Trends in the Development of Terminology in the Republic of Estonia and in Present-day Estonia

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, ХХХІ (1994) – A NYELVI NORMALIZÁLÁS KÉRDÉSEI TIINA LEEMETS A TERMINOLÓGIA FEJLŐDÉSI IRÁNYAI ÉSZTORSZÁGBAN ` Egy 20. évszázadon át csupán az észt terminológia csírái léteztek. Észt nyelven jelentek meg elemi iskolai tankönyvek, újságok, valamint különféle természetés orvostudományi kézikönyvek. Ezekben koordinálatlan népi szakszókincset használtak; a terminusok gyakran hosszúak és leíró jellegűek voltak. Mindazonáltal már ekkor érezték a megfelelő terminológiai szókincs iránti igényt. A 19. század második felében az Észt Írók Társasága foglalkozott terminológiai kérdésekkel. Némileg számottevő, részben mindmáig fennmaradt szókincs létezett például az orvostudományban, a természettudományban, a matematikában, a nyelvtudományban stb. A tudomány nyelve azonban a német és a latin volt. Már a 20. század első évtizedében megkezdték működésüket a terminológiai bizottságok. Különösen intenzív munka kezdődött 1920-ban, az Észt Köztársaság megalapítása után, amikor az észt nyelv vált uralkodóvá az élet minden területén, beleértve a tudományt és a felsőoktatást is. Gyorsan rendezett szókincsre volt szükség a tudomány és a társadalmi élet minden területén. 15—20 év alatt óriási munka valósult meg. Több mint 40 szakszótár jelent meg, amelyek körülbelül 200 000 terminust tartalmaztak. A szótárak többsége a Tartui Egyetem mellett működő terminológiai bizottságokban készült, de néhány egyszemélyes szótár is született. A fő feladat a német és latin terminusok észt megfelelőinek megtalálása volt. A nyelvi irányadó szinte valamennyi bizottságban Johannes Voldemar Veski volt, aki saját nyelvtervezési elméletét is kidolgozta. Az említett időszakban létrehozott terminusok nagyrészt a mai napig fennmaradtak. Sokan közülük bekerültek a köznyelvbe, különösen a gazdaság, a politika, a digitális tudomány, a történelem és az orvostudomány területén. A második világháború után folytatódott a szakmai szótárak kiadása. 1945-ben jelent meg a mintegy 800 terminust tartalmazó „Tornászati szakkifejezések”, amely az 1940-es évek egyetlen eredeti szótárának bizonyult. 1946-ban megjelent egy orosz nyelvből fordított „Rövid filozófiai lexikon” is. Ezután csak 1955-ben készült el a „Politikai és gazdasági szakszótár”, amely 13 000 terminust tartalmazott. Az 1960-as évektől évente átlagosan 4 szakszótár jelent meg. Összesen a háború utáni időszakban! 133 szakszótár jelent meg (köztük 11 fordítás), amelyekben mintegy 350 000 terminust mutattak be. A kiadókon kívül szakszótárakat adnak ki még a felsőoktatási intézmények, minisztériumok, kutatóintézetek, különféle hivatalok, szervezetek és egyesületek is. 1988-ban jelent meg Tallinnban és Helsinkiben az észt és finn tudósok közös munkájaként egy hatnyelvű vízvédelmi szótár. 1973 óta köztársasági terminológiai szabványokat dolgoznak ki a megfelelő GOST alapján. A szabványokban megadják az észt terminusokat, azok engedélyezett és nem ajánlott változatait, meghatározásaikat, valamint orosz, esetenként más nyelvekre készült fordításaikat. Korábban a szakterület képviselői készítették elő a szabványtervezeteket, amelyeket ezt követően a Nyelvi és Irodalmi Intézet terminológusai nyelvileg rendeztek, majd a 78 Az intézetben nyelvileg rendezték őket. Legutóbb аја! on tervezetek tartalmát megvitatták a szakterület st képviselőivel. ja A szabványokat a Tervbizottság (új nevén a Gazdasági Minisztérium) szabványügyi osztálya adta ki, és ezek lényegüknél fogva a legszigorúbb szakszótárak. A különböző területek terminusai fontos részét képezik 1976. a a digitális szótárnak. | i 1958-ban létrehozták az Újságírók Szövetségének nyelviés fordítási szekcióját, amely 30 év alatt jelentősen hozzájárult az észt terminológia fejlesztéséhez. A sajtó gyakran elsőként mutat be új fogalmakat, amelyeknek nincs nyelvi megfelelőjük. A szekcióban időnként külön terminológiai üléseket is szerveztek az adott terület szakértőinek részvételével. Terminológiai on kérdéseket szinte minden ülésen megvitattak valamely kiadvány nyelvi elemzésével kapcsolatban, egyéb aktuális nyelvi kérdések mellett. Az üléseken új ötletek és még terminusok is születtek. Például az észt űrkutatási terminológia kialakulásában a szekciónak is vannak érdemei, mivel e terület fogalmainak nagy része a szekció működésének idején, a sajtón keresztül került be a nyelvbe. ja 1985. az évtől kezdve a KKI-ben számítógépes terminológiai bank létrehozását kezdték meg. Ezt univerzális on adatbanknak tervezték. Az eddig on bevitt 12—13 000 bejegyzések főként a számítástechnika és az ja informatika területéről származnak. A szaknyelvi tervezés elméletével jelenleg a legtöbbet a Nyelvja és Irodalomtudományi Intézetben* foglalkoznak. Kiterjedt 1514 elméleti művek jelentek meg e témában Észtországban ei publikáltak. Cikkeket és előadásokat filológusok, valamint más területek szakemberei is írtak, nt T. Erelt, R. Kull, Н. Saari, U. Ариг, Н. Meriste, U. Mereste, U. Liivaku, Н. Ots, L. Jūrgenson és mások. A terminológia történetéről, különösen J. V. Veski tevékenységéről А. Veski és А. Kask írt. 1982-ben jelent meg T. Erelt „Az észt szaknyelv” című műve. Ez egy sokoldalú, áttekintő kézikönyv mindazok számára, akik gyakorlati terminológiai munkával foglalkoznak, vagy érdeklődnek iránta. Védettek a terminológiai disszertációk —„Anaлиз принципов эстонской терминологии“ (Н. Saari 1981), „IepnsannonHnBre и семантические аспекты при формировании эстонской животноводческой терминологии“ (S. Kasepalu 1977) ning „Формирование медицинской Tepминологии инородного происхождения в эстонском языке“ (А. Lill 1986). A on terminológusokat eddig főként munka közben képezték. Filológiai оп hallgatóknak olvasott egyes speciális kurzusok. A KKI terminológiai osztálya szintén tanácsot ad. A szakembereknek megtanítják a terminológiai kartotékok és szótárak összeállítását, segítenek az egyes terminusokkal kapcsolatos kérdések megoldásában, szakmai szövegeket szerkesztenek, valamint intézményekben előadásokat ja tartanak. | A terminológiai rendezés alapelvei оп Észtországban e század eleje óta ugyanazok voltak, és megfeleltek az általánosan elterjedt követelményeknek. J. V. Veski abból a szempontból indult ki, hogy et a nyelv tervszerű fejlesztéséhez minden szükséges dolog on magában a nyelvben megtalálható. Та Fontosnak tartotta a célszerűség, a népnyelviség ja és a rendszeresség elvét. Veski elsősorban arra törekedett, hogy a meglévő tövekből származékokat és összetett ja szavakat alkosson. Ta kasutas ka selliseid sufikseid, mis varem olid esinenud vaid üksikutes murdesõnades, nagu -ти, -el, -jas, -li. Praegu * Oktoober 1993 Eesti Keele Instituut. (1993 októberétől — Észt Nyelvi Intézet.) : 79 on need uute terminite loomisel produktiivsed sufiksid. Samas leidis Veski, et tüvesid tohi ei koormata. Ше Uute tüvisõnade allikaks olid talle peamiselt eesti murded, vähemal määral sugulaskeeled, eeskätt soome keel. ka Ezzel együtt a nyelvjárási ta szavak gyakran megváltoztatták ja hangalakjukat, és az eredetitől meglehetősen eltérő jelentéseket adtak nekik. Nt A rūdu építészeti on szakszó a redu nyelvjárási szóból származik „a tető és ja a mennyezet közötti tér egy régebbi észt lakóházban”. A jelentés on és a hangalak egyaránt ka megváltozott. A Sēna nugiline jelentése Észtország szigetein „lakodalmi kontvddras”, Veski azonban zoológiai szakkifejezésként, parazita jelentésben vette használatba. 1923. а került sor az első észt nyelvi A tanárok kongresszusa, amely határozatot fogadott el a nyelvtani terminusok összehangolásáról. Ebben az áll, on hogy a et párhuzamos elnevezések közül azt kell választani, amely a убі fogalmat pontosabban meghatározza, a lehető legrövidebb ja és könnyen kiejthető változat, amely nem ei lehet nehézkes, és nem ера hasonlíthat йгауаtúlságosan a többihez. Ha a korábbi változatok sikertelennek on bizonyulnak, új, megfelelő terminust kell létrehozni. A közismert, оѕкиѕѕӧпай, az alapoktatásban használt fogalmaknak anyanyelviema knek kell lenniük. A speciálisabb fogalmak jelölésére nemzetközi terminus használatát javasolták. Ugyanezek az alapelvek ma is érvényesek. A terminusnak meg kell felelnie a korszerű nyelvi normának. A szomszédos ѕӧпауага tudományterületek terminológiáját lehetőség szerint össze kell hangolni. Preferáltak a rövidebb terminusváltozаја atok; a termin gyakran a használat gyakoribbá válásával párhuzamosan rövidül. A több szóból álló leíró on terminusból gyakran összetett szó, az összetett szóból pedig származék lesz. A ja szókapcsolatokban és összetett szavakban kerülni kell a szükségtelen, tautologikus részeket. A rövidség azonban ei nem lehet önálló cél, ha az a világosság rovására megy. A szóképzés az észt on nyelvben a terminusalkotás egyik legfontosabb lehetősége. A szuffixumokhoz meghatározott jelentéseket rendelnek; segítségükkel igyekeznek elérni a terminusok rendszerességét. ja Nt A zoológiában az -line toldalékot a rend, az -lane ја toldalékot pedig a család jelölésére használják. Gépek és ja berendezések on elnevezésénél nagyon иг-іійе, produktív az -aja ka -е/ ja -i. Műszaki szakember L. Jiirgenson az évek végén 60. rendkívül szigorú rendszert szorgalmazott a képzők használatában. Ta szilárd toldalékok használatát javasolta a nt gép, az anyag, a munkás, a folyamat, a folyamat eredménye stb. megjelölésére. Ez azonban ellentétben állna a nyelvhasználattal, és túlságosan megterhelné ugyanazokja at a töveket. A paronímiát kerülni kell. A ei terminusváltozatokat mereven elítélni nem szabad. A publicisztikai nyelvben a stílus nt érdekében célszerűek lehetnek. Számos hosszú terminusnak létezik köznyelvi on változata: transformaator – nt trafo, ja informatsioon – info. ja A rövidített változatot manapság gyakrabban gi használják, mint a teljes változatot. Levinud on omaja убӧтѕӧпа párok, nt földrajz, ja helyismeret, helyesírás, ja digitális írás, szállítás, ja fuvarozás. Az észt nyelvűeknek közismert еппекбіке terminusoknak kell lenniük. Az alapfokú on oktatásban célszerű a középiskolai ота terminusokat ja párhuzamosan nemzetközi terminusokkal használni. A tudományos nyelvben az utóbbiakat részesítik előnyben. El kell kerülni a szükségtelen purizmust, valamint ka убӧгѕбпайева túlzást. 20. ja 30. az évek során az észt megfelelőket főként a német, ja latin és orosz szavak számára keresték. Napjainkban az új fogalmak elsősorban az orosz és az angol nyelven keresztja ül kerülnek az észt on nyelvbe, ka észrevehető a finn hatás. On olyan területeken, ahol az utóbbi évtizedekben a ei szakmai kommunikációb80 an az észt nyelvet szinte Кее egyáltalán nem használták: a nt tudományban, a hajózásban, a repülésben, a vasútnál, egyes iparágakban és a diplomáciában. ja E területek nyelve on különösen romlott, saját terminusaikat már ei nem ismerik. A on közvetlen kölcsönszavakat továbbra is elítélik. A tudomány, a technika ja és a társadalom fejlődése azonban folyamatosan új fogalmakat hoz magával. A nyelvbe gyakran először idézetként kerül egy szó, amely idővel kiejtésében és írásmódjábja an alkalmazkodik. Többnyiрійќакѕе re azonban a tartalmukból Kiindulva megfelelő anyanyelvi terminust létrehozni. A sajtóban az utóbbi időben olyan szavakkal találkozhatunk, mint a sponsor, manager mūinedžer, briefing, marketing, ~ public relations ~ PR, perestroika ja glasnost. Ezek közül többnek on már létrehozták a saját megfelelőjét, de ezek még ei nem honosodtak meg a nyelvben. Nt ѕӧпаѕі A briefing három változatban fordulhat elő: angol jövevényszóként, kiejtés szerinti briifingként, valamint legalább félig észt összetett szóként, infotundként. Fontos on ügyelni et arra, hogy az észt ei nyelv ne kerüljön túlságosan más nyelvek hatása alá. Összefoglaláskéубір nt elmondható, et hogy 1966-tól a 1920. terminológia on fontos szerepet játszott az észt nyelvtervezésben. A tollal több területen szinte a semmiből kiindulva ja rövid idő alatt hatalmas munkát végeztek. A mai irodalmi on nyelvben a szaknyelv az egyik legfontosabb alnyelv, amely folyamatosan fejlődik. Új fogalmak, egész új tudományágja ak jönnek létre, mint például az informatika, az űrkutatás és mások. Egy teljes értékű ja nemzeti államnyelvnek mindezeket képesnek kell lennie tükrözni. Ehhez következetes szaknyelvi tervezésre, valamint a nyelv szuverén államban fennálló ka normális státuszára van szükség. A TERMINOLÓGIA FEJLESZTÉSÉNEK IRÁNYAI ÉSZTORSZÁGBAN Összefoglaló Az előadás áttekinti a terminológiai munka terjedelmét és irányait, valamint a ir terminusrendezés elveit a XX. századi Észtországban. Az Észt Köztársaság megalapítása után (1920—1940) több mint 40 terminológiai szótár jelent meg, amelyekben csaknem 200 000 terminus szerepelt. A második világháború után 133 szótár jelent meg (mintegy 350 000 terminussal). 1973-tól köztársasági terminológiai szabványokat állítanak össze. 1985-ben a Nyelvés Irodalomtudományi Intézetben megkezdték a terminológiai bank létrehozását. Már e század elejétől a terminusrendezés hagyományos szervei a terminológiai bizottságok. A háború előtt az elméleti kérdésekkel főként a Tartu Egyetemen foglalkoztak (különösen fontos volt J. V. Veski tevékenysége), jelenleg pedig ezeknek a kérdéseknek a Nyelvés Irodalomtudományi Intézetben szentelnek nagy figyelmet. A terminusrendezés alapelvei a század eleje óta változatlanok maradtak. A terminusnak meg kell felelnie a használatban lévő korszak nyelvi normáinak, a lehető legrövidebbnek és világosnak kell lennie. Az új terminusok alkotásának fő módjai az észt nyelvben a képzés (deriváció) és az összetétel (összetett szavak alkotása). Az új szavak gyökeinek forrásai elsősorban az észt nyelvjárások és a rokon nyelvek voltak. A terminusváltozatokat nem feltétlenül ítélik el. Párhuzamosan használatosak a hosszú terminusok és azok rövid, mindennapi változatai, valamint a saját és a kölcsönzött szavak is. A nemzeti és államnyelvnek képesnek kell lennie az új fogalmak tükrözésére, amelyek jelenleg főként az orosz és az angol nyelven keresztül kerülnek be az észt nyelvbe. A terminológiát meg kell óvni más nyelvek túlzott hatásától. НАПРАВЛЕНИЯ РАЗВИТИЯ ТЕРМИНОЛОГИИ В ЭСТОНИИ Резюме Доклад является реферативным обзором направлений и объема терминологической работы и принципов упорядочения терминолексики в Эстонии в ХХ в. После образования Észt Köztársaságban 1920—1940 között több mint 40 terminológiai szótár jelent meg, a6. A litván nyelvészet kérdései, ХХХІ 81 держащих около 200 000 терминов. В течение послевоенного периода вышло 133 словаря (около 350 000 терминов). С 1973 г. составляются республиканские стандарты терминов. С 1985 г. в Институте языка и литературы (ИЯЛ) начато создание банка терминов. Традиционным органом упорядочения терминолексики с начала века являются терминологичесbizottságok. Az ER idején (1920—1940) elméleti kérdésekkel foglalkoztak főном в Тартуском университете (особенно известна деятельность Й. В. Вески). А в настоящее время этим вопросам основнее внимание уделяется в ИЯЛ. Принципы упорядочения терминолексики существенно не изменились на протяжении всего столетия. Термин должен соответствовать языковой норме на данный период, быть по возможности кратким, и в то же время ясным. Основные способы создания новых терминов в эстонском языке — деривация и создание сложных слов. Источником новых корней были прежде всего диалекты эстонского языка и родственные ему языки. Допустима вариантвость в терминологии. Параллельно могут употребляться длинные термины и их краткие варианты, национальные и заимствованные слова. Полноценная национальная терминология должна отражать новые понятия, которые в насгоящее время привносятся в эстонский язык в основном из русского и английского языков. Кроме того, необходимо следить, чтобы терминология не подпала под чрезмерное влияние других языков.