External Possession in Lithuanian

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA L (2004), 25–33 A külső birtoklás a litvánban JURGITA KEREVICIENE Vilniusi Egyetem, Kaunasi Bölcsészettudományi Kar Ebben a tanulmányban első kísérlet történik a külső birtokosokat tartalmazó litván szerkezetek (amelyek adnominalis genitivusokkal váltakoznak) jellemzésére, figyelembe véve a külső birtoklásra vonatkozó legújabb tipológiai kutatások eredményeit. Csak előzetes megfigyelésekről van szó, de már most megállapítható, hogy európai kontextusban a külső birtokosokat tartalmazó litván szerkezetek a prototipikus területhez tartoznak, amelyben ezek a szerkezetek számos, főként az élőségre és az érintettség fokára vonatkozó korlátozásnak vannak alávetve. E tekintetben a litván jelentősen különbözik testvérnyelvétől, a lettől. Így nincs közös balti külsőbirtoklás-típus. 1. BEVEZETÉS A görög–latin grammatikai hagyományban a dativus (DAT) terminus a főnév, annak meghatározói vagy helyettesítői egy meghatározott (felszíni) esetére utal. A litván nyelvtanban a részes esetet olyan esetként határozzák meg, amely egy bizonyos cselekvés vagy esemény által pozitívan vagy negatívan érintett tárgyat (élőt vagy élettelent) fejez ki, azaz a cselekvést a tárgy javára vagy kárára hajtják végre (Ambrazas, szerk., 1997: 513). A legújabb nyelvészeti kutatások azt mutatják, hogy a részes eset meglehetősen változatos szerkezetekben jelenhet meg, amelyekben látszólag egészen eltérő értékeket vesz fel. Hagyományosan a részes esetek több, szemantikailag különböző típusát különítik el. A szakirodalomban dativus commodi vagy incommodi, dativus finalis, dativus possessivus, dativus sympatheticus, dativus ethicus stb. néven hivatkoznak rájuk (Van Hoecke 1996: 3— 6). Megkülönböztető szemantikai tulajdonságaik vannak, de szintaktikai viselkedésük tekintetében is eltérhetnek egymástól. Amikor a részes eset birtokos jelleget vesz fel, dativus possessivusnak nevezik. Alapvető jelentése ekkor ‘valaminek a rendelkezésre állása’ vagy ‘valami valaki rendelkezésére áll’, ‘birtokolni’ (Van Hoecke 1996: 13). Szintaktikailag a birtokos részes esetet gyakran a külső birtoklással (EP) összefüggő esetként azonosítják, azaz olyan mechanizmusként, amelynek révén egy tipikusan adnominalis birtokos módosítóként kódolt birtokos mondatszintű összetevő alakját ölti. Az etikai dativusszal ellentétben például a birtokos dativus olyan főnévi csoportokat jellemez, amelyek a valódi mondatszintű összetevők minden tulajdonságát mutatják, és a dativus (in)commodival ellentétben nem kapcsolódik adnominalis birtokost tartalmazó főnévi csoportokhoz, kivéve, ha ezek koreferensek a dativusi kifejezéssel (Podlesskaya & Rakhilina 1999: 506; Konig 2001: 971). A birtokos dativust a litván szakirodalomban is azonosították és tárgyalták. Mind Sukys (1998), mind Paulauskiené (1989) tárgyal olyan eseteket, amikor a dativus a genitivusszal váltakozik, és amelyeket a birtoklás jelentése jellemez. Ebben a tanulmányban kísérletet teszünk a litván 26 | JURGITA KEREVICIENE birtokos dativusának jellemzésére az elmúlt évtized szakirodalmában bevezetett alapfogalmak és tipológiai osztályozások alapján. 2. A BIRTOKOS DATIVUS 2.1. Fogalom A közelmúlt nyelvészeti szakirodalmában a külső birtokos dativusszal alkotott szerkezeteket a következőképpen definiálják „[...] olyan konstrukciók, amelyekben a szemantikai birtokos- –birtokviszonyt úgy fejezik ki, hogy a birtokost az ige egyik maggrammatikai viszonyaként és a birtokot tartalmazó összetevőtől különálló összetevőben kódolják- .” „Noha magargumentumként van kódolva, a birtokosi kifejezést nem maga az igető argumentumkerete engedélyezi.” (Payne & Barshi 1999: 3) Az itt értett külső birtokos datívust Havers (1911) azonosította és írta le először. Az általa javasolt terminus a dativus sympatheticus volt, amely azt a felfogást tükrözi, hogy ez a datívusz olyan eset, amellyel együttérző attitűd fejezhető ki az igével leírt cselekvés elszenvedője iránt. Havers szerint a dativus sympatheticus a „tárgyilagosabb” genitivusszal váltakozik, amely csupán egy birtokviszony fennállását állapítja meg. Az újabb nyelvészeti szakirodalomban a datívusznak ezt a használatát általában külső birtoklásnak (EP) nevezik. Az utóbbi években kiterjedt tipológiai kutatások tárgyát képezi. Payne és Barshi a témáról szóló tanulmánygyűjteményük bevezetőjében kijelentik, hogy a külső birtoklás nemcsak az indoeurópai nyelvcsalád számos nyelvének jellegzetes vonása, hanem számos úgynevezett egzotikus nyelvé is, beleértve a délkelet-- ázsiai, dél-amerikai, északés közép-amerikai, ausztráliai, afrikai, csendes-- óceáni, sémi és kaukázusi nyelveket (Payne & Barshi 1999: 3). A balti nyelvek, különösen a litván, nem képezhetnek kivételt. A litván természetesen azon indoeurópai nyelvek közé tartozik, amelyeket Havers említ, de a rendelkezésére álló anyag korlátozott volt. Fraenkel, a litván esetek szintaxisáról szóló első monográfia szerzője, a dativus sympatheticust külön típusként említi (e tekintetben Haverst követve). Megjegyzi azonban, hogy a balti nyelvek gyakran előnyben részesítik a bővítményi genitivust ott, ahol más indoeurópai nyelvekben (különösen a szláv és germán nyelvekben) dativus állna (Fraenkel 1928: 57-60). Amint azonban Holvoet (2001: 202) rámutat, Fraenkel következtetéseit főként ólitván írásokra alapozta, és nem vette figyelembe a lett nyelvi tényeket. 2.2. Alaptípusok Bizonyos alapvető egységesség ellenére a különböző nyelvekben a birtokos dativusi jelölésének különféle mintázatai vannak. Két fő összetevőnek kell lennie, nevezetesen egy birtokosnak és egy birtoknak. Haspelmath (1999: 110) az európai nyelvekben a külső birtoklás négy prototipikus mintázatát nevezi meg: KÜLSŐ BIRTOKLÁS A LITVÁN NYELVBEN | 27 Possessor Possessum a. ALANY IGE RÉSZES ESETŰ TÁRGY b. ALANY IGE RÉSZES ESETŰ TÁRGY PP G. SUBJ V DAT PP d. V DAT SUBJ Haspelmath (1999: 110) a külső birtokos datívusát záradatszintű, datívusszal jelölt NP-argumentumként jellemzi, miközben a birtok a közvetlen tárgy, egy elöljárószócsoporttal jelölt lokatívuszi argumentum vagy egy intranzitív alany. E tények arra utalnak, hogy az európai nyelvek a birtokos számára datívuszt vagy datívuszszerű elöljárószócsoportot igényelnek, míg a birtok nyelvenként változhat. Payne és Barshi tágabb tipológiai perspektívából közelítik meg a kérdést; a nyelvfüggetlen általánosítás megfogalmazására tett kísérleteik szükségképpen kevésbé specifikusak a szerkezet formai tulajdonságait illetően: megállapítják, hogy a birtokos szerkezetben a birtokos (PR) „alanyként, közvetlen tárgyként, közvetett tárgyként vagy datívuszként, illetve ergatív vagy abszolút esetben fejezhető ki a nyelvtípustól függően. Vagyis a PR úgy fejezhető ki, mint a három, univerzálisan adatolt alapvető predikátumtípus (intranzitív, tranzitív vagy ditranzitív) egyikének közvetlenül kormányzott argumentuma. Egyes nyelvekben a PR olyan névmással vagy névmási affixummal is kifejezhető, amely a birtokot tartalmazó NP-n belül helyezkedik el; de a genitívuszi NP-n belüli kódolás nem lehet a PR egyetlen kifejeződése. Továbbá a birtokos- –birtokviszony nem állhat fenn olyan birtokos lexikai predikátumban, mint a have, az own vagy a be located at, és a lexikai ige töve más módon sem rendelkezik PR-rel a magargumentum-- keretén belül.” (Payne & Barshi 1999: 3) E tanulmány céljára Haspelmath definíciója kellő általánossági fokú. Most megkíséreljük megfogalmazni a részes birtoklás prototipikus tulajdonságait. of 2.3 Prototipikus jellemzők Az európai nyelvekben a birtokosok két fő típusa különböztethető meg: a NÉVUTÓS VAGY BELSŐ BIRTOKOS és a KÜLSŐ BIRTOKOS. Általánosságban elmondható, hogy a fő különbség közöttük az, hogy a belső birtokosok rendszerint mind az elidegeníthető birtoklást (mint az Onos masina ‘Ann autója’), mind az elidegeníthetetlen birtoklást (mint az Onos ranka ‘Ann keze’) kifejezik, míg a külső birtokos prototipikusan annak a testrésznek a birtokosa, „amelyet külön, a mondat szintjén álló, datívuszi esetű összetevő fejez ki, és amely nem ugyanannak a frázisnak a része, mint a birtok” (Konig 2001: 970). (1) Német Mir zittern die Hānde. Lit. Man dreba rankos. nekem:DAT remegnek a kezek:NOM. ‘Remeg a kezem.’ 28 | JURGITA KEREVICIENE (2) Német: Szemébe mondtam neki. Lit. Aš tai jam į akis pasakiau. Én azt neki. DAT az arcába mondta „Az arcába mondtam.” Szintaktikai szempontból a birtok általában közvetlen tárgy, míg a birtokos lehet közvetlen vagy közvetett tárgy. Különböző nyelvekben azonban a szerkezetek igen nagy változatossága fordul elő. A svédben például a birtokos (PR) lehet egyfajta helyhatározó, más nyelvekben inkorporált főnév lehet, vagy tárgyként fejezhető ki (Payne & Barshi 1999: 6-8). A prototipikus külső birtoklási szerkezetnek meg kell felelnie a SZIGORÚ ÉRINTETTSÉGI FELTÉTELNEK, vagyis külső birtokosok csak akkor lehetségesek, ha úgy gondoljuk, hogy a birtokost az ismertetett helyzet mentálisan érinti. Mivel az érintettségi feltétel nem minden nyelvben egyformán erős, Haspelmath (1999: 113) négy implikációs hierarchiát állít fel, amelyek az „érintettség erősségével” kapcsolatos különböző jellemzőket tükrözik: a. az ÉLŐSÉGI HIERARCHIA (amelyben a KB-szerkezetek előnyben részesülnek, ha a birtokos a) 1%/ 2" sz. személyű névmás = 3“ sz. személyű névmás = tulajdonnév > egyéb élő > élettelen. b. a HELYZETHIERARCHIA (amelyben a KB-szerkezetek előnyben részesülnek, ha az állítmány) pácienst érintő = dinamikus, nem érintő = statikus. c. az ELIDEGENÍTHETETLENSÉGI HIERARCHIA, (ahol az EP-szerkezeteket előnyben részesítik, ha a birtok a) testrész = ruhadarab = kontextuálisan egyedi más tárgy. d. a SZINTAKTIKAI VISZONYOK HIERARCHIÁJA, (ahol az EP-szerkezeteket előnyben részesítik, ha a birtok szintaktikai viszonya) PP = közvetlen tárgy = intranzitív alany = inergatív alany = tranzitív alany. Itt az „EP-szerkezeteket előnyben részesítik” kijelentés azt jelenti, hogy ha egy EP-szerkezet a hierarchia bármely pontján lehetséges egy pozícióra, akkor az az EP-szerkezet minden magasabb hierarchikus pozícióval is lehetséges. Mindezen hierarchiákat illetően az európai nyelvek meglehetősen szigorú követelményeket támasztanak EP-szerkezeteikkel szemben. Például az Életrevalósági Hierarchiát illetően úgy tűnik, hogy sok nyelv az EP-szerkezeteit élő birtokosokra korlátozza. A Szituációs Hierarchiát illetően általában csak eseményt jelölő igék fordulhatnak elő ebben a szerkezetben. Az Elidegeníthetetlenségi Hierarchiát illetően a részes esetű EP-szerkezetek néha olyan helyzetekre korlátozódnak, amelyekben a birtok testrész megnevezése, és ekkor a birtokosra gyakorolt hatás maximális. A Szintaktikai Viszonyok Hierarchiáját illetően a birtok általában prepozíciós csoport, közvetlen tárgy vagy intranzitív alany (Haspelmath 1999: 112-115). A javasolt EP-hierarchiarendszert figyelembe véve össze lehet hasonlítani az EP-szerkezetek szintaktikai és szemantikai sajátosságait az egyes európai nyelvekben. Így néhány előzetes megállapítást is lehet tenni a litván külső birtokos dativusának mind a négy releváns skálán elfoglalt helyzetéről. KÜLSŐ BIRTOKLÁS IN LITVÁN | 29 3. SZERKEZETEK KÜLSŐ KAPCSAL BIRTOKOSOK IN LITVÁN 3.1. Szintaktikai tulajdonságok A fent említett leírások a külső birtoklással of rendelkező prototipikus birtokos in szerkezetekről (Haspelmath, Payne és Barshi) tökéleteto sen illenek a litván szerkezetekre. It is könnyű to észrevenni, hogy a litván birtokos is mindig a egyfajta of indirekt tárgy, míg a birtok pedig alany, közvetlen is a tárgy a or an ferde kifejezés, vö. : (3) Vincukui kūnas iš karto sušalo į ragą. Vincukas:DAT test azonnal megfagyasztotta a to csontot ‘Azonnal Vincukas teste megfagyato sztotta a csontot.’ (4) Meg akartam kérni, hogy foltozzák meg a zakó könyökét. I akart to kérdezni kabát:DAT könyök:Acc megjavíta- ‘I ni akarta to kérdezni téged to megjavítani a könyököt of my kabát.’ (5) Bite įgėlė žmogui ranką. į méh megcsípte személy:DAT kezébe „A méh megcsípte a a személy in kezét.” Amikor az ige tárgyas, a következő is lehetőségek állnak fenn: a birtokolt dolog vagy a közvetlen tárgy által is van jelölve by (6, 7) or by a elöljárós szerkezet (8, 9): (6) Ji sulaužē jam kaire rankg. eltörte ő:DAT bal karját. „Eltörte a bal kezét” (7) A szemész szemüveget igazított a nagymamának. szemész beállítja nagymama:DAT szemüvegét. „Egy szemorvos beállította a nagymama szemüvegét.” (8) Jis sušnibždėjo jai kažką ausį. į he whispered her:DAT something into ear „Valamit súgott a fülébe.” (9) Jis sviedė pagalvę vaikui veidą. į he threw pillow:Acc child:DAT into face „A párnát a a gyermek arcába hajította.” A kis számú ige olyan of szerkezetet mutat, amely a eltér a fent megfogalmazott prototipikus mintától. as It is szintén megfigyelhető in német. Ezek olyan esetek, amelyekben a birtokos látszólag nemcsak részes be esetben, hanem tárgyesetby ben is kifejezhető. by A váltakozást a be következő példák szemléltethetik: (10) a. A német Er kiisste sie auf die Wange. b. A német Er kiisste ihr auf die Wange. 30 | JURGITA KEREVICIENE (11) a. litván Jis pabučiavo ja į skruostą. ő megcsókolta őt:Acc az arcán b. litván Jis pabučiavo jai į skruostą. ő megcsókolta őt:Dat az arcán. „Megcsókolta az arcán.” A különbség láthatólag abban áll, hogy a „megcsókolni” ige melletti accusativus olyan pácienst jelöl, aki tudatában van a folyamatnak, és akit az érint. A dativusi esetben a folyamat döntő módon egy testrészt (az objektum-NP-t) érint, és a szerkezet lényegében testrészközpontú. A tárgyesettel ellenben a szerkezet egész-központú, azaz elsősorban a birtokos (a tárgyi NP) érintett, míg a rész ferde (helyhatározói) esetben van jelölve (Lamiroy & Delbecque 1998: 40). Ebben az esetben, amikor a birtokos tárgyesetben van kifejezve, a testrész vagy a birtok elhagyható; ezzel szemben, ha a birtokos részesesetben van kifejezve, a birtok kötelező, és nélküle a mondat grammatikátlan lenne litvánul, vö.: (12) Jis pabučiavo ją į skruostą. megcsókolta őt:ACC az arcára ‘Megcsókolta az arcán.’ (13) Jis pabučiavo ja. megcsókolta őt:ACC ‘Megcsókolta.’ (14) Jis pabučiavo jai į skruostą. megcsókolta neki:DAT az arcára ‘Megcsókolta az arcán.’ (15) *Jis pabučiavo jai. megcsókolta őt:DAT „Megcsókolta őt.” A (10b, 11b)-hez hasonló szerkezetek sajátossága az, hogy a külső dativusi birtokosokat tartalmazó szerkezetek többségével ellentétben nincs pontos megfelelőjük belső genitívuszi birtokossal. Ha belső birtokost használunk, a birtok általában közvetlen tárgyként, nem pedig obliqueus frázisként jelenik meg: (16) Er kiisste ihre Wange. (17) *Er kiisste auf ihre Wange. (18) Jis pabučiavo jos ranką. megcsókolta a kezét:Acc (19) *Jis pabučiavo | jos ranką. megcsókolta a kezén A (14)-hez hasonló szerkezetek csak korlátozott számú nyelvben adatoltak. A birtokolt rendszerint ferde (lokatívuszi) jelölése együtt jár a birtokos DO-jelölésével (de ekkor a szerkezetnek nincs külső birtokosa a datívusszal váltakozó adnominalis genitívusz értelmében); a külső datívuszi birtokossal álló szerkezet megköveteli, hogy a birtokolt DO-pozícióban legyen, vö. az alábbi, a oroszból származó példákat: KÜLSŐ BIRTOKLÁS A LITVÁN NYELVBEN | 31 (20) On poceloval ee v ruku. megcsókolta őt:ACC a kézre (21) On poceloval ej ruku. megcsókolta neki:DAT a kezét:ACC „Megcsókolta a kezét.” Ebben az esetben hasonló szemantikai különbségtétel áll fenn, mint a (12), (14) esetében megfogalmazott, azaz (20) egész-központú, míg (21) rész-központú. Mivel az itt értett fókuszálás a DO-jelöléssel kapcsolatos, a (20)-ban a birtok jelöltjének obliquus jelölését, a (21)-ben pedig a birtokos datívuszi jelölését defókuszálásnak nevezhetnénk. Ez azt jelentené, hogy az itt tárgyalt német és balti szerkezetek a „birtokos-defókuszáló” és a „birtok-- defókuszáló” típusú jelölést kombinálják. E jelölés redundanciája magyarázná viszonylagos ritkaságát. Összességében tehát a fent tárgyalt deviáns esetek ellenére a litván nyelv prototipikus, külső birtokos datívuszokat tartalmazó szerkezetekkel rendelkezik. A periférikus típusokat illetően Konig helyesen mutat rá, hogy „a további mintázatok mintha a szemantikai szerephez tipikusan társuló sajátos jelentés (a birtokos érintettsége a birtokon történő valami által) következményei lennének” (Konig 2001: 975); pragmatikai tényezők is szerepet játszhatnak. 2.5 Szemantikai tulajdonságok A szemantikai tulajdonságokat az EP-t tartalmazó szerkezetek mindhárom összetevője: a birtokos, a birtok és a lexikai predikátum tekintetében kell vizsgálni. A birtokost illetően az élőség az egyik leggyakrabban említett megszorítás. A litván szakirodalomban is rámutattak (Sukys 1998: 157), hogy az élő birtokosok szükségesek ahhoz, hogy a külső birtoklást tartalmazó szerkezetek elfogadhatók legyenek. Ez kétféleképpen értelmezhető: a dativust nem használják a grammatikailag élettelenként jelölt főnevek esetében (20), de még az élőként jelölt főnevek esetében sem használják a dativust, ha egy halott személyre történik utalás (23a, b): (22) Meg akartam találni a csészéhez (*csészének) való csészealjat. Én akartam megtalálni a csésze:GEN (*csésze:DAT) csészealj:ACC „Meg akartam találni az ehhez a csészéhez tartozó csészealjat.” (23) a. Pabuciuok senelei (*senelés) ranką. kiss:IMPER grandmother:- DAT (*grandmother:GEN) hand:Acc „Csókold meg a nagymama kezét.” b. Vaikai bučiavo mirusios senelės (*senelei) Children kissed dead grandmother GEN. (grandmother- :DAT) tik ranką. csak kéz:Acc „A gyerekek csak halott nagymamájuk kezét csókolták meg.” (egy temetésen) 32 | JURGITA KEREVICIENE A prototipikus külső birtokosok Konig (2001) szerint jellemzően élők, emberek, sőt beszédaktusrésztvevők. A litván nyelv, valamint a vizsgált többi európai nyelv esetében az élőségi korlátozás a jól ismert élőségi hierarchia alapján fogalmazható meg: AZ ÉLŐSÉGI HIERARCHIA: 1./2. személyű névmás > 3. személyű névmás => tulajdonnév = egyéb élő = élettelen főnevek. Ha egy külső birtokosi szerkezet a hierarchiában alacsonyan álló birtokostípus esetében lehetséges, akkor a skálán magasabban álló bármely birtokos esetében is lehetséges (Haspelmath 1999: 113). A litvánban mindezek a típusok lehetségesek, de az utolsó meglehetősen ritka, és rendszerint metaforikus használathoz kapcsolódik, vö. (24), (25): (22) Vaikai sulaužė Onai akinius. a gyerekek eltörték Ann:DAT. szemüveg:- ACC „A gyerekek eltörték Ann szemüvegét.” (23) Jis nukirto medžiui šaką. levágta a fának:DAT az ágát:ACC „Levágta a fa ágát.” A birtokolt dolog szemantikai jellemzői bizonyos univerzális szemantikai hierarchiáktól függnek. A leggyakoribb hierarchia: elidegeníthetetlen = elidegeníthető; Payne és Barshi Haspelmath hierarchiájának következő kibővített változatát javasolja: AZ ELIDEGENÍTHETŐSÉGI HIERARCHIA: testrész = rész-egész viszony = egyéb elidegeníthetetlen = elidegeníthető + proximális = ruhadarab > elidegeníthető + distális = nem birtokolható > egyéb kontextuálisan egyedi tárgy (Payne & Barshi 1999: 14). A külső birtokosokkal előforduló igetípusokat illetően kiemelhetünk néhány jellegzetes típust, amelyek általában megfelelnek a Lamiroy és Delbecgue (1998: 43–44) által kiemelteknek: + dinamikus igék, azaz fizikai cselekvéseket kifejező igék, például suduoti (megütni), perplēšti (elszakítani), sudaužyti / sulaužyti (eltörni), sviesti (elvetni / elhajítani); + kauzatyv igék, azaz olyan tevékenységeket kifejező igék, amelyek hatására a tárgy bizonyos változáson megy keresztül, pl. nupjauti /nukirsti (levágni / lefejezni), nuskinti, nugnybti (leszakítani, lecsípni), amputuoti (amputálni); + mozgásigék, azaz helyzetváltozást kifejező igék, pl. pakelti (felemelni), nuleisti (leengedni), pasukti (elfordítani); + inchoatív igék, azaz olyan tevékenységet kifejező igék, amelynek van egy bizonyos pontja, amely egybeesik egy új állapot kezdetével, pl. sustorēti (meghízni), (iš)rausti (elpirulni); + statív igék, amelyek szenvedési állapotokat fejeznek ki, pl. skaudėti (fájni, sajogni). 3. KÖVETKEZTETÉS Ebben a tanulmányban a külső birtoklást kifejező dativus két aspektusát vizsgáljuk. Először egy általános fogalmat fogalmazunk meg, és meghatározzuk a fő különbséget Šukys, J. 1998: Lietuvių kalbos linksniai ir prielinksniai: vartosena ir normos, Kaunas: Šviesa. más használataihoz képest. KÜLSŐ BIRTOKLÁS A LITVÁN NYELVBEN | 33 a dativust röviden tárgyaljuk. Ezt követően a tanulmány első részében nyert elméleti felismeréseket alkalmazzuk a litván anyagra. Már az e tanulmányban tett előzetes megfigyelések alapján is világossá válik, hogy felül kell vizsgálni Haspelmath (1999) azon állítását, amely szerint a balti nyelvek a keleti szláv, balti finn és magyar nyelvekkel együtt az európai nyelvekben a dativusi külső birtokos prototipikus területének perifériájához tartoznak. Haspelmath anyaga úgy tűnik, csak a lett nyelvet foglalja magában, amely e tekintetben döntően különbözik a litvántól. A külső birtoklás litván dativusa valójában meglehetősen pontosan megfelel az európai prototípusnak. Ez a tanulmány csupán az első kísérlet a külső birtoklást kifejező litván szerkezetek elemzésére. További kutatás szükséges ahhoz, hogy pontosabban megfogalmazzuk az élőségre, érintettségre stb. vonatkozó korlátozásokat. HIVATKOZÁSOK AMBRAZAS, V., szerk., 1997: A mai litván nyelv grammatikája. 2. kiadás, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. FRAENKEL, E. 1928: A litván esetek szintaxisa, Kaunas: Valstybės spaustuvė. HASPELMATH, M. 1999: Külső birtoklás európai areális perspektívában. In: Payne, Barshi, szerk., 1999, HAVERS, W. 1911: Vizsgálatok az indoeurópai nyelvek esetrendszeréről, Strassburg: Karl J.Trūbner. HOLVOET, A. 2001: A birtokos dativus variációja az adnominalis genitivusszal a balti nyelvekben (különösen a lettben). Boeder, W., Hentschel, G., szerk., A névszói csoportok változó jelölése különböző típusú nyelvekben, Oldenburg: Az Oldenburgi Egyetem Könyvtári és Információs Rendszere (Studia Slavica Oldenburgensia, 4), 201–217. KONIG, E. 2001: Belső és külső birtokosok. Haspelmath, M. et al., szerk., Nyelvtipológia és nyelvi univerzálék. Nemzetközi kézikönyv, 2. köt. Berlin, New York: De Gruyter, 970–978. KONIG, E., HASPELMATH, M. 1998: A külső birtokos szerkezetek Európa nyelveiben. In: Feuillet, J., szerk., 109-135. Aktancia és valencia a(z) "Európa nyelveiben, Berlin–New York: Mouton de Gruyter, LAMIROY, B., DELBECQUE, N. 1998: A birtokos részes eset a román és germán nyelvekben. Van Belle, W., Van Langendonck, W., szerk., A részes eset, 2. köt.: Elméleti és kontrasztív tanulmányok, Amsterdam: John Benjamins (Eset és grammatikai kapcsolatok a nyelvek között, 3), 29–74. PAULAUSKIENE, A. 1989: A litván nyelv főnévi kategóriái, Vilnius: Mokslas. PAYNE, D. L., BARSHI, I. 1999: Külső birtoklás: Mi, hol, hogyan és miért. Payne, Barshi, szerk., 1999, PAYNE, D. L., BARSHI, I., szerk., 1999: Külső birtoklás, Amsterdam: John Benjamins. (Tipológiai tanulmányok a nyelvben, 39.) PODLESSZKAJA, V.1., RAKHILINA, E. V. 1999: Külső birtoklás, visszahatóvá tétel és testrészek az oroszban. 525-606. 3-29. Payne, Barshi, szerk., 1999, 505–521. VAN HOECKE, W. 1996: The Latin dative. Van Belle, W., Van Langendonck, W., eds., The Dative, vol.1, Descriptive Studies, Amsterdam: John Benjamins (Case and Grammatical Relations Across Languages, 2), 3-38. Jurgita Kerevičienė Beérkezett 2004. 03. 08. Vilniusi Egyetem Kaunasi Bölcsészettudományi Kar Vám utca 12., 44280 Kaunas, Litvánia