Eine Bemerkung zum Genus

Acta Linguistica Lithuanica LIV (2006), 95 – 100 Megjegyzés a nemről BOHUMIL VYKYPĚL Ústav pro jazyk český AV ČR A jelen tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogy a főnévi nem kategóriája nyelvtani vagy lexikai kategória-e. A következő kritériumot javasolja: ha van legalább egy, nem szerint kétértelmű ragozási paradigma, akkor ez a kategória lexikai; ellenkező esetben nyelvtani. A példák a litvánból, a lettből, az oroszból, az ócseh és a modern cseh nyelvből származnak. Végezetül röviden megemlíti a nem ilyen felfogásának tipológiai következményeit. Az úgynevezett prágai tipológia keretében felmerül a kérdés, hogy a nemet nyelvtani tartalmi kategóriának, és ennélfogva tipológiai szempontból — pontosabban egy nyelv tipológiai dominánsának leírása szempontjából — relevánsnak kell-e tekinteni, vagy sem. Vladimír Skalička, a prágai tipológia megalapítója, úgy tűnik, a főnevek esetében nem ismeri el a nem nyelvtani kategória státuszát. Ezért különbséget tesz a ragozási osztály és a nem között: „Az volna az ideális állapot, ha a nemek és a ragozások teljesen összeolvadnának. Egyetlen indoeurópai nyelv sem jutott azonban ilyen messzire.” (Skalička 1979: 136 = 1941: 12) Skalička már korábban is azt állította: „Más esetekben egy morféma kétszemantikai értékű, például Gen. Sg. vir/i az 1. genitivust, a 2. singularist fejezi ki.” (Skalička 1935: 15 = 1979: 68) Im Tschechischen postuliert Skalička (1935: 52f. = 1979: 107f.) für das Adjektiv drei grammatische Seme (Inhaltselemente) – Kasus, Numerus und Genus, für das Substantiv dagegen nur zwei – Kasus und Numerus. Er führt allerdings in Klammern die Zahl drei mit Fragezeichen auch für das Substantiv an und bezieht auch das Genus der Substantive in die 95 Bohumil Vykypěl a grammatikai szemákat is magában foglalja. Bizonyos ingadozások abban is megmutatkoznak, hogy Skalička egy általános megjegyzésben minden további nélkül grammatikai kategóriaként kezeli a nemet (vö. Skalička 1935: 33f. = 1979: 87f.). Ľudovít Novák Skalička (1935)-ről írt recenziójában egyértelműbben fogalmaz: „Konkrétan: az -a végződésben a chlap|a alakban csak a genitivus és az egyes szám szemái lokalizálhatók, a žen|a alakban pedig csak a nominativus és az egyes szám szemái, míg a hímnem, illetve a nőnem szemája inkább a chlap- és a žen- tövekben lokalizálódik. [Konkrétan: a chlap|a végződésében csak a genitivus és az egyes szám szemái lokalizálhatók, a žen|a alakban pedig csak a nominativus és az egyes szám szemái, míg a hímnem, illetve a nőnem szemája inkább a chlap- és a žen- tövekben lokalizálódik.]“ (Novák 1936: 10) Unter Berufung auf Skalička und Novák sowie auf Zaliznjak (1967: 66, 74) hat Markus Giger (1998: 173, Anm. 1) folglich das Genus als eigenständige grammatische Kategorie lediglich bei den Adjektiven anerkannt, während er es bei den Substantiven als dem lexikalischen Teil des Wortes inhärent betrachtet, wobei es nur durch die Kongruenz eines determinierenden Attributs ausgedrückt wird. Diese Lösung haben wir dann auch in unserem gemeinsamen Artikel zur Typologie des Litauischen und Lettischen geltend gemacht (Giger–Vykypěl 2001: 47). Ezt a megoldást végső soron valószínűleg a többség elfogadta. Mindenesetre a prágai tipológia keretein kívül alkotó szerzőknél is megtalálható. A már említett A. A. Zaliznjakon (1967: 62ff.) kívül, aki az orosz főnevek esetében a nemet „kongruenciaosztálynak” tekinti (vö. még Corbett 1991: 147ff.), például Christian Lehmann (1982: 204) is a kongruencia fogalmáról szóló általános értekezésében a nem szerinti kongruenciát annak példájaként említi, amikor az adott kategória nincs kifejezetten jelölve a kongruenciaszintagma meghatározott tagján (vagyis voltaképpen a főnéven) (hasonlóan Kaznelson 1974: 29ff.). A dolgok azonban valamivel bonyolultabbnak tűnnek. Először is nem csupán az egyes végződéseket (illetve általánosabban a grammatikai jeleket) kell figyelembe venni, amelyek a genuskategória elemei kifejezésének „jelöltjei” (ahogyan Greenberg 1978: 96 Eine Bemerkung zum Genus 53 und nach ihm Heine 1982, 193 bei der Unterscheidung zwischen dem „overten“ und dem „coverten“ Ausdruck des Genus machen), sondern man muss die ganzen Paradigmen betrachten. Das Kriterium für die Entscheidung, ob das Genus am Substantiv (am determinierten Glied des Kongruenzsyntagmas) explizit bezeichnet wird, stellt folglich die Tatsache dar, ob es in einem Sprachsystem wenigstens ein Deklinationsparadigma gibt, das nicht zu einem bestimmten Glied der Genuskategorie gehört, und nicht die Tatsache, ob jedes Glied der Genuskategorie nur eine Deklination besitzt, wie das Skalička vorauszusetzen scheint (ähnlich Corbett 1991: 62). Ist diese Bedingung erfüllt, d.h. gibt es in einer Sprache wenigstens ein Deklinationsparadigma des Substantivs, das mehrere Glieder der Genuskategorie ausdrücken kann, ist das Genus keine grammatische, sondern eine lexikalische Kategorie des Substantivs. Im umgekehrten Fall ist das Genus als eine grammatische Kategorie des Substantivs zu betrachten. Erre tanulságos példát kínál a litván és a lett összehasonlítása. A litvánban az úgynevezett o- és ē-tövű főnevek deklinációs paradigmái nemi szempontból kétértelműek (az ezekhez a paradigmákhoz tartozó főnevek nőnemű és hímnemű attribútumokkal egyaránt egyeztethetők). Ezzel szemben a történetileg megfelelő lett a- és e-deklináció, valamint az i-deklináció nem szerint különbséget tesz: ez a különbség ugyan csak az egyes szám dativusának végződését érinti (nőnemű -ai, -ei és -ij, szemben a hímnemű -am, -em és -im végződéssel), de a különbség ettől még fennáll. Ez tehát azt jelenti, hogy a litvánban nem szükséges grammatikai genuskategóriát feltételezni a főnevek esetében, míg a lettben számolni kell egy ilyen kategóriával, mivel ott nincs nemi szempontból kétértelmű főnévi deklinációs paradigma. Hasonlóképpen összevethető az orosz és a cseh: az oroszban az úgynevezett a- és ja-tövű főnevek deklinációs paradigmái nemi szempontból kétértelműek (hímnemet és nőnemet egyaránt kifejezhetnek), míg cseh megfelelőik nőnemű és hímnemű deklinációra különülnek, amelyeknek ugyan néhány esetben közös végződéseik vannak, de egészükben különböznek. Megjegyzendő, hogy az orosz állapotnak az ócseh nyelvben az felel meg, amikor az a- és ja-tövű főnevek éppen 97 BOHUMIL VYKY̌PEL nemi szempontból kétértelműek. Így tehát azt mondhatjuk, hogy az oroszban és az ócsehben – az újcsehvel ellentétben – nincs grammatikai genuskategória a főnevek esetében. Ez a megállapítás az oroszra nézve egybevág Zaliznjak említett nézetével is. Véleményem szerint azonban a genus mint tartalmi kategória sajátossága, és ami valószínűleg főként akadályozza a nyelvészeket abban, hogy ezt a kategóriát szokványos grammatikai tartalmi kategóriaként ismerjék el, valami más. Arról a körülményről van szó, hogy a főnevek nem ragozódnak genus szerint (illetve a hagyományos grammatika nem ragozza a főneveket genus szerint…): egy főnév x esetben vagy számban fordulhat elő (amelyek adott esetben a végződésektől eltérő módon is kifejezhetők), de csak egy genusú (illetve feltételezés szerint csak egy genusa van). Mindazonáltal az ellenkezőjére is rámutathatunk, például az úgynevezett morfológiai konverzió esetére. Azt is állíthatjuk például, hogy a lettben van egy latvietis ‚lett férfi‘ főnév, amely eset, szám és genus szerint ragozható: hímnemű egyes számú nominativus latvietis, hímnemű egyes számú genitivus latvieša stb., hímnemű többes számú nominativus latvieši, hímnemű többes számú genitivus latviešu stb., nőnemű egyes számú nominativus latviete, nőnemű egyes számú genitivus latvietes stb., nőnemű többes számú nominativus latvietes, nőnemű többes számú genitivus latviešu stb.1. A morfológiai konverzió szokásos esetein kívül „aktualizált” eseteket is említhetünk: például az olyan cseh nőnemű főnevek, mint a babička ‚nagymama‘, vagy az olyan cseh semlegesnemű főnevek, mint a kotě ‚kiscica‘, „hímneműként” is ragozhatók, amint azt különféle, expresszíven (erősen) jelölt megnyilatkozásokban megfigyelhetjük (az afrikai nyelvekből vett példákhoz lásd Heine 1982, 198; általánosságban lásd még Corbett 1991: 67, 181f.). Mindazonáltal a genuskategória tagjai többnyire teljesen vagy részben szinkretizáltak. Így a latinban a hímnemű equus ‚ló‘ mellett megtalálható a nőnemű equa is, de semlegesnemű equum alig, 1 Corbett (1991: 67) behauptet über ein entsprechendes Paar, nämlich spanisch hijo ‘Sohn’ und hija ‘Tochter’: „Here, quite clearly, we have two separate nouns, sharing a similar stem but with different inflections.“ Warum dies „quite clearly“ ist, verrät er jedoch nicht. 98 Eine Bemerkung zum Genus az esetleges aktualizálástól eltekintve. Hasonlóképpen például nehezen képzelhető el a lett koks ’fa’ szó nőnemű alakja. Ezzel szemben azonban fel lehetne hozni, hogy a Kasus és a Numerus kategóriájában is gyakran előfordulnak szinkretizmusok, és ennek ellenére ezeket a kategóriákat a hagyomány elismeri. Végezetül röviden említsük meg e rövid megfontolások tipológiai vonatkozásait. Ha elfogadjuk, hogy például a Lettischen és a Neutschechischen nyelvben a Genus a Substantiv grammatikai kategóriája, szemben a Litauischen és az Alttschechischen nyelvvel, akkor ez azt jelenti, hogy a Lettischen és a Neutschechischen nyelvben a Substantive végződéseiben eggyel több tartalmi elem (Kasus, Numerus és Genus) kumulálódik, mint a Litauischen és az Alttschechischen nyelvben (Kasus és Numerus), vagyis a Lettische és a Neutschechische a Litauischen és az Alttschechischen nyelvvel összehasonlítva ezen a ponton flektálóbb. Ez azonban ellentmond annak a ténynek, hogy a Deklination más területein fordítva: a Litauische és az Alttschechische flektálóbb, mint a Lettische és a Neutschechische (vö. Skalička 1941, Giger–Vykypěl 2001). Hogy ez az ellentmondás csupán egyike-e azoknak az eseteknek, amelyekben egy Sprache felépítésében és fejlődésében különböző típusok és tipológiai tendenciák hierarchikusan kombinálódnak, amint azt a Prager Typologie általánosságban feltételezi, vagy pedig a Genuskategorie fentebb ismertetett felfogásának helytelenségére utal, azt most a tisztelt olvasó döntse el maga. LITERATURVERZEICHNIS Corbett, G. G. 1991: Gender. Cambridge etc.: Cambridge University Press. Giger, M. 1998: K typologickému postavení horní lužické srbštiny mezi západoslovanskými jazyky: nominální systém. In: M. Nábelková, Hrsg., Varia VII. Zborník zo VII. kolokvia mladých jazykovedcov (Modra-Piesok 3.–5. 12. 1997). Bratislava: Slovenská jazykovedná spoločnosť pri SAV, 172–185. Giger, M. – Vykypěl, B. 2001: Die Typologie des Litauischen und des Lettischen (mit einem allgemeinen Ausblick zu den Perspektiven der Prager Typologie). Sborník prací filozofické fakulty brněnské univerzity A 49, 45–86. 99 Bohumil Vykypěl Greenberg, J. H. 1978: How does a language acquire gender markers? In: J. H. Greenberg, Hrsg., Universals of Human Language. Volume 3: Word Structure. Stanford: Stanford University Press, 47–82. Heine, B. 1982: African noun class systems. In: H. Seiler & C. Lehmann, Hrsg., Apprehension. Das sprachliche Erfassen von Gegenständen. I. Tübingen: Narr (Language Universals Series, 1/I), 189–216. Kaznelson, S. D. 1974: Sprachtypologie und Sprachdenken. Berlin: Akademie-Verlag (Sprache und Gesellschaft, 5) & München: Hueber. Lehmann, C. 1982: Universal and typological aspects of agreement. In: H. Seiler & F. J. Stachowiak, Hrsg., Apprehension. Das sprachliche Erfassen von Gegenständen. II. Tübingen: Narr (Language Universals Series, 1/II), 201–267. Novák, Ľ. 1936: Základná jednotka gramatického systému a jazyková typologia. Sborník Matice slovenskej 14, 3–14. Skalička, V. 1935: Zur ungarischen Grammatik. Praha: Filosofická fakulta University Karlovy. (Facultas Philosophica Universitatis Carolinae Pragensis. Práce z vědeckých ústavů, 39.) [Reprint in Skalička 1979, 59–125.] Skalička, V. 1941: Vývoj české deklinace. Studie typologická. Praha: Jednota českých matematiků a fysiků. (Studie Pražského linguistického kroužku, 4.) [Deutsche Übersetzung: Die Entwicklung der tschechischen Deklination. In: Skalička 1979, 126–172.] Skalička, V. 1979: Typologische Studien. Hrsg. von P. Hartmann. Braunschweig – Wiesbaden: Vieweg. (Schriften zur Linguistik, 11.) Zaliznjak, A. A. [Зализняк, А. А.] 1967: Русское именное словоизменение. Москва: Наука. Bohumil Vykypěl Ústav pro jazyk český AV ČR etymologické oddělení Veveří 97, CZ-60200 Brno [email protected] 100