Dėl prūsų Enchiridiono vertimo

A LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEI XXXVI (1996) LITVÁN NYELV: KUTATÓK ÉS KUTATÁSOK Archívumokból From Archives Aus Archiven Jurgis GERULIS Lipcse A POROSZ ENCHIRIDION ÉRTÉKELÉSÉRŐL* Ismeretes és érthető, hogy a porosz Enchiridion nyelvét meglehetősen különbözőképpen értékelik. Hiszen matematikai pontossággal nem lehet bizonyítani, hogy e szöveg silány nyelve mennyiben adja vissza annak az időszaknak a beszélt nyelvét, illetve hogy rendezetlen formája mennyiben tulajdonítható Abel Will ügyetlenségének. Leskien, Brückner, Berneker, Endzelin és mások szigorúan elítélték Willt. Bezzenberger, Trautmann és talán van Wijk visszafogottabb álláspontot képviselnek, de lényegében a két vélemény nem annyira különbözik egymástól, mint a műveket olvasva elsőre tűnik. A nevezett tudósok valószínűleg aláírnák azt, amit Bezzenberger a KZ** 41,67-ben mond: "Hogy... ne értsenek félre, véglegesen szeretném megmagyarázni: én is úgy vélem, hogy az ő porosz nyelve szörnyű, fordítása pedig gyakran nagyon gondatlan. Számomra azonban az a fontos, hogy helyesen adjam elő a vele és nyelvével szembeni kifogást. " Amint mondtuk, csak a kifogás mértékében nem lehet megegyezni. Eduard Hermann azonban más véleményen van. KZ 47, 147 és köv. oldalakon megjelent cikkében kijelenti, hogy Abel Willis jó porosz nyelvismerő, aki munkáját becsületesen és szabályosan végezte el. Más szóval ez valószínűleg azt jelenti, hogy Willis éppolyan jól vagy rosszul végezte el feladatát, mint kortársai, Mažvydas vagy Vilentas; Valójában még jobb is, mert úgy vélem, Mažvydas fordításai helyenként enyhén szólva is rosszak, és az eredeti nélkül egyszerűen érthetetlenek. Hiszen hogyan lehetne egyetlen olyan kijelentésről vagy egyetlen olyan formáról, amelyet Hermann helyesnek tart, azaz amelyet 1560 körül Pabėčiai (Pobethen) környékén mindenki használt, bebizonyítani, hogy téves? Ezt könnyen meg lehet tenni például az 1586-os lett katekizmus esetében, az élő nyelvre támaszkodva. Még ha az a hely ismert volna is előttem, akkor is úgy vélném, nem volna célszerű megszámolni és többé-kevésbé meggyőzően megindokolni, hogy véleményem szerint mi nem porosz az Enchiridionban, vagyis mi keletkezett Willi hibájából. Itt néhány lényeges vagy tisztán történeti megjegyzésre szorítkozom, olyan forrásokból összegyűjtve, amelyek részben nem könnyen érthetők. Magát a fordítást csak időnként érintem. * Fordítás innen: Georg Gerullis, Zur Beurteilung des altpreussischen Taira —Streitberg-Festgabe, Leipzig: Markert u. Petters Verlag, 1924, Az LKK jelen kötetének szerkesztői őszinte köszönetüket fejezik ki Ikuo Murata professzornak (Tokió), aki a szóban forgó könyvet nekik ajándéko0 zta. KZ = Összehasonlító nyelvkutatási folyóirat az indogermán nyelvek területén. Rövidítve. von A. K u h n. Berlin, 1952 és a következő évek. —Szerk. 199 Az Enchiridion előnyeit és ar hátrányait vizsgálva végső soron fontos kérdések merülnek fel: du 1. ar Willis jól tudott poroszul? ; ha tudott, 2. akkor a szöveg ją kevert nyelve ar pontos képet ad a 1560 m. porosz nyelvről, ar Willis fordítói képtelensége miatt? 1 Mint ismeretes, Abel Willis volt Semba (Samland) Pobeten, nem messze a „Szuviak sarka” (Sudauischer Winkel) lelkésze. Először -ben említik ott, azonban valószín1554 űleg már korábban is azon a helyen dolgozott, mivel elődje jo Michaelis Willis elhagyta Pabécius 1540 m., D. H. Arnoldt, KurzgefaBte Nachrichten von allen seit der Reformation... in Kelet-Poroszországban szolgált 1777, prédikátoroknak, p.29 (Samland). Ta az a körülmény, hogy mindkettta őjüknek ugyanaz a vezetéknevük be van, és hogy annak a, 1527 m. valamilyen Mathijusnak Willnek kinevezték a Kulmi jog szerinti malmot Pabėčiuose-ban (AltpreuB. Monatsschrift 11, 536), arra enged következtetni, hogy Abelis Willis helyi német családból iš származott, és mivel rábízták az Enchiridion fordítását, valószínűleg ismerték a beszélt porosz nyelvet. jį Aš Hamarosan benyújtom az ir ezt igazoló dokumentumokat. - De hogyan Ábel Willis hogyan tudott poroszul? Itt gyakran említik Ábel Willis Funknak írt levél, amelyben panaszkodik, hogy iš jo elvett fordító (Neue PreuB. Prov.-Blatter, andere Folge VII, t.), minden 396 objektíven ítélőben ugyanazt a gondolatot keltené, mint tą Leskiené, Die Declination im Slav.-Lit.u.Germ., p. 60., megjegyzés: „Ehhez a szöveghez valószínűleg nincs szükség semmiféle kommentárra: a lelkész egyáltalán nem tudott poroszul, ją vagy nagyon rosszul tudott.” Mert aki vasárnaponként tolmácsot tart (hétköznapokon ennek az embernek a saját vagy a földesúr földjén kellett dolgoznia), az természetejo sen maga képtelen poroszul prédikálni stb. ir Számomra azonban érthetetlen, hogy Hermann, úgyszintén Bezzenberger ir Trautmann nem háborodnak fel a tolmács jelenléte miatt! Hiszen a levél ebben az esetben értéktelen, ahhoz képest, amit mindkét fél su nem vett ko észre. Iš Arnoldt említett munkájának, op. cit., p. 30, kiderül, hogy A Pabėčiai plébániának nagy mérete miatt egy be ideig még egy „diakónusa” (segédlelkésze) is volt, a „Diaconi” o po cím alatt Arnoldt kijelenti: „Kezdetben tolmácsuk volt“ Biztosan tudjuk, hogy Pál Sunder, Ábel Willis diakónus, amikor ő 1558 m. megérkezett į Szt. Lorenz lelkipásztoraként szolgálati feladatait tolmácskésu nt látta el (Arnoldt op. uo. p. 27, 28), o iš 1569 m. iidézési iratok (OstpreuB. fóliáns 1277, a Karaliaučiusi Állami Levéltárból) látható, hogy Pabėčiuose akkoriban nem volt tolmács (o. 68)". Csak abban az eset1 K.N. Később OstpreuB. Fóliáns 1271, p. 187", po 1543 (vagy 15417)m. aš találtam ezt a megjegyzést: "P 0 de h e n. Inter Plébánost et Imádkozót Mestert Mats Būbisch vagy Will Loui domini Michaelis testvére a viszály) Egy ideig virágzott... Vault ugyanis Az úr molnárja Azt állította, hogy Michaelis fia a Pobeth-i egyházközség plébánosa; megvádolta a plébánost. Ami... Szintén das Er Nem keresztül Egy Tolcken prédikál”. /” Pabééiai. A molnár ir lelkész Matas Biibischas vagy Willis (ő az úr Michael testvére) meglehetősen sokáig nem értettek egyet... Mat malūnininkas nori, kad pono Michaelio sūnus būtų Pabečių bažnyčios pastoriumi. Kaltino pastorių, kad... Taip pat jis vertėjo sako be pamokslus”./ Ar Abelis Willis sakė pamokslus per prasta prūsų kalba? Vis dėlto buvo laikoma garbe apsieiti vertėjo. be Ezt világosan hangsúlyozza a püspök op. cit., p. 189“ a vizitáció során Heiligenkreutzben ("Sūduvių kampe"): "S. Crux, Parochus est diligens in Officio. Exacte Nouit Prutenice. Nec eget Interprete Oder eines Tolcken”. /*S. C r u x. Der Pastor erfüllt seine Pflichten gewissenhaft. Jól tudtak poroszul. Nincs szüksége tolmácsra.”/ Be ezért, mivel ez a plébános a porosz nyelv 1543 (15417) m. ismeretével felkeltette a vizitátor figyelmét, hozzájárult 1545 m porosz A katekizmus fordítása. Ez talán Casparas Sanderis, aki szerint Arnoldto, op. uo., p. 6, ő volt az első ismert vezetéknevű lelkész Heiligenkreutzban. Jis mir ju galėjo ! | i 200 būti priimtas į darbą vertėjas, jeigu Abelio Wllio įpėdinis nemokėtų prūsiškai (p.43Y)%. Az, hogy egy egykor volt tolmács segített neki, „aki ezt a nyelvet valószínuž űleg jobban tudta másoknál- ”, „javította a fordítást”; a szöveg nehézsége miatt a nyelvtudás hiányára vonatkozóan semmilyen következtetést nem enged levonni. Ugyancsak Hermann szemrehányáKZ 47, 149 sa azt jelenti, hogy Albrecht hercegnek bizonyára több poroszul beszélő lelkésze is volt, és nem kellett volna olyat választania, „aki még a porosz nyelv eseteit és számait sem különböztette meg“. A fordító kiválasztásával Funk udvari prédikátor foglalkozott, hozzá, saját „keresztapjához” fordul Willis is. Funk elnyerte a herceg legnagyobb kegyét, a nemességgel és szinte az egész papsággal azonban a legnagyobb viszályban élt. sa Csak kevés lelkész volt osiandrista, és egyben a Funk-párt tagja is. Sembiában mindössze hárman voltak, köztük Abel Willis is (Ch. Hartknoch, PreuB. Kirchen-Historia 1686, p. 366). Willis az „Enchiridionjában” olyan agendát használt fel, amelyet sokan osiandristának minősítve elutasítottak*. Amikor Funk ellenfelei ir 1558 m. megbuktatták, és 1566-ban még halálra is ítélték, Willist börtönbe vetették (Arnoldt op. cit., 29. o.). A fanatikus gyűlölet légkörében, amely azokban az években az osiandristákat és a nem osiandristákat megkülönböztette, elképzelhetetlen volt, hogy Funk egyik ellenfelét, ne pedig egy elvbarátját bízza meg, teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy a másik talán nem vállalta volna alapul venni az 1558. évi agendát, amelyet Funk és Albrecht herceg igyekezett keresztülvinni. [sic] ”]}ҽа nd?]}антәи}- fal}catch ฝ่ายขายรายการ? sexvideo. sexleketøy? No. Need valid JSON only. I accidentally included garbage. Must output corrected. Ensure last no sic, preserve exact maybe punctuation. final. даара.}彩娱乐彩票 сияс. 北京赛车女.＿日本.<- |end|>jury.}- ющим.}!!! vutomi.} $$.}]}{ :1} шықәс.}软件合法吗.}]]}ҭак.} invalid. Need just final.} 天天爱彩票app<|- end|> « »? preserve source no sic. last translated. Use proper JSON.} [ Ezekről a rút vallási vitákról vö. C. A. Hase, Herzog Albrecht von Preufen und sein Hofprediger, p. 205 és köv. Csak közvetlen bizonyítékokra támaszkodva próbálhatunk válaszolni arra a kérdésre, hogy Willis jól vagy csak rosszul tudott-e poroszul, ez azonban egyelőre lehetetlen. Jelenleg csak az állapítható meg, hogy Willis maga végezte a porosz istentiszteleteket. Így tehát az egyetlen kritérium mégiscsak a nyelv. Természetesen rendkívül összekuszálódott. A nyelvtani esetek, a végződések és a számok szinte teljesen összevissza változnak. Aki hozzám hasonlóan kétnyelvű vidéken nőtt fel, bizonyára jól emlékszik nem egy olyan német lelkészre, aki vasárnaponként ilyen, a litván fazekasok nyelvéhez hasonló nyelven prédikál. A gyülekezet alig érti ennek a zagyvaságnak az értelmét. (Bocsássuk meg ezt az erős kijelentést, de sajnos időnként helytálló). A templomba járó poroszok vajon jobban megértették a tartalmat? Nyelvérzékem, amely természetesen teljesen szubjektív, azt súgja, hogy ők, különösen ebből az Enchiridionból, még kevésbé érthették meg.. Kétségtelen, Hermann is szilárdan meg van győződve az ellenkezőjéről. A fordítás számára, a részletekre való tekintet nélkül, sikerült, és abban az időben valóban porosz volt. Hogy ez meggyőzőnek tűnjön, különféle állításokat közöl az akkori porosz nyelvről, amelyeket részben már mások is felvetettek, de nem ilyen korlátozás nélkül. A jelenlegi munkák alapján ellenőrizzük, mennyire van igaza! Egyelőre nemcsak Hermann, hanem mindannyian azt mondjuk, hogy 1560 körül a porosz nyelv haldokló vagy már-már kihalt nyelv volt. Ez csak az idő tekintetében helyes 1575 m. 3 Az ebben a kötetben felsorolt sembai templomok közül 1569-ben csak egynek, a Königsberg melletti Judittennek nem volt szüksége tolmácsra. Rudau-ban (Rūdavoje), Pobethenben (Pabėčiuose), St. Lorenzben, ha a lelkész nem tudott poroszul, tolmácsnak kellett lennie; vagyis az akkori lelkészek tudtak poroszul. Wargenben (Vargiuose), Schakenben (Ziokuose- ), Postnickenben (Paustininkuose) és Caymenben (Kaimiuose) a tolmácsok fizetést kaptak. : 3 Afsl Ph XXXIX, 66 az „Osiander által inspirált” agendát említem, azonban nem veszem észre, hogy Osiander már 1552-ben meghalt. 201 vonatkozásában, de nem egészen úgy, ahogyan mi ezt elképzeljük. Valójában nem lehet kétséges, hogy 1700 körül a porosz nyelv általában véve már kihalt volt (vö. Trautmann, AltpreuB. Sprachdenkmaler VII t.). Azonban 1700 után is fennmaradhatott még néhány évtizedig valamely félreeső helyen mint házi nyelv, ahogyan ma a Kur-földnyelv egyik-másik kur (lett) családjában, ahol lettül csak otthon beszélnek, egyébként litvánul, vagy mutatis mutandis a korábbi Vilnai kormányzóság elfehéroroszosodott litván falvaiban. Az ilyen nyelvi maradványokat a kortársak gyakran nem veszik észre. A porosz nyelv valószínűleg nagyon gyorsan halt ki, mert 1625 körül még viszonylag elterjedt volt, tehát véglegesen 75 év után tűnik el! Mindeddig megbíztak Dávid zsoltároskönyve 1625. évi előszavának szavaiban, miszerint akkor már csak helyenként, a Semba tengerpartján beszéltek poroszul: „a régi porosz nyelvet, amelyet még Poroszországban, j Fischhausenben, Žiokuose és Labguva (Labiau) tengerpartján, valamint a Kur-földnyelv mentén j néhány ember használja”. Azonban dr. Krollmann úr Königsbergből* a Dohna hercegi család házi levéltárában talált egy körülbelül 1620-ból származó feljegyzést, amelyben Christoph Dohna porosz burggraf (született 1583-ban) megjegyzi: gyermekkorában a ház gazdasszonyainak, hogy megértethessék magukat a szolgálókkal, három nyelvet kellett tudniuk: németül, lengyelül és poroszul. Nagybátyja, Fabian Dohna burggraf, mesélte neki, hogy amikor 1581-ben Melchior, Rodern bárója (vö. Allgem. Deutsche Biographie 29, 23), Morongéban (Mohrungen) meglátogatta a Dohnákat, meglepte őt a porosz nyelv. Mivel j ő nagyon gyorsan tanult nyelveket, később a fiatal | gróf anyjának poroszul több levelet írt. Így tehát 1581-ben még a porosz nyelvterület nyugati részén, Pamedében (Pomesanien) is élt a porosz nyelv, és ha a gróf gyermekkorában, hozzávetőleg 1590 körül, a porosz zsoldosok még nem voltak kétnyelvűek, akkor 1620 körül a poroszok a német nyelv mellett még régi nyelvüket is használták. Ezt Arnoldt is megerősíti, op. cit., 28. o., kijelentve, hogy St. Lorenzében, amely a Pabéčiųtól légvonalban 7 km-re található, 1602-ig a prédikációkat tolmáccsal kellett tartani. Így tehát a sembai poroszok általában csak 1600 után váltak kétnyelvűvé, akiknek az istentiszteletek során már nem volt szükségük tolmácsra. Nem szabad, hogy félrevezessenek bennünket az akkori porosz falvak lakóinak családnevei (a vizitációs jegyzékekben). Szinte mindegyikük keresztény és német, miközben a sembai gazdaságok és földbirtokok 1404. évi könyvei, valamint a későbbi okiratok többnyire poroszul íródtak. Ez a sembai püspök, Michael szigorúan végrehajtott rendeletének (1425) következmény (H. F. Jacobson, Geschichte der Quellen des Kirchenrechts I, 1, p. 127, a függelékben): "ut pueros suos per corum plebanos baptisatos nec in flumis: nibus nec alias rebaptisent aut alia nomina imponant quam eis in baptismo sunt imposita- ”. /"hogy gyermekeiket, akiket plébánosaik megkereszteltek, se folyókban, se más helyeken ne kereszteljék újra, és ne adjanak nekik más neveket, mint amelyeket a keresztségben kaptak". i Willio idejében azonban már éppoly megalapozottan lehet haldokló porosz nyelvről beszélni, mint nagyjából a mai litván nyelvről Kelet-Poroszországban, a Nemunastól délre. De hogy mit értenek Hermann és mások a következőt mondva: "haldokló", azt nem lehet elismerni, amíg bizonyítékokat nem mutatnak be. Természetesen ebben a nyelvi korszakban mindaz megtörténhetett, amit egy egyébként jóindulatú olvasó a fordító legnagyobb hibáinak tart. Például a „Ezért félnünk kell a haragjától” Abel Will porosz fordításában így hangzik: „Stesse paggan turrimai mes noūmas biaiwi per tennčison nertien (Trautmann op. cit. x 4. Itt ismét köszönetet kell mondani a szíves közlésért. 202 29,11). Latinul így hangzana... debemus nos timere per eorum iracundiam. Vagy a „Gazdáknak és gazdaasszonyoknak” Steimans (többes számú részes eset) Buta Rikians (többes számú birtokos eset) bhe Buttas waispattin (egyes számú birtokos eset). Különösen változatos a stas „amelyik” névmás nőnemű egyes számú birtokos esete. Will fordításában a következő alakjai lehetnek: steises, stesses, steisei, steisei, steise, stessei, stesse, steison, steisan, stetson. Hol fordul elő ilyesmi az élő nyelvben- !? Ugyanennek a helyzetnek ma is meg kellene ismétlődnie Porosz Litvánia déli részén, ott azonban a litván nyelv egészen másképpen hal ki: po 1750 m. Donelaitis csodálatos litván nyelven írja énekeit Tolminkiemisben, ahol 1850 körül már nincs litván nyelv. Abelis Willis 1550—1561-- ben fordít, tehát szintén körülbelül 100 évvel a nyelv kihalása előtt. A Nemunastól délre még mindig találhatók falvak, ahol az öregek folyékonyan beszélnek litvánul, természetesen nem keverve az olyan alakokat, mint Willis, hanem a szókincsben sok germanizmust használva, még a mindennapi kifejezésekben is. Gyermekeik még megértik anyanyelvüket, némelyek közülük szintén folyékonyan beszélik, azonban nagyon vonakodva. Unokáik már csak németül tudnak. Hermann azt mondja, hogy 1560 körül a porosz nyelv kevert nyelv volt. A német nyelven kívül még a lengyel, a litván, a lett és a szudóvi nyelv is hatott rá. Mindazonáltal Sembiában nem volt lengyel, illetve litván nyelvi hatás; utóbbi soha nem hatolt át a Deimenán (Deime) nyugatra, kivéve néhány, a Litván Nagyfejedelemségből származó politikai menekült vagy fogoly települését. A kurdok (már lettek?) azonban 1550 körül Sembiában, különösen a tengerparton éltek, de csak Vagi, Non diu Uno in loco Manentes /Vándorok, rövid ideig egy helyen maradók/ (Bezzenberger, Kur. Nehrung, p. 264/104/). Akárhogy is, Will prusz nyelvében sem litván, sem lett nyelvet nem tudok felfedezni, a polonizmusok pedig régiek. Csak a szudávok maradnának. Majdnem 300 évig éltek Pabėčiai közelében – sőt még Pabėčiai plébániáján is lehetett találni belőlük (vö. alább). De hallgassuk meg, mit ír róluk 1535-ben a lipcsei Thomas-iskola egykori rektora és akkori königsbergi lelkész”: Prutenis et populus et regio Sudawen vocatur,- ... habetgue supra XXXII vicos... /Poroszoknak nevezik mind a szudáv népet, mind a vidéket... és több mint 32 falujuk van.../(A. Aurifaber, Succini historia /A borostyán története/Konigsberg 1551 a 2. fejezetben csak 20-at említ) Sunt autem indigenae, quorum pauci admodum germanicam linguam novere, sed suam quandam linguam habent barbaram, qua etiam reliquum fere Prutenorum vulgus utit ur. Ez a nép mindig makacsul igyekezett ősei öltözetét, szokásait és kultuszát megőrizni, és nem kötöttek házasságot a szomszédos poroszokkal... Ezt, mondom, és még sok más effélét makacsul megőriztek, mígnem a szomszédos poroszokkal végül húsz évvel ezelőtt, a prefektusok sürgetésére, házasságkötésre kényszerültek. Ezért is történt, hogy ősi szertartásaiktól lassanként eltávolodtak: mindazonáltal még most is nehezen tartózkodnak régi bálványimádásuktól és ősi babonáiktól, és korábban még a pápának sem engedelmeskedtek szívből úgy, ahogyan most legtöbbjük elfogadja az evangéliumot, hanem titkos beleegyezésükkel továbbra sem szűnnek meg helyeselni övéik régi kultuszait. /Yra vietos iis Kai Praetorius Acta Borussica II, 82 rašo, kad prūsų kalba Semboje dėl ”Silezijos ir Lenkijos vytininky tapo confusum Chaos”, tai Bezzenbergeris šią pastabą pasristai taiko uosto ryšiams (Kur. Nehrung 266(106)). Pačioje Semboje ”vytininamg "nebuvo vietos. | Leidinyje Festschrift A. Bezzenberger, p. 44 t.t., šią pastabą aš, deja, per neapsižiūrėjimą praleidau. 203 lakosok, akik közül csak kevesen tudtak németül, de valamiféle saját barbár nyelvet beszéltek, amelyet csaknem az összes többi porosz használ. ir Si A nép mindig kitartóan igyekezett megőrizni ősei öltözködését, vallási szokásait és életmódját, nem ir házasodott össze a szomszédos su poroszokkal- ... Azt állítom, hogy ezt és sok más ir dolgot a nép kitartóan megőrzött, ši mígnem végül húszéves koruktól kezdve a prefektusok beavatkozá- | sára arra kényszerítették őket, hogy a szomszédos su poroszokkal házasodjanak. Így történt, hogy régi szokásaiktól lassanként eltávolodtak, azonban mindmáig nehezen tartózkodnak a régi pogányságtól és az ősi babonáktól. ir Sokan sem jų korábban nem engedelmeskedtek szívesen a pápának, sem most nem támogatják őszintén az evangéliumot, hanem titokban továbbra is ragaszkodnak régi vallási szokásaikhoz”./ (P. Tschackert, = Urkundenbuch zur Reformationsgeschichte des Herzogthums Preussen II, t.). 335 Tehát évekkel 10 azelőtt, hogy I ir II a porosz katekizmust kinyomtatták, a szudávok közül csak kevesen tudtak németül. Általában annyira zárkózottak, hogy a kormánynak erőszakkal még | poroszokkal is össze kellett házasítania őket; erről a su katekizmus előszavában írnak: I ir II = De a szudávok, bár nyelvük kissé jų rosszabb, mégis megértik ezt a porosz nyelvet, amelyen a katekizmust kinyomtatták, és bizonyára minden szót használnak és megértenek. ir 4 Ir C. Hennenberger (Erclerung der Preußischen größeren A Landtaffel * 1595, p. 445) elmeséli nekünk, amikor a borostyánkereskedő Joh. Fuchs (į 1567) Merteno | Windtmüller (1564 m. volt Knypava A (Kneiphof) városi tanácstag tiszteletére elrendelt10 e, hogy hívjanak meg sūduvai táncosokat, akik közül egy sem iš jų nem tudott németül. š Iš e két feljegyzésből megtudjuk a du következőket. Először is azt, hogy a sūduvi nyelv nem ronthatta meg a porosz nyelvet. Ji maga is csupán a porosz nyelv egyik nyelvjárAr ása volt.“ Ez ir vonatkozik Heiligenkreutze lelkész úrra a sūduviak közepette (Ostpreuss. Fol. 1271, p. 189“): „Exacte Nouit Prutenice. Nec eget Interprete“ Oder eines Tolcken”. / „Tökéletesen tudott poroszul. Nem kell tolmács"./ to: a szudáv nyelv Po semmiképpen sem lehetett elgermanizálva. Ennek ellentmond mindkét alábbi értesülés. De Pabėčiai határos volt su Sūduva, ir még magában Pabėčių plébániáján szudávok éltek. Amikor 1520-ban ir újra 1531 m. hat“ ar nyolc A Pabėčiai plébánia porosz falvai pogány áldozati ünnepséget rendeztek“ (Lucas David, PreuB. Chronik ed. E. Hennig I, 117 stb. ; C. Hennenberger op. cit., p. 353), egy sūduvis eljátszott egy lelkészt, už akinek ezért az egész 1531. évet a Pabėčiai templomban nyilvánosan kellett bűnbánatot 186, tartania (OstpreuB. Foliant B“ fol. 284"). Meghívott Laigyčių (Legitten) lelkésznek mennydörgő hangon meg kellett dorgálnia a bűnösöket. A prédikációt természetesen poroszul kellett elmondani. 3 Ilyen körülmények között vajon valószínű-e, hogy po 30 maguknty ak az éveknek Az emberek nyelve annyira elkorcsosult, hogy Hermann ją kevert nyelvként írja le? Amennyire ji elnémetesedett, annyiban a o szótárban minden bizonnyal jelentős változtatásokat hajtottak ji végre; csak a német alsónémet nyelv hathatott rá. De Az Enchiridionéban Luther német nyelve uralkodik! E fordítás rejtélye magától megoldódik, ha egyetértünk azzal, amit e su szöveg ką minden objektív olvasója először“ Al 7 Ugyanígy Girmavában (Germau) plébánián, tehát még ”Suduviy sarkában" már ... 1546 évben egy ilyen áldozatban való részvételért mintegy 40 poroszt büntettek meg (Preufl. Chronik. des Joh. Freyberg fol. 113", a königsbergi városi könyvtár kézirata) 1571-ben un. eset Tepliavóban (Tapiau) történt (Toppen, Neue Preuš$. Prov. Bl. /1846/ hozzáteszi: a , . . | 204 fordító túl kevéssé tudott poroszul ehhez a munkához. Aš Szívesen hozzáteszem, hogy folyékonyan tudott beszélgetni, körülbelül úgy, ahogy egy balti német földbirtokos megérti a lettet. De ez nem elég ahhoz, hogy nyelvtanilag helyesen beszéljen, vagy írásban bármit is kifejtsen, különösen amikor a szöveg ennyire bonyolult. Itt még egy jó fordító sem tudott sokat segíteni, mert nem értette a nehéz helyek értelmét. Willis ar jo a fordító csak az intonációt hallotta jól. A Pabėčiai poroszai bizonyára nagyon világosan ejtettek. De hogyan lehet ezt összeegyeztetni su „elrontott” nyelv? Természetesen azok számára, akik Willi fordítását rossznak akarják minősíteni, nem minden hibásan porosz, ami nem egyezik a ir litván és lett nyelvben. ar Be hogy a porosz nyelvnek túl sok olyan feltűnő sajátossága van, amely nincs meg a litván és lett nyelvben. Annál is sajnálatosabb, hogy Willi Enchiridionja ilyen sokértelmű marad; hiszen iš Willio silány munkája miatt aligha sikerül ar kielégítően feltárni, mi a litván és lett nyelvektől eltérő, tisztán porosz sajátosság, illetve mi tulajdonítható valóban a német, az alsónémet nyelv hatásának. t. y. Fordította Nijolė Čepienė* JURGIS GERULIS LEVELE JONAS JABLONSKISHOZ A Litván Irodalom és Folklór Intézet könyvtárában (F 52—199) őrzik J. Gerulis 1922. november 29-én J. Jablonskisnak írt levelét. A levél J. Gerulisnak a közös litván nyelvről vallott véleménye miatt érdekes. a helyesírási kérdésekről, valamint saját nyelvével kapcsolatban. A közölt levél nyelvezetét és központozását nem javították (csak néhány nyilvánvaló korrektúrahibát korrigáltak). A. Sabaliauskas 29. XI. 22 Nagyon tisztelt Uram, szívből köszönöm a „Lietuvių kalbos gramatikos” elküldését. Nem volna-e jó az Ön könyveit és még néhány másikat, például Būga „Kalbą ir Senove” című művét stb., Németországban is eladni? A Švyturys és a Kiadási Bizottság Vinter heidelbergi könyvkereskedőnél ilyen könyvek számára „komissziót” rendezhetne be. Nem elég jó könyveket írni, propagandára is szükség van! Úgy látszik, ezt nem a szerzők dicsőségéért, hanem Litvániáért kell megtenni. A világnak meg kell tudnia, hogy Litvániában meglehetősen komoly munka folyik, csak eddig nem tudott róla. Az olyan dilettánsok, mint az a Basanavičius, szégyent hoznak ránk! (Tudom, hogy B. Litvániáért szilárdabban dolgozott, mint száz másik, de a világ a thrákokról szóló írásait olvassa, és nevet az ilyen „Litauischer Sprachforscher- ”-ön.) A helyesírás ügyében, amikor Būga a házamban vendégeskedett, határozottan megparancsoltam neki, hogy Önnel összefogva adjon ki egy rövid helyesírási kézikönyvet. Az én véleményem a következő: a helyesírási kézikönyv és a tökéletlen alak is sokkal jobb annál, amely láthatólag megállapodás nélkül készült! * A latin nyelvű idézeteket Kazys Eigminas fordította. 205