Lith. “šiẽnas”, OChSl. “sěno” ‘hay’ and IE “*kei-” ‘to lie’

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLIX (2003), 1-3 Litván šienas, ОСІ. ѕёпо ‘széna’ és az indoeurópai *kei-‘feküdni’ ROMUALDAS J. APANAVICIUS Vilnius Litván šiēnas és OChSI. ѕёпо ‘széna’ hagyományosan a görög (Hesych.) roa „6otoz’” szóval kapcsolatos, de mindeddig nem született megbízható etimológiai magyarázat. Itt az IE *keito ’fekszik’ gyökkel való kapcsolat lehetőségét vetik fel. Ebben a cikkben új magyarázatot javasolnak a litván šiēnas, lett siens és szláv megfelelője, az ОСҺ]. séno, orosz сено, szerb–horvát szavakra. sijeno, lengyel siano (Vasmer 1987: 601). A legtöbb, e szavakkal foglalkozó szerző (Trautman 1923: 297; ME,, 1927–1929: 859; Pokorny 1959: 610; Fraenkel 1965: 980; Vasmer 1987: 601 stb.) csupán Persson (1893: 257) javaslatát ismétli, amely szerint a litván šiēnas, óegyházi szláv séno kapcsolatban állhatna a gör. (Hesych.) xotva ‘убртос; fű’ (<*koi-no- -, esetleg semlegesnemű többes szám). Persson ezt írta: „Uber die wurzel von xowd, lit. szénas, óbolgár „séno mēchte ich nicht entscheiden” („A gyökérrel kapcsolatban... nem szeretnék állást foglalni”), és megismételte Fick és Brugmann azon elképzelését, amely szerint a szóban forgó szavak kapcsolatba hozhatók az Olnd.-dal. syānd-„szárazzá vált”, šīnd-„megalvadt- ”, noha Persson úgy vélte, hogy a „széna, fű” jelentés nem lehetett régi. Būga (1959: 170) rekonstruálja a baltit. *šeina-n (szerinte az OChSI. séno < IE *koino-m a litván *šainas megfelelője lenne). Karulis (1992: 177) feltételezi, hogy a „széna” szó egy olyan indoeurópai *kei tőnek felel meg, amely olyan színnevek alapjául szolgál, mint a litván. šyvas,šēmas „szürke (lóról)”. Az alább felhozott bizonyítékok lehetővé teszik számunkra egy balti-szláv *seiпа | saina (semleges nemű) ősalak rekonstruálását. A fonetikai megfelelések egy kezdeti *$-ra utalnak, amely a litvánban nyilvánul meg. A šienas pedig számos balti-finn kölcsönszóban h- < *§- alakban jelenik meg (finn heind, észt hein, vepsze hein, votják eind és délészt hain, liv aina, számi suoid'ne; vö. Thomsen 1891: 223; Buga 1959: 170; Stang 1966: 54). Ugyanez a megfelelés figyelhető meg a finn лете ‘fej’ szóban is, amely egy balti szóból származik, amelyet a litván žirnis 'id” A tő magánhangzóságának két reflexe van, nevezetesen az -eiés az -ai-, amennyire a balti-finn kölcsönszavak bizonyítékaiból megítélhetjük (vö. finn heind, észt hein, szemben a délészt hain, liv aina alakokkal), valamint az óegyházi szláv ѕёпо < *$аіпа alapján. A tanúsított balti alakok, a litván šiēnas, lett siens nem szolgáltatnak bizonyítékot az eredeti kettőshangzóra nézve, mivel a litván és lett ie szintén visszamehet *ai-ra: vö. litván diévas ‘Сод’: finn taivas, észt taevas ‘ég’, litván piemuo ‘pásztor’: gör. хоту, finn. paimen ‘pásztor’ stb. Ez 2 | ROMUALDAS J. APANAVIČIUS feljogosít bennünket annak feltételezésére, hogy mindkét forma (*<еіпа és *šaina) együtt létezhetett a régi balti és szláv nyelvjárásokban (bár nem ugyanabban a nyelvjárásban). OChSI. A sėno és a finn heind egy Balt. semlegesnemű végződésre utalnak. *-a (vö. finn silta: litv. tiltas ‘híd’, óporosz assara-n, orosz озеро: litv. ēžeras Јаке’), amelyet Mažiulis (1970: 84-87) tárgyal. A szóképzési elemzés egy *$ei-/šaitövet és egy -naas képzőt tár fel a litvánban. bērnas, lett. bērns, gót. bairns ‘gyermek’: IE *b'er-‘vinni’ (gör. ёро, lat. ferre, gót. bairan stb. ). Szeretném itt megkockáztatni, hogy a litván šiēnas, óegyházi szláv. séno az IE *kei-‘feküdni, liegen” igei tőből származik. Az IE kei- ‘feküdni, liegen’ a legtöbb IE nyelvben adatolt: hett. kitta(ri), óind. seté, gör. xeīrau ‘fekszik’; m-szuffixummal: óír. соіт ‘eb’, gót. haims ‘falu, település’, lit. šeima (> finn. heimo), lett. saime, orosz. семья „család”, óporosz. caymis, litván. kdimas „falu”, kiémas, lett. ciems „falu, gyülekezeti ház”, uo-képzővel: Olnd. ševdh „таш, barátságos, kedves, értékes”, lat. civis „polgár”, gót. heiwa-frauja „házigazda- ”, ОНС. hiwa „feleség”, lett. siēva „asszony” (Pokorny 1959: 539-540; Rix 2001 s.v.). A balti, az indoeurópai *kei- „feküdni, liegen” gyökből származó szavakról szóló áttekintést (a litván šiēnas, óegyházi szláv séno említése nélkül) Mažiulis (1993 s. у. caymis; 1993 s. у. keytaro), Toporov (1980 s. v. caymis) adja. Az e hipotézis alátámasztására felhozandó érvelésem a következő szemantikai megfontolásokon alapul. (i) A fenti példákhoz hozzáadhatnánk a litván šiekstas, šieksta „a vízben fekvő fa vagy bokor” (ЕК2... 735—737), a lett sieksts, siēksta (< *$ei-sta-) (Karulis 1992: 176-177) szavakat is, amelyek szintén kapcsolatba hozhatók az indoeurópai *kei- „feküdni, liegen” gyökkel, és levezetési modelljük tekintetében bizonyos hasonlóságot mutathatnak a litván šienas szóval. (ii) Gót hawi, germán Néi, ang. hay, svéd. dӧ ‘széna’ és ném. heuen, ang. леу, svéd. hugga ‘szénát vágni’ a protogermánból származnak. *kau-i/u-o-- ‘az, amit levágnak, az, amit le kell vágni’ (Onions 1966: 431, 439), amely visszavezethető az indoeurópai *keh u-‘vágni, schlagen’ (Rix е.а. 2001 5. у.) alakra. Ha most elfogadjuk azt a feltevést, hogy ami le van vágva, az fekszik, szemantikai kapcsolat állapítható meg a protogermán *kau-i/u-o-- ‘az, amit levágnak, az, amit le kell vágni’ és a balti (vagy balto-szláv) *seina/ Saina között, és ebben az esetben megkísérelhetnénk az utóbbit az indoeurópai *kei-‘feküdni, liegen’ alakkal kapcsolatba hozni. A germán törzsek a szénát úgy képzelhették el, mint levágott füvet (amely ezért a földön fekszik), míg az óbalti (és szláv) törzsek úgy képzelhették el, mint a vágás után fekvő füvet (vö. lit. pjauti šieną ‘szénát vágni’ és kirsti rugius ‘rozst vágni’). Természetesen egy ilyen összehasonlításhoz több tipológiai párhuzamra lenne szükség más nyelvekből is. Ami a gör. (Hesych.) xowa ‘fű, széna’ szót illeti, feltételezhető lenne hasonló eredet és szerkezet (*koi-no az i-ben tükröződő IE *kei gyökből A ‘széna levágására’ és a ‘rozs levágására’ használt különböző igékre Prof. Vytautas Maziulis hívta fel a figyelmemet (szóbeli közlés). LITVÁN. šiēnas, ÓEGYHÁZI SZLÁV. ѕёпо ‘SZÉNA’ ÉS IE *kei-„FEKÜDNI” | 3 Gör. xeīrat), másfelől azonban a balti és szláv szavakhoz való hasonlósága pusztán hangtani és szemantikai egybeesésen is alapulhat. RÖVIDÍTÉSEK LIV —Indogermán igék lexikona. A gyökök és azok elsődleges tőkeképzései. Н. Rix vezetésével, sok más közreműködésével M. Kūmmel, Т. Zehnder, К. Lipp, В. Schirmer munkája. Második, bővített és javított kiadás, M. Kimmel és Н. Rix szerkesztésében, Wiesbaden: Dr. Ludwig Reichert Kiadó, 2001. LKZ – A litván nyelv szótára 1–XX, Vilnius, 1941–2002. МЕ -Karla Mūlenbacha lett nyelvi szótára 1–1V. Szerkesztette, kiegészítette és folytatta J. Endzelīns, Riga, BUGA, К. HIVATKOZÁSOK. 1959: Válogatott 1923-1932. írások 2. Összeállította Z. Zinkevičius, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó. i FRAENKEL, Е. 1965: Litván etimológiai szótár 2, Heidelberg: Carl Winter. KARULIS, K. 1992: Lett etimológiai szótár 2, Riga: Avots. Mažiuris, V. 1970: Вайц és más indoeurópai nyelvek kapcsolatai (deklináció), Vilnius: Mintis. MaAŽIULIS, V. 1993: A porosz nyelv etimológiai szótára 2, Vilnius: Mokslas. ONIONS, С. Т 1966: Az angol nyelv etimológiájának oxfordi szótára. Szerkesztette C. T. Onions G. W. S. Friedrichsen és R. No. közreműködésével. Burchfield, Oxford: University Press. PERSSON, P. 1893: Etymologisches. Adalékok az indogermán nyelvek ismeretéhez (Bezzenberger adalékai) 19, 257–283. POKORNY, J. 1959: Indoeurópai etimológiai szótár 1, Bern–München: Francke. STANG, CHR. S. 1966: A balti nyelvek összehasonlító nyelvtana, Oslo–Bergen–- Troms9: Universitetsforlaget. THOMSEN, V. 1891: Berøringer mellem de finske og de baltiske (litauisk-lettiske) sprog, København: Kongelige Danske Videnskabernes Selskab. Tororov, V. N. 1980: Az orosz nyelv. Szótár, I–K. Moszkva: Nauka. TRAUTMANN, К. 1923: Balti–szláv szótár, Göttingen: Vandenhoeck und Ruprecht. VASMER [ФASMER], M. 1987: Az orosz nyelv etimológiai szótára 3, Moszkva: Progressz. Romualdas J. Apanavičius Beérkezett: 2003. 10. 30. Laisvės рг. 42-159, 04341 Vilnius, Litvánia