Naujas žvilgsnis į lietuvių kalbos daiktavardžių giminės kategoriją

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVI (2002), 39–47 Új szemlélet a litván főnevek nyelvtani nemének kategóriájáról* Artūras Judžentis Lietuvių kalbos institutas, Vilnius A cikk a morfológia és a szemantika kölcsönös kapcsolatával foglalkozik mint a litván főnevek nyelvtani nemét és annak szintaktikai megnyilvánulásait meghatározó tényezőkkel. A nemet mint nyelvtani kategóriát a ragozási paradigmák és az egyeztetési jegyek alapján határozza meg. A litván főnevek többsége nem ragozódik nem szerint, hanem egyetlen nemű alakban létezik. A foglalkozásokat megnevező, valamint a cselekvőnevek rendszerint nem szerint ragozódnak. A ragozhatatlan főnevek (általában idegen eredetűek) neme vagy természetes nemükön, vagy konvención alapul. A litvánban olyan főnevek is vannak, amelyek morfológiai és szemantikai neme nem esik egybe. Az emberi (vagy élő) főnevek esetében az egyeztetést rendszerint szemantikai tényező határozza meg. Bizonyos cselekvőnevek és foglalkozásokat jelölő főnevek szemantikai és formai egyeztetést egyaránt lehetővé tesznek. 1. A litván főnevek nyelvtani nemének kategóriáját ragozott alakjaik és az egyeztetett szavakhoz való viszonyuk fejezi ki (vö. Laigonaitė 1961: 122, 1965: 164; Stundžia 1979: 82, 1980: 81; Paulauskienė 1983: 174). Ez lehetővé teszi, hogy ezt a kategóriát morfológiai és szintaktikai szempontból vizsgáljuk, amelyek szorosan összefüggnek egymással (vö. Stundžia 1979: 82–83). 2. A főnevek nemének morfológiai szempontú vizsgálatát a továbbiakban egyszerűen morfológiai nemnek nevezzük (vö. a hímnemű vs. nőnemű morfológiai nem terminusokat, amelyeket T. Bulygina tanulmányában (1970: 28) a hímnemű vs. nőnemű ragozási típussal azonosít. A morfológiai nem csak a ragozható főnevekre terjed ki, mivel a ragozhatatlanok nem rendelkeznek a nemi kategória morfológiai jegyeivel (vö. Balkevičius 1976: 24). 2.1. A főnevek ragozott alakjai szabályosan ismétlődő készletekbe, ragozási paradigmákba rendeződnek. A főnevek morfológiai nemét a ragozási paradigmák két, egymással szembeállított osztálya alkotja. Ezeket a hagyományos hímnemű és nőnemű terminusokkal nevezhetjük meg. A ragozási paradigma szükséges és teljesen elégséges alapot nyújt a főnév morfológiai nemének meghatározásához. A mai litván köznyelvben az 1–5. és a 10–11. paradigma szerint ragozott főnevek morfológiai hímneműek (a paradigmák számozása a A mai litván nyelv grammatikájában szereplő számozást követi: Laigonaitė 1994: 69–79) (langas, kelias, brolis, sūnus, sodžius, dantis, vanduo stb.). A 6–9. és a 12. paradigma szerint ragozott főnevek A cikkben kifejtett állítások némelyikét a Litván Nyelvi Intézet Nyelvtani Osztálya által 2002. március 12-én rendezett elméleti szemináriumon vitatták meg. Köszönöm dr. Daiva Murmulaitytėnek és dr. Rita Miliūnaitėnek a publikáció előkészítéséhez nyújtott segítségüket. 40 | ARTŪRAS JUDŽENTIS (kéz, cseresznye, méh, szív, nővér, lány stb.) morfológiailag nőneműek. Az žmogus „ember” főnév, amely egyes számban a 4. paradigmát, többes számban pedig a 8. paradigmát követi, a mai litván nyelvben heterogén: egyes számban hímnemű, többes számban pedig nőnemű alakjai vannak¹. A töves ragozási osztályba tartozó, csak többes számban használatos főnevek (durys, sultys stb.) nőneműek és a 9. paradigmába tartoznak, a mássalhangzós ragozási osztályba tartozó pluralia tantum főnevek pedig nőneműek (kepeny­s, smegenys, šermenys) és hímneműek (ašmenys, metmenys, semėnys) egyaránt lehetnek; ezek a 11. paradigmába tartoznak. 2.2. A litván nyelvtani munkákban a tárgyakat, valamint tárgyként felfogott cselekvéseket vagy tulajdonságokat jelentő főnevek nyelvtani nemének formai kritériumaként általában a főnév tövét és egyes esetek (az egyes számú nominativus és genitivus) ragjait, vagyis a ragozási osztályt tekintik (Ambrazas, ed. 1997: 98; Laigonaitė 1961: 126, 1965: 167, 1976: 34, 1994: 63; Valeckienė 1967: 109–111, 1998: 234, 1999: 216; hasonlóan Otrębski 1956: 4). Vö.: Hímneműek: a) azok a főnevek, amelyek egyes számú alanyeseti végződése -(i)as, -is vagy -ys, birtokos esetben pedig -(i)o; b) azok a főnevek, amelyek egyes számú alanyeseti végződése -(i)us, birtokos esetben pedig -(i)aus; c) azok a főnevek, amelyek egyes számú alanyeseti végződése -uo, birtokos esetben pedig a tő végződése -en, -n és a rag -s; d) néhány főnév, amelyek egyes számú alanyeseti végződése -is, birtokos esetben -ies, részes esetben pedig -iui <...>. Nőneműek: a) a legtöbb főnév, amelynek egyes számú alanyeseti végződése -(i)a, birtokos esetben pedig -(i)os; b) a legtöbb főnév, amelynek egyes számú alanyeseti végződése -ė, birtokos esetben pedig -ės; c) azok a főnevek, amelyek egyes számú alanyeseti végződése -is, birtokos esetben -ies, részes esetben pedig -iai; d) néhány főnév, amelynek egyes számú alanyeseti végződése -uo, más esetekben pedig a tő végződése -er. (Laigonaitė 1994: 63–64). A bemutatott osztályozásból látható, hogy a mássalhangzós ragozási osztály főnevei nemek szerint heterogének: egy részük nőnemű, másik részük hímnemű. E főnevek nemének meghatározásához más esetek, mindenekelőtt az egyes számú részes eset ragjait is felhasználják (vö. Valeckienė 1999: 217). Mindazonáltal a mai litván nyelv főneveinek neme és ragozási paradigmái közötti egyértelmű kapcsolat a litván nyelv 1 A régi írásokban e főnév többes számú alakjaival gyakran nőnemű szavak egyeztetődnek (vö. Palionis 1967: 130). ŽVILGSNIS Į DAIKTAVARDŽIŲ GIMINĖS KATEGORIJĄ | 41 a nyelvtani szerkezet leírásaiban láthatóan nem kapott kellő hangsúlyt (kivételt T. Bulygina 1970: 27-es tanulmánya jelent). 2.3. A személyeket és más élőlényeket jelölő főnevek nemének meghatározásakor a szemantika fontosabb a morfológiánál, ezért a litvánban hímneműnek számítanak az „egyes szám alanyesetben -a, birtokos esetben pedig -os végződésű főnevek, amelyek hímnemű személyeket jelölnek: barzdyla, vaidila, viršila”, valamint a „ritka, egyes szám alanyesetben -ė, birtokos esetben pedig -ės végződésű főnevek, amelyek hímnemű személyeket jelölnek, például: dailidė, dėdė, tėtė” (Laigonaitė 1994: 64; hasonlóan – Laigonaitė 1961: 127, 1965: 168, 1976: 34–35, 1985: 82–83; Ambrazas, ed. 1997: 99). E főnevek szemantikája és morfológiai neme nem egyezik: ragozási paradigmájuk a nőnemű főnevekre jellemző, mégis hímnemű személyeket neveznek meg2. Ilyen főnevek a világ számos nyelvében vannak, mivel a biológiai nem kategóriája és a nyelvtani nem kategóriája között (vö. az angol grammatical category of gender, grammatical gender és notional category of gender, notional gender, illetve a német Sexus, natürliches Geschlecht és Genus, grammatisches Geschlecht kifejezéseket) nincs közvetlen ok-okozati kapcsolat. A litván nyelv más olyan főneveiről, amelyek szemantikai3 és morfológiai neme nem egyezik, lásd alább. 2.4. A litván nyelvben a foglalkozást, a tevékenység jellegét stb. megjelölő főnevek többségének hím- és nőnemű alakja is van, például: mokytojas – mokytoja, vairuotojas – vairuotoja, valytojas – valytoja, sargas – sargė. Hímnemű alakjaik hímnemű személyeket jelölnek, nőnemű alakjaik pedig nőnemű személyeket. E főnevek nemi kategóriájának természetét a litván nyelvtani kutatások különbözőképpen magyarázzák. A. Laigonaitė az ilyen párokat alkotó főneveket külön lexémáknak tekinti, és együtt tárgyalja az olyan, különböző tövű, nem szerint szembeállított szavakkal, mint a tėvas – motina, valamint az olyan hím- és nőnemű lexémákkal, amelyek azonos tövűek, de képzési, nem pedig ragozási viszonyban állnak, mint az uošvis – uošvienė (1961: 123, 1985: 81, 1994: 62–63; hasonlóan Ambrazas, ed. 1997: 97). A. Paulauskienė litván szakos hallgatóknak szánt Lietuvių kalbos morfologijoje (1994) című művében a párokat alkotó alakokat szintén külön szavaknak tekinti, és hangsúlyozza a főnevek nyelvtani nemi kategóriájának lexikai természetét: „A személyeket jelölő főnevek párjai azt mutatják, hogy a nemek közötti különbség eredendően lexikai, de formalizált” (Paulauskienė 1994: 160). A. Valeckienė véleménye hasonló: használatuk és képzésük alapján az ilyen főnevek „nem egyetlen főnév nembeli változatainak alakjai, hanem két különálló hím- és nőnemű főnév” (Valeckienė 1998: 236). A szerző hangsúlyozza, hogy az ilyen főnevek „nem nyelvtani (nemi), hanem képzési »személykategóriát« alkotnak” (ugyanott: 239). A Lietuvių kalbos enciklopedijoje (1999) az ilyen főnevek jellemzése nem egyértelmű: „A litván nyelvben vannak személyeket jelölő 2 J. Otrębski az ilyen főneveket olyanoknak tekintette, amelyeknek nőnemű alakjuk, de hímnemű „természetes” nemük van (1956: 5). 3 A szemantikai nem itt és a továbbiakban a főnevekkel megnevezett személyek vagy állatok biológiai nemét jelenti. 42 | ARTŪRAS JUDŽENTIS és élőlényeket jelölő főnevek <…>, amelyek eltérő [nemű] alakjai ugyanazon lexikai tő párjait alkotják” (Valeckienė 1999: 217). Az ilyen hím- és nőnemű alakokról kissé eltérő véleményt fejt ki A. Paulauskienė A litván nyelv morfológiájának vázlatában (1983). Ebben a tanulmányban azt a lehetőséget mérlegeli, hogy ezeket ugyanazon szó két különböző alakjának tekintsék, „de akkor meg kellene változtatni a nyelvtani nem meghatározását – azt kellene mondani, hogy az élettelen tárgyakat jelölő főnevek valamelyik nemhez tartoznak, míg az élő (elsősorban személyeket jelölő) tárgyakat jelölő főnevek mindkét nem alakjaival rendelkeznek” (Paulauskienė 1983: 177). A szerző hangsúlyozza a tevékenység vagy betöltött tisztség alapján megnevezett, különböző nemű személyek elnevezései közötti törvényszerű, következetes és szabályos viszonyt. A A litván névszói kategóriák grammatikája (1989) című monográfiában A. Paulauskienė számára az ilyen korreláló nő- és hímnemű főnevek „ugyanazon szó alakjait idézik” (1989: 173–174). A vizsgált főnevek nemének kérdésében különösen jelentősnek tűnik V. Urbutis már 1965-ben, a Lietuvių kalbos gramatikoje kifejtett véleménye. A főnévképzésről szóló fejezetben ezeket a nemi különbségen alapuló megnevezésekként tárgyalja: „Itt mindkét nem alakjai egyetlen szót, egy két nemű alakokkal rendelkező főnevet alkotnak (substantivum mobile), vö.: gydytojas, -a, iškyšėlis, -ė, kirpėjas, -a <…>. Az ilyen főnevek nőnemű alakjainak képzéséről, mivel az nem tartozik a szóalkotáshoz, itt nem esik szó” (1965: 416–417). Ezeket a gondolatokat szó szerint megismétli az egykötetes akadémiai nyelvtan is (Urbutis 1994: 142). Más a helyzet egyes állatnevekkel (elnias – elnė, lokys – lokė stb.). Ezek hímnemű alakjai a faj általános megnevezésének és a hím egyedek külön megnevezésének egyaránt számítanak, vagyis a nemi különbség alapján képzett önálló megnevezések – az -ė végződésű származékok (Urbutis 1965: 418, 1994: 143). A litván nyelvben a nemet megkülönböztető személynevek nemi alakjai szabályosságuk és jelentésük alapján ragozási alakoknak tekinthetők, az érintett főnevek pedig nem szerint változó főneveknek. Az ilyen főnevek hím- és nőnemét eltérő ragozási paradigmák fejezik ki. 3. A főnevek nyelvtani nemi kategóriájának szintaktikai szempontú vizsgálatakor a velük egyeztetett szavak alakjára irányul a figyelem. Egyes főnevekkel hímnemű melléknevek, melléknévi használatú szavak és névmások egyeznek, másokkal nőneműek. A mai litván nyelv nyelvtani rendszerét vizsgáló egyes munkákban az egyeztetést a főnevek nyelvtani nemének elsődleges, meghatározó jelzőjeként tartják számon (Bulygina 1970: 28–29; Valeckienė 1998: 232–233, 1999: 217). A. Valeckienė nem a referensek neme, hanem éppen az egyeztetett szavak alakjai alapján tekinti hímneműnek – nem pedig nőneműnek – a vaidila, tetė, dėdė stb. főneveket: „egyes hímnemű főneveknek nőnemre jellemző tövük van; ilyenkor nemük kizárólag szintaktikailag határozható meg (pl.: geras dėdė, garsus vaidila)” (1999: 217). 3.1. A függő szavak főnevekkel való egyeztetése kétféle lehet. Egyes esetekben az egyeztetés a főszó alakja szerint történik. Ez a formai, más szóval közvetlen szintaktikai egyeztetés (angolul: syntactic agreement). Szintaktikai egyeztetés jellemzi az élettelen dolgokat és jelenségeket, illetve a nemük szerint meg nem különböztetett állatokat jelölő összes főnevet. A személyeket vagy élőlényeket jelölő főnevek mellett a függő szavak rendszerint a főnévi referensek neme szerint egyeznek. Ezt nevezik szemantikai egyeztetésnek. ŽVILGSNIS Į DAIKTAVARDŽIŲ GIMINĖS KATEGORIJĄ | 43 (angl. semantic agreement). A szemantikai egyeztetésben a főnevek neme mindig megfelel annak a nemnek, amelyet a litván nyelvészetben szokásosabb módon, vagyis közvetlenül a főnevek szemantikája alapján határoznak meg (vö. Ambrazas, ed. 1997: 97–98; Laigonaitė 1961: 122–125, 1965: 165–167, 1976: 33, 1994: 62–63; Paulauskienė 1983: 176–180, 1989: 174–175, 1994: 158–161; Valeckienė 1998: 234–236, 1999: 217). A különbség az, hogy a szavaknak a főnévi referens biológiai neméhez való igazításakor nem közvetlenül, hanem olyan szintaktikai kapcsolatok révén támaszkodunk erre, amelyek alapját a valóság általunk érzékelt és értelmezett dolgait kifejező, a szavakkal jelölt dolgok közötti szemantikai viszonyok alkotják. 3.2. A mai litvánban vannak olyan főnevek, amelyek egyeztetési módja nem határozható meg egyértelműen. Ezek olyan főnevek, amelyek valamelyik morfológiai nem alakjaival rendelkeznek, de kedvezőtlen viselkedési vagy külső tulajdonságok alapján mindkét nemhez tartozó személyeket jelölnek. Az ilyen főnevekkel álló szerkezetekben a függő szavak neme szemantikai alapon választódik meg, és egyes esetekben hímnemű, más esetekben nőnemű. G. Corbett az ilyen főneveket hibrid főneveknek (hybrid nouns, lásd Corbett 1991: 66t.) nevezi. Felhívja a figyelmet arra, hogy a világ különböző nyelveiben a hibrid főnevek gyakran átvitt értelemben használt vagy egyszerűen stilisztikailag jelölt szavak (uo.: 257–258). A litvánban ilyenek a hímnemű morfológiai nemű strakalas, makalas stb., valamint a nőnemű morfológiai nemű akiplėša, džiūsna, mėmė stb.: toks strakalas és tokia strakalas, didelis akiplėša és didelė akiplėša, visiškas mėmė és visiška mėmė. A litván nyelvészetben e főnevek nemének megnevezésére a közös nem kifejezést használják (lásd Jablonskis 1922/1957: 196; Balčikonis 1982: 17; Laigonaitė 1961: 10, 1965: 169, 1994: 64; Valeckienė 1998: 240); az akadémiai orosz nyelvtanban ennek a общий род kifejezés felel meg (Laigonaitė 1985: 84), az angol nyelvűben pedig a common gender (Ambrazas, ed. 1997: 101)4. Egyes szerzők a latin kifejezést használják: substantiva communia (Stundžia 1980: 85). A közös nem kifejezést többször bírálták, és javasolták elvetését. Az indoklás szerint az érintett főnevek minden konkrét esetben vagy hímneműek, vagy nőneműek (Girdenis, Žulys 1973: 208); nemüket a helyzet, a kontextus és az egyeztetett szavak mutatják (Paulauskienė 1983: 181–182, 1994: 166); ha a kontextus nem egyértelmű, a litván nyelv használói a substantiva communia főneveket hímneműnek érzékelik (Stundžia 1980: 85). J. Otrębski véleménye szerint a substantiva communia egyetlen, rendszerint nőnemű alakú nemmel rendelkeznek, de két „természetes” nemük van – hímnemű és nőnemű: „w litewskim istnieją rzeczowniki, o dwu rodzajach naturalnych“ (1956: 5). A. Valeckienė a Funkcinėje lietuvių kalbos gramatikoje az ilyen főneveket az alaksemlegesítés jelenségeként értelmezi (1998: 240). 3.3. A hibrid főnevek egy részének egyeztetési típusa még azokban a konkrét esetekben sem határozható meg egyértelműen, amikor ismert a velük megnevezett személyek neme. Az ilyen főnevekkel egyeztetett jelzők lehetnek az egyik neműek, a predikatívumok pedig a másik neműek. Az ilyen főnevek substantivusi névmásai szintén eltérő neműek lehetnek, mint az egyeztetett 4 E kifejezés használatát a litván nyelvészetben D. Kleino nyelvtanától napjainkig B. Stundžia tekintette át (1980: 79–80). 44 | ARTŪRAS JUDŽENTIS jelzőkkel. Az ilyen típusú hibrid főnevek a mai litvánban is előfordulnak – ilyenek a tevékenység jellege vagy a foglalkozás alapján megnevezett személyek egyes elnevezései. Például a modelis főnév, amelyet ’a divattervezők által készített ruhákat bemutató személy’ jelentésben használnak, és nőnemű személyt jelöl, mind hímnemű, mind nőnemű egyeztetett szavakkal állhat, vö.: A legjobban fizetett modell, Naomi Campbel, meglehetősen fáradtnak tűnt (VDU Lietuvių kalbos tekstynas). Ebben az esetben a jelző szintaktikailag, az alak szerint egyezik a főnévvel, a predikatívum pedig szemantikailag, a referens neme szerint. Az ilyen egyeztetési eseteket a mai litvánban még nem vizsgálták kellőképpen. 3.4. A függő szavak egyeztetése alapján a mai litván nyelv valamennyi főneve két csoportra oszlik – mind a ragozható, mind pedig a ragozhatatlan főnevek. Az utóbbiak esetében a szintaktikai kapcsolatok kifejezése a nem egyetlen jelölője. A személyeket jelölő ragozhatatlan főnevek neme szemantikai alapon határozható meg. Például a ledi főnévvel egyeztetett névmások, melléknevek és melléknévi használatú szavak nőnemű alakot öltenek (brangioji ledi), míg az atašė, konferansjė főnevekkel egyeztetett szavak egyes esetekben hímnemű, más esetekben nőnemű alakban állhatnak (naujasis karo atašė, elegantiška kultūros atašė stb.). Más ragozhatatlan főnevekhez a nem jellemzője a jelentésük vagy fonetikai alakjuk keltette asszociációk alapján rendelhető hozzá. Például a beszélők a taksi szót az automobilis szóval társíthatják, és hímneműnek tekinthetik (baltas taksi), vagy a mašina szóval, és nőneműnek tekinthetik (balta taksi). Más esetben a fojė szó nőnemű főnévként kezelhető, mivel végződése hasonlít a nőnemű ragozható főnevek -ė végződésű ragjára (erdvi fojė). A köznyelvi litvánban a tárgyakat vagy elvont fogalmakat jelölő ragozhatatlan főnevek nemét a nyelvészek által megállapított norma szerint, vagyis megállapodás alapján választják meg: a szóvégi -o, -u, -i magánhangzóra végződő főneveket hímneműnek tekintik, például naujas manto, įdomus interviu, geltonas taksi; az -ė magánhangzóra végződő főneveket pedig nőneműnek, például nauja ateljė, ankšta kupė (vö. Laigonaitė 1961: 129–130, 1965: 169, 1985: 84, 1994: 64; Ambrazas, ed. 1997: 100–101; Valeckienė 1998: 234; eltérően lásd Balkevičius 1976: 24–26). A. Paulauskienė külön nem tárgyalja a ragozhatatlan főnevek nemét; azt is kétségbe vonja, hogy a litván nyelvben egyáltalán léteznek-e ragozhatatlan főnevek: „ha a főnévnek nincsenek esetragjai, abból még nem következik, hogy egyáltalán ragozhatatlan. Az esetragozási különbségeket az egyeztetett szavak végződései mutatják” (1989: 171); „állandó alakjuk van <…>, de ez nem jelenti azt, hogy ragozhatatlanok” (2001: 6). Ragozásba vonva az ilyen szavak egyik vagy másik nem ragjait kapják, a ragozható főnevek végződéseihez való hasonlóságuk, illetve jelentésük alapján (uo.). A mai köznyelvben megfigyelhető az a tendencia, hogy egységesítsék a más nyelvekből származó ragozhatatlan főnevek használatát: nemcsak a szóvégi -o, -u, -i, hanem az -ė és -a végződésű főnevekhez is hímnemet rendelnek, például: Akcentas – platus koljė; Pradėti ŽVILGSNIS Į DAIKTAVARDŽIŲ GIMINĖS KATEGORIJĄ | 45 különféle drótokat készíteni; Az igazi hölgy megjelenésének kialakítására szánt ékszerkollekciót egy kristályokkal díszített, szőrméből készült női boa is kiegészíti (Vaskelaitė 2001: 48–50)5. 4. A nem tekintetében a litván nyelvben különböző tövű hím- és nőnemű szavak állnak szemben egymással: vyras – moteris, jautis – karvė, šuo – kalė stb. A. Laigonaitė az ilyen főneveket különböző grammatikai nemű szemantikai megfelelőinek tekinti (1961: 123 és 125). Jelentéspárokat alkotnak; az ilyen főnevek „<…> nemi különbsége nemcsak morfológiailag, hanem lexikailag is kifejeződik” (1976: 33, 1994: 62–63; hasonlóképpen Ambrazas, ed. 1997: 97). A. Paulauskienė az ilyen szavak nem szerinti korrelációjáról ír (1989: 175, 1994: 161). A. Valeckienė az eltérő lexikai tövű, személyeket és állatokat jelölő, nem tekintetében szembeállított főnévpárokat nevezi ilyen főnévpároknak (1998: 235). 5. Az azonos tövű, nem tekintetében szembeállított párt alkotó főnevek, például: katė – katinas, avis – avinas; uošvis – uošvienė, Klimas – Klimienė; briedis – briedė, vilkas – vilkė stb., szóalkotási, nem pedig ragozási viszonyban állnak egymással. A. Valeckienė is a lexikai és szóalkotási kategória tagjainak tekinti az ilyen, személyeket és állatokat nemük szerint jelölő főnévpárokat (vö. 1998: 234–236). A. Paulauskienė ugyancsak olyan, nem tekintetében korreláló alakoknak vagy szavaknak tartja e párokat, amelyeket képző- vagy végződésképzési kapcsolat köt össze (1983: 179–180, 1989: 173 és 175, 1994: 158–159 és 161). A. Laigonaitė ezeket a szavakat hím- és nőnemű megfelelőkként nevezi meg (1961: 125); „eltérő nemüket csak az affixumok – a végződés, olykor pedig a képző és a végződés – jelzik” (1976: 33, 1994: 63; vö. még Ambrazas, ed. 1997: 97). 6. Röviden a litván főnevek nemének kategóriája a következőképpen írható le: A nem a főnevek grammatikai kategóriája, amelyet különböző ragozási paradigmák és az egyeztetett szavakkal fennálló viszony fejez ki. Lényegét a morfológiai és szintaktikai aspektus kölcsönhatása tárja fel a legvilágosabban. A litván főnevek közül csak a ragozhatók fejezik ki morfológiailag a nemet. Többségük nem változtatja nemét, hanem vagy hímnemű, vagy nőnemű alakja van. A litván nyelvben számos, személyeket foglalkozásuk, tevékenységük jellege stb. szerint megnevező főnév változtatja nemét, például: mokytojas – mokytoja, vairuotojas – vairuotoja, valytojas – valytoja, sargas – sargė. A litván főnevek többségénél a szemantikai és a morfológiai nem egybeesik. Az ilyen, személyeket és bizonyos állatokat jelölő főnevek szemantikai egyeztetésűek, a többi főnév pedig szintaktikai egyeztetésű. A személyeket jelölő főneveknek csak kis részénél tér el egymástól a szemantikai és a morfológiai nem. Ezeknek a főneveknek három csoportja van: a) a hímnemű személyeket jelölő, nőnemű morfológiai nemű főnevek (vaidila, dėdė stb.) szemantikai alapon egyeztetődnek; 5 A mai nyelvben a ragozhatatlan főnevekhez hasonlóan különféle cégek, csapatok és rendezvények szimbolikus nevei is használatosak. Az ilyen nevek használatának legújabb megfigyelései azt mutatják, hogy a melléknévi használatú szavak a megnevezett személyek neme szerint egyeztetődnek velük (vö.: „Modern Talking“ šįkart buvo originalesni ir Kas atsitiko toms „Spice girls“,), a hozzájuk tartozó szavak ismert vagy bizonytalanul feltételezett morfológiai neme szerint (Atrodo, niekas nevelavo į jau burzgiantį „Neoplan“ [autobusą]; tarptautinė žiuri [komisija]), illetve a ragozható főnevek ragjaihoz való végződéshasonlóság alapján („Cosa nostra“ turbūt niekada nebus sunaikinta) (Vaskelaitė 2001: 46–48). 46 | ARTŪRAS JUDŽENTIS b) a mindkét nemhez tartozó személyeket negatív tulajdonságok alapján megnevező hímnemű (strakalas ir kt.) vagy nőnemű (akiplėša, mėmė ir kt.) morfológiai nemű főnevek szintén a szemantika szerint egyeztetődnek; c) az egyes, tevékenységi körük vagy foglalkozásuk alapján mindkét nemhez tartozó személyeket megnevező hímnemű (modelis ir kt.), esetleg nőnemű morfológiai nemű főnevek azokban az esetekben, amikor a referens neme és a morfológiai nem eltér, mind forma, mind szemantika szerint egyeztetődnek. LITERATŪRA AMBRAZAS, V., ed. 1997: Lithuanian Grammar, Vilnius: Baltos lankos. BALČIKONIS, J. 1982: Paskaitos. Lietuvių kalbos gramatika. Rinktiniai raštai 2, sudarė A. Pupkis, Vilnius: Mokslas, 4–140. BALKĖVIČIUS, J. 1976: Nelinksniuojamųjų daiktavardžių giminė. Mūsų kalba 4, 22–26. BULYGĪNA, T. V. 1970: Морфологическая структура слова в современном литовском литературном языке (в его письменной форме). Жирмунский, В. М., Арутюнова, Н. Д., отв. ред., Морфологическая структура слова в индоевропейских языках, Москва: Наука, 7–70. CORBETT, G. 1991: Gender, Cambridge: University Press. GIRDENIS, A., ŽULYS, V. 1973: [Rec.] Lietuvių kalbos gramatika I (1965), II (1971). Baltistica 9 (2), 203–214. JABLONSKIS, J. 1901/1957: Lietuviškos kalbos gramatika. Rinktiniai raštai 1, sudarė J. Palionis, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 57–180. JABLONSKIS, J. 1922/1957: Lietuvių kalbos gramatika. Rinktiniai raštai 1, sudarė J. Palionis, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 181–433. JAUNIUS [Явнис], K. 1908–1916: Грамматика литовского языка. Литовский оригиналъ и русский переводъ, Петроградъ: Типографія Императорской Академіи Наукъ. LAIGONAITĖ, A. 1961: Daiktavardžių giminės ir skaičiaus kategorija. Kazlauskas, J., Laigonaitė, A., Urbutis, V., red., Dabartinė lietuvių kalba, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 122–147. LAIGONAITĖ, A. 1965: Daiktavardis. Ulvydas, K., red., Lietuvių kalbos gramatika 1. Fonetika ir morfologija (daiktavardis, būdvardis, skaitvardis, įvardis), Vilnius: Mintis, 161–251. LAIGONAITĖ, A. 1976: Daiktavardis. Jakaitienė, E., Laigonaitė, A., Paulauskienė, A.: Lietuvių kalbos morfologija, Vilnius: Mokslas. LAIGONAITĖ, A. 1985: Имя существительное. Ambrazas, V., red., Грамматика литовского языка, Вильнюс: Мокслас, 77–112. LAIGONAITĖ, A. 1994: Daiktavardis. Ambrazas, V., red., Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 60–86. OTRĘBSKI, J. 1956: Gramatyka języka litewskiego 3. Nauka o formach, Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe. PALIONIS, J. 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a., Vilnius: Mintis. PAULAUSKIENĖ, A. 1983: Lietuvių kalbos morfologijos apybraiža, Kaunas: Šviesa. PAULAUSKIENĖ, A. 1989: Gramatinės lietuvių kalbos vardažodžių kategorijos, Vilnius: Mokslas. PAULAUSKIENĖ, A. 1994: Lietuvių kalbos morfologija. Paskaitos lituanistams, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. PAULAUSKIENĖ, A. 2001: Apie „nelinksniuojamųjų“ daiktavardžių giminę. Gimtoji kalba 5, 5–6. STUNDŽIA, B. 1979: Giminės kategorija lietuvių kalbos gramatinėje sandaroje. Labutis, V., Sudavičienė, L., Zinkevičius, Z., red, Aktualiosios kalbotyros problemos. Mokslinės konferencijos pakvietimas-programa ir tezės, Vilnius: Vilniaus V. Kapsuko universiteto rotaprintas, 80–83. ŽVILGSNIS Į DAIKTAVARDŽIŲ GIMINĖS KATEGORIJA | 47 Stundžia, B. 1980: Vadinamosios bendrosios giminės vieta lietuvių kalbos morfologinėje sistemoje. Eksperimentinis tyrinėjimas. Kalbotyra 31 (1), 79–87. Urbutis, V. 1965: Daiktavardžių daryba. Ulvydas, K., red., Lietuvių kalbos gramatika 1. Fonetika ir morfologija (daiktavardis, būdvardis, skaitvardis, įvardis), Vilnius: Mintis, 251–473. Urbutis, V. 1994: Daiktavardžių daryba. Ambrazas, V., red., Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 86–167. Valeckienė, A. 1967: Kitų kalbų kilmės žodžiai lietuvių kalbos morfologinėje sistemoje. Ambrazas, V., red., Lietuvių kalba tarybiniais metais, Vilnius: Lietuvos TSR mokslų akademija, Lietuvių kalbos ir literatūros institutas, 108–128. Valeckienė, A. 1984: Lietuvių kalbos gramatinė sistema. Giminės kategorija, Vilnius: Mokslas. Valeckienė, A. 1998: Funkcinė lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Valeckienė, A. 1999: Giminė. Morkūnas, K., Ambrazas, V., red., sud., Lietuvių kalbos enciklopedija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 216–218. Vaskelaitė, R. 2001: Nelietuviškų nekaitomų žodžių sintaksiniai vaidmenys, Kalbos kultūra 74, 43–52. Artūras Judžentis Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, 2055 Vilnius, Lietuva [email protected] Gauta 2002 04 05