The goal of motion in the Indo-European languages: Dative and accusative

Acta Linguistica Lithuanica LVI (2007), 65 – 71 A mozgás célja az indoeurópai nyelvekben: dativus és accusativus* WILLIAM R. SCHMALSTIEG State College, Pa. A szerző állítása szerint az IE o-tövű főnevek adatolt accusativus- és dativus singularisi alakjai egyetlen rag eredeti sandhi-változataira vezethetők vissza. Ezeket a hangtani változatokat később eltérő esetformákként elemezték újra. Az indoeurópai *o-tövű főnevek accusativus esete úgy jött létre, hogy az eredeti szemantikai dativusi használatok némelyikét szintaktikai accusativusi használatként értelmezték újra (a továbbiakban N = m vagy n). Az etimológiai, automatikus hangtani változatokat újraelemezték, és mindegyik változat külön szintaktikai jelentőséget kapott. Az accusativus esetet többnyire a *-oN jelöli (< *-oN magánhangzó előtti sandhihelyzetben, a végső nazális megőrzésével), míg a dativus esetet többnyire (de nem kizárólagosan) a *-ō jelöli (< *-oN etimológiai, mássalhangzó előtti sandhihelyzetben, a nazális kiesésével és az előző magánhangzó megnyúlásával); vö. Lat. acc. sg. serv-um (< *-oN < **-oN + V...) ’rabszolga’, szemben a dat. sg. servo alakkal (< *-ō < **-oN + C...); lásd Schmalstieg (2000, 2004).1 Részleges hangtani és szintaktikai párhuzamot kínál az angol *Ezúton szeretnék köszönetet mondani Vytautas Ambrazas professzornak, aki elolvasta e tanulmány egy korábbi változatát, és segített a litván példák kidolgozásában. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyetértene az itt javasolt elmélettel, illetve felelősséget vállalna az esetleges hibákért. 1 Elfogadom az indohittita hipotézist, és feltételezem, hogy ez a sajátos hangtani fejlődés az indohittita korban még nem mehetett végbe. A nazálisokat illetően azonban a hettita fejlődés nagyon hasonlónak tűnik ahhoz, amelyet az indoeurópai nyelvekre javasoltam. 65 WILLIAM R. SCHMALSTIEG A birtokos alakok: my és mine, amelyeknek ma eltérő a funkciójuk, bár eredetileg az eloszlásuk teljesen automatikus volt: a my a mássalhangzó előtti sandhi-változatból ered, a mine pedig a magánhangzó előtti sandhi-változatból (Strang 1970: 198). A morféma-alternánsok sandhi-jelenségektől függő eredeti eloszlása ma is megfigyelhető az angol határozatlan névelő használatában: a mássalhangzók előtt, an pedig magánhangzók előtt. A szláv -o tő egyes számú dativusának -u ragja a *-ǫ-ből származik (< *-uN < *-oN-ből; ez az indoeurópai nyelvállapotban csak magánhangzó előtti sandhi-helyzetben létezett, de a szlávban ismét lehetségessé vált mássalhangzó előtti sandhi-helyzetben), a nazalitás elvesztésével a gyökérhangsúlyos paradigmákban. Ez a nazalitását vesztett -u ezután a hangsúlymintától függetlenül elterjedt valamennyi -o tövű paradigmában. (Ennek részleges párhuzama lehet a Zinkevičius 1966: 75–78 által leírt helyzet bizonyos nyugat-litvániai nyelvjárásokban [Klaipėda stb.], amelyekben úgy tűnik, hogy a szóvégi nazális megőrzése vagy elvesztése attól függ, hangsúlyos volt-e a végső szótag.) Az eredeti, régi dativusrag (*-oN-) megmaradt az etimológiai melléknévi és névmási határozott alakokban, ahol a következő magánhangzó védi, például a szláv egyes számú hímnemű-semlegesnemű dativusban: t-om-u ‘annak’ (vö. a megfelelő litván egyes számú hímnemű dativussal: t-am-ui ‘ua.’).2 A szláv egyes számú hímnemű határozott accusativusi alak, a t-b-jь ‘az’, másodlagos átalakulás eredménye. A szláv -o tő egyes számú accusativusi -ъ ragja szintén a *-uN-ből (< *-oN-ből) ered, meghatározott szláv, magánhangzó előtti sandhi-helyzetben. Eszerint: *-uN (magánhangzó előtti helyzetben) > -ъ, szemben a *-uN-nel (mássalhangzó előtti helyzetben) > *-ǫ. Ennek bizonyítékai a 2 According to Thumb-Hauschild (1959: 138) the Old Indic dat. sg. masc.-neut. tasmai, Umbrian esmei ‘huic’, pusme ‘cui’, Goth. þamma, Old Prussian stesmu, kas-mu have an extension in sm(a)-, whereas Lith. t-am-ui, Latv. tam, Old High German demu, Slavic t-om-u show the expected adjectival *-o stem declension with no trace of an original -s-. See also Haudry (1982: 30). Another possibility is also imaginable. Haudry (1982: 41) has written: “On nomme hypostase le fait de traiter une forme fléchie ou adverbialisée come une base de flexion ou de dérivation”. An example of this would be the use of the indefinite nominative of the adjective to which another case is added. Zinkevičius (1966: 283) gives some examples of the indefinite adjectival nominative case to which other case endings are added, e.g., šį pirm-às-į jósim in karùže... ‘Let us ride this first one into war...’. Note the addition of the definite acc. sg. ending -į to the nom. sg. form pirm-às- (with stress as in def. nom. sg. pirm-às-is). One might assume for Old Indic dat. sg. kásmai ‘to whom’ may derive from nom. sg. kāḥ, just as Old Prussian kasmu might derive from the nom. sg. kas. Other forms such as dat. sg. Old Indic tásmai, Old Prussian stesmu might also be analogical. 66 The goal of motion in the languages a *-ъ és a -ǫ eloszlásának etimológiailag automatikus jellegére az *sъn- elöljárószó és prefixum folytatói szolgálnak: ezek a környezettől függően vagy sъ-, vagy sǫ- alakban fejlődtek tovább. Magánhangzó előtti helyzetben a szóvégi -n átkerült a következő szó elejére; így az sъn-imb ‘vele’ alakot a modern oroszban ma s nim ‘ua.’ formában elemzik, míg mássalhangzó előtti helyzetben nazális magánhangzó alakult ki, például: sǫ-prǫg-ъ ‘házastárs’. Az etimológiai, magánhangzó előtti alak végül az sъ elöljárószó valamennyi helyzetben használatos alakjává terjedt el, például: sъ gradomъ ‘a várossal’. Az etimológiai, mássalhangzó előtti alak a modern orosz összetételekben etimológiai mássalhangzó előtti helyzetben maradt fenn, például a suprug ‘házastárs’ összetételben (< *sǫ-prǫg-ъ), valamint más, su- prefixumú szavakban, például: su-stav ‘ízület, artikuláció’, su-merki ‘alkonyat, szürkület’ stb. Miután a *-o tövűek osztályában kettévált a két eset, más főnévi tőosztályok (például a mássalhangzós tövek) a régi *-N-es dativust az új accusativusi funkcióban használták, a dativusi funkciót pedig a régi *-(e)i locativus egyik alakja vette át; vö. a latin egyes számú accusativusszal: homin-em < *-m ‘ember’, egyes számú dativus: homin-i < *-ei; a görög egyes számú accusativus: ποιμένα < *-m ‘pásztor’, egyes számú dativus: ποιμένι < *-i. Ez az etimológiai locativusi jelölő, a *-i, önállóan hozzáadódott az etimológiai *-ō-hoz is, így jött létre a standard litván -ui, a görögben pedig a -ω. A *-o tövűek dativusának és accusativusának elkülönülését megelőző korszakból fennmaradt maradványként a mozgás célját a legrégebbi adatolt indoeurópai nyelvekben mindkét eset kifejezheti; vö. a latin domum (egyes számú accusativus) ire ‘hazamenni’ alakját (a késői latinban ezt az in (ad) domum váltotta fel, amelyben az utóbb hozzáadott elöljárószó megerősíti az eredeti jelentést), a tollitur in caelum (egyes számú accusativus) clāmor ‘az ég felé kiáltás hangzik fel’ alakot (Vergilius, Aeneid 11, 745), de a it clāmor caelō (egyes számú dativus) ‘az ég felé száll a kiáltás’ alakot is (Vergilius, Aeneid 5, 451). További latin példák: quō ‘hová’, aliō ‘másik helyre’, intrō ‘befelé’, ultrō ‘a túlsó oldalra’, retrō ‘visszafelé’ stb.; ezek mind etimológiai, egyes számú, -o tövű dativusi alakok. (Az etimológiai latin quō a régi *-i locativusi jelölővel egyesülve adja az egyes számú dativusi cui ‘kinek, minek’ alakot.) A görög példák közé tartozik az οἶκον (δόμον) (egyes számú accusativus) ἰέναι ‘hazamenni’ (Hofmann & Szantyr 1972: 49), valamint az Ἀλφεῷ (egyes számú dativus) μέσσῳ καταβαὶς ἐκάλεσσε Ποσειδᾶν’ εὐρυβίαν ‘az Alpheiosz közepébe leereszkedve a széles hatalmú Poszeidónt hívta’ (Pindarosz, Olympian Ode 6, 61–62). Delbrück (1893: 177) óind példákat is közöl: grāmam (egyes számú accusativus) gacchati, szemben a grāmāya (egyes számú dativus) gacchati alakkal: ‘a faluba megy’. Danylenko (2003: 67 WILLIAM R. SCHMALSTIEG 295) a következő ókeleti szláv példákat közli: pride Volodimerъ Haličьskoi (acc.) i pride Куеву (dat.) ‘Volodimer Galíciába jött, és eljutott Kijevbe’. A későbbi szláv nyelvekben az irányt jelölő accusativust elöljárószóval erősítették meg (mint a latinban), például: vъ domъ ‘a házba’. A régi dativus maradványa a mai orosz domoj ‘haza’ határozószó < domovi ‘a házhoz’ alakjában maradt fenn. A témát tárgyalva Gamkrelidze és Ivanov tipológiai párhuzamként említi, hogy a grúzban a közvetlen és közvetett tárgy, valamint a mozgás célja egyaránt ugyanazzal az esettel (-s) fejezhető ki (1984: 285-286): k’aci azlevs c’ign-s bavšv-s ‘az ember a könyvet (c’ign-s) a gyermeknek (bavšv-s) adja’, illetve midis kalak-s ‘a városba megy’. According to Friedrich (1960: 120) the Hittite accusative is very rare and perhaps archaic in its usage as the object of motion. He gives as examples nu-šmaš ḪUR.SAG-an (acc. sg.) parḫanzi ‘und sie werden euch ins Gebirge jagen, and they will chase you into the mountains’; GÚ-zu GIŠAPIN-an (acc. sg.) šēr tizzi ‘sein Nacken kommt auf einen Pflug, one places his neck on a plow’ (Hoffner 1997: 133). The older language has a directive in -a for the object of motion as opposed to an -i to denote location at rest, thus arun-a ‘to the ocean’, nepiš-a ‘to heaven’ as opposed to arun-i ‘in the ocean’, nepiš-i ‘in heaven’. Ordinarily the directive is the case of the object of motion and the dative denotes location (Friedrich 1960: 121). In my view this Hittite directive in -a (not the dat.-loc. in -i) and the accusative in -an have a common origin. One would expect perhaps Hittite *-un < Indo-European *-on, but it is possible that the old *-un was replaced by -an on analogy with the nom. sg. -a (Kronasser 1956: 99). The alternation between final -a and -an is observed in the Hittite particles anda/andan ‘in, within, into’, appa ‘afterwards, again’ /appan ‘behind, after’, katta/kattan ‘afterwards’ (Kronasser 1956: 157–160). Tischler (1983: 539) writes that it is usually assumed that katta is an old directive, kattan an old accusative of direction and katti an old locative. Tischler also mentions the suggestion that katta may be derived from kattan with loss of final -n as a result of sandhi phenomena. See also Sturtevant (1927: 250). According to Friedrich (1960: 35) final -n is ordinarily assimilated to the initial consonant of a following enclitic (with or without the doubling of this initial consonant, cf. *ištamanan-šan ‘his ear’ (acc. sg.) > ištamanaššan; mān ‘if’ + the particle -qa of quoted speech > māqa. Friedrich notes also 68 The goal of motion in the languages (1960: 34) szerint a szó belsejében álló n gyakran elmarad, például karpa-zi a karpanzi mellett: „felemelik”. Ezzel kapcsolatban Sturtevant (1951: 25) azt írja: „Valószínű, hogy a köznyelvi hettita valamelyik nyelvjárásában bizonyos mássalhangzók előtt az n elveszett.” Elképzelhető tehát, hogy eredetileg a szóvégi -n megmaradt a magánhangzóval kezdődő szavak előtt, a szóvégi -n viszont elveszett bizonyos mássalhangzóval kezdődő szavak előtt. Ez az eredeti sandhi-váltakozás morfológizálódott, így a -an lett a tárgyeset egyes számú ragja, míg a -a az irányeseté. Nem állapítható meg, hogy a hettita irányesetben a szóvégi -a hosszú vagy rövid volt-e (lásd Laroche 1970: 46 és 48, 36. jegyzet). Elvileg hosszú is lehetett, és így pontosan megfelelhetett az indoeurópai *-ō-nak. A Lukács evangéliumának eseteiről és elöljárószó-használatáról, Bretkūnas bibliafordításában végzett tanulmányában Gelumbeckaite (2002: 150) azt írja, hogy a latin tárgyesetnek a valaminek a belsejébe irányuló mozgás jelölésére való használata hozzájárult ahhoz, hogy a hasonló litván szerkezet fennmaradjon (Lukács 7, 36): įėjęs [> įėjęs] namus (tárgyeset, többes szám) Pharįfeja [javítva erre: > Pharįfeuſcho] „belépve a farizeus házába” = Lat. ingressus domum (tárgyeset, egyes szám) pharisaei. Vegyük azonban figyelembe a következőket: lit. Einu einu ir prieinu mišką (tárgyeset, egyes szám) „megyek, megyek, és elérem az erdőt” (LKŽII 1100); privažiavome dvarelį (tárgyeset, egyes szám) „eljutottunk a kis udvarházhoz” (LKŽXVIII 449); Aš pats keliausiu tolimą šalelę „én magam egy távoli országba utazom” (JD 2704); Lėkčiau žalią giružėlę „elrepülnék egy zöld erdőbe” (JDII 341); Ryto josiu jomarkėlį „holnap a vásárba lovagolok” (LKŽIV 358, JD 521); Balnok, tėveli, bėrą žirgelį, josiu svečią šalelę „Nyergeld fel, apám, a pej lovat, idegen országba lovagolok” (LKŽIV 358, JV 985). A litván į „-ba/-be, -ban/-ben” elöljárószó megerősíti a puszta tárgyesetet a mozgás tárgyának funkciójában, éppen úgy, ahogyan a latinban az ad, in; lásd fentebb.3 A mozgás tárgyának jelölésére használt tárgyeset ősi indoeurópai mondattani sajátosság. Gelumbeckaite (2002: 243) writes further that the Latin use of appropinquare ‘to approach’ + the dative stimulated a similar usage of Lith. artintis with the dative (Luke 24, 28), prijartinai mięſteliui (dat. sg.) [corrected to > mief̦teliap kurap eija] ‘they approached the village, where they were going’ = Lat. appropinquaverunt castello, quo ibant. 3 Kollégám, V. Ambrazas, azt javasolja, hogy az irányt kifejező tárgyeset jelentése vezetett az inessivus kialakulásához, annak megerősítő elemével, a -na. 69 William R. Schmalstieg Tudomásom szerint a mozgás tárgyaként használt részes eset egyetlen mai litván nyelvjárásban sem maradt fenn, de e funkciójú használata ősi indoeurópai eredetű, ezért nem bizonyítható, hogy a litván nyelv egy korábbi korszakában lehetetlen lett volna. RÖVIDÍTÉSEK JD = Lietuviškos dainos užrašytos par Antāną Juškevičę. 3 kötet. Kazan’, 1880–1882. A számok a dal sorszámát jelölik. JV = Lietuviškos svotbinės dainos užrašytos par Antāną Juškevičę ir išspāudintos par Joną Juškevičę. Szentpétervár... 1883. A számok a dal sorszámát jelölik. LKŽ = Lietuvių kalbos žodynas. 1–20. Szerkesztette: J. Balčikonis, J. Kruopas, K. Ulvydas, V. Vitkauskas. Vilnius, 1941–2002. VD = A. Vireliūnas, Kupiškėnos dainos (lásd a Tauta ir Žodis című folyóirat III. és IV. kötetét). A számok a dal sorszámát jelölik. REFERENCES Danylenko, A. I. 2003: Predykaty, vidminky i diatezy v ukrajins’kij movi. Istoričnyj i typolohičnyj aspekty. Xarkiv: Oko. Delbrück, B. 1893. Vergleichende Syntax der indogermanischen Sprachen I. Strassburg: Karl J. Trübner. Friedrich, J. 1960: Hethitisches Elementarbuch. Heidelberg: Carl Winter. Gamkrelidze, T. & V. Ivanov. 1984. Indoevropejskij jazyk i indoevropejcy. Tbilisi: Izdatel’stvo tbilisskogo universiteta. Gelumbeckaite, J. 2002. Linksnių ir prielinksnių konstrukcijų sintaksė Jono Bretkūno Biblijos Evangelijoje pagal Luką. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Haudry, J. 1982. Préhistoire de la flexion nominale indo-européenne. Lyon: Institut d’études indo-européennes de l’Université Jean Moulin. 70 The goal of motion in the languages Hofmann, J. B., A. Szantyr et al. 1972: Lateinische Syntax und Stilistik. Munich: C. H. Beck Hofner, H. 1997: The laws of the Hittites. Leiden–New York–Cologne: Brill. Kronasser, H. 1956: Vergleichende Laut- und Formenlehre des Hethitischen. Heidelberg: Carl Winter. Laroche, E. 1970: Etudes de linguistique anatolienne III: 9. Le directif. Revue hittite et asianique 28, 22–49. Schmalstieg, W. R. 1997: The origin of the neuter nominative-accusative singular in *-om. Journal of Indo-European Studies 24, 3/4, 401–408. Schmalstieg, W. R. 2000: Dative or Accusative. A Latvian parallel to Proto-Indo-European. In: J.-D. Range, Hrsg., Aspekte baltistischer Forschung (Schriften des Instituts für Baltistik, Ernst-Moritz-Arndt-Universität Greifswald, Bd. 1), Essen: Die Blaue Eule, 291–300. Schmalstieg, W. R. 2004. The common origin of the *-o stem dative, accusative and instrumental cases. Baltistica 39, 5–11. Strang, B. 1970: A history of English. London: Methuen and Co. Sturtevant, E. H. 1927: Hittite katta(n) and related words. American Journal of Philology 48, 247–257. Sturtevant, E. H. 1951: A comparative grammar of the Hittite language. New Haven and London: Yale University Press. Tischler, J. 1983: Hethitisches etymologisches Glossar. Part I. A–K. Innsbruck: Institut für Sprachwissenschaft der Universität. (Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft, vol. 20, part 1.) Thumb, A. & R. Hauschild 1959: Handbuch des Sanskrit. Bd. II. Formenlehre. Heidelberg: Carl Winter. Zinkevičius, Z. 1966: Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis. William R. Schmalstieg 814 Cornwall Road State College, Pa. 16803, USA 71