Ambipersonalas – ar ši kategorija tinka ir baltų kalboms?

106 acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV Markus roduner Litván Nyelvi Intézet Kutatási irányok: a litván nyelv szintaxisa, a balti nyelvek szintaxisa, történeti szintaxis, areális nyelvészet, transzlatológia. aMbiPersonaLas – vajon ez a kategória a baLti nyelvekRe is alkalmazható? ambiperszonális: megfelelő kategória a balti nyelvek számára is? absztrakt Ebben a tanulmányban azt vizsgáljuk, hogyan valósul meg az ambiperszonális kategória a litván és – röviden – a lett nyelvben a szenvedő igenévi szerkezetek segítségével. mivel az ambiperszonális kategória akár egyazon nyelvben is különféle eszközökkel fejezhető ki, itt a szenvedő igenévi szerkezetekre összpontosítunk. éppen a szenvedő igenévi szerkezetekkel kifejezett ambiperszonális kategóriában fedezhető fel bizonyos grammatikalizáció. Tárgyaljuk e nyelvek passzívumának kapcsolatát is az említett kategóriával. Annotáció: ez a tanulmány az ambiperszonális megvalósulását tárgyalja a litván, valamint – jóval kisebb mértékben – a lett nyelvben részes igeneves alakok, hagyományosan passzív igeneveknek nevezett formák segítségével. Mivel az ambiperszonális kategóriájának kifejezésére különböző eszközök használhatók, ebben a tanulmányban a passzív igenevekkel alkotott szerkezetekre összpontosítunk mint az ambiperszonális kifejezésének egyik eszközére. E döntés azért született, mert ezek a semlegesnemű passzív igenevekkel alkotott szerkezetek magas fokú grammatikalizációt mutatnak. Ezenkívül tárgyaljuk a passzív és az ambiperszonális közötti kapcsolatot. Bevezetés az ambiperszonális fogalom szerzősége a finn nyelvészhez, Hannu Tommolához kötődik (Tommola 1993), és a finn és észt nyelv diatézis (igei nem) problémáinak vizsgálata során jelent meg nála, vö. (1), (2). Kulcsszavak: ambiperszonális, passzívum, az ige neme, balti nyelvek, areális nyelvészet. Kulcsszavak: ambiperszonális, passzív, diatézis, balti nyelvek, areális nyelvészet. ambipersonalas – ar ši kategorija tinka ir baltų kalboms? 107tanulmány / articles (1) suo. Dániában dánul beszélnek. dánia. Loc.1 beszélni. aMb. Praes. dánul Dániában dánul beszélnek (karlsson 2000: 190). (2) észt. Elvégezték a nagy munkát. dolgozni. aMb. Praet. várj, nagy munka. noM. Nagy munkát végeztek el (tommola 1997: 3). Šie pavyzdžiai gerai iliustruoja baltijos finų kalbų veiksmažodžio rūšies aiškinia problémát. a balti finn nyelvek régebbi grammatikáiban passzívumnak nevezett kategória inkább a német nyelv (vagy más nyelvek) személytelen passzívumára (ném. unpersönliches Passiv)2 emlékeztet, és szinte minden igetípusból, még állapotvagy unakkuzatív igékből3 is képezhető (vö. lit. augama, krentama, užmiegama). Hasonló konstrukciók sok más nyelvben is előfordulnak, a balti finn nyelvekben azonban nincsenek grammatikai eszközök a cselekvő megnevezésére4, és az ige valenciájától függően csak kétvagy egyszemélyes „passzívum” lehetséges. ezekben a nyelvekben az ambiperszonális szerkezet grammatikalizálódott. A finn passzívum problematikusságát az elsők között részletesen vizsgáló Wolfgang Schlachter már munkája sokatmondó címének, a Hat das Finnische ein Passiv („van-e a finn nyelvben passzívum”, Schlachter: 1985) címűnek, a legelején idézi Oswald Szemerény (1970) – a balti finn nyelvekre, de nem csak rájuk – alkalmazható kijelentését, miszerint különösen fontos megkülönböztetni a passzívum kétszemélyes szerkezetét a háromszemélyestől, mivel a háromszemélyes (megnevezett cselekvővel) csupán a megfelelő aktív mondat transzformációja (tehát csak szintaktikai változat), míg a kétszemélyes (meg nem nevezett cselekvővel) azért szükséges, mert a cselekvő hiánya információs értékkel bírhat (meghatározatlan cselekvő, szándékosan nem1 A cikkben használt rövidítések: acc. – akuzatívusz, Loc. – lokatívusz, noM. – nominatívusz, gen. – genitívusz, aMb. – ambiperszonális, Praes. – jelen idő, Praet. – múlt idő (egyszerű), art. – artikelus, Pag. – segédige, PPP. – múlt idejű szenvedő melléknévi igenév, PPa. – múlt idejű cselekvő melléknévi igenév, nyelvek: air. – ír, est. – észt, lat. – lett, lie. – litván, pranc. – francia, suo. – finn, m. – – német, walesi. 2 Vö. Tommola (1997): „Szerkezetét tekintve ezt a jelenséget hagyományosan vizsgálták” как особый случай пассива: „им пер со нальный“ пас сив“. 3 Az ilyen igék passzívuma sok nyelvben nem létezik, mivel az aktív mondat alanya nem a cselekvő (ágens), hanem többnyire a tapasztaló. 4 Igaz, az észtben ilyen lehetőség létezik, és a harmadik tag a pool(t) ‘-tól, -től, […] részéről’ névutóval alkotott szerkezettel nevezhető meg (vö. Tauli 1983: 32). Manninen és Hiietam (2005) tanulmányukban szintén példákat közölnek mind az észtből (a már említett poolt névutóval), mind a finn nyelvből (a (toimesta ‘valakinek az utasítására’) elöljáróval), amelyekben a cselekvő még szintetikus („valódi”) ambiperszonális formák használata esetén is megnevezhető, illetve a mondat szemantikája késztet ilyen értelmezésre. Ezt a jelenséget nagyobb korpusz alapján tovább kellene vizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy e nyelvekben mennyire terjedt már el, illetve hogy továbbra is terjed-e, és egy teljes értékű passzívum kialakulásának kezdetét jelenti-e. 108 Acta Linguistica Markus roduner Lithuanica LXIV–LXV az említett szereplő stb.). Fred Karlsson finn nyelvtanában (Karlsson láthatjuk, 2000: 187) rašoma, kad šios kalbos pasyvą geriau būtų vadinti „indefinitu“. kaip hogy e nyelvészek egyike sem volt hajlamos a balti finn nyelvek szenvedő szerkezetét a nyugat-európai5 nyelvek ismertebb passzívumával azonosítani, amikor leírta azt. A nyelvészetben az (1)-hez hasonló ambiperszonális mondatokat hagyományosan személytelen passzívumoknak nevezték, mivel nincs nyíltan megnevezett cselekvő / átélő. Ez azonban problematikus, mivel minden igetípusból létrehozhatók. Az impersonálisként való jellemzés (vö. Holvoet 2001, Blevins 2003 és mások) szemantikai szempontból problematikus, mivel a cselekvő / átélő csak a mondat felszínén nincs megnevezve, a kontextusból azonban ‘élőként’ vagy akár ‘emberként’ értelmezhető – az (1) példában Dánia lakói azok. Ezért az ambiperszonális fogalom (a cselekvő / átélő ambivalens referensével) jobban megfelelne ennek a jelenségnek. Továbbá – lásd a következő bekezdésben – ez lehetővé teszi az ambiperszonalitás különböző eszközökkel, nem csupán igei formákkal való kifejezésének összehasonlítását a világ nyelveiben6 . Maga Tommola (1997) az ambiperszonalitás kategóriájáról folytatott vitában elődjének Igor Meľčukot nevezi, aki azt javasolta, hogy „azokat a diatéziseket, amelyekben az aktánsok el vannak nyomva, „szupresszívnek“ nevezzük“ (Mel’čuk: 1991: 65). Ir Tommola a szuppresszívum fogalmát használja (vö. 1993-as tanulmányának címét), azonban ezen a szuppresszivizáció, vagyis az aktáns szuppresszálásával járó szintaktikai művelet eredményét érti, míg az ambiperszonáli a szemantikai-pragmatikai kategóriát jelenti, amely különféle szerkezetekkel fejezhető ki, például a finn és az észt nyelvhez hasonlóan a ige különálló formáival grammatikalizálódik. Az ambiperszonáli szemantikai-pragmatikai kategóriaként való meghatározása – olyan kijelentések kategóriájaként, amelyekben a cselekvő nincs megnevezve (szuppresszálva van), referenciálisan azonban vagy konkrétan, vagy generikusan azonosítható – lehetővé teszi Tommolának (1997), hogy a balti finn nyelvek grammatikalizált ambiperszonálija mellett az ambiperszonáli kifejezésére szolgáló különböző európai nyelvi stratégiákat is tárgyalja, köztük a második személyű egyes számú igealakot (pl. az oroszban), az egyes ambiperszonális névmásokat (pl. német man, francia on), a visszaható igealakokat (pl. az olaszban és a svédben) stb. Az ambiperszonáli kifejezésének eszközei tehát meglehetősen változatosak, és az igei alakok szempontjából sem egységesek – használatosak passzív, visszaható és aktív igealakok egyaránt. Ebben a tanulmányban elsősorban a balti, azon belül a litván nyelvek passzív alakjainak ambiperszonáli kifejezésére való használatára összpontosítunk. 5 „Ismertebbek”, mivel az európai nyelvek másik peremén, a kelta nyelvekben is az egyik „passzív” alak funkciója az itt leírt, vö. walesi siaredir (kalbėti aMbP. Praes.) cymraeg (‘walesiül’) yma (‘itt’) – „itt walesiül beszélnek”, vagy air. Labhraítear (‘beszélni’ aMbP. Praes.) Gaeilge anseo – „itt írül beszélnek”. 6 Hasonló eset a kifejezés változatosságának szempontjából az evidencialitás kategóriája. ambipersonalas – ar ši kategorija tinka ir baltų kalboms? 109tanulmányok / articles aMbiPersonaLas A lietván nyelvben miért kezdődik ebben a tanulmányban az érvelés a balti nyelvekkel szomszédos finn nyelvektől? Nos azért, mert a balti nyelvekben a mediális diatézis magyarázata teljes értékű passzívumként szinte ugyanolyan problematikus, mint a balti-finn nyelvekben. A már említett szerzőkkel egyetértve ebben a tanulmányban teljes értékű passzívumnak csak a háromszemélyes passzívumot nevezzük, vagyis azt, amelyben az aktív mondat közvetlen tárgya az alanyi pozícióba kerül, a cselekvő (az aktív mondat alanya) pedig névutós szerkezettel vagy nem alanyi esetben van megnevezve – olyanként, amilyen számos (mai) nyugat-európai nyelvben előfordul: (3a) ném. Der Mann schlägt art. Masc. noM. férfi ütni. Praes. 3. sg. a kutyát határozott névelővel Hímnem tárgyeset šuo. tárgyeset egyes szám A férfi megüti a kutyát. (3b) német A kutyát az art. Hímnem. hímn. kutya. hímn. egyes szám Old. Praes. 3. sg. -tól/-től Mann geschlagen férfi megütni. PPP. A kutyát megüti a férfi. bár a „kutyát megüti a férfi” vagy a „kutyát a férfi üti meg” állítások a litván nyelvben egyaránt grammatikusak, minden nyelvtani szabálynak megfelelnek, nem különösebben természetesek7. Például a tipikus tárgyas ige, a mušti „ütni” 202 példájából, amelyet gyakran idéznek a passzívum illusztrálására, a szenvedő szerkezetű jelen idejű melléknévi igenév8 mušamas dLkt igealakkal mindössze 12 esetben szerepel az ágens birtokos esetben. közülük mindössze egyet lehetne teljes passzív mondatként jellemezni (4. ábra): (4) Pijau, Maleckis, még ha professzor is, a hatalom maga üti őt! a többi példában a szenvedő melléknévi igenév attribútív módon használatos (3), vagy a cselekvő nincs megnevezve (4). 7 Vö. ambrazas 2006: 492: „az alany (agensi) birtokos esete ezekben a szerkezetekben [a szenvedő melléknévi igenevek alanyesetű egyeztetett alakjaival képzett passzívumban – M. R.] ritkán használatos.” 8 Ebben a tanulmányban főként a jelen idejű szenvedő melléknévi igenevekkel alkotott példákkal érvelünk majd, mivel a múlt idejű szenvedő melléknévi igenevekkel alkotott szerkezeteket gyakran más kategóriák kifejezésére is használják – pl. a rezultativitáséra (vö. geniušienė 1988) vagy az evidencialitáséra (vö. holvoet, semėnienė 2004). 110 acta Linguistica Markus roduner Lithuanica LXIV–LXV (5) Még most is szinte minden napilapban olvashatunk a férjük által ütött, anyósuk által bántalmazott, illetve a kibírhatatlan élet miatt öngyilkosságot elkövetett, olykor pedig meggyilkolt fiatalasszonyokról. (6) Az embert verték, fojtogatták, a házát pedig – pénzt keresve – feldúlták. Az efféle, genitivusszal meg nem nevezett cselekvő nélküli mondatok a mai köznyelvben meglehetősen elterjedtek. Bár bizonyos jegyek, például a participium egyeztetése a nominativusszal megnevezett elemmel (az átélővel / pácienssel), arra utalnak, hogy a közvetlen tárgy az alanyi pozícióba kerül, a cselekvő ritka megnevezése és a háromszemélyes passzívum meglehetősen ritka használata az ambiperszonálissal való kapcsolatát mutatja. A (6) állításnak azonban – a teljes értékű háromszemélyes passzívummal ellentétben – nincs valódi aktív megfelelője. „Aktív” megfelelőjében, az embert verték, fojtogatták, a házát pedig – pénzt keresve – feldúlták, szintén nincs megnevezve a cselekvő (ők). A cselekvőt csak a kontextusból sikerül azonosítani, akárcsak az (5) „passzív” mondat cselekvőjét. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy személytelen volna, hiszen az (1) példához hasonlóan itt is élő, a kontextusból azonosítható lény cselekszik – ez esetben a bűnözők, akik ráadásul igen aktívan tevékenykednek. Tehát ezek az állítások mindketten jó példái az ambiperszonális kategóriának, és megmutatják, hogy annak kifejezésére különféle nyelvi eszközök használhatók. Tommola (1997) amellett érvel, hogy az ambiperszonális funkció más, mint a háromszemélyes passzívumé. Ez utóbbiban csupán a kommunikatív tagolás változik, vagyis az aktív mondat tárgya alanyi pozícióba kerül. Ezért a passzív olyan nyelvekre jellemző, amelyekben eszközként szolgál az aktív mondat tárgyának tematizálására. A balti és a balti finn nyelvekben ehhez elegendő az argumentumokat felcserélni (Gediminas alapította Vilniust – Vilniust Gediminas alapította). Björn Wiemer (2001: 9) szerint az olyan mondatok passzív kategóriába sorolása, mint a Jokios klaidos nepastebėta vagy a Čia vakar buvo valgoma, problematikus, mivel hiányzik a privilegizált szintaktikai argumentum (angl. privileged syntactic argument). A Jokios klaidos nepastebėta állítást a Dvi klaidos pastebėtos állítással összehasonlítva világosan látható, hogy az utóbbi mondat funkciója is ambiperszonális. Mindkét állításban a cselekvő kikövetkeztethető, csupán el van nyomva. A háromszemélyes passzív egyik jellemzője, hogy a tárgy kiemelése miatt csak tranzitív igékből képezhető. A tranzitív igéket tartalmazó mondatokat nem lehet passzivizálni. Ezt az állítást látszólag megcáfolják a litván nyelv intranzitív igék szenvedő igenévi alakjaival alkotott szerkezetei, vö. (7): (7) Az expedíció tagjai négy napot töltöttek a Lukina Jama-barlangban. A bázistáborokban aludtak, amelyeket a barlangban 750 m, illetve 950 m mélységben alakítottak ki (dLkt). ambipersonalas – ar ši kategorija tinka ir baltų kalboms? 111straipsniai / articles A miegoti ige valenciája miatt a háromszemélyes passzív mondatot semmiképpen sem lehetne létrehozni. továbbá itt nincs lehetőség arra, hogy az állítmány részeként szereplő igenevet valamivel egyeztessük, mivel nincs mit az alanyi pozícióba kiemelni. az olyan igék azonban, mint az aludni vagy a köhögni, jóllehet intranzitívak, egyes nyelvekben, például a németben, „passzivizálhatók” ambiperszonálisként (személytelen passzívum), vö. (8): (8) a padlón aludtak Pag. Praet. 3. sz. határozott névelő részes esetben M. padló aludni. PPP. A padlón aludtak / a padlón aludtunk. A német nyelvben szinonimikusan használható a man ambiperszonális névmással alkotott szerkezet is, pl. man schlief (aludni Praet. 3. sz.) auf dem Boden. Mindkét kijelentésben az alvók nincsenek megnevezve, de kikövetkeztethetők – az expedíció tagjai; ha ezt egy expedíciótag meséli, akkor: mi. Az ilyen igék alanya aktív (ágens), az igét pedig unergatívnak nevezik. Ugyanakkor ugyanebben a német nyelvben a neakuzatív igéket tartalmazó mondatokat, mint a fallen („esni”) vagy az ersticken („(meg)fulladni”), nem lehet „passzivizálni”. Pl. az *es wurde in den Abgrund gefallen („buvo krentama į prarają“) mondat grammatikailag helytelen, litvánul viszont teljesen grammatikus, még ha talán nem is túl gyakori (az Lket a krentama lekérdezésre mindössze 6 példát ad meg). A tranzitív igék ambiperszonális alakjai egyértelműen azonosíthatók – ezek a passzív igenév semlegesnemű alakjai. Amint láttuk, a köznyelvi litvánban létezik a háromszemélyes passzívum, ám ritkán valósul meg. s számos nyelvjárásban elterjedtek az egyeztethetetlen igeneves mondatok9, amelyek még inkább a balti finn ambiperszonális szerkezetekre emlékeztetnek, mivel az igenév nem egyezik a nominativusi elemmel: (9) laukai ariama (ambrazas 2001: 407) (10) nu tai paminklas pastatyta (krokšlys, Varėnos r., expedíciós felvétel) ezekben a mondatokban a közvetlen tárgy nominativussal van jelölve, de nem emelkedik az alanyi pozícióba, az állítmányi igenév pedig nem egyezik vele. Az alany nyílt kifejezése nélküli mondatokban az alanyesetet a közvetlen vardininko linksniu nebūtinai reiškia iškėlimo į veiksnio poziciją, nes šiose tarmėtárgy jelölésére is használják (vö. ambrazas 2001 és az ott hivatkozott szakirodalom). Ilyen esetben az egyeztetés hiánya sem problematikus, mivel a nominativus nem a grammatikai 9-et jelöli; ezek szövegekben is előfordulnak, de a nominativusi tárgyhoz hasonlóan inkább a háború előtti időszakból származó szövegekben. a dLkt-ból a disszertációhoz gyűjtött, semleges nemű szenvedő melléknévi igeneveket tartalmazó 15 000 példa között mindössze egyetlen, az itt említett struktúrával rendelkező mondatot sikerült találni. 112 acta Linguistica Markus roduner Lithuanica LXIV–LXV alanyt. ezt erősítik meg az egyenként előforduló nyelvjárási példák is, amelyekben az átélő nem alanyesettel, hanem tárgyesettel van jelölve, vö. su geiniu iš dreivių medų kopama (ambrazas 1990: 205)10 . a semleges nemű szenvedő igenévi alakokat tartalmazó konstrukciókban nem találtak példákat első vagy második személyű (mindkét vagy mindhárom számú) névmásokkal, illetve tárgyesetű közvetlen tárgyakkal rendelkező mondatokat – úgy tűnik, ebben az esetben csak egyeztetett igenévvel álló ambiperszonális szerkezet lehetséges, vö. *mane buvo mušama – aš buvau mušamas11. ez azért érdekes, mert a finn nyelvben éppen ezek a névmások ambiperszonális mondatokban tárgyesetben szerepelnek, a főnevek pedig alanyesetben. a már említett eszközökön kívül az ambiperszonális szerkezet a litvánban – akárcsak például az oroszban – egyes szám második személyben is kifejezhető (néha a žmogus ’ember’ kiegészítő szóval). (11) orosz Amikor szerelmes vagy, nem veszed észre kada mylėti PPP. noM. sg. M. ne pastebėti Praes. ind. 2. sg. недостатков любимого человека. trūkumas gen. PL. mylimas gen. sg. M. ember gen. sg. Ha szerelmes vagy, nem veszed észre a szeretett ember hibáit. az általánosított második személyű használatot olyan példák is megerősítik, mint a ném. man (névsz. aMb.) ist („lenni” Praes. 3. sg.), was („ami” acc.) man isst („enni” Praes. 3. sg.), amely a litván megfelelőhöz, az esi, ką valgai-hoz hasonlóan második személyben is mondható: du bist, was du isst. aMbiPersonaLas a Lett nyelvben A lett nyelvben a passzívum formái a tikt segédigével (ritkábban a tapt, kļūt igékkel, a cselekvés passzívumaiban), illetve a būt „lenni” igével (az állapot passzívumaiban) és -ts-melléknevekkel képződnek. ahogyan nicole nau (1997: 37, vö. még holvoet 2001: 370) hangsúlyozza, szinte minden ige passzivizálható12: 10 az ilyen, múlt idejű passzív semlegesnemű melléknévi igenevekkel és tárgyesetű bővítménnyel alkotott szerkezetek néhány szláv nyelvben is meglehetősen elterjedtek (vö. wiemer, giger 2005) – ezek resultativumok. 11 és az ír nyelvben az ambiperszonális aktív mondat bővítménye nem emelkedik alanypozícióba, vö. Maraíodh (‘megölni’ aMb. Praet.) (léi) (‘vele’) é (‘ő’ acc!): szó szerint „megölték (vele) őt” – „őt ő ölte meg, ő megölte őt“. 12 Axel Holvoet (uo.) által említett korlátozás szerint a finn nyelvtől eltérően a lett nyelvben a raus / pasyvizuoti / ambipersonalizuoti jungties būti. tas pat galioja ir lietuvių kalbai – sakinys *būta gudgudriam nem lehetséges, nyelvtanilag helytelen; csak akkor válik helyessé, ha a kötőszóhoz kapcsolva a ambipersonalas – ar ši kategorija tinka ir baltų kalboms? 113straipsniai / articles (12) tur tika (Pag. Praet. 3P.) lasīti (‘skaityti’ PPP. noM. PL. M.) priekšā (‘priekyje’) visi toreiz esošie burlaku romāni un par raganām tika runāts (‘kalbėti’ PPP. noM. sg. M.). Ten buvo perskaitomi visi tuo metu esantys burliokų romanai ir apie raganas kalbėta (nau 1997: 38). (13) tad tika dalīts tada Pag. Praet. dalinti PPP. noM. sg. M. akkor megosztották (egymás között). cselekvőt is megnevezzük: jo esama nau teigia, kad ambipersonalas (pasyvas) sakytinėje kalboje vartojamas nedažnai, ypač su pirmojo ar antrojo asmens veiksniais (1997: 38), sturla berg-olsen – kad pasyvo vartojimas latvių kalboje ribotesnis nei kalbose, kuriose žodžių tvarka nustatyta (2001: 220). azonban figyelembe kell venni, hogy az ambiperszonális szerkezett funkciója itt is az, hogy a cselekvőt feltételezettként jelölje – és élőként, gyakran énként vagy miként, vö. (13). ez magyarázhatná azt a tényt, amelyet nau ugyanott említ: hogy össze lehet kapcsolni egy „passzív” mondatot és egy alanytalan mondatot többes szám 3. személyű igével, vö. Vecākais brālis tika ievainots un viņu paņēma vācu gūstā – „A legidősebb testvér megsebesült, és a németek fogságába esett“. abu šie sakiniai pagal čia išdėstytą kategoriją yra ambipersonaliniai ir dėl to gali būti kombinuojami. azzal a vonással, hogy az ige tranzitivitásának szinte nincs jelentősége a „passzivizálásához”, a lett nyelv nemcsak a litvánhoz, hanem a szomszédos finn nyelvekhez is nagyon hasonló. a lett nyelvnek a balti finn nyelvekkel közös, de a litván nyelvvel nem közös tulajdonsága az, hogy a közlettben, akárcsak számos nyelvjárásban, a tikt segédigével alkotott „cselekvési passzívban” nincs lehetőség a cselekvő megnevezésére (vö. Berg-Olsen 2001: 219, Nau 1997: 38, Holvoet 2001: 371). Berg-Olsen (ugyanott), Endzelīnst (1951: 984) idézve, régebbi lett szövegekből hoz példákat, amelyekben a cselekvőt megnevezik – egyszer genitivusban (akárcsak a litvánban), másodszor a no (‘-tól/-től’) elöljáróval: (14) Balti man vaidziņi ne ūdeņa balināti [ . . .] asarām balināti no nelieša Fehérek az én pofácskáim, nem víztől fehérítve […] könnyek által fehérítve az ellenségtől azonban e példák egyike sem cselekvési passzív. Alfreds Gāters (1993: 295– 97) megjegyzi, hogy a lett dalokban a személyes cselekvőt szinte soha nem nevezik meg, és hangsúlyozza a -ts melléknévi igeneves szerkezetek közelségét a predikatív szerkezetekhez. okosnak. Egy további párhuzam az ír nyelv, amelyben szintén szinte minden igét lehet ambiperszonalizálni, kivéve az is kopulával alkotott mondatokat. „harmadszor, az is kopuláris igével alkotott mondatok kivételével minden ír mondatnak van személytelen megfelelője: ide tartoznak az intranzitív mondatok, a bí kopuláris igével alkotott kopuláris mondatok, sőt a passzív mondatok is, a várt holvoetas (2001: 332–335) együtt. Felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a lett nyelvben az ambiperszonális jelentés kifejezésére a 3. személy többes száma mellett a 3. személy egyes száma is használatos13. Ugyanebben a tanulmányban a 3. személy két alakjának használata közötti különbség is kirajzolódik – a többes számot nem referenciális, transitive sentences; only transitive clauses have passive counterparts“ (noonan 1994: 5). 114 acta Linguistica Markus roduner Lithuanica LXIV–LXV generikus cselekvő kifejezésére, az egyes számot pedig referenciális cselekvőére használják14. Ugyanebben a tanulmányban további, a passzívhoz hasonló konstrukciókat is megemlítenek, amelyek közösek a lett nyelvben és a szomszédos finnugor nyelvekben. Az állapotpasszívumról, akárcsak a litván nyelv predikatív melléknévi igeneveket tartalmazó állításairól, a rezultatívummal és a predikatív konstrukciókkal való kapcsolatuk miatt itt nem értekezünk15. az ambiperszonális kifejezés EGYES MÁS EURÓPAI NYELVEKBEN Amint a harmadik lábjegyzetben említettük, Európa másik peremén, nyugaton, a kelta nyelveknek szintén vannak grammatikalizálódott ambiperszonális alakjaik. A modern ír nyelv még két „passzívat” is megkülönböztet – az ambiperszonálist és az „igazi” passzívat (vö. Noonan 1994): (12) Rinneadh a faire agus a hadhlacadh. csinálni aMb. Praet. az ő virrasztása és az ő temetése megszervezve az ő virrasztása és az ő temetése / valaki megszervezte a virrasztását és a temetését16 (Nolan 2005: 3) (13) Bhí sé á bhualadh aici17 volt ő általa+az ő ütni-Vn. nála Megverték őt (Noonan 1994: 6), világosan látható, hogy az ír nyelvben – akárcsak a többi kelta nyelvben – az ambiperszonális szerkezet grammatikalizálódott, a passzív kifejezésére külön kifejezőeszközök állnak rendelkezésre. Az utóbbiak – a passzív kifejezésére 13 mivel a balti nyelvekben az ige egyes szám harmadik személyű ragozott alakjai szám tekintetében nem különböznek, olyan igealakokra támaszkodott, amelyekben ez a különbség megvan, például a melléknévi igenevekre. 14 Ebben az összefüggésben érdekes lenne megvizsgálni, hogy a litván nyelvben hasonló módon szemantikailag különbözik-e a második személy egyes számú és a harmadik személy többes számú ambiperszonális szerkezet használata. 15 Erről a témáról, akárcsak a cselekvő genitivusszal vagy más esetekkel / szerkezetekkel való megnevezéséről, jelentős szakirodalom áll rendelkezésre; például a cselekvő genitivusáról lásd Ambrazas 1990, Holvoet 2000 és az ott hivatkozott szakirodalmat. 16 „valaki megszervezte a temetését és a virrasztását.” [do’(x) cause [make’(x, a faire agus a hadhlacadh)]], ahol x egy animát és emberi típusú, meg nem határozott egyed, és jelentése: „valaki”, vagyis egy sajátos (mivel létezik) határozatlan személy.” 17 Ez a kijelentés, amelyben a cselekvő nincs megnevezve, kétértelmű: Őt megverték vagy Ő verte meg őt.