Jurgis Gerulis – mokslininkas ir žmogus

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVI (1996) LITVÁN NYELV: KUTATÓK ÉS KUTATÁSOK Zigmas ZINKEVIČIUS JURGIS GERULIS —TUDÓS ÉS EMBERJurgis Gerulis a két világháború közötti időszak egyik jelentős lituanistája és baltistája volt. 1888. augusztus 3-án született Jogauduosėben, Vilkyškiai közelében (a mai Šilutėi járásban), parasztcsaládban. Miután 1909-ben elvégezte a tilžėi gimnáziumot, a königsbergi és a berlini egyetemen összehasonlító nyelvészetet és klasszika-- filológiát tanult. 1912-ben megvédte doktori disszertációját. Ezt követően a königsbergi, majd a lipcsei egyetemen professzoroskodott. 1934-ben visszatért Königsbergbe, és egy ideig az egyetem rektora volt. 1937-től a berlini egyetemre költözött, felháborította, hogy a helyi közigazgatás a kelet-poroszországi litván helyneveket németekre cseréli, és nem akart részt venni ebben az aljas munkában. Már korábban, 1933-ban belépett a nacionalista pártba (a felesége hatására, aki egy magas rangú lettországi német arisztokrata családból származott), ezért magas közigazgatási tisztségeket töltött be. 1945 májusában a szovjet biztonsági szervek éjszaka, betegen letartóztatták, és nyoma veszett. | Gerulis főként a litván nyelvjárások és a régi írások kutatásával szerzett érdemeket a litvanisztikában. Különösen sokat tett a dialektológia területén. A modern litván dialektológia Litvánián kívüli úttörőjének tekinthető. E terület legfontosabb műve az 1930-ban németül kiadott "A litván dialektológia tanulmányai"* című monográfia.-Ebben Gerulis elsőként alkalmazta a litván nyelvjárások lejegyzésére az úgynevezett koppenhágai transzkripciót, amely később nagyon fontos szerepet játszott dialektológiánk fejlődésében. Ebben a műben megvizsgálta és leírta a litván köznyelv és a nyelvjárások intonációit, valamint bemutatta a legfontosabb nyelvjárások példáit azok dialektológiai jellemzőivel együtt. Gerulis egészen haláláig maga kutatta a litván nyelvjárásokat, és másokat is a műszeres fonetika eszközeivel való kutatásukra tanított. E célra nem egy tanulmányt szentelt (például 1930-ban és 1935-ben). Sőt, 1931—1933-ban Kaunasban dialektológiai kurzusokat vezetett. Chr.-szal együtt Stanggal 1933-ban német nyelven kiadta a „A poroszországi litván halászok nyelvjárása” című monográfiát*. Együtt kutatták az egyedülálló Zietelai beszédet is, ezt a munkát azonban nem tudták befejezni. A háború után Stang közzétette feljegyzéseit®, a Gerulis által összegyűjtött anyaggyűjtemények pedig elpusztultak, legalábbis mind ez ideig sem1 Georg Gerullis litván dialektológiai tanulmányai 8 röntgenfelvétellel és 20 kymográfos felvétellel. Lipcse, 1930. A litván halászok nyelvjárása Poroszországban. Összeállította J. Gerullis és Chr. Sta ng’a-s. Kaunas, 1933. Stan g Chr. S. A Zasėčiai Vilna környéki litván nyelvjárása. —Norsk Tidsskrift for Sprogvidenskap 18, Oslo, 1958, 171—201. ko róluk nem hallani. Ugyanez a sors érte ir jo összegyűjtött anyagot a(z) Gervėčiai ir Lazūnai nyelvjárásairól (a Litván Köztársaság határain kívül). Másik Geruliai tudományos érdeklődé- — si területe a régi litván nyelvemlékek kutatása. 1922-ben kiadta Mažvydas írásainak fakszimilegyűjteményét”. A szövegek egy részét maga találta meg a königsbergi levéltárakban. A háború után néhány eredeti példány nem maradt fenn. Bár ma már rendelkezésre állnak Mažvydas írásainak“ újabb utánnyomott kiadásai, Gerulis kiadása a legfontosabb, és mindmáig nagy tudományos értékkel bír, annál is inkább, mivel az általa közzétett szövegeknek nem minden eredetije maradt fenn. 1927-ben kiadta a régi litván írások kiváló chrestomathiáját“, amelyet még ma is használnak. Ez továbbra is a felsőoktatási intézményekben a litván nyelv történetének tanulmányozásához szükséges egyik fő oktatási eszköz, és széles körben használják tudományos kutatómunkára is. Számos kisebb régi litván szöveget is megtalált és közzétett, valamint sok levéltári adatot gyűjtött róluk. Többek között J. Bretkūnas életrajzát is kutatta. Gerulis sokat tett a poroszországi litván nyelvtörténet kutatásáért. A társadalmi nyelvészet, különösen a litván–német kétnyelvűség problémái iránt érdeklődött. Leírta szülőfalujának és saját családjának elnémetesedési folyamatát. Nagy műveltségű baltista volt. Fontosak poroszisztikai munkái, különösen a porosz helynevek kutatása. E területhez tartozott doktori disszertációja is, amelyet 1912-ben védett meg. Ez latin nyelven írt mű, „A Semba porosz helyneveiről” címmel. A porosz helyneveket később is kutatta. 1922-ben németül kiadta jelentős művét, „Az ókori porosz helynevek- ”* címmel, továbbá poroszisztikai kérdésekről kisebb munkákat is publikált a németországi, litvániai és lettországi sajtóban. A lett nyelv kérdéseivel is foglalkozott. Gerulis pedagógiai munkássága is jelentős volt. Sokat tett a két világháború közötti időszak fiatal litván nyelvésznemzedékének képzéséért. K. Būga váratlan halála után – aki rövid idő alatt nem tudta a kaunasi egyetemen felkészíteni munkájának folytatóit – a litván nyelvtudomány tragikus helyzetét senki más, mint Gerulis javította. Tanítványai a két világháború közötti időszak két jelentős litván nyelvészprofesszora, Pranas Skardžius és Antanas Salys voltak, továbbá a háború után a vilniusi egyetemen dolgozó Jonas Kabelka, a Pedagógiai Intézetben Elzė Mikalauskaitė, az emigrációban pedig Kazys Alminas (Alminauskis) és Izabelė Matusevičiūtė. Gerulis emberként ellentmondásos és tragikus személyiség volt, akit a kialakult körülmények különböző irányokba téptek. A litvanisztika számára szent tudomány volt, a litván nyelv tényei pedig – drágakövek. Ez már abból is látható, hogy elutasította a litván névanyag Kelet-Poroszországban történő elnémetesítéséhez való hozzájárulást. Hitler pártjának tagja ebben az esetben nem engedelmeskedett a pártnak. Egész életén át azonban a MAZVYDAS-nál dolgozva. A litván nyelv legrégibb emlékei 1570-ig. Sajtó alá rendezte Dr. Jurgis Gerullis. Kaunas, 1922. Legújabb: M ar t Y nas Mažvydas Katekizmas és egyéb írások. Katekizmus és egyéb írások. Szerkesztette Giedrius Subačius. Vilnius, 1993. 6 Régi litván "ay I. rész. Bevezetésekkel ellátott szövegek. Jurgis javította. Gerullis. Kaunas, 192 De Prussicis Sambiensium locorum nomainibus. Tilsit, 1912. 8 Die altpreussischen Ortsnamen. Berlin—Leipzig, 1922. 10 A németek között Gerulis idővel meglehetősen átitatódott a német szellemmel, szellemiségében és gondolkodásmódjában azonosult a németekkel, noha a század végéig büszke volt litván származására. Mindez sok, az akkori értelmiségiek közül azoknak a Gerulisszal és munkásságával közelebbről nem ismerkedőknek a Gerulisszal szembeni negatív hozzáállását és egyoldalú értékelését eredményezte, megfeledkezve a litván nyelvtudományért szerzett hatalmas érdemeiről. Talán ennek szerepe volt Gerulis életének tragikus befejezésében is. Vilniusban a nyelvészek között közvetlenül a háború után olyan hírek terjedtek, miszerint a litván tudományt vezető emberek (Juozas Žiugžda volt a megvádolt személy) nemleges választ adtak Moszkva érdeklődésére, hogy szüksége van-e Litvániának Gerulisra. Lehetetlen ellenőrizni, mennyi igazság van ebben. Az azonban kétségtelen, hogy ha a litván nyelvészek megkapták volna Gerulist, legalább egy évtizeddel korábban talpra álltak volna, a baltisztika Litvániában nem a hetvenes, hanem már a hatvanas, sőt akár az ötvenes években is felvirágzott volna. Nem kellett volna mindent a semmiből kezdeniük, és mások által már régen felfedezett Amerikákat újra felfedezniük. 11