Aukštesniojo ir aukščiausiojo laipsnio būdvardžių valentingumas

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVI (2002), 131 – 144 A középfokú és felsőfokú melléknevek valenciája LORETA SEMĖNIENĖ Lietuvių kalbos institutas, Vilnius A cikk a litván melléknevek közép- és felsőfokú alakjainak valenciájával foglalkozik. Ezt a valenciát nemcsak a melléknév jelentése, hanem az összehasonlítási fokok nyelvtani tulajdonságai is meghatározzák. A melléknév lexikai egységként vett jelentése által meghatározott (kötelező és fakultatív) résztvevőkön kívül az összehasonlítási alakok egy szintaktikai pozíciót is megnyitnak egy hasonlító kifejezés számára. Míg maga a melléknév esetet (elöljáróval vagy anélkül) rendel szintaktikai résztvevőihez, összehasonlítási fokai vagy esetet (elöljáróval) rendelnek a hasonlító kifejezéshez, vagy a hasonlító kifejezés alakja valenciai szempontból megjósolhatatlan. 0. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK 0.1. A litván melléknevek1 valenciájának vizsgálata még csak most kezdődött2. A cikk abból indul ki, hogy a melléknévi valencia a melléknév jelentése által meghatározott sajátosság: bizonyos számú szabad helyet nyit meg, amelyeket a mondatban (vagy szókapcsolatban) meghatározott jelentésű szavak vagy azok megfelelői töltenek be (vö.: Sommerfeldt, Schreiber 1983: 15; Pitulainen 1983: 87–89; Lee 1994: 66). Ebből következik, hogy a melléknév valenciajellemzőit szemantikailag a jelentése motiválja, amely egy adott szintaktikai környezetben válik világossá. 0.2. A valencia három szinthez kapcsolódik: az absztrakt logikai-szemantikai szinthez, valamint a nyelv két konkrét szintjéhez – a szintaxishoz és a lexikai szemantikához. A predikátumelemzés módszerével a logikai-szemantikai szinten meghatározható, hogy egy predikatív szó (jelen esetben a melléknév) hány szabad helyet nyit meg az argumentumok számára. Ugyancsak ezen a szinten a predikatív szó előrevetíti az argumentumok (szabad helyek) szemantikai funkcióit, amelyek attól függenek, hogyan értelmezzük a leírt helyzetet, és a számunkra érzékelhető helyzet bizonyos aspektusait jelenítik meg. Így a melléknév mint predikatív szó szemantikai valenciája a melléknév által leírt helyzet bizonyos szemantikai értelmezése, amelyet meghatározott szemantikai funkciókkal jellemezhetünk. A melléknév szemantikai 1 A cikk nem tárgyalja a melléknevek semlegesnemű alakjait, amelyek „általában nem kapcsolódnak főnevekhez, és a tulajdonságot általánosítva fejezik ki” (Ambrazas, red. 1996: 169; Ambrazas, ed. 1997: 137; vö. Vaičiulytė-Semėnienė 2001: 123–125). 2 Lásd erről: Tekorienė (1983; 1985; 1986), Vaičiulytė-Semėnienė (1998; 2000; 2001). 132 | LORETA SEMĖNIENĖ A valenciát az adott melléknévvel alkotott mondatok vizsgálatával lehet megállapítani. Csak a mondatban válik világossá, milyen jelentésben használják a melléknevet, hogyan értelmezhető a leírt helyzet, és mik az argumentumok szemantikai funkciói. A szintaxis szintjén a mondatok vizsgálatakor megállapítható, hogy milyen alakú szavakkal valósulnak meg a predikátum – a melléknév – szemantikai aktánsai, továbbá a szintaktikai aktánsok, azaz bizonyos alakú szavak vagy azok megfelelőinek szükségessége, illetve fakultatív volta. A melléknév jelentése által meghatározott igény arra, hogy meghatározott számú, meghatározott alakú szót (vagy azok megfelelőit) vonjon maga mellé, a melléknév szintaktikai valenciájának nevezhető. Ahány argumentuma – szemantikai aktánsa – van a predikátumként működő melléknévnek, annyi szintaktikai aktánsa is van. Vagyis a szemantikai és a szintaktikai valencia között izomorf viszony áll fenn. 0.3. A szintaktikai aktánsok száma alapján megkülönböztethetünk egyvalenciájú és többvalenciájú mellékneveket. Az egyvalenciájú melléknevek egy dolog tulajdonságát írják le, és egy szabad helyet nyitnak meg annak az argumentumnak, amely a tulajdonság hordozója – a deskriptum3: (1) Heves ugatás hatott rá, és általános nyugtalanság fogta el KtLPV 325. (2) A derült, fagyos márciust meleg, szeles esők lepték meg ŠvAŠ 30. (3) Luciusz rendkívül érzékeny a becsvágyára, és sértődékeny M-PtR5 110. A litván nyelv mellékneveinek többsége egyvalenciájú. Esetükben, akárcsak más mellékneveknél, a deskriptum megvalósulása kötelező, mivel a melléknév szintaktikailag a főnévtől, azaz a deskriptumot jelölő szótól függ, és egyeztetődik vele. A litván melléknevek jelentős része két vagy több dolog közötti viszonyként ír le egy tulajdonságot. A melléknév azáltal, hogy két vagy több szabad helyet nyit meg a predikátum argumentumai számára, maga vonzza magához azokat a szavakat, amelyek azokat a dolgokat jelölik, amelyekhez a predikátummal kifejezett tulajdonság – viszony – tartozik; kivételt képez a deskriptumot jelölő szó, amellyel a melléknév egyeztetődik. Ezért az alábbiakban a megnyitott szabad helyek száma szerint – amely a melléknév jelentésétől függ – a következő többvalenciájú mellékneveket különböztethetjük meg: a) kétvalenciájúakat (pl. alkalmas valamire), b) háromvalenciájúakat (pl. hálás valakinek valamiért), c) négyvalenciájúakat (pl. tartozik valakinek valamivel valamiért), például: (4) Ott, az egyik sarokban egy hárfa porosodik – talán akad rajta valami, ami alkalmas a tűzre KT. (5) Én tényleg nagyon-nagyon hálás vagyok neked a kutyáért, de azért mégis maradt bennem egy kis keserűség, hogy Aurisnak veled jobb volt... KT (6) Az elvégzett munkáidért legalább egy köszönettel tartozol nekem KT. 0.4. A melléknév valamennyi szintaktikai aktánsának van megfelelője a logikai-szemantikai szinten, mivel azok a szemantikai aktánsok szintaktikai megvalósulásai. Másfelől a szintaktikai aktánsok lehetnek kötelezőek és fakultatívak. Azokat a melléknévi szintaktikai aktánsokat, amelyek a mondatból nem hagyhatók el, mert elhagyásuk esetén a mondat nyelvtanilag helytelen és érthetetlen lenne, kötelező aktánsoknak nevezik (vö. Sl对žienė 1994: 31; 1995: 61; Helbig 1982: 24; 1992: 99, 103; Gladrow 3 Deskripto terminas skolintas iš D. Tekorienės (1983: 97–107) ir E. Jakaitienės (1988: 62). BŪDVARDŽIO LAIPSNIŲ VALENTINGUMAS | 133 1984: 20–21; Jakaitienė 1988: 64). A szükséges szintaktikai aktánsok írják le a szituációnak azt a részét, amely a melléknév jelentése szempontjából a legfontosabb. A fakultatív szintaktikai aktánsok azok, amelyek elhagyhatók a mondatból úgy, hogy az grammatikus és érthető marad. A fakultatív szintaktikai aktánsok azonban – bár nincsenek kifejtve – ugyanúgy megfelelnek a melléknév szemantikai valenciájának aktánsainak, mint a szükséges szintaktikai aktánsok⁴. A fakultatív aktánsok nélküli mondatok nagyjából ugyanazt jelentik, mint a velük kiegészített mondatok, mivel a fakultatív aktánsokat maga a predikátum jelentése implikálja. Ezért a fakultatív szintaktikai aktánsok hiánya sem szerkezeti, sem szemantikai szempontból nem teszi hiányossá a mondatot. A fakultatív szintaktikai aktánsok a szituációnak azt a részét írják le, amely a predikátum jelentése szempontjából kevésbé fontos (vö. Slizienė 1986: 56; Emons 1974: 104). 0.5. A tanulmány célja a melléknév közép- és felsőfokú alakjainak valenciáját tárgyalni. 1. A MELLÉKNÉV KÖZÉP- ÉS FELSŐFOKÚ ALAKJAINAK FUNKCIÓI 1.1. A melléknevek a dolgok tulajdonságait fejezik ki. A kifejezett tulajdonság alapján az egyik dolog összehasonlítható egy másik dologgal (más dolgokkal), vagy összehasonlítható egy dolog két tulajdonsága. A tulajdonságok mennyiségi különbségeinek kifejezésére a litván nyelv a melléknevek közép- és felsőfokú morfológiai alakjait használja⁵. 1.2. A középfokú alakok akkor használhatók, ha azt akarjuk kifejezni, hogy az egyik dolog valamely tulajdonságból többel rendelkezik, mint egy másik. Ilyen esetekben rendszerint egyidejűleg szerepel a už elöljárószós szerkezet tárgyesettel, vagy a kaip, nekaip, negu, nei, nelyginant, kötőszavakkal alkotott hasonlító szerkezet, például: (7) A szívem dobogása erősebb volt, mint az összes óra ketyegése ŠkBD 113. (8) Kristina asszony erényei keményebbek, mint az ügyvéd úr minden furfangjaTr 197. (9) Vilius vállban kissé gyengébb Anskiushoz képest, de magasabb SmNVK 178. (10) Nincs kékebb ég, mint a miénk [égboltunk] KT. A melléknevek középfokú alakjait egy dolog két tulajdonságának összehasonlítására is használják. Ekkor a melléknév középfokú alakjai a kaip, negu, nei és hasonló kötőszavakkal alkotott hasonlító szerkezetekben fordulnak elő (vö. Valeckienė 1961: 57; Ulvydas, red. 1965: 520), például: (11) Ez a tanuló tehetségesebb, mint amennyire szorgalmas BK. 4 A fakultatív szintaktikai aktánsokat az illusztratív példákban zárójelben tüntetjük fel. 5 A tanulmány szerzője nem különíti el a kevésbé fokozó és az összes felsőfokú alakot (ahogyan ezt a Lietuvių kalbos gramatika I. kötetében teszik (Ulvydas, red. 1965: 515; 522)), mivel a Dabartinės lietuvių kalbos gramatika című műben közölt fokozási kategóriafelfogásra támaszkodik (Ambrazas, red. 1996: 170; vö. Ambrazas, ed. 1997: 138), valamint A. Paulauskienė (1994: 230) azon véleményére, hogy az utóbbi fokok csupán a közép- és felsőfok sajátos változatai (vö.: Valeckienė 1998: 254; Jablonskis 1957: 206; Balčikonis 1982: 36). 134 | LORETA SEMĖNIENĖ 1.3. A felsőfokú alakokat akkor használjuk, ha azt akarjuk kifejezni, hogy egy tárgyakból álló csoport valamelyik tárgya nagyobb mértékben rendelkezik egy tulajdonsággal, mint az összes többi, amellyel összehasonlítjuk (Ambrazas, red. 1996: 172; Ambrazas, ed. 1997: 139–140; Paulauskienė 1994: 229–230; Balčikonis 1982: 36; Jablonskis 1957: 207; plg. Paulauskienė, Valeika 1994: 193; Valeckienė 1998: 126). A felsőfokú alakokhoz gyakran kapcsolódnak az iš, už, tarp(u) elöljárószók genitivusi vagy accusativusi szerkezetű konstrukciói, a užvis, pervis határozószók, névmások stb., például: (12) Vilius a legszorgalmasabb (az) összes közül SmnVK 111. (13) Te voltál a legerősebb (az) összesünk közül M-PTr₅ 98. (14) De mindannyiuknál a fekete fülű tehénke a legjobb – ő könyörületes Sigure iránt S. Nėris; Ulvydas, red. (1976: 253). (15) De e nemzetség összes híres férfija közül, mindazok közül, akik a magas merkinėi várban ültek, Mykis nemes volt a leghíresebb V. Krėvė; Ulvydas, red. (1965: 522). 1.4. A melléknév középfok nélküli alakja a tulajdonság mennyiségének összehasonlítása / összehasonlításának hiánya alapján áll szemben a közép- és felsőfokkal. A középfok nélküli alak csupán a tárgy tulajdonságát jelöli, a fokozati különbségekre való utalás nélkül (Ambrazas, red. 1996: 171; Ambrazas, ed. 1997: 138; Valeckienė 1998: 254–255; plg. Bierwisch 1987: 101; Paulauskienė, Valeika 1994: 193). 1.4.1. Vannak olyan esetek is, amikor a melléknév középfok nélküli alakját a mód felsőfokú határozószavával együtt használják két tárgy összehasonlításakor, valamely tulajdonság tekintetében. Ilyenkor a melléknév középfok nélküli alakja összehasonlító szerkezetekben szerepel, és az egyik tárgy valamely tulajdonságának nagyobb (kisebb) fokát fejezi ki. A tulajdonság nagyobb (kisebb) fokát bizonyos nyomatékosító jelentésű szavak határozzák meg, például: nem olyan, mint, nem kevésbé stb., magát a tulajdonság fokának összehasonlítását pedig analitikus módon fejezik ki6 (plg. Paulauskienė, Valeika 1994: 194–195), például: (16) Ő nem olyan okos, mint a barátja (vö. nem okosabb a barátjánál) BK. (17) Ő nem volt kevésbé boldog a férjénél, mert amíg a férje a sör ügyeit intézte Kraštupėnuose-ban, Fekete Bigė eljött Mariuhoz (vö. még boldogabb volt a férjénél) AVŽSTM 452. (18) Te [te] legalább annyira ambiciózus vagy, mint én, és a nyíltan keresztezett kardok után már nem lesz hely számomra a csapatodban (vö. még ambiciózusabb vagy nálam) KT. (19) A szakítás fájdalma nem kevésbé kínzó, mint a kificamodott láb vagy a sajgó fog fájdalmánál (vö. a szakítás fájdalma kínzóbb, mint a kificamodott láb vagy a sajgó fog fájdalma) KT. 6 Nors kalbinėje literatūroje teigiama (Paulauskienė 1994: 226; Valeckienė 1961: 58, 62; Ulvydas, red. 1965: 520; Klimavičius 1969: 7, 10), kad dažniausiai lietuvių kalbos būdvardžių laipsniai reiškiami sintetiniu būdu, tačiau reikėtų pritarti A. Paulauskienei (1994: 226), kad šiuo metu pastebimas ypač spartus analitinių formų amplitudės. Kai kuriose gramatikose apie analitines laipsnių formas apskritai nekalbama (plg.: Ambrazas, red. 1985: 116–121; Valeckienė 1998: 254–259). Tiesa, kalbos kultūros praktikoje daugelį analitinių laipsnio raiškos formų, kuriomis reiškiama gradacija, siūloma keisti sintetinėmis (Klimavičius 1969: 7–15; plg.: Pupkis, sud. 1985: 141, 143; Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976: 67, 71). BŪDVARDŽIO LAIPSNIŲ VALENTINGUMAS 135 (20) Elérkezik nem kevésbé felelősségteljes, mint a választások eseménye (vö. elérkezik felelősségteljesebb, mint a választá- sok eseménye KT. Fontos, hogy ha egy dolog valamely tulajdonságának kisebb fokát egy másik dologéval összehasonlítva pontosabban kívánjuk megkülönböztetni, az analitikus fokozati alakok nélkül nem boldogulunk (Klimavičius 1969: 13; Pupkis, sud. 1985: 143, 153), például: (21) Biztos úr, [ő] szó nélkül összeesett a székében, és abban a pillanatban sokkal szánalmasabbnak tűnt, mint Szókratész – még a szeme is kevésbé volt kifejező, mint Szókratész üres szemürege KT. 1.4.2. A melléknév középfokú alakjait akkor használjuk, amikor ugyanazon dolog két tulajdonságát hasonlítjuk össze. Ekkor ugyanazon dolog egyik tulajdonságának foka nagyobb (kisebb), mint a másik tulajdonságé. Ilyen esetekben csak a mint, mintsem, mint amilyen, mint kötőszavakkal alkotott összehasonlító szerkezetek használatosak együtt, és így tovább (vö. 1.2.), például: (22) Egyszer volt egy mulatságos kalandom – folytatta –, talán nem is annyira mulatságos volt, inkább disznó módon viselkedtem KT. (23) Jonas inkább mérges volt, mint vidám BK. (24) A „Panevėžys” csapat vezetőedzője, Gintaras Leonavičius nem annyira volt boldog a žalgiriseiek ajándékba kapott győzelme miatt, mint inkább meglepődött rajta KT. 2. A MELLÉKNÉV KÖZÉP- ÉS FELSŐFOKÚ ALAKJAINAK VALENCIÁJA 2.1. Azt lehetne állítani, hogy mind az egyvalenciájú, mind a többvalenciájú melléknevek közép- és felsőfokú alakjai a melléknév jelentése által meghatározott szintaktikai aktánsok (mind a kötelezők, mind a fakultatívak) mellett legalább még egy kötelező szintaktikai aktánst – egy összehasonlító szerkezetet – is felvesznek. Ennek a szintaktikai aktánsnak a mondatbeli jelenlétét azonban nem a melléknév jelentése, hanem a melléknév morfológiai alakja, az -esnis, -iausias képző határozná meg (a német melléknevek fokozati alakjairól vö. Bierwisch 1987: 174, 183–184, 186). Következésképpen a közép- vagy felsőfokú alakban használt egyvalenciájú mellékneveknek kétvalenciájúaknak, a kétvalenciájúaknak pedig háromvalenciájúaknak kellene lenniük, és így tovább. 2.2. Az összegyűjtött anyag elemzése arra enged következtetni, hogy ez gyakran valóban így van. Más szóval, a közép- vagy felsőfokú alakban használt litván egyvalenciájú melléknevek többsége kétvalenciájú (a német egyvalenciájú melléknevek fokozati alakjairól vö. Sommerfeldt, Schreiber 1971: 228; Piitulainen 1983: 17; Bierwisch 1987: 174; Lee 1994: 29), például: (25) Légy [te] kisebb még a mákszemnél is, ne vond magadra senki figyelmét BltR₄ 21. (26) Az erdőben élő emberek megelőzték 7 az életet, de a halálnál később következtek KT. 7 Bár a litván melléknevek, amelyek az időbeli egyidejűtlenség viszonyait fejezik ki, például: ankstesnis, -ė „korábban létező”, anksčiausias, -ia, paskesnis, -ė „utána következő, későbbi”, paskutiasias, -ia „a legutolsó, legkésőbbi”, pirmesnis, -ė „korábbi”, pirmiausias, -ia „a legelső”, vėlesnis, -ė „később, utóbb létező vagy történő”, vėliausias, -ia „a legkésőbbi” és hasonlók, közép- és felsőfokú 136 | LORETA SEMĖNIENĖ (27) Szeretnék [én] fölényben lenni annál a nekem csontomig unalmassá vált varsói varázslónál… MISEVČ 76. (28) Te vagy a legszorgalmasabb (a) többi gyermek közül SmNVK 110. (29) E játékok legfőbb rendezője Kotryna volt – a legidősebb (a) lányok közül, nagyon szép, bátor, akaratos KT. 2.2.1. Vannak a litván nyelvben olyan egyvalenciájú melléknevek, amelyek középfokú alakjai háromvalenciájúak. Az ilyen középfokú melléknévi alakok a szükséges összehasonlító szerkezeten kívül egy harmadik, fakultatív szintaktikai aktánst is megkövetelnek, amely főnévi vagy névmási eszközhatározós esetben (önmagában vagy bővítménnyel), illetve mennyiséget kifejező határozószóval fejezhető ki, például: (30) Atėjo nepažįstamas, (visa galva) už mane aukštesnis vyras didžiuliu pilvu KnN 125. (31) Merkulis plébános fiatalabb volt Grigaliusnál (de nem sokkal, talán öt évvel), és szép, telt arcúnak látszott BUBTTA 64. (32) Leonardo haja úgy ragyogott, mint a tűz, ő maga (egy méterrel) alacsonyabb volt Abrutysnál és soha nem emelte fel a hangját KT. (33) Simon pap, aki (jóval) alacsonyabb volt Angelė férjénél,elsőként lép be a csűrbe, megáll, bal oldalához emeli a kezét, mintha fékezni próbálná dobogó szívét, és csodálkozva körülnéz KT. (34) Az unokatestvére pedig (még két évvel) idősebb nála SmNR₁ 225. (35) Én [én] voltam a csoportvezető, így hát mintha valamiben fölötte álltam volna a többieknek, és a Moszkvából tanfolyami látogatásra érkező képviselők először velem beszéltek (vagy talán csak naivitásomban gondoltam így) KT. 2.3. A kétvalenciájú melléknevek szintén használatosak közép- vagy felsőfokú alakban. Az ilyen kétvalenciájú melléknevek (az egyvalenciájúakhoz hasonlóan) a melléknév jelentése által meghatározott kötelező és fakultatív szintaktikai aktánsokon kívül gyakran egy további szintaktikai aktánst is magukhoz vonzanak, például: (36) Kaime smarkiai sunegalavo jos krikštamotė, artimesnė jai už tikrą motiną, – ji atsiprašė nuo akademinių užsiėmimų, ir, jos pačios nuostabai, dekanas iškart sutiko KT. (37) Ezek a jobbágyivadékok […] saját gazdaságuk rabjai, akiknek egy liter lefölözött tejtöbbet ér az emberi méltóságnál AvŽSTM 558. (38) Racionálisan megmagyarázhatatlan K. Kristinaitis miniszter elképzelése, hogya bíróság illetékesebb az etikai kérdések eldöntésében, mint a Központi Közszolgálati Etikai Bizottság KT. (39) [Ő] nem hitte, hogy a lélek dolgai, amelyeket arra tanították, hogy mindennél jobban tiszteljen a világon, (Germano apja számára) fontosabbak lennéneka test dolgánál KnDKHG 54 (40) Sodžiaus dalykai (Rapoliui) nebuvo svetimesni už savo namų dalykus VŽR₃ 90. A fokozati alakokat külön szavaknak tekintik, nem pedig az ankštus, vėlius melléknevek morfológiai alakjainak. Ezeket a mellékneveket külön szóként tünteti fel a mai litván nyelv szótára, valamint az akadémiai Litván nyelv szótára is, kivéve az anksčiausias, -ia és vėliausias, -ia alakokat, amelyeket a mai litván nyelv szótára nem tekint külön szavaknak. A példákból látható, hogy ezeket az egyvalenciájú mellékneveket összehasonlító szerkezetekkel használják, amikor két dolgot időbeli szempontból vetnek össze. BŪDVARDŽIO LAIPSNIŲ VALENTINGUMAS | 137 (41) A kalászosok közül a rozs a legellenállóbb az átteleléssel szemben, de e tulajdonság tekintetében a fajták nagyon különböznek egymástól KT. (42) Nem lehet azonban azt mondani, hogy éppen ő volt a legbűnösebb mind közül, amiért nem tudta, mi fog történni, amikor az a bomba egy több ezres város közepére zuhan KT. Igaz, azokban az esetekben, amikor egy kétvalenciájú melléknév felsőfokú vagy középfokú alakban fakultatív szintaktikai aktánst kíván meg, az aktáns a mondatban elhagyható (vö. 0.4.), például: (43) Mégis, ez a nap kedvezőbb, mint a holnapi nap, ezért tanácsos fontosabb ügyekbe fogni (vö. mégis ez a nap (önöknek) kedvezőbb, mint a holnapi nap) KT. (44) – – Minden rendben – mondta angolul, halványan mosolyogva a férfira –, biztos vagyok benne, hogy az ön pipája sokkal kellemesebb lesz, mint az útitársam cigarettája (vö. az ön pipája (nekem) sokkal kellemesebb lesz, mint az útitársam cigarettája) KT. (45) Minden szónál kedvesebb szó: Litvánia (vö. számunkra mindennél kedvesebb szó: Litvánia) KT. 2.4. Nem találtunk olyan háromvalenciájú, közép- vagy felsőfokú mellékneveket, amelyeket a mondatban a melléknév jelentése által meghatározott valamennyi szintaktikai aktánssal (kötelezővel és fakultatívval), valamint egy összehasonlító szerkezettel együtt használnának. Olyan példákat sem találtunk, amelyekben egy háromvalenciájú melléknév közép- vagy felsőfokú alakja a melléknév jelentése által meghatározott kötelező szintaktikai aktánsokkal és összehasonlító szerkezettel együtt fordulna elő. Ugyanez mondható el a négyvalenciájú, közép- vagy felsőfokú melléknevekről is. Elméletileg azonban ilyen példák lehetségesek lennének. Az ilyen példák hiányának oka valószínűleg az, hogy a melléknévtől függő szavak sora ekkor igen hosszúra nyúlna, például: (46) (Az őszinte tanácsokért hálásabb vagyok anyámnak, mint neked, a legjobb barátnőmnek (a hozott tanácsokat tartalmazó könyvért) BK. 3. A HASONLÍTÓ SZERKEZETEK MORFOSZINTAKTIKAI MEGVALÓSULÁSA 3.1. Mint említettük, mind a melléknév közép- vagy felsőfokú alakjai, mind pedig a melléknév összehasonlító fokú alakjai, amelyek összehasonlítást fejeznek ki, leggyakrabban egy további szintaktikai aktánst – a hasonlító szerkezetet – kapcsolnak magukhoz. A melléknévtől mint szófajtól eltérően azonban a melléknév közép- és felsőfokú alakjai nem mindig határozzák meg saját szintaktikai aktánsuk, a hasonlító szerkezet alakját. 3.1.1. Azokban az esetekben, amikor két vagy több dolgot a leíró szóval jelölt dologhoz viszonyítva hasonlítanak össze, a középfokú alakok az už elöljárószóval álló elöljárós szerkezetet vonzanak. A felsőfokú alakok az iš, tarp(u), už elöljárószavakkal álló elöljárós szerkezeteket vonzzák. Az už elöljárószó tárgyesetet, az iš, tarp(u) pedig birtokos esetet kíván (vö. 1.2.–1.4.), például: 138 | LORETA SEMĖNIENĖ (47) A teher nehezebb egy kavicsnál, a szó élesebb a tengelicénél Vrn; Ulvydas, red. (1965: 515). (48) Akkor ez lesz az ő első dala, szomorúbb az erdők zúgásánál Maironis; Ambrazas, red. (1996: 171). (49) Nehéz volna nála hallgatagabb embert találni: szinte egyáltalán nem beszélt J. Balčikonis; Ulvydas, red. (1965: 519). (50) Eglė a legszerencsésebb az összes meny közül; nem hullatja keserű könnyeit nagy bőségben S. Nėris; Ulvydas, red. (1965: 522). 3.1.2. A középfokú melléknevek ezzel szemben rendszerint nem határozzák meg a mint, mintsem, mint ahogy és hasonló kötőszókkal használt hasonlító szerkezetek alakját (vö. 0.2.). Az említett kötőszókkal álló hasonlító szerkezetek redukált mondatok8, amelyekben formálisan csak az van kifejezve, ami a jellemzett tulajdonság fokában különbözik, vagyis az, amivel az összehasonlítás történik (vö. 1.4.2.). Előre megjósolni, hogy mi és milyen alakban fog szerepelni a hasonlító szerkezetben, meglehetősen nehéz. Mindazonáltal megkülönböztethetünk néhány esetet, amikor a közép- és felsőfokú melléknevek meghatározzák a mint, mintsem, mint ahogy és hasonló kötőszókkal álló hasonlító szerkezetek alakját: a) Azokban az esetekben, amikor két dolgot a leíró szóval jelölt dologhoz viszonyítva hasonlítanak össze, a kaip, nei, negu és hasonló kötőszókkal álló hasonlító szerkezetek rendszerint alanyesetű alakúak, noha az a dolog, amelyhez képest az összehasonlítás történik, más esetekkel is kifejezhető, például: (51) Jobb egy apa, még ha kegyetlen is, mint egy mostohaapa, még ha cukorédes volna is V. Krėvė; Ambrazas, red. (1996: 171). (52) Nincs az égboltnál (számomra) kedvesebb, mint a szülőföldem ege E. Mieželaitis; Ulvydas, red. (1965: 519). (53) A nap lenyugodott a az éjszakánál sötétebb erdő mögött KT. Vö.: (54) Jobb egy apa, még ha kegyetlen is, mint amilyen egy jó mostohaapa, még ha cukorédes volna is. (55) Nincs az égboltnál (számomra) kedvesebb, mint amilyen kedves (számomra) a szülőföldem ege. (56) A nap lenyugodott egy sötétebb mögött, mint amilyen sötét az éjszaka erdő mögött. Külön említést érdemelnek azok az esetek, amikor az említett kötőszókkal álló hasonlító szerkezet alakja ahhoz a szóhoz igazodik, amelyhez képest az összehasonlítás történik. Ilyenkor esetrag-attrakcióról beszélhetünk, például: 8 A szerző a redukált összehasonlító mondatok közé sorolja az összes, kaip, nei, negu és hasonló kötőszóval bevezetett összehasonlító szerkezetet, amelyeket az akadémiai háromkötetes Lietuvių kalbos gramatika vagy összehasonlító kifejezésként, vagy összehasonlító mondatok mellékmondati tagmondataiként tárgyal. Másfelől maga a Lietuvių kalbos gramatika (Ulvydas, red. 1976: 656–657) elismeri, hogy nyelvtani szerkezetüket és jelentésüket tekintve az összehasonlító kifejezések közel állnak az összehasonlító mondatok mellékmondati tagmondataihoz. Amint a grammatika megállapítja, az összehasonlító mondatok és az összehasonlító kifejezéseket tartalmazó mondatok közötti legfontosabb különbség az, hogy az összehasonlító kifejezéseknek nincs nyelvtani mondatformájuk. Úgy tűnik azonban, redukált mondatot olyan mondatban is felfedezhetünk, mint például: A szív fájdalma fájdalmasabb volt, mint a test sajgása vagy az égett kéz sebei KrėvP 131. Vö.: A szív fájdalma fájdalmasabb volt, mint amilyen fájdalmas a test sajgása volt. BŪDVARDŽIO LAIPSNIŲ VALENTINGUMAS 139 (57) Szeretnék szebb férfit, mint egy ilyen csenevész I. Simonait yte; Ulvydas, red. (1976: 688). Vö.: (58) Szeretnék egy szebb férfit, mint amilyen szép egy ilyen csenevész. b) Azokban az esetekben, amikor két vagy több dolgot nem a deskriptor szóval jelölt dologhoz viszonyítva (amint azt a korábbi példák mutatják), hanem a többértékű melléknév által vonzott szóval jelölt dologhoz viszonyítva hasonlítanak össze, noha csak a kaip, nei, negu és hasonló kötőszavakkal bevezetett összehasonlító szerkezetek fordulnak elő; az összehasonlító szerkezet alakja megegyezik a melléknév által vonzott szó, azaz a valenciaaktáns alakjával, például: (59) Tudta, hogy (az úrnőnek) [ő] nyíltabb volt, mint a gyóntatójával V. Mykolaitis-Putinas; Ulvydas, red. (1976: 688). (60) Alena kedvesebb volt hozzá, mint bárki máshoz A. Vienuolis; Ulvydas, red. (1976: 688). (61) És senki se ítéljen el minket azért, hogy történelmünket apránként, lopva loptuk el idegenektől – nekünk sokkal nagyobb szükségünk van rá, mint azoknak, akik mindmáig nem adták vissza nekünk. KT. Amint a példákból látható, amikor a melléknév fakultatív szintaktikai aktánsával jelölt dologhoz viszonyítva történik az összehasonlítás, azt a mondatban szükségszerűen ki kell mondani (vö. 0.4.), vö.: (62) * Tudta, hogy [ő] nyíltabb volt, mint a gyóntatójával. c) Azokban az esetekben, amikor egy dolog valamely tulajdonságának mértékét hasonlítják össze az egyik időpontban vagy bizonyos körülmények között egy másik időponttal vagy más körülményekkel, a kaip, nei, negukaip, nei, negu és hasonló kötőszavakkal bevezetett összehasonlító szerkezeteket idő- vagy helyhatározói jelentésű szavakkal, illetve azok szerkezeteivel használják, például: (63) Egy reggel a beteg éberebben ébredt, mint máskor V. Mykolaitis-Putinas, Ulvydas, red. (1976: 688). (64) Inkább megviselten, éhesen élek, de mégis [én] boldogabb leszek, mint itt J. Paukštelis; Ulvydas, red. (1976: 688). (65) Vadászott, hogy jól érezze magát, kóboroljon az erdőkben, de a vadászatról Ilgis egyedül, a sisakján lovagolva tért haza, kezét az agyához sem emelve, a remény hurkait sem feszítve, [ő] komorabb volt, mint amikor otthonról elindult V. Krėvė; Ulvydas, red. (1965: 518). d) Amikor egy dolog valamely tulajdonságának különböző fokait különböző „lehetséges vagy elképzelt világokban” hasonlítják össze, a kaip, nei, negukaip, nei, negu és hasonló kötőszavakkal bevezetett összehasonlító szerkezeteket egy másik predikátummal (pl. atrodyti, galvoti, manyti, tikėtis és hasonlókkal) együtt használják, amely megjelöli, hogy melyik „lehetséges” világban észlelhető az összehasonlítás alapjául szolgáló tulajdonságfok, például: (66) Ön boldogtalanabb, mint amilyennek gondoltam V. Mykolaitis-Putinas; Ulvydas, red. (1976: 906). (67) Az apa az ágyban feküdt, és borotválatlan, ősz szakálla, valamint a homloka fölött meredező ősz hajtincsek jóval idősebbnek mutatták, mint amilyen valójában volt A. Venclova; Ulvydas, red. (1976: 907). 140 | LORETA SEMĖNIENĖ (68) „A „megviselt” és az udvarból elűzött szolgáló nagyobb családra talált, mint amilyet Morta Lazdynų Pelėda kisasszony felnevelhetett volna neki; Ulvydas, red. (1976: 907). Vagyis azt lehetne állítani, hogy a középfokú és felsőfokú alakok valenciája más jellegű, mint a melléknév (mint szófaj) valenciája. Ha a melléknév valenciáját szemantikailag a jelentése motiválja, akkor a melléknév középfokú és felsőfokú alakjainak valenciáját nemcsak a melléknév jelentése, hanem a fok morfológiai alakjai is meghatározzák9. 4. AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ SZERKEZETEK FAKULTATIVITÁSA 4.1. Megfigyelték, hogy mind az egyvalenciájú, mind a többvalenciájú melléknevek középfokú és felsőfokú alakjaival alkotott összehasonlító szerkezetek, amelyek a mondatban rendszerint szükségesek10, elmaradhatnak, vagyis fakultatívak. Az összehasonlító szerkezetek fakultativitása azonban más, mint a melléknév fakultatív szintaktikai aktánsaié. Ha a melléknév fakultatív szintaktikai aktánsait maga a melléknév jelentése implikálja, ezért a fakultatív aktánsok nélküli mondatok szerkezetileg és szemantikailag teljesek11, akkor a fakultatív összehasonlító szerkezeteket nem implikálja a melléknév közép- vagy felsőfokú alakjának jelentése; azok a mondatból válnak nyilvánvalóvá. A melléknevek közép- és felsőfokú alakjainak összehasonlító szerkezetek nélküli használatakor néhány csoport különíthető el: a) Az összehasonlító szerkezet elmarad a melléknév felsőfokú alakja mellett, amikor ugyanazon dolog valamely tulajdonságának legnagyobb mértékét határozzák meg bizonyos körülmények között (vö. Sommerfeldt, Schreiber 1971: 228; Welke 1988: 121) (vö. 2.3.), például: (69) A legvidámabb a közös munkákon rš.; Ulvydas, red. (1965: 523). (70) Így beszélgettek sokáig, […] de minduntalan kerülgették a legnehezebb témákat, kitérve előlük BubPV 322. (71) Ön szerint mikor a legfogékonyabb a gyermek a rosszra? KT (72) Az emberek történeteit hallgatva azokkal a szereplőkkel szemben a legérzékenyebb [ő], akik rá emlékeztetnek KT. 9 Pasak A. Paulauskienės (1994: 230–231), laipsniavimas priklauso vidinei gramatinei semantikai, tačiau laipsnių formos turi ir savo vartojimo kontekstus. Aukštesnysis laipsnis vartojamas su vienais lyginamaisiais ir pabrėžiamaisiais žodžiais, o aukščiausiasis – su kitais. 10 A. Paulauskienė (1994: 231) teigia, kad vieno daikto lyginimui su kitu pagal didesnį ypatybės kiekį neužtenka vien morfologinės formos – priesagos -esnis. Aukštesniojo laipsnio formą sakinyje lydi lyginamieji žodžiai už, kaip, negu... Jie būtini. 11 Kivéve azokat az eseteket, amikor a többvalenciájú melléknévnek két vagy több fakultatív szintaktikai aktánsa van. Ilyenkor, ha egy vagy több fakultatív szintaktikai aktáns elmarad, nem feltétlenül egyértelmű, milyen jelentésben használják a melléknevet. Például a kaltas ‘valakivel el nem számolt’ melléknév négyvalenciájú (pl.: Jonas tartozik az apjának (pénzzel) (a segítségért). Az olyan mondatokban viszont, mint: Jonas tartozik nekem (pénzzel), Jonas tartozik nekem, nem világos, hogy a szóban forgó melléknevet melyik jelentésben használják: ‘valakivel el nem számolt’ vagy ‘kölcsönvett valamit’. De: Jonas tartozik nekem (a segítségért). BŪDVARDŽIO LAIPSNIŲ VALENTINGUMAS 141 (73) Mesélni azok a szövegek a legalkalmasabbak, amelyeknek maga a természete elbeszélő jellegű, és amelyekben – tökéletesebben vagy kevésbé tökéletesen – érzelmes, kifejező, tömör, eleven [nyelv] szólal meg KT. b) Ha két, különböző tulajdonságokkal rendelkező, egynemű dolgot hasonlítunk össze, akkor a második objektum, vagyis az összehasonlítás alapja elmaradhat, de kikövetkeztethető (vö. 1.2.; 2.1.1.), például: (74) Talán a tél második fele fájdalmasabb Gs; Ulvydas, szerk. (1965: 516). (75) A jobb oldali ujj vastagabb Jnšk; Ulvydas, szerk. (1965: 516). (76) A fő alakot jóval nagyobbra formázom BuBPV 386. (77) A zömök ló erősebb a munkára Svn; Ulvydas, szerk. (1965: 517). c) Az egy- és kétvalenciájú melléknevek közép- és felsőfokú alakjai összehasonlító szerkezet nélkül is használatosak, ha nem összehasonlító (elatív) jelentésük van, vagyis a tulajdonság szokásosnál nagyobb vagy legnagyobb fokát jelölik, például: (78) Aznap este akadozott a beszélgetés, egyetlen érdekesebb téma sem került szóba M-PsS 323. (79) Szörnyű legszörnyűbb, legsötétebb képek és látomások cikáztak át a fején Vaižgantas; Ambrazas, szerk. (1996: 173). (80) Leírhatatlanul szép volt. Az égen a legkisebb fehér felhőcske sem volt J. Biliūnas; Ambrazas, szerk. (1996: 173). (81) Sok szerencsét kívánok neked […] a legjobb boldogulást új életedben RŠ. LKŽV 160. 4.2. Másfelől egyet kellene érteni G. Helbig (1984: 51; 1990: 128; 1992: 49) véleményével, miszerint minden embernek joga van az adott kommunikációs helyzetben megválasztani és a szintaktikai struktúrában megvalósítani vagy nem megvalósítani azt, ami a nyelv szemantikai struktúrájában rejlik. Ekkor azonban nem a nyelvről mint rendszerről, hanem a nyelvhasználat eseteiről kellene beszélnünk (Helbig 1992: 42; vö. Helbig 1982: 22; Gansel 1993: 159), például: (82) Milyen kényelmes azoknak, akiknek az etikája egyetlen mondatba fér bele: te vagy a felsőbbrendű – én bolond vagyok, én vagyok a felsőbbrendű – te vagy a bolond (vö. amikor te vagy fölöttem – én bolond vagyok, amikor én vagyok fölötted – te vagy a bolond) KT. (83) Két kis torony is magasodott a nagy fal fölé – vörös cseréppel fedve, mintha csak erővel húzták volna fel őket. Valamilyen otromba toldaléképület emelkedett ott. Távolabb egy másik, de alacsonyabb épület… (vö. ez az épület alacsonyabb, mint az otromba toldaléképület) KT. (84) Erősebben megszorítja a kezemet, mint én az övét. Némán végigmértük egymást. [Én] (némileg) alacsonyabb voltam, keskenyebb vállú, sovány. Ő – súlyos, lomha, szeme zavaros, mint a mocsári köd (vö. én (némileg) alacsonyabb voltam nála) KT. (85) Marė életéről könyvet lehetne írni. Egy falusi lány élete. Még az első világháború előtt, a háború alatt és utána. Sok gyerek a családban. Ő a legidősebb (vö. Marė a legidősebb az összes családi gyermek közül) KT. Bár a mondatokból hiányzik az összehasonlító szerkezet, ezért pedig a mondatok mint a nyelvi rendszer egységei nyelvtanilag helytelennek minősülnének, a szövegben ezek a használat természetes esetei (vö.: Sommerfeldt 1973: 96; Helbig 1984: 49; 1985: 154; 1990: 129; Schwitalla 142 | LORETA SEMĖNIENĖ 1985: 297; Fries 1987: 205; Baskevič 1987: 153). G. Helbig véleménye szerint (1992: 50) éppen a kontextus teszi lehetővé a kötelező szintaktikai aktánsok elhagyását, és megőrzi az általuk közvetített teljes információt, ezért a mondat nyelvtani helytelensége semlegesítődik12. 5. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A melléknevek közép- és felsőfokú alakjainak valenciabeli különbségei nemcsak a melléknév jelentésével függnek össze, hanem a fokozás nyelvtani kategóriájának azon sajátosságával is, hogy a dolgok tulajdonságainak mértékbeli különbségeit fejezi ki (vö. Ambrazas, szerk. 1996: 170); ezért ezek nem azonosíthatók a melléknév jelentése által meghatározott melléknévi valenciával (vö.: Sommerfeldt, Schreiber 1971: 228; Heidolph, Flämig, Motsch 1981: 621; Sommerfeldt 1986: 92; Sommerfeldt, Schreiber 1983: 31; Lee 1994: 49). 2. A melléknevek közép- és felsőfokú alakjainak azon valenciabeli tulajdonsága, hogy összehasonlító szerkezeteket vonzanak magukhoz, más természetű: nem a melléknévre mint egy bizonyos szófajra jellemző, hanem kizárólag a fokozás morfológiai kategóriájára, amely a mellékneveken kívül a határozószavakat is magában foglalja. ŠALTINIAI AvžSTM – Jonas Avyžius. Sodybų tuštėjimo metas. 1985 BK – bendrinė kalba BlTR4 – Juozas Baltušis. Raštai. T. 4. 1982 BubPV – Vytautas Bubnys. Pilnaties valanda. 1985 BubTTA – Vytautas Bubnys. Teatsiveria tavo akys. 1993 KnN – Milan Kundera. Nemirtingumas. 1997 KndKHG – Saulius Tomas Kondrotas. Kentauro herbo giminė. 1989 KtLPV – Marius Katiliškis. Paskendusi vasara. 1997 MisevČ – Vytautas Misevičius. Čičinskas. 1978 M-PTS – Vincas Mykolaitis-Putinas. Sukilėliai. 1957 M-PTR5 – Vincas Mykolaitis-Putinas. Raštai. T. 5. 1993 SmnR1 – Ieva Simonaitytė. Raštai. T. 1. 1956 SmnVK – Ieva Simonaitytė. Vilius Karalius. 1977 ŠkBD – Antanas Škėma. Balta drobulė. 1990 ŠvAŠ – Rimantas Šavelis. Amžinoji šviesa. 1987 VzR3 – Vaižgantas (Juozas Tumas). Raštai. T. 3. 1995 LKŽ1–XVIII – Lietuvių kalbos žodynas 1–2, Vilnius: Mintis, 1968–1969; 3–6: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1956, 1957, 1959, 1962; 7–9: Mintis, 1966, 1970, 1973; 10–15: Mokslas, 1976, 1978, 1981, 1984, 1986, 1991; 16–17: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995, 1996; 18: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997. KT – Kauno Vytauto Didžiojo universiteto Kompiuterinės lingvistikos centro sudarytas lietuvių kalbos tekstynas 12 Kalbos vartosena šiame straipsnyje nebus išsamiau aptariama, kadangi valentingumo teorijos požiūriu laikytina periferinėmis predikato valentingumo struktūrų modifikacijomis, kurios gali įvairuoti skirtinguose tekstuose, atsižvelgiant į kalbančiojo komunikacinius tikslus bei užduotis. BŪDVARŽIO LAIPSNIŲ VALENTINGUMAS 143 LITERATŪRA AMBRAZAS, V., red. 1985: Грамматика литовского языка. Вильнюс: Мокслас. AMBRAZAS, V., red. 1996: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. AMBRAZAS, V., ed. 1997: Lithuanian Grammar, Vilnius: Baltos lankos. BALČIKONIS, J. 1982: Rinktiniai raštai 2, sudarė A. Pupkis, Vilnius: Mokslas. BASKEVIČ, V. 1987: Zum Einfluß kommunikativ-pragmatischer Faktoren auf die Valenz. Deutsch als Fremdsprache 24 (3), 153–155. BIERWISCH, M. 1987: Semantik der Graduierung. Bierwisch, M., Lang, E., Hrsg., Grammatische und konzeptuelle Aspekte von Dimensionsadjektiven, Berlin: Akademie Verlag, 91–286. EMONS, R. 1974: Valenzen englischer Prädikatsverben, Tübingen: Max Niemeyer Verlag. FRIES, N. 1987: Nochmals: Valenz und Text. Deutsch als Fremdsprache 24 (4), 205–207. GANSEL, CH. 1993: Obligatheit und Fakultativität als Ausdruck von Perspektivierungen. Deutsch als Fremdsprache 30 (3), 157–163. GLADROW, W. 1984: Kompletivsätze und Attributsätze im Russischen. (Linguistische Studien. Zeitschrift des Zentralinstituts für Sprachwissenschaft der Akademie der Wissenschaften der DDR. Reihe A, 115.) HEIDOLPH, K. E., FLÄMIG, W., MOTSCH, W. 1981: Grundzüge einer deutschen Grammatik, Berlin: Akademie Verlag. HELBIG, G. 1982: Valenz – Satzglieder – semantische Kasus – Satzmodelle, Leipzig: VEB Verlag Enzyklopädie. HELBIG, G. 1984: Studien zur deutschen Syntax 2, Leipzig: VEB Verlag Enzyklopädie. HELBIG, G. 1985: Valenz und Kommunikation. Deutsch als Fremdsprache 22 (3), 153–156. HELBIG, G. 1990: Pragmatische Valenz? Das Wort. Germanistisches Jahrbuch DDR, 128–139. HELBIG, G. 1992: Probleme der Valenz und Kasustheorie, Tübingen: Max Niemeyer Verlag. JABLONSKIS, J. 1957: Rinktiniai raštai 1, sudarė J. Palionis, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. JAKAITIENĖ, E. 1988: Leksinė semantika, Vilnius: Mokslas. JAKAITIENĖ, E., LAIGONAITĖ A., PAULAUSKIENĖ, A. 1976: Lietuvių kalbos morfologija, Vilnius: Mokslas. KEINYS, St., red. 1993: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. KLIMAVIČIUS, J. 1969: Dėl analitinių laipsnio formų vartojimo. Kalbos kultūra 17, 7–15. LEE, S. M. 1994: Untersuchungen zur Valenz des Adjektivs in der deutschen Gegenwartssprache, Berlin: Lang. PAULAUSKIENĖ, A. 1994: Lietuvių kalbos morfologija: Paskaitos lituanistams, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. PAULAUSKIENĖ, A., VALEIKA, L. 1994: Modern Lithuanian, Vilnius: Žodynas. PITULAINEN, M. L. 1983: Zu den valenzgebundenen Bestimmungen des Adjektivs im Deutschen und im Finnischen, Tampere. PUPKIS, A., sud. 1985: Kalbos praktikos patarimai, Vilnius: Mokslas. SCHWITALLA, J. 1985: Verbvalenz und Text. Deutsch als Fremdsprache 22 (5), 266–270. SLIŽIENĖ, N. 1986: Lietuvių kalbos veiksmažodžių valentingumas ir sintaksinė klasifikacija. Lietuvių kalbotyros klausimai 25, 45–97. SLIŽIENĖ, N. 1994: Lietuvių kalbos veiksmažodžių junglumo žodynas 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. SLIŽIENĖ, N. 1995: Lietuvių kalbos veiksmažodžių valentingumas ir jo aprašymo principai. Lietuvių kalbotyros klausimai 33, 54–74. SOMMERFELDT, K. E. 1973: Zur Besetzung der Leerstellen von Valenzträgern. Deutsch als Fremdsprache 10 (2), 95–102. 144 | LORETA SEMĖNIENĖ SOMMERFELDT, K. E. 1986: Zu einer semantisch orientierten Satzmodellierung. K. E. Sommerfeldt, W. Spiewok, Hrsg., Linguistische Studien. Beiträge zur einer funktional-semantischen Sprachbetrachtung, 76–95. SOMMERFELDT, K. E., SCHREIBER, H. 1971: Untersuchungen zur syntaktischen und semantischen Valenz deutscher Adjektive (1). Deutsch als Fremdsprache 8 (4), 227–231. SOMMERFELDT, K. E., SCHREIBER, H. 1983: Wörterbuch zur Valenz und Distribution deutscher Adjektive, Leipzig: VEB Bibliographisches Institut. TEKORIENĖ, D. 1983: Lietuvių kalbos būdvardžio semantinis valentingumas. Kalbotyra 34 (1), 97–107. TEKORIENĖ, D. 1985: Lietuvių kalbos būdvardžių būtinio semantinio valentingumo raiška. Kalbotyra 36 (1), 72–83. TEKORIENĖ, D. 1986: Sintaksiniai būdvardžių semantikos nagrinėjimo aspektai. Kalbotyra 37 (1), 77–86. ULVYDAS, K., red. 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius: Mintis. ULVYDAS, K., red. 1976: Lietuvių kalbos gramatika 3, Vilnius: Mokslas. VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ, L. 1998: Būdvardžių reikšmė ir valentingumas. Lietuvių kalbotyros klausimai 40, 59–73. VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ, L. 2000: Lietuvių kalbos daugiavalenčių būdvardžių sintaksinis ir semantinis valentingumas. Lituanistica 3/4 (43/44), 35–60. VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ, L. 2001: Lietuvių kalbos būdvardžių valentingumas. Daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. VALECKIENĖ, A. 1961: Dabartinės lietuvių literatūrinės kalbos būdvardžių laipsniai ir jų reikšmės. Lietuvių kalbotyros klausimai 4, 49–63. VALECKIENĖ, A. 1998: Funkcinė lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. WELKE, K. M. 1988: Einführung in die Valenz- und Kasustheorie, Leipzig: VEB Bibliographisches Institut. Loreta Semėnienė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 6, 2055 Vilnius, Lietuva [email protected] Gauta 2002 03 29