Knyga apie baltų kalbas

A krakkói Wiszniewski professzornak és Simon Daukantasnak azt mondta, hogy megírta a žemaitis–litván nyelv szótárát. Ezekben a levelekben azonban valótlanságok is vannak. Wiszniewskinek Kajetonas azzal dicsekszik, hogy ő maga készített egy méhekről szóló könyvecskét (1823-ban), csakhogy testvére, Kiprijonas nevében (noha a nyelvi elemzés Kiprijonas, nem pedig Kajetonas szerzőségét igazolja), hogy N. Rumiancevas kancellár megköszönte neki a fordítást (valójában Kiprijonasnak köszönte meg), hogy kinyomtatta a könyvecskét Rozmyślania wieśniaka rolnika (szerzőjét, Dionizas Poškát azonban elhallgatta), hogy a Dziennik Wileński közölte a Žemaitijában tett utazásának leírását (bár ott csak Poška Baublysát írják le) — ezt az utóbbi két esetet már V. Maciūnas észrevette. S. Daukantasnak írt levelében Kajetonas, érdemeit felsorolva, már nem említette sem a méhekről szóló könyvecske fordítását, sem a Rozmyślania wieśniaka rolnika című művet — bizonyára érezte, hogy Daukantas ismerhette a valódi szerzőket. Mindkét levélben azt is állítja Kajetonas, hogy befejezte a szótárát, holott az elégett kézirat csak a K betű elejéig készült el (V. Maciūnas). I. Loboika leveleiből azonban kiderül, hogy csupán a K betűig Kiprijonas írta meg a szótárat. Így nehéz tagadni, hogy Kajetonas szeretett dicsekedni mások munkáival. Emellett fontos, hogy Kajetonas D. Poška eszmetársa és egyúttal Kiprijonas vetélytársa volt. Poška ezt írta: „nem láttam jobb helyesírást, mint [...] Kajetonas Nezabitauskas olvasókönyvében”. Másfelől, miközben Kiprijonas még a szótárán dolgozott (1825 márciusában), Poška is nekilátott egy versengő szótár megírásának, vagyis Kiprijonasszal vetélkedett az írott žemaitis–litván nyelv megteremtéséért és elterjesztéséért. Ha Kajetonas lett volna a szerző, aligha nem támogatta volna barátja, Poška a munkáját, és aligha szállt volna versenyre vele ahelyett, hogy segíti. Vagyis még ha a kéziratok nem is maradtak fenn, számos érv utal arra, hogy a dicsekvésre és önmaga dicsőítésére hajlamos Kajetonas testvére, Kiprijonas befejezetlenül maradt litván szótárát is magának akarta tulajdonítani. Ezért, ahogyan A. Kaupūž már rámutatott, a szótár szerzőjének Kiprijonas Nezabitauskast kell tekintenünk. KÖNYV A BALTI NYELVEKRŐL Németországban, ahol a balti nyelvek kutatásának régi hagyományai vannak, az utóbbi években a baltisztika szempontjából jelentős új munkák jelentek meg. Ezek egyike a három nyelvész által németül írt, 1994-ben megjelent könyv: „A balti nyelvek. Bevezetés”.1 A szépen, igényes kivitelben kiadott, 416 oldalas könyv négy fő fejezetből áll. A meglehetősen terjedelmes (15–70. o.) bevezető fejezet szerzője Rainer Eckert nyelvész, aki sokat tett a baltisztikáért és annak népszerűsítéséért. Nagyon tömören, mondhatni enciklopédikus módon közli a legfontosabb tudnivalókat valamennyi balti nyelvről és népről, nevükről és történelmükről; tárgyalja a kihalt népeket, valamint a más népek által asszimilált poroszokat, szudávokat, jatvingokat, kúr népet, zemgallokat és szeleket. Érthető módon a legtöbb helyet a két ma is élő balti nép — a litvánok és a lettek — történetének szenteli: megemlíti a népeket a legrégibb időktől napjainkig kísérő sorsfordító eseményeket. 1 E c k e r t R., B u k e v i č i ū t ė E.-J., H i n z e F. Die baltischen Sprachen. Eine Einführung. Langenscheidt. Verlag Enzyklopädie. Leipzig, Berlin, München, 1994. 213 a legrégibb időktől a legutóbbi időkig. Más kutatók munkáira és konkrét nyelvi adatokra támaszkodva R. Eckert bemutatja a balti nyelvek helyét az indoeurópai nyelvcsaládban, kapcsolatukat a hozzájuk legközelebb álló csoportok — a szláv és a germán nyelvek — nyelveivel; tárgyalja az óporosz, a litván és a lett nyelv legfontosabb írásos emlékeit, valamint a litván és a lett köznyelv kialakulását. Néhány megjegyzést még a lett és litván népdalokról is tesz, megnevezi a legjelentősebb népdalgyűjtőket, valamint az általuk összeállított és kiadott gyűjteményeket. A könyv három fejezete külön-külön tárgyalja a litván (71–245. o.), a lett (247–382. o.) és az óporosz (383–406. o.) nyelvet. Az adatok bemutatásának és magyarázatának egységes tervét szigorúan követve Elvyra-Julija Bukevčiūtė (a litván és lett nyelv fonetikája, a litván főnevek és melléknevek hangsúlyozása, a névmás, a számnév), Rainer Eckert (a litván főnév és melléknév — általános kérdések, ragozás; a litván és lett nyelv határozószava), valamint Friedhelm Hinze (a litván ige és elöljárószó; a lett főnév, melléknév, névmás, számnév, ige és elöljárószó) szinkrón módon írta le a litván és lett köznyelv hangtani, hangsúlyozási és alaktani rendszerét. Az óporosz nyelvről szóló fejezet szerzője R. Eckert. A keleti balti nyelvek (a litván és a lett) megfelelő adataival összehasonlítva tárgyalja az óporosz nyelv hangsúlyozásának, magánhangzó-rendszerének és mássalhangzó-rendszerének legjellemzőbb sajátosságait, valamint az alaktan néhány kérdését: a főnevek ragozását, a melléknevek fokozását és ragozását, továbbá a számnevek, névmások és igék ragozását. Az egész könyv rendkívül módszeresen készült. Több térkép is található benne: a nyugati balti népek és egykori területeik, valamint a litván és lett nyelvjárások elterjedését ábrázolják. Számos, a balti nyelvek fonetikájára és alaktanára vonatkozó nyelvi adatot összefoglaló táblázatok közölnek: a „Litván nyelv” fejezetben 52, a „Lett nyelv” fejezetben pedig 46 ilyen táblázat található. A tárgyalt nyelvtani alakok jelentését (amelyeknek nem mindig van közvetlen megfelelőjük a németben) és használatát gyakran különböző forrásokból vett szókapcsolatokkal vagy mondatokkal szemléltetik. Íme néhány példa a litván nyelvről szóló fejezetből: A rebbenő fejkendők között odadobta a kéket, a fehér csíkosat, és azt mindjárt felismerte, elkülönítette az összes ugyanolyan vagy legalábbis hasonló közül. ‘A lebegő fejkendők között meglátta a kéket, a fehér csíkosat, és azonnal felismerte, majd megkülönböztette az egyformák vagy hasonlók sorából.’ (A határozott melléknévi alakok használata.) Még három év telik el. ‘Körülbelül még három év fog eltelni.’ (A gyűjtő számnevek használata.) Ha nem tudja az ember az utat, nehéz hozzánk eljutni. ‘Ha az ember nem ismeri az utat, nehéz hozzánk odatalálnia.’ (A határozói igenév használata.) Igaz, a szép, élő példák mellett előfordul egy-egy mesterséges, a természetes nyelvhasználatban nem használatos alak is; vö. a visszaható igék jelen idejű és egyszerű múlt idejű paradigmáit: žiopsauši, žiopsai, žiopsomės, žiopsotės (183. o.); žiopsojausi, žiopsojaisi, žiopsojomės, žiopsojotės (184. o.). A litván és lett fonetika tárgyalásakor valamennyi példát e nyelvek mai helyesírásával és a Nemzetközi Fonetikai Társaság által elfogadott átírással közlik. A litván nyelvi példákban a hangsúlyt a könyv egészében jelölik (átírva- 214 azokban a szavakban csak a hangsúlyos szótagot jelölik, a hanglejtést pedig nem adják meg), bár egy-egy szó hangsúlya (a megfelelő hanglejtésjel segítségével) jelöletlen maradt, vö.: šešiasdešimt (153. o.) = šešiasdešimt, kóvo (158) = kóvo, dvidešimt (158) = dvidešimt. Továbbá félrevezetheti az olvasót a szó hangsúlyának, hanglejtésének, hangsúlyozási paradigmájának stb. helytelen megadása. A litván nyelv javítandó példái közé tartoznak: atvykšite (146. o.), Atvỹko (193) = atvỹksite, Atvỹko, dieną (158, kétszer) = dieną, švárraštis (106) = švárraštis, tirpti (107) = tir̃pti, per liepą (107) = per̃ liepą, vilktis (107) = vil̃ktis, ar̃klas (109) = ar̃-klas, ir-štvą (4. hangsúlyozási paradigma, 109) = ir-stvą (3. hangsúlyozási paradigma), kilómetrų (160), kilómetro (232) = kilómetrų, kilómetro, raũda (177) = raũda, draug-áv-o, keli-áv-o (177) = draug-áv-o, keli-áv-o, rėngi-a: reng-ė (179) = rengia-a: reng-ė, ne-si-gin-si-u (185) = ne-si-gin-si-u, Kuršiai, gyvuliui (189) = Kuršiai, gyvuliui, išsiuntęs, krėpšio (190) = išsiuntęs, krėpšio, bučiáu-tis (191) = bučiáutis, ap-si-ovil-k-o (191, kétszer) = ap-si-ovil-k-o, nulaužtas, stovinčioji (199) = nulaužtas, stovinčioji, atėjo (206, 228, 231), Atėjo (231) = atėjo, Atėjo, at-nėš-ti (208, 220) = at-nėš-ti, Keliaudami, Jeruzalės, priimtų nutarimų (210) = Keliaudami, Jeruzalės, priimtų nutarimų, vaikystė, kryžkelė (212) = vaikystė, kryžkelė, leis-ki-me (214) = léis-ki-me, rytój, arklius, atsikėlęs (217) = rytój, arklius, atsikėlęs, baronienės (219) = baronienės, mūtinai (220) = mūtinai, dingusio brólio, jei dar gyvas (221) = dingusio brólio, jei dar gyvas, ciésarų, į vestuvės (222) = ciésarų, į vestuvės, paėjo (224) = paėjo, juó tolyn, juokómis (225) = juó tolyn, juokómis, aiškiai (227) = aiškiai, knygos (229), knyga (230) = knygos, knyga, (su)pykti (229) = (su)pykti, Nuėjau, laišką (230) = Nuėjau, laišką, savo (231, kétszer) = savo, mokyklą (231) = mokyklą, studentų, pirkti (232) = studentų, pirkti. Előfordul egy-egy másfajta, javítatlan sajtóhiba is, például: Palūžė, Biržiai (44) = Palūšė, Biržai; Kaip čia gražu pasidėti (133) =...pasėdėti; jūs (146) = jūs; Parduotuvė atidaryta nuo devintos iki aštuoniolikos valandos (158) =...aštuonioliktos valandos; devyniose dešimtosiose (162) = devyniose dešimtosiose; kilšči-o-ja, kilšči-o-ju (175) = kilšči-o-ja, kilšči-o-ju; ēm-e (178) = ēm-ė; praėjusieji metai (199) = praėjusieji metai; Ateisančios žiemos ilgumo nežinome (204) = Ateisančios...; džau-ki-s (214) = džiau-ki-s; mokusi, mokúsios (219) = mokíusi, mokúsios (plg. rašyti, rašė: rašiusi, rašiusios); žiūrėti (225) = žiūrėti; gatvėje (228) = gatvėje; plugų árti (228) = plūgų árti. A baltisztika vagy valamelyik balti nyelv iránt érdeklődőknek a közölt bibliográfiai adatok is igen hasznosak. A könyv minden fejezete R. Eckert által összeállított áttekintéssel zárul a fejezet témájában megjelent legfontosabb munkákról. Például a bevezető fejezet végén, a történeti-összehasonlító nyelvészet megteremtőinek, F. Boppnak (1791—1867) és R. Rasknak (1787—1832) a neve mellett, amellyel a teljes balti nyelvészet szempontjából fontos publikációk áttekintése kezdődik, még több tucatnyi, különböző nemzetiségű — német, francia, dán, holland, norvég, finn, cseh, bolgár, lengyel, olasz, amerikai, japán, orosz, ukrán és természetesen lett, litván — balti nyelvekkel foglalkozó kutató nevét említik. Külön áttekintést kapnak továbbá a 215 litván, lett és óporosz nyelvet leíró és vizsgáló legfontosabb munkák. Ezeken az áttekintéseken kívül a könyv végén részletes (184 tételből álló) közös irodalomjegyzéket is találunk: a Litvániában, Lettországban és más országokban megjelent egyéni vagy kollektív munkákat, folyamatos vagy időszaki kiadványokat, amelyek mind a balti nyelvészet általános kérdéseivel, mind valamelyik nyelvvel — a litvánnal, a lettel vagy az óporosszal — foglalkoznak. Az irodalomjegyzékben is akad azonban néhány apró javítandó sajtóhiba: J. GERULIS. Senieji lietuvių skaitymai (408. o.; 20. tétel) =... skaitymai; P. JONIKAS. Lietuvių bendrinės rašomosios kalbos kūrimasis antroje XIX a. pusėje (412; 119) =... kūrimasis antrojoje XIX a. pusėje; V. PAULAUSKAITĖ (412; 151) = V. PAULAUSKIENĖ; A. UBEKAITĖ (413; 176, 177) = A. UBEIKAITĖ. Az említett és más kisebb hibák egyáltalán nem csökkentik a szóban forgó kiadvány értékét. A „Balti nyelvek. Bevezetés” igen gondosan összeállított és szükséges könyv. Kiváló tankönyv azoknak, akik Németország és más országok felsőoktatási intézményeiben balti nyelveket tanulnak, e nyelvek története iránt érdeklődnek, vagy önállóan szeretnék elsajátítani a mai litván és lett nyelvet. A szerzők nagy munkájáért, valamint azért, hogy kezükből megkaptuk a könyv egyik első példányát, a Litván Nyelvi Intézet is hálás. Kazys Morkūnas EMLÉKMŰ JAN SAFarewicznek Boldogok azok a tanárok, akiknek jó és hálás tanítványaik vannak. Ilyen tanítványokból sok akadt a neves lengyel nyelvésznek, a Vilniusi és a Krakkói Egyetem professzorának, e két egyetem tiszteletbeli doktorának, Jan Safarewicznek (1904—1992) is, aki többek között a litván filológia területén is mély nyomokat hagyott. Az ilyen hálás tanítványok közül mégis mindenekelőtt Wojciech Smoczyńskit kell megemlíteni; munkájának és szervezőképességének gyümölcse a J. Safarewicz emlékének szentelt impozáns mű, az „Analecta Indoeuropaea Cracoviensia Ioannis Safarewicz Memoriae Dicata” (Edenda Curavit Wojciech Smoczyński, Cracoviae MCMXCV). Ez a kötet olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek J. Safarewicz személyiségét és a nyelvészet egyes területeihez való hozzájárulását mutatják be, valamint a neves lengyel tudóst közelről érintő problémák egyedi vizsgálatait. A közölt tanulmányok nagyobb része az első J. Safarewicz halálának évfordulója alkalmából, 1993. április 5—6-án Krakkóban, „Nyelv időben és térben” címmel tartott szimpóziumon elhangzott előadásokat foglalja magában. Összesen nem kevesebb mint 56 tanulmányt közölnek, továbbá W. Smoczyński gondosan összeállított bibliográfiáját J. Safarewicz munkáiról és a róla szóló szakirodalomról. A tanulmányok latin, angol, francia és német nyelven jelentek meg. Magától értetődik, hogy a rövid ismertetőben lehetetlen mind a tárgyalásukat, mind a felsorolásukat elvégezni. Csak azokat említjük meg, amelyek érdekesebbek lehetnek a litván nyelv kutatója számára, illetve közvetlenül kapcsolódnak J. Safarewicz tudományos hagyatékához. Ez utóbbi területről Mariano Plezia (Plezia) tanulmánya közli J. Safarewicz görög és latin nyelvi kutatásait („De Ioannis Safarewicz 216