Kielės pavadinimai lietuvių kalbos tarmėse

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVIII (1997) Vita PRANSKŪNAITĖ KELE ELNEVEZÉSEI LITVÁN NYELVEK DIALEKTUSOKBAN A kisméretű, hosszú, mozgékony farkú madár (Motacilla) főként a litván nyelvjárásokban elterjedt neve: kre/ė'. — Közvetlen megfelelők litvánul. A Kre/e más balti nyelvekben is megtalálható, vö.: lett ciélava, pr. kylo. Az etimológusok ezt a szót az indoeurópai nyelvcsaláddal hozzák kapcsolatba. A mozgást jelentő *kėi* gyökű igékkel (Fraenkel 1962: 251; Karulis 1992: 170-171; Sabaliauskas 1990: 149; Toporov 1980: 361-365). Más ide. nyelvekben e madárnak a litván Kre/ė-nek közvetlenül megfelelő elnevezései, úgy tűnik, ismeretlenek. Szemantikai szempontból azonban a lit. Kre/eė kapcsolatba hozható más nyelvek összetett elnevezéseivel, vö.: orosz 7pscoryska, TDpHCOXBOcTKA, lengyel trzęsiogonek, német Bachstelze, francia hochegueue, angol wagtail stb., amelyeknek egyik eleme mozgást, a másik pedig —farkat jelent. A litván nyelvjárásokból csak egy ponton jegyeztek fel ilyen képzésű billegetőelnevezést —Švytrauodėgė (Musninkai, Širvintų járás). V. Toporov, a balti Kre/e-t más ide. nyelvek elnevezéseivel összehasonlítva, úgy vélte, hogy a balti nyelvekben is létezhetett egy összetett szó, amelynek második eleme „farkat” jelentett, bár ilyen szerkezet rekonstrukciójához megbízható adatok nem állnak rendelkezésre (Toporov 1980: 364). A kielė megnevezése K. Sirvydas szótárának első kiadásában (kb. 1620), a XVII. századi „Lexicon Lithuanicum“ című kéziratos német–litván szótárban, P. Ruigys szótárában (1747), valamint a XVIII–XIX. század más lexikográfiai munkáiban és kiadványaiban (K. Milkus, E. Kuršaitis, A. Juška szótáraiban, S. Daukantas írásaiban) található meg. A mai litván nyelvjárások szinte mindegyikében elterjedt a megnevezés állandó hangsúlyozású formája —k7e/é (1), számos helyen azonban ez a szó mozgó (3) paradigmájú —kre/ė formában is előfordul. Sok helyen mindkét formát felváltva használják, noha általában az egyikük dominál. Például a déli aukštaitis nyelvterületen és a kaunasi nyelvjárások keleti beszédváltozataiban ez a forma kielė, másutt —kielė. Csak az utóbbi forma van főként feljegyezve az általános hangsúly- -visszahúzódás övezetében (pl. az északi pane- ! A kielė megnevezéseit, elterjedtségét és használatát a litván nyelvjárásokban főként az A. Salis által 1941-ben összeállított, „Apklausas 1“ című, a szavak földrajzi vizsgálatára szolgáló kérdőív alapján feljegyzett adatokra támaszkodva tekintjük át. Ezeket az adatokat Litvánia számos helyéről 1942–1943-- ban gyűjtötték össze, és 1972-től kezdve tovább bővítik. Felhasználtuk továbbá a nagy „Lietuvių kalbos žodynas“ (LKŽ) szótárt, annak cédulaanyagát és más forrásokat is. 185 vėžiškių területének egy részén, a žemaičiai nyelvjárás területén), a kauniškiai nyugati peremén. Csak a žemaičiai nyelvjárás peremvidéki beszédmódjaiban (Kelmė, Kuršėnai, Pagramantis, Tauragėi járás, Raseiniai) fordul elő a forma ir su váltakozó hangsúllyal. A kielė kielė formák ir elterjedéséről lásd még. 1 pl., továbbá LKŽV 748; kielė DrŽ 151; LzŽ 117. Keletui rytų aukštaičių arealo vietų (Eriskiai, Panevėžys, Smilgiai) būdinga šio pavadinimo forma krela (LKŽ V 748). Tarmėse vartojama nemažai šaknies kiel vedinių su mažybinėmis priesagomis: kielditis, kireliūkas, kiel(iJūkė, kielūtis, kielūtis (LKŽ V 748-749), kielaikė (DrŽ 151), kielaitė (LzZ 117). „Apklausos 1“ duomenys dar gausesni: užrašyta dešimt mažybinių krie/ės formų. Iš jų leggyakrabban használatosak: kieléle (a litván nyelvterület csaknem egészén előfordul- ), kre/ikė (į Šaukėnaitól keletre, Užventis ir és Šilalė térségében, t. y. szinte az egész raseiniai nyelvjárási területen, a Klaipėda-vidék nyugati sarkában, valamint Jonava és Kaunas környékén), kie/ūkė (a dzūk nyelvjárások déli változataiban), kre/ditė (a litván nyelv délkeleti részén), krelytė (a keleti aukštaitis nyelvjárási területen, Rokiškis, Zarasai és Molėtai környékén). Ritkább, minden nyelvjárásban előforduló, a Kre/ės-ből képzett kicsinyítő származékok: kre/ūtė, kieliūtė, kieliūtė, kieliūkas. A kielė madárnév töve tükröződik az e szót tartalmazó nyelvjárások területén található helyés személynevekben: Kieliai (Širvintai járásbeli falu), Kielionys, Kieliskas (Prienai járásbeli falvak), Kieliškės (Kaišiadorys járásbeli falu), Kieliskiai (Biržai járásbeli falu), Kielitgala (Panevėžys járásbeli falu); Kieliskas (Prienai járásbeli tó) (Lietuvos 1963: 74; Vanagas 1970: 172); Kiela, Kield, Kielė, Kielditis, Kieliauskas, Kičlius (Lietuvių 1985: 988-989). Főként a žemaitis nyelvjárásban és a szomszédos nyugati aukštaitis šiauliai változataiban (Ariogala, Raseiniai járás, Dimšiai, Lieporiai, Šiauliai járás, Stupurai, Joniškis járás), ritkábban más nyelvjárásokban is (pl. Zapyškis, Kaunas járás) a kre/ė elnevezés mellett az /edspira is használatos. A telšiškiai és šiauliai vidéken a Jėdspira (1. hangsúly) forma uralkodik, míg a raseiniaiak nagyobb részén (Kelmė, Raseiniai, Varniai, Telšiai járás) a —/edspira (3? hangsúlyos) forma, lásd az 1. ábrát, továbbá —Vitkauskas 1976: 171. Csak elszórtan ismertek e megnevezés €-tövű formái: /ėdspyrė (1; Meškuičiai, Šiauliai járás), /edspyrė (3?; Kražiai, Kelmė járás). Ilyen tövű formát A. Juška is feljegyzett, vö.: „az a madár, amely tavasszal elsőként repül ide, hogy a jeget rugdossa, Iedspirėnek nevezik” (LKŽ VII 227). Sok helyen az alapforma —/édspira /ledspira — mellett a kicsinyítő (becéző) jelentésű J/edspirikė forma is fel van jegyezve, a Kuršėnais környéki vidékeken pedig —/edspyriūkas (Vitkauskas 1976: 171). Azokban a nyelvjárásokban, amelyekre a /édspira (/edspira) megnevezés jellemző, leggyakrabban e madárka első megnevezése, a —kre/e is ismert. Néhány adatközlő az „Apklauso 1” kérdésére válaszolva jelzi, hogy a ledspira a billegetők egyik faja. A Jedspira megnevezés eredetét maguk az emberek gyakran így magyarázzák: a billegető visszatérve a farkával szétrúgja a jeget, régebben ezért /edspirának is nevezték (Kaltinėnai, Šilalė járás (LKŽ kartoteka)). T. Ivanauskas erről a madárkáról ezt írja: „tavasszal a gólyával együtt jelennek meg az első billegetők, gyakran a jégen, folyók és tavak partjainál. Daher nannten die Žemaiten den 186 Bachstelzenvogel zu Recht „Eissporn“, denn wenn er zurückkehrt, schmilzt das letzte Eis“ (Ivanauskas 1964: 209). Adomynėje (Kupiškis- -Bezirk) aufgezeichnet: Wenn die blaue Bachstelze zurückkehrt, tritt sie das Eis weg, die grüne Bachstelze bringt Gras (LKŽ-Kartei). Da sie im Frühjahr zusammen mit dem Storch zurückkehsu rt (in den Dialekten ir „garnys“ genannt), hat die Bachstelze den Beinamen „Gefährtin des Storches“ erhalten „reputációt“. Néhol (Klampučiai, Vilkaviškis járás) ji így ir nevezik a — gafnio draūgė-t. A billegetőről azt ją mondják: a gém tavasszpo al délről iš szárnyon hozza (Daukšiai, Marijampolė járás, (LKŽ kartotéka)), a gólya által hozott (Dotnuva, Kėdainiai járás), a billegető gólyával su repül vissza: azt ją mondják, a gólya a farkán hozza (Eržvilkas, Jurbarkas járás. (LKŽ V 748)), hamarosan hazarepül a gólyácska, a farkán jégcsapot hoz (LKŽ cédulagyűjteménye). Pajevonysban (Vilkaviškis járás) feljegyezték a gémfélék egy faját, amelynek neve garninė, Jiezne (Prienai járás) — fehér vagy busilinė. Ez a gólyának a su gémhez való ar hasonlítása talán pusztán a rokonság, de a szín ne miatt alakult ki. ir Be a fenti elnevezések közül itt-ott más gyökű ir elnevezéseket is feljegyeztek: preméné (Šlapaberžė, Kėdainių járás), piemenukas (Antalieptė, Zarasų járás), piemenūkė (Alovė, Alytus járás), piemendité (Joniškis, Molėtai járás, Krosna, Lazdijai járás, Plutiškės, Marijampolė járás), dika vistaite (Dubičiai, Varėna járás). Néhány helyen a zyle, zylėlė alakot jegyezték fel, itt azonban valószínűleg összekeverték a madarakat, bár Lukošaičisban (Šiauliai járás) a zy/ė kreliūkė alakot jegyezték fel. Butrimonyisban (Šalčininkai járás), Kamojysban (Fehéroroszország), Pliupuosban (Kėdainiai járás), Rodūniojban (Fehéroroszország), Siesikuosban (Ukmergė járás) szláv eredetű elnevezést rögzítettek: pliska, pliška (vö.: fehérorosz mricka, lengyel pliszka*). Ugyanebből a gyökből származnak a kölcsönzött litván családnevek is: Pliska, Plyskaitis, Pliskauskas, Pliskévicius, Pliskus, Pliška, Pliškaitis, Pliškauskas (Lietuvių 1985: 477—478), vö.: fehérorosz IVDricka, IDricko, IUrickeBnu, lengyel Pliska, Pliszka. T. Ivanauskas azt írja, hogy Litvániában mindössze két billegetőfaj fordul elő: a fehér billegető vagy szürke billegető, más néven /édspira (Motacilla alba), valamint a sárga billegető vagy bandkielė (Motacilla flava). Ha azonban hinnénk az „Apklausas 1” kérdőív litván nyelvjárásokból lejegyzett adatainak, több mint húsz fajt számolhatnánk össze. „Sokféleképpen osztályozzák.” Tartózkodási vagy fészekrakási helyük szerint a billegetők következő fajait különböztetik meg: ka/nū, stoginé, balų, vandeninė, pievinė, arimų. Vilkabaliuose (Vilkaviškis járás) és Kalvarijában (Marijampolė járás) ezt jegyezték fel: felszántott földeken ugrál, ezért azt mondják róla, hogy felszántja. Színük szerint megkülönböztetnek fehér vagy busilinė (baltūkė), sárga (geltonūkė), szürke (pilkūtė), kék (mesivėji, mėlynūkė, mėlynūtė), ősz (žilūkė, žylė, žylaitė), zebraszínű, ezüstszínű, fakó, szürkés és fekete billegetőt. Egyes helyeken a fajt a test bizonyos részének színe vagy a színesség jellege határozza meg: sárgacsőrű, vöröshasú, sárgamellű, fehértorkú, fehérszájú, fehérfarkú, sárgatarka, kéktarka, tarka. Néhány elnevezésből látható, hogy a billegetők kedvelik a szarvasmarhák közelségét, ott forgolódnak 2 E szláv nyelvi szó etimológiájáról lásd ® ac Me p M. BruMo/rorkgeckHė croBaps pycckoro 43BIKa 3, Mocksa: 1971, 283. 187 A csordákról: karvakielė, bandos kielė, bandkiele, kumelkieliké. A kiele különböző fajtáinak a nyelvjárásokban való elterjedéséről nehéz beszélni, mivel az említett fajtákat a litván nyelvterület iš különböző helyein jegyezték fel. Kivételt képez a bandos kielė vagy baridkielė, amely csak az északi žemaitis nyelvjárásban ismert. A ritkábban előforduló fajtákat a következő helyeken jegyezték fel: Aukštadvarisban (Panevėžys körzet) ir Šiluose (Panevėžys körzet) — Širmoji, Sintautuose (Šakiai körzet) — „sšėmoji, Vilkaviškisb- — en ezüstszínű. A legkevesebb fajnevet iš Žemaitijában jegyezték fel. Néhol a billegetőket még házi és vadon élő į csoportokir ra osztják: /aukinė -— szürke, naminė — sárga (Virškupėnai, Papilys, Biržai körzet). Ne minden válaszadó megkülönbözteti a billegetőfélék fajait. Az ember, miközben állandóan látja, ahogy a billegető a háza, istállói és szarvasmarhái körül sürgölődik, viselkedését figyelve, gyakran hozzá hasonlítja magát: cia su ko Ugrálsz, mint a billegető (nem hagysz nyugtot) (LKŽ V 748); úgy jósol, mint a billegető eső előtt (LKŽ kartoteka); nem tartod a farkadat, mint a billegető (Kazlų Rūda). A kieles kis méretét és karcsúságát szem ir előtt tartva egy sovány, vékony emberről azt mondják: fai jau dideliai kielingas vyras, jei nė pūro avižų nepaneš(a) (LKŽ V 748); vékony lábú emberről kielakojis, kielablauzdis — (LKŽ V 748); vékony lányról kielarūrė — (LKŽ kartoteka), o Pilviškiai-ban (Vilkaviškio r.) még ir káromkodnak is: jį ugyanis a billegetők (LKŽ V 748)! Vadokliuose feljegyzett hiedelem — iš szerint a billegető viselkedéséből meg lehet jósolni a szerencsétlenséget: Ha valahol billegetőmadárral találkozol, ezt kell mondani: „kiela viks, vadegėlą kvips“. Į amelyik oldal felé fordítja a farkát, iš azon az oldalon számíts szerencsétlenségre (LKŽ kartoteka). Összehasonlítva 1942-43 m. az újabb, su évszámmal ellátott po 1972 válaszokat, ir az itt közölt adatokat összefoglalva néhány következtetést vonhatunk le. A litván nyelvterületen a legelterjedtebb elnevezések a kre/ė és az /edspira. Az „Apklauso 1” számos helyről származó válaszadói nem jelölték meg, hogy az /edspira a kielė madár elnevezéseként használatos-- e, vagy csak fajnévként. Az 1972 óta kitöltött kérdőívekben található egyes hiányosságok miatt nehéz nyomon követni e két szinonimaként használt elnevezés fejlődését ugyanazon nyelvjárási területen (sok helyről egyáltalán nincsenek válaszok). De még ezekből a meglehetősen töredékes adatokból is látható, hogy az egész nyelvjárási területen a köznyelvi k7e/é elnevezés kiszorítja a használatból az /edspirą-t. Az Ledspira 1972 után mindössze hat ponton került feljegyzésre: a telšiaiiak keleti és délkeleti peremvidékén (Vegeriai, Raudėnai, Luokė), valamint az e területhez csatlakozó varniškiaiiak egyik pontján (Ginteniai). De amint említettük, az újabb adatok nem teljes körűek. A ritkább elnevezések közül említést érdemelnek a gyökszó premenvariánsai, amelyeket Dél-Litvániában használtak, de ezeket szintén szinte teljesen kiszorították a Kkse/és. Az utóbbi években a piemenukė egyetlen ponton — az Alytusi járásban, Alovėben — került feljegyzésre. IRODALOM FORRÁSOK DrŽ: Naktinienė G., Paulauskienė A, Vitkauskas V. Druskininkai nyelvjárásának szótára, Vilnius: Mokslas, 1988. Fraenkel E. 1962: Litauisches etymologisches Worterbuch, Heidelberg-Gėttingen: Carl Winter. Universitatsverlag. IR 188 Ivanauskas T 1964: Litvánia madarai 3, Vilnius: Gondolat. Karulis K. 1992: Latviešu etimologijas vārdnīca 1, Riga: Avots. Litván 1985: Vanagas A, Maciejauskienė V, Razmukaitė M. Litván vezetéknevek szótára, Vilnius: Mokslas. Litvánia 1963: Litvánia A Litván SZSZK ir folyóés tóneveinek jegyzéke, Vilnius: Állami Politikai és ir Tudományos Irodalmi Kiadó. Litvánia 1976: A Litván SZSZK közigazgatási-területi felosztásának kézikönyve 2, Vilnius: Gondolat. LKŽ V. VII: A litván nyelv szótára 5, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1959; 7: Mintis, 1966. LzŽ: Petrauskas J., Vidugiris A. A lazūnai nyelvjárás szótára, Vilnius: Mokslas, 1985. Sabaliauskas A. 1990: A litván nyelv lexikája, Vilnius: Mokslas. Toporov 1980: Toporov V. N. Az orosz nyelvjárások. Crosaps. H-K, Mocksa: Kiadó „Tudomány“. Vanagas A. 1970: A Litván SZSZK hidronimáinak képzése, Vilnius: Mintis. Vitkauskas V. 1976: Az északkelet-litván dūnininkai nyelvjárások szótára, Vilnius: Mokslas. A BACHBILLEGETŐ (LIT. KIELĖ) MEGNEVEZÉSE A LITVÁN NYELVJÁRÁSOKBAN Összefoglalás A hosszú, mozgékony farkú kielė (barázdabillegető) madárka megnevezései közül a litván nyelvjárásokban messze a kze/e elnevezés terjedt el a legszélesebb körben. A litván nyelvterület legnagyobb részén ennek a szónak állandó hangsúlya van, lit. kfe/ė (1). Sok településen azonban, különösen Litvánia délkeleti részén, e szó paradigma szerinti hangsúlya váltakozó, vö.: kielė. A žemaitė nyelvjárásokban és a Šiauliai környéki szomszédos nyelvjárásokban a lit. kielé mellett a lit. /édspira/- ledspira megnevezéseket is használják. E megnevezéseken kívül más gyökökből származó alakok is előfordulnak: a lit. piemensowie szóból származó alakok, valamint szláv eredetű megnevezések: pliska, pliska. A nyelvjárásokban a kielé —fajokra számos megnevezés létezik, amelyek a tollazat színe, illetve tarkasága, valamint az alapján alakultak, hogy hol él ez a madár, illetve hol fonja fészkét. Az Antanas Salys által 1942–43-ban az „Apklausas 1” /„1. felmérés”/ kérdőívben szereplő kérdésekre összegyűjtött válaszoknak az 1972-ben rögzített újabb válaszokkal való összevetése azt mutatja, hogy az egész nyelvjárási területen a köznyelvben használatos kre/ė szó kiszorítja e madár valamennyi többi megnevezését. 189