Trys XIX a. bendrinės rašomosios lietuvių kalbos modeliai: J. A. Pabrėža, J. Čiulda, S. Daukantas

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVI (1996) LITVÁN NYELV: KUTATÓK ÉS KUTATÁSOK Giedrius SUBAČIUS HÁROM XIX a. A KÖZNYELVI ÍROTT LITVÁN NYELV MODELLJEI: J. A. PABRĖŽA, J. ČIULDA, S. DAUKANTAS! Mielőtt beszélni kezdenék a XIX. századi litván köznyelvi írott nyelv (brk.) három különböző modelljéről, szeretném nagyon röviden jellemezni az adott korszak általános politikai, kulturális, társadalmi to Litvánia helyzetét. Geopolitikailag az etnikai litván területek soha nem tartoztak egyetlen államhoz: egy részük Poroszországhoz (az úgynevezett KisLitvániához), a fennmaradó Litvánia (Nagy-Litvánia) önálló állam volt, a XVI. század közepétől pedig uniót alkotott Lengyelországgal. A XVIII. század végétől szinte egész NagyLitvániát Oroszország megszállta, így az engem érdeklő időszakban NagyLitvánia Oroszországhoz tartozott, míg Kis Litvánia — Poroszországhoz. Wh ft Kulturálisan Kisés Nagy-Litvánia is régóta különbözött egymástól. Kis Litvániában már a XVI. századtól meghonosodott a lutheranizmus, míg Nagy-Litvániában fennmaradt és uralkodó maradt a katolicizmus. Az írott nyelv szempontjából – Kis Litvániában, kompakt területen, a nyelvi normák meglehetősen stabilan már a XVII. században kialakultak, és egészen a XIX. század végéig, sőt még tovább is fennmaradtak. Nagyh. Litvánia nagyon heterogén volt; egyrészt itt két nagy nyelvjárási csoport volt (és van), a žemaitis és a aukštaitis, nyelvük annyira különbözött, hogy képviselőik nem mindig értették meg egymást; másrészt még nem szilárdult meg véglegesen, hogy melyik nyelvjárás szolgáljon az írott litván nyelv alapjául, de a XIX. század elején egyre inkább a žemaitis írásbeliség kezdett uralkodóvá válni. Másfelől Nagyh. Litvániában a XIX. század első felében a domináns kulturális nyelv továbbra is a lengyel volt, amelyet hagyományosan a Lengyel Állammal kötött unió korától kezdve használtak. Társadalmilag is különböztek egymástól a társadalmak. Poroszországban a parasztok hivatalosan már a század legelején szabaddá váltak, Nagyh.-ban pedig Litvániában az orosz uralom a jobbágyságot csak 1861-ben törölte el. Azonban a NagyLitvániában a nem nemesek (parasztok) felszabadulása, az írásbeliség terjedése, a társadalom mobilitásának növekedése már jóval korábban megkezdődött. A francia forradalom szabadságeszméi, bár még nem változtatták meg a társadalmi struktúrákat, lassanként már eljutottak az emberek tudatáig. A szabaddá váló és fokozatosan polgári társadalommá alakuló társadalomban csakis 1 Ezeket a modelleket a szerző más tanulmányai részletesebben tárgyalják: Simono Daukantas viszonya a köznyelvhez. —A litván újjászületés történetének tanulmányai (LAIS): Simonas Daukantas 5, Vilnius: Viltis, 1993, 63—68; Juozas Ciulda és nyelvtana. —LAIS: Juozas Ciulda. Rövid fejtegetések a žemaitis nyelv nyelvtani szabályairól 6, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1994, 7—54; Jurgis Ambraziejus Pabrėža žemaitis nyelve. —LAIS: A személy: a nemzet és az állam között 8 (megjelenés alatt). 51 į 3 A kezdhetett kialakulni a modern brk. maga a ir brk. fogalma. (Modernnek brk.. nevezhető az olyan egységes nyelv, amelyet a társadalom minden rétege használ valamennyi kulturális szükségletének kielégítésére). ] Mindhárom XIX brk. a. a modellek, amelyeket szeretnék bemutatni, iš a Zemaitijából származó szerzők által az Oroszország által uralt Nagy Litvániában. Kis Litvániában az írott nyelv meglehetősen stabil volt, ir akkoriban ott senki sem modellezte újra. iš A három bemutatott modellt maguk a szerzők nem jų fejtették ki következete- | sen. Ezeket a modelleket különféle módon próbálom iš helyreállítani, rekonstruálni (ne tik lingvistinio) pobūdžio rankraščių (S. Daukanto — ir iš spaudinių). 3 Norédamas atkurti meto to bendrinés lietuviy kalbos modelius; svarbiausiais, relevantiškais būčiau linkęs | laikyti tokius aspektus: 1. Brk. vartojimo sferos: a) socialiniai sluoksniai, kuriems kalbamoji brk. taikoma, b) literatūros rūšys, "žanrai", kuriuos kuriant vartojama toji brk. Attól függ, hogy az ar írott nyelvet valamennyi ir társadalmi réteg és minden irodalmi műfaj számára kijelölik-e; ettől függ, hogy ar ją tulajdonképpen nevezhető-e köznyelvnek. 2. Brk. használati területe, t. y. amely ar valamennyi vagy csak valamely etnikai litván csoport szükségleteinek kielégítésére szolgál brk. alkalmazandó. | 3. Brk. viszonya a su beszélt nyelvhez. 4. Brk. annak — alapja, hogy úgy írjunk, ahogyan ar beszélünk, illetve ahogyan azt a szabályok és a nyelv rendszere megköveteli. į Más szempontokat is ir lehetne elemezni, — például a į kölcsönszavakat, az új szavakat, a ir helyesírást stb. de ez maradjon a jövőre. | I. JURGIS AMBAZIEJUS PABREZA g. 1771 m. Észak-Szamogitiában. A litván kultúrtörténetben leginkább ferences szerzetes papként, híres prédikátorként és a botanikai terminológia első megalkotójaként ismert. ir XX a. kezdetén Litvániában még jelentős erőfeszítéseket is tettek annak érdekében, hogy Róma pápája szentté vagy legalább boldoggá avassa Pabrėžát. Tisztán nyelvészeti szövegeket nem hagyott hátra, a nyelvről azonban művei előszavaiban és leveleiben írt. į Pabrėža gondolkodásmódja már a XVIII. században kialakult, egy ir olyan környezetben, amely még keveset hallott a szabadság és egyenlőség eszméiről (a modern XIX. a. századot életkora betöltésé29 m. vel érte meg). Számára akkor természetes, megszokott, „normális” társadalom volt az, amelyben az emberek egy része szabad, egyszerűen írástudó — polgár, másik része pedig függő, gyakran írástudatlan ember (jobbágy). Tól 1798 m. Pabrėža sok mindent leírt; több ezer oldalnyi litván nyelvű prédikációt. Azonban körülbelül eddig 1828—1831 m. még nem beszélhetünk egységes írott nyelvről. Pabrėža leírta a prédikációit, de a cél a nyelv normatív jų szabályozása volt, valamint ne hogy az írástudatlan o nép számára felolvassák őket, így a szövegek — csupán a szóbeli kifejezésmód segédeszközei voltak. i Ir csak azokról 1828—1831 m. Pabrėža természetesen, a mindinkább szabaddá váló társadalom hangulatának hatására, elhatározza, hogy létrehozza a litván litván nyelven. Akkor már körülbelül ennyi idős volt 60 m. éves. Pabrėža döntését dokumentumok rögzítik. A hosszú tétovázás végét | jól illusztrálhatja egy ilyen 1829 m. mondat jo az egyik levélből: „A žemaitis írásmódját illetően nem 52 hajlok álláspontom megváltoztatására”*. Az idő tą tájáról, talán valamivel később Pabrėža teljesen új, korábban senki által sehol nem használt írásjeleket vezet be: megkettőzi a hosszú és megnyújtott magánhangzókat (vagyis így írja: bajooraa ‘bajorai- ’, laapaas “lapais*)- ," és a lágy [š'], [č'] hangokat $7, €ž jelekkel írja (például: šžerdys ‘Serdis’, augmyničžyynis taugminyčinis'; čia $2 ir éZ buvo sugalvoti kontaminuojant tada lietuviams įprastą rašymą pagal lenkų rašybą: o šir č paprastai žymėjo minkštus garsus, szir cz — kietus). 1. a)—b) Pagal šiuos rašmenis lengviausia atpažinti, kokio pobūdžio tekstams Pabrėža taikė savo brk. koncepciją. Tai visų pirma gausūs jo botanikos, medicinos veikalai. Yra duomenų, iš kurių matyti, jog tas normas taike ir mokykliniams vadovėliams, beletristiniams tekstams, tautosakai, netgi yra jo laiškų, parašytų laikantis tokių normų. Galėčiau apibendrinti —Pabrėža savo brk. normas taikė visoms pasaulietinio kultūrinio gyvenimo sritims. Azonban ami ma furcsának és hihetetlennek tűnhet, ezeket a normákat a vallásos szövegek igen nagy részében sem tartották be. Úgy fogalmaznék: Pabrėža a szellemi írásokra továbbra is a XVIII. század mércéjét alkalmazta, ugyanakkor már egészen modern módon kezdte megalkotni a világi brk.-t. Pabrėža tehát mintegy az átmeneti korszak képviselője. Már felismerte, hogy egyre népesebb réteg jelenik meg, amelynek szüksége van a közös nyelvre, de még nem értette meg, hogy előbb-utóbb ez a folyamat egy olyan társadalomhoz vezet, amelyben mindenkinek szüksége lesz erre a brk.-ra. (vagyis ahol nem lesz jobbágyság, mindenki szabad és írástudó lesz). Az, hogy az egyházi népnek szánt szövegeket nem brk.-ban írták, azt mutatja, hogy Pabrėža számára teljesen természetesnek tűnt, hogy ennek a népnek a további sorsa is csupán az, hogy nép maradjon. A társadalomnak csak egy része, az új felvilágosultak számára volt szükség az új brk.-ra. Pabrėža verseit elemezve Saulius Žukas arra a következtetésre jutott, hogy „elemzésük lehetővé teszi a kultúra episztemikus törésének folyamatát, az egyik értékrendszerről a másikra való átmenet helyzetét kitapintani”*. Modern brk.-t alkotva Pabrėža mindazonáltal megőrizte a régi írott nyelvről alkotott felfogás elemeit is. Modelljét „defektívnek” nevezném, de ennek ellenére már a közös írott nyelv modellje volt. —Emellett Pabrėža brk. modelljét nem a litván nyelv teljes etnikai területén alkalmazta, hanem csak a žemaitisoknál. Szavaival élve: „a növények neveit úgy írom, ahogyan a mi tengerparti vidékünkön ejtik őket, a tengertől 15 mérföldre a szárazföld belseje felé”*. Az akkori mérföldeket mai mértékre átszámítva körülbelül 128 km adódik — tehát egyszerűen a žemaitis nyelvjárás területe. Vagyis az írott közös nyelvet. Pabrėža kizárólag a žemaičiaiak számára alkotott; elismerte, hogy még 2 litván írott nyelv is létezhet: "a porosz litván és a nagylitvániai litván —aukštaičiai. Például amikor botanikájában összeállította a különböző nyelvek növényneveinek jegyzékeit, Pabrėža külön vette fel a žemaičiai, külön a porosz litván neveket, egy levelében pedig panaszkodott, hogy "szükség lenne litván (azaz nagylitvániai aukštaičių Pa brezald. A 1829. április 13-i levél Kretingából J. F. Wolfgang professzornak Vilniusba. A kézirat az MAB-ban, f. 7—309 alatt található. “” “ “ * ŽukassS. A pipázókról (J. A. Pabrėža két verse) —LAIS: A nép nemzetté válik 4, Vilnius: Baltoji varnele, 1993, 117—118. ‘Pa brezald. Egy 1828. szeptember 20-án Kretingából J. F. Wolfgang professzornak Vilniusba küldött levél. A kéziratot a MAB-ban, f. 7—309 alatt őrzik. 33 címeket) nem kihagyni, de mindmáig sehonnan sem tudtam megszerezni őket”. Pabrėža véleménye kategorikus: "a žemaita soha nem fog megegyezni nyelvi kérdésekben a litvánnal (vagyis a Nagy-Litvánia felvidéki lakójával), sem a porosszal (vagyis a poroszországi litvánnal), sem a lettel"*. Így területi értelemben is Pabrėža brk. A modell azt mutatja, hogy szerzője egy zártabb társadalom felé orientálódott, sőt akár egy különálló žemaitė nemzet kialakításának lehetőségére is. 3. Pabrėža brk. A beszélt nyelvhez való viszonyát saját szavaival így lehet jellemezni: „a legjobb úgy írni, ahogyan beszélünk”, illetve „a szavakat úgy találod leírva, ahogyan azon a vidéken minden žemaitė beszél”®. Amikor Pabrėžának felmerült volna a köznyelv rendezésének szükségessége, ez még nem történt meg; a žemaitėk jól beszéltek hozzá, csak rosszul írtak. Vagyis maga a nyelvjárás mintegy beszélt brk. változatként jelenik meg, ezért nem is kellene normázni. 4. Az elmondottakból már teljesen világos, hogy Pabrėža számára a fő brk. normázási kritérium a használat, a beszélt nyelv volt. II. JUOZAS ČIULDA Pabrėžosnál később, 1796-ban született, szintén Észak-Szamogitiában (Plungė közelében, tehát közelebb a szamogiták központjához). Ő is pap volt, aki a kaunasi iskolában káplánként dolgozott, később pedig egész idő alatt Litvánia különböző helyein szolgált papként. A litván kultúráért szerzett legnagyobb érdeme az, hogy megírta a litván nyelv grammatikáját (1854 körül). Egy másik, fiatalabb nemzedék képviselője volt, olyan környezetben érlelődött, amelyben már állandóan érezhető volt a szabadság iránti igény, és a szabad társadalom felé orientálódtak. 1. a) Pabrėžával ellentétben Čiulda már csak szabad emberek társadalmát modellezte. Nemcsak a nemesek, hanem a parasztok is a nemzet részét alkották számára. A nép és a nemzet kifejezések Čiulda számára azonos jelentésűek voltak (amit Pabrėžáról nem lehet elmondani), például: "A szamogita dalok sorozatát a nép, azaz az egyszerű emberek dalai alkotják [...]. Bizonyos értelemben azt lehet mondani, hogy ez a nemzet [...]“. Nyilvánvaló, hogy Cziulda ilyen monolitikusan értelmezett társadalom számára alkotta meg a saját brk. normáit — minden réteg számára azonosat. Ez már „defektusmentes” brk. fogalma. b) Bár Cziulda nem mondta meg konkrétan és pontosan, hogy a szakirodalom mely típusaira alkalmazta saját brk. modelljét, feltételezhető, hogy minden lehetségesre. Igaz, hogy mind a nyelvtani szövegét, mind a leveleit és egyéb munkáit Cziulda lengyelül írta, még nem mert litvánul írni. Ezért csupán elméletileg modellezett, de gyakorlatban még meg nem valósított brk.-ról lehet beszélni. normákról. 2. A létrehozandó brk. normák alapjául Čiulda saját, észak-zemait nyelvjárását vette, hasonlóan mint. Pabrėža. Az a terület azonban, amelynek lakói számára Čiulda a saját brk.-ját modellezte, sokkal nagyobb volt. Amikor Čiulda megmagyarázta, miért a zemait nyelvjárásra támaszkodott, azt mondta, hogy "a nyugati zemait nyelvjárás inkább össze- “Pabrėža J. A. 1834. december 19-i, Kretingából J. K. Gintilának Szentpétervárra küldött levele /Közzétette K. Sendzikas. —Mūsų senovė, 1938, 2. köt., 3(8). sz., 491. Pabrėža J. A. 1835. március 20-án kelt, Kretingából J. K. Gintilának Szentpétervárra küldött levele. —Mūsų senovė, 1938, 2. köt., 3(8). sz., 495. " Ugyanott, 493. . PabrėžaJl. A. Uwogas nekorios apey Smerti, 1828, IV. A kéziratot a Litván Nemzeti M. Mažvydas Könyvtárban őrzik. Sign. f. 124—3. 54 susiformavusiTM (negu aukštaičių- ), hogy az aukštaičių nyelvjárás „nem olyan lágy és kellemes a ir fülnek, mint a žemaičiųé””, hogy az aukštaičių nyelvjárás egyik részében „szinte semmiféle nyelvtani szabályosság nincs, csupán a lengyel nyelv eltorzított és megrontott keveréke a litván nyelvvel... ”11 a másik részben pedig egyáltalán nincsenek szilárd és egységes szabályok. Az aukštaičių nyelvjárások ilyen lekicsinylése egyértelműen mutatja, hogy Čiulda csak a ne žemaičių, į nem pedig az aukštaičių olvasókhoz igazodott, amikor „jobb”, „jobban kialakult” žemaitiškákat javasolt nekik brk. ir į ]}Neked igen.))✔️* item 8 not normákat. Így Čiulda a saját brk. modelljét egész NagyLitvánia területére irányította. Pabrėžához hasonlóan azonban nem akarta modelljét a porosz litvánokra ráerőltetni. Noha őket is ugyanazon nemzet képviselőinek tekintette, elismerte írott nyelvi hagyományuk sajátos, eltérő jellegét. E szemlélet egyik példája lehet az, hogy a 18. századi porosz litván Kristijonas Donelaitis híres *" Metai“ című költeményének egy részletét. Čiulda eredeti helyesírással közölte, mellette pedig balra a saját maga által javasolt közös "žemaičių" nyelvre fordította. . A Čiulda-féle normázás meglehetősen új és fontos szempontja — a brk. mellett a beszélt nyelv normázása is. Ez Čiulda nagyon világos és határozott álláspontja. Például azt írja, hogy „a tudomány embereinek nyelve és írásai a nemzet nyelvén és írásával kell hogy legyenek- ”! ?, Magát a grammatikát Čiulda „a nyelv — akár beszélt, akár írott — jó elrendezésének szabályait”** tartalmazó gyűjteményként határozza meg. Ezt nevezhetném az akkori időkhöz képest érett, modern köznyelvfelfogásnak. Hiszen amikor kezd kialakulni a brk., elkerülhetetlenül kialakul a beszélt, az írott nyelvre orientált köznyelv is (a nyelvjárások ugyanis nagyon különbözőek lehetnek- ). 4. Čiulda, Pabrėžával teljesen ellentétben, hangsúlyozta, hogy a normázást a nyelv szabályaira, grammatikusságára, vagyis a nyelvi rendszerre, nem pedig a nyelvhasználatra alapozva kell végezni. ♢.ok. var azonos? text mismatch: user has final no extra. Need exact translated item. perhaps. Azt mondta, hogy „ha a žemaitis (azaz a litván) nyelvnek más európai nyelvek példájára kell fejlődnie, akkor [...] a könyvek megírásához olyan nyelvet kell elfogadni, amely világosabbnak, szabályosabbnak és a nyelvtani szabályoknak inkább megfelelőnek bizonyul- ”!4 (Motiejus Valančius püspökhöz írt levélből). Čiulda igyekezett ragaszkodni a nyelvi rendszerhez, vagyis elvetni a számára szabály alóli kivételeknek tűnő eseteket, függetlenül attól, hogy az élő nyelvben használatosak. Például a rendszeresség kedvéért Čiulda azt javasolja, hogy a személyes névmás egyes számú részes esetét taw [tav] alakban írják (és mondják- !), ne pedig tau alakban, mivel szerinte a többi esetben a tő végén mindenütt [v] áll (vö. sg. gen. tavęs, sg. acc. tave stb.), noha akkor is, és ma is, minden litván [u]-t ejt —tau. Az olyan példákból, amikor a nyelvi rendszer kedvéért a beszélt nyelvben használt tényeket elvetik, Čiulda nyelvtanában nem is kevés található. III. SIMONAS DAUKANTAS, szül. 1793-ban — Čiulda nemzedékének embere. Szintén Észak-Žemaitijában született. A litván kultúra számára történészként, folkloristaként, filológusként és általában az új modern 9Ciuldal részeként szerzett érdemeket. Rövid fejtegetések a žemaitis nyelv nyelvtani szabályairól. = LAIS6, 233. * Ugyanott, 249. > Ugyanott, 227. . , Ugyanott, 230. į Ugyanott, 330. 4 Ugyanott, 364. 59 a litván nemzet ideológiájának megalkotója és úttörője, sőt jelképe is. Daukantas tanult Litvániábpo to an, 25 mintegy egy évig dolgozott už Litvánia határain belül — Rīgában, SzentPéterváron, majd ismét Litvániában. 1. a) Be semmi kétség, Daukantas nagyon határozott demokrata volt, épp-. jo a társadalmat már csak szabad polgárok társadalmaként modellezte. Ezért a jo szövegek és a köznyelv a társadalom legalacsonyabb ir į rétegeihez, a parasztokhoz igazodott. (ez azt implikálja, hogy úgy képzelte, ezeknek a rétegeknek írástudóvá kell válniuk). Például egy történelmi művének („Munkák”) előszavában ezt írta: „én tanult ne férfiak és gondolkodók miatt, ir hanem anyák miatt írtam, akik tų gyermekeiknek az ősök és elődök tetteit el tudják mondani, az írásokban ju sokszor tévednek”! *. o be Egy másik, az adott to korban nagyon új Lettország számára — jelentős tény: ő, Daukantas, egy szatifietisi, katolikus imakönyvet írt. Amint kiemeli Roma Bončkutė, Daukantas be mások szövegei”, saját helyesírásukat igyekeztek ir törvényesíteni a vallási szövegek számára! *. Teljesen nyilvánvaló, hogy éppen a parasztoknak volt leginkább szükségük ezekre az imakönyvekre. Ezért Daukantas megtörte azt a sztereotípiát, hogy a vallási szöveget a litván vallásos írások egyszerűsített hagyományos helyesírásával kell írni. 1. b) Már az iš imakönyv előkészítéséből is látható, hogy Daukantas irodalmi műfajainak köre, amelyeket litván brk.-ban kell írni, szélesebb, hangsúlyozziz a. Gyakorlatilag is Daukantas sokkal határozottabban uz Čiulda a saját brk.-ját használta. Nem ijedt meg attól, hogy a ir nyelvtankönyvecskét és más műveket litvánul írja, to jóllehet — be Čiulda nem ir mert nyelvtant írni, más tudományos műveit lengyelül írta. 2. Alkotói tevékenységének kezdetén Daukantas nagyon világosan a žemaitis į olvasóra orientálódott, Daukantas írásainak nyelvét iš to nagyon žemaitisnak tartja. Későbbi alkotói időszakában azonban megváltoztatta véleményét, írott nyelvében žemaitis és aukštaitis elemeket használt. Daukantas kijelentette: ir ir „véleményem szerint nem lehet sem csupán tiszta žemaitėk, sem csupán tiszta aukštaitėk (nyelvjárásban) írni, hanem a lágyságra, a harmonikussájų gra és a tömörségre | ir kell — törekedni”!”, vagyis írás közben össze kell hangolni a nyelvjárásokat, a tų nyelvjárási elemeket. Például nagy lengyel–litván nyelvi szótárában Daukantas egymás mellett közölte a medioti „medžioti? (žem.) ir medzioti „t. p.” (fennsík.), kwiestas ‘meghívott’ (aukst.) ir kwijstas “t. p." (alföld.). Másfelől elkezdte a helyesírási elemeket (pl. betűket 4, ė, 6; i; betűk i ir y jelentéseket és stb.) iš A poroszországi litván írott ir nyelvbe igyekezett bevezetni Nagy. LitváJe. Ez egyikre sem volt jellemző Pabrėžai, sem Ciuldai (Ciuldai su néhány kisebb kivétellel). Értem, k ! Daukantas tekintete a legszéleseiš bb az itt bemutatottak közül. modellek- — et akart a brk.-jában. már minden etnikai litvánnak szánni. Nem túlzás azt mondanom, hogy ez az első ilyen átfogó áttekintés brk. į a litván nyelv szabályozásának egész történetén át. į 3. Az azonban, hogy Daukantas arra törekedett, hogy brk. egy nagy területre, valamennyi, nagyon különböző, egymástól távol eső nyelvjárásokat beszélő etnikai litvánra modellezze, 15 DaukantasS. Írások / Szerkesztette V. Merkys ir B. Vanagienė 1, Vilnius: | Vaga, 1976, 39. Bončkutė R. Is pausdinto rankraščio istorija, — Literatūra ir menas, | 1933 m. október ., 16 sz. 42, 4. | DaukantasS. Írások 2, Vilnius: Vaga, 1976, 788. 56 az egymástól eltérő nyelvjárások miatt problémát jelentett a beszélt nyelv, azaz a köznyelv szóbeli változatának normatív szabályozása. Daukantas nézeteire jellemző lehet a következő idézet: "Kur iszpul raszyti uo, taj labaj yra raszyt 4, par ta wisims gal itikti, tiefms], kurie pirmu «o [t. y. aukštaičiams], ir tie[ms], kurie isztar ou [t. y. žemaičiams], nes wieni saka duoti, kiti douti". Az, hogy a 4 polifonikus írásjelet minden olvasó saját nyelvjárása szerint olvashatta, egyáltalán nem implikálja egységes, köznyelvi beszélt nyelv meglétét. Ezt Daukantasnak a „Pasakojimas...” előszavában található egy további magyarázata is szemléltetheti: *" Tavęs, mielas lietuvi skaitytojau, meldžiu, kad netūžtum ant manęs, jog ne tavo parakvijos kalba rašiau, gali pats, vieną kartą perskaitęs, antrą kartą skaitydamas nusuokti žodžius pagal suoką savo parakvijos. Ir taip kame randi parašyta kantri ir narsi kareiviai, skaityk kantrūs ir narsūs kareiviai...- "18 Taigi Daukantas, kaip ir Pabrėža, nemodeliavo šnekamosios bendrinės kalbos. Pabrėža csupán azért nem tette ezt, mert a kis kiterjedésű és viszonylag homogén nyelvű Žemaitija területén a beszélt nyelv kellően egységesnek tűnt, Daukantas pedig a köznyelvet lényegében írott, nem pedig beszélt nyelvként képzelte el, legalábbis őt a beszélt köznyelv nemigen érdekelte. 4. Daukantas már említett, a nyelvjárások összehangolására vonatkozó álláspontja történészként valóban nagyon demokratikusan megfogalmazott, ám azt, hogyan lehet ezt a gyakorlatban megvalósítani, Daukantas maga sem tudta pontosan. A szókincset könnyebb összehangolni, de hogyan lehet összehangolni a különböző fonetikai jelenségeket? Gyakran nem vállalkozik arra, hogy maga döntsön, szabályokat állapítson meg: "az asz névmás negyedik esetét illetően az idő majd megmutatja, mani vagy manę kell-e írni"; "hogyan kell írni —tabokis vagy tabokas —nehéz kitalálni!“ és így tovább. Az olyan megfogalmazások, mint a "laikaš parodys- ", sem Pabrėža, sem Čiulda normatív szövegeiben nem fordulnak elő. Mindezekből világossá válik, hogy Daukantas, amikor alkotói korszakának végén elhatározta a különböző nyelvjárások összehangolását, vagyis kialakított egy normatív szabályt, nem megy tovább: minden egyes konkrét esetben láthatólag magára a történelemre bízza annak megválasztását, hogyan kell ezeket a nyelvjárásokat összehangolni. A döntésképtelenséget Daukantas gyakran változtatott írásmódja is jelképezi, talán többször és nagyobb mértékben, mint a XIX. századi litván kultúra bármely más szereplője esetében. A következtetés egyértelmű — jóllehet Daukantas elutasította, hogy kizárólag a használatra, illetve kizárólag valamelyik nyelvjárás alakjaira támaszkodjon, a konkrét szabályok megvalósítása mégis gyengén fejeződik ki. *kk*k* Végezetül össze kell foglalni mindhárom különböző modellt. Amint látható, Pabrėža, az idősebb nemzedék képviselőjének modellje szinte minden paraméterben különbözik a fiatalabb Čiulda és Daukantas modelljétől. Igaz, Daukantaséval abban megegyezik, hogy a beszélt köznyelvet nem modellezi, ám — amint említettük — különböző okokból nem modellezi. Pabrėža köznyelve tehát a társadalom műveltebb rétegei számára, valamennyi világi szöveg megalkotására szánt írott žemaitis köznyelv, amelyet a beszélt žemaitis nyelvjárás alapján modelleznek. Čiulda és Daukantas, a fiatalabb nemzedék képviselői, Pabėžostól egyértelműen különböznek. Ugyanott, 8. 9 Ugyanott, 790, újabb, modernebb szemléletével különbözik a köznyelvhez való viszonyulásában. — minden társadalmi réteg számára szükséges mindenféle irodalom létrehozásához (igaz, a gyakorlatban Daukantas itt sokkal bátrabb Čiuldánál). Modelljeik egyik alapvető különbsége — Čiulda a nyelvet csak Nagy-Litvánia számára modellezi, Daukantas pedig a Kis-Litvánia számára is. Ezt Daukantas történészi látásmódja határozta meg: tanulmányozta és különösen érzékelte valamennyi litván történelmi etnikai közösségét, valamint a jövőbe tekintve egy közös nemzetet és közös nyelvet modellezett. Másfelől Čiulda, mint a köznyelv megalkotója, abban modernebb Daukantasnál, hogy számára szükséges volt a köznyelvi beszélt nyelv is; ezenfelül grammatikájában különösen hangsúlyozta a nyelv rendszerét és szabályait, mindig azokat a formákat normatizálta, amelyek szerinte inkább megfeleltek a szabályoknak (vagyis a nyelvi rendszernek). Daukantas munkáiban ez nincs világosan kifejezve. Ezért Čiuldát korának következetes és modern teoretikusának nevezhetném, aki a Nagy-Litvánia közös írott és beszélt nyelvét valamennyi társadalmi réteg és minden irodalmi műfaj számára modellezte, és mindenekelőtt modelljét a nyelv rendszerszerűségének kritériumára alapozta. Daukantas Čiulda mellett széles látókörű gyakorlati szakembernek tűnik — a nyelvet minden ember és mindenféle irodalom számára kell megalkotni, hogy minden litván használhassa; a litvánul teleírt hatalmas fóliók megerősítik gyakorlati erőfeszítéseit. Elméleti szempontból azonban Daukantas nem modellezte a beszélt köznyelvet, és nem határozta meg, miként kell a nyelvi rendszerre és szabályokra támaszkodni. Ezért a köznyelvhez való viszonyulás alapján. Čiulda inkább elméleti nyelvészhez hasonlít, Daukantas pedig széles látókörű társadalmi szereplőhöz, de nem nyelvészhez. FÜGGELÉK PABRĖŽA, ČIULDA ÉS DAUKANTAS KÖZNYELVI ÍROTT NYELVI MODELLJEI (P,C,D) 1. BRK. HASZNÁLATI SZFÉRÁK a) TÁRSADALMI RÉTEGEK mind nem mind Cc P b) IRODALMI D MŰFAJOK mind nem mind C P D 2. BRK. HASZNÁLATI TERÜLET teljes teljes modellezve ne D ž4+a Žž * C P 58 3. BRK. VISZONY A BESZÉLT NYELVHEZ besz. bk. -besz. bk. nemodellezhető Č P | D 4.BRK. ALAP írni, úgy írni, ahogyan a szabályok megkövetelik, beszélik (nyelvi rendszer) P D(?) A LITVÁN KÖZNYELV HÁROM MODELLJE: J A. PABREŽA, J. ČIULDA, S. DAUKANTAS Összefoglalás Ebben a cikkben J. A. Pabrėža, J. Čiulda és S. Džūkantas köznyelvi koncepcióit 4 szempont szerint hasonlítjuk össze: 1) a köznyelv használati köre (mely társadalmi rétegeknek és az irodalom mely műfajainak szentelték); 2) a köznyelv használatának területe; 3) a köznyelv és a társalgási nyelv kapcsolata; 4) a köznyelv alapja (úgy írják, ahogy beszélik, vagy ahogyan a nyelv szabályai, rendszere megköveteli). J. A. Pabrėža koncepciója minden paraméter tekintetében különbözik J. Čiuldáétól és S. Daukantasétól. J. A. Pabrėža koncepcióját kizárólag az értelmiségnek, kizárólag világi szövegeknek és kizárólag Žemaitija lakóinak szentelte. J. Ciulda és S. Daukantas köznyelvről alkotott felfogása modernebb, minden társadalmi réteg számára szükséges; hogy az irodalom valamennyi fajtáját létrehozzák. Modelljeik lényeges különbsége, hogy J. Ciulda a köznyelvet csak Nagy-Litvániának, S. Daukantas pedig Kis-Litvániának is szánta. Ezenkívül J. Ciulda hajlott arra, hogy ne csak az írott nyelvet, hanem a társalgási nyelvet is normázza. A normálás kapcsán hangsúlyozza a nyelvi rendszer jelentőségét. 59