Unbekannte baltische Bezeichnungen aus dem Goldaper Kreis im Thorner Nachlass von Martin Gerss

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXII (1993) BALTŲ ONOMASTIKOS TYRINĖJIMAI KRYSTYNA SZCZEŚNIAK ISMERETLEN BALTI ELNEVEZÉSEK A GOLDAPI JÁRÁSBÓL MARTIN GERSS TORUŃI HAGYATÉKÁBAN* Martin Gerss 130 számozott kéziratos oldalból álló toruńi hagyatéka a német hivatalos neveken kívül helyek és fiziográfiai objektumok megnevezéseit, genitivusaikkal együtt, tartalmazza Mazúria, Warmia és Felső-Szilézia opolei vidékének területéről, a 19. század közepéről. Ezeket Martin Gerss mazúr kérésére gyűjtötték e területeken a helyi lakosság körében evangélikus lelkészek, akiknek többsége a levelekben feltüntetett, utó- és keresztnevet tartalmazó aláírása alapján ismert (életrajzából csupán a születés és a halál dátuma, illetve helye nem vitatható). E dokumentum feltárásának szükségességére már 1948-ban emlékeztetett Ludwik Zabrocki professzor, mindeddig eredménytelenül. A hagyaték értéke vitathatatlan. Nem hagyható figyelmen kívül a 19. század közepéről származó, ilyen nagy számú, az említett területen használt megfelelőikkel és genitivusaikkal együtt feljegyzett elnevezés gyűjteménye. Ezek az elnevezések hiteles módon, ellentmondásmentesen tükrözik a névadás bonyolult történetét Warmiában, Mazúriában és Felső-Szilézia opolei vidékén. A mai előadásban a névadási anyagnak arra a részére szorítkozom, amely a Mazúriában fekvő Goldapi járásból származik. A járás múltja rendkívül érdekes, betelepülésének története szintén összetett; mindez mindmáig tükröződik a helynevekben, bár nyomait valamelyest elhomályosította az idő, valamint a különböző nemzetiségekhez és vallási csoportokhoz tartozó nemzedékek tudatos tevékenysége. A 19. században litvánok, németek és lengyelek éltek együtt ezen a területen; utóbbiak főként mazúrok voltak, akiknek ősei a szomszédos Mazowszéból érkeztek. A templomokban a katolikusok és az evangélikusok számára három nyelven tartottak prédikációkat: vasárnap és ünnepnap németül, kéthetente lengyelül, évente pedig öt alkalommal litvánul, mégpedig a Dubeninki gyülekezetben, míg a Zytkiejmy területén a 18. század végéig szinte kizárólag litvánul. * A közlemény itt közölt változata a VI. Nemzetközi Baltisztikai Kongresszuson elhangzott előadás. 166 tartottak prédikációkat. A múltban az óporoszoknak és a jatvingoknak is részük volt a kolonizációban. Bizonyítékként szolgálhat néhány, jelenleg is használatban lévő helynév a járásban: Kalniszki, Garbaś, Wilkasy, Szyliny, Rominta, Mieduniszki, Goldap, Lenkupie, Grabowo vagy Jabłońskie, Szczki és Tatary. A toruńi hagyaték 168 településnevet tartalmaz a Goldapi járásból, a Goldap és a Zabin községek kivételével. Valamennyi elnevezés 1861 és 1865 közötti évekből származik, és nyolc külön jegyzéket alkot; az egyik kizárólag a nevek genitivusait tartalmazza. A település jellegét meghatározó német hivatalos elnevezések (Abbau, Köln. Dorf, Etablissement, Foersterei és ezekhez hasonlók) mellett minden esetben feltüntették a terepen használt elnevezést és annak genitivusát. Ha egynél több hivatalos vagy területi név fordul elő, az a jegyzékben is megjelenik; hasonlóképpen jártak el akkor is, ha a területen többféle genitivust jegyeztek fel. Néhány település két, sőt három jegyzékben is szerepel. Hivatalos elnevezéseik nem különböznek egymástól, a terepen feljegyzett változatok azonban a mazúr nyelvjárási sajátosságok eltérő mértékű érvényesülésében különböznek, ami újabb bizonyítéka a toruńi hagyaték hitelességének. Az említett mazúr nyelvjárási sajátosságoknak e járás elnevezéseiben való tükröződéséről a májusi białystoki konferencián beszéltem; a német helyesírásnak a területi elnevezések írásmódjára gyakorolt hatásáról pedig az azt közvetlenül megelőző, varsói Colloquium Prutenicum kongresszuson. Ma azokra a balti eredetű elnevezésekre szeretném irányítani a figyelmet, amelyeket a toruńi hagyatékban lejegyzett formájukban sem korábban, sem később nem rögzítettek egyetlen hozzáférhető forrásban sem. Előadásom a hivatalos elnevezésekre és a területnevekre egyaránt kiterjed. A. A Goldapi járásnak a toruńi hagyatékban említett 168 településneve között 6 olyan település található, amely ma Lengyelországon kívül fekszik. Ezek: Czelsnershute zu Rogainen-Kielery, Kielerow, Kelerow, Krageningen (Kraginnen), Kraginy, Kragin, Kruginnen, Ribbenischken, Rybeniski, Rybenisk, do Rybenischk, Sausleszuwen-Sausleziewo, Sausleziewa, do Sauslesziewa, Warlin (Poggenkrug), — do Warlini, na Warline, do Warlina, Wyszuponen-Wyzupony, do Wiszuponen. A figyelmet a településnevekben az elsődleges -ininkas képzőnek a Krageninki (Krageninken) névben a másodlagos -inas képzővel való helyettesítése kelti fel, mint a Kraginy esetében; ez a hivatalos német helynévben is megfigyelhető. Véleményem szerint ez a hivatalos névhasználatban történt, miközben a köznyelvben csak az -inas képzős formát jegyezték fel. A többi csoportban a litván eredetű elnevezés német tükörfordítása tűnik fel: Warlin-Poggenkrug. A litván varlynė ’olyan hely, ahol sok béka fordul elő’ köznévnek a tréfás Poggenkrug név felel meg. Vidéken egy lengyelesített litván formát jegyeztek fel, ingadozó nyelvtani nemmel: do Warlina (hímnem). Ez a jelenség jellemző az említett területre, így itt 167 emlékeztet a Goldap név ragozásának ingadozására. Míg alanyesetben a Goldap vagy a Goldap egyaránt előfordul, birtokos esetben csak a Goldap lehetséges! E csoport másik neve, Rybeniski, Rybenisk (egy másik levélben a lágy (s)-t (sch)-val adták vissza, innen a Ribenischk írásmód). A mazur nyelvi sajátosságokat a Sausleziewo megnevezésben is rögzítették; a toruńi hagyatékban feltüntetett hivatalos formája Sausleszuwen, Gustav Leyding javaslatában pedig a második tag fonetikus helyettesítésével és az első elhagyásával Leszczowo alakra változott (az általános lengyel -owo képzővel az elsődleges és az adott területre jellemző -ewo képző helyett). A megnevezett névcsoportban a gyakrabban előforduló típustól eltérően a litván ùpė elem is szerepel: Jodupeny, Wyżupeny; ezzel szemben: Bahupiany, Jodupiany. B. Két, a Lande-ban feljegyzett balti helynév eltér az eddig előfordultaktól, és egyértelműen litván eredetű. Ezek a Pablindzie, do Pablindziow, Blindiszki (mindkettő a litván blindė ‘salix caprea’ szóval kapcsolható össze, különböző képzőkkel). Érdemes rámutatni a megnevezések balti jellegének megőrzésére irányuló törekvés egy további következményére: ezek nem mutatnak a mazur nyelv felé való elmozdulást. Más a helyzet a helyiek körében Presławka, Presławki alakban rögzített megnevezéssel. Itt jól megőrződött a pres + lauks óporosz elem, amelyet a lengyel nyelv sajátosságai miatt ławk alakban vettek át. A vidéki helynévírásban általánosan megfigyelhető, mazur nyelvbe való átvétel ebben a konkrét esetben lehetővé teszi az óporosz (s) megőrzését a litván (š) helyett. C. Az összes többi, az általam eddig ismert forrásokban nem szereplő megnevezés megőrzi jól felismerhető balti jellegét, annak valamennyi legfontosabb nyelvjárási sajátosságával együtt. Ezek a következők: 1) Mazur jelenség, gyakran palatalizációval összekapcsolódva. Olyan írásmódokban jelenik meg, mint Absiermyńki, Absiermyńkow, Absiermyńik; Dobawiski, Dobawisk, Dubawiński, do Dobagiśk, do Dubagiśk (véleményem szerint a (g)-t (j)-ként kell olvasni). Ezeket egy német íráshoz szokott lelkész keze jegyezte le. Erről a jelenségről részletesebben a Colloquium Prutenicumot közvetlenül megelőző kongresszuson beszéltem. A jelenséget úgy értelmeztem, mint a (v) palatalizációjának rögzítését elülső magánhangzók előtt, valamint a (vi, v’e) többfonémás csoport (j)-vé alakulásának kifejezését olyan személy lejegyzésében, akinek számára a (j) (g)-vel való írása teljesen természetes volt. (Ez az írásmód éppen a német írásból ered.) Mazur nyelvi alakban jegyezték fel a következő neveket is: Wielkie i Małe Kalnuśki, do Kalnuśk, Kulsy; Markawiski, do Markogiśk; Mazutki; Miciule; Zitkiemy, do Zitkiem, Zitkiemy Małe és Płockieny. 2) Az (a) közeledése az (o)-hoz, ami szembetűnő az ilyen írásmódokban: do Uśkolniow (Nom. Uszkalnie do Markogiśk (Nom. Markawiśki). 3) Palatalisierung von Typ: miotła=nietła, im Namen: Nieskrupie, do 168 Nieśkrupih (!), valamint a hivatali megnevezésben: Meszkrupien (ma Meszno). 4) Egy korábbi (o) folytatásaként megjelenő -o, amelyet általában a vizsgált nevek birtokos esetei rögzítenek: do Pablindziow, Tuniow, Pablow, do Kepurdegow. 5) A (k, g) lágy ejtése elülső magánhangzók előtt, amint azt a következő írásmódok bizonyítják: Zitkiemy, Plockieny, Skajzgierki, do Skajzgierk. D. Die Namen von zwei Siedlungen aus dem Goldaper Kreis haben zweifache Amtsbezeichnung. Man schreibt sie als Rominté (Binnenwalde) und Kalweitschen Gross (Miesiszken), wobei für die erste Siedlung drei auf dem Lande notierte Namen angegeben wurden: Rominté, Rominta, Binnewald // Bunnenwalt (Bunnenwaltu) und Tertak (Tertaku), mit dem masurischen Übergang von ar>er. Zum Falle der anderen Siedlung wurde auf dem Lande Kalweycie Duze, Kalweycie Male, Kalweycioa, Kalweyciow Małych notiert. Die zweite Amtsversion war als vermeintlich belegt, weil sie auf dem Lande nicht mehr bekannt war. A toruńi hagyaték megnevezései a jelenleg érvényes formák fényében. Az elemzett megnevezések többsége, különösen a vidéken feljegyzettek, egyértelmű balti jellegű. Ennek nyilvánvaló bizonyítékai: Absiernyńki, Absiernyńk, szemben a mai formákkal: Obszarniki; Uszkalnie, do Uśkolniow a mai tükörfordítású Podwyżna mellett. Érdekes tényként említhető, hogy az 1938 óta érvényes német hivatalos elnevezés Bergerode volt. A fent említett nevekhez hasonlóan mai Bledziszki, Pobłedzie, Pełkowo, Dobowo, Markowo, Będzieszewo és Meszno nevű települések is balti gyökerekből erednek; a toruńi hagyatékban még feljegyzett alakok: Blindiszki, Pablindzie, Pełkawiszki, Dubawiśki, Markawiśki, Padyniszki és Nieśkrupie. Itt figyelembe kell venni, hogy ezt a balti eredetet már eltakarta vagy elhomályosította a német hivatalos név, amely olykor önállóan jelent meg, olykor pedig egy másik forma párjaként. Erre utal már a toruńi hagyatékban szereplő Abschrinen is a köznyelvi helynevek mellett: Absiernyńki; Dobawen — míg Dobawski; Markowen — míg Markowischken. Mindezekben az esetekben a német hivatalos elnevezés erősen befolyásolta a jelenleg érvényes nevek rögzülését. Érdekes módon a Gerssnél fél évszázaddal később élt mazúr Gustaw Leyding-Mielecki sem a balti formákat jegyezte fel szóanyagában, hanem csupán az Obszarniki, Pełkowo, Dobowo neveket; a német elnevezésekben pedig már nyoma sincs a balti eredetnek. A toruńi hagyatékban azonban olyan hivatalos elnevezések is előfordulnak, mint: Kalckaunen, Macznorkehmen, Matzukehmen, Pauczkehmen, Staczausen, Thewelkehmen — ugyanebben a forrásban feljegyzett nevek mellett: Kalkowo szemben a mai Kolkowo, Mocnarki, do Mocnark alakokkal; ma Maciejowięta, Mażutki, ma Mażucie, Plockieny, Staciowka vagy Bordzie, ma Barcie — ezek jobban lehetővé teszik a nevek etimológiájának és eredeti alakjának feltárását, amelyek mind a 19. századi névadásban, mind a jelenleg érvényes helynévanyagban feledésbe merültek. Van egy település is, amelynek a toruńi hagyatékban két hivatalos elnevezése szerepel- 169 mégpedig Klein Jeralischken, Herzogstal; a köznyelvben viszont a Hercogstal, do Hercogstalu alakot használják. Talán a német betelepülés újabb hullámával függ össze, amelynek során ebben az időszakban Salzburgból érkeztek németek a területre. Következtetések 1. Martin Gerss toruńi hagyatéka hiteles helynévtani adatokat tartalmaz a Warmia, Mazúria és Felső-Szilézia oppelni területe vidékéről; ezek a megnevezett tájak névadási helyzetét tükrözik a hivatalos elnevezések (és azok, ha léteznek, párhuzamos alakjai), valamint a köznyelvi nevek (és ha vannak, azok párhuzamos alakjai) és genitivuszaik megadásával. 2. A helynévtani anyag ilyen bemutatása az akkori, 19. századi állapotok alapján lehetővé teszi a nyelvi helyzet, közvetve pedig a nemzetiségi viszonyok megállapítását is. A Goldapi járásban három nép élt: litvánok, lengyelek és németek; a litvánok száma és jelentősége csökkent, a lengyeleké, vagyis a mazúroké pedig ennek megfelelően növekedett. Ezt világosan tükrözik a vidéken feljegyzett nevek, amelyek számos mazóviai nyelvjárási sajátosságot tartalmaznak, többek között a rá oly jellemző mazúrságot és az előrehaladott palatalizációt. Ebben az időszakban megkezdődik a német betelepülés újabb hulláma, amit egy új helynév átvétele tanúsít: egy német név lengyelesített alakjáé, amely nem hasonlít a vele párhuzamosan létező balti írásbeliségi formára. 3. A hagyatékban található helynévtani anyag eddig még fel nem jegyzett megnevezéseket tartalmaz. Mivel számos nyelvjárási sajátosságot tükröz, és a nevek genitivuszait is tartalmazza, véleményem szerint fontos láncszemet alkot, amely összeköti a Wojciech Kętrzyński által helyi dokumentumokból kivonatolt adatokat (mint ismeretes, az eredeti példányok a königsbergi levéltár kiürítésekor elvesztek) a vidéken Gustav Leyding-Mielecki által gyűjtött anyagokkal. Ezek a helynévkutatók, történeti nyelvészek és e táj múltjának kutatói számára egyaránt értékesek. 4. A vizsgált balti nevek többsége az összetett, különböző sorrendben végbement litván–német–lengyel átalakulás során elveszítette eredetét. Erre emlékeztetnek az olyan ma is létező nevek, mint Podwyżna, Kolki, Kolkowo, Markowo, Dobowo, Maciejowięta és Stachowięta, Meszno és Czarne. 5. Az említett változás a következőképpen ment végbe: a) önállóan – a túlnyomórészt litván népességű területen Mazóviából kiinduló betelepülés bontakozik ki. A betegségek, járványok és háborúk által megtizedelt falusi lakosságot gyakran Mazóviából vagy a szomszédos mazúr járásokból érkező népesség egészíti ki. 170 b) tudatosan, tevékenységek révén: 1) német hatóságok által, például Dobauen, míg vidéken csak Dobawiski, Dubawiski alakot jegyeztek fel. 2) a helynevek megállapítására létrehozott bizottság által, amely Lengyelországban az 1945-ös háború után működött. Döntésével szentesítette a Podużyzna nevet, amelyet Gustav Leyding-Mielecki az Absiernyńki, Uszkalnie helyett javasolt, noha az Užbały nevet meghagyták. Így jöttek létre a Kiejsty und Markowo, Dobowo nevek, amelyek a német hivatalos elnevezésekhez, Markowen, Dobawen, igazodnak. Hozzá kell tenni, hogy ezt a tendenciát nem mindig követték következetesen. Goldap járásban sok nevet -iszki végződéssel hagytak meg, ezért a Markowo, Dobowo und Pełkowo elnevezésekre nem volt szükség. 6. A toruńi hagyaték és annak anyaga tehát mindenekelőtt arra int, hogy ne vonjunk elhamarkodott következtetéseket a nevek elsődleges keletkezésének kérdésében a nyelvileg vegyesen lakott területeken, és megerősíti eddigi óvatosságomat Taszycki elnevezés-osztályozásának használatában a megnevezett járási terület névkutatásában. A GOLDAPI TÉRSÉG ISMERETLEN BALTI HELYNEVEI THORNER HAGYATÉKÁBAN Összefoglalás Thorner hagyatékában (a 19. század közepe) 168 lakott hely neve szerepel a Goldap térségből. Jelentős részük egyértelmű baltizmus, például Poblindzie, Kalniszki, Wilkasy, Garbas. Egyes oikonimák balti eredete a német és lengyel nyelv hatására bekövetkezett későbbi változások miatt nehezen követhető. Az előforduló fordítások (például Warlin – németül Poggenkrug) az egykori kétnyelvűség, illetve többnyelvűség helyzetére utalnak ezeken a vidékeken. 171