Dar kartą dėl sintaksinių ryšių skirstymo

A megjegyzésekben a pirsys sf. pl. (1) net prie Varniy (LKZ, 26 teikia 2pirSis). A lovakkal általában azok a férfiak törődtek, akikről széles körben azt mondják, hogy pirSys, pirsims, tehát pirsys sm. sing. neZinia iS kur Žinoma. Knygoje dar ir nemažai akcentavimo klaidų: = brudZas briioZas, = ruézas rtiozas, = rasliava rasliava, Eerina = Ezeriina, ti lydziu tud = lydzit, skétra skétra = scom. (1) ir skétrd sf. (4), aFZuolas = driuolas, z. pudkai = puokat z. Vytautas Antanas Vitkauskas Lietuvių kalbos institutas P. Vileitio g. 5 LT-10308 Vilnius, Litvánia A szintaktikai kapcsolatok felosztás2006 áról újra, a megjelenés évében Megjelent a jelenkori litván nyelv grammatikájának negyedik, javított kiadása. Mivel ennek a grammatikának a főszerkesztője nemrégiben (Ambrazas 2005: 168) elismerte, hogy a korábbi DLKG-kiadásokban alkalmazott morfologizált ,,... kormányzás ir és a litván nyelv szintaktikai rendszerének fejlődésvizsir gálatával való szembeállítása kevéssé bizonyult értelmesnek- ‘, érdemes megvizsgálni, hogyan határozzák meg a kapcsolódás típusait az új, javított kiadásban. Kiderül, hogy ir Ebben a kiadásban továbbra is ugyanazokat különböztetik meg: az egyeztetést, a vonzatosságot ir Összevonás. Idézzük a i8 sor ju definícióit: »Az egyeztetés a függő szó morfológiai alakjának (esetének, számának, nemének) a főszó alapján történő kiválasztása szó...* (DLKG*, p. 480); »A vonzatosság a függő szó kiválasztása, amelyet a főszó kapcsolhatósága határoz meg. A meghatározott szavak leggyakrabban a főnevek ar és névmások esetei [.... Ezt változatlan alakú ir szó is betöltheti A szó alakja“ (Uo., »A hozzárendelés 480). a függő szó alakjának kiválasztása annak jelentése szerint, amelyet nem határoz meg a fő szó vonzatképessége* (Uo., A kényelem 481). kedvéért hasonlítsuk össze az ia idézett meghatározásu sokat a korábbi kiadásokban megadott meghatározásokkal. Az egyeztetés meghatározásu sa a korábbi kiadásokhoz képest nem változott, a vonzatkormányzásé azonban ir A hozzárendelés meghatározásai korábban így hangzottak: »A vonzatkormányzás a függő szó esetalakjának kiválasztása, amelyet a fő szó vonzatképessége határoz meg.« (DLKG', 480). 104 Megjegyzések »A kapcsolás a függő szó ragozási végződésében ki nem fejezett csatlakoztatás. E tekintetben a mellérendelés ellentétet ir alkot az egyeztetéssel és a kormányzással, együttesen véve.“ (ugyanott, 481). J§ azonnal szembetűnj ik, hogy az új kiadásban közölt meghatározások nem egynemű természetűek: az egyeztetés és a mellérendelés meghatározásakor a függő szó alakjának megválasztásáról, a kormányzás o esetében pedig magának a függő ~ szónak a megválasztásáról van szó. Világos, hogy a kormányzást nem korlátozva kizárólag a viszonyítási eset kormányzására (ahogyan a korábbiakban tették A DLKG kiadásaiban) a választást egy nyelvi rész, valamint a lexikai tartalom szemantikailag adekvát kiválasztásaként kell értelmezni: a noréti ige például egy főnévvel kifejezett (noriu miego) vagy főnévi igenévvel kifejezett (noriu miegoti) propozicionális argumentum számára nyit pozíciót; ezt a pozíciót ragozható as szó foglalhatja el. Hasonló elvek alapján az egyeztetést nem lehetne meghatározni, ezért a vonzatosságot szintaktikailag, az egyeztetést morfológiailag o határozzuk — meg. A kapcsolódás definíciója homályos marad. A noriu miegoti szerkezetben A miegoti szó kiválasztása a vezérszó vonzatképessége alapján történik, a variné rankena szerkezetben a o variné szó alakját az alapvető szó alapján választjuk ki. Felmerül a kérdés, milyen értelemben választjuk a perpus magesnis, Zvilgsnis atgal szókapcsolatokban a ir perpus atgal szavak alakját E forma jelentése alapján. Melyik alakról van itt szó? Hiszen az atgal perpus ir szavak ragozhatatlanok! Tehát Itt ismét ugyanaz a ta helyzet áll elő, amely arra ir késztette a DLKG szerzőjét, hogy pontosítsa a vonzat meghatározását: mivel a kapcsolás fogalma magában ir foglalja a tavaly ir utaztunk, erdőkön utaztunk típusú szerkezetekei§ t, ezért valójában annak meghatározását ugyanazokkal a szavakkal kellene kiegészíteni, amelyekkel a ir vonzatot meghatározó definíciót kiegészítették (ezeket csupán fordított sorrendben közöljük, amely azt a sorrendet tükrözi, amelyben p. 480-481 a példák szerepelnek): »A kapcsolt szó után leggyakrabban a szó ragozhatatlan alakja áll L..]. Állhat utána főnevek és névmások ir esetei*. ar De ekkor már egyáltalán nem érthető, miért állítják az egyik esetben, hogy a függő szót 0 választjuk ki, — a másikban pedig a függő szó alakját. Próbáljuk meg gyakorlatban alkalmazni a megadott illeszkedés-definíciót: az ilgesingas Zvilgsnis szókapcsolatban az ilgesingas szó morfológiai alakját a fő szó 0 alapján választjuk ki, a Zvilgsnis atgal szókapcsolatban az atgal szó alakját a fő ne szó, általában pedig a ir szókapcsolat ne illeszkedését a fő szó o alapján, „annak jelentése szerint”. Milyen A „atgal” szó alakja Itt valamilyen más — morfológiai ar alakra gondolnak? Valószínűleg morfológiai alakra, mivel a szerzők másfélét nem említenek (bár csak az egyeztetés esetében pontosítják, hogy morfológiai alakról van szó). A morfológiai alak azonban nem kapcsolódh8i at a nyelvtani eset, a nem és a szám jegyeihez, su mivel az atgal szóval ir ezek természetesen nem rendelkezik. Egyébként, ha rendelkezne velük, akkor valószínűleg ezek szerint egyeztetir nék su 105 A főszavakra vonatkozó megjegyzések. Így tehát továbbra sem világos, hogy az atgal szó mely alakját választják a főszó alapján. Igaz, az olyan kapcsolatok esetében, mint az atsisédom pasilséti bitty, kijelenthető, hogy ez a morfológiai forma — főnévi igenév. De akkor nem világos, miért alkalmaznak a hozzárendelés esetében más megfogalmazást, mint a kormányzás esetében. A kormányzás meghatározásához hozzáteszik, hogy „a kormányzott szóként leggyakrabban főnevek vagy névmások esetei [...] állnak. E szerepet a szó ragozhatatlan formája is betöltheti- ”. Ebben az esetben a „ragozhatatlan” ténylegesen azt jelenti: „esetek szerint nem ragozható- ”. De még ha a hozzárendelés esetében a „ragozható szó” tágabb értelmezését választanánk is, mint a kormányzás esetében, és ide sorolnánk az ige személyragozott és nem személyragozott formáit is, a hozzárendelés meghatározása akkor is tisztázatlan marad, mert az olvasónak senki sem magyarázza meg, hogy a morfológiai formán kívül milyen más formája lehet még egy szónak. Nem nehéz kitalálni, miért beszélnek a hozzárendelés meghatározásában a függő szó formájának kiválasztásáról, és nem magának a szónak a kiválasztásáról. Ugyanis ha a hozzárendelést a függő szó olyan kiválasztásaként határoznák meg, amelyet nem határoz meg a fő szó vonzatképessége, akkor az egyeztetés a hozzárendelés egyik altípusa lenne, és meg kellene különböztetni az egyeztető és a nem egyeztető hozzárendelést; vagy még jobb lenne az egyeztetést törölni a kapcsolási típusok jegyzékéből, és elfogadni a Lietuvių kalbos gramatikos darbuose javasolt (vö. Holvoet, Judzentis 2003, Holvoet, JudZentis 2005) kormányzás és módosítás közötti megkülönböztetést. Ennek elkerülése érdekében a forma megválasztásáról beszélnek. Hogy ez a megoldás jobb-e, kétséges lehet. Mert ha az atgal szó valamilyen morfológiai formával rendelkezik, amelyet e forma jelentése alapján választanak ki, akkor talán az ilgesingas szó is rendelkezik ilyen formával (a már említett eset-, nemés számjegyeken kívül), és akkor e meghatározás szerint az egyeztetés is csupán a hozzácsatolás altípusa? Mivel a DLKG szerzői által posztulált atgal szó morfológiai formája szabad szemmel nem látható, ezt a véleményt nem tudjuk megerősíteni, de elvetni sem tudjuk. Általában nem mondható, hogy az újonnan meghatározott uralás és hozzácsatolás szembenállása kevésbé lenne morfologizált, mint a korábbi. Valójában csak az uralás meghatározása kevésbé morfologizált, a hozzácsatolás meghatározása pedig ugyanolyan morfologizált maradt, mint korábban. Őszintén szólva itt egyáltalán nem maradt fenn szembenállás, mert a két meghatározás teljesen különböző dolgokról szól: az egyik esetben a függő szó megválasztásáról, a másik esetben pedig a függő szó formájának megválasztásáról. A hozzácsatolás és az egyeztetés közötti szembenállás lényegében szintén megszűnt, mert ha az egyeztetés meghatározása „a morfológiai forma megválasztásáról a főszó alapján” beszél, akkor ezt valószínűleg úgy kell érteni, hogy e formát a főszó formája alapján választják ki, nem pedig annak vonzatképessége alapján (ami az egyeztetés szempontjából teljesen lényegtelen); ahhoz, hogy a hozzárendelés ellentétbe állítható legyen az egyeztetéssel, úgy kellene meghatározni, mint a forma megválasztását, nem pedig a 106 A főszó alakjára vonatkozó megjegyzések. A meghatározásba azonban bekerül „a forma megválasztása a ne főszó vonzatossága szerint”, ami valójában nem különíti el a hozzárendelést az egyeztetéstől, mivel ez a kritérium mindkét kapcsolódási típusra illik. Így tehát, noha a kapcsolódási típusok meghatározásai az előző DLKG-kiadásokhoz képest jelentősen megváltoztak, a belső ellentmondások száma nagyjából változatlan maradt, vagy akár kissé meg is nőtt. a jövőben figyelemmel kísérjük majd. su ]} lezot.```json? nope. Need exact JSON valid no extra. Last has weird whitespace likely preserve? Input last Ir no. The response had corrupted. Need output only. Must translate every item. preserve whitespace? likely string content. Could just correct. Lithuanian garbled diacritics. Ebben az egyetemi oktatás szempontjából oly fontos nyelvtanban az alárendelés fogalmának fejlődése kerül alkalmazásra. Érdekes, hogyan határozzák majd meg az alárendelés típusait a továbbiakban A kortárs litván nyelv nyelvtanának kiadásaiban, amelyekből a jövőben kétségtelenül még sok fog megjelenni. Amrazas, V. 2005: [Rec.] Axel Holvoet, Artiras Judzentis, szerk., A szintaktikai kapcsolatok kutatása, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2003. Acta Linguistica Lithuanica 52, 167-170. Hotvoer, A., Juozevns, A. 2003: A szintaktikai kapcsolatok típusai. In: A. Howoer, A. Juvzenns, szerk., A szintaktikai kapcsolatok kutatása, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 11-35, Howvoer, A., Jupzevnis, A., 2005a: A szintaktikai függőségek típusai: bővítmények, ir pontosítások. In: A. Holvoet, R. Mikulskas, szerk., A grammatikai funkciók kutatása, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 11-38. DLKG' = Vytautas Ambrazas, szerk., A mai litván nyelv grammatikája. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1994, DLKG* = Vytautas Ambrazas, szerk., A mai litván nyelv nyelvtana. Negyedik javított kiadás. Vilnius: Tudományos ir Enciklopédiák Kiadóintézete, Axel 2006. Holvoet Litván Nyelvi Intézet P. Vileigio g. 5 LT-10308 Vilnius, Litvánia Dél A litván nyelvjárások chrestomathiájának recenziói! Nyilvánvaló, hogy minden könyv csak akkor él, ha vannak csendes olvasói. su Valamennyi szerző és szerkesztő ar vágya, hogy minél több — visszajelzést halljon az elkészített kiadványról. A litván nyelvjárások chrestomathiája (Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2004, 328, * Acta Linguistica Lithuanica 52, 170-174. 107