„Baravỹkas“ (Boletus edulis Fr.) ir jo sinonimai

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXV (1995) LITVÁN LEXIKOLÓGIAI KUTATÁSOK Dovilė RIMANTAITE—SVETIKIENE BARAVYKAS (BOLETUS EDULIS FR.) IR JO SZINONIMÁK Ma Litvániában a tinórugombát tartják a legértékesebb gombának. Litvániában a különböző termőhelyek alapján legalább négy fő Boletus edulis (Bull.) Fr. változatai- ”, amelyek "alakjukban, színükbir en és méretükben különböznek"*. Az utóbbi időben a mikológusok hajlamosak akár több vargányafajt is elkülöníteni. Például "A litván gombákban” csak a valódi vargánya szerepel (Boletus edulis Fr. = B. edulisf. edulis, incl. B. edulis f. betulicola Vassilk.) ir fenyőtinóru (Boletus pinicola Vitt. = B. edulis f. pinicola (Vitt.) Vassilk. ), amelyek iš a tinóruk Litvániában látszólag a legelterjedtebbek. Különböző Litvánia különböző helyein általában a vargánya több eltérő változata nő, attól függően, hogy milyen erdők veszik körül. | Az egyes vargányafajták közötti különbségek az emberek számára többnyire nem maradnak észrevétlenek, de sem ez, sem e gomba értékessége nem ösztönözte a litván népi elnevezések nagy számban való kialakulását. Ezzel szemben mind a nyelvjárásokban, mind a köznyelvben meghonosoo dott egy kölcsönszó, ám a saját elnevezés köznyelvi használatának javaslatára irányuló minden erőfeszítés eredménytelen maradt. Ebben a cikkben megkíséreljük áttekinteni e gomba valamennyi ismert elnevezését és azok jų motivációját. Az anyagot a iš „Litván nyelv szótárából”? (a továbbiakban — LKZ), a „Litván | nyelvatlaszból” (a továbbiakban LKA), jų kartotékok, litván nyelvű szótárak iš elnevezéseivel, valamint magának a szerzőnőnek a nyelvjárásokból gyűjtött iš adataival kitöltve. 1. A vargánya elnevezései. Ez a "barna, domború kalapú, magas, vastag tönkű, a lyukacsos termőrétegűek családjába tartozó ehető gomba (Boletus edulis) a litván nyelvterület szinte egészén slaskolinis baravykas néven ismert, továbbá a vy Marijampolėi járásbeli Želsvában barvijkas alakban is ir feljegyezték. (LKA I 170). A baravikasz szláv eredetéhez nem fér kétség: a br. szóból származiš tatják. 6apasix’®. Br. 6apaeix, ahogy azt a belarusz dialektológia mutatja ; v . Vilnius (lių tisJ.ir Minkevičius A. Ehető ir mérgező gombák, | 2 UrbonasV. Gombák, Vilnius, 1986, 54. S3MazelaitisJ., UrbonasV. Lietuvos grybai, Vilnius, 1980, 143. 1 Lietuvių kalbos žodynas 3—16, Vilnius, 1956 —1995; II leid. 1—2, 1968—1969. 5 Lietuviy kalbos atlasas 1, Leksika, Vilnius, 1977. 6 Brickner A. A szláv idegen szavak im litván. — litván-szláv tanulmányok, Weimar, 1877, 70; Skardžius prof. A szláv Jövevényszavak wm Ólitván, Kaunas, 1931, 39; Fr a e n k e 1 E. Litván etimológiai szótár 1, Heidelberg stb., 1962, 35; vö. azaz: Saba liausk as A. A Lietuvių kalbos leksika, 1990, 237. , 92 Vilnius, duomenys" szerint ez a gomba fő neve, és egész Fehéroroszországban ismert, míg Litvánia határvidékén — lényegében csak ez [használatos]. A borowik szó e gomba megnevezésére Lengyelországban is széles körben használatos, de itt úgy tűnik, viszonylag nem régen honosodott meg; ráadásul e gomba egyetlen neveként csak Lengyelország északkeleti peremvidékein (Suwałki, Białystok és Lublin környékén) ismert“ A név földrajzi elterjedése és szóalkotása alapján úgy vélik, hogy a le. borowik a keleti szláv nyelvekből származik, mindenekelőtt valószínűleg a belarusz nyelvből'- ?. Érdekes, hogy a lengyel irodalomban talán elsőként — a "Pán Tadeusz" című költeményben — A. Mickevicius'! használta, aki Novogrudokból (ma Belarusz) származott. ; A gomba e szláv elnevezése összefügg az orosz, belarusz 60op „fenyves”, le. bdr és más szavakkal1*, és a motiváció alapját a gomba termőhelye adja. A lit. baravijkas viszonylag régi jövevényszó. Az írott nyelvben először a XVII. század közepéről származó Lexicon Lithuanicum kéziratában (Lex 84**) és a XVIII. század első felének úgynevezett Krause-féle szótárában (Q 505) jelenik meg. Később megtalálható P. Ruigys szótárában, K. Donelaitis „Metai” című művében (Vasaros darbai 601), K. G. Milkus, G. H. F. Nesselműn szótárában, a kéziratos litván–lengyel szótárban (RtŽ), F. Kuršaitis és A. Juška szótáraiban, valamint V. Kalvaitis „Lietuviškų vardų kleteleje” című művében (KIvK 83). J. Brodovskis XVIII. századi kéziratos szótárában ugyanezen szó ė-tövű változata is fel van jegyezve: Barawikkes Steinpiltzke & Storkotes (B979)'*. A baravijkas a XX. század valamennyi litván nyelvi szótárában is megtalálható. Ezután bekerült a mikológiai terminológiánkba is. Kezdetben P. Matulionis „Žolynas” című művében- '* a vargányafélék nemzetségének fő gombáját, a Boletus edulis Fr.-t nevezik vele, később azonban a „Lietuviškas botanikos žodynas” című műben és más könyvekben! * a Boletus nemzetség neveként rögzült. Amint azt az LKA I 170 és az általunk gyűjtött anyag mutatja, a Litvániában széles körben elterjedt baravykas mellett Dél-Litvánia nyelvjárásaiban e gombának más elnevezései is léteznek. Összetett neveket jegyeztek fel, amelyeknek második tagja a gomba általános megnevezése vagy a baravijkas szó, első tagjuk pedig a tikras, tikrinis melléknevek egyike. Így a tikras grybas kifejezést Rudniában, Marcinkonyseban és Kabeliuoseban hallották. JIexciunw amaac denapycexiz napodnwz zaeopax 1, Miucx, 1993, 114 és a 279. térkép; Ce p x a un nu xa IU. H., Ah m x uu U A. T'pu6s1, Munck, 1986, 117. Bartnicka—Dąbkowska B. Polskie ludowe nazwy grzybów, Wrocław etc., 1964, 45. 9 Ugyanott. 10Sabaliauskas A. Ugyanott. Hl pBartnicka—DąbkowskaB. Min. mű, 46. IZBriickner A. Slownik etymologiczny jezyka polskiego, Warszawa, 1974, 36; Imumaraziunn caoy nix Geaapycxail moew 1, Mimck, 1978, 370; lásd még: Sabaliauskas A. Ugyanott. 13 Itt és a továbbiakban rövidítések, mint az LKŽ. 14 J. Brodovskisztól ezt a formát G. H. F. Nesselmann is átvette, vö. : Barawikke, -es, f. daf[. (Bd.). Matulionis P. Žolynas 2, Lietuvos augalų žodynas ir augalų taislas, Vilnius, 1906, 12. * ¥en y ¢ 46 Lietuviškas botanikos žodynas 1, Kaunas, 1938, 51; Mazelaitis J.ir Minkevičius A. Min. veik., 97; MazelaitisJ., Urbonas V. Min. veik., 143 ir kt. ; 93 Azierkuose (Gardino sritis), tikras baravikas —Pivašiūnuose, Kapčiamiestyje, tikrinis grijbas —Kabeliuose, Ratnyčioje. Bet labiausiai paplitęs yra substantyvas tikrinis —Marcinkonyse, Seirijuose, Lazdijuose, Leipalingyje, Ratnyčioje, Liškiavoje, Kapčiamiestyje, Druskininkuose, Švendubrėje, Kabeliuose, Veisiejuose. Visus šiuos tik pačiuose Lietuvos pietryčiuose žinomus pavadinimus dėl geografijos, matyt, reikėtų laikyti atitinkamų lenkų kalbos pavadinimų vertiniais!“, plg. le. grzyb prawdziwy, prawdziwy, prawdziwek "baravykas" ir pan., kurie labai plačiai vartojami visoje Lenkijoje!®. Kaip rodo baltarusių dialektologijos duomenys, br. npaydsien zpub, npaydsisw, npaydsisey "baravykas" ir pan. paplitę pietvakarinėje Baltarusijoje, arčiau prie Lenkijos sienos! ?, és ezeknek a neveknek a földrajzi elterjedése azt mutatja, hogy valószínűleg Lengyelországból származnak. Zietelában (Grodnói terület) a következő alakokat jegyezték fel: ščūras grybas, spravedlijvas grijbas „vargánya” — újabb kölcsönzések. wwsipst 2pn6, cnpaesgd1Mt8bt 2pm6 kölcsönszavak. Ma Dzūkijában a tikrinis, tikras grijbas, tikras baravykas, tikrinis gribas mellett vagy helyett néha a baravjkas is használatos, amely lassanként kezdi kiszorítani e vidéken ennek a gombának a |közönséges neveit. Ennek ellenére a régi elnevezéseket egyelőre saját, régről örökölt neveknek tekintik, és használatuk sokkal élőbb, míg a baravikas kölcsönszónak, nemrég megtanult névnek számít.- ”*. Íme, a „Druskininkai nyelvjárásának szótárában” egy ilyen sokatmondó mondatot jegyeztek fel: Baravikai — ez talán a lengyelből, vagy az oroszból való, nálunk pedig tikrnia?'. Ugyanott megtalálható a tikriniduti „vargányázni” ige is: A tikrinidut einam —daugis tikrinių. Hangzása és szóalkotása miatt a tikrinis (gomba), a tikras grijbas (legújabb tikras baravijkas) saját elnevezések. Motivációjuk, akárcsak a lengyel nyelvi megfelelőké, nagyon világos: sajátosságaik miatt (nem feketednek meg, alkalmasak szárításra, jó ízűek) a legjobb gombáknak, azaz a legechtebbeknek tartják őket*?. Noha viszonylag kis területen (Litvánia délkeleti részén) használatos, a XX. században a tikrinis (grijbas, baravijkas) megjelent a szótárakban, és bekerült a köznyelvbe is. Ez nyilvánvalóan annak érdekében történt, hogy megtalálják és beemeljék a köznyelvbe a baravijkas litván szinonimáját; emellett a mikológiai terminológia kialakításakor is felidézték. Így J. Baronas a „Rusų lietuvių zZodyne”- ?? (a šilabudė és a baravijkas mellett) valószínűleg elsőként rögzítette a szótárakban a tikrinis grybast a baravykas jelentésében. Később a tulajdonnevet, a tulajdonnévként használt vargányát más szótárakban és leletekben is megtaláljuk? ?. 17 18 LKA I 170. Bartnicka—DabkowskaB. Uo., 44. 9 Mexciunn amaac... Uo., 279. térkép; Ce p x a uu un a D. U,, Sm x uu WU. A. Uo. Ugyanott. 20 LKA. Ugyanott. 2l NaktinienéG. PaulauskienéeéA,VitkauskasV. A Druskininkai nyelvjárásának szótára, Vilnius, 1988, 407.: 22 Bartnicka—Dabkowska B. Id. mű, 44. 23 Baronas J. Orosz–litván szótár. 2. kiadás, Kaunas, 1933, 32. Ą Lietuviškoji enciklopedija 2, Kaunas, 1934, 1208; Litván botanikai szótár. Ugyanott; A mai litván nyelv szótára, Vilnius, 1954, 856; Mazelaitis J. 94 A tinóru gombák elnevezése meghonosodott a mikológia tudományos terminológiájában is. Miután a baravijkas nevet a Boletus nemzetség gombáinak megnevezésére választották, a tikrinis baravykas elnevezéssel a tinórufélék legfontosabb gombafaját, a Boletus edulis Fr.-t jelölték. A tudományos terminológiában használt, már említett neveken kívül a litván nyelvben a tinóru más, szűkebb körben használt vagy használatos elnevezései is léteznek. A tinórut Dzūkijában (Daugai, Varėna, Rudnia, Marcinkonys, Perloja, Merkinė, Kabeliai) és Zietelában nem olyan gyakran a gomba általános nevével is nevezik. A gomba szó tinóru jelentésben való viszonylag szűk használata arra enged következtetni, hogy a litvánok, akik ezt a szót meglehetősen régen kölcsönözték a szlávoktól (a 17. századi írásokból ismert)*- *, valószínűleg nem olyan régen a legközelebbi szomszédaiktól e szó jelentését is átvették. Így az északi és nyugati szláv nyelvek nyelvjárásaiban szokásos volt és ma is szokásos a gomba általános nevével csakis vagy mindenekelőtt a tinórut®® nevezni. Széles körben, különösen Lengyelország északkeleti részén, le. a grzyb elterjedt a Boletus edulis Fr. jelentésében"". Br. 2pmw6 ugyanezzel a jelentéssel ismert Fehéroroszország déli részén*- *. A baravykast egyszerűen grybūnak nevezik azért, mert a legértékesebb gombának tartják? ?. Lie. A gribo szót, amelyet a baravykas jelentésében rögzítettek, írásos forrásokban nem találtam. Itt érdekes lenne megemlíteni, hogy például a lett nyelv megfelelő szláv jövevényszavai: a régi lett nyelvi emlékekben feljegyzett (g)ribas, griba, úgy tűnik, vargánya jelentésben, vö. K. Elvers német–lett szótárában (1748) szereplő Steinpūltzen, Rihbas, G. F. Stender lett–német szótárában (1761) feljegyzett grihbas, Steinpiilzen, amelyet egyébként a szerző felvidéki szónak jellemez” (ugyanebben a szótárban a vargánya neve, a baravika- ?* is megtalálható), a Kurlandiai gombanevek jegyzékében (1866) szereplő Grihbas (rihbas) Steinpilz2? valamint C. C. Ulmanis lett–német szótárában (1872) szereplő griba, der Steinpil2'- *. A vargánya egy másik, kevésbé ismert elnevezése a storkotis (storkotis). Az igazság az, hogy az élő nyelvben nem adatolt. Első alkalommal a XVIII. század első felének kéziratos a königsbergi levéltár szótárában (O! 399)** található. Később a baravykūval együtt, mondhatni, valamennyi keleti és Minkevičius A. I. m., 143. Mi, Zi nkeviciusZ. A litván nyelv története 3, A régi írások nyelve, Vilnius, F'atnamosuyu —Ma3sypex A. Haseanus zpubos e caasancxuz aawnar. —Orosz filológia 13, A sorozat, 1976, 106. 2"Bartnicka—Dabkowska B. I. m., 44. Jlexciunu amaac... I. m. Ugyanott; Ce p x annual. WU, SI wK H H WU. S.... Min. veik. Ugyanott. 29 Bartnicka—DabkowskaB. Ugyanott. 20) A könyvből idézve. : Zemzanre D. Latviešu vardnicas, Riga, 1961, 115. 31 Ugyanott, 127. K a w a 11 H. Gombák Kurlandban lett elnevezéseik szerint, és némelyikük megkísérelt értelmezésével. —A Lett Irodalmi Társaság által kiadott Magazin 13, 1866, 78. 3 MilenbachsK. Latviešu valodas vardnica 1. Szerkesztette, kiegészítette és folytatta J. Endzelins, Riga, 1923, 656. Az adatok a következő könyvből származnak: : Skardžius P. Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius, 95 Poroszország litván lexikográfiai munkáiban: P. Ruigys szótárában, K. Donelaitis "Metuose" című művében (Vasaros darbai 601), valamint K. G. Milkus és G. H. F. Nesselmanno szótáraiban. F. Kuršaitis a storkotis szót szögletes zárójelben közölve jelzi, hogy ezt a nevet az élő nyelvből nem ismerte (csak a baravijkas alakot hallotta), de elterjedtségét (a baravyko mellett) Porosz Litvániában még a XIX. század végén is tanúsította V. Kalvaitis- *““. J. Brodovskis XVIII. századi kéziratos szótára ugyanennek a szónak ė-tövű változatát adja: Storkotes (B 979). A baraviko lehetséges szinonimájaként a XX. századi storkotį a DZ (1954, 1972, 1993) és az NdZ, a stérkoti alakot pedig a KZ közli, de úgy tűnik, ez továbbra is lexikai dialektizmus maradt®- ®. A rendelkezésre álló anyag azt mutatja, hogy a storkotis „baravykas” csak Porosz Litvániában volt ismert. A műalkotás feltételességeit megértve itt mégis idézhetnénk egy mondatot K. Donelaitis „Évszakaiból”: „Plempių, rudmėsių, storkočių bei baravykų, jautakių ir baltikių, gruzdų irgi bobausių begdamos į girtas jos sav taip daug prisirovė...” (Nyári munkák 601—603). A storkotis és a baravykas egymás melletti használata 1 mintha azt a gondolatot sugallná, hogy különböző gombák neveiről van szó. Teljesen lehetséges, hogy a storkočiū egy bizonyos baravikasz-fajtát jelölt. E név világos motivációja arra utal, hogy e gomba vastag tönkje kerül előtérbe, a nagyon vastag tönkű vargányákat pedig az emberek a legjobbaknak tartják, vö. egy mondat Pėžaičiaiból (Klaipėda járás): Baravikaszok vastag tönkön — ezek az igaziak'". Érdekes, hogy más nyelvekben nem fordulnak elő hasonló motivációjú vargányanevek. Ez valóban egy saját, egyetlen régióban kialakult neve ennek a gombának, amely Litvániában szélesebb körben ismeretlen maradt, és nem honosodott meg. Saját, népies vargányaelnevezésnek tekintendő a žemaitų juodvirsis is, amely J. Pabrėža, S. Daukantas és M. Akelaitis kiadatlan írásaiból ismert, jóllehet az élő nyelvből nem jegyezték fel. J. Pabrėža a „Taislius- ”-ában**, a litván nyelv megtisztetésére törekedve és a jövevényszó litván megfelelőjét keresve, a juodviršis szót adja meg a vargánya elnevezéseként, egyúttal megjegyezve, hogy ez žemaitų név. A Žemaitijában kétségkívül jól ismert baravikas jövevényszót S. Daukantas is kerülte, helyette a juodviršis alakot emelve ki. Daukantas kéziratos litván–latin szótárában ez áll: Barawikas vide joudwirszis (p. 85)9*, lengyel–litván szótárában pedig a baravijko címszó így néz ki: Borowik, jūdwirszis*". A 1943, 426. juodviršis M. Akelaitis kézirataiban is fel van jegyezve*!, de köztudott, hogy kortárs žemaitų írók nyelvét követte, és kivonatokat készített** és, 35 Kalvaitis MW. Lietuwiszky Wardy Klėtele, Tilžė, 1910, 83. 36 Így jellemzik e gomba elnevezését a kn., „Ka b el k a J. Kristijono Donelaičio raštų ety Vilnius, 1964, 21. į 9 LKA kartoieka.”. чем?Lietuwiszky Wardy Klėtele, Tilžė, 1910, 83. 36 Így jellemzik e gomba elnevezését a kn., „Ka b el k a J. Kristijono Donelaičio raštų ety Vilnius, 1964, 21. į 9 LKA kartoieka. A fordításnak a teljes tartalma pedig körülbelül ez: „A jövevényszó, amely kétségtelenül közismert volt Žemaitijában, S. Daukantas által is kerültetésre került, és helyette juodviršis emeltetett ki.” وهذا غير صحيح. Saját, népies vargányaelnevezésnek tekintendő a žemaitų juodvirsis is, amely J. Pabrėža, S. Daukantas és M. Akelaitis kiadatlan írásaiból ismert, jóllehet az élő nyelvből nem jegyezték fel. | Į a; JE | Pabrėža J. Tayslės augumyynis... (a kéziratot a M. Mažvydas Nemzeti Könyvtárban őrzik), 1843, 850. ; 39 Idézve a következő tanulmányból: : Kr uo J. S. Daukantas lexikográfiai munkái. — A litván nyelvészet kérdései 4, 1961. 309. | 94 42 DaukantassS. Nagy lengyel–litván szótár (a–m), Vilnius, 1993, 41 LKŽ IV 412.] Kruopas J. M. Akelaitis, a lexikográfus. —A litván nyelvészet kérdései 96 talán eljutott S.-hez' Daukantas litván–lengyel nyelvi szótárához- **. J. Pabrėža és S. Daukantas egyaránt žemaitis dounininkas lévén, saját nyelvjárásukat követve írtak, így a juodvifšis nyilván az ő nyelvjárásukból került a kéziratokba, de azon túl nem terjedt el. Igaz, J. Pabrėža, aki elsőként próbált botanikai terminológiát és nómenklatúrát létrehozni litván nyelven, a juodviršist a tudományos terminológiában is igyekezett használni, a Boletus edulis Fr. gombának a skylelių grybas juodviršis nevet adva (ennek megfelelően a Boletus nemzetséget skylelių grybaisnak nevezte)**, később azonban ez az elnevezés nem honosodott meg. A litván nyelv baravikaszának szegényes szinonimakészletét a XX. században újonnan alkotott, a szótárakban rögzített gombanevek egészítették ki. A század első felében, amikor különösen törekedtek a nyelv megtisztítására és a szláv jövevényszavaktól való megszabadulásra, jelentős erőfeszítéseket tettek a baravykas litvánosítására és megfelelőjének megtalálására is (erre már J. Pabrėža és S. Daukantas is törekedett- ). Így jelent meg a litván nyelv írásos emlékeiben- ““ a pusvertinis šilavijkas, amikor a jövevényszó tövét lefordították (így a motiváció változatlan maradt), a képzőt pedig kölcsönözték. A XX. század elején a vargánya jelentésében megjelent a štlabudė*“, silabudé (NdŽ, KZ) is — ez szintén szótári képződmény. Ez a nyilvánvalóan nem a baravikasz hatása nélkül, ugyanazzal a motivációval létrejött elnevezés azonban nem jutott tovább e szótáraknál. Az 1993-as legújabb DZ-kiadásban is elhagyták, figyelembe véve többek között azt is, hogy a šilabudė második tagja nem szokásos a lemezes gombák elnevezéseinek megalkotásakor. A -budė második tagot tartalmazó népi gombaelnevezések között csak lemezes gombák, illetve általában véve silány, ehetetlen gombák nevei találhatók, vö. kiatdliabude "Lactarius trivialis Fr.”, storabudé "Lactarius vellereus Fr.”, kėlmabudė ” Armillariella mellea Karst. ?”, briedžiabudė "Hydnum imbricatum Fr.”, panabide "Phallus impudicus (L.) Pers.” stb. Vö. még a Marcinkonysban feljegyzett bude szót "minden gomba, a vargányák kivételével” jelentésben. Úgy tűnik, ezt a jelentést a LKŽ I 1120-ból, valamint J. Pabrėža budé ” Agaricus"*" című példái is alátámasztják. J. Ryter, B. Sereiskis és A. Kuršaitis szótáraiban a vargánya jelentésében a šilbaravykis, J. Šlapelisnél (1940) a štlabaravykis, A. Lalis "Lengyel és litván nyelvi szótárában“ (1912) pedig a šilagrybis (LL10) szerepel; ezek nyilvánvalóan véletlenszerűen jelenhettek meg, mivel egyébként e neveken a vargányafélék nemzetségének más gombáit nevezik (Boletus luridus Fr., Gyroporus castaneus (Fr.) Quél., Gyroporus cyanescens (Fr.) Quél., Suillus variegatus (Fr.) O. Kuntze, Tylopilus felleus (Fr.) Karszt. ). 12, 1970, 157. 13 Ugyanott, 159. “4 Pabrėža J. Kéziratban említve, 849. 45 Litván enciklopédia. Ugyanott. Ser eis k 1s B. Litván–orosz szótár, Kaunas, 1933, 955; S 1 a p e | 1 s J. Lengyel–litván szótár, Vilnius, 1940, 509. = BaronasJ. Orosz–litván szótár, Kaunas, 1924, 24; Litván–lett szótár. Összeállította J. Ryteris, Riga, 1929, 1164; Baron a s J. Orosz–litván szótár. 2. kiad., Kaunas, 1933, 32, 104; Šlapelis J. Id. mű, 509; később DZ (1954, 1972), NdZ. T Pabrėža J. Id. kézirat, 831. 97 2. A vargánya változatainak elnevezései. A litván nyelvjárásokban olyan vargányanevekkel lehet találkozni, amelyek e gomba valamelyik változatát jelölik. A legtöbb ilyen nevet Dzūkijában — Litvánia leggombásabb vidékén — jegyezték fel. Itt láthatólag a vargánya két fő változatát különböztetik meg a legjobban — ezek a fenyvesi (Boletus pinicola Vitt. = B. edulis f. pinicola (Vitt.) Vassilk.) és a nyíresben növő (Boletus edulis Fr. = B. edulis f. edulis, incl. B. edulis f. betulicola Vassilk.). Nemcsak termőhelyük, hanem kalapjuk színe és mérete alapján is különböznek. Így a fenyvesi, fekete kalapú vargányát összetett néven juodagalvis tikrinis (Druskininkai, Kapčiamiestis), juodagalvis grijbas (Kabeliai), juodagalvis baravijkas (Labanoras, Tauragnai), vagy még gyakrabban substantívumként juodagalvis (Varėna, Marcinkonys, Rudnia, Pivašiūnai, Valkininkai, Saldutiškis), juodaviršis (Gervėčiai, Rūdiškės) néven nevezik. Ezzel szemben a nyíresben növő, világosabb kalapú vargányát baltagalviū tikriniū (Kapčiamiestis), baltagalviū baravykū (Tauragnai- ), vagy baltagalviū (Varėna, Marcinkonys, Valkininkai, Druskininkai, Saldutiskis), baltaviršiū (Rūdiškės) néven nevezik. A termőhely kiemelésével ezeket a nyíresekben növő fehér vargányákat még paberžiniai baravijkais (Labanoras), beržiniais (Varėna, Rudnia), illetve trakiniais (Druskininkai, Marcinkonys, Pivašiūnai), traktniais baravikais (Dubičiai), trakiniais grijbais (Ratnyčia) néven is nevezik, vö. trakas "ritkás cserjékkel és fákkal benőtt magas, száraz rét, erdei tisztás. || „rét, ahol nyírfák vannak” (LKŽ XVI 538). Külön meg kellene még említeni az ilyen sporadikusan kialakult összetett vargányaelnevezéseket, amelyekkel csak a legelső, legkorábban megjelenő vargányákat nevezik meg. A vargánya megjelenését általában a rozs kalászolásával hozzák összefüggésbe, vö. a mondatokat: Pirmieji baravykai pradeda dygt plaukiant rugiam Kamajai; Kai rugiai krasuoja, baravykai auga Lazūnai; Tada ir baravikaitis kokis išplaukia su rugiais Pelesa. Így keletkezett a ruginis baravikas (: Ruginis 1 baravikas tas y[ra] tikrasis baravykas) Gardamas településen, valamint a baravjkas rugiažiedis Kaltanėnai településen; motivációjukhoz vö. le. žytni „ Boletus edulis Fr.”8 és | br. xaaacaeixi „Gapasirki, IITO PacTyIh Yy YUac KaJiacaBaHHS; >KbrrTa- “““. Be; ezért az első vargányákat gegužtniais baravijkais-nak nevezik Labanorasban; a motivációról vö. le. grzyb majowy " Boletus edulis Fr. " *?, hryb majowy " Boletus edulis Fr. " ** 3. Következtetések. Az összes ismert vargányanév áttekintése után látható, hogy mind a talált, mind a nyelvjárási adatokban a legrégebbi időktől fogva meggyökeresedett egy viszonylag régi szláv eredetű ®®Bartnicka—DagbkowskaB. Min. veik., 130. Caoynix Beaapyckiz zasopax nay HONKG-3GT0ONAN erapyct 1 AE nazpantuva 2; pines, 980, 367. Bartnickas DabkowskaPB. Min. veik., 91; Ma jewski E.; A lengyel zoológiai és botanikai nevek szótára 2, Varsó, 1894, 121. lBartnicka—DabkowskaB. Min. veik. 93. 98 a baravikas jövevényszó, amely mára már saját szavává vált. A baravikas egyéb, írásokban és nyelvjárásokban előfordult vagy előforduló szinonimái, még ha saját szavak is, talán a nagyon kifejező, a gomba egyik jellegzetességét kiemelő motiváció miatt szűk dialektizmusok maradtak (storkotis, juodviršis), vagy egyszerűen szerencsétlenül lettek megalkotva, és nem honosodtak meg. A mikológiai szakszókincs kialakítása során a vargányán kívül a tikrinis is terminologizálódott. Így a XX. századra a baravykas valamennyi elnevezésének helye már rögzült a szinonimasorban: baravikas, tikrinis, storkétis, juodvifšis. BARAVYKAS (BOLETUS EDULIS FR.) ÉS SZINONIMÁI Összefoglalás A Boletus edulis gomba valamennyi ismert nevének áttekintése után megállapítható, hogy a fehérorosz nyelvből származó régi jövevényszó, a baravykas, mind a régi szakirodalomban, mind a nyelvjárásokban uralkodó. A gombának néhány litván neve is megtalálható ott, de másutt – egy nyelvjárást kivéve – nem használatosak. Ennek okai talán sajátos, bár világos motivációjukban rejlenek: a megnevezés alapjául csak a jelölt egyetlen jellemzőjét vették, például a storkotis vagy a juodviršis esetében, vagy egyszerűen rosszul formáltak voltak, ezért nem gyökereztek meg a litván nyelvben (šilaviykas, šilabudė). A mikológiai terminológia kialakításakor nemcsak a baravijkast, hanem a Litvánia déli részén használt tikrinis nevet is figyelembe vették. Így a XX. században a baravijkas valamennyi szinonimája elterjedtségük foka szerint sorolható fel: tikrinis, storkėtis, juodviršis. 99 e