Sveikiname Kazį Morkūną

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LI (2004), 141–144 SZEMÉLYI HÍREK KÖSZÖNTJÜK KAZYS MORKŪNAST Dr. Kazys Morkūnas, a nyelvtudomány rendkívül szorgalmas és szerény művelője, egész életében a Litván Nyelvi Intézetben dolgozott, és mindmáig ott dolgozik. Kazys Morkūnas 1929. március 4-én született az Ukmergėi járásban, Piliakalnis faluban. Négy osztályt Kulniškiai településen végzett, később a Gėlvonai általános iskolában és az ukmergėi Antanas Smetona Gimnáziumban tanult, ahol láthatta Zigmą Zinkevičiust, aki később (az egyetemen) szülőföldije, a szülőhelye, Gelvonai nyelvjárásáról írt diplomamunkájának témavezetője lett. A gimnáziumban a szülőföld szava iránt kialakult erős vonzalom arra ösztönözte, hogy a litván szakemberi pályát válassza. 1949–1954 között a Vilniusi Egyetemen tanult, és hallgatta Juozas Balčikonis, Vincas Mykolaitis-- Putinas, Jurgis Lebedys, Juozas Senkus, Zigmas Zinkevičius, Jonas Kabelka, Kazys Ulvydas, Meilė Lukšienė és más híres litván szakemberek előadásait. Az egyetem elvégzése után Kazys Morkūnas a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben kezdett dolgozni. 1958–1961 között ennek az intézetnek a posztgraduális hallgatója volt, 1962-ben megvédte „A keleti aukštaitis déli nyelvjárása” című disszertációját (témavezetője Juozas Balčikonis). Munkájának nagy része különálló cikkekben jelent meg — „A keleti aukštaitis déli nyelvjárásának fonetikája” (Lietuvių kalbotyros klausimai 3, 1960, 5-59) és „A keleti aukštaitis déli nyelvjárásának morfológiája: [főnév, melléknév, számnév, névmás, ige)” (Lietuvių kalbotyros klausimai 11, 1969, 107—146). 1966-tól 2001-ig a Litván Nyelv- 142 | PERSONALIA és Irodalmi Intézet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályának vezetője volt. Tapintatos, türelmes, nyugodt, figyelmes, mindig kész segíteni — kollégái ma így jellemzik őt. Soha senkinek nem mondott egyetlen rossz szót sem. 1990-ben K. Morkūnas megkezdte a helyreállított Litván Nyelvi Intézet igazgatóhelyettesi tisztségének betöltését. Ezt a nehéz adminisztratív munkát türelmesen és lelkiismeretesen végezte 2001-ig, számos tudományos konferencia fő szervezője volt. 1995-től 2001-ig a Lietuvių kalbotyros klausimai szerkesztője, jelenleg pedig e folyamatos kiadvány szerkesztőbizottságának tagja. Már a Vilniusi Egyetemen folytatott tanulmányai idején K. Morkūnas évfolyamtársaival és fiatalabb kollégáival együtt nekilátott különböző litvániai települések nyelvjárásainak lejegyzéséhez. Több száz kilométert tett meg falusi utakon, olyan embereket keresve, akik szépen, nyelvjárásban beszéltek. Ideje és energiája nagy részét a dialektológia tudományának szentelte, különösen a litván nyelvjáráskutatás egyik legnagyobb munkájának, amelyen másfél évtizeden át dolgozott — a Lietuvių kalbos atlasui (1-3, Vilnius: Mokslas, 1977-1991). K. Morkūnas nemcsak az anyaggyűjtők és a kiadvány szerzőinek egyike volt, hanem e munka vezetője is. A Lietuvių kalbos atlase több mint 700 helyről származó lexikai, morfológiai, fonetikai és hangsúlyozási adatokat rendszereztek és tárgyaltak. A kiadvány összesen 376 térképet tartalmaz („Leksika“ —120, „Fonetika“ —112, „Morfologija“ —144). Nélküle ma egyetlen dialektológus sem boldogulna. A Litván Nyelvatlasz készítőinek munkáját 1994-ben méltán ismerték el a Litván Köztársaság tudományos díjával. A litván dialektológia szempontjából fontos másik tudományos kiadvány, amelyen K. Morkūnas sokat és lelkiismeretesen dolgozott, a Lietuvių kalbos tarmės (Vilnius: Mintis, 1970) című chrestomátia. Ez volt az első átfogó, ismeretterjesztő jellegű kiadvány, amely az 1950–1966 között lejegyzett nyelvjárási szövegeket tartalmazta; ezeket csaknem ötszázötven lakóhelyen, különböző életkorú emberektől gyűjtötték. A bevezető tanulmány részletesen áttekinti a K. Jaunius és A. Salys osztályozása szerint felosztott litván nyelvjárások fő lexikai, fonetikai, morfológiai és szintaktikai sajátosságait. Az érett nyelvész új szemlélete a litván nyelvjárásokkal kapcsolatban a „Lietuvių kalbos tarmių ir jų sąveikos tyrimo programoje” című munkában tárul fel: K. Morkūnas Danguole Mikulėnienėvel együtt 1995-ben elkészítette e program „Morfologija” című részét, továbbá a többi rész („Leksika”, „Kirčiavimas”, „Sociolingvistika”, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 1995) felelős szerkesztője is volt. 1997-ben jelent meg K. Morkūnas (D. Mikulėnienėvel együtt) által összeállított nyelvjárási szöveggyűjtemény — „Dieveniškių šnektos tekstai” (Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas). Ez a könyv új ismereteket közöl a litván nyelvterület délkeleti peremének egyik legérdekesebb nyelvjárásáról. Egy ideig K. Morkūnas vezette az UNESCO által támogatott Atlas linguarum Europae litván nyelvi adatgyűjtését, és tagja volt annak Főszerkesztői Kollégiuma egyik bizottságának. A lett nyelvész Aina Blinkenával együtt a nevezett kiadvány számára megírta a „Balti nyelvek” című tanulmányt (Die baltischen Sprachen. Perspectives nouvelles en gėolinguistigue, Roma, 1997, 89–102). A nyelvész több évtizedes aktív munkássága során a sajtóban számos, nemcsak a dialektológia, hanem általában a nyelvészettudomány számára is értékes tanulmány és tudományos kiadványokról szóló recenzió jelent meg: „A Kuršių Nerija halászainak litván nyelvjárása és a litván nyelv hatása ezek PERSONALIA | 143 „a lett nyelv halászai” (A. Sabaliauskasszal, Lietuvių kalbotyros klausimai 2, 1959, 131— 149), „A litván nyelv ritka feltételes módú formái” (A. Kučinskaitėval, Lietuvos TSR MA darbai, A serija 1 (16), 1964, 215-218), „Die Onomastik in Litauen” (Acta Baltico-Slavica 7, 1970, 197-206), „A periférikus nyelvjárás fogalmáról” (Lietuvių kalbotyros klausimai 30, 1993, 4-7), „A dzūkóelőtagról és határairól” (Lietuvių kalbotyros klausimai 34, 1994, 84-92) és stb. A dialektológiai adatokat és a dialektuskutató ismereteit a tudós nemcsak a tudomány, hanem a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé teszi. Megírta a nagyközönségnek szánt Pažintis su lietuvių kalbos tarmėmis (Vilnius: Mokslas, 1980) című könyvecskét, amelyben közérthetően, a játékosságot sem kerülve mesél a litván nyelvjárások kialakulásáról, felosztásáról és sajátosságairól, valamint felhívja az olvasók figyelmét a nyelvjárási adatok tudomány és nyelvgyakorlat számára betöltött jelentőségére. A K. Morkūnas által írt számos népszerű cikket a nyelvjárásokról, azok kutatásáról, ismert nyelvészekről, új kiadványokról és más témákról a Gimtoji kalba, a Gimtasis žodis, a Gimtasis kraštas, valamint más folyamatosan megjelenő folyóiratok és újságok közölték. A dialektológiától a nyelvtörténetig — csupán egyetlen lépés. Így sikerült betekintést nyerni a litván nyelv történetének területeibe is, és ott sok mindent elvégezni. A nyelv történetéhez kapcsolódik már az a tanulmány is, amelyet 1959-ben, disszertációja témájaként tett közzé: „A névszói melléknevek maradványai a keleti aukštaitis nyelvjárás déli változatában” (MA darbai 2 (7), 1959, 191–203). K. Morkūnas négy évvel később — (1963) — tette közzé első, kifejezetten a nyelvtörténetnek szentelt munkáját: „Az atslaimas szó eredetéről” (MA darbai 2 (15), 1963, 267–273). Gazdag nyelvjárási és régi írásos anyagra támaszkodva megbízhatóan bizonyította, hogy az atslaimas nem a šluoti igével hozható kapcsolatba (ahogyan P. Arumaa és E. Fraenkel gondolta- ), hanem a šlieti igével. A nyelvtörténészek, különösen a litván nyelv történeti morfológiájának kutatói, az 1964-ben közzétett „A keleti aukštaitis nyelvjárások többes számú inessivusi alakjainak történetéből” című tanulmánya nélkül sem boldogulnak (Lietuvių kalbotyros klausimai 7, 1964, 145—152). A régi szerzők közül K. Morkūnas a keleti származású Konstantinas Sirvydas írásainak szentelte a legtöbb figyelmet. Az 1967-ben közzétett „Az am, an, em, en vegyes diftongusok és az ą, ę K. Širvydas írásaiban” című tanulmányban (Lietuvių kalbotyros klausimai 9, 1967, 139–146), amelyben a keletiek nyelvjárásaira, valamint e diftongusok statisztikai adataira támaszkodva éleslátóan megjegyezte, „hogy a Punktų sakymų I. részében, valamint a szótár I. kiadásában ezeket a diftongusokat következetesen csak más nyelvek tulajdonnevei és köznevei tartalmazzák, továbbá az an diftongust az idant kötőszó, az en diftongust pedig meglehetősen gyakran a šventvediniai szótövek. A K. Širvydas halála után megjelent későbbi szótárkiadásokban, különösen pedig a „Punktų sakymų” II. részében több olyan szó és alak fordul elő, amelyek következetlenül tartalmazzák az említett diftongusokat és magánhangzókat. Ez azt engedi feltételezni, hogy e diftongusok és magánhangzók megjelenéséhez itt leginkább a Litvánia más vidékeiről származó későbbi kiadók és szerkesztők járultak hozzá” (145. o.). Aligha túlzunk, ha azt mondjuk, hogy ezt a K. Morkūnas által megfogalmazott következtetést minden, K. Sirvydas írásainak nyelvét kutatni kezdő kutatónak az íróasztalán kellene tartania. Konstantinas Sirvydas írásainak nyelvével foglalkozik a nyelvész legnagyobb, a litván nyelv történetéből származó munkája is, amely 1980-ban jelent meg a Lietuvių kalbotyros klausimai című kiadványban — Punktų sakymų veiksmažodžių indeksas („Konstantino Širvydo „Punktų sakymų“ veiksmažodis (Indeksas)“). Lietuvių kalbotyros klausimai 20, 1980, 109—222), amelyben az összes igealakot nyilvántartásba vették, és „jelentésük (vagy jelentéseik) kiemelése céljából a grammatikai alakok után az egyik ilyen alakkal alkotott mondat vagy annak egy része szerepel” (110. o.). 144 | SZEMÉLYEK A nagy norvég baltistának, Chr. Stangnak szentelt Donum Balticum című kiadványban K. Morkūnas közzétette a „Kelios M. Daukšos raštų kalbos ypatybės” („M. Daukša írásai nyelvének néhány sajátossága”) című tanulmányt (Stockholm: Almgvist & Wiksell, 1970, 347-351), amelyben e szerző helyesírási sajátosságait tárgyalja. A nyelvtörténészek finom megfigyeléseket találnak K. Morkūnas nyelvészeti kiadványokról írt recenzióiban is, amelyeket feltétlenül el kell olvasni, nem csupán megemlíteni. A bibliográfusok sem fukarkodnak a K. Morkūnasról szóló dicsérő szavakkal — hiszen jelentős mértékben hozzájárult számos, a litván nyelvészeti szakirodalmat felsoroló bibliográfia elkészítéséhez. Ezeket a könyveket nemcsak a litván nyelv kutatói, a baltisták és az indoeuropeisták használják, hanem általában mindenki, akit érdekel a nyelvészet és a litván nép kultúrtörténete. És most is mindennap leül a nyelvész a könyvekkel megrakott asztalhoz, és munkához lát: olvassa a Dieveniškės-nyelvjárás szótárának korrektúráit, nyomdai előkészíti a Litván nyelvatlasz negyedik kötetének kommentárjait, megírja a Balbieriškis-nyelvjárás szövegeinek magyarázatait, valamint új cikkeket készít és szerkeszt a „Versmė” kiadó által megjelentetett Lietuvos valsčiai... monográfiasorozat számára, amelyek a különböző litván nyelvjárásokról szólnak. E szép életjubileum alkalmából az egész litván szakmai közösség nevében kívánjuk a nyelvtudomány szorgalmas művelőjének, hogy még sokáig ne fáradjon el, hiszen „lelkünkben oly tágas a gondolatok tere, hogy mindenféle tudás és számtalan tudomány elfér benne” (K. Sirvydas). Juozas Karaciejus, Asta Leskauskaitė