Pilypo Ruigio ir Kristijono Gotlybo Milkaus leksikografiniai darbai (artėjant Pil. Ruigio ir K. G. Milkaus žodynų išleidimo 250-osioms ir 200-osioms metinėms)

PILYPAS RUIGYS ÉS KRISTIJONAS GOTLYBAS MILKUS LEXIKOGRÁFIAI MUNKÁI (A Pil. Ruigys és K. G. Milkus szótárainak megjelenési 250., illetve 200. évfordulója közeledtével) A 18. században Kis-Litvánia kulturális tevékenységet folytató személyiségeinek többsége a litván nyelv tisztításával, gazdagításával és szabályozásával foglalkozott. E célból nyelvtanokat és szótárakat írtak, amelyek közül csak néhányat (F. Haack, Pil. Ruigys és K. G. Milkus munkáját) nyomtattak ki, több tucatnyi másik kézirata pedig nem mind maradt fenn napjainkig. Ezeknek a szótáraknak és nyelvtanoknak kellett segíteniük a Kis-Litvániába küldött német hivatalnokokat, kereskedőket és lelkészeket abban, hogy megtanuljanak valamennyire litvánul, a vallásos irodalom fordítóinak pedig abban, hogy megtalálják a megfelelő litván szavakat. Ugyanezt a célt szolgálták Pil. Ruigys és K. G. Milkus kétnyelvű szótárai. A tanulmány áttekinti, hogyan tökéletesedett e szótárak lexikográfiai technikája, hogyan szabályozták szerzőik a nyelvet, és hogyan egészítették ki a litván lexikográfiát. F. Haack szótárának" 1730. évi megjelenése után néhány évvel, 1747-ben a második kis-litvániai kétnyelvű, "Litván–német és német–litván nyelvek szótárát" Königsbergben Pilypas Ruigys, Valtarkiemio evangélikus lelkésze nyomtatta ki*. Ez a szótár kétszer nagyobb és lényegesen tökéletesebb F. Haack szótáránál. A címben az szerepel, hogy a szótárban össze vannak gyűjtve Szent Az írásban és a társadalmi életben használt szavak és kifejezések. Az 1744. május 11-én írt előszó konkrétabban megjelöli összeállításának kezdetét és forrásait. Itt Pil. Ruigys azt állítja, hogy a szótár összeállítását 1733-ban kezdte meg (P. Jonikas véleménye szerint 1709-ben).* Segíteni akart a nem litván evangélikus lelkészeknek, hogy jól megtanuljanak litvánul. Állampolgár Ruigys kijelenti, hogy szótárának német részét Ch. E. Veismann szótárából (Lexicon bipartitum latino-germanicum et germanico- -latinum) vette, a litván részhez pedig az élő népnyelvből, K. Sirvydas és F. Haack szótáraiból gyűjtötte a szavakat, valamint felhasználta elődje, az E. Dicelius (Dizelius) által Valtarkiemisben készített kéziratos anyagot.” Az előszóban megemlítette Teofilis Šulco és Jokūbas Perkūnas kéziratos szótárait. Pil. Ruigysnek több, litvánul jobban tudó evangélikus lelkész segített. Pil. Ruigys szótára 615 oldalból áll. A szótár első, litván–német részében, amelyet a szerző analitikusnak nevez, 192 oldal található, és 7680 szót, valamint szókapcsolatot tartalmaz. A második rész — német–litván — sokkal nagyobb — 423 oldalas. Mintegy 24 000 litván szót és szókapcsolatot tartalmaz. A szavak nem a szokásos betűrendben, hanem fészkekbe rendezve szerepelnek (az alapszavak mellett feltüntették a származékokat), pl. Bitte (Bittinis, Bicžus, Bicžullis, Bit=Kopis); Perkū (Nūperku, Atperku Atpirkimmas, Pirkikkas, Perką [is); Warnas (Warnas krankia, Wdarna, Warnenas, Warnykfltis). A szótárban a főnevek és melléknevek alanyesete, valamint a birtokos eset tővége szerepel a Fr i. Vocabulario „Lift Sn {jermanio com neh S575 72 gnico--Litthvanicvm... von 2 dettausch Deutsches und Deutsch-Littantsches Lexicon.. von Philipp Ru Ai 1g..., Konigsberg..., 1747. i) onikas P. A litván nyelv és a nemzet az évszázadok folyamán, Chicago, 1987, 140. *Zinkevičius Z. A litván nyelv a XVIII—XIX. században, Vilnius, 1988, 259. 221 vagy csak egyetlen végződés, pl. Aitwaras, aro; Keddė, ės; Kančia, čios; Koja, 0s; Rogės, gia; Waidas, do. Bizonyos rövidítések a főnevek nemét jelölik, pl. : Buddelis, lio, m; Kėlmas, mo, m; Kiaulé, ės, f. Az igék címszavaként a jelen idő egyes szám első személyű alakja szerepel, ezt követően a múlt egyszerű és a jövő idő első személyű alakjai vannak megadva, végül az infinitívusz következik, pl. : Abbejėju, Abbejéjau, Abbejé[u, Abbejoti; Galdndu, andau, fu, ąlfti; Gabenil, enau, ęJu, énti; Kapdju, ėjau, 6[u, oti; Gywénu, ena, ¢fu, énti; Rafat, fiat, Pysu, Byti. A mellékneveket hímnemű alakban teljes formában írják, a nőnemű és semlegesnemű alakokat (nem mindenütt van feltüntetve ez a nem) — a szótő végét a végződéssel, pl. : Gražus, §i, Žū; Kiauras, ra; Ruddas, da; Tam[is, [i, Jū. Pil. Ruigio szótárának helyesírása meglehetősen következetes. A korabeli Kelet-Poroszország szerzőinek többségéhez hasonlóan ő is D. Klein által összeállított ábécére támaszkodott”. Pil. Ruigys az orrhangzós magánhangzókat D. Kleint követve ferde vonással írja, pl. : Apffaudau Miéftq R65, S3wesey šibbąs R198, azonban ezt következetlenül teszi. Az orrhangzós magánhangzókat néha a szokásos módon ¢, ę jelöli, pl. : S3ę Dieną R203, Ne tikray mokąs Darbą R211, Drąfūs R220. Az úgynevezett nazális elöljárószót, az į-t ferde vonással + írja, pl. : Ujeimi+ Namas R114,+ Widy R200, o kartais taip rašo ir ne prielinksnį į, pvz. Sdpnas piktas4wyksta R116,-+ landa R208, Kaip+ manai R263. A szűk ė-t általában € jelöli, és a szó közepén, valamint végén is megőrzik, pl. : Dilgele R84, Gegužė, Garbė, Jauny[te. Néha azonban az ė-t ie betűkkel jelölik: Kiekfttas, Mié[a, és fordítva, az ie-t ė betűvel jelölik: Megas, Refuttys, Wewer[ys. A kettőshangzót, az uo-t 4 jelöli, pl. : Ūūdas, ūdega, Giga, fis, Afwis. Így mutatják a Porosz Litvánia nyelvjárásaiban a te, uo kettőshangzók, valamint az ė, o magánhangzók keveredését. A vegyes kettőshangzók, az en és in helyett gyakran ę-t, į-t írnak, pl. : Graudeni, enau, ¢[u, énti; Gragdenu, enau, ¢fu, ęti; Ilginu, inau, +[u, inti; Jėdinu, inau, + Ju, +ti. Az akkori mássalhangzó-írásra jellemző volt a mássalhangzók megkettőzése. Ez különösen Kis-Litvániában volt elterjedt, ahol erős volt a német helyesírás hatása. Ezzel a kettőzéssel a megkettőzött mássalhangzó előtt álló magánhangzó rövidségét akarták jelölni’. Pil. Ruigys megkettőzi a mássalhangzókat a rövid a, e, i, u után, pl. : Pelleda, Kallu, Luppū, Diddelis, Druggys, Ekkeéios, Middus, Miggis, Pentinnas. A kemény č mássalhangzót a kétjegyű cj-vel írja, pl. ​: Cjupryna, Cžožu, a lágy ¢-t pedig a Čč betűvel, pl. ​: Paparéiei, čiū; Bagočius, čiaus; Buéioju. A š mássalhangzó jelölésére gótikus kétjegyű írásjelet használt [3 a szó elején, pl. : S3altis, S3dpas, S3drka, Sžaurė, S3ermukfnis, S3ernas, Sžėtonas, Sžirmas, Sjwarts, a szó közepén pedig B-t, pl. : Sjefelis, S3efi, Sžefikas, Saykftūs, Tapla, Tropkulys, Wiffta. A főnevek többes számú nominativusi ragját et-ként írja, pl. : Brolawaikei, Cžobrėlei, Gimdytojei, Gywplaukiei, Karcžei. Néha kihagyja az ai magánhangzót az a-tövű főnevek egyes számú nominativusából, pl. : Wūanags. Előfordul, hogy ugyanaz a szó különböző tővéggel szerepel, pl. : Pagonas, -ono és Pagonis, -1és R196. Pil. Ruigio szótárában a szavak egy része D. Klein grammatikája szerint van hangsúlyozva 5 Vö. Palionis J. A litván irodalmi nyelv története, Vilnius, 1979, 19. 6 Vö. Ugyanott, 24. 222 a megadott szabályokat. Az ebben a szótárban szereplő szavak, pl. : Brėlis, Ddiktas, Galwa, Kalwis, Žandas, Žinnoti, Žinnėjau i és stb. hangsúlyozása semmiben sem különbözik a maitól. A hiányosság az, hogy Pil. Ruigio szótárában sok helyütt a hangsúlyjelek nem csupán a hangsúlyt, hanem a magánhangzók és kettőshangzók hosszúságát is jelölik. " Pil. Ruigio szótárában több F. Haacko beszélt nyelvi szava található. Egy részük helyesírását rövid szókapcsolatokkal, olykor pedig közmondásokkal és szólásokkal® illusztrálja, pl.: prie Kapėju (Sufikapdja Gaidys [u kittu), prie Kėlmas (Trys Kėlmai Bičiu), prie Kif[elus (Dewints Wandū nu Kif[elaus- ), prie Krauju (Li3dg krauja Paukfčiei), prie Kérflas (Kérfas Jautis, kérfla Karwe). Sok szó mellett lexikai párhuzamokat közöl, amelyek között számos szinonima is van (bár nem mindig szinonimák), pl. : Warpas —3wdnas R179, Menkas —Ledakas —Prdftas —Blogas R310, Kifkos drėba —wirpa R312, Gérkle —Gurklys R312, Perflulas —Sopejimas —Perfejimas R313, Kifka —Kėja —Blaujdkaulis —Retas —Kulfe —Blauzda R305, Nufiminu — Nuliftu R375. Pil. Ruigio szótárában a jövevényszavak között a szlavizmusok dominálnak, pl. : Adyna, Altorus, A faba, Bacjka, Bagétas, Bagočius, Be[as, Cžediju, C3é[tis, Ciy[tas, Dabėju, Dawddas, Dėka, Griefinas, Klipata, Kodylas, Kėžnas, Kulnérus stb. A szótárban meglehetősen sok germanizmus is található, pl. : Dékis "terítő- ”, Dimjakas "zseb", Dilles "kapor”, Girmole "sárgarépa” stb. A Pil. befejeztével Ruigio szótárának kiadását, 1800-ban a „Litván–- német és német–litván nyelvek szótárát” Kristijonas Gotlybas Milkus adta ki. A szótár címében a szerző azt írja, hogy ezt a szótárát Pil alapján állította össze. Ruigio szótára alapján. A bevezetőben K. G. Milkus kijelenti, hogy legnagyobb gondja egy átfogó szótár megírása volt, Pil felhasználásával. Ruigio, valamint más szótárak alapján, és saját nyelvismeretével kiegészítve. Legvalószínűbb, hogy K. G. Milkus új szókincsének nagy részét J. Brodovskij kéziratos „Német–litván és litván–német nyelvek szótárából” (Lexicon Germanico-Lithvanicvm et Lithvanico-Germanicvm) vette! ", pl. : Láb (Pakéja; Kėju Mažgėojimas) R —Láb (Eik Ju Kojomis; Kojas ir Rankas atfigeres; Bėda Kojas taifo; Bepig po kitto Stalū Kojas pakifus [edet; Kojomis negal); Lábfej; Lábatlan (Menj te, Lábatlan); Palycžkojis; Háromlábú MZ —Kėja (Menj Ju Kėjomisszal; A lábakat és a kezeket levágók; Kėjas baja taifo; Lábatlan; lábakkal nem rendelkező; Háromlábú) B513, 514. Lehetséges, hogy K. G. Milkus kéznél tartotta K. Sirvydas „Háromnyelvű szótárát” (Dictionarium trium lingvarum). K. Sirvydas új szavai, például: trintuvai. a könyvkereskedő K. G. Milkus szótárában is megtalálhatók. Annak ellenére, hogy K. G. Milkus Pil. Ruigys szótárát teljes egészében átírta, e két szótár között azonban különbségek is vannak. Mindenekelőtt terjedelmükben különböznek. K. Milkus szótára 928 oldalas, és mintegy 41 000 szót tartalmaz. Így 315 „Vitkauskas V. Ar sunkus lietuvių kirčiavimas, Vilnius, 1988, 24. Š Balašaitis A. Žodžiai ir žodynai, Vilnius, 1984, 64. 9 Littgpisch, fautschęs und Deutsch-{- tauisc ches Wirter-Buch..vonChristian 1eb onigsberg, 1 Zinkevičius Z. Ten pat, 265—266. 223 oldallal nagyobb azonos formátumú Pil. Ruigys szótáránál, és mintegy 9320 szóval többet tartalmaz, a különféle szókapcsolatokat és frazeológiát nem számítva. A lexikai kiegészítések különösen a szótár első részében bőségesek. A német–litván szótárrész a Pil. megfelelő részéhez viszonyítva nem sokat változott. Ruigio szótárrészéhez képest csupán ritkább kifejezésekkel egészült ki. Erről K. G. Milkus ír szótárának előszavában. Itt a szótár rendeltetését is megjelöli: a litván nyelv ismerete állítólag szükséges a tanítók, lelkészek, bírák és kereskedők számára. Megtanulni grammatikákból és szótárakból kell, mivel a parasztok a saját nyelvükről semmilyen ismerettel nem szolgálhatnak. K. G. Milkus tehát gyakorlati célokra szánta szótárát, és ez határozta meg a szótár lexikájának jellegét is. A lexika mindkét szótárban azonos módon van elrendezve: az első rész — litván–német, a második — német–litván. Mind a Pil.-nál, Ruigio, mind K.G. Milkaus szavai fészkekbe vannak rendezve. A különbség az, hogy K.G. Milkus egyes szavak fészkeit kibővítette, pl. : Būras R —Būras (Būrus [odinu, Burka, Burifikas, Burifikay) MZ; Dagys (Dagillis) R —Dagys (Dagau, 1dagau, Dagillis, Dagillėlis, Dagillelei) MZ; Dailūs R —Dailus (Dailey, Dailinu, Dailauju, Sudailauju, Dailyda, Dailydžia, Dailydy[te, Dailummas) MZ; Gabenū (Atgabenu, Nugabenu) R —Gabénu(- Gaband, Atgabénu, Nugabénu, Nufigabénu, At[igabénu, Uf[igabénu, I[Bgabénu, Pargabénu, Prigabénu, Prifigabsnéju) MZ. K.G. Milkaus szótári szócikke összetettebb, mint a Pil.-é. Ruigysnél több lexikográfiai elemet találunk: magyarázatokat, közmondásokat, frazeologizmusokat, pl. : Galwijas (Galwijas pénims) R —Galwijas (Opka ne Galwijas, Merga ne S3eimyna; Galwijai pénami) MZ; S3dudas (S3audai) R —S3audas (S3audai; IB S3audi iféjes, o S3éno ne pawyes; Syaudai iftif[ini; Trakni, Swėto Lobis Syaudi Kulis) MZ; S3d (S3unnes; Sunnylis; Sjunnyéiei; Sjun=Galwis; Sjuns=idega) R —S38 (IB Saun’s prapile; S3un’s Balfas ne eit + Dangų; Kad tawo Idegen kutya ugat, menj csak, de ha a te kutyád ugat, ne félj; A kóbor kutya mindig a kutyánál fekszik; Van-e ott szégyen; Kutyus; Kutyácskák; Kutyácska; Kutyácskák; Kutyanyelvű; A Nap ég; S3unstidegius; S3unlaifkei; S3unmetes; S3unremunes; Sjunfudai; Ahol sok kutya van, ott sok S3infudi is van) MZ. K. G. Milkau szótárának felépítése lényegében ugyanaz, mint a Pil. Ruigio-é. A szótárak szerzői egyformán közlik a főneveket és a mellékneveket. Eltér Pil.-től. Ruigynál csak az igék elrendezése különbözik. K. G. Milkus először felsorolja az ige valamennyi alakját, és csak ezután adja meg a német megfelelőjét, pl. : Gimdau, džiau, ifu, iti ich gebūre; Laukiu, kiau, aukfu, dukti, ich warte. Pil. Ruigys — az egyes szám első személyű címszóalak után megadja a szó német megfelelőjét. Helyesírási különbségek is vannak. Pil. Ruigys D. Klein ábécéjét követte, bár bizonyos dolgokon változtatott, K. G. Milkus pedig jobban eltávolodott tőle. K. G. Milkus szótárában a ferde vonallal ellátott nazális magánhangzók már nem szerepelnek. Másutt a nazális betűk írásmódja nem különbözik a Pil.-étől. Ruigysétől; ő is nazális i-t ír a többes számú birtokos esetben, például: : Ar 115 Litván–német és német–litván szótár..., Christian Gottlieb Mielcke tollából, 2–4. 224 ne turri Įmulkiū? MZ; Waikū Waikai MZ311, Tewū Tewai MZ. A nosingot ferde vonallal + jelöléssel írja, pl.: + widduri MZ152, Surafau + Knygas MZ152. K. G. Milkus a č-t minden esetben kétjegyű c4 írásjellel írja, pl. : Aukffcžidusas, Bucžioju, Cžaudullys, C3ožinycgia, Drumsegiu, Marti, cžios. K. G. Milkus sokkal ritkábban hangsúlyozza a szavakat, mint Pil. Ruigys. Kettejük hangsúlyozása lényegében semmiben sem különbözik, bár néha ugyanannak a szónak eltérő hangsúly- (vagy diakritikus) jele van, pl. : Gabenū R —Gabėnu MZ. Mindketten ugyanazokat a hangsúlyjeleket használják, nincs rendszerük, és a hangsúlyjelekkel gyakran a magánhangzók, valamint a kettőshangzók hosszúságát jelölik!? K.G. Milkaus szótára, akárcsak Pil. Ruigio szótára, Kis-Litvánia nyugati aukštaitis nyelvjárásában íródott. Ez kedvező feltételeket teremtett a nemzeti újjászületés képviselői, az ugyanazon nyelvjárás képviselői számára, hogy felhasználják a Kis-Litvániában kialakított írott köznyelvet. K. G. Milkaus szótára annak idején nemcsak Kis-Litvániában, hanem Nagy-Litvániában is népszerű volt. Erre támaszkodott a 19. század jeles litvánnyelv-ápolója és kutatója, D.Poška.! * K.G. Milkaus szótárát Kis-Litvánia későbbi lexikográfusai is használták, akik közül a nyelvtudomány és a gyakorlat számára különösen fontos szótárakat G.F. Nesselmannas és Fr.Kuršaitis készítették el. Ma K.G. Milkaus, valamint Pil. Ruigio munkái a litván lexikográfia története szempontjából is érdekesek és fontosak, mint a kétnyelvű szótárak összeállítására irányuló egyik jelentős kísérlet, amelynek az volt a célja, hogy elősegítse a litván nyelv meghonosodását a társadalmi, tudományos és kulturális életben, szabályozza a litván köznyelv szókincsét, és alapot adjon a litván nyelv tanulásához és használatához. A Kis-Litvánia kulturális szereplőinek nyelvészeti munkái segítenek megvilágítani a köznyelv fejlődését, valamint a nyelvi eszközök gazdagodásának és tökéletesedésének útjait és módjait. Algis Rubinas I) Vitkauskas V. Ugyanott, 24. a 13 Van agas V. Dionizas Poška, Vilnius, 1994, 146. 225