Dėl priedzūkio ir jo ribų

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXXIV (1994) A LITVÁN NYELVJÁRÁSOK ÉS KUTATÁSUK Kazys MORKŪNAS A PRIEDZŪKISRÓL ÉS HATÁRAIRÓL Kazimieras Jaunius először a „Lietuvių kalbos priegaidés” című tanulmányában (1899), később pedig — a halála után kiadott — „Lietuvių kalbos gramatikoje” (1911—1916) a legfontosabb litván nyelvjárásokat megjelölve a többi (nyugati és keleti) aukštaitis nyelvjárás mellett a középső aukštaitis alnyelvjárást is megkülönböztette. Antanas Salys elsőként tárgyalta részletesebben ennek az (az ő terminusával — középső aukštaitis) alnyelvjárásnak a legfontosabb sajátosságait, valamint a nyugati és keleti aukštaitistól való eltéréseit. Az előbbiektől a középső aukštaitis a priebalsio I prieš € (ir e, ei) kietinimu, az utóbbiaktól pedig az ą, ę magánhangzók (valamint az -a, -e < *-an, *-én) és az am, an, em, en kettőshangzók megőrzésével különbözik (a nyugati aukštaitishez hasonlóan). A. Salys ennek az alnyelvjárásnak a területét? (határait) is meglehetősen pontosan megjelölte. (határait). A Vytautas Magnus Egyetemen tartott litván dialektológiai kurzusán ehhez még hozzátette: „Ahogy másutt, úgy a középső aukštaitis határvidékein is vannak olyan helyek, ahol áttörnek a szomszédos sajátosságok, amelyeket sporadikusaknak nevezünk”*. A. Salys ezt a megjegyzést egyetlen, de alighanem legjellemzőbb példával szemléltette — a fent említett aukštaitis területének déli sarkával. A középső aukštaitis déli sarkát, amelynek néhány közös sajátossága van a dzsūkai nyelvjárással, A. Salys priedzūkisnak nevezte. Ezt a terminust a litván nyelvészek munkáiban még ma is meglehetősen gyakran használják, tartalmát azonban nem mindenki teljesen azonos módon érti. Például a priedzūkis fogalmát így magyarázzák: "a déli középső felvidéki nyelvjárás, amelyben a dzūkai nyelvjárás sajátosságai is megtalálhatók"*; "a nyugati és középső felvidéki nyelvjárások dzūkaihoz csatlakozó területe- ”®; "K. Jaunius —A. Salys litván nyelvjárási felosztásában priedzūkisnak nevezi a középső felvidéki alnyelvjárás néhány sajátosságában a dzūkaiakhoz közel álló, de maga nem dzūkaiasodó részét (Alytus, Balbieriškis, Jieznas, Užuguostis és Butrimonys között)”®. Ezt a (priedzūkis) fogalmat néha világosabban meg nem határozott földrajzi jelentésben is használják — a szomszédos felvidéki terület széle, amely érintkezik a dzūkai nyelvjárás területével vagy hasonló. 1 Vö. Drotvinas V., Grinaveckis V. Kazimieras Jaunius, a nyelvész. V., 1970. 66—68., 165. o. 2 Vö. Salys A. Néhány megjegyzés a nyelvjárások történetéhez //Archivum Philologicum. K., 1933. 4. kötet. 28—29. o. és a térképet; Sa ly s A. Írások. Róma. 1992. 4. kötet (A litván nyelvjárások). 109—114. o. és a térkép. 3Salys A. Írások. 4. kötet. 113. o. 4 Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (II leidimas). V., 1972. 607. o. Lényegében ez a magyarázat maradt meg e szótár III. kiadásában is (V., 1993. 598. o.), vö.: „a közép-aukštaitis déli nyelvjárása, amely a dzūk nyelvjárásra jellemző nyelvi sajátosságokkal rendelkezik”. 5 A litván nyelv szótára. V., 1976. 10. köt. 631. o. 18) Gaivenis K., Keinys S. A nyelvészeti terminusok szótára. K., 1990. P. 84 A. Salys, ինչպես նշվել է, „priedzūkis- “-nek nevezte a közép-aukštaitisok déli szögletét vagy azt a területet, „ahol csak a dzsük nyelvjárási sajátosságai közül néhány érvényesül- *"“. Milyen területet sorolt a priedzūkishez, és mely, azon a területen „érvényesülő” dzsük sajátosságokat tartotta a legfontosabbaknak? A. Salysnak a Vytautas Magnus Egyetemen tartott litván dialektológiai kurzusában a priedzūkis területének fontosabb lakott helyeiként a következőket jelölik meg: Balbičriškis, Jieznas, Prienai, Punia, egy későbbi, „Lietuvių kalbos tarmės” című cikkben pedig még Birštonast és Darsūniškist is“. Az említett terület nyelvjárásait a dzsük nyelvjárásokhoz közelítő sajátosságok közül A. Salys elsőként a g, ę magánhangzók u:, i: hangokká válását jelölte meg. Igaz, ez a változás nem mindenütt következetes. Például Jieznasban grūštas ‘graitas’, de izgr's-$k ‘isgrezk(i)’ hangzik; Alytus és Balbiériskis között —grūštas, gru-77-t'ie ‘grazyti’, su-s"s ‘Zasis’, továbbá Ki-s'tlie ‘kesti’, ku-s'n'i-s "kasnis" is elhangzik a kd-s't'(ie) ‘kasti’, ka: ‘ka’, ta: ‘ta’ mellett. „Itt meglehetősen széles körben hallható a következő kiejtés: fi st(ie), stki's, suki., mani, tavi-~ testi, sūkęs, sūkę, mang, lav (mangs, manė, tavęs, tavė)"“, és a te, tenai(s) helyett még sokfelé ti, t'i-nai(s) hallható. A szó különböző pozícióiban a ¢, ę u-, 7 és más izofonokká való alakulását jelentősen pontosították a későbbi, a fent említett közép-felvidéki és szomszédos nyelvjárásokra vonatkozó kutatások: főként az ötvenes években a „Litván nyelv atlasza” számára feljegyzett adatok, az utóbbi évek dialektológiai expedíciói, valamint egyes nyelvjárások diplomamunkákban készült leírásai*!. Az ą, ¢ magánhangzók u'/u, i'/i-vé alakulásának esetei a közép-felvidéki terület déli sarkában sokkal nagyobb kiterjedésben fordulnak elő, mint ahogyan azt A. Salys jelezte (igaz, csak hozzávetőlegesen). Az átalakulás intenzitása alapján ez a sarok még három részre (zónára) osztható. 1. A szó különböző pozícióiban az ą, ¢ szabályszerűen u-, £* (hangsúlytalan pozícióban —wu, 1) hangokká alakulnak a Neris bal partján fekvő Gegužinės, Kaugonių, Palomenės és Paparčių környékén; egyik oldalról (délkeletről) a nyugati dzsukokkal, másik oldalról (északkeletről) pedig a keleti felvidékiekkel határosak, lásd az 1. ábrát. Ezeken a környékeken így ejtik: t:žalas/tižolas ąžuolas", gri-stas ‘graztas’, kus'n'ėlis ‘kasnelis’, žusū' ‘Zasy’, š'vks't! "švesti", grtižimas ‘grezimas’, anu’ ‘ana’, ta: ‘ta’, baltu ‘balta’, kdr'v'i ‘karve’, da ris ‘dares’, da-r'i ‘dare’. Leggyakrabban így ejtik a Neris jobb partján fekvő Padaigy és Ūpninkų környékén is, bár itt a d-Zulas||1i-Zulas ąžuolas", žashs “žąsis ||žūrs'lis ‘zasys’, ka-||ki-‘ka’, K'.ta||K. tu kita’? " Vö. ebben a „Lietuvių kalbotyros klausimai” című kötetben közölt, A. Salys által 1972. március 11-én W. R. Schmalstiegnek írt levelet. 8 Vö. Salys A. Raštai. 4. köt. 113., 303. o. 9.5'a1 ys A. Raštai. 4. köt. 304. o. a Vilniusi Pedagógiai Egyetem 10 hallgatójának 1991. évi dialektológiai expedíciója Žasliai környékén (vezetője — D. Mikulėnienė docens), a Litván Nyelvi Intézet 1992. évi dialektológiai expedíciója Balbieriškis környékén (résztvevők: E. Grinaveckienė, L. Grumadienė, D. Mikulėnienė, K. Morkūnas, V. Pranskūnaitė, A. Vidugiris). il švenčio nyte B. Žaslių tarmė. Diplomamunka (kézirat). Vilniusi Egyetem, 3080 Grenda C. Palomenės tarmė. Diplomamunka (kézirat). Vilniusi Egyetem, ? A Neris jobb partján fekvő Čiobiškis és Gėlvonys környéke, amelyeket A. Salys a délebbre haladó magánhangzókhoz sorolt 85 2. Nagyjából ettől Új Kietaviškės (Kaišiadorių kerület) į g, ¢ szabályos átalakul4 ása uw’-vé, az su izofóna egybeesky ik a nyugati dzj határával (ahelyett, hogy č, dZ ir t, d előtt 4, y, į, ie kiejtés c, dz izofóna). Ettől; az izofonától nyugatra į a közép-aukštaitisok keskeny sávjában (lásd 1 ábra.) — Pakertis kės (Kaišiadorys járás), Gripiškės, Užuguostis (Prienai járás), Mefgiskés (Trakai járás) Butrimėnys, Kriauniai, Punia, Žagariai (Alytus körz.) — uu“ 1 helyett hangsúlyozva. tų ir A ¢, ę hangsúlytalan tőben rendhagyóan ejtett, mindazonáltal meglehetősen gyak ran, például: d'žuolas, ki's'n'is/ku-s''i-s ‘kasnis’, si-spara/su-spara *sąspara? grūštas, ri-slas ‘rastas’, tū*so ‘taso’, Zi's'i-s ‘Zasys’, u'žuolė" lis, Zuolin'is u gru-§t'e-lis, ru-s'U'élis, ustu-s'itas ‘uztasytas’, Zu-s'@le-s; ¢'i-sta ‘gesta’, grii-. Za ‘grezia’, n'el!i-s ‘nekes’, s'W'i-sta ‘skesta’, gr'iFimas ‘grezimas’ ir d*žuolas kd-s'n'is/ka-s'n'i-s, kars't! ‘kasti’, gra-stas, ra-stas, $a-la, ‘Sala’, 2d-s'is, dra sumas ‘drasumas’, dra*sūs ‘drasus’, br'é sta ‘bresta’, g'é-sta, gr'é: a, sk'é-sta gr'e:žimas. Žodžio galūnėje (išskyrus būtojo laiko vyriškosios giminės dalyvių vienaskaitos daugiskaitos vardininko ir formas) čia dažniausiai išlaikomi pvz., and“ €*, ‘ana’, ta“ ‘ta’, viena: kafta: ‘viena karta’, balta“ sena: „baltą sieną’; kū“t'e* ‘kate’, p'£*la" ‘pele’. | 3. Még tovább į nyugatra a fent említett helyektől (vö. 1 ábra) - Darsūniškis, Kaigiadérys, Kalviai, Krdonis, Žiežmariai (Kaišiadorių járás), Balbiėriškis, Birštonas, Jičznas, Nemajūnai, Prienai (Prienai r.), Ūdrija (Alytus r.) — vietoj ą, ¢ žodžio kamiene wu-, pasitaiko ir labai retai, pvz., su'spard “sąspara' (Kaišiadorys), gr'sZa ‘gręžia’, gr'i- #imas ‘gręžimas’ ( Birštonas, Darsūniškis, Kalviai, Kruonis, Žiežmariai), sū'spara||sa"spara, gr'i-š't! „greiti“, gr'i-Za (Prienai), grt, Kis „kęsti“ (Nemajūnai). Dažniausiai čia sakoma: d:Zuolas, kd-s'n'is/ka-s'n'i-s, kd-s't! sd*spara/sa"spara, gra-stas, rastas, Sala, Za-shs, br'é-sta, s'k'é: sta, gr'é:Za, gr'e-3't, st! Ke dh'e-s't. Šiame ruože daugiausia dėsningai ę virsta i"/i. csak bizonyos szóalakok végén. Iš jų elsősorban a múlt idejű egyszeri cselekvésű igenevek hímnemű, egyes számú, többes számú alanyeseti alakjait kell megemlíteni, pl. D'ijd-ji-s/b'ijd-jis ir ‘félt’, glir'd'é jis /-is ‘hallott’, ma-t%-s/-is ‘látott’, Aižgūlas/ -ws ‘lefeküdt’, b'ijé-ji' /-i „bijoje“, glir'dé-ji /-i „girdéje- “, mat: /-i „mate“, ziZguln-/-u „iSgule“. Csak e szakasz nyugati peremén fordul elő, hogy az említett résztvevők alakjait kétféleképpen ejtik, például: b'lijd“ji", de gyakrabban buve's, jd-je* (Krūonis), jé-jis, b'ijé-ji, bun'i, ke-tn ‘kéle’ greta di-r'es, (pa)ma-t'es, emelkedik (Žiežmariai), uždug'is, uZdugiir (rodos, rečiau) uždug'e*8, uzdug'e: (Balbičriškis), gūm'i“s, tur'é-jirs, j6-5i, p'ripra-tigreta retesnių n'ebleigle:s ‘nebaiges’, apv'ef't'e-s (Udrija). k, vidurio aukštaičiams (žr. 2-oje išnašoje minimus jo darbus), iš tikrųjų tiek dvigarsių am, an, em, tarimu en (verčia um, un, im, in), tiek kitomis vokalizmo ypatybėmis (pvz., žodžio galo balsių redukavimu) sutampa gretimų Pabaisko, su Sirvintų apylinkių rytų aukštaičiais, plg. Morkūnas K. A keleti aukštaičiai déli dialektus fonetikája // A litván nyelvészet kérdései. V., 3. köt. 1960. 8. és azt követő oldalak ; Zin k eviéius Z. Litván dialektológia. V., 1966. P. 53 t. t., t. t., 96 Zemel. sz. 1; Litván nyelvatlasz. T. 2 (Fonetika). V., Zemél. 1982. sz. 6, 68—72. 86 Így kellene kiejteni a múlt gyakori idő részes igeneveinek (pl. bijédaves, bijédave) ugyanazon ragjait is, azonban e részes igenevek alakjai nem mindenünnen lettek lejegyezve. Akárcsak az -1*s/-is, -i* /-i képzős múlt idejű részes igenevek alakjai, a déli közép-aukštaitis nyelvjárási terület említett mindhárom részében használatosak a £4-<tę (helyenként 'i-nai/t'i-- ndi, ti"nais ‘ott, odafönt’) és a š4*< šę határozószók (ez utóbbi határozószó nem mindenünnen van adatolva- ). A délnyugati peremvidéken — Balbiėriškis, Prienai környékén — a t4 és t'ė* hangokat néha még ugyanannak a falunak a lakói is keverik (a t'ė hangot gyakrabban a fiatalabb nemzedék képviselői ejtik). Balbiériskis és a környező vidékek helyi lakosai, akik t“ (és š4") hangot ejtenek, a nyugati és északnyugati szomszédaikat, akik 1'ė* hangot ejtenek, t e kšisieknek nevezik. Vö. a helyi emberek megjegyzéseit: vad'i"davo:m i“ p'r'ienu“ [Prienų] pūs'e: t'eks’zis || m'ė-s daū(k) „kas sarko:m | in’_t/i-] in/t'i-nai | 0: ir p'r'ienu“ pūs'e:| in" t'ė-| in" t'enai || t'e-v'é:l'is [mano sake] | in’ t'i-| Oo__ mama nuo p'r'ienu“| in' t'e-|| mama iš t'ekš'ū'|| mama nud m'é-d’'v'is'u-| kun'ig'is’- k" u-[Médvisiai, Kunigiškiai — Balbiėriškis környékének északnyugati részén fekvő falvak] || jié t'ekš'aei | už bal'b'iėr'iš'k'o“ ap'ié š'eš'is k'ilom'etrus || mafdo“sai | put'r'is’ i | rūdž'akamp'ai | zaga-r' zi [Mardosai, Putrisiai, Rūdžiakampiai, Žagariai — Balbiėriškistől délre fekvő falvak] n’e_t'eks- 'zi || (Juozas Marčiulynas, 1920-ban született és itt él Pūtrišiuose). kun'ig'iš'k'uos'e | vartuosė [Vartai — Balbiėriškis környékének északnyugati részén fekvő falu] š'n'ė-ka k'it'ėp | gr'i-nai l'ietūv'iškai | t'eks'zei || (Paprūdžiai, Balbiėriškis környéke). Ezt a szomszédos beszédmód jellemzésére szolgáló csúfnevet tágabb körben is hallani lehetett: teksiar (egyes szám alanyeset: teksys) Alytus és Krėkialaukis környékén, tėkšiai (egyes szám alanyeset: tėkšis) Krūonis és Simnas környékén?!- *?. A. Salys továbbá a széles körben, Priedzūkijában hallható man'i-~ mang, tav'i-~ tavę alakokat is megadja, amelyeket a manęs, manė, tavęs, tavė helyett használnak!- *. Az utóbbi alakok azonban, amelyek eredete nem teljesen világos!“, nemcsak a középső aukštaičiai déli szögére jellemzőek, hanem ezen aukštaičiaiak sokkal nagyobb területén is, a keleti aukštaičiaiak mentén észak felé egészen Jonava, Šėta és más környékekig húzódó területen. Igaz, e formákat egyes helyeken mind a birtokos, mind a tárgyeset jelentésében használják, máshol ezek egyik vagy másik esetet fejezik ki, lásd az 1. ábrát1®. A. Salys, és néha más nyelvészek is, a déli középső aukštaitis nyelvjárási terület fonetikájának még egy sajátosságát említik: az uo wa-vá vagy akár va-vá alakulását, pl. dudda ‘duoda’, dudna/dvana ‘duona’, kudlas ‘kuolas’, duanūk'ė-/dvanūk'ė ‘duonuké’, vandud/vandvd ‘vanduo’. Hozzá lehet tenni, hogy itt az ie helyett is 13 ejtendő. Vö. Lietuvių kalbos žodynas. 15. köt. V., 1991. 1134. o. 14 Salys A. Raštai. 4. köt. 304. o. 18. Vö. Zinkevičius Z. Lietuvių dialektologija. 298—299. o. i | 49, A nem személyes névmások egyes számú birtokos és tárgyeseti alakjainak man'į-, fav's elterjedéséről lásd még: Lietuvių kalbos atlasas. 3. kötet (Morfológia). Vilnius, 1991. 78—79. térkép ir sz. 72—73. 87 (nem mindegyik egyformán határozottan) iea/ia:/je, pl. plicanas/p'ienas/piénas „tej?” šičanas/šiūnas/šijėnas „fal”. Az ilyen uo azonban, a kifejezetie tebb ejtés, csak kis területre jellemző — Jiezno, Užūguosčio, Nemajūnų (Prienų rajonas), Butrimonių, Pivašiūnų, Punids, Žagarių (Alytaus rajonas) apylinkėms. Visomis kryptimis tolstant nuo to "židinio" wo, pabaigos ie paplatėjimas silpnėja, hallás ir iš alapján nehezebben megkülönböztethető! ". 3 A. Salys egy-két, a ir középső aukštaičiai déli sarkának a dzūk nyelvjárásokkal közös morfológiai (morfonológiai) sajátosságát jelölte meg: a múlt idejű egyszeri alakokat) mats ‘macian’, v'ed> 1 ‘vedziaun’ (az affrikáták nélkül a mates, vedei, mate, védé szerint), a feltételes mód bi alakjait: tau ‘biiciau’, bi-tai "būtum" (az újabb kutatások azt mutatják, hogy e nyelvjárásokban a hangsúlyos kezdetű tő feltételes módú | alakjainak hanglejtése végső hangsúlyossá alakul, azaz bi-tau, bū'tai'* alakban ejtik). Az utóbbi alakokat, valamint az é-tövű főnevek többes számú birtokos esetének d'ė-d'u:(dė-du:) ‘dédziy’, gi-va thu gyvačių", amely más esetek hatására alakult ki, egyes nyelvészek hajlamosak a délnyugati | izomorf délnyugati határának tekinteni! ?. ir | Iš e múlt egyszerű idő egyes szám első személyének valódi alakjait (matbū/ mallet, vV'edbū/s'ed'eū), a feltételes mód egyes szám első személyének (n'ėštau/n'eštau) ir a második személy (n'ėšlai/n'eštai) a formák izomorfái nem esnek egybe? ?. Be azt, egy nė iš tų (trijy) az izomorfák nem foglalják magukban a közép-aukštaitiszi nyelvjárás déli szögletének egészét, amelyben a múlt idejű egyszeri idő igei melléknévi igeneveinek ir hímnemű egyes számú többes számú alakjai -ęs, -ę > -1*8/-is, -i/-i, o helyett t¢ ejtik £4. Másrészt ezek az izomorfák kisebb (matbū/mat'eū ir n'ėštau/n'eštau) ar nagyobb (n'ėštai/n'eštai) a nyugat-aukštaitiai délkeleti peremét, lásd 1 ábra | Az említett be affrikáták többes számú birtokos ne eseteit maguk a dzsukok teljesen következetesen használják, o už jų a határok annál is inkább*!. Ezért az jų elterjedés pontos északnyugati izomorfáját nehezebb meghatározni. Egy-egy to (gaid'ū ‘gaidziy’, b'it'u:/b4.t'u) típusú alakot a už dzsuk határán például Balbiėriškis, Čišbiškis, Upninkai területén jegyeztek fel (Padaigų k.) a környéken. Így a tárgyalt sajátossiš ágok szinte mindegyikének ar elterjedése kisebb-nagyobb mértékben eltér, azaz nem alkotnak teljesen egybeeső izoglosszákból (izofónokból, izomorfokból) álló nyalábot. Mindazonáltal melyik iš tų izoglosszát tekintsük a nyugat-északnyugati peridzsúk határának? A nyugati iš dzsúk vokalizmusának egyik legfontosabb sajátossága, amely elválasztja őket közvetlen szomszédaiktól, a középső (értelemszeir rűen, a nyugati) — aukštaiti magánhangzók g, ę átváltozás u-vá, 7*. területet už tų A dzūkók északnyugati határának su említett jellegzetességeit a ar gyakoribb és ritkább reliktumok ir alapján valószínűleg elődzsukónak kell tekinteni. Távolk * - 17 vö. Zinkevičius Z. Litván dialektológia. P. 86—87; A litván nyelv atlasza. T. 2. P. Tf—82 ir térkép. sz. 66, 67. i Plz. a két szótagú igék feltételes módjának III. alakjai a. hangsúlyozását: A litván nyelv atlasza. T. 2. P. 128 ir térkép. sz. 109. | Vö. Vidugiris A. A déli fontosabb Litvánia A Panemunė nyelvjárásainak jellemzői // Panemunėi dzsukok. V., 1970. P. 44—45. J 20 Vö. A litván nyelv atlasza. T. 2. Térkép sz. 80; T. 3. Térkép sz. 103—105 k ir p. 107—109. i 21 Vö. A litván nyelv atlasza. T. 2. P. 95—96. i Ru Slam 88 "9483 ‘sue, 149] ‘tupw/ 1 an) upw ‘1 ‘188 ‘sua — g1 ',s2Ae1 ‘sduely, 240} ‘Qudwl "WILY SUA — ZT ‘WUNISDU, 1153 U 10159 U — [1 (Neu, npysa u/nvysau — OY 'nvizpan ‘nviow [bőr (RCPaa) no pao ‘(n Crow) na pw — 6 ‘asgunied oyuruipres "SŠp Ii ‘sua fnaApep fiffiureryiaa oyrep ofojnq tą (rerpjesonu ansia au) 1/4 < 5 — g „(NeIAI) rerpyesonuau „nL 3 D — 1 “1 „nm egsIla reisneruzep asol1zod orzpoz asolareal 3 “d — g *soja1A otynzpalid sousapip SOWIUIW OI[RS'Y — G „lerdlejsyne ounpla — „equ sulreyea fiynzp — £ „equi auraeyeA inreisyne M41 — g ‘equ saundi (jeg y [e8ed) fidreisyne fueyea — | ‘spjnzpaiig "aed T SMA i y Ld we Ws Xx ¥ Tr on RD“ 99 Eras ora 092717 X Xk X RT Vx ri A eddig 29 -o us6 ow: oN SEN sz o SA m) © al (3 rd o od — 457 @ L oeėjeoa [2 “a fone ima x“ tas o 8 Par i 7, .0 "65 x, © 895 L ==} 9 į €l Leet iš= er O) I 0at0 yyy ¢ MAAN ue” 7 A o R9 szójánok legdélibb peremén — ahol a múlt idejű cselekvő melléknévi igenév egyes és többes számú alanyeseti alakjai -1*8/-is, -i+ /-i végződésekkel fordulnak elő. Ott ér véget a 14“, tinai ejtés is. : Ez a szóján nyelvjárás számára kijelölt terület jóval nagyobb (északkelet felé tovább terjed), mint az, amelyet hozzávetőlegesen A. Salys jelölt meg. Mindazonáltal ez, akárcsak az A. Salys által megjelölt terület, csaknem érintkezik a közép-aukštaitis nyelvjárással; a nyugati aukštaitis nyelvjárásból csupán Mari. A jampolėsi járás délnyugati peremén a jé-jes, gir'd'ej jes, Ve, se mellett néhol jo-ji's, gir "dé jirs, Vi, ši is hallható (Gelčiai, „Gudėliai környéke). A szóján fogalmát természetesen nem találjuk meg a litván nyelvjárások új felosztásában és a nyelvjárások elnevezésének rendszerében. E felosztás szerzői — A. Girdenis és Z. Zinkevi¢ius — elsősorban a vokalizmus sajátosságait figyelembe véve a aukštaitis nyelvjárásból három fő nyelvjárási alcsoportot különítettek el: a nyugati, a déli és a keleti aukštaitist. A fentebb tárgyalt elő-dzuki területet e két fő nyelvjárási alcsoport osztja meg: az északi rész (Gegužinė, Palėmenė, Žasliai) a déli aukštaitisokhoz (a korábbi nyugati dzukokhoz) került, míg a nagyobb déli rész (Balbiériskis, Jieznas, Uzuguostis, Žiežmariai), akárcsak az összes többi közép-aukštaitis nyelvjárás, a nyugati aukštaitisokhoz van sorolva. Ezzel együtt ez a déli (elő-dzuki) rész a nyugati aukštaitisok kaunasi peremnyelvjárása, amely a déli aukštaitis nyelvjárási alcsoport számos átmeneti sajátosságával rendelkezik, míg az északi rész a déli aukštaitis nyelvjárási alcsoport peremnyelvjárása, néhány keleti aukštaitis, širvintiškis sajátossággal (pl. a hangsúlytalan hosszú magánhangzók megrövidülésével). | A Neris (alsó folyásának) és a Nemunas középső szakasza közötti nyelvjárások kialakulásának, valamint a különféle nyelvi jelenségek (izoglosszák) elterjedésének jobb megértését a jövőben talán e vidék történetének átfogó vizsgálata segíti majd, amely a nyelvi helyzet változását is meghatározta. E vidék nyelvjárásainak változását az elmúlt évtizedekben is sok minden meghatározta. A valamennyi litván nyelvjárás változását befolyásoló vagy továbbra is befolyásoló okokon kívül nagyon fontos körülmény, hogy a Neris és a Nemunas közötti területen a Kaūnas, Elektrėnai és Krūonis erőműveinek nagyarányú építése miatt igen szembetűnő lakosságcsere (migráció) ment végbe (egész falvak tűntek el, és egy új, nagy, városias jellegű település, Elektrėnai nőtt ki). E vidék nyelvjárásainak számos sajátossága a köznyelvi litván nyelv hatására is eltűnik. Ezért az elő-dzuki területet elválasztó egyes sajátosságokat az utóbbi években már csak a helyi idős nemzedék beszédében lehetett hallani. Az elő-dzuki terület és a szomszédos lakott helyek (lásd az 1. ábrát) Lakóhely Lakóhely Járás Körzet (település) száma megnevezése* 497 Betėgala Jonavai Kulva 498 Padaigai Upninky 499 Gegužinė Kaišiadorių Zūbiškiai 500 Mančiušėnai Širvintai, Jonavai Gėlvonai (Širvintai járás), * A lakóhelyek (települések) számai és megnevezései olyanok, mint a „Lietuvių kalbos atlaso” (V., 1977–1991. 1–3. köt.) című műben. Egyes lakóhelyek közigazgatási alárendeltsége jelenleg némileg eltérhet. 90 518 519 520 521 535 536 537 538 539 540 550 552 553 554 559 556 557 Vievis, 568 569 570 571 572 573 574 5715 5716 586 587 588 589 590 591 592 593 Trakų 594 605 606 607 608 609 610 611 612 Užusaliai Palemėnė Čiobiškis Musninkai Pravieniškės Rumšiškės Kaišiadorys Žasliai Paparčiai Kernavė Skriaudžiai Garliava Margininkai Kruonis Žiežmariai Nati josios Kietaviškės Trakai Ąžuolų Būda Mozūriškės Išlaužas Darsūniškis Kaišiadorių Pakertiškės Kaugonys Dau girdiškės Rykantai Plutiškės Pašlavantys Sasnava, Prienai Jieznas Užuguostis Birštonas Margiškės Semeliškės Keturvalakiai Marijampolė Igliauka Naujoji Ūta Balbieriškis Gripiškės Kaišiadorių Palomenės Nemajūnai Butrimonys Širvintų Jonavos » Kaišiadorių „ „ „ „ Vilniaus Prienai Kauno ” Kaišiadorys „ „ Marijampolė Prienai „ Kalviai „ „ » Trakai ” Marijampolė „ Prienų „ ” Vilkaviškis Marijampolės Prienai Prienai BalbieriškPrienai Alytus Prienai Upninkai Užusaliai Čiobiškis Musninkai Rumšiškės „ Kaišiadorys Paparčiai Dūkštos Skriaudžiai Garliava Taurakiemis Kruonis Žiežmariai Kietaviškės Gavaltuva Veiveriai Išlaužas Vilūnai Kalviai Žiežmariai Rusakalnis Paparčiai Bražuolė Sasnava Guobai Birštonas Naujosios Ūtos Jieznas Lielionys Ubiškiai Semeliškės Ketūrv alakiai Igliauka Naujoji Ūta Birštonas is Alytus, (Prienų r.), Punia Butrimonys Lielionys 91 613 Aukštadvaris Trakai Ubiškiai 623 Vilkabaliai Vilkaviškio Rasių 624 Liudvinavas Marijampolės Meškūičių 625 Daukšiai » Padovinio 626 Gelčiai P Gudeliy 627 Udrija Alytaūs Krėkialaukio |! 628 Kriauniai 2 Dubėnų, Luksnėnų 629 Žagariai » Punios 630 Pivašiūnai „ Pivašiūnų 631 Onuškis Trakų Onuškio 638 Liubavas Marijampolės Liubavo 639 Kalvarija 3 640 Zelsva 7 Liudvinavo 642 Simnas Alytaus Simno 644 Alytus Alytaūs A Vordzukisról és határairól Összefoglalás A közép-aukštaitis nyelvjárás alnyelvjárásának déli részét (ezt K. Jaunius különböztette meg a többi aukštaitis nyelvjárástól) A. Salys vordzukisnak (priedzakis) nevezte. Ezt a terminust nem ritkán más nyelvészek is használják, de nem mindig ugyanazzal a tartalommal ruházzák fel. A. Salys szavai szerint Vordzukisch az a terület (magában foglalja Balbiériskis településeit, 2 Ley. “m 2. “ax Birštonas, Darsūniškis, Jiéznas, Prienai, Punia), „ahol a dzūk nyelvjárás jį, $s i jellemzői közül csak néhány fordul elő”. E jellemzők közül elsősorban a g magánhangzók változását említette, bár nem mindig szabályosan) «*, 1, alakokra, pl. gra*štas ru Stas tų,, „fúró”, s'k'ė*sta /s'kiūsta „elsüllyed- ”. A későbbi kutatások pontosították e jelenség földrajzát. E magánhangzók változásának intenzitása alapján a közép-aukštaitis déli sarkát három övezetre lehet felosztani: 1) a ¢, ¢ minden helyzetben többnyire szabályosan u*-vá, i*-vé változik, pl. gri‘stas, kar'wi Akk. „a tehén”. Ez Gegužinė, Kaugonys, Palomenė, Paparčiai területe (A. Girdenis és Z. Zinkevičius által javasolt, a litván nyelvjárások új osztályozása szerint ez a terület a sudaukštaitis nyelvjáráshoz tartozik); 2) ą, ¢ helyett szabálytalanul u*, i* ejtendő, pl. d-zuolas „tölgy”, s'k'é'sta „elsüllyed” és *Zuolas, s'kli*sta. Ez a jelenség a következő településeket foglalja magában: Pakertiskes, Gripiskes, Uzliguostis, Mefgiskés, Butrimonys, Kriauniai, Punia, Zagariai; 3) az i* az e* helyett csak a SR) nyer w ve ps ce pn | DT T. Bos pv». A múlt idejű melléknévi igenév kiejtése például: bijdjes, bijoję > bijo-jits/-is, bijo*ji"/-i Sv !. A-... RT ”erschrocken” und tg, šę > ti“, ši" ”jene, diese”. A terület magában foglalja Balbiériskist, Yi. Vara i sa 7 ites,: a o SE | Birštonas, Darsūniškis, Jiéznas, Kaišiadorys, Prienai, Žiežmariai (a dialektusok új osztályozása szerint a második és a harmadik zóna nyelvjárásai a kaunasi nyugati aukštaitishoz tartoznak). Így a ę > i /i izofóniát, amely a participiumokban jelenik meg, a dzūk előtti nyelvjárás nyugati határaként kell tekinteni. A. Salys a dzūk nyelvjáráséhoz hasonló fonómorfológiai jellemzőkre hívta fel a figyelmet, amelyeket a közép-aukštaitiš déli alnyelvjárásaiban használnak, például matbū „láttam- ”, bi‘tau „lettem volna”, bū*tai „lettél volna” (ezt később némelyek a dzūk előtti nyelvjárás határának tekintették). E formák izomorfái azonban az alnyelvjárások különböző területeit foglalják magukban, nem esnek egybe a ¢, ¢ u'/u, illetve 1° /i-vé történő változásának egyetlen izofonjával sem. 92