Ambipersonalas – ar ši kategorija tinka ir baltų kalboms?

MARKUS RODUNER Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: a litván nyelv szintaxisa, a balti nyelvek szintaxisa, történeti szintaxis, areális nyelvészet, transzlatológia. AMBIPERSONALIS – EZ A KATEGÓRIA A BALTI NYELVEKRE IS ALKALMAZHATÓ? Ambiperszonális: megfelelő kategória a balti nyelvek számára is? ANNOTÁCIÓ A cikk azt vizsgálja, hogyan valósul meg az ambiperszonális kategória a litvánban és – röviden – a lettben a hagyományosan passzív participiumnak nevezett igenévi alakokat tartalmazó szerkezetek révén. Mivel az ambiperszonális kategória akár ugyanazon a nyelven belül is különböző eszközökkel fejezhető ki, itt a passzív igenévi szerkezetekre összpontosítunk. Éppen a passzív participiumokat tartalmazó szerkezetekkel kifejezett ambiperszonális esetében figyelhető meg bizonyos fokú grammatikalizáció. A tanulmány e nyelvek passzívumának és az említett kategóriának a kapcsolatát is tárgyalja. ANNOTÁCIÓ A tanulmány azt tárgyalja, hogyan valósul meg az ambiperszonális a litvánban és – jóval kisebb mértékben – a lettben az úgynevezett passzív participiumi alakok használatával. Mivel az ambiperszonális kategória kifejezésére különböző eszközök használhatók, ebben a tanulmányban a passzív participiumokat tartalmazó szerkezetekre összpontosítunk, amelyek az ambiperszonális kifejezését szolgálják. Ezt a döntést az indokolta, hogy ezek a semleges nemű passzív participiumokat tartalmazó szerkezetek magas fokú grammatikalizációt mutatnak. Emellett tárgyaljuk a passzívum és az ambiperszonális kapcsolatát is. BEVEZETÉS Az ambiperszonális fogalmának szerzője Hannu Tommola finn nyelvész (Tommola 1993); a fogalom a finn és az észt nyelv diatézisével (igei igenemével) kapcsolatos problémák vizsgálata során született, vö. (1), (2). KULCSSZAVAK: ambiperszonális, passzívum, igei igenem, balti nyelvek, areális nyelvészet. KULCSSZAVAK: ambiperszonális, passzívum, igenem, balti nyelvek, areális nyelvészet. 106 Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV Ambipersonal as – ar ši kategorija tinka ir baltų kalboms? (1) finn. Tanskassa puhutaan tanskaa. Dánia. LOC.1 beszélni. AMB. PRAES. dánul. Dániában dánul beszélnek (Karlsson 2000: 190). (2) észt. Tehti ära suur töö. dolgozni. AMB. PRAET. ki nagy munka. NOM. Elvégeztetett egy nagy munka (Tommola 1997: 3). Ezek a példák jól szemléltetik a balti finn nyelvek igei igenemének értelmezésével kapcsolatos problémát. A balti finn nyelvek régebbi nyelvtanaiban passzívumnak nevezett kategória inkább a német (vagy más nyelvek) személytelen passzívumára emlékeztet (németül unpersönliches Passiv2), és szinte minden típusú igéből képezhető, még állapotigékből vagy unakkuzatív igékből is3 (vö. lit. augama, krentama, užmiegama). Hasonló szerkezetek sok más nyelvben is előfordulnak, a balti finn nyelvekben azonban nincsenek grammatikai eszközök a cselekvő megjelölésére4, és az ige valenciájától függően csak kétszemélyes vagy egyszemélyes „passzívum” lehetséges. Ezekben a nyelvekben az ambiperszonális grammatikalizálódott. A finn passzívum problematikáját elsők között részletesen vizsgáló Wolfgang Schlachter már munkájának sokatmondó címében Hat das Finnische ein Passiv („Van-e a finnben passzívum?”, Schlachter: 1985) is a balti finn nyelvekre – de nem csak rájuk – vonatkoztatható Oswald Szemerényi (1970) megállapítását idézi: különösen fontos megkülönböztetni a kétszemélyes passzív szerkezetet a háromszemélyestől, mert a háromszemélyes (megnevezett cselekvővel) csupán a megfelelő aktív mondat átalakítása (tehát csak szintaktikai változat), míg a kétszemélyes (megnevezett cselekvő nélkül) azért szükséges, mert a cselekvő hiányának információértéke lehet (meghatározatlan cselekvő, szándékosan nem— 1 A cikkben használt rövidítések: ACC. – accusativus, LOC. – locativus, NOM. – nominativus, GEN. – genitivus, AMB. – ambiperszonális, PRAES. – jelen idő, PRAET. – múlt idő (egyszerű múlt), ART. – névelő, PAG. – segédige, PPP. – múlt idejű passzív melléknévi igenév, PPA. – múlt idejű aktív melléknévi igenév, nyelvek: ír. – ír, észt. – észt, lett. – lett, lit. – litván, fr. – francia, finn. – finn, ném. – német, walesi. – walesi. 2 Plg. Tommola (1997): „в структурном отношении данное явление рассматривалось традиционно как особый случай пассива: „имперсональный“ пассив“. 3 Sok nyelvben nem létezik az ilyen igék passzívuma, mivel az aktív mondat alanya nem cselekvő (ágens), hanem többnyire átélő. 4 Igaz, az észtben ez a lehetőség adott, és a harmadik résztvevő a pool(t) ‘-tól, -től [...] felől’ névutós szerkezettel jelölhető (vö. Tauli 1983: 32). Manninen és Hiietam (2005) cikkükben észt (az előbb említett poolt névutóval), valamint finn (a toimesta ‘valakinek az utasítására’ elöljáróval) példákat is közölnek, amelyekben a cselekvő még az ambiperszonális szintetikus („valódi”) alakok használata mellett is megjelölhető, vagy a mondat szemantikája miatt így kell értelmezni. Ezt a jelenséget nagyobb szövegkorpusz alapján tovább kellene vizsgálni, hogy megállapítható legyen, mennyire terjedt már el ezekben a nyelvekben, illetve terjed-e tovább, és elvezet-e egy teljes értékű passzívum kialakulásához. Straipsniai / Articles 107 M A R K U S R O D U N E R vardijamas veikėjas ir kt.). Fredo Karlssono suomių kalbos gramatikoje (Karlsson 2000: 187) rašoma, kad šios kalbos pasyvą geriau būtų vadinti „indefinitu“. Kaip matome, nė vienas šių kalbininkų, aprašydamas Baltijos finų kalbų neveikiamąją rūšį, nebuvo linkęs ją sutapatinti su žinomesnių Vakarų Europos⁵ kalbų pasyvu. A nyelvészetben az ilyen ambiperszonális mondatokat, mint az (1), hagyományosan személytelen passzívumoknak nevezték, mivel nincs nyíltan megnevezett cselekvő / átélő. Ez azonban problematikus, mert mindenféle típusú igéből képezhetők. A imperszonális megjelölés is (vö. Holvoet 2001, Blevins 2003 stb.) szemantikai szempontból problematikus, mivel a cselekvő / átélő csupán a mondat felszínén nincs megnevezve, a kontextusból azonban kikövetkeztethető, hogy „élőlény”, sőt akár „ember” – az (1) példában Dánia lakosairól van szó. Ezért az ambiperszonális fogalom (a cselekvő / átélő ambivalens referensével) jobban illik ehhez a jelenséghez. Emellett – lásd a következő bekezdést – lehetővé teszi az ambiperszonális jelentés különféle kifejezési eszközeinek összehasonlítását a világ nyelveiben, nem csupán igealakok révén⁶. Pats Tommola (1997) diskusijoje dėl ambipersonalo kategorijos savo pirmtaku įvardija Igorį Melčuką, pasiūliusį „diatezes, kuriomis supresuojami aktantai, pavadinti „supresyvu“ (Mel’čuk: 1991: 65). Ir Tommola vartoja sąvoką supresyvas (plg. jo 1993 m. straipsnio pavadinimą), tačiau taip vadina supresyvizacijos, sintaksinės operacijos, kuria supresuojamas aktantas, rezultatą, o ambipersonalu – semantinė-pragmatinė kategorija, kuri gali būti reiškiama įvairiomis konstrukcijomis, pvz., sugramatinama atskiromis veiksmažodžio formomis kaip suomių ir estų kalbose. Ambipersonalo apibūdinimas kaip semantinės-pragmatinės kategorijos – kaip teiginių, kuriuose veikėjas neįvardijamas (supresuojamas), tačiau referentiškai identifikuojamas arba konkrečiai, arba kaip generinis – leidžia Tommolai (1997) be sugramatinto ambipersonalo Baltijos finų kalbose aptarti įvairių Europos kalbų strategijas ambipersonalui reikšti, tarp jų antrojo vienaskaitos veiksmažodžio formą (pvz., rusų kalboje), atskirus ambipersonalinius įvardžius (pvz., vok. man, pranc. on), sangrąžines veiksmažodžio formas (pvz., italų, švedų kalbose) ir kt. Taigi ambipersonalo raiškos priemonių esama gana įvairių, veiksmažodžių rūšies formų atžvilgiu jie taip pat nevienareikšmiai – vartojamos ir pasyvinės, ir sangrąžinės, ir aktyvinės veiksmažodžio formos. Ez a cikk a balti nyelvek, mindenekelőtt a litván nyelv passzív formáinak az ambiperszonális jelentés kifejezésére való használatára összpontosít. 5 „Ismertebbek”, mivel az európai nyelvek másik peremén, a kelta nyelvekben is az egyik „passzív” forma funkciója az itt leírt; vö. walesi siaredir (beszélni AMBP. PRAES.) Cymraeg („walesiül”) yma („itt”) – „itt walesiül beszélnek”, illetve ír Labhraítear („beszélni” AMBP. PRAES.) Gaeilge anseo – „itt írül beszélnek”. 6 A kifejezésbeli változatosság szempontjából hasonló eset az evidencialitás kategóriája. 108 A c t a L i n g u i s t i c a L i t h u a n i c a L X I V – L X V Ambipersonalas – ar ši kategorija tinka ir baltų kalboms? AMBIPERZONÁLIS A LITVÁN NYELVBEN Miért a balti nyelvekkel szomszédos finn nyelvekből kiindulva kezdődik az érvelés ebben a tanulmányban? Azért, mert a balti nyelvek passzívumának teljes értékű passzívumként való értelmezése majdnem ugyanannyira problematikus, mint a balti finn nyelveké. A már említett szerzőkkel egyetértésben ebben a cikkben teljes értékű passzívumnak csak a háromtagú passzívumot nevezzük, vagyis azt, amelyben az aktív mondat közvetlen tárgya az alany pozíciójába kerül, a cselekvőt (az aktív mondat alanyát) pedig elöljárószós szerkezet vagy nem közvetlen eset nevezi meg – ilyen fordul elő a legtöbb (mai) nyugat-európai nyelvben: (3a) német Der Mann schlägt ART. MASC. NOM. férfi ütni. PRAES. 3. SG. den Hund ART. MASC. ACC. kutya. ACC. SG. A férfi megüti a kutyát. (3b) német Der Hund wird vom ART. MASC. NOM. kutya. NOM. SG. PAG. PRAES. 3. SG. által Mann geschlagen férfi ütni. PPP. A kutyát megüti a férfi. Bár a a kutyát megüti a férfi vagy a a kutya a férfi által megütött állítások a litván nyelvben egyaránt grammatikusak, és megfelelnek minden nyelvtani szabálynak, nem különösebben természetesek7. Például a 202 olyan tipikus tárgyas ige, mušti alakban, amelyet gyakran idéznek a passzívum szemléltetésére, a passzív jelen idejű melléknévi igenév8 mušamas DLKT-beli példái közül mindössze 12-ben szerepel a cselekvő genitivusa. Ezek közül csak egy írható le teljes passzív mondatként (4. példa): (4) A fenébe, Maleckis, még professzorként is maga a hatalom veri! A többi példában a passzív melléknévi igenév attribútumként szerepel (3), vagy a cselekvő nincs megnevezve (4). 7 Plg. Ambrazas 2006: 492: „Subjekto (agentinis) kilmininkas tose konstrukcijose [pasyvo su neveikiamųjų dalyvių vardininko derinamomis formomis – M. R.] vartojamas retai.“ 8 Ebben a cikkben főként a passzív jelen idejű melléknévi igenevekkel alkotott példákkal fogunk érvelni, mivel a passzív múlt idejű melléknévi igeneves szerkezeteket gyakran más kategóriák kifejezésére is használják – például a resultativitásra (vö. Geniušienė 1988) vagy az evidencialitásra (vö. Holvoet, Semėnienė 2004). Straipsniai / Articles 109 M A R K U S R O D U N E R (5) Még ma is szinte minden napilapban olvashatunk férjük által bántalmazott, anyósaik által sanyargatott, elviselhetetlen életük miatt öngyilkosságot elkövető, olykor pedig meggyilkolt fiatalasszonyokról. (6) Az embert ütötték-verték, fojtogatták, a házát pedig feldúlták, pénzt keresve. Az utóbbi típusú mondatok – amelyekben nincs genitivusszal jelölt cselekvő – a mai köznyelvben meglehetősen elterjedtek. Bár egyes vonások, például az igenév egyeztetése a nominativusszal jelölt elemmel (az átélővel/pácienssel), arra utalnak, hogy a közvetlen tárgy alanyi pozícióba kerül, a cselekvő ritka megnevezése és a háromtagú passzívum viszonylag ritka használata azonban az ambiperszonálissal való kapcsolatára utal. A (6) állításnak a teljes értékű háromtagú passzívumtól eltérően nincs valódi aktív megfelelője. „Aktív” megfelelőjében verték, fojtogatták az embert, a házát pedig feldúlták, pénzt keresve a cselekvő szintén nincs megnevezve (ők). A cselekvő csak a kontextusból azonosítható, akárcsak az (5) „passzív” mondatban. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy személytelen volna, hiszen – az (1) példához hasonlóan – itt is élő, a kontextusból azonosítható lény cselekszik, ezúttal ráadásul igen tevékenyen a bűnözők. Tehát mindkét állítás jó példája az ambiperszonális kategóriának, és azt mutatja, hogy megvalósítására különféle nyelvi eszközök használhatók. Tommola (1997) argumentuoja, kad ambipersonalo funkcija yra kitokia nei triasmenio pasyvo. Pastarajame tik keičiama aktualioji skaida, t. y. aktyvinio sakinio tiesioginis papildinys yra iškeliamas į veiksnio poziciją. Dėl to pasyvas būdingas kalboms, kuriose jis yra priemonė aktyvinio sakinio tiesioginiam papildiniui tematizuoti. O baltų ir Baltijos finų kalbose tam užtenka argumentus sukeisti vietomis (Gediminas įkūrė Vilnių – Vilnių įkūrė Gediminas). Björnas Wiemeris (2001: 9) teigia, kad tokių sakinių kaip Jokios klaidos nepastebėta arba Čia vakar buvo valgoma priskyrimas pasyvo kategorijai yra problemiškas, kadangi trūksta privilegijuoto sintaksinio argumento (angl. privileged syntactic argument). Lyginant teiginį Jokios klaidos nepastebėta su teiginiu Dvi klaidos pastebėtos aiškiai matyti, kad ir pastarojo sakinio funkcija yra ambipersonalinė. Abejuose teiginiuose veikėjas numanomas, tik supresuojamas. A háromtagú passzívum egyik jellemzője, hogy a közvetlen tárgy alanyi pozícióba emelése miatt csak tranzitív igékből képezhető. Intranzitív igéket tartalmazó mondatokat nem lehet passzivizálni. Ennek az állításnak látszólag ellentmondanak a litván nyelvben az intranzitív igék szenvedő igenévi alakjaival alkotott szerkezetek, vö. (7): (7) A Lukina Jamas-barlangban a kutatóexpedíció tagjai négy napot töltöttek. Alap-táborokban aludtak, amelyeket a barlangban 750 m és 950 m mélységben alakítottak ki (DLKT). 110 Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV Ambipersonal as – ar ši kategorija tinka ir baltų kalboms? A miegoti ‘aludni’ igét tartalmazó háromtagú passzív mondatot az ige valenciája miatt semmiképpen sem lehetne megalkotni. Az állítmányban szereplő igenév sem egyeztethető itt semmivel, mivel nincs mit alanyi pozícióba emelni. Az olyan igék azonban, mint a miegoti ‘aludni’ vagy a kosėti ‘köhögni’, bár intranzitívak, egyes nyelvekben, például a németben, ambiperszonálisként („személytelen passzívumként”) „passzivizálhatók”, vö. (8): (8) es wurde auf dem Boden geschlafen PAG. PRAET. 3. SG. a ART. DAT. M. padló aludni. PPP. aludtak a padlón / a padlón aludtunk A németben szinonimaként az ambiperszonális man névmást tartalmazó szerkezet is használható, például: man schlief (aludni PRAET. 3. SG.) auf dem Boden. Mindkét állításban az alvók nincsenek megnevezve, de kikövetkeztethetők: az expedíció tagjai, ha egy expedíciós tag meséli el a történetet – mi. Az ilyen igék alanya aktív (cselekvő), az igét pedig unergatívnak nevezik. Ugyanebben a német nyelvben azonban az olyan unakkuzatív igéket tartalmazó mondatokat, mint a fallen (‘esni’) vagy az ersticken (‘megfulladni’), nem lehet „passzivizálni”. Például a *es wurde in den Abgrund gefallen (‘a szakadékba esés történt’) mondat nyelvtanilag helytelen, litvánul viszont teljesen nyelvtanilag helyes, bár talán nem túl gyakori (az LKET a krentama keresőkérdésre mindössze 6 példát ad meg). Az intranzitív igék ambiperszonális alakjai egyértelműen azonosíthatók: ezek a szenvedő igenév semlegesnemű alakjai. Amint láttuk, a köznyelvi litvánban létezik háromtagú passzívum, de ritkán használatos. Sok nyelvjárásban viszont elterjedtek a meg nem egyeztetett igeneveket tartalmazó mondatok⁹, amelyek még inkább emlékeztetnek a balti finn ambiperszonális szerkezetre, mivel az igenév nincs egyeztetve a nominativusi elemmel: (9) a mezőket szántják (Ambrazas 2001: 407) (10) na, hát az emlékművet felállították (Krokšlys, Varėna járás, terepmunka-felvétel) Az ilyen mondatokban a közvetlen tárgy alanyesetben áll, de nem kerül alanyi pozícióba, az állítmányi igenév pedig nem egyezik vele. Az alanyeseti jelölés nem feltétlenül jelenti az alanyi pozícióba való kiemelést, mivel ezekben a nyelvjárásokban a nyíltan ki nem fejezett alanyú mondatokban az alanyeset a közvetlen tárgy jelölésére is használatos (vö. Ambrazas 2001 és az ott idézett szakirodalom). Ebben az esetben az egyeztetés hiánya sem problémás, hiszen az alanyeset nem grammatikai 9 Ilyenek szövegekben is előfordulnak, de az alanyeseti tárgyhoz hasonlóan inkább a háború előtti szövegekben. A disszertációhoz gyűjtött, a DLKT-ből származó, semleges nemű mediális igeneveket tartalmazó több mint 15 000 példa között mindössze egy mondatot sikerült találni a most tárgyalt szerkezettel. Straipsniai / Articles 111 MARKUS RODUNER alanyt. Ezt azok az elszórtan előforduló nyelvjárási példák is megerősítik, amelyekben az átélő nem alanyesettel, hanem tárgyesettel van jelölve, vö. su geiniu iš dreivių medų kopama (Ambrazas 1990: 205)10. A semleges nemű mediális igenevekkel alkotott szerkezetekben nem találtunk példát első vagy második személyű (bármelyik vagy mindhárom számban álló) névmásra, illetve tárgyesetű közvetlen tárgyat tartalmazó mondatra – úgy tűnik, ilyen esetben csak egyeztetett igenévvel álló ambiperszonális lehetséges, vö. *mane buvo mušama – aš buvau mušamas11. Ez érdekes, mert a finnben éppen ezek a névmások állnak tárgyesetben az ambiperszonális mondatokban, míg a főnevek alanyesetben. A már említett eszközökön kívül a litvánban az ambiperszonálist – például az oroszhoz hasonlóan – második személyű egyes számmal is ki lehet fejezni (esetenként a žmogus ‘ember’ szóval kiegészítve). (11) orosz Когда влюблен, не замечаешь Amikor szerelmes lenni PPP. NOM. SG. M. nem észrevenni PRAES. IND. 2. SG. недостатков любимого человека. hiányosság GEN. PL. szeretett GEN. SG. M. ember GEN. SG. Ha szerelmes vagy, nem veszed észre a szeretett ember hiányosságait. Az általánosító második személyű használatot olyan példák is megerősítik, mint a német man (névmás AMB.) ist (‘lenni’ PRAES. 3. SG.), was (‘mi’ ACC.) man isst (‘enni’ PRAES. 3. SG.), amely a litván esi, ką valgai megfelelőjéhez hasonlóan második személyben is mondható: du bist, was du isst. AMBIPERSZONÁLIS A LETT NYELVBEN A lettben a mediális alakok a tikt segédigével (ritkábban a tapt, kļūt igékkel, cselekvéspasszívumok esetén), vagy a būt ‘lenni’ igével (állapotpasszívumok esetén), valamint –ts– igenevekkel képezik. Amint Nicole Nau (1997: 37, vö. még Holvoet 2001: 370) hangsúlyozza, szinte minden ige passzivizálható12. 10 Az ilyen, múlt idejű, semleges nemű mediális igenevet és tárgyesetű tárgyat tartalmazó szerkezetek néhány szláv nyelvben is meglehetősen elterjedtek (vö. Wiemer, Giger 2005) – ezek rezultatívumok. 11 Az ír ambiperszonálisban sem kerül az aktív mondat tárgya alanyi pozícióba, vö. Maraíodh (‘ölni’ AMB. PRAET.) (léi) (‘vele’) é (‘ő’ ACC!): szó szerint „megöletett (vele) őt” – „ő általa megöletett, ő megölte őt”. 12 Axel Holvoet (uo.) által említett korlátozás szerint a finnnel ellentétben a lettben nem lehet passzivizálni / ambiperszonalizálni a būti ‘lenni’ kopulát. Ugyanez érvényes a litvánra is – a *būta gudraus / gudriam mondat nyelvtanilag helytelen; csak akkor válik helyessé, ha a kopula mellett a cselekvőt is megnevezzük: jo esama 112 Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV Ambipersonalas – ar ši kategorija tinka ir baltų kalboms? (12) Ott tika (PAG. PRAET. 3P.) lasīti (‘olvasni’ PPP. NOM. PL. M.) priekšā (‘elöl’) valamennyi akkor létező burlakregény, és a boszorkányokról tika runāts (‘beszélni’ PPP. NOM. SG. M.). Akkoriban az összes létező burlakregényt elolvasták, és a boszorkányokról beszéltek (Nau 1997: 38). (13) Tad tika dalīts tada PAG. PRAET. dalinti PPP. NOM. SG. M. Akkor osztották fel. Nau szerint az ambiperszonális szerkezetet (passzívumot) a beszélt nyelvben ritkán használják, különösen első vagy második személyű alanyokkal (1997: 38); Sturla Berg-Olsen szerint pedig a passzívum használata a lettben korlátozottabb, mint azokban a nyelvekben, amelyekben a szórend kötött (2001: 220). Arra azonban érdemes figyelmet fordítani, hogy az ambiperszonális szerkezet funkciója itt is az, hogy a cselekvőt nem specifikáltként jelölje – élőként, gyakran énként vagy minként, vö. (13). Ez magyarázatot adhat arra a tényre, amelyet Nau ugyanott említ: a „passzív” szerkezetű mondat összekapcsolható egy harmadik személyű többes számú igét tartalmazó alanytalan mondattal, vö. Vecākais brālis tika ievainots un viņu paņēma vācu gūstā – „A legidősebb fivér megsebesült, és német fogságba vitték.” A fent meghatározott kategória szerint mindkét mondat ambiperszonális, ezért kapcsolhatók össze. Abban a tekintetben, hogy az ige tranzitivitásának alig van jelentősége a „passzivizálásában”, a lett nemcsak a litvánhoz, hanem a szomszédos finnugor nyelvekhez is nagyon hasonlít. A lett nyelvnek a balti finn nyelvekkel közös, a litvánból viszont hiányzó sajátossága, hogy a standard lettben, sok nyelvjáráshoz hasonlóan, a tikt segédigével képzett „cselekvési passzívumban” nem lehet megnevezni a cselekvőt (vö. Berg-Olsen 2001: 219, Nau 1997: 38, Holvoet 2001: 371). Berg-Olsen azonban (uo.), Endzelīnt idézve (1951: 984), régebbi lett szövegekből olyan példákat hoz, amelyekben megnevezik a cselekvőt – egyszer birtokos esetben (a litvánhoz hasonlóan), másodszor a no (‘-tól/-től’) elöljárószóval: (14) Balti man vaidzini ne ūdeņa balināti [...] asarām balināti no nelieša Az én fehér arcom nem víztől fehéredett [...] könnyektől fehéredett az ellenség Tačiau šie pavyzdžiai abu yra ne veiksmo pasyvai. Alfredas Gātersas (1993: 295–97) pažymi, kad latvių dainose asmeninis veikėjas beveik niekada neįvardijamas, ir pabrėžia konstrukcijų su –ts– dalyviais artumą konstrukcijoms su predikatyvais. alattomos. További párhuzam az ír nyelv, amelyben szintén szinte minden igét lehet ambiperszonalizálni, kivéve az is kötőigével alkotott mondatokat. „Harmadszor, az is kopuláris igével alkotott mondatok kivételével minden ír mondatnak van személytelen megfelelője: ide tartoznak a tárgyatlan igéket tartalmazó mondatok, a bí kopuláris igével alkotott kopuláris mondatok, sőt a passzívumok is, a várt tárgyas mondatok mellett; csak a tárgyas tagmondatoknak van passzív megfelelőjük” (Noonan 1994: 5). Straipsniai / Articles 113 MARKUS RODUNER Holvoetas (2001: 332–335) atkreipia dėmesį į faktą, kad latvių kalboje šalia 3 daugiskaitos asmens ambipersonalui reikšti vartojamas ir vienaskaitos 3 asmuo13. Tame pačiame straipsnyje įžvelgiamas ir skirtumas tarp abiejų 3 asmens formų vartojimo – daugiskaita vartojama nereferentiniam, generiniam veikėjui išreikšti, vienaskaita referentiniam14. Tame pačiame straipsnyje nurodoma dar kitų į pasyvą panašių konstrukcijų, kurios yra bendros latvių kalbai ir kaimyninėms finų kalboms. Az állapotpasszívumról – ahogyan a litván predikatív ta-participiumokat tartalmazó állításokról is – azok eredményállapottal és predikatív szerkezetekkel való kapcsolata miatt itt nem tárgyalunk15. AZ AMBIPERSONALIS KIFEJEZÉSE NÉHÁNY MÁS EURÓPAI NYELVBEN Amint a harmadik lábjegyzetben említettük, Európa másik szélén, nyugaton a kelta nyelvekben is grammatikalizálódott ambipersonalis formák vannak. A modern ír nyelv még két „passzívot” is megkülönböztet: az ambipersonalis szerkezetet és a „valódi” passzívot (vö. Noonan 1994): (12) Rinneadh a faire agus a hadhlacadh. csinálni AMB. PRAET. az ő virrasztása és az ő temetése megszervezték a virrasztását és a temetését / valaki megszervezte a virrasztását és a temetését16 (Nolan 2005: 3) (13) Bhí sé á bhualadh aici17 volt ő az ő ütni-VN. nála Őt az a nő ütötte (Noonan 1994: 6) Világosan látható, hogy az ír nyelvben – a többi kelta nyelvhez hasonlóan – az ambipersonalis szerkezet grammatikalizálódott, a passzív kifejezésére pedig külön eszközök állnak rendelkezésre. Utóbbiak – a passzív kifejezésére szolgáló eszközök – 13 Mivel a balti nyelvekben a ragozott ige harmadik személyű alakjai szám szerint nem különböznek, ő olyan igealakokra támaszkodott, amelyeknél van ilyen különbség, például a melléknevekre. 14 Ebben az összefüggésben érdekes lenne megvizsgálni, hogy a litvánban hasonló szemantikai különbség van-e a második személy egyes számú és a harmadik személy többes számú ambipersonalis szerkezetek használatában. 15 E témáról – csakúgy, mint az ágens genitivusszal vagy más esetekkel / szerkezetekkel történő megnevezéséről – jelentős szakirodalom áll rendelkezésre; például az ágens genitivusához lásd Ambrazas 1990, Holvoet 2000 és az ott hivatkozott irodalmat. 16 „Valaki megszervezte a temetését és a virrasztását. [do’(x) CAUSE [make’(x, a faire agus a hadhlacadh)]], ahol x egy meg nem határozott, élő és emberi típusú egyén, amelyet ‘(valaki)’-ként, vagyis egy meghatározott (mivel létező) határozatlan személyként értelmezünk.” 17 Ez az állítás, amely az ágens megnevezése nélkül hangzik el, kétértelmű: Őt verték vagy Ő verte őt. 114 Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV Ambipersonalac – ar ši kategorija tinka ir baltų kalboms? kifejezni – a rokon walesi nyelvben, akárcsak például a lettben vagy az észtben, több különböző szerkezet is létezik (vö. Skrzypiec 2000). És bár a szerkezet ambiperszonális, mégis vannak eszközök a benne elhallgatott cselekvő kifejezésére (ez pedig nemcsak a balti, hanem a germán nyelvekre is emlékeztet). Az ambiperszonális mint szemantikai-pragmatikai kategória ilyen vagy olyan módon számos európai nyelvben kifejeződik, például a németben vagy a franciában, külön névmással – németül man, franciául on18. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ambiperszonális kategória használati köre ezekben a nyelvekben nem azonos. Emiatt nehézségek adódhatnak az egyik nyelvről a másikra történő fordítás során. E cikk szerzője haladó német szakos hallgatóktól hallott már ilyen mondatokat: man hat in Mannheim studiert, a litván studijuota Manheime mondat szó szerinti fordítását: a litván mondat ambiperszonális alakját, a studijuota formát a megfelelő ambiperszonális névmással, a man névmással fordítják. A litvántól eltérően azonban a németben a man névmás ebben az esetben nem használható, mert a német anyanyelvű beszélő nem fogja érteni, hogy a jelentése én is lehet19. Éppen ennek a litván nyelvi sajátosságnak van megfelelője a finnben is, ahol emiatt a me (‘mi’) névmás a beszélt nyelvben már ambiperszonális alakkal is használható, amely a paradigmában a „valódi” első személyű többes számú alak helyébe lépett (Christen 1998: 52). A balti nyelvek egyikében sem használatos azonban az első személyű többes számú névmás és az ige ambiperszonális alakjának ilyen kombinációja (*mes einama). Az első személyű többes számú névmás ilyen általános használata könnyen érthető. A harmadik személyű többes számú névmáshoz hasonlóan ez a névmás is megnevezhet egy meghatározatlan embercsoportot vagy egy kollektívumot. Az ambiperszonális alak első személyű egyes szám helyetti használata első pillantásra meglepő. Masajoshi Shibatani azonban (vö. az 1998: 97. oldali sémát) rámutat, hogy számos nyelvben az ambiperszonális alak passzív morfológiájú használatát az élőségi hierarchia korlátozza. Például a nepáli nyelvben csak akkor engedélyezett, ha a meg nem nevezett, a kontextusból kikövetkeztethető cselekvő első személyű. Ez a cselekvés feletti maximális kontrolljával magyarázható20. 18 Egyébként a franciában is gyakran mes alakban jelennek meg a meg nem nevezett cselekvők, vö. on y va? „megyünk”, illetve on a bien mangé „jól ettünk, jól evett”. 19 Vannak olyan mondatok, amelyekben a német man az ich (‘én’) helyettesítőjeként is értelmezhető: Man (személytelen névmás) hat (‘birtokol’ 3 SG. PRAES. AKT.) halt so seine Beziehungen – „mindannyiunknak megvannak a magunk kapcsolatai” (szó szerint: „megvan hát a saját kapcsolata”). Ez azonban különleges eset, amelyben az én jelentése mindannyian. Vö. a DLKT-ból: Dar daugiau, dabar jau turima duomenų, kad tose platumose žiemos būdavo labai atšiaurios. 20 A litván nyelvről szólva Masajoshi Shibatani (uo. 98) megjegyzi, hogy az ambiperszonális szerkezet cselekvőjeként csak embereket enged meg (angolul human). A litvánban azonban olyan példák is találhatók, mint a lojama (DLKT – 2. ábra) vagy a miaukiama (DLKT – 1. ábra), bár el kell ismerni, hogy ezek elszigetelt példák. Straipsniai / Articles 115 MARKUS RODUNER KÖVETKEZTETÉSEK A balti nyelvekben az ambiperszonális jelentés kifejezésére – a szomszédos finnugor vagy kelta nyelvektől eltérően – nem létezik egyetlen grammatikalizálódott igealak. „Valódi” ambiperszonálisnak csak a szenvedő igenév semleges nemű alakjával alkotott szerkezeteket nevezhetnénk; a lettben ilyen szerkezetben a hímnemű, egyeztetetlen igenév áll. A balti és a balti finn nyelvek közötti hasonlóság mégis nyilvánvaló: mindkét nyelvcsoportban az ambiperszonális („személytelen passzív”), ahogyan az várható, tranzitív és intranzitív igékből egyaránt képezhető – az igetípusra vonatkozó korlátozás szinte egyáltalán nincs (ambiperszonális alak még valódi unakkuzatív igékből, sőt a „lenni” igéből is képezhető). A lettben tranzitív igék cselekvőjének, illetve intranzitív igék átélőjének megnevezése ambiperszonális szerkezetben (csak folyamatos passzívban) nem lehetséges, a litvánban pedig ritka. Ez arra utal, hogy az ambiperszonális (másutt imperszonálisnak nevezett) alapkategória, a három személyt megkülönböztető passzív pedig másodlagos jelenség21. Emellett a balti nyelvekben – a finnhez és az észthez hasonlóan – az ambiperszonálist gyakran olyan helyeken használják, ahol számos nyugat-európai nyelvben olyan mondatok állnának, amelyek alanya a mi vagy az én névmás. FORRÁS DLKT – A mai litván nyelv korpusza. Online hozzáférés: donelaitis.vdu.lt. LITERATŪRA Ambrazas Vytautas 1990: Сравнительный синтаксис причастий балтийских языков. Vilnius: Mokslas. Ambrazas Vytautas 1994: On the interpretation of Lithuanian constructions with neuter passive participles. – Linguistica Baltica 3, 7–11. Ambrazas Vytautas, sud., 1997: Lithuanian Grammar. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Ambrazas Vytautas 2001: On the development of the nominative object in East Baltic. – CBL, 391–412. Ambrazas Vytautas 2006: Lietuvių kalbos istorinė sintaksė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Berg-Olsen Sturla 2001: Subjects and valency-changing mechanisms in Latvian. – Sprachtypologie und Universalienforschung 54(3), 209–225. 21 Tokį triasmenio pasyvo atsiradimą iš ambipersonalo įvairiose kalbose nurodo ir Shibatani – pagal principą „maksimaliai padidink gramatinės reikšmės skirtumą“ (Shibatani 1998: 95). 116 Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV Ambipersonalās – ar ši kategorija tinka ir baltų kalboms? Blevins James P. 2003: Passives and impersonals. – Journal of Linguistics 39, 473–520. Christen Simon 1998: Unpersönliche Konstruktionen und sekundäre Personifizierung. – Linguistica Baltica 7, 51–61. Dahl Östen, Koptjevskaja-Tamm Maria, sud., 2001: The Circum-Baltic Languages. Typology and Contact. Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins. Endzelīns Jānis 1951: Latviešu valodas gramatika. Rīga: Latvijas valsts izdevniecība. Gāters Alfrēds 1993: Lettische Syntax. Die Dainas. Frankfurt am Main: Peter Lang. Geniu šienė Emma, Nedjalkov Vladimir P. 1988: Resultative, Passive and Perfect in Lithuanian. – Typology of Resultative constructions, ed. by Vladimir P. Nedjalkov. Amsterdam: John Benjamins, 369–386. Holvoet Axel 2000: Once more on the Baltic genitive of agent. – Baltistica 35, 45–58. Holvoet Axel 2001: Impersonals and passives in Baltic and Finnic. – CBL, 363–391. Holvoet Axel 2004: Evidencialumo kategorija. – Gramatinių kategorijų tyrimai (Lietuvių gramatikos darbai 2), red. Axel Holvoet, Loreta Semėnienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Karlsson Fred 2000: Finnische Grammatik. Hamburg: Helmut Buske. Larsson Lars-Gunnar 2001: Baltic influence on Finnic languages. – The Circum-Baltic Languages. Typology and Contact. Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins, 237–253. Lees Aet 2006: The Undergoer in Passive Clauses in Estonian and Finnish. – Selected papers from the 2005 Conference of the Australian Linguistic Society, ed. by Allan Keith. Prieiga internete: http://www.als.asn.au. LKG – Lietuvių kalbos gramatika 3. Sintaksė, red. Kazys Ulvydas. Vilnius: Mokslas, 1976. Manninen Satu, Hiietam Katrin 2005: Some thoughts on Balto-Finnic passives and impersonals. – The Department of English in Lund: Working Papers in Linguistics 5, 65–90. Mathiassen Terje 1996: Tense, Mood and Aspect in Lithuanian and Latvian (Meddelelser 75). Oslo: Universitet i Oslo, Slavisk-baltisk institutt, 1996. Mathiassen Terje 1996 (1997): A Short Grammar of Latvian. Columbus, OH: Slavica. Mel’čuk – Мельчук Игорь 1991: Ещё раз к вопросу об эргативной конструкции. – Вопросы языкознания 4, 46–88. Nau Nicole 1998: Latvian. München / Newcastle: Lincom Europa. Nolan Brian 2005: The role of definiteness in the impersonal passives of Modern Irish. – Proceedings of the RRG 2005 conference at the Academia Sinica. Taipei, Taiwan. Prieiga internete: http://linguistics.buffalo.edu/people/faculty/vanvalin/rrg/Brian Nolan. Straipsniai / Articles 117 MARKUS RODUNER Noonan Michael 1994: A tale of two passives in Irish. – Voice: Form and Function, ed. by Barbara Fox, Paul Hopper. Amsterdam: John Benjamins. Prieiga internete: https://pantherfile.uwm.edu/noonan/www/2Irish.passives.pdf. Perlmutter David M. 1978: Impersonal passives and the Unaccusative Hypothesis. – Proceedings of the 4th Annual Meeting of the Berkeley Linguistics Society. UC Berkeley, 157–189. Schlachter Wolfgang 1985: Hat das Finnische ein Passiv. – Finnisch-Ugrische Forschungen: Zeitschrift für finnisch-ugrische Sprach- und Volkskunde 47(1), 1–144. Shibatani Masajoshi 1998: Voice parameters. – Kobe papers in Linguistics 1, 93–111. Skrzypiec Andrzej M. 2000: A preliminary study of Welsh passives and their Polish equivalents. – Poznan Studies in Contemporary Linguistics 36, 151–157. Szem erény Oswald: Einführung in die vergleichende Sprachwissenschaft. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Tauli Valter 1983: Standard Estonian Grammar. Part II. Syntax (Acta Universitatis Upsaliensis. Studia Uralica Upsaliensia 14). Uppsala: Uppsala Universitet. Tommola Hannu 1993: Ambipersoonainen Suppressiivi: diateesista suomessa ja virossa. – Studia comparativa linguarum orbis Maris Baltici 1. Tutkimuksia syntaksin ja pragmatiikan alalta, sud. Valma Yli-Vakkuri. Turku: Turun yliopiston suomalaisen ja yleisen kielitieteen laitoksen julkaisuja, 41–96. Tommola Hannu 1997: О супрессиве и об амбиперсонале. – Труды по русской и славянской филологии. Лингвистика, Новая серия, вып. 1, 173–187. Tartu: Tartu Ülikooli Kirjastus. Cituojama iš rankraščio. Wiemer Björn 2001: Partizipien zwischen Syntax, Semantik und Pragmatik: Ein Überblick zu aspektuellen, diathesebezogenen und diskursrelevanten Eigenschaften im modernen Litauischen. – Sprachbeschreibung & Typologie (Publikation zum Workshop vom 16. Dezember 2000 in Bern). Arbeitspapiere 38, sud. B. Wälchli, F. Zúñiga. Bern: Institut für Sprachwissenschaft, 65–81. Wiemer Björn, Giger Markus 2005: Resultativa in den nordslavischen und baltischen Sprachen. München: Lincom. Vihman Virve-Anneli. Nothing Personal. Some detransitivizing devices in Estonian. Prieiga internete: www.ling.ed.ac.uk/~pgc/archive/2001/virvegc01.pdf. Vihman Virve-Anneli 2004: Valency Reduction in Estonian (daktaro disertacija). Prieiga internete: http://linguistics.buffalo.edu/people/faculty/vanvalin/rrg/Vihman_PhD_dissertation.pdf. 118 Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV Ambipersonalas – ar ši kategorija tinka ir baltų kalboms? Ambipersonal: A Suitable Category for the Baltic Languages too? S U M M A R Y In this paper, the author discusses, if the category „ambipersonal“ as postulated as a semantic-pragmatic category with grammaticalised realisation in Finnish and Estonian by Hannu Tommola (1993, 1998) has its counterpart in the neighbouring Baltic languages Lithuanian and – to a much lesser extent discussed – Latvian. The Lithuanian and Latvian – and the Baltic Finnic – passive share the feature that virtually any verb can be passivised. In both Baltic languages constructions with neuter participles (Lithuanian) or non-agreeing masculine participles can be identified as ambipersonal, the easiest to identify being constructions with intransitive verbs. In Latvian as in the neighbouring Finnic languages, the actor cannot be overtly named in constructions involving the auxiliary tikt, denoting actions not states. In Lithuanian, this is possible, also, as shown on the base of the electronic corpus of contemporary Lithuanian, quite rare with constructions involving participles in -ma. We therefore can make the conclusion that the ambipersonal meaning is basic in the Baltic languages and that the full three-argument passive is nearly not or weakly developed. Įteikta 2010 m. lapkričio 30 d. M A R K U S R O D U N E R Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] Straipsniai / Articles 119