Continuous Terminological Work as a Base and Precondition in the Development of the Standard Language

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXI (1994) A NYELVI NORMALIZÁLÁS KÉRDÉSEI REIN KULL A FOLYAMATOS TERMINOLÓGIAI MUNKA A FEJLETT ÍROTT NYELV ELŐFELTÉTELE ÉS ALAPJA Ahhoz, hogy az írott nyelv képes legyen betölteni valamennyi legfontosabb funkcióját, és sikeresen elláthassa az államnyelvi feladatokat, megfelelő fejlettségi szinttel, valamint gazdag és sokoldalú szókinccsel kell rendelkeznie. Teljes értékű nemzeti nyelvként az írott nyelv akkor működhet, ha képes ellátni a felsőoktatás nyelvének és a tudomány nyelvének felelősségteljes feladatait. Ennek feltételeit a folyamatos és céltudatos terminológiai munka teremti meg. Az észt írott nyelv az Észt Köztársaság fennállása idején, 1918 és 1940 között, pontosabban az 1920–1940 közötti időszakban látta el az államnyelvi feladatokat, mivel 1918 és 1919 a megszállás, a hatalomváltás és a háború évei voltak. Csak azután, hogy 1920. február 2-án megkötötték a tartui békét Szovjet-Oroszországgal, fejlődhetett Észtország szabadon az önálló államiság keretei között, és kezdhette meg az észt nyelv az államnyelvi feladatok ellátását. Ebben igen fontos tényező volt a felsőoktatás észt nyelvűvé válása, valamint számos szakterület észt nyelvű szakszókincsének gyors kialakítása. Et eesti kirjakeel 1920. aastail suhteliselt kiiresti suutis hakata täitma kõiki riigikeele ülesandeid, selleks kujunesid vajalikud eeltingimused pika aja jooksul nii meie kirjakeele üldise arenemiskäigu, rahvahariduse, rahvusliku eneseteadvuse tõusu näol ja ka sotsiaal-majanduslike tingimuste tõttu. Nimetagem siin selliseid olulisi lähte-eeldusi, nagu eesti kirjakeele kujunemisprotsess ja kirjasõna areng alates 16. sajandist, rohkem kui 300 aasta pikkune eesti rahvakooli ajalugu, eestikeelse ajakirjanduse pikaajalised traditsioonid: esimene eestikeelne perioodikaväljaanne 1755, pidevamalt ilmuv eestikeelne ajakirjandus alates 19. sajandi alguskümnendeist, eestikeelse populaarteadusliku ja erialasema kirjanduse, samuti eestikeelsete kooliraamatute väljaandmine ja vastava sõnavara kujunemine ligikaudu samast ajast alates, rahvuslik ärkamisaeg oma suurüritustega möödunud sajandi teisel poolel, püüdlused eestikeelse kesk- ja kõrghariduse poole möödunud sajandi lõpu- ja käesoleva sajandi alguskümnendeil, eesti kirjakeele ühtlustamis- ja normimistaotlused nii juba möödunud sajandi 70-ndatel aastatel kui ka eriti alates käesoleva sajandi esimese kümnendi lõpust. Kõik see valmistas ette pinna eesti keele kui rahvuskeele kõigekülgsele väljakujunemisele. A fejlett írott nyelvnek és az államnyelvként való működésének fontos előfeltétele az anyanyelvi szakszókincs megléte minden elképzelhető területen. És minél inkább telnek az évtizedek, annál fontosabb szerepet tölt be a terminológiai lexika a modern írott nyelvekben. 5ª 67 Az észt nyelvű szakszókincs kialakulása egyes területeken több évszázadra nyúlik vissza. Az észt nyelvű szaknyelvi szókincs fejlődése folyamatosabban és szélesebb körben a múlt század első évtizedeitől követhető nyomon, az észt nyelvű iskolai tankönyvek, ismeretterjesztő kiadványok és szakszerűbb írásművek megjelenésével. A múlt század második felében már tudatosabb tevékenység figyelhető meg az észt nyelvű szakszókincs fejlesztésében — példaként említhetjük az olyan nemzeti mozgalmi szereplők, értelmiségiek és tudósok tevékenységét, mint Fr. R. Kreutzwald, C. R. Jakobson, J. Kunder, J. Kurrik, K. A. Hermann, P. Hellat és mások. A századfordulóig az anyanyelvi szakszavak megalkotásán és kialakításán még külön-külön, mindenki egyénileg dolgozott. A század első évtizedének végétől azonban mind az írott nyelv normáinak rögzítésében, mind a szakszókincs fejlesztésében következetesebben és tervszerűbben kezdtek eljárni, és ez a munka kollektív jelleget öltött. A mai észt írott nyelv alapjainak rögzítésében és általános normalizálásában fontos szerepet játszott az írott nyelvi normák rögzítésével foglalkozó négy, egymást követő konferencia 1908-ban, 1909-ben, 1910-ben és 1911-ben. E munka eredményeit az 1918-ban megjelent észt helyesírási szótár tükrözi; ezt az irányt később alaposabban és elmélyültebben folytatta a háromkötetes helyesírási szótár (EÕS 1., 2., 3. 1925, 1930, 1937) és E. Muuk kis helyesírási szótára (10 kiadásban, 1933–1946), valamint az észt nyelvi iskolai nyelvtanok. Az észt szaknyelvi szókincs megalkotására és rendezésére irányuló tudatos, kollektív munka különféle terminológiai bizottságokban és munkacsoportokban a 20. század első évtizedében kezdődött. Az ilyen tevékenység eredményeként 1909-től kezdve egymás után jelentek meg a különféle terminológiai szótárak: 1909-ben a matematika, 1911-ben a földrajz, 1914-ben az orvostudomány, a hadtudomány és a kémia területén (két szakszótár), 1917-ben az észtországi növények elnevezései, 1919-ben pedig a fizika szakszótára. Az 1909–1919 közötti időszakban kilenc terminológiai szótár jelent meg nyomtatásban, összesen mintegy 10 000 terminussal. Az észt nyelvű terminológia rendezése és a terminológiai szótárak összeállítása különösen nagy lendületet kapott az Észt Köztársaság megalakulása után, amikor a tartui egyetemen különféle szakterületeken észtül kezdtek oktatni. Ez természetesen nem történhetett meg hirtelen, hanem csak fokozatosan: egyes szaktárgyakat még egy ideig külföldi professzorok adtak elő németül vagy oroszul. Mindez azonban meglehetősen gyorsan ment végbe, amit számos tudományterület anyanyelvi szókincsének megalkotására és fejlesztésére irányuló eredményes munka tett lehetővé. Az 1920–1940 közötti években az ilyen élénk és hatékony terminológiai munka eredményeként több mint 40 szakszótár jelent meg, többségük Tartuban. Ezek összesen közel 200 000 szakszót tartalmaztak. A Tartui Egyetem mellett működő terminológiai bizottságok szilárd alapot teremtettek számos tudományterület szisztematikus terminológiájának, például a botanika, a zoológia, a geológia, az orvostudomány és a jogtudomány területén. A modern észt nyelvű tudományos terminológia megalkotásában és fejlesztésében különleges érdemek illetik J. V. Veski nyelvészt, aki tevékenyen és eredményesen vett részt az 1920–1940 között a Tartui Egyetemen működő valamennyi terminológiai bizottság munkájában, valamint több más, szaknyelvi szókincset fejlesztő bizottság tevékenységében. E tekintetben igen fontos nemcsak 68 J. V. Veski hatékony közreműködésével nemcsak az anyanyelvi terminusok rendezett készlete (több mint 180 000 szakszó) jött létre, hanem az is, hogy alkotó módon közelített ehhez a munkához, és sokoldalúan, ötletesen hasznosította az észt nyelv meglévő anyagát és lehetőségeit; mindez jó alapot teremtett az észt nyelvű terminológia későbbi sokoldalú fejlődéséhez. A terminológiai tevékenység és a terminológia rendezése Észtországban a második világháború után is folytatódott. 1945 és 1990 között mintegy 130 különféle terminológiai szótár jelent meg önálló kiadványként. Ezenkívül rendezett terminológiát és különféle szakszótárakat szakfolyóiratokban, tájékoztató közlönyökben és módszertani kiadványokban, valamint szakkönyvek mellékleteként is közzétettek. A terminológia rendezésének eredményei számos növény-, madár-, rovar-, gomba- és más határozóban, továbbá olyan nagyszabású szakkönyvekben is megtalálhatók, mint a 11 kötetes „Eesti NSV floora” és a 7 kötetes „Loomade elu” sorozat. Különféle szakterületek terminológiáját tartalmazza az „Eesti nõukogude entsüklopeedia” 1. és jelenleg készülő 2. kiadása, valamint az „Õigekeelsussõnaraamat” (1976-tól és az azt követő kiadások). A terminológia rendezésének operatív eszköze a köztársasági terminológiai szabványok kidolgozása volt (eddig közel 70 készült el). Az észt terminológiai szókészlet formálásán és fejlesztésén évtizedeken át végzett ilyen folyamatos munka biztosította az észt irodalmi nyelv lexikai sokszínűségét és potenciális kapacitását, ami igen fontos az irodalmi nyelv valamennyi funkciójának betöltéséhez, és lehetővé teszi, hogy az államnyelv feladatait is ellássa. Az észt nyelv sikeresen látta el az államnyelv feladatait a független Észt Köztársaság fennállása idején (1918—1940), amit – mint láttuk – nagymértékben az intenzív és sokoldalú terminológiai munka biztosított. Sisuliselt täitis eesti keel riigikeele ülesandeid suurel määral ka pärast 1940. aastat nõukogude võimu aastatel. Kahjuks on üheülgne suurriiklik majandus- ja rahvuspoliitika (tootmise ekstensiivareng, sellega kaasnev tugev migratsioon ja demograafilise situatsiooni halvenemine, vene keele mõju ja eelisseisundit tugevdanud riiklikud erinõud jm.) viimastel aastakümnetel negatiivselt mõjunud ja ahendanud eesti rahvuskeele loomulikke funktsioone. Eriti halvavalt arenes see protsess 1970. ja 1980. aastatel. Kõige selle tagajärjel on viimastel aastatel järsult halvenenud üldkasutatava eesti keele tase, kujutades endast praegu tõsist probleemi. Seetõttu tuli hakata eesti keele õigusi otsustavalt kaitsma ning osutus vajalikuks vastu võtta ja kehtestada keeleseadus. Pärast pingelist tööd ja politiseeritud õhkkonnas selle seaduse kehtestamise ümber käinud võitlust (muulaste poolt esitatud süüdistused ebademokraatlikkuses, nende õiguste diskrimineerimises jms.) võeti keeleseadus jaanuaris 1989 lõpuks vastu ning see jõustus 1. veebruarist 1989. Oma loomult oli see seadus eesti keele kaitse seadus. Vaatamata teatud raskustele selle seaduse saamise ja vastuvõtmise protsessis ja mõningatele vajakajäämistele mõnedes selle akti sätetes (vene keele just nagu eriline seisund teiste keelte seas peale eesti keele kui riigikeele, mõningate paragrahvide rakendumise ebareaalne tähtaeg, nimetarvituse reguleerimisega seotud küsimused jms.) sai sellest eesti 60 A nyelv jövője szempontjából jó és szükséges törvény. A törvény bizonyos követelményeket állapított meg mind az intézményekkel, mind a tisztségviselőkkel szemben, meghatározott nyelvtudási követelményeket írt elő a munkavállalók egyes kategóriái számára, majd a későbbiekben ezeket pontosították, és kidolgozták a követelmények teljesítésének rendjét. A nyelvtörvény megteremtette az észt nyelv státuszának és tényleges helyzetének javításához szükséges feltételeket. A törvény betartása azonban nem volt kellően biztosítva, mivel hiányzott a megfelelő felügyeleti mechanizmus annak ellenőrzésére, hogy a törvényt végrehajtják-e. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége mellett társadalmi testületként létrehozott külön Nyelvvédelmi Bizottság nem tudta biztosítani, hogy nyelvtörvényünket mindenütt és mindenki betartsa. Legutóbb néhány intézkedéssel próbáltak javítani ezen a helyzeten. Nyelvtörvényünk hatálybalépése és alkalmazása mindazonáltal sok pozitív eredménnyel járt. Kedvezően hatott a nyelvtanulásra; gyorsan kezdtek különféle tankönyveket, szótárakat, társalgási kézikönyveket és egyéb segédanyagokat összeállítani és kiadni. Mindez a terminológiai munka tartalmában nem hozott különösebb változásokat, a terminológia rendezésének volumene viszont ugrásszerűen megnőtt. Saját szakterületük terminológiai szókészletének rendezésébe olyan területeken is belekezdtek, ahol az észt szakszókincs rendezése hosszú ideig elmaradt, például a textiliparban, a könnyűiparban, a vasúti közlekedésben és más területeken. Lépéseket tettek annak érdekében, hogy az észt nyelvet minden fontos életterületen államnyelvként lehessen használni, és hogy az ügyintézés, a műszaki dokumentáció, a kereskedelmi nyelv (címkék, termékhasználati útmutatók stb.) és más területek megfeleljenek a nyelvtörvény követelményeinek. A nyelvtörvény elfogadása nálunk, Észtországban, valamint a Szovjetunióhoz tartozó többi köztársaságban is megteremtette a feltételeket a nemzeti nyelvek sokoldalú fejlődéséhez és államnyelvi szerepben való működéséhez. Sajnos e nyelvtörvényeket és pozitív hatásukat meghiúsította a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által 24.04.90-én elfogadott össz-szövetségi nyelvtörvény (Закон о языках народов СССР), amely nagyhatalmi aktusként nagyrészt semmissé tette a köztársasági nyelvtörvényekkel elért eredményeket. Világossá vált, hogy a nemzeti nyelvek teljes jogú státusza és államnyelvként való tényleges működése csak a nemzeti köztársaság teljes szuverenitása esetén lehetséges. Éppen ezért a szaknyelv és a szakterületi szókészlet intenzív rendezése a teljes szuverenitás felé vezető jelenlegi átmeneti időszakban is szükséges. Észtország politikájának mélyreható változásai, a termelés és a gazdaság radikális átszervezése, a külvilággal egyre élénkebbé és szélesebb körűvé váló kapcsolatok mind megkövetelik nyelvi kommunikációnk átirányítását, és azt, hogy készen álljunk több nyelven tevékenykedni és ügyeket intézni. Számos szakterület terminológiáját gyorsan, már a közeljövőben rendezni kell, mindenekelőtt a termelésszervezés, a kereskedelem, az ellátás, az értékesítés, a pénzügy, a bankügy és hasonló területeken, vagyis a gazdaság tág értelemben vett szférájában. És ebben az irányban folyik is a munka. Juuni 1990 70 A FOLYAMATOS TERMINOLÓGIAI MUNKA MINT A KÖZNYELV FEJLESZTÉSÉNEK ELŐFELTÉTELE ÉS ALAPJA Összefoglaló Ahhoz, hogy a nemzeti nyelv valamennyi alapvető funkcióját betölthesse, és államnyelv lehessen, minden területre kiterjedő, átfogó és fejlett szókincsre van szüksége. A tanulmány áttekinti, hogyan ment végbe ez a folyamat az észt nyelv történetében. Az észt szaknyelvi szókincs csírái egyes emberi tevékenységi területeken a régmúltba nyúlnak vissza. A múlt századtól kezdve az észt szaknyelvi szókincs fejlesztésére már tudatosan törekedtek; ez mindenekelőtt a nemzeti mozgalom olyan alakjaira volt jellemző, mint Kreutzwald (F. R. Kreutzwald), Jakobson (C. R. Jakobson), Kunder (J. Kunder), Hermann (K. A. Hermann), Hellat (P. Hellat) és mások. A század elejéig a tisztán észt terminusok alkotása Észtországban zárt, egyéni jellegű volt. Ez a tevékenység századunk első évtizedében vált tervszerűbbé és céltudatosabbá. A különböző szakterületek terminológiáját meghatározott munkabizottságokban kezdték kollektíven rendezni. Ennek révén 1909—1919 között 9 terminológiai szótár jelent meg, közel 10 000 terminussal. Észtországban a terminológiai munka különösen azután lendült fel, hogy megalakult a független Észt Köztársaság, és a Tartui Egyetemen megkezdődött a különböző tudományágak észt nyelvű oktatása. A század harmadik és negyedik évtizedében számos tudományág (botanika, zoológia, geológia, orvostudomány, jog stb.) rendszerezett terminológiájának alapjait fektették le. Az intenzív munka eredményeként 1920—1940 között több mint 40 terminológiai szótár készült és jelent meg, amelyek közel 200 000 észt terminust tartalmaztak. A mai terminológia kialakításában különösen nagy érdemeket szerzett J. V. Veski akadémikus (J. V. Veski), aki aktívan részt vett számos akkori terminológiai bizottság munkájában, és hozzáértően, sokoldalúan támaszkodott a népnyelv belső erőforrásaira. A terminológiai munka és a terminusok rendezése a második világháború után is folytatódott. A fordítási szótárakon kívül 1945—1990 között csaknem 130 különféle terminológiai szótár jelent meg önálló nyomtatott kiadványként (a terminusok összes száma — 350 000). Emellett a rendezett terminológiát folyóiratokban és tájékoztató-módszertani kiadványokban, valamint szakkönyvek mellékleteként is közzétették. A terminológiai munka eredményei számos alapműben, enciklopédiában és egyéb kiadványban is megmutatkoznak. Az utóbbi évtizedekben a terminológia rendezésének gyors módszerét is alkalmazzák: köztársasági terminológiai szabványokat dolgoznak ki (jelenleg mintegy 70 van belőlük). A következetes és intenzív terminológiai munka segítette az észt nyelvet abban, hogy a független Észt Köztársaság éveiben (1918—1940) sikeresen teljesítse az államnyelvi feladatokat. Lényegében az észt nyelv 1940 után, a szovjet uralom éveiben is tágabb vagy szűkebb körben betöltötte az államnyelv funkcióját. Az utóbbi évtizedek egyoldalú gazdasági és nemzetiségi politikája kedvezőtlenül hatott az észt nyelvre, és beszűkítette természetes funkcióit. Ezért 1989 januárjában szükségessé vált egy külön nyelvtörvény elfogadása. E törvény az észt nyelv jogainak védelmét szolgálja. Mindazonáltal világos, hogy a nemzeti nyelv korlátozatlan státusza és államnyelvi működése csak a nemzeti köztársaság teljes szuverenitása esetén lehetséges. A szaknyelvi szókincs fejlesztése és a terminológia rendezése a teljes önállóság felé vezető jelenlegi átmeneti időszakban is nagyon fontos. Ez különösen azokra az ágazatokra érvényes, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a termelés és a gazdaság alapvető átalakításához. 1990. június A FOLYAMATOS TERMINOLÓGIAI MUNKA MINT AZ IRODALMI NYELV FEJLŐDÉSÉNEK ELŐFELTÉTELE ÉS ALAPJA Összefoglaló Ahhoz, hogy a nemzeti nyelv a társadalmi élet minden területén megfelelően működjön, és államnyelvi szerepet töltsön be, fejlett, sokoldalú szókinccsel kell rendelkeznie. A cikk azt mutatja be, hogyan zajlott az észt terminológiai szókincs fejlődése. 71 Az észt szaknyelvi szókincs első csírái az emberi tevékenység egyes területein a távoli múltba nyúlnak vissza. A múlt században már tudatosan foglalkoztak az észt szakszókincs fejlesztésével, elsősorban néhány nemzeti mozgalmi személyiségnek (Kreutzwald, Jakobson, Kunder, Hermann, Hellat és mások) köszönhetően. Századunk elejére az észt terminusok megalkotása egyéni jellegű volt. Ez a tevékenység századunk első évtizedében vált tervszerűbbé és célirányosabbá. A különböző szakterületek terminológiai szókincsét megfelelő munkabizottságokban kezdték rendezni. Ennek eredményeként 1909 és 1919 között 9 terminológiai szótár jelent meg, összesen mintegy 10 000 terminussal. Az észt terminológia rendezése különösen széles körűvé vált a szuverén Észt Köztársaság megalakulása után, a Tartui Egyetemen pedig észt nyelven kezdték oktatni a tantárgyakat. Az 1920-as és 1930-as években számos tudományág (botanika, zoológia, geológia, orvostudomány, jogtudomány stb.) rendszerezett terminológiájának alapjait fektették le. Az 1920 és 1940 közötti intenzív munka eredményeként több mint 40 terminológiai szótárat állítottak össze és adtak ki, amelyek mintegy 200 000 észt terminust tartalmaztak. A modern terminológia kialakításában különösen nagy érdemeket szerzett J. V. Veski akadémikus, aki aktívan részt vett a legtöbb terminológiai bizottság munkájában, és ügyesen, sokoldalúan hasznosította a népnyelv belső erőforrásait. A terminológiai tevékenység és a terminológia rendezése a második világháború után is folytatódott. 1945 és 1990 között mintegy 130 különféle terminológiai szótár jelent meg önálló kiadványként (350 000 terminussal), a fordításokat nem számítva. Emellett a rendezett terminológiát folyóiratokban és tájékoztató-módszertani kiadványokban, valamint szakkiadványok mellékleteként is közölték. A terminológia-rendezés eredményeiről számos alapvető műben, enciklopédiákban és másutt is beszámoltak. Az elmúlt évtizedekben a terminológia rendezésének egyik gyors módszere a köztársasági terminológiai szabványok kidolgozása volt (jelenleg mintegy 70 van belőlük). A terminológiai szókincs fejlesztésére irányuló tevékenység következetességének és intenzitásának köszönhetően az észt nyelv sikeresen látta el az államnyelv feladatait az Észt Köztársaság függetlenségének éveiben (1918–1940). Az észt nyelv bizonyos mértékben az 1940 utáni, szovjet uralom alatti években is betöltötte az államnyelvi funkciókat. Az utóbbi évtizedek egyoldalú gazdasági és nemzetiségi politikája azonban hátrányosan érintette az észt nyelv működését, és szűkítette használati körét. Emiatt 1989 januárjában külön nyelvtörvényt kellett elfogadni. Lényegét tekintve ez a törvény az észt nyelv jogainak védelmét szolgáló jogszabály volt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzeti nyelv teljes jogú státusza és államnyelvként való rendes működése csak az ország teljes szuverenitása mellett lehetséges. Mindazonáltal a szaknyelv és a terminológiai szókincs rendezésére irányuló intenzív munka jelenleg is szükséges. Ez különösen fontos azokon a területeken, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a termelés és a gazdaság alapvető átalakításához. 1990. június