Nederinamosios žodžių grupės valstybės dokumentų kalboje

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XLII (2000) Rasulė VLADARSKIENĖ Vytauto Didžiojo universitetas, Kaunas NEMEGYEZTETŐ SZÓCSOPORTOK AZ ÁLLAMI DOKUMENTUMOK NYELVÉBEN A mondatot gyakran (sokszor jelentősen) kibővítik a mondat magját alkotó mondatrészek bővítményei, amelyek kiegészítik és pontosítják azoknak a szavaknak a jelentését, amelyektől függenek. Ezeket a mondatrészek komponenseinek, módosítóinak, a hagyományos nyelvtanban pedig jelzőknek nevezik. A jelzett szóval fennálló szintaktikai kapcsolatuk alapján megkülönböztetünk módosítókat (egyeztetett jelzőket) és kvalifikátorokat (nem egyeztetett jelzőket). Az állami dokumentumok nyelvére jellemzőek a hosszú, több szintből álló, főneveket módosító nem egyeztető szókapcsolatok – a kvalifikátorok. Használatukat az a szükséglet határozza meg, hogy a tárgyakat és jelenségeket a lehető legrészletesebben jellemezzék. Az állami dokumentumok nyelvének egyik legfontosabb sajátossága ugyanis a pontosság; ennek eléréséhez pedig hosszú, összetett szerkezetű szókapcsolatokat kell alkotni, hogy tömören – egyetlen mondatban – a lehető legteljesebb információt közöljék. A nem egyeztető szókapcsolat központjához – a főszóhoz – vonzatként kapcsolódik egy esetben álló főnév, vagy hozzátapad egy főnévi igenév, amelyeknek maguknak is lehetnek függő szavaik. A vonzatképesség sajátosságai alapján különbséget kell tenni az egyszerű főnevek és az igékből képzett főnevek között. A kvalifikátorok birtokos esetű láncolata Az állami dokumentumok nyelvében igen gyakori a kvalifikátorként használt birtokos eset. Ennek oka, hogy a birtokos eset különféle szempontokból képes jellemezni egy dolgot. Ezért a birtokos eset a leggyakoribb eset az intézmények, hivatalok, vállalatok, szervezetek és alegységeik, tisztségviselők, dokumentumok nevében. Ezek több, egymással különféle módokon összekapcsolódó birtokos esetű alakból állnak, például: Lietuvos Respublikos susisiekimo ministerija; Lietuvos Respublikos vidaus reikalų ministerijos apsaugos policija; Lietuvos Respublikos statybos ir urbanistikos ministerijos Būsto politikos skyrius. Az ilyen kibővített főnévi csoportokat több szintű (fokú, rangú) birtokos esetű alakok alkotják, amelyeknek maguknak is lehetnek függő birtokos esetű alakjaik, például: Kultūros ministerijos (I. fokú csoport, két birtokos esetű alakból áll), Kultūros vertybių apsaugos departamentas (II. fokú csoport – három birtokos esetű alak). Az ilyen kibővített birtokos esetű láncok lehetővé teszik a tárgy jogi alárendeltségének és más megkülönböztető jegyeinek megadását. 114 A tulajdonnevekben a birtokos eset egyik leggyakoribb jelentése a jogi alárendeltség: Belügyminisztérium Rendőr-főkapitánysága; Külügyminisztérium Konzuli Információs Osztálya; Közlekedési Minisztérium Polgári Repülési Főosztályának Repülőtéri Osztálya; Honvédelmi Minisztérium Légierőjének Légtérellenőrző Szolgálata. A tulajdonnevekben a birtokos eset másik gyakori jelentése a tevékenységi terület vagy jelleg: Statisztikai Hivatal; Gazdasági Minisztérium; Állambiztonsági Hivatal; Verseny- és Fogyasztóvédelmi Szolgálat. A tevékenységi terület vagy jelleg birtokos esetei a jogi alárendeltséget kifejező birtokos szerkezetek csoportjaiba illeszkednek, például: Kultúra (tevékenységi terület) minisztériumának (a teljes szerkezet I. fokozatú csoport) Kiadói (tevékenységi terület) osztály (a teljes szerkezet II. fokozatú csoport). Az ilyen megnevezésekben gyakran egyeztetett jelzők vagy más (nem birtokos) esetek is előfordulnak, például: Állami Energetikai Erőforrás-árak és Energetikai Tevékenység-ellenőrzési Bizottság; a Litván Köztársaság Kormányának képviselői a megyékben működő szolgálatoknál; a Litván Köztársaság Kormányának nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó tanácsadója; a Litván Köztársaság Kormányának, a Seimasszal fenntartott kapcsolatokért felelős képviselője; a Litván Köztársaság Seimjének sajtóképviselője. Az állami dokumentumok nyelvében a birtokoseset-láncolatok gyakoriságát meghatározó egyik ok az a követelmény, hogy a hivatalos használatban az intézmények teljes nevét kell megadni, feltüntetve az alárendeltség valamennyi magasabb szintjét, például: A Litván Köztársaság Belügyminisztériumának Migrációs Főosztálya; a Litván Köztársaság Hírközlési és Informatikai Minisztériumának Állami Távközlési Felügyelete; a Litván Köztársaság Ipari és Kereskedelmi Minisztériumának Kereskedelmi Főosztálya Kereskedelmi Koordinációs Osztálya. Ha a megnevezett dolgok olyan intézményhez kapcsolódnak, amelynek neve több szintű birtokoseset-csoportból áll, ehhez még egy egyszintű jelző is társul. Ilyenek: beosztások megnevezései, például: a Litván Köztársaság Belügyminisztériuma törzsosztályának vezetője; a Belügyminisztérium Rendőr-főkapitánysága Bűnügyi Rendőrségi Felderítési Igazgatósága Kábítószer-tiltott előállítása és forgalmazása elleni ellenőrzési alosztályának biztosa; az intézmény tevékenységét szabályozó dokumentumok címei, például: az Állami Közegészségügyi Felügyeleti Szolgálat határőrizeti ellenőrző pontjainak munkaszabályzata; a Litván Köztársaság Vízi Közlekedési Állami Felügyelete és Biztonságos Hajózási Felügyelete által nyújtott szolgáltatások díjszabása; a Litván Köztársaság területi közigazgatási egységeinek és lakott helyeinek állami nyilvántartására vonatkozó szabályzat. Hosszú birtokoseset-láncolatok más dokumentumok címeiben is kialakulhatnak, ahol nincs egyértelmű jogi alárendeltségi hierarchia, illetve más jelentésű főnévi kifejezésekben is, például: a Litván Köztársaság föld mélyéről szóló törvényének tervezete; a Litván Köztársaság többlakásos házak tulajdonosi társulásairól szóló törvénye végrehajtásának rendje; az alkoholfogyasztás általános csökkentését célzó gazdasági intézkedések; a programtervezet kidolgozására kiírt pályázat bizottságának munkaszabályzat- 115 ; kereskedelmi alkusz naplójának vezetésével kapcsolatos szabálysértés; a vámügyi közvetítő képviselői igazolványának érvényességi ideje. A hosszú birtokos esetű láncolatok nehézkessé teszik a stílust, részben a szöveg megértését is, de az állami dokumentumokban használt megnevezések sajátosságából adódnak. Az igéből képzett főnevek minősítője – a birtokos eset Az állami dokumentumok nyelvében a birtokos esetet gyakran az igéből képzett elvont főnév mellett használják. Az ilyen birtokos esetnek a jelzői jelentésén kívül más, mélyebben rejlő jelentései is vannak. A „Lietuvių kalbos gramatika” ezt írja: „Ez a birtokos eset ugyanazokat a jelentéseket őrzi meg, mint az adott igével kapcsolatban álló eset” (LKG 1976: 417). A. Valeckienė az ilyen birtokos eset jelentéseit az alapszóként szolgáló ige tárgyassága szerint különbözteti meg: „Ha a cselekvést jelölő elvont főnév tárgyatlan igéből képződik, a birtokos eset a cselekvés alanyát jelöli […], ha pedig tárgyas igéből képződik, a birtokos eset a cselekvés tárgyát jelöli” (Valeckienė 1998: 152). Az állami dokumentumok nyelvében mindkét jelentésre találunk példát, például: Keleivių skridimas be bilieto – užtraukia baudą iki vieno šimto litų (ATPK 1996: 91); Piliečių neatvykimas pagal šaukimą į tikrąją krašto apsaugos tarnybą arba mokymus be pateisinamos priežasties iki dviejų parų – užtraukia penkių šimtų litų baudą (ATPK 1996: 157) – subjekto kilmininkai šalia iš intranzityvinių veiksmažodžių padarytų daiktavardžių; Tyčinis telefono automato ar jo kabinos gadinimas – užtraukia baudą nuo penkių šimtų iki vieno tūkstančio litų (ATPK 1996: 100); Tyčinis neteisėtas Lietuvos Respublikos valstybės sienos perėjimas – baudžiamas laisvės atėmimu iki trejų metų arba bauda (BK 1997: 78) – objekto kilmininkai šalia iš tranzityvinių veiksmažodžių padarytų daiktavardžių. A főnévi szerkezetben a birtokos eset szokásos helye az általa jelzett főnév előtt van (GenN). Az idézett mondatokban is ez a helyzete, függetlenül attól, hogy milyen jelentése van: a cselekvés tárgyát vagy alanyát jelöli-e. Az állami dokumentumok nyelvében főként azok az esetek okoznak problémát, amikor az igéből képzett elvont főnév tárgyas igéből származik, a birtokos eset pedig olyan személyt jelöl, aki lehet a cselekvés alanya vagy tárgya, illetve más jelentése is lehet, például: A munkavállaló személyes indítékból történő jogellenes elbocsátása […] – javítómunkával büntetendő […] (BK 1997: 97); A honvédelmi kötelezettség alatt állók és a behívottak katonai igazolványainak szándékos megrongálása vagy gondatlan megőrzése – büntetendő […] (ATPK 1996: 159). Az ilyen sablonos szerkezetű mondatokat a törvénykönyvekben használják (nevezetesen a Litván Köztársaság Büntető Törvénykönyvében és a Litván Köztársaság közigazgatási szabálysértési törvénykönyvében): először a bírságot maga után vonó cselekményt jelölik meg (büntetendő), majd a büntetés fajtáját és mértékét. A cselekményt olyan főnévi szerkezet írja le, amelynek fő szava igéből képzett elvont főnév, megkülönböztető jegyét pedig a birtokos eset határozza meg. 116 főnévi szerkezet, amelynek fő szava igéből képzett elvont főnév, megkülönböztető jegyét pedig a birtokos eset határozza meg. Gyakran a cselekvés alanyát és tárgyát is meg kell jelölni, kifejezésük és helyük pedig az alanyos szerkezetben azonos, vagyis a birtokos eset a fő szó előtt áll. Ha azonban egy mondaton belül meg akarjuk különböztetni az alanyt a tárgytól, a főnévi szerkezetbe átvisszük az igei szerkezet szórendjét (SVO), például: a tisztviselő elbocsátotta a munkavállalót → a tisztviselőnek a munkavállaló elbocsátása. Ez a megfogalmazás stilisztikai szempontból nehézkes, de az állami dokumentumokban elkerülhetetlen, ha a főnévi szerkezettel a cselekvés végrehajtóját és elszenvedőjét, vagyis a cselekvés által érintett tárgyat is meg kell jelölni. Az ilyen főnévi szerkezetekben néha csak a szórend segít megkülönböztetni az alanyt a tárgytól, például: A kiskorú szülei vagy más személyek által a kiskorú leitatása – bírságot von maga után […] (ATPK 1996: 125); Az anya által csecsemőjének a szülés alatt vagy közvetlenül azt követően elkövetett szándékos megölése – legfeljebb öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő […] (BK 1997: 82). A két birtokos esetet (az alanyét és a tárgyét) nem lehet az igéből képzett elvont főnév elé helyezni, mert akkor más jelentésű szerkezet jönne létre, vö. az anya megölése a csecsemőnek és az anya csecsemőjének megölése. A birtokos eset többértelműsége miatt a fent említett szórend – az alany birtokos esete – igéből képzett elvont főnév – a tárgy birtokos esete – akkor is megmarad, ha a tárgy nem személy, és nem téveszthető össze az alannyal, például: A honvédelmi szolgálatra kötelezett személy katonai nyilvántartás alóli kibúvása […] – legfeljebb egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (BK 1997: 110); Személyek által sörétes puska vagy számszeríj rendőrségi engedély nélküli megszerzése, tartása, más személyeknek történő átadása vagy eladása – bírságot von maga után […] (ATPK 1996: 146). Sokkal több olyan eset van, amikor a főnévi szerkezet a cselekvés alanyát és tárgyát is jelöli, a tárgy pedig nem személy, mint amikor a tárgy személy. Ezért megállapítható, hogy a tárgy birtokos esetét nem csupán azért használják az igéből képzett elvont főnév után, hogy megkülönböztessék az alanyt a tárgytól, hanem azért is, hogy elkerüljék a birtokos eset többértelműségéből adódó lehetséges különféle értelmezéseket. Néha mindkét jelentésű birtokos eset a fő szó előtt áll: először az alanyé, másodszor a tárgyé, de a két esetet más szavaknak kell elválasztaniuk egymástól, leggyakrabban egyeztetett jelzőnek. Az ilyen megfogalmazások azonban nem eléggé egyértelműek, például: A Polgári Repülési Igazgatóság tisztviselőinek a repülőgép személyzetének téves tájékoztatása […] – ötszáz és ezer litas közötti bírságot von maga után (ATPK 1996: 72); Az anyagi felelősséggel tartozó személy, valamint a vagyon őrzésével megbízott személy gondatlanul őrzi az állami vagy társadalmi vagyont – figyelmeztetést von maga után […] (ATPK 1996: 28). Ha a főnévi szerkezetben csak egy birtokos eset szerepel – a minősítő –, annak jelentése befolyásolhatja a szórendet. Az alany birtokos esete 117 az intranzitív cselekvés végrehajtóját jelöli, tárgyat nem fejezhet ki, és mindig a fő szó előtt áll, pl.: A járművezetők megfordulása gyalogátkelőhelyeken, alagutakban, hidakon, felüljárókon, viaduktokon és azok alatt […] bírságot von maga után […] (ATPK 1996: 79). A tárgyat jelölő birtokos eset helye lehet a szokásos, vagyis az igei főnév előtti, de állhat utána is. Ha a tárgy személy, az őt jelölő birtokos esetű alak a törvénykönyvekben többnyire a fő szó után áll, pl.: A rendőr vagy a rendőrség támogatója ellen, a közrend védelmére rájuk bízott feladatok ellátásával összefüggésben elkövetett sértés – szabadságvesztéssel büntetendő […] (BK 1997: 105); Kiskorú bűncselekménybe való bevonása […] – legfeljebb öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (BK 1997: 138); Más gyermekének elrablása, illetve gyermek elcserélése önző célból vagy más alantas indítékból – szabadságvesztéssel büntetendő […] (BK 1997: 91). Ezekben az esetekben a szokatlan szórend segít felismerni, hogy mit jelent a birtokos esetű minősítő, vö. a rendőr megsértése és a rendőr elleni sértés – az első szókapcsolat kétféleképpen értelmezhető, a második csak egyféleképpen. Az ilyen főnévi szókapcsolatokban tehát a szórend az alany és a tárgy megkülönböztetését szolgálhatja. Ez egyike azoknak az eseteknek, amikor – amint V. Ambrazas állítja – „A szórend felhasználható a szókapcsolatok jelentésének megkülönböztetésére” (Ambrazas 1986: 97). Csak ritkán fordul elő, hogy a személyt jelölő tárgyi birtokos esetű alak a törvénykönyvekben a fő szó előtt áll, pl.: A Köztársaság elnökének megsértése vagy rágalmazása a tömegtájékoztatási eszközökben – figyelmeztetést von maga után […] (ATPK 1996: 162); Utasok szállítása olyan személygépkocsi-szállító járművel, amelynek egészségügyi állapota nem felel meg a jogszabályokban megállapított követelményeknek – bírságot von maga után […] (ATPK 1996: 93); Személy megfélemlítése robbantással, gyújtogatással vagy az ember életére, egészségére vagy vagyonára más módon veszélyes cselekménnyel – szabadságvesztéssel büntetendő […] (BK 1997: 120). Ezekben az esetekben a szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy a birtokos eset a tárgyat jelöli. Ha a tárgy nem személy, az azt jelölő birtokos esetű alak többnyire a fő szó előtt áll (GenN), pl.: Más vagyonának titkos vagy nyílt eltulajdonítása – legfeljebb négy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő […] (BK 1997: 158); Szemét és egyéb tárgyak kidobása a vonatkocsik ablakán […] – figyelmeztetést von maga után (ATPK 1996: 67); Más vagyonának szándékos megsemmisítése vagy megrongálása – javító-nevelő munkával büntetendő […] (BK 1997: 162). A semleges GenN szórend más állami dokumentumokban is használatos, ha nem áll fenn annak veszélye, hogy összekeverik a cselekvés alanyát és tárgyát, pl.: A bevétel a bank eszközeinek növekedése vagy kötelezettségeinek csökkenése a beszámolási időszakban a nyújtott szolgáltatások ellenében (Žin. 1995, Nr. 33–804); Az állami energiapolitika fő céljai: […] a termelők és a fogyasztók ösztönzése a helyi, megújuló és másodlagos energiaforrások hatékony felhasználására (Žin. 1995, Nr. 32–743). 118 A nem személyt jelölő tárgyi birtokos esetű alak azonban a fő szó után is állhat, noha a litván szórend szabályai szerint e szó előtt lenne a helye, pl.: A Litván Köztársaság honvédelmi szolgálatára szóló mozgósítási behívás elkerülése – szabadságvesztéssel büntetendő […] (BK 1997: 77), vö. a mozgósítási behívás elkerülése; Talált vagy véletlenül birtokba került, nagy értékű idegen vagyon eltulajdonítása – javító-nevelő munkával büntetendő […] (BK 1997: 61), vö. nagy értékű vagyon eltulajdonítása; Az életveszélyes helyzetben lévő személynek szükséges és nyilvánvalóan halaszthatatlan segítség meg nem adása […] – javító-nevelő munkával büntetendő (BK 1997: 91), vö. a szükséges segítség meg nem adása. Az első helyre tett cselekvésnév hangsúlyosabbá válik, és felhívja a címzett figyelmét. Ilyen szórend a törvénykönyv cikkeinek címében is előfordul, pl.: 80. cikk. A mozgósítási behívás elkerülése (BK 1997: 77); 129. cikk. Orvosi segítségnyújtás elmulasztása betegnek (BK 1997: 92). A másik (többnyire legfontosabb) ok, amiért a birtokos esetű alak a fő szó utánra kerül, a teljes főnévi szókapcsolat hossza, különösen az abban szereplő mellékmondatok, pl.: Olyan vadak vagy madarak vadászata, amelyek vadászata teljesen tilos […] – szabadságvesztéssel büntetendő […] (BK 1997: 194); Az olyan szabályok megsértése, amelyeket járványos vagy más fertőző betegségek megelőzésére vagy leküzdésére állapítottak meg, amennyiben ez a betegség elterjedését okozta vagy okozhatta – szabadságvesztéssel büntetendő […] (BK 1997: 136). Azt, hogy a szórend megváltoztatásának oka a jelzett szavak hosszú csoportja, azok az esetek igazolják, amikor a cikk rövidített címében az adott cselekvést semleges szórenddel (GenN) írják le, pl.: 233. cikk. Mérgező, robbanó, erősen gyúlékony vagy könnyen meggyulladó anyagok jogellenes feladása Mérgező anyagok, valamint robbanó, erősen gyúlékony vagy könnyen meggyulladó anyagok vagy tárgyak postai küldeményként vagy poggyászként történő jogellenes feladása – szabadságvesztéssel büntetendő […] (BK 1997: 131); 106. cikk. Behozatali tilalom alá eső növényi eredetű áruk, valamint karanténvizsgálat vagy megfelelő kezelés nélküli növényi eredetű áruk behozatala Behozatali tilalom alá eső növényi eredetű áruk, valamint karanténvizsgálat vagy megfelelő kezelés nélküli növényi eredetű áruk külföldről, illetve a határ menti tengeri és folyami kikötőkből (kikötőhelyekről), vasútállomásokról, autóbusz-állomásokról, repülőterekről és más határátkelőhelyekről történő behozatala vagy onnan való kivitele – bírságot von maga után […] (ATPK 1996: 63). A szokatlan szórendű szókapcsolatok gyakran élettelen, mesterséges szerkezetek, amelyekben a litván nyelvet erőszakkal hajlítják az állami dokumentumoktól megkövetelt szabványossághoz és pontossághoz. 119 Az igei főnevek minősítője – a főnévi igenév A főnévi igenév leggyakrabban az -imas képzős, olyan igékből képzett igei absztrakt főnevekhez kapcsolódik, amelyekhez főnévi igenév járulhat, például: átvétel üzemeltetésre, vö. üzembe helyezni; fenyegetés megöléssel, vö. megöléssel fenyegetni, az alapszabály bejegyzésének megtagadása, javaslat fokozat odaítélésére, bűncselekmény elkövetésére irányuló kísérlet, a tanú befolyásolására törekvés, a gépkocsi vezetésre való átadása, a kötelezettség teljesítésének elkerülése. A főnévi igenév más, igei eredetű főnevekhez is kapcsolódhat, például: segély odaítélésének alapja, adatátadási lehetőség, szerződés aláírására szóló meghatalmazás, túlfizetés visszatérítésére irányuló kérelem, terminál létesítésére szóló engedély, az ellenőr felmentéséről szóló határozat, pénzeszközök megszerzésére irányuló pályázat. A főnévi igenév minősítő szerepben meglehetősen gyakori az állami dokumentumok nyelvében, mivel itt gyakoriak az igei főnevek, a használati terület sajátosságai pedig megkövetelik, hogy a cselekvést időhöz, számhoz vagy személyhez nem kötődő fogalomként írják le. Az állami dokumentumokban a főnévi igenévvel bővített főnevek közül leggyakrabban a jog szó fordul elő. Ez a szó itt igen fontos, mivel az állami dokumentumok egyik feladata, hogy meghatározzák az állampolgárok, a tisztviselők és az intézmények jogait az államban. E célból a normatív dokumentumok külön cikkeket, sőt akár fejezeteket is szentelnek ennek. A jog szóval más szerkezetű szókapcsolatok is alkothatók, például: munkához való jog, természetes jog, választójog, törvényalkotási kezdeményezéshez való jog, de a jog tartalmát leggyakrabban főnévi igenév vagy annak bővítményei fejezik ki. Önmagában a főnévi igenév ritkán szerepel, például: A munkavállalóknak gazdasági és szociális érdekeik védelmében joguk van sztrájkolni (LRK 1994: 19); A hitelszövetkezet tagja nem jogosult szavazni, amikor a tagok közgyűlése a hitelszövetkezeti tagságának kérdéséről dönt (Žin. 1995, Nr. 26–578); a főnévi igenévhez rendszerint hozzákapcsolódnak a tőle függő szavak. Ha a főnévi igenév tárgyas, a jog szóval álló szókapcsolat leggyakrabban a főnévi igenévből és tárgyesetű főnévből áll, például: jog információt kapni, dokumentumokat ellenőrizni, határozatot hozni, szankciókat kiszabni, bizottságot létrehozni, a munkát bírálni, határozatokat megfellebbezni, javaslatokat tenni, hiányosságokat jelezni, szolgáltatásokat nyújtani, betegeket gyógyítani, érméket gyártani, a kereskedelmet ellenőrizni. A jogot leíró szókapcsolatot vagy annak alaptagját a következő is alkothatja: főnévi igenév birtokos esettel, például: Az állami számvevőnek joga van szakértőket igénybe venni az ellenőrzések elvégzéséhez (Žin. 1995, Nr. 51–1243); A bizottságok saját hatáskörükbe tartozó kérdésekben jogosultak jelentési adatokat kérni az önkormányzat igazgatási szerveitől, önkormányzati vállalatoktól és intézmények tisztviselőitől (Žin. 1995, Nr. 32–755); főnévi igenév részes esettel, például: A Privatizációs Ügynökség jogosult […] képviselni a Litván Köztársaság Kormányát a bíróságon a privatizációs ügyletek ügyében […] (Žin. 1995, Nr. 61–1530); 120 főnévi igenév eszközhatározói esetben, pl.: Az utasnak joga van magasabb kategóriájú vonattal utazni (GTK 1996: 21); A könyvvizsgálóknak joguk van […] a bank valamennyi információját és dokumentumát felhasználni (Žin. 1995, Nr. 49–1214); főnévi igenév helyhatározói esetben, pl.: A közösség tagjának joga van: 1) részt venni a közösség gyűlésein […]; 2) munkaszerződés alapján a közösségben dolgozni (Žin. 1995, Nr. 20–449); A köztisztviselőknek joguk van […] a normatív jogi aktusokban meghatározott eljárás szerint más intézményekben, valamint külföldön szakmai gyakorlatot végezni (Žin. 1995, Nr. 33–759); főnévi igenév elöljárós szerkezetekkel, pl.: A közigazgatási felelősségre vont személynek joga van megismerni az ügy iratait (ATPK 1996: 220); A választottbíróság […] jogosult a választottbíróság székhelye szerinti kerületi bírósághoz fordulni […] (Žin. 1996, Nr. 39–961); főnévi igenév féligenévvel, pl.: Az állampolgároknak joguk van részt venni országuk kormányzásában, közvetlenül vagy demokratikusan választott képviselőik útján (LRK 1994: 13); A felügyelőség munkatársainak […] joguk van […] részt venni a balesetek, valamint a halálos és súlyos szerencsétlenségek […] körülményeinek és okainak vizsgálatában (Žin. 1995, Nr. 26–594); két főnévi igenév, pl.: A Privatizációs Ügynökség jogosult […] javasolni a vállalat alapítójának, hogy cserélje le a privatizálandó vállalat adminisztrációjának vezetőjét […] (Žin. 1995, Nr. 61–1530); A felügyelőség munkatársainak […] joguk van […] megkövetelni a természetes és jogi személyektől az energetikai berendezések azonnali kikapcsolását […] (Žin. 1995, Nr. 26–594). Gyakran nem egyetlen jog tartalmát írják le, hanem a jogok teljes körét, vagyis azokat a jogokat, amelyek valamely tisztviselőt vagy intézményt megilletnek. A jogok együttesét olyan szókapcsolatok jellemzik, amelyeket azonos szerepű, többnyire bővített minősítők alkotnak – különféle függő szavakkal álló főnévi igenevek, például: A Statisztikai Hivatal a ráruházott feladatok végrehajtása során jogosult: 1. jóváhagyni a Statisztikai Hivatal, a városi és járási statisztikai osztályok éves munkaprogramjait; 2. díjmentesen, levelezés útján valamennyi tulajdonformájú vállalattól […] az előírt módon hitelesített jelentéseket kapni; 8. népszámlálást és egyéb statisztikai felméréseket végezni, a lakosság bevonásával, a Litván Köztársaság Kormányának előírásai szerint; 9. részt venni a Pénzügyminisztérium negyedéves és éves számviteli mérlegűrlapjainak kidolgozásában […]; 13. élni a kiadói joggal és közzétenni a statisztikai adatokat (Žin. 1995, Nr. 27–612). Valamennyi vizsgált szókapcsolatban a főnévi igenév az általa minősített szó után áll, és maga a névszói csoport is a mondat végén található. Ez a szokásos helyük. Más szórend akkor lehetséges, ha nem a jog tartalmának meghatározása, hanem annak jelzése a fontos, hogy ki jogosult rá. A szokatlan szórendnek három változata lehetséges: 1. A névszói csoport a mondat elején áll: a mondatot a fő szó kezdi, utána következik a minősítő – a függő szavakkal álló főnévi igenév, például: 121 Teisę susipažinti su protokolu turi kiekvienas konkurso dalyvis (Žin. 1996, Nr. 133–2356); Teisę skirti chemoprofilaktiką turi tik asmens sveikatos priežiūros specialistai, Sveikatos apsaugos ministerijos nustatyta tvarka gavę licencijas medicinos praktikai (Žin. 1996, Nr. 104–2363); Teisę siūlyti Teisėjų senato pirmininkui Senate svarstytinus įstatymų taikymo teismų praktikoje klausimus turi Aukščiausiojo Teismo skyrių pirmininkai ir teisėjai […] (Žin. 1995, Nr. 36–887). 2. A névszói csoport szétszakad, a főnévi igenév a mondat elejére kerül, és az általa jelölt szótól egy ige választja el. A szórendnek ezt a szokatlan változatát akkor használják, amikor különösen hangsúlyozni kell a jogosultat (beneficienst), például: Az utakat minden jogi és természetes személy jogosult használni, e törvénynek megfelelően […] (Žin. 1995, Nr. 44–1076); A pályázaton kizárólag azok a személyek jogosultak részt venni, akik az előírt módon regisztráltak, és megjelentek a bérbeadási pályázat bizottságának ülésén (Žin. 1996, Nr. 103–2356); A pénztáraknál soron kívüli jegyvásárlásra a kiskorú gyermekkel utazó utasok, a várandós nők, a fogyatékossággal élők, a Lietuvos Respublikos Seimo tagjai és az önkormányzati képviselők jogosultak (Žin. 1995, Nr. 47–1155). Ez a szórend feltehetően olyan mondatok mintájára alakult ki, amelyekben az állítmányt egy módbeli segédige és a mondat elején álló főnévi igenév alkotja, a hangsúlyozni kívánt cselekvő pedig a mondat végére kerül, például: A Lietuvos Respublikoje orvosi gyakorlatot (elsődleges vagy szakosított) olyan személyek folytathatnak, akik rendelkeznek az e törvényben előírt módon kiadott és érvényes engedéllyel (Žin. 1996, Nr. 102–2313); Ragadozó madarakkal kizárólag vadászok vadászhatnak (Žin. 1995, Nr. 25–571). Itt a főnévi igenév az állítmány része, és szabadabban változtathatja helyét, mint az a főnévi igenév, amely alárendelő viszonyban kapcsolódik egy főnévhez, és azt jelöli. A hasonló szemantikájú jelenségeknek azonban hasonló kifejezési módokat keresnek. A turi teisę (jogosult) szerkezetet a gali, turi, privalo módbeli segédigékkel azonosítják, amelyek az állami dokumentumok nyelvében a kötelezés különböző fokozatait jelölik; e rendszerbe illesztve a hatáskör határait fejezi ki, vagyis jogszerűvé teszi a cselekvés végrehajtását, vö. az utakat használhatják a személyek, az utakat használniuk kell a személyeknek, az utakat használniuk kötelező a személyeknek, illetve az utakat a személyek jogosultak használni. 3. A névszói csoport a mondat elején áll; a mondatot egy főnévi igeneves szerkezet kezdi, amely az általa jelölt szó előtt áll, de egy másik bővítmény – egy birtokos esetű főnév – elválasztja tőle, például: A felszámolás alatt álló nem állami könyvtár eladásra kínált nyomtatványainak és egyéb dokumentumainak megvásárlására az állami könyvtáraknak van elővásárlási joguk (Žin. 1995, Nr. 51–1245); Jegyvásárlásra elővásárlási joga van: a fogyatékossággal élőknek, a kiskorú gyermekkel utazó utasoknak és a várandós nőknek (Žin. 1995, Nr. 60–1516). A teisę (jog) főnévvel álló, főnévi igenévre épülő szócsoport gyakran igen bővített. Az ilyen, mondatrész-kísérő funkciót betöltő szócsoport információs szempontból a legjelentősebb, szerkezeti szempontból pedig a mondat leghosszabb és legösszetettebb elemévé válik. Beérkezett: 1999. 05. 27. 122 LITERATŪRA IR ŠALTINIAI Ambrazas V. 1986: Dabartinės lietuvių kalbos žodžių tvarkos modeliai. – Lietuvos TSR Mokslu Akademijos darbai, A serija, 3(96), 92–101. ATPK 1996: Lietuvos Respublikos administracinės teisės pažeidimų kodeksas, Vilnius: Teisinės informacijos centras prie Teisingumo ministerijos. BK 1997: Lietuvos Respublikos baudžiamasis kodeksas, Vilnius: Teisės aktai. GTK 1996: Lietuvos Respublikos geležinkelio transporto kodeksas, Vilnius: Teisinės informacijos centras prie Teisingumo ministerijos. LKG 1976: Lietuvių kalbos gramatika 3, Vilnius: Mokslas. LRK 1994: Lietuvos Respublikos konstitucija, Vilnius: Teisinės informacijos centras prie Teisingumo ministerijos. Valeckienė A. 1998: Lietuvių kalbos funkcinė gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Žin. – Valstybės žinios (hivatalos kiadvány). NON-AGREEING GROUPS OF WORDS IN THE LANGUAGE OF STATE DOCUMENTS Summary A tanulmány a jelzői bővítmények egy sajátos típusával, a határozók (nem egyeztető jelzők) használatával foglalkozik az állami dokumentumok nyelvében. 1. Az állami dokumentumok nyelvében meglehetősen gyakoriak a birtokos esetű módosítók hosszú láncolatai. E jelenség okai között szerepelhet a birtokos eset azon képessége, hogy különböző szempontokból határozzon meg egy dolgot (nyelvi ok), valamint az intézmények nevének hivatalos használatban való megadására vonatkozó követelmény, az összes alárendelt szint feltüntetésével (nyelven kívüli ok). 2. A birtokos eset használatának egy sajátos esetéről van szó, amikor a szócsoport központi eleme egy igei absztrakt főnév. Az ilyen mondatokban a szórend segít megkülönböztetni a jelentéseket: az alany birtokos esete megelőzi a főnevet, a tárgy birtokos esete pedig követi azt. Ha mindkét birtokos esetű alak megelőzi a főnevet, a szócsoport függőségi viszonyt fejez ki. Néha a birtokos esetű alak a központi szó után áll, a teljes főnévi csoport szerkezeti sajátosságai miatt. 3. Az állami dokumentumok nyelvében gyakoriak a teisė (angolul: right) központi szóval alkotott szócsoportok. Ezt a szót gyakran használják főnévi igenévvel és annak bővítményeivel. A szócsoport szerkezetét a főnévi igenév vonzatkerete határozza meg. A teisė szót tartalmazó szócsoport leggyakrabban a mondat végén fordul elő. Ha a jog jogosultját, nem pedig a tárgyát kívánják hangsúlyozni, a szócsoport a mondat élére kerül. Szokatlan, hogy a mondat élén álló főnévi igenév jelzőként szerepeljen, és az állítmány elválassza a jelzett szótól. 123