External Possession in Lithuanian

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA L (2004), 25 – 33 Külső birtoklás a litván nyelvben JURGITA KEREVIČIENĖ Vilnius University Kaunas Faculty of Humanities A cikk első kísérletet tesz a külső birtokosú (adnominális genitivusszal váltakozó) litván szerkezetek jellemzésére, figyelembe véve a külső birtoklásra vonatkozó közelmúltbeli tipológiai kutatások eredményeit. Egyelőre csak előzetes megfigyelésekre kerül sor, de már megállapítható, hogy európai kontextusban a külső birtokosú litván szerkezetek a prototipikus tartományba tartoznak, amelyben ezekre a szerkezetekre számos korlátozás vonatkozik, főként az élőség és az érintettség mértéke tekintetében. E tekintetben a litván nyelv jelentősen eltér testvérnyelvétől, a latvintól. Így nincs közös balti külső birtoklási típus. 1. BEVEZETÉS A görög–latin nyelvtani hagyományban a dative (DAT) kifejezés a főnév, annak determinánsai vagy helyettesítői egy meghatározott (felszíni) esetére utal. A litván nyelvtanban a dativust olyan esetként határozzák meg, amely egy (élő vagy élettelen) tárgyat fejez ki, amelyet egy adott cselekvés vagy esemény pozitívan vagy negatívan érinthet, azaz a cselekvés a tárgy javára vagy kárára történik (Ambrazas, ed., 1997: 513). A közelmúlt nyelvészeti munkái azt mutatják, hogy a dativus meglehetősen változatos szerkezetekben fordulhat elő, amelyekben látszólag egészen különböző értékeket vesz fel. Hagyományosan a dativusok több, szemantikailag különböző típusát különítik el. A szakirodalomban ezekre a dativus commodi vagy incommodi, dativus finalis, dativus possessivus, dativus sympatheticus, dativus ethicus stb. elnevezéssel hivatkoznak (Van Hoecke 1996: 3–6). Sajátos szemantikai tulajdonságaik vannak, de szintaktikai viselkedésük tekintetében is különbözhetnek. Amikor a dativus birtoklási jelleget ölt, dativus possessivus néven említik. Alapjelentése ekkor: „valaki rendelkezésére állni”, illetve „valamit valaki rendelkezésére bocsátani”, „birtokolni” (Van Hoecke 1996: 13). Szintaktikai szempontból a birtokos dativust gyakran a külső birtoklással (EP) összefüggő esetként azonosítják, vagyis olyan mechanizmusként, amelynek révén az eredetileg adnominális birtokos módosítóként kódolt birtokos egy tagmondatszintű összetevő formáját ölti. Az etikai dativusszal ellentétben például a birtokos dativus olyan főnévi csoportokat jellemez, amelyek a valódi tagmondatszintű összetevők valamennyi tulajdonságát mutatják; és a dativus (in)commodi-val ellentétben nem kapcsolódik adnominális birtokosokat tartalmazó főnévi csoportokhoz, kivéve, ha ezek koreferensek a dativusi kifejezéssel (Podlesskaya & Rakhilina 1999: 506; König 2001: 971). A birtokos dativust a litván szakirodalomban is azonosították és tárgyalták. Šukys (1998) és Paulauskienė (1989) egyaránt tárgyalják a genitivusszal váltakozó, birtoklás jelentésével jellemezhető dativusi előfordulásokat. A jelen cikk kísérletet tesz a litván 26 | JURGITA KEREVIČIENĖ a birtokos datívusz az alapvető fogalmak és az elmúlt évtized szakirodalmában bevezetett tipológiai osztályozások szempontjából. 2. A BIRTOKOS DATÍVUSZ 2.1. Fogalom A közelmúlt nyelvészeti szakirodalmában a külső birtokos datívuszt tartalmazó szerkezeteket a következőképpen határozzák meg: „[...] olyan szerkezetek, amelyekben a birtokos és a birtok közötti szemantikai viszony úgy fejeződik ki, hogy a birtokost az ige egyik alapvető grammatikai viszonyaként kódolják, egy olyan összetevőben, amely elkülönül attól, amely a birtokot tartalmazza. Bár a birtokos kifejezés alapvető argumentumként van kódolva, az igei gyök argumentumkerete önmagában nem engedélyezi.” (Payne & Barshi 1999: 3) A külső birtokos datívuszt az itt értett jelentésben először Havers (1911) azonosította és írta le. Az általa javasolt kifejezés a dativus sympatheticus volt; ez azt a felfogást tükrözi, amely szerint ez a datívusz olyan eset, amellyel együttérző viszony fejezhető ki az ige által leírt cselekvés elszenvedőjével szemben. Havers szerint a dativus sympatheticus váltakozik a „tárgyiasabb” birtokos genitívusszal, amely csupán a birtokviszony fennállását jelzi. A közelmúlt nyelvészeti szakirodalmában ezt a datívuszhasználatot rendszerint külső birtoklásnak (EP) nevezik. Az utóbbi években kiterjedt tipológiai kutatások tárgya volt. Payne és Barshi egy, a témáról szóló tanulmánygyűjtemény bevezetőjében megállapítják, hogy a külső birtoklás számos nyelv jellegzetes vonása, nemcsak az indoeurópai nyelvcsaládban, hanem sok úgynevezett egzotikus nyelvben is, többek között a délkelet-ázsiai, dél-amerikai, észak- és közép-amerikai, ausztráliai, afrikai, csendes-óceáni, sémi és kaukázusi nyelvekben (Payne & Barshi 1999: 3). A balti nyelvek, különösen a litván, sem képezhetnek kivételt. A litván természetesen azon indoeurópai nyelvek közé tartozik, amelyeket Havers említ, de a rendelkezésére álló anyag korlátozott volt. Fraenkel, a litván esetrendszer szintaxisáról szóló első monográfia szerzője, külön típusként említi a dativus sympatheticus-t (ebben Haverst követve). Megjegyzi azonban, hogy a balti nyelvek gyakran az adnominalis genitívuszt részesítik előnyben ott, ahol más indoeurópai nyelvekben (nevezetesen a szláv és a germán nyelvekben) datívusz állna (Fraenkel 1928: 57–60). Holvoet (2001: 202) azonban rámutat, hogy Fraenkel következtetéseit főként ólitván írásokra alapozta, és nem vette figyelembe a lett nyelvi adatokat. 2.2. Alaptípusok Bizonyos alapvető egységesség ellenére a különböző nyelvekben a birtokos datívusz jelölésének különféle mintázatai figyelhetők meg. Két fő összetevőnek kell jelen lennie: a birtokosnak és a birtokolt dolognak. Haspelmath (1999: 110) az európai nyelvekben a külső birtoklás négy prototipikus mintázatát különbözteti meg: EXTERNAL POSSESSION IN LITHUANIAN 27 Birtokos Birtokolt dolog a. SUBJ V DAT OBJ b. SUBJ V DAT OBJ PP c. SUBJ V DAT PP d. V DAT SUBJ Haspelmath (1999: 110) characterizes the dative of external possessor as a clause-level dative-marked NP argument, while the possessum is a direct object, a locative argument marked by a prepositional phrase, or an unaccusative subject. These facts suggest that European languages require a dative or a dative-like prepositional phrase for the possessor, whereas the possessum may vary depending on the individual language. A broader typological perspective is taken by Payne and Barshi, whose attempts at formulating a language-independent generalization are necessarily less specific as to the formal properties of the construction: They state that in the possessive construction the possessor (PR) may be expressed as „alanyként, közvetlen tárgyként, közvetett tárgyként vagy datívuszként, illetve ergatívuszként vagy abszolutívuszként, a nyelvtípustól függően. Vagyis a PR kifejezhető úgy, mint a három, egyetemesen adatolt alapvető predikátumtípus (intranzitív, tranzitív vagy ditranzitív) valamelyikének közvetlen, az igétől kormányzott argumentuma. Egyes nyelvekben a PR a birtokolt dolgot tartalmazó NP-n belüli névmással vagy névmási affixummal is kifejezhető; a genitívuszi, NP-n belüli kódolás azonban nem lehet a PR egyetlen kifejezési módja. Továbbá a birtokos és a birtokolt dolog közötti kapcsolat nem fejeződhet ki olyan birtoklást jelölő lexikai predikátummal, mint a have, own or be located at, és a lexikai ige töve semmilyen más módon nem tartalmaz PR-t a magargumentum-keretében.” (Payne & Barshi 1999: 3) E cikk céljára Haspelmath meghatározása kellően általános. Most megkíséreljük megfogalmazni a birtoklást kifejező datívusz prototipikus tulajdonságait. 2.3 Prototipikus jellemzők Az európai nyelvekben a birtokosok két fő típusát különböztetik meg: a ADNOMINÁLIS vagy BELSŐ BIRTOKOST és a KÜLSŐ BIRTOKOST. Általánosságban a fő különbség köztük az, hogy a belső birtokosok rendszerint az elidegeníthető birtoklást (mint az Onos mašina ‘Ann autója’) és az elidegeníthetetlen birtoklást is kifejezik (mint az Onos ranka ‘Ann keze’), míg a külső birtokos prototipikusan „a szóban forgó testrész birtokosa, akit egy külön, datívusz esetű mondatszintű összetevő fejez ki, amely nem ugyanannak a kifejezésnek a része, mint a birtokolt dolog” (König 2001: 970). (1) Német Mir zittern die Hände. Litván Man dreba rankos. nekem:DAT remegnek a kezek:NOM. ‘Remeg a kezem.’ 28 | JURGITA KEREVIČIENĖ (2) German Ich habe es ihm ins Gesicht gesagt. Lith. Aš tai jam į akis pasakiau. Én ezt neki az arcába mondtam. Szintaktikai szempontból a birtokolt dolog általában közvetlen tárgy, míg a birtokos közvetlen vagy közvetett tárgy lehet. A különböző nyelvekben azonban igen sokféle szerkezet fordul elő. Például a svédben a birtokos (PR) lehet egyfajta lokatívuszi elem, más nyelvekben lehet beépült főnév, vagy tárgyként is kifejezhető (Payne & Barshi 1999: 6–8). A prototipikus külső birtoklási szerkezetnek meg kell felelnie a SZIGORÚ ÉRINTETTSÉGI FELTÉTELNEK, vagyis külső birtokos csak akkor lehetséges, ha úgy véljük, hogy a birtokost az általa leírt helyzet mentálisan érinti. Mivel az érintettségi feltétel erőssége nyelvenként eltér, Haspelmath (1999: 113) négy implikációs hierarchiát állít fel, amelyek azokat a különféle jellemzőket tükrözik, amelyek alapján az „érintettség erőssége” megfogalmazható: a. az ÉLŐSÉGI HIERARCHIA (amely szerint a külső birtoklási szerkezetek akkor részesülnek előnyben, ha a birtokos: 1./2. személyű névmás ⇒ 3. személyű névmás ⇒ tulajdonnév ⇒ más élőlény ⇒ élettelen). b. a HELYZETI HIERARCHIA (amely szerint a külső birtoklási szerkezetek akkor részesülnek előnyben, ha az állítmány: a pácienst érintő ⇒ dinamikus, nem érintő ⇒ statikus). c. AZ ELIDEGENÍTHETETLENSÉG HIERARCHIÁJA (amely szerint a külső birtoklási szerkezetek akkor részesülnek előnyben, ha a birtokolt dolog: testrész ⇒ ruhadarab ⇒ más, a kontextusban egyedi tárgy). d. a SZINTAKTIKAI VISZONYOK HIERARCHIÁJA (amely szerint a külső birtoklási szerkezetek akkor részesülnek előnyben, ha a birtokolt dolog szintaktikai viszonya: PP ⇒ közvetlen tárgy ⇒ intranzitív unakkuzatív alany ⇒ intranzitív unergatív alany ⇒ tranzitív alany). Az az állítás, hogy „a külső birtoklási szerkezetek részesülnek előnyben”, itt azt jelenti, hogy ha a hierarchia bármely pontján lehetséges külső birtoklási szerkezet egy pozíció esetében, akkor ez a szerkezet a hierarchiában felette álló összes pozícióval is lehetséges. Mindezen hierarchiákat tekintve az európai nyelvek meglehetősen szigorú követelményeket támasztanak a külső birtoklási szerkezeteikkel szemben. Például az Élőségi Hierarchiát illetően sok nyelv a jelek szerint élő birtokosokra korlátozza ezeket a szerkezeteket. A Helyzeti Hierarchiát tekintve rendszerint csak eseményt jelölő igék fordulhatnak elő ilyen szerkezetben. Az Elidegeníthetetlenség Hierarchiáját illetően a részesesetű külső birtoklási szerkezetek néha azokra a helyzetekre korlátozódnak, amelyekben a birtokolt dolog testrészt jelöl, és ekkor a birtokos érintettsége a lehető legnagyobb. A Szintaktikai Viszonyok Hierarchiáját tekintve a birtokolt dolog általában prepozíciós szerkezet, közvetlen tárgy vagy intranzitív unakkuzatív alany (Haspelmath 1999: 112–115). A külső birtoklási hierarchiák javasolt rendszerét figyelembe véve összehasonlíthatók az egyes európai nyelvek külső birtoklási szerkezeteinek szintaktikai és szemantikai sajátosságai. Ily módon néhány előzetes megállapítást is tehetünk arról, hol helyezkedik el a litván külső birtokos részes eset mind a négy releváns skálán. EXTERNAL POSSESSION IN LITHUANIAN | 29 3. KÜLSŐ BIRTOKOSOKAT TARTALMAZÓ SZERKEZETEK A LITVÁNBAN 3.1. Szintaktikai tulajdonságok A külső birtoklást kifejező szerkezetek prototipikus birtokosára vonatkozó, fent említett leírások (Haspelmath, Payne és Barshi) úgy tűnik, tökéletesen illenek a litván szerkezetekre. Könnyen észrevehető, hogy a litvánban a birtokos mindig valamiféle indirekt tárgy, míg a birtokolt dolog alany, direkt tárgy vagy ferde esetű kifejezés, vö.: (3) Vincukui kūnas iš karto sušalo į ragą. Vincukas:DAT test azonnal csontig átfagyott ‘Vincukas teste azonnal csontig átfagyott.’ (4) Norėjau paprašyti švarkui alkūnę užlopyti. akartam kérni kabát:DAT könyök:ACC megfoltozni ‘Meg akartalak kérni, hogy foltozd meg a kabátom könyökét.’ (5) Bitė įgelė žmogui į ranką. méh megcsípett ember:DAT bele kéz ‘A méh megcsípett egy embert a kezén.’ Ha az ige tranzitív, a következő lehetőségek állnak fenn: a birtokolt dolgot vagy a direkt tárgy (6, 7), vagy egy elöljárószós kifejezés (8, 9) jelöli: (6) Ji sulaužė jam kairę ranką. ő eltörte ő:DAT bal kar. ‘Eltörte a bal karját.’ (7) Okulistas pritaikė močiutei akinius. szemész beállította nagymama:DAT szemüveg. ‘A szemész beállította a nagymama szemüvegét.’ (8) Jis sušnibždėjo jai kažką į ausį. ő súgott neki:DAT valamit bele fül ‘Valamit súgott a fülébe.’ (9) Jis sviedė pagalvę vaikui į veidą. ő dobott párna:ACC gyermek:DAT bele arc ‘Párnát dobott a gyermek arcába.’ Néhány ige esetében olyan szerkezet figyelhető meg, amely eltér a fent megfogalmazott prototipikus mintától. Ez a jelenség a németben is megfigyelhető. Ezekben az esetekben a birtokos látszólag nemcsak dativusszal, hanem accusativusszal is kifejezhető. A váltakozást a következő példák szemléltetik: (10) a. német Er küsste sie auf die Wange. b. német Er küsste ihr auf die Wange. 30 JURGITA KEREVIČIENĖ (11) a. Lith. Jis pabučiavo ją į skruostą. he kissed her:ACC on cheek. b. Lith. Jis pabučiavo jai į skruostą. he kissed her:DAT on cheek. „Megcsókolta az arcán.” A különbség látszólag abban áll, hogy a „megcsókolni” igével használt accusativus olyan pácienst implikál, aki tudatában van a folyamatnak, és akit az érint. Dativus esetén a folyamat döntő módon egy testrészt (az objektumként álló főnévi csoportot) érint, és a szerkezet lényegében testrészközpontú. Accusativus esetén viszont a szerkezet egészközpontú, vagyis elsősorban a birtokost (az objektumként álló főnévi csoportot) érinti, míg a részt ferde (helyhatározói) eset jelöli (Lamiroy & Delbecque 1998: 40). Ebben az esetben, ha a birtokos accusativusszal van kifejezve, a testrész vagy a birtokolt dolog elhagyható; ezzel szemben, ha a birtokos dativusszal van kifejezve, a birtokolt dolog kötelező, és nélküle a mondat nyelvtanilag helytelen lenne a litvánban, vö.: (12) Jis pabučiavo ją į skruostą. he kissed her:ACC on cheek „Megcsókolta az arcán.” (13) Jis pabučiavo ją. he kissed her:ACC „Megcsókolta.” (14) Jis pabučiavo jai į skruostą. he kissed her:DAT on cheek „Megcsókolta az arcán.” (15) *Jis pabučiavo jai. he kissed her:DAT „Megcsókolta.” A (10b, 11b)-hez hasonló szerkezetek sajátossága, hogy a külső dativusi birtokossal alkotott szerkezetek többségétől eltérően nincs pontos megfelelőjük belső genitivusi birtokossal. Ha belső birtokost használunk, a birtokolt dolog rendszerint közvetlen tárgyként jelenik meg, nem pedig ferde esetű kifejezésként: (16) Er küsste ihre Wange. (17) *Er küsste auf ihre Wange. (18) Jis pabučiavo jos ranką. he kissed her hand:ACC (19) *Jis pabučiavo į jos ranką. he kissed on her hand A (14)-hez hasonló szerkezetek csak korlátozott számú nyelvben adatoltak. A birtokolt dolog ferde (helyhatározói) esetű jelölése általában együtt jár a birtokos DO-jelölésével (ám ekkor a szerkezetnek nincs külső birtokosa abban az értelemben, hogy a dativus az adnominalis genitivusszal váltakozik); a külső dativusi birtokossal alkotott szerkezetben a birtokolt dolognak DO-pozícióban kell állnia, vö. a következő orosz példákkal: EXTERNAL POSSESSION IN LITHUANIAN (20) On poceloval ee v ruku. megcsókolta őt:ACC a kezén (21) On poceloval ej ruku. megcsókolta őt:DAT kéz:ACC „Megcsókolta a kezét.” Ebben az esetben a (12)-re és a (14)-re megfogalmazottakhoz hasonló szemantikai különbségről van szó: a (20) egész-központú, míg a (21) rész-központú. Mivel az itt értett fókuszálás a DO-jelöléshez kapcsolódik, a (20)-ban a birtokolt elem ferde esetű jelölését, a (21)-ben pedig a birtokos datívuszi jelölését defókuszálásnak nevezhetjük. Ez azt jelentené, hogy az itt tárgyalt német és balti szerkezetek a „birtokos-defókuszáló” és a „birtokolt elem defókuszáló” jelölési típust kombinálják. E jelölés redundanciája magyarázná viszonylagos ritkaságát. Összességében tehát a fent tárgyalt atipikus esetek ellenére a litván nyelvben prototipikus, külső birtokos datívuszi szerkezetek találhatók. Ami a periférikus típusokat illeti, König helyesen mutat rá, hogy „a további mintázatok mintha a szemantikai szerephez tipikusan társuló sajátos jelentés (a birtokos érintettsége valamilyen, a birtokolt elemmel történő esemény által) következményei lennének” (König 2001: 975); pragmatikai tényezők is szerepet játszhatnak. 2.5 Szemantikai tulajdonságok A szemantikai tulajdonságokat a külső birtoklást (EP) tartalmazó szerkezetek mindhárom összetevőjére tekintettel kell vizsgálni: a birtokosra, a birtokolt elemre és a lexikai predikátumra. A birtokos tekintetében az élőség az egyik leggyakrabban említett korlátozó tényező. A litván szakirodalom is rámutatott (Šukys 1998: 157), hogy a külső birtoklást tartalmazó szerkezetek elfogadhatóságához élő birtokosokra van szükség. Ez kétféleképpen értelmezhető: a datívusz nem használatos a nyelvtanilag élettelenként jelölt főnevek esetében (20), de még az élőként jelölt főnevek esetében sem használjuk a datívuszt, ha egy halott személyre utalunk (23a, b): (22) Norėjau surasti puodelio (*puodeliui) lėkštutę. csészét:GEN (*csészének:DAT) csészealjat:ACC találni akartam „Meg akartam találni ehhez a csészéhez tartozó csészealjat.” (23) a. Pabučiuok senelei (*senelės) ranką. csókold meg:IMPER nagymamát:DAT (*nagymamát:GEN) kezét:ACC „Csókold meg a nagymama kezét.” b. Vaikai bučiavo mirusios senelės (*senelei) A gyerekek megcsókolták a halott nagymamát GEN. (nagymama:DAT) csak kezet. csak kéz:ACC „A gyerekek csak a halott nagymamájuk kezét csókolták meg.” (temetésen) 31 32 | JURGITA KEREVIČIENĖ Prototypical external possessors, according to König (2001), are most typically animate, human and even speech-act participants. For Lithuanian as well as for the other European languages investigated, the animacy constraint may be formulated in terms of the well-known animacy hierarchy: AZ ÉLŐSÉGI HIERARCHIA: 1./2. személyű névmás ⇒ 3. személyű névmás ⇒ tulajdonnév ⇒ más élőlény ⇒ élettelen főnevek. Ha a hierarchia alsó részén álló birtokosok valamely típusára lehetséges a külső birtokos szerkezet, akkor a skálán magasabban álló bármely birtokos esetében is lehetséges (Haspelmath 1999: 113). A litvánban mindezek a típusok lehetségesek, de az utolsó meglehetősen ritka, és általában metaforikus használathoz kapcsolódik; vö. (24), (25): (22) Vaikai sulaužė Onai akinius. gyerekek eltörték Ann:DAT. szemüveg:ACC „A gyerekek összetörték Ann szemüvegét.” (23) Jis nukirto medžiui šaką. ő kivágta fa:DAT ág:ACC „Kivágta a fa ágát.” A birtokos szemantikai jellemzői bizonyos univerzális szemantikai hierarchiáktól függenek. A leggyakoribb hierarchia: elidegeníthetetlen ⇒ elidegeníthető; Payne és Barshi Haspelmath hierarchiájának következő kibővített változatát javasolja: AZ ELIDEGENÍTHETŐSÉGI HIERARCHIA: testrész ⇒ rész-egész viszony ⇒ egyéb elidegeníthetetlen birtok ⇒ elidegeníthető + közeli ⇒ ruhadarab ⇒ elidegeníthető + távoli ⇒ birtokolhatatlan ⇒ egyéb, a kontextus alapján egyedinek tekintett tárgy (Payne & Barshi 1999: 14). A külső birtokosokkal előforduló igetípusokat illetően kiemelhetünk néhány jellemző típust, amelyek általában megfelelnek a Lamiroy és Delbecque által megnevezetteknek (1998: 43–44): ✦ dinamikus igék, azaz fizikai cselekvéseket kifejező igék, például suduoti (megüt), perplėšti (elszakít), sudaužyti / sulaužyti (összetör), sviesti (elvet); ✦ kauzatív igék, vagyis olyan tevékenységeket kifejező igék, amelyek az objektum bizonyos változását idézik elő, például nupjauti / nukirsti (levág), nuskinti, nugnybti (leszakít, lecsippent), amputuoti (amputál); ✦ mozgást jelentő igék, vagyis helyzetváltozást kifejező igék, például pakelti (felemel), nuleisti (leereszt), pasukti (elfordít); ✦ inchoatív igék, vagyis olyan tevékenységet kifejező igék, amelyeknek van egy olyan pontjuk, amely egybeesik egy új állapot kezdetével, például sustorėti (meghízik), (iš)rausti (elpirul); ✦ szenvedésállapotokat kifejező állapotigék, pl. skaudėti (fáj, sajog). 3. ÖSSZEGZÉS A cikk a külső birtoklást kifejező részes eset két aspektusát vizsgálja. Először általános fogalmat fogalmaz meg, majd röviden tárgyalja a többi használattól való fő különbséget EXTERNAL POSSESSION IN LITHUANIAN 33 a részes esetben. Ezt követően a cikk első részében szerzett elméleti felismeréseket a litván nyelvi anyagra alkalmazza. Már az e cikkben tett előzetes megfigyelések alapján is világossá válik, hogy felül kell vizsgálni Haspelmath (1999) azon állítását, amely szerint a balti nyelvek a keleti szláv, a balti-finn és a magyar nyelvekkel együtt az európai nyelvek részes esetet használó, prototipikus külső birtokosainak perifériájához tartoznak. Úgy tűnik, Haspelmath anyaga csupán a lett nyelvre terjed ki, amely e tekintetben alapvetően különbözik a litvántól. A litván külső birtoklást kifejező részes eset valójában meglehetősen pontosan megfelel az európai prototípusnak. Ez a cikk csupán első kísérlet a külső birtoklást kifejező litván szerkezetek elemzésére. További kutatás szükséges ahhoz, hogy pontosabban megfogalmazzuk az élőséggel, az érintettséggel stb. kapcsolatos korlátozásokat. REFERENCES AMBRAZAS, V., ed., 1997: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. 2nd edition, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. FRAENKEL, E. 1928: Syntax der litauischen Kasus, Kaunas: Valstybės spaustuvė. HASPELMATH, M. 1999: External possession in a European areal perspective. In: Payne, Barshi, eds., 1999, 109–135. HAVERS, W. 1911: Untersuchungen zur Kasussyntax der indogermanischen Sprachen, Strassburg: Karl J.Trübner. HOLVOET, A. 2001: Zur Variation des possessiven Dativs mit dem adnominalen Genitiv im Baltischen (besonders im Lettischen). Boeder, W., Hentschel, G., eds., Variierende Markierung von Nominalgruppen in Sprachen unterschiedlichen Typs, Oldenburg: Bibliotheks- und Informationssystem der Universität Oldenburg (Studia Slavica Oldenburgensia, 4), 201–217. KÖNIG, E. 2001: Internal and external possessors. Haspelmath, M. et al., ed., Language Typology and Language Universals. An International Handbook, vol. 2. Berlin, New York: De Gruyter, 970–978. KÖNIG, E., HASPELMATH, M. 1998: Les constructions à possesseur externe dans les langues d’Europe. In: Feuillet, J., ed., Actance et valence dans les langues de l’Europe, Berlin-New York: Mouton de Gruyter, 525–606. LAMIROY, B., DELBECQUE, N. 1998: The possessive dative in Romance and Germanic languages. Van Belle, W., Van Langendonck, W., eds., The Dative, vol. 2: Theoretical and Contrastive Studies, Amsterdam: John Benjamins (Case and Grammatical Relations Across Languages, 3), 29–74. PAULAUSKIENĖ, A. 1989: Gramatinės lietuvių kalbos žodžių kategorijos, Vilnius: Mokslas. PAYNE, D. L., BARSHI, I. 1999: External Possession: What, where, how, and why. Payne, Barshi, eds., 1999, 3–29. PAYNE, D. L., BARSHI, I., eds., 1999: External possession, Amsterdam: John Benjamins. (Typological Studies in Language, 39.) PODLESSKAYA, V. I., RAKHLINA, E. V. 1999: External possession, reflexivization and body parts in Russian. Payne, Barshi, eds., 1999, 505–521. ŠUKYS, J. 1998: Lietuvių kalbos linksniai ir prielinksniai: vartosena ir normos, Kaunas: Šviesa. VAN HOECKE, W. 1996: The Latin dative. Van Belle, W., Van Langendonck, W., eds., The Dative, vol.1, Descriptive Studies, Amsterdam: John Benjamins (Case and Grammatical Relations Across Languages, 2), 3–38. Jurgita Kerevičienė Gauta 2004 03 08 Vilniaus universitetas Kauno humanitarinis fakultetas Muitinės g. 12, 44280 Kaunas, Lietuva