könyvtár Kézirattárában. További A logralijal is van A tartui központi állami történeti arc 2 Rövidítve: 2. B. 662) ir Tartu A Eo Kreutzwaldi Me Múzeumban, BORA lorita A régi litván Zi, 10 írások archívumából. Meglepő, milyen alaposan tanulmányozta a régi írásokat —nemcsak Mažvydas, Bretkūnas, Daukša, Sirvydas, Morkūnas műveit, hanem a XIX. századi harmadrangúakat is. a litván írásbeliség emlékeit. A legérdekesebb, hogy a régi írásokból összegyűjtött különféle személyes névmási alakoknak Aruma leginkább a Gervėčių, Lazūnų, Zietelos és kisebb mértékben a Dieveniškių nyelvjárásokban talált megfelelőit. Úgy tűnik, ez vezetett ahhoz, hogy a szerző az összegyűjtött szövegek közzétételekor a fent említett helyek nyelvjárásaira korlátozódott. Eszerint az Arumas által közzétett nyelvjárási szövegek, valamint a nyelvtani megjegyzésekben gyakori, e beszédmódok formáinak a régi írásos emlékek megfelelő adataival való összevetése csupán a disszertáció bizonyos függeléke és a disszertáció témájában megjelent első alapos publikáció. | Az Arumas által gyűjtött, különösen a peremvidéki litván nyelvjárások szövegeinek jelentősége rendkívül nagy. Az egykori teljes értékű lazúni és zietelai nyelvjárások már a háború utáni években haldokoltak, amikor a litván nyelvészek elkezdték tanulmányozni őket. A zietelai nyelvjárás mára teljesen kihalt, utolsó napjait néhány, a Lazūnai környékén élő, litvánul tudó idős ember éli. A Kamojų és Rėdūnios nyelvjárások a kihalás küszöbén állnak. A litván nyelv használati területei Dieveniškės, Gervėčiai és Pelesa környékén egyre kisebbek. Ezenkívül itt nemcsak a litvánul beszélő személyek száma csökken, hanem maguk a helyi nyelvjárások is nagyon elszegényednek és romlanak. Még azok a személyek is, akik kisgyermekkoruktól litvánul beszéltek, gyakran elfelejtették már nyelvüket, és torzult nyelvjárásban beszélnek. A hagyományos nyelvjárások eróziója, amely leggyakrabban a lakosság asszimilációja miatt következik be, itt a nyelv minden szintjén megmutatkozik: a fonetikában, a morfológiában, a lexikában és a szintaxisban. Ezért, összevetve Aruma által rögzített és a későbbi kutatók által összegyűjtött anyagot, megállapítható, hogyan változtak e nyelvjárások szintjei. Igaz, ezt külön tanulmányok nélkül nem lenne könnyű megtenni. Részletesen meg kellene fejteni Aruma nyomtatott szövegeinek bonyolult átírását. Annál szembetűnőbbek a morfológiai és lexikai rétegek közötti különbségek. A morfológiai réteg változásaival kisebb-nagyobb mértékben csaknem minden, e nyelvjárásokról később író nyelvész foglalkozott (J.Senkus, Z.Zinkevičius, E.Grinaveckienė, A.Jonaitytė, J.Kardelytė, T.Sudnik és mások). Többet lehet beszélni a lexikáról. ““Itt megelégszünk azzal, hogy megemlítünk egy-két, Aruma által feljegyzett zietelai nyelvjárási szót, amelyek a készülő Zietela-szótár cédulaanyagában egyedüliként szerepelnek, vagyis más kutatók nem jegyezték fel és nem tanúsítják őket. Az Aruma által feljegyzett szövegekből így kevéssé hallott szavakat vagy azok jelentéseit ismerjük meg (pl. kliunikti "csicseregni, énekelni (a fülemüléről- )": salaujys kliuūkia; métinykas "az évszakokat rendező lény", miegulys "álmosság", plėstelėti "csapni" stb.), egyszerűbb vagy ritkább igekötős, illetve képzős származékokat (pl. iškloti, pralėkti, insilipyti "megkapaszkodni", mėlynūmas stb.), különféle jövevényszavakat vagy hibrideket (pl. kalina "viburnum", karanėūcija || karanavonė "koronázás", karanavotis "megkoronázódni, koronát ölteni", karona "koszorú, korona", machtelėti "legyinteni" stb.). Más tövű vagy eltérő hangsúlyozású szavak is vannak (pvz., klonis vietoj dabar įprasto klonis ir kt.). Kár, hogy nem jutott el hozzánk Aruma valamennyi feljegyzett szövege; a szerzőhöz hasonlóan ezek sem kerülhették el a háború viszontagságait. Pedig oly kevés kellett volna 11 csak ahhoz, hogy ezek a szövegek mind megsemmisüljenek. Megmentette őket a litván nyelvészek barátja, az Észt Tudományos Akadémia akadémikusa, a Tartui Egyetem professzora, Paulius Aristė. Po a háború után üresen maradt Aruma lakását kifosztották. A szobák és a folyosó ir teljes padlóját a hirtelen távozott professzor feljegyzéseinek széttépett ir könyvlapjai borították?. Tą A tragédiáról ir tanúskodnak su a nagyobb hézagokkal és összekevert lapokkal fennmaradt nyelvjárási ne szövegek; az egyik lap összegyűrvir e, megtaposva. Például mindössze egy A Zietelai szövegeknek, amelyek kéziratkötegben öt hely között szétszórva találhatók, és amelyeket maga a szerző oldalszámig számozott 141 meg, körülbelül oldal hiányzik. 20-30 A Lazūnai nyelvjárás szövegei az új számozás szerint (nyilván úgy, ahogyan P. Aristė a padlóról összegyűjtötte őket) négy helyre kerültek, a Dieveniškiai ir Gervėčiai szövegei — pedig két helyre. Csak néhány — po oldalnyi töredék — maradt iš Kamojai ir A Rodūnia környékén gyűjtött szövegekből. Általában véve, amikor az Aruma által tiszta és szép kézírással lejegyzett szövegeket olvassa az ember, nem tud nem csodálkozni azon, milyen kiválóan tudott litvánul. Egyáltalán nem mondaná meg az ember, ha nem tudná, hogy egy litván írta őket. ne Ezért annál inkább érzi háláját és ir ragaszkodását e bámulatos szorgalmú észt tudós iránt, aki a baltisztikához (akárcsak a ir szlavisztikához) élete végéig hű maradt“, Aruma, miközben Be į A Lengyelországhoz tartozó Délkelet-Litvániát járta, nemegyszer mintegy Litvánia küldöttének és Vilniavidék nagykövetének szerepét töltötte be. Azt beszélik, hogy a Vilniavidék ir kulturális-- oktatási és segélyező egyesületeinek gyakran átadta a Litvániában gyűjtött adományokat, és Csehszlovákián, Danzigon, Lettországon keresztül szállította őket, mivel Litvániának akkoriban nem voltak közvetlen diplomáciai kapcsolatai Lengyelországgal. Dieveniškės és Rodūnia környékének idős lakói még ma is nagyon meleg szavakkal emlegetik Aruma nevét. Állandóan emlegette őt a zieteliai tanítónő, K. Juodienė. És ez nem meglepő: a lengyel hivatalnokok és nemesek tiltják, üldözik és megvetik a litván nyelvet, az odaérkező fiatal külföldi pedig anyanyelvükön szólítja meg az elnyomottakat. Aruma itt őszinte barátokra és segítőkre tett szert. Erről tanúskodik Petrikas, a gervėtiškisi paraszt levelezése és tájszólásban megírt elbeszélésfüzete. P. Arumát itt nagyra becsült, legdrágább litván barátként, jó barátként, jótevőként és pártfogóként nevezik meg. Valóban megható szavak ezek. P. Aruma széles profilú nyelvészként, a balti és szláv nyelvek specialistájaként, indoeuropeistaként nemzetközi elismertségre tett szert. Balti nyelvészként azonban a legnagyobb emléket a litván nyelv délkeleti nyelvjárásainak kutatásával állította magának. Olyan más nemzetiségű tudósok mellett, mint E. Volter, O. Broch, Chr. S. Stang, J. Rozwadowski, V. Porzezifiski, J. Otrebski, G. Gerullis, E. Fraenkel, valamint a litván K. Būga, J. Jablonskis, J. Balčikonis, J. Senkus és mások. P. Arumaa a munkák jelentőségét tekintve kétségtelenül az egyik legkiemelkedőbb helyet foglalja el. ų Erről 1988m. április 14d. e sorok szerzőjének P. Aristė professzor mesélt. Ez részben a szövegek mappájának /Signatūra ERA Leedu 3/ első oldalán található bejegyzésből is látható. „P. Aruma nyelvészeti munkáiról bővebben lásd A. Sabaliauskas. A litván nyelv kutatásának története eddig 1940 m. V., 1979, P. 233-235. 12 P. Arumaa hozzájárulása a litván nyelv délkeleti nyelvjárásainak kutatásához Összefoglalás A cikk a leghíresebb észt baltista, Peter Arumaa litván nyelvvel kapcsolatos kutatásait elemzi. A legnagyobb figyelem a Dievčniškėsen, Gervėčiaiban, Kamojában, Lazfinaiban, Rédiiniában, Zietelában és a litván nyelv más, gyorsan eltűnő, de a nyelvkutatás szempontjából igen fontos délkeleti nyelvjárásaiban lejegyzett szövegeire irányul. (P. Ariste, a litván nyelv másik bizalmas barátja, e kéziratok nagy részét a második világháború idején megmentette a pusztulástól, és átadta a tartui Kreutzwald Irodalmi Múzeumnak.) Hangsúlyt kap P. Arumaa Kelet-Litvánia számára fontos kulturális és diplomáciai tevékenysége. 13