Keli mažmožiai dėl „Mažmožių 5, 6“

Acta Linguistica Lithuanica LIV (2006), 107 – 126 Megjegyzések Megjegyzések Néhány apróság a Apróságok 5, 6 kapcsán Vytautas Vitkauskas megjegyzései a helonimák egyes kutatási eseteivel kapcsolatban1 arra késztettek, hogy ismét elővegyem a már régóta levéltárba helyezett, élő nyelvből gyűjtött litván helonimákat tartalmazó cédulákat, és elemezzem az általa említett problémás kérdéseket, annál is inkább, mert egy évtizeddel ezelőtt némely dolog elkerülhette a figyelmet, hiszen az említett osztály több mint 10 000 víznevének azonosítására és terepmunkával történő vizsgálatára volt szükség. Az 5. apróságban V. Vitkauskas azt állítja, hogy a disszertációmban és tanulmányomban2 közölt Raudėnai környéki lápnevek, a Gelžėlė és a Gelžikė új, alkalmi, metaforikus nevek, vagyis miután a háború után lecsapolták a hatalmas Gelžė-lápot, a helyiek csak a helynévgyűjtőkkel folytatott beszélgetések során nevezték azt Gelžėlė-nek és Gelžikė-nek, a fiatal o n o m a s z t i k a i adatgyűjtő nők pedig ezeket a Gelžė helonima valódi változatainak vélték. Az élő nyelvi adatok újbóli vizsgálatából kiderül, hogy az új, jóval a háború után keletkezett lápnevek közül csak a Gelžėlė alak tekinthető ilyennek, amelyet – ahogy V. Vitkauskas helyesen írja – 1982-ben jegyeztek fel Švendriai faluban. A gyűjtő által megadott megnevezett objektum egy egykori, mintegy 100 hektáros láp volt. Így nyilvánvaló, hogy a Gelžėlė az eredeti Gelžė lápnév késői változata. Az az állítás azonban, hogy ez csupán alkalmi, nem valódi név, továbbra is kétségeket ébreszt, mert egyrészt ezt nem lehet ellenőrizni vagy bizonyítani, másrészt a litván élő nyelvi helynévállomány – és így a helonimák is – csaknem a teljes XX. század során gyűjtött helyneveket foglalja magában. A Gelžikė lápnév keletkezésének története egészen más. Ez a helynév egyáltalán nem új – vagyis nem a XX. század végén rögzített –, nem alkalmi és nem is metaforikus. A két világháború között kétszer is feljegyezték3. 1936-ban a Raudėnai erdészet földjének 1 Lásd: Megjegyzések. Acta Linguistica Lithuanica 51, 2004, 113–114. 2 Lásd: Bilkis, L. A litván képzős szóalkotású helonimák. Doktori értekezés, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, Vytautas Magnus Egyetem, 1998; Bilkis, L. Litván képzős, kicsinyítő helonimák. Acta Linguistica Lithuanica 41, 1999, 51–95. 3 Egyébként V. Vitkauskas szerint a Gelžėlė és a Gelžikė alakokat Raudėnai környékén, Švendriai faluban jegyezték fel, valójában azonban abban a faluban csak az előbbi szerepel a gyűjtésben. 107 Pastabos A helynévgyűjtemény adatlapja szerint a Gelžikė egy 2,5 ha4 nagyságú, mohával benőtt láp (vagyis mocsár – L. B.), amely a nagy Gelžė-láppal (vagyis mocsárral – L. B.) határos, és az erdő 10. számú négyzetébe ékelődik5. Ezt a lápnevet még egyszer feljegyezték a két világháború között működő Család- és Helynévbizottság által, az élő nyelvhasználatból gyűjtött, lakatlan helyek neveit tartalmazó kartoték egyik lapján; ott az áll, hogy a láp Paraudžiai falu közelében van. Tehát a Gelžikė régi, hiteles lápnév, és a fiatal helynévgyűjtőknek ehhez semmi közük. A 6. apróságban V. Vitkauskas azt kifogásolja, hogy az általam korábban említett, a žemaitiai és a vilniusi aukštaitiai nyelvjárási területekről szóló helonimakutatásokban több szótagú, -ėlis képzővel alkotott származékok szerepelnek, holott ezekben a nyelvjárásokban mind a két-, mind a több szótagú szavakból képzett derivátumokban kizárólag a -ėlis képző használatos. Azt a feltevést is bírálja, hogy egyes több szótagú, -ėlis képzős helonimák kialakulására a lett és a szláv nyelvek is hatással lehettek; végül pedig megjegyzi, hogy a helynévkutatás szakemberei nem ismerik az -ėlis, -ėlis képzős kicsinyítő alakok földrajzi elterjedését. Először is szeretném leszögezni, hogy a szóban forgó képzők földrajzi elterjedését jól isme- rem6. A probléma ebben az esetben egészen más. Az említett területekről gyűjtött több szótagú helonimák jelentős része a helynévkartotékban -ėlis képzővel szerepel. Még nyelvészek is így jegyezték fel őket, ezért a helonimák vizsgálatakor nem lehetett megállapítani, mi az oka annak, hogy az élő nyelvhasználatból ilyen formában kerültek be. Lehetséges, hogy maguk a helynévgyűjtők normálták őket, annál is inkább, mivel a köznyelvben az ilyen helyneveket hagyományosan7 -ėlis, például Švenčionėliai, Gedžiūnėliai, Mielagėnėliai képzővel adják meg. Másfelől egyes helonimákat – különösen azokat, amelyeket már a 20. század második felében jegyeztek fel – maguk a helyi lakosok is ejthették -ėlis képzővel, a köznyelv hatására. Ez tehát nemcsak nyelvészeti, hanem szociolingvisztikai probléma is, ezért a kutatónak döntenie kell: a -ėlis, -ėlis képzők használati területének megállapítása alapján rekonstruálja-e a helonimát olyan alakban, amilyennek lennie kellene, vagy a gyűjtők által közölt adatokat is figyelembe vegye8. 4 Vö. – a Gelžė-láp területe a két világháború között több száz ha volt! 5 Ezeket az adatokat Stasys Rimkevičius erdész jegyezte fel, Benys Taraškus erdőőr pedig közölte. 6 Magam is arról a vidékről (Linkmenysből) származom, ahol a három- és több szótagú szavakban egyaránt a -ėlis képzőt használják, és jól ismerem anyanyelvjárásomat. 7 Ezt a hagyományt már a két világháború között Antanas Salys, Juozas Balčikonis és mások alakították ki. 8 Például a településnevek képzésének szinkrón vizsgálataiban normált helyneveket elemeznek, ezért a több szótagú szavakból képzett településnevek esetében is csak a képzőt különítik el- 108 Pastabos Azt is hozzá kell tenni, hogy V. Vitkauskas tévesen értelmezi a lett vagy szláv nyelvek hatására vonatkozó feltevésemet. Mindenekelőtt sehol sem állítom, hogy a žemaitiai és a vilniusi aukštaitiai -elis alakjai a lett nyelv, illetve a szláv nyelvek hatásának következményei lennének. Csupán annak próbálok magyarázatot keresni, hogy miért jegyeztek fel több szótagú helonimákat -elis végződéssel olyan helyekről is, ahol egyébként a kicsinyítő képző -ėlis várható: Dél- és Északkelet-Litvániából, valamint a Želva, Alanta és Rūdninkai körüli területről9. Legalább néhány ilyen helonima -elis (-elė) végződése valóban a szlávosodás eredményeként jöhetett létre; vö. hasonló szerkezetű litván lakott helynevek és személynevek szláv forrásokban szereplő írásmódjaival: Tra[f]zkunele10 1744, 1771, Traszkunele 1775, 1784 = lit. Troškūnėliai (vö. Troškūnai járás), Wilunele 1784 = lit. Vilūnėliai (Jieznas járásának faluja); Vanagelis11 1689 (Skaruliai) = lit. Vanagėlis, Wederelis 1626 (Kaunas) = lit. Vėdarėlis, Zemoytel 1628 (Kaunas) = lit. Žemaitėlis stb. Laimutis Bilkis Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, 10308 Vilnius, Lietuva Újabb kutatások az igék 3. személyű végződéseiről Régóta ismert, hogy a litván igék szám szerint meg nem különböztetett 3. személyű alakjai tiszta magánhangzós töveknek felelnek meg, és semmi nyoma annak, hogy valaha is ragjaik lettek volna. A litván nyelvnek ezt a sajátosságát Pisani, Toporov, Ivanov, Schmalstieg és sok más kutató különösen jelentősnek tartja az ige eredeti állapotának rekonstrukciója és a nyelvtipológia szempontjából. Ez világosan tükröződik a litván ige szinkrón rendszerében is, ahol a 3. személyű, magánhangzóra végződő tövek számos alak képzésének alapjául szolgálnak. ga -ėlis (lásd Razmukaitė, M. Lietuvos priesaginiai oikonimai. Daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, Vytauto Didžiojo Universitetas, 1998, 34–35, 36–40). 9 Lásd Bilkis, L. Lietuvių priesaginiai deminutyviniai helonimai. Acta Linguistica Lituanica 41, 1999, 70. 10 A történeti helynevek a Vardyno osztály történeti helynév-adattárából származnak. 11 A történeti személynevek a Vardyno osztály történeti személynév-adattárából származnak. 109