Skonio semantikos hidronimai Latvijoje

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXII (1993) BALTŲ ONOMASTIKOS TYRINĖJIMAI LAIMUTĖ BALUODĖ AZ ÍZJELENTÉSŰ VÍZNEVEK LETTORSZÁGBAN A vízminőség (íz, szín, hőmérséklet stb.) jelentéskörébe tartozó víznevek nemcsak a balti nyelvekre jellemzők*, hanem általában az indoeurópai névadásra is. Az íz jelentésköre az egyik leggyakoribb a víznevekben, mivel a víz egyik legfontosabb tulajdonságára utal (Vanagas 1981, 117). Litvániában összesen mintegy 55, a víz ízére utaló víznevet ismerünk. Lettországban körülbelül 30 ilyen víznevet jegyeztek fel. Lettországban a sós ízre utaló víznevek a legelterjedtebbek: 16-ot jegyeztek fel. Ezek melléknévi eredetű potamonimák Sāl-upe + patak. Perk 1970, Sāl2-upte + patak, forrás. Kalu (az adatközlő elbeszélése szerint: eltört egy zsák, és kiszóródott a só) 1958: lett sāļš „sós” ME III 803. Ez a tő folyónevekben is megfigyelhető: Sālija2 patak, Kul E II 162, =? Maz-sālija2 patak, Spēn U IV 162 k (1963), továbbá a folyónévből később képzett névben: Sāl2-sudmal2-dīķis tó, Snēp 1963, Sālē2-puōrs2 tó, Aizp U IV 16: lett sālijs, tájnyelvi alakja sāļejs „sós; sótartalmú” ME III 802. A sós íz jelentéséhez szorosan kapcsolódnak az olyan főnévi eredetű lett víznevek is, mint a Sāls-avots forrás, J-laic 1963, valamint a +forrás Viesn (korábban a Gaiziņkalns melletti mélyedésben) p, Sāls2-ezers tó, L-str Konv. XII 24029 k (1972), Sāls2-likums folyókanyar, Zebr 1958, Sāls2-valks mocsaras ér, GrīķE II 93: lett sāls „só” ME III 802–803. Talán ide tartozik a Sāls-ace // Salace patak, Skaņk 1966 is, bár ebben az esetben valószínűleg csupán népetimológiáról van szó, amely a potamonimát a sóval hozza kapcsolatba. J. Endzelynas és K. Būga finnugor eredetűnek tartják ezt a víznevet — vö. észt Salatsi település <*Salatsa (Būga RR III 648, Endzelynas helynévszótárának kézirata). Itt még megemlítendők azok a lett víznevek is, amelyek a lett sāļijums főnévből származnak: „1. egyszeri sózás; 2. sólé” ME III 802, illetve a sālums, sālims szavakból: „sólé” (sós páclé) ME ugyanott — Sāļijuma dīķis tó, Strut U V 509, = Sālima dīķis E II 142 k (1959), Sāļijuma dīķis tó, V-au U V 463, Sāļijuma upīte patak, Annen 1958, = Sālima upīte U V 455 k, Sāļijuma2 upīte patak, Skrīy E I 115. Lásd erről FBR XII 128. Ez a tő más lett helynevek képzésében is meglehetősen elterjedt, p– *A melléknévi eredetű lett víznevekről lásd Endzelin 1934, 124–126; Balo-de 1983, 25–34; a balti nyelvek színjelentésű vízneveiről lásd Baluodė L. Iš latvių–lietuvių–prūsų hidroniminių paralelių // Colloquium Pruthenicum. Warszawa, 1992. P. 157–172. 7 Például: Sālā² lama gn. Dob (a Berže folyó mellett) 1959, Sālīj²-līls ti. Sņep 1963, Sālijas² tanya Dign 1961, tanya Sņep E II 104, Sālīj-kalns kln. ugyanott 1963, „Sālejas“ pv. Dign U V 324, Sālej² ház Dund E II 146, Sāles² kalns kln. Gav U IV 77, Sāls-akmeņus kő Viesn p, 8 hegy neve Sāls-kalns, Sāls²-kāpa dűne Anc (a hagyomány szerint itt süllyedt el egy sórakományt szállító hajó) 1964, Sāls²-lama pv. Eng 1959, Sāls²-puor² rst. Aizp 1958, Sālījām-birzs +nyírliget Adul 1972, Sālījām-kalns kln. Graš 1970, Sālījums² tanya Rop E I 56, Sāļumi ház Sark 1973, Sālīmi² falu Krās E II 168. Talán itt érdemes megemlíteni olyan lett tanyaneveket is, mint Sālavas Gram 1955, Sālavi Durb 1964, Priekl E II 42. A lett nyelvjárásokban meglehetősen széles körben ismert a sós íz jelentéskörébe tartozó másik melléknév, a sūrs¹ is: salzigⁿ ME III 1134; ezt a sūrs melléknevet azonban a nyelvjárások a „2. keserű; savanyú” jelentésben is használják (ME, ugyanott) — Sūra folyó Lubn p és Rug folyó (syura² alakban ejtik, Nagļu falu közelében) 1974, Sūrupīle folyó Kurmā 1963. Ez a tő más képzésű lett helynevekben is előfordul: Sūrais zars almafa Poc 1958, Sūrcelė kl., Sūr-kallīns kln. és Sūr-plava pv. Kurmā 1963, ugyanott Sūr-kruogs kocsma U IV 131, továbbá kocsma Kul U IV 127, Sūras pv. Grik E II 93, pv. Plan E II 97, Sūra purvs rst. J-laic („sūrs plaut, cieta zāle” – sós füvet kaszálni, kemény fű) 1963, Sūr²-terce mélyedés Priekl 1979, Sūrāju birzs nyírliget Smil 1961. Azokon a területeken azonban, ahol finnugor nyelvi hatás feltételezhető, ezt a tövet olykor a lív sūŗ „nagy” (Kett. 388), illetve az észt sūŗ „ugyanaz” (Wied. 1096) szóval kell összefüggésbe hozni — például Sūrkangar-kalns kln. Dund E II 147. Közvetlenül lív eredetűnek tekinthetők az olyan Dundaga környéki helynevek, mint „Ƶuhrļuwannga” rst. U IV 255, „Ƶuhr-muzza” erdő U IV 258, „Ƶuhr-muzza-tarra” l. U IV 259; a szomszédos Ance községben feljegyezték egy egykori tanya finnugor nevét, Sūrlag 1964, valamint egy mező nevét, Sūrlagda // Dīž-klajums 1964, amelynek párhuzamos elnevezése a finnugor név tükörfordítása. Litvániában körülbelül ugyanannyi ilyen szemantikájú víznév került feljegyzésre, mint Lettországban: 15 folyónév és 1 tónév, amelyeket a litván sūrus ’sós’ melléknévből alkottak LKŽ XIV 220: Sūrė folyó, Sūris folyó, Sūrusis folyó, Sūrava folyó, Sūrėlė folyó, Sūrūnis tó stb. EŽ 320. Néhány településnév is akad: litván Sūriškiai falu, Sūr-upis falu Ladms. 295. A sós íz szemantikájához olyan víznevek is kapcsolódnak, mint Drūskinīs, Drūskinė folyó, Drūskinė folyó, Druskōnis, Druskis tó, Drūskupis folyó stb.: litván druskà ’só’ LKŽ II 767 (EŽ 92–93). Az óporosz nyelvben szintén található egy potamonima, a S u r e 1385, valamint néhány helynév — S u r i k e n falu, S u r i t i, S u r i k, S u r k e település (Apr. 177) —, amelyek szintén az említett, sós íz jelentéskörébe tartozó litván és lett melléknevekkel hozhatók összefüggésbe (Apr. 177; Daubaras 1990, 105), noha a megfelelő közszó nem maradt fenn az óporosz nyelvben (vö. azonban az óporosz suris ’sajt’ főnévvel, Mažiulis 1981, 314). Lettországban számos víznevet alkottak az édes íz jelentéskörébe tartozó lexémákból: a lett salds ’süß’ ME III 669, saldens ’ugyanaz’, valamint a saldans, saldins, saldains melléknévi formákból ME III 668 — Sald-dzījums mély víz az Engurei-tóban Mērs U IV 207, Sald-upe folyó Zau 1969, Saldanijs forrás² (nyelvjárási alak) Dag 1962, Saldanais² öböl Akn (a Radzupe öble) U V 8 277 falu Soldenais pūranė (nyelvjárási alak) tó Dign U V 326. Ez a tő feltehetően olyan lett víznevekben is felismerhető, mint Saldus2 tó Broc E II 90, Saldus2 upe folyó Sald 1953, amelyek a Saldus2* ME III 670 településnévvel hozhatók kapcsolatba. Ezenkívül több lett helynév is ebből a melléknévből származik: Saldais2 tanya Ruc E II 45, Saldais purvs mocsár Beļ 1956, Saldā pļava rét Ezern 1979, Saldže falu Dag 1972, Saldacnie falu Kārsav E II 178 stb. Ez a tő a litván víznevekben is gyakori — Saldus folyó, Saldeikis folyó, Saldi-upis folyó, Salduškis tó (EŽ 288); továbbá előfordul településnevekben és mikrotoponimákban is — Salda domb, Sal-d-krūvė zug, Saldė rét, Saldenis mocsár, Saldynė rét stb. (EŽ 288), Saldėnė falu, Saldiūtiškis falu (Ladms. 270). Hozzá kell tenni, hogy a litván gėlas vanduo = lett saldūdens2 ’édes (nem sós) víz’ ME III 670. Szemantikailag tehát a sald- tövű lett víznevek a litván víznevekkel is összevethetők: sald- valamint Gėlys tó, Gėlà folyó, Gėlainis tó, Gėliškė folyó, Gėluotas tó, Gėlūžis tó, Gėl-upis folyó, Gel-upis folyó; a litván gėlas, gėlas jelentése ’só- és savmentes, friss, édes’ LKŽ III 209 (EŽ III; másként Savukynas 1966, 188). Következésképpen a lett sald- tövű víznevek részben a sal- és sūr- tövű víznevek ellentéteinek tekinthetők. Az óporosz nyelvből nem maradtak fenn sald- vagy gėl- tövű víznevek, és ilyen szemantikájú közszavakat sem jegyeztek fel. A lett és a litván nyelv ízjelentésű melléknevei között sajátos viszony figyelhető meg: litván rūgštùs = lett skābs, litván kartùs = lett rūgts. A lett savanyú melléknévből „sauer (savanyú)” ME III 878 mindössze egyetlen lettországi víznevet alkottak: Skābais dīķis tó Sēļ 1952. Itt azonban említést érdemelnek a főnévi eredetű víznevek is: Savanyú2-upe folyó Aizp E II 163: sav „die Säure (sav)” ME III 878, Savanyúság hordója forrás M-sal 1965 = A vászon savanyúságos hordócskája forrás M-sal 1952: savanyúság „die Säure” ME III 878. Ez a tő más lett helynevekben is gyakori, például: Savanyú2 rét Cīr 1958, Savanyú hegy domb Beļ 1960, Savanyú2 bidē Nīzemju U IV 65, Savanyú tanya Pals E I 81, Savanyúk2 tanya Bēn E II 131 és mások. Litvániában mindössze egy ilyen szemantikájú tónév került feljegyzésre, Rūkštýs: a litván rūgštùs ’savanyú’ (LKŽ XI 903; EŽ 284), továbbá néhány mikrotoponima — Rūkštýs rét, Rūkšt-pjaunis rét (EŽ 284) — és településnév: Rūgšteliškis falu (Ladms. 267). * E. Blese a sald- tövű lett helyneveket a norvég nyelvjárási sylt ’árvíz idején elöntött alacsony tengerpart, kis sós mocsár’ szóval hozza összefüggésbe, és azt a feltevést fogalmazza meg, hogy a lett saldus egykor ’alacsony, mocsaras helyet, csupasz, szürke területet’ jelenthetett (Blese 1933, 111—113). A. Vanagas azonban helyesen mutat rá, hogy ez a rekonstrukció a sal- tőre illene, de talán semmi köze sincs a sald- tövű helynevekhez. Nehéz megmondani, mely sald- tövű litván és lett helynevek őrizhették meg e tő (pontosabban a sal- tő) régi jelentését, és melyek a valamivel későbbi, balti képzések, amelyek a litván saldùs, illetve a lett salds szóval függnek össze (EŽ 288—289). Úgy tűnik, a litván és a lett helynevek többsége közvetlenül a litván saldùs, illetve a lett salds szóból vezethető le (Endzelīns 1933, 157—158; EŽ 289). 9 Ehhez a szemantikához a litván hidronimák közé olyan víznevek is tartoznak, mint a Spālēs ež.: lit. spalhis „savanyú” (EŽ 310) és a Škob-upis up.<(?) *Skob-upis: lett skābs „savanyú” (EŽ 333) (Vanagas 1981, 117). A porosz nyelvben olyan helynevek vannak adatolva, mint a Ructiten, Roctiten, amelyek talán megőrizték a porosz rukthan „savanyú” melléknév tövét (Apr. 145–146). E tő porosz hidronimái nem maradtak fenn. A lett rūgta „keserű, fanyar (keserű)” melléknév (ME III 568) tövét csupán egyetlen lett tó nevében figyelték meg: Rūgtens Krās E II 168: lett rūgtens „kissé keserű, kesernyés” (ME III 568). Ez a tő ritka Lettország helynévanyagában; mindössze néhány helynévben fordul elő, és valamennyit Latgale területén jegyezték fel: Rūgtais kalna kln. Bel 1965, Rūgtens pv. Krās 1957 stb. E szemantikai mezőnek Lettországban (pontosabban a lett hidronímiában) feltehetően a már említett sūrs melléknév második, „keserű” jelentése felel meg (lásd s. v. sūrs). Litvániában számos ilyen szemantikájú potamonima található: Karč-upis, Karč-upys, Kārt-upis, Kart-upis, Kartenalė stb.: lit. kartùs ’keserű’ LKŽ V 347 (EŽ 147, 148; Vanagas 1981, 117); sok olyan oikonima is van, amelyek többsége hidronimikai eredetű: Karč-upis k., Karč-upys k., Karč-rūdė k. (Ladms. 123), Kart-upėnai k., Kartena mstl. stb. (Ladms. 125). Bár ismeretes a porosz nyelv ízjelentésű kārtai „keserű” mellékneve (Mažiulis 1981, 278), nem maradtak fenn olyan porosz helynevek, amelyek ebből a lexémából keletkezhettek volna. A már elemzett sōls, sūrs, salds, saldēns, skābs, rūgts ízjelölő mellékneveken kívül a lett nyelvben használatos még az ass „csípős, maró”, kuōdīgs „maró”, plekans „íztelen, édesvízi”, sājš „íztelen, ízetlen”, sal̄kans „enyhén sós, kissé édes”, sīvs „csípős, erős; keserű”, skāns „kissé savanyú, fanyar, csípős”, šķebīgs „émelyítő, hányingert keltő”, šķēms „fanyar, erős” is. A lett hidronimákban azonban e melléknevek töveit nem jegyezték fel (talán csak a sīvs melléknév fordul elő bizonytalan képzésű alakban a Sīvēkste Lubn p. potamonimában; vö. egy másik lett folyónévvel: Aiviekste² E I 115). A litván hidronímiában a már említett litván mellékneveken kívül az aižus, aitrūs, gailūs, gaižūs, gorius, laiskūs ízjelölő melléknevekből képzett alakokat is feljegyeztek (Vanagas 1981, 117). A minőségi szemantika egyes alcsoportjainak hidronimáit mennyiségi szempontból összehasonlítva látható, hogy mind a lett, mind a litván nyelvben a színjelentésű hidronimák gyakoribbak az ízjelentésűeknél, a víz átlátszóságát, tisztaságát, hőmérsékletét stb. kifejező víznevek pedig még ritkábbak. RÖVIDÍTÉSEK Lakott helyek neveinek rövidítései Adul — Aduliena (Gulbenes járás) Aiv — Aiviekste (Jekabpilio járás) Aizp — Aizpute (Liepājas járás) Akn — Aknysta (Jekabpilio járás) Anc — Ance (Ventspilio járás) 10 Annen — Anenieki (Duobelēs járás) Bel — Beliava (Gulbenes járás) Bēn — Bēnē (Duobelēs járás) Broc — Bruocenai (Saldaus járás) Cīr — Cyrava (Liepōjos járás) Dag — Dagda (Kraslavas járás) Dign — Dignaja (Jekabpilio járás) Dob — Duobele (Duobelēs járás) Dund — Dundaga (Talsu járás) Durb — Durbē (Liepōja járás) Eng — Engurē (Tukums járás) Ezern — Ezernieki (Dagda járás) Gav — Gavieze (Liepōja járás) Gram — Gramzda (Liepōja járás) Graš — Grašiai (Maduona járás) Griķ — Griķiai (Kuldīga járás) J-laic — Jaunlaicene (Alūksne járás) Kalu — Kalupė (Daugavpils járás) Kārs — Karsava (Karsava járás) Krās — Kraslava (Kraslava járás) Kul — Kuldīga (Kuldīga járás) Kurmā — Kurmale (Kuldīga járás) Lim — Limbaži (Limbaži járás) L-str — Lielstraupe (Cēsis járás) Lubn — Lubāna (Maduona járás) Lubez — Lubezēre (Talsi járás) Mērs — Mersragas (Talsi járás) M-sal — Mazsalaca (Valmiera járás) Pals — Palsmanē (Valkas járás) Pērk — Perkuonē (Liepāja járás) Plan — Planyca (Kuldīga járás) Poc — Puociemas (Limbaži járás) Priekļ — Priekulē (Liepāja járás) Priekļ — Priekuliai (Cēsis járás) Rop — Ruopāžai (Rīga járás) Ruc — Rucava (Liepāja járás) Rug — Rugajai (Balvi járás) Sald — Saldus (Saldus járás) Sark — Sarkanmuiža (Ventspils járás) Sēl — Sēliai (Valmiera járás) 11 Skan — Skankalnė (Valmierai járás) Skriv — Skryveriai (Ogrei járás) Smil — Smiltenė (Valkai járás) Snėp — Snėpelė (Kuldīgai járás) Str — Straupė (Cēsisi járás) Strut — Strutelė (Tukumszi járás) V-au — Vecauce (Dobelei járás) Viesn — Viesiena (Madonai járás) Zau — Zaubė (Cēsisi járás) Zebr — Zebrenė (Dobelei járás) Ziemu — Ziemupė (Liepājai járás) Egyéb rövidítések dr. — talaj est. — észt ež. — tó gn. — legelő įl. — öböl k — javított, pontosított k. — falu kl. — út kln. — hegy l. — mező lat. — lett lyb. — lív liet. — litván žr. — lásd mstl. — mezőváros p — kiegészítő anyag pav. — vezetéknév plg. — vö. pr. — porosz pv. — rét rst. — mocsár s. v. — sub verbo šlt. — forrás tarm. — nyelvjárási alak ti. — híd tv. — víztározó up. — folyó upl. — patak + — az objektumfajta neve előtt (+tež.) azt jelzi, hogy az objektum 1956...1978-ban már nem létezett — a hidronima után feltüntetett évek az expedíció időpontját jelölik ∧², \² — az intonációk egyezése IRODALMI RÖVIDÍTÉSEK1 Apr. — Gerullis G. Die altpreussischen Ortsnamen. Berlin—Leipzig, 1922. Balode 1983 — Balode L. A melléknév szerepe a Lett SZSZK tavainak elnevezésében. // LPSR ZA Vēstis, 1983. 1. sz. 25–34. o. 12 Blese 1933 — Blese E. Néhány gondolat Liepāja és Saldus nevéről. — Filologu biedrības raksti. Riga, 1933. 13. füzet. 108–113. o. Būga RR — Būga K. Válogatott írások. V., 1958–1961. 1–3. köt. Daubaras 1990 — Даубарас Ф. Прусская гидронимия. Disszertáció a filológiai tudományok kandidátusa tudományos fokozatának megszerzéséhez. Vilnius, 1990. Endzelin 1934 — Endzelin J. Lettország víznevei. Zeitschrift für slavische Philologie. Wiesbaden, 1934. II. köt. 12. füzet. 112–150. o. E I—II — Endzelīns J. Lettország helynevei. I. rész: Vidzeme nevei. Riga, 1922; 2. rész: Kurzeme és Latgale nevei. Riga, 1925. Endzelīns 1933 — Jegyzetek Liepāja és Saldus nevéről // Filologu biedrības raksti. Riga, 1933. 13. füzet. 157–158. o. EŽ — Vanagas A. Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. V., 1981. FBR XII — Hauzenberga E. Mit nyújtanak a helynevek a lett nyelv fonetikájának? // Filologu biedrības raksti. Riga, 1932. 12. füzet. 115–148. o. Kett — Kettunen L. Livisches Wörterbuch mit grammatischer Einleitung. Helsinki, 1938. Konv. I—XXII — Lett társalgási szótár. Riga, 1927–1940. 1–22. füzet. Ladms. — Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas. V., 1976. T. 2. LKŽ — Litván nyelv szótára. V., 1968–1988. 1–14. köt. Mažulis 1981 — Mažiulis V. A porosz nyelv emlékei. V., 1981. 2. köt. ME I—IV — Mühlenbach K. Latviešu valodas vārdnīca // Redigējis, papildinājis, turpinājis J. Endzelīns. Rīga, 1923—1932, S. 1.—4. Savukynas 1966 — Savukynas B. A tavak nevei. // Lietuvių kalbotyros klausimai 8. köt.: A litván nyelv szókincsének fejlődése. V., 1966. 183—194. o. Ū IV—V — Plāķis J. Lettország helynevei és lett családnevek. 1. köt.: Kurzeme nevei. // A Lett Egyetem írásai. Filológiai és filozófiai sorozat. Riga, 1936. 4. o.; 2. köt.: Zemgale nevei. // A Lett Egyetem írásai. Filológiai és filozófiai sorozat. Riga, 1937. 5. o. 213–528. o. Vanagas 1981 — Vanagas A. A litván hidronimák szemantikája // Lietuvių kalbotyros klausimai. 21. köt.: A litván névtan kutatásai. V., 1981. 4—154. o. Wied. — Wiedemann F. J. Estnisch-deutsches Wörterbuch. St.Petersburg, 1869 (Tallinn, 1973). 13. AZ ÍZÉRZÉK SZEMANTIKÁJÚ HIDRONIMÁK LETTORSZÁGBAN Összefoglalás A sós ízű hidronimák a legelterjedtebb ilyen típusú hidronimák Lettországban: mintegy 16 név származik a lett sāļš „sós” melléknévből, illetve a lett sāls „só”, sālījums, sāļums „sós lé” főnevekből. Litvániában is hozzávetőleg ugyanennyi ilyen hidronimát tartanak számon. Egy másik lett melléknév, a sūrs „1. sós” jól ismert a lett nyelvjárásokban (vö. Sūra, Sāru pīte folyónevekkel), de jelentése „keserű; savanyú” is. A finnugor hatás területén az ilyen helynevek a liv sūr, észt sär „nagy, hatalmas” szavakból is származhatnak. Ezzel a tővel egy hidronimát, a Sure nevet Poroszországban is feljegyeztek. Lettországban meglehetősen sok édes ízre utaló hidronima található. Ezeket össze lehet vetni az azonos litván Sald- tőből és egy másik, Gėl tőből származó hidronimákkal: litván gėlas [vanduō]=lett saldūdens „édesvíz”. Érdekes megfelelések figyelhetők meg a litván rūgštìs = lett skābs „savanyú”, valamint a litván kartùs = lett rūgts „keserű” szavak között. A lett skābs melléknév mindössze egy hidronimában szerepel — Skābais dīķis —, de több főnévi eredetű hidronima is akad, például Skābji-upē, Skābuma baļļa stb. Litvániában is csupán egy tónevet, a Rukštys nevet tartják számon. A lett rūgts „keserű” tő mindössze egy tónévben fordul elő: Rūgtenis; vö. rūgtenš melléknév „kissé keserű”. A lett hidronímiában ezt a szemantikai mezőt nyilvánvalóan a lett sūrs melléknév második jelentése, a „2. keserű” tölti be — amelyet fentebb már említettünk. A lett ízjelölő melléknevek közül mások (például ass, kuodīgs, plekans, sājš, salkans, siuvs, skāņš, ėkebas, ījērns) nem szerepelnek a lett hidronimák eredetének magyarázatában. Az ízérzék szemantikájú hidronimák talán nagyon régiek, szemantikájuk pedig a leginkább hidronimikusak közé tartozik. Ha azonban ezt a csoportot a vízminőség szemantikájú hidronimák más csoportjaival vetjük össze, meg kell jegyezni, hogy az ízérzék szemantikájú csoport népesebb például a színjelentésű hidronimák csoportjánál. 14