A. Salio veikla Vytauto Didžiojo universitete 1930–1939 m.

A LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXIV (1994) LIETUVIŲ KALBOS TARMĖS IR JŲ TYRINĖJIMAI K. ULVYDAS A. SALIO VEIKLA VYTAUTO DIDZIOJO UNIVERSITETE 1930-1939 M. A. Salys į lietuvių kalbotyros istoriją įėjo kaip vienas įžymiausių XX amžiaus lituanistų ir baltistų komparatyvistų. A tudomány csúcsait — minden fokozatot és címet — nagy tehetségének köszönhetően érte el, amely már egészen fiatal korában megmutatkozott, amikor még a telšiai „Saulės” gimnáziumban tanult. Amint kortársai (például Z. Jonikaitė lexikográfus és mások) tanúsítják, már akkor is tudásával és képességeivel tűnt ki a többi fiatal közül; ezek a képességek különösen tanárait ámulattal töltötték el és örvendeztették meg; A. Salys-t ugyanennek a gimnáziumnak egy másik tanulójával, A. Jucisszal (a későbbi elméleti fizika professzorával és akadémikusával) együtt a gimnázium büszkeségeinek tartották. A. Salys tehetsége különösen egyetemi évei alatt mutatkozott meg a kaunasi egyetemen, amely később a Vytautas Nagyfejedelem nevét kapta. Itt 1923 m. Lehetősége volt olyan neves tudósoktól tanulni, mint a iš litván nyelvészet történetének legnagyobb litvanistája, balti nyelvek kutatója és összehasonlító nyelvésze, K. ir Būga, valamint a litván köznyelv legkiemelkedőbb megteremtője és kodifikátora, J. Jablonskis. Valószínűleg a legnagyobb hatással ir A. Salysra az akkor már világszerte ismert K. Būga volt, aki minden bizonnyal ir meghatározta azt, hogy kétéves po tanulmányai Kaunasban lehetőséget biztosítottak számára, hogy tanulmányai folytatására elutazzon į Leipzigbe, ahol abban az időben a világhírű litvanista, balti nyelvek kutatója ir J. Gerulis dolgozott, aki A. Salys tudományos témavezetője lett. Ilyen témavezetővel A. Salys 1929 m. befejezi ir doktori disszertációjának megvédését "Die žemaitischen Mundarten: Geschichte des žemaitischen Sprachgebietes”. Ši A disszertáció különösen azért jelentős, mert a litvanisztikában elsőként és ilyen megalapozott részletességir gel vizsgálta a žemaičių nyelvjárások történetét a legrégibb időktől kezdve, szélesebb körben felhasználva a Német Lovagrend krónikáit és más ókori ir dokumentumokat. Hasznos emlékeztetni arra, hogy ugyanebben az időben Lipcse városábir an tanult egy másik a Kaunasi Egyetem to által kiküldött, rendkívüli szorgalmú litvanista hallgató — P. Skardžius (éppúgy, mint ir A. Salys, a leendő professzor ir akadémikus). Az utóbbi ugyanabban az évben, mint ir A. Salys, Lipcsében védte meg doktori disszertációját * Die slavischen Lehnwėrter im Altlitauischen”. Jo az egyik legfontosabb tanár szintén J. Gerulis, aki mindkét tanítványával törődött, jų figyelte ir munkájukat és gondjukat viselte. Itt ezt a két nyelvészündu ket azért állítják egymás mellé, hogy ismét emlékeztetni lehessen az első nagy tehetségére, amelyről már egy másik iš jų személy, maga a tanár is tanúbizonyságot tett — J. Gerulis, aki örült egyik tanítványa tehetségének és a másik o szorgalmának, örömét ir tą másoknak kissé nyersen, de szemléletesen így szerette megfogalmazni: "Salys a disszertációját a fejével írta meg, o Skardžius a — fenekével". Évtizedekkel ezelőtt egy híres nyelvész iš ajkáról váratlanul hallott ilyen jellemzést nagyra becsült tanáraim tehetségéről; ez az összehasonlítás engem, fiatal diákot, nem ar jų hagyhatott hidegen. Csak később, amikor érdekes Maironis- -előadásokat hallgattam K. Donelaitis korabeli Porosz Litvániáról ir jo az alkotást, megértettem, hogy ir J. Gerulis anyanyelvének még ugyanolyan egyszerűnek, konkrétnak, olykor durvának, olykor pedig o csodálatosan gyengédnek kellett ir lennie, mint a búr nyelvnek, amelyet K. Donelaitis zseniálisan megörökített a „Metuose” című művében. 20 A. Salys 1930-ban tért vissza Németországból a Vytautas Magnus Egyetemre; előzőleg még volt ideje egy szemeszteren át gondosan dolgozni a Hamburgi Egyetem Fonetikai Laboratóriumában, és már ősszel megkezdte itt a litván és balti filológiai tárgyak oktatását. : Abban az évben egész Litvánia Vytautas Magnus halálának 500. évfordulóját ünnepelte. A hazában és annak határain kívül élő litvánok számos különféle ünnepélyes rendezvényt szerveztek. Az egész Köztársaság a hatalmas lelki és hazafias felemelkedés állapotában élt, s amely már néhány évvel korábban megmutatkozott, amikor erre a jubileumra készültek. Ez a lelki, hazafias felemelkedés különösen egész Litvánia fiatalságát magával ragadta, mind a városokban, mind a falvakban. Még azokban az években kiadott érettségi bizonyítványok is különlegesek voltak: a szokásostól eltérő papírból készültek, nagyobb formátumúak voltak, és Vytautas Nagy ábrázolását viselték. A fiatalok, különösen a diákság lelki, hazafias felemelkedése még a Litvániába érkező külföldieknek is feltűnt. Például J. Gerulis, aki tudományos ügyekben érkezett ide, a „Die litauischen Dialektstudien” (1930) című könyvének előszavában az itt említett diáksági lelki, hazafias felemelkedést egyenesen a litvánisztika bizonyos reneszánszaként szemléli. És valóban, több száz fiatal választotta fő szakként a litvánisztikát. Már az első évfolyam hallgatói sem fértek el a nagy előadóteremben, és mivel az egyetemen szemeszterrendszer volt (ugyanazon tantárgy előadásait egyidejűleg különböző évfolyamok hallgatói is hallgathatták), sokaknak az előadások alatt állniuk is kellett. Természetesen a litvánisztikát tanuló hallgatók ilyen lelkesedése maguknak az oktatóknak, köztük J. Gerulisnak és másoknak sem kerülhette el a figyelmét. To A korszak hallgatóinak lelkületét emelte ir jų a hazafiasságot erősítette az is, hogy a litván függetlenségi harcok végétől alig mintegy tíz év telt el. A függetlenség történelmi kivívása, a litván önkéntes katonák hősiessége minden litvánt, különösen a fiatalokat meghatotta. Mindenki, a nemrégiben a függetlenségért önfeláldozóan harcoló szülők, testvérek vagy éppen közeli už hozzátartozók példáját követve igyekezett legalább egy kicsit hozzájárulni a Haza megerősítéséhez. Erre az időszakra rendkívül jellemző volt a különféle ifjúsági szervezetek alapítása és ir jų virágzása. A Vytautas Magnus Egyetemen diákkorporációk tucatjai működtek, amelyek tagjai elé a legnemesebb feladatokat állították: szolgálni Istennek ir A hazáért, embertársunkért, személyiségünk fejlesztéséért, az erkölcs terjesztéséért, a ir tudomány fáradhatatlan és becsületes elsajátítására, a jövőbeli hivatásra való tisztességes felkészülésért. Iš Az ideológiai irányultságú hallgatói szervezetek közül a legnagyobbak ir és legtevékenyebbek az ateisták, a nacionalisták ir (neolituánok), a Varpininkai szervezetei, valamint az ideológiai irányultságú korporációk voltak. Az ilyen szervezetek tevékenységéről itt egy-két példát lehet bemutatni. Az ateisták meghirdették az ateisták házának Kaunasban való felépítésére irányuló gyűjtést: ennek az építkezésnek mindenki — legalább egy téglát kellett hogy felajánljon, vagyis egy centbe kerülő szelvényt kellett vásárolnia. Természetesen ez a gyűjtés ir arra ösztönözte az tų embereket, hogy o általában adakozzanak a házépítésre, az eredmény pedig akkoriban egy grandiózus épület volt Kaunas A Laisvės sugárúton, ahol A függetlenség éveiben számos rászoruló diák talált menedéket. Az ifjúság is jelentősen hozzájárult azzal, hogy adományokat gyűjtött a fenséges Feltámadás-templom építésére ir Kaunasban. A még be nem fejezett és fel nem szerelt épületben a megszállás éveiben televíziógyárat rendeztek be. A független Litvániában ji be kellene fejezni, és át kellene adni a ir hívek használatára. A neolituánusoir knak és a varpininkaiaknak is megvoltak a saját helyiségeik; az előbbiek inkább állami, az utóbbiak pedig a társadalom pénzéből és erőfeszítéseivel voltak ellátva. Mindenütt pezsgő, aktív és kreatív diákélet folyt, tudományos és politikai vitákat, kulturális rendezvényeket, pihenőesteket stb. szerveztek. ir Mindezekben a helyiségekben a diákok számára a ir városban általában elérhetőnél olcsóbb étkezdék működtek. Erről az időszakról tą szólva nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a ir különböző szervezetekbe, egyesületekbe és korporációkba tömörült, (gyakran ir nemzetiségük vagy régiójuk ar szerint megoszló) or diákok közötti kapcsolatok teljesen ir normálisak, barátiak és korrektak voltak, talán csak néhány ir szélsőbaloldali diákcsoportot kivéve, amelyeket rendszerint nem litván nemzetiségű vagy egyszerűen elnemzetietlenedett fiatalok alkottak. Ezek időnként bizonyos túlkapásokat ir idéztek elő, vagy egyszerűen kiprovokálták azokat, amelyeken a diákság többsége csak iš nevetett. Éppen ilyen légkör uralkodott Litvániában, ir amikor A. Salius itt megkezdte te pedagógiai munkáját a Vytautas Nagy Egyetemen, A. Saliusnak. Munkája első szemeszterében ugyanazt a 21 (1930 őszén) megkezdte több fontos litvánisztikai diszciplína (az óporosz nyelv, a lett nyelv stb.) oktatását, valamint a gyakorlati foglalkozások vezetését. A következő szemeszterekben az általa oktatott tantárgyak és az általa vezetett szemináriumok száma folyamatosan nőtt. Már munkájának első két évében a Vytautas Magnus Egyetem litvánisztikai diszciplínáinak egyik fő oktatójává vált. Egy évvel korábban (1929-ben) ugyanazon az egyetemen A. Salys kollégája, P. Skardžius kezdte meg pedagógiai munkáját. Abban az időben a bölcsészettudományokat két karon oktatták: a Bölcsészettudományi, valamint a Teológiai és Filozófiai Karon. Ez a párhuzamosság egyáltalán nem jelentett akadályt sem a professzorok, sem a hallgatók számára. Ellenkezőleg, mindenki számára kényelmet, valamint a tudomány és a tanulmányok sokféleségét biztosította. Először is maguk a kari szabályzatok sem voltak teljesen azonosak. tų Így különböző humanitárius tudományi ir tárgyak szerepeltek bennük. A hallgató a szabályzat által be megkövetelt tárgyak mellett szabadon választhatott más, neki ir tetsző tárgyakat is a két kar bármelyikén. A hallgatónak semmiféle iš tų akadályt nem gördítettek annak útjába, hogy bármelyiket válassza ir iš tą tárgyat oktató professzoroknak. Így a litván filológia tárgyait az említett karok bármelyikén hallgatni lehetett. iš Nagyobb mértékű ide-oda vándorlás azonban itt rendszerint nem volt: a tárgyak abszolút többségét a hallgató rendszerint e karok egyikén hallgatta végig, és ott tette le a vizsgákat is. A két kar eprintavimas különösen előnyös volt a szűkös anyagi körülmények között élő, ösztöndíjat nem ir kapó hallgatók számára, akiknek kenyérkeresetüket munkával kellett előteremteniük. Ugyanis az egyes karokon az analóg tárgyak előadásait gyakran eltérő időpontokban tartották: az egyik helyen délelőtt, a másikon délután, ezért a munkát vállaló hallgató könnyebben tudta összehangolni munkaidejét az előadások időpontjával. su P. Skardžius egészen 1929 m. litvánisztikai tárgyakat oktatott A Bölcsészettudományi Karon A. o Salys-tól 1930 m. — A teológiai ir filozófiai karon. De már a legelsőkben A. Salius pedagógiai munkásságának éveiben jo mindkét kar litván szakos hallgatói összegyűltek előadásait hallgatni, ezért az előadótermek valósággal roskadoztak a tömegtől. To nem lehet elmondani róla P. Skardžius által tartott előadásokat, bár azok is kevésbé voltak tartalmasak ne és érdekesek. ir Mindketten iš A Lipcséből visszatért oktatók į sok újdonságot hoztak a Vytautas Magnus Egyetemre. Egyszerűen gazdagították és ir fellendítették itt az egész litvanisztikát, amelynek tantárgyapo it nagy nyelvészeink K. Būga ir J. Jablonskis halála nagyon megnehezítette. A litvanisztika to reneszánszának korábban említett, J. Gerulis által megfigyelt felvillanásához kétségtelenül hozzájárult be mind A. Salys su P. Skardžius, továbbá természetesen J. Gerulis, aki segített ilyen kiváló tudósokat felkészíteni Litvánia számára. du Csak kár, hogy az akkori to A litván kormány minden bizonnyal az államalapítás nehézségei miatt nem tudott már legalább néhány évvel korábban gondoskodni a legmagasabb képzettségű lituanisták felkészítéséről, jóllehet erre a feladatra kiváló vezetőket már könnyen lehetett volna találni, ha magában ne Litvániában, ha ott nem is, Németorszar ágban, sőt Lettországban (J. Gerulisre gondolok ir J. Endzelīnsu). Kaip skaitytojas jau galėjo pastebėti, A. Salio 90-ųjų mirties metinių proga ga minimi ir P. Skardžius, taip pat J. Gerulis. Taip yra todėl, kad šie trys žymūs kalbininkai savo gyvenimo darbais yra glaudžiai ir susiję: A. Salys ir P. Skardžius buvo J. Gerulió tanítványai Lipcsében, mindketten körülbelül tíz évig oktattak litvanisztikát ugyanabban a Vytautas Magnus Egyetemen, és mindketten szerencsésen elkerülték a visszatérő vörös terror hullámát 1944 m. amikor visszavonultak į Németoro szágba, valamivel később pedig — į az USA-ba, ahol halálukig fáradhatatlanul dolgoztak a litvanisztika területén. Nemcsak a ne litvanisztikát fejlesztették, hanem ir jelentősen hozzájárultak a litván nyelv ápolásához és kultúrájának emeléséhez emigránsaink körében, fellendítették a litvanisztikai kutatásokat az USA-ban, és öregbítették ott Litvánia nevét. 22 Térjünk most vissza A. Salys pedagógiai munkájához a Vytautas Magnus Egyetemen. Mindenekelőtt pedagógusként szeretném bemutatni, mert amikor tanítani kezdett, a disszertációján kívül még nem végzett jelentősebb lituanisztikai munkát, maga a tanítása, egész pedagógiai tevékenysége pedig valósággal elbűvölt bennünket, hallgatókat, mind az elsőéveseket, mind az egyetemet végzőket, olyanokat, mint P. Jonikas, J. Kruopas, J. Senkus, J. Labokas, Z. Jonikaitė, E. Mikalauskaitė, I. Matuzevičiūtė és sokan mások. A. Salys előadásaira egyszerűen özönlöttek a hallgatók mindkét, itt említett karról. Mi vonzotta őket ennyire? Elsősorban természetesen kiváló előadásmódja vonzotta őket, amelyet az előadásokra való alapos felkészültség, azok újdonsága, az oktató példás irodalmi kiejtése, sőt személyének külső vonzereje és eleganciája is meghatározott. Az előadásokra és szemináriumokra A. Salys kiváló skót seviotöltönyben, golftípusú nadrágban járt, amely akkoriban Nyugat-Európában igen elterjedt volt, és Litvániában is kezdett terjedni. Később, amikor egy gépkocsizó zászlóaljban teljesítette katonai szolgálatát, az előadásokra előbb közkatonai, majd altiszti egyenruhában érkezett, ami a hallgatók számára különös érdekességet jelentett. Természetesen itt az előadások tartalmassága és maga az előadásmód volt a legfontosabb: a szabad, következetes, élő beszéd, amelyet nemcsak azonnal könnyű volt megérteni, hanem le is lehetett jegyezni. A. Salys soha nem olvasott fel előadásokat írásból, mint sok más professzor. Igaz, az előadás szövege megvolt neki, de soha nem olvasta fel; a tartalmat fejből mondta el, csak időnként pillantva egy kis jegyzetre, amelyre a nyelvi tények példáit írta fel a táblára. jo į iš — Mindannyiunkat lenyűgözött az előadás módszeressége, amellyel – úgy tűnik – már magától a természettől meg volt áldva. Később már más professzorok tanítottak bennünket a nyelvoktatás módszertanára, de azt a módszerességet, amely A. Salyst jellemezte, A. Salys, iš valójában sem módszertanokból, sem iš módszertanosoktól nem iš lehet megtanulni, mert ennek veleszületettnek kell lennie. Így tanították a hallgatóknak az óporosz nyelvet. Először mindenkinek kiosztották az óporosz to nyelv szövegeit, amelyeket sokszorosító eszközökkel sokszorosítottak; megjelölték a tananyag fő forrásait is, amelyek közül akkor a legfontosabbak a következők voltak: R. Trautmann " A régi porosz nyelvemlékek” (1910), G.H.F. Nesselmanno " Thesaurus linguae Prussicae” (1873), E. Berneker "A porosz Nyelv” (1896). Egyébként a hallgatóknak átadott sokszorosított szövegek nagyon megbízhatóak voltak, mivel azokat vették iš R. Trautmann könyveit e o szerző szövegek átírásának pontossága tekintetében úgy tűnik, mindeddig ir senki sem múlta felül. Az alábbi szövegeket nyelvészeti szempontból vizsgálták: lefordították litván į nyelvre, minden egyes szót szemantikailag, fonetikailag és etimológiailag elemeztek, különös figyelmet į fordítva a su más balti nyelvekhez, mindenekelőtt a litván su nyelvhez való viszonyra. Így a teremben élénk, átfogó szövegelemzés zajlott, amelybe į minden hallgatót bevontak. Ily módon dolgozva po néhány hét szövegei egyszerűen į bevésődtek a hallgatók emlékezetébe, o jų Az elemzés egyre világosair bbá és érdekesebbé vált. Természetesen maga a vezető az į ilyen előadásokra, amint már említettük, nagyon alaposan felkészülve érkezett. Itt el kell mondani, hogy a nyelvi szövegek ilyen elemzési módszerét mo más professzorok is alkalmazták, különösen a nyugateurópai egyetemek végzettjei; például P. Brender hasonlóképpen adta elő nekünk a latin szerzőket. Az ilyen oktatás fő jellemzője az elevenség, — a hallgatóság aktivitása és munkába való į bevonása volt. Nyilvánvaló, hogy a tanulmányi módszer iš otthoni előkészítő ir munkát követelt meg a hallgatótól, o erre azonban, sajnos, ritkán találtunk időt. Azonban 23 a nyelvvizsgára való felkészülés, különösen annak a hallgatónak, aki szorgalmasan látogatta az előadásokat, nem volt nehéz, mert az ilyen oktatás után már nem maradt olyan sok hiányosság. Ezeket a hiányosságokat a szakirodalomból kellett pótolni, amelynek szinte teljes egészét németül adták ki, és amely mindenki számára könnyen hozzáférhető volt V. Biržiška, A. Salkauskaitė, I. Kisinas és mások példamutatóan rendezett egyetemi könyvtárában. Hasonlóképpen oktatták a lett nyelvi kurzust is. E tantárgy fő művei és forrásai akkoriban J. Endzelīns „Lettische Grammatik” (1922) című műve, J. Endzelīns és Mühlenbach „Latviešu gramatika” című, tömör, kiválóan megírt, a mi J. Jablonskis-féle nyelvtanunkra emlékeztető műve, valamint J. Endzelīns „Lettisches Lesebuch” (1922) című, legkönnyebben hozzáférhető és legnépszerűbb tankönyve voltak. Az előadásokon főként az utóbbi könyvet használtuk, abból merítve példákat és szövegeket a nyelvészeti elemzéshez, amelyet rendszerint az elméleti előadások után gyakoroltunk. Meg kell mondani, hogy e tantárgy vizsgája sem volt nehéz, mert már az előadások szorgalmas látogatása és a szövegek elemzése is segített elsajátítani a lett nyelv alapjait, különösen azért, mert a nyelvet kiváló baltista oktatta, aki jól tudta alkalmazni az indoeurópai nyelvek összehasonlító-történeti módszerét. Az óporosz és a lett nyelven kívül A. Salys a Vytautas Magnus Egyetemen számos más, a tantervi szabályzat által megkövetelt litván és balti nyelvészeti, illetve általános nyelvészeti tantárgyat is oktatott, kivéve az általános litván nyelvi kurzust, amelyet a Teológiai és Filozófiai Karon J. Balčikonis, a Bölcsészettudomlų ányi Karon pedig — S. Čiurlionienė oktatott. Egyébként az A. Salio által tartott általános fonetikai ar előadásokhoz kapcsolódó ir szemináriumok a köznyelvi litván fonetika, valamint a köznyelvi kiejtés kérdéseit részletesir ebben és mélyrehatóbban ölelték fel, mint J. Balčikonio ar Az S. Čiurlionienė által tartott általános litván nyelvi kurzus előadásai és a vezetésével tartott gyakorlatok. A. Salio oktatói mesterségbeli tudása különösen a történeti litván nyelvtan, a dialektológia és az általános fonetika előadásain, valamint a gyakorlatokon ir mutatkozott meg. Úgy tűnik, ezek a tantárgyak álltak hozzá a legközelebb, ezeket szerette a legjobban, és ezek ne oktatására volt a legjobban felkészülvir e. A történeti nyelvtan kurzusát fonetikával kezdte, és a szintaxissal fejezte be, amelynek alapjait akkor még ir csak kialakították, és amely a fonetikához, a morfológiához viszonyítir va még a legkevésbé su volt ir „történetja i”. "történeti". A történeti litván nyelv részletes szintaxisával – az egyes szerkezetek és az egyes beszédrészek történeti ar szintaktikai vizsgálatait kivéve – még ma sem rendelkezünk. ir Itt még nagy feladatok várnak a kutatókra. Mindazonáltal A. Salys által előadott történeti litván nyelvtani előadások meglehetősen teljes kurzust alkotnak e tudományterületből, amelyet akkoriban Litvániában sehol senki ir nem oktatott ilyen részletesen. A történeti nyelvtan oktatásának területén A. Salys a Vytautas Magnus Egyetemen, mondhatni, az egyetlen ilyen kiválóan felkészült szakember volt abban az évben. 1930—1939 E tudományterület oktatását az oktatónak az a képessége is jelentősen javította, hogy a hallgatókat önálló į munkába bevonja. A gondosabb hallgatók által készített jegyzetek egyszerűen egyetemi történeti nyelvtani tankönyvként szolgáltak. Második A. Sali kedvenc, kevésbé ir ne tehetségesen oktatott diszciplína A Vytautas Magnus Egyetemen litván dialektológia működött. Itt van ő, még A žemaitiai nyelvjárások történetét lipcsei tanulmányai során kutatva, mindenekelőtt ir széles körűen és kreatívan felhasználva K. Jauniaus, A. Baranausko, Fr. Spechto, K. Būga, J. Gerulis és más ir kutatók munkáival, valamint gyalogosan utazva motoar 24 Litvániát bejárva, alaposan ellenőrizve, és többnyire maga állapítva meg a litván nyelvjárások határait, a lituanisztika történetében elsőként dolgozott ki koherens egyetemi litván dialektológiai kurzust, amelyet folyamatosan bővített és tökéletesített. A. Salys dialektológiai kurzusát szépen kiegészítette és magának a tantárgynak az oktatását is javította a litvánisztika történetében első alkalommal a kurzus szerzője által ilyen gondosan és egyúttal viszonylag részletesen összeállított nyelvjárási térkép, amely – akárcsak maga a kurzus – napjainkban sem veszített óriási jelentőségéből. A dialektustérkép első példányát a szerző úgy készítette el, hogy a dialektológia céljaira felhasználta P. Matulionis által 1920—1922-- ben újból összeállított „Litvánia és peremvidékei domborzati és vízrajzi térképét.- ..”. Ezen különböző színű tussal megrajzolta a nyelvjárások határait, és ahol szükséges volt, különböző irányú, szaggatott vonalakkal beszínezte a területeiket. Természetesen A. Salysnak ez az első térképe a modern kartográfiai munkákhoz képest még nem lehetett tökéletes és teljesen pontos; maga A. Salys is tökéletesítette, amíg Litvániában élt, mindazonáltal ezzel, mondhatni, kezdetét vette a litván nyelvjárások kartográfiája. Igaz, e térkép nyomtatott példányát sehol sem volt alkalmam látni, mivel a nyomdában valószínűleg soha nem is sokszorosították, de az akkori hallgatók számára könnyen hozzáférhető volt: minden dialektológiai előadás alkalmával az előadóterem előtt függött. A. Salys szívesen kölcsönadta minden hallgatónak, aki le akarta másolni, és eközben, úgy tűnik, bizonyos pedagógiai elégedettséget és büszkeséget érzett: a saját kezével megrajzolt térképeredeti csodálatosan gondos kivitelezésű volt, akár egy nyomtatott példány. E térkép pontos másolatát, amelyet tų vászonra kasíroztir jo ak, mindmáig megőriztem szeretett tanárom és tanítványa kapcsolatának szép emlékeként. Egyébként e térkép átdolgozását A. Salys közzétette 1933 m. „Archivum Philologicum" IV kötet. Az utóbbit használták fel 1948 m. másutt a „Lietuvių kalbos rašybos ir žodyne” című műben. Be az óporosz nyelv, a lett nyelv és a litván nyelv történeti nyelvtana, valamint a litván dialektológia mellett A. Salys a Vytautas Magnus Egyetemen még több tárgyat oktatott: általános fonetikát, a baltisztikai nyelvészet ir bevezetését, a nyelvészet alapjait az iskolai munkában stb. ir Különösen érdekesek és ir tartalmasak voltak az általános fonetikai előadások, amelyeket a kísérleti fonetika műszereinek adatai tettek ir változatosabbá. A. Salys alapította meg az elsőt Litvániában a Fonetikai Laboratóriumot, amelyet jól berendeztek és ir folyamatosan fejlesztettek. Į minden előadást a hallgató J. Labokas (mintha annak ir a laboratóriumnak a laboránsa iš lett volna) előre elhozta iš annak a laboratóriumnak az anyagait. Į azokon az előadásokon az egész hallgatóság részt vett. Nagyon élők és emlékezetesek voltak. ir Itt az általános su fonetika alapjain egyúttal a kísérleti fonetika ir legfontosabb kérdéseit is megvilágították. Mivel az általános fonetika előadásai főként a standard litván nyelv fonetikájának tényeire épültek, így egyúttal, mondhatni, a standard nyelv fonetikájának kurzusát is elvégeztük. ir Érdekes volt megfigyelni a professzort az általános fonetika előadásai során. A többi ir tárgyat is élvezetesen és lebilincselően ir tanította, o az általános fonetika előadásain pedig még inkább felélénkült; úgy tűnt, ir egyszerűen rajong a diszciplínáért. ta Úgy tűnik, nagyon kedvelte, ją amikor a híres hamburgi egyetem Fonetikai Laboratóriumában képezte magát. Az általános fonetikai szakirodalom akkoriban nem állt rendelkezésre litván nyelven (hogy őszinték ir legyünk, még most sincs). A professzor nyilvánvalóan maga is használta, és ir a hallgatóknak főként a következő fonetikai műveket ajánlotta: H. Gutzmann 25 "Physiologie der Stimme und Sprache“ (1921), G. Panconcelli-- Calzio " Experimentelle Phonetik” (1921), ugyanazon szerző —"Die experimentelle Phonetik in ihrer Anwendung auf die Sprachwissenschaft” (1924) és P. Rousselot ”Principes de phonétique experimentale” (1924) című műveit. Ezenkívül A. Salys egy eredeti balti nyelvészeti bevezető kurzust is készített és adott elő nekünk, amely jelentősen különbözött K. Būga balti nyelvészeti kérdésekről szóló munkáitól. E kurzus egy része később a "Lietuviškoji enciklopedija" című kiadványban jelent meg. A hallgatókat nagyon érdekelte a már említett kurzus a nyelvészeti tényeknek az iskolai nyelvoktatásban való felhasználásáról. Ez teljesen új és eredeti dolog volt, amellyel a nyelvészeti gondolkodás csíráinak már a gimnáziumi tanulókba való beoltását kívánták élénkebbé és mélyebbé tenni. Ez a dolog különösen aktuális volt a litván szakos hallgatók számára, mivel közülük sokan az egyetemről kikerülve iskolákban kezdtek dolgozni. A. Salis minden nagyobb terjedelmű tantárgyának vizsgája különösen komoly és gondos munkát követelt meg a hallgatótól, mert a professzor, miközben mindig barátságosan és demokratikusan érintkezett a hallgatókkal, a vizsgákon egyúttal nagyon szigorú is volt. ir Igaz, itt nem fordultak elő olyan rendkívüli esetek, mint például J. Balčikonis általános litván nyelvi kurzusának vizsgáján. J. Balčikonisnál a vizsgázók egész csoportjának először meg kellett írnia a kapott dolgozatot, csak jo ta ir po to a vizsga szóban történő befejezésére volt lehetőség. Ezt az engedélyt tą azonban a vizsgázók nagyon kis része kapta meg: a megírók közül körülbelül ennyien fejezhették be a iš 60 vizsgát szóban hallgatók. 2—3 A többieknek újra kellett vizsgázniuk, legtöbbször néhányszor. po Az ilyen vizsgáztatási gyakorlat miatt J. Balčikonis, aki korábban a Bölcsészettudományi Karon tanított, még a hallgatók tiltakozását is kiváltotta, ami ir valószínűleg szerepet jo játszott a iš to karról való távozásában. A. Salys által oktatott tantárgyak vizsgái kizárólag szóban zajlottak. Szigorúan korlátozott ką vizsgaidőszakokról tulajdonképpen nem is lehetett beszélni: nė ha valaki nem akart, nem tudott vizsgázni, vagy nem tette le a vizsgát a megszabott időben, könnyen su megegyezhetett az oktatóval, jį hogy más időpontban vizsgázzon. Ám ahhoz, hogy valaki jól felkészüljön a vizsgára, legalább egy egész hónapot kellett kizárólag erre a célra szánnia, teljesen lemondva minden egyéb munkáról ar és szórakozásról. Néha még ir ilyen felkészülés után sem iš sikerült elsőre a legjobb jegyet megszerezni. Emlékszem, hogy a dialektológiai vizsgára gondosan felkészülve, teljesen bízva magamban, majdnem egy órán át válaszoltam a į dialektológiai kérdésekre. iš Csak négyest ajánlott fel nekem. Izgatottan kértem, hogy holnap újra letehessem a vizsgát, de azonnal megbántam, ir mert a vizsgáztató arcán mintha elégedetlenséget láttam volna. ir Iš Tulajdonképpen hogyan į mertem volna egy ilyen ajánlatra másképpen válaszolni, mint a többi hallgató! Mindazonáltal megengedték, hogy holnap újra letegyem a vizsgát, de még tovább kérdezgettek, és ötöst kaptam. ir Szigorú volt a tanárom, de ő ir iš önmagával ne szemben kevésbé ir volt igényes: į az ar előadásokra és a gyakorlatokra rendkívül jól felkészülve érkezett. A. Salio 1930—1939 m. tevékenysége nem korlátozódik csupán a litvánisztikai tudományágak oktatámu Vytauto Vytauto Nagy Egyetemen. Rendkívül eleven és ir energikus tudósként nagyban hozzájárult a Lietuvių kalbos draugija újjáélesztéséhez ir a „Gimtoji kalba” című újság megalapításához. Ez az újjáélesztett Egyesület ir és újság rendkívül fontos szerepet játszott a litván nemzet nyelvi ir kultúrájának történetében. Kultúránk du e jelenségei (az egyesület, o különösen pedig az újság) nagy visszhangra találtak A független Litvánia értelmiségében. A. Salys a Nyelvbarátok Társaságának 26 egyik legaktívabb tagja és vezetője, valamint a „Gimtoji kalba” szerkesztője és munkatársa volt. A Nyelvbarátok Társasága tagjainak üléseit többnyire az A. Salys vezetése alatt álló Fonetikai Laboratóriumban tartották. Az egyetemen nemegyszer láttam esténként, amint a Társaság legtevékenyebb tagjai, P. Avizonis professzor, J. Talmantas tanár, J. M. Laurinaitis ezredes, P. Skardžius és mások siettek a Társaság tagjainak összejöveteleire vagy vezetőségi üléseire, ahol a terminológia és a nyelvgyakorlat számos kérdését vitatták meg. A résztvevők nagyra értékelték A. Salys véleményét és tekintélyét ezeken az összejöveteleken és üléseken. Erről nemegyszer tanúskodott egykori tanárom, J. Talmantas, a Nyelvbarátok Társaságának lelkes tagja. : A. Salys cikkei (például a két törzsű litván személynevekről), az olvasók kérdéseire adott rövid, rendkívül megfontolt válaszai, terminológiai útmutatásai és egyebek nagyon élénkítették és gazdagították a „Gimtoji kalba” újság számait, és vonzották az olvasókat, akiknek csak az előfizetői tízezerre rúgtak. A. Salys ugyanakkor sokat írt a „Lietuviškoji enciklopedija” számára. Azok a cikkei, amelyeket hatvan évvel ezelőtt tett közzé (például a balti nyelvekről és népekről), napjainkban sem veszítettek óriási tudományos jelentőségükből. Egyenesen csodálatot kelt az A. Salys által a kaunasi időszakban közzétett cikkek sokasága, témáik változatossága és tartalmuk mélysége. Nyelvészeti cikkei úgyszólván valamennyi akkori rangos tudományos folyóiratban, kiadványban és újságban megtalálhatók ("Archivum Philologicum- ", ” Atheneum”, "Židinyje", "Naujojoje Romuvoje”. "Tautos mokykloje", "Lietuvos aide" és másutt). De a legfontosabb az, hogy A. Salys valamennyi cikke és egyéb munkája, akárcsak az általa tartott előadások, nemcsak tudományosan rendkívül megalapozottak, hanem egyúttal nagyon világosak, érthetőek és az olvasó számára könnyen hozzáférhetőek. Ezekben nem találunk elhallgatásokat, gondolati homályosságokat vagy befejezetlenségeket, amelyek mások, különösen a fiatal tudósok munkáiban néha bőségesen előfordulnak. A. Salys írásainak nyelve, akárcsak a fent említett, az előadások gyakorlatai során használt beszédmód, egyenesen példamutató. Kétség sem fér hozzá, hogy K. Jaunius, A. Baranauskas, J. Jablonskis, K. Būga, J. Balčikonis és ir P. Skardžius mellett jo valódi litván nyelvészeti ar klasszikusként emelkedik ki. « A. Salys tevékenységének Kaunasban a ir sokféleséget az is mutatja, ir hogy ő volt Az Államtanács terminológiai kérdésekben illetékes tanácsadója, jogászokkal su együttműködve javította a jogi kódexek nyelvezetét, sokat dolgozott mint a Belügyminislų ztérium Családnévbizottságának tagja. A litván családnevek összegyűjtésének és összeírásának egyik ir legtevékenyebb szervezője volt. A hallgatók segítségével, együtt su M. Jurkynas, a Családnévbizottság titkára segítségével családnév-kartotékot állított össze, amely alapján több, a családnevek ir területén irányított jo diplomamunka megírására és megvédésére iš került sor. Magának a tą kartotéknak az alapján, jo fáradozásánir ak és erőfeszítéseinek köszönhetően, elkészült az összes összegyűjtött családnév szótára. A. Salys M. tą Jurkynas segítségével a szótárban megjelölte a ir hangsúlyokat, feltüntette a paradigmákat, és az egészet megszerkesztette. A harmincas években társadalmi ir munkában gyűjtött ellenőrzött adatok alapján a Családnevek szótárában számokkal jelölték, hogy az egyes családok hol élnek. A. Salys más nyelvészeknél už többet foglalkozott a családnevek litvánosításával, ezért A Családnevek szótárában az elszlávosított családnevek mellett po néha akár több litván megfelelőjüket (változatukat) is megadták, amelyekkel könnyen helyettesíthető az elszlávosított családnév. Egyébként ir maga az említett Családnévbizottság is, ja főként A. Salys erőfeszítéseinek köszönhetően, elsősorban a családnevek litvánosítására készülve jött létre, amit a megszállás ir miatt nem sikerült megvalósítani. Ugyanezen tų okok miatt nem sikerült közzétenni a szerkeszteir jo tt Családnevek szótárát sem, amelynek 27 kézirata a Litván Nyelv Intézetében maradt. Vilnius visszaszerzése után A. Salys megszervezte a vilniusi vidék névanyagának gyűjtését és ellenőrzését. Ennek a munkának az eredménye a nyomtatásra előkészített Vilniusi vidék helyneveinek szótára volt, amelynek nyomtatását szintén megakadályozta a háború, és amelynek kézirata ugyancsak a Litván Nyelv Intézetében található. A. Salys segítsége nélkül még a kereskedelmi terület szakemberei sem boldogultak volna. Különösen sok gondos munkát fektetett az 1938-ban megjelent L. Dargis-féle „Kereskedelmi levelezésbe”, amelynek végén egy gondosan összeállított, mondhatni, a litván terminológiában első kereskedelmi terminológiai szójegyzék található. Csakis A. Salys munkájának köszönhetően volt ez a könyv akkoriban a legjobb és legkorszerűbb tankönyv, amely hozzájárult a kereskedők nyelvének rendezéséhez. Látva, hogy az egyházi nyelvben régtől fogva még sok helyen számos fogyatékosság maradt fenn, ezen a téren is jelentős munkát végzett: nyelvi szempontból szerkesztette A. Sabaliauskas kanonok „Dicsőítjük az Urat” című imakönyvének második kiadását (1938). Ez az eddig fennmaradt legjobb imakönyv. Már az itt tárgyalt időszak A. Salys-féle tevékenységének áttekintése is egyértelműen mutatja, hogy nemcsak jeles tudós, hanem rendkívül termékeny nyelvgyakorló is volt, aki élénken reagált a nyelvi élet minden aktualitására. Még katonai szolgálata alatt is talált időt arra, hogy gondoskodjon az autósok (akik akkoriban még csak igen kevesen voltak) által használt terminusokról. Az általa ezen a területen alkotott terminusok fennmaradtak. Néhány éven át A. Salisszal mint hallgatójaként, diplomamunkásaként kapcsolatban állva. általában folyamatosan találkozva su vele, különösen akkor, amikor dolgozott Kaunasban, úgy vélem, néhány szót róla mint emberről, mint személyiségről is mondhatok. Először is. mindenki számára hozzáférhető, barátságos, mindenkin segíteni kész, őszinte, igazi demokrata és humanista, nagy litván hazafi volt. Amikor 1940-ben, az első bolsevik megszállás idején találkoztam vele, szinte éreztem, mennyire gyötrődik és szomorkodik a ir Litvániát ért tragédia miatt; ugyanakkor megértettem, hogy nem veszítette el reményét Litvánia jövőjét illetően; ir akkor úgy vélte, hogy a ne bolsevik hatalomį ba bevont valamennyi litván eladta magát Moszkvának. Emlékszjo em az agronómusról mondott szavakra M. Mickisről: "Mickis egyáltalán nem kommunista" (vagyis pozitív személy). A A. Salys politikai nézeteiről már abból is következtetni lehet, iš hogy az ateitininkas diákok mindig kedvező támogatájo sban ir részesültek. A. Salys hazafiságát jo és politikai elköteleződését különösen világosan mutatják a következő ir tények. A háború utáni években súlyosan hiányoztak a litván felsőoktatási intézményekből a litvánisztikai tárgyak o oktatói, a Tudományos — Akadémiáról az akadémikusok, ezért a kommunista hatalom igyekezett visszahívni iš Németországból P. Skardžiust. Ahogyan nekem mesélte A. jo Venclova, du még a hatóság utasítására is utaztak ezzel az üggyel kapcsolatban P. Skardžiushoz į Németorsir zágba, jį hogy į rávegyék: ir térjen vissza az akadémiára és az egyetemre. Mindkét találkozó sikertelen volt: P. Skardžius kategorikusan megtagadta a visszatérést. Végül G. Zimanas, to egy másik, akkori kommunista vezető, még halála előtt mintegy tizenöt évvel mesélte nekem, hogy A. Venclova sikertelen erőfeszítpo ései után ő is ugyanebben az ügyben elutazott į Washingtoir nba, ott egy étteremben reggelivel megvendégelte barátját, P. Skardžiust, és ismét arra kérte, hogy térjen vissza jį dolgozni į Litvániába. Ám ez hallani sem nė akart erről. Eközben A. Salio-ról a kommunista hatalom soha nem hiányolta. Ezzel szemben, a háború utáni években a párt lelkes tagjává vált a Kaunasi Egyetemen dolgozó R. Mironas egyszer kijelentette nekem, hogy ha A. Salys nem távozott volna į Német28