Jurgis Gerulis – mokslininkas ir žmogus

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVI (1996) LIETUVIŲ KALBA: TYRĖJAI IR TYRIMAI Zigmas ZINKEVIČIUS JURGIS GERULIS – TUDÓS ÉS EMBER Jurgis Gerulis a két világháború közötti időszak egyik nagy litván és balti nyelvésze volt. 1888. augusztus 3-án született Jogauduose-ban, Vilkyškiai közelében (ma Šilutė járás), parasztcsaládban. Miután 1909-ben elvégezte a tilžėi gimnáziumot, a königsbergi és a berlini egyetemen összehasonlító nyelvészetet és klasszika-filológiát tanult. 1912-ben védte meg doktori disszertációját. Ezután a königsbergi, majd a lipcsei egyetemen volt professzor. 1934-ben visszatért Königsbergbe, és egy ideig az egyetem rektora volt. 1937-től a berlini egyetemre költözött, felháborodva azon, hogy a helyi közigazgatás Kelet-Poroszország litván helyneveit németekre cserélte; nem akart részt venni ebben az aljas munkában. Már korábban, 1933-ban belépett a nacionalista pártba (felesége hatására, aki egy magas rangú lettországi német arisztokrata családból származott), ezért magas közigazgatási tisztségeket töltött be. 1945 májusában éjszaka, betegen letartóztatta a szovjet titkosszolgálat, és nyoma veszett. Gerulis elsősorban a litván nyelvjárások és a régi írásos emlékek kutatásával járult hozzá a litvánisztikához. Különösen sokat tett a dialektológia területén. Litvánia határain kívül a modern litván dialektológia úttörőjének tekinthető. E területen legfontosabb műve az 1930-ban németül kiadott „Litván dialektológiai tanulmányok”1. Ebben Gerulis elsőként alkalmazta a litván nyelvjárások lejegyzésére az úgynevezett koppenhágai átírást, amely később igen fontos szerepet játszott dialektológiánk fejlődésében. Ebben a műben megvizsgálta és leírta a litván köznyelv és a nyelvjárások hangsúlyait, valamint példákat közölt a legfontosabb nyelvjárásokból, azok dialektológiai jellemzőivel együtt. Gerulis egészen haláláig maga is kutatta, és másokat is tanított a litván nyelvjárások műszeres fonetikai módszerekkel történő vizsgálatára. E célra több tanulmányt is szentelt (például 1930-ban és 1935-ben). Sőt, 1931 és 1933 között Kaunasban dialektológiai kurzusokat vezetett. Chr. Stanggal közösen 1933-ban német nyelven kiadta a „Litván halászok nyelvjárása Poroszországban” című monográfiát2. Együtt az egyedülálló Zietela-nyelvjárást is kutatták, de ezt a munkát nem tudták befejezni. A háború után Stangas közzétette feljegyzéseit3, Gerulis összegyűjtött anyagai viszont elvesztek, legalábbis mindeddig nem- 1 Litauische Dialektstudien von G e o r g G e r u l l i s mit 8 Röntgenbildern und 20 Kymographionaufnahmen. Leipzig, 1930. 2 A poroszországi litván halászok nyelvjárása. J. G e r u l l i s és C h r. S t a n- g’as jegyezte le. Kaunas, 1933. 3 S t a n g C h r. S. Die litauische Mundart von Zasečiai im Gebiet von Wilna. — Norsk Tidsskrift for Sprogvidenskap 18, Oslo, 1958, 171—201. 9 róluk alig hallani. Ugyanez a sors jutott az általa a Gervėčiai és Lazūnai nyelvjárásairól (a Litván Köztársaság határain kívül) összegyűjtött anyagnak is. Gerulis tudományos érdeklődésének másik területe a régi litván nyelvemlékek kutatása volt. 1922-ben kiadta Mažvydas írásainak fakszimilegyűjteményét4. A szövegek egy részét maga találta meg a königsbergi levéltárakban. A háború után néhány eredeti példány elveszett. Bár ma Mažvydas írásainak újabb utánnyomásai5 is rendelkezésre állnak, Gerulis kiadása a legfontosabb, és mindmáig nagy tudományos értékkel bír, annál is inkább, mert az általa közölt szövegek eredetijei közül nem mind maradt fenn. 1927-ben kiváló antológiát6 adott ki a régi litván írásokból, amelyet ma is használnak. Továbbra is ez az egyik legfontosabb oktatási segédanyag a litván nyelvtörténet felsőoktatási tanulmányozásához, és széles körben használják tudományos kutatómunkában is. Számos kisebb régi litván szöveget és róluk sok levéltári adatot talált meg és tett közzé. Egyebek mellett J. Bretkūnas életrajzát is kutatta. Gerulis sokat tett a poroszországi litván nyelvtörténet kutatásáért. Érdeklődött a szociolingvisztika, különösen a litván–német kétnyelvűség problémái iránt. Leírta szülőfalujának és saját családjának elnémetesedési folyamatát. Nagy műveltségű baltista volt. Poroszológiai munkái jelentősek, különösen a porosz helynevek kutatása. Doktori disszertációja is e területhez kapcsolódott; 1912-ben védte meg. A latin nyelven írt mű címe: „A sambiai porosz helynevekről”7. A porosz helyneveket később is kutatta. 1922-ben németül adta ki jelentős művét, „Az óporosz helynevek”8 című kötetet, és kisebb poroszológiai munkákat is közölt németországi, litvániai és lettországi kiadványokban. Lett nyelvészeti kérdésekről is írt. Gerulis pedagógiai munkája is jelentős. Sokat tett a két világháború közötti litván nyelvészek fiatal nemzedékének képzéséért. K. Būga váratlan halála után, aki rövid kaunasi egyetemi működése során nem tudta felkészíteni munkája folytatóit, a litván nyelvtudomány kialakult tragikus helyzetén nem más, mint Gerulis javított. Tanítványai voltak a két híres két világháború közötti litván nyelvészprofesszor, Pranas Skardžius és Antanas Salys, valamint Jonas Kabelka, aki a háború után a Vilniusi Egyetemen dolgozott, Elzė Mikalauskaitė a Pedagógiai Intézetben, továbbá Kazys Alminas (Alminauskis) és Izabelė Matusevičiūtė a kivándorlásban. Emberként Gerulis ellentmondásos és tragikus személyiség volt, akit a körülmények különböző irányokba téptek. Számára a lituanisztika szent tudomány volt, a litván nyelv tényei pedig felbecsülhetetlen kincset jelentettek. Ezt mutatja az is, hogy nem volt hajlandó közreműködni a kelet-poroszországi litván névanyag elnémetesítésében. Hitler pártjának tagjaként ebben az esetben szembeszegült a párttal. Egész életén át azonban azzal foglalkozva 4 MAŽVYDAS. A litván nyelv legrégebbi emlékei 1570-ig. Sajtó alá rendezte Dr. Jurgis Gerullis. Kaunas, 1922. 5 Legújabb kiadás: Martynas Mažvydas. Katekizmus és más írások. Katechismus und andere Schriften. Szerkesztette Giedrius Subačius. Vilnius, 1993. 6 Régi litván olvasmányok. I. rész. Szövegek szójegyzékkel. Összeállította Jurgis Gerullis. Kaunas, 1927. 7 De Prussicis Sambenzium locorum nominibus. Tilsit, 1912. 8 Die altpreussischen Ortsnamen. Berlin—Leipzig, 1922. 10 a németek között. Gerulis idővel jelentősen átitatódott a német kultúrával, lelke és gondolkodásmódja összeforrt a németekével, noha élete végéig büszke volt litván származására. Mindez sok korabeli értelmiségit, akik őt és munkásságát közelebbről nem ismerték, Gerulisszal szembeni negatív hozzáállásra és egyoldalú értékelésre késztetett, megfeledkezve a litván nyelvtudományért szerzett hatalmas érdemeiről. Talán ez Gerulis életének tragikus végéhez is hozzájárult. Vilniusban a nyelvészek körében közvetlenül a háború után olyan híresztelések kaptak szárnyra, miszerint a litván tudományt irányító emberek (Juozas Žiugžda volt a vádak célpontja) nemleges választ adtak Moszkva arra vonatkozó kérdésére, hogy szüksége van-e Litvániának Gerulisra. Lehetetlen ellenőrizni, mennyi igaz ebből. Az azonban kétségtelen, hogy ha a litván nyelvészek megkapták volna Gerulist, legalább tíz évvel korábban talpra álltak volna, a baltisztika Litvániában nem a hetvenes, hanem már a hatvanas, sőt akár az ötvenes években is virágzásnak indult volna. Nem kellett volna mindent a semmiből kezdeni, és mások által már régen felfedezett Amerikákat újra felfedezni. 11