Atvirojo ir uždarojo skiemens balsių trukmė pietinių vakarų aukštaičių tarmėje

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XL (1998) Asta KAZLAUSKIENĖ Vytautas Magnus Egyetem, Kaunas A NYÍLT ÉS ZÁRT SZÓTAG MAGÁNHANGZÓINAK IDŐTARTAMA A DÉLI NYUGATI AUKŠTAITIS NYELVJÁRÁSBAN 1. V. Vaitkevičiūtė (1960: 207–208), a litván köznyelv magánhangzóinak időtartamát meghatározó fonetikai körülményeket leírva, azt állítja, hogy a zárt szótagban a magánhangzók és kettőshangzók rövidebbek, mint a nyíltban, mivel az energia egy része a mássalhangzóra is fordítódik; véleménye szerint zárt szóvégen a magánhangzók hosszabbak, mint más pozíciókban, de rövidebbek, mint a nyílt szóvégi magánhangzók. Vagyis V. Vaitkevičiūtė szerint a köznyelvben a nyílt szóvégi magánhangzók a leghosszabbak, a zárt szóvégi magánhangzók rövidebbek, a szó belsejében állók pedig a legrövidebbek. A déli kaunasi nyugati aukštaitis nyelvjárás (a továbbiakban: PVA) belső és nyílt szóvégi magánhangzóinak időtartamára vonatkozó újabb vizsgálatok (Kazlauskienė 1998) azonban azt mutatják, hogy abban a nyelvjárásban, amelynek alapján a köznyelv kialakult, a szóvégi magánhangzók mennyiségi redukciója jellemző. Tehát a PVA nyelvjárás nyílt szóvégi magánhangzói egyáltalán nem hosszabbak a szó belsejében állóknál. Most már csak azt kell tisztázni, hogy a PVA nyelvjárásban1 a magánhangzók (különösen a szóvégi magánhangzók) időtartama függ-e a szótag jellegétől (nyíltságától, zártságától). 1.1. A zárt és nyílt szóvégi magánhangzók időtartamát a következő szavakban vizsgáltuk2: renkà·s „renkąs” – renkā, „renką“, rankàs „rankas“ – rankà „ranką“, rẽp.kas (a jelen idő 3. személyének rövid alakja: „renkasi“) „renkas“ – rẽj.ka „renka“, lenkẽ·s „lenkiąs“ – lenkẽ. „lenkią“, lẽj.kae.s „lenkės“ – lẽj.kae. (a cselekvő múlt idejű melléknévi igenév többes számú alanyesete) „lenkė“, silkẽ·s „silkes“ – silkè (egyes számú eszközhatározói eset) „silke“, lẽj.kæs (a jelen idő 3. személyének rövid alakja: „lenkiasi“) „lenkias“ – lẽn.kæe „lenkia“, ni.kšti·s „nykštės“ – ni.kšti· „nykštį“, ká.rti.s „kartys“ – ká.rti „kartį“, ru·kštis „rūgštis“ – ru·kšti „rūgštį“, bá·rtis „bartis“ – bá·rti „bartį“, rú·kštu.s 1A dolgozat kizárólag azokra a nyugati aukštaitis kaunasi beszélőkre támaszkodik, akik a széles körben elfogadott vélemény szerint (pl.: Salys 1946: 51–52; Zinkevičius 1966: 118 és köv.; LKT 1970: 28–29; LKA 2 1982) nem rövidítik a szóvégi magánhangzókat. 2A példák átírásakor abból a feltevésből indultunk ki, hogy az elöl képzett, alsó nyelvállású [e] magánhangzó a kemény mássalhangzók, a hátul képzett magánhangzók előtt és szó végén nyíltabb, például: rẽ·sto. „ręsto“, rẽ·sti „ręsti“, rẽtù „retų“, sár.tæ. „sartę“, svíæste (egyes számú helyhatározói eset) „sviete“. Természetesen ez nem minden PVA nyelvjárási változatban van így. Lekėčiai, Višakio Rūda, Kazlų Rūda és Marijampolė keleti részén többnyire (a következő mássalhangzó lágyságától függetlenül) csak a tő hangsúlyos hosszú vagy félig hosszú [e] hangja nyílik. Mivel csupán két beszélő származik ezekről a helyekről, a beszélők többségének kiejtését tükröző változatot választottuk. A vizsgált szavak közlésekor csak a hátul képzett magánhangzók előtt álló mássalhangzók lágyságát jelöltük. Mivel már megállapították (Kazlauskienė 1998), hogy a PVA nyelvjárásban a hangsúlytalan hosszú szóvégi, sőt tőbeli magánhangzók is rövidülnek (kivéve a rövid végződés előtt álló magánhangzókat, pl.: dra·sa „drąsą“, ru·pi „rūpį“, ti·ki „tykį“, tre·ši „trešį“, ke·dæ „kėdę“), ezeket a magánhangzókat félig hosszúnak jelöltük. 113 „rūgštūs“ – rú·kštu... „rūgštu“, ru·kštùs „rūgštus“ – ru·kštù „rūgštu“, bú·stus „būstus“ – bú·stu „būstu“. A belső magánhangzók időtartamát is elemeztük zárt és nyílt szótagokban. Ehhez a következő minimális szó-párokat választottuk: sùktas (egyes számú alanyeset) „suktas“ – sùkas (a jelen idő 3. személyének rövid alakja: „sukasi“) „sukas“, suktàs (többes számú alanyeset) „suktas“ – sùkas (a „sukasti“ ige jövő idő 3. személye) „sukas“, kã·pta (nemsemleges alak) „kepta“ – kẽ·pa „kepe“, kepti (szenvedő múlt idejű melléknévi igenév többes számú alanyesete) „kepti“ – kẽpi „kepi“. A kísérlethez olyan példákat választottunk, amelyekben az egy zárhang, illetve a réshang és zárhang előtt álló magánhangzók mennyiségét hasonlítottuk össze: suskì „suskiu“ – šùki „Šukiu“, sùskis „suskis“ – sùkis (a „suktis“ ige felszólító módjának egyes szám 2. személye) „sukis“. Emellett az egy réshang, illetve a réshang és zárhang előtt álló magánhangzók időtartamát is össze kívántuk hasonlítani. Ehhez a következő szavakat választottuk: pẽ·štù „peštu“ – pešù „pešu“, pešti (főnévi igenév) „pešti“ – peši (jövő idő 2. személye) „peši“. 1.2. Ezekkel a szavakkal rövid, világos jelentésű és hasonló ritmusú mondatokat alkottunk, amelyek közepén álltak a vizsgált szavak. A mondatokat a kaunasi nyelvjárás 8 képviselője (2 nő és 6 férfi; 4 kapsas és 4 zanavykas) olvasta fel. Átlagéletkoruk 62 év volt. 1.3. A hangok időtartamát IBM típusú személyi számítógéppel mértük, a Vilniusi Egyetemen P. Kasparaitis által készített „KALBAM 43” beszédjel-feldolgozó program használatával (programozási nyelv: TURBO-PASCAL, v. 6.0)3. A beszélők által felolvasott szavakat a számítógép memóriájába rögzítettük, és a képernyőn megjelent a program által előállított oszcillogram. Meghallgatása után külön hangokra bontható, amelyek hosszát maga a program méri. 1.4. A mérési eredményeket matematikai statisztikai módszerekkel dolgoztuk fel: kiszámítottuk a számtani átlagot (x̄), a szórást (s), a variációs együtthatót (v) és a 95%-os konfidenciaintervallumot (÷). Az eredmények szignifikanciáját a Student-féle kritériummal is ellenőriztük. A statisztikai adatelemzést A. Girdenis „STUDENT” programjával végeztük (programozási nyelv: TURBO-PASCAL, v. 7.0). A program által használt képletek más kísérleti fonetikai munkákból jól ismertek4. 2. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a nyílt és zárt szóvégi magánhangzók mennyiségi aránya hozzávetőleg a következő: [−]/[— #]5: [−]/[— s] = 1: 1,2; [≃]/[— #]: [≃]/[— s] = 1: 1,1; [−]/[— #]: [−]/[— s] = 1: 1,3; [˘]/[— #]: [˘]/[— s] = 1: 1,3. Tehát a zárt szóvégi magánhangzók átlagosan 1,2-szer hosszabbak, mint a nyílt szóvégi magánhangzók. Ezen arányok összehasonlításából arra következtethetünk, hogy nagyobb az eltérés a rövid nyílt és zárt szóvégi magánhangzók időtartama között. 2.1. A cirkumflexes szóvégi magánhangzók mennyiségi aránya a vizsgált pozíciókban a következő: [ã·]/[— #]: [ã·]/[— s] = 1: 1,1; [ẽ·]/[— #]: [ẽ·]/[— s] = 1: 1,1; [ĩ·]/[— #]: [ĩ·]/[— s] = 1: 1,2. A cirkumflexes és az egyéb magánhangzók mennyiségi arányainak összehasonlításából (lásd a 2. fejezetet) látható, hogy ez a legkisebb időtartam-különbség. Ennek oka valószínűleg a vizsgált példákban keresendő (ręnkã·s – ręnkã·, leņkẽ·s – leņkẽ·, ni.kštĩ·s – ni.kštĩ·), mivel két pár cselekvő jelen idejű melléknévi igenevekből állt, amelyek sajnos egyre ritkábban használatosak, a harmadik pár nyílt szóvégi alakja pedig 3 Trumpą jos aprašymą žr. (Girdenis ir kt. 1995: 15–21). 4Valamennyi hangmérést és statisztikai számítást a Vilniusi Egyetem Általános Nyelvészeti Tanszékén végeztük. 5Ez a jelölés a magánhangzó által elfoglalt pozíciót jelöli: [−] – hangsúlytalan hosszú, [˘] – hangsúlytalan rövid, [≃] – cirkumflexes, [˘] – hangsúlyos rövid magánhangzó, [— #] – nyílt szóvég, [— s] – zárt szóvég, [— C] – szó belseji pozíció. 114 másodlagos (ni.kšti „nykštý”), esetleg önmagában hosszabb az elsődlegesnél. Másfelől a cirkumflexes végződések magánhangzóinak időtartama kevésbé is függhet a szótag jellegétől. 1. táblázat A nyílt és zárt végződésű magánhangzók időtartama (ms) és statisztikai értékelése6 Példák | n | x̄ (ms) | s (ms) | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum (ms) | tₚ > tα [ræŋká:s] | 19 | 161,5 | 36,6 | 22,6 | 143,9÷179,2 | 0,88<t₀,₀₅=2,03 [ræŋká] | 20 | 150,9 | 38,7 | 25,6 | 132,8÷169,0 [leŋkė:s] | 14 | 186,5 | 39,8 | 21,3 | 163,5÷209,5 | 1,03<t₀,₀₅=2,06 [leŋkė] | 14 | 170,8 | 40,7 | 23,8 | 147,3÷194,3 [ni.kšti:s] | 18 | 123,5 | 34,8 | 28,2 | 106,2÷140,8 | 1,52<t₀,₀₅=2,03 [ni.kšti] | 18 | 105,4 | 36,6 | 34,7 | 87,3÷123,6 [≈]/[— s] | 51 | 155,0 | 44,2 | 28,5 | 142,5÷167,4 | 1,62<t₀,₀₅=2,01 [≈]/[— #] | 52 | 140,5 | 46,4 | 33,0 | 127,6÷153,4 [leŋ.kae:s] | 10 | 129,5 | 21,0 | 16,2 | 114,5÷144,5 | 0,78<t₀,₀₅=2,10 [leŋ.kae] | 10 | 121,8 | 23,1 | 18,9 | 105,3÷138,3 [ka:rti:s] | 18 | 83,2 | 15,8 | 19,0 | 75,3÷91,0 | 3,76>t₀,₀₀₁=3,61 [ka:rti] | 17 | 64,2 | 13,9 | 21,7 | 57,1÷71,4 [ru:kštu:s] | 18 | 94,2 | 17,2 | 18,2 | 85,6÷102,7 | 5,70>t₀,₀₀₁=3,60 [ru:kštu] | 18 | 64,7 | 13,6 | 21,1 | 57,8÷71,5 [—]/[— s] | 46 | 97,5 | 24,7 | 25,3 | 90,2÷104,9 | 3,52>t₀,₀₀₁=3,52 [—]/[— #] | 45 | 77,2 | 28,9 | 37,4 | 68,5÷85,9 [raŋkàs] | 23 | 89,9 | 18,3 | 20,3 | 82,0÷97,8 | 2,69>t₀,₀₁=2,69 [raŋkà] | 23 | 73,8 | 22,1 | 29,9 | 64,3÷83,4 [silkès] | 21 | 100,7 | 22,5 | 22,3 | 90,5÷111,0 | 2,40>t₀,₀₅=2,02 [silkė] | 21 | 83,7 | 23,4 | 27,9 | 73,1÷94,4 [ru:kštis] | 22 | 73,6 | 18,6 | 25,3 | 65,3÷81,9 | 4,04>t₀,₀₀₁=3,54 [ru:kšti] | 22 | 54,1 | 12,8 | 23,7 | 48,4÷59,8 [ru:kštùs] | 22 | 78,5 | 16,4 | 20,9 | 71,2÷85,7 | 4,85>t₀,₀₀₁=3,55 [ru:kštù] | 21 | 55,6 | 14,5 | 26,0 | 49,0÷62,2 [ˇ]/[—s] | 88 | 85,6 | 21,4 | 25,0 | 81,0÷90,1 | 5,67>t₀,₀₀₁=3,41 [ˇ]/[— #] | 87 | 66,8 | 22,3 | 33,3 | 62,1÷71,6 [reŋ.kas] | 19 | 78,0 | 19,7 | 25,3 | 68,5÷87,5 | 2,85>t₀,₀₁=2,72 [reŋ.ka] | 19 | 59,9 | 19,4 | 32,3 | 50,6÷69,2 [leŋ.kae:s] | 16 | 91,6 | 23,2 | 25,3 | 79,3÷104,0 | 2,11>t₀,₀₅=2,04 [leŋ.kae] | 16 | 76,3 | 17,5 | 22,9 | 67,0÷85,6 6A statisztikai értékelések táblázataiban használt jelölések jelentése: n – a mérések száma, x̄ – számtani átlag, s – szórás, v – variációs együttható, 95%-os konfidenciaintervallum – 95%-os konfidenciaintervallum, tₚ – a Student-féle kritérium számított értéke, tα – a Student-féle kritérium kritikus értéke, α – az eredmények szignifikanciaszintje. 115 Példák n x̄ (ms) s (ms) v (%) 95%-os konfidenciaintervallum (ms) tₚ < tₐ [bā́.r̥tis] 19 61,2 9,3 15,2 56,7÷65,7 5,80>t₀,₀₀₁=3,59 [bā́.r̥ti] 18 43,8 8,9 20,3 39,4÷48,3 [búː.stus] 20 61,7 16,5 26,7 54,0÷69,4 4,20>t₀,₀₀₁=3,57 [búː.stu] 20 42,9 11,3 26,3 37,6÷48,2 [—]/[—s] 74 72,2 21,3 29,4 67,3÷77,1 5,13>t₀,₀₀₁=3,43 [—]/[—#] 73 54,9 19,7 35,9 50,3÷59,5 Amint az 1. táblázatban közölt statisztikai elemzés eredményeiből látható, a cirkumflexes nyílt és zárt végződésű magánhangzók időtartama közötti különbségek statisztikailag nem szignifikánsak. A vizsgált magánhangzók átlagos hosszúságának különbségei azonban nem csekélyek ([āː]/[—s] − [āː]/[—#] = 10,6 ms; [ēː]/[—s] − [ēː]/[—#] = 15,7 ms, [īː]/[—s] − [īː]/[—#] = 18,1 ms), és a realizációk számának növelésével kimutathatóvá válnának. 2.2. A hangsúlytalan hosszú⁷ nyílt és zárt végződésű magánhangzók aránya hozzávetőlegesen a következő: [eː]/[—#]: [eː]/[—s] = 1: 1,1; [iː]/[—#]: [iː]/[—s] = 1: 1,3; [uː]/[—#]: [uː]/[—s] = 1: 1,5. E magánhangzók statisztikai szignifikanciája némileg eltér a cirkumflexesekétől. A felső nyelvállású [iː, uː] magánhangzók időtartamának különbségei a vizsgált pozíciókban statisztikailag szignifikánsak: a meghatározott konfidenciaintervallumok még csak nem is érintkeznek, a Student-féle kritérium számított értékei pedig 0,001-es szinten meghaladják e kritérium legmagasabb kritikus értékeit. Csak az [eː] magánhangzó időtartamának különbsége kicsi ([eː]/[—s] − [eː]/[—#] = 7,7 ms), és statisztikailag nem megbízható. 2.3. A hangsúlyos rövid nyílt végződésű magánhangzók hozzávetőleges aránya a megfelelő zárt végződésű magánhangzókhoz képest a következő: [ă]/[—#]: [ă]/[—s] = 1: 1,2; [ĕ]/[—#]: [ĕ]/[—s] = 1: 1,2; [ĭ]/[—#]: [ĭ]/[—s] = 1: 1,4; [ŭ]/[—#]: [ŭ]/[—s] = 1: 1,4. A hangsúlyos rövid nyílt és zárt végződésű magánhangzók időtartamának különbségei mind statisztikailag szignifikánsak, mivel az időtartamok konfidenciaintervallumai alig érintkeznek, a Student-féle kritérium számított értékei pedig meghaladják e kritérium kritikus értékeit. 2.4. A hangsúlytalan rövid magánhangzók a nyílt végződésekben szintén rövidebbek, mint a zártakban. Arányaik a következők: [a]/[—#]: [a]/[—s] = 1: 1,3; [e]/[—#]: [e]/[—s] = 1: 1,2; [i]/[—#]: [i]/[—s] = 1: 1,4; [u]/[—#]: [u]/[—s] = 1: 1,4. E magánhangzók időtartamának különbségei statisztikailag megbízhatók: az alsó nyelvállású magánhangzók konfidenciaintervallumai kissé átfednek, a felső nyelvállásúaké egyáltalán nem; a Student-féle kritérium számított értékei pedig meghaladják e kritérium kritikus értékeit. 7 Amint már említettük, a hangsúlytalan szótagokban a hosszú magánhangzók megrövidülnek, ezért itt a hosszú terminust csak megszorítással használjuk. 116 3. Bár a cirkumflexes és rövid (hangsúlyos és hangsúlytalan) szóvégi zárt magánhangzók hosszabbak, mint a szóvégi nyílt magánhangzók, rövidebbek a megfelelő belső magánhangzóknál8 (lásd a 2. táblázatot). 2. táblázat Egyes belső, valamint szóvégi nyílt és zárt magánhangzók időtartamának arányai9 Magánhangzók | Pozíció és időtartam-arányok | P: U Nyílt szóvég | Zárt szóvég | Utolsó előtti szótag [āˑ] | 1 | 1,1 | 1,3 | 1,3 [ēˑ] | 1 | 1,1 | 1,2 | 1,1 [īˑ] | 1 | 1,2 | 1,5 | 1,3 [≈] | 1 | 1,1 | 1,3 | 1,2 [à] | 1 | 1,2 | 1,4 | 1,2 [è] | 1 | 1,2 | 1,5 | 1,2 [ì] | 1 | 1,4 | 1,8 | 1,3 [ù] | 1 | 1,4 | 1,5 | 1,1 [ˋ] | 1 | 1,3 | 1,5 | 1,2 [a] | 1 | 1,3 | 1,5 | 1,2 [e] | 1 | 1,2 | 1,2 | 1 [ɪ] | 1 | 1,4 | 1,7 | 1,2 [u] | 1 | 1,4 | 1,8 | 1,2 [ˈ] | 1 | 1,3 | 1,5 | 1,2 A 2. táblázatból látható, hogy az összehasonlított pozíciókban a felső nyelvállású magánhangzók időtartam-arányai nagyobbak, mint az alsóké (vö. [Vʲi]/[— #]: [Vʲi]/[— s]: [Vʲi]/[— C—] = 1: 1,3: 1,5 és [Vʲe]/[— #]: [Vʲe]/[— s]: [Vʲe]/[— C] = 1: 1,1: 1,2). Vagyis a felső nyelvállású magánhangzók időtartama erősebben függ a pozíciótól. Ez nem meglepő eredmény, hiszen A. Pakeris köznyelvi magánhangzók észleléséről szóló vizsgálata (1982: 96–102) szerint a felső nyelvállású hosszú és rövid magánhangzók oppozíciójának megkülönböztetésében a minőség fontosabb, az alsó nyelvállású magánhangzók esetében pedig az időtartam. Ezért 8A belső magánhangzók időtartamát a következő szavakban mértük: mā:sto „mąsto” ([āˑ] – 201,4 ms), grã:štu „gręžtų” ([æˑ] – 208,7 ms), grì:štu „grįžtų” ([īˑ] – 154,0 ms); pė.gręž.tù „pergręžtų” ([æ] – 92,0 ms), pė.rgri.stu „pergrįstu” ([ì] – 88,1 ms), pãr.pu.stu „perpūstų” ([ù] – 80,8 ms); rãsti (köznyelvi) „rasti” ([à] – 103,0 ms), rùsti „rusti” ([ù] – 83,2 ms), trešti „trešti” ([æ] – 123,1 ms), rišti (köznyelvi) „rišti” ([ì] – 98,4 ms); ratù „ratu” ([a] – 91,8 ms), krutù „krutu” ([u] – 76,4 ms), retù „retu” ([e] – 93,3 ms), ritù „ritu” ([ɪ] – 73,8 ms). A beszélők, a felvételi és az időtartammérési módszertan ugyanaz (lásd az 1.2. és 1.3. fejezetet). Zárójelben a magánhangzók átlagos időtartama szerepel. 9 P: U – az utolsó előtti szótag és a zárt szóvég magánhangzói időtartamának aránya. 117 a felső nyelvállású magánhangzók időtartama erősebben függhet a pozíciótól, mint az alsó nyelvállásúaké. Nagyon érdekes eredményeket hozott a hangsúlytalan tőmagánhangzók, valamint a szóvégi nyílt és zárt magánhangzók időtartamának összehasonlítása. Csak a felső nyelvállású tőmagánhangzó [i·] hosszabb a szóvégi nyílt és zárt [i·] típusú magánhangzóknál (időtartam-arányuk hozzávetőlegesen a következő: [i·]/[— #]: [i·]/[— s]: [i·]/[— C] = 1: 1,3: 1,4). A felső nyelvállású tőmagánhangzó [u·] hosszabb a szóvégi nyílt [u·] magánhangzónál, de rövidebb a szóvégi zárt [u·] ([u·]/[— #]: [u·]/[— C]: [u·]/[— s] = 1: 1,2: 1,5). Az alsó nyelvállású magánhangzó [e·] a hangsúly utáni utolsó előtti szótagban rövidebb a szóvégi zárt és még a szóvégi nyílt [e·] ([e·]/[— C]: [e·]/[— #]: [e·]/[— s] = 1: 1,3: 1,4). Ez azt mutatja, hogy a hangsúly utáni alsó nyelvállású magánhangzók a PVA nyelvjárásban jelentősen megrövidülnek. 4.0. Célszerű volna összehasonlítani a szóvégi és a belső magánhangzók időtartamát nyílt és zárt szótagokban. Ezt azonban nem könnyű pontosan megtenni, mivel nehéz megfelelő párokat találni. Emellett a szótaghatárokat a fonológiai szótag modellje (STR)10 szerinti meghatározásakor a zárt belső szótagok száma tovább csökken. A szóvégi zárt szótagok ugyanis csak [s] mássalhangzóval fordulnak elő, ez a mássalhangzó pedig a szó belsejében a következő szótaghoz kapcsolódik. A belső magánhangzók vizsgálatához három példacsoportot választottak ki: az elsőben az egy (V-TV), illetve két zárhang (VT-TV) előtt álló magánhangzókat hasonlították össze; a másodikban a réshang és zárhang (V-STV), illetve az egy zárhang (V-TV) előtt állókat; a harmadikban pedig a réshang és zárhang (V-STV), illetve az egy réshang (V-SV) előtt állókat. 4.1. Az első csoport példáinak (a vizsgált magánhangzó egy, illetve két zárhang előtt áll) időtartammérési és statisztikai értékelési eredményei azt mutatják, hogy a kettőshangzóba nem tartozó belső magánhangzók időtartamára a szótag jellege (nyílt vagy zárt) talán nincs jelentős hatással (lásd a 3. táblázatot). Csak a kã̄pta és kã̄pa szavakban statisztikailag szignifikáns a belső magánhangzók időtartamának különbsége: a konfidenciaintervallumok alig fedik egymást, a Student-féle kritérium 0,05-ös szinthez tartozó kiszámított értéke kissé meghaladja a kritikus értéket. A másik három párban (sùktas – sùkas, suktȧs – sukàs, keptì – kepì) a belső magánhangzók átlagos időtartama nagyon hasonló, különbségük statisztikailag nem szignifikáns. Úgy tűnik, hogy a nyílt szótag belső magánhangzóinak hosszabbaknak kellene lenniük, mint a zárt szótagban állóknak. Ezt azonban csak a suktàs – sukàs pár esetében lehet megfigyelni11. 10Lásd róla (Girdenis 1985: 5–11; 1995: 115–121; Pakerys 1995: 286–288). 11Egyébként a sukàs szóban a szótaghatár egybeesik a morfémahatárokkal (a su- igekötő és a kąsti ige jövő idejű tövének kas határával). 118 3. táblázat A nyílt és zárt szótag belső magánhangzóinak időtartama (ms) és statisztikai értékelése Példák | n | x̄ (ms) | s (ms) | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum (ms) | tₚ > tₐ [sùktas] | 15 | 65,9 | 12,8 | 19,4 | 58,8 ÷ 73,0 | 0,02 < t₀,₀₅ = 2,05 [sùkas] | 15 | 65,7 | 16,8 | 25,5 | 56,4 ÷ 75,0 [suktás] | 15 | 51,6 | 9,3 | 17,9 | 46,5 ÷ 56,7 | 1,73 < t₀,₀₅ = 2,05 [sukás] | 15 | 58,5 | 12,3 | 21,0 | 51,7 ÷ 65,3 [kǽ:pta] | 12 | 159,8 | 17,1 | 10,7 | 149,0 ÷ 170,7 | 2,26 > t₀,₀₅ = 2,07 [kǽ:pa] | 12 | 177,1 | 20,1 | 11,4 | 164,3 ÷ 189,9 [kepˈti] | 15 | 72,3 | 25,9 | 35,9 | 57,9 ÷ 86,6 | 0,18 < t₀,₀₅ = 2,05 [kepˈi] | 15 | 74,1 | 28,2 | 38,0 | 58,5 ÷ 89,7 [sùskis] | 12 | 83,8 | 9,9 | 11,8 | 77,6 ÷ 90,1 | 3,32 > t₀,₀₀₅ = 3,19 [sùkis] | 12 | 68,4 | 12,7 | 18,6 | 60,3 ÷ 76,5 [suškù] | 6 | 72,8 | 5,4 | 7,4 | 67,2 ÷ 78,5 | 3,93 > t₀,₀₀₅ = 3,58 [šukù] | 6 | 61,8 | 4,3 | 6,9 | 57,4 ÷ 66,3 [pẽšti] | 12 | 102,7 | 11,3 | 11,0 | 95,5 ÷ 109,8 | 1,49 < t₀,₀₅ = 2,07 [pẽši] | 12 | 95,8 | 11,5 | 12,0 | 88,4 ÷ 103,1 [pešti] | 9 | 79,4 | 11,1 | 13,9 | 70,9 ÷ 88,0 | 0,95 < t₀,₀₅ = 2,11 [peši] | 9 | 74,4 | 11,3 | 15,1 | 65,8 ÷ 83,1 Ezeket az ellentmondásos eredményeket (egy időtartam-különbség statisztikailag szignifikáns, három pedig nem szignifikáns, amelyeknél csak alig-alig lehet tendenciát látni a nyílt szótagi magánhangzók hosszabb volta felé) véleményem szerint csak azzal lehet magyarázni, hogy talán a hangsúlyos magánhangzók hosszabbak a nyílt szótagban, mint a zártban, a rövid magánhangzók mennyiségére viszont a szótag jellege nincs hatással¹². Másfelől, amint A. Girdenis állítja (DLKG 1994: 36–37), az általános litván nyelvre (tehát valószínűleg a PVA-ra is) jellemző a nyílt szótagok felé mutató tendencia, ezért összefüggő beszédben a zárt szótagok nyílttá válhatnak. E példák időtartamának vizsgálata arra enged következtetni, hogy itt vagy fonetikai szempontból nyílt szótagokkal van dolgunk, vagy pedig a szótag jellege nem befolyásolja a rövid magánhangzók mennyiségét. 4.2. A belső magánhangzók időtartama a réshang és a zárhang előtt (V-STV), illetve egy zárhang előtt (V-TV) valamivel nagyobb mértékben különbözik, amint azt a hosszúságkülönbségek statisztikai elemzése mutatja. 12 A kǽpta szót egyes beszélők saját bevallásuk szerint nagyon ritkán vagy egyáltalán nem használják. Ezért a benne lévő magánhangzó a szokásosnál rövidebben hangozhatott ebben a pozícióban. Talán a nagyon gyakori keptà szó, azaz „sütöttet” hathatott erre. 119 A suškù – šukù, suškis – šukis példákban a belső magánhangzók időtartamának különbsége statisztikailag szignifikáns: a megállapított konfidenciaintervallumok nem fedik át egymást, a kiszámított Student-féle t-próba értékei pedig 0,005-ös szinten meghaladják a kritikus értékeket. Ezekben a példákban a réshang és a zárhang előtt hosszabbak a magánhangzók (V-STV). Ha a nyílt és zárt szótag belső magánhangzóinak időtartama (egy, illetve két zárhang előtt) különbözne, akkor azt lehetne állítani, hogy a suškù típusú szavakban a szótaghatár a réshang és a zárhang között húzódik. Ekkor a nyílt belső szótagok rövidebbek, a zártak pedig hosszabbak lennének (akárcsak a szóvégi szótagok). A nyílt és zárt szótag belső magánhangzóinak időtartama azonban nem különbözik. Ezért itt más okokat kell keresnünk arra, hogy a réshang és a zárhang (V-STV) előtt álló magánhangzó miért hosszabb, mint az egyetlen zárhang előtt álló (V-TV). Valószínűleg ebben az esetben a magánhangzó nagyobb időtartamát az utána következő réshang befolyásolta, mivel a vizsgálat eredményeiből látható, hogy ebben a pozícióban hosszabbak a magánhangzók. A réshang képzésekor a szájüregben szűkület keletkezik, a zárhang képzésekor pedig zár (LKG 1965: 68–88; Mikalauskaitė 1975: 38–50; Pakerys 1995: 88). Utóbbi leküzdéséhez több energiára van szükség, mint a szűkület leküzdéséhez; emiatt a szomszédos magánhangzók rövidebbek lehetnek13. 4.3. A pešti – peši, pešti – peši példákban a magánhangzók időtartamának különbsége csekély, és nincs statisztikai alap annak kijelentésére, hogy mennyiségük különbözne. Megfigyelhető azonban az a tendencia, hogy a réshang és a zárhang előtt hosszabbak a magánhangzók, mint egyetlen réshang előtt. Amint azt a korábbi vizsgálat mutatja, a nyílt szótag (V-TV) magánhangzói valamivel hosszabbak, mint a zárt szótagéi (VT-TV). Ezért a pešti, pešti példákban a szótaghatár nem lehet a réshang és a zárhang között, mert akkor itt a zárt szótag magánhangzója lenne hosszabb, ami ellentmondana azoknak a nyílt és zárt szótagok időtartamára vonatkozó vizsgálati eredményeknek, amelyek esetében a szótaghatárok nem kétségesek. Így arra lehet következtetni, hogy ezekben a szavakban csak nyílt belső szótagok vannak, a szótaghatárok pedig a következők: pe-šti, pe-ši, pe-šti, pe-ši. Vagyis a kísérlet valóban alátámasztja a fonológiai elmélet állításait (Girdenis 1995: 115–121), melyek szerint az ST csoport nem zárja le a szótagot. 4.4. A nyílt és zárt tőszótagok magánhangzóinak ilyen statisztikailag nem szignifikáns időtartam-különbségei arra utalnak, hogy valószínűleg A. Girdenisnek (1985: 6; 1995: 115–16) és A. Pakerysnek (1995: 282–283) volt igazuk, amikor azt állították, hogy nincsenek a szótag kezdetét és végét jelző fonetikai jegyek14. Ezt az is megerősítette, hogy 13 Másfelől, ha összehasonlítjuk a vizsgált szavakat, látható, hogy a suškù ’suskù’ és a suškis ’suskis’ nem is annyira semlegesek. Bár a szövegek rögzítésekor azt kérték, hogy a beszélők a lehető legsemlegesebb intonációval beszéljenek, ezeket érzelmesebben is ejthették, mint az összehasonlításul szolgáló šukù ’šuku’ és šukis ’sukis’ szavakat. 14Valószínűleg ugyanezért nem vizsgálták kísérletileg a litván szótaghatárokat. Igaz, vannak kísérletek ezek megvitatására (LKG 1965: 122–126; Mikalauskaitė 1975: 71–75; Pakerys 1995: 281–288), de erre maguknak a munkáknak a sajátosságai miatt volt szükség. Részletesebben csak a köznyelvét (Strimaitienė, Girdenis 1978: 61–68) és az észak-zsémiaiét (Kliukienė 1983: 50–60; 1992: 38–51) vizsgálták 120 A PVA nyelvjárás belső nyílt és zárt szótagi magánhangzóinak időtartam-vizsgálata. Ezért véleményük szerint (DLKG 1994: 36–37; Pakerys 1995: 282–283) a litván köznyelvben nem indokolt különbséget tenni a nyílt és zárt szótagok között. 5.1. Összefoglalva a következő következtetések vonhatók le. 1. A PVA nyelvjárásban a zárt szóvégi magánhangzók hosszabbak, mint a nyílt szóvégi magánhangzók. Talán a zárt szótagvégi mássalhangzó védi a szótag magánhangzóját a rövidüléstől. Másfelől a nyílt szótagvégi magánhangzók hosszúságának hatása a magánhangzó és a szünet közötti zökkenőmentesebb átmenetből is adódhat. 2. A felső nyelvállású magánhangzók időtartama nagyobb mértékben függ a pozíciótól. 3. A PVA nyelvjárás szóvégi magánhangzó-rövidülésének ténye ismét megerősítést nyert. A szóvégi magánhangzók (mind a nyílt, mind a zárt szótagokban) szinte minden esetben rövidebbek a megfelelő belső magánhangzóknál. 4. A diftongusokba be nem lépő belső magánhangzók időtartamára a szótag zártsága nincs jelentős hatással. A nyílt szótagokban (V-TV) a magánhangzók csak kissé hosszabbak, mint a zárt szótagokban (VT-TV). 5. A belső magánhangzók a réshang és a zárhang előtt (V-STV) hosszabbak, mint egyetlen zárhang előtt (V-TV). Mivel a kétségtelenül zárt (VT-TV) és nyílt (V-TV) szótagokban a magánhangzók időtartama alig különbözik, ezért ebben az esetben a belső magánhangzó kissé nagyobb időtartama a réshang és a zárhang előtt kizárólag a réshang hatásával magyarázható. 6. A belső magánhangzók időtartama a réshang és a zárhang előtt (V-STV), illetve egyetlen réshang előtt (V-SV) alig különbözik. Ezért megállapítható, hogy a mássalhangzócsoport (ST) nem zárja le a szótagot15. Beérkezett: 1998. 05. 18. LITERATŪRA DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1994. G i r d e n i s A. 1985: Fonologinio skiemens riba: konstruktas ar realybė? – Kalbotyra 36 (1), 5–11. G i r d e n i s A. 1995: Teoriniai fonologijos pagrindai, Vilnius: Petro ofsetas. G i r d e n i s A. ir kt. 1995: Lietuvių kalbos ir jos tarmių prozodinių reiškinių ir fonemų alofonų analizė. Mokslinė ataskaita, Vilnius: VU. K a z l a u s k i e n ė A. 1998: Balsių kiekybės santykiai pietinių vakarų aukštaičių tarmėje. – Kalbotyra 47 (1) (spausdinamas). vidinės atvirosios sandūros. Matyt, skiemens ribas galima nustatyti tik remiantis fonologine analize. Šiuo aspektu lietuvių kalbos skiemenys išsamiai aprašyti (Girdenis 1995: 113–120; dar plg. Girdenis 1985: 5–11). 15 Baigdama noriu nuoširdžiai padėkoti prof. habil dr. A. Girdeniui už vertingus patarimus ir skatinimą atlikti šį tyrimą. 121 Kliukienė R. 1983: Atviroji sandūra ir jos fonetinė realizacija šiaurės žemaičių tarmėje. – Kalbotyra 34 (1), 50–60. LKA 2 – Lietuvių kalbos atlasas 2, Fonetika, Vilnius: Mokslas, 1982. LKG 1 – Lietuvių kalbos gramatika 1, Fonetika ir morfologija, Vilnius: Mintis, 1965. LKT – Lietuvių kalbos tarmės. Chrestomatija, Vilnius: Mintis, 1970. Mikalauskaitė E. 1975: Lietuvių kalbos fonetikos darbai, Vilnius: Mokslas. Pakerys A. 1982: Lietuvių bendrinės kalbos prozodija, Vilnius: Mokslas. Pakerys A. 1995: Lietuvių bendrinės kalbos fonetika, Vilnius: Žara. Strimaitienė M., Girdenis A. 1978: Priebalsių junginių trukmė kaip atvirosios sandūros indikatorius bendrinėje lietuvių kalboje. – Kalbotyra 29 (1), 61–68. Vaitkevičiūtė V. 1960: Lietuvių kalbos balsių ir dvibalsių ilgumas arba kiekybė. – Lietuvių kalbotyros klausimai 3, 207–217. Salys A. 1946: Lietuvių kalbos tarmės. Tübingenas. Zinkevičius Z. 1966: Lietuvių dialektologija, Vilnius: Mintis. THE LENGTH OF THE OPEN AND CLOSED VOWELS IN THE SOUTH-WESTERN AUKŠTAITIAN DIALECT Summary The results of the experiment show, that the vowels of the closed word-endings are longer than those of the open word-endings in the south-western Aukštaitian dialect. Both closed and open vowels in the word-endings, however, are shorter than the vowels in the word-middle. The final consonants in the closed word-endings of the dialect investigated might be preserving the stem vowel from the latter being shortened. On the other hand, the effect of the length of vowels in the open word-endings might happen due to a more smooth vowelpause shift. The influence of the closed syllable on the length of word-middle vowels (those not constituting diphthongs) is the least. The word-middle vowels are longer in the position preceding both blown and explosive consonants (V-STV) than in the position preceding one explosive consonant alone (V-TV). However, in this case, the greater length of the word-middle vowel followed by both blown and explosive consonants is explained by the influence of the blown consonant only, because the cases with vowels followed by both blown and explosive consonants or blown consonant alone hasn’t shown big difference in vowel lengths and accordingly this is statistically insignificant. So, in the south-western Aukštaitian dialect the consonant ST group doesn’t close the stem. 122