Étymologie du lituanien „vienas“ ‘un’

Acta Linguistica Lithuanica LIX (2008), 51 -55 Etymologie du lituanien vienas ‘un’ WiroLD MANCZAK Krakkó Fraenkel a litvánból származtatja. A vienas az indoeurópai *oinos-ból származik; egy partikula-tilalom feltételezése az „oi” > „ei” > „ie”, nem pedig „ai” változást idézhette elő, míg Smoczynski az indoeurópai *h oi-noas alakot adja meg alapformaként, anélkül hogy megmagyarázná az *oi > ie átmenetet. A jelen szerző a litvánból származtatja. A vienas az indoeurópai *oinos-ból származik; a ie reflex magyarázatára a gyakoriság okozta szabálytalan változást hívja segítségül. E nézet alátámasztására szláv, újlatin és germán adatokat idéz, amelyek e nyelvekben az „egy” számnév szabálytalan rövidülését szemléltetik. ~~ Rr AR Ta ide ven va Mo DEN or rt Fraenkel etimológiai szótárában a következő olvasható: a “vienas [...] preuf. ains ‘eins [...]'. Die preufR. A forma pontosan megegyezik a | _gör. oivi „Egy a kockán”, lat. ūnus (*oinos), óír. din, óész. éin, gót. Ex ófelnémet ein [...]; *oi tehát, akárcsak egyébként a balti nyelvekben, szabályosan ai-vá alakult. TL —A litvánban és a lettben ie jelenik meg. *ei-jel, nem *aivagy *oi-jelen alapul [...], az esz.-ben szereplő porosz. ains alakban álló lit. vienas és lett. viéns ie aus *ei erhalten. a —A számára feltételezendő *ei olyan képzésekben fordul elő, mint a vičveinelis [...] ‘egészen _egyedül’ (Tilsit) [...] | = A szókezdő vnem tisztázható bizonyossággal; valószínűleg egy | vepartikula áll az idg. Einerzahlwort *oinos getreten; ez okozhatta a tőhangzó elszíneződését [...] RE Li SR " LE=ATILEY 1Urs PAR, —A balti Az ‘egy’ jelentésű számneveket rokon értelműnek tartják a szlávval. *in ‘másik’ és ‘egy’ (a Összetételek, [...]); azonban nincs Egyértelműség | a pontos magánhangzóbeli megfelelésről. Vasmer [...] továbbá Urverw.- -t vesz fel. R a szlávból ins mit. lit. inas „egy”, amelyet az indogermán *idg.* ablaut-variánsának tart. Számnév: *oinos halt. Trautmann [...] szintén a preuf. alak ablaut-variánsát látja az inasban. ains an. A szerző ezzel szemben elválasztja a lit. inast [...] az indogermán *idg.* egy számnévi szótól, és _es-t az indogermán *idg.* n-képzéseként értelmezi. Pronominális tő: *i-. _ Berneker [...] s. v. in» és [...] s. v. eden® alatt közölt értelmezései elavultak, mivel még egy Gdf. *sn®-ből indul ki, amelyet ma már téves kiindulópontként ~ ismernek el [...] À Būga [...] fontolóra veszi annak lehetőségét, hogy a preuf. A wilenikis ‘Zelter, olyan ló, amely m _ a PaR-ban vagy lassú lépésben halad’ [...] a *winenikis-ből származott volna, és ugyanazt ES KT!“ ES ee os uu ue ol mal 51 m m WiroLD MANCZAK az előretolt y-t tartalmazná, mint a lit. vienas [...]. Ha ez helyes volna, akkor itt-ott a poroszban is találhatnánk a szóban forgó szócsalád számára egy 5 y-nal kezdődő alakot. De talán a wilenikis az ailenikis vagy eilenikis alakból korrumpálódott [...].” oo oo | Smoczynski etimológiai szótárában azonban egy _ másik véleményt találunk: 1 5 EY _ 5 | He m=" = gL LIOR PTT DL pe: Uo MIL out (A or, I _ „vienas [...] Z neaiškiu vi netikėta intonacija, vietoj lit.-tot. *i€nas R pb. *ai-na < pie. *h oi-no-. Plg. sttac. oinom, tac. anus „vienas“, gr. oiv f. _„taškas (vienetas) ant žaidimo kauliuko- “, stir. oen „egy”, goc. ains ts. Stpr. ains ‘egy’, acc. sg. ainan „egyet”, amely a határozatlan névelő szerepét tölti be, a kfn. ein, einen PRE-je, és nem a pb. reflexuma. *aina-. —A szlávban nincs nyoma a *janü „egy” < psi. alaknak. *ėnū < pbs. *ai-na-. Egyházi szláv. inü „másik, egyik” [...], orosz. inôj „másik, nem az”, cseh. jinÿ „másik”, ólengyel. „nem ugyanaz [...]”, _ritkán „egy, egyetlen” [...] nem vezethető le a protoindoeurópai nyelvből. *h ei-no-, mivel az e fokú *h,ein-nek nincs összehasonlító alapja. Valószínűbb a képződés rekonstrukciója zérus fokon: *jinü < protoindoeurópai. „h,i-no-. Mona szintén a *h,i-now > *ih -nometatézist feltételezi, amelyből a későbbi forma származik. *inū.: fk wis da £ mp ll med Mivel egyetlen olyan nyelvet sem ismerünk, amelyben a névelő idegen eredetű lenne, úgy véljük, hogy a v. porosz. így őshonos. Véleményünk szerint a lit. vienas és a v. slave int az indoeurópai *oinos-ból származnak, amelynek *oia litvánban szabályosan ai-vá, a v. slave nyelvben pedig *ė- > „ja-vá” kellett volna fejlődnie, míg a litván ie és a v. slave i az általunk a gyakoriságnak tulajdonított szabálytalan hangtani fejlődéssel magyarázhatók. Hosszú évek óta állítjuk, hogy minden nyelvben a szavak alakja három fő tényezőtől függ: nemcsak a szabályos hangtani fejlődéstől és az analógiás fejlődéstől, hanem a használat gyakorisága által előidézett szabálytalan hangtani fejlődéstől is: a nagyon gyakran használt szócsoportok, szavak és morfémák gyakran szabálytalan redukciókon mennek keresztül ~~ például turi būti > turbūt, broterėlis > brolis, (vaika)-mus > —(vaika)-- ms. Ami a gyakoriság által előidézett szabálytalan hangtani fejlődést illeti, ennek három monográfiát (Manczak 1969, 1977 és 1987), valamint számos cikket szenteltünk. _ Az elképzelésünk alátámasztására felhozott érvek között van a következő: ha a kérdéses nyelvhez és időszakhoz létezik gyakorisági szótár, akkor használhatjuk, mert a nagy EN en En -ban/-ben A litván vienas ‘egy’ etimológiája; a gyakoriság által okozott szabálytalan fonetikai fejlődésen áteső szavak többsége a leggyakrabban használt szavak között található. A litván gyakorisági szótár (Grumadiené és Žilinskienė 1997) elemzése lehetővé tette annak megállapítását, hogy statisztikai szempontból a szabálytalan redukción átesett litván szavak a következőképpen oszlanak meg (Mañczak 2001): az _ 1. ezer 79 2. ezer 26 3. ezer 13 4. ezer 9. 5. ezer 7 6° ezer 6 ps dh EE Em És szükséges hangsúlyozni azt a tényt, hogy minden nyelvben nagyon gyakran használják az „1”-et jelentő szót. Például Lewicki és társai (1971) gyakorisági szótára szerint a lengyel jeden „1” számnév a —Ezenkívül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a gyakoriság okozta szabálytalan fonetikai fejlődés mellett létezik egy másik szabálytalan fejlődés is, amely a régóta asszimilációk, disszimilációk vagy metatézisek néven ismert fonetikai balesetekben, hiperhelyes vagy expresszív formákban áll. Ezt az egész fejlődést az jellemzi, hogy különböző nyelvekben a legkülönfélébb szavakban megy végbe. A chercher < cercher asszimilációt, a faible < flebilem disszimilációt, a troubler < *turbulare metatézist mutat, miközben a besicles s-je hiperhelyes, a herse h-ja pedig feltehetően expresszív. Nehéz volna azonban találni egy másik indoeurópai nyelvben olyan szót, amely „gyenge- ”-t jelent és disszimilációt tartalmaz, olyan szót, amely „zavarni- ”-t jelent és metatézist tartalmaz, vagy olyan szót, amely „borona- ”-t jelent és expresszív eredetű fonémát tartalmaz. | Röviden: semmiféle párhuzamosság nincs az úgynevezett asszimilációk, disszimilációk, metatézisek stb. között. Ezzel szemben a gyakoriság okozta szabálytalan fonetikai fejlődés különböző nyelvekben többé-kevésbé párhuzamosan megy végbe, mivel a nyelvi közösségeket elválasztó különbségek ellenére a leggyakoribb szavak mindenütt többé-kevésbé ugyanazok. Például a ‘beszélni’ jelentésű ige számos nyelvben szabálytalan redukciókat mutat, vö. fr. parler, ol. parlare < lat. parabolare, a narrare ige származékai pedig a szárd nyelvben ndrrere alakúvá váltak (nau, nas, nat, WiToLD MANCZAK LT | Oz D TT En © © I stb.), lat. ajo < *agio (a szabályos adagium mellett), angol says, said (a szabályos lays, laid mellett, ahol a kettőshangzó fennmaradt), orosz nyelvjárási gyt < gryt < govorit, ólengyel pry < prawi stb. “# —Nos, érdekes megjegyezni, hogy az ‘1’ számnév, amelyet nagyon gyakran használnak, számos nyelvben szabálytalan redukciókat mutat. A litván vienas és az egyházi szláv jedin® (amelyek végső soron az i.-e. *oinos-ból származnak) rendre *ai-t kellett volna mutassanak ie helyett, illetve *ė-t i helyett. Ezekben az esetekben a magánhangzó nyíltsági fokának csökkenésével van dolgunk (a > o > u, illetve a > e > i), amely a gyakoriság által előidézett szabálytalan hangfejlődésre jellemző. A modern szláv nyelvekben további redukciók is megfigyelhetők; ezekről tanúskodik az ‘1’ számnév és az ‘egyedüli’ jelentésű melléknév összehasonlítása e nyelvekben: x ig’ y aay _ ‘egyedüli’ i Alsószorb jaden, jana —jadny (korábban jadyny) Belarusz adzin, adna adziny Bolgár ‘edin, edna edinstven Felsőszorb jedyn, jena jedynki | ] — : Macedón edenedna @ = edinstven Poláb |, jadan, janii (semlegesnem) Ly jidainé Lengyel jeden, jedna L jedyny Orosz jma odna | edinyj Szerbhorvát jedan, jedna jedini Szlovák | jeden, join | jediny Szlovén ‘eden, ena yor | edin Cseh jeden, jedna jediny Ukrán | | ody, odna | jedynyj | NB Látható tehát, hogy a modern szláv nyelvekben az ‘1’ számnév az ‘egyedüli’ melléknévhez képest (amelyet ritkábban használnak, mint a számnevet) különféle szabálytalan redukciókat mutat. A lengyel nőnemű jedna (a jedyny mellett) az y kiesésével jellemezhető, a szlovén nőnemű ena (az edin mellett) a di kiesését mutatja, stb. További részletekért lásd Mañczak (1977a). —A tárgyeset egyes szám A latin unum szabályosan uno-vá fejlődött a portugálban, a spanyolban és az olaszban, míg a port. um és a sp., ol. un rövidült alakok. A román o < unam alak sem szabályos. € Az angolban a one lerövidült an > a alakra, és az a kiejtése nemcsak [ei], hanem [a] is. A németben az eins a feines melléknévhez képest redukált forma. | = a 54 = Etymologie du lituanien vienas ‘un’ | MH aigis im mm | ii, m im eo m) Végül nem szabad megfeledkezni arról, hogy a litván vien (< viena) és išvien (< iš vieno) rövidült alakok. Mindezen tények fényében kétségtelen, hogy a lit. vienas < *oinos a gyakoriság következtében szabálytalan fonetikai fejlődésen ment keresztül. | | Fm Nr REFERENCES | FRAENKEL, E. 1955-1965: Litauisches etymologisches Worterbuch (unter Mitarbeit _ von A. SLupsxi, fortgeführt von E. Hormann und E. TancL). I-II. Heidelberg: Carl Winter, akiai sios u. Ruprecht. i iš GRUMADIENĖ, L., V. ZILINSKIENE 1997: Dažninis dabartinės rašomosios lietuvių kalbos žodynas. Vilnius: Mokslo aidai. LL — Fe ill Sal al ma = M Lewicki, A., W. Matowskxi, J. SAMBOR, J. Woronczak 1971: Stownictwo wspotczesnej mn nn = publicystyki polskiej. Listy frekwencyjne. Warszawa: PAN. Di as m Tv ¥ es POS PTT wl GAEL A TR nn Res Peas, ManNczak, W. 1969: Le développement phonétique des langues romanes et la fréquence. — Krakôw: Uniwersytet Jagiellonski. o D si i = | Ei oom Do 5] Maxczak, W. 1977: Stowianska fonetyka historyczna a frekwencja. Krakow: Uniwersytet Jagiellonski. = | Wenye ls HE le EE. Manczak, W. 1977a: Rozw6j “jedint w jezykach stowianskich. Prace Filologiczne 27, 309-320. _ D ER i Manczak, W. 1987: Freguenzbedingter unregelmässiger Lautwandel in den germanischen ~~ Sprachen. Wroctaw: Ossolineum. SAMP L a Lu ne nė M Maxczak, W. 2001: Coup d'œil sur le dictionnaire de fréquence du lituanien. Munera linguistica et philologica M. Hasiuk dedicata. Poznañ: Katedra Skandynawistyki i Battologii, 47-53. i R D DL S a De M m D2 B MOCZYNSK ; : Stownik etymologiczny języka litewskiego. Wilno: Uni S MOCZ Nets, W. 2007: Sto uk etymologiczny jezyKa litewskiego. Wilno: Uniwersytet Wileñski. Witold Mañczak Zakatek 13/59 PL-30-076 Krakkó, Lengyelország 55