Atvirojo ir uždarojo skiemens balsių trukmė pietinių vakarų aukštaičių tarmėje

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XL (1998) Asta KAZLAUSKIENĖ Vytauto Didžiojo Egyetem, Kaunas A NYÍLT ÉS ZÁRT SZÓTAG MAGÁNHANGZÓINAK IDŐTARTAMA A DÉLNYUGATI AUKSTAITIS NYELVJÁRÁSBAN 1. V. Vaitkevičiūtė (1960: 207–208) a litván köznyelv magánhangzóinak hosszúságát meghatározó fonetikai körülményeket leírva azt állítja, hogy a zárt szótagban a magánhangzók és kettőshangzók rövidebbek, mint a nyílt szótagban, mivel az energia egy része a mássalhangzóra is fordítódik; véleménye szerint a zárt szótagvégi helyzetben a magánhangzók hosszabbak, mint más pozíciókban, de rövidebbek, mint a nyílt szótagvégi magánhangzók. Vagyis a rövidebbek — a zárt szótag végén, a legrövidebbek — a szó belsejében. Azonban a délnyugati felső-ažštaitis kaunasi nyelvjárás (a továbbiakban —PVA) belső és szóvégi magánhangzóinak időtartamára vonatkozó újabb kutatások (Kazlauskienė 1998) azt mutatják, hogy arra a nyelvjárásra, amelynek alapján a köznyelvet létrehozták, jellemző a szóvégi magánhangzók mennyiségi redukciója. Tehát a PVA nyelvjárásban a szóvégi magánhangzók valóban nem hosszabbak a belső magánhangzóknál. Most már csak azt kell tisztázni, hogy a PVA nyelvjárásban a magánhangzók (különösen a szóvégi magánhangzók) időtartama függ-e a szótag jellegétől (nyíltságától, zártságától). 1.1. A zárt és nyílt szóvégi magánhangzók időtartamát a következő szavakban vizsgálták: renkas „gyűjt” — renka „gyűjt”, „renką”, rankas „kezeket” —ranka „kéz”, reeįj.kas (az es. 1. 3. személyének rövidített alakja: „renkasi”) „gyűjt” — renj.ka „gyűjt”, lenka-s,lenkias „hajlik” —lenke., „Ienkią”, leq.kce.s „lehajolt” —len.kee. (ige r. szüks. k. I. részes igenév többes száma vard.) „lenkę“, silkces „silkes“ —silkce (vns. įnag.) „silke“, lefj. kes (sutrump. es. 1. 3 asm. „lenkiasi“) „lenkias“ —lerj.kee,lenkia®, ni.kštis „nykštys“ —ni.ksti, „mykšty“, kd.rti.s „kartys“ —kd.rti. „karti“, ru-kštis „rūgštis“ —ru“kšti „rūgšti“, bd.rtis „bartis“ —bd.rti „barti“, ri-kstu.s ' Šiame darbe remiamasi tik tais vakarų aukštaičiais kauniškiais, kurie pagal vyravusią nuomone (pvz.: Salys 1946: 51-52; Zinkevičius 1966: 118 ir žem.; LKT 1970: 28-29; LKA 2 1982), netrumpina galūnės balsių. * Transkribuojant pavyzdžius, laikytasi nuomonės, kad priešakinės eilės žemutinio pakilimo balsis [e] prieš kietuosius priebalsius, užpakalinės eilės balsius ir žodžio gale platesnis, pvz.: resto. „ręsto“, rėssti „ręsti“, retū „retu“, sar.tee. „sartę“, svieste? (vns. viet.) „svieste- “. Természetesen ez nem minden PVA-nyelvjárásban van így. Lekėčiai, Višakio Rūdė, Kazlų Rūdė és Marijampolė térségétől keletre többnyire (a további mássalhangzó lágyságától függetlenül) csak a tő hangsúlyos hosszú vagy félhosszú [e] hangja szélesedik. Mivel csak két bemondónő származik ezekről a helyekről, azt a változatot választottuk, amely a bemondók többségének kiejtését mutatja. A vizsgált szavak bemutatásakor csak a hátulsó képzésű magánhangzók előtt használt mássalhangzók lágyságát jelöltük. Mivel már megállapították (Kazlauskienė 1998), hogy a PVA-nyelvjárásban a hangsúlytalan hosszú szóvégi, sőt a tőbeli magánhangzók is megrövidülnek (kivéve a rövid végződés előtt használt magánhangzókat, pl.: dra'sa „bátorság“, rupi „fontos“, ticki „csendes“, treši „trágyázol“, ke-dėz „székkel“), ezért ezeket a magánhangzókat félhosszúként jelöljük. 113 „savanyú” — ri-kStu. „savanyút”, ru-kštūs — „savanyú” ru-kštū „savanyú- “, būstus — „lakásokat“ bii-stu „lakásban“ . Elemeztük a ir belső magánhangzók időtartamát zárt és nyílt szótagokban. Ehhez a következő minimális szópárokat választottuk: sūktas (egyes szám, nominatívusz) „suktas“ — sūkas (rövidítés, jelen idő, I. 3 személy „forog”) „forog“, forgatott (tbsz. esetleg.) „forgat- — ott“ forog (ige „forogni“ jövő I. 3 szem.) „forog“, kdė:pta (semleges g.) „sült“ — k@&-pa „süt“, sütni (nem cselekvő. r. lenni. 1. melléknévi igenév többes szám. névszói.) „sütni“ — sütött „kepi“. A kísérlethez olyan példákat választottak, amelyekben az egyetlen zárhang, illetve a réshang és mų zárhang előtt használt magánhangzók ir időtartamát hasonlították össze: suskiū „suskiu“ —Suku „Šukiu“, sūskis „suskis“ —sūkis (az „suktis“ ige felszólító módjának egyes szám 2. személye) „sukis“. Ezenkívül össze kívánták hasonlítani az egyetlen réshang, illetve a réshang és zárhang előtt használt magánhangzók időtartamát is. Ehhez a következő szavakat választották: pest „peštu“ — pest „pešu“, pėšti (inf.) „pešti“ — pėši (jövő idő 1. 2 asm.) „peši“. 1.2. Ezekkel a szavakkal rövid, világos jelentésű és hasonló ritmusú mondatokat alkottak, amelyek közepén a vizsgált szavak álltak. A mondatokat a kaunasi nyelvjárás 8 képviselője (2 nő, 6 férfi), a kapsaiak olvasta fel. (4 ir 4 zanavykai). Jų átlagéletkor — 62 m. 1.3. A hangok időtartamát IBM típusú személyi számítógéppel mérték, a Vilniusi Egyetemen P. Kasparaitis által készített „KALBAM 43” számítógépes beszédjel-feldolgozó program (TURBO-- PASCAL programozási nyelv, 6. 0. verzió)* használatával. A diktátor által felolvasott szavakat a számítógép memóriájába rögzítették, a képernyőn pedig megjelent a program által elkészített oszcillogram. Meghallgatás után ez különálló hangokra bontható, amelyek hosszát maga a program méri. 1.4. A mérési eredményeket a matematikai statisztika módszereivel dolgozták fel: kiszámították a számtani középértéket (x), a szórást (s), a variációs együtthatót (v), valamint a 95%-os konfidenciaintervallumot (+). Az eredmények szignifikanciáját a Student-- féle kritériummal is ellenőrizték. A statisztikai adatelemzést A. Girdenis által összeállított „STUDENT” programmal végezték (programozási nyelv: TURBO-PASCAL, v. 7.0). A program által használt képletek más kísérleti fonetikai munkákból jól ismertek. 2. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a nyílt és zárt szóvégi magánhangzók időtartamának arányai hozzávetőleg a következők: [-]/[—#I: [-/[—5] = 1: 1,2; [=/[—#]: FM—s] =1: 4,15 T-/—-24]:: [-/1—3]:=1721,35 PU—#]: P/N—s] = 1: 1,3. Tehát a zárt szóvégi magánhangzók átlagosan 1,2-szer hosszabbak, mint a nyílt szóvégi magánhangzók. E kapcsolatok összehasonlítása alapján feltételezhető, hogy nagyobb a rövid nyílt és zárt végződésű magánhangzók időtartamának különbsége. 2.1. A szóvégi magánhangzók mennyiségi viszonyai a vizsgált pozíciókban a következők: [a-)/[—#]: [a')[—s] = 1: 1,1; [€-]/[—#]: [e)[—s] = 1: 1,1; [i)/[— #]: [i')/[—s] = 1: 1,2. A cirkumflex és más magánhangzók időtartam-arányait összehasonlítva (lásd a 2. fejezetet), látható, hogy ez a lehető legkisebb időtartam-különbség. Valószínűleg az elemzett példák is hatással voltak erre (renkas —renka“, lenkde-s —lenkee-, ni.ksti-s — ni.kšti“), mivel két pár a cselekvő nemű jelen idejű melléknévi igenevekből állt, amelyeket sajnos már egyre ritkábban használnak, a harmadik pár nyílt végződése pedig * Rövid leírását lásd: (Girdenis ir kt. 1995: 15-21). * Minden hangmérést és statisztikai számítást a Vilniusi Egyetem Általános Nyelvészeti Tanszékén végeztek. „Ez a szimbólum a magánhangzó által elfoglalt pozíciót jelöli: [-] — hosszú hangsúlytalan, [—] — rövid hangsúlytalan, [=] — tőhangsúlyos, [+] — rövid hangsúlyos magánhangzó, [—#] — nyílt szóvégi pozíció, [—5] — zárt szóvégi pozíció, [—C] — a szó belsejében elfoglalt pozíció.” 114 másodlagos (ni.kSti – „nykšty- ”), ez valószínűleg önmagában hosszabb az elsődlegesnél. Másfelől a hangsúlyos végződések magánhangzóinak időtartama kevésbé is függhet a szótag jellegétől. 1. táblázat A nyílt és zárt végződések magánhangzóinak időtartama (ms) és annak statisztikai értékelése” Példák n x s V 9596 pasikl. t <¢ (ms) (ms) (%) interv. (ms) Milio [reenka-- s] 19 | 1615 36,6 22,6 143,9+179- ,2 0,88<tv05- =2,03 Įrenka) 20 | 150,9 38,7 25,6 132,8+169- ,0 [lenkde-s) 14 | 186.5 39.8 21,3 163,5+209.- ,5 1,03<1t405=2,06 [lenkee-] 14 | 170.8 40,7 23,8 147,3+194- ,3 [ni.kšti“- s] 18 | 1235 34,8 28,2 106,2+140- ,8 1,52<1t405=2,03 [ni.kšti“] 18 | 105,4 36,6 34,7 87,3+123,6 [=)/[—s] 51 | 1550 44,2 28,5 142,5+167- ,4 1,62<t05=- 2,01 [=)/[— #] 52 | 140.5 46,4 33,0 127,6+153,4 (le. kee.s] 10 | 1295 210 162] 1145+1445 0,78<t905- =2,10 [ler. kee.] 10 | 121.8 23,1 18,9 105,3+138- ,3 [kd.rti.s] 18 83,2 15,8 19,0 75,3+91,0 3,76>t9001= 3,61 [kd.rti.] 17 64,2 13,9 21,7 57,1+71,4 Įru-kštu.- s) 18 94,2 17,2 18,2 85,6+102,7 5,70> 14.001 =3,60 Įriū-kštu- .] 18 64,7 13,6 21,1 57,8+71,5 [-)/[—s] 46 97,5 24,7 25.3 90,2+104,9 3,52>1t9001= 3,52 Įrankas) 23 89,9 18,3 20,3 82,0+97,8 2,69>t901= 2,69 Įranka) 23 73,8 22,1 29,9 64,3+83,4 [silkces) 21 | 100,7 22,5 22,3 90,5+111,0 [-/[— #] 45 77,2 28,9 37,4 68,5+85,9 2,40>1905- =2,02 [silkee] 21 83,7 23,4 27,9 73,1-+94,4 Įru:-kštis) 22 73,6 18,6 25,3 65,3+81,9 4,04>1)00,- =3,54 [ru-kst] 22 54,1 12,8 23,7 48,4+59.8 [rue-ksties) 22 78,5 16,4 20,9 71,2+85,7 4,85 >t0.001= 3,55 [ru-kštū] 21 55,6 14,5 26,0 49.0+62,2 1s] 88 85,6 214 25,0 81,0+90,1 5,67:>to.001= 3,41 V—#] 87 66,8 22,3 33,3 62,1+71,6 [ren.kas) 19 78,0 19,7 25;3 68,5+87,5 2,85 >t001=2,- 72 Įrerj.ka) 19 59,9 19,4 32,3 50,6+69,2 [leįj.kae.- s] 16 91,6 232 253 79,3+104,0 2,11>1,05- =2,04 [len. kee") 16 76,3 17,5 22,9 67,0+85,6 © A statisztikai értékelések táblázataiban használt jelek jelentése: n — a mérések száma, X — számtani átlag, s — szórás, v — variációs együttható, 9596 konf. interv. — 9596-os konfidenciaintervallum, f, — a Student-- féle kritérium kiszámított értéke, 7. —a Student-- féle kritikus értéke, a. —az eredmények szignifikanciaszintje. 115 Példák n x S V 95% kérésre. t <¢ (ms) (ms) (%) interv. (ms) i § [bd.rtis) 19 61,2 9,3 15,2 56,7+65,7 5,80>19.001=3,59 [bd.rti] 18 43,8 8,9 20,3 39,4+48,3 [būstus] 20 61,7 16,5 26,7 54,0+69,4 4,20>t0001=3,57 [bii-stu] 20 42,9 11,3 26,3 37,6+48,2 [V[—s] 74 72,2 21,3 29,4 67,3+77,1 5,13>1t0001=3,43 [—/|— #] 73 54,9 19,7 35,9 50,3+59,5 Kaip matyti iš 1 kaip matyti lentelėje pateiktų statistinės analizės rezultatų, tvirtagalių ir atvirosios uždarosios galūnės balsių trukmės skirtumai statistiškai nereikšmingi. Vis dėlto lyginamų balsių ilgumo vidurkiy skirtumai nėra maži ([a-]/[|— 5] —[a:V/[—#] = 10,6 ms; [ė-]/[—5] —[€:/[—#] = 15,7 ms, [i-/[—5] —[1/[— #] = 18,1 ms), és a realizációk számának növelésével ezek világosabbá válnának. 2.2. A hangsúlytalan hosszú" ir nyílt és zárt végződésű magánhangzók arányai megközelítőleg a következők: [e-]J/[—#]: [e-]/[—85] = 1: 1,1; [i-}/[—#]: [i-}/[—s] = 1: 1.3; [)/[—#]: [w]/[—s] = 1: 1,5. E magánhangzók statisztikai jelentősége kissé eltér a cirkumflex hangsúlyúakétól. A felső nyelvállású magánhangzók [i-, u-] időtartam-- különbségei a vizsgált pozíciókban statisztikailag szignifikánsak: a meghatározott konfidenciaintervallumok még csak nem is érintkeznek, a Student-féle kritérium kiszámított értékei pedig 0,001-es szinten meghaladják e kritérium legmagasabb kritikus értékeit. Csak az [e:] magánhangzó időtartamának különbsége csekély ([e-]/[—5] —[e')/[—#] = 7,7 ms), és statisztikailag nem megbízható. 2.3. A hangsúlyos rövid, nyílt végződésű magánhangzók a megfelelő zárt végződésű magánhangzókkal megközelítőleg a következő arányban állnak: [4]/[—#]: [a]/[—s] = 1: 1,2; [e]/[— #]:[eV[—s] = 1: 1,2; [I/[—#]: [(/[—5] = 1: 1,4; [a)/[—#]: [A/[—5] = 1: 1,4. Valamennyi rövid, hangsúlyos, nyílt és zárt végződésű magánhangzó időtartamának különbsége statisztikailag szignifikáns, mivel az időtartamok konfidenciaintervallumai alig érintkeznek, a Student-féle kritérium kiszámított értékei pedig nagyobbak e kritérium kritikus értékeinél. 2.4. A hangsúlytalan rövid magánhangzók a nyílt végződésekben szintén rövidebbek, mint a zárt végződésekben. Arányuk a következő: [a]/[—#]: [a]/[—s] = 1: 1,3; [e]/[—#]: [e]/[—5] = 1: 1,2; [i]/[—#]: [i]/[—85] = 1: 1,4; [u)/[—#]: [u)[—s] = 1: 1,4. E magánhangzók időtartamának különbségei statisztikailag megbízhatóak: az alsó nyelvállású magánhangzók konfidenciaintervallumai kissé átfednek, a felső nyelvállású magánhangzóké egyáltalán nem fedik át egymást, a kiszámított Student-- féle kritériumértékek pedig meghaladják e kritérium kritikus értékeit. „Amint már említettük, a hangsúlytalan szótagokban a hosszú magánhangzók megrövidülnek, ezért itt a hosszú terminust feltételesen használjuk. 116 3. Noha a cirkumflexes és a rövid (hangsúlyos és ir hangsúlytalan) zárt végződések magánhangzói hosszabbak, mint a nyílt végződéseké, mégis rövidebbek a megfelelő belső už magánhangzóknál” (lásd: 2 tábl. ). 2. táblázat Néhány belső nyílt és zárt ir szóvégi magánhangzó mennyiségi viszonyai” Magánhangzók Pozíció és mennyiségi viszonyok N:Y Nyílt szóvég-Zárt |Utolsó előtti szótag szóvég [a] 1 1,1 1,3 1.3 [é-] 1 1,1 1,2 1,1 [i] 1 1,2 1,5 1,3 [= 1 1,1 13 12 [a] 1 1,2 1,4 12 [ė] 1 12 1.3 1,2 [i] 1 1,4 1,8 1,3 [it] 1 1,4 1.5 1,1 [¥] 1 1,3 1,5 1,2 [a] 1 1,3 1,5 1,2 [e] 1 1,2 1,2 1 [7] 1 1,4 1,7 1,2 [u] 1 1,4 1,8 12 [1] 1 1,3 1,5 1,2 A 2. táblázatból látható, hogy az összehasonlított pozíciókban a felső nyelvállású magánhangzók mennyiségi arányai nagyobbak, mint az alsó nyelvállásúaké (vö. [V'V[—#]: [V'/[—s]: [VV [— C—]=1:13:15 és [V)Y[—#]: [V “/[—85]: [V“/[—C€] = 1: 1,1: 1,2). Vagyis a felső nyelvállású magánhangzók időtartama nagyobb mértékben függ a pozíciótól. Ez nem váratlan eredmény, mivel, amint A. Paker köznyelvi magánhangzók észlelésére vonatkozó kutatása (1982: 96-102) mutatja, a felső nyelvállású hosszú és rövid magánhangzók oppozíciójának megkülönböztetésében a minőség fontosabb, míg az alsó nyelvállású magánhangzóknál az időtartam. Ezért *A magánhangzók belső időtartamát a következő szavakban mérték: ma-sto. „mąsto“ ([a‘] —201,4 ms), gre Stu. „gręžtų“ ([@'] —208,7 ms), gri-Stu. „grįžtų“ ([i*] —154,0 ms); pé.rgree- .stu. „pergręžtų“ ([@-] —92,0 ms), pé.rgri.stu. „pergrįstų“ ([i] —88,1 ms), pcé.rpu.- stu. „perpūstų“ ([u-] —80,8 ms); rasti (bendr.),- rasti“ ([a] —103,0 ms), rūsti „rusti“ ([it] —83,2 ms), trésti „trešti“ ([e] —123,1 ms), risti (bendr.) „risti“ ([!] —98,4 ms); ratū „ratu“ ([a] —91,8 ms), krutū „krutu“ ([u] —76,4 ms), retū „retu“ ([¢] — 93,3 ms), ritū „ritu“ ([i] —73,8 ms). A diktorok, a felvétel és az időtartam mérésének módszertana ugyanaz (vö. az 1.2. és 1.3. fejezettel). A zárójelben a magánhangzók időtartamának átlaga szerepel. ? * P: U — a hátulról második szótag magánhangzójának és a zárt végződés magánhangzójának időtartam-aránya. 117 a felső nyelvállású magánhangzók mennyisége inkább függhet a pozíciótól, mint az alsó nyelvállású magánhangzóké. Nagyon érdekesek a hangsúlytalan tő nyílt, ir illetve zárt végződésében álló hosszú magánhangzók időtartamának összehasonlítási eredményei. Csak a tő felső nyelvállású magánhangzója Az [i-] hosszabb, mint a nyílt és a zárt végződés [i-] típusú magánhangzói (mennyiségi arányaik hozzávetőlegesen a következők: [i-]/[—#]: [i-J/[—85]: []/[—€] = 1: 1,3: 1,4). A tő felső nyelvállású magánhangzója, az [u“], hosszabb, mint a nyílt végződés [u-] magánhangzója, de rövidebb, mint a zárt végződés [wu] magánhangzója ([1:]/[—#]: [u-]/[—C€]: [w)[—s] = 1: 1,2: 1,5). Az alsó nyelvállású [e:] magánhangzó a hangsúly utáni utolsó előtti szótagban rövidebb mind a zárt, mind pedig még a nyílt végződésbeli [e]-nél is ([e-]/[—C]: [e-J/[—#]: [e-]/[—5] = 1 : 1,3: 1,4). Ez azt mutatja, hogy a PVA nyelvjárásban a hangsúly utáni alsó nyelvállású magánhangzók jelentősen megrövidülnek. 4.0. Célszerű lenne összehasonlítani a végződésbeli és a belső magánhangzók időtartamát a nyílt és zárt szótagokban. Ezt azonban pontosan megtenni nem könnyű, mivel nehéz megfelelő párokat találni. Ráadásul, amikor a szótaghatárokat a fonológiai szótag modellje (STR) alapján határozzuk meg, a zárt belső szótagok száma tovább csökken. Mivel zárt végződések csak [s] mássalhangzóval fordulnak elő, ez a mássalhangzó pedig a szó belsejében a következő szótaghoz kapcsolódik. A belső magánhangzók kísérletéhez három példacsoportot választottak ki: az elsőben az egy (V-7V), illetve két zárhang (VT-TV) előtt használt magánhangzókat hasonlították össze, a másodikban a réshang és zárhang (V-STV), illetve egy zárhang (V-7V) előtt állókat, a harmadikban pedig a réshang és zárhang (V-STV), illetve egy réshang (V-SV) előtt állókat. 4.1. Az első csoport példáinak (a vizsgált magánhangzó egy, illetve két zárhang előtt áll) időtartammérésének és statisztikai értékelésének eredményei azt mutatják, hogy a diftongusokba be nem tartozó belső magánhangzók időtartamára a szótag jellege (nyílt vagy zárt) esetleg nem gyakorol jelentős hatást (lásd: 3 táblázat. ). Csak a ke pta és kée-pa szavakban statisztikailag szignifikáns a belső magánhangzók hosszúságának különbsége: a konfidenciaintervallumok kevéssé fedik át egymást, a Student-- féle kritérium kiszámított értéke 0,05-ös szinten kissé meghaladja a kritikus értéket. A másik három pár (sūktas —sūkas, suktas —sukas, kepti —kepi) belső magánhangzóinak időtartamátlaga nagyon hasonló, különbségeik pedig statisztikailag nem szignifikánsak. Úgy tűnik, hogy a nyílt szótagban a belső magánhangzóknak hosszabbaknak kellene lenniük, mint a zárt szótagban. Ezt azonban csak a suktas —sukas esetében lehet észlelni“. "Róla lásd (Girdenis 1985: 5-11; 1995: 115-121; Pakerys 1995: 286-288). "! Egyébként a sukas szóban a szótaghatár egybeesik a morfémahatárral (a suigekötő és a kasti ige jövő idejű kas tövének határával). 118 3 táblázat A nyílt és zárt szótag belső magánhangzóinak időtartama (ms) és annak statisztikai értékelése Példák | n xX S V 9596 konfid. 11, (ms) | (ms) | (%) | interv. (ms) [sitktas] 15 659] 128] 194 | 588+73,0| 0,02<tos=2- ,05 [sitkas] 15| 657] 168] 255] 56,4+75,0 [suktas] 15 51,61 93] 179| 46,5+56,7| 1,73<toos=- 2,05 [sukas] 15| 585] 123] 210] 51,7+653 [kėpta] 12| 159,8| 17,1 | 10,7 | 149,0+170,7 | 2,26>t00s=- 2,07 [kė pa] 12| 177,1| 20,1 | 11,4 | 164,3+189,9 [kepti] 15) 72,3| 259| 359| 57,9+86,6| 0,18<tv0s=- 2,05 [kepi] 15| 741] 28,2| 380| 585+89,7 [siskis] 12 83,8| 9,9| 11,8] 77,6+90,1| 3,32>t0m0s- =3,19 [sūkis] 12] 684] 12,7| 18,6| 60,3+76,5 [Įsuškū] 6| 728] 54| 74] 67,2+78,5 | 3,93>t000s- =3,58 [šukū] 6(61,8| 43| 69| 57,4+66,3 [pesti] 12 1027) 11,3] 11,0 | 955+109,8 | 1,49<t05=2,- 07 [pesi] 12] 958] 11,5] 120 | 884+103,1 [pesti] 9] 794 11,1] 139 70,9+88,0| 0,95<tyos=- 2,11 [pest] 9 744] 11,3] 151] 658+83,1 Az ilyen ellentmondásos eredményeket (egy időtartambeli különbség statisztikailag szignifikáns, három pedig nem szignifikáns, amelyekben csak alig-alig figyelhető meg a tendencia a nyílt szótag magánhangzóinak hosszabb ejtésére), véleményem szerint csak azzal lehet magyarázni, hogy talán a nyílt szótagban hangsúlyos hosszú magánhangzók hosszabbak, mint a zárt szótagban, míg a rövid magánhangzók időtartamára a szótag jellege nincs hatással“. Másfelől a litván irodalmi nyelvre (tehát valószínűleg a PVA-ra is), amint A. Girdenis állítja (DLKG 1994: 36-37), jellemző a nyílt szótagok tendenciája, ezért összefüggő szövegben a zárt szótagok nyíltakká válhatnak. E példák időtartamának vizsgálata látszólag azt engedi feltételezni, hogy itt vagy fonetikai szempontból nyílt szótagjaink vannak, vagy a szótag jellege nincs hatással a rövid magánhangzók időtartamára. 4.2. A zöngétlen réshang és zárhang (V-STV), valamint egyetlen zárhang-mássalhangzó (V-7V) előtti belső magánhangzók időtartama, amint azt a hosszúságbeli különbségeik statisztikai elemzése mutatja, valamivel nagyobb mértékben különbözik. 12 Maga a kepta szó egyes bemondók állítása szerint nagyon ritkán használatos, vagy egyáltalán nem használják. Ezért a benne lévő magánhangzót az ilyen helyzetben szokásosnál rövidebben ejthették. Talán erre hatással volt a nagyon gyakori kepta „sült” szó. 119 A „suSki” példákban — A Suku, sūskis sūkis szavakban — a belső magánhangzók időtartamának különbségei statisztikailag szignifikánsak: a meghatározott konfidenciaintervallumok nem érintkeznek, a Student-féle kritérium kiszámított értékei a szignifikancias0,005 zinten meghaladják a kritikus értékeket. Ezekben a példákban hosszabbak a magánhangzók a zárhangot ir megelőzően (V-STV). Ha a belső nyílt és ir zárt szótagok (egy, a zárhangoir kat du megelőző zárhang előtt) magánhangzóinak időtartama különbözne, állíthatnánk, hogy a suškū típusú szavakban a szótaghatár a réshang és a zárhang között húzódik. Ekkor a nyílt belső szótagok rövidebbek, a zártak pedig hosszabbak lennének (akárcsak a végződések). Sajnos a belső nyílt és zárt szótagok magánhangzóinak időtartama nem különbözik. Ezért itt más okokat kell keresni, amelyek miatt a réshang és zárhang előtt álló magánhangzó (V-STV) hosszabb, mint egyetlen zárhang előtt (V-7V). Valószínűleg ebben az esetben a magánhangzó hosszabb időtartamához a következő réshang járult hozzá, mivel amint a kutatási eredményekből látható, ebben a pozícióban a magánhangzók hosszabbak. A réshang kiejtésekor a szájüregben szűkület alakul ki, míg a zárhang kiejtésekor zár (LKG 1965: 68-88; Mikalauskaitė 1975: 38-50; Pakerys 1995: 88). Ez utóbbi leküzdéséhez több energiára van szükség, mint a szűkület leküzdéséhez — ezért a szomszédos magánhangzók rövidebbek lehetnek”. 4.3. A pešti —peši, pėšti —pėši példákban a magánhangzók időtartamának különbségei csekélyek, és nincs statisztikai alap annak állítására, hogy e magánhangzók mennyisége eltérő. Mindazonáltal megfigyelhető az a tendencia, hogy a réshang és zárhang előtt a magánhangzók valamivel hosszabbak, mint egyetlen réshang előtt. Amint azt a korábbi kutatás mutatja, a nyílt szótag (V-TV) magánhangzói kissé hosszabbak, mint a zárt szótagé (VT-TV). Ezért a pešti, pėšti példákban a szótaghatár nem lehet a réshang és a zárhang között, mert ebben az esetben a zárt szótag magánhangzója lenne hosszabb, ami ellentmondana a nyílt és zárt szótagok időtartamára vonatkozó kutatási eredményeknek, amelyek szótaghatárai tekintetében nem merül fel kétség. Így arra a következtetésre juthatunk, hogy ezekben a szavakban csak nyílt belső szótagok vannak, és a szótaghatárok a következők: pe-šti, pe-3i, pėšti, pė-ši. Vagyis a kísérlet valóban alátámasztja a fonológiai elmélet azon állításait (Girdenis 1995: 115-121), amelyek szerint az ST csoport nem zárja le a szótagot. 4.4. Az ilyen, statisztikailag nem szignifikáns különbségek a nyitott és zárt tő szótagmagánhangzóinak időtartama között arra utalnának, hogy valószínűleg A. Girdenis (1985: 6; 1995: 115—16) és A. Pakerys (1995: 282-283) véleménye volt helyes, akik szerint nincsenek a szótag kezdetét és végét jelző fonetikai jegyek". Ezt is megerősítette a * Másrészt a vizsgált szavakat összehasonlítva látható, hogy a suški „suskiū” és a sūskis „suskis” korántsem annyira semlegesek. Bár a szövegek felvételekor azt kérték, hogy a lehető legsemlegesebb intonációval beszéljenek, mégis érzelmesebben ejthették őket, mint a velük összehasonlított suka „Šukiu” és sūkis „sukis” szavakat. "Valószínűleg ugyanezen okból a litván nyelv szótaghatárait kísérletileg nem vizsgálták. Igaz, vannak kísérletek ezek megvitatására (LKG 1965: 122-126; Mikalauskaitė 1975: 71-75; Pakerys 1995: 281-288), de erre maguknak a munkáknak a sajátosságai kényszerítették őket. Részletesebben csak a köznyelv (Strimaitienė, Girdenis 1978: 61-68) és az északi žemaitis nyelvjárás (Kliukienė 1983: 50-60; 1992: 38-51) 120 A PVA nyitott és zárt ir szótagbeli magánhangzóinak időtartamvizsgálata. Ezért véleménjų ye szerint (DLKG 1994: 36-37; Pakerys 1995: 282-283), szerint a litván köznyelvben nincs ir értelme megkülönböztetni a nyitott és zárt szótagokat. 5.1. Összefoglalva a következő következtetések vonhatók le. 1. A PVA nyelvjárásban a zárt végződés magánhanuž gzói hosszabbak, mint a nyitott végződés magánhangzói. Talán a zárt végződés végső mássalhangzója megóvja a szótag magánhangzóját a rövidüléstől. Másfelől a nyitott végződés magánhangzóinak hosszúsági hatása a magánhangzótól a ir szünetig tartó simább iš átmenet į miatt alakulhat ki. 2. A felső magánhangzók időtartama inkább a pozíciótól függ. 3. Maga a A PVA nyelvjárás szóvégi magánhangzó-rövidülésének ténye ismételten beigazolódik. Szinte minden esetben a szóvégi (mind a nyílt, mind – sőt – a ir zárt) magánhangzók rövidebbek, mint a megfelelő belső už magánhangzók. 4. A kettőshangzókba nem tartozó belső magánhangzók időtartamára a szótag zártsága nincs jelentős hatással. A nyílt szótagokban (V-TV) a magánhangzók csak kissé hosszabbak, mint a zárt szótagokban (VT-TV). 5. A réshang és zárhang előtt álló belső magánhangzók (V-STV) hosszabbak, mint az egyetlen zárhang előtt állók (V-7V). Mivel a kétségtelenül zárt (VT-TV) és nyílt (V-TV) szótagokban a magánhangzók időtartama csaknem azonos, ezért ebben az esetben a zárhang és a réshang előtt álló belső magánhangzó valamivel nagyobb időtartama csak a réshang hatásával magyarázható. 6. A réshang és zárhang előtt (V-STV), illetve egyetlen réshang előtt (V-SV) álló belső magánhangzók időtartama alig különbözik. Ezért állítható, hogy a mássalhangzók ST csoportja nem zárja le a szótagot“. Beérkezett 1998. 05. 18. IRODALOM DLKG – A mai litván nyelv grammatikája, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1994. Girdenis A. 1985: A fonológiai szótag határa: konstrukció vagy valóság? —Kalbotyra 36 (1), Girdenis A. 1995: A fonológia elméleti alapjai, Vilnius: Petro ofsetas. Girdenis A. és mtsai 1995: A litván nyelv és nyelvjárásai prozódiai jelenségeinek és fonémái allofóniájának elemzése. Tudományos jelentés, Vilnius: VU. Kazlauskienė A. 1998: A magánhangzók mennyiségi viszonyai a délnyugati aukštaitis nyelvjárásban. — Kalbotyra 47 (1) (nyomtatás alatt). belső nyílt illeszkedések. Úgy tűnik, a szótaghatárokat csak fonológiai elemzésre támaszkodva lehet meghatározni. Ebből a szempontból a litván nyelv szótagjait 5-11. részletesen leírták (Girdenis 1995: 113-120; vö. még Girdenis 1985: 5-11). * Befejezésül őszintén szeretnék köszönetet mondani prof. habil. dr. A. Girdenisnek az értékes tanácsokért és e kutatás elvégzésére való ösztönzésért. 121