Dėl galūnių ir kamiengalių

Megjegyzések A galinszkij törzsekről ir E sorok megírására prof. Vytautas Ambrazas Ebben a ALL számában (pp. 109-111) nyomtatott megjegyzés az 54.-ben az ALL számában megjelentetett Jolanta Vaskeliené cikkéhez (Vaskeliené 2006). A nevezett cikk szerzője, egyes szerzőknek a litván nyelv igéinek személyragjait 3 -a, -i, szinkrón -o szempontból végződéseknek tekintő javaslata ji alapján megpróbálir ta ezt a részes és határozói igenév leírására alkalmazni. Ez a kísérlet arra, hogy a választott jelenségértelmezés következményeit a grammatikai leírás más területein is végiggondolja, kétségkívül hasznos, ám ritkán gyakorolt dolog. be ir Azonban, amint Vytautas Az Ambrazo által elemzett, a cikk szerzője által alapul vett elemzést a szakirodalomban széles ir körben megvitatták és elutasították. Prof. Ambrazas emlékeztet Vlado Žulio ir Tatjana Bulygina munkáira, amelyekben határozottan bizonyították, hogy a litván igealakok szinkrón személyragozási rendszere csak akkor írható le átláthatóan és következetesen, ha a ir személyragok végződéseit magánhangzós tővégeknek 3 tekintjük; ezek ragokká alakítására irányuló kísérletek számos o mesterséges flexióval homályosíthatják el a ragozást* (p. 110). Ig Az a rendszerezés, amely szerint a személyragok 3 végződései tővégeknek számítanak, talán gazdaságosabbnak, ezért ir jobbnak tűnhet, mint azok, amelyekben ir ezeket uz végződéseknek tekintik. Azonban ar jo Az előnyt „szilárdan bizonyítani” lehet, ha a problémát véglegesen megoldjuk, és egyszer s mindenkorra lezárjuk a vitákat. Ebben a kérdésben azonban kétségek merülnek fel. ir Egyébként az egyik kérdés megoldásával máshol újabb kérdés merül fel. Ha a tővégeket visszavezetjük az ju igék ragozásába, elkerülhetetlenül felmerül a kérdés: miért ne vezessük be a főnevek ragozását is? Az ige személyragoj zását bevezetve az Akadémiai nyelvtan által kiszorított tővégeket a Mai litván nyelv jy nyelvtana…-bi an/ben. [A forrásmondat töredékes.]—Which indicates in the original? Lithuanian text: “Isivede veiksmaZodZio asmenuote Akademinéje gramatikoje i8stumtus kamiengalius, Dabartinés lietuviy kalbos gramatikos” contains likely phrase “Įsivedę veiksmažodžio asmenavote Akademinėje gramatikoje išstumtus kamiengalius, Dabartinės lietuvių kalbos gramatikos…” It is fragmentary. Translation: “Az ige személyragozását bevezetve az Akadémiai nyelvtanban kiszorított tővégeket, a Mai litván nyelv nyelvtanának…”] }]} rl? 北京赛车开市场部联系ើម្ប?Winvalid JSON due extra. Need fix strict. item 7 only. , j (a továbbiakban: A DLKG szerzői nem vállalkoztak arra, hogy hasonló elv alapján írják le a főnév ragozását. A vyr-a-ms, %mon-o-ms, siin-u-ms, gél-é-ms, av-i-ms alakokban a magánhangzók a, 0, u, é, i ebben a nyelvtanban bemutatott me elemzés szerint továbbra is felbonthatatlanok a toldalékok ir részei, ahogyan az az akadémiai nyelvtanban is. Mivel nem ismerjük a DLKG megírásának hátterét, csak találgathatjuk, miért választottak a főnév leírásához más elveket, mint az ige leírásához. Feltehető, hogy bizonyos jelentőséggel bírtak a pusztán statisztikai érvek is. Azoknál a ty formáknál, amelyek történeti tővége épen marad és könnyen ir felismerhető, a feltételes szám nagyobb a ragozásban, mint a deklinációban. Az ige jelen idejű képzése Szeretnék köszönetet mondani dr. 0. Vaigiulytė-Romanezuknak (Varsói Egyetem), akivel nemrégiben su lehetőségem nyílt megvitatni a litván nyelv szóképzési kérdéseit. Ezek a viták segítettek néhány az e megjegyzésekben kifejtett gondolat megfogalmazásában. 112 Megjegyzések A i§ paradigmában öt ténylegesen különböző alak közül három (60 %) megőrzi az egész -atővégi részt -a- (veda, vedame, vedate), csak kettő ji olvasztsu ja össze a végződést (vedu, vedi). A gėlė főnév paradigmájában legfeljebb ig tizenhárom különböző alak (többes számú A megszólító eset mindig egybeesik az su alanyesettel) hét (valamivel kevesebb mint 54 %) egészségesen tartja a tővéget -é- (egyes szám virág, virágé, virágban, többes szám virágok, virágoknak, virágokkal, virágokban), más esetekben a tővégi magánhangzó működtetéséhez további morfonológiai szabályokat kell bevezetni. A különbség nem nagyon szembetűnő, azonban más ragozású szavak esetében az eredmények valamivel rosszabbak: -tőhangzó esetében (hársfa, többes szám, használat. hársfáknak) csak 46 % formái megtartják a magánhangzót -o-. Természetesen mindez csupán feltételezés: nem tudjuk, talán a főnév és az ige ar ragozásának azonos elvek szerinti leírásának ir lehetősége, a tővégekkel operálva, a DLKG szerzőinek gyakorlatában valóban felmerült. Nyilvánvalóan Buligyináé ir Zulio cikkei arra késztették a szerzőket, hogy megváltoztassák az ige o leírását, az igeA főnév ir ragozásának leírása egységesítésének kérdése egyáltalán nem merült fel. O több ok miatt érdemes lenne megfontolni ezt a lehetőséget. A fent említett statisztikai különbségek miatt el lehetne fogadni az igék és főnevek eltérő su kezelését, a tővégi elemeket csak az ir igeragozás leírásában vezetve be. i A főnév leírásának újragondolására azonban a litván nyelv grammatikai hagyományának egy másik összetett kérdése is ösztönöz: az úgynevezett végződéses szóképzés. $i a fogalom a litván nyelvtan sajátos vonása, terminusát szinte — lehetetlen más j nyelvekre lefordítani. Ig hol alakult ji ki? E sorok szerzője nem végzett alapos litván A szóalkotás-leírási hagyományok tanulmányozása, de talán túlságosan kockázatos lenne azt állítani, hogy ez a főnevek végződéseinek eltávolításával jött létre. ne ji Mivel a stiklius szó végződése az -us szinkrón szempontból végződésnek tekintendő, arra a következtetésre kell jutni, hogy az alapszó a stiklas szóhoz képest ez a szó csupán egy elemben, ~ a végződésben különbözik. Összehasonlítva A „Zodj belangé” su alapjául A „Zodiziu” ablakban két szóalkotási eszközt — különítenir ek el: az előtagot és a toldalékot. Ez a leírás iS első pillantásra meggyőzőnek tűnik, azonban uz jo ebben bizonyos Paradoxon rejlik: mivel minden egyes esethez más toldalék tartozik, a „stiklius” szó valójában egy, nem pedig tizenhárom különböző szóalkotási eszközzel rendelkezik; minden esethez másik tartozik, kivéve a mindig azonos többes számú alanyeseti végződést. ]} ht__clear? Nope. true. ix need output valid JSON. I ne accidentally o malformed? Need final exact with no weird. We — need translate corrupted Lithuanian preserving? Let's produce. ir A megszólító eset végződése. Dél Erre a komplikációra általában nem gondolnak: azt mondják, hogy A stiklius szóban mint képzési eszköz végződés -’us, 0 ig lényegében absztrak- „általánosított” végződés („galiiné -’us arba atitinkanéios ja tos Patios paradigmos galiinés“). Hogy ilyen esetekben a főnév eseteinek ragjainak összességét értik, explicitis verbis hangsúlyozza Urbutis (1978: 221). De a megfogalmazás ilyen pontosítása nem változtatja meg a dolog lényegét: a valamennyi ragozott alak számára állandó 113 Megjegyzések közös szóképzési jegy helyett a képzőeszköz összekeveredik a nyelvtani kategória szerint váltakozó elemmel — a raggal, és így minden esethez és mindkét számhoz különböző képzőeszközök jönnek ki. Ezt a hibás szerkezetet el lehetne kerülni, ha a ragból elválasztanák a tővéget, amely valamennyi esetben és mindkét számban közös. Ebben az esetben a stiklius szóban képzési eszközként a tővégi váltakozás (-a-—-'u) szerepel, a végződés pedig változatlan marad. A belangé szó képzésére két eszköz jellemző — a beelőtag és az -é tővégződés; a belangé nominativusi alakjában nincs végződés (mivel a nominativusi alakok éppúgy jelöletlenek, mint az igei paradigma 3. személyű igealakjai, ez teljesen természetesnek tűnik). E leírásmód mellett még egy érvet lehet felhozni: ezt már most is részben alkalmazzák a litván szavak képzésének leírásában, csak éppen leplezett formában. Képzési szempontból miben különbözik egymástól a karalienė és a kiauliena szó? A DLKG szerint — képzőkben: az egyik esetben -ienė (142. o.), a másikban — -iena (141. o.). Ez azonban nyilvánvalóan ellentmond az ugyanabban a nyelvtanban bemutatott főnévragozási leírásnak: hiszen az -ė és az -a végződések, tehát mindkét szóban közös a képző. Lehet-e a végződés a képző része? A turbitéknak nem kellene így lennie, de ha megegyeznénk abban, hogy a žodžių karalienė és kiauliena képzőelemei a szűkebb értelemben vett képzőből és a tővégződésből állnak, akkor két különböző képzési együttest kapunk: -ien-é és -ien-o-, amelyekhez eltérő képzési jelentéseket rendelhetünk. Ténylegesen így is járnak el, amikor az -iené és -iena képzőket megkülönböztetik. Csakhogy ezzel ellentmondanak a másutt bemutatott ragozási leírásnak (amely szerint az -a és az -é végződések), és lényegében a „végződésképzés” fogalmának is. A belangé (: langas) és a kiauliena (: kiaulé) szavakat összehasonlítva látható, hogy mindkét esetben megváltozik a ragozási típus, azonban az egyik esetben ezt a változást képzési eszköznek tekintik, a másik esetben pedig figyelmen kívül hagyják, a ragozási típus jegyét a képzőhöz csapva. A nyelvtani koncepcióban rejlő ellentmondások rejtve maradnak, és általában senki sem figyel fel rájuk (bár Urbutis 1978: 222 röviden megemlíti ezt a kérdést). Az itt bemutatott javaslat, hogy újra bevezessük a tővégződéseket a főnév ragozásába — nem az egyetlen lehetséges. A tővégződésekkel való operálás helyett lehetne egy absztrakt, fonetikai megvalósulással nem rendelkező képzési jeggyel — másik ragozási típusba való áthelyezéssel — operálni. Urbutis (1978: 221) már a „végződésképzés” mellett javasolta a „paradigmatizáció” terminust is. A „paradigmatizáció” terminust például Smetona (2005) használja. De mi a paradigm(- iz)áció? Maga a paradigma, vagy a paradigma megváltoztatása? Ha maga a paradigma, akkor bizonyos bonyodalom merül fel, mert akkor nem marad dary114 Megjegyzések a nem származtatott szavak töveiről. A végződések összessége ekkor nemcsak ragozási, hanem szóalkotási funkciókat is betölt. A brolis főnév ragozási végződései a brolis főnévből a brol’darybos útján vezetik le a brolis főnevet, bár a szóalkotási jelentést itt nehéz meghatározni. Másrészt, ha a szóalkotási jegy a paradigma megváltoztatása, akkor a szóalkotás leírása szintén jelentősen bonyolódik. Ugyanis a brolelis, vaikelis, siinelis szavak szóalkotási eszközeinek meghatározásakor általában nem gondolunk arra, hogy a brolis, vaikas, sinus alapszavak mely paradigmákhoz tartoznak: a képző mechanikusan meghatározza a ragozási típust, függetlenül az alapszó ragozási típusától. De ha a szóablak és a belangé tő paradigmájának típusváltását képzési eszköznek tekintjük, akkor ugyanígy kell eljárnunk a vaikelio (—vaikas) esetében is. Ez nagyon megnehezíti a leírást, mert arra kényszerít, hogy sok fölösleges, száz százalékban előre jelezhető információt is belefoglaljunk, például azt, hogy a kicsinyítő vaikelis alak ragozási paradigmája eltér a vaikas szó paradigmájától. Mindezt figyelembe véve nem is tűnik olyan rossznak az a régi, már Skardžius (1943) által is alkalmazott elv, amely szerint (ha nem is következetesen) elkülönítik az olyan képzési elemeket, mint a -ja- (aukštis — aukštas), a -ju- (anglius, anglininkas, Köhler‘ — anglis), illetve (amikor a tővégződés a képzővel együtt komplex egységet alkot) az -ala- (augalas), az -inja- (sidabrinis) és más hasonlókat. Ez az értelmezés túlságosan történetinek tűnhet, ám nem kevésbé történetileg indokolt az az állítás, hogy az augu alakban a -atővégződés rejlik. Akárcsak az igék személyragozása esetében, a főnév ragozásának leírásába bevezetendő tővégződések mellett nem az az előfeltevés szólhatna, hogy a szinkrón leírásnak egybe kell esnie a történetileg megalapozottal, hanem az a törekvés, hogy a mai litván nyelv ragozási és képzési morfológiáját egyszerűen és ellentmondásmentesen írjuk le. A főnév esetében egy ilyen leírás előnye háromszoros lenne: (i) magának a főnévragozásnak a leírása ugyanazokat az „átláthatósági és következetességi” jegyeket nyerné el, amelyeket Ambrazas professzor az igeragozás esetében elismer és hangsúlyoz, (ii) a főnévés az igeragozás leírása azonos elveken alapulna, (iii) egyszerűbbé válna a szóképzés leírása, és nem maradnának ellentmondások, amikor ugyanazt a szegmenst ugyanazon grammatika lapjain az egyik helyen végződésnek, máshol pedig a képző (-ienė) részének tekintik. A DLKG szerzői úgy döntöttek, hogy nem élnek ezekkel az előnyökkel, és döntésüket itt nem kívánjuk bírálni. Mindazonáltal nincs alapja annak állítására, hogy az ebben a nyelvtanban alkalmazott megoldások átláthatóbbak és következetesebbek lennének, mint a Jolanta Vaskelienė cikkében alkalmazottak. Ellenkezőleg: az az álláspont, amely szerint mind a augal-a-ms, mind pedig az aug-a végződések (-ams és -a) toldalékok, következetesebb, mint a DLKG szerzőinek álláspontja, amely szerint csak az első alak -ams végződése toldalék. 115 Megjegyzések BIBLIOGRÁFIA DLKG ~ A mai litván nyelv grammatikája. 4., kiegészített kiadás. Vilnius: A ir Tudományos Enciklopédiák Kiadóintézete. Skanvztus, P. 1943/1996. A litván nyelv Szóképzés. Vilnius: A Litván Nyelvi Intézet, Újranyomva: 1943. Válogatott 1, írások, szerk. A. Rosinas, Vilnius: Tudományos ir Enciklopédiák Kiadója, 1996. Smerona, A. 2005, A képzés fő típusainak elkülönítéséről. Acta Linguistica Lithuanica 52, 83-89. Urutis, V., A szóképzés 1978. elmélete. Vilnius: Mokslas. Vaškelienė, J. 2006: A jelen idejű és a ir múlt idejű egyszerű idő participiumainak, valamint a határozói ir igenevek képzésének morfémaszintű elemzéséről. Acta Linguistica Lithuanica 54, 83-93. Axel Holvoet Litván Nyelvi Intézet P. Vileigio g. 5, 10308 Vilnius, Litvánia A szintaktikai kétértelműség téma–réma ir struktúrái Su Rolando Mikulsko ,,Megjegyzések a szintaktikai kétértelműség fogalmához“ (Ez a ALL szám, pp. 1-53) vitára nemcsak a ne cikk címében említett kérdés késztetett, hanem ir ,,más kapcsolódó dolgok is*, különösen E sorok szerzőjének 2003 m. (Bogusławski koncepcióján alapuló) megfogalmazott aktuális tagolási koncepció kritikája. 1977 m. A vita itt a nyelv grammatikai szerkezetének fundamentális kérdéseit érinti, Mikulsko megjegyzései fundamentális problémákat vetnek fel. Mindenekelőtt a szintaktikai kétértelműség miatt: Rolandas Mikulsko véleménye szerint az általunk ir tárgyalt Onutė Zöld szemei konstrukció nem tekinthető szintaktikailag kétértelműnek, mivel egyértelmű, csakis ]} „ иттипақ? елиш 大发快三怎么 天天彩票提现 北京赛车冠军? eos?waswo? тру?}-offsetof♀♀♀? 大发彩票. Erotiske. ]} amerlan? ji невозмож.} „“... stalling. Need exact JSON. Whitespace weird. Last Lithuanian truncated Ennek a konstrukciónak jelentése van; a szintaktikai kétértelműség szemantikai kétértelműséget implikál, amelyet ir éppen itt nem veszünk észre. A kognitív nyelvészetben, amelynek i8 álláspontjait Mikulskas bírálja elemzésünkben (hasonlóan a konstrukciós ir grammatikához, amelyet kognitív 116