Norminamasis žodynas ir lingvistinė geografija

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997) LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS Kazys MORKŪNAS NORMATÍV SZÓTÁR ÉS NYELVJÁRÁSI FÖLDRAJZ A teljes vagy nagy szótár mellett, amely a litván nyelv valamennyi szavát kívánta közölni, s amelyet K. Būga már elkezdett írni és kiadni, egykötetes, a köznyelvet normáló szótárt is szeretett volna összeállítani. Az utóbbihoz A. Vireliūnas és A. Varnas segített kiválogatni a szavakat a nagy szótár cédulaanyagából1. K. Būga halála után a munka abbamaradt. Ezt a Litván Nyelvi Szótár új szerkesztősége folytatta, amelynek összeállításával az Oktatási Minisztérium 1930-ban J. Balčikonist bízta meg. Miközben tovább gyűjtötte az adatokat a nagy Litván Nyelvi Szótárhoz, és elkezdte írni annak első kötetét, ez a szerkesztőség 1944-ig csaknem befejezte a szavak kiválogatását az egykötetes normatív szótár számára is. A kiválogatott anyag legnagyobb részének alapján állították össze és adták ki 1954-ben a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” című szótárt (DŽ1). Az utóbbi évtizedekben számos nagyobb és kisebb helyesírási, hangsúlyozási, különféle szakterületi terminológiai, kétnyelvű és más szótár, valamint olyan munka jelent meg, amely hozzájárult vagy hozzájárul a litván köznyelv szókincsének és használati normáinak szabályozásához. E tekintetben azonban a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” kiemelkedő, azaz különösen jelentős szerepet tölt be: 1972-ben és 1993-ban két további javított és bővített kiadása is megjelent (DŽ2, DŽ3). A „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” (és természetesen a litván köznyelv szókincsének) legnagyobb és legfontosabb részét eredetük szerint régi, a nyelvjárásokban is használatos szavak alkotják. E szavak közül meglehetősen sok alapjelentésében valamennyi litván nyelvjárásban használatos, például akìs, dúona, sáulė, žẽmė; bált//as, -à, gẽr//as, -à, sald//ùs, -ì, vien//as, -à, ketvirt//as, -à; tù, jū̃s, màno; áusti, nèšti, pìrkti. Mindez a litván nép egészének közös kincse. A „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas”-ban szereplő szavak másik része régről ismert, de csak bizonyos nyelvjárási területeken (beszédváltozatokban) vagy egy-egy nyelvjárásban használatos. Például az anýta ‘a férj anyja’ szót ma főként a kaunasiak (Jrb, Kn, Kš, Mrj, Prn, Šk, VIkv), a déli aukštaiták (Al, Lzd, Šlčn, Trak, Vrn) és a keleti aukštaiták nagyobb része2 (An, Ign, Kp, Mlt, Rk, Šr, Švnč, Ukm, Ut, Zr) használja; a krẽžis ‘abroncsos fonott kosár, kosár’ szót az északi žemaiták (Krtn, Mžk, Pln, Skd, Tl), továbbá egyes keleti aukštaiták — 1 S a l y s A. Raštai 3, Įvairūs straipsniai, Roma: Lietuvių Katalikų Mokslų Akademija, 1985, 235–236. 2 Ahogyan az anýta szó, ugyanazon litván nyelvjárási területen néhány más, rokoni viszonyokat jelölő régi szó is használatos: šešūras ‘a férj apja’, moša ‘a férj nővére’, dieveris/dieveris ‘a férj fivére’; vö. Lietuvių kalbos atlasas 1, Leksika (a továbbiakban LKA I), Vilnius: Mokslas, 1977, 195–196, 117., 118. térkép. 40 azonban egyes nyelvjárásokban (Svn, Vžns); vö. még LKA I 79, 28. térképszám; bandódaržis ‘állatok elkerített helye, udvar’ – számos žemaitiai nyelvjárásban (Als, Kv, Lkv, Slnt, Vgr, Vkš, Žd); vö. még LKA I 46, 10. térképszám; kibìras / kibiras ‘víz merítésére és hordására, tej és más folyadékok tárolására szolgáló edény’ – a nyugati žemaitiaiak (Klp, Prk, Šlu), a klaipėdai vidék nyugati aukštaitiai nyelvjárásaiban (Pgg, Smln, Vlkš), valamint a velük szomszédos déli žemaitiai nyelvjárásokban (Trg, Vn); vö. még LKA I 67, 21. térképszám. A fent említett és sok más szó mellett nem tüntetik fel, hogy melyik nyelvjárásra vagy nyelvjáráscsoportra jellemzőek. Némelyiküknek más nyelvjárásokban nincs a köznyelvben is megfelelő helyettesítője, például kibìras (a fennmaradó litván nyelvterület nagy részén a szláv nyelvekből kölcsönzött vìedras volt elterjedt, amelyet az utóbbi évtizedekben kiszorít a köznyelvi kibìras; vö. LKA I 67). E csoport számos szavának a nyelvjárásokban több megfelelője is van; ezek a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” szótárban szinonimaként szerepelnek. Például az anyta mellett még: úošvienė DŽ₁ 890, DŽ₂ 876 (főként a panevėžysi és šiauliai aukštaitiaiak használják; a žemaitiaiak: úošvenė), úošvė DŽ₂ 876 (egyes, főként aukštaitiai nyelvjárásokban fordul elő; vö. LKA I 195, 117. térképszám); a bandódaržis mellett még: diendaržis DŽ₁ 135, DŽ₂ 119, DŽ₃ 121 (egyes keleti és nyugati aukštaitiai nyelvjárásokban használatos), laìdaras DŽ₁ 401, DŽ₂ 352, DŽ₃ 349 (főként a žemaitiaiak használják), žàridis DŽ₁ 966, DŽ₂ 957, DŽ₃ 950 (a kaunasi nyugati aukštaitiaiak és egyes žemaitiai nyelvjárások használják), stb.3 Neretai “Dabartinės lietuvių kalbos žodyno” žodžių ar jų reikšmių santykis su tam tikra tarme parodomas pažymomis: dz. (=dzūkų tarmės žodis ar reikšmė), ryt. (=rytų aukštaičių), vak. (=vakarų aukštaičių), žem. (=žemaičių), pvz.: gydúolė (2) dz. ‘vaistažolė’ DŽ₃ 173, nūn, nūnai, prv. dz. ‘šiandien, dabar’ DŽ₁ 507, DŽ₂ 446, DŽ₃ 441; aplaidžià (3ᵇ) ryt. ‘apleidimas, neganda’ DŽ₁ 27, DŽ₂ 29, ‘nelaimė, neganda’ DŽ₃ 28, žiautaro||ti, -ja, -jo ryt. ‘iš lengvo valgyti, kramtyti’ DŽ₁ 971, DŽ₂ 962, DŽ₃ 954; pažýgys (3ᵇ) vak. ‘kelionė, žygis’ DŽ₁ 566, ‘ilga kelionė, žygis’ DŽ₂ 541, DŽ₃ 533, tìmstr||as, -à vak. ‘tamsiai šartas (ppr. apie arklius)’ DŽ₁ 857, DŽ₂ 851, DŽ₃ 846; kvėž||ti, -ta, -o žem. ‘nykti, skursti, menkti, silpti’ DŽ₁ 347, DŽ₂ 341, DŽ₃ 346; vėdin||as, -à (3ᵇ) žem. ‘vesdamas’ DŽ₁, DŽ₂ 923, ‘vesdamasis’ DŽ₃ 916. Egyes szavak mellett a jelölések arra utalnak, hogy a szó több nyelvjárásban is használatos, vagy a különböző nyelvjárásokban eltérő jelentései vannak, például: nióg||ti, -ja, -ė dz., vak. 1. ‘gyorsan menni, futni’, 2. ‘nehezen vinni, húzni’ DŽ₃ 425; sustìg||ti, su-stìga, -o ryt., žem. ‘megdermedni, elgémberedni, ízületeit többé nem tudja mozgatni’ DŽ₃ 782; našà (4) 1. žem., vak. ‘termés, érés, terméshozam’ DŽ₃ 415; geinýs (4) 1. dz. ‘kötelekből álló eszköz, amellyel fára másznak mézet gyűjteni’, 2. ryt. ‘a szövet láncfonalai, a vetőszékről levett fonalak’, 3. ryt. ‘ritmushangszer’, 4. žem. ‘mintákból összekötött támaszték tutajok rakodásához’ DŽ₃ 169. 3A „bandodaržis, diendaržis” jelentésű szavak nyelvjárási elterjedéséről lásd még LKA I 46–47, 10. térképszám. 41 A „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” szótár harmadik kiadásában összesen 1446 ilyen jelölés szerepel⁴: dz. – 161, ryt. – 487, vak. – 111, žem. – 687. Ezenkívül a szótár legutóbbi kiadásában bevezették az aukšt. rövidítést (=aukštaitiai nyelvjárási szó vagy jelentés). Mindössze 8 szó vagy jelentés mellett szerepel: apibrėkš||ti, -ta, apibrėško 1. aukšt. ‘kissé kivilágosodik’²2. žem. ‘kissé besötétedik’; brėkšma (1) 1. aukšt. ‘hajnal’, 2. žem. ‘alkonyat’; gróbas (1) 1. aukšt. ‘borda’, 2. žem. ‘bél’; išbrė||kšti, -kšta, -ško aukšt. ‘hajnalodik, kivilágosodik’; krušn||us, -i (4) aukšt. ‘törékeny, könnyen törő’; siekšnis (1) 3. aukšt. ‘az orsóról a motollára fonható fonál’; spáugas (3) aukšt. lásd s p u o g a s. A szótár minden kiadásában szerepel a szó vagy jelentés elterjedését kevésbé pontosan meghatározó tarm. jelölés is (=nyelvjárási szó vagy nyelvjárási jelentés), például: atšláimas (4) tarm. 1. ‘udvar’, 2. ‘csűr padlója, döngölt padló’ DŽ₃ 51; tarm. 1. ‘udvar’, 2. ‘csűr padlója’ DŽ₃ 60; bruišė (2) tarm. lásd k u o j a DŽ₃ 91; ėglis (2) tarm. lásd k a d a g y s DŽ₃ 146. A szótár harmadik kiadásában 698 szó vagy jelentés mellett található ez a jelölés. A szótár szerkesztői az összes említett jelölés jelentését a „szavak stilisztikai jellemzésének” tárgyalásakor magyarázzák: az aukšt., dz., ryt., vak., žem. jelölések „azt mutatják, hogy a szó, jelentése vagy kifejezés csak ezekben a nyelvjárásokban használatos, de a szépirodalomban – egyes írók műveiben – is előfordul. Ha egy nyelvjárási szó esetében nehéz egyetlen nyelvjárást megadni, akkor az általános tarm. – nyelvjárási – jelölést használjuk” (DŽ₃ XIV). A fent említett jelölésekkel ellátott szavak és jelentéseik köznyelvi elfogadhatóságáról semmi további nem hangzik el. Igaz, a jelöléssel ellátott szavak egy részét követő žr. (=lásd) utalás normatív célú: „a megszokottabb, gyakoribb szóhoz” irányít (DŽ₃ V), például: lùstas (4) ryt., dz. žr. l u i t a s DŽ₃ 375; pečiūt||as, -a (1) ryt. žr. p e t i n g a s DŽ₂ 542, DŽ₃ 534; ropūtė (2) tarm. žr. b u l v ė DŽ₃ 664. Ebből következik, hogy azok a szavak, amelyek valamely konkrét nyelvjárást jelölő megjegyzést (aukšt., dz.,...) vagy tarm. jelölést kapnak, de nem követi őket žr. utalás, a köznyelvben elfogadhatónak tekinthetők. Annál is inkább, mivel bizonyos fogalmak megnevezésére a köznyelvben más szó vagy terminus nincs is, vö.: dangùs (4) 3. tarm. ‘a kemence belsejének felső része’ DŽ₃ 107, gomurys (3ª) 2. ryt. ‘a kemence belsejének felső része’ DŽ₃ 182; sąmatas (1) ryt., dz. ‘kantár befogáskor történő összeszorítására szolgáló kötél vagy bőrszíj’ DŽ₃ 673. Igaz, a más szavak jelentését rendszerint igyekeznek nem a fenti jelölésű szavakkal magyarázni, de ezekben az esetekben sincs teljes következetesség, vö.: minkytuvis (1) žem. ‘kenyérdagasztó teknő’ és dúonkubilis (1) ‘kenyérdagasztó kád, minkytuvis’; laitas (4) ryt. 1. ‘döngölt csűrpadló’ és klojimas (2) 3. ‘csűrpadló, laitas’, pãdas (2) 4. ryt. ‘a csűr agyagpadlója, laitas’. Másfelől az említett jelölések szavak melletti használata sem teljesen következetes. ⁴ A DŽ₃-ban a nyelvjárást jelölő megjegyzéssel ellátott szavak és jelentéseik számítógépes számbavételét a Matematikos ir informatikos instituto mokslinių darbų automatizavimo laboratorija (vezetője V. Černiauskas) végezte. 42 A fentebb már tárgyalt szavakon kívül anýta, krėžis, bandó daržis, kibìras, amelyek a litván nyelvterület egy-egy részére jellemzők, sok, meglehetősen szűk körben használt tájszó vagy azok egyes jelentései sem kapnak ilyen minősítést, például: kapóklė (2) 3. „vedega” DŽ₃ 283 (Mažeikiai, Skuodas és más környékek, vö. LKA I. térkép, 33. sz., LKŽ⁵ V. 241); skrytìs, -iẽs fn. (4) 1. „fa kerékabroncs” DŽ₃ 708 (Pagėgiai, Šilalė, Tauragė környéke, de itt feltehetően gyakoribb a skrytãs/skryt́as forma, vö. LKA I. 98, 42. sz. térkép, LKŽ XII. 1086–1088); šovà (4) 2. „retesz, tolózár” DŽ₃ 819 (Druskininkai, Lazdijai, Merkinė, vö. LKA I. térkép, 6. sz., LKŽ XV. 263–264); žúobris (1) 2. „eke, szántóeke” DŽ₃ 964 (Ariogala, Čekiškė, Šaukotas, Šlapaberžė, vö. LKA I. 105, 45. sz. térkép). A „Maišyklo lietuvių kalbos žodynas” mindhárom kiadását összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a kiadások szerkesztőinek és lektorainak nézete a tájszavak, illetve jelentéseik kiválasztásáról és bemutatásáról gyakran eltér vagy változik, vö. az 1. táblázattal. 1. táblázat A luc- vagy fenyőfa termésének megnevezései6 Megnevezés | Nyelvjárás | nyugat-aukštaitiai | dél-aukštaitiai (dzūkai) | kelet-aukštaitiai | žemaičiai | DŽ₁ | DŽ₂ | DŽ₃bužỹs | − | + (Drsk, Lp, Mrc) | − | − | − | + 2. dz. „fenyőtoboz” | + 2. dz. „fenyőtoboz”gurgùtis | − | − | + (Brž, Pnd, Slm) | − | + | + 1. ž. t o b o z | + 1. ž. t o b o zkankorėžis | rt./nj. | − | rt./nj. | + | + | + „gurgutis” | +kirkùžė | − | − | + (Alž, Ob, Rk, Skp) | − | + ž. t o b o z | + ž. t o b o z | − 5 LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 1–17. kötet, Vilnius, 1956–1996. 6 A luc- vagy fenyőfa termése megnevezéseinek nyelvjárási elterjedéséről lásd még: LKA I. 166–167, 93. sz. térkép; LKŽ I. 1229, III. 748, V. 216, 840, XII. 1125. Az rt. rövidítés azt jelzi, hogy a megnevezést a nyelvjárásban ritkábban használják, és nem alkot összefüggő, nagyobb területet; az nj. pedig azt, hogy a megnevezés újabb keletű a nyelvjárásban. 43 skujà | + | − | rt. | + (keletiek) | + 2. ž. fenyőtoboz | + 3. „fenyőtoboz” | + 3. nyj. „fenyőtoboz” || žebelýs | − | − | + (An, Ds, Kp, Ob, Ut) | − | − | + ž. fenyőtoboz | − Tehát a következő következtetések vonhatók le: 1. A konkrét nyelvjárásokat jelölő ismérvek – aukšt., dz., ryt., vak., žem. – következetlen használata a normatív szótárban erősen vitatható. Annak jelzésére, hogy valamely szó (jelentés, hangsúlyozási változat vagy hasonló) még nem honosodott meg szilárdan a köznyelvben, a nyelvhasználat iránt csupán érdeklődő olvasók számára egy általánosabb (semleges) tarm. minősítés is teljesen megfelelő lenne. A dz., ryt., vak. minősítések tartalmát az olvasó ma már eltérően értelmezheti: az 1960-as évek közepe óta a K. Jaunius–A. Salys-féle litván nyelvjárási felosztás helyett használatba vett A. Girdenis–Z. Zinkevičius-féle felosztásban (az A. Baranauskas-féle felosztás továbbfejlesztett változatában) a dzūk nyelvjárás egyáltalán nem szerepel, a keleti és nyugati aukštaitiai nyelvjárások területe pedig jelentősen megnőtt. Az utóbbi három minősítés – dz., ryt., vak. – valójában inkább az aukštaitiaiak fő etnográfiai régióit jelöli. 2. A rendkívül gazdag nyelvjárási szókészletből a korlátozott terjedelmű normatív szótár számára történő szóválogatáskor a szerkesztőknek el kell dönteniük, milyen alapvető szempontokat kell követniük a kiválasztás során. A „Maišyklo lietuvių kalbos žodynas” a válogatás elvét így fogalmazza meg: igyekeznek közölni „a szépirodalomban, különösen a klasszikus szerzők műveiben, a publicisztikában, a sajtóban és másutt gyakrabban használt t á j n y e l v i s z a v a k a t” (DŽ₃ VII). Itt nem hangsúlyoznak egy másik fontos feltételt, amelyet figyelembe kellene venni a nyelvjárási szavak, alakok, jelentések és hangsúlyozási formák köznyelvi használatra való felvételénél: e nyelvi tények földrajzi elterjedtségét, vagyis azt, hogy milyen széles körben használatosak a nyelvjárásokban, és hogy mikor, illetve mely nyelvjárás szókészlete élvez elsőbbséget⁷. A nyelvföldrajzi adatok köznyelvi gyakorlati alkalmazásában, így a szótári normák kialakításában is K. Būga, A. Salys, J. Balčikonis, J. Senkus és mások reménykedtek, amikor összeállították a litván nyelvjárások rendszeres kutatására szolgáló kérdőíveket és programokat– 7 A DŽ₃ (vö. „A szótár forrásai”, XXI–XXII. o.) ebből a szempontból nem használta fel az első két kötetében olyan fontos adatokat közlő forrást sem, mint az LKA (az LKA morfológiának szentelt 3. kötete 1994-ben jutott el az olvasókhoz, noha kiadási éve 1991). 44 … miközben a nyelv különböző területeit felölelő nyelvjárási adatokat gyűjtenek. A normatív szótárhoz szükséges nyelvi tények használatát és nyelvjárási elterjedtségét jobban feltárhatnák az erre a célra külön kidolgozott, adatgyűjtési módszertani útmutatások. NORMATÍV SZÓTÁR ÉS NYELVJÁRÁSFÖLDRAJZ Összefoglalás A standard litván nyelv szókincsének normálásában fontos szerepet tölt be a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” (A modern litván nyelv szótára) – DŽ1 (Vilnius, 1954), valamint két átdolgozott kiadása: DŽ2 (1972), DŽ3 (1993). Legfontosabb részét azok a régi szavak alkotják, amelyeket fő jelentésükben valamennyi litván nyelvjárásban használnak, például: akìs (szem), báltas (fehér), viēnas (egy), nèšti (visz). A szótár többi szavát csak bizonyos nyelvjárásokban használják. Egyes szavak, illetve jelentéseik valamely nyelvjárással való kapcsolatát külön jelölések (rövidítések) mutatják: aukšt. (=az aukštaitiai nyelvjárás szava vagy jelentése), dz. (=dzūk nyelvjárás), ryt. (=keleti aukštaitiai), vak. (=nyugati aukštaitiai), žem. (=žemaitiai, samogitiai), például: gróbas 1. aukšt. ‘sonkaulis’ (borda), 2. žem. ‘žarna’ (bél) DŽ3 190: pažýgęs vak. ‘kelionė, žygis’ (utazás, vándorlás) DŽ1 566, ‘ilga kelionė, žygis’ (hosszú utazás, vándorlás), DŽ2 541, DŽ3 533. A DŽ3-ban 1454 ilyen jelölés található. A tarm. rövidítés (=nyelvjárási szó vagy jelentés), amely nem adja meg a szó vagy jelentés földrajzi elterjedtségét, szintén használatos, például: ėglis tarm. ž. kadagys (lásd: kadagys) DŽ3 146. A DŽ3-ban 698 szó vagy jelentés szerepel ezzel a jelöléssel. Mivel a konkrét nyelvjárásokra utaló jelöléseket (aukšt., dz., ryt., vak., žem.) meglehetősen következetlenül használják, és olykor csak bizonyos néprajzi tájegységeket jelölnek, a tanulmány az alábbi következtetéseket vonja le: 1. A nyelvhasználat iránt érdeklődő szótárhasználóknak elegendő volna a semleges tarm. jelölés annak feltüntetésére, hogy egy szó (jelentés, hangsúlyváltozat stb.) még nem honosodott meg a standard litván nyelvben. 2. A nyelvjárási szavak, alakok, jelentések és hangsúlyváltozatok standard nyelvi használatra történő kiválasztásának egyik fontos szempontja az adatok földrajzi elterjedtsége legyen, vagyis figyelembe kell venni, milyen széles körben és mely nyelvjárásokban használatosak. 45