Keletas naujesnių Punsko šnektos linksniavimo ir kirčiavimo ypatybių

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXXIV (1994) A LITVÁN NYELVJÁRÁSOK ÉS KUTATÁSUK Laima GRUMADIENĖ A PUNSZKI NYELVJÁRÁS NÉHÁNY ÚJABB RAGOZÁSI ÉS HANGSÚLYOZÁSI SAJÁTOSSÁGA 1. Tárgy. A punszki nyelvjárás a déli aukštaitis nyelvjárás nyugati része, amelyet a nyelvjárási terület fő részétől nem nyelvi sajátosságok, hanem Litvánia és Lengyelország államhatára választ el (bővebben lásd: Mikalauskaitė, 1933; Sukytė, 1951; Savukynas, 1955; Buch, 1961; Grinaveckienė, 1961; Uzdila, 1963; Valentukevičiūte, 1967; Grinaveckis, 1972; Smoczynski, 1977; Hasiuk, 1978; Aleksaitė I., 1985; Aleksaitė B., 1985; Stoskeliūnaitė, 1990; Garšva, Stoskeliūnaitė, Vaina, 1991). Így tárgyalják ezt a nyelvjárást a litván dialektológia alapvető munkái is — a „Litván nyelv atlasza” (1. köt., 1977; 2. köt., 1982; 3. köt., 1991) és Z. Zinkevi¢ius „Litván dialektológiája” (1966). A Punszk környékének lakói megőrizték litván identitásukat, valamint a nyelvi és kulturális hagyományok folytonosságát (vö. Pokropek, 1975; Gajda, 1987; Gataj, 1987; Garšva, Grumadienė, 1988). A litván nyelv többi nyelvjárásához hasonlóan a punszki nyelvjárást továbbra is élő módon használják a mindennapi életben. Az azonban, hogy az utóbbi időben a nyelvjárás valamennyi képviselője (az óvodáskorú gyermekek kivételével) a Punszk környékén már kétnyelvű (litvánul és lengyelül is tud), és hogy a köznyelv kisebb hatást gyakorol rá, mint a litván nyelv többi nyelvjárására, sajátos jelleget kölcsönöz a nyelvjárásnak. A köznyelv a punszki litvánokra a rádión, a televízión, a sajtón, az iskolákon és az egyházon keresztül hat, de hatása még így is gyengébb, mint Litvániában. A litván rádió, televízió, különösen pedig a sajtó nem állandó kísérője a punszki litvánoknak, mivel gyakran kiszorítják őket lengyel megfelelőik, különösen a fiatalok életében. De még azokban az iskolákban is, ahol litvánul folyik az oktatás, a tankönyvek nagy része lengyel nyelvű. Igaz, az utóbbi időben gyakoribbá váltak a közvetlen kapcsolatok a Litvániában élő litvánokkal, és a helyi fiatalok közül sokan Litvániába mennek tanulni. 2. Módszer, kutatási anyag és adatközlők. A litván nyelvjárások kutatásának egy része a strukturalizmus elveit követve készült, de túlsúlyban van a földrajzi dialektológia módszere, amely J. Gilliėron kora óta alig változott, és a történeti-összehasonlító nyelvészet szükségleteit szolgálja. A nyelvjárási adatokat általában idős adatközlőktől gyűjtik. Az utóbbi évtizedekben, az „Európai nyelvatlasz” programjai alapján történő adatgyűjtés során figyelembe veszik azt a követelményt, hogy több korcsoporthoz tartozó és különböző társadalmi helyzetű adatközlőket kérdezzenek meg, de még kevés az olyan elemző munka, amelyben felhasználták volna az ilyen jellegű adatokat. Így a litván dialektológiában szinte egyáltalán nincs hagyománya a különböző életkorú, azaz különböző generációkhoz tartozó adatközlők nyelvének következetesebb összehasonlításának (az egyik kivétel — I. Remenytė (1992) munkái). Ebben a tanulmányban a punszki nyelvjárás idősebb, középső és fiatalabb generációinak néhány nyelvi sajátosságát hasonlítjuk össze, azaz bevezetjük a dialektológia szociolingvisztikai dimenzióját, a látszólagos időt 97 — (Labov, A 1966). három adatközlői generáció nyelvi adatainak összehasonlításával, azaz a megfelelő ragozási-hangsúlyozási mo ar sajátosságok látszólagos időben bekövetkező változásainak vizsgálatával meghatározható a jelenleg zajló nyelvi változás iránya és intenzitása, valamint su kapcsolat található más, folyamatban lévő változásokkal. Így a diaakrón, szinkrón ne szociolingvisztiko ai dialektológia tárgya a jelenleg zajló nyelvi változások. — E célból a szerző által mások ir gyűjtött anyagot 1989—1992 m. alapján a Litván Nyelvi Intézet által elkészített „A litván nyelvjárások ir jų kölcsönhatásának kutatási programja” című kézirat (a továbbiakban — „Nyelvjárások kölcsönhatásának programja- ”). A legtöbb adatot a punskiai Irena Gasperavičiūtė gyűjtötte össze Irena Gasperaviūtė ir Gražina Sorokaitė által a Vilniusi Egyetemen összegyűjtött adatok ir alapján megírt és megvédett diplomamunkák (Gasperowicz, 1992; Sorokaitė, 1992). Šnekta adatai az adatközlőkkel folytatott beszélgetések su során ir iš ju készített mo magnetofonfelvételekből származtak. Iš az egyes korcsoportok képviselőitől po többször is összegyűjtött válaszok į *" A nyelvjárások kölcsönhatásának programja” kérdéseire. Ehhez a tanulmányhoz a „Morfológia” į fejezet kérdéseire adott, kartotéklapokra feljegyzett válaszokat használták fel. Egyes hangsúlyozási sajátosságokat a főnevek ragozásánA ak jelen időben megfigyelhető változatosságát elemezve írtak le. További tényeket mások meghallgatása révén kerestek A punszki beszéd képviselőinek magnetofonfelvételeken rögzített nyelvhasználatát. A punszki nyelvjárás felvételei, a „Nyelvjárások kölcsönhatásáir nak programja” kitöltött adatlapjaihoz transzkribált szövegek a Litván Nyelvi Intézet dialektológiai gyűjteményeiben találhatók. A nyelvjárási adatokat Žvikėliai iš (10 km į Punszkótól délkeletre Punszkó) ir Kreivėnai (közvetlenül Punszkó) falvak lakóitól gyűjtötték, akik otthoni környezetben mindig nyelvjárásban beszéltek. A nyelvjárás középkorú és fiatalabb ir képviselői kerülték a magnetofonos felvételeket, ezért a válaszok nagy része beszélgetések során jų született. E két korcsoport adatközlőit kisebb számban kérdezték meg, de gyakran su hosszasan; folyt velük a kommunikáció. ir Az idősebb i adatközlők szívesen beleegyeztek abba, hogy beszédüket magnetofonnjų al rögzítsék, ezért a válaszokat jų į " a „Morfológia” fejezet kérdéseire a iš felvételekből válogatták ki. Az ilyen módon történő gyűjtés során sok rögzített szöveget kell meghallgatni, ezért azoknak az idősebb nemzedékhez tartozó adatközlőknek a száma, bu 0 akiknek nyelvi adataira támaszkodtak, nagyobb. neki t Az idősebb, öregebb nemzedék (a továbbiakban — SK) benyújtók: Petronėlė Pečiulytė-Gavenienė (szül. 1912 év), Juozas Uzdila (szül. 1905 év), Judzas Krivickai (szül. 1924 szül.), Juozas Kliukinskas szül. 1924 szül.), Adėlė Kliukinskienė szül. 19 szül.), Magdė Grigutienė (szül. 1925 h.) iš Žvikelių, Katrė Krivickienė (szül. 1905 h.) ir Julijona Gasperavičienė (szül. 1917 (h.) iš Kreivėnaié; középső generáció (a továbbiakban — KG): Jėnas (szül. 1943 év) ir Juozas (szül. 1954 év) Gasperavičiai iš Žvikelių; fiatalabb nemzedék (a továbbiakban — FN): Irena Vainaitė (szül. 1967 év), Zita Jankauskaitė (szül. 1969 év), Irena Gasperaviciuteé (sz. 1969 n.) iš Žvikelių ir Gražina Sorokaitė (sz. 1969 n.) iš Kreivėnų. A tanulmány célja annak — megállapítása, hogy jelenleg milyen változások mennek végbe a punszki nyelvjárás főneveinek ir ragozási és hangsúlyozási rendszerében. 3. A főnevek ragozási rendszerének változási tendenciái közül néhány: A ragozási rendszer változásai a tövek produktivitássu ának keveredésévejų l, az egyes esetek ragjainak fonetikai alkalmazkodásával, valamint bizonyos eseteknek bizonyos elöljárószavasu kkal való használatával kapcsolatosak (lásd még: Grumadienė, 1993, p. 6). A főnév nemének megváltozásával megváltozik a ragozási paradigma és a tő. A punszki nyelvjárás idősebb képviselőinek nyelvében a ve rus, anglis nőnemű i-tövű főnevek, a fiatalok nyelvében pedig már hímneműek, és teljesen vagy részben 40-tövűekké váltak: Egyes szám Többes szám SK VK, JK SK VK, JK V. Zve rus Zve Tus ZvE Tits PE Tits K. Zvs-riés žvĖ'ro./žvE"riės FvE'TU Zoe ri N. Zvé-rag žvE rug, Z0E rel. m Zug rd.m/Zve re.m G. Zvé:ri: Zé rir Z0E rus Zé rus In. Zve-ri/Zvé ru Zve ri ŽžVE*TdLTIL. žoE*rai.- s/žvE "rum. Vt. žve-runi.- /Zug Ti F0E Ti" sa Zve riose/ Z0E 30e futást erre Ugyancsak vö. SK: a görög nyelvű szöveg lekopott; JK: idén ősszel. glo: elaludva nem ébredt fel. Hasonló változások más tövekben is végbemennek. Az SK nőnemű č-tövű dal’gle alakot használ (LKA I Zemél. Nr. 50), a JK pedig már hímnemű ia-tövű dal.g'is alakot (vö. Zinkevičius, 1966, p. 219), SK —pavé-ss-, JK —pavé-Sis, TT 7 ~ 2 + -N /~ r 17 7. pl. SK: aewsé ju kuf. pavé-sei | ez most könnyű. ; JK: ii“ po krūmais g'@ ras pavéšis. r oe. "5A ie. . . . intr A... JK vis rečiau vartoja senoviniams įprastą iu-kamienį kisd-n'‘us, nes jaunimui įprastesnis go0-kamienis kida-n'is (plg. Zinkevičius, 1966, p. 254). Tačiau ir šiuo atveju kai kurių linksnių galūnes, ypač tarmės specifines, išlaiko ir jaunimas, siera, 7. UE a R «dia t. y. taria vns. N. kiša:n'u, taip pat iš iu kamieno perimta vns. G. kišū:n'u“, In. kisan's és Vt. kiša-n'ui. A szavak tőtípusának egyik törzsről a másikra való átmenete nem csupán a törzsek termékenységének kérdése. Az ifjúságra azonban a köznyelv is hatással van, noha, amint említettük, kisebb mértékben, mint Litvániában. Ezért, akárcsak más nyelvjárásokban, gyakran kerülik a köznyelvitől nagyon eltérő ragokat: az SK ii-tövű riešuci's szót a JK rendszerint o-tövű riešutas alakra változtatja (vö. Zinkevičius, 1966, p. 221), az SK danci“s, debesi's alakokat az i-tövű dancis, debešis alakokkal (vö. LKA III zemel. Nr. 25, 26; Zinkevičius, 1966, p. 241), az SK w-tövű badūs, šaškūs alakokat pedig az o-tövű ba-das, $d Skas alakokkal (vö. Zinkevičius, 1966, p. 253). Az idősebbek beszédében hallható egyes szám K. lytis va*g'o*, egyes szám In. vag'ū, többes szám V. vag'ei., többes szám In. vag'ai.s, azaz éppen az i-tövűből produktívabb (i)id-tövűvé átkerülteket, a fiatalok a köznyelvből bekerült egyes számú alakokkal helyettesítik. K. vag'i€s, egyes szám In. vaglim., többes szám V. vargs, többes szám In. vaglim: (ez utóbbit sok esetben nemcsak a nyelvjárásokban rövidítik). A többes számú, az io tőből átvett alakok helyett. In. A nakcū nemű fiatalok a nakcwm. alakot használják, vagyis „helyesbítik”. ; ) A punszki nyelvjárásban számos mássalhangzót meglehetősen következetesen keményítenek, de például az egyes számú K. žvE*riės [r] történelmi okokból feltételesen lágyan ejtendő. A fiatalok az s hangot az elülső sorozatú magánhangzók előtt a lengyel nyelvbelihez hasonlóan —[š]-ként ejtik. A ferde vonal után a ritkább változat szerepel. 99 Előfordulnak olyan esetek, amikor a főnévi végződéseket a melléknevek kapják meg. Punsk környékének idősebb lakói a melléknevek egyes számú N. nemét használják: avezan'u, ba.ltu, maejnn'y, vakari-kiéu (egyébként e környékek közelében halad a -u és wi végződésű főnévi alakok elterjedésének izoglosszája, vö. LKA III. térkép, 36. sz.). A fiatalok, jóllehet a d-tövű főnevek egyes számú N. végződéseit általában megőrzik a hagyományos nyelvjárási alakban (azaz -u, nem pedig -ui), a melléknevekkel ebben az esetben másképpen járnak el: avužėn'ui, bd.ltui, mazžim'ui, vakari"kščui alakokat használnak. Ezek főnévi végződések. Lehetséges, hogy ezt a köznyelvhez igazodva teszik, de nem tudják, hogy a köznyelvi norma — a melléknevek névmási végződései. Talán a köznyelv hatására is, valamint az idősebbek által használt régi többes számú alakokat. A krū"muos(- a), mė*žuos(a), namios(a), danci-s(a), aki-s(a), šako:s(a) helyhatározói alakokat (vö. LKA III. térkép, 67—70. sz.; Zinkevičius, 1966, 238. o.) a fiatalok rendre -140$€, -ide, -0se végződésű alakokkal cserélik fel, amelyek végződésében elöl képzett e magánhangzót ejtenek, előtte pedig lengyeles alveoláris [§] áll. Megjegyzendő, hogy a fiatalok nem használják a megrövidült alakokat, csak a suprieveiksmejusia namaos alakot mondják. A más végződésekkel használt helyhatározókat is úgy hangsúlyozzák, ahogyan az idősebbek a saját alakjaikat, például: aki: $e, Sako se, laukūoše. A fiatalok szinte egyáltalán nem használják az illatívuszt. Azokban az esetekben, amikor az idősebbek illatívusza lokatívuszi jelentésben használatos (mint valamennyi déli aukštaitis nyelvjárásban, vö. LKA III. térkép, 44. sz.; Zinkevičius, 1966, 201—202. o.), a fiatalok a főnevek lokatívuszi alakját választják, bár a névmások illatívusza használatos, például: SK: tai. būvo" bevė.ik ko'žnan. so jun. /tai. da ažarūkan lai.ke'si /kurrūna ti md.lku tan. kašūkan dracūnan /is vandenin. tai. gd.l' labai. ilgai. nega:li bic; VK: Sutan. aZariki ied. senki sem mozdul. ; JK: ki. fordulj oda. kihez / kihez. vízbe: pld.uk'o-je. A régi illativust saját, vagyis a belső irányhármas helyhatározói eset jelentésében használják (csak egyes számban), az ifjúság pedig egy elöljárószóval álló szerkezettel helyettesíti —in + G.: SK: galvč"n —JK in ga.lvu:, SK Zameen —JK in. Zama, SK stubo-n —JK in. stūbu“, | \ \: oh A 2% pl., SK: gavo: galvé'n ir_nucwlo: /ir_lran.ke: Zi-me-n tu: skleni-éu:; VK: išč“jo: muskan. ir_negra Zo; JK: nemenkai. dé-jo. in_gd.lvu. / uZai. kit né r buski in_stubu-. A többes számú illatívuszt az idősebbek sem használják, hanem a —in + G. elöljárós szerkezettel helyettesítik (vö. LKA III. térkép, 48. sz.), pl. SK: ainū in laukūs pazirre-c; VK: ied. raike važūoc | ba i(n)_namis neinsilai.s. Az ifjúsági nyelvben csak a határozószósult lad.kan alak maradt fenn (minden punszki ezt az alakot a tőben hangsúlyozza). A punszki nyelvjárásban az alativuszi alakok nem gyakoriak, de az idősebbek beszédében előfordulnak szósult formáik: ruden'op, galop, vakarop (rögzített rövid 0), pl. SK: vakarėp baf.n'o: būvo“ | ka(p) pars:-jeū. /vakarop az a žvaurblūkas ir_ dazbeige“ /ruden'ėp paraikald.u in vai.sku:. Az idősebbek használják a főnevek és a melléknevek egyes számú lokativuszi alakját is: mažūki: duburūki:, mežzūni: kružūki: (vö. LKA III Zemél. Nr. 48—49); az ifjúság hajlamos másként egyeztetni: a főnevek lokativuszi alakjai megőrzik a nyelvjárási formákat, a melléknevekéi viszont a köznyelvre jellemzőkkel változnak, pl. JK: mažūkam aZariki-, maejunem namūki: (a megrövidült alakok a köznyelvi beszélt nyelvre is jellemzők). A fiatalok azonban nem mindig a köznyelvi változatot választják, és amikor a köznyelvi alakot használják, nem mindig úgy hangsúlyozzák, ahogyan a köznyelvben. Például az idősebbek által használt, mássalhangzó-tövű egyes számú K. alak, a mo-teras (vö. Kazlauskas, 1968, p. 254) helyett a fiatalok mo-teriés alakot mondanak; az idősebbek által használt egyes számú In. a moteru alak a-tövű, míg a fiatalabbaké, a mo'terum, —+ tövű, de a köznyelvitől eltérően hangsúlyozzák. A punszki idősebbek manapság gyakrabban használják a šuva alakot, bár mellette változatként a šuoi is előfordul. (vö. Zinkevičius, 1966, p. 256), de a fiatalok a šuva szónak ezt a nyelvtani nemét elhagyták, és csak a šudi alakot használják (vö. LKA II. térkép, 67. sz. és a hozzá fűzött 100 | megjegyzéseket). Az idősebbek a több szótagú, 10-tövű főnevek megszólító esetét az & tő megszólítóeseti végződéseivel használják: te-vile, vai.kel'e (az I nem lágyul). A fiatalok ebben az esetben a 10 tő megszólítóeseti végződését, az -i-t használják: te vuli, vaikė" Li. A fiatalok nyelvhasználatában néha az egész rendszerből csak egy-egy szó nyelvtani neme változik meg. Például valamennyi punszki lakos az o-tövű kétszótagú főnevek megszólító esetét az -ai végződéssel használja: té-vai, jo'nai, de csak a fiatalok mondják: žd.nte, mindenki más pedig: —Zd.ntag. A fiatalok egyre gyakrabban használnak elöljárós szerkezeteket tartalmazó eseteket. A Punszk környéki nyelvjárásban az ik(1), lig(i), per, po, prie elöljárók rendszerint részes esettel állnak, pl., SK: iždė.rk ig. dūgni /dd.rbudabai.k ligi ga-li /pū'sako"k per_nai.ji | ba negirdé jew /po. da.rbu užai.k /ko_paprasi-c. | kat pabi-tu prie_vai.ki. Talán azért, mert a nyelvjárásban a dativusi alakot az ősi, mássalhangzó-tövű -¢ végződéssel használják, amelyet a különböző ragozási típusú főnevek (leggyakrabban hímneműek) kapnak, és ez jelentősen eltér a köznyelvben használatos alakoktól, a fiatalok hajlamosak magát a szerkezetet megváltoztatni, vagyis az említett elöljárószókat nem dativusszal, hanem – a köznyelvhez hasonlóan – genitivusszal használják, pl. JK: ar. ižgė*rai igi dūgno“ /po. da.rbo“ bunt bai.šeį pan.lsus. A punszki nyelvjárás különböző nemzedékekhez tartozó képviselői beszédének morfológiai sajátosságait összehasonlítva világossá válik, hogy bár a lengyel nyelv ma már kivétel nélkül nagy hatással van a két nyelven beszélő punszkiakra, különösen a lexikára és a fonetikára, a ragozási rendszerre gyakorolt hatása kisebb, mint a köznyelvi litván nyelvé. A nyelvi interferencia esetei azonban a fiatalok beszédében is előfordulnak, különösen az elöljárószókkal használt esetek alkalmazásakor, pl. JK: ai.k | an_ br: "Vo" sakaū. “megyek, mondom a testvérnek (a lengyel do brata tükörfordítása); uš penk'ė-lika sapci:n'o-s va:lando's “hét előtt tizenöt perccel’ (a lengyel za pietnašcie minut siédma godzina tükörfordítása). Így tehát a fiatalok nyelvében eltűnnek a nyelvjárások specifikusabb esetragjai, áttérnek az egyik ragozási típusról a másikra (teljes egészében vagy csak egyes esetekben), egyre több a prepozíciós szerkezet, és változik a prepozíciók vonzata. Ezek minden jelenlegi litván nyelvjárásban közös jelenségek. A fő ok a köznyelv hatása, bár a punszki nyelvjárásban egyes jelenségek fejlődését a lengyel nyelv is katalizálhatja. 4. Néhány hangsúlykeveredési tendencia. Az egyik legszembetűnőbb 101 A punszki fiatalok nyelvében megfigyelhető hangsúlyozási újítások egyike (lásd még: Grumadienė, 1993, p.11), hogy a nyelvjárás 3. hangsúlyozási típusába tartozó szavakat hajlamosak a 4.-hez hasonlóan hangsúlyozni*, azaz 3—4; vö. SK, VK: pé-das /pe da, pe dd.m /perdėm, pé-dus /pé das’ (3) ir JK: pé-das, pe daii., pe'dd.m, pe dis (4); SK, VK: žarnė, Zarné n, Zarné m, zd.rnas (3) és JK: žarna, Zarné n, Zarné-m, žarnas (4); SK, VK: taukai., td.ukus (3) ir JK: taukai., taukūs (4); SK, VK dré-gnas, dre gna, dregniem, dregném, dré gnus, dré-gnas, dré-gnai (3) ir. JK: dré-gnas, dre gna, dre-gniem, dre gno-m, dre-gnus, dre:gnas, dré gna (4); SK, VK: gi-vas, gi-va, gi-viem, gi-vé'm, givus, gi-vas, givai(3) ir JK: 7 os I ef ir lyk _ 2° ty oh 7 pil gi'vas, gi'va, girviem, gi'vé'm, gious, gi-vas, grvai; SK, VK: 4.lgas, ilga, §d.ltas, Salta, Salciem, Salto m, šaltūs, šaltas, ša.ltai (4); SK,VK: vienas, . + 7. Zz 4 4 ip. -Z. viena, vieniem, viend'm, venus, vienas, vienai (3) ir JK vienas, viena, vieniem, viend'm, vienūs, vienas, vienai (4). A tárgyalt esetekben a középső nemzedék általában ugyanúgy hangsúlyoz, mint az idősebb, csak a fiatalok hangsúlyozása tér el. Vannak azonban olyan szavak, amelyeket nemcsak a fiatalabb, hanem a középső nemzedék sem hangsúlyoz a 3. hangsúlyozási paradigmával, noha az idősebbek 3.-kal hangsúlyozzák, pl. SK: gardūs, garži, garžiems, gar3'é-m, gd.r3'us, ga.r3es, ga.r3ai (3), míg VK, JK: gardūs, gar3i, garžiem, gary'é-m, garą'ūs, garždės, ga.rjei (4); SK: saldūs, sal3ži, salžiem, sal3é-m, sd.l3'us, sa.l3es, sd.l3ei (3), 0 VK, JK: saldūs, salži, salžiem, saly'é-m, salą'ūs, saly ės, sa.lžezį Így a hangsúly még azokban az esetekben is a végére tolódik, amikor a kezdő hangsúlyú szótag alapja kettőshangzó vagy vegyes diftongus, és ezek hangmagassági kontúrjai a nyelvjárásban világosan ejtettek és megkülönböztethetők. Meg kell jegyezni, hogy gyakrabban hajlanak a végső hangsúlyozásra többes számban. G. nemű alakban, mint egyes számban Es. esetben, vagyis előfordul, hogy kie tus, kietas, de kietu, illetve pedis, de pė du hangzik (a nyelvjárásban a hímés nőnemű végződések egybeesnek). Fordított jelenséget is megfigyeltek: a nyelvjárás 4. hangsúlyozási paradigmájába tartozó szavakat mind a JK, mind a VK 3.-kal hangsúlyozza, azaz 4—3, vö. SK: gerklė“, gerklĖ-n, gerklé -m, gerklės (4), illetve VK, JK: gerklė“, gerkle-n, gerklĖė-- m, geėrklas (3) (a köznyelvben szintén 3); SK: gle-bi-s, gle-bin, gle-beė.- m, gle-b'ūs (4) és VK, JK: 2 Itt csak a szó paradigmájában elfoglalt hangsúly helye értendő, a rá jellemző intonációt nem vesszük figyelembe. Az intonációk meglehetősen tisztán ejtendők, ezért elvetették azt az elképzelést, hogy csak a hangsúly helyét jelöljék. | A nyelvjárási tények ebben az alfejezetben a „Nyelvjárások kölcsönhatása rs ”Hangsúlyozás” című fejezetének követelményei szerint szerepelnek, vagyis a főnevek egyes számú Ris 11 le többes számú N. és G. alakjai, valamint a melléknevek és a számnevek megfelelően hímés nőnemű egyes számú V., többes számú N. és G., valamint nőnemű egyes számú N. alakjai. Ha a példák más sorrendben szerepelnek, az azt jelenti, hogy a kért nemeket az élő nyelvben nem hallották. 102 glz-bi-s, gle bini., gle-beč.- m, glE:b'us (3); SK: ka-klas, kaklan., kakld.m, kaklūs (4) és VK, JK: kaklas, kaklan., kakla.m, kū“klus (3). A krūva szó 3. hangsúlyozási paradigmában való hangsúlyozását csak az ifjúság nyelvében figyelték meg, az idősebbek a 4.-kel hangsúlyozzák. A strazdas főnevet csak a VK hangsúlyozza a 3. hangsúlyozási paradigmában, az SK és a JK pedig a 4.-ben. A 4—3 esetben is eltér a többes szám. G.: itt a vártnál gyakrabban nem a végén, hanem az egyes számban helyezkedik el a hangsúly. Az Instr. éppen ellenkezőleg, gyakrabban őrzi meg a hangsúlyt a végén. Megfigyelhető továbbá a 2. hangsúlyozási osztályba tartozó szavak 1. hangsúlyozási osztály szerinti hangsúlyozására való hajlam is, azaz 251, ez azonban már nem olyan gyakori, mint a 3–4. Egyébként ez nemcsak a JK, hanem a VK nyelvére is jellemző, vö. SK: gul'be:, gul.be'm, gulbės (2) és VK, JK: gulbes, gul'.be-m, gul bees (1); SK: laū.me“, lati.me-m, laumės (2) és VK, JK: laū.me“, laū.mem, laū.mes (1); SK: al.ksnis, al.ksnaem, al.ksn'ūs (2) és VK, JK: al.ksnis, al.ksnem, al ksn'us (1); SK: ra-stas, ra stam, rastus (2) és VK, JK: raštas, ra: Stam, raštus (1); SK: sausai.nis, sausai.nem, sausain'us (2) és VK, JK: sausai.nis, sausai.nem, sausai.n'us (1). Talán csak a rastas szó nem hangsúlyozódik 1. hangsúlyozási osztály szerint a hangsúly visszahúzását nem ismerő nyelvjárásokban, a többi megjelölt eset azonban előfordul. Számos nyelvjárásban, ahol a gulbė fix hangsúllyal hangsúlyozódik, a sausainis a nyelvjárás új szava lehet, amelyet rendszerint kölcsönszavakkal helyettesítenek. Egyébként a vieta szót, amelyet a második hangsúlyozási paradigmában hangsúlyoznak, a fiatalok hajlamosak következetesen a tőben hangsúlyozni. A JK és a VK az első hangsúlyozási paradigmával hajlamos hangsúlyozni néhány harmadik hangsúlyozási paradigmájú szót is, azaz 3—1, vö. SK: ké-tas, ko-td.m, ké-tus (3), valamint VK, JK: ké-tas, ko tam, ké-tus (1); SK: Zd.ndas, žanda.m, zZi.ndus (3), valamint VK, JK: zd.ndas, Zd.ndam, Zd.ndus (1); SK: dd. jkias, daikta.m, dd.iktus (3), valamint VK, JK: dd.iktas, da.iktam, da.iktus (1). Kétségtelen, hogy az olyan szavak hangsúlyozása, mint a daiktas, értelmezhető a régi baritonok hangsúlyozásaként (amelyet egyes nyelvjárásokban ma is megőriztek), de hiszen nem az SK, hanem a VK és a JK hangsúlyoz így, ezért megalapozottabb ezt új jelenségnek tekinteni, amelynek talán nincsenek ilyen mély gyökerei. Punskas környékén rendkívül élő a gyűjtő többes szám használata, ezért teljesen megalapozott a rokonsági terminusok vagy személynevek végződésének hangsúlyozása, különösen többes számban. V. és K., olykor N. és G. esetében is, noha az egyes számú alakokat az 1. hangsúlyozási típus szerint hangsúlyozzák, pl. különböző életkorú adatközlők így hangsúlyozzák: uosvei., uosv'i, uošvė.m, uošv'ūs; baltaduonei., baltaduon'i- -, baltaduond- .m, baltaduon'is. Ez a nyelvjárás archaikus hangsúlyozása. Teljesen más természetű 1—4-es átmeneti esetet is megfigyeltek, amikor a régiek által megőrzött bariton hangsúlyozást a fiatalabb nemzedék a köznyelvi norma szerintire változtatja, pl. SK, VK: nd.uda, na.udo-m, nd.udas (1), JK pedig így hangsúlyozza: naudė, naudo“m, naudas (4). A változatlan hangsúlyozási típusról a váltakozóra való átmenetre (ez esetben 1—2) szintén kevés példa van, vö. SK: gimind.icis, gimind.icem, gimind.ic'us (1), illetve VK, JK: giminai.cis, giminai.cem, giminaic'ūs (2). A fordított jelenségre, vagyis amikor a váltakozó hangsúlyozási típusról az állandóra térnek át (4—1), szintén nincs sok példa, vö. SK: pré-tas, pro-tan., prota, pro-ii, 103 pro-tai. (4) és VK, JK: protas, pré-tan, pré-tu, proti, pré-tai/pro-tai. (1). Egyáltalán nem sok, de van 2—3 átmeneti példa, vö. SK: aké clos, aké co'm, ake cas (2), valamint VK, JK: aké clos, ake c'é'm, aké ces (3). (Egyébként az ellenkező irányú jelenséget, vagyis a 3—2 átmenetet egyáltalán nem figyelték meg). Az a tény, hogy a punszki nyelvjárásban hajlanak a különböző hangsúlyozási típusú szavak állandó, vagy legalábbis állandóbb hangsúlyozására, és nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek beszédében is, már az egyik értelmezés alapjául szolgálhatna. Az eddig tárgyalt valamennyi esetben, a 3—1 kivételével, figyelmen kívül hagyják a hangsúlyfajtákat, valamint a velük kapcsolatos Sosiūroés Fortunatovo-törvény működését: a cirkumflex hangsúllyal hangsúlyozott szavakat akut hangsúlyúakként kezdik hangsúlyozni, jóllehet a hangsúlyfajta megmarad. Így egyre inkább kirajzolódik az állandó hangsúlyozási típus megszilárdulásának tendenciája. Aligha cáfolnák ezt a hipotézist a rögzített 1—3 átmeneti példák, vö. SK: li*gus, ligi, lki-giem, li-glo-m, li-g'us, li ges, lige (1), valamint VK, JK: li" gus, li-gi, li-giem, li-g'é-m, li-g'us, li-gees, li-gaei /li-géé.3 (3), mivel a fiatalabbak nyelvhasználatában megerősödik a köznyelvi norma. Bizonyos értelemben a változó hangsúlyozási típusról az állandóbb vagy állandó típusra való áttérésre utal a 4—2 jelenség is, vö. SK: ru-sus, ru*šda.- m, ru-3us (4), valamint VK, JK: rarša.m, ru-sis (2); SK, VK: pa-das, padd.m, padūs (4), valamint JK: pa-das, pa-dam, padis (2) (akárcsak a köznyelvben); SK: kandé:, kandé-m, pandas (4), valamint VK, JK: kani.de“, kari.de'm, kandas (2). A változások irányát áttekintve világosan látható, hogy a 3. hangsúlytípus változik a leginkább — eltűnőben van (vö. Stundžia, 1984). A legmarkánsabb a 3—4 tendencia, jóllehet a hangsúlyfajták szempontjából ez „nem igazolható”: a kezdő hangsúlyúakat a végső hangsúlyúakhoz hasonlóan kezdik hangsúlyozni. Az, hogy a végbemenő folyamat nem fonetikai természetű, a 3—1 mutatja, vagyis az, hogy át lehet térni az egyik, állandó szótagi hangsúlyozású paradigmáról egy másik, szintén állandó szótagi hangsúlyozásúra (a kétszótagúak esetében). A tónusakcentusok szempontjából paradoxális a 2—1 átmenet is, amely megerősíti az állandó hangsúlyozási típusra való áttérés tendenciájának megerősödését (vö. Mikulėnienė, 1993). A tónusakcentusok szempontjából természetesen magyarázhatók a 4—2 és a 2—4 tendenciák. Bár a 4—3 esetek száma jelentős; használatuk változatosságának jellege mintha további változást implikálna —4—3—1. Úgy tűnik, felállítható az a hipotézis, hogy a mai punszki nyelvjárás hangsúlyozási rendszere polarizálódik: különböző utakon, de mégis a szavak egy részét állandóan igyekeznek hangsúlyozni, vagyis az 1. hangsúlyozási típus felé haladnak. A szavak másik részét változó hangsúlyozási típussal, rendszerint a negyedikkel, igyekeznek hangsúlyozni. Az új hangsúlyozási tendenciák tárgyalásakor a legfontosabb megjegyzendő az, hogy olyan irányban mennek végbe, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a Sosiūr–Fortunatov-törvényt. Kirajzolódik a kolonino hangsúlyozásának tendenciája. IRODALOM Aleksaitė B. A Punskas és Sejny környékének helynevei. Diplomamunka (kézirat). VVU, 1985. Aleksaitė I. A punskasi nyelvjárás konsonantizmusa. Diploma1985. munka (kézirat). VVU, Buch T. A helyi litván nyelvjárások a Sejny és Suwałki járásokban //Onomastica. 7. kötet. 1961. 221—229. o. 104 Gajda J. A kultúra mint a litván etnikai csoportot integráló tényező a punski községben //A punski vidék kultúrája. Varsó, 1987. 86—98. o. Garšva K,Grumadiene L. A litván nyelv peremvidéki nyelvjárásai: történelem és jelenkor //Arcok'87. Fiatalok alkotásainak almanachja. V., 1988. 213—221. o. Garšva K.,Stoskeliūnaitė B., Vaina J. A punski beszédjárás különbségeinek szótára //A litván lexika és terminológia problémái (A litván nyelvtudomány kérdései. 29. köt.). V., 1991. 32—46. o. Gasperowicz I. A Žvikelių falu nyelvjárásának szociolingvisztikai leírása. Diplomamunka (kézirat). VU, 1992. | G at aj M. A punskiai falu helyi társadalma — szociológiai reflexiók // A punskiai falu kultúrája. Varsó, 1987. 98—110. o. Grinaveckienė E. A dzūkai nyelvjárás kutatásának új adatai // Irodalom és nyelv. V., 1961. 603—608. o. Grinaveckis V. Új adatok a nyugati dzuk nyelvjárás hangsúlyozásáról //LTSR Tudományos Akadémiájának munkái. A sorozat. V., 1972. 4(41). köt. Grumadienė L. Az esetek használata a punszki nyelvjárásban //Jono Jablonskis-konferencia. Az eset kategóriája és az esetek használata. A konferencia programja és tézisei. Vilnius, 1993. október 11. A Vilniusi Egyetem Litván Nyelvi Tanszéke és a Litván Nyelvi Intézet. V., 1993. 6. o. Grumadiene L. A hangsúlyozási típusok keveredése a punszki ifjúság nyelvében //A litván nyelvjárások és kutatásuk. Múlt és jelen. Antanas Salys (1902. 07. 21. — 1972. 07. 31.) emlékére. A konferencia előadásainak tézisei. V., 1993. 11. o. Hasiuk M. A sejnai litván nyelvjárás fonológiája. Poznan, UAM, 1978. Kazlauskas J. A litván nyelv történeti grammatikája (hangsúlyozás, főnév, ige). V., 1968. Labov W. Az angol nyelv társadalmi rétegződése New York Cityben. Washington, A 1966. litván nyelv atlasza /Morkūnas K. (felelős szerkesztő). 1. köt. (Lexika). 1977; 2. köt. (Fonetika). 1982; 3. köt. (Morfológia). 1991. V. Mikalauskaitė: Az E. Pakapsė-- féle dzūk nyelvjárás fonetikája. Diplomamunka (kézirat), VU, 1933. Mikulėnienė D. A ragozott szavak hangsúlyozási tendenciái //Kalbos kultūra, 63. sz., 1992. 75—79. o. Pokropek M. A sejnenski föld etnográfiai szempontból //Anyagok a sejnenski föld történetéhez. 2. köt. /A Białystoki Tudományos Társaság munkái. 22. sz. Varsó, 1975. 73—250. o. Remenyte I. A középső északi žemaitiai nyelvjárás prozódiája: műszeres és szociolingvisztikai kutatás. Filológia. m. kand. disszertáció. V., 1992. Savukynas B. A leipalingiai nyelvjárás. Diplomamunka (kézirat). VVU, 1955. Smoczyński W. A Punsk környéki litván nyelvjárás. Krakkó, 1977. Sorokaite G. A kreivėnųi beszéd szociolingvisztikai elemzése. Diplomamunka (kézirat). VU, 1992. Stoskeliūnaitė B. A punszki nyelvjárás differenciális szótára. Diplomamunka (kézirat). VU, 1990. Stundžia B. A litván nyelv kétszótagú főneveinek hangsúlyozási változatai a nyelvjárásokban //Kalbotyra. 1984. 35. évf. (1). 94—102. o. Sukytė J. A veisiejai nyelvjárás. Diplomamunka (kézirat). VVU, 1951. Uzdila A. A punszki nyelvjárás 1963. fonetikája és morfológiája. Diplomamunka (kézirat), VVU, 1967. Valentukevičiūtė D. A kabeliai nyelvjárás. Diplomamunka (kézirat), VVU, Zinkevičius Z. Litván dialektológia. V., 1966. 105