Pranas Kniūkšta, par. „Kanceliarinės kalbos patarimai“

IRODALOM Dini P 1995: A propos du vieux sl. ssbors. — Analecta Indoeuropaea Cracoviensia Ioannis Safarewicz Memoriae Dicata, ed. W. Smoczyniski, Cracoviae: Universitas, 147-152. Garde P. 1968: L’accent, Paris: Presses Universitaires de Franciaország. Geniusiené E. 1987: A Tipológia of Visszaható névmások, Amszterdam: Mouton de Gruyter. Ivanov Vįjač. Vs. 1981: HBanos Bsu. Be. Craeanckuii, 6aamuiickuti u pannedanxanckui 21az2on. Hndoesponeiickue ucmoku, Mocksa: Haya. Kazlauskas J. 1968: A litván nyelv történeti nyelvtana (hangsúlyozás, főnév, ige), Vilnius: Mintis. Martinet A. 1960: Általános de nyelvészeti elemek, Párizs: Armand Colin. Pisani V. 1958: Lindoeuropéen reconstruit. — Lingua 7. Toporov V. N. 1961: Tonopos B. H. K sBoripocy 06 3BOoJrtormM1H CTaBSHCKOIO H GaJITHHŪCKOTO ruarojia. — Bonpochi caaesnckoz2o szvikosnanus S, 35-70. Trubetzkoy N. S. 1977: A Fonológia alapjai, Göttingen: Vandenhoeck és Ruprecht. Watkins C. 1969: Indoeurópai Nyelvtan 3: Alaktan 1: Az indogermán igei ragozás története, Heidelberg: Carl Winter. Watkins C. 1970: Megjegyzések on A balti igék ragozása. — Balti Nyelvészet, szerk. Magner T., Schmalstieg W. R., Egyetem Park és London: A Pennsylvania Állam Egyetety Sajtó. Vytautas Ambrazas Tanácsok a hivatali nyelvhez. Javított ir és bővített kiadás / Litván Nyelvi Intézet; [összeállította Pranas Kniūkšta), Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos inst., 1998, 339 p. Az 1993-ban megjelent „Hivatali nyelvi tanácsok” és az 1994-ben napvilágot látott ismételt kiadás könyvesboltokban már régóta nem volt fellelhető, 0 és nem egy ember ezt a beszerzett kézikönyvet alaposan el is használta. Mivel az ügyiratok intézői és a tisztviselők népes tábora számára az ilyen típusú könyv időszerű és szükséges, továbbá azért is, mert az elmúlt néhány évben sok minden megváltozott, a Litván Nyelvi Intézet Nyelvi Kulturális Osztályán elkészítették a „Hivatali nyelvi tanácsok” új — kijavított és kiegészített kiadását. A könyv elkészítésekor a szerzőknek (a fő szerkesztőnek és gondozónak Pranas Kniūkštának) magukat a hivatali nyelvi jelenségeket és tényeket kellett áttekinteniük, és ki kellett válogatniuk őket. Elhagyták az elavult és az ügyiratokból eltűnt elemeket. A „Tanácsokba” már nem kerültek be az olyan szavak, amelyek legfeljebb a leghanyagabb írásművekben fordulnak elő, mint az atsinešti (a szemlélet, a viselkedés kifejezésére), davinys (tények, adatok megjelölésére), išnešti (amikor nincs szó hordozásról, például: döntést, javaslatot, megrovást „kivinni”), és mások. Címszóként mintegy kétszáz, az elmúlt években a hivatalos iratokban megjelent vagy aktívabb 220 használatba került jogi, közigazgatási nyelvi és ügyviteli fogalmat, illetve terminust vontak be (akció, megye, egyesület, audit, árverés, társaság, költségvetés, csekk, osztály, fax, faximile, alap, hitel, adathordozó, polgármester, vám, haszonkölcsön, program, elöljáróság, tanúsítvány, távközlés, menedzsment stb.). Az új szócikkek száma valójában még nagyobb, mivel külön részekként, alcímekként gyakran a címszóval alkotott szókapcsolatok használati eseteit is bemutatják. Például az akció szócikknél az akciókibocsátás, a részvényes és a részvénycsomag szókapcsolatok jelentését és használatát is tárgyalják. A régebbi szócikkeket is gyakran kibővítették és a jelenkor realitásaihoz igazították. Így a fizetés mellett megjelentek a normatív jogszabályokból átvett minimálbér és alapbér kifejezések is. Pontosították egyes jelenségek értékelését és a használatra vonatkozó ajánlásokat is. A tárgyalt kérdéseket gondosan válogatták össze, és azok aktuálisak. Magától értetődik, hogy kívánatos lett volna a „Tanácsok” további bővítése is. Például, bár a könyvben meglehetősen sok, nyelvtani kategóriákat kifejező vagy más jellegű általánosító címszó található, a többes szám helytelen használata (pirkimai, mokėjimai, pervežimai, apimtys stb.) még tárgyalatlan maradt. Az új „Tanácsok” anyagának bemutatási elvei és felépítése lényegében változatlan maradt. A cikkek a címszavak ábécérendjében követik egymást, e szavakat megmagyarázzák, használatukat példákkal szemléltetik. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az azonos tövű szavakat túl gyakran írják le külön cikkekben (pl.: apmokamas, apmokestinti, apmokėti, įmoka, įmokėti, išmoka, mokestis, mokėti, užmokestis), —az ember szívesebben olvasna róluk egy helyen. Részben emiatt ismétlődések is előfordulnak. Ez azonban nem a könyv hiányossága —az olvasó többnyire nem az egész szöveget olvassa végig, hanem az őt érdeklő nyelvi tényt keresi, és hivatkozások irányítják egyik cikkből a másikba. A „Tanácsokban” a szavak (fogalmak) magyarázatai (bár általában nem túl részletesek) kellően megbízhatók, és azt mutatják, hogy a tanácsadók nemcsak a nyelv ismerői, hanem a jogi kérdésekben is jártasak, valamint értik a hivatali ügyintézés finomságait. Az érdeklődésére számot tartó szót megtaláló olvasó számára először közvetlen (meghatározással) vagy körülíró módon megmagyarázzák a szó jelentését, elmondják, mi helyes és használatos, felhívják a figyelmet a lehetséges hibákra, és ilyen vagy olyan módon tanácsot adnak. Látható, hogy a könyv készítése során figyelemmel kísérték a hivatali nyelv állapotát, és amennyire lehetett, igyekeztek gátat vetni a nyelvi visszásságoknak. Így például a nacionalinis a „Tanácsokban” gyorsan terjedő, szükséges és szükségtelen helyeken egyaránt használt melléknévként szerepel. Elmondják, hogy az egész államra vagy állami szintű dolgok megnevezésére honosodik meg, és jelentése tágabb, mint a valstybinis szóé (pl.: nacionalinis biudžetas, nacionalinė premija, nacionalinė valiuta), ugyanakkor megmagyarázzák, hogy ez a melléknév nem megfelelő, amikor a nemzetről és a nemzeti jellegű dolgokról van szó: nem nacionalinė, hanem tautinė mokykla, nem nacionalinės, hanem tautinės mažumos. A könyv nagy értéke és sok gyakorlati haszna származik a benne található szemléltető mondatokból és egyéb példákból. Bár nyelvi szempontból ez nem fontos, jó, hogy a „Tanácsok” szerkesztői ezeket a példákat némileg frissítették — a már nem létezők helyett mai szervezetek neveit írták be, megváltoztatták, illetve törölték az elavult dátumokat. Az ilyen szemléltető példák pszichológiailag meggyőzőbbé váltak. A korábbi „Kanceliarinės kalbos patarimaihoz” képest újdonság, hogy a könyvvel együtt elkészült a „Tanácsok” számítógépes változata is. 221 ar su ir su ir A számítógépesítés mai korában ez lehetőséget teremt ir azok számára, akik elszoktak a A „Jliteratūros“- -ban a nyelvi tényeket a számukra megszokott ar módon ellenőrizni. Természetesen nehéz azt remélni, hogy A „Kanceliarinės kalbos patarimai“ megoldhatja a hivatalos ügyiratok nyelvének valamennyi jelenlegi problémáját. A hivatali nyelv csupán a — köznyelv egyik változata, ezért vonatkoznak rá a normatív nyelv követelményei, törvényszerűségei és szabályai. ir Ha egy intézmény munkatársa nem sajátította el megfelelően a litván nyelvet, nem érzi annak rendszerét, akkor néhány megtanult ar hivataliasság használata a helyzet lényegén nem iš javít. De ez már csupán a ne nyelvművelők gondja. Ahogyan az ir is, hogy Litvánia „harmonizálódva“ su Európai Hogy az į Uniót a hivatalos iš nyelven szó szerint fordított konvenciók, szerződések ir és más dokumentumok ismét el ne árasszák a kezdetleges ir idegenszerű tükörfordítások áradatával. Sajnos már vannak ilyen betegségre utaló tünetek. Ezt tanúsítja a tárgyalt „A hivatalos nyelv tanácsai” című kiadvány jelentősége, és azt mutatja, hogy ir ennek a munkának nincs vége (mint a további ir tökéletesítés jį lehetőségének) nem látható. Gediminas Samulionis DIALEKTOLÓGUS IŠ ELHUNYT 1999. szeptember 29-én, hosszan tartó betegség után elhunyt a litván nyelvjárások neves kutatója, a bölcsészettudományok doktora Elena Grinaveckienė. Ji született 1928 m. júniusában 10 d. Jurbarkasban, a Šuopiai családban. Gyermekkorát a gyönyörű Imsrė völgyében töltötte, ahol szülei kis gazdaságot tartottak fenn. 1947 m. a Jurbarkasi Gimnázium elvégzése után felvételt nyert į a Vilniusi Egyetem Történeti-Fir ilológiai Karának hallgatója lett, ahol litván nyelvet tanult. Itt egy életre ji elkötelezte magát a — ir dialektológia iránt. Elsősorban szülőföldje nyelvjárását kezdte kutatni. A jurbarkasi nyelvjárást diplomamunkájában ir írta le. 1952 m. az egyetem elvégzése után Elena Grinaveckienė nagyon rövid ideig újságíróként dolgozott. Már ugyanabban az évben felvételt nyert į a Litván Nyelvés ir Irodalomtudományi Intézet aspirantúrir ájára, és azonnal bekapcsolóį dott a nyelvjárások tanulmányozásába. A „Mituvos upynas nyelvjárása” című disszertációjához anyagot gyűjtve bejárta az egész Jurbarkas járást, és kiváló készségekre tett szert a nyelvjárási adatok gyűjtésében. A nyugat-aukštaitis nyelvjárás nagy területének részletes leírását tartalmazó disszertációját 1958-ban védte meg. Az aspirantúra elvégzése után Elena Grinaveckienė a Litván Nyelvés Irodalomtudományi Intézet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályán kezdett dolgozni. Már 1950-től megkezdődött valamennyi litván nyelvjárás rendszeres kutatása a „Litván nyelvatlasz” kiadására készülve. Grinaveckienė azonnal bekapcsolódott ebbe a munkába —a dialektológia lett a hivatása. Fiatalabb tudományos munkatársként kezdett dolgozni, 222