Stilistinis žodžių apibūdinimas „Lietuvių kalbos žodyne“

A LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEI XXXV (1995) A LITVÁN LEXIKOLÓGIA KUTATÁSAI Klementina VOSYLYTĖ A SZAVAK STILISZTIKAI JELLEMZÉSE A „LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN” 81. A szótárakban a lexika stilisztikai osztályozását általában bizonyos stilisztikai minősítések jelzik. A stilisztikai minősítés meghatározza a szó vagy jelentése stilisztikai minőségét. Ezekkel az eszközökkel azonban nem mindig lehet pontosan átadni a szó stilisztikai modalitását. Ez minden szótár problémája. Ezzel a problémával az LKŽ összeállítói és szerkesztői is szembesülnek. Azt, hogy az LKŽ-ben a stilisztikailag konnotált lexika felosztásának alapja nagyon változó, hogy csak bizonyos szavakat jellemeznek stilisztikailag, valamint hogy a szótárírók által használt stilisztikai minősítések nagyon szétszórtak és következetlenek, J. Pikčilingis (1975:10—11) már jelezte. E tanulmány célja az LKŽ stilisztikai minősítési rendszerének áttekintése, hiányosságainak és a minősítések használatában tapasztalható következetlenségeknek a feltárása. A lexika stilisztikai osztályozásának kérdéseiben sem a nyelvészeti stilisztika elméleti, sem a lexikográfiai munkákban nincs teljesen egységes álláspont. E nézeteltérések okát E. Petriščeva egy, az orosz nyelv szavainak stilisztikai elemzésével foglalkozó könyvében tárgyalta (Ilerpumesa 1984:3—14). A lexika stilisztikai osztályozásának legáltalánosabb kérdéseiben rendszerint nincsenek lényeges nézeteltérések. E tanulmány szerzője főként J. Pikčilingis litván stilisztának a szótár stilisztikai differenciálására támaszkodik (Pikčilingis 1975:8—22). Azt, hogy egyes szavak stilárisan semlegesek, mások pedig — stilárisan konnotáltak (jelöltek), minden stiliszta elismeri. Stilárisan semlegesek azok a szavak, amelyeknek nincsenek sem a beszélt, sem az írott nyelvre jellemző érzelmi, képi vagy egyéb stiláris árnyalatai. A stilárisan konnotált lexika a tárgyakat, jelenségeket vagy tulajdonságokat nemcsak megnevezi, hanem jellemzi is, és további stiláris információt közvetít. A stilárisan konnotált szót konnotátumnak nevezik, és oppozíciót alkot a denotánssal, azaz olyan szóval, amelynek nincs semmiféle stiláris árnyalata. A szó stiláris konnotációját funkcionális, valamint érzelmi és expresszív konnotációk alkotják. A szó használati szféráját és működésének feltételeit figyelembe véve a szótárakban általában megjelölik a beszélt nyelvi árnyalattal rendelkező szavakat, valamint a könyvnyelvi árnyalattal rendelkező szavakat. 82. Először tekintsük át, hogyan mutatja be az LKŽ a beszélt nyelv szempontjából konnotált szavakat. A šnek. jelzés Az LKŽ utasításában ez a következőképpen szerepel: „köznyelvi szó, annak jelentése, kifejezés, amely a szabad, kötetlen, olykor gúnyos, kissé durva nyelvhasználat jellegzetes árnyalatát hordozza” (LKŽ instrukcija 1980:35). Mindenekelőtt nem világos, hogy köznyelvi szavaknak a népi (nyelvjárási), a köznyelvi beszélt nyelvi szavakat, vagy mindkettőt tekintik-e. Továbbá az az egyértelmű állítás, hogy a köznyelvi szavakra a könyvnyelvi lexikánál inkább jellemző az expresszivitás, az emocionális jelleg, a kifejezőerő, valamint az értékelő elem, úgy tűnik, nem elegendő kritérium a köznyelvi stílus meghatározásához. Az expresszivitás, az emocionális jelleg, a gúnyos, kissé durva árnyalat a szavak emocionális és expresszív konnotációinak körébe tartozik. 180 ar — Az LKŽ utasításában a šnek. jelöléshez illusztrációként a következő példák szerepelnek: išverstabambis, - ė, bebekas knabė ir 2. jelentés ’orr’ . Sajnos magában a ši szótárban a megjegyzés csak a knabė szóhoz van hozzáadva A 2. jelentésnél, az išverstabambis, -ė ir bebekas szavaknál be semmilyen stilisztikai megjegyzés nincs feltüntetve. Ugyanannak az utasításnak a bekezdésében található egy megjegyzés, amely teljesen ellentmond annak, amit az utasítás fentebb és az itt már idézett részben mond. Íme a megjegyzés: "Mivel a Szótár nagy részét a népi beszélt nyelv szavai, azok jelentései és kifejezései alkotják, amelyek közül sok bizonyos fokú kötetlenséget mutat az irodalmi nyelv normáihoz képest, ezért annak érdekében, hogy ne terheljük túl a Szótárt a šnek. megjegyzésekkel, ezzel a megjegyzéssel csak az irodalmi beszélt nyelvi stílusra jellemző szavakat jelöljük" (LKŽ instrukcija 1980:35). Tehát itt már különbséget tesznek a népi beszélt nyelv és a köznyelvi beszélt nyelv szavai között. Az az álláspont, hogy a šnek. megjegyzéssel csak a köznyelvi beszélt nyelvi stílusra jellemző szavakat kell megjelölni, csak a köznyelv szótárában lenne helyénvaló. Arról, hogyan valósul meg a šnek. megjegyzés magában az LKŽ-ben, a bemutatott példák alapján alkothatunk képet. Ezzel jelölik például a következő szavakat: rabantuoti, atsirabantuoti, įsirabantuoti, nusirabantuoti, užsirabantuoti, rabanuotis, įsirabanuoti, rabazdinti, rabazduotis, parsirabazduoti, susirabazduoti, rabždintis, rabiza, de ugyanez a megjegyzés nincs ott az azonos vagy hasonló jelentésű és használati körű szavaknál: išsirabantinti, rabėti, rabinti, rabuotis, atsirabūzdinti. Beszélt nyelvi szavaknak tekintendők: raira, rairėti, raironė, rairoti, rairūnas, -ė, 1 rairuoti, az analóg használati körű szavak azonban, mint a 2 rairokas, -ė, 2 rairuoti, rarokas, rarėti, rarinti, raruoti, nem tekintendők annak. A repeékomis határozószó, valamint a repečkoti, repečkuoti, riūtinti igék a šnek. minősítést viselik; a rėplioti, rėplinėti igék esetében ezt a minősítést csak a 3. jelentés kapta, a roblinėti, roblinti, robloti igék, valamint a roblomis határozószó semmilyen stilisztikai minősítéssel nem rendelkeznek, a rioglinti, rioglioti, roglinti, roglinėti szavakat pedig csak a menk. minősítés jelöli, így stilárisan már egészen más szempontból jellemzettek. A ryzintis, rizitauti, rizius, rizutis szavakat a šnek. minősítés jelöli, míg a ryzmenė, 1 és 2 ryzuoti minősítés nélkül állnak. A rumžti, runtinti, runtyti igéket az LKŽ šnek. minősítéssel közli, míg a hasonló jelentésű és használatú ruobti ige, valamint a runtulis főnév stilisztikai minősítés nélkül szerepel. Beszélt nyelvi szavaknak tekintendők továbbá a következő igék vagy azok jelentései: riuopštinėtis, riutéti, riūtinti, riūtoti, sliūkinėti, sliūkinti (a sliūksoti a šnek. minősítés nélkül áll), smurgsoti, 2 smurgti (ugyanebben a jelentésben a smursti stilisztikai minősítés nélkül áll), snapinėti, snarpsoti, snopsoti, sominėti, 1 sominti (a 2 sominti, somti minősítés nélkül áll), stenėti 3., 4. és 5. jelentése, stybinti, stybrinti, stimplioti, stingčioti, 1 styrinti, striūginti, striūlinėti, striūlinti, svygnoti, šamantinėti, šamatyti, šamatuoti, šanatyti, 2 šapuoti, 1 šarpuoti (a šapenti, šapėti a šnek. minősítés nélkül áll), šlamšnoti, šlamšti 4. és 5. jelentése (miért nem šnek. a többi?), šlapakiuoti, šlerkinėti (a šlepsėti, šlepšinėti a šnek. minősítés nélkül áll), šlerkuoti, šlerpinti, šlerpoti, šlerpti, šlervinti, šlervoti, šlevėdrinėti, šlevėdruoti, šlevendroti (a šliominti csak a menk. minősítéssel szerepel), továbbá a következő főnevek: 1 šepšelis T. jelentése (miért áll a többi a šnek. minősítés nélkül?), 1 šakaras, šakarna, šakarnudelis, -ė, slerkius (a šlernius a šnek. minősítés nélkül áll, a šlerva pedig csak a niek. minősítést viseli), šlerkos, šlervokas, šlevendra. Vajon ezek a köznyelvi beszélt nyelv szavai? A forrásés helyjelölés azt mutatja, hogy ezek általában a népi beszélt nyelv (nyelvjárások) szavai. Hasonlítsuk össze azokat a szavakat, amelyek az LKŽ-ben mindenféle stilisztikai minősítés nélkül szerepelnek: sniaukroti, snūstinėti, spogčioli, sryguoti, stabarinti, stirnoti, stripuliuoti, striubuliuoti, stulpučiuoti, stupuliuoti, stursinéti, suinytis, susikuitélis, -ė, susikumpėlis, -ė, susilaižėlis, -ė, susineržėlis, -ė, susisukėlis, -ė, susitūpėlis, -ė, sutrius, -¢, suzlibelis, -ė, svaimėti, šalameikis, šalataika, šapnagis 1., 2. és 3. jelentése, šatragonas, šemeklinėti, šemeklis, šemelioti, šemeliotis, šemerioli, šemintinėli, Semsioli, šinkyti, škabalda, škabarda, škervinti, škiobrinti, šlaitinėti, slamstauli, šlamštokas, -ė, šlapadraila, šleivakojis, -ė, šleivioti, šleivoti, šleivys, -ė, šleketuoti, šlepenti, šlepsėti, šlioti, šlitiniuoti, šlytinti, šliudrinėti, šliūkštinti és így tovább. A funkcionális konnotáció szempontjából ezek a szavak látszólag nem különböznek a šnek. jelöléssel ellátottaktól. Mindkettőnek kifejezett érzelmi és expresszív, illetve szemléleti árnyalata van (sajnos, az LKŽ-ben gyakran nem jelölik ezeket). Többségüket mégis a népi beszélt nyelvben, nem pedig a köznyelvi beszélt nyelvben használják. Így az a következtetés adódik, hogy az LKŽ-ben a szavak vagy 181 jelentéseik šnek. megjegyzéssel való jelölése nagyon szubjektív és következetlen, ezért mind az útmutatóban, mind a szótár gyakorlati munkájában korrigálandó. A šnek. megjegyzésen kívül az LKŽ-ben még a dial., dz., r., suv. és ž. megjegyzéseket is használják. Az útmutató szerint ezeket a rendhagyó fonetikai, morfológiai nyelvjárási formák, valamint bizonyos nyelvjárási jelentések jelölésére kell használni (LKŽ instrukcija 1980:29—30), más szóval a fonetikai, szóalkotási és szemantikai dialektizmusok jelölésére. A nyelvjárási szavakat, amint az útmutató megállapítja, ezekkel a megjegyzésekkel nem jelölik, hanem azt, hogy melyik nyelvjárásban használatosak, használati forrásaik vagy a helymegjelölés mutatja. Az útmutató a fent említett megjegyzések használatára néhány példát is közöl: kap (dial.), gydrus, -i (ž.), ganinkla (ž.), antjoti (ž.), prigauti 3-ioji reikšmė (dial.). Az LKŽ-ben a gydrus, -i és ganinkla szavakat mégis dial. jelzéssel, nem pedig ž. jelzéssel látják el. Az LKŽ alaposabb átnézése során találhatunk még egy-két dial., dz., r., suv. vagy ž. jelzéssel ellátott szót is. vagy ž. Például a dial. jelzés a következő szavaknál szerepel: klėbys, lizas, valamint ėsti ige második jelentésénél, valamiért azonban nincs ott a skinstas, šaltenis, šašėlis, šešeli, šiulma, surusvas, -a, sužalias, -ia és sok más képzésbeli, fonetikai és szemantikai dialektizmus mellett. Ezenkívül ezek a jelzések nem a szavak eredeti jellemzésére alkalmazandók, hanem a funkcionális stílus jelölésére. A köznyelvi szótárakban szereplő dialektizmusok dial. jelzését (vagy egy konkrét nyelvjárás jelzését) eredetinek is lehetne tekinteni. A šnek. és dial., dz., r., suv., ž. jelzésekre a konnotáció központja és perifériája (vagy a nem és a faj) közötti viszonyként kellene tekinteni. Így a šnek. és dial. rövidítéssel jelölt terminusok meghatározásait pontosítani kell, mivel az utasítás ilyen következetlenségei a gyakorlati LKŽ-munkában is tükröződnek. Az LKŽ-ben a beszélt nyelvi stílust jelölő további rövidítések is használatosak: fik. (az utasításban e rövidítéssel megadott gavėnas és 2 kanapinis 3. jelentésén kívül ezzel jelölik a raitojėlis, suvedélis és más szavakat), jelezve, hogy a szó vagy annak jelentése csak a folklórban használatos, továbbá olyan rövidítések, amelyek konkrétan azt mutatják, hogy a szó vagy annak jelentése a folklór 182 mely műfajában használatos, pl. d. (ezzel jelölik például a rultupis, spurguolėlis, spurguonėlis szavakat), ms. (ezzel a találós kérdések szavait jelölik, pl. a rangė 2. jelentését, valamint a šakotynas, šaltabezda, šarangė, šarankaitė, šašė szavakat), ps. stb. E rövidítések használata az LKŽ-ben, úgy tűnik, nem adhat okot sok kifogásra. Mindazonáltal itt is előfordulnak következetlenségek. Mondjuk, a spurguolėlis és spurguonėlis főnevek mellett szerepel a d. rövidítés, míg a raituolélis, raituonėlis, raitutėlis, sūpužė, supuonėlis, -ė szavakat mindenféle rövidítés nélkül közlik. A beszélt nyelvi konnotáció perifériájához sorolhatók a gyermeknyelvi szavak is, amelyeket az LKŽ a vk. rövidítéssel jelöl. Az útmutatóban ez a minősítés valamilyen okból azoknál a minősítéseknél szerepel, amelyek a szó, jelentése vagy a kifejezés érzelmi, illetve expresszív árnyalatát jelzik (LKŽ instrukcija 1980: 38). 83. Az LKŽ-ben a könyvies árnyalatú szavakat a kng. minősítéssel jelölik. Ezt a minősítést az LKŽ útmutatója így magyarázza: "könyvies szó, jelentése vagy kifejezés, amely nem honosodott meg szélesebb körben a nyelvben, gyakran képzését vagy jelentését tekintve idegen tőle” (LKŽ instrukcija 1980: 35). Az LKŽ bevezetőjében is hasonló áll: "könyvies, mesterséges szó, jelentésében, kifejezésében szélesebb körben meg nem honosodott, az irodalmi nyelvben más megfelelőkkel rendelkező“ (LKŽ I, XIII). E magyarázatok alapján a raštinyčia, rykė 'állam, királyság’, rykys, -ė 'király, uralkodó’, saupažintė, saupažintis, slygunas és slykūnas ’sárkány’, šalaujis, -ė 'idegen, külföldi’, širdgilingas, -a, širdgilus, -i és hasonló szavakat a kng. minősítéssel kellene jelölni, mivel valamennyi könyvies, szélesebb körben nem honosodott meg, és van megfelelője a köznyelvben. Az LKŽ-ben nem könnyű megtalálni a kng. minősítéssel jelölt szót, mert az egész kötetben csak elvétve akad belőlük. Egyébként a nyelvészeti stilisztikai munkákban könyvies lexikának szokás tekinteni a hivatalos szavakat, a hivataliasságokat, a speciális szavakat és terminusokat, amelyeket rendszerint hivatalos iratokban, publicisztikában, újságok híreiben, valamint speciális tudományos, művészeti, műszaki vagy hasonló szakirodalomban használnak, vagyis azokat a szavakat, amelyek eredetüket és használati körüket tekintve könyviesek.. A kng. minősítés valamint az agr., anat., astr., biol., bot., chem. és hasonló minősítések ebben az esetben is úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a konnotáció középpontja és perifériája. Az LKŽ instrukciójában ezt a viszonyt nem vették figyelembe, mivel a kng. rövidítés a szó bizonyos stilisztikai nyelvi lexikai réteghez tartozását jelző rövidítések között szerepel, míg a tudományos terminusok rövidítései egy másik bekezdésben, külön találhatók. Úgy tűnik, a terminusokat nem tekintik könyvszókincsnek. Egyébként, az instrukció következetlensége ellenére, a tudományos terminusok rövidítéseit viszonylag következetesen és rendszeresen használják. $4. A szavak stilisztikai jellemzésének a szótárakban az adott szótártípustól és a kitűzött feladatoktól kellene függnie. Tegyük fel, I. Smeljova úgy véli, hogy az irodalmi nyelv értelmező szótárában nem szükséges jelölni a könyvszókincset, mivel az a könyvnyelvi stílusok kontextusában semleges, viszont szükségesek a beszélt nyelvi réteg szavainak rövidítései, amelyek a könyvnyelvi stílusban és a szépirodalomban rendszerint stilisztikai eszközként használatosak (IlIMejieBa 1974:182—186- ). Az LKŽ valamennyi funkcionális nyelvi stílusban használt szót felöleli, vagyis a nyelvjárásokból, szépirodalmi, tudományos, politikai és egyéb irodalmi művekből, időszaki sajtóból, népköltészeti gyűjteményekből, a litván nyelv valamennyi jelentősebb szótárából és a fontosabb régi írásokból összegyűjtött szavakat. Mivel az LKŽ-ben a beszélt nyelvi és a könyvszókincs van túlsúlyban, és amint az instrukcióban, valamint a bevezetőben mondják, 183 Nem kívánják túlterhelni a szótárt a minősítésekkel; nem volna-e érdemes a beszélt nyelvi és a könyvnyelvi konnotáció központi minősítéseit, a šnek. és kng. minősítéseket elhagyni, és csak a perifériájukhoz tartozó szavakat jelölni, amelyek stiláris jellege a legkevésbé ad okot kétségre és bizonytalanságra. 85. Az érzelmi és expresszív konnotáció jelölésére az LKŽ rövidítésjegyzékében és az útmutatóban a következő minősítések szerepelnek: euf., fam., iron., juok., keik., malon., menk., niek., vlg. (azt, hogy az útmutatóban e minősítések között a par jelölés mellett a vk. jelölés is szerepel, már említettük). Az LKZ-t fellapozva mindenekelőtt az tűnik szembe, hogy a stilárisan konnotált szavakat rendszerint egyetlen szempont — vagy csak a funkcionális, vagy csak az érzelmi és expresszív konnotáció — alapján jellemzik, jóllehet egy szóban meglehetősen gyakran kétféle konnotáció találkozik. Már említettük, hogy az érzelmi és expresszív árnyalatok inkább a beszélt nyelvi stílus szavaira jellemzők. Így egy szó a šnek. és a menk., niek. vagy más minősítést is kaphatna. Az LKŽ-ben általában csak azt jelölik, hogy a szó beszélt nyelvi, illetve csak azt, hogy lekicsinylő, sértő, vulgáris vagy hasonló. Az is szembetűnő, hogy a nagyon hasonló vagy teljesen azonos érzelmi és expresszív árnyalatú szavak egyik helyen a menk. jelölést, máshol a niek. jelölést kapják, elég gyakran pedig semmilyen jelölést sem, pl.: a rukšna menk. jelölést kap, míg a rukata, rukena, rukna, rukšla 4. jelentése —stílusminősítés nélkül; a rukšmyžioti niek. jelölést kap, míg a rukšmyžė, rukšpūžė —jelölés nélkül; a rupečka 2. jelentése, a rupke 2. jelentése —niek., 0 a rupūžė 2. jelentése (emberről) —jelölés nélkül; a šaštius, -ė a menk. jelölést kapja, a šašna —semmilyen stílusminősítést nem kap, míg a šašnys 1. jelentése menk. jelölést kap, 3. jelentése — niek. ; a šatrakojis, -ė, šatramazgis, -ė menk. jelölést kapnak, míg a Satrausis —jelölés nélkül; a šavalka a menk. jelölést kapja, míg a šavedraila —stílusilag minősítetlen; a suburbelis, -ė, subuvėlis, -ė, sučiurėlis, -ė, surukelis, -ė, sustumkelnis, -ė, sušutėlis, -ė menk. jelölést kapnak, a susidrėbėlis, -ė —niek. jelölést, míg a sudrėbtuvas, sudribėlis, -ė, sudriskelis, -ė, sudubelis, -e, sudžiūtrietis, -ė, sugniužėlis, -ė, sugrubnagis, -ė, sugrubelis, -ė, sugverukslis, -ė, suirėlis, -ė, sukepélis, -ė, sukliokpilvis, -ė, sukriošėlis, -ė, surūgėlis, -ė, suskretėlis, -ė, susuktanosis, -ė —semmilyen stílusminősítést nem kapnak; A šunadvokatauti, šunadvokatis, šunagalys, -ė és šungalis, -ė, 1 šunakis, -ė, šunalakis, -ė, šunapentis, -ė, šunbalis, šunbernis, šunbranktis, šunbrolis, šunburniauti, 1 Sunburnis, -ė 2. és 3. jelentése, šundaktaris, -ė, šundvaris, šuneika, šuniamalkė, šunmilčiauti, šunmokslis, šunpalaikis 1. jelentése a menk. jelzéssel van ellátva, šunagarys, -ė, 2 šunakaklis, -ė, šunaponis és šunponis, 1 šunbiza, 3 šungalvis, -ė 2. jelentése, šunmeistris, šunmurža, šunpalaikis 2. jelentése, Sunpautis, -ė, šunprūsis, -ė, šunrajys, -ė, šunskumpis, -ė, šunsnukis, -ė 2. jelentése, šunsparnis, -ė, šunšaipa, šunuodegiauti, šunuodegiautojas, -a, šunuodegis, -ė 2. és 3. jelentése a niek. jelzéssel van ellátva, míg 2 šunakis, -ė, šunbajoris, -ė, šunbarzdė, 3 šungalvis, -ė 3. jelentése, šuniadantis, -ė, suniasléektis, -ė, sunmiléiai, šunpranašis, -ė, šunsnukiuoti stilisztikailag semleges szavakként, azaz bármiféle stilisztikai jelzés nélkül szerepelnek. A bemutatott példákból látható, hogy a pejoratív vagy megvető árnyalatú szavakat, illetve jelentéseiket az LKŽ stilisztikailag nem következetesen jellemzi, a menk. jelzést pedig és a niek. jelzést világosabb kritériumok nélkül használják. A zavar és a következetlenségek elkerülése érdekében valószínűleg célszerű lenne ezeket a szavakat és jelentéseiket csupán egyetlen menk. jelzéssel ellátni, a niek. jelzésről pedig teljesen lemondani. Az LKŽ utasításában szereplő stilisztikai jelzések: iron. 184 cheap. és tréf. a magyarázatok szinte nem különböznek, bár más szavakkal vannak megfogalmazva. Az iron. jelzés magyarázata a következő: „ironikus, iróniát, gúnyos árnyalatot hordozó szó, annak jelentése, kifejezés” (LKŽ instrukcija 1980: 37), míg a tréf. jelzés —„tréfás, tréfásan mondott szó, annak jelentése vagy kifejezés” (LKŽ instrukcija 1980:38). Az LKŽ rövidítésjegyzékében a tréf. jelzés magyarázata szintén hasonló: „tréfás, tréfásan” mondott szó, annak jelentése vagy kifejezés. Tehát mindkét jelzéssel a gúnyos, csipkelődő árnyalatot hordozó szavakat, azok jelentéseit vagy kifejezéseit javasolják jelölni. Ezenkívül a LKŽ és a „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne” (1993) csak a juoktis igét közli, vagyis az ige előtag nélküli alakját csak visszaható formában közli. Ezért a juok. minősítést a „juokimas(is), juokiamai” szavakkal nem volna helyes magyarázni. A juok. minősítés magyarázata, úgy tűnik, pontosabb és világosabb lenne például így: tréfából, tréfálkozva mondott szó, annak jelentése vagy kifejezése. A familiáris vagy familiárisan használt szavakat, azok jelentéseit vagy kifejezéseit a LKŽ rövidítésjegyzéke és a LKŽ instrukciója (1980: 37) szerint a fam. minősítéssel javasolt jelölni. Mindazonáltal ezt a minősítést a LKŽ-ben nem könnyű megtalálni. Ezért vagy el kellene hagyni ezt a minősítést, vagy bevezetése után használni kellene. Ezzel a megjegyzéssel jelölhetők például az alábbi szójelentések vagy jelentésárnyalatok is: mama „feleség, asszony (így nevezi a férj a gyermekes feleségét)”, tėvas „a nő házastársa, férfi” és hasonlók. Az emocionális és expresszív konnotációhoz sorolható a képi lexika is, amelynek jelölésére az LKŽ-ben nincs külön megjegyzés, például: stypčioti, slypinėti, slypinti, styplinėti, styplinti (az 1 styrinti — a beszélt nyelvi megjegyzéssel rendelkezik). Az ilyen szavak képi információját, képi árnyalatait hasonló stilisztikai konnotációjú szinonimával vagy megfelelő leíró magyarázattal adják meg. A képi lexika példái lehetnek továbbá például a šlepenti, šlepsėti, šlitiniuoti, šlytinti igék, valamint a hangutánzó igék és mások. Külön stilisztikai megjegyzéssel nem jelölik továbbá a hangutánzó és indulatszavakat sem, amelyek kizárólag emocionális és expresszív funkciót töltenek be. IRODALOM LKZ — Lietuvių kalbos žodynas 3—15, Vilnius, 1956—1991; II. kiadás 1—2, 1968—1969. LKZ instrukcija — Lietuvių kalbos žodyno instrukcija, Vilnius: Lietuvos TSR MA Centrinės bibliotekos rotaprintas, 1980. Pikčilingis J. 1975: Lietuvių kalbos stilistika 2, Vilnius: Mokslas. ITerTpumesna E.d. 1984: A modern orosz nyelv szókincsének szemantikai korlátozottsága, Moszkva: Nauka. INI mene sa Vi.H. 1974: A szó stilisztikai jellemzői az irodalmi nyelv általános szótárában (orosz nyelvi anyag alapján). —Összuniós tudományos konferencia a nyelvtan elméleti kérdéseiről, Zvenigorod (1974. november 11–16.). A konferenciaülések előadásainak tézisei, Moszkva, 182–1886. A SZÓKÉSZLET STILISZTIKAI JELLEMZÉSE A „LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN” Összefoglalás A tanulmány a „Litván nyelv szótárában” a stílusra vonatkozó jelölések rendszerét vizsgálja. A szókészlet jelölését elkülönítve 185 vom A funkcionális stilisztikai, valamint az expresszív-- emocionális konnotáció szempontjából vizsgálva. : Manche funktionellen Adatok a Stílushoz (pl. B. besz. „köznyelvi”) és a Adatok a megjelölésére a Emocionális szókészlettel színezet (röv. B. csek. „abwertend” és niek. ”verichtlich” lesznek im ” Litván szótár A „nyelv” kifejezést nagyon szubjektíven és következetlenül használják. 186