Einige ausgewählte Probleme der alteuropäischen Hydronymie aus Sicht der modernen Indogermanistik – Ein Plädoyer für eine neue Sicht auf die Dinge

11straipsniai / straipsniai haraLd bichLMeier Martin-Luther-universität halle-Wittenberg, halle sächsische akademie der Wissenschaften, jena Mokslinių tyrimų kryptys: indoeuropeistika, onomastika (vandenvardžiai), germanų kalbų etimologija, senovės iranėnų kalbos sintaksė. kelios pasirinktos problemos senosios Europos hidronimijos požiūriu šiuolaikinės indoeuropeistikos – pasisakymas už naują požiūrį į dalykus1 prob lemos šiuolaikinės indoeuropeistikos paaiškinimas vandenvardžių, priskiriamų ‚senosios Europos hidronimijai’, etimologinis tyrimas nuo pat jo pradinio pagrindimo Hanso Krahe 1940-aisiais ir 1950-aisiais metais vykdomas taikant kai kurios senosios europos hidronimijos nepakitusią metodiką. taigi etimologizavimui naudojama istorinės-lyginamosios kalbotyros, arba žvilgsniu: naujo požiūrio į šiuos dalykus ginamoji kalba indoeuropeistikos, forma galiausiai atitinka būklę, 1 šis straipsnis yra perdirbta ir išplėsta mano to paties pavadinimo paskaitos, kurią, tarpininkaujant poniai Grasildai Blažienei ir ponios Daivos Deltuvienės kvietimu, pristačiau konferencijoje „Regioninė onomastika: ką žinome iš vardyno? – regioninė onomastika: ką žinome iš vardyno? raktažodžiai: indoeuropeistika, onomastika, senosios Europos hidronimija, vandenvardžiai, laringalų teorija, indoeuropiečių fonemų sistema, žodžių darybos morfologija, skolinių santykiai. kulcsszavak: indoeurópai nyelvészet, névkutatás, óeurópai hidronímia, hidronimák, gégehang-elmélet, indoeurópai fonémarendszer, történeti morfológia, jövevényszavak. 12 haraLd bichLMeier acta Linguistica Lithuanica LXVI kuriame ji jau buvo prieš Antrąjį pasaulinį karą. Az indoeurópai nyelvészet újabb felismerései az elmúlt fél évszázadban a fonológia és a szóalkotási morfológia területén a Száva, a Dráva, az wurden für die erforschung der alteuropäischen hydronymie bislang nicht nutzbar gemacht. Isar és a velük rokon nevek folyónevei alapján egyrészt példaszerűen kívánják megmutatni, hogy milyen felismerésekhez jutottak az „óeurópai” kutatói; másrészt pedig azt, hogy az új hydronymie’ dadurch bislang entgangen sind, und andererseits soll klar gemacht werden, dass módszertannal végzett vizsgálatok alapján a természetesen biztosnak vélt felismerések is újra meginoghatnak. annotation the etymological research in hydronyms pertaining to the so called ‘old-european hydronymy’ has been done since its beginnings in the 1940ies and 1950ies by hans krahe in the same, methodologically unchanged way. the kind of historical-comparative or indo-european linguistics applied in this research is actually the kind that was used already before World War ii. az új módszertani megközelítések, különösen a fonológiában és a morfológiában, amelyeknek been developped in indo-european linguistics in the last half century or so and the changes in the way things are seen in these fields that came along with these new approaches have been largely ignored by the protagonists of old-european hydronymy research. this article wants egyrészt a Save, Drau, Isar hidronimák és a hozzájuk kapcsolódó nevek példáján kell megmutatniuk, mennyivel több mindent lehet mondani ezekről a hidronimákról, ha a háború előtti nyelvészet helyett a modern indoeurópai nyelvészetet alkalmazzuk. másrészt pedig megmutatja, hogy a modern módszertan olyan pontra is elvezethet, ahol a régi bizonyosságokat el kell vetni. 1 . Bevezetés Európa legtöbb nagyobb és sok kisebb folyójának neve joggal tekinthető a legrégebbi (indoeurópai) névrétegnek, amelyet ezen a területen megragadhatunk. Ez az „óeurópai hidronímiának” nevezett névréteg közismerten az Atlanti-óceántól a Baltikumig, Dél-Skandináviától pedig az „Onomasticonból tanulunk”, Kaunas, 2011. november 10–11., tarthattam. Ezúton is szívből köszönetet mondok a konferencia szervezőinek ezért a lehetőségért. – Az előadás szövege és a 2.2. szakasz, amely az Isarról és rokonairól szól, a problémát csupán vázlatosan tárgyaló előadáshoz képest jelentősen kibővült, és nagyrészt Bichlmeier 2011c-t követi; az előadáshoz képest ebben a tekintetben a tanulmány die abfolge der gedanken wurde weitgehend beibehalten, die dort auf der tischvorlage gebotenen beispiele wurden in den text integriert und um die zugehörigen sekundärliteraturnachweise ergänzt. első része egyúttal az óeurópai névkutatásról eddig publikált munkáim egyfajta összegzése is (vö. az irodalomjegyzékben megadott címeket). arbeit aber um neu erschienene Literatur und damit um etymologische details erweitert. – Letztlich 13 straipsniai / articles einige ausgewählte Probleme der alteuropäischen hydronymie aus sicht der modernen indogermanistik – ein Plädoyer für eine neue sicht auf die dinge a Balkánig. Az ezek megalapozásához mérvadó kutatásokat az 1940-es évektől különösen olyan tudósok alapoz­ták meg és vitték előre, mint Hans Krahe, Wolfgang P. Schmid és Jürgen Udolph. Az e kutatások révén felszínre került, folyóés egyéb víznevekből álló, Európa éppen említett részeit lefedő hálózat2 mára biztos ténynek tekinthető. Mint minden nagy és érdemdús tudományos felismerés esetében – és ebben az értelemben továbbra is hier gerade in den geisteswissenschaften –, verdienen auch diese forschungen es, dass man sich in regelmäßigen abständen kritisch mit ihnen und den Methoden, die zu ihrer erarbeitung angewendet wurden, auseinandersetzt. szívesen követem az indogermán társaság konferenciáján Udolph úr által többször is hangoztatott „az mich persönlich und an die indogermanisten insgesamt (so etwa auf der arbeitsindogermán elterjedése” tételt. 2 A „hálózat” megnevezést Wolfgang P. Schmid és Jürgen Udolph újabb munkáiban már használják, azonban még nem határozták meg pontosabban azt a nyelvi szintet, amelyen az immer verwendet, wenn das system der alteuropäischen flussnamen benannt werden muss. sie lehnen es nun ab, von ‚schichten’ zu reden. Letztlich dient diese benennung aber wohl in erster Linie der Verschleierung der tatsache, dass es eben bislang (auch den vorgenannten autoren) nicht gelungen óeurópai hidronímia kialakult, és nem dolgozták ki megfelelően annak viszonyát az ugyanazon a területen később megragadható, igazolt egyes nyelvekhez. Eddig csak feltételezéseket fogalmaztak meg (például azt, hogy végső soron még az egyes nyelvek kialakulása előtti indoeurópai nyelvről lehetett szó), így itt minden nagyon bizonytalan marad. A 11. 3. 11-én e tárgyban e-mailben feltett kérdésemre, hogy miként képzeli el az óeurópai hidronímia nyelve(i) és az ugyanazon a területen később kialakult egyes nyelvek kölcsönös viszonyát, Udolph úrtól sajnos csak kitérő és így használhatatlan választ kaptam. Következésképpen feltételezhetjük, hogy ez a tényállás számára sem teljesen világos, illetve neki sincs rá megalapozott magyarázata. Udolph úr számára mindez aligha teljesíthető lett volna. E tekintetben jellegzetesnek tekinthető Udolph 1997 is, ahol egy helyen (29. o.) „egy nyelvenkénti differenciálódás előtti hier v.a. auch eine saubere sprachwissenschaftliche analyse der stattgehabten Prozesse, die aber von szubsztrátumból kiinduló folyamatos fejlődésről” esik szó. [az eredetiben áthúzva] másutt (47. o.) pedig egy olyan területről, „amelyen a szláv egy indoeurópai alapból bontakozott ki”. Itt bizonyos ellentmondások adódnak, hiszen vagy szubsztrátummal van dolgunk, akkor a szláv nyelveknek kell a szupersztrátumnak lenniük, és a szubsztrátumra rá kellett rétegződniük, vagy pedig az urindoeurópai egy szláv nyelvek előtti indoeurópai dialektusából (vagy még magából az urindoeurópaiból? – ez is továbbra tisztázatlan marad) fejlődtek ki. A kettő egyszerre nem lehetséges. Lehetséges azonban, hogy itt a „szubsztrátum” terminust csupán pontatlanul használták. Bárhogy is legyen: Ha ennek végül minden olyan nyelvre érvényesnek kell lennie, amelynek területe részesedett az óeurópai víznévadás területéből (legalábbis a kelta, germán, balti és szláv nyelvek esetében ezt kell feltételezni), nem kellene-e ebből arra következtetni, hogy egyrészt legalább e négy nyelvcsalád is visszavezethető kellene legyen egy köztes alapnyelvre, például egy „észak-indoeurópaira” (ami véleményem szerint nem lehetséges), másrészt pedig egész Közép-Európa és Kelet-Európa nagy része „mindig is”, azaz az utolsó jégkorszak óta egy indoeurópai idióma beszélőinek lakóhelye volt? Nyilvánvalóan még több ponton is szükség van vitára és kutatásra. 14 haraLd bichLMeier acta Linguistica Lithuanica LXVI thesen aus sprachwissenschaft, archäologie und genetik“, Würzburg, 24.–26. a 2009 szeptemberében megfogalmazott felhívásnak, hogy az indoeurópai nyelvészet oldaláról végre ismét foglalkozzanak az óeurópai víznévadással.3 Mert magán az indoeurópai nyelvészeten belül az óeurópai névadás hagyománya ott, ahol már 2000, kunde weitgehend abgerissen. dies hängt mit zwei faktoren zusammen: erstens hat man es hier mit einem doch sehr fragmentarisch überlieferten Material zu tun, das zwar hinsichtlich des orts seiner herkunft eindeutig festgelegt ist – die meisten gewässer, so also auch flüsse, befinden sich auch heute noch 3000 vagy 4000 évvel ezelőtt is voltak –, a szóban forgó nyelvi anyag valódi korát illetően azonban továbbra is végső soron spekulációkra vagyunk utalva. Többnyire csak azt lehet mondani, hogy bizonyos folyónevek egyszerűen a germán, illetve a kelta vagy a balti stb. nyelvek előtti időből származnak – többet nem. mivel azonban sok esetben és sok területen a nyelvtudomány és a régészet kutatási és elnevezési módszerei közötti eltérés miatt továbbra sem tisztázott egyértelműen, hogy például a kelta vagy germán nyelv beszélői pontosan mikor érkeztek egy adott folyóhoz, természetesen az is továbbra tisztázatlan marad, hogy valójában mikor került a germán előtti, a kelta előtti, a germán előtti név a keltába, a germánba stb. keltische etc. zeit endet, d.h. für welchen zeitpunkt man also damit rechnen darf, anatóliai és tokhár nyelvek divatban), amelyek beszélőiről lehet valamit mondani, és integriert wurde. und ich nehme es gleich vorweg: ich habe darauf ebenfalls keine antwort und ich glaube auch nicht, dass man so bald eine finden wird. die meisten indogermanisten ziehen es deshalb vor, mit Material von sprachen zu arbeiten, von denen auch texte überliefert sind (aktuell sind besonders die amelyek (jobban, illetve egyáltalán) datálhatók. Csak ilyen anyagon végezhetők kutatások egy nyelv történeti fejlődésére és – ami jelenleg az indogermanisztikában még nagyobb szerepet játszik – a szintaxisára vonatkozóan. és – ha őszinték vagyunk – felmerül egy további probléma is: az óeurópai hidronímiában tanúsított nyelvi anyag esetében gyakran olyan szavakkal, illetve nevekkel van dolgunk, amelyek nagyon rövidek. mivel minden további nyelvi anyag (különösen a ragozott szóalakok) hiányzik, végül el kell ismerni – és 3 a jelen folyóiratban ugyanazon szerző által e felszólítás nyomán érthetetlen módon meglehetősen polemikus hangnemben, egy írásban előadott, néhány korábbi fejtegetésemet (Udolph 2011) érintő kritikájára másutt részletesen fogok kitérni: az általa ott megfogalmazott vádak és a szerző történeti nyelvészeti ismereteinek ott szintén világossá vált alacsony színvonala általában véve, valamint az indogermanisztika tekintetében – ezt meggyőződéses indogermanistaként mondom –, hogy éppen sok egyszerű folyónév, mint például a Sala (> Saale), a Sara (> Saar), a Savus (→ Save) stb. esetében egy klasszikus körkörös érveléssel forschungen des letzten halben jahrhunderts im besonderen erfordern eine bestandsaufnahme und eine ausführliche antwort. 15 straipsniai / articles einige ausgewählte Probleme der alteuropäischen hydronymie aus sicht der modernen indogermanistik – ein Plädoyer für eine neue sicht auf die dinge van dolgunk. Tulajdonképpen lényegesen óvatosabban és alaposabban kellene eljárni, mint ahogyan ez az elmúlt évtizedekben történt – és a megfogalmazott állítások közül sokat helyesebb lenne feltételes lich nicht einmal strictu sensu beweisen kann, dass sie indogermanischen ursprungs sind. dafür ist ihre struktur zu simpel. gleichzeitig werden diese Wörter aber seit beginn ihrer erforschung (von den meisten forschern) für indogermanisch gehalten und folglich auch indogermanische etymologien für sie geboten. Wenn man aber voraussetzt, was man eigentlich erst beweisen will oder müsste, hat man es módba tenni. Az indoeurópai nyelvészet részéről az anyag iránti érdeklődés lanyhulásának második oka az, hogy a fent említett kutatók „óeurópai” munkáikban az indoeurópai nyelvészet egy olyan fajtáját művelték és művelik, amely magán az indoeurópai nyelvészeten belül néhány évtizede már elavult, és ezért annak szemszögéből túlhaladottnak kell tekinteni (ezt a véleményt az indoeurópai nyelvészek összességének mintegy 80–90%-a, a fiatalabb mint ötvenéves indoeurópai nyelvészeknek pedig legalább 99%-a alighanem osztja velem). Ez ismét azt jelenti, hogy éppen a fiatalabb indoeuropeisták számára – akikre leginkább hárulna a feladat, hogy új lendületet vigyenek ebbe az ügybe – az óeurópai anyag abban a formában, amelyben változatlanul már kenheit óta létezik, aligha nyújthat bármiféle ösztönzést. Ez egyelőre nem csökkenti az említett kutatók és hasonlóképpen dolgozó kollégáik kutatási eredményeinek értékét. Itt kétségkívül jelentős teljesítmény született, de a tudomány fejlődik – és ez az utóbbi évtizedekben éppen az indoeuropeisztikára is érvényes. Ha tehát az óeurópai nyelvészet az indoeuropeisztika, illetve az indoeuropeisták számára ismét érdekes kíván lenni, és azt szeretné, hogy krahes zeiten (also seit über fünf jahrzehnten) dargeboten wird, in seiner altbakfigyelembe vegyék, meg kell próbálnia megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket az indoeuropeisztika napjainkban az etimológiákkal szemben a történeti hangtan és a szóalkotástan tekintetében támaszt. Szemléletesen fogalmazva: természetesen még lehet fatüzelésű kályhákkal fűteni a lakásokat, és petróleumlámpákkal világítani – de szükség nélkül (vagy a romantika iránti túlzott hajlamból) kell-e ezt még most is tenni, amikor létezik központi fűtés és villanykörte? Ez a megkésett pótlás iránti igény először is az urindoeurópai rekonstruált fonológia bemutatását érinti. Itt különösen a gégehangok fonémaosztályának elhanyagolására kell felhívni a figyelmet. ezeknek a fonémáknak létezniük kellett, és mássalhangzóknak kellett lenniük: egykori létezésük több tucat jelenséget magyaráz különböző indoeurópai nyelvekben hangtörvényként, amelyek nélkül nem magyarázhatók értelmesen, többek között például 16 acta Linguistica Lithuanica LXVI Az indoiráni stb. igéi egy ilyen magyarázat mindenképpen jobb azoknál haraLd bichLMeier a magyarázatoknál, amelyeknek a hangtörvényszerűségek helyett analógiákra kell támaszkodniuk.4 és die entstehung der intonationen im baltischen und slawischen, die herkunft des Phonems /h/ im hethitischen, einige erscheinungen bei den nasalinfigierenden ennek mindenképpen egy olyan modellnek kell lennie, amely a laringálisok nélküli protoindoeurópai fonémarendszert tételezi fel. mivel ez így van, következésképpen a laringálisokat tartalmazó fonémarendszer feltételezése hatékonyabb és jobb. a modern indoeurópai nyelvészet szemszögéből azok a munkák, amelyek továbbra is a hagyományos, már a második világháború előtt is szokásos megközelítéssel dolgoznak, manapság indoeurópai nyelvészeti-nyelvtörténeti összetevőjük tekintetében aligha vehetők komolyan.5 a protoindoeurópai fonémarendszer, ahogyan azt ma többségében a 4 Vö. ehhez az indoeurópai nyelvészetbe bevezető művek jó tucatjával, amelyek a laringálelméletet tárgyalják, így 2010, Mayrhofer 2005, Meier-brügger 2000, 2002, 2010, Meiser 1998, Müller 2007, niL, ringe 2005, rix 1992 stb. – A korábban megjelent művek közül a legfontosabbak többek között: rix den indogermanisten angenommen wird, hatte folgende gestalt:6 1976, collinge 1985, Mayrhofer 1981, 1986. – az indoeurópai nyelvészet utolsó, úgyszólván laringálisoktól in etliche einzelsprachen, die in den letzten beiden jahrzehnten erschienen sind: clackson 2007, fortson 2004, 2009, kapović 2008, Lindeman 1997, LiV, LiV², Mallory/adams 2006, Matasović 1992, mentes bevezetése szzemerényi 1990. Röviden: a laringálisok nélküli indoeurópai nyelvészet immár 20 éve halott. 5 Hogy ez nem csupán új keletű jelenség, az abból is látható, hogy az elavult modellel dolgozó kutatók, mint például udolph, illetve annak tanárai, schmid és neu, akikre szívesen hivatkozik, az indoeurópai nyelvészeten belül, és még inkább annak központi területén, vagyis a protoindoeurópai rekonstruálásában az utóbbi évtizedekben legfeljebb marginális nyomokat hagytak. 6 Ezzel szemben az óeurópai víznevek által tükrözött fonémarendszer feltehetőleg inkább a következőképpen nézett ki: zárhang zöngés zöngétlen réshang nazális (t) (d) (n) labiális p b m dentális t d s [s, z] n (palatal  ) tektal { veláris k g labiovelar k g  Likvidák (r) r l Vokale (V) i [i, ] u [u, ] e ē o ō a ā es weist gegenüber dem ursprungssystem deutliche Vereinfachungen auf. so scheint es mir die palatale reihe am ehesten schon eingebüßt zu haben, die aspiraten sind wahrscheinlich ebenfalls geschwunden. ebenso wurden die Laryngale je nach Position bereits vokalisiert bzw. an benachbarte Vokale assimiliert und sind somit als Phonemklasse geschwunden. – sollte dieser Vorschlag das rich- 17straipsniai / cikkek tenuis einige ausgewählte Probleme der alteuropäischen hydronymie aus sicht der modernen indogermanistik – ein Plädoyer für eine neue sicht auf die dinge Media Media spirans nazális (t) (d) aspirata (n) (Dh) labiális p b bh – m [m, ] dentális t d dh s [s, z] n [n, ] palatális   h h 1 [ç, ʝ] – tektális { veláris k g gh h 2 [χ, ɣ] – labiovelar k g  g h h 3 [χ, ɣ]7 – Likvidák (r) r [r, ] l [l, ] Vokale (V) i [i, ] u [u, ] e ē o ō a (ā) időn át fennállt, mint például a balti és a szláv, ahol a gégefőhangok jelenléte, illetve hiánya egy szótagban a szótagintonáció megkülönböztetéséhez vezetett, közvetlenül nem fejlődhettek abból a nyelvi rétegből, amelyben az óeurópai víznévadás kialakult. ennek természetesen megfelelő következményei tige treffen (was allerdings noch zahlreicher untersuchungen bis zur endgültigen klärung des Problems bedarf, bislang scheint sich niemand explizit der frage angenommen zu haben, wie das Phonemsystem der alteuropäischen hydronymie denn nun ausgesehen hat), würde das allerdings bedeuten, dass sprachen, die es erforderlich machen, dass die Phonemklasse der Laryngale noch bis in früheinzelsprachvannak a balti és a szláv nyelvek helyzetére nézve e víznévadás keretében: e nyelvek hordozóinak ekkor rá kellett telepedniük az óeurópai víznévadás rétegére, vagyis másodlagosan kellett bevándorolniuk az óeurópai víznévadás területeire. – ha továbbá a palatális sor valóban már eltűnt volna, a balti és a szláv nyelvek prozódiai jellemzőit vizsgáló nyelv(ek) arra a következtetésre jut, hogy ezek olyanok voltak, amelyek kezdőhangsúllyal rendelkeztek, s ezt a feltételezetten indogermán nyelv maga is egy nem indogermán nyelvből vette át. ez az indogermán kontaktusnyelv a *Quelder dentális sor volt. A *h1, *h2, *h3 fonémák fonetikai meghatározása természetesen spekulatív (ahogyan végső soron minden rekonstruált der alteuropäischen hydronymie also (eine) kentumsprache(n) gewesen sein, könnte(n) diese indes als substratsprache(n) vielleicht für die kentumelemente im baltischen und slawischen verantwortlich sein. – in dieselbe richtung weist auch andersen 2009, der letztlich aufgrund der untersuchung fonéma pontos fonetikai meghatározásának többé-kevésbé spekulatívnak kell maradnia), azonban a sprachen in der frühzeit in kontakt mit einer weiteren (wahrscheinlich) indogermanischen sprache tektális sor réshangjaiként való besorolásuk bizonyos valószínűséget élvez annak az elszínező hatásnak köszönhetően, amelyet a mellettük álló *e-re gyakoroltak (*h1e > *e, *h2e > *a, *h3e > *o, illetve *eh1 > *ē, le der kentum-elemente im baltischen und slawischen gewesen. 7 als integraler bestandteil dieses Phonemsystems waren die Laryngale, wie auch schon ihre Position in der o.a. tabelle suggeriert, vielleicht die reibelaute der drei tektalreihen, so wie /s/ der reibelaut *eh2 > *ā, *eh3 > *ō). nem utolsósorban tipológiai megfontolások alapján Kümmel (2007: 327–336) abból indul ki, hogy a „gégehangoknak” nevezett fonémák fonetikailag leginkább [h, χ, ʁ] formában realizálódhattak, és egyszerűsített írásmódként a következő jelölést javasolja: h1 = h, h2 = x, h3 = γ. 18 acta haraLd bichLMeier Linguistica Lithuanica LXVI A szóalkotás morfológiáját illetően mai szemmel azt kell megállapítani, hogy az óeurópaisztika részéről itt sem tartanak be bizonyos, a történeti nyelvtudományban érvényesülő standardokat. A ‚klasszikus óeurópaisztika’ többnyire csak a morfológia leírását adja: az ilyen munkákban rendszeresen az áll, hogy „az X gyökhöz egy l-képző járul”, vagy „az y gyökhöz egy nt-képző járul”, vagy valami hasonló. Gyakorlatilag soha nem esik szó arról, hogy ezek a képzők milyen jelentéssel bírnak, és hogy az egész szó tulajdonképpen mit jelenthetett vagy kellett volna jelentenie. Pedig éppen ezt szeretnénk tudni, különösen akkor, amikor – mint ezen a konferencián – azt kérdezzük: „Mit jelentenek a nevek?” Ezzel a pusztán leíró munkamódszerrel bűnös módon elhanyagolnak egy olyan felismerést, amelyre már ferdinand de saussure (1857–1913) eljutott, nevezetesen azt, hogy a nyelvi jelnek formája és tartalma van. Alapos etimologizáláskor mindkettőt figyelembe kell venni és meg kell magyarázni. Másképpen fogalmazva: a ‚klasszikus óeurópaisztika’ képviselői által kínált etimológiák gyakorlatilag mind hiányosak! Természetesen lehet azt az álláspontot képviselni, hogy a neveknek nincs jelentésük, hanem csupán megneveznek. Ezzel azonban elvétjük a problémát: végső soron abból kell kiindulnunk, hogy az óeurópai víznévtanban ránk maradt névanyag is az appellatív szókincsből származik, amelyet az elemzés során egyszer az appellatívákhoz hasonlóan kell kezelni, és következésképpen természetesen vorgegangen ist. nach allem, was wir aus anderen altindogermanischen sprachen wissen, ist sicher, dass es hinsichtlich der Wortbildung zunächst keine unterschiede zwischen appellativa und namen gegeben hat. folglich sind diese namen erst egy egykori jelentést is meg lehet adni (legalábbis kísérletképpen). és továbbá következésképpen nem várható, hogy az ilyen nevek szuffixumokat vagy szuffixumláncokat mutassanak. Továbbá figyelembe kell venni, hogy nemcsak az egyes sen würden, die aus dem appellativischen Wortschatz nicht bekannt sind. da nun gerade die nominale Morphologie aus dem Vergleich der bezeugten altindogermanischen einzelsprachen mittlerweile sehr gut erschlossen ist, sollte auch die Morphologie der alteuropäischen hydronymie mit diesen bekannten Mitteln zu erklären morfémák hordoznak önmagukban jelentést, és a deriváció nem mindig csupán szuffixumok hozzájárulásával történik, hanem olyan derivációs folyamatok is vannak, amelyek során a tő vagy egy szuffixum magánhangzójának mennyisége vagy minősége megváltozik, de éppen nem járul hozzá új szuffixum. éppen ami a derivációs folyamatokat összességükben, mind az ősindoeurópai nyelvben, mind az egyes nyelvekben illeti, az indogermanisztikában az utóbbi évtizedekben hatalmas előrelépések és átalakulások mentek végbe. mindezt mindeddig gyakorlatilag nem tették hasznosíthatóvá az óeurópai hidronímia elemzése számára: az „óeurópaisztikában” legfeljebb arról találni adatokat, hogy ez esetleg együtt járhat(na) ezzel. auf hingewiesen, dass ablaut vorliege, welche semantischen Veränderungen im Wort 19straipsniai / articles einige ausgewählte Probleme der alteuropäischen hydronymie aus sicht der modernen indogermanistik – ein Plädoyer für eine neue sicht auf die dinge egy dolgot az óeurópai hidronímia lexikai anyagának az indogermanisztika szempontjából való relevanciáját illetően világosan rögzíteni kell: egy szavak appellatív használatából egyáltalán csak a szótagok és a szótövek jelentésére lehet következtetéseket levonni. csak akkor lehet az óeurópai hidronímia kutatásához is hozzáfogni, ha az ember rendelkezik ezzel a tudással: önmagukból a víznevekből gyakorlatilag semmi hasznosíthatót nem lehet nyerni magának az indogermanisztikának és annak céljának, az ősindoeurópai alapnyelv rekonstruálásának számára: Képzeljük el, mit lehetne mondani az óeurópai hidronímiáról, ha nem rendelkeznénk az óindoeurópai egyes nyelvekkel: talán izolálni lehetne gyököket és szuffixumokat, de nem lenne támpontunk arra nézve, mit jelentenek. Talán látnánk, hogy létezik olyan jelenség, mint az ablaut, vagyis hogy a gyökerek vagy a szuffixumok különböző magánhangzókat tartalmazhatnak, de a különböző magánhangzókkal esetleg együtt járó különböző jelentésekről semmi értelmeset nem tudnánk mondani. immár majdnem 50 éve halott, és a maga korában all dies kann nur aus den bezeugten sprachen heraus erschlossen werden. folglich muss man mit dem Wissen, das die indogermanistik jetzt hat und das eben aus dem Vergleich der bezeugten (alt)indogermanischen einzelsprachen gewonnen wurde, die alteuropäischen hydronyme neu untersuchen und bestrebt sein, die forschungen auf den aktuellen stand der Wissenschaft bringen. die forschung im bereich der alteuropäischen hydronymie erfolgt immer noch mit den Mitteln der indogermanistik, die auch krahe schon angewendet hat. krahe ist nun mittaz indogermanisztika tekintetében már korántsem számított haladónak. Más szóval: itt arról van szó, hogy ezt most röviden példákkal kell szemléltetni. Itt nem Vorkriegsindogermanistik zu tun. gleichzeitig ist klar, dass die anwendung der Methoden und Modelle der heutigen indogermanistik nicht nur zur Vertiefung der schon gewonnenen erkenntnisse führen wird, sondern dass auch gewissheiten wieder abhanden kommen können. annyira a problémák végleges megoldásán van a hangsúly, hanem mindenekelőtt azon, hogy megmutassuk, mely kérdések maradtak még nyitva. Olyan kérdésekről van szó, amelyeket a klasszikus kutatás az óeurópai hidronímia terén nagyrészt soha nem tett fel, holott szükségszerűen meg kell válaszolni őket, ha a történeti-összehasonlító nyelvészet alapvető standardjait be akarjuk tartani. Ezek mind olyan kérdések, amelyekre egyes esetekben már megkíséreltek válaszokat adni. Ezek a válaszok gyakran nem egyértelműek, mert újra meg újra világossá válik, hogy több megoldás is lehetséges. Az egyértelmű megoldások, amilyeneket a korábbi kutatók gyakran javasoltak, a valóságban inkább ritkának tűnnek: sokkal inkább az a gyanú támad, hogy ez az egyértelműség gyakran csupán azon alapul, 26 Acta Linguistica Lithuanica LXVI wies .28 a cirkumflektált gyökszótag ténye előidézte haraLd bichLMeier Dybo törvényének érvényesülését, amely kimondja, hogy a nem akut intonációval ejtett szótagok a hangsúlyt a következő szótagra adják át.29 Mivel ez a törvény már az össz-szláv korban hatott, és bizonyosan még a korai horvátországi román jövevényszavakban is kimutatható30,31, a pannóniai szláv nyelvre vonatkozó feltevésnek sincs akadálya. ebben az akutált végződés-hangsúlyos formában következik be az akutált magánhangzó hangtörvény szerinti rövidülése (Leskien törvénye)32, végül pedig a neoštokav akcentus-visszahúzódás révén – amelynek során az iktusz minden nem első szótagról egy szótaggal a szó eleje felé tolódott el –,33 létrejöttek a korábban nem létező emelkedő intonációk, vagyis a mai standardhorvát Sáva forma. mindezekből röviden összefoglalva leginkább a folyónév következő fejlődése adódik: ősiindoeurópai *sh2e-o-/*sh2o-o- > 34 ősiindoeurópai utáni *sao-/*saa- →35 latin Săvus > román */sāu/ illetve */sāọ/ → pannon–szláv */sā/ > közös szláv */s / illetve */sā/ > ˈ ur(west)délszláv/őshorvát. */sāv/ > horvát. Sáva .36 28 holzer (2007: 45) nyomán érvényes: „A korai román ˈ kölcsönzésekben a hosszú hangsúlyos szótagok gyakran akutot (·) kaptak a szlávban, és ennek ˈ megfelelően a horvátban rövidként jelennek meg.” (Hasonlóképpen már holzer 2006: 57–59). Továbbá l. 46: ˈ „Ezzel szemben sok más kölcsönzésben a hosszú hangsúlyos szótagok nem kaptak akutot, így hosszú szótagok maradtak, és ha a kölcsönzés elég korán történt, dybo törvénye (...) hatálya alá kerültek.” Ebben az értelemben már holzer 2006: 59f. is. – Más szavakkal: a hosszú magánhangzókat tartalmazó idegen szavak átvételekor eddig nem ismerhető fel olyan szabály, amely meghatározná, milyen intonációval látják el a szlávban a hosszú magánhangzót egy kölcsönszóban. 29 dybo törvényéhez vö. collinge (1985: 31–33), valamint kapović (2008a: 5f.), további szakirodalomra való hivatkozással, amely valószínűvé teszi, hogy e törvény nem szükségszerűen érintette egységesen az egész Slaviát; a vitához l. még olander 2009 passim. 30 Vö. holzer 2006: 44–46; 2007: 56. skk. 31 Ezzel szemben vö. most Matasović (2007: 116. skk.), aki alternatívaként azt javasolja, hogy ezek a kölcsönzések Dybos törvényének működése és a szóvégi jer-ek akcentusának visszahúzódása után mehettek végbe, és attól függően, hogy a romanizált hangsúlyt az új akutussal vagy a régi akutussal azonosították-e, éppen a szláv b, illetve a akcentusparadigmához rendelhették őket. azaz a horvát Sáva esetében, hogy a hosszú emelkedő hangsúly nem szükségszerűen az újštokáv hangsúly-visszahúzódásnak köszönhető, hanem az új akutusz reflexe is lehet. – ezen akcentus-visszahúzódásnak a szomszédos čakav és kajkav nyelvjárásban való elterjedéséhez vö. kapović 2008a: 28–31. 32 Vö. ehhez collinge 1985: 114. skk. 33 Feltehetően a 15./16. sz. ; vö. holzer 2006: 65k. ; 2007: 86k. 34 „hangtörvényesen lesz belőle“. 35 „átalakítással lesz belőle“. 36 az etimológia tekintetében természetesen érvényes a jelen folyónévből, illetve ugyanezen szóból belső szláv úton levezetett más folyók neveire is, mint például Savica (bezlaj 1961: 172), Savinja (bezlaj 1961: 174–176), Savinka (bezlaj 1961: 176) és hasonlók. ugyanaz. 27straipsniai / cikkek Végső soron tehát e név számára csaknem teljes einige ausgewählte Probleme der alteuropäischen hydronymie aus sicht der modernen indogermanistik – ein Plädoyer für eine neue sicht auf die dinge hangváltozási törvény szerinti magyarázat adható. Csupán a szlávba való átvételkor egy új ragozási osztályba kerülés tekintendő továbbra is olyasminek, amely a mai modellekkel és ismeretekkel nem magyarázható szabályszerűen. A Dráva nevére analóg forgatókönyvet feltételezhetünk: ősindoeurópai *dro-o- > késői indoeurópai *draa- → latin Drăvus37 > román */drāu/ illetve ˈ */drāọ/38 → pánszláv */drā/ > közös germán. */dr / illetve */drā/ > ur(nyugati), azonban ezzel ˈ kapcsolatban felmerül egy probléma, amelyre fel kell hívni a figyelmet: Három, a felső Dnyeper vidékén ˈ található, Sava nevű folyó (valamint további, Savkezdetű vízfolyások a Baltikumban), továbbá számos ˈ más oroszországi folyó, amelyek nevei egy szláv gyökből származó képzéseknek tekinthetők. südslaw./urkroat. */drāv/ > kroat. Dráva, slowen. Dráva .39 Savangesehen werden können,41 Hasonló összehasonlítás nem lehetséges.42 a sawa esetében az kann zwar für die Drava/Drau mit einer romanischen zwischenstufe rechnen, aber selbstverständlich ist für die Drawa/Drage bzw. auch die Sawa in Polen40 oder die egyszerűség kedvéért korábban egy dehnstufigen gyökből való levezetést posztuláltak, tehát ősindogermán. (?) *sō-ā-, anélkül azonban, hogy egyáltalán kitérne a nyújtási fok eredetének kérdésére43, míg újabb időkben ennél a névnél is az egyébként már fent említett, a feltételezendő *o > *ā hangváltozás magyarázataként az eljárásnak kellett szolgálnia, „hogy a név szláv szájon ment keresztül”44. a 37. számára ez a szóalak nemcsak a latinba, hanem nyilvánvalóan a kelta nyelvbe is átkerült, mindenesetre Ptolemaiosznál szerepel egy Ἀμβίδραυοι törzs (így acs i, 120), illetve Ἀμβιδραυοί (így Pape 1911: 71), latinizált formában Ambidrabus tanúsított, amely az első tag /ambi-/ alakja alapján kelta. kell lennie. 38 Esszi 124 teljesen magától értetődően számol egy köztes vulgárlatin fázissal. *Drāvus. A szóalkotásra vonatkozó pontosabb adatokat azonban nem közölnek; csupán utalás történik a und dass beide flussnamen zu uridg. *dre- gehören. 39 Mayer (1957: 128f.) rechnet hier wie bei der Sava/Save mit genusangleichung an kroat. rijeka, verliert lengyelre. Drawa, de egyetlen szó sem esik a gyökér magánhangzójának itt is, akárcsak ott, végbement megnyúlásáról. 40 Vö. Udolph 1990: 103–107. 41 Vgl. Wrg iV, 141ff. 42 Ezzel összefüggésben egyelőre kérdéses marad négy oroszországi (az Orjoli és a Brjanszki területen található) patak helyzete, amelyek a Droventhalten elemet tartalmazzák (vö. Wrg i, 642): Drovosečnaja, Drovjanskoe (gewnn mit dem element Dravscheinen in russland nicht vorzukommen). Drovenena, Drovka; legalábbis az első négy esetében nem zárható ki teljesen az orosz dérevo ‚fa, faanyag’, illetve drová ‚tűzifa’ kapcsolat, a harmadiknál pedig ez bizonyosnak tűnik. 43 Vgl. sss V 78. ebenso letztlich auch udolph (1990: 274) bei der besprechung eines anderen flns: „... etwa dehnstufe wie bei Drawa, Sawa, Drama etc.?“ 44 udolph 1979: 635. 28 haraLd bichLMeier acta Linguistica Lithuanica LXVI A Drawa esetében a gyökér ilyen nyújtott fokát nyilvánvalóan amúgy is feltételezik; aber eine erklärung wird für sie nicht gegeben.45 sollte für die slawischen formen in der tat eine dehnstufige Wurzel anzusetzen sein, bleibt festzuhalten, dass dann die baltischen formen der mit Sav° beginnenden gewässernamen von jenen zu azokat el kell különíteni, mivel ezek semmiképpen sem a nyújtott fokot, hanem éppen a teljes fokot mutatják. E két folyónév-pár végső etimológiai összetartozását illetően azonban aligha volna értelmes kételkedni. A fentiek alapján számomra a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a ma nyugati és délszláv folyónevek már eredetileg is különböztek egymástól. Végül a lengyel (és orosz) folyók adatai ráadásul jó egy évezreddel fiatalabbak, és nem szükségszerűen ugyanazokra az előformákra vezethetők vissza, mint a délszláv nevek. Ezt az elméletet eddig látszólag még nem vitatták meg kifejezetten.46 Míg Pannóniában (és a Baltikumban) a *droo-/*draa-, *soo-/*saaszubsztrátumformák voltak jelen, addig a lengyel és orosz folyónevekben már a szubsztrátumnak tulajdonítható, nyújtott fokú formák álltak; a nyújtott fok, amely egy ún. A Vddhi-képzésről van szó, ezt azonban itt men *drōo/ā-, *sōo/āzu grunde47, die von den ankommenden slawen in ur(west/ost)sl. *drāā-, *sāāüberführt wurden. először is egyáltalán meg kell indokolni: normális esetben keletkezne, tehát például *drōon egy ‘a futáshoz tartozó’ vagy hasonló jelentéssel. kiindulni. ha a femininum durch sie adjektive, die eine zugehörigkeit zum grundwort bezeichnen, hier régi lenne, itt egy eredeti kollektívum állhatna fenn.48 A jelentés ekkor körülbelül „a (folyó-) tunghoz tartozó teljessége” lenne. Lauf gehörigen’ anzusetzen. da das wieder eher wie eine benennung für das ge45 udolph 1990: 107: „Wie im fall der Drama fällt die dehnstufe in der Wurzelsilbe auf.“ 46 Man vgl. aber die bemerkung von toporov–trubačev 1962: 226 s. v. Sava: „riskovanno otoždestvljat’ v ėtimologičeskom otnošenii s izvestnym dunajskim gidronimom Sava“, die durchaus in diese rich47 ezzel implicit módon Schmid (1998: 23) is számol, jóllehet az ott posztulált ablaut-fokozat (nem világos, hogy urindogermán vagy óeurópai) -ā- indogermanisztikai szempontból téves megközelítés, illetve egy ennél a Wz.-nél lehetetlen rekonstrukciót jelent. – ez Kranzmayer (1956: 20) teljesen elavult, (ieW 795)-re hivatkozó feltevésének reflexe lehet, amely szerint a fln alapja „indogerm. *drāv-“ alapul. Változatként Kranzmayer 1997 [1960]: 374, 377 „ókelt. Drâvos ‚a folyó’ a Drau számára” javaslatot tesz. Mindazonáltal itt is felmerülhet a gondolat, hogy a kollektív képzésekben egy nyújtófokozat rejlik. Vö. Wz. ins spiel. 48 eine der gängigen theorien zur entstehung des genus femininum im uridg. rechnet damit, dass zumindest einer, wenn nicht der ausgangspunkt zur entstehung dieser kategorie in ursprünglichen ehhez például a megfelelő szakaszokat a szokásos bevezetőkben, a régebbi javaslatokhoz Luraghi 2009. in die indogermanistik. Vgl dazu mit neuen gedanken zum Verlauf der ausbildung und diskussion 29straipsniai / articles biet a folyó mentén jobban hangzik, mint magára a folyóra einige ausgewählte Probleme der alteuropäischen hydronymie aus sicht der modernen indogermanistik – ein Plädoyer für eine neue sicht auf die dinge vonatkozóan, akkor még azt is fel kell tételezni, hogy a folyóvidék elnevezése átkerült magára a folyóra. Ugyanez analóg módon érvényes lenne a *sōā- (< uridg. *sh2ō-ah2-) ‚a nedvessé tett (területhez) tartozók összessége’ esetében is. Összevetendő ezzel tipológiai párhuzamként az ős-germán urgerm. használata *aǥō- (< uridg. *h2ek-áh2-) ‚(a vízhez tartozó [teljessége])’ > ófelnémet ouwe > újfelnémet Au, amely német folyónevekben magának a víznek a megnevezéseként fordul elő. Mindez meglehetősen bonyolultnak hangzik, de: pontosan ez az a szóalkotási folyamat és szemantikai fejlődés, amely Schmid és Udolph elméletének sok más, nyújtott fokú alakja esetében is a szláv előtti flussnamen postuliert werden müssen, an die dann nach der weiter oben geschil- *soo-/*saa-, *droo-/*draao.ä. alakokhoz vezetett volna! ehhez igazították volna! Ha azonban ezt a folyamatot amúgy is meg kell indokolni, felmerül a kérdés, hogy akkor nem lehetne-e ugyanezt közvetlenül a magyarázandó szó esetében is megtenni – ezáltal elkerülhető egy további analógiás folyamat feltételezése, amelynek kezdetét egyébként sem lehetne már tisztázni. Véleményem szerint itt túl sok etimologizálási lehetőség, valamint a hangés alaktani kérdés marad nyitva ahhoz, hogy továbbra is olyan egyértelmű kijelentéseket tehessünk, amilyenek eddig szokásosak voltak. Amint azt az előzőekben a különböző lehetőségek végigjátszása megmutathatta, az új felismerések időnként ahhoz is vezethetnek, hogy a korábban biztosnak tekintett dolgokat meg kell kérdőjelezni. 2.2. Isar és rokonai Hasonló esetet képvisel egy másik folyónévcsoport is. Ide tartozik többek között az Isar neve (a középkori Isara és Isura adatokkal, az ókorban már ᾿Ισάρας (strab. 4,6,9]), továbbá azonban ὁ ᾿Ισάρας (Ptol. 3,49,6) és τοῦ Ἴσαρος, illetve ὁ Ἴσαρ ποταμός (strab. 4,1,11) az Isère-re, továbbá a Duna régi neve, Ἴστρος. Ide tartozik az Eisack neve is, ol. Isarco; egy folyónév Dél-Itáliából származik, ol. Esaro < lat. Aisarus, gör. Αἴσαρος.51 49 Vö. acs ii 75; kühebacher 1995: südtirol (strabo iV 207: akk. ᾿Ισάραν, nom. *᾿Ισάρας, lat. Isarcus mit sekundärem *-kwohl aus der anwohnerbezeichnung Isarci; Isargus49),50 der aufgrund des deutschen Eieinen anlaut mit langem īerfordert. und ein letzter zu nennender 60. 50 Vö. a további adatokat is: acs ii 72–75. 51 zu weiteren anschlüssen zu dieser sippe vgl. auch tovar 1977: 17, 35. 30 haraLd bichLMeier acta Linguistica Lithuanica LXVI Az Isar neve már a víznevek etimológiájára irányuló kutatások kezdete óta kapcsolatba kerül azzal a gyökérrel, amelyet elavult helyesírással *es-/*os-/*isalakban jegyeztek fel, jelentése pedig: „heves, féktelen, gyorsan mozog, hajt”, és úgy elemzik, mint amely e gyökérből egy r-képző, illetve a *-rā képző segítségével származik.52 A szóalkotásra, sőt az egész szó jelentésére vonatkozó pontosabb adatok azonban úgy tűnik, sehol sem találhatók a régebbi szakirodalomban. Itt azonban ismét az előzőekhez hasonló kérdések merülnek fel: Miféle képzőkről van itt egyáltalán szó? Mi a funkciójuk? Wie erklären sich die unterschiedlichen ablautformen in der Wurzel, die ankell venni? da nominale fortsetzer dieser Wurzel (mit ausnahme des ‚eisen’-Worts, s. u.) sonst im germanischen nicht existieren, wird wohl zu recht von einem vorgermanischen namen ausgegangen. Was in den etymologischen analysen aber nie thematisiert wird, ist die frage nach der herkunft des mittleren -avon Isara bzw. az Isura középső -uvon-ja, amelyek a 8–10. században egymás mellett állnak (erről lásd a továbbiakban). a ma legelterjedtebb felfogás szerint a fent említett gyököt tehát uridg. *h1esh2- ‚erősíteni, ösztönözni’53 alakban kell felvenni. emellett elszórtan továbbra is fennáll az a nézet is, hogy inkább az uridg. *h1esh1-54 alakja volt. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért és mivel valószínűbb, a többségi véleményből indulunk ki: ehhez járul ugyanis a mássalhangzókkal azonos kezdőés végzőhangú gyökök általános ritkasága az indoeurópaiban; azonos zárhangok kezdőés végzőhangként úgy tűnik, egyáltalán nem fordultak elő. a réshangokra talán nem vonatkozott ilyen korlátozás, vö. például uridg. *ses- ‚aludni’55 . az ehhez a gyökhöz szabályosan képzett ró-melléknevet urindogermánként *h1ish2-ró- ‚hajtott, sebes’ alakban kell rekonstruálni. Ez közvetlenül az ai.-ban iṣirá-56 ‚erős, aktív’57 és a gör. att. ἱερός, újgör. ἱαρός, ión., költ. ᾽ῑρός, aioli. ἶρος ‚szent’ folytatása. die häufigste form im griechischen ist die mit ἱε-, was auf uridg. *h1ish1-ródeu52 so etwa krahe 1953: 121; 1954: 207f., 215; 1963: 293 [9], 299f. [15f.], 327 [43f.]; 1964: 55f., 71, 104, 163; snyder 1964: 42f.; snyder 1965: 184; snyder 1966: 63; snyder 1967: 163; anb 561f.; Lbo² 195; Lbo³ 125 etc. 53 Vgl. LiV² 234. 54 so etwa anreiter 2005: 45; edg 580f. 55 Vgl. LiV² 536f. 56 Vö. eWaia i 199. 57 Vö. ehhez még Lipp ii 410. o. és köv. megjegyzéssel. 125. 31 straipsniai / articles einige ausgewählte Probleme der alteuropäischen hydronymie aus sicht der modernen indogermanistik – ein Plädoyer für eine neue sicht auf die dinge lehetett. mindazonáltal éppen ez a forma újulhatott meg a -ερος végű melléknevek meglehetősen népes osztálya alapján, úgyhogy a ἱ-vel képzett típus következésképpen az archaizmust, és így a tulajdonképpen várható formát képviseli. mindazonáltal ennek a szuffixumhelyettesítésnek már nagyon korán meg kellett történnie, mivel az ehhez a gyökhöz tartozó, már mükénéi származékok kivétel nélkül -e-t mutatnak: i-je-ro /hiero-/ „szent”, i-je-re-u /hieres/ „pap”, i-je-re-ja /hiereā/ „papnő” stb. Az Isar egyik neve, az Isara, most minden további nélkül e fenti … nőnemű párja lehetne ró-adjektívként ábrázolni, azaz uridg. *h1ish2-réh2-, ahol csupán azt kell feltételezni, hogy – hasonlóan ahhoz, ahogyan ez bizonyos helyzetekben a latinban történik (mindenesetre az első szótagban biztosan) – a mássalhangzók közötti gégehang -vé vokalizálódott58 (párhuzamosan az óindben -i-vé történő vokalizációval, vö. a fentieket ai. iṣirá-, vagy a görögben való vokalizálás szempontjából, ahol der Laryngale in deren reflexen ε, α, ο widerspiegelt). es ergibt sich somit ein megmutatkozik a hármasság: a germán előtti (óeurópai?) *isar- f., amely végül mint *isarāf. a kelta nyelvbe, és onnan (adott esetben latin-román közvetítéssel) a nyugatgermán nyelvekbe került. A melléknév létezése a kelta nyelvben bármiféle folyónévtől függetlenül is bizonyított, mivel a mókus óír neve, az íaru, ezzel az individualizáló onutótaggal képzett továbbképzésként magyarázandó, és az elő-írra vezethető vissza. *isarōn- ‚a fürge’ a melléknévhez előtag. *isaro- ’fürge’ szóra vezethető vissza.59 A nyugatgermánba való átvételnek viszonylag későn kellett megtörténnie: bár minden esetben – ami megmagyarázza a rhotacizmus elmaradását – az akcentus az első szótagra rögzült (az erre irányuló tendencia már a kontinentális kelta nyelvekben is jelen lehetett), a -i-nek a következő szótag -a-ja előtti zártabbá válása már nem ment végbe. Ugyanez a fejlődési folyamat feltételezendő az Isère franciaországi nevében is, azzal a különbséggel, hogy ezután ott a franciában a szabályos fejlődést követte, a latinból kiindulva: Isara (Liv. 21,31,3) stb. > vulgáris latin/kora-román: *isára > *isra. Bizonyos problémát jelentenek ezzel kapcsolatban az Isère nevének fentebb már említett antik alakjai, τοῦ Ἴσαρος, illetve ὁ Ἴσαρ ποταμός (Strab. 4,1,11). Azt a benyomást keltik, mintha egy régi, mássalhangzós tövű hímnemű tő állna előttünk. Mivel azonban egy mássalhangzós tő (r-tő) számára nincs indogermanisztikai szempontból meggyőző szóalkotási minta, két lehetőség marad: vagy egy már az indoeurópai nyelvek előtti folyónévről van szó, amelyet a keltába való beilleszkedésekor egy ott meglévő szóhoz igazítottak, vagy egy inkább késői, nyelvjárási alakról van szó, amelyben már végbement a *isar-ā szóvégi magánhangzójának apokópéja 58 Vö. Schrijver 1991 passim, különösen 86–115; Meiser 1998: 107. és köv. 59 Vö. Ziegler 2001. 32 acta Linguistica Lithuanica LXVI *isar-os > *isars > *isar(r). a genus vagy a kelta haraLd bichLMeier szóra vezethető vissza, vagy a görög ὁ ποταμός hiperonimumnak köszönhető. bzw. synkope des themavokals einer neben der femininen form auch existiert habenden maskulinen form mit anschließender assimilation der nom.-sg.-endung: Alapvetően azonban az sem zárható ki, hogy a középső -a eredetét egy másodlagosan hozzáillesztett *-ro szuffixumnak köszönheti, amely egy korábban már létező *h1ish2-é/ó tematikus tőhöz járulhatott. Ebben az esetben az -a vagy hangszabályosan, már a késői alapnyelvi korszakban keletkezhetett a *-h2-eből, vagy később akár az esetlegesen a „régi európai nyelveket”, illetve azok egy részét egyébként valószínűleg jellemző változás révén (urindogermán *-h2-o- >) *o > *a. Itt nem lehetséges döntést hozni. gleiches gilt letztlich auch für den Eisack in südtirol (akk. ᾿Ισάραν, nom. *᾿Ισάρας, lat. Isarcus másodlagos *-k-)-val60, ami itt még egy korábban létező *īsa(r)k-°-t feltételez. zukommt, dass der deutsche name des flusses die diphthongierung im anlaut aufweist, was bei der übernahme aus dem romanischen ins althochdeutsche vorhogy ez a hosszú magánhangzó valóban régi-e már, és szükségessé teszi-e egy teljes fokú urindoeurópai *h1esh2-reh2- (a fent említett szabályos, gyökfokhiányos *h1ish2-ró mellett) feltételezését (ahogyan Krahe 1953: 121 véli), kétséges: először is azt kellene feltételeznünk, hogy Strabo (Kr. e. kb. 63 – Kr. u. 23) már egy monoftongizálódott latin61 *īsara62 alakot vett át (ami teljesen elképzelhető, hiszen ez a monoftongizáció a latinban mindenesetre a Kr. e. 2. század közepére lezárult)63, másodszor pedig azt, hogy a morfológiailag várható és valóban adatolt gyökfokhiányos képzés mellett létezett egy teljes fokú képzés is. ez utóbbi leginkább urindoeurópai Vddhi-képzésként lenne értelmezhető, *h1esh2-ré/ózum, amely a *h1ish2-ró melléknévből képzett, kontrasztos hangsúllyal főnevesült *h1ísh2-re/o- ‚erősítés, gyorsas60 Kühebacher ennek következtében egy kelt. *ēsara alakot a Kr. e. 3. században *ēsara alakjaként adhatott volna meg. – anb 311-ben csak a gyök etimológiája szerepel régi írásmóddal, és azt a tényt írják le, hogy hosszú magánhangzó állt fenn, eredetéről azonban nincs adat: „antik Isáras (újabb Īsarcus) < *Īsaros (…), az indoeurópai *eis- ‚hevesen mozogni’ (ieW 300f.) szóból”. – Kühebacher ennek következtében egy kelt. *ēsara alakot a Kr. e. 3. században *ēsara alakjaként adhatott volna meg. – anb 311-ben csak a gyök etimológiája szerepel 1995: 59–61. 61 da norditalien seit spätestens dem 4. jh. v. chr. keltisch besiedelt war, wird man am ehesten eine keltische zwischenstufe postulieren müssen: im keltischen wird uridg. *e > *ē monophthongiert; régi írásmóddal, és azt a tényt írják le, hogy hosszú magánhangzó állt fenn, eredetéről azonban nincs adat: „antik Isáras (újabb Īsarcus) < *Īsaros (…), az indoeurópai *eis- ‚hevesen mozogni’ (ieW 300f.) szóból”. – Kühebacher ennek következtében egy kelt. *ēsara alakot a Kr. e. 3. században *ēsara alakjaként adhatott volna meg. – anb 311-ben csak a gyök etimológiája szerepel régi írásmóddal, és azt a tényt írják le, hogy hosszú magánhangzó állt fenn, eredetéről azonban nincs adat: „antik Isáras (újabb Īsarcus) < *Īsaros (…), az indoeurópai *eis- ‚hevesen mozogni’ (ieW 300f.) szóból”. – Kühebacher ennek következtében egy kelt. *ēsara alakot a Kr. e. 3. században *ēsara alakjaként adhatott volna meg. – anb 311-ben csak a gyök etimológiája szerepel régi írásmóddal, és azt a tényt írják le, hogy hosszú magánhangzó állt fenn, eredetéről azonban nincs adat: „antik Isáras (újabb Īsarcus) < *Īsaros (…), az indoeurópai *eis- ‚hevesen mozogni’ (ieW 300f.) szóból”. – Kühebacher ennek következtében egy kelt. *ēsara alakot a Kr. e. 3. században *ēsara alakjaként adhatott volna meg. – anb 311-ben csak a gyök etimológiája szerepel régi írásmóddal, és azt a tényt írják le, hogy hosszú magánhangzó állt fenn, eredetéről azonban nincs adat: „antik Isáras (újabb Īsarcus) < *Īsaros (…), az indoeurópai *eis- ‚hevesen mozogni’ (ieW 300f.) szóból”. Kr. e. átkerülhetett a latinba, ahol ez az *ē azután (éppúgy, mint a latinban magában az urindoeurópai *e-ből keletkezett *ē) a 2. században v. chr. zu ī weiter verengt wurde. 62 A keletkezés idejének megfelelő megoldást kínál Julius Pokorny (1914: 293), aki a szót illírnek tartja, a gyök teljes fokát („*eisə-“) és implicit módon egy kelta névből képzett -ko-származékot vollstufigen adjektiv (?) *esəroo.ä. anzunehmen scheint. die bayerische isar gilt ihm als fluss mit feltételezve. 63 Vö. Meiser 1998: 58. 33straipsniai / articles einige ausgewählte Probleme der alteuropäischen hydronymie aus sicht der modernen indogermanistik – ein Plädoyer für eine neue sicht auf die dinge keit, antrieb’ einzustufen. sie müsste in etwa ‚durch schnelligkeit gekennzeichnet’ vagy hasonló jelenthetett, tehát az eredeti ró-melléknévvel gyakorlatilag szinonimnak onym gewesen. der Weg ist sowohl hinsichtlich der Wortbildung, der semantik als auch der lautlichen entwicklung gangbar. es fragt sich aber doch, ob nicht vielleicht eher eine dehnung in der tonsilbe im Vulgärlateinischen/frühromanikellene tekinteni; feltételezhető, hogy az *ísara alakot *īsara alakra nyújtotta, amelyet azután átvettek az ófelnémetbe, és a 11. század után diftongizálódott volna. Problematikus marad azonban az összehasonlítás a fent idézett fejlődéshez képest a gewn frz. esetében. Isère (< *isra) eltérő hangsúlyhelye a vulgáris latin/korai újlatin formában. Lehetséges, hogy az Eisach esetében létezett egy már szinkópált végződésű mellékalak is, amelynek következtében az első szótag egyben a penultima is lett volna, és így a hangsúly erre való áthelyeződése éppoly szabályos lett volna, mint a szókezdő *i nyílt szótagban bekövetkező utólagos megnyúlása. További lehetőségként mérlegelendő, hogy nem történt-e már röviddel az átvétel után az ahd. szó népetimológiai újraértelmezése îs ‚jég’ (vagy esetleg egy valaha létező ahd. *îsaha ‚jégfolyó’ elnevezés kereszteződése); 64 egy etimológiailag hozzátartozó da der eisack am brenner auf 1990 m seehöhe entspringt, ganzjährig kalt und im Winter streckenweise zugefroren ist, kein gänzlich abwegiger gedanke. itáliai folyónév, ital. Esaro < lat. Aisarus, gr. származhatott, amely ismerte az *o > a változást. Továbbá általánosan elfogadott, hogy a Duna régi neve,66 Ἴστρος,67 Αἴσαρος < uridg. *h1osh2-(e)ro-65, der ebenfalls einer voritalischen sprachschicht ugyanehhez a folyónévcsaládhoz sorolandó, és szintén urindoeurópai. *h1ish2-ró- > tartozik, ha eredetazonos, tehát valóban azonos etimológia áll fenn, egy szóközi, mássalhangzók közötti laringális eltérő hangfejlődése miatt nem ugyanahhoz a ‚alteurop.’(?) *is-ro- > Istros zu rekonstruieren ist. trifft dies zu, ist dieser name der donau unter der annahme der zugehörigkeit zur selben sprachschicht entweder morphologisch nicht mit dem der isar ursprungsgleich (da Isara, Isura eben einen ursprünglich vorhandenen, zusätzlichen mittleren Vokal enthält) oder er nyelvhez tartozik, mint az isaré: egy mássalhangzók közötti laringális talán fennálló vokalizációjához a nyelvben64 Vö. ehhez még Kühebacher 1995: 60. 65 Vö. Krahe 1953: 120. 66 Vö. a bizonyítékokat az anb 257–265-ben; Anreiter 2001: 229–237; Lbo² 105. és köv. ; Lbo³ 59f. 11–19. – zur etymologie des namens ist bei anreiter 2001: 237f., alles notwendige gesagt. – ähnlich schon, wenngleich in heute veralteter notation krahe 1953: 103. 67 Vgl. die belege bei borchers 2006: 28–33. 34 acta Linguistica Lithuanica LXVI A Duna felső folyásánál élő hordozók esetében a haraLd bichLMeier gégehang kiesése és az ezt követő epentetikus -tkialakulása a *-srcsoportban bizonyára bekövetkezik (sematikusan, kissé tágabb megfogalmazásban: H > Ø/s__K), amire jó példák vannak,70 így lennének a gör. ion., költői ᾽ῑρός, eol. ἶρος ‚szent’ < heimischen bezeichnung der donau an deren unterlauf gegenüber. Wenn man indes mit Peters68, gefolgt von Mayrhofer69, davon ausgeht, dass ein schon gemeinindogermanischer schwund von Laryngal zwischen s und r anzunehősgerm. *isro- < indoeurópai alapnyelvi. *h1ish2-róund Ἴστρος szabályos hangfejlődés szerint, miközben mind a gr. att. ἱερός, újnyugati gör. ἱαρός, mind az óind. iṣirá és végül Isara is a gr.-beli gyakori típusok szerint -αρος, -ερος, illetve ai. -ira-, amelyek más mássalhangzók után, mint -s után várhatók lennének, analógia útján megújítandók lettek volna. ; borchers 2006: hasonló irányba mutatnak most már harđarsson 2011 és 2011a fejtegetései is, amelyeket a ‚vas’ kelta és germán megnevezéseivel kapcsolatos vizsgálatai keretében tett, és amelyeket teljesen meggyőzően oldalirányból kölcsönzött als je eigenständig entstandene und eben nicht, wie zuvor meist vermutet, gegenképződményekként tud magyarázni: egyrészt egy mn. uridg. *h1ish2-er-nó hangtörvényesen az őskelta nyelvben. *isarno- ‚erős, hatalmas‘, amelynek semleges alakja a ‚az erős‘ jelentésű főnévvé vált: őskelta. *isarnon > urir. *isarnan > *iharnan > *eharna > *earna > air. iarn ‚vas‘ (kezdetben két szótagú, később egy szótagú). ezzel szemben a korai ős-germánban *esarna- > ős-germán *īsarnadie egy főnévi Vddhi-képzés folytatása az indoeurópai/előgermán nyelvben. *(h1)éis(h2)-er-no- ‚erő által kitűnő, erővel ellátott‘ vagy hasonló. a fent említetthez melléknév indoeurópai *h1ish2-er-nó-. A kelta és a germán forma közötti különbség tehát abban rejlik, hogy a kelta forma alapjául egy melléknév, a germánéul viszont már egy főnév szolgál. mindkét levezetés kiindulópontja a fent említett urindogermán *h1ish2-ró- ‚erős, gyors stb.‘. ehhez a képző Vddhi-zésével egy melléknév urindogermán *h1ish2-eró- „ua.” képzett alakja. Ezeknek a vṛddhizált képzős alakoknak eredeti jelentése láthatólag az alapszó árnyalása volt, amilyet az angolban például az -ish képzős származékok (grey :: greyish), illetve az újfelnémetben a -lich képzős származékok (blau :: bläulich) fejeznek ki, ezért ez az egykori kontraszt ma már aligha ragadható meg; 71 vö. például az uridg. *pi-ró- „hegyes, éles” > gör. πικρός 68 Vö. Peters 1980: 160sk., 172, jegyz. 124; 325. 69 Vgl. Mayrhofer1986: i/2 150. 70 am deutlichsten zeigt den schwund das heterokliton uridg. nom. *h1ésh2-, gen. *h1es-nós ‚blut’ > heth . esḫar, esnas, während das vedische Pendant bereits Verallgemeinerung der laryngallosen form mutatja, vö. ai. ás-k, asnás (vö. edhiL 256–260; eWaia i 149 korábbi szakirodalommal). 71 így Nussbaum 2009; idézi: harđarsson 2011, 2011a. 35cikk / articles melléknévhez ezután egy további, szemantikailag alig megkülönböztethető melléknév is einige ausgewählte Probleme der alteuropäischen hydronymie aus sicht der modernen indogermanistik – ein Plädoyer für eine neue sicht auf die dinge ‚dss.‘ vs. uridg. *pi-eró- > toch. a pśär ‚dss.‘. Von einem derartigen sekundären levezethető volt. urindogermán *h1ish2-er-nó- ‚uo.‘, vö. urindogermán *tig-ró- ‚hegyes, éles‘ → *tig-eró- → *tig-er-nó- > óír tigern ‚úr‘ (< ‚aki a csúcson van‘) stb. Ha csatlakozunk a morfológiai folyamatoknak Nussbaum szerinti magyarázatához, és lehetségesnek tartjuk a képzőben végbemenő Vddhi-képzést, akkor a ‚kötőhangzóval‘ és anélkül álló eltérő alakok többé nem jelentenek problémát. Még utalni kell a Harđarsson (2011: 109f.; 2011a: 4) által kínált, a fent bemutatott régebbi magyarázatokhoz fűzött további pontosításra: ha a de Saussure-féle laringálisvesztést az urindogermán *o mellett komolyan vesszük, akkor egy *h1ish2-ró- :: *h1ish2-ré-, már a késői alapnyelvi *h1is-ró- :: *h1ish2-ré alakult ki; Isarával kapcsolatban előalaknak a melléknév urindogermán urindogermán *h1ish2-eró-/-eráh2 mindaddig előnyben részesítendő az uridg.-vel szemben, *h1ish2-ró-/-ráh2 amíg nem találhatók egyértelmű esetek, normalen thematischen Paradigma, in dem der themavokal ablautet, also uridg. amelyekben szó belseji, mássalhangzók közötti gégehangzók (az óeurópai víznévanyag területén) den sein, das je einzelsprachlich in die eine oder andere richtung ausgeglichen worden sein konnte: aus der erstgenannten form wären gr. ion., poet. ᾽ῑρός, äol. ἶρος ebenso lautgesetzlich wie der nichtgr. flussname Ἴστρος, während aus der zweiten form nW-gr. ἱαρός und ai. iṣirálautgesetzlich entstanden sind. vokalizálódtak.72 Problémaként most még az is hozzájárul, hogy a mintegy két tucat, körülbelül Kr. u. 1000-ig terjedő adatnak mintegy kétharmada az Isura, csupán egyharmada pedig az Isara alakot mutatja. Nehéz volna feltételezni, hogy ilyen sok esetben elírásról van szó; az Isura tehát valódi nyelvi alakot képviselhet.73 Kr. u. 1000 után az Isar(a) alak rögzül, amely mellett már olyan adatok is előfordulnak, amelyekben a mellékszótag gyengülése figyelhető meg: Iser(a). Az Isura alakot azonban nem lehet egyszerűen egy biztosan rekonstruált előzményre visszavezetni: nincs uridg. *-uroo képző. ä. először is elképzelhető, hogy a germánban oly gyakori szuffixumváltás egy újabb esetéről van szó: olyan esetekből kiindulva, amelyekben az ablautban az in 72 esetében még külön meg kellene vizsgálni, hogy a folyónév cseh Jizera, német Iser (1297 Gizera); jobbra a Benhez, annak etimológiájához. – Krahe (1964: 55) szerint az Ure, a yorkshire-i Swale egyik mellékfolyója esetében is egy *Isura előformát kell feltételezni; e folyó mellett, és róla elnevezve található Kranzmayer Eberhard 1997 [1960]: Die Geschichte der kärntner Sprachgrenze im Lichte der Namen. – Kleine namenkundliche Schriften (1929–1972) 100. születésnapja alkalmából, 15-én. 1997 májusában összegyűjtötte és kiadta Maria Hornung. Bevezetéssel: Ernst Eichler. Bécs: edition Präsens, 1997, 372–382. kühebacher egon 1995: Dél-Tirol helynevei és történetük 2: A völgyek, folyók, patakok és tavak elbe) dafür argumente liefern könnte: die tschechische form erfordert jedenfalls eine westgermanische ausgangsform */izerō-/ < frühurgerm. *isa/erā- < uridg. *h1ish2-(e)ró/éh2-, die im 6. jh. unmittelbar nach der einwanderung der slawen ins böhmische becken, aber noch vor der durchführung des rhotazismus urgerm. *-z- > -rins urtschechische entlehnt worden sein muss. falls diese etymologie richtig ist, gewönne man nebenbei auch noch mit 500 n. chr. einen terminus post quem für diese westgermanische Lauterscheinung. 73 reitzenstein 2001/2002 erwägt bereits für die antike die namensform Isura, macht aber keine angatörténetileg kialakult nevei (A Tartományi Levéltár kiadványai 2) bozen: atrhesia. römisches kastell namens Ἴσούριον (Ptol. ii 316) bzw. Isurium (it. ant. 465, 3) bezeugt. 42 haraLd bichLMeier acta Linguistica Lithuanica LXVI kranzmayer eberhard 1956–1958: Ortsnamenbuch von Kärnten 1–2. klagenfurt: habelt. kümmel Martin joachim 2007: A mássalhangzók változása. Építőelemek a hangváltozás összehasonlító tipológiájához [sic] és következményeik az összehasonlító rekonstrukcióra nézve . Wiesbaden: reichert. Lamberter ie charles de 2007: összehasonlítás és rekonstrukció. – Proceedings of the 18th Annual UCLA Indo-European Conference, Los Angeles, 2006. november 3–4., szerk. hington, dc: by karlene jones-bley, Martin e. huld, Volpe a. della, Miriam robbins dexter. Wasinstitute for the study of Man, 1–27. Lamprecht Arnošt 1987: Ősszláv nyelv. Brno: J. E. Purkyně Egyetem. Purkyně. Lbo² – Reitzenstein Wolf-Armin Frhr. von. Bajor helynevek lexikona. Eredet és jelentés. Második, javított. és bővített kiadás München: c. h. beck, 1991. Lbo³ – reitzenstein Wolf-armin frhr. von. Bajor helynevek lexikona. Eredet és jelentés. Felső-Bajorország, Alsó-Bajorország, Felső-Pfalz. München: c. h. beck, 2006. Lindeman fredrik otto 1997: Bevezetés a ʻLaringális elméletʼbe (Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft 91). innsbruck: innsbrucker beiträge zur sprachwissenschaft. Lipp i–ii – Lipp reiner. Az indoiráni nyelvek indoeurópai egyedi nyelvi palatálisai 1–2. heidelberg: Winter, 2009. LiV – rix helmut et al. Az indoeurópai igék lexikona. A gyökök és elsődleges tőszármazékaik. Wiesbaden: reichert, 1998. LiV² – rix helmut et al. Az indogermán igék lexikona. A gyökök és elsődleges tőszármazékaik. második, jav. és bőv. kiad., Wiesbaden: reichert, 2001. Luraghi silvia 2009: a nőnem eredete a Pie.-ben. egy régi probléma új perspektívában. – Grammatical Change in Indo-European Languages. A XVIII. Történeti Nyelvészeti Nemzetközi Konferencián, Montrealban 2007-ben, az indoeurópai nyelvészeti műhelyen bemutatott tanulmányok, szerk. Vít bubeník, john hewson, sarah rose. Amsterdam – Philadelphia: John Benjamins, 3–13. Mallory james P., adams douglas Q. 2006: Bevezetés a protoindoeurópai nyelvbe és a protoindoeurópai világba az Oxfordban. Oxford: Oxford University Press. 43 tanulmány / cikk Matasović Ranko 1992 [²2010]: Rövid összehasonlító-történeti latin einige ausgewählte Probleme der alteuropäischen hydronymie aus sicht der modernen indogermanistik – ein Plädoyer für eine neue sicht auf die dinge nyelvtan. Zágráb: Matica hrvatska. Matasović ranko 1996: A Winter-törvény újbóli vizsgálata a balti és a szláv nyelvekben. – Lingua Posnaniensis 37, 1995 [1996], 57–70. Matasović ranko 2007: A legkorábbi latin és román jövevényszavak hangsúlyozása a szláv nyelvekben. – Hangok és elméletek: A Balto-Szláv Akcentológiai Nemzetközi Műhely konferenciakötete, Zágráb, 2005. július 1–3., szerkesztette Mate kapović, ranko Matasović. Zágráb: Institut za hrvatski jezik i jezikoslovlje 2007, 105–119. Matasović Ranko 2008: A horvát nyelv összehasonlító-történeti nyelvtana. Zágráb: Matica hrvatska. Mayer Anton 1957–1959: Az ókori illírek nyelve 1–2. Bécs: Rohrer, in annak recepciója a mai mission. Mayrhofer Manfred 1981: Nach hundert Jahren. Ferdinand de Saussures Frühwerk und indogermanisztikában. Ronald Zwanziger közreműködésével (a Heidelbergi Tudományos Akadémia Filozófiai-Történeti Osztályának ülésszakjelentései 1981,8). Heidelberg: Winter. Mayrhofer Manfred 1986: Indogermán grammatika I/2 (indogermán könyvtár: 1. sorozat, tankönyvek és kézikönyvek: indogermán grammatika 1. köt.). Heidelberg: Winter. Mayrhofer Manfred 2005: Az indoeurópai laringálisok folytatódása az indoárja nyelvekben (Az Osztrák Tudományos Akadémia ülésszakos jelentései, Filozófiai-Történeti Osztály 730). Bécs: az Osztrák Tudományos Akadémia. Meier-Brügger Michael 2000: Indoeurópai nyelvészet, 7., teljesen átdolgozott kiadás a korábbi ábrázolás alapján, Hans Krahe közreműködésével; Matthias Fritz és Manfred Mayrhofer közreműködésével (De Gruyter-tankönyv). Berlin – New York: de Gruyter. Meier-Brügger Michael 2002: Indoeurópai nyelvészet, 8., átdolgozott és bővített kiadás Matthias Fritz és Manfred Mayrhofer közreműködésével (De Gruyter-tankönyv). Berlin – New York: De Gruyter. Meier-brügger Michael 2010: Indogermanische Sprachwissenschaft 9., durchges. u. erg. aufl. unter Mitarbeit von Matthias fritz und Manfred Mayrhofer (De-Gruyter-Studikönyv). Berlin – New York: De Gruyter. Meiser Gerhard 1998: A latin nyelv történeti hangés alaktana. Müller Stefan 2007: A Wiesbaden: Wissenschaftliche buchgesellschaft. germán nyelvről a laringális elmélet szemszögéből. Bevezetéssel a laringális elmélet alapjaiba. Berlin – New York: De Gruyter. Indogermán lexikon. Heidelberg: Winter, 2008. niL – Wodtko dagmar s., irslinger britta, schneider carolin. Nomina im 44 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Eduard Benseler. Braunschweig: Vieweg, 1911. haraLd bichLMeier Kommunikációkutatás, 8. füzet). Bécs: Osztrák Tudományos Akadémia. Petit Daniel nussbaum alan r. 2009: Genitivalia. Vortrag auf der 28th east coast indo-european conference, university of island, reykyavík, 10.–14. juni 2009. olander thomas 2009: Balto-Slavic Accentual Mobility. berlin – new york: de gruyter. Pape Wilhelm 1911: Handwörterbuch der griechischen Sprache 3, neu bearb. von gustav 2010: Vizsgálatok a balti nyelvekről (Brill’s Studies in Indo-European Languages & Peters Martin 1980: Untersuchungen zur Vertretung der indogermanischen Laryngale im Griechischen (östereichische akademie der Wissenschaften, Philosophisch-historische klasse, sitzungsberichte, bd. 377; Veröffentlichungen der kommission für Linguistik und komLinguistics 4). Leiden – Boston: Brill. Pokorny Julius 1914: A vas szó eredete és etimológiája. – Kuhn folyóirata, Reitzenstein Wolf-Armin Frhr. 2001/2002-ből: iovisura. – Blätter für oberdeutsche Namenforschung 38–39, 43–46. 46, 292–294. ringe don 2006: Az angol nyelv története nyelvészeti szempontból 1. oxford: oxford university Press. Risch Ernst 1974: A homéroszi nyelv szóképzése. Berlin – New York: de Gruyter. Rix Helmut 1976: A görög nyelv történeti grammatikája: Hangés alaktan. 2., javított kiadás. Wiesbaden: Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Schaffner Stefan rix helmut 1992: Historische Grammatik des Griechischen: Lautund Formenlehre . Wiesbaden: Wissenschaftliche buchgesellschaft. 1999: A második merseburgi varázsige istennevei. – Die Sprache 41, 153–205. schmid Wolfgang P. 1979: urheimat und ausbreitung der slawen. – Zeitschrift für Ostforschung 28, 405–415 [újra kiadva Schmid 1994: 254–264]. Schmid Wolfgang P. 1986: a fokozott tővokalizmusáról a balti és szláv nyelvekben. – Wolfgang P. Schmid 65. születésnapja alkalmából készült emlékkönyv J. Becker, E. Eggers, J. für Herbert Bräuer zum 65 . Geburtstag am 14 . April 1986. hrsgg. von reinhold olesch , hans rothe . köln etc.: böhlau, 457–466 [wieder abgedruckt in schmid 1994: 358–367]. schmid Wolfgang P. 1994: Linguisticæ Scientiæ Collectanea. Ausgewählte Schriften von Udolph és D. Weber által kiadott születésnapjára. Berlin – New York: De Gruyter. schmid Wolfgang P. 1998: Módszertani megjegyzések a klasszifikációhoz: óeurópai. – Onomastica Slavogermanica 23, 21–28. schramm gottfried 1981: Hódítók és őslakosok. Földrajzi kölcsönnevek Délkelet-Európa történetének tanúiként az első évezredben. stuttgart: hiersemann. 45straipsniai / articles schrijver Peter 1991: A protoindoeurópai gégehangok reflexei einige ausgewählte Probleme der alteuropäischen hydronymie aus sicht der modernen indogermanistik – ein Plädoyer für eine neue sicht auf die dinge a latinban . amsterdam/atlanta ga: rodopi. snyder William h. 1964: A Duna jobb oldali mellékfolyói a forrástól az Inn torkolatáig (Hydronymia Germaniae, A sorozat, 3. füzet). Wiesbaden: steiner. snyder William h. 1966: A Duna jobb oldali snyder William h. 1965: zur ältesten namenschicht der rechten nebenflüsse der donau (von der Quelle bis zur einmündung des inns). – Beiträge zur Namenforschung 16, 176–203. mellékfolyóinak legkorábbi névrétegéhez: az összetett nevek. – Beiträge zur Namenforschung, Neue Folge 1, snyder William h. 1967: a folyónevek tanúsága az óés korai történelem számára. – 43–66. Beiträge zur Namenforschung, Neue Folge 2, 146–164. sss I–VIII – A szláv régiségek szótára 1–8. Wrocław stb.: ossolineum, 1961–1996. szemerényi oswald 1990: Bevezetés az összehasonlító nyelvtudományba. Wiesbaden: Wissenschaftliche buchgesellschaft. toporov Vladimir n., tr ubačev oleg n. 1962: Lingvističeskij analiz gidronimov tovar antonio 1977: krahes alteuropäische hydronymie und die westindogermanischen sprachen. – Sitzungsberichte der Heidelberger Akademie der Wissenschaften. Filozófiatörténeti osztály, 1977, 2. heidelberg: Winter. udolph Verchnego Podneprov’ja. Moskva: izdatel’stvo akademii nauk sssr. jürgen 1979: Tanulmányok a szláv víznevekről és vízmegnevezésekről. Adalék a szlávok őshazájának kérdéséhez (Beiträge zur Namenforschung melléklet 17). heidelberg: Winter. udolph jürgen 1990: Lengyelország vízneveinek helyzete az óeurópai hidronímián belül (Beiträge zur Namenforschung 31. melléklet). heidelberg: Winter. udolph jürgen 1997: Óeurópai hidronímia és ősszláv víznevek. – Onomastica 42, 21–70. udolph jürgen 2007: Ó-Európa Horvátországban: a Sava/Save neve. – Folia Onomastica Croatica 12–13, 2003–2004 [2007], 523–548. udolph jürgen 2011: Ó-Európa, Iller, Alster, Elster és alėti. – Acta Linguistica Lithuanica 62–63, 161–176. Watkins calvert 2000: Az indoeurópai gyökök American Heritage szótára . Boston: Houghton Mifflin. Wiesinger Peter 1985: Az alsó-ausztriai bajor korai időszak problémái névtani szempontból. – A bajorok és szomszédaik. 1. rész. A szimpózium beszámolói Ausztria, szerk. Herwig der Kommission für Frühmittelalterforschung 25. bis 28. Oktober 1982, Stift Zwettl, Niederö- 46 haraLd bichLMeier acta Linguistica Lithuanica LXVI Wolfram, Andreas Schwarcz által. Bécs: Osztrák Tudományos Akadémia, 321–367, valamint 7 számozatlan térkép a függelékben. Wiesinger Peter 1990: antik–román kontinuitások a Duna vidékén, a Felsőés Tudományokból, 261–326, valamint 2 számozatlan térkép a függelékben. niederösterreich am beispiel der gewässer-, bergund siedlungsnamen. – Typen der Ethnogenese unter besonderer Berücksichtigung der Bayern. Teil 1. Berichte des Symposions der Kommission für Frühmittelalterforschung 27. bis 30. Oktober 1986, Stift Zwettl, Niederösterreich, hrsgg. von herwig Wolfram, Walther Pohl. Wien: österreichische akademie der WRG I–V: Az oroszországi víznevek szótára 1–5, A. Kernd’l, R. Richardt és W. Eisold összeállításában, Max Vasmer vezetésével. Wiesbaden: harrassowitz young stephen 2008: A Winter-törvény és az etimológiák, különös tekintettel a litván nyelvre. – Baltistica 43, 201–218. 1961–1969. Ziegler Sabine 2001: óír íaru, a „fürge” mókus. – Novalis Indogermanica. Günter Neumann 80. születésnapjára készült emlékkönyv. Születésnap, szerk. Matthias fritz, susanne zeilfelder szerkesztésében. Graz: Leykam, 587–590. kai kurios senosios europos hidronimijos a modern indoeuropeisztika problémái žvilgsniu: naujo požiūrio į šiuos dalykus ginamoji kalba santrauka Vandenvardžių, priklausančių „senajai europos hidronimijai“, etimologija nuo hanso krahe’s az alapokat ugyanazon módszertan alapján vizsgálják. az etimológia kutatására alkalmazott történeti-összehasonlító nyelvészet vagy indoeuropeisztika formája a második világháború előtti állapotot tükrözi. Az elmúlt 50 évben az indoeuropeisztika tudománya minden területen jelentősen előrehaladt, a régi európai hidronímia kutatásának módszertana azonban ugyanolyan maradt, mint annak idején. Eljött az ideje, hogy az onomasztika e perspektivikus területe behozza a történeti-összehasonlító nyelvészettel szembeni lemaradását, és ismét olyan tudománnyá váljon, amelynek eredményeit az indoeuropeisták sem hagyják figyelmen kívül. Ez természetesen a „régi európaiság” legkiemelkedőbb képviselőitől felkészültséget és a modern indoeuropeisztika módszereinek, valamint tartalmának átvételére való képességet követel meg. Az a tudomány, amely folyamatosan nem újul meg és nem fejlődik, előbb-utóbb arra ítéltetik, hogy jelentéktelenné váljon és elpusztuljon. Ebben a tanulmányban a Save, a Drau és az Isar folyónevek, valamint a hozzájuk kapcsolódó nevek példáján bemutatjuk, hogy a fent említett lemaradás miatt a „régi európai hidronímia” kutatóinak milyen tudományos következtetései maradnak továbbra is észrevétlenek. 47cikk / articles einige ausgewählte Probleme der alteuropäischen hydronymie aus sicht der modernen indogermanistik – ein Plädoyer für eine neue sicht auf die dinge kažin ar nors kartą iki šiol „senosios europeistikos“ išvados rėmėsi ir kiek išsamesnėmis etimologijomis, kaip tai įprasta indoeuropeistikai, todėl vargu ar bus galima išvengti naujo visos turimos senosios europos hidronimijos medžiagos tyrimo. tik tuomet ligšiolinių tyrimų reikšmė galės būti galutinai įvertinta, nes remiantis nauju medžiagos traktavimu, žinoma, bus megkérdőjeleződött és feltételezett igazságok. 2011. december 19-én benyújtva. haraLd bichLMeier Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg Orientalisches Institut Seminar für Indogermanistik und Allgemeine Sprachwissenschaft Heinrich-und-Thomas-Mann-Str. 26, 06108 Halle (Saale) [email protected] Szász Tudományos Akadémia Jénai munkacsoport Az ófelnémet nyelv etimológiai szótára Zwätzengasse 12, 07743 Jena [email protected]