Latvių liaudies dainų sintaksė

Endzelina Darbu izlase”, 38—39. o.). A kiadványban más témakörökből közölt cikkek közül elsősorban P. Vanago „Az 1586. évi lett katekizmus szövegének eredete” című tanulmányára (*1586. gada latviešu katehisma teksta izcelsme- ”, 52—62. o.) szeretnénk felhívni a figyelmet, amely e lett nyelvi emlék forrásainak gondos elemzését tartalmazza. A litván nyelv kutatói számára érdekesek lehetnek az itt közölt további tanulmányok is: M. Rudzytė „A braslaviak lexikájáról” ("Par braslaviešu leksiku”, 40—43. o.), V. Rūkė-Dravinia „A régi kerítések Észak-Vidzemben Valmiera környékén” ("Senie žogi Ziemelvidzemé ap Valmieru- ”, 44—51. o.), A. Rekena „J. V. Goethe »Faust«-- fordításának igealakjai” ("Verba formu ipatnibas J. V. Getes "Fausta" atdzejojuma”, 63—71. o.), A. Kalnača „Az idő kategóriája a lett grammatikákban” ("Laika kategorija latviešu gramatikas", 3 72—80. o.), J. Grigorjev „A lett köznyelv magánhangzóinak akusztikai jellemzése” ("Latviešu literaras valodas patskanu akustisks raksturojums”, o. = 81—83). i : P. Vanagas recenziót közöl T. G. Fennell ausztrál nyelvész által készített, Adolphijus lett nyelvtanának (1685) új kiadásáról. Emellett igen részletes áttekintést ad az 1993—1994. évi litván nyelvészeti szakirodalomról is. L. Ba-luodė a Vilniusi Egyetemen 1994-ben megrendezett „Litván nyelvészet a világ egyetemein” című nemzetközi szemináriumról, valamint az ugyanabban az évben Kaunában, a Vytautas Magnus Egyetemen megtartott „Litvánia–Lettország: múlt, jelen, jövő” című konferenciáról ír. A. Stikanė a Lett Filológusok Társaságának tevékenységéről tájékoztat, T. Karma — a Tartu Egyetemen megrendezett, a balti térség népeinek írott nyelveivel kapcsolatos problémáknak szentelt konferenciáról, S. Kliavinia — pedig a Rigában megtartott „Nyelv és technológia Európában 2000 után” című szemináriumról. „Balti perspektíva” A neves lett nyelvésznő, Alysė Lauos (1914—1994) emlékének tiszteletére; emléke. g „Algirdas S abaliauskas A LETT NÉPDALOK: SZINTAXISA Végre kézhez kaptuk a már több évtizede várt, a neves lett nyelvész, Alfred Gater által írt „Lettische Syntax: die Dainas” (Lett szintaxis: (nép)dalok) című monográfiát. A népdalok rendkívül gazdag anyagára támaszkodva a mű részletesen elemzi a lett népdalok nyelvének morfoszintaxisát. A. Gater az egyetlen kutató, aki a lett népdalok szintaxisának külön, terjedelmes munkát szentelt (a könyv analitikus és szintetikus része együtt 648 oldalt tesz ki). ą Néhány szó a mű szerzőjéről. A. Gater 1921. április 24-én született Lettország északkeleti részén, a Kalncempi járásban, Spyvuliuban. Miután 1941-ben befejezte a madonai gimnáziumot, 1942-ben a germán filológia és az indoeurópai nyelvészet tanulmányozását kezdte a Lett Egyetemen. Szerkesztette Hildegard 1 Hadtke, Frankfurt am Main; Berlin; Bern; New York; Paris; Wien: Lang, 1993. 679 ros tanulmányait kezdte a Lett Egyetemen. Többek között tanára volt itt J. Endzelynas (Endzelins) is. 1943-ban Gaterist behívták a Lett Légióba. 1945-ben a germanisztikai, klasszikaifilológiai és indoeurópai összehasonlító nyelvészeti tanulmányait E. Frenkel (Fraenkel) professzor 220 vezetésével a Hamburgi Egyetemen folytatta. Itt 1949-ben megvédte doktori disszertációját is: ”Beitrige zur Bedeutungsgeschichte der ins Lettische-- entlehnten mitteldeutschen Nomina” (A lett nyelvbe kölcsönzött középnémet főnevek jelentéstörténetéből- ). 1957—1963 között ugyanott, Hamburgban, sikeresen elvégezte az orvosi tanulmányokat is, és haláláig —1986. július 2-ig —orvosként dolgozott. A. Gateris a filológia területén is folytatta kutatásait —különböző országok folyóirataiban és enciklopédikus kiadványaiban számos, a baltisztikai nyelvészet és a lett irodalom kérdéseivel foglalkozó cikket publikált. 1977-ben kiadta a "Die lettische Sprache und ihre Dialekte"* (A lett nyelv és nyelvjárásai) című monográfiát. Sajnos utolsó munkáját, a ”Lettische Literatur” (Lett irodalom) címűt, már nem fejezte be. A. Gateris több mint harminc évvel ezelőtt fejezte be a ” Lettische Syntax” című monográfia megírását, de mindmáig nem nyomtatták ki. Miért történt ez? A maga idejében —az ötvenes évek végén —nem lehetett megtalálni a szükséges pénzügyi forrásokat, sem olyan kiadót, amely vállalta volna a könyv kiadását. Később a szerző, miután elutasította, hogy a kéziratban nagyobb rövidítéseket hajtson végre, és csalódva, többé beszélni sem akart róla, mintha az már nem is létezne. Ezért A. Gater barátai csaknem 30 éven át meg voltak győződve arról, hogy a szerző a "Lettische Syntax” kéziratát valószínűleg elégette. A. Gater halála után azonban kiderült, hogy ez nem így van. E monográfia nagyon hosszú és bonyolult, az olvasókhoz vezető útjáról A. Gater barátja, A. Dzenis írt cikket * Kada manuskripta neparastais liktenis” (Egy kézirat rendkívüli sorsa. —Laikr. ”Briva Latvija”, 1994. január 10—17.). A monográfia most A. Dzenis szerint három optimista és energikus nőnek köszönhetően jelent meg: A. Gater nővére, J. Bergholce előteremtette a szükséges pénzeszközöket, a filológiai tudományok doktora, R. Gryslė (Grisle) szerkesztette a kéziratot, az orvostudományok doktora pedig H. Radtkė megtalálta a kiadót, és vezette a technikai munkálatokat. Bár A. Dzenis szerint A. Gateris lemondott a ” Lettische Syntax” kéziratának rövidítéséről, valaki (talán mégis maga a szerző) ezt-azt kihúzott®. Leginkább a példák sokaságát csökkentették, de helyenként magát a szerző szövegét is lerövidítették (néhol egész bekezdéseket is kihúztak), különösen ott, ahol a főnévi igenév? eset? paradigmáinak viszonyairól van szó) (azaz párhuzamos használatuk eseteiről), pl.,p. 123—124, 132, 157, 175, vagy egyes mellékes jelentéseikről, illetve mondatbeli funkcióikról, pl. 77., 157., 187. o. Helyenként kihúzták továbbá a latgall nyelvjárásokban egyes formák és szerkezetek elterjedtségére vonatkozó megjegyzéseket (a monográfiában általában is nagyon kevés ilyen megjegyzés található), pl. 131., 303. o., vagy a más indoeurópai (latin, ógörög, gót) nyelvekben található megfelelőikre vonatkozó megjegyzéseket, pl. 78., 120. o., valamint az egyes szavak eredeti jelentésére vagy gyökeinek rekonstrukciójára vonatkozókat, pl. 120., 224. o. Nehéz megérteni, miért húzták ki a monográfia kéziratából az említett és még más helyeket is. Talán a szerző úgy vélte, hogy ez nem annyira fontos a lett népdalok szintaxisának kutatása szempontjából, és hogy az ilyen apró részletek elterelhetik a figyelmet a lényegről. Vagy talán az idő múlásával kételkedni kezdett egyes állítások pontosságában, és úgy vélte, hogy ezt-azt még 2Kabelka J.(Rec.) —Baltistica. 14. kötet (2), 1978. 159—161. o. | Šš A kiadott monográfiában a kézirat teljes szövege maradt fenn, de a rövidítések helyeit szögletes [] zárójelek jelzik. 221 ellenőrizni kellene. Ezenkívül lehet, hogy a rövidítéseket csak azért készítették, hogy csökkentsék a könyv terjedelmét — csak azokat a mondatokat és bekezdéseket hagyták ki, amelyek nélkül = meg lehet lenni. ; Sajnos mindez most — csak találgatás. Általánosságban véve az említett rövidítések, valamint az a tény, hogy maga a szerző csaknem harminc éven át nem akart sem beszélni erről a munkáról, sem hallani róla, azt a gondolatot veti fel, hogy a lett dalok szintaxisa befejezetlen kutatásnak tekintendő (ez azonban semmiképpen sem csökkenti a kiadvány jelentőségét). Mivel végül is a kézirat teljes változatát nyomtatták ki, ez a könyv egységes műnek tekinthető, és ilyenként értékelhető. A. Gater „Lettische Syntax: die Dainas“ című munkája általában véve jelentősen eltér a hagyományos /jelenlegi/ szintaktikai kutatásoktól mind felépítésében (különösen az első _ részében), mind pedig bizonyos esetekben tartalmában is (például nem fordított figyelmet a szintaxis egyik fő objektumára — a szövegre, nem beszél a szórendről a mondatban, az egyes mondatrészek asszimilációjának és kontaminációjának eseteiről stb.). Itt inkább morfoszintaktikai dolgokat vizsgált (azaz részletesen és gondosan leltározott- ). Ezt mutatja a monográfia részeinek felosztása is: az első — analitikai — rész (a szófajok használatának vizsgálata) mintegy ötszáz oldalt foglal magában, míg a második — szintetikus — részt (a mondatok és mellékmondatok osztályozása, a szókapcsolatok elemzése) mindössze mintegy másfél száz oldal alkotja. Úgy tűnik, A. Gater itt J. Endzelīns professzor „A lett nyelv grammatikája” című művének példáját követte, mivel abban is főként a szóalakok szintaxisát vizsgálták — a főnevek eseteinek és az igealakoknak a használatát (jóllehet ezt a szótanhoz, azaz a morfológiához sorolták). A. Gater monográfiája első' részének több mint felét szintén éppen a különféle szóalakok és használatuk jellemzése, e formák és a funkciószavak paradigmatikus kölcsönös viszonyainak (annak magyarázata, hogy melyik forma vagy melyik szó helyettesíthet egy másik formát vagy szót) ismertetése, valamint azoknak a funkcióknak a felsorolása teszi ki, amelyeket az egyes szófajok vagy azok különálló alcsoportjai betölthetnek. Mindezt számos érdekes és meglehetősen összetett lett népdalpélda illusztrálja német nyelvű fordításokkal (a monográfia németül íródott)*. | | A második, mint már mondottuk, jóval kisebb részben A. Gater monográfiája mondatokat és szókapcsolatokat elemez. A mondatokat szemantikájuk, az őket alkotó szófajok, valamint az egyes komponenseik közötti szintaktikai kapcsolatok jellege (aszindetikus vagy szindetikus összekapcsolás) alapján vizsgálta. Néhány leggyakoribb szókapcsolatot itt diakrón szempontból is megvizsgált; például az 558. oldalon kifejti, hogy a lett népdalokban igen gyakran használt tevs mamina ‘atyám’ (szó szerint — „apa anya?”) szókapcsolatnak nemcsak a litvánban, hanem az óind és a tokhár A nyelvben is megfelelnek ugyanezek a szókapcsolatok. A monográfiában nem sok olyan hely van, ahol az ilyen távoli nyelvek (az óind, a tokhár, az albán) formáinak megfeleléseiről, valamint az indoeurópai alapnyelv gyökereiről esik szó, ezért ezek elkülönülnek a főszövegtől (például a névmásokról szóló résznél a 206—207., 231. oldalon). Ji 4 A. Dzenis azt írja, hogy arra a kérdésre, miért vállal ilyen gondokat, hiszen sokkal könnyebb lenne lettül írni, A. Gateris nagyon egyszerűen és logikusan válaszolt: „A dalok kis népünk egyik nagyobb kulturális kincse, de a világ nem ismeri őket, mert nincs irodalmunk. Ha mi magunk itt semmit sem teszünk, akkor ez így is marad. " (A fent említett A. Dzenis cikkéből fordítva.) És mivel mindazok, akik megpróbáltak lett népdalokat fordítani, tudják, milyen bonyolult ez, nem kellene szemrehányást tennünk a nem mindig sikerült fordítások miatt, hanem örülnünk kellene annak, hogy A. Gateris milyen sokat tett azért, hogy a lett dalokat megismertesse más nemzetiségűekkel. su ir 222 235, 238, az ellentétes kötőszókról — p. 579). A könyvben leggyakrabban vizsgált lett népdal-szövegeket a hozzájuk legközelebb álló — a litván nyelv népdalaival, valamint a mai nyelv példáival hasonlítják össze“, ritkábban germán, latin, illetve ógörög nyelvi megfelelésekkel. A lett nyelvészek közül pedig leginkább J. Endzelīns, Uozuols (Ozols)*, K. Draviņš, V. Rūķe—Draviņa: (Rūķe—Draviņa), valamint más szerzők kutatásaira támaszkodik, „Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika” (A mai lett irodalmi nyelv grammatikája. Riga, A. 1959— 1962. T. 1—2). t ; Bár a monográfia megírásától a kinyomtatásáig sok idő telt el, szerzőjének széles körű szemlélete, a vizsgálat alapossága, valamint magának az anyagnak örök aktualitása miatt nem avult el. Reméljük, hogy ez az A. Gater által készített, szilárd alapokat lefektető tanulmány ösztönözni fogja a lett kultúra egyik legnagyobb kincsének — a népdaloknak — további kutatását is. Magának a monográfiának pedig (ahogyan A. Dzenis az említett cikkben kívánta) feltehetően meglesz a megérdemelt figyelme és a hozzáértő recenziói. Evija LIPARTE A LETT FILOLÓGIA ÚJ DOKTORAI Mivel a baltisztikához nemcsak a lituanisztika, hanem a lettisztika is hozzátartozik, tájékoztatunk az utóbbi évek lett nyelvészetének néhány legfontosabb eseményéről is. A függetlenség helyreállítása (1990) után a lett nyelvészet mind minőségileg, mind mennyiségileg jelentősen fejlődött. 1990. november 13-án a filológiai tudományok doktora (ma ez a fokozat a habilitált doktori fokozattal egyenértékű) disszertációját "A lett nyelv latgál nyelvjárásainak fonetikája: diakrónia és szinkrónia” ("A lett nyelv latgál nyelvjárásainak fonetikája: diakrónia és szinkrónia”) a Vilniusi Egyetemen védte meg Antonas Breidakas, Lettország neves nyelvésze. Két évvel később, amikor a Lett Köztársaságban új szabályokat hoztak a tudományok doktora és a habilitált doktor fokozatok odaítélésére, hozzá csatlakozott az új, mindkét fokozati szinthez tartozó doktorok meglehetősen nagy csoportja is. Különösen bőkezű volt az 1993 tavasza és 1994 ősze közötti időszak. Akkor 11 neves lett nyelvész szerzett kutatásaiért habilitált filológiai tudományok doktora fokozatot, 9 nyelvkutató pedig megvédte a filológiai tudományok S E célból nagy számban használtak fel néprajzi gyűjteményeket (J. Balys, J. Dovydaitis és A. Juška által gyűjtött népdalokat), M. D. Klein, A. Schleicher, K. Jaunius, Rygiškiai Jonas, J. Otrebski (Otrebski) és más szerzők nyelvtanait, litván nyelvi szótárakat, K. Būga, J. Jablonskis, S. Daukantas, E. Frenkel, E. Herman (Hermann), Z. Zinkevičius és más nyelvészek litván nyelvvel kapcsolatos kutatásait, valamint különféle litván kiadványokat. 6 Mivel e monográfia nyomtatásban való megjelenéséig A. Uozuolo „Latviešu tautasdziesmu valoda” (A lett népdalok nyelve. R., 1961) című könyve volt a lett népdalok lexikájának és grammatikájának (különösen szintaxisának) legalaposabb rendszerszerű vizsgálata, érthető, hogy A. Gateris különösen sok helyen támaszkodik az említett A. Uozuolo-műre és a lett népdalok e kutatójának más munkáira, amelyekben viszont A. Gateris kutatásait is említik.. : : | 223