Apie J. Gerulį – Mažvydo (GA, Mpr) leidėją

LITUÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVI (1996) LITVÁN NYELV: KUTATÓK ÉS KUTATÁSOK Pietro U. DINI J. GERULISRÓL — MAŽVYDAS (GA, MPr) KIADÓJÁRÓL A litván nyelv régi írásos emlékeinek kiadásáról írva már A. Augstkalnis (1935: 156) megjegyezte, hogy „a jövőben óvakodnunk kell a múlt hibáinak megismétlésétől. És ha mindenki hallgat, akárcsak az eddigi recenzensek, akkor ez valóban megtörténhet”. És valójában ezek a szavak nagyon is ráillenek Mažvydas szövegeire és azok kiadásaira is: ezzel a közleménnyel szeretném felhívni a litván filológusok figyelmét erre, valamint megvitatni két Mažvydas-szöveget: Giesmę šv. Ambraziejaus (a továbbiakban GA), valamint a Parafrazį (a továbbiakban MPr)!. : 1. Először Mažvydas Parafrazijáról. Az M. Mažvydas írásainak nyelvéről szóló cikksorozatában Z. Zinkevičius futólag, egy lábjegyzetben megjegyezte, hogy: „Az 1 betű diakritikus jele J. Gerulis 1922-es kiadásának Formos krikštymo és Parafrazio fényképmásolatban közölt szövegében, amint azt a rendelkezésünkre álló mikrofilmekkel való összehasonlítás mutatja, helyenként nem világosan van nyomtatva, vagy teljesen le is töredezett. Hogy ilyen példák előfordulnak-e Gerulis kiadásának énekeskönyvi szövegében is, az eredeti nélkül nem állapítható meg” (Zinkevičius 1978: 38, 45. lábjegyzet). És valóban, ha például megvizsgáljuk az Uppsalai Egyetem könyvtárában őrzött MPr-szöveget, és akár csak nagyon felületesen is összehasonlítjuk a Gerulis által kiadott szöveggel, szembetűnik (egyéb kisebb jelenségektől eltekintve), hogy gyakran <u> betű javítandó <u>. Pontosabban állítható, hogy MPr Gerulis fényképmásolatban közölt kiadásában összesen nem kevesebb mint 15 alkalommal fordul elő a <u>—-<ū> jelenség a következő alakokban: 135, 13-ban <tu> áll, míg az MPr eredetijében <tū>; 136, 8-ban <nug> áll, míg az MPr eredetijében <nūg>; 137, 9-ben <rocjitu duna> áll, míg az MPr eredetijében <rocžitū dūna>; 137, 10-ben <nug> áll, míg az MPr eredetijében <nūg>; 139, 8-ban <nug> áll, míg az MPr eredetijében <nūg>; 139, 18 így van írva: <du/ti>, az MPr eredetijében pedig <dū/ti>; 140, 6 így van írva: <nug>, az MPr eredetijében pedig <nūg>; 140, 8 így van írva: <Duna>, az MPr eredetijében pedig <Dūna>; 140, 13 így van írva: <ku>, az MPr eredetijében pedig <kū>; 410, 20 így van írva: <tu>, az MPr eredetijében pedig <tū>; 142, 2 így van írva: <i/chdutas>, az MPr eredetijében pedig <i/chdūtas>; 140, 4 így van írva: <Schitu>, az MPr eredetijében pedig <Schitū>; 147, 1-ben <duk> van írva, míg az MPr eredetijében <dūk> áll; 148, 1-ben <duki> van írva, míg az MPr eredetijében <dūki> áll. Ez csupán egyetlen eset, talán nem is túlságosan jelentős, mégis mutatja, mire lehetne még számítani Mažvydas írásainak tudományos kiadásától, nem elégedve meg Gerulis 1922. évi fakszimile újraközlésével (amelyet 1923-ban megismételtek). 1 E közlemény a Vilniusi Egyetemen végzett ösztöndíjas tanulmányút során készült (1993.09.17— 1993.10.08); 21 ezt a CONSIGLIO NAZIONALE DELLE RICERCHE finanszírozta. 2. Az utóbbi időben „pontot tettem” a litván írásbeliség második emlékéről — az 1549-ben Königsbergben kiadott M. Mažvydas-féle GA-ról — régebben megkezdett kutatásom végére (Dini 1984, 1986, 1987, 1989 és végül 1993*). A monográfia készítése és a Gerulis 1922. évi, valamint 1923. évi kiadásaiba szintén beillesztett szöveg vizsgálata során észrevettem Mažvydas e művének néhány sajátosságát, amelyekről véleményem szerint nagyon is helyénvaló beszélni ezen a konferencián. Az említett kutatás céljai között szerepelt a GA pontosabb szövegének megállapítása. A GA-t véletlenül találta meg 1897-ben a lengyel bibliográfus, Z. Celichowski, a poznani Kurnik könyvtárában, és még ugyanabban az évben kiadta. Fontos megjegyezni, hogy Celichowski 1897-ben kiadott szövegére támaszkodott J. Gerulis (1922-ben és 1923-ban), valamint a GA valamennyi későbbi kiadója. A GA eredetijének alapos vizsgálata és a későbbi kiadásokkal való összevetése után azonban bátran állíthatom, hogy egyes helyeken a Gerulis által kiadott, fényképes GA-szöveg javításra szorul. Összesen hat javítandó forma található, amelyekről érdemes részletesebben és pontokba szedve szólni. Ezek a formák négy típusba sorolhatók: 1) hibás betű írása, 2) szükségtelen betű beillesztése, 3) szükséges betű elhagyása, 4) az orrhangzós betűk diakritikus jeleinek elhagyása. Az első típus a legváltozatosabb: | <n>—<u>: Gerulis 81,14 (vö. Celichowski 1897: 22) <pan-| ta> nom. sg. alakot közöl, az eredetiben pedig <pauta> id. ; <a>—<u>: Gerulis 88, 3 (vö. Celichowski 1897: 29) <am Jia> gen. sg. alakot közöl, az eredetiben pedig <amfiu> gen. pl. áll. ; ) | <i>—<[>, <r>—<i>: Gerulis 91, 22 (vö. Celichowski 1897: 32) <iichgr> praep. alakot közöl, az eredetiben pedig <i/chgi> id. áll. ; | <r>—<x>: Gerulis 92, 14 (vö. Celichowski 1897: 33) <linrmay > adv. alakot közöl, az eredetiben pedig <linxmay> id. áll. | A második típusnak mindössze egyetlen alakja van: <-3>—<,>: Gerulis 86, 2 <3jmogu3> alakot közöl, az eredetiben pedig <zmogu,> acc. sg. áll, vö. az eredeti szövegkörnyezetet: Tu ant i[chgelbeghima prieymdams 3mo | gu, nef[ibay[- eijey mergos c3iftos kuna. Úgy vélem, hogy Celichowski, vagyis a GA első kiadója (aki a litván nyelvet alig vagy egyáltalán nem ismerte!- ), amikor a szöveget nyomtatásra retusálta, az említett sorokban a žmogu és a nef [ibay[eijey szavak közé tévedésből a 4-es számjegy került, valószínűleg a vessző jelölésére. Mivel a GA valamennyi későbbi kiadója kritikátlanul átvette Celichowski szövegét, ez a hiba eljutott hozzánk; A morfoszintaktikai érvekre támaszkodva erre már egy másik helyen felhívtam a figyelmet (Dini 1987), most pedig ezt az eredeti vizsgálata is megerősíti. Egyébként ezen a helyen figyelemre méltó különbség van a következők között: 2 Ebben a monográfiában rendszeres kép rajzolódik ki a GA forrásainak fenomenológiájáról, valamint Mažvydas fordítói tevékenységéről; megadják azt a módszert is, amellyel Mažvydas szövegeit vizsgálják. Mint ismeretes, A-t húsvéti ajándékként nyújtották át Ragainė akkori kerületének uralkodója számára, amelyben Mažvydasnak hamarosan lelkészként kellett szolgálnia. A mű három húsvéti énekből áll: a fő * Tawe diewa garbinam” és a "Per tawa [chwenta priekelima" valamint a "Chri/tus Diewas mu [[u”. 22 Mažvydas 1549. évi és ugyanazon szöveg 1570. évi nyomtatása között. A harmadik típusból szintén csak egyetlen forma található:; 6—< [>: Gerulis 92, 7 < /unu> alakot közöl, az eredetiben pedig < funus> nom. szerepel. sg., vö. az eredeti kontextusát: Chriftus [unus Diewa, Welnuwa pra | wtija, ir pati pamine, galwa ijo [utri | ne. Mivel ebben az egyetlen esetben Gerulis nem követi Celichowskit (vö. 1897: 33), van okunk azt gondolni, hogy ez banális nyomdahiba, amely Celichowski szövegének újranyomásakor a festék lepattogzása miatt keletkezett. Végül a negyedik típus — a példákban leggazdagabb. Ez a nazális betű diakritikus jelének elhagyása átlagosan minden második oldalon egyszer: <a>—<a>: Gerulis 81, 15 (vö. Celichowski 1897; 22) <ta> pron. alakot közöl. acc. sg. f., az eredetiben pedig <tą> id. ; Gerulis 82, 3 (vö. Celichowski 1897: 23) <amfinaghi> acc.sg. alakot közöl, az eredetiben pedig <amfinąghi> id. szerepel. ; Gerulis 85, 2 (vö. Celichowski 1897: 26) <Cje [tingaghi> acc. sg.-t közöl, az eredetiben pedig <Cje[tingaghi> id. szerepel. Gerulis 90, 9 (vö. Celichowski 1987: 31) <dangu> acc. sg.-t közöl, az eredetiben pedig <dangu> id. szerepel; a diakritikus jel elhagyása Gerulis 83, 5 esetében is gyanús. ; <e>—<g>: Gerulis 81, 12, valamint 81, 13 (vö. Celichowski 1897: 22) <ije> acc. sg.-t közöl, az eredetiben pedig <ije> id. szerepel. sg., az eredetiben pedig <tawe, [p> id. szerepel; az orrhangzóság jelölése Gerulis 82, 5, valamint 82, 6 esetében is gyanús. Továbbá Gerulisnál is ugyanez. ()valami nem világos a szövegben() translations ; Gerulis 83, 1 (vö. Celichowski 1897: 24) <tawe[p> acc.-t ad meg. order items 86, 6 (vö. Celichowski 1897: 27). 3. Egyértelmű, hogy Gerulis meglehetősen kritikátlanul vette át kiadásaiba a Celichowski által 1897-ben kiadott szöveget, anélkül hogy megnézte volna az eredetit, amely akkor, akárcsak most, a kurniki könyvtárban volt őrizve. Itt nem szeretnék magának Gerulisnak mint filológusnak a figyelmetlenségéről beszélni (bár nehéz elképzelni, hogyan lehetett volna számára hozzáférhetetlen a GA eredetije), de ez a hat javítandó forma, noha kevés van belőlük, mégis jelentős és figyelemre méltó, mert ismét bizonyítja, hogy Mažvydas más művei is javításokra szorulhatnak. Más szóval az MPr és a GA esetei azt mutatják, hogy ez a helyzet egyaránt jellemző azokra a Mažvydas-- írásokra, amelyeket elsőként maga Gerulis fedezett fel és adott ki, valamint azokra, amelyeket elsőként nem Gerulis fedezett fel és adott ki. Ez felveti a kérdést, hogy továbbra is valóban megbízhatunk-e Gerulis Mažvydas-- írások kiadásában. Gerulis 1922-es és 1923-as Mažvydas-- íráskiadásai nagy érdemeket szereztek azzal, hogy a litván írásbeliség úttörőjének valamennyi művét hozzáférhetővé tették a széles olvasóközönség számára. Gerulis kiadását recenzeálva Būga ezt írta: „most Mažvydas írásai minden érdeklődő számára hozzáférhetők. Tehát lássunk hozzá Mažvydas kutatásához! „Mažvydas nemcsak egy nyelvésznek, hanem a filológia más képviselőinek is ad munkát” (Būga 1961: 691). Sajnos, buzdítása nem részesült a várt visszhangban, és bármilyen paradoxnak tűnjék is, ezek a fényképezett utánnyomások korántsem ösztönözhetik a további paleográfiai vizsgálatokat, mert ezek az utánnyomások magukat Mažvydas írásait, mondhatnám, meglehetősen „bebalzsamozzák”*. i 3 Fontos megfigyelni, milyen hasonló szerepet játszott a porosz nyelvészetben R. Trautmann „Die altpreussischen Sprachdenkmäler” (Göttingen, 1910) című műve. 23 Itt az ideje, hogy Mažvydas írásainak tudományos kiadásával kapcsolatos jég is olvadni kezdjen.- .. Ma már aligha lehet Gerulis könyvét Mažvydas írásainak tudományos kiadásának tekinteni. | IRODALOM Būga K. 1961: Rinktiniai raštai 3, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. GA —Mažvydas M. Gie[me S. Ambra eijaus bey S. Augu[tina... Karalaucjuy, MPr —Mažvydas M. Paraphrasis, permanitina poteraus malda... Karalaucju1549. y, Augstkalns A. 1935: Apró megjegyzések. —Archivum Philologicum 5, Celichowski 1589. Z. 1897: M. Mosswida Waitkuna lietuviškas fordítása a Te Deum Laudamus éneknek 1549-ből, 149—159. Poznań. Dini P. U. 1984: Martynas Mažvydas és Szent Ambrus énekének nyelve. — Europa Orientalis 3, 17—31. Uo. 1986: Mažvydas 1549. évi Te Deum-fordításáról. —Baltistica 22(1), 66—75. Uo. 1987: Mažvydas fordításainak és forrásainak fenomenológiájáról I: Gie/me s. Ambrafeijaus bey s. Augu/tina. —Baltistica 23(1), 52—56. Uo. 1989: Mažvydas fordításainak és forrásainak fenomenológiájáról II: Gie [me Schwenta Dwa [fe mu fump ateik. —Kalbotyra 40(1), 11—16. Uő. 1993: Szent Ambrus himnusza Martynas Mažvydastól. A második litván nyelvemlék. Az ólitván szöveg (1549) és latin, valamint lengyel forrásainak filológiai-nyelvészeti tanulmánya, Róma, 1993. Gerulis J. 1922: Mažvydas. A litván nyelv legrégibb emlékei 1570-ig, Kaunas. Uő. 1923: Mosvid. A legrégebbi litván nyelvemlékek 1570-ig, Heidelberg. Zinkevičius ŽZ. 1978: M. Mažvydas írásainak nyelve. —Baltistica 14(1), 38—44. 24