Dar kartą dėl sintaksinių ryšių skirstymo

Pastabos tuvoje a piršys sf. pl. (1) még Varniainál is (LKŽₓ 26?piršis alakot közöl). A lovakkal rendszerint férfiak foglalkoztak, akik széles körben azt mondják, hogy piršys, piršims, tai piršys sm. sing. nem tudni, honnan ismert. A könyvben még jó néhány hangsúlyozási hiba is van: bruõžas = bruóžas, ruožas = ruõžas, rašliavà = rãšliava, Ežerūnà = Ėžerūna, tù lydžiu = tuõ lydžiu, skėtra = skė́tra (1) scom. és skėtrà sf. (4), aržuolas = áržuolas, ž. puõkai = puo kai ž. Vytautas Antanas Vitkauskas Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5 LT-10308 Vilnius, Lietuva Még egyszer a szintaktikai viszonyok osztályozásáról 2006-ban megjelent a A mai litván nyelv nyelvtana negyedik, javított kiadása. Mivel ennek a nyelvtannak a főszerkesztője nemrégiben (Ambrazas 2005: 168) elismerte, hogy a korábbi DLKG-kiadásokban alkalmazott „... a kormányzás és a hozzácsatolás morfológiai alapú szembeállítása kevéssé bizonyult alkalmasnak a litván nyelv szintaktikai rendszerének és fejlődésének vizsgálatára”, kíváncsiak lettünk, miként határozzák meg a kapcsolódás típusait az új, javított kiadásban. Kiderül, hogy ebben a kiadásban is ugyanazt a három viszonyt különböztetik meg: az egyeztetést, a kormányzást és a hozzácsatolást. Sorra idézzük meghatározásaikat: „Az egyeztetés a függő szó morfológiai alakjának (esetének, számának, nemének) a főszóhoz igazodó kiválasztása...” (DLKG4, 480. o.); „A kormányzás a függő szó kiválasztása, amelyet a főszó vonzatkerete határoz meg. Kormányzott szóként leggyakrabban főnevek vagy névmások esetalakjai szerepelnek [...]. Ilyen szerepet változatlan szóalak is betölthet” (ugyanott, 480). „A hozzácsatolás a függő szó alakjának jelentése szerinti kiválasztása, amelyet nem határoz meg a főszó vonzatkerete” (ugyanott, 481). Az összehasonlítás kedvéért vessük össze az itt idézett meghatározásokat a korábbi kiadásokban közölt meghatározásokkal. Az egyeztetés meghatározása a korábbi kiadásokhoz képest nem változott, a kormányzás és a hozzácsatolás meghatározása azonban korábban így hangzott: „A kormányzás a függő szó esetalakjának kiválasztása, amelyet a főszó vonzatkerete határoz meg.” (DLKG1, 480). 104 Pastabos „A kapcsolás olyan alárendelés, amelyet a függő szó ragozási végződése nem fejez ki. E tekintetben a kapcsolás a kongruenciával és a vonzattal együtt alkot ellentétet.” (Uo., 481). Azonnal szembetűnik, hogy az új kiadásban szereplő meghatározások különböző jellegűek: a kongruencia és a kapcsolás meghatározásakor a függő szó formájának kiválasztásáról esik szó, a vonzat esetében pedig magának a függő szónak a kiválasztásáról. Nyilvánvaló, hogy ha a vonzatot nem korlátozzuk kizárólag az esetvonzatra (ahogyan a korábbi DLKG-kiadások tették), akkor a választást a szó szófaja és lexikai tartalma szemantikailag adekvát megválasztásaként kell értelmezni: a norėti ‘akarni’ ige például helyet nyit egy főnévvel (noriu miego ‘aludni akarok’) vagy főnévi igenévvel (noriu miegoti ‘aludni akarok’) kifejezett propozicionális argumentum számára; ezt a helyet elfoglalhatja, de nem szükségszerűen kell elfoglalnia egy esetek szerint ragozott szónak. Hasonló elvek alapján lehetetlen volna meghatározni a kongruenciát, ezért a vonzatot szintaktikai, a kongruenciát pedig morfológiai alapon definiálják. A kapcsolás meghatározása homályos marad. A noriu miegoti ‘aludni akarok’ szerkezetben a miegoti ‘aludni’ szót a vonzó szó valenciája választja ki, míg a varinė rankena ‘rézkilincs’ szerkezetben a varinė FORMA kiválasztása a főszó alapján történik. Felmerül a kérdés, milyen értelemben választják ki a perpus mažesnis, žvilgsnis atgal (‘feleakkora’, ‘hátrapillantás’) szerkezetekben a perpus ir atgal (‘fele’, ‘hátra’) szavak FORMÁJÁT e forma jelentése alapján. Miféle formáról van itt szó? Hiszen az atgal ir perpus (‘hátra’ és ‘fele’) szavak ragozhatatlanok! Így tehát ugyanaz a helyzet áll elő, amely korábban arra késztette a DLKG szerzőit, hogy pontosítsák a vonzat meghatározását: mivel a kapcsolás fogalma a keliaujame pernai ir keliaujame miškais típusú szerkezeteket is magában foglalja (‘a mezőkön’ és ‘az erdőkön keresztül utazunk’), meghatározását valójában ugyanazokkal a szavakkal kellene kiegészíteni, amelyeket a vonzat meghatározásakor is hozzáadtak (itt csupán fordított sorrendben közöljük őket, a 480–481. oldalon szereplő példák sorrendjét követve): „A kapcsolt szó leggyakrabban ragozhatatlan szóalak [...]. A főnevek vagy névmások esetei is lehetnek ilyenek”. Ekkor viszont már egyáltalán nem érthető, miért állítják az egyik esetben, hogy a függő szót választják ki, a másik esetben pedig azt, hogy a függő szó alakját. Próbáljuk meg gyakorlatban alkalmazni a kapcsolás megadott meghatározását: az ilgesingas žvilgsnis (‘vágyakozó pillantás’) szerkezetben az ilgesingas szó morfológiai alakját a főszó alapján választják ki, míg a žvilgsnis atgal (‘hátrapillantás’) szerkezetben az atgal szó alakját nem a főszó valenciája, sőt általában nem is a főszó, hanem „a jelentése alapján” választják ki. Az atgal szó melyik alakjára gondolnak itt: morfológiai alakra vagy valami másra? Nyilván morfológiaira, mert a szerzők másfélét nem említenek (bár csak a kongruencia esetében pontosítják, hogy morfológiai alakról van szó). Ez a morfológiai alak azonban nem függhet az eset, a nem és a szám jegyeitől, hiszen az atgal szónak természetesen nincsenek ilyen jegyei. Egyébként, ha volnának, akkor valószínűleg ezek alapján egyeztetődne a főszóval. 105 Pastabos Tehát továbbra sem világos, milyen atgal-alakot választanak ki a főszó alapján kívül. Igaz, az olyan szerkezetek esetében, mint az atsisėdom pailsėti (‘leültünk pihenni’), mondhatnánk, hogy ez a morfológiai alak a főnévi igenév. Ekkor azonban nem világos, miért fogalmaznak másként a kapcsolás, mint a vonzat esetében. A vonzat meghatározásához hozzáteszik, hogy „a vonzott szó leggyakrabban főnévi vagy névmási esetalak [...] Ilyen lehet a ragozhatatlan szóalak is”. Itt a „ragozhatatlan” ténylegesen azt jelenti, hogy „eset szerint nem ragozható”. De még ha a kapcsolás esetében a „ragozható szó” tágabb fogalmát választanánk is, mint a vonzatnál, és az ige személyragozott, illetve személyragozatlan alakjait is ideértenénk, a kapcsolás meghatározása akkor is homályos marad, hiszen az olvasónak senki sem magyarázza meg, milyen más, a morfológiaitól eltérő alakja lehet az atgal szónak. Nem nehéz kitalálni, miért a függő szó ALAKJÁNAK kiválasztásáról esik szó a kapcsolás meghatározásában, és miért nem magának a szónak a kiválasztásáról. Ha ugyanis a kapcsolást a függő szó olyan kiválasztásaként határoznák meg, amelyet nem a főszó valenciája határoz meg, akkor a kongruencia a kapcsolás egyik altípusa volna, és meg kellene különböztetni az egyeztetett és az egyeztetés nélküli kapcsolást; vagy, még jobb megoldásként, ki kellene hagyni a kongruenciát az alárendelési típusok közül, és el kellene fogadni a Lietuvių kalbos gramatikos darbuose (‘A litván nyelv nyelvtana’ című munkákban; vö. Holvoet, Judžentis 2003, Holvoet, Judžentis 2005) javasolt vonzat és módosítás megkülönböztetését. Ennek elkerülésére beszélnek az alak kiválasztásáról. Kétséges, hogy ez a megoldás jobb-e. Ha ugyanis az atgal szónak van valamilyen morfológiai alakja, amelyet ennek az alaknak a jelentése alapján választanak ki, akkor talán az ilgesingas szónak is van ilyen alakja (a már említett eset-, nem- és számjegyeken kívül), s akkor e meghatározás szerint a kongruencia is csupán a kapcsolás egyik altípusa? Mivel a DLKG szerzői által feltételezett atgal szóalak szabad szemmel nem látható, ezt a nézetet nem tudjuk megerősíteni, de cáfolni sem. Általánosságban nem mondható, hogy a vonzat és a kapcsolás újonnan meghatározott szembeállítása kevésbé volna morfológiai jellegű, mint korábban. Valójában csak a vonzat meghatározása lett kevésbé morfológiai, a kapcsolás meghatározása ugyanolyan morfológiai maradt, mint volt. Igazából a szembeállítás teljesen eltűnt, mert a két meghatározás egészen különböző dolgokról szól: az egyik esetben a függő szó kiválasztásáról, a másikban pedig a függő szó alakjának kiválasztásáról. A kapcsolás és a kongruencia közötti szembeállítás is lényegében eltűnt, mert ha a kongruencia meghatározása „a morfológiai alaknak a főszó alapján történő kiválasztásáról” szól, akkor ezt valószínűleg úgy kell érteni, hogy az alakot a főszó alakja, nem pedig a valenciája alapján választják ki (ami a kongruencia szempontjából teljesen lényegtelen); ahhoz, hogy a kapcsolás a kongruenciával ellentétet alkosson, úgy kellene meghatározni, hogy az alak kiválasztása nem a főszó alakja alapján történik. 106 Pastabos A meghatározásban kiemelt „az alak kiválasztása nem a főszó valenciája alapján” azonban valójában nem különíti el a kapcsolást a kongruenciától, mivel ez a kritérium mindkét alárendelési típusra illik. Tehát bár az alárendelési típusok meghatározásai a korábbi DLKG-kiadásokhoz képest jelentősen megváltoztak, a belső ellentmondások összesített száma nagyjából változatlan maradt, sőt valamelyest még nőtt is. A jövőben is figyelemmel kísérjük, hogyan fejlődik az alárendelés fogalma ebben az egyetemi oktatás szempontjából oly fontos nyelvtanban. Érdekes lesz látni, hogyan határozzák meg az alárendelési típusokat a Dabartinės lietuvių kalbos gramatikos (‘A mai litván nyelv nyelvtana’) későbbi kiadásaiban, amelyekből kétségkívül még sokat fogunk kapni. Ambrazas, V. 2005: [Rec.] Axel Holvoet, Artūras Judžentis, red., Sintaksinių ryšių tyrimai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2003. Acta Linguistica Lithuanica 52, 167–170. Holvoet, A., Judžentis, A. 2003: Sintaksinių ryšių tipai. In: A. Holvoet, A. Judžentis, red., Sintaksinių ryšių tyrimai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 11–35. Holvoet, A., Judžentis, A., 2005a: Sintaksinės priklausomybės tipai: papildymai ir patikslinimai. In: A. Holvoet, R. Mikulskas, red., Gramatinių funkcijų tyrimai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 11–38. DLKG1 = Vytautas Ambrazas, red., Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1994. DLKG4 = Vytautas Ambrazas, red., Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Ketvirtoji pataisyta laida. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2006. Axel Holvoet Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5 LT-10308 Vilnius, Lietuva A Lietuvių kalbos tarmių chrestomatijos recenziójáról1 Nyilvánvaló, hogy minden könyv csak akkor él, ha kapcsolatban áll az olvasóval. Minden szerző vagy szerkesztő vágya, hogy minél több visszajelzést kapjon az elkészült kiadványról. Lietuvių kalbos tarmių chrestomatijos (Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2004, 328, 1 Acta Linguistica Lithuanica 52, 170–174. 107